Május 30-án volt a ballagás Marosvásárhelyen, a Színházművészeti Egyetemen. Dr. Gáspárik Attila rektor átadta a hatvankettedik évébe lépett egyetem ötven éve végzett és azóta színpadon lévő, egykori hallgatóinak az aranydiplomát: Molnár Gizella színművésznőnek, László Károly színművésznek. A harmadik kitüntetett, Varga Vilmos előadása miatt nem lehetett jelen, ő ősszel veszi át az oklevelet. Killár Kovács Katalin felolvasta az egykori és néhai tanárok, illetve az évtizedeken keresztül lelkiismeretes munkával ott dolgozó műszaki személyzethez tartozók névsorát. Csíky Boldizsár, a zenepedagógiai szak vezetője örömét fejezte ki, hogy Marosvásárhelyen is megszülethetett a felsőfokú zenei oktatás. A Színházművészeti Egyetemen idén júniusban diplomázik az utolsó, négyéves képzésben részt vevő színészosztály, párhuzamosan az első, hároméves tanulmányait záró évfolyammal. Dr. Kovács Levente negyedéves osztályából négy lány és nyolc fiú, dr. Farkas Ibolya harmadéves osztályából öt lány és hét fiú lép idén nyáron a színészi pályára. A 2003-ban elindított bábművészet szakirányon a második évfolyam végez. teatrológia szakon hét harmadéves készül diplomázni. Egyszerre fejezi be tanulmányait a zeneművészeti kar első két évfolyama, a harmad- és negyedéves zenepedagógia szakosok, összesen huszonegyen. Idén kapja meg diplomáját a magiszteri képzésben Beszéd és nyelv az előadóművészetekben szakon tanuló első évfolyam is, velük együtt ebben az évben hetvenkét utolsó éves diák készül a ballagásra az egyetem magyar tannyelvű osztályaiban. /Nagy Botond: Az új előadás kezdete… = Népújság (Marosvásárhely), máj. 31./
2008. május 31.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) jövőre ünnepli megalakulásának 150. évfordulóját, de az eseményre már javában folynak az előkészületek, jelezte Egyed Ákos elnök. Az egyesület elnöksége tudományos kötetek kiadását tervezi az évfordulóra. Egyed Ákos EME-elnök elmondta, az előkészületeket nehezítette, hogy csak az elmúlt hetekben érkezett vissza Gyulafehérvárról az EME saját irattára, amelyet a kommunista hatóságok 1950-ben koboztak el. Ez most az állami levéltárba került, és megkezdődött az anyag helyreállítása. Át kell nézni, hogy az alapítással és a működéssel kapcsolatos okmányokat fel tudják tárni. Trianon után sok támadás érte az EME-t. A két világháború között az EME fontossága megnőtt, mert a magyar tudományosság nagymértékben a kereteibe szorult vissza. Sok előadást tartottak az itthon maradt kutatók, és folytatódott a kiadói tevékenység is. 1950-ben az EME-t más magyar intézményekkel együtt beszüntették. Hivatalos indok nem volt. Elkobozták azokat a gyűjteményeket is, amelyeket az EME 1872 után hozott létre. 1990-ig hivatalosan szünetelt az EME működése. Azonban azok a kutatók, akik elkötelezettek voltak az EME iránt, tovább folytatták a munkát otthon, ugyanazokra a feladatokra koncentrálva, amelyeket az egyesület magára vállalt. Erre Szabó T. Attilát szokták felhozni példaképnek. 1990-ben az EME újjáalakult, gazdagodik könyvgyűjteményük és irattáruk. Folyik a tudományos munka. Van egy kisebb létszámú kutatóintézetük is, amely főleg történelemmel foglalkozik. A mostani évfordulón az egyik megjelenő kötet a múzeumalapítás alapvető forrásait, dokumentumait veszi számba, mert ezt még nem adták ki. Egy másik kötet a gyűjtemények történetével és jelenlegi helyzetével foglalkozik, egy kötet pedig bibliográfiát fog tartalmazni az EME tevékenységéről. Előkészületek folynak azért, hogy kiadják az EME 1918 utáni, napjainkig tartó, történetét. – Nagyszabású tudományos konferenciát fognak tartani. /Tudománnyal szolgálni a hagyományt és a jövő értékeit. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./
2008. május 31.
Május 30-án volt Déván a Téglás Gábor iskola névadójának szoboravatása. Szathmáry Rózsa nyugalmazott tanárnő hangsúlyozta: dr. Téglás Gábor nem itt született, de élete javát itt élte, ezt a vidéket kutatta. A 160 évvel ezelőtt, Brassóban született Téglás Gábor 25 évig vezette, igazgatta a dévai főreálgimnáziumot. Régészeti és történészi munkásságának köszönhetően a Magyar Tudományos Akadémia előbb levelező, majd rendes tagjává választotta. 1916-ban bekövetkezett halálakor pedig ő volt az MTA alelnöke. Immár több mint félezren tanulnak a Téglás Gáborról elnevezett dévai magyar iskolában. A szoborállítás költségének nagy része az iskolánkban gyűlt össze, mondta büszkén Kocsis Attila iskolaigazgató. Bisoc Andrei, a közeli képzőművészeti iskola diákjaként a Téglás bentlakásában kapott ellátást, és ő ajánlotta fel, hogy elkészítené a névadó mellszobrát, amelyet felavattak az iskola aulájában. /Gáspár-Barra Réka: Téglás Gábor szobrot avattak Déván. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 31./
2008. május 31.
Temesváron a városhoz kötődő két jeles személyiség születésének évfordulója kapcsán rendeztek művelődéstörténeti vetélkedőt május 30-án az általános iskolásoknak: Kós Károly műépítész, grafikus, író és politikus 125 éve született Temesváron, Geml József, a város első világháború alatti polgármestere pedig 150 éve született Temesrékáson. A vetélkedőt a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet és a Geml József Társaskör szervezte. A tanulókat a Kiss Ferenc tanfelügyelő (a társaskör elnöke), Bíró Anita rajztanár, Szekernyés Irén, a magyar színház irodalmi titkára és Marossy Lóránt (a TEMISZ részéről) alkotta zsűri pontozta. /Pataky Lehel Zsolt: Kós Károlyból és Geml Józsefből „vizsgáztak”. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 31./
2008. május 31.
Médiadíjakat adtak át Kolozsváron. A Szabadság Kundi Enikőt, az Életfa Családsegítő Egyesület elnökét díjazta, az egyesületnek a gyermekes családok érdekeit szolgáló sokszínű tevékenységéért, a Paprika Rádió László Attila városi tanácsost, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnökét, a város érdekében kifejtett tevékenységéért, a Krónika Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzult a román és magyar nép közötti jó viszony fenntartását szolgáló erőfeszítéseiért. Díjat kapott Pászkány Árpád a kolozsvári vasutas focicsapat kettős sikerében szerzett érdemeiért (az Agenda Clujeanatól), valamint Tompa Gábor, a Kolozsvári Magyar Színház igazgatója (a Vip folyóirattól), az Interferenciák nemzetközi színházi fesztivál megszervezéséért, a magyar színház játékának kiváló minőségéért, román rendezőkkel való színvonalas együttműködésért. /K. E. : Médiadíjak a kiválóságért Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./
2008. május 31.
Nyárra elkészül a Székely Nemzeti Múzeum épületfelújítási terve, valamint a megvalósíthatósági tanulmány, miután május 30-i ülésén a Kovászna Megyei Tanács jóváhagyta a szükséges pénzösszeg elkülönítését erre a célra. /Farcádi Botond: Felújítják a Székely Nemzeti Múzeumot. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 31./
2008. május 31.
Kovászna város tanácsa megszavazta a város sokat vitatott címerét. Közel tizennyolc év vajúdás után olyan címere van a városnak, amely a fővárosi heraldikai bizottság szakvéleményének betartásával készült. /Megszavazták Kovászna címerét. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 31./
2008. május 31.
Közeleg a június, a színházi fesztiváli szezon. Kezdődik a POSZT-nak nevezett nemzeti fesztivál, a kisvárdai határon túli fesztivál (és Miskolcon az operafesztivál stb.). Kisvárda idén egyetlen kolozsvári előadást sem hívott meg. A Pécsett lezajló POSZT szintén elmulasztotta meghívni kolozsvári előadást. A magyarországi színházi kultúra sápasztóan provinciális, nem hozott létre egy nemzetközi színházi fesztivált, ahol esetleg észrevehette volna a körülötte folyó világot. Idén az NKA, a Nemzeti Kulturális Alap meghívásossá tette a pályázatot a fesztiválok számára. /Tompa Andrea: Ahol a provincia van. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./
2008. május 31.
Miután megjelentek Reményik Sándor hátrahagyott versei s utána egy többé-kevésbé teljesnek mondható gyűjtemény (,,összes versei”), cikkei, jegyzetei esszéi, tanulmányai, levelezése Olosz Lajossal, más levelei még régebben a Marosi Ildikó szerkesztette Erdélyi Szépmíves Céh Levelesládája (1924 – 1944) című gyűjteményben, majd a Molter-leveleskönyvekben és egy évtizede a Kisgyörgy Réka szerkesztette Emlékkönyv, végül Lehet, mert kell. Reményik Sándor emlékezete. Válogatta, szerkesztette és összeállította Dávid Gyula. Nap Kiadó, 2007 című antológia betetőzte az emlékezést. Hozzáférhetővé tett számos dokumentumot, levelet, vallomást, a korabeli folyóiratok és napilapok évfolyamaiból előbányászta a szinte hozzáférhetetlen, Reményikről szóló kritikákat, tanulmányokat, cikkeket, esszéket. Ezután egy monográfiának kellene következnie. Reményik Sándor halála után évtizedekre eltűnt. Ez köszönhető többek között Nagy István harcos és ostoba pamfletjének /Reményik Sándor a magyar polgárság nacionalista költője/, ahol csak úgy záporoztak az elfogult, indokolatlan vádak. Csak 1983-ban jelent meg egy válogatás Reményik verseiből a Kriterion Romániai Írók sorozatában, Kántor Lajos előszavával. /Bogdán László: Reményik Sándor emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 31./
2008. május 31.
Járay Fekete Katalin, a Népújság nyugalmazott munkatársa Viva la musica című interjúkötetében a Marosvásárhelyre látogató művészekkel készült interjúiból válogatta ki azt a harminc-negyvenet, amely a kötetbe került. Színes az interjúgyűjtemény, az emberközeli hangvétel, a kérdezett művészi és emberi vonásait, értékeit felvillantó megírási mód következtében szinte barátunknak tekinthetjük az interjúalanyokat. /Nagy Botond: Zenekötet Marosvásárhelyről. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 31./
2008. május 31.
Megjelent Bálint Mózes Testvérmentő. Krónikás napló a csángó sorsról 1990-2007 /Udvarhelyszék Kulturális Egyesület, Székelyudvarhely, 2007/ című könyve. A könyv szerepelt a Honismeret folyóirat végén található Honismereti bibliográfia címei között. A székelyudvarhelyi Bálint Mózes fáradhatatlanul dolgozott, ő a Testvérmentő, a csángók testvérmentője. Munkásságának és a csángók sorsának krónikája ez a könyv. Sokszor említi munkájában az önzetlen budapesti Atzél Endrét, aki váratlanul bekövetkezett haláláig, 2005. december 7-ig állandóan járta a csángó falvakat. Vitt, amit csak tudott, segített a csángókon, ahogyan csak tudott. Ingajáratnak nevezte Bálint Mózes könyvében Atzél Endrét. /Honismeret (Budapest), 2008/5. sz. /
