Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 548 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 541-548
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2006. december 4.

Meggyújtott egy állami lobogót a 19 éves K. Kálmán és a 16 éves D. Loránd Románia nemzeti ünnepére virradóra Sepsiszentgyörgyön. December elsején hajnalban egy zászlót az idősebbik leszedett a helyéről, a fiatalabb pedig meggyújtotta. A Büntetőtörvénykönyv szerint az állami jelvények megsértése miatt börtönbüntetés jár ugyan, de tekintettel életkorukra és büntetlen előéletükre K. Kálmán felfüggesztett szabadságvesztéssel, D. Loránd pedig pénzbírsággal ússza meg tettét. /Domokos Péter: Zászlógyújtogatók Szentgyörgyön. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./

2006. december 4.

Közös román–magyar történelemkönyv kiadását tervezi a román és a magyar kormány. A modellt a francia–német közös történelemkönyvről vennék. A bukaresti Adevarul lap szerint Románia és Magyarország újraírja Erdély történelmét, hogy a diákok mindkét szemszögből megismerjék a múltat. A Cotidianul című lap neves román és magyar történészeket szólaltatott meg az ügyben, akiknek véleményét úgy foglalta össze: a feszültséggel terhes múlt, az érdemi tudományos vita hiánya, akárcsak a tökéletlen kommunikáció egyaránt megnehezíti a tervezett tankönyv megalkotását. Szász Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Történettudományi Intézetének igazgatója elmondta, Trianon fájdalmas és tragikus eseményként maradt meg minden magyar ember tudatában. Ezt az érzést egy közös tankönyvvel megszüntetni nem lehet. Csucsuja István, a BBTE Történelem és Filozófia Tanszékének dékán-helyettese emlékeztetett az Európa Tanács által megfogalmazott ajánlásokra, miszerint a történelemírás és -oktatás elsődleges feladata az egymás iránti tolerancia terjesztése. Pál Judit, a BBTE professzora szerint még nem érett meg az idő egy ilyen tankönyv elkészítésére. Példaként említette a Sorin Mitu történész nevéhez fűződő néhány évvel ezelőtti történelemkönyv körüli botrányt, a vitatott kiadvány a megszokotthoz képest csak kissé mutatta be más fényben Románia történelmét. Egész sor olyan kérdés létezik, például a dákó–római kontinuitás elmélete, Pál Judit nem látja, hogyan ezekben hogyan juthatnának közös nevezőre. A megkérdezett román történészek pozitívan fogadták a közös román–magyar történelemkönyv elkészítésének a gondolatát. /Papp Annamária: Román–magyar történelemkönyv kiadását tervezik. Komoly előkészítést igényel egy ilyen könyv összeállítása. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./

2006. december 4.

A sepsiszentgyörgyi önkormányzat november 30-i ülésén az autonómia-referendumért beterjesztett határozattervezet a román képviselők heves reakcióját váltotta ki: a szociáldemokrata Rodica Pirvan és a független Ioan Solomon egymást túllicitálva, az alkotmányellenességtől az állambiztonság veszélyeztetéséig mindent felhoztak, csak hogy elérjék, még a napirendről is lekerüljön az őket oly nagyon bántó határozattervezet. Keresztély Irma ülésvezető alig tudta elmondani bevezetőjét, a két román képviselő hevesen kérte a szót. Kató Béla kijelentette, hogy egy tervezet visszavonását csak kezdeményezője kérheti. Kónya Ádám, a határozattervezet kezdeményezője hangsúlyozta, nem az ország veszélyeztetéséről, hanem a lakosság megkérdezéséről van szó. Végül a határozattervezet elhalasztását szavazták meg. /Váry O. Péter: Nem utasították vissza, csak elhalasztották (Népszavazás az autonómiáról Sepsiszentgyörgyön). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 2., folyt. dec. 4./

2006. december 4.

„Korai volt az öröm, a pusztinai templomban továbbra sem imádkozhatunk magyarul, és magyar nyelvű misére sem tudom, mikor kerülhet sor” – közölte Nyisztor Tinka, a Pusztinai Szent István Egyesület elnöke december 3-án a csíkszeredai csángónapon. Nyisztor Tinka két hónapja harmadmagával járt a Vatikánban, magyar nyelvű misére kérve engedélyt a Szentszéktől. Akkor úgy tűnt, útjuk eredményes volt: hazatérve szóbeli engedélyt kaptak Petru Gerghel iasi-i katolikus püspöktől a magyar nyelvű misézésre, illetve arra, hogy bármikor imádkozhatnak magyarul a templomban. „A püspök már nem tiltja nyíltan a magyar nyelv használatát, ám engedélyt nem ad a misére, és a magyar imádkozást is akadályozni igyekeznek a papok. Legutóbb, november 20-án a plébános iskolás gyerekeket küldött a templomba, hogy a magyarul imádkozó asszonyokat kikiabálják onnan – számolt be Nyisztor Tinka. – Egyik nap engedélyt kapunk a püspöktől, amiről másnap a helybeli plébános már nem tud. Többször telefonon kényszerültünk egyeztetni a püspökséggel, időnként még a bukaresti nunciatúrát is fel kellett hívnunk, míg engedélyt kaptunk egy-egy magyar imádságra.” A plébános újabban havonta csak egyszer engedélyezné a magyar imádkozást. A magyar misét kérőket folyamatosan provokálják, fenyegetik. Nyisztor kifejtette, a szóbeli sértegetéstől a fizikai bántalmazásig minden megesett azóta, hogy a Vatikánból hazatértek: őt magát a templomban ütötte meg Daradics István kántor, számon kérve rajta, hogy miért nem jó neki a román nyelvű mise. Hozzáfűzte, idős falubeli asszonyt is ért már olyan szóbeli bántalom az utcán, hogy emiatt infarktussal szállították kórházba. Nyisztor Tinka a történtek miatt három személy ellen feljelentést tett a rendőrségen. Petru Gerghel püspök nyolc éve nem járt Pusztinán, az elmúlt héten a faluba várták, végül mégsem jött el. /Kovács Csaba: Nincs ima magyarul. = Krónika (Kolozsvár), dec. 4./

2006. december 4.

A térség egyik legnagyobb múltra visszatekintő rendezvényét, a XXX. Tatros Forrásánál Csángófesztivált tartották december 3-án Gyimesközéplokon. Az egykori szervezők úgy emlékeznek, Beke György sugallta 1969-ben egy író-olvasó találkozón, hogy a Gyimesek völgyében találkozzanak a Moldvában, Brassó és Déva környékén élő csángók. A rendezvény 1977 óta a Tatros Forrásánál fesztiválként vált ismertté a csángó népzenét és táncokat kedvelők számára. Az ünnepi szentmisén szenténekeket hallhattak a résztvevők a lujzikalagori meghívottak előadásában, majd a hagyományőrző csoportok felvonultak a főúton. A szabadtéri előadáson felléptek moldvai csángó hagyományőrző együttesek, a gyimesbükki, felsőloki táncosok és a házigazda gyimesközéplokiak csoportjai. /Ferencz Angéla: Csángófesztivál a Tatros forrásánál. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./

2006. december 4.

December 3-án Tamás József csíkszeredai megyés püspök Kovásznán megáldotta és megszentelte a Böjte Csaba dévai ferences szerzetes által alapított Boldog Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központot. A püspök a szeretet létesítményének nevezte az új gyermekvédelmi intézményt. Böjte Csaba elmondta, hogy a létesítmény annak a szeretetnek a gyümölcse, mely több mint tízezer erdélyi és magyarországi adófizető adójának 1 százalékából valósult meg. A kovásznai központ a dévai Szent Ferenc Alapít­ványnak immár a tizenharmadik olyan intézménye, amely árva vagy nehéz sorsú családokból származó gyermekeknek ad otthont. A felújított épület jelenleg tizenkét bajba jutott háromszéki gyermeknek ad otthont. /Bodor János: Felavatták a Boldog Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központot. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 4./

2006. december 4.

December 2-án Szabó Árpád erdélyi unitárius püspök felszentelte Marosvásárhelyen a kövesdombi egyházközség templomát, és beiktatták tisztségébe az újonnan alakult egyházközség első lelkészét, Kecskés Csabát. A templom hét év alatt épült, még nincs befejezve. /Benedek István: Templomot szenteltek az unitáriusok Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 4./

2006. december 4.

Gellért Sándor /1916-1987/ költőt élete Szatmár megye több helységéhez köti, Dabolcon járt elemi iskolába, Szatmárnémetiben gimnáziumba, a világháborút követően három évig Szatmárnémetiben a polgári iskolában, majd 1948-tól nyugdíjazásáig Mikolában tanított. A költőt nem kedvelte a hatalom, költészetének csak töredéke jelenhetett meg nyomtatásban. Költői termése tekintélyes. A magyar nyelv múltjával is foglalkozott. Megírta Mikola (kiadatlan) monográfiáját is. Szatmárnémetiben Gellért Sándor tudományos emlékülést tartottak. Az irodalomtörténész előadók — Kántor Lajos kolozsvári, Bertha Zoltán, Márkus Béla magyarországi egyetemi tanárok — előadásaikban elemezték költészetét. Kónya László azt vizsgálta, milyen hatással volt a költőre a neves pedagógus, Karácsony Sándor, Lovas János, a BBTE adjunktusa pedig Gellért Sándor magyaróráit idézte. Kiss Kálmán a helytörténész szemével szólt a Mikola monográfiája kiadatlan kéziratáról. /Bura László: Gellért Sándor tudományos emlékülés. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 4./ Gellért Sándor-megemlékezést tartottak Mikolán. A költő 1948–tól nyugdíjazásáig tanított a helyi iskolában, és 1992–ben a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság és a helyi RMDSZ emléktáblát avatott a tiszteletére. A helyi általános iskola is nevét viseli. Bertha Zoltán debreceni irodalomtörténész elmondta: a nemzeti önismeret különlegesen gazdag tárházaként számon tartott Gellért-életmű a szülővárosban, Debrecenben is élénken a köztudatban van több évtizede, ezen kívül viszont a magyarországiak számára kevéssé ismert. – A legfontosabb feladat az lenne, ha ennek a hatalmas kiterjedésű és jelentőségű életműnek minden darabja nyilvánosságot látna, megjelenne, hiszen jelentős részét még maguk a szakavatottak sem ismerik – mondta el. /Fodor István: Gellért Sándor-megemlékezés Mikolában. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 4./

2006. december 4.

A Szent–Györgyi Albert Társaság, a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés, a Szatmárnémeti MADISZ, a Harag György Társulat, valamint a Szatmárnémeti Szentlélek Plébánia szervezésében zajlott december 2-3-án a XVII. Gellért Sándor vers– és prózamondó verseny Szatmárnémetiben. Magyarországi résztvevői is voltak a versenynek. Megjelent a nyugdíjas Rüsz Károly Kiskendről, aki eddig mindegyik Gellért szavalóversenyen részt vett. /Bodnár Gyöngyi: XVII. Gellért Sándor vers- és prózamondó verseny. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 4./ December 2-án Szatmárnémetiben a református temetőben adóztak Gellért Sándor költő emlékének. Másnap a szatmárnémeti Dsida Jenő utcán található Dsida Jenő költő emléktáblájánál is koszorút helyeztek el a szavalóversenyen résztvevők. /(bodnár): Megkoszorúzták Gellért Sándor sírját és Dsida Jenő emléktábláját. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 4./

2006. december 4.

Harmadik alkalommal rendezték meg a Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozót. A december 2-i esemény sikeresnek bizonyult. A szamosújvári Sóvirág zenekar nótáira táncoltak az óvodások-kisiskolások. Kerekasztal-beszélgetés zajlott arról, hogy a népzenének és a néptáncnak hogyan lehetne nagyobb teret szorítani a tévében, rádióban vagy a sajtóban. A türei, szucsági, vistai, bálványoscsabai, feketelaki, ördöngösfüzesi, válaszúti, magyarpalatkai nóták és táncok voltak műsoron. A találkozó táncházzal ért véget. /(balázs): Internettel a hagyományok megőrzéséért. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./

2006. december 4.

A 20. századi protestáns egyházzene kiemelkedő személyiségére, a száz éve született Gárdonyi Zoltánra emlékeztek december 3-án, vasárnap Nagyváradon. Az esemény része annak a négyhetes nemzetközi orgonafesztiválnak, amely a rogériuszi református templom orgonájának felavatásával kezdődött a múlt héten. Az ünnepélyen Gárdonyi-emlékkiállítás nyílt meg a templomban, a zenetudós életművéről pedig Berkesi Sándor karnagy tartott előadást. Dávid István orgonaművész Gárdonyi műveiből válogatott erre az alkalomra. A székelyudvarhelyi születésű Dávid István a magyarországi Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Karának tanszékvezetője. Orgonatörténeti kutatásai során Erdély műemlék-orgonáiról írt könyvet /Műemlék orgonák Erdélyben, Polis, Kolozsvár, Balassi Kiadó, Budapest, 1996/, továbbá a nagyváradi orgona felépítésében is segített. /Gergely Gizella: Orgonafesztivál Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), dec. 4./

2006. december 4.

Az Erdélyi Magyar Könyvklub kiadványaiból válogathattak a hét végén a nagyváradi Arcadia Bábszínház előcsarnokában megrendezett könyvvásár látogatói. A vásár hiánypótlónak bizonyult, ugyanis a Körös-parti város könyvesboltjai magyar könyvet alig forgalmaznak. A vásár szervezésére Szabó Tibor, helybeli fiatalember vállalkozott. „Papír- és írószer boltot nyitottam, és a vásárlók mindegyre érdeklődtek a magyar könyvek iránt. Innen jött az ünnepi könyvvásár ötlete, ahol eddig Wass Albert könyvei voltak a legkelendőbbek, de Arany János és Reményik Sándor összes művei is percek alatt elfogytak.” – mondta el. /Gergely Gizella: Ha lehet lapozgatni. Adventi könyvvásár Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), dec. 4./

2006. december 4.

A békéscsabai Bárka folyóirat arra törekszik, hogy ne vegyen figyelembe a magyar irodalom darabokra szaggatottságát. Igyekszik felülemelkedni sok mindenen, és a nevéhez illően begyűjteni az alkotásokat, határoktól függetlenül – határozta meg Elek Tibor főszerkesztő a folyóirat „ars poeticáját” a Kolozsvár Társaság székhelyén megtartott olvasótalálkozón. Az erdélyi irodalom berkeiben is meglévő ellentétekre sincs tekintettel a Bárka. – A folyóiratban megférnek egymás mellett Esterházy Péter és Csoóri Sándor, vagy Ferenczes István és a napokban elhunyt Határ Győző alkotásai. /Köllő Katalin: Darabokra szaggatott irodalom Bárka-szemmel. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./

2006. december 4.

Megjelent Tömöry Péter: Erdélyi Anekdotika /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című könyve. A szerző 1989–1990 között írt tárcasorozatában csokorba szedte erdélyi létezés eseményeit, Sepsiszentgyörgyön, Bukarestben, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Kolozsváron… Veszprémben – azokon a tájakon, ahol pályája során megfordult. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 4./

2006. december 5.

December 4-én ülésezett az RMDSZ parlamenti frakciója. Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke kifejtette: az RMDSZ igényt tartana több tisztségre. Markó nem tartja kizártnak az előrehozott választásokat, hangsúlyozta, lehetetlennek tart bármilyen szövetséget vagy együttműködést a szociáldemokratákkal, a PSD-vel. /(p): Legfontosabb a politikai stabilitás. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./

2006. december 5.

Nem tágít elzárkózó álláspontjától a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) vezetősége. A rektori hivatal közleménye szerint a BBTE jóhiszeműen vállalta a multikulturális jelleget, az egyetem nem dönt a román állam hivatalos nyelvével kapcsolatosan. A Nicolae Bocsan rektor által aláírt közlemény kifejtette: nem veszteség az intézménynek az olyan rektor-helyettesek távozása, akik semmi jelentőségteljest nem hagynak maguk után, sem az olyan szenátoroké, akik soha nem hangoztattak egy értelmes gondolatot. A közlemény Markó Bélát is vádolta: a rektor szerint ő volt az, akinek kérésére létrejött a 2001/529 törvény, amely hatályon kívül helyezte a multikulturalitásról szóló 2000/285 kormányrendeletet. A közleményre Kötő József nyugalmazott államtitkár levélben válaszolt, rámutatva, a multikulturalizmushoz elengedhetetlen a kultúrák esélyegyenlősége, ami a BBTE-n hiányzik, akárcsak az oktatási vonalak döntési jogköre. A rektorátus az asszimiláció és a nemzeti türelmetlenség fóruma lett. Jelenleg egyetlen jogszabály sem tiltja a többnyelvű táblákat, vagy akár az önálló karokat, saját egyetemet. Az elmúlt napokban több állásfoglalás látott napvilágot a két adjunktus menesztése ügyében. Csedő Csaba csíkszeredai polgármester lemondott a BBTE tiszteletbeli szenátori címéről, azzal indokolva: az egyetem jelentős mértékben eltért azoktól a céloktól, amelynek ismeretében a címet elfogadta. Csedő csatlakozott azokhoz, akik a két elbocsátott oktató állásukba való azonnali visszahelyezését szorgalmazzák. Tőkés László királyhágómelléki református püspök a BBTE 11 magyar díszdoktorához fordult, kérve, hogy tekintélyüket latba vetve segítsenek az intézményben kialakult helyzet megoldásában. A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) elnöke, Bodó Barna azt nyilatkozta: ha idén nem sikerül előrelépni, és nem változik meg az egyetem hozzáállása, tiltakozásképpen az intézmény minden magyar vezetője lemond. Az Erdélyi Református Egyházkerület igazgatótanácsának elmarasztaló véleménye nyomán lemondott szenátusi tisztségéről Buzogány Dezső is, az egyetem Református Tanárképző Karának tanára, aki nem szavazott a két adjunktus menesztése ellen. Indoklásában azt nyilatkozta: távollétében nem voltak megfelelő információi az elbocsátás körülményeiről, és sajnálja, hogy tájékozatlansága miatt rossz fénybe hozta a református egyházat. Az elbocsátás ellen nem szavazó két teológia kari képviselő elmarasztalását 93 magyar közéleti személyiség nyílt levélben kérte az egyházfőktől. A Magyar Polgári Egyesület és a Magyar Polgári Szövetség szintén tiltakozó, a két adjunktussal szolidarizáló nyilatkozatot tett közzé. /Ercsey Ravasz Ferenc: Közleményháború egyetem ügyben. Bocsan: Trianonról nem a BBTE szenátusa dönt. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./

2006. december 5.

Önálló, magyar tannyelvű Természettudományi Kar létrehozásáért kezdett aláírásgyűjtésbe a Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB). Az egyetem szenátusa még februárban elutasította a BKB-nak három önálló magyar kar létrehozására irányuló kérését. A magyar oktatók jelentős részének támogató aláírásával ellátott dokumentum a természettudományi, humán és társadalomtudományi karok létrehozását kérte. A BKB azt tervezi, amennyiben a szenátus jóváhagyja a Természettudományi Kar létrehozását, a másik két karra vonatkozóan is összegyűjtik az aláírásokat. Egyelőre csak a matematika, fizika, informatika, továbbá a kémia és biológia tanszékek magyar oktatóit kérdezik meg a kar létrehozásával kapcsolatos elképzeléséről. Nicolae Bocsan rektor december 4-én felkérte az egyetem magyar tagozatát, jelöljenek új személyeket a múlt héten lemondott Salat Levente és Nagy László helyére. /Kelemen Tamás: Aláírást gyűjt a BKB. = Krónika (Kolozsvár), dec. 5./

2006. december 5.

Az elmúlt évtizedben csupán árnyalatnyi változások történtek a Babes–Bolyai Tudományegyetemen: tíz évvel ezelőtt Matei Basarab, a jogi kar akkori dékánja szakította meg Czirják Árpád kanonoknak a felsőfokú oktatási intézmény évnyitóján magyarul mondott beszédét, most az egyetem vezetősége más módszerekhez folyamodott. Jelenleg „választékosabb” trükköket alkalmaznak. Tíz évvel ezelőtt Gheorghe Funar, a Román Nemzeti Egységpárt (PUNR) színeiben fellépő szélsőségesen nacionalista polgármester adta meg a hangot. Azóta magyarellenesség helyett a multikulturalizmus lett a „trendi”. /Kiss Olivér: Árnyalatok. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./

2006. december 5.

A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) történt legutóbbi magyarellenes incidens kapcsán interpellálta a magyar külügyminisztert Balla Mihály fideszes képviselő a december 4-i parlamenti ülésen. „Románia pár hét múlva az Európai Unió teljes jogú tagja lesz, és a történelem külön pikantériája – mondta Balla -, hogy az Európai Bizottságban épp a többnyelvűségért felelős biztosi széket kapja majd. Egy európai államban azonban aligha lehet elképzelhető hasonló, a múltat idéző koncepciós eljárás a jogaiért küzdő, azokat gyakorló magyar értelmiségiek ellen. Kérdezem tehát, a Magyar Köztársaság kormánya képes-e és hajlandó-e élni a diplomácia adta lehetőségekkel annak érdekében, hogy Románia legalább a saját maga által propagált elvek iránt minimális tiszteletet tanúsítson?” Az interpellációra válaszoló Horváthné Fekszi Márta külügyi államtitkár kijelentette: a kormány azonnal nyilatkozatot bocsátott ki, a Külügyminisztérium ugyancsak határozottan állást foglalt. Megjegyezte, teljes mértékben egyetért a képviselővel abban, hogy az eset nem hagyható szó nélkül, és azzal is, hogy a történtek túlnőttek az egyetemi autonómia keretein. /G. M. I.: Interpelláció BBTE-ügyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 5./

2006. december 5.

Az Országgyűlés szocialista és a fideszes parlamenti frakciójának egy-egy képviselője, Kocsi László és Németh Zsolt közös módosító indítványban javasolják, hogy a határon túli magyarok jövő évi költségvetési támogatása 400 millió forinttal növekedjen. A külügyi és határon túli magyarok bizottsága támogatta a módosító indítványt, a pénzügyi tárca képviselője viszont a kormány nevében nemet mondott rá. Németh Zsolt szerint 300 millió forintot a Miniszterelnöki Hivatal kommunikációs alapjából kellene átcsoportosítani. /Guther M. Ilona: Több pénzt javasolnak a határon túli magyarok számára. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 5./

2006. december 5.

Sürgősségi eljárással kéri Ralu Filip, az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) elnöke a parlamentet, érvényesítse egy-egy CNA-tag mandátumát, ugyanis ez megoldást jelentene a hatóság működésképtelenségére. Október 1-je óta a CNA-nak nincs döntéshozatali joga, mivel több tanácsos mandátuma lejárt. A CNA-elnök külön említette Gáspárik Attila fontos szerepét, aki egyrészt sikeresen tevékenykedett kisebbségi audiovizuális kérdésekben, másrészt projektvezetőként fontos a szerepe. /Mihály László: Visszakéri Gáspárikot a CNA. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 5./

2006. december 5.

Eddig nem tapasztalt civilizált légkörben sikerült a magyar és román közélet különböző személyiségeinek tárgyalniuk december 4-én a területi és egyéb autonómiaformák kérdéséről. A vitára az RMDSZ Szabadelvű Kör platformja és a Román Akadémiai Társaság (SAR) által Autonómiatervezetek és közpolitika címmel szervezett kerekasztal biztosított keretet. Bíró Béla egyetemi tanár úgy értékelte, az autonómia megteremtése nem elsősorban a magyar közösség érdeke, hanem a román politikai közösségé. Bakk Miklós, a BBTE Politikai Tudományok Karának adjunktusa és Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke egyaránt azt mondta, a területi autonómia nem közpolitikai kérdés. Bakk felhívta a figyelmet, hogy irányítása alatt elkészült és román nyelven is megjelent egy autonómiatervezet-csomag, amely a közvita elindítását célozza. Izsák úgy értékelte, „a székelyeknek az autonómia nem javaslatot, hanem egy alapvető kollektív jogot jelent”. Sorin Ionita, a SAR kutatási igazgatója előadásában azt próbálta alátámasztani, hogy a székelyföldi megyék az esetleges területi autonómia esetén nem lennének képesek megélni a kormányzati támogatás nélkül. /Gujdár Gabriella: Román-magyar kerekasztal a területi autonómiáról. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 5./ Alina Mungiu Pippidi, a SAR elnöke úgy vélte, az ország területi felosztásának az újragondolása előtt el kell végezni azokat a szaktanulmányokat, amelyek világosan megmutatják: kik nyernének, és kik veszítenének az újraszervezésből. Izsák Balázs szerint a székely népnek alapvető joga az önrendelkezés, melynek az államon belül próbál érvényt szerezni. /Gazda Árpád: Autonómia – etnikai vagy finanszírozási kérdés? = Népújság (Marosvásárhely), dec. 5./

2006. december 5.

Aláírta az egyetlen ellenőrzéssel történő román–magyar határátkelésre vonatkozó egyezményt Nelu Pop, a román határőrség főfelügyelője és Benedek József, a magyar Határőrség Országos Parancsnokságának vezetője december 4-én Szatmárnémetiben. /Fülöp Noémi: Csak egy vámvizsgálat. Szatmárnémeti – aláírták az egyezményt. = Krónika (Kolozsvár), dec. 5./

2006. december 5.

Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere nyílt leveket intézett a Maros Megyei Tanácshoz, felháborodottan elutasítva azt, hogy egy szerinte aberráns területi autonómia ernyője alatt megbúvó több szervezet Romániát „többnemzetiségű állam”-má kiáltotta ki. Azt állította, hogy ő Marosvásárhelyen a békét, harmóniát, egyetértést szolgálta. Azt akarta, hogy „legalább a gyerekeink legyenek immunisak az irredentizmusra és a szeparatizmusra, és kerülje el őket a gyűlölet. És egyes vezetők továbbra is negativizmust, szegregacionizmust, elszigetelődést ültetnek a lelkükbe.” A polgármester követelte: Marosvásárhelyt és Maros megyét zárják ki egyes autonóm székek és térségek képzeletbeli térképéről. Elítélte Lokodi Edit, a Maros Megyei Tanács elnök asszonya bekapcsolódását a székelyföldi autonómiával kapcsolatos közéleti megnyilvánulások szervezésébe. /Dr. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere: Nyílt levél a Maros Megyei Tanácshoz. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 5./

2006. december 5.

Két éve, 2004. december 5-én a határon túliak mikulási ajándékba kettős állampolgárságot várták, helyette elutasítást kaptak. Az önzés vezette az elutasítókat. Mi, határon túli magyarok „nem kellettünk”, „nem kellünk most sem”. Ezt mutatja, hogy az elmúlt két évben a határon túli magyarok számára létrehozott közintézmények szűntek meg, támogatások álltak le. És a magyar külpolitika semmit sem tett annak a kizárt ötmillió magyarnak az érdekében. Sokat nem értek el testvéreink a kettős állampolgárság megtagadásával, állapította meg Szondy Zoltán. Botrányok, hazugságok, csődök, vereségek – a negatív hírek országa lett Magyarország. Egyre több olyan anyaországbeli magyar bukkan fel Erdélyben, akinek december ötödikének sokkja kellett, hogy felfedezze a határon túli világot, akit az akkori NEM ébresztett rá arra, hogy létezik Kassa és Munkács és Kolozsvár, és ott ő magyarnak számít, hiába is mondaná, hogy én csak turista vagyok, kérem… A két évvel ezelőtti szégyen megalkotói jól élnek, hatalmon vannak. Néha alamizsnát is dobnak jól kiválasztott intézményeknek, személyeknek. Cserében hálát, köszönetet kapnak itthoni elvtársaiktól. /Szondy Zoltán: Apró emlékeztető. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 5./

2006. december 5.

Amíg tisztességes magyar ember él a földön, soha nem lehet elfelejteni 2004. december 5-ét, a szégyen és a gyász napját, mely úgy híresülhet el a magyar históriában, akár Mohács és Trianon. Kik is vagyunk ,,mi, magunk”? Hát biztosan nem az a Kovács László, volt külügyér és szocialista pártelnök, aki a kettős állampolgárság megszavazásának esetére ,,huszonhárommillió román beözönléséről” prófétált, sem Gyurcsány Ferenc regnáló miniszterelnök, aki költséget nem kímélve, hazudozásokkal és riogatással nem takarékoskodva ágált a népszavazás esetleges sikere ellen, s tette sikerrel, hiszen az agymosott anyaországi polgárok többsége távol maradt a referendumtól. Gyurcsányék, Hillerék, Kókáék, Kuncze-fik ,,győztek” a népszavazáson. A nemzetrontás példátlan ,,diadalát” mutatták fel, írta Magyari Lajos. A nemzetárulás folytatódott. Mindaz, ami a magyarországi, nemzeti akaratból végrehajtott rendszerváltás után megvalósult, Gyur­csányék kezén semmivé vált. Lassan gyakorlatilag nullára csökken a határon túli magyar közösségeknek juttatott anyagi támogatás, felszámolták a HTMH-t, megszüntették az Illyés Alapítványt, a minap a Teleki László Alapítványt, így bezárhatja kapuit az a Teleki Intézet is, mely kényelmetlen igazságokat fogalmazott meg a mai magyar hatalom (nem létező) nemzetpolitikájáról. Már Máért sincs. Gyurcsányék tönkreteszik, szétverik az egészségügyet, az oktatást, a társadalombiztosítási rendszert, a magyar kis- és közepes vállalkozásokat és a tudományos kutatást. Az ország közeledik egy gyurcsányi diktatúra, a rendőrállamiság felé. Az ötvenhatos forradalom ötvenéves évfordulóján agyba-főbe verték a rohamrendőrök az embereket. Közben az EU-csatlakozás küszöbén Traian Basescu elnök bejelentette: a világon bárhol élő román megkaphatja a román állampolgárságot. Népszavazás nélkül. /Magyari Lajos: A szégyen évfordulója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 5./

2006. december 5.

A Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) lecsapott az RMDSZ-re. Igaz, a román sajtó évek óta cikkezik Verestóy Attila és néhány más magyar üzletember viselt dolgairól, ők azonban eddig megúszták a vizsgálatot. Most Nagy Zsoltnál, a távközlési miniszternél privatizációs szerződések ügyében eljárás indult. Néhány héttel ezelőtt korrupciógyanús postahirdetések felől kutakodott a román sajtó, és kiderítette, hogy a több millió euró értékű román postareklám zöme az RMDSZ klientúrájához vándorolt. Pontosabban a Verestóy Attila többségi tulajdonában levő Scripta Kiadó, annak is fő kiadványa, az alig ötezer példányban megjelenő Új Magyar Szó fölözte le a haszon java részét. A témával a romániai magyar sajtóban a Krónika foglalkozott: összeállításából kiderült, hogy a legjelentősebb ellenzéki lapok (Krónika, Háromszék, Erdélyi Napló) egyetlen bani reklámot sem kaptak. A legtöbbet az Új Magyar Szó vitte el, majd őt követték a megyei lapok. Néhány hónappal ezelőtt Nagy Zsolt miniszter irodavezetője kérte az Erdélyi Napló lapkiadójának adatait, reklámmegrendelések végett. Megrendelést azonban nem kaptak. Sajtóforrások szerint Verestóy Attila a Román Posta igazgatójával első körben egy 14 milliárd lejes reklámszerződést írt alá, amely az Új Magyar Szóban és az Erdélyi Riportban megjelenő reklámok ellenértéke lett volna. Minderről állítólag a miniszter, Nagy Zsolt nem tudott, sőt az aláírt szerződés igen kényelmetlen helyzetbe hozta. Ezt később szóvá is tette Markó Béla szövetségi elnöknek, aki azonban nem segített. Markó nem húzhatta át az RMDSZ fő üzletemberének, Verestóynak a személyes számításait. Az érintettek tagadták, hogy ekkora összegről lett volna szó, a helyzet súlyosságán ez azonban nem változtat. Közben a posta reklámpénzei elkezdtek a többi romániai magyar kiadvány felé is áramlani. A kifizetések nagyságát valamiféle RMDSZ-logika szerint irányították, attól függően, ki mennyire szolgált rá a burkolt állami támogatásra. Az uniós csatlakozás nyomására megindult az elszámoltatás. Könnyen megeshet, hogy Nagy Zsolt miniszternek rámegy a politikai karrierje erre. Ha föl kell áldozni, Markóék minden bizonnyal rábólintanak. Az ellenzékiséggel kacérkodó kolozsvári RMDSZ-ben is nagytakarítást tartottak: Kónya-Hamar Sándor volt megyei elnök helyébe Markóék egy sokkal megbízhatóbb polgárt, László Attila üzletembert ültették. /Makkay József: Új játékszabályok. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 5./

2006. december 5.

Három magyar szervezet /Erdélyi Magyar Ifjak, Magyar Polgári Szövetség, Székely Nemzeti Tanács/ a romániai magyar közösség nevében a közös nyilatkozatot adott ki. Követelték, hogy töröljék Románia alkotmányából az egységes nemzetállam meghatározást, s rögzítsék az alkotmányban azt a tényt, hogy Románia többnemzetiségű állam, módosítsák az ország területi-adminisztratív átszervezését oly módon, hogy a jelenlegi megyék helyét vegyék át nagyobb adminisztratív egységek, melyek egyben a fejlesztési régiók szerepét is játsszák, lehessen kisebb létszámú és kisebb területet lefedő (regionális) pártokat bejegyezni, a kormány azonnal kezdjen tárgyalásokat a Székely Nemzeti Tanáccsal, illetve az RMDSZ és az MPSZ székelyföldi szervezeteivel Székelyföld törvény által garantált autonómiája ügyében, a román hatóságok ne akadályozzák az SZNT által kezdeményezett véleménynyilvánító népszavazások kiírását, a kormány azonnal kezdjen tárgyalásokat az EMNT-vel, illetve az RMDSZ-szel a szórványban élő magyarok számára biztosítandó személyi elvű autonómia törvényi kereteinek kidolgozása és parlament elé terjesztése ügyében. /Három magyar szervezet közös nyilatkozata. Teljes jogegyenlőséget a magyarságnak. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 5./

2006. december 5.

Felmérést készült a romániai társadalom etnikumközi viszonyairól. Nem gyarapodott számottevően a kisebbségek iránt előítélettel levők száma. Ugyanakkor megnőtt azok aránya, akik a kisebbségekkel szemben a szegregációhoz hasonló szélsőséges megoldásokat javasolnak. A megkérdezettek 15 százaléka szerint valamennyi más nemzetiségű polgárnak el kellene hagynia Romániát. A magyarokkal kapcsolatban feltett hasonló kérdésre 23 százalék válaszolt igennel. Közel 44 százalék szerint a munkaadóknak a románokat előnyben kell részesíteniük a magyarokkal szemben. A romániai magyarokat a románok elfogadják szomszédként, munkatársként, viszont politikai közösségként már sokkal kevésbé szeretik. A magyar nyelv használati jogát 43 % tartja elfogadhatatlannak, szemben a 2002-es 30 százalékkal. Ha négy éve közel 20 százalék még azt mondta, hogy a magyar többségű megyéknek nagyobb önállóságot kell biztosítani, mára ez az arány öt százalékkal csökkent. Ugyanakkor 2 százalékkal nőtt az autonómiát ellenzők aránya. Általában véve a lakosság mintegy egyharmada ellenzi a hivatalostól eltérő nyelvek használatát. A magyarok és a románok viszonyát ma 26,2 % tartja konfliktusosnak a 2002-es 18,6% helyett, ugyanakkor csökkent azoknak az aránya, akik szerint a viszonyra az együttműködés jellemző. 39,6 százalék szerint Romániában a kisebbségeknek túl sok joguk van Romániában. Markó Béla miniszterelnök-helyettes kiemelte: a kutatásból az derül ki, az etnikumközi kapcsolatok terén van még bőven tennivaló. /Sokat romlott a magyarok megítélése. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 5./

2006. december 5.

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) erdővidéki szervezete döntést hozott arról, hogy december 16-23. között belső népszavazást tart 19 erdővidéki településen Székelyföld területi autonómiája ügyében. Az SZNT vezetősége úgy határozott, hogy mozgóurnás népszavazást tart, egy héten át házról házra járnak a vidék 18 településén, illetve Baróton. A szervezésben részt vállal a Magyar Polgári Szövetség, az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. /Népszavazás Székelyföld autonómiájáért Baróton. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 5./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 541-548




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998