A júl. 30-aug. 1-je között megszervezett Apácai Napok rendezvénysorozat célja - a helyi polgármesteri hivatal, az Evangélikus Egyház és a helyi Bartalis János Egyesület szerint - a hagyományteremtés. Erre az alkalomra megjelent Apáca története című könyv, szerzője a falu szülöttje, Orbán János. Emlékeztek a falu neves szülöttjeire, megkoszorúzták Apáczai Csere János szobrát és Bartalis János kopjafáját. Ritkán kerül sor színházi előadásra, képkiállításra, szimpóziumokra, díszpolgáravatásra egy ilyen kis faluban. /Tóásó Áron Zoltán: Mindennapok ünnepe. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 5./
1999. augusztus 5.
Kolozsvárt az RMDSZ Szociál-Demokrata Platformja újraválasztotta elnökének Bucur Ildikó városi tanácsost, aki új elnökként a platform helyzetének visszaszorítottságáról nyilatkozott, valamint az RMDSZ-nek a szociális problémákkal szembeni passzivitásáról. A platform kiad egy specifikus chartát, amely az RMDSZ szociális vonatkozású problémáinak és a megoldási javaslatoknak a "gyűjteménye" lesz. /Kisgyörgy Réka: Új elnök, új feladatok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 5./
1999. augusztus 5.
A Firtos Művelődési Egylet augusztus 14-én és 15-én az idén is megrendezi az árcsói fogadónál a hagyományos fazekasvásárt. A műsorban szerepel a 10. évét betöltött, Hazanéző című korondi lap köszöntése, illetve a szovátai népi tánccsoport és a korondi fúvószenekar fellépése. A nagyenyedi Castellum Alapítvány szeptember 4-én és 5-én konferenciát rendez Nagyenyeden, Vállalkozásfejlesztési gondolkodásmód alakítása hazai és nyugati céltámogatási rendszerek szemszögéből címmel. A rendezvényt a Castellum Alapítvány közgyűlése zárja. Az alapítvány céljai közt szerepel egy album összeállítása az erdélyi történelmi családok épületeiről, ezért illetékesei arra kérnek mindenkit, hogy hozzon magával fényképet régi otthonukról (udvarház, kastély stb.). /Kerámiavásár és konferencia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 5./
1999. augusztus 6.
Aug. 6-án Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakóniai Intézetben önálló magyar egyetem támogatását célzó alapítvány létrehozásáról tanácskozott a Történelmi Magyar Egyházak Egyházfőinek Állandó Értekezlete. Tőkés Elek, az Erdélyi Református Egyházkerület oktatási tanácsosa tájékoztatott a megbeszélésről. Az egyházfők állandó értekezlete dr. Jakubinyi György római katolikus érsek kezdeményezésére ült össze, s a tanácskozás kiemelt témája a Partiumi Magyar Keresztyén Egyetem kérdése volt. A történelmi magyar egyházak, mint ismeretes, messzemenően többet tesznek a romániai magyarságért, mint amennyi az egyház feladata. A Sulyok István és a marosvásárhelyi Kántortanító-képző Főiskolát 1989 után beindították, de ezek jogi helyzete máig sem egészen tisztázott. Tőkés Elek tavaly már felvetette, hogy a történelmi magyar egyházak hozzanak létre egy alapítványt, amely megalapítaná a magánegyetemet. Úgy tűnik, Jakubinyi érsek úr latolgatja az alapítvány létrehozásának gondolatát. A tanácskozáson megegyeztek abban, hogy Tőkés Elek és Mikó Lőrinc összeállít egy szándéknyilatkozat-szöveget, amelyet minden történelmi magyar egyháznak eljuttatnak, ők hozzáfűzik megjegyzéseiket, s a végleges szöveg alapján esetleg létrehoznak egy alapítványt, amely erdélyi magyar magánegyetemet fog működtetni. Tőkés László püspök kifejtette: a Partiumi Magyar Keresztyén Egyetem is próbálkozás, amely egy magyar egyetem része lehet. - A lelkészek állami fizetéséről fog tárgyalni az Egyházfők Állandó Értekezlete szeptember 15-én. - Az értekezlet résztvevői megdöbbenésüket fejezték ki amiatt, hogy a mostani ingatlanrendezési-törvény nem vonatkozik az egyházi ingatlanokra is. /Szabó Piroska: Alapítvány létrehozásáról tanácskozott az Egyházfők Állandó Értekezlete. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./
1999. augusztus 6.
Székelykeresztúron is tartottak Petőfi-megemlékezést: nemzeti költőnk százötven esztendővel ezelőtt itt töltötte el utolsó estéjét. A bensőséges ünnepségen résztvettek Székelykeresztúr és a szomszédos Fiatfalva magyarországi testvértelepüléseinek (Ajka, Dunakeszi, Karcag, Dévaványa, Somogybabod) képviselői is. A résztvevők megkoszorúzták Petőfi Sándor főtéri szobrát. Székelykeresztúr jeles vendége, Kovács András Ferenc költő részletesen felelevenítette a 150 évvel ezelőtti eseményeket. Fellépett a Kovásznai Unitárius Férfi Dalárda, a somogybabodi dalcsoport. Székelykeresztúron végül a PEN-központok irodalmi estje következett, ahol a részvevők meggyőződhettek róla: Petőfi Sándor a világirodalom részévé vált, verseit számtalan nyelvre fordítják és sorai franciául sem hangzanak rosszul. A Keresztúron áthaladó, Martonyi János külügyminiszter vezette magyar kormányküldöttség júl. 31-én megkoszorúzta Petőfi Sándor és Nicolae Balcescu szobrát. /Pataki Zoltán: Koszorúk a vén körtefa tövében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 6./
1999. augusztus 6.
Az 1999?2000-es tanévben megszűnnek a hagyományos, IX. osztálytól kezdődő ötéves időtartamú óvó- és tanítóképző osztályok, s helyüket az érettségi vizsga utáni hároméves főiskolai szintű képzés lesz. Székelyudvarhelyen a Benedek Elek Tanítóképző igazgatója, Bálint Mihály elmondta, hogy a tanítóképző jelenlegi X?XIII. osztályai még a megszokott óvónői és tanítói kettős szakképesítésre tervezett tanmenet szerint fejezik be az oktatási ciklust, de a következő tanév két IX. osztálya már könyvtárosi, nevelői és szabadidő-szervezői szakképesítést kap. - A Benedek Elek Tanítóképzőben a Református Kollégiumhoz tartozó középiskolai évfolyamok is működnek. Bálint Mihály arról tájékoztatott, hogy az intézményben induló főiskolai szintű oktatás évfolyama a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar nyelvű tagozataként fog működni, s a három tanulmányi év befejeztével a tanítói mellett angol nyelvből is szakképesítést adnak. Az első évfolyamra 30 ingyenes és 10 fizetéses helyet hagyott jóvá a Tanügyminisztérium. /Tanítóképző főiskola Székelyudvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 6./
1999. augusztus 6.
Aug. 6-án Sződemeteren Kölcsey Ferencre emlékeztek. Vajon kiérdemeljük-e a védőkart, melyet a Himnusz mint Isten a küzdőknek nyújt? - tette fel a kérdést beszédében Kötő József államtitkár, az EMKE ügyvezető elnöke. A sorrendben tizedik sződemeteri találkozóra ezúttal is többszázan is eljöttek. Eljött Mészáros István miskolci református, Bosák Nándor debreceni katolikus püspök, köszöntőt mondott Tabajdi Csaba országgyűlési képviselő, Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Bitay Károly kolozsvári főkonzul, más személyiségek. Ezt követően Muzsnay Árpád, a szatmári Kölcsey Kör elnöke üdvözölte a jelenlévőket. Tempfli József nagyváradi katolikus püspök Kölcsey emberi nagyságáról beszélt. Kölcsey példáját időszerűnek tartja a diszkriminációval szemben. "Mi itt akarunk élni és itt akarjuk jól érezni magunkat!" Tőkés László püspök az egyszerű dolgokban megnyilvánuló hazaszeretetet, a szülőföldhöz ragaszkodást hangsúlyozta, kiemelve, hogy csak a cselekvő hazaszeretetnek van értelme. "Igen, nemzetrészek vagyunk és azok akarunk lenni! Az együttgondolkodásban és a közös felelősségben látjuk a megmaradás feltételeit. Igaz, rosszul állunk, de nem olyan rosszul, hogy ne tudnánk előre lépni" /A Himnusz atyjánál, Sződemeteren. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./
1999. augusztus 6.
Bemutatták Vincze Gábor Illúziók és csalódások /Státus Könyvkiadó, Csíkszereda/ címû könyvét. A szerzõ célja, hogy a nagyközönséggel értesse meg, valójában mi is történt az erdélyi magyarsággal 1944 õszétõl 1989 végéig. Könyvében szerepelnek a különbözõ magyar?román határtervezetek, a baloldali Groza-kormány nemzetiségpolitikája, bemutatta a magyar vagyonok megszerzését célzó román törekvéseket, az 1945-ös földreformot és következményeit, a magyar szövetkezetek küzdelmeit önállóságuk megvédéséért, az oktatásügy helyzetét, a második világháború utáni csángósorsot és a magyar egyházak helyzetét. A ?80-as években Tötössy Istvánné készített doktori disszertáció a Magyar Népi Szövetség történetérõl, majd 1990-ben Lipcsey Ildikó történésznek jelent meg egy kandidátusi disszertációja ugyanerrõl a témáról. Ezek a dolgozatokat mára szemléletükben elavultak, tényanyagukban hiányosak. Mindenesetre õk voltak az elsõk, akik ezzel a témával elkezdtek foglalkozni. - Vincze Gábor megállapíthatta, hogy nem látja a huszonéveseket, az utánpótlást, akik foglalkoznának ezzel a korszakkal. Vincze Gábor ugyanis Bárdi Nándorral /Teleki Alapítvány munkatársa/ Kolozsváron, az egyetemen tartott két félévres kurzust magyar történelem szakosoknak. Reménykedtek, hogy sikerül találni a hallgatók között olyanokat, akik majd a jövõben Erdély jelenkori történelmével foglalkoznak. Azonban csalódniuk kellett, a fiatalok nem akarnak dolgozni. /Szatmári László: Beszélgetés Vincze Gábor történésszel. = Hargita Népe (Csíkszereda), 1999. aug. 6./ Vincze Gábor /Szeged/ történész nyolc éves kutatómunkáját tartalmazza az Illúziók és csalódások /Státus Könyvkiadó, Csíkszereda/ címû kötete. Vincze Gábor Szegeden végezte az egyetemet, ahol két professzor, Csatári Dániel marxista történész és fiatalabb kollegája, Raffay Ernõ foglalkozott Erdéllyel. Õk voltak azok, akik a nyolcvanas évek elején viszonylag nyíltan beszéltek arról, hogy milyen nacionalista, elnemzetlenítõ politika folyik Romániában. Vincze Gábor rájött, hogy a legkevesebbet a '45 utáni évtizedekrõl lehet tudni, így választotta ezt a kutatási területet. Elõször elkészítette a kronológiát, ami 1994-ben könyv alakjában is megjelent, A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1953 /Budapest-Szeged, 1994 - Kisebbségi Adattár I./ címmel. "Az illúziókat követõ csalódások, azt hiszem ciklikusan váltakozva végigkísérték az elmúlt nyolcvan évet. Az alcímet - Fejezetek a romániai magyarság második világháború utáni történetébõl - adtam, mert ez nem egy kész monográfia." - nyilatkozta Vincze Gábor. Ezt a könyvet nem egy szegedi történésznek kellett volna összeállítania, vallja Vincze Gábor. "Sajnos, az erdélyi magyar jelenkor-történetírás mint olyan, kis túlzással szinte nincs is." "Sajnos, Magyarországon is egyedüli kutató vagyok, aki ezzel a témával foglalkozik." "Elsõsorban Erdélyben kellene kinevelni egy jelenkor-történész csapatot". Az RMDSZ fejlõdését látva, egyre inkább emlékeztet a Népi Szövetségnek a hibáira, állapította meg Vincze Gábor. /Daczó Dénes: Könyvemet nem egy szegedi történésznek kellett volna írnia. Beszélgetés Vincze Gáborral könyvbemutatója ürügyén. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./
1999. augusztus 6.
Temesvári Magyar Diákszövetség második alkalommal rendez műhelytábort július 31. és augusztus 6. között Nyárszón, az Illyés Közalapítvány támogatásával. Kétnapos kommunikációs tréninget tartottak a Civil Társadalom Fejlesztéséért Alapítvány munkatársainak vezetésével. Megbeszélés-sorozatot rendeztek erdélyi és határon túli ifjúsági és diákszervezetekkel. /Péntek Attila: TMD-műhelytábor Nyárszón. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 6./
1999. augusztus 6.
A gyergyószárhegyi alkotótábor gyűjteménye már egy kortárs képzőművészeti múzeum rangjára tett szert. Egy új korszak kezdődik a Barátság alkotótábor történetében, állapíthatta meg Banner Zoltán művészettörténész a gyűjtemény marosvásárhelyi bemutatásakor. A vélemények megegyeznek abban, hogy a szárhegyi kincsnek, értékének megfelelő publicitáshoz kell jutnia, éppen ezért a tábor alakulásának huszonötödik évfordulójára a Kulturális Központ a gyűjteményt bemutató, művészettörténeti igénnyel szerkesztett katalógust kíván bemutatni, a jubileumi ünnepségen Zöld Lajos visszaemlékezéseit is könyv formájában adják át a tábor vendégeinek. Az alapítástól, Zöld Lajos, Gaál András és Márton Árpád kezdeményezésétől huszonöt év telt el. A kerekasztal-beszégetésen Zöld Lajos hangsúlyozta: az volt a szándékuk, hogy az ország legjobb képzőművészeit, festőit, grafikusait, szobrászait gyűjtsék össze Gyergyószárhegyen. Erre a célra adta kapták Márton Áron püspöktől a kolostort. Az alkotótáborok közül ez az egyetlen hely az országban, ahol meg is maradtak az alkotások. Most azután az alkotások őrzésére kell összpontosítani. /Szárhegyi vallomások. Huszonötéves a Barátság alkotótábor. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 6./
1999. augusztus 6.
Július második felében holland segítséggel helyreállították a szamosardói általános iskola tetõzetét és vízvezetékkel látták el az épületet. A hollandiai Oldebroek Szabad Evangéliumi Gyülekezetének képviselõi '91 óta rendszeres látogatói, támogatói a településnek. A holland önkéntesek Szamosardón végezve, a követkeõ napon, július 29-én, a Maros megyei Pókakeresztúr református gyülekezetéhez mentek dolgozni. /Újabb segítség Szamosardónak. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), 11. évfolyam 641. szám, aug. 6-12./
1999. augusztus 6.
Aug. 6-án dr. Csedő Csaba polgármester Csíkszeredán hivatalosan megnyitotta a városnapokat. A Márton Áron téren megnyílt a kirakóvásár. A Szakszervezetek Művelődési Házában fiatal képzőművészek munkáiból nyitottak meg kiállítást, a nagyteremben siófoki fiatalok balettestjének tapsolhatott a közönség. A Csíki Székely Múzeumban a restaurált tárgyak kiállítása látható. Következtek a díszpolgári címek és a Pro Urbe-díjak átadása. Dr. Csedő Csaba polgármester a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés fenntartásában játszott szerepéért Csíkszereda díszpolgárává avatta dr. Csedő Károly akadémikust, a többiek, dr. Dénes László sebész főorvos, a megyei kórház építtetője és első igazgatója, valamint Deák Gyula, az egykori Segítő Mária Gimnázium, majd Matematika-Fizika Líceum volt latintanára nem érhették meg munkásságuk hivatalos elismerését. A polgármester Pro Urbe-díjjal tüntette ki Gergely Andrást, a Szakszervezetek Művelődési Háza igazgatóját, dr. Jakab Kálmán kardiológus főorvost, Lászlófy Pált, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnökét, Dan Lazarescu edzőt, a Sport Klub volt elnökét, valamint a város gyakori vendégét, a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium Leánykórusát. /Csíkszeredai Városnapok ?99. Díszpolgári címek és Pro Urbe-díjak átadása. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 7./
1999. augusztus 6.
Aug. 5-én Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeumban bemutatták Zöld Lajos memoárkötetét /25 év a gyergyószárhegyi Barátság Alkotótábor életéből, 1974-1999/. A kötet kiadója a szárhegyi Kulturális Központ és Hargita Megye Tanácsa. /A víz szalad, a kő marad... Zöld Lajos könyvbemutatója. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 7./
1999. augusztus 7.
A RMDSZ számára teljesen elfogadhatatlan, hogy az ingatlanok visszaadásáról szóló, a kormány által benyújtott és a képviselőház jogi bizottsága által most tárgyalt törvénytervezet egyik cikkelye szerint a törvény nem vonatkozik majd az egyházi javakra is - írta Markó Béla RMDSZ-elnök az Emil Constantinescu államfőhöz, Vasile Radu kormányfőhöz és a koalíciós pártok elnökeihez intézett levelében. Markó Béla emlékeztette a politikusokat, hogy az egyházi javakat 1989 után vissza kellett volna szolgáltatni, mert ez az igény megfogalmazódott az Európa Tanács Romániáról szóló felvételi határozatában is. - Az MTI-nek arra a kérdésére, hogy kapott-e már visszajelzést a levél címzettjeitől, Markó Béla kijelentette: még nem kapott, de kezdeményezi, hogy a jövő héten tárgyalások kezdődjenek a koalíciós partnerekkel ebben a kérdésben. /Markó levele Constantinescu elnökhöz Az RMDSZ az egyházi javak rendezését sürgeti. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./
1999. augusztus 7.
A Nemzetközi Valutaalap (NVA) Washingtonban jóváhagyta a régen várt 547 millió dolláros készenléti hitelt Romániának, de nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a román kormány mutassa meg képességét a reformígéretek beváltására. - Tavaly egy előző készenléti hitel folyósítását az NVA leállította, mert Románia nem teljesítette a reformokra vállalt feltételeket. Az új NVA-hitel gazdasági feltételei között szerepel a legfeljebb 40 százalékos idei infláció, a GDP 3,5 százaléknál nem nagyobb visszaesése, és a nemzeti bruttó össztermék 3,7 százalékát meg nem haladó államháztartási hiány. Radu Vasile kormányfő aug. 6-i sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy az országnak sikerült megtörni annak a bizalmatlanságnak az ördögi körét, amellyel Romániát kezelték nemzetközi viszonylatban, mivel a korábbi kormányok nem tartották be ígéreteiket. /Washingtonban jóváhagyták az NVA-hitelt Vasile: Romániának sikerült megtörni a bizalmatlanság ördögi körét. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./
1999. augusztus 7.
Szatmárnémetiben az ősszel induló magyar pedagógiai főiskolán, mely a Babes-Bolyai Tudományegyetem kihelyezett tagozataként fog működni, az induló évfolyamra 35 helyet hagytak jóvá, ebből 10 a fizetett hely. /(Sike Lajos): 35 első évest vesznek fel a szatmári magyar pedagógiai főiskolára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./
1999. augusztus 7.
Cs. Gyimesi Éva Colloquium Transsylvanicumnak (Mentor, Marosvásárhely, 1998) című kötetének ezt az alcímet adta: értelmiségi önreflexiók. Legutóbbi könyvének /Kritikai mozaik. Polis, Kolozsvár, 1999/ alcíme pedig: kritikai esszék, tanulmányok 1972-1998. Demény Péter nagy elismeréssel méltatta Cs. Gyimesi tanulmányköteteit. A szerző okos, higgadt elemzéseket írt a nemzetről, az egyetemről, az esztétikumról és a létértelmezésről. /Demény Péter: Huszonhat év. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./
1999. augusztus 7.
Aug. 7-én ünnepi szentmisével - melyet Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke celebrált - és a csíksomlyói passió bemutatásával ért véget Csíksomlyón Katolikus Közösségek Hálózata, közismert nevén a Háló egyhetes homoródfürdői tábora. A Kárpát-medence minden tájáról összesereglett 600 katolikus hívő egynegyede az anyaországból, több mint harmada Erdélyből érkezett, Kárpátaljáról nyolcvanan, Felvidékről és Délvidékről 60-60-an jöttek el Homoródfürdőre, képviselve azt a csaknem 700 közösséget, amelyek a Háló segítségével építettek ki kapcsolatot egymással. Puchard Zoltán, a Háló vezetője elmondta, hogy az elmúlt években már több országban szerveztek hasonló összejövetelt, így a felvidéki Párkány melletti Kovácspatakon, a székelyföldi Csíksomlyón, a délvidéki Horgoson, valamint a Szeged közeli Domaszéken. A mostani táborozásnak dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek volt a fővédnöke. //botlik/ [Botlik József]: Hálósok találkozója Homoródfürdőn. Kárpát-medencei közösségépítés. = Magyar Nemzet, aug. 9./
1999. augusztus 7.
Tizennégy kanadai, közép- és nyugat-európai, valamint kárpát-medencei együttes hatszáz táncosa vesz részt a Minden Magyarok VI. Néptáncfesztiválján, amelynek augusztus 20. és 22. között Gyula ad helyet. A magyarországi és a határon túli magyar néptáncegyüttesek hagyományos Körös-parti találkozóján öt magyarországi, két kanadai, egy hollandiai, két felvidéki, egy délvidéki, két erdélyi s egy lengyel csoport lép közönség elé. /Minden Magyarok Néptáncfesztiválja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 7-8./
1999. augusztus 7.
Idén huszonötödik alkalommal szerveztek táborozást a Nyugaton élő magyarok gyermekeinek Sárospatakon azzal a céllal, hogy a fiatalok magyarságismeretét elmélyítsék. 1990-től vehetnek részt ezen a táborozáson a határon túli kisebbségi sorban élő magyar diákok is. 1999-ben is érkeztek fiatalok Szlovákiából, Ukrajnából, Jugoszláviából és Romániából is. A táborozók választhattak az irodalom, történelem vagy művészettörténet csoport között. Hétvégeken autóbuszos kirándulásokat tettek. /Élménybeszámoló a Sárospataki Nyári Kollégiumról. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 6./
1999. augusztus 7.
Aug. 6-án Sándorhomokon, a római katolikus templom előtt a falu két neves szülöttjére - Berencei Kováts Lajosra és Nagy Miklósra - emlékeztek helybeliek és távolabbról jött vendégek. Szabó Menyhért, a mátészalkai múzeum muzeológusa az 1812-ben Homokon született Berencei Kováts Lajos munkásságát méltatta, aki 1848-49-ben az első felelős magyar kormányban államtitkár volt. Életének utolsó évtizedeit a családi birtokon töltötte, Szatmárnémetiben temették el 1890-ben. Ezután a Nagy Miklós Emlékbizottság tagja, Nagy István budapesti történész leleplezte a templom bejárata mellett a Kovács Albert által készített emléktáblát, dr. Szeifert Ferenc csolnoki plébános pedig a népi író és papköltő életútját ismertette, amely 1894-ben Sándorhomokról indult és 1973-ban a Komárom megyei Unyban ért véget. Nagy Miklós Mindszenty bíboros köréhez tartozott, s a per ötödrangú vádlottjaként a mártíriumot, börtönbüntetést is vállalta. /Emlékünnepség Sándorhomokon. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 7./
1999. augusztus 7.
Július 18-25. között Megtartó erő címmel Uzonkafürdőn rendezett ifjúsági tábort, keresztyén honismereti találkozót és fórumot a nagyvárad-olaszi református gyülekezet IKE-csoportja, melyen a Kárpát-medence államaiban élő magyar református fiatalok vettek részt. Két évvel ezelőtt dr. Kocsis Attila mezőtúri (Magyarország) lelkipásztor és a várad-olaszi lelkész elhatározták, hogy az utódállamokban élő református fiatalokat nyári táborba hívják. Az előző két alkalommal az anyaországi reformátusok voltak a vendéglátók, a borsodi Jósvafőn és a szatmári Csengeren, idén a várad-olasziak. Fiatalok érkeztek mintegy kilencvenen: magyarországiak (Mezőtúrról), romániaiak (Szilágysomlyóról, Nagyváradról, Szovátáról), horvátországiak (Dél-Baranyából, Szlavóniából) és kárpátaljaiak. Előadás hangzott el a székely nemzet történetéről, népművészetéről. A Székelyföld politikai, gazdasági és szociális integrációjáról kormányzati szakemberek szóltak. /Veres Kovács Attila: Megtartó erő. Ifjúsági tábor Uzonkafürdőn. = Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 7./
1999. augusztus 9.
Emil Constantinescu elnök az Egyesült Államokban magánlátogatása során a múlt hét végén a világszerte nézett CNN hírtelevízió Kérdezz-felelek rovatának volt a meghívottja. A műsorban a tévénézők is kérdéseket tehettek fel Emil Constantinescunak. Constantinescu elnök válaszaiban ezúttal sem hiányzott a nemzetközi közösség, a demokratikus Nyugat kritikája. Az utóbbi időben az elnök ismételten hangot adott ilyen értelmű meglátásainak. Arra a kérdésre, hogy mit nyújthat Románia a NATO-nak, Constantinescu kifejtette: éppen azt, ami az észak-atlanti szövetség célja, tehát regionális stabilitást, mivel az országnak kitűnő a viszonya minden szomszédjával. Az elnök úgy vélte, a koszovói "eseményeket" meg lehetett volna előzni, ha Romániát korábban felvették volna a NATO-ba. Az érv: Bukarest úgymond központi szerepe a térségben, illetve Románia baráti viszonya Szerbiával. Az államfő igen furcsa és Nyugaton alig értelmezhető nemzeti prioritásokat fogalmazott meg, azt nyilatkozta: "Ami számunkra fontos a NATO-val való viszony kapcsán, az nem annyira az ország jövője, mint inkább a múltja, és több, mint egy biztonsági probléma, inkább egy méltósági kérdés." "Románia egész történelmi múltja során az európai civilizáció részét képezte, ezért az egyszerű román az ország NATO- és EU-integrációjában a történelmi sorsszerűség helyreállítását látná". - Sem Brüsszel, sem Washington nem fog könnyekre fakadni a román nemzeti érzékenység atavisztikus, a 19. század közepét idéző szubjektív vonzataitól, hanem a gazdasági eredmények, a privatizáció üteme, a jogbiztonság és -következetesség, az emberi és kisebbségi jogok helyzete, illetve a hadseregreform és -modernizáció, az interoperabilitás, a katonatisztek angolnyelv-tudása stb. iránt érdeklődik, amikor mérlegel. Constantinescu mindehhez hozzátette: a jugoszláviai újjáépítést azonnal meg kellene kezdeni, attól függetlenül, hogy Milosevics még hatalmon van, és "meg kellene hagyni a szerb nép büszkeségét, hogy az buktassa meg Milosevicset, nem pedig nemzetközi katonai és gazdasági nyomásgyakorlással megpróbálni leváltatni". - Constantinescu a CNN műsorában megismételte, hogy a rendszerváltás után Románia semmilyen támogatást nem kapott Nyugat-Európától, ellentétben más közép-kelet-európai államokkal, s hogy az utóbbi években a romániai átalakulás "rendkívüli" volt, a jelenlegi kormánykoalíció célja pedig az ipari magánosítás befejezése. - Belpolitikai ügyekben az államfő kiállt a jelenlegi koalíció mellett, s úgy vélekedett, hogy a partnerek közötti ellentétek a talk-show-k szintjén jelennek meg. Arra a kérdésre, hogy vannak-e még kommunista struktúrák Romániában, az elnök határozott nemmel válaszolt. /Wagner István: A nemzeti büszkeség mint integrációs érv. = Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 9./
1999. augusztus 9.
Az RMDSZ Reform Tömörülés platformja állásfoglalást adott ki az oktatási törvény elfogadása utáni helyzetről. A koalíciós partnerek szószegésének, illetve az RMDSZ kormányzati politikájának köszönhetően "nem sikerült áttörést elérni közösségünk jogainak intézményes biztosításában." Az 1995-ös oktatási törvény néhány diszkriminatív előírása (szakoktatás, egyetemi felvételi, egyetemi karok létesítése stb.) a kisebbségi közösségek számára pozitívan módosult, ugyanakkor nem sikerült megoldást találni több, az RMDSZ programjában kiemelt helyen szereplő problémára: Románia földrajzának és történelmének nem anyanyelven történő oktatása, a felekezeti oktatás magánszférába helyezése ellehetetleníti a magyar történelmi egyházak komoly erőfeszítéssel újraalakított iskoláit, az önálló állami magyar egyetem (újra)létrehozása középtávon is lehetetlenné vált. A törvény lényegesen jobb ugyan, mint az előző kormányzati ciklusból átörökölt változat, de nem visz közelebb a teljes anyanyelvi oktatási rendszer megteremtéséhez. Emiatt a Reform Tömörülés elhibázottnak tartja az RMDSZ csúcsvezetése által sugallt önelégült sikerhangulatot. Az RMDSZ egész politikája komoly felülvizsgálatra szorul. A kormányzati pozíció önmagában nem alkalmas olyan stratégiai jellegű célkitűzések elérésére, mint amilyen az RMDSZ programjába foglalt belső önrendelkezés elvén alapuló háromszintű autonómia. "Közéletünk sajnálatos erkölcsi politikai válságáról tanúskodik", hogy midőn a csúcsvezetés által választott stratégia nem hozta meg a várt eredményt, az RMDSZ elnöke az ezt szóvá tevő tiszteletbeli elnök ellen támadott. - A "tiszteletbeli elnöknek nemcsak joga, de kötelessége megszólalni és helyzetértékelésével elősegíteni a szükséges pályakorrekció végrehajtását." /A Reform Tömörülés állásfoglalása Az oktatási törvény elfogadása utáni helyzetről. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 9./
1999. augusztus 9.
Aug. 7-én ért véget Kalotaszentkirályon a tánctábor. A táborban sikeres volt a kicsik, majd a nagyok népdalversenye, ugyanúgy a legényes verseny győzteseinek bemutatója. A kalotaszegi kicsi és nagy tánccsoportok mellett fellépett a balánbányai gyerek néptáncegyüttes és a sebesvári román tánccsoport. Aug. 9-én kezdődik a válaszúti tánctábor, az erdélyi táncházmozgalom egy másik jelentős állomása. /Péntek Attila: Véget ért a kalotaszentkirályi tánctábor. Vajdasági fiatalok vitték el a díjak zömét. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 9./
1999. augusztus 9.
Néhány héten belül harmadszor volt az érmihályfalvi katolikus egyházközség vendége tegnap Tempfli József megyés püspök. A templombúcsú és a papszentelés után plébániaszentelés adott alkalmat a látogatásra. "Örömmel jöttem ismét Mihályfalvára - kezdte köszöntőjét a püspök Érmihályfalván. - Gyakori látogatásom is igazolja, hogy a városban jeles egyházközség és pezsgő szellemi élet van." A püspök tiszteletbeli esperessé nevezte ki Győrfi József plébánost. A szentmise után a gyülekezet átvonult a templom szomszédságában épült új létesítményhez, melyet a püspök Szent László tiszteletére felszentelt. /Rencz Csaba: Parókiaszentelés és esperesavatás. = Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 9./
1999. augusztus 9.
Aug. 6-án először történt, hogy Csíkszereda zászlaját az ez alkalomra felállított zászlórúdra a magasba vonják, a hajdani székely himnusz akkordjaira. Ezzel kezdődtek az idei városnapok. Az elmúlt időben szobrokban gazdagodott a város. Van Apáczai, Mailáth Gusztáv, Domokos Pál Péter szobor, 56-os kopjafa és Petőfire emlékeztető tábla. /Népünnepély Szeredában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./
1999. augusztus 9.
Az idei Nyári Bolyai Egyetem tanfolyamainak egy része a szlovákiai Nagymegyeren is zajlott. Nagymegyeren a magyarok aránya meghaladja a 90 százalékot, ez a város volt a házigazdája július 4-9-e között a magyar pedagógusok szakmai továbbképzésének, több ágazatban úgy mint: magyar, illetve szlovák nyelv és irodalom, történelem, informatika, tanítói, osztályfőnöki képzés és nem utolsó sorban angol nyelv. Idén is elég kevesen vették igénybe az RMPSZ által felkínált lehetőséget. /Bolyai Nyári Egyetem - a csallóközi Nagymegyeren. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./
1999. augusztus 9.
Szatmárpálfalva református gyülekezete és a helyi Teleki Blanka Nőszövetség aug. 7-én hármas emlékjelhagyó ünnepséget szervezett. Tőkés László püspök hirdetett igét. Az istentisztelet után az ünnepség a templomkertben folytatódott. Tőkés László beszédében elmondta, hogy az anyanyelvvel együtt a hazaszeretetet is be kell oltani a gyerekek szívébe. Üvegesné dr. Hornyák Mária tudományos kutató /Martonvásár/ Teleki Blanka Szatmárpálfalván címmel tartott előadást. Javasolta, hogy alapítványi támogatással Pálfalván hozzanak létre egy Teleki Blanka múzeumot. A szatmári lelkészkar elhatározta, hogy ebben az évben kopjafát állít a megye 1848-49-es hőseinek emlékére. Habarics Károly fafaragó munkája elkészült és ez alkalommal felavatták. Muzsnay Árpád, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület partiumi képviselőjeként szólt arról, hogy mennyire fontos bepótolni mindazt, amit a múltban elmulasztottak. Felavatták a három emlékművet. a Teleki család emlékére Balogh Gáspár István képzőművész által készített domborművet, az 1848-49-es szabadságharc emlékére állított, Habarics Károly fafaragó által készített kopjafát, végül a második világháború pálfalvi hőseinek emléktábláját. /Hármas emlékjelhagyó ünnepség Pálfalván. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 9./
1999. augusztus 9.
A dési születésű Randolph L. Braham, a New York-i City University professzora, a Holocaust világviszonylatban elismert kutatója. Megjelent munkája: A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon /Belvárosi Kiadó, Budapest, 1997./ Legújabb könyve /Román nacionalisták és a holocaust. Múlt és Jövő Kiadó Budapest, 1998./, arról szól, hogyan igyekeznek tagadni a román nacionalisták a román antiszemitizmust és a romániai zsidóság ellen elkövetett népirtást, illetve hogyan próbálják felhasználni a történelemhamisítást magyarellenes propagandájuk céljára. - Közismert, hogy a két román fejedelemségben rendkívül erős volt a nacionalizmus és az antiszemitizmus. A zsidók állampolgári jogait is csak későre, külső nyomásra ismerték el, a berlini kongresszus (1878) és a Versailles-i Békeegyezmény határozatai alapján. A két háború közt főleg a szélsőségesen nacionalista, antiszemita LANC, majd a Vasgárda tett szert nagy befolyásra. A Goga-Cuza-kormány embertelen zsidóellenes törvényeket léptetett életbe (1938), amelyeket a Gigurtu-kormány még szigorúbb rendelkezései követtek (1940). Az első tömegmészárlásokat a románok 1940-ben követték el, amikor a román csapatoknak át kellett engedniük Besszarábiát és Észak-Bukovinát a Szovjetuniónak. Ekkor a visszavonuló román katonai és csendőri egységek a zsidó lakosságon töltötték ki dühüket. Csak Dorohoion 52 zsidót lőttek agyon (1940. július 1.) A vasgárdista zendülés napjaiban (1941. jan. 21-23.) zsinagógákat gyújtottak fel, zsidók lakásait, üzleteit fosztották ki és csak Bukarestben legkevesebb 120 zsidót öltek meg, egyeseket a vágóhíd kampóira akasztottak fel. Az tömegméretű, szervezett népirtás Antonescu diktatúrája alatt ment végbe. A jászvárosi pogrom alkalmával (1941. június 29-30.), amelyet a román hadsereg és a helyi rendőrség hajtott végre a Gestapo közreműködésével, becslés szerint 4000-8000 életet oltottak ki, azzal az ürüggyel, hogy "zsidók rálőttek román és német katonákra" Ezt követően mintegy 5000 személyt - férfiakat, nőket, gyermekeket - két, tehervagonokból álló vasúti szerelvényre hajtottak fel, elképesztő zsúfoltságban és a rekkenő hőségben étlen-szomjan szállították őket állomásról állomásra. Az egyik vonat 8 óra hosszat, a másik hat és fél napon keresztül kóborolt cél nélkül. Közben mintegy 3000-en meghaltak a melegtől, szomjúságtól, sokakat az őrök lőttek le. A román területen elkövetett atrocitásokat még felül is múlták azok, amelyeket Ukrajna megszállt területein követtek el a román csapatok. Amikor 1941. október 22-én a szovjet partizánok felrobbantották a román hadsereg városi parancsnokságát, Antonescu parancsára megtorlásképpen 60 000 zsidót öltek meg. Az 1941. október 6-i kabinetülésen Antonescu kijelentette: "Ami a zsidókat illeti, intézkedem, hogy örökre és teljes mértékben eltűnjenek ebből az országból". Tervét több lépésben szándékozott megvalósítani. Először a besszarábiai és bukovinai zsidókat deportáltatta Transznisztriába (1941 ősze - 1942 nyara), mintegy 150 000 személyt, akik közül legfeljebb egyharmada élte túl a szörnyű állapotokat. A moldvai, havasalföldi és dél- erdélyi zsidók "végleges megoldására" később került volna sor, de közben megváltozott a hadihelyzet: a front megállt, sőt kezdett visszafelé mozogni. Már 1943 áprilisában Antonescu arról beszélt, hogy a háborút esetleg a szövetségesek nyerik meg, és akkor Romániát felelősségre vonják a zsidók kiirtásáért. Igyekezvén ellensúlyozni az eddigi 270 000 áldozat kezéhez tapadó vérét, leállította a deportálásokat, megtagadta a németek ilyen irányú kérését, sőt egyes zsidó csoportoknak lehetővé tette a Palesztinába való kivándorlást. Ennek ellenére a megmaradt zsidó lakosság kb. 10%-a egyéni vagy csoportos atrocitásoknak lett áldozata. Randolph L. Braham könyvében bemutatta, hogyan igyekeztek a román nacionalisták meghamisítani a történelmet. Antonescut háborús bűnösként elítélték, de a bűneiről nem sok szó esett. Amikor a kommunista párt "hazai" frakciója kiszorította a "moszkovita" frakciót (1952-54), akkor erős nacionalista vonal került uralomra, burkolt antiszemitizmussal Ceausescu idejében ez a nacionalizmus sovén, fasisztoid jelleget öltött: lásd az udvari költők és írók (Paunescu, Vadim Tudor, Lancranjan), a "hivatalos" történészek (Ardeleanu, Musat, Ilie Ceasuescu, Pascu) és a sajtóban buzgólkodók hadát, akik közül sokan még ma is mérgezik a közvélemény légkörét. Így a 270 000 áldozatról nem lehetett beszélni. Annál gyakrabban és hangosabban szónokoltak arról a 150 000 szerencsétlenről, akiket a magyar hatóságok deportáltak Észak-Erdélyből és adtak át a németeknek. A cél kettős: kimutatni, hogy a román nép eredendően jó, szelíd, toleráns, demokratikus, ezzel szemben a magyarok véreskezű, fasiszta barbárok. Kifizetődő volt ezt a nótát fújni, tetemes erkölcsi és anyagi haszonnal járt. Rájött erre Raoul Sorban is, aki ráadásul még azt is állította, hogy számos zsidót mentett át Észak-Erdélyből Romániába, ahol azok tökéletes biztonságban voltak. "Érdemei" elismeréseként Sorban elnyerte az Igaz Keresztény címet, Izrael tiszteletbeli állampolgára lett, több alapítványtól, intézménytől jelentős anyagi támogatást járt ki magának. Ügyeskedése során támogatóra lelt Moshe Weinberger- Carmilly, volt kolozsvári neológ főrabbi személyében, aki a deportálások elől Romániába szökött. Hívei nemcsak azt vetik a rabbi szemére, hogy a válságos napokban cserben hagyta őket, hanem főleg azt, hogy nem figyelmeztette őket, milyen sors vár rájuk, pedig ezt neki tudnia kellett. Sorban és a rabbi kölcsönösen tanúskodtak egymás mentőakciói mellett, ezek idővel mind szaporodtak. Kezdetben csak pár családról volt szó, majd százakról, végül ezrekről, sőt tízezrekről. - A történelemhamisítás újabb lendületet vett 1989 után. Paunescu, Vadim Tudor és társaik "jó románként" igyekeznek beállítani Antonescut, valamint néhai gazdájukat, Ceausescut is, politikájuk alapja pedig a sovén nacionalizmus, az antiszemitizmus és magyarellenesség. Raul Sorban készségesen kiszolgálta ezt a vonalat; Paunescunak egy vele készített interjúja ezt a címet viseli: Antonescu marsall a román zsidóság megmentője. Paunescu és társai szerint a transznisztriai deportálásokkal Antonescunak csak az volt a célja, hogy a zsidókat kimentse a háborús éhezésből és járványveszélyből; Észak-Erdélyről szólva pedig a románok és zsidók közös szenvedéséről beszéltek. Végre Moses Rosen főrabbi megtörte a csendet, szóvá tette az Antonescu-féle népirtást és ezzel magára vonta a szélsőséges nacionalisták haragját. Ekkor a Sorban-Weinberger páros támogatóra talált Alexandru Safran, Románia egykori főrabbija személyében, aki utódával, Moses Rosennel ellenséges viszonyban volt. A román szenátus előtt tartott beszédében /1995. március 28./ elhallgatta Antonescu 270 ezer áldozatának mártíriumát és magasztalta Sorban professzor úr "nemes román szellemiségét". Safran rabbi beszédét lelkesen fogadták a történelemhamisító román nacionalisták: leközölte és pozitív hangnemben kommentálta a legtöbb országos sajtóorgánum, különösen a neofasiszta és antiszemita lapok. A román televízió és rádió is kiemeltem foglalkozott vele. Randolph L. Brahamot írásai miatt hevesen támadták a román szélsőséges nacionalisták. /Fey László: Akiket kétszer is megöltek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./
