Ismét visszakerül a képviselőházi szakbizottságokhoz a kisebbségi törvénytervezet, döntötték el június 29-én a honatyák. Az RMDSZ képviselőházi szónokai azzal a feltétellel értettek egyet a tervezetnek a szakbizottságokhoz való visszaküldésével, hogy itt ne ismétlődjön meg a korábban tapasztalt időhúzás. A Demokrata Párt frakcióvezetője reményét fejezte ki, hogy a szakbizottságokban rövid időn belül mindenki számára elfogadható megoldást lehet találni. /Ismét szakbizottságok előtt a kisebbségi törvény. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./
2006. június 30.
A szenátusban megszavazták a helyi közigazgatásról szóló 215-ös törvényre vonatkozó módosításokat. A jogszabály a korábban elfogadott rendelkezések mellett újabb anyanyelv-használati jogokat biztosít a nemzeti kisebbségek számára. Azokban a közigazgatási egységekben, ahol a kisebbség számaránya időközben 20 százalék alá csökken, az elnyert jog elve alapján továbbra is biztosított az illető közösség anyanyelvhasználati joga a közigazgatásban, és a kétnyelvű feliratok is megmaradnak. Továbbá, azokon a településeken, ahol a lakosság számaránya eléri a 20 százalékot, nemcsak a polgármesteri hivatalokban, hanem az ezeknek alárendelt intézményekben is akár szóban, akár írásban anyanyelvükön értekezhetnek az állampolgárok. A törvény egyik legfontosabb rendelkezése szerint egyharmadról egyötödre csökkentették azt a küszöböt, amely lehetővé teszi az anyanyelv használatát a tanácsüléseken. A módosított törvény értelmében a polgármesterek úgynevezett város menedzsert alkalmazhatnak, akinek átutalhatnak bizonyos, a város- vagy községgazdálkodással kapcsolatos feladatköröket. Az RMDSZ kezdeményezésére külön fejezetben szabályozzák a kistérségi társulások létrehozását, ami újabb lehetőséget biztosít a határokon átívelő együttműködésére. /Kedvezőbb közigazgatási jogszabály. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./
2006. június 30.
Majdnem tettlegességig fajultak a nézeteltérések a szenátusban a román-magyar közeledést célzó Gozsdu-egyezmény vitáján. Június 29-én úgy döntöttek, hogy a tervezetet újra kell vizsgálniuk a bizottságoknak. A szenátorok egy órát vitatkoztak a napirenden, végül a frakciók vezetői félrevonultak egyeztetés céljából. A csoportot követte négy nagy-romániás szenátor is. Körülvették Verestóy Attilát, az RMDSZ frakcióvezetőjét, aki távozásra szólította fel Nicolae Iorgát. Utóbbit – annak elmondása szerint – az RMDSZ-szenátor meglökte. Verestóy ezt nem tagadja, viszont azt állítja, a PRM szenátora súlyosan megfenyegette. Majd hozzátette: az eset nem lényeges, a sajtó nagyította fel. „A lényeg az, hogy még mindig ülnek olyan személyek a törvényhozásban, akik minden alkalmat megragadnak arra, hogy feszültséget keltsenek Magyarország és Románia viszonyában. Ezek közé tartozik a Gozsdu-ügy is, ezért halasztódik folyton a megoldása” – hangsúlyozta Verestóy. /Gozsdu-vita: majdnem tettlegesség. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./
2006. június 30.
Június 29-én rövid látogatásra érkezett Kolozs megyébe érkezett Radu Berceanu közlekedési miniszter. A tisztségviselő az erdélyi autópályát építő Bechtel cég tordaszentlászlói munkatelepét tekintette meg. A miniszter azt nyilatkozta, hogy elégedett a látottakkal, s amennyiben az elvégzett munkamennyiség meghaladja a központi költségvetésből az autópálya építésére szánt 78 millió eurót, az összeget felkerekíthetik akár 100–120 millió euróra is. Kolozs megyében az autópályának egy 26 kilométeres szakaszán folynak a munkálatok. /E.-R.F.: Berceanu: van bőven pénz az autópályára. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./
2006. június 30.
A székelyföldi Szárazajtán 1944. szeptember 26-án a Maniu-gárdisták számlájára írható magyarellenes atrocitások áldozatai is jogosultak magyar állami kárpótlásra – ismertette Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) elnöke Sepsiszentgyörgyön. A magyarországi székhelyű Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége (HONSZ) kártérítés-igénylési akcióját a határon túli magyar közösségekben támogató MVSZ eljuttatta a törvényismertetőt, valamint igénylési eljárást bemutató füzeteket minden erdélyi magyar polgármesternek, különböző felekezetű lelkipásztornak, valamint területi RMDSZ-szervezeteknek is. /Domokos Péter: Öt hétig igényelhető a kártérítés. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./
2006. június 30.
A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) saját tagjainak múltját sem tudta tisztázni, mert továbbra sincs a birtokában a munkájához szükséges teljes irattárnak. A CNSAS tevékenysége azonban fellendült a tanács összetételének megújulása óta – nyilatkozta Csendes László, a tanács tagja. A CNSAS hat éves működése alatt összesen csak 131 volt szekuritátés tiszt, illetve altiszt nevét jelentette meg a Hivatalos Közlönyben. Az érdemi munka nehezen halad. Azt a hozzávetőlegesen 1,3 millió kötetnyi aktacsomót, amiről a közvélemény tud, még 2005 második felében vették át a titkosszolgálat /SRI/ archívumából. Idén további százezer kötetet és hatszázezer operatív nyilvántartási kartotékot kaptak még a SRI-től, háromezer mikrofilmet a Külügyi Hírszerző Szolgálattól (SIE) és 7500 aktacsomót a Katonaság Történeti Szolgálatától. Ennek az anyagnak a rendezése folyamatban van, a feldolgozás csak ezután következik. A tanács döntésétől a Hivatalos Közlönyben történő megjelenésig sok esetben igen hosszú idő telik el. Az érintettek másodfokon, ezt követően pedig a táblabíróságokon fellebbezhetik meg a döntést. Szükséges lenne a CNSAS kutatói állományának bővítése. Más kelet-európai országok hasonló intézményeiben több ezer ember végzi ugyanazt a munkát, amit a CNSAS takarítónőstül, titkárnőstül 180-an végez. Az új testület három hónappal ezelőtt történt megalakulása óta már mintegy száz szekuritátés tisztről bizonyították be, hogy politikai rendőri tevékenységekben, mások pedig alapvető emberi jogok megsértésében vettek részt. Százon felül van azoknak is a száma, akiknek a valódi nevét sikerült felfedezni az elmúlt három hónapban. A módosított Ticu-törvény kiszélesítette azoknak a körét, akiket hivatalból át kell világítani. Azonban arra nem kötelezik az érintetteket, hogy részletes személyes adataikat rendelkezésre bocsássák, enélkül nem tudnak utánanézni esetleges szekus múltjuknak. /Cseke Péter Tamás: „Dominic közöttünk lehet” Interjú Csendes Lászlóval, az Országos Átvilágító Bizottság tagjával. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./
2006. június 30.
Nemcsak Erdély, hanem egész Románia legnagyobb ingatlanfejlesztési beruházásaként tartják számon a TriGránit Fejlesztési Rt. romániai leányvállalata által épített Polus Center nevű kolozsvári plázát, amelynek alapkövét június 30-án fektették le, közölte Pászkány Árpád Zoltán, a Polus Transilvania cég elnök-vezérigazgatója. Az OTP Bank finanszírozta kolozsvári pláza Erdély „fővárosának” és a vele szomszédos Szászfenes település határában épül. A mozival, éttermekkel is ellátott pláza megnyitását 2007 utolsó negyedére tervezik. /B. T.: Elkezdődött a Polus Center építése. Románia a TriGránit Fejlesztési Rt. stratégiai célpontja. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./
2006. június 30.
Tizenkilenc kézművest felvonultató, több mint húsz mesterséget bemutató tíznapos tábor ért véget június 29-én Gyergyószárhegyen. A VIII. Táltos Kézműves Tábor zárónapján jelen volt dr. Szabó Béla főkonzul is. Megtekintette a táborban készült munkákat. „Csodálatos a vert csipke, az írott tojás, a hímesek, a szarukészítmények, a gyöngyök… Óriási érték van itt, mely múltunkat őrzi” – jelentette ki. Kisné Portik Irén, a tábor szervezője nem rejtette véka alá, hogy e táborban még inkább bebizonyosodott, hogy kevés pénzből jól kell gazdálkodni. /Balázs Katalin: Főkonzul a kézművestábor-zárón. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 30./ Romok között készült több száz kézműves alkotás a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban az elmúlt tíz napban. A. Táltos Kézműves Tábor termékei egy rendkívül gazdag kiállítás anyagát képezik. /Barabás Márti: Táltosok kastélycsipkéi. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./
2006. június 30.
Az Ezer Székely Leány Napjának életben tartásában benne van Domokos Pál Péter nagy kultúraszervező személyisége iránti tisztelet is. Százöt éve született a ma Csíkszereda részét képező Csíkvárdotfalván Domokos Pál Péter Széchenyi-díjas néprajztudós, zenetörténész /1901. jún. 28. – Budapest, 1992. febr. 18./ 1919-ben szerzett kántortanítói oklevelet. Budapesten a főiskolán 1926-ban matematika–fizika–kémia, valamint ének–zene szakos tanári diplomát szerzett. Hazatérése után ének–zene tanár volt, 1936-tól az Erdélyi Katolikus Népszövetség titkára. 1929-ben indult első gyűjtőútjára a moldvai csángó magyarok falvaiba, s ettől kezdve e népcsoport elismert tudósa lett. Nagyjelentőségű könyve /A moldvai magyarság/ 1931-ben jelent meg Csíkszeredában. A könyvnek nagy visszhangja volt, sokan felfigyeltek a csángókra. Ő gyűjtötte össze Moldvában a 18. század hangszeres tánczenéjét. 1933-ban a románok felismerték, milyen veszélyes számukra Domokos munkássága a magyar-székely nemzeti öntudat erősítése terén, ezért eltiltották a katedrától. Ezután kántor lett Gyergyóalfaluban, később egyházmegyei tanfelügyelő, majd 1940–44 között a kolozsvári Tanítóképző igazgatója lett – itt védte meg néprajzi, majd magyar irodalmi és történelmi doktorátusát. Népművészeti kiállításokat rendezett, lerakta a csíkszeredai Székely Múzeum alapjait. A háború alatt segítette a bukovinai magyarság hazatelepülését. Népzenével, néprajzzal, történelmi zenével, nyelvészettel és irodalommal, Erdély nemzetiségi és vallási kérdéseivel, Csíksomlyóval mint a katolikus székelység lelki központjával foglalkozott. 1945–49 között Budapesten a Népjóléti Minisztérium tisztviselője lett, majd elbocsátották. Ezután a Baranya megyei Szárászpusztán több tucat, Moldvából áttelepült csángó család között gazdálkodott, itt folytatta a gyűjtést, de 1951-ben az ávósok elvitték. Hamarosan szabadon engedték, de földjét elvették. Az építőiparban dolgozott, majd 1951–1961 között, nyugdíjazásáig Budapesten általános, majd középiskolákban tanított, s írta néprajzi, népzenei és irodalomtörténeti munkáit, olykor ezekért is zaklatták. A határon túli magyarság élő lelkiismerete lett. Lefordította és közreadta a Bandinus-kódexet és több, a moldvai katolikusok múltjára vonatkozó okmányt. Dallamokkal kiegészítve adta ki Kájoni János 17. századi csíkcsobotfalvi énekgyűjteményét, a Cantionale Catholicumot /”...édes hazámnak akartam szolgálni...” Szent István Társulat, Budapest, 1979/. A Kájoni-gyűjtés révén került Kodállyal, majd Bartókkal is kapcsolatba. Márton Áron erdélyi püspökről Rendületlenül címmel írt könyvet, 1988-ban a történelem-, illetve néprajztudományok doktora lett, a Széchenyi- és a Bethlen Gábor-díjat 1991-ben kapta meg. /Százöt éve született Domokos Pál Péter. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 30./
2006. június 30.
A szociáldemokrata Smer, a Ján Slota által megjelenített szélsőséges Szlovák Nemzeti Párt (SNS) és a Vladimír Meciar vezette LS-HZDS szövetségével a lehető legrosszabb kormánykoalíció jön létre Szlovákiában – mondta Bugár Béla. A nyolc év kormányzati szerep után most ellenzékbe vonuló Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke a Smer élén álló Robert Fico június 28-i – Fico, Slota és Meciar szövetségét alkotó kormánykoalíciót előrevetítő – bejelentésére reagálva azt mondta: az MKP mindent megtett annak érdekében, hogy az SNS ne legyen a kormány tagja. „Attól okkal tarthatunk, hogy a nemzeti kisebbségeket, elsődlegesen a félmilliónál népesebb szlovákiai magyar közösséget érintően belpolitikai és külpolitikai téren egyként feszültségeket okoz majd, hogy a szlovák kormányban két olyan párt lesz jelen, amelyek közös kormányzása alatt a kisebbségeket rendkívül nyomasztó intézkedéseket foganatosítottak” – emlékeztetett Bugár az egykori Meciar-Slota-koalíció országlására. /Ellenzékbe kényszerült az MKP. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./
2006. június 30.
Első ízben rendezett Interkontinentális kisplasztika biennálét a nagyenyedi Inter-Art művészeti alapítvány. Az Egyesült Államoktól Japánig, Ausztráliától Európáig minden kontinens képviseltette magát. Régi álom megvalósításáról van szó, mely anyagiak hiányában mindeddig elmaradt – tájékoztat Balog István, az alapítvány elnöke. A kiállításon 133 művész ötszáz alkotással van jelen. /Tamás András: Földrészek Nagyenyede. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./
2006. június 30.
Murvai László minisztériumi tanácsos könyvében (Kulcsok és zárak, Corvin Kiadó, Déva, 2005) napilapokban, folyóiratokban megjelent tanulmányait gyűjtötte egybe. A romániai magyar oktatással foglakozva felvázolta azt a gazdasági-társadalmi-politikai hátteret is, amelyben az oktatás mindennapjai telnek. A szerző megoldásokat keres a magyar oktatás előtt tornyosuló gondokra. Sokfelé kell keresni a kulcsokat: „Kulcsok a törvénykezésben, kulcsok a tények, adatok objektív, szemléletes rendszerezésében, kulcsok az elemzés-összehasonlítás munkájában, kulcsok a naprakész és hatékony következtetések levonásában.” Ötleteivel, javaslataival segíthet az oktatáspolitika kidolgozóinak, a pedagógusoknak, s nem utolsósorban a szülőknek és a diákoknak. Évről évre csökken a tanulólétszám, ami kihatással van az iskolahálózatra és a pedagógusok lélekszámára is. Aggasztó, hogy az országos átlagnál nagyobb mértékben fogy a magyarul tanulók száma, amely mind szembetűnőbb az óvodától a középiskoláig haladva. Egyetlen tanév (2001–2002) adataiból kitűnik, hogy az óvodától az ötödik osztályig eltűnik a gyermekek 1,5 százaléka, a középiskola felé tartva ehhez újabb 1,5 százalék, ez több tízezer tanulót jelent. Azok a gyermekek, akik az óvoda után más iskolai nyelvi környezetbe kerülnek, gyakorlatilag sohasem fognak tudni helyesen írni és olvasni magyarul. A jelenség a szórványban gyakoribb, de a Székelyföldön is van rá példa. /Borbély László: Kulcsok a zárhoz. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 30./
