Temesváron minden évben megrendezik a Gerhardinum Napokat - fejtette ki Heinrich József főesperes, a Gerhardinum Római Katolikus Líceum igazgatója. Sportrendezvények, művészi műsor, érdekes vetélkedők, szavalóverseny mozgatják meg a diákságot. Felléptek a táncosok, énekesek és versmondók. Nagy sikert aratott az iskola mindkét moderntánc-együttese. A magyar tagozat versmondóitól a magyar költészet legszebb istenes verseit hallgathatták meg az érdeklődők. /Szekernyés Irén: Iskolanapok a Gerhardinum Római Katolikus Líceumban. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 31./
2003. május 31.
Máj. 30-án először szervezték meg az aradi Minorita Kultúrházban az Arad megyei magyar iskolák egyházi napját. Az egész napos rendezvény főszervezője, Matekovits Mária elmondta: ez az első ilyen jellegű műsor, melynek célja rávezetni a diákokat a szeretet, hit, egymás közötti kommunikálás és az anyanyelv ápolásának az értékeire. Az Egyházi Napon a Csiky Gergely Iskolacsoport, a kisiratosi, nagyiratosi, majláti, borosjenői, szapárligeti iskolák, valamint az aradi 21-es, 10-es és a pécskai iskola tanulói vettek részt. /Sólya Emília: Hit, szeretet, anyanyelvápolás. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 31./
2003. május 31.
Máj. 18-án Marosvásárhelyen bemutatták a Molnár Dénes Erdélyi műtár című kötetét. Molnár Dénes /1947-2000/ sokoldalú művész volt, képzőművészként kirándult szépirodalomba is. Verses albumának ezt a címet adta: Ordított sorok. "Erdélyi magyar művészetünk a még élő, idős mestereken kívül nem sok olyan alkotót tart számon a középgenerációból, akikre a folyamatos alkotótevékenység, a sokoldalú szakmai jártasság, hivatástudat és közösségi elkötelezettség a jellemző - írta róla 1992-ben monográfusa, képzőművész kollégája: Muhi Sándor. Nem alkudott meg, ezért a Képzőművészek Szövetsége többször is elutasította tagsági kérvényét. Az 1989 utáni "új rend" is ellenségesen viseltetett iránta, a nacionál-sovinizmus őt is kikezdte. Elkergették katedrájáról, emberségében megalázták. Elkezdte az erdélyi magyar művészekre vonatkozó adatgyűjtést, 1995-ben megjelentette ennek a könyvnek az előképét, az Erdélyi magyar képző- és iparművészek tárát. Ennek adatai még hézagosak. A teljes Tárat 1999-ben kívánta megjelentetni, azonban a kötet csak később, halála után jelenhetett meg, a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával. Az első erdélyországi művészeti tár, írta az ajánlásban, képző-, ipar-, fotó- és építőművészek, muzeológusok, tárgyi néprajzosok, műemlékvédők, műgyűjtők, művek adattára, képírók, képfaragók, aranyművesek, fundátorok, fotográfusok és festőművészek, szobrászok, grafikusok, formatervezők, építészek, műírók, műértők életrajzgyűjteménye, életművek pályaképe, elhalványuló arcképek, eltűnő műemlékek, életpályák leltára, mesterművek képtára. Műhelyek, művésztelepek, festőiskolák, mesterek, művészi sikerek listája. Erdélyi magyar és szász és román és örmény és zsidó művészek és műértők nevei sorjáznak, iskolák, műhelyek résztvevői mellett megtaláljuk a Felvidék, Kárpátalja, a Vajdaság és Szlovénia magyar képzőművészeinek a lajstromát is. A munka nem teljes, mert nem is lehet teljes egy ilyen természetű vállalkozás. Egy részük elhagyta az országot. Molnár Dénes, lám, föltette a koronát életművére. Adott utókorának egy kézikönyvet. /Bölöni Domokos: Démol erdélyi bárkája. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 31./
2003. május 31.
Aradon külön útra tért a magyar társulat és a színházalapításra létrehozott alapítvány.Kenyértöréshez vezetett az Aradi Magyar Színház megalapozásán fáradozó különböző csoportok ellentéte. Miközben a színház alapítását kezdeményező színész és társulata Nádas Péter Temetés című darabjának bemutatására készül, az aradi Jelen Házban a simonyifalvi iskolások néptáncműsorát nevezték ki a színház évadzáró előadásának. - Hát ez nem tudathasadás? - kérdezte Tapasztó Ernő fiatal színész. - Hogyan lehet évadzáró színházi előadásnak tekinteni egy többnyire elemi iskolásokból álló néptánccsoport műsorát? Úgy, hogy a hírt Böszörményi Zoltán lapja közli, aki az Aradi Magyar Színház megteremtőjének tekinti magát, noha nincsen színtársulata. Tapasztó Ernő pártfogója, Nótáros Lajos tanár elmesélte az aradi magyar társulat megalakításának történetét. Nótáros kétszer felvételizett a marosvásárhelyi színművészeti főiskolára, s ha nem is vették fel, a színház szívügye maradt. Tapasztó Ernő jelezte, hogy hazajönne a békéscsabai színháztól. Tapasztó Ernő hívására két békéscsabai színész, Kohut Manyi és Bodor Richárd is vállalta, hogy a nyári hónapokra Aradra költözik, és itt is bemutatják otthoni produkciójukat. A tervnek a Nagyváradon játszó, de szintén aradi származású Simon Mátyást is sikerült megnyerni. A Federico Garcia Lorca szövegek alapján összeállított Don Cristobal és Donna Rosita tragikomédiája színpadra állításához azonban némi pénzre és valamilyen jogi keretre is szükség volt. Tapasztó ekkor kereste meg Böszörményi Zoltán vállalkozót, akit minden magyar kulturális ügy pártfogójaként, első számú mecénásként ismernek nemcsak Aradon. Böszörményinek megtetszett az ötlet. A színészek rendelkezésére bocsátotta a kulturális központként működő, általa építtetett Jelen Ház nagytermét. Abban állapodtak meg, hogy Tapasztót a Nyugati Jelen kulturális referenseként alkalmazza. A próbák Nótáros irányítása alatt kezdődtek el, aki Tapasztó kérésére végül vállalta a rendezői feladatot. Bejárták a környező magyar falvakat, és mindenütt sikert arattak. A kiszállásokhoz a Nyugati Jelen biztosította az autókat, ezek egyike volánjánál pedig Balta János, a lapot kiadó Concord Media Részvénytársaság igazgatója ült. A magyar színház ügyének az aradi román társulat tagját, Lovas Zoltánt is sikerült megnyerni, aki magyarul is bemutatta a korábban románul játszott egyszemélyes előadását. A sikereken felbuzdulva a társulat elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy olyan produkciót is bemutasson, mellyel immár a szakma elismerését is elnyerheti. A választás Nádas Péter Temetés című drámájára esett. A bemutatót június 15-ére tűzték ki. A rendezést ezúttal is Nótáros vállalta. Ehhez már komolyabb befektetésre lett volna szükség. Balta János azonban leszögezte: a szórványban könnyű, szórakoztató darab kell. Olyan, amivel körbe lehet járni a falvakat. Kezdetben a kalapozásból összegyűlt pénzt Tapasztó Ernő osztotta szét a társulat tagjainak. Elkezdték szervezni az Aradi Magyar Színházért Alapítványt. Tapasztó neve kimaradt az alapítók sorából. Versenyvizsgát hirdettek meg a színházigazgatói állás betöltésére. Balta János elmondta, hogy Tapasztóval és társaival az első pillanattól nehéz volt együttműködni. A kiszállások rendre a kocsmában kezdődtek. A társulat pedig egyre népesebb volt. A végén már zenekart is akartak vinni magukkal. Nem lehetett őket fegyelmezni. Az ellentétek oda vezettek, hogy Tapasztó április közepén benyújtotta a felmondását a Jelen kulturális referensi állásából. Időközben megegyezett a városi kultúrház vezetőjével, hogy az intézmény keretében tovább működhet a társulat. Tapasztó Ernő később kérte a városi tanácsot, hogy az előirányzott pénzt ne az Aradi Magyar Színházért Alapítványnak, hanem a Városi Művelődési Háznak utalják át. A Nemzeti Kulturális Alapprogramnál pedig immár a városi kultúrház fejléces papírján pályázott egy Carlo Goldoni-darab színpadra állításának támogatására. Május 8-án Budapesten támogatandónak ítélték a pályázatot, és 900 ezer forintot ítéltek meg rá. Míg Nótárosék a június 15-i bemutatóra készülnek, Balta János elmondta, több frissen végzett színésszel is tárgyaltak már, és azt remélik, hogy hat vagy hét tagú fiatal társulattal indítják a következő évadot. A fiataloknak lakást és méltányos fizetést ígérnek. Mindenképpen színházat csinálnak, közölte Balta János igazgató. /Gazda Árpád: Ki építi és ki ássa el az aradi színházat? = Krónika (Kolozsvár), máj. 31./
2003. május 31.
Máj. 29-én szabadtéri vitadélutánt tartottak Kolozsváron a Kolozsvári Magyar Politológushallgatók Társasága (KoMPoT) szervezésében. A téma a Korrupcióellenes törvénycsomag - látszat és valóság volt. Vitaindítót mondott Salamon Márton László, a Krónika lapszerkesztője, valamint Mátis Jenő, a Kolozs Megyei Képviselők Tanácsának elnöke. Az előadók kiemelték: a módosításra igencsak szükség van, a törvénycsomag több hiányossága miatt. Mátis Jenő szerint az összeférhetetlenség esetében különbséget kellene tenni a fő- és a mellékállású politikusok között. Salamon a törvénycsomag talán egyetlen pozitívumára világított rá: értékelendő maga a kezdeményezés. /Soó Éva: Eső és politika. = Krónika (Kolozsvár), máj. 31./
2003. május 31.
Május 27-én Bukarestben Theodorescu művelődésügyi miniszter és Markó Béla RMDSZ-elnök leleplezte Bartók Béla (1881-1945) bronz mellszobrát, Gyarmathy János marosvásárhelyi művész alkotását. Az RMDSZ e heti sajtóértekezletén egy bukaresti román lap riportere feltette a kérdést: Bartók bukaresti szobrának mintájára várható-e, hogy román zeneszerző is emlékművet kapjon Budapesten? Markó Béla szellemesen azt válaszolta, hogy a szobor nem a magyar államnak adott ajándék, amit viszonoznia kellene, és érveket is felhozott arra nézve, hogy "házi" kezdeményezésről van szó. /Barabás István: Bartók Bukarestben. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 31./
2003. május 31.
2002 Kossuth-év volt. 2003-at a Rákóczi-évként jegyzi a hálás utókor. A Romániai Magyar Dalosszövetség és a Kolozsmonostori Református Egyházközség közös szervezésében került sor május 24-én a kolozsmonostori református templomban arra a kórustalálkozóra, a nagyságos fejedelem emléke előtt tisztelgett műsorával. Vendéglátó a kolozsmonostori gyülekezet három éves kórusa volt karnagyával, Kállay-Miklós Tündével. Vincze Zoltán történész-tanár a Rákóczi- családnak az összmagyarság és külön Erdély históriájában játszott szerepéről beszélt. Guttman Mihály tanár, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke köszöntötte az összesereglett kórusok tagjait. Felléptek a Mákófalváról, Körtvélyfájáról, Marosvásárhelyről, Kolozsvár négy gyülekezetéből és a magyarországi Nagyatádról érkezett kórusok. /Miklós Ferenc: Rákóczi-év - 2003. Énekben emlékezés. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./
2003. május 31.
Jún. 2-án két kisebbségtörténeti előadást tart Vincze Gábor szegedi kutató Kolozsváron. A Sapientia Alapítvány-Kutatási Programok Intézetének vendégtanári programjának keretében szervezett előadások címe: A második világháború utáni magyar oktatásügy, különös tekintettel a Bolyai Egyetemre és Az erdélyi magyar történelmi egyházak 1945-1989 között. /Kishírek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./
2003. május 31.
Könyvbemutatót rendez az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történelemtudományi Szakosztálya jún. 3-án Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában. Vincze Gábor: Történeti kényszerpályák - kisebbségi reálpolitikák II. Dokumentumok a romániai magyar kisebbség történetének tanulmányozásához 1944-1989) című kötetét Kiss András és Nagy Mihály Zoltán méltatja. /Kishírek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./
2003. május 31.
Elfelejtett nagy aradiak sorozatában Ujj János Mándy Laura /Öthalom, 1904. febr. 18.- Szatmárnémeti, 1993. jún. 1./ festőművészre emlékezett. Szatmárnémetiben szerzett tanítónői oklevelet, majd Nagybányán folytatott művészi tanulmányokat. Festett tájképet, csendéletet, portrét. 1935-ben tanítói állást vállalt, és Szatmárnémetiben letelepedett. /Ujj János: Elfelejtett nagy aradiak. Mándy Laura. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 31./
2003. május 31.
Máthé Éva, a Romániai Magyar Szó rendszeresen publikál a Magyar Hírlapban. A balliberális lapban kifejtette, hogy soha nem folyamodott - marosvásárhelyi magyarként -a magyar igazolványért. "Pedig amikor ultraliberális magyar politikusok és újságírók a státustörvény vitájának kezdetén fanyalogtak az ötlet ellen, igencsak kinyílt a székely bicskám." Most már nem tudja, hogy van-e értelme magyarigazolványért folyamodnia. "Olvasom a Kovácsok, Markók és más jeles vezetők jól fésült mondatait arról, hogy most milyen jó fiúk és lányok vagyunk, mert nem haragszik ránk sem Európa, sem Nastase. Jól működött a Máérten a politikai öncenzúra, a mindenképpen megfelelni akarás. Bizonyára a nyáron majd Eric Jürgenstől is vállveregetést fog kapni Frunda György és Tabajdi Csaba, amikor találkoznak Strasbourgban." Tehát úgy néz ki: a nemzetegyesítés még gondolatban is elmarad. "Magyarigazolvánnyal vagy anélkül vagyunk, de fogyunk." /Máthé Éva, a Romániai Magyar Szó szerkesztőbizottságának tagja: Igazolatlan magyar. = Magyar Hírlap 2003. május 31.
2003. május 31.
Máj. 31-én Zentán felavatták a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetet (VMMI), amely a jövőben a délvidéki magyarság kulturális és szellemi központjaként fog működni. Az épület alapkövét tavaly január 22-én, a magyar kultúra napján tette le többedmagával Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) akkori elnöke, s az intézetet most avatta fel Bálint-Pataki József, a HTMH jelenlegi elnöke és Juhász Attila zentai polgármester. Az ünnepi megnyitón a HTMH korábbi és mostani elnöke mellett jelen volt Huszár János, Magyarország szabadkai főkonzulja. Juhász Attila az MTI-nek nyilatkozva rámutatott: az intézet a teljes tárháza lesz a délvidéki magyarság múltjának és jelenének, kultúrájának és szellemi potenciáljának. A VMMI az Orbán-kormány által létrehozott, a délvidéki magyarság művelődését és szellemi életét ápolni hivatott félmilliárd forintos pénzalap költségeiből épült fel. Juhász szerint a VMMI-nek fel kell térképeznie a délvidéki magyarság múltját, jelenét és a jövőjét. Remények szerint a VMMI a délvidéki magyarság "jövőépítő és stratégiai" központjává válik. Az intézményben kap majd helyet az egyházi dokumentációs központ, itt lesz a délvidéki magyarság kulturális "katasztere", amelybe összegyűjtik az információkat és adatokat az összes délvidéki magyar művelődési és civil szervezetről. Multimediális funkciókkal ellátott, előadó- és olvasóteremmel is rendelekező számítógépes központ kap itt helyet, emellett délvidéki digitális magyar könyvtár létrehozását tervezik, illetve az intézet ad majd otthont a délvidéki magyar népzenei archívumnak és képtárnak. /MTI, Zentán felavatták a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetet/
