Duray Miklóst, a felvidéki MKP alelnökét bocsánatkérésre és egymillió korona pénzbírságra ítélte január 30-án a pozsonyi kerületi bíróság első fokon, a magyarellenes kirohanásairól elhíresült Ján Slota vezette szlovák kormányerő, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) feljelentése alapján. Slotáék azért perelték be a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) stratégiai alelnökét, parlamenti képviselőjét, mert 2006 nyarán a budapesti Info Rádiónak nyilatkozva állítólag fasiszta pártnak nevezte az SNS-t. Duray jelezte, fellebbezni fog. Emlékeztetett arra, hogy az ilyen természetű perek Szlovákiában általában az indítványozók javára végződnek, majd Strasbourgba jutván rendszerint fordul a kocka. Duray emlékeztetett arra, hogy a szlovákiai magyar iskolák felszámolását célzó törekvések 1995-ben ismét erőteljesen helyet kaptak a szlovák politikában, akkor a magyar szülők tiltakozási hulláma állta útját a tervnek, s hogy akkor is Slota pártja kezében volt az oktatási tárca, akárcsak most, amikor a jelenlegi miniszter is hasonló törekvések megvalósításán mesterkedik. A vádra, hogy fasisztának nevezte az SNS-t, Duray így reagált: „Nem én mondom így. Ezt a pártot így lehet minősíteni elnökének minden megnyilvánulása szerint. Hogyan lehet minősíteni azt az embert, aki idegengyűlöletet hirdet, aki nemzeti gyűlöletet hirdet, aki becsmérli a másik nemzetet, aki fegyveres akcióra buzdít a másik nemzet ellen” – hangzott el annak idején az Info Rádióban. Duray ezzel arra utalt, hogy Ján Slota egy ízben így buzdította hallgatóságát: „üljetek tankokra és tegyük a földdel egyenlővé Budapestet. ” /Duray pert veszített. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./ Az Új Magyar Szó nem közölte, csak a Krónika: Duray Miklóst 1983. január 31-én állították először bíróság elé, amikor a Csehszlovák Szocialista Köztársaság felforgatásával vádolták, mert a szlovákiai magyar iskolák részleges felszámolásának ellenszegülő, a hatalmat visszakozásra kényszerítő szervezkedést indított el. Durayt elítélték, mintegy ötszáz napot töltött börtönben. A politikus emlékeztetett arra, hogy a szlovákiai magyar iskolák felszámolását célzó törekvések 1995-ben ismét erőteljesen helyet kaptak a szlovák politikában, és akkor is Slota pártja kezében volt az oktatási tárca, akárcsak most, amikor a jelenlegi miniszter is hasonló törekvések megvalósításán mesterkedik. /Pénzbírság Duraynak. = Krónika (Kolozsvár), jan. 31./
2008. január 31.
A nyugdíjasok a Nyugdíjasok Nemzetközi Föderációjának segítségét kérték: lépjen közbe a kormánynál az öregeknek az államosított ingatlanokból való kilakoltatásának leállítása érdekében, amíg a helyi tanácsok nem tudnak más lakást biztosítani az idős személyeknek. „2006-tól léptünk fel azért, hogy megállítsák a nyugdíjas családok kilakoltatását az államosított ingatlanokból, de ezeket nem vették figyelembe. Tavaly októberben ismét petíciót nyújtottunk be, de azt a választ kaptuk, hogy problémáinkat a 2007/74-es sürgősségi kormányrendelettel oldják majd meg, amely azonban semmit nem old meg” – jelentette ki Preda Nedelcu, a Romániai Nyugdíjasok Országos Föderációjának alelnöke. Tavaly ősszel csupán Bukarestben 2. 800 olyan nyugdíjas család volt, akiket vagy nemrég lakoltattak ki az államosított ingatlanokból, vagy a kilakoltatásra vártak. /Ne lakoltassák ki az idős embereket! = Népújság (Marosvásárhely), jan. 31./
2008. január 31.
Az Arad–Békés megyék között megalakult vegyes bizottság működési szabályzatának január 30-án történt elfogadásával, a 2008-as program pontosításával a gyakorlatban is megalapozták a két megye hosszú távú kapcsolatát. A vegyes bizottság – a határ menti megyék közül először Arad és Békés hozta ezt tető alá – működésének lényege, hogy előkészítsék azokat a közös pályázatokat, amelyek abban a pillanatban letehetők az asztalra, amint rendelkezésre állnak a közösen lehívható uniós alapok. /(irházi): Tegnap ülésezett az Arad–Békés vegyes bizottság. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 31./
2008. január 31.
,,Milyen Székelyföldet akarunk?” ― ezt a kérdést ma sokaknak meg kell válaszolniuk, Csutak István vitaindítója /Székek földje – Székelyföld, Háromszék, 2008. jan. 8./ után. Zsombori Vilmos szerint az erős székelyföldi régió alapja csak az erős család lehet. A piacgazdaság, a szerkezeti átalakulás az elmúlt tizennyolc esztendőben hatalmas terhet rakott a családok vállára! Sokak számára nehéz a lakást fenntartani, a közköltséget kifizetni. Olyan Székelyföld kell, ahol erős, gyarapodni tudó családok vannak. Ehhez csökkenteni kell a családok terheit. Jogszabályok megváltoztatásával, fejlesztési és segélyprogramok kiterjesztésével, az életkörülmények és a szolgáltatások javításával. Hiányosság, hogy a közéleti-politikai elit ma nem mutat társadalmi érzékenységet, nem figyel a bérből élőkre. Olyan Székelyföld szükséges, ahol nem mondanak le egyetlen magyar településről sem. Székelyföldnek saját intézményekre van szüksége. A térséget átszövő hálózatok, szervezetek valóságos térségi szerepet töltenek be. Jó példát jelentenek a kistérségi együttműködések. Az egyházi támogatással létrejött karitatív és más szolgálgató intézmények más szerveződések számára példaértékűek lehetnének. Még nem kap elég nagy hangsúlyt a térségi innovációs, modernizációs szerepét betöltő egyetem. A legnagyobb feladata a Sapientiának van. /Zsombori Vilmos, a Hargita Megyei Tanács volt elnöke: Családoktól a régiókig. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 31./
2008. január 31.
Mindenképpen van esély arra, hogy a tanügyi törvénytervezettel kapcsolatos, magyar részről jövő javaslatokat elfogadják – fejtette ki Pásztor Gabriella oktatási államtitkár. Elmondta, a kisebbségi oktatás talán legégetőbb kérdéséről, a román nyelv idegen nyelvként történő oktatásáról egészen a XII. osztály végéig már készen áll a tanterv, ami hamarosan a szakminisztérium asztalára kerül. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) pontokba szedve tette meg javaslatát a törvénytervezet módosítására, amelyben egyebek mellett a felekezeti oktatás finanszírozása, a nem állami iskolát végzett diákok állami érettségire való ingyenes beiratkozási lehetősége is szerepel, valamint az, hogy a nem művészeti iskolák is létesíthessenek szakosztályokat. /Készül a román tanterv. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./
2008. január 31.
Kedvező döntés születhet a nagyváradi tanács ülésén a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium számára a sokat vitatott sportpályaügyben. Napirenden szerepel egy határozattervezet, amely szerint az önkormányzat visszavonja 2004 májusában hozott határozatát, amelyben a Szentháromság ortodox parókiának adta, és ezáltal sportpálya nélkül hagyta a református gimnázium diákjait. Erre a lépésre azután kerülhetett sor, hogy az ortodox parókia hivatalosan lemondott a területről. Az ülésen azt javasolják, hogy a területet 49 évre a Lorántffy-gimnázium kapja meg ingyen használatra. Marcel Bolos, az önkormányzat ingatlankezelő igazgatóságának vezetője cáfolta a Jurnal Bihorean helyi lap értesülését, hogy a görögkeletiek azért mondtak volna le a sportpályáról, mivel az önkormányzat pénzt ajánlott fel nekik cserébe. Az ülés napirendjén szerepel ugyan egy határozattervezet, amely szerint a parókia ötszázezer lejben részesül a városkasszából, amit templomépítésre fordíthat, de ennek semmi köze a sportpályaügyhöz. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) ügyvezető püspöke beszámolt arról, hogy találkozott Sofronie Drincec nagyváradi ortodox püspökkel, aki személyesen közölte vele, hogy egyháza hivatalosan lemond a sportpályáról. /Pap Melinda: Megoldódhat a sportpályaügy. = Krónika (Kolozsvár), jan. 31./
2008. január 31.
Jancsó Benedek, Bodor György, Márton Áron és Fekete János szobra után idén újabbal gazdagodik a közel ötezer lelket számláló Gelence nagyközség. A Hősök terére november 5-én, Szent Imre-napján a budapesti Szent Imre Alapítvány jóvoltából a két gelencei templom védőszentjének, Szent Imrének a mellszobrát fogják felállítani. A tér november 5-én felveszi Szent Imre herceg nevét. /Iochom István: Szent Imre-szobor Gelencén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 31./
2008. január 31.
A lemhényi Réthi Csaba annak idején áramlopásért panaszt emelt két rendőr ellen, a megyei ügyészségen megfellebbezte Contantin Ciobanu ügyész végzését. Az áramlopás kivizsgálásával foglalkozó ügyész a megyei villanyszolgáltatót tette felelőssé azért, hogy húzták az időt, és több írásos felszólítására sem voltak hajlandóak kiszámítani a két rendőr által okozott anyagi kárt. /Iochom István: Réthi Csaba fellebbezett (Áramlopás Almásréten). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 31./
2008. január 31.
Magyar filozófia, magyar filozófiatörténet – ez volt a témája a Kemény Zsigmond Társaság szokásos, hónap végi összejövetelének, január 29-én, Marosvásárhelyen. Dr. Tonk Márton docens, tanszékvezető, a Sapientia Egyetem kolozsvári karának dékánja Filozófiatörténet és filozófiai kultúra Erdélyben címmel tartott előadást. A Züricher Zeitung naponta közöl filozófiai esszéket, eszmefuttatásokat a régiektől és a maiaktól egyaránt, az erdélyi napilapokban nincs hasonló. Ezért 1994-től többek között az előadó szerkeszti a Kellék című filozófiai folyóiratot, amelynek eddig harminc száma jelent meg. /Nagy Botond: Nemzeti filozófia, magyar filozófiatörténet. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 31./
2008. január 31.
Nemrég a Transindex internetes portálon jelent meg Selyem Zsuzsa egyetemi tanárnő cikke az irodalomoktatás, pontosabban a kortárs irodalomoktatás gondjairól, melyre több hozzászólás érkezett, ezekhez szólt hozzá a lap munkatársa. Miért szemlélik a fiatalok idegenkedve a kortárs irodalmat? Több középiskolai tanár kitart a harcos-nemzeties irodalomszemlélet mellett. A 19. századi irodalmat sulykolták nemzeti dogmaként a fiatalokba. Ercsey-Ravasz Ferenc szerint a középiskolai oktatást kellene radikálisan megváltoztatni, az ottani irodalomoktatást kellene mítosztalanítani. Nem a nemzeti gondolatot kifogásolja, és azt sem, hogy az megjelenjen az irodalomban. Azt kifogásolja, hogy a magyar irodalom és a magyar nemzeti öntudat közé egyenlőségjelet tesznek. Az irodalomnak nem ismérve, hogy nemzeti-hazafias-hősies. A mítoszok betörése és rémuralma nem csak az irodalomra jellemző, a zenére is, sőt, ott jelenleg még súlyosabbak a hatások: a romániai felsőfokú zeneoktatás például semmit sem tud kezdeni azzal a zenével, ami a nyugati keresztény Európa 300 évnyi termését jelenti. Az újságíró szerint lényeges, hogy a diáknak legyen saját gondolata a műről, nem elég, hogy bemagoljon néhány kritikát. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Irodalom és kokárda. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./
2008. január 31.
Bartos István műgyűjtő kiállításának ad otthont Marosvásárhelyen a Bernády-ház. Az érdeklődők a kollekció több mint nyolcvan darabját tekinthetik meg. Bartos István, több évtizede gyűjti a festményeket. /Antal Erika: A gyűjtő titkai: pénz, ízlés, idő. = Krónika (Kolozsvár), jan. 31./
2008. január 31.
A magyar kultúra napja alkalmából Toró Tibor atomfizikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja A két kultúra (realia et humaniora) kapcsolata a XX. századi magyar írók műveiben címmel tartott előadást a temesvári Magyar Házban. A professzor a Himnusz román nyelvre lefordított sorainak felolvasásával indította a rendezvényt. Kölcsey Himnuszának két kuriózumnak számító, román nyelvű fordítása is elhangzott: az egyiket Gelu Pateanu költő-műfordító „követte el”, a másikat maga az előadó. Toró professzor előadásában azt boncolgatta, hogy a XX. században mennyire váltak el egymástól a reál és a humán tudományok útjai. Egyes szerzők – mint az angol C. P. Snow – szerint „két kultúra” van, közöttük akkora a szakadék, hogy a természettudósok és a humán tudományok művelői már nem értik egymás nyelvét. Az előadó Babits Mihály, József Attila és Ottlik Géza műveiből vett példákkal igazolta: e három magyar író esetében nincs szakadék a „két kultúra” között. Babits megértette Bolyai János nagy felfedezésének lényegét, József Attila és Ottlik Géza pedig – egyik kedvenc egyetemi tanáruk, Ortvay Rudolf hatására – behatóan foglalkoztak a természettudományokkal, különösen az Iskola a határon szerzője, aki matematika-fizika szakon szerzett diplomát. /Pataki Zoltán: Elváló tudományutak? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./
2008. január 31.
Tordai Sándor András nevét viselheti a közeljövőben Déván a református templom, parókia, a tanfelügyelőség és régi lakóházak által körülzárt tér. Számos javaslatot nyújtott be a napokban a két dévai RMDSZ-tanácsos a városi önkormányzathoz a helyi magyar közösség nevében. A kérések zöme infrastrukturális fejlesztésre vonatkozik: a Téglás Gábor Iskolacsoportot ellátó ivó- és szennyvízhálózat felújítása, a Magyarok Nagyasszonya Kollégium körüli terek rendezése, illetve egy kápolna megépítése a telepi római katolikus temetőben. Kérték a várbeli tájékoztató táblák többnyelvűségét, mert a látogatók 80-90 százaléka magyarországi, mondta Pogocsán Ferdinánd, dévai RMDSZ-tanácsos. A református egyházközség kérte, hogy a XVI. század derekán itt szolgáló első hitvalló református püspök emlékére Tordai Sándor András nevet vegye fel e tér. A polgármesteri hivatal vezetősége pozitívan viszonyul a magyar vonatkozású kérésekhez. /Gáspár-Barra Réka: Tordai Sándor András tér Déván. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 31./
2008. január 31.
A schengeni határok életbeléptetése környékén különféle rendezvényeken emlékeznek arra, milyen sanyarú, tragikus volt a sorsuk azoknak, akik nyugatra szerettek volna utazni – Magyarországról. Nem emlékeztek azonban azokra az utakra, a megalázó határát(nem)lépésekre, amelyek Magyarország keleti határain zajlottak, de még inkább zajlottak volna. Jó néhányról tudunk. Vajon hányról nem? Például arról, hogy a Magyarországról kiutasított – P. – osztrák újságíró Nagyváradon találkozott kedvesével és Eörsi Istvánnal 1980-ban vagy 81-ben. Eörsi ezt az alkalmat használta fel arra, nem kevés szamizdatpéldányt magához ragadva ellátogasson Nagyváradra. Kőrössi P. József összehozna egy konferenciát, amelyen mesélnének egykori keleti határsértők. Azokat hívná meg, akik ma már közéletivé magasztosulak, és olyanokat, akiket elfeledtek. A szellem, a szellemi élet, a gondolkodás és a gondolat csempészeit. Talán és első körben: Adonyi Nagy Mária költő, Ara-Kovács Attila filozófust, Balla D. Károly írót, Balla Zsófia költőt, Barna Imre írót, műfordítót, Cs. Gyimesi Éva egyetemi tanárt, publicistát, Csaplár Vilmos írót, Füzi László írót, szerkesztőt, Gellért Gyöngyi szerkesztőt, Grendel Lajos írót, szerkesztőt, Huszti Péter színművészt, Jávor István képírót, S. Nagy Katalin művészettörténészt, Kányádi Sándor költőt, Kukorelly Endre költőt, Lászlóffy Aladár költőt, Radnóti Sándor esztétát, egyetemi tanárt, ifj. Rajk László építészt, Sáska Géza szociológust, Szendrei Lőrinc újságírót, Szőcs Géza költőt, TGM filozófust, Tőzsér Árpád költőt, Udvardy Frigyes ötvenhatos utazót, Zirkuli Péter költőt, egyetemi tanárt. És mindenki hozhatna magával még három, talán tíz másvalakit. Meghívná a déli háború katonaszökevényeit, dr. Máriást, Bozsik Pétert, a határsértőket, Tolnai Ottót, Domonkos Istvánt, Maurits Ferencet, Benes Jóskát. Határmese-konferenciájára meghívná a névházasságokba beszármaztatott feleségeket és férjeket, a nyolcvanas évek névtelen könyv-, szamizdat- és kéziratcsempészeit, Ilia tanár urat és az akkori Széchényi Könyvtár egyetemista könyvfutárjait. Bodor Ádám (A börtön szaga), Kornis Mihály (Kádár János utolsó beszéde) és Dragomán György (A fehér király) könyve szól már csak arról az örökségről, amiben élünk. /Kőrössi P. József: Határsértők – Schengen előtt, Schengen után Gyermekeimnek. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), jan. 31./ (Az Élet és Irodalom hetilapban megjelent anyagnak a szerző által szerkesztett, kiegészített változata)
2008. január 31.
Táj és ember címmel nyitják meg január 31-én két ismert szatmári festő, Gergely Csaba és Tillinger István kiállítását Szatmárnémetiben. /Táj és ember. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./
2008. január 31.
Csík újjáalakult községei közül Csíkszentlélek az egyik leglátványosabban fejlődő település, s mivel Csíkszereda tőszomszédságában fekszik, a helyet pár éve „felkapta” a megyeszékhely lakossága, tucatjával épülnek itt a szebb környezetre várók lakóházai. Az önállóságát 2004 után visszanyerő község látványos eredményekkel dicsekedhet több téren is. Csíkszentlélek községet négy település alkotja: Csíkszentlélek, Fitód, Csíkmindszent és Hosszúaszó. Régen volt községközpontja Csíkmindszent, majd Csíkszentlélek, 1968 után meg Csíkszentkirályhoz került a négy falu, melyből egyet – Hosszúaszót – halálra ítélt a kommunista rendszer. A falucskába nem vezették be a villanyt, a munkalehetőség nélküli emberek átköltöztek a szomszédos Csíkmindszentre. Hosszúaszó évekig egy lakossal szerepelt a nyilvántartásban, ő tavaly elhunyt, így jelenleg hivatalosan lakatlan a falu. A hétvégi házakban azonban van élet. A község összlakossága 1759 fő, Csíkmindszenten 1032, Csíkszentléleken 283, Fitódon 444 ember lakik. Mindszent a község vezető ereje, a polgármesteri hivatal mégis Szentléleken van, ezt a falu központi fekvésének köszönhető. Az elöregedés veszélye nem áll fenn. Elvándorlás nincs. Csíkmindszent közbirtokosságának vagyona 1600 hektár, ebből 800 hektár erdő. Csíkszentlélek közbirtokosságának 900 hektár területe van, ebből 600 hektár erdő. 2004-ben lett független a község, a középületek romokban, az utak járhatatlanok, polgármesteri hivatalnak székháza nem volt. Mindent menet közben kellett megtanulniuk. Csíkszeredából vezetékes víz jut el minden házhoz, a beruházás értéke 1 millió dollár volt. Csíkmindszenten kiépült a gázhálózat, ez hamarosan elér a többi faluba is. Az országút most tökéletesen járható. Az iskola épületét felújították. A fejlődés jelképe a Mindszent központjában felépített multifunkcionális csarnok. /Szondy Zoltán: Csíkszentléleken jó lakni. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 31./
2008. január 31.
A Bolyai Tudományegyetem aulájában ötven évvel ezelőtt, 1958. január 14-én megrendezett fiatal szerzők estjére emlékeznek január 31-én a Kolozsvár Társaság székhelyén (Főtér 22.). A Forrás forrásánál címmel László Ferenc zenetörténész tart előadást, bevezetőt mond Kántor Lajos. Az egykori ifjú szerzők közül Jancsik Pál és Lászlóffy Csaba olvas fel verseiből, a zenészeket, előadóművészeket Barabás Kásler Magda és Barabás Béla képviseli. Az est második részében a mai huszonéves pályakezdőket, László Szabolcsot, Papp-Zakor Ilkát, Váradi Nagy Pált és Visky Zsoltot mutatja be Balázs Imre József. /Fiatal szerzők estje 1958–2008. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./
2008. január 31.
Már hagyománya van a Temesvár melletti Újszentes nagyközségben a Heinrich József római katolikus plébános és Szűcs András Ottó református tiszteletes által elindított farsangi kabarénak. A duett előbb műkedvelő humorista csoporttá bővült, mostanra pedig már “A Társulattá” fejlődött. Az idei kabarét február 1-jén rendezik meg az újszentesi kultúrotthonban Nem csak a húszéveseké a világ címmel. Örökzöld slágereket énekel Ferenczy Annamária, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház művésze. /P. L. Zs. : Farsangi kabaré Újszentesen. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 31./
2008. január 31.
Ajándékkal lepte meg – immár nem először – tisztségviselőit, aktivistáit, szimpatizánsait az Arad Megyei RMDSZ: január 29-én a nagyváradi színház Csárdáskirálynőjét hozta el. A szöveget az új előadási koncepciónak megfelelően a darab rendezője, a valamikor nagyváradi (de már rég Budapestre áttelepült) színházi ember, Nemlaha György dolgozta át. /-r –a: Operett, ajándékba. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 31./
2008. január 31.
Február 2-án lesz Thomas Bernhard A vadásztársaság című drámájának magyar nyelvű ősbemutatója a kolozsvári színházban, Dragos Galgotiu rendezésében. Thomas Bernhard osztrák író a 20. századi európai irodalom egyik legnagyobb hatású szerzője. A produkció díszlettervezője az Egyesült Államokban élő Both András, aki közreműködött a Szentivánéji álom, a Troilus és Cressida, a Játék című előadásokban, és akinek a díszletterv-kiállítását decemberben az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál keretében láthatta a közönség. Dramaturg Visky András. /Országos bemutató a kolozsvári színházban. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./
2008. január 31.
Románia egyetlen magyar mozgásszínházi műhelye, a Sepsiszentgyörgyön működő M-Stúdió újabb bemutatóra készül. A társulat már évek óta saját székház hiányában kénytelen dolgozni. A Háromszék Táncegyüttes égisze alatt működő mozgásszínházi műhely képviseli a Nyugat-Európában már korábban meghonosodott színházi formavilágot. Immár harmadik éve Uray Péter magyarországi rendező-koreográfus irányítása alatt működnek a fiatal táncszínészek. Albert Álmos polgármester jelezte, hogy idén székhelyet biztosítanak a Háromszék Táncegyüttesnek a könyvtár háta mögötti épület átalakításával. /Illyés Judit: Színház székházgonddal. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./
2008. január 31.
Hatvan esztendős fennállásra emlékezett a Művelődés folyóirat. Az 1948-as induláskor még két kiadvány volt, a Művelődési Útmutatók és a Népművelődés. A folyóirat megélt emlékezetesebb és könnyen felejthető korszakokat is. 1956 derekától Művelődés címmel szolgálta az erdélyi magyar közművelődés ügyét. Időnként kompromisszumok árán is, de megteremtették a lehetőségét (olykor az egyetlent) néprajzi, hely-, művelődés- és nemzetiségtörténeti, képzőművészeti, könyvtár- és természettudományi tanulmányok, kórusművek, színdarabok közlésének. 1990-től a Művelődés– rövid bukaresti vergődést követően immár természetes éltető közegében, Kolozsvárt – fokozatosan megtalálta helyét a magyar, közelebbről az erdélyi magyar kultúrában. Tíz esztendeje kezdte el a Művelődés könyvkiadói programját, azóta évi 3–7 könyvcímmel jelentkeznek, így a szerzők a nagyobb közönséghez is eljutathatják kutatásaik eredményét (elegendő csak utalni a Debreczeni László, a Herepei János, a Balaskó Nándor-életművet közzé tevő sorozatokra, a lassan tucatnyi Művelődés-antológiára, vagy a Kriterionnal közösen kiadott Szilágysági magyarok, illetve az Aranyos vidéki magyarok testes monográfiára gondolni). Emellett vannak a folyóirat erdélyi tájvédelmi, tájtörténeti könyvei, továbbá a Szentimrei Alapítvánnyal közösen kiadott Sztánai Füzetek. Szólni kell a már több mint kétszáz kiállításról, amelyet a Művelődés Galéria-program keretében szerveztek határainkon innen és túl Budapesttől Bukarestig, Nagybányától Temesvárig. /Szabó Zsolt: Az első hatvan esztendő. = Művelődés (Kolozsvár), január/
