A Háromszéki Magyarok Világtalálkozója egyik kiemelt szakmai programja Sepsiszentgyörgyön, a Puskás Tivadar Szakközépiskola dísztermében zajlott, ahol a nemrég alakított Civek ― Civilek Háromszékért Szövetség tartotta első konferenciáját. A konferencia azt kívánta körüljárni, miként kapcsolódjanak be a hazai civil szervezetek az uniós vérkeringésbe úgy, hogy a globalizációs folyamatokban az itteni közösségek sajátos értékei se csorbuljanak ― fogalmazott Bereczki Kinga, a Civek elnöke. Egri István, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány vezetője a szervezetek hosszú távú, hatékony működésének jellemzőit sorolta fel, Bakk Miklós egyetemi tanár arról beszélt, milyen negatív következménye volt annak, hogy a romániai magyarság forrásmegosztása nem történt meg, a civil szervezetek által elérhető pénzek java részéről a politika dönt. Az eseményre elkészült a közel száz háromszéki civil szervezet első katalógusa. /Ferencz Csaba: Hálóban a közösségért (Civek konferencia). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 20./
2007. augusztus 20.
Sepsiszentgyörgyön, a Háromszéki Magyarok Világtalálkozóján megnyílt Szekeres Attila István címerkiállítása. Az alkotó az elmúlt négy évben közel ötven heraldikai jelet tervezett Háromszék, Maros valamint Brassó megyei települések részére, s mint Cserey Zoltán muzeológus, a Kovászna megyei heraldikai bizottság elnökének köszöntőjéből kiderült, egyike – egyedüli magyarként – a hat hitelesített romániai címerkészítőnek. A 42 éves – újságíróként is tevékenykedő – címerkészítő szerint: „a címer nem történelemkönyv, sem pedig nemzetiségi statisztika“. Albert Álmos polgármester kiemelte, hogy a rendszerváltás után egyre több önkormányzat kezdte elővenni településének régi címereit, azonban ez nem mindenhol aratott osztatlan sikert. /Domokos Péter: Világtalálkozós címerviták. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./
2007. augusztus 21.
Augusztus 20-án a búcsús szentmise a Perkőre vezető úton székelykapu-avatással kezdődött. A kapu a gelencei Both fivérek, László és Imre műhelyében készült. A zarándokok egyházi zászlók alatt Szent István-énekeket énekelve a kézdiszentléleki erődtemplom elől indultak a Perkőre. A zarándokok zöme a Szentföld, azaz a vidék falvaiból érkezett, de Magyarországról és az elszakított területekről is jöttek szép számban. Ez volt a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának záró rendezvénye. A kápolnát és a szabadtéri oltárt a hagyományokhoz híven a kiskászoni ifjak díszítették fel. A kánikula ellenére többezres tömeg vonult a szabadtéri oltár elé az ünnepi szentmisére. Vargha Béla kézdi-orbaiszéki főesperes köszöntötte a jeles vendégeket. Elmondta: a háromszéki papság és a hívek elítélnek minden olyan próbálkozást, amely az egyház és a főpásztor lejáratását célozza. A szentmisét Tamás József segédpüspök celebrálta. Este a baróti TransylMania etno-rockegyüttes Mert tudnom kell... című produkcióját mutatta be. Közreműködött a kolozsvári Ördögtérgye Néptánccsoport, a sepsiszentgyörgyi Belice Néptánccsoport és a kézdiszentléleki Perkő Néptáncegyüttes. Ezt követően 23 órakor a perkői kereszt közelében fellángolt az első őrtűz. /Iochom István: Székely kaput avattak (Szent István-búcsú a Perkőn). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 21./
2007. augusztus 21.
A felsorolások mindig veszélyesek, valakik kimaradnak. Sepsiszentgyörgyre gondolva emlékezni kell Balogh Lászlóra /1946-2003/, akinek regényírói munkássága a kilencvenes években teljesedett ki. Jánó Mihály művészettörténész munkássága többirányú, a múlt feltárása éppúgy foglalkoztatja, mint a jelen képzőművészete. Nem hiányozhat Zágoni Attila humorista neve sem. Fontos könyvet adott ki Gocz József (3006 év hadifogságban), s több kötetet is megjelentetett Szonda Szabolcs, akit már igazán nem lehet az ,,induló tehetségek” közé sorolni… És fontos tanulmányokat írt a történész és régész Székely Zoltán /1912-2000/, remélhetőleg ezek is megjelennek egyszer könyv alakban. /Bogdán László: Adalék a városhoz és irodalmához. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 21./
2007. augusztus 21.
Több időszakos tárlatot nyitottak meg Kézdivásárhelyen a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója alkalmával a Vigadó Művelődési Házban. Kakas Zoltán, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum néprajzkutatója Esztelnekkel kapcsolatos fotóit állították ki. A Kézdiszéken élő, illetve onnan elszármazott képzőművészek impozáns tárlatán – amelyen a helybeli Vetró, Kosztándi és Sárosi művészcsaládokat többen is képviselik – festményeket, grafikákat, szobrokat és számítógépes grafikai programmal készült kompozíciókat lehet megtekinteni. A műalkotások zöme a magyarsághoz, a találkozóhoz kötődik: Vetró Bodoni Zsuzsa pasztellképein a perkői búcsú összetartó erejét érzékelteti, Kosztándi Jenő festményén a széttöredező harangokból ágyú körvonalazódik. A tárlat megnyitóján a Fórika Balázs által vezetett kantai kórus lépett fel. A földszinti kiállítóteremben a csernátoni népművészek munkáiból nyílt tárlat, a pincében pedig a Beke Ernő vezette Hobby cserebere-klub rendezett tárlatot. /Bartos Lóránt: A pincétől a padlásig. Kiállítások nyara Kézdivásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), aug. 21./
2007. augusztus 22.
Panasszal fordult a Hargita és Kovászna Megyei Román Civil Fórum az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz: a múlt hétvégén lebonyolított Háromszéki Magyarok Világtalálkozója diszkriminatív a románok és a más nemzetiségűek (németek, romák, zsidók stb.) számára. A feljelentők a felelősséget Demeter Jánosra, a Kovászna Megyei Tanács elnökére, a tanács vezetőségére, valamint a Sepsiszentgyörgyi Polgármesteri Hivatalra hárítják. A fórum tagjai szerint az augusztus 17–20-a között megszervezett rendezvény nyilvános, és kimondottan etnikai jellegű volt. „A rendezvény a szervezők cinikus és arrogáns hozzáállását bizonyítja a nem magyar nemzetiségű Kovászna megyei lakosok irányába. Ezáltal másodrendű állampolgároknak tekint, akiket nem kell számba venni, habár mi is a megye fiainak, adófizető polgároknak tekintjük magunkat”, olvasható a közleményben. /Diszkriminálva érzik magukat a székelyföldi románok. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 22./
2007. augusztus 22.
Minden vizsgázónak /118 fiatalnak/ sikerült a román szóbelije a pótérettségin Kovászna megyében. Magyar nyelv és irodalomból szóbeliztek a kézdivásárhelyi vizsgáztató központban tizennégyen és Sepsiszentgyörgyön hetvenhatan. Legtöbben, közel 360-an románból pótérettségiznek, az először vizsgázók mellett olyanok is, akik e tárgyból júniusban sikeresen szóbeliztek, de az írásnál megbuktak. /Fekete Réka: Sikeres volt a román szóbeli (Pótérettségi). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 22./
2007. augusztus 22.
A Kovászna megyei művelődési központ, a Romániai Magyar Táncszövetség sepsiszentgyörgyi fiókja és Kézdiszentlélek önkormányzata augusztus 20-án harmadik alkalommal szervezte meg a perkői szabadtéri színpadon az erdélyi gyermek- és ifjúsági néptáncegyüttesek találkozóját. Idén a sepsiszentgyörgyi Fenyőcske Táncegyüttes, a zabolai Gyöngyharmat Táncegyüttes, a kézdiszentléleki Borsika és Perkő táncegyüttesek mellett Kézdiszentlélek két magyarországi testvértelepülésének művészeti csoportja lépett színpadra. /Iochom István: Néptáncegyüttesek a Perkőn. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 22./
2007. augusztus 23.
Október 5-én lesz 90 éves Szabó Magda. A szatmári Harag György Társulat az évforduló alkalmából mutatja be az Ajtó című regénye Bereményi Géza által színpadra átdolgozott változatát. Az előadást Bereményi rendezi, s az ünnepélyes alkalom fővendége pedig maga Szabó Magda lesz. Szabó Magda műve után Molnár Ferenc Játék a kastélyban című darabja következik, Parászka Miklós rendezésében, amit Michel André–Fényes Szabolcs– Szenes Iván trió közös szerzeménye, a Lulu zenés vígjáték követ. Kolozsváron Andrei Serban rendező Csehov Ványa bácsi című műsorát állítja színpadra szeptemberben. A nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata első előadása Kincses Elemér Csatorna című, az elmúlt években játszott darabjának felújított változata lesz. A Csíki Játékszín első premierje a La Mancha lovagja című musical lesz. A marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata komoly anyagi problémákkal küzd, amelyek az idei évadkezdést is veszélyeztetik. A színházfelújítási munkálatok három hónapja állnak, az állam még nem adott pénzt sem a munkálatok kifizetésére, sem új előadásokra. Friedrich Dürenmatt A csendestárs című darabjával indul a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház új évadja október 5-én, ezt Zakariás Zalán rendezi. Öt darab bemutatóját tervezik. A Temesvári Csíky Gergely Állami Magyar Színház augusztus 31-én tartja évadnyitó szabadtéri előadását: magyar nóta est lesz, Fall Ilona rendezésében. A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház júliusban a Figaro házasságát szabadtéri színpadon mutatta be, szeptemberben a darab beltéri változatán fognak dolgozni. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház társulata 7 új színésszel bővült – tájékoztatott Nagy Pál színházigazgató. /Évadnyitó színházkörkép. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./
2007. augusztus 24.
Az itt élő magyarság és románság barátsága, békés egymás mellett élése jegyében javasolta az egyik sepsiszentgyörgyi önkormányzati képviselő, hogy az Erzsébet-parkot kereszteljék át Egyetértés névre. Hamisan hangzik mindez annak a szájából, aki a Kovászna megyei román civil szervezetek fejeként maga gyártott az elmúlt évek során nem egy olyan beadványt, mely az itteni románság elnyomatását, hátrányos megkülönböztetését és hasonlókat ,,tárt fel”. 2004. november 23-án, a Magyar Tudomány Napjának tartott ünnepen Sepsiszentgyörgyön Lósy Schmidt Ede hajdani mikós diák, későbbi technikatörténész, a budapesti Magyar Műszaki Múzeum alapítója és első igazgatója, az első magyar nyelvű műszaki szótár szerkesztője tiszteletére emléktáblát szándékoztak elhelyezni Sepsiszentgyörgy e jeles fiának szülőházán, a mai Constantin Brancusi-iskola falán. Ezt az ünnepséget megakadályozta az iskola igazgatója, majd rá néhány napra, mikor a táblaavatóra mégis sor kerülhetett, az igazgató tiltakozást szervezett, kivezényelve a tanoda diákjait azzal, hogy az emlékállítás elmagyarosítási kísérlet lenne. Másik példa. Évekkel ezelőtt Sepsiszentgyörgyön a Váradi József utcai ortodox templom falára a pópa hangszórókat szereltetett, melyekből vasárnaponként s messzire hangzóan szól a prédikáció. A környék lakói szóvá tették a pópának, miért van ez a kihangosítás, hiszen annyi híve sincs, hogy a templomot megtöltse. Azóta az istentiszteletek alatt csendőrök ácsorognak a templom előtt. /Váry O. Péter: Erzsébet vagy Egyetértés? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 24./
2007. augusztus 25.
Több mint ötezer ember előtt adták elő Nagyszeben az István, a király rockoperát Varga Miklós, Vikidál Gyula, Novák Péter, Kátai István, Kovács Ágnes Anna, Kováts Kriszta és Fazekas Júlia főszereplésével. Szörényi Leventének és Bródy Jánosnak a magyarság körében rendkívül népszerű produkciója az Ars Hungarica fénypontjának is nevezhető. A rockoperát először 1983 augusztusában mutatták be, és azóta töretlen sikerrel játsszák. Vikidál Gyula elmondta: ő már 360 alkalommal játszotta el Koppány szerepét. A magyarországi és nagyváradi színészek mellett öt romániai néptánccsoport is a produkció része volt. A száz táncosból álló csapat a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, a marosvásárhelyi Maros Néptáncegyüttes, a székelyudvarhelyi Néptáncműhely, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Néptáncegyüttes és a nagyváradi Nagyvárad Táncegyüttes fiataljait tömörítette. /Dézsi Ildikó: Közel negyed évszázada töretlen siker a rockopera. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./
2007. augusztus 25.
Duma András, a moldvai magyarok egyik szellemi mindenese, archaikus csángó nyelvjárásában fogalmazó népköltő internetes felhívást tett közzé (aduma@xnet. ro), amelyben klézsei múzeumi sarok berendezéséhez kér tárgyi és szellemi emlékeztető anyagot az ötvenes évek magyar nyelvű oktatásáról Moldvában. Kérdései: 1. Vannak-e dokumentumok a moldvai magyar nyelvű oktatásról az 50-es években? 2. Hány faluban volt magyar iskola? 3. Hány diák vett részt vett a magyar nyelvű iskolában? 4. Hány faluban építettek iskolákat abban az időben? 5. Lehet-e tudni a tanárok nevéről? Duma András Klézsén él, az Alexandrina nevű falurészben, postai irányítószáma: Cleja, Alexandrina, 607 105. Duma András internetes levelére Halász Péter, a moldvai magyarság egyik legkiválóbb szakkutatója és ismerője válaszolt. Levelében említette, hogy Sylvester Lajos Csupa csapás az élet – Az elsorvadt moldvai magyar oktatás és a csángó szétrajzások emlékkönyve című munkája (Kaláka Könyvek, Sepsiszentgyörgy, 2000) ,,szinte kizárólag az 1948–1959 közötti moldvai magyar nyelvű oktatásról egykori tanárokkal készített interjúkat tartalmaz”. A Csupa csapás az élet megjelenése óta eltelt majdnem egész évtized lényeges változásokat eredményezett. A legfrissebb tudósítás a Nyugati Magyarság 2007. májusi számában olvasható K. Debreczeni Mihály tollából, Tanárok kerestetnek címmel. A Hegyeli Attilával folytatott beszélgetés – Hegyeli Attila a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének oktatási felelőse – fontos, eligazító adatokat tartalmaz, és moldvai magyar jövőképet is felvázol. Megjegyzi, hogy a Kárpátoktól keletre eső részeken körülbelül háromszázezer katolikus él.,,Ebből a tömegből ma már csak hatvanezer beszéli a nyelvet, ezek között pedig kilencezer iskoláskorú gyermek van, aki valamilyen szinten tud beszélni magyarul. Ebből a számból pedig ezerkétszázat sikerült az oktatási programunkba bevonni. (...) A hatvan településből, ahol magyar szót lehet hallani az utcán, mi csak tizenhatban vagyunk jelen. A többihez nem volt pénzünk és emberünk. ”Moldvában jelenleg harminckét magyar pedagógus teljesít missziós szolgálatot, Bákó megyében szétszórva. Hegyeli szerint legalább kétszáz településen lenne magyar pedagógusokra szükség ahhoz, hogy meg tudják oldani a magyar nyelv oktatásának ügyét ott, ahol még anyanyelvként beszélik a magyar nyelvet. A támogatásokról szólva elmondja, hogy ez mintegy tíz százaléka annak, amire szükség lenne. Válaszai szemrehányásokkal és keserűséggel terheltek.,,Én, ha valamibe belerokkanok, az a közöny, amivel találkozom, az, hogy gyakran érzem: magunkra hagynak. Ott vagyunk a Kárpátoktól keletre egy nagy román tenger kellős közepén. Magyar nyelvet oktatunk több száz gyereknek, és nagyon ritkán kérdezik meg tőlünk, miben segíthetünk. Ez a misszió pedig nem egy gittegyletnek a feladata, hanem a teljes magyar értelmiségnek és politikának az érdeke lenne. ”Duma András múzeumi kezdeményezése kiváló ötlet, mert azt a korszakot sok szempontból (iskolaszervezés, építkezések, tanszerbiztosítás, internátusok szervezése stb.) példaként lehet felidézni. Jó ötlet ez az iskolamúzeum-alapítás Klézsén. /Sylvester Lajos: Szívtuk be szívünkkel a magyar beszédet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 25./
2007. augusztus 25.
Különös vállalkozásba fogott Sepsiszentgyörgyön tizenegy fotó-, képző- és építőművész: Albert Levente, Bakó Zoltán, Balázs István, Damokos Csaba, Henning János, Kalamár György, Kolumbán Hanna, ifj. Kovács László (fotónk), Petrovits István, Toró Attila és Vargyasi Levente. A folyamat egy éven át tartott, 2002-ben és 2003-ban.,,…célja egy olyan, a művészek által kialakított városkép létrehozása, amely szubjektív módon tükrözi a városnak és lakóinak egy évét”. (A teljes anyag megtekinthető a kiállítás katalógusához csatolt CD-n.) Feltehetőleg éppen a romok miatt a négy-öt éve készült fotográfiák egy része már ma is kordokumentum, hiszen a város épül és változik. /Bogdán László: A város ismeretlen arcai. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 25./
2007. augusztus 25.
Két évvel ezelőtt jelent meg Egyed Ákos Mikó Imréről, Erdély Széchenyijéről írott monográfiája a Debreceni Egyetem Történelmi Intézete és az Erdélyi Múzeum Egyesület kiadásában Magyarországon kis példányszámban, s emiatt Erdélybe csak kevés jutott. Ismernie kellene minden erdélyi és legfőképp minden háromszéki magyarnak a reformkor legkitűnőbb erdélyi politikusa, az Erdélyi Múzeum Egyesület és Háromszék kollégiuma alapítója hitelesen megírt életrajzát. A könyv most végre hozzáférhető – köszönhetően elsősorban Domokos Gézának, aki már a kötet magyarországi megjelenését követően dr. Szőts Dániellel együtt szorgalmazta az itteni kiadást. Domokos Géza kijárta, hogy a sepsiszentgyörgyi Charta Kiadó jelentesse meg a munkát. Így születhetett meg Egyed Ákos Gróf Mikó Imre – Erdély Széchenyije című könyvének második kiadása. /Váry O. Péter: Megjelent a Mikó-könyv (Domokos Géza hagyatkozása). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 25./
2007. augusztus 25.
1956 erdélyi mártírjai – egy könyvsorozat első darabja /Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely/, melyen Tófalvi Zoltán évek óta dolgozik. Az ún. Szoboszlai-per anyagát tárja az olvasó elé dokumentumokban, bevezetővel megfejelve. Peranyagok sorakoznak időrendben, kihallgatási jegyzőkönyvek, letartóztatási parancsok, kérdések és feleletek. Az őrizetes, a letartóztatott, a megfélemlített tanú szavait nem rögzítették gyorsírással, a kihallgató tiszt fogalmazta át, kénye-kedvére. A feleletekből kisüt a félelem és az akarat, amely előbb vagy utóbb megtörik, töredezik, szétesik. Aligha hihető, hogy saját tikos szervezetét, hitét akárki is egyből felforgató, aljas, bűnös, kriminális stb. jelzőkkel díszítse. Aligha hihető, hogy fél oldalnyi szöveg született két órányi kihallgatás után. Számolni kell a veréssel, fizikai kínzásokkal, a letartóztatott rossz testi állapotával, kivert fogakkal, feldagadt talppal, ronggyá vert vesékkel. A Szoboszlai-per vádlottjait még tessék-lássék sem védték, védhették a hivatalból kirendelt ügyvédek. Tófalvi Zoltán munkája nem volt könnyű, több ezer oldalnyi peranyagot kellett kikérnie, átnézni, válogatni, fényképezéséhez engedélyt szerezni, rendezni. Megdöbbentő a résztvevők tájékozatlansága. Hogyan hihette valaki 1956-ban, hogy besétálhat a sepsiszentgyörgyi fegyverraktárba, ott lefegyverzi a katonákat és fegyverekkel együtt Bukarestbe megy beveszi azokat a kulcsfontosságú létesítményeket? Naivak a szervezők, akik vadidegen embereket beszerveznek. Hogyan gondolhatta Szoboszlai Aladár tisztelendő és Huszár báró, hogy folytonos utazgatásaik szerte az országban nem szúrnak szemet a szekunak? Miért gondolták azt, hogy egy rádiós felhívásra tömegek fogják követni az államcsíny kitervelőit? A Szoboszlai-perben tíz halálos ítéletet mondtak ki, ez volt a legvéresebb retorzió. A Szoboszlai-per forgatókönyve ugyancsak hasonlít a többi koncepciós perre. És mégis 1956 magyar vagy erdélyi, lengyel vagy kelet-német megmozdulások nélkül nincs kelet-európai oldódás, hatvanas évek álszabadsága, sem 1989 rendszerváltása. /Sebestyén Mihály: 1956 erdélyi mártírjai. A szerkesztő előszava. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 25./
2007. augusztus 28.
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban véglegesítették a műsortervet. Négy nagyszínpadi és egy kamara-előadást tervez a társulat, emellett három egyéni produkcióval is készülnek, és a múlt évadból is műsoron hagynak néhány előadást. A nagyszínpad négy előadása: Friedrich Dürrenmatt: A csendestárs, a frissen végzett, sepsiszentgyörgyi Zakariás Zalán rendezésében; John Steinbeck: Egerek és emberek a mindig visszatérő Barabás Olga rendezésében; John Kander–Fred Ebb–Bob Fosse: Chicago, musical Keresztes Attila rendezésében, és végül Ion Luca Caragiale Farsang című, az új fordításban Karnebál címet nyert előadása. A kamaratermi előadást Bocsárdi László rendezi, Witold Gombrowicznak az Yvonne, burgundi hercegnő című darabját viszi színre. Egyéni műsort készít Ruszuly Éva, a társulathoz tavaly szegődött színművész Visky András Júlia című drámáját adja elő; szintén egyéni műsorral készül Kolcsár József J. D. Salinger Zabhegyező című regénye alapján és Magyarosi Imola Émile Ajar Előttem az élet című regénye alapján Momo címmel. És végül a múlt évad műsoron maradó előadásai: John Millington Synge: A nyugati világ bajnoka; William Shakespeare: Lear király; Harold Pinter: A gondnok; Pozsgai–Pinczés–Apostolache: Diploma után; Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde; Apokrif (Bicskei Zsuzsanna táncestje); A pincér dalai (Szabó Tibor egyéni előadása). /Váry O. Péter: Izgalmasnak ígérkező évad (Tamási Áron Színház) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 28./
2007. augusztus 28.
Marosvásárhelyen a Református Kollégium fennállásának 450. évfordulója alkalmat nyújt arra, hogy felidézzék azokat, akik életükkel fizettek azért, mert szembeszálltak az önkényuralommal vagy az embertelen diktatúrák végeztek velük. Török Jánost a Mack József által szervezett összeesküvésben vállalt szerepe miatt 1854. március 10-én kivégezték a marosvásárhelyi Postaréten. A Székely Vértanúk emlékműve lett a Maros megyei magyarság március 15-i megemlékezéseinek a színhelye. Az iskola két izraelita vallású volt diákját, Tischler Mártont és dr. Farkas Róbertet Auschwitzba hurcolták és elpusztították. Kincses Előd olyan személyiségekről emlékezett, akiket személyesen ismert és akik a kommunista diktatúra, sőt a posztkommunista utóvédharc áldozatai lettek. Nemes Károlyt az új hatalom az iskola igazgatói székébe ültette. Élete legnehezebb döntését Székely János írta meg A nyugati hadtestben. Nemes Károly azért került a Szekuritáté karmai közé, ahonnan csak halálos betegen szabadult, mert amikor a magyar tábori csendőrök szeme láttára a kivégzőosztag megtagadta halálraítélt katonaszökevény falustársának főbe lövését, jól döntött. Magyar királyi hadnagyként tisztában volt azzal, hogy a parancsmegtagadás valamennyi emberének felkoncolását vonta volna maga után. Ekkor tette meg a sorsdöntő lépést: azért, hogy többi katonájának életét megmentse, ő hajtotta végre a halálos ítéletet. Tanár- és hadnagytársa, Pálffy Antal, a hadbírósági tárgyaláson karakánul védelmezte Nemes Károlyt. A Szoboszlai-kirakatperben 11 embert végeztek ki, köztük Dr. Kónya Istvánt. Moyses Márton Kincses Előd osztálytársa volt, 1959-ben érettségiztek. 1956 őszén nem tudták, hogy miért került osztályunkba Moyses Márton. Csak a rendszerváltozás után tudták meg azt, hogy Kozma Béla igazgató embermentő akciójáról volt szó. Moyses ugyanis Magyarországra próbált szökni azért, hogy harcoljon a magyar forradalomban. 1960-ban, elsőéves egyetemistaként Kincses Előd Emese húgával egy előadóteremben ültek, amikor mindenki szeme láttára elhurcolta Moysest a Szekuritáté. A politikai foglyokat 1964-ben amerikai nyomásra kiengedték, de ő csak 1967-ban szabadult. Szabadulása után tovább üldözték, nem kapott megfelelő állást, kitűnő képességei ellenére nem tanulhatott tovább. A rendszer elleni tiltakozásként 1970-ben a brassói RKP-székház előtt felgyújtotta magát. A felületes kórházi ellátás következtében az égési sérülésekbe belepusztult. Visky Árpád színművészt sokan ismerték és elismerték rendkívüli tehetségét. A sepsiszentgyörgyi színházhoz került, összeszólalkozott két szekus tiszttel. Ezért államellenes izgatásért öt évre ítélték, másfél év után kegyelemmel szabadult. Többet nem engedték színpadra, 1986. január 12-én a városszéli erdőben felakasztva találták. Azóta is kérdéses: önkezével vetett véget életének vagy idegenkezűség is közrejátszott? Hegyi Lajos matematikus 1989. december 22-én a marosvásárhelyi Grand Szálló előtti gyilkos sortűz egyik halálos áldozata volt. Ismerői szerint egy rendkívüli tehetségű fiatalembert pusztítottak el a román hadsereg golyói. A gyilkos sortüzet parancsoló Cojocaru tábornok azóta sem felel a hat halottért. Ugyanúgy nem tesz semmit felelősségre vonásáért a(z) (i)gazságszolgáltatás, mint ahogy 1990. fekete márciusa miatt sem. Ez a helyzet felveti a politika, az RMDSZ felelősségét is! Hogyan lehetséges az, hogy a hét halottal járó bukaresti bányászjárásért és az 1989 decemberi sortűzért folyik a büntető eljárás, a marosvásárhelyi gyilkos sortűzért nem felel senki? Toszó Árpád mérnök 1954-ben érettségizett. Temesváron, 1989-ben, Tőkés László közeli munkatársa és védelmezője volt, ezért a szekuritáté célkeresztjébe került. A fordulat után pedig határozottan követelte anyanyelvi jogainkat, iskoláinkat, a temesvári sortüzek felelőseinek megbüntetését. Azért, hogy elhallgattassák, 1990 május végén tőrbe csalták és félholtra verték. Egy hónapra rá Budapestre került a Honvéd kórházba. Külső kényszerítő körülmények miatt felesége hazaszállította Temesvárra, ahol barátai szerint gyanús körülmények között, 1992 júniusában meghalt. A mártírok megérdemelnék azt, hogy az iskolánk udvarán vagy a Bolyaiak szobra mellett egy, a nevükkel megjelölt kopjafa őrizze emléküket. /Kincses Előd: Az iskola mártírjai. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 28./
2007. augusztus 28.
Nemrég óriási dokumentumértékű hagyatékot bíztak a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumra. A marosvásárhelyi születésű, a Nemzetközi Fotóművész Szövetség legmagasabb kitüntetését elnyert Marx József fotóművész szakmai munkásságának tárgyi maradványait – több tíz ezer negatívot, számos fotót és kiállítási katalógusok tömkelegét – örökölte meg az intézmény. Zepeczaner Jenő, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója is megrögzött fotós, jó barátságban volt Marx József fotóművésszel, aki munkásságának hatvan éve alatt, egészen 1992-ben bekövetkezett haláláig, évente 20–30 nemzetközi kiállításon vett részt, és körülbelül 200 hazai, illetve külföldi oklevelet, kitüntetést nyert el. A húszas évektől kezdve mindent és mindenkit lefotózott Erdélyben, de nem csak ott. Riportképei, műemlék- és várképei, néprajzi témájú fotói, illetve színházi képei hatalmas dokumentumerővel bírnak. Erdély minden szegletét bejárta, megörökítette, lencsevégre kapva tájakat, embereket, népviseleteket, épületeket. Alkotásai számos folyóiratban és napilapban megjelentek, köztük a Sütő András főszerkesztette Új Életben, amely újság állandó fotóriportere volt. 1960 és 1985 között ő fényképezte a marosvásárhelyi és szatmári színház bemutatóit, illetve a sepsiszentgyörgyi színház számos előadásáról készít képeket. Marx József családja úgy döntött, hogy az udvarhelyi múzeum lesz a legjobb hely hagyatéka számára. /Máthé László Ferenc: Marx hagyatéka a múzeumban. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 28./
2007. augusztus 29.
A hamarosan kezdődő parlamenti ülésszakon már egy nő is erősíti az RMDSZ felsőházi frakcióját. A Puskás Bálint alkotmánybírói kinevezése révén megüresedett szenátori helyet ugyanis a háromszéki RMDSZ által a 2004-es előválasztások során kialakított lista harmadik helyezettje, Szabó Ilona tölti be. Szabó Ilona /sz. Vargyas, 1959/ 1978-ban érettségizett a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban, majd 1983-ban Brassóban szerzett faipari mérnöki diplomát. 2001-től a Kovászna Megyei Tanács vidékfejlesztési irodájában dolgozott, egy éve az iroda vezetője. /Kovács Zsolt: Nőként többet kell dolgozni. Interjú Szabó Ilonával, az RMDSZ háromszéki szenátorával. = Krónika (Kolozsvár), aug. 29./
2007. augusztus 29.
A sepsiszentgyörgyi fotóművészek nyomtatott és virtuális katalógust mutatnak be augusztus 29-án, a Magyar Fotográfia Napján. „Az erre az alkalomra készült, Háromszéki életképek című katalógus több helyi művész utóbbi években készült jelentős munkáját tartalmazza” – tájékoztatott Kovács László Attila, a KépVidék alkotócsoport vezetője. A tárlat anyaga a www.sepsiszentgyorgy.info internetes oldalon is látható. /Kovács Zsolt: Internetes galéria. = Krónika (Kolozsvár), aug. 29./
2007. augusztus 29.
Erdély egyetlen kastélyában sem maradt fenn ilyen kiemelkedő szintű, 17. századi reneszánsz leletegyüttes, mint az altorjai kúriában, amelyet a belső falképek, stukkós boltozatok, faragott gerendamennyezetek alkotnak. Benczédi Sándor, az altorjai kúria felújításáért felelős építész, műemlékvédelmi szakértő elmondta, hogy Apor Lázár a 17. század elején építtette az udvarházat, amelyet Apor István (1638 –1704) erdélyi kincstartó 1693-ban késő reneszánsz stílusban átalakíttatott. A 19. század első felében alakították ki az emeletes, klasszicista stílusú tornácot. A Bolt (régi nevén Úr Háza) nevezetű terem 1651-ben készített falképei néhány helyen jó állapotban maradtak fenn. A család képviselőjeként id. Apor Csaba 1992-ben visszakapta a kastélyt. A tulajdonos 2001-ben bízta meg Benczédi Sándort az épületen végzendő munkálatok koordinálásával, a kutatásokhoz 2002-ben láttak hozzá. Elsősorban pályázatok útján jutnak anyagiakhoz, 2002 óta a sepsiszentgyörgyi székhelyű Keöpeczi Sebestyén József Műemlékvédő Társaság folyamatosan pályázik az anyaországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál, évente átlag másfél millió forintot kapnak a kúria felújítására. Az angliai Headley Trust Műemlékvédelmi Alapítvány eddig 16 700 font sterlinggel támogatta a projektet. A román államtól semmilyen támogatást nem kapnak. /Bordás Bea: Megmenekül a torjai Apor-rezidencia. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./
2007. augusztus 31.
Novák Zoltán marosvásárhelyi történész, illetve Soós Zoltán régész, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, majd Pál-Antal Sándor főlevéltáros előadásával kezdődött augusztus 30-án Marosvásárhelyen az immár negyedik alkalommal megrendezett kisebbségtörténeti konferencia. A Borsos Tamás Egyesület, a Maros Megyei Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete és a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja (Sepsiszentgyörgy) által szervezett rendezvénysorozaton számos érdekes előadást hangzott el. A kétnapos konferencia során szó esik az erdélyi, délvidéki, felvidéki és kárpátaljai magyar kisebbségről, annak jelenéről és múltjáról, valamint a magyarországi nézőpontokról is. Az idei cím és téma Kisebbségi életpályák. A szóban forgó előadásokat több „kategóriába” sorolták a szervezők: Helyzetképek, „Aktivizmus”: pályák és értelmezések, Magyarországi nézőpontok, Identitáspolitikai keresztutak, Átalakuló társadalompolitikai konstrukciók. Az estet Horváth Szabolcs, K. Lengyel Zsolt és László Márton könyvbemutatója zárta. Az értékőrzés átalakulása a megváltozott viszonyok között témában kezdődnek az értekezések, ezt a Változatok a baloldaliságra című „blokk” követi. Délután Kitekintés a közös téma, majd A politikai felelősség és a szakmai elkötelezettség esete a közgondolkozással – kutatási tapasztalatok és közéleti elvárások. Az előadások jó része a huszadik századot tárgyalja, szó esik a kisebbségi-többségi viszonyról, a menekültekről és hálózataikról, irodalomról, ifjúsági életről, történetírásról, kommunista aktivizmusról, a kisebbségi érdekérvényesítésekről, magyarságtudományról, eszmetörténeti kutatásokról, identitástudatról, görög katolikus magyarokról és számos egyéb témáról. /Nagy Botond: Kisebbségi életpályák. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 31./
2007. szeptember 5.
Szeptember 8-án szervezik Máréfalván hatodik alkalommal a székely kapuk napját. Bemutatják Kovács Piroska: Elődeink hagyatéka. Udvarhelyszék öreg kapuinak katasztere című CD-jét, majd székelyföldi múzeumok (Sepsiszentgyörgy, Alsócsernáton, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Székelykeresztúr és Székelyudvarhely) kapuállományáról tartanak előadást. Huszka József /Kiskunfélegyháza, 1854. nov. 20. – Budapest, 1934. márc. 31./ kiváló kutató rajztanári képesítést szerzett, Erdélybe jött, a sepsiszentgyörgyi polgári leányiskola és fiúiskola rajztanára volt 1890-ig. Tevékenyen részt vett az 1879-ben Sepsiszentgyörgyön létrehozott Székely Nemzeti Múzeum megszervezésében. Huszka József 1881-ben indult első erdélyi gyűjtőútjára. Szinte minden „régiséget” lerajzolt, lefényképezett, az öreg székely kapuktól a középkori falképekig. „A székely fából épít” – írta Huszka József A székely ház című könyvében. 1890-ben Huszka József elhagyta Székelyföldet, hamarosan kinevezték a budapesti Piarista Gimnázium tanárává. A Magyarországi Néprajzi Társaság alapító tagja volt. Kutatásait hét nagy műben összegezte, melyek közül az 1898-ban megjelent Magyar Ornamentika, illetve az 1930-ban napvilágot látott A magyar turáni ornamentika története a legjelentősebb. Ez utóbbi 2300 rajz segítségével mutatja be a magyarság díszítőelemeinek – elsősorban a tarsolylemezek, székely kapuk motívumainak – rendkívüli gazdagságát. Huszka több mint 23 erdélyi templom falfestményeit tárta fel és örökítette meg rajzaiban. /Szőcs Lajos: Székely kapuk napja Máréfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 5./
2007. szeptember 7.
Kovács Ildikó bábrendező /sz. Sepsiszentgyörgy, 1927/ Kolozsváron koreográfiát tanult. 1949-ben szegődött a kolozsvári Bábszínházhoz, ahol három évi marosvásárhelyi megszakítás után, nyugdíjazásáig dolgozott. Számos bábdarabot és nagyszínházi előadást rendezett. Kisvárdán a Határon Túli Színházak Fesztiválján ez évben életműdíjat kapott. Kovács Ildikó 1951-ben vett részt Bukarestben az első szervezett bábszínházi képzésen, és a következő években már rendezett is. Létrehozta a kolozsvári MIM7 pantomimcsoportot. Évekig tartó tanulás, önfejlesztés eredményeként valódi profi-csapattá váltak. Közben pedig nemzedékek nőttek fel a kolozsvári Király utcai bábszínház paravánja előtt. A Kolozsváron eltöltött közel harminc év alatt az anderseni és hoffmanni klasszikus gyermekmeséktől a népmese-feldolgozásokig, a magyar irodalom klasszikusaitól Petőfitől, a móriczi Állatmeséktől Tamási Áronig és Weöres Sándorig, no, meg Micimackóig sok mindent játszottak. 1990-ig itthon nem rendezhetett, de rendezett Magyarországon hét színházban, beleértve a budapesti Állami Bábszínházat. Kovács Ildikónak emellett elméleti munkássága is jelentős, a bábművészetről cikkeket, tanulmányokat írt, könyvet ír a színész-báb-ember, illetve gyermek viszonyáról. A szakmabeliek Kovács Ildikót az erdélyi bábművészet iskolateremtő egyéniségeként tartják számon, munkásságát számos díjjal ismerték el. /Jakab Márta: A beszélő kéz. = Krónika (Kolozsvár), szept. 7./
2007. szeptember 8.
Féder Zoltán Sepsiszentgyörgyön a Mikó Kollégium diákjaként olyan tanáraitól tanulta meg az emberi kapcsolatok, magatartások normáit, mint Konsza Samu, Rác Gábor, Harkó József vagy Salamon Sándor. Gondolatiságuk az együttélésnek, a zsidókkal szembeni toleranciának azt az erkölcsi, etikai szellemiségét tükrözte, mely oly jellemző volt ez erdélyi, a székelyföldi világra. Ennek a toleráns szellemnek olyan háromszéki publicisták, tollforgatók adtak hangot, mint Málik József, Benedek Elek, Veress Dániel, Forró László, Beke György és Domokos Géza. Féder Zoltán Izraelben él, Zsidók Háromszéken című munkája a sepsiszentgyörgyi Charta Kiadónál látott napvilágot. Megdöbbenéssel olvasta a kezébe került Sepsiszentgyörgyön megjelenő Európai Idő című lap 2007/8. számát, amely antiszemita írásokat közölt. A lap főszerkesztője, Horváth Alpár kifejtette, hogy nem antiszemita, ,,egyetlen árva saját mondata sem szerepel az inkriminált lap oldalain”. A lap az antiszemita irodalomnak hírhedt forrásmunkájából a ,,Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei”-ből idézett. /Európai idők – európai gondolatok? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 8./
2007. szeptember 8.
2005-ben alakult meg az Erdélyi Genealógiai Társaság /Sepsiszentgyörgy/, tevékenységi területe a családkutatás. A szervezet eddigi tevékenységének legfontosabb megvalósításai: előadások a családkutatásról, a Nagy Iván és a Pálmay József könyvében, illetve a Genealógiai Füzetekben, a Családtörténeti Szemlében megjelent családfák továbbrajzolása napjainkig. A régi, ritka családkutató szakirodalom digitalizálása. Folyamatban van az egyházi családkönyvek, egyházi és állami anyakönyvek digitalizálása. Folyamatos projektek: levéltári anyakönyvi kutatások és családfarajzolás (2007 júliusáig közel százezer családfába foglalt személy). Jövőbeni tervek: genealógiai kis könyvtár és adatbázis összeállítása, erdélyi családkutató központ létrehozása és működtetése. /Civil híradó: Erdélyi Genealógiai Társaság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 8./
2007. szeptember 8.
Sepsiszentgyörgyi szobrász, Kovács Géza kisplasztikai tárlata nyílt meg Kolozsváron, a Barabás Miklós Galériában. A transzavantgárd jegyében fogant, rozsdás vasdarabokból felépített látványos fémkonstrukciók egy letűnt kor üzenetét hordozzák. /Németh Júlia: Jelenünk múltja, múltunk jelene. Kovács Géza kisplasztikái a Barabás Miklós Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./
2007. szeptember 10.
Hatodik alkalommal rendezték szeptember 8-án Máréfalván a Székelykapuk Napja néprajzi tanácskozást. A művelődési házban tartott „Épített örökségünk, ezek védelme és hasznosítása” című konferencia jól sikerült. Kovács Piroska, a Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület elnöke bemutatta az „Elődeink hagyatéka. Udvarhelyszék öreg kapuinak katasztere” című képes CD-jét. Ezt követően a székelyföldi múzeumokban található kapuállomány bemutatása következett. Sepsiszentgyörgyről, a Székely Nemzeti Múzeumtól Szőcsné Gazda Enikő, a Csíki Székely Múzeumtól Salló Szilárd, a gyergyószentmiklósi múzeumtól Szőcs Levente, a székelykeresztúri múzeumtól Sándor-Zsigmond Ibolya, Székelyudvarhelyről Miklós Zoltán, a Hargita megyei műemlékvédelemtől pedig Mihály Zita tartottak előadást. Az Alsócsernátoni Haszmann Pál Múzeumtól Haszmann Pál-tanulmányt küldtek felolvasásra. /(bágyi): Székelykapuk Napja. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 10./
2007. szeptember 11.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház vasárnap, szeptember 16-án megnyitja a 215. színiévadot, a tavalyi évad nagysikerű vígjátékát, az Elie Malka által rendezett Jákobi és Lájdentál című zenés komédiát láthatják az érdeklődők. Ezzel az előadással nagy sikerrel vendégszerepeltek Budapesten, a Thália Színházban zajló Vendégségben Budapesten – Határon Túli Magyar Színházi Estek program keretében, valamint Sepsiszentgyörgyön, illetve a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján is. Szeptember folyamán felújítják a tavalyi évad olyan előadásait, mint a Hosszú péntek, a Bohémélet és A windsori víg nők. Részletes program a www.huntheater.ro oldalon. Az évad további bemutató előadásai: A. P. Csehov: Ványa bácsi (rendező: Andrei Serban) G. Puccini: Gianni Schicchi (rendező: Silviu Purcarete), A. P. Csehov: Három nővér (rendező: Tompa Gábor), Thomas Bernhard: A vadásztársaság (rendező: Dragos Galgotiu), H. Ibsen: Peer Gynt (rendező: David Zinder) és Danilo Kis: Borisz Davidovics síremléke (rendező: Robert Raponja). Az évad kiemelkedő eseménye a kolozsvári színjátszás 215. évfordulója alkalmából szervezett Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál, melynek keretében hat külföldi és két hazai társulatot látunk vendégül. /Évadkezdés a kolozsvári színházban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./
2007. szeptember 11.
Baász Imre és Baász Szigeti Pálma képzőművészeti kiállításának ad otthont Marosvásárhelyen a református Diakóniai Központ. Az aradi származású, munkásságát Sepsiszentgyörgyön kiteljesítő, 1991-ben elhunyt Baász Imre özvegye erre az alkalomra több nagyméretű grafikát válogatott a hagyatékból, az anyagot saját munkái egészítik ki. A kiállítást Szőcs Géza költő méltató írásának felolvasásával Farkas Wellmann Endre nyitotta meg. Szőcs Géza főként Baász Szigeti Pálma alkotásaira tért ki, amelyeket versekhez hasonlított. Baász Szigeti Pálma saját kollázsait, festményeit „kiszínezett nosztalgiákként” határozta meg. /Antal Erika: Képek művészházasságból. = Krónika (Kolozsvár), szept. 11./
