Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 526 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 511-526
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2004. február 3.

Murvai Miklós hozzászólt Markó Béla “Egy magyar–magyar egyetértés esélyeiről” c. cikkéhez. Nehezen követhető Markó Béla nyílt levele. Az írás a zavarkeltő sikerpropaganda elemeit viseli magán. Markó hol kijelöli az üdvösséghez vezető utat, hol megvallja, hogy nem “tudjuk”, mit kell tennünk. Az írás külön fejezetben taglalja a konszenzus szükségességét. Az összmagyarét. A hazai szükségességéről nem szól. Markó 1999-ben még a Népújságnak adott interjúban tisztán látta: “Szervezetünk nem engedheti meg magának a kizárólagosság fogalmát. Aki egy RMDSZ-szervezet vezetésére vállalkozik, nem teheti meg, hogy megpróbáljon a szervezetre ráerőltetni bármiféle “pártiságot”, egyfajta véleményt. A sokszínűséget érvényesíteni kell, másként a folyamatos belső konfliktusokra, kifelé pedig a tehetetlenségre programozzák be a szervezetet”. Ma viszont jobban fél “a belső vagy esetleg Magyarország felöl jövő megosztási kísérletektől”, mint a román diverziótól. Markó Béla 2004. január 17-én a Népújságban megígérte: “az RMDSZ mindenkinek keresztbe tesz, aki rosszat akar tenni az erdélyi magyarságnak. Természetesen, nem bírósági úton, ez a püspök úr módszere”. /Murvai Miklós: Hozzászólás Markó Béla “Egy magyar–magyar egyetértés esélyeiről” c. cikkéhez. Ködös konszenzuskeresés. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 3./

2004. február 3.

Alig ért véget az erdélyi Magyar Polgári Szövetség kongresszusa, jöttek a fulmináns nyilatkozatok, az új hazai magyar politikai entitást pártoló és elítélő vélekedések. Az RMDSZ csúcsvezetése szerint az MPSZ az erdélyi magyarságnak oly parányi töredékét képviseli, hogy az még matematikailag is elhanyagolható. A realitásokat mellőzőnek tűnik Markó Béla nyilatkozata, melyben a székelyudvarhelyi kongresszust ,,a sértettek egy maroknyi csapata önigazoló hazabeszélésének” nevezte. Markó szerint az erdélyi magyarság megosztásának megkísérlésére meddő próbálkozás. Tőkés László az udvarhelyi kongresszus legfőbb eredményének tekintette, hogy ,,végre sikerült fölszakítani az RMDSZ immár tizenöt éves, pártszerű monolitegységét”. Magyari Lajos nem tudja, mennyire győzelem ez a siker, de azt sem, hogy az RMDSZ csúcsvezetésének merev magatartása mennyiben szolgálta a közösség valós egységét. /Magyari Lajos: A sajtó és az ,,erdélyi béke". = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 3./

2004. február 3.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és Székely Nemzeti Tanács ellen durva nyilatkozatháborúba fogott a román hatalom, súlyos megtorlásokat helyezve kilátásba. A Legfelső Védelmi Tanácstól le egészen a különböző román politikai pártok vidéki szószólóiig számosan intéztek kirohanást főként a már konkrét autonómiastatútum-tervekkel előálló SZNT és tisztségviselői ellen. Az elítélő, fenyegető nacionalista hangorkánból jól kivehető volt a jelenlegi román kormánypárt csatlósaként agitáló RMDSZ hangja is, amely megbélyegezte mind az EMNT-t, mind az SZNT-t és ezek autonómiaharcát, olvasható a hetilapban. Az RMDSZ-nek sikerült bevonnia harmadikként ezen autonómiaellenes, internacionalista koalícióba a balliberális budapesti kormányzatot is, illetve annak két alkotóelemét, a Magyar Szocialista Pártot és a Szabad Demokraták Szövetségét. Ezekre a megnyilvánulásokra a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága reagált, a január 28-ai nyilatkozatot Csapó I. József, az SZNT elnöke jegyezte: „A Székely Nemzeti Tanács a közvetlen demokrácia révén nyerte el a közképviseletet és csakis demokratikus eszközökkel teljesíti hatáskörét, Székelyföld autonómiája törvényes kereteinek elnyerését. Székelyföld autonómiastatútuma tervezetének véglegesítésekor és elfogadásakor a Székely Nemzeti Tanács a demokratikus elveknek megfelelően járt el. Figyelembe vette a Helyi Autonómia Európai Chartája, a Regionális Autonómia Európai Chartája, a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája elveit és előírásait, az Európai Unió államaiban létező területi autonómiák statútumtörvényeit. Székelyföld autonómiáját, nemzeti önazonossága védelmére, csakis törvényes keretek közepette óhajtja elnyerni a történelmi régió őshonos többségi közössége, s ehhez a legfontosabb eszköznek a parlamenti demokráciát tekinti.” /EMNT – SZNT. Acsarkodás és higgadt reagálás. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 3./

2004. február 3.

A Magyar Polgári Egyesület múlt heti nagyváradi ülésén Sándor Lajos az erdélyi–partiumi magyarság demokráciaigényéről és öntudatra ébredéséről, Sárközi Zoltán a polgári mozgalom elleni hatalmi és RMDSZ-es mesterkedésekről, Hausman Alíz a polgári felelősségtudatról és a szükséges civil kurázsiról beszélt, kijelentve: az RMDSZ-nek ma már inkább csak ellenségképe van, az MPE-nek viszont jövőképe. Tőkés László EMNT-elnök és Szász Jenő MPSZ-elnök az erdélyi–partiumi–székelyföldi összefogásról, a közös magyar jövőről beszéltek. Lakatos Péter Bihar megyei RMDSZ-elnök másnap Szilágyi Zsolt nagyváradi polgármester-jelölésére reagálva, a magyarság megosztására tett kísérletnek nevezve azt. /Polgári fórum Váradon. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 3./

2004. február 3.

A Bánság regionális autonómiájáért folytatott küzdelemben Toró T. Tibor, a Temes megyei RMDSZ parlamenti képviselője mindenekelőtt Viorel Coifan liberális párti politikus támogatásában bízik. Toró Sabin Gherman sajnálatos módon máig nem engedélyezett Erdély–Bánság Ligáját, pontosabban a liga utódalakulatát is potenciális támogatónak tartja. Toró a számba vehető szervezetek között a Népi Akciót is megnevezte. "Smaranda Enache személye biztos záloga annak, hogy a kistérségi autonómia mihamarabbi megvalósítására irányuló törekvéseink visszhangra találjanak a Népi Akcióba tömörült román értelmiség körében" – fogalmazott. /Gurzó K. Enikő: Napirendre kerültek a bánsági autonómia-törekvések. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 3./

2004. február 3.

A magyar–magyar egyetértés esélyeiről szólt Markó Béla számos magyarországi és erdélyi lapban is megjelentetett esszéjében. A láthatóan inkább az utókornak, mint a magyar politikai osztálynak címzett írás súlyos kérdéseket vetett fel. Markó megszólalásának taktikai, aktuálpolitikai okai vannak, szögezte le Szentgyörgyi László. Markó írásából kiviláglik: az RMDSZ számára a román parlamenten kívül nincs élet. Túlértékelte az RMDSZ-nek a román politikai életben betöltött szerepét, azt állítván, hogy a magyar párt "döntő befolyást gyakorolt" Románia "egész haladási irányára és sebességére". Az RMDSZ parlamenti) jelenlétére elsősorban a mindenkori román hatalomnak van szüksége, méghozzá azért, hogy bizonyíthassa kifelé: a kisebbségi kérdést modellértékűen megoldotta. /Szentgyörgyi László: Markó esete a "döglött kutyával", avagy miért épp most és nem máskor? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 3./

2004. február 3.

Magának követeli a Magyar Polgári Szövetség székelyudvarhelyi irodáját az Sz-MADISZ ifjúsági szervezet. Az Sz-MADISZ már rendelkezik irodahelyiséggel, ennek ellenére a Székelyudvarhelyi Magyar Demokrata Ifjak Szövetsége (MADISZ) azzal vádolja a Magyar Polgári Szövetséget, hogy „durván beavatkozik egy független civil szervezet életébe”, amikor éppen az általuk kiszemelt termekben rendezte be udvarhelyi és egyben országos székhelyét. A 2003. augusztus 19-én tartott ülésén az RMDSZ-frakció által uralt helyi tanács arról határozott, hogy az Sz-MADISZ költözhet a korábban a SZINFO – Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda által használt helyiségekbe. Szász Jenő polgármester megalapozatlannak ítélte a döntéshozó testület határozatát, és a megye prefektusától ennek megsemmisítését kérte. Az ügyből per lett, amely jelenleg is folyamatban van. A város költségvetéséből felújított épület irodái közül eddig kettőt az Udvarhelyi Fiatal Fórum, egyet pedig az Udvarhelyért Polgári Egyesület (UPE) használt, a volt SZINFO-irodák pedig üresen álltak. /Zilahi Imre: Ki az iroda jogos bérlője? = Krónika (Kolozsvár), febr. 3./

2004. február 3.

A bukaresti Petőfi Házban január 28-án lakossági fórumot tartottak. A közönségben ott voltak a Petőfi Társaság tagjai, lelkészek, tanárok, mérnökök, Demény Lajos történész, Osváth Pál atomkutató, Bara Gyula informatikus, Varga Gábor kormányhivatalnok, rádió- és tévészerkesztők, újságírók, a bukaresti RMDSZ-szervezet elnöke. A Magyarok a Balkán kapujában című egyórás dokumentumfilm vetítése után Toró T. Tibor ismertette az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulásának folyamatát és célkitűzéseit, valamint azokat a nehézségeket, akadályokat, amelyek az autonómia kivívásának útjában állnak. A vitában az autonómiatörekvésnek akadtak ellenzői is, főleg az idősebb korosztály tagjai közül. Kiderült, hogy eddig még nem készült el tanulmány a bukaresti szórványmagyarságról. A jelenlevők közül többen vállalkoztak arra, hogy a vitavezetővel, Boros Zoltánnal együtt kidolgoznak egy dokumentumot, amely a bukaresti magyar közösség megoldandó problémáit tartalmazná. /Világvárosi szórvány. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 3./

2004. február 3.

Hajléktalan guberálók találtak rá egy kukában II. János Pál levelére, amelyben a pápa háláját fejezte ki Gheorghe Funar kolozsvári polgármesternek, hogy segítséget nyújtott egy görög katolikus templom felépítéséhez. A Szentszék hivatalos levelét – amelyet 1992. augusztus 11-én kelteztek – a kincses város Polgármesteri Hivatalának szemetéből halászták ki. A levél hitelességét igazolta a kolozsvári görög katolikus püspök is. A szélsőségesen nacionalista elöljáró viszont letagadta, hogy valaha is levelet kapott volna a pápától. Mire több környékbeli görög katolikus pap azt erősítette meg, hogy évekkel ezelőtt Kolozsvár polgármestere egy számukra rendezett fogadáson nyilvánosan mondott köszönetet a katolikus egyházfőnek a hozzá intézett leveléért. /Funar kukába dobta a pápa levelét. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 3./

2004. február 3.

Az Új Kézfogás Közalapítvány (UKKA) által kiírt pályázatoknak köszönhetően sok romániai magyar kis- és középvállalat jut a fennmaradását és fejlődését biztosító támogatáshoz. Sokan, de távolról sem elegen. Farkasné Imreh Mária, az UKKA Közép-Erdélyre kiterjedő képviseletének, a Rajka Péter Vállalkozók Szövetsége (RPVSZ) vállalkozásfejlesztési központ elnöke beszámolt arról, hogy 1999–2003 között Romániában tizenhárom vállalkozásfejlesztési központ működött. Az öt év alatt összesen több mint 4 millió USD jutott el a 829 sikeres pályázóhoz (a jelentkezők 76%-ához). A legtöbbet a székelyföldiek vitték el, ott él a romániai magyarság 47%-a, de más vidékeken visszafogottabb az érdeklődés. Az RPVSZ révén 391 161 USD (a teljes UKKA-támogatás 10,85%-a) került 70 sikeres pályázóhoz, az elutasítottak száma 22 volt. /Ö. I. B.: Pályázni elsősorban akarni kell. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./

2004. február 3.

Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere február 2-án tartott sajtótájékoztatója az RMDSZ-es tanácsosok elleni alpári kirohanásokká alakult. Szerinte a tanácsosok, "akiknek leáldozóban van a karrierjük", s "akik elintézték a saját bizniszüket", most elkezdték a nagyotmondást, hogy újra felkerüljenek a tanácsosok listájára. Ezt az általános hisztériát hibás genetikai örökséggel és nevelésbeli hiányosságokkal jellemezhető személyek keltik, fejtette ki. Dorin Florea leginkább dr. Benedek István tanácsos ellen kelt ki, akit rosszindulatú, gyanakvó, csak a saját érdekei által vezérelt emberként jellemzett, és azt tanácsolta, hogy foglalkozzon inkább a szakmájával, a költségvetés problémáját pedig hagyja a szakemberekre. Megjegyzései nem kímélték Fodor Imrét sem, aki szerinte a polgármestersége idején nem csinált semmit. /(b. gy.): Érvek helyett sértegetés. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 3./

2004. február 3.

Január 31-én tartotta meg a Maros megyei MADISZ és az Erdélyi Magyar Ifjak marosvásárhelyi szervezete a magyar történelmet felelevenítő videóvetítés-sorozat második estjét, a Sacra Corona című filmet vetítették, az előző hónapban pedig a magyarok őshazáját kereső Julianus barát című filmet. – E kezdeményezéssel megpróbáljuk a magyar történelmet és kultúrát közelebb hozni a marosvásárhelyi érdeklődőkhöz. – mondta a főszervező, rádiószerkesztő Farczádi Attila. A filmvetítést megelőzően Kolozsvári Szilárd fiatal történelemtanár tartott rövid előadást a filmben ábrázolt korról. /-vagy-: A szent korona legendája. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 3./

2004. február 3.

Csortán Ferenc, a román Művelődési és Kultuszminisztérium tanácsosa tartott előadást a Romániában élő kisebbségekről Marosvásárhelyen. Romániában húsz kisebbségi csoport van. A nem hivatalos adatok szerint Románia lakosságának húsz százalékát kitevő cigányság (hivatalosan félmillióan vannak) elenyésző része beszéli valamelyik roma dialektust. A harmadik legnépesebb kisebbséget ma már nem a szászok, hanem az ukránok teszik ki. Magukat ruszinoknak, rusznak nevezik, több mint 50 bánsági faluban van ukrán lakosság, ebből tizenegyben többséginek számítanak. Kb. hatvanezres a lélekszámuk, öt szervezetük van. A lipovánok a Duna-deltában élnek, lélekszámuk 40-50 ezer fő. Oroszok, archaikus orosz nyelvet beszélnek. A bolgárok Iasi megyében élnek, pár ezren vannak, érdekesség, hogy latin betűt használnak, és római katolikusok. A lengyelek tízezernél kevesebben vannak. A romániai tatárok harminc-negyvenezren, a törökök tízezren vannak, Dobrudzsában, Bukarestben telepedtek le. A csehek a bánsági hegyvidéken élnek, kevesen vannak (6-7000 fő), míg a szlovákok húszezres közössége magas életszínvonalú paraszt-polgárság. A szerbek és horvátok Temesvár mellett telepedtek le, számuk csekély. Az anyanyelvét nem használó, már igen csekély számban megmaradt kisebbségek: a zsidók, az olaszok, a görögök, az örmények, az albánok, a rutének, a macedónok. /Nagy Botond: Rutének, lipovánok, tatárok a kápolnában. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 3./

2004. február 3.

Január 31-én hetedszer szervezték meg Marosvásárhelyen a Hegyi Lajos Matematika Emlékversenyt, amelyen az erdélyi magyar középiskolások vettek részt. Ugyanaznap osztották ki az elmúlt tanév két legjobb matematikusának odaítélt díjat is, amelyet a washingtoni székhelyű Kulturális Alapítvány Erdélyért szervezet ajánlott fel. /(mezey): Díjazták a legjobb matematikus középiskolásokat. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 3./

2004. február 3.

Az Északi Színház /Szatmárnémeti/ Harag György Társulata nemrégiben részt vett a budapesti Thália Színházban megrendezett Vendégségben Budapesten – Határon Túli Színházi Estek fesztiválon. A szatmárnémeti színészek a Portugál című Egressy–darabbal és a Tartuffe című Molière–darabbal léptek fel a budapesti közönség előtt. A színházi fesztivál alkalmából négy jubiláló határon túli színház kapott elismerést: a beregszászi, az újvidéki, a temesvári és a megalapításának ötvenedik évfordulóját ünneplő szatmárnémeti magyar színtársulat. Az elismerés egy képzőművészeti alkotásból és egy oklevélből áll, amelyet Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekért felelős államtitkára, Schneider Márta, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára, valamint dr. Schiffer János, Budapest főpolgármester–helyettese látott el kézjegyével. /C. L.: Budapesten: Államtitkári elismerés a Harag György Társulatnak. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 3./

2004. február 3.

Kárp György, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház ügyvezető igazgatója emlékezett: 1946-ban, a Székely Színház megalakulásakor az alapító igazgató, Tompa Miklós felvállalta, hogy az egész Erdély színháza lesznek. Azóta is hűségesek ehhez. Tavaly a dévai Segesvári Miklós Pál Egylet pályázott meg színházi előadásra pénzt. Kötelességüknek érzik, hogy a szórványba is ellátogassanak. A marosvásárhelyi színháznak 23 főállású színésze van, mellettük 13 aktív nyugdíjas kollégájuk, akiket bármikor színpadra lehet állítani. A színházban két társulat működik: a Tompa Mihály és a Liviu Rebreanu. Nagy előnye a színháznak, hogy a vásárhelyi  színművészeti egyetemről a fiatal és tehetséges lányokat, fiatalembereket magunkhoz tudják csalogatni. Sok színész elmegy Magyarországra. Tavalyelőtt meghirdették, hogy közönségbarát produkciókat hoznak létre. És megszületett egy Marivaux-előadás, a Két nő közt. A 2003–2004-es évad első bemutatója az Édes Anna, óriási sikerrel ment. Bemutatták Arthur Miller Pillantás a hídról c. darabját, a kisteremben pedig megy Füst Milán: A boldogtalanok. A nagyszínpadon Robert Toma francia drámaíró Nyolc nő című darabját készítik elő. Folytatódik a sor a Györgyike, drága gyermek című Szomory-darabbal. /Gáspár-Barra Réka:  Egy eurós kultúra. Beszélgetés Kárp Györggyel, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház ügyvezető igazgatójával. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 3./

2004. február 3.

Sikeres Ady-emlékest volt jan. 29-én Lugoson, a Szombati Szabó István Irodalmi Körben. Fazakas Csaba református esperes és Gergely Kálmán nyugalmazott tanár beszélt a költőtől. /Fülöp Lídia: Szívünket melegítették az elhangzott versek. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 3./

2004. február 3.

Elhunyt Izsák Márton szobrászművész /Galócás, 1913. ápr. 12. – Marosvásárhely, 2004. febr. 1./, több köztéri szobor és kisplasztika alkotója. Két hete Barabás István festőművész kiállításán még megjelent. Marosvásárhelyen többek között Bartók Béla és Mihai Eminescu, Szentgyörgyi István és George Enescu szobormása és a Holokauszt emlékműve áll. Életművéhez tartozik a művészeti középiskola is, amelyet közel három évtizeden át igazgatott, kiváló művészgenerációkat indítva el. /Elhunyt Izsák Márton. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 3./

2004. február 3.

A temesvári szerző második jelentős regénye látott napvilágot. F. Nagy Klára Ragyogó árny /Heraklida, Budapest, 2003 című regényének semmi köze sincs a modern irodalom szöveggel játszó, formális bukfenceihez.    Hősei bár saját individualitásuk legszélsőségesebb megélői, mégis nagy empátiával és szeretettel vannak egymás iránt. A szerző egy magyar nő s egy román férfi olyan szerelmét írta meg. Ebben a világban ugyanis a vallási értékrend után a nemzeti értékrend is alárendelt szerepet játszik.   /Mandics György: Ragyogó árny. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 3./

2004. február 4.

Arie Oostlander holland euro-parlamenti képviselő február 3-án hivatalosan is benyújtotta Románia EU-csatlakozásának felfüggesztésére vonatkozó indítványát Brüsszelben, az Európa Parlament (EP) külügyi szakbizottságában. A képviselő kezdeményezését azzal indokolta: Románia nem tekinthető jogállamnak, a korrupció jelensége pedig egyre nagyobb méreteket ölt az országban. Michael Guest, az Amerikai Egyesült Államok nagykövete az Evenimentul Zilei február 3-i számában kijelentette: nem eléggé hatékony az a harc, amit a kormány a korrupció ellen vív. Az SZDP vezetői eközben kemény lobbiba kezdtek az Európa Parlament képviselői körében azért, hogy Oostlander javaslatát, amely már a testület külügyi bizottságának napirendjén van, leszavazzák. A kormánypárt politikusai megrohamozták Brüsszelt, hogy személyesen érvelhessenek a Romániát ért bírálatok hamis volta mellett. /Sz. K.: SZDP-lobbizóktól hangos Európa. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./

2004. február 4.

A román Közigazgatási és Belügyminisztérium megállapodást kötött febr. 3-án az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjával (PNUD) és az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztésért Ügynökségével (USAID) az emberkereskedelem elleni küzdelemről. A megállapodás értelmében a belügyminisztérium keretén belül különleges egységet hoznak létre, amely az emberkereskedelem ellen folytatott küzdelem hasznos útmutatásait dolgozza ki. /Román–amerikai megállapodás az emberkereskedelem elleni harcról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./

2004. február 4.

Febr. 3-án Markó Bélával, az RMDSZ szövetségi elnökével találkozott Theodor Stolojan, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) elnöke, akivel Románia EU-csatlakozásáról, a választási rendszerről és a helyhatósági választásokon megvalósítható lehetséges együttműködésről tárgyalt. A megbeszélés végeztével Stolojan sajtótájékoztatón jelentette ki, hogy Markó Bélával Románia EU-csatlakozását előkészítő tárgyalások közös támogatásáról tárgyaltak. Markó Béla elmondta, hogy az RMDSZ küldöttsége február 5-én utazik Brüsszelbe, az Európai Néppárt kongresszusára, és ez alkalommal a szövetség képviselői a csatlakozási tárgyalások folytatása mellett foglalnak majd állást. /Stolojan és Markó a választásokról tárgyalt. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./

2004. február 4.

A sajtóban vitát váltott ki, hogy vállalkozhatnak-e politikai szerepre a lelkészek vagy sem. A romániai egyházak álláspontja nem egyértelmű ebben a kérdésben. Az ortodox egyház noha elhatározta, hogy a papok nem politizálhatnak, később visszatáncolt, és közölte: a megfogalmazott elvárás csak egy javaslat. A görög katolikusoknál és az unitáriusoknál az egyház vezető testületei bírálják el, ki lehet világi tisztségviselő. Az erdélyi református egyházkerületek eltérően ítélik meg a lelkészek politikai szerepvállalásának a kérdését. Az Erdélyi Magyar Református Egyházkerület igazgatótanácsa tavaly áprilisi rendeletében megtiltotta a politikai tisztségvállalást lelkészeinek. A Tőkés László által vezetett Királyhágómelléki Református Egyházkerületben nem létezik hasonló tiltó rendelkezés. /Borbély Tamás: Hány urat szolgálhat a lelkész? Ellentmondások a papok politikai szerepvállalásáról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./

2004. február 4.

Fodor Sándor megállapította, hogy helyeken, városokban, falvakban is, a helyi RMDSZ-szervezetek olyan személyeket is jelöltek a helyhatósági választásokon, akiket a közösség nem kedvelt. Így történt ez Csíkszeredában is, ahol (két választással előbb) az RMDSZ helyi szervezete megvonta bizalmát a város polgármesterétől, dr. Csedő Csabától, akit ennek ellenére még legalább kétszer visszaválasztott a város lakossága, immár független jelöltként. Fodor szerint ezt a kérdést a polgári szervezetekkel együttműködve kell megoldaniuk az RMDSZ-szervezeteknek, a közösség javára. A helyhatósági választásokon tehát – kiváltképpen Székelyföldön – ne csak az RMDSZ jelöltje induljon, hanem más szervezeteké is. /Fodor Sándor: Játék a tűzzel?! = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./

2004. február 4.

Jakab-Benke Nándor a Szabadság Campus mellékletben az autonómiát igénylőket Don Quijote-hez hasonlította: „a porladó kicsiny székely sereg meg éppen egy korhadt karót (az egyesüléskori gyulafehérvári ígéretcsomagot, ha szabad így fogalmazni) akar felmutatni…” „Adott két hatalmas kivándorlási, elöregedési és elrománosodási rátával rendelkező megye, ahol a magyarság még többségben van…” A cikkíró tudja a megoldást: nem autonómiával kell kezdeni, „hanem alapvető tolerancia-tanfolyamokkal mindkét félnek.” /Jakab-Benke Nándor: Don Quijote esete az autonómiával. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./

2004. február 4.

„Radikálisaink első célkitűzésük az volt, hogy felhívják magukra a figyelmet, népszerűségre tegyenek szert, híveket toborozzanak. Ennek érdekében demagóg, populista, indulatkeltő retorikához, jelszavakhoz folyamodtak” – írta Fey László. 1991-ben egy magát Székelyföldi Politikai Egyeztető Csoportnak nevező társaság, Katona Ádám vezetésével Agyagfalván ki akarta kiáltani a Székelyföld területi autonómiáját és e kérdésben népszavazást követelt. Fey szerint ennek eredménye volt a HAR–KOV-botrány, az országos méretű magyarellenes uszítás, majd a két székely megye magyar prefektusainak a leváltása. Tőkés László püspök kérte, az Egyesült Államok addig ne részesítse Romániát a legnagyobb kedvezménybe, amíg a román kormány nem teljesíti a magyar kisebbség követeléseit. Tőkés László ezzel kiváltotta a románság ellenszenvét. A radikálisok nem igyekeztek szövetségeseket szerezni a román értelmiségi és politikai elit tagjai közül, mindig külső segítségre számítottak, de ez többnyire elmaradt. Fey Tőkés László 1992-es éhségsztrájkját propagandafogásnak minősítette. Fey az 1992-es Kolozsvári Kiáltványt /amikor a képviselők esküt tettek az autonómiakövetelésre/, színpadias eskütételnek nevezte. /Fey László: Elérték céljaikat? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./

2004. február 4.

Az autonómia fogalmáról, annak lehetséges megvalósítási módozatairól alakult ki élénk vita február 3-án Agyagfalván, a Krónika-karaván újabb állomásán. Farkas Márton agyagfalvi polgármester, Verestói Károly helyi RMDSZ-elnök és László Emma, a Székely Nemzeti Tanács helyi képviselőjének jelenlétében foglalta össze a 11 faluból álló község gondjait. A polgármester kitért azokra a közigazgatási nehézségekre, amelyeket a települések szétszórtsága okoz. A jelenlevők az autonómia egyik formájaként jelölték meg, hogy Kis- és Nagygalambfalva a tavalyi népszavazásnak köszönhetően várhatóan önállósodni fog. A két udvarhelyszéki település az 1968-as megyésítést megelőzően rendelkezett ezzel a státussal. te Székelykeresztúrra indult a csapat. A karaván másik csoportja Gernyeszegre látogatott, ahol Incze Jenő polgármester a lap független vonalát méltányolta. A helyi iskola épületében Lukács László vezérigazgató, Gazda Árpád vezető szerkesztő és Szucher Ervin marosvásárhelyi tudósító bemutatta a Krónikát. Balogh József körzeti RMDSZ-elnök a polgári mozgalmak tevékenységét értékelve a magyarság szétverésének veszélyére hívta fel a figyelmet. /Autonóm régiók és független sajtó. = Krónika (Kolozsvár), febr. 4./

2004. február 4.

A kolozsvári egyetemek mellett működő háttérintézmények összefogásának eredményeképpen létrejött a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet. Egyben a szervezet tanácsa is megalakult, amelynek megbízott elnökévé Horváth István szociológust választották. Az intézet legfontosabb célkitűzései közé tartozik kollégiumok és tanárlakások építése, valamint egy kolozsvári magyar könyvtár létrehozása. Az intézet alapítói a biológusokból álló Apáthy István Egyesület, a szociológusok Max Weber Társadalomkutatásért Alapítványa, a Kriza János Néprajzi Társaság, az Entz Géza Művészettörténeti Alapítvány, a Politeia Magyar Politikatudományi Társaság, a matematikusok és informatikusok Farkas Gyula Egyesülete, a bölcsészek Láthatatlan Kollégiuma. Az intézet tervezi a magyar tagozatok házi konferenciáinak szervezését és a konferenciák anyagainak publikálását is. Először a karok és tanszékek mellett létező magyar szakkönyvállományt térképezik fel azzal a céllal, hogy Kolozsváron létrehozzanak egy nagy erdélyi magyar könyvtárat. Addig is a romániai magyar oktatók számára könnyebben hozzáférhetővé tennék a magyarországi elektronikus könyvtárakat, amelyek elérése jelenleg költséges. A háttérintézmények összefogását az tette szükségessé, hogy külön szervezetként csak korlátozott pályázati lehetőséggel rendelkeznek. A kolozsvári intézmény létrejöttét a marosvásárhelyi Stúdium Alapítvány ihlette, amely a székely városban működő egyetemekhez kapcsolódó háttérintézményeket fogja össze. /B. T.: Összefogtak a kolozsvári egyetemi háttérintézmények. Erdélyi magyar könyvtárat is létesítenének. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./

2004. február 4.

Január 23–24-én Sepsiszentgyörgyön anyanyelvi értekezletet tartott az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) Nyelvpolitika és anyanyelvhasználat címmel. A magyar nyelv használati jogáról nyilatkozott a lapnak Péntek János kolozsvári tanszékvezető egyetemi tanár, az AESZ elnöke és Varga Attila jogász, parlamenti képviselő. Péntek János rámutatott, hogy 1990 után valamit javult a nyelv státusa és bővült a nyelvhasználat hivatali köre. Azonban Romániában még regionálisan sem vált hivatalos nyelvvé a magyar, mert nem változott meg a román politikai gondolkodásmód sem. Az eddig elért változások nem a belső demokratizálódás eredményei, hanem a külső elvárásoké. Péntek professzor szerint érvényesíteni, használni kell minél szélesebb körben a nyelvet. Varga Attila kiemelte, hogy a törvényes kereteket sem használják ki. Az értelmiség feladata lenne, hogy bevigye a közéletbe a magyar nyelvet. „Például a közigazgatásban a polgármesterek a képviselőkkel, az oktatásban a tanárok, az egészségügyben az orvosok, asszisztensek, az igazságszolgáltatásban a jogászok, a vállalkozói szférában, a műszaki életben a mérnökök járhatnának elöl jó példával.” /Komoróczy György: Használni kell a magyar nyelvet. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 4./

2004. február 4.

Jan. 30-án Gyergyószentmiklóson Borzási Mária, a Művelődési Központ igazgatónője a központ működéséről tájékoztatta az újságírókat és átadta a 10. évfordulójához érkező Művelődési Kalauz 2004-es első számát. A lapszám tartalmazza a havi programot és egy új könyvismertető rovatot, a Művelődési Központ könyvtára ugyanis 18 ezer kötettel rendelkezik. Az elemistáknak minden hétköznapon 14-15 óra közt olvasókört tartanak. /Pezsgő művelődésért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 511-526




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998