A minisztérium honlapján (www.edu.ro) közzétették a 2007-2008-as tanévtől érvénybe lépő, a kisérettségit helyettesítő egységes dolgozatok módszertanát és időpontját. A hetedik osztályos tanulók román nyelv- és irodalomból, matematikából vizsgáznak, továbbá anyanyelv- és irodalomból. /Egységes dolgozatok novembertől. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./
2007. szeptember 3.
Az 1993-ban alakult Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság ma már talán az ország legszámottevőbb olyan magyar civil szervezete, amelynek célja az épített örökség megőrzése és a cselekvő honismeret erősítése. A társaságnak Partium néven saját időszakos kiadványa van, a népszerű Partiumi Füzetek-sorozatban pedig közel félszáz tanulmány látott napvilágot. A Kárpát-medencében szinte nincsen olyan rangos kulturális esemény, évforduló, szobor- vagy emléktábla-avatás, ahol a társaság ne képviseltetné magát. Az évente más helyen megrendezett szakmai konferenciákon pedig rendszerint jelen vannak az anyaországi honismereti és örökségvédelmi társaságok és más civilszervezetek, szakkiadványok képviselői. Az idén Szatmárnémetiben, a Szent Alajos Konviktusban megtartott 13. konferencia újdonsága az volt, hogy a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottságból jogi bejegyzéssel tavasszal Társasággá átalakult civilszervezet decemberben megkapta a Kós Károly-díjat. Ugyanakkor évente a társaság által alapított Fényes Elek-díjjal honorálják az örökségvédelemben kimagasló teljesítményt nyújtó tagok munkáját. Tavaly óta a díjátadást kiterjesztették az önkormányzatokban felelős tisztséget betöltő személyekre is. A konferencia idei négy díjazottja között volt még Dánielisz Endre nagyszalontai kutató, aki pályája elején több évig tanított Aradon és ma is erős érzelmi szálak fűzik e városhoz. Az idei konferencia előadói négy témakörrel foglalkoztak: II. Rákóczi Ferenc Erdélyben, Pusztuló műemlékeink, Településeink arculata, illetve A 20. század öröksége. A háromnapos konferencia több mint félszáz résztvevője szeptember 2-án, vasárnap szakmai kiránduláson kereste fel Szatmár megye műemlékeit. /Puskel Péter: Honismereti konferencia Szatmárban. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 3./
2007. szeptember 3.
Kettős ünnepségre gyűltek össze Temesváron szeptember 2-án a Belvárosi Református Egyházközségben a hívek: a temesvári Ifjúsági Keresztény Egyesület (IKE) megalapításának 80. évfordulójára, illetve a felújított orgona avatására. Bányai Ferenc tiszteletes az egyházközség lelkészeként üdvözölte a megjelenteket. Megható pillanata volt az ünnepségnek a “staféta” átadása, amikor is az alapító tagok közül még élő, 102 éves Pintér Saroltától átvette a bibliát és az ifjúsági terem kulcsát az IKE legfiatalabb tagja, a tavaly konfirmált Kindle András. Az orgona felújítását az egyházközség saját forrásaiból és a hívek adományából fedezte, a munkát Pünkösdi Apor krasznai orgonajavító végezte el. A temesvári IKE 1927. szeptember 18-án alakult meg, 55 taggal, Szabolcska Mihály pap-költő fia, Szabolcska László irányításával. A második világháború végéig töretlen lendülettel működött, de azt követően, főleg 1956 után hanyatlott. /Pataky Lehel Zsolt: Az IKE alapításának 80. évfordulójára emlékeztek. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 3./
2007. szeptember 3.
54 helyi szövetségből 263 küldött érkezett szeptember 1-jén Torockószentgyörgyre, az Unitárius Nők Országos Szövetségének konferenciájára, közgyűlésére. Szabó Árpád püspök kiemelte a nőszövetségeknek azt rendkívül nagy értékű munkáját, amitől az egyházi élet egésze is nagymértékben függ. A tisztújítás nem hozott változást a vezetőségben. Versek, népdalok hangzottak el, majd előadás a szociális szerepvállalásról. /Bakó Botond: Unitárius nők konferenciája Torockószentgyörgyön. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./
2007. szeptember 3.
A kölcsönös tolerancia ma már nem elégséges. Ma arra van szükség, hogy érdeklődéssel forduljunk a másmilyen kultúrák felé – hangoztatta dr. László Ferenc muzikológus azon az előadássorozaton, amelyet a Kolozsvári Zsidó Hitközség Horea úti Deportáltak Templomában tartottak. A hitközség elnöke, prof. Kallós Miklós köszöntője után először dr. Gyémánt László tartotta meg előadását, az erdélyi zsidóság történetéről. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Egymás megismerésére van szükség. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./
2007. szeptember 3.
Úgy tűnik, lesz elég tanár a csángó iskolákban, a helyi hivatalok negatív hozzáállása azonban nem változott. Az oktatás teljes mértékben való biztosítása, attól függ, hogy a bákói tanfelügyelőségen sikerül-e elfogadtatni a törvény által előírt, de általuk letagadott óraszámokat – mondta Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége oktatási részlegének vezetője. Sok magyarországi tanár szeretne náluk tanítani, őket azonban csak iskolán kívüli keretek között tudják foglalkoztatni. Ősztől sikerül beindítani két új helyszínen is az oktatást, először csak iskolán kívüli keretek között: így négy új kolléga fog dolgozni Nagypatakon és Diószegen. Még mindig van 25-30 olyan csángóföldi falu, ahol még nem tanítanak. A tanfelügyelőség 130 magyarórát hirdetett meg, holott a törvényes rendelkezések szerint legkevesebb 210 magyarórára számítanak a Bákó megyei román tannyelvű iskolákban. Vannak olyan falvak – Csík falu vagy Diószén –, ahol évek óta folyik a magyar nyelv oktatása, mégis eltűntek a tanfelügyelőség statisztikáiból. Máshol megvan a törvényes számú kérvény az iskolai magyarórák beindítására, az iskola azonban megtagadta a tanári állás meghirdetését. /Erdős Zsófia: Csángó tanárgondok vége? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./
2007. szeptember 3.
A népművészeket tömörítő Bokréta Kulturális Egyesület szeptember 7-9. között a Régiók Találkozója keretében ünnepli meg a születésnapot, közösen a Romániai Magyar Népművészek Szövetségével, az Alterával, a Palóznoki Hímzőkörrel és az Erdélyi Kézmíves Céhhel. A vásáros kiállítással egybekötött háromnapos rendezvény Mákófalván zajlik, Kalotaszegi csillagok elnevezéssel. A kalotaszegi kézművesek mellett székelyföldi és magyarországi mesterek is érkeznek Mákófalvára. /Ötéves a Bokréta Kulturális Egyesület. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./
2007. szeptember 3.
Temesváron a Roma Művészet Nemzetközi Fesztiválja rendkívül fontos, mert egy nép a legszebb fegyverével harcol a faji és etnikai megkülönböztetés ellen, a saját művészetével – fejtette ki Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke. A fesztivál a művészet eszközeivel veszi fel a harcot az előítéletek ellen, bemutatva a világ roma művészetének kiemelkedő személyiségeit és alkotásait. /Pataki Zoltán: Villamos az előítélet ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./
2007. szeptember 3.
Mintegy 150-en vettek részt szeptember 2-án azon az imatüntetésen, amelyet a Királyhágómelléki Református Egyházkerület szervezett Nagyváradon a Lorántffy-sportpályánál. A tüntetésen nagyrészt a református hívek, a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium diákjai és tanárai jelentek meg. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület képviselői bojkottálni kívánják a nagyszebeni ökumenikus nagygyűlést. „Tiltakozó akciókat szervezünk a nagyszebeni református templom előtt. A nagygyűlésen részt vevő egyházak felének vagy legalább harmadának a támogatására számítunk” – jelentette ki Tőkés László püspök. /Szebenben is tiltakoznak. = Krónika (Kolozsvár), szept. 3./
2007. szeptember 3.
Tizennyolc méter magas acélkeresztet szenteltek fel az ortodox, a római katolikus, a görög katolikus és az evangélikus egyház képviselőjének jelenlétében szeptember 1-jén Nagyszeben legmagasabb dombján. Úgy időzítettek, hogy a szeptember 4-én kezdődő 3. Európai Ökumenikus Nagygyűlésre már álljon az emlékmű. /Kereszt az ökuméniáért. = Krónika (Kolozsvár), szept. 3./
2007. szeptember 3.
Írók, költők, irodalombarátok találkozójának adott otthont négy napon át az udvarhelyszéki Zetelaka. Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) hatodik alkalommal szervezte meg az írótábort, amelyen ezúttal Orbán János Dénes költő, E-MIL-elnök Sándor vagyok én is! címmel előadást tartott. A jelenlevők részleteket tekinthettek meg Lakatos Róbert készülő filmjéből, esténként pedig a Tarisznyás népzenei együttes muzsikájára mulathattak. /Írótábor Zetelakán. = Krónika (Kolozsvár), szept. 3./
2007. szeptember 3.
Nyilazó, kopjás nomád lovasok vették be nemrég Szatmárnémetit a VI. Partiumi Magyar Napokon. /Sike Lajos: Nomád lovasok Szatmáron. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./ Szatmárnémetiben a Kossuth kert kellemes környezetet biztosított a rendezvénysorozatnak. A népzenei és néptáncelőadásokból álló színpadi program legsikeresebb produkciója a Kolompos együttesé volt, amelynek tagjai a zenélés mellett közös játékra is rábírták a gyereksereget. /Babos Krisztina: Lovasbemutató és környezetvédelem. = Krónika (Kolozsvár), szept. 3./
2007. szeptember 3.
A Szent István fiának nevét viselő települések találkozóját tartották Hegyközszentimrén. Kápolnát építenek a partiumi Hegyközszentimrén az ezer éve született Szent Imre herceg tiszteletére. A Bihar megyei településen nincsenek ugyan katolikus hívek, az ott élők és a község önkormányzata a kápolnát pontosan azon a helyen alakítja ki, ahol 1031. szeptember 2-án a herceg életét vesztette egy vadászbaleset következtében. A kápolna alapkövének letételével ért véget a Szentimre elnevezésű települések hétvégi találkozója. A találkozó keretében vonultak fel szeptember 1-jén a lovas huszárok Szalárdon, Hodoson majd Hegyközszentimrén, ahol megkoszorúzták a település névadójának szobrát. A rendezvényen volt lovas- és íjászbemutató, hagyományőrző programok, este pedig Dévai Nagy Kamilla koncertezett, miután a Kabai Nyári Színház előadásában a résztvevők megtekinthették az István, a király című rockoperát. A találkozónak otthont adó Szalárd önkormányzata az egyházzal és a civil szervezetekkel több mint ezer személyt látott vendégül. A Szent Imre millenniumi emléktúra utolsó előtti állomása a Bihar megyei Szentjobb volt. A közel 60 huszárból álló csapat felvonulása után a délutáni hálaadó misét Tempfli József római katolikus megyés püspök, szentjobbi apát tartotta. /Demeter Kinga: Kápolna Szent Imrének. = Krónika (Kolozsvár), szept. 3./
2007. szeptember 3.
Kétnapos ünnepségen, a Szenes Napok keretében emlékeztek meg a hét végén Tamási Áronról az író szülőfalujában, Farkaslakán. Az ünnepség neve a falubeliek hagyományos foglalkozására, a szénégetésre utal, 2000 óta ezen a néven rendezik meg a község ünnepét. A rendezvénysorozat középpontjában minden esztendőben az író emlékének ápolása áll. Szeptember 2-án megkoszorúzták Tamási Áron sírját, könyvbemutatót és ünnepi műsort szerveztek. /Tamási Áron munkássága előtt tisztelegtek. = Krónika (Kolozsvár), szept. 3./
2007. szeptember 3.
Irodalmi emléktúrákat szorgalmaztak a radnaborbereki Reményik-megemlékezésen. Emlékszobát alapítottak a tiszteletére, mesélte Gegő Sándor nyugalmazott bányatisztviselő, aki saját otthonában létesített Reményik-kiállítást. A Gegő család a kétszáz lelkes Beszterce-Naszód megyei bányászfaluban néhány éve megvásárolta azt a kis ingatlant, amelyről Reményik Sándor 1921-ben Az utolsó ház című versét írta. Radnaborbereken Gegőék panzióvá fejlesztették a nagyobbik épületet, továbbá a Reményik által megörökített havasi faházban saját költségen és a magyarországi Kráter Műhely Egyesület támogatásával vendégfogadásra is alkalmas emlékházikót hoztak létre. Ezt avatták fel szeptember 1-jén az óradnai Reményik Sándor Római Katolikus Művelődési és Kultúrotthon, valamint a Kráter Műhely Egyesület szervezésében. Tölgyfatábla hirdeti a kis ház falán, hogy Reményik Sándor Radnaborbereken alkotta a Vadvizek zúgása versciklusát, a szobában Reményik-relikviák, ezek között kézirat- és levélmásolatok, valamint fényképek láthatók. A költő ritkaságszámba menő, 1924-ben megjelent, A műhelyből című verseskötetét Németh László lánya, Németh Ágnes adta át az emlékszoba alapítóinak. E kötet értékét növeli, hogy a Reményik költészetéről tanulmányt író Németh László ceruzával írt bejegyzéseit tartalmazza. Reményik Sándor felfedezéséről beszélt előadásában Turcsány Péter író, a Kráter Műhely Egyesület elnöke, valamint Dávid Gyula irodalomtörténész is. Dávid Gyula kiemelte: a Trianon utáni nagy erdélyi költőtriász – Áprily Lajos, Reményik Sándor és Tompa László – tagjai közül egyedül Reményik költészetéből hiányzik a tájleírás, ugyanis az ő figyelmét nem a festői látvány, hanem a hely lelke kötötte le. Szabó Csaba televíziós szerkesztő, a Világhírnév című portál tulajdonosa azt szorgalmazta: irodalmi turizmust kell indítani, Reményik-, Áprily- és Kós-túrákat kell szervezni ahhoz, hogy az érdeklődők, főleg a fiatalok a korabeli alkotások születésének helyszínein ismerkedjenek az erdélyi magyar irodalommal. /Benkő Levente: Emlékszoba az „utolsó házban”. = Krónika (Kolozsvár), szept. 3./
2007. szeptember 3.
Az egyik legkisebb unitárius egyházközség, a bencédi, első hazahívó találkozóján szűknek bizonyult nemcsak a templom, de udvara is. Bencéd 161 fős helyi közössége erejét megsokszorozva készült. A templomtorony építése óta nem használják a haranglábat, de mint hívó-jelképet újrazsindelyezték. Megszépült a templom, és nagy értékű új kerítést is készítettek. Jó volt találkozni falusfeleikkel, akiket 30-40 éve nem láttak otthon. 430-an érkeztek haza, erre aligha számítottak a szervezők, így valóban többen voltak a faluban, mint száz évvel korábban, amikor közel ennyien lakták. Budapestről is érkezett egykori bencédi, a Zsil-völgyéből, többen Marosvárásárhely, Székelykeresztúr és Székelyudvarhely vonzásából. Makkai-Ilkei Ildikó lelkész könyvét, a Bencédi Unitárius Egyházközség rövid történetét sokan dedikáltatták. /Ha elfáradsz a nagyvilágban, gyere haza megpihenni. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 3./
2007. szeptember 3.
Hatvan éve van Bukarestben magyar napilap: 1947. szeptember 1-jén alapították meg a Romániai Magyar Szót. Ebben az időben eldőlt: a trianoni határokat nem fogják kiigazítani. A magyaroknak (a határok mindkét oldalán) el kellett fogadniuk, hogy a nemzet jelentős része kisebbségbe szorult. A hatvan év eseményei: kitelepítések, lázadások, börtön, diktatúra, beolvasztási kísérletek. Ezeket az eseményeket követi végig az ÚMSZ évfordulós sorozata, bemutatva a kor dokumentumait. A dokumentumok Varga Andrea történésznek köszönhetők. A Nagy Ferenc miniszterelnök vezetésével 1946. április 9-18-a között Moszkvában járt magyar kormánydelegáció Sztálinnal és Molotovval folytatott tárgyalása a párizsi béketárgyalásokat megelőző legfontosabb magyar külpolitikai kezdeményezése. A látogatás célja az volt, hogy a magyar kormány megszerezze a szovjet vezetők támogatását a magyar békecélokhoz. Azonban a moszkvai tárgyalások valójában a Magyar Kommunista Párt és a szovjet vezetés által közösen megrendezett politikai színjáték részét képezték. A kommunisták, a többi politikai párthoz hasonlóan, kizárólag belpolitikai ügyekkel voltak elfoglalva. Az MKP tudta, hogy a döntő szó a szovjetekké lesz. Az MKP 1946. január közepén offenzívát indított a választásokon nyertes Kisgazdapárt meggyengítésére, illetve a kommunista párt gazdasági és hatalmi pozíciójának megerősítésére. Követeléseiknek tömegmozgalmak szervezésével, majd pedig a Baloldali Blokk létrehozásával adtak nyomatékot. Rákosi Mátyás, az MKP vezetője tapogatózó tárgyalásokba kezdett Moszkvával annak kiderítésére, vajon a szovjet vezetők hajlandók lennének-e bizonyos magyar területi követelések támogatására. A szovjetek beleegyeztek abba, hogy a béke-előkészítéssel és a különböző gazdasági problémákkal kapcsolatos kérdések megbeszélésére magyar kormánydelegáció utazzon Moszkvába. Rákosi még a területi igények támogatására is ígéretet kapott, ezt azonban a szovjet vezetés nem vette komolyan. A magyar kormány, a Minisztertanács 1946. április 8-i rendkívüli ülésén értesült arról, hogy Nagy Ferenc miniszterelnök vezetésével kormánydelegáció indul a szovjet fővárosba; ez azt jelenti, hogy a végleges engedély Moszkvából csak április 7-én vagy 8-án reggel érkezett meg. A delegáció útja –kormányszinten, illetve diplomáciai úton nem volt előkészítve. Gyöngyösi János külügyminiszter a béke-előkészítéssel kapcsolatban két fő problémát kívánt Moszkvában a szovjet vezetőkkel megbeszélni; az egyik, hogy a csehszlovák kormánynak a szlovákiai magyarokkal szembeni politikája miatt a területi kérdést lényegében Csehszlovákia veti fel, a másik pedig a magyar-román határ Magyarország javára történő módosításának kérdése. A szovjetek fényes fogadást rendeztek, mindent elkövettek, hogy a magyar politikusok úgy érezzék, két egyenrangú állam vezetőinek tárgyalásairól van szó. A szovjetek a magyar kormánydelegáció moszkvai tárgyalása idején biztosították a román kormányt, hogy a Szovjetunió védelmezni fogja a fennálló magyar-román határt. A magyar kormányküldöttség április 18-án történt hazaérkezése és a Külügyminiszterek Tanácsának május 7-i párizsi döntése közötti időszakban a magyar politikai életben reménykedő hangulat alakult ki a Romániával szembeni területi igények tekintetében. Nagy Ferenc, Gyöngyösi János külügyminiszter bizakodóan nyilatkoztak a kormánydelegáció útjának sikerességét és a Romániával szembeni területi igény érvényesítésének lehetőségét illetően. Rákosi nagy beszédet tartott Békéscsabán, kifejtette, hogy a magyar kormányküldöttség moszkvai útja a legteljesebb sikerrel járt, és kiemelte, hogy a delegáció a magyar békecélokhoz megnyerte a Szovjetunió jóindulatát. Mindezek után a Külügyminiszterek Tanácsa május 7-i ülésének határozata, amely szerint a békeszerződésben Magyarország és Románia között az 1939-ben fennállott határokat kell rögzíteni, hideg zuhanyként érte a magyar közvéleményt. Nagy Ferenc ezután azt hangoztatta, ez nem végleges döntés, a békeértekezleten lesz még lehetőség a kérdés újratárgyalására. A Szabadság közölte Gyöngyösi János külügyminiszter feljegyzését az 1946. április 10-i moszkvai tárgyalásról. Gyöngyösi külügyminiszter előadta a tervezetet: annyi románt csatolnának Magyarországhoz, amennyi magyar Erdély területén marad. Ez lenne a biztosítéka annak, hogy a két ország a maga nemzetiségi kisebbségét egyenjogúságban fogja részesíteni. Erdély nyugati határán 22000 km2 területet jelölnének ki, lakosainak száma kb. másfél millió. Ezen a területen kb. 900 000 román lenne és Erdélyben még mindig 180 000-rel több magyar, vagyis 1080 000. Ha ebben rendszerben sem tudna a két nemzet megegyezni, akkor lakosságcserével ezen területen az egész erdélyi magyarságot el lehetne helyezni. A tervet Sztálin érdeklődéssel hallgatta, majd közölte, hogy még megfontolják a dolgot, és hogy még találkozni fognak. /Isán István Csongor: Az RMSZ alapításának körülményei. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./
2007. szeptember 3.
Elhunyt Gyulai Pál (Bukarest, 1936. jan. 18. – Kolozsvár, 2007. szept.) történész, hosszas betegség után. Életéhez hozzá tartozott a sport is. Az Erdélyi Történelmi Múzeum munkatársa lett, régészeti ásatásokon vett részt. Néhány tanulmány és magyar nyelven két kis kötet (a régész Torma Zsófia levelezésének feldolgozása: Torma Zsófia levelesládájából, 1972, illetve Kincskeresők /1973/ címen a történelmi tárgyú erdélyi magyar gyermekirodalom összefoglalója) jelent meg a neve alatt. Lélekszaggató küzdelmek kísérték mindvégig a pályáját. /Murádin Jenő: Búcsúszavak Gyulai Pál halálára. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./
2007. szeptember 3.
Megjelenés előtt áll Bangha Imre: Mítoszok és otthonok. India 2002–2003. Utak, tájak, emberek, 3./Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című könyve. A szerző nemzetközi hírű indológus, tanít az Oxfordi Egyetemen, valamint a csíkszeredai Sapientia – EMTE-n, a Kőrösi Csoma Sándor Keletkutató Központ vezetője. Útleírása szokatlan, mert kerüli az egzotikumot. /Megjelenés előtt. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 3./
2007. szeptember 4.
A határon túli magyar szervezetek immár három esztendeje a magyar kormány és a magyar parlamenti pártok hiányában kénytelenek megszervezni a Kis-Máértnak elkeresztelt találkozójukat. Azért kicsi ez a Máért, mert Gyurcsány Ferencék, mióta megtapasztalták, hogy a határon túli szervezeteket nem tudják ujjuk köré csavarni, egyszerűen feladták az évi rendszerességgel megtartott magyar–magyar tárgyalásokat. A Párkányban tartott kis Máérton a két magyar népcsoportról volt szó, mely kiesik a schengeni rendszerből, Délvidék és Kárpátalja. Ők, hacsak a magyar állam nem vezet be olcsó, könnyen megszerezhető nemzeti vízumot, vagy nem ad magyar állampolgárságot, újabb vasfüggöny mögé kerülnek. Kárpátalján rettenetes a szegénység, az ukrán állam sem túl nagylelkű kisebbségi állampolgáraival, Délvidéken meg a koszovói helyzet alakulásának függvényében újabb masszív szerb betelepítésekre lehet számítani. Nem rózsás a helyzete az uniótagsággal rendelkező Szlovákia vagy Románia magyarságának sem. A megmaradás egyetlen záloga az autonómia, melyet nemcsak a szlovákok vagy románok támadnak, de maga Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Kóka János is ellenzi. /Simó Erzsébet: Párkány és a magyar kormány. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 4./
2007. szeptember 4.
Szeptember 6-án Kolozsváron találkozik Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Tőkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke – közölte Szilágyi Zsolt kampányfőnök, az EMNT alelnöke. Gazda Zoltán, a sepsiszéki szervezet elnöke szerint amennyiben az EMNT elnöke elfogadja az RMDSZ javaslatát, csalódni fognak benne mindazok, akik aláírásukkal támogatták a jelölését az európai parlamenti választásokra. /P. A. M. : Markó–Tőkés csúcs csütörtökön. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./
2007. szeptember 4.
A döntéshozatal és a pénz körül „forognak” a Tőkés László támogatói által előterjesztett követelések az RMDSZ-szel folytatott tárgyaláson. Az RMDSZ azzal a szándékkal ült asztalhoz, hogy megegyezzenek: Tőkés László foglaljon el befutó helyet az RMDSZ EP-választási listáján, írta Simon Judit, a lap főmunkatársa, az EMNT és az SZNT pedig azzal a céllal kezdett tárgyalni, hogy átalakítsa a támogatási rendszert, a romániai magyar közéletet, csökkentse az RMDSZ jelentőségét. A felek megegyeztek az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum létesítéséről. Ennek a fórumnak a keretében hoznák a lényeges politikai döntéseket. A támogatáspolitikában nem egyeztek meg a felek. A Bodó Barna, a Magyar Civil Szervezetek Szövetségének elnöke által vázolt elképzelés szerint a támogatásokról „három szféra” együttesen döntene: politika, civil szervezetek, egyház. Az RMDSZ parlamenti frakciójának támogatni kellene a magyar egyetemet, a Partiumi Keresztény Egyetem akkreditációját és költségvetési támogatását. Választási párt létrehozására is van javaslat Erdélyi Magyar Koalíció Pártja néven, ennek Markó Béla és Tőkés László lennének a pártelnökei. /Simon Judit: Tőkésék: új RMDSZ-t, új pártot! = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./
2007. szeptember 4.
Markó Béla–Tőkés László kettős az EU-s lista élén? Markó neve meglepőnek tűnhet. Az utóbbi idők fejleményei tükrében azonban mégsem: Takács Csaba visszavonult az ügyvezető elnöki tisztségéből, Borbély László elvesztette az RMDSZ-en belüli választást a marosvásárhelyi polgármesteri jelöltségért, Verestóy Attiláról szinte semmi hír a népszavazás hatalmas politikai öngólja óta, írta a lap munkatársa. A régi gárda fölött eljárt az idő. Gyökeres változások nélkül az erdélyi magyarság politikai képviselete forog kockán. Lényegtelen, hogy az ellenzék nyomására vagy az RMDSZ belső megfontolásából született: az EU-parlamentnél elegánsabb ajánlatot nem is lehetne elképzelni Markó Béla számára! /Chirmiciu András: Áttörés? = Nyugati Jelen (Arad), szept. 4./
2007. szeptember 4.
Szeptember 3-án megkezdődött az őszi parlamenti ülésszak. A szenátus első ülésén a frakciók megválasztották vezetőiket. Az RMDSZ szenátusi frakciója Verestóy Attilát frakcióvezetőnek, Fekete Szabó Andrást frakcióvezető-helyettesnek, Sógor Csabát pedig frakciótitkárnak választotta. Az Állandó Büró titkári tisztségére Puskás Bálint helyett Pete Istvánt javasolták az RMDSZ szenátorai. /Megválasztotta vezetőit az RMDSZ szenátusi frakciója. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 4./
2007. szeptember 4.
Újra hallat magáról Kiss Kálmánék különböző néven jelentkező alakulata. A Romániai Székelyek Szövetsége úgy véli, hogy az RMDSZ „hegemóniát teremtett” és „szennyezi a közvéleményt” azzal, hogy felajánlotta a második helyet az EP-listáján Tőkés László püspöknek, bár nem biztos, hogy ez befutó hely lesz. A Romániai Székelyek Szövetsége felhívást intézett a parlamenti pártokhoz, hogy az új választási rendszert bevezető törvény megszavazásakor „többé ne engedje meg nem demokratikus kedvezmények beszivárogtatását” azon paragrafusok közé, amelyek a kisebbségek parlamenti és helyi választásokon való részvételéről szólnak. A szövetség azt állítja, hogy léteznek érdekkörök az RMDSZ-en belül, amelyek mesterségesen fenntartották maguknak a jogot, hogy az erdélyi magyarságot képviseljék, bár a támogatottság 50 százalék alá csökkent. Kiss Kálmán, a Romániai Székelyek Szövetségének elnöke azt állítja, hogy Markó Béla alakulata azt a második helyet ajánlotta fel Tőkés László református püspöknek, a „legmegbecsültebb és legnépszerűbb magyarnak”, az EP-listáján, amelyet „még elméletileg” sem lehet biztos befutó helynek tekinteni. /Újra előbukkant Kiss Kálmánék alakulata. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 4./; Előzmény: Kiss Kálmán volt már a Nagy-Románia Párt képviselőjelöltje is, mert a Nagy-Románia Pártot (PRM) tartotta az egyetlen, a székelység gondjait felvállaló hazai politikai alakulatnak. /Szucher Ervin: PRM-re szavazó „nagyromán” székelyek? = Krónika (Kolozsvár), 2004. nov. 5./
2007. szeptember 4.
Nem hajlandó a kijelölt napon és órában tisztázni múltját Bartolomeu Anania kolozsvári ortodox érsek-metropolita. Szerinte a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) a Szekuritátéhoz hasonlóan megszabja az időt. Ezzel szemben Andrei Andreicut gyulafehérvári ortodox érsek elment a CNSAS-hoz. Kijelentette: mindenféle együttműködés, titkosrendőrségi tevékenység kizárt. A kommunizmus idején a titkosszolgálat folyamatosan zaklatta. Constantin Ticu Dumitrescu kijelentette: az a tény, hogy Bartolomeu Anania nem ment el a meghallgatásra, még nem jelenti azt, hogy vétkes. A jelek szerint mintegy 20 egyházi méltóság, illetve 3-4 lehetséges pátriárka-jelölt esetén áll fenn az együttműködés gyanúja. /Ortodox főpapokat vártak a CNSAS-nál. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./
2007. szeptember 4.
Két szak akkreditációs dossziéját nyújtja be ősszel a Sapientia – Erdélyi Tudományegyetem marosvásárhelyi kara. A feltételeket csaknem maradéktalanul teljesítik, jövő évtől pedig két újabb szak indítását is tervezik. Idén már a harmadik évfolyam záróvizsgázott sikeresen a pedagógia és informatika szakon, így elindulhat az egyetem akkreditációs folyamata. Hollanda Dénes dékán szerint majdnem minden feltételnek eleget tettek. Az egyik követelmény, miszerint a tanári kar 70 százalékának főállású tanárnak kell lennie, 25 százaléka pedig professzor vagy docens, nehezebben teljesíthető, de mindkét szakon versenyvizsgát hirdettek ezekre az állásokra. A következő előírásnak – miszerint az egyetemnek megfelelő előadó- és szemináriumi termekkel kell rendelkeznie, illetve jól felszerelt laboratóriumokkal – viszont megfelel a korszerű létesítmény, és a könyvtárnak is bővül mind a műszaki, mind a humán részlege. „A legfontosabb feltétel azonban az, hogy minél több diáknak sikerüljön az államvizsgája, és ezen a téren sem panaszkodhatunk. A törvény azt írja elő, hogy az első három évfolyam diákjainak 51 százaléka sikeresen záróvizsgázzon. Mi ezt már rég túlteljesítettük: tavaly és tavalyelőtt mindkét akkreditálandó szakon sikerült mindenkinek az államvizsgája. Idén a pedagógián 70 százalékos volt az átmenési arány, az informatikát végzettek közül pedig csak egyvalaki bukott el. Az eredmények bizonyítják, hogy az ország élvonalába tartozunk. Ebből is kitűnik, hogy a tanári kar jó, és komoly oktatói munka folyik az egyetemen” – mondta Hollanda Dénes. Az akkreditációs folyamat elindítása után új szakokat akarnak létesíteni. Jövő nyáron indítják a tolmács-fordító képzést a humán, valamint a tereprendezést a kertészeti tanszéken. Ugyanakkor tervezik a számítógépes művelettervezés és gyártásirányítás, valamint a telekommunikáció és a gazdasági informatika szakok beindítása is. /Akkreditációhoz érkezett a Sapientia. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 4./
2007. szeptember 4.
Az RMDSZ felső vezetőségének nincs ínyére Csegzi Sándor alpolgármester marosvásárhelyi polgármester-jelöltsége. A Maros megyei szervezet elnöke, Kelemen Atilla korábban tett kijelentésére, miszerint a Maros megyei RMDSZ-nek nincs marosvásárhelyi polgármesterjelöltje, Markó Béla választ adott: ”A városi szervezetnek van jelöltje, ez jelenleg Csegzi Sándor. A választásokig szinte egy év van hátra, addig sok minden történhet. Nem hinném, hogy a jelenlegi állapoton ne lehetne módosítani. A felső vezetés semmiképpen nem kíván beleszólni a dolgokba, de jó lenne mielőbb egy közvélemény-kutatást rendelni. ” Markó Béla a június 22-i választmányi döntés vesztesének, Borbély Lászlónak az érdemeit igyekezett kidomborítani. Szerinte az RMDSZ minisztere már bebizonyította, hogy kiváló ügykezelő, és ha kell, erélyesen is fel tud lépni olyan populista ellenféllel szemben is, mint a város jelenlegi elöljárója, Dorin Florea. Markó hozzátette: mindez nem jelenti azt, hogy Csegzit alkalmatlannak tartaná. Borbély László két hónappal korábban még azt nyilatkozta, hogy a polgármester-jelöltség számára lezárt fejezet. Most azonban vállalja jelölést. A Krónika kérdésére, hogy az RMDSZ miért nem tulajdonít ugyanilyen nagy jelentőséget a 2004-ben megrendelt közvélemény-kutatásnak, Markó Béla közölte, nem emlékszik semmiféle közvélemény-kutatásra. Valójában a 2004-es helyhatósági választások előtt egy sokáig titokban tartott, de a Krónika által felfedezett közvélemény-kutatás eredményei egyértelművé tették, hogy az RMDSZ akkori jelöltjének, Kelemen Atillának semmi esélye nincs Dorin Florea ellenében. A megkérdezett vásárhelyi magyarok közel egyharmada Floreára voksolt volna Kelemen Atillával, az RMDSZ jelöltjével szemben. Ennek a felmérésnek a létezését az RMDSZ egyik vezetője, Nagy Zsolt letagadta, azonban másnap Borbély László egy interjújában rácáfolt kollégájára. Markó most úgy nyilatkozott, mintha a felmérés nem létezett volna. Csegzi Sándor szerint bárki is lenne az RMDSZ marosvásárhelyi jelöltje, sokat segítene rajta a magyar összefogás, különben egy „ilyen fele-fele arányú városban vesztett ügyünk van” – vélekedett a jelenlegi alpolgármester. Csegzi ellen gazdasági vonatkozású támadás is indult. Nagy István, a nyárádtői Ipari Park Rt. igazgatója azzal vádolta az alpolgármestert, hogy a Nokia telekommunikációs vállalat Csegzi elszólása miatt nem telepedett Marosvásárhely mellé. A finnek ugyanis kikötötték, ne hozzák nyilvánosságra az érdeklődésüket. Csegzi Sándor ezt megszegte, ezért a finnek a Kolozsvár melletti Zsukot választották. Csegzi ezt nevetségesnek tartotta. A finn vállalat kommunikációs menedzsere, Simai Anna is cáfolta Nagy István állítását. /Szucher Ervin: Mégis indulna Borbély. = Krónika (Kolozsvár), szept. 4./
2007. szeptember 4.
Hosszú vitára számítanak az oktatási szakemberek a tanügyi, valamint a tanszemélyzet jogállására vonatkozó törvénytervezetekkel kapcsolatban. A két jogszabályt a parlament szeptember 3-án kezdődött őszi ülésszakán akarják napirendre tűzni. A tanügyi törvénytervezet jelenlegi formájában visszalépést jelent az anyanyelvi oktatás szempontjából. Az RMDSZ és az RMPSZ évek óta többször is érvekkel alátámasztott beadványokkal jelezte a romániai magyarság oktatásügyi gondjait, de eredményt nem tudott elérni. A kisebbségi főosztály időben megtette javaslatait, még mindig tart a küzdelem azért, hogy ezeket belefoglalják a törvénytervezetbe – közölte Pásztor Gabriella oktatásügyi államtitkár. Azt javasolják, hogy a kisebbséghez tartozó gyermekek minden tantárgyat anyanyelven tanulhassanak. /Nagy-Hintós Diana: Nehéz dolga lesz az RMDSZ-nek a tanügyi törvény módosításakor. Meghozza-e a várt eredményt a több hónapja tartó közvita? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./
2007. szeptember 4.
Elkezdődött a kisebbségi pedagógusok első több napos találkozója. A magyar óvónők, tanítók találkozóját Marosvásárhelyen tartják a napokban. A szeptember 6-ig zajló tanácskozáson eddig felmerült a tanárok versenyvizsgájának értékelése. Ez ugyanis igazságtalan, mivel a pontozás egyenlően történik a román oktatókéval, és a tételek kidolgozására szánt idő is ugyanannyi, bár a magyar oktatóknak anyanyelvből is vizsgázniuk kell. A megbeszélést Bánházi Emese Csilla, a tárca képviselője moderálta. Ambrus Ágnes Kovászna megyei magyar szakos tanfelügyelő magyarul ismertette a tanterv fontosságát. Évek óta hiába követelik az iskolaigazgatók és a tanárok a tanárfelvétel autonóm intézését, mondta Matekovits Mihály, az Oktatási Minisztérium kisebbségi oktatásért felelős osztály főigazgatója. Az igazgatók legfőbb ellenvetése a tanfelügyelőségek által történt tanárkinevezésekkel szemben, hogy a nem vonhatják teljes mértékben felelősségre a „készen kapott” pedagógusokat, ugyanakkor az iskola igazgatósága sem marasztalható el, ha a tanárai nem teljesítik a minőségi oktatás követelményeit. /Mayla Júlia, Oborocea Mónika: Magyar oktatói kupaktanács. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./
