Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 192 találat lapozás: 1-30 ... 151-180 | 181-192
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Transindex

2009. május 18.

Aláírásgyűjtéssel próbálja rávenni Sorin Apostu kolozsvári polgármestert a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO), valamint a Transindex internetes portál arra, hogy magyar és német nyelvű feliratok is szerepeljenek a kincses város műemlék épületeire felhelyezendő táblákon. Arra az újságírói felvetésre, hogy a táblákon miért nem lesz magyar felirat is, az elöljáró közölte: „a román frankofon nép, a magyar pedig nem világnyelv”. A kezdeményezők az elöljáróhoz intézett levelükben kifejtik: nem csak az angol és a francia világnyelv, és amennyiben a kezdeményezés célja csupán a Kolozsvárra látogató turisták tájékozódásának megkönnyítése, indokolt lenne statisztikákkal is alátámasztani a nyelvi opciót. Úgy vélik, Apostu „válaszának szellemisége azokat az időket idézi, amikor minden nyelven ki lehetett tenni Kolozsvár bejáratához az üdvözlő táblát, csak éppen magyarul nem”. Furcsállják, hogy „pont magyarul és németül nincs helye a tájékoztatásnak, annak ellenére, hogy Kolozsvár történelmében a magyar közösség ugyanolyan fontos szerepet játszott, mint a román, valamint a német közösség”. „Ez a város mindenkié, aki valaha benne élt, vagy jelenleg benne él és dolgozik” – jelentik ki a kezdeményezők, akik szerint a városvezetésnek hangsúlyt kellene fektetnie arra, hogy a sokszínű, multikulturális Kolozsvár jegyeit megjelenítse a város utcáin, épületein, állami intézmények homlokzatán. A petíciót a Transindex internetes oldalán lehet aláírni május 21-éig, a kinyomtatott íveket a CEMO iktatja a kolozsvári polgármesteri hivatalban. Lapzártáig mintegy hatezer-ötszáz aláírás gyűlt össze. /Pap Melinda: Aláírásgyűjtés a magyar feliratért. = Krónika (Kolozsvár), máj. 18./

2009. május 22.

A Civil Elkötelezettség Mozgalom és a Transindex képviselői május 21-én átadták Sorin Apostunak azt a 22 500 aláírást tartalmazó ívet, amelyet a magyar feliratok műemlékeken való elhelyezésének ügyében gyűjtöttek össze. A kolozsvári polgármester átvette a petíciót annak ellenére, hogy előző nap kijelentette: nem áll szándékában ezt megtenni. Amikor Horvát Ádám, a Civil Elkötelezettség Mozgalom elnöke átadta a dokumentumokat, a városvezető azt ígérte, megtárgyalják az ügyet a helyi tanácsban és a kulturális minisztériummal is egyeztet. /J. J. : Átadták Apostunak az aláírásokat. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

2009. május 25.

Városi tanácsi határozattervezet benyújtása érdekében szervez aláírásgyűjtést az RMDSZ azért, hogy magyar feliratok kerüljenek a kolozsvári műemlékekre, a turistákat tájékoztató táblákra és a város szélén lévő településnév-táblára, jelentette be. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke. A Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) és a Transindex portál által korábban szervezett aláírásgyűjtés mellett azért indítanak újabb, hasonló kezdeményezést, mert ezúttal csak kolozsvári választópolgárok kézjegyére van szükség. A támogatóknak olyan városi tanácsi határozattervezet mellett kell állást foglalniuk, amely a magyar feliratok elhelyezéséről szól. Ha összegyűl 14-15 ezer kolozsvári aláírása – vagyis a törvény értelmében a szavazati joggal rendelkező kolozsváriak 5 százalékának a kézjegye –, akkor a tanácsnak kötelező módon napirendre kell tűznie a kérdést. Kelemen figyelmeztetett: a magyar az Európai Unió egyik hivatalos nyelve. „Nem szabad megengednünk, hogy visszatérjenek azok az idők, amikor bármilyen nyelven fel lehetett tüntetni városunk nevét, csak magyarul nem. Meggyőződésünk, hogy egy nyelvnek nyilvános feliratokon való használata az azt beszélő közösség identitásának, múltjának, kultúrájának tiszteletben tartását bizonyítja”– hangsúlyozta. /Ö. I. B. : Újabb aláírásgyűjtés a kolozsvári magyar feliratokért. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./

2009. május 25.

Újabb két besúgó nevét hozta nyilvánosságra a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) segítségével a kolozsvári Könczei Csilla, aki édesapja, Könczei Ádám néprajzkutató szekusdossziéját bemutató blogjában írt az újabb fejleményekről. A Transindex portálon szereplő napló legutóbbi bejegyzéséből kiderül, hogy Bustya Endre irodalomtörténész és műfordító – aki 1974-től tagja volt a Korunk folyóirat szerkesztőségének – 1971 és 1982 között összesen 143 beszámolót adott át írásban vagy szóban tartótisztjeinek. Bustya „Szabó Károly”, majd „Lazarescu” fedőnév alatt jelentett a titkosszolgálatnak. Bustya beszervezési körülményei ismeretlenek, a besúgónak is hányatott élete volt azelőtt, hiszen a börtönt is megjárta, és sokáig fizikai munkát kellett végeznie. Könczei Ádámról „Kósa” fedőnév alatt az 1922-ben Kolozsváron született Vásárhelyi János Boldizsár ügyvéd is jelentett. A Könczei-aktában egy olyan irat származik tőle, amelyben a jelentő sok más személy közé sorolva tesz említést a néprajzkutatóról, akik mindannyian Kallós Zoltán perének alakulásáról érdeklődtek. /Újabb besúgókról ír Könczei Csilla. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./ Kiegészítés: Bustya Endrét /Marosvásárhely, 1927. jún. 29. -Kolozsvár, 1996. dec. 23./ marosvásárhelyi cserkészvezetőként tartóztatták le 1948-ban, majd 1951. december 7-én elítélték. 1953. február 4-én ismét letartóztatták egy koncepciós perben.

2009. június 19.

Minek tulajdonítható a 2009-es európai parlamenti választásokon a jobbközép pártok megerősödése? – ezzel a kérdéssel indította a beszélgetést a moderátor, Sipos Zoltán, a Transindex internetes portál főszerkesztője az Erdély Fm és a Transindex szervezésében tartott kerekasztal-beszélgetésen. Szász Alpár Zoltán politológus úgy vélte: gazdasági válság idején a szociális elkötelezettségű baloldalnak jobban kellett volna szerepelnie. Ez azonban nem történt meg. A bal–jobb arány a jobboldal irányába tolódott el. A baloldali kormánypártok nagy veszteségeket szenvedtek, a jobboldali kormánypártok vesztesége lényegesen kisebb volt. A liberális bevándorlás-politika iránti egyre nagyobb ellenérzés. Szász Alpár a Jobbikot nem tartja fasiszta pártnak. Székely István Gergő politológus szerint leginkább Orbán Viktor, a Fidesz pártelnöke lepődhetett meg a Jobbik eredményén. Szerinte a sikerhez a két kormánypárt, az SZDSZ és az MSZP negatív kampánya is hozzájárult. „Magyarországon az EP-választásokat a proteszt-szavazatok határozták meg”, vélekedett Székely István. A Jobbik azokon a településeken szerezte meg a legtöbb szavazatot, ahol korábban a baloldali pártokra szavaztak, illetve ahol a legmagasabb a romák aránya. /Ferencz Zsolt: Paradoxon: jobboldali előretörés gazdasági válság közepette. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./

2009. július 15.

A kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elkészítette a romániai kisebbségek kulturális intézményeinek adatbázisát. Az interneten elérhető adattár rálátást biztosít a kisebbségek szervezeti életére. Mindez kiegészíti a Transindex által készített, a romániai magyar kisebbségek kulturális intézményeit feltérképező adatbázist. A Romániában élő tizenkilenc kisebbség jogi keret nélkül működő intézményeit is felsorakoztatja – tájékoztatott Horváth István, az intézet elnöke. Az ősz folyamán több nemzetközi konferenciát is szerveznek, összefoglalják két évtized roma kutatásainak az eredményeit, illetve bemutatják a hazai román és magyar nemzetiségű fiatalok közti különbséget. A romániai kisebbségi intézmények adatbázisa folyamatosan bővül, jelenleg 692 név szerepel a nyilvántartásban (ez a szám nem vonatkozik a magyar intézményekre). A magyar után a legtöbb kisebbségi kulturális intézmény német (197), de sok szerb (115), zsidó (58) és roma (51) is van. Az adatbázis augusztustól lesz elérhető az intézet honlapján (www.ispmn.gov.ro). A sajtótájékoztatón bemutattak négy műhelytanulmányt is. Székely István Gergő a romániai kisebbségek politikai képviseletét és mozgását vizsgálta, kisebbségi szempontból elemezte az 1990 utáni és 2008 előtti parlamenti és helyi választásokat. A vizsgálat mind a tizenkilenc kisebbségre kiterjedt a parlamenti és a helyi vezetés szintjén. A magyarok esetében negatív, csökkenő trendet figyeltek meg. Kozák Gyula a romániai mozlimokról készült tanulmányát mutatta be, Gidó Attila tanulmányában az erdélyi zsidók helyzetét elemezte. Mohácsek Magdolna anyagi szempontból vizsgálta a kisebbségek helyzetét, az állami alapból a kisebbségeknek leosztott pénzek arányát vizsgálta. A legújabb trend a kis létszámú kisebbségek előnyhöz juttatása. A romániai kisebbség 90 százaléka magyar, ennek ellenére a nemzeti közösségeknek juttatott támogatások kis százalékát kapják csak meg: három lej jut egy magyarra, hat egy romára, 31 egy németre, 908 pedig egy albánra. /Jakab Judit: Elkészült a kisebbségek kulturális intézményeinek adatbázisa. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 15./

2009. augusztus 1.

Társadalmi struktúra és politikai versengés Magyarországon és Romániában címmel került sor július 23–31. között az idén hetedik alkalommal megrendezett torockói diáktáborra. A szervezők, a Politeia Romániai Magyar Politikatudományi Egyesület, a Kolozsvári Magyar Politológus-hallgatók Társasága (KoMPoT) és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) közel harminc, a politika iránt érdeklődő fiatalt látott vendégül. Bodó Barna, a Politeia és Kovács Levente, a KoMPoT elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd a BBTE Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karán belül működő Politikatudományok szak korábbi végzősei, jelenlegi és leendő diákjai, és a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Európai Tanulmányok Tanszékének hallgatói ismerkedhettek egymással. Szász Alpár Zoltán az utóbbi öt év választási eredményeiről tartott előadását követően Toró Tibor értékelte a Magyar Összefogás eredményességét. A Média és negatív kampány című kerekasztal-beszélgetésen Sipos Zoltán, a Transindex internetes portál szerkesztője, Rostás Szabolcs, a Krónika és Papp Zakor András, a Kolozsvári Rádió munkatársa vett részt. A Magyar Összefogás listájának egyik jelöltjével, Sógor Csabával találkozhattak a résztvevők. Pósa Tibor, a Tartui Egyetem doktorandusza, a Politikatudományok szak egykori diákja az észtországi kulturális autonómiáról tartott előadást, majd a diákok azt vitatták meg, hogy miként áll ki az RMDSZ az autonómia mellett. A negyedik napon Kelemen Hunornak, az RMDSZ államelnök-jelöltjének tehették fel kérdéseiket a jelenlévők, Székely István Gergő politológus a román választási rendszer átalakításáról, Porcsalmi Bálint és Kovács Csaba kampányfőnökök pedig a politikai kampányokról beszéltek. Bodor László, a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) és Sándor Krisztina, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) volt elnöke azt latolgatta, hogyan lehetne másként politizálni Erdélyben. /F. Zs. : Hetedik politológus tábor Torockón. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./

2009. augusztus 5.

„Ahogy vannak ingyenes print-újságok, úgy lesznek ingyenes online-lapok is” – reagált Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke arra a felvetésre, hogy az ingyenes online tartalmak korának vége Újvári Ildikó a kolozsvári Szabadság című napilap főszerkesztője elmondta, a szerkesztőségben döntés nem született erről. A nyomtatott lapból alakult filmtett.ro menedzsere, Zágoni Bálint szerint nagy rizikó lenne, ha bevezetnék a fizetéses rendszert. Sipos Zoltán, a transindex.ro hírportál felelős szerkesztője közölte, hogy elvetik a fizetéses modellt, kezdettől az ingyenességre rendezkedtek be. /Farkas István: Nem lesz fizetős online? = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 5./

2009. augusztus 8.

Demény Péter elismeréssel fogadta Péter László Aknamunka. Mi lehet a Ridzi-féle ügyek mögött? című, a Transindex internetes portálon megjelent elemzését, mert abban nem sorol minden erdélyi magyart a „mi” fennhatósága alá. Péter László bemutatta, hogy Basescu államfő is érintett a korrupciós ügyekben. Demény szerint Basescu remek húzása volt Tusványoson, hogy megkért egy autonómiás táblát lobogtató hölgyet, magyarázza már el, mi az az autonómia. A hölgy, „magyarországi lévén, románul nem tudhatott, angolul nem tudott, a táblájára írt fogalmat sem értette; csodálatos allegóriája ez a történet a rendkívülien magyar bömbölésnek”. /Demény Péter: A magabiztos politikai macska. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./

2009. augusztus 8.

Nem szabad mereven értelmezni a műemlékek feliratozására vonatkozó rendeletet, mert az nem zárja ki, hogy azokon a településeken, ahol jelentős számú nemzeti közösség él, ennek nyelvén is fel legyen tüntetve a tájékoztató szöveg, ez a Művelődési Minisztérium álláspontja a többnyelvű feliratokról. A Transindex és a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) Sorin Apostuhoz benyújtotta petícióját, amelyben a magyar és német nyelvű feliratokat követelnek. Eckstein-Kovács Péter elnöki tanácsos közbenjárására foglalt állást a minisztérium a tábla-ügyben, véleményét Kolozsvár polgármesteréhez is eljuttatta. Májusi sajtóértekezletén Sorin Apostu bejelentette: többnyelvű ismertető táblákat helyeznek el minden kolozsvári műemléken. A felirat három nyelven – románul, angolul és franciául – lesz olvasható. Arra a kérdésre, hogy miért nem kerülhet fel magyar nyelvű felirat is a táblákra, Apostu azt válaszolta: mivel a magyar nem számít világnyelvnek. Kolozsvár polgármesterének a funári időket idéző álláspontja ellen több civil és politikai szervezet is tiltakozott. Aláírásgyűjtést kezdeményezett a Kolozs megyei RMDSZ. /Műemléktáblák: nincs szó a magyar feliratok betiltásáról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./

2009. augusztus 20.

Vincze Lóránt, az Új Magyar Szó főszerkesztője, érintettnek érezve magát, kirohant Borboly Csabának a Transindexen megjelent Hol szorít a nadrág? című írása ellen. Zavaros. Röviden így jellemezhetné Borboly Csaba írását. Májusban arról írt az ÚMSZ, hogy Borboly Csaba tanácselnökként a Hargita Népe napilap vezetését nem éppen szakmai indokokkal sürgősen menesztette és új vezetést állított az élére. A szándék kézenfekvő: kézi vezérléssel irányítani a megye mérvadó napilapját. /Vincze Lóránt nem említette, Borboly az ÚMSZ munkatársait hozta a laphoz. / Júliusban az ÚMSZ megtudta, hogy a Hargita Megyei Tanács pénzzel támogatja az Erdélyi Magyar Ifjak táborát. A tanácselnök azzal védekezett, hogy választópolgárai között minden politikai ideológiának vannak támogatói. Egy hétre rá robbantak ki az alcsíki konfliktusok. Vincze Lóránt akkor írta: kicsinyes a megyei önkormányzati vezető védekezése, hogy a helyi választott vezetőknek elsősorban magyar választópolgáraik érdekeit kell szem előtt tartaniuk. A manna.ro-n – tehát nem az Új Magyar Szóban – megjelent hasonló témájú írás érvei és következtetései szintén helyénvalóak voltak, azonban Vincze Lóránt elismerte: szóhasználata túlzó és illetlen volt. /Vincze Lóránt: A politikus esete a sajtóval. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./ Vincze Loránt nem nevezte meg, hogy Parászka Boróka cikkéről van szó, melyben nyomorult csíkiakról írt, hozzátéve: állatok. Ezt a minősítést Vincze illetlennek mondta.

2009. november 24.

Megjelent a „vádirat” és született rá számos reakció. Az egész a Stefano Bottoni történész tanulmánya kapcsán kirobbant Földes-vitával kezdődött a Transindex és A Hét lapjain, majd Kuszálik Péter Purgatórium című kötetével csúcsosodott ki, amelynek szerzője elmarasztalta Sütő Andrást, az író diktatúrabeli közéleti szerepvállalása, illetve korai írásai miatt. A marosvásárhelyi Bethlen Gábor Egyesület irodalmi-közéleti fiktív esküdtszéket hívott össze, nyílt vitára szólítva az állásfoglalókat. Körülbelül nyolcvanan jelentek meg november 19-én, háromórás, többé-kevésbé civilizált hangnemben folytatott vitán ismertették érveiket a felszólalók. Stefano Bottoni: Az első probléma az integráció. A magyarságot nem űzték ki Romániából a világháború után. Lehetőség és kényszer: integrálódni kell. A második probléma: a hatalomban való részvétel. Kényszerhelyzet ez, de a résztvevőknek milyen mozgásterük van? Sütő mind közéleti, mind irodalmi szempontból a hetvenes években van a csúcson, és ekkor törik meg, ekkor fordul el. Abban hitt, hogy a pártvezetésen belül eredményeket lehet elérni. Sokkal bátrabb, mint akik kizárólag a rendszeren belül gondolkodtak. Bottoni négy éve írta a tanulmányt, amelyből kirobbant a Sütő–Földes-vita. Most már úgy látja, ez hiba volt. Nem gondolta volna, hogy ez lesz belőle. Ha tudta volna, nem írja meg. Virág György szerint Sütő és mások azért maradtak a hatalomban, mert úgy vélték, hogy tehetnek valamit. Hangsúlyozta: soha, senki sem tudja lerombolni azokat a csodálatos élményeket, amelyeket Sütő művei benne keltettek. Kincses Előd: Nagyon komoly hibák és tévedések vannak Kuszálik kötetében, amelynek vitastílusával sem ért egyet. Mátyás Zoltán: 1974. július 4-én Sütő írt egy levelet Illyés Gyulának a romániai magyarság szomorú helyzetéről. Ő vitte el ezt a levelet. Magyarországon a párt központi bizottságától azt a választ kapták, hogy a magyarság sorsa megoldott. Nem szabad elfelejteni, hogy Sütőnek a magyarságért végzett harca, szemlélete ‘83 után teljesen megváltozott. Benke István: Az Anyám könnyű álmot ígér számukra azokban az időkben reveláció volt. Kuszálik Péter: Szét kell választani a tehetséget a tettektől. Az értelmiségi élet képviselői vállalják fel önmagukat. Cáfolják meg vitairatát. Lázok János: A színházban átélték a lázadás lehetőségét. Ezért volt a Sütő-dráma, az Egy lócsiszár virágvasárnapja tíz évig a színpadon és fulladt botrányba, letiltásba. Sütő ezekben a drámákban fogalmazta meg a hatalommal szemben való ambivalens viszonyulását. Amikor a hatalom önmagát célnak tekinti és nem az élet folytonosságának, akkor ellene lázadni kell! A Sütő András-i életmű ismerete nélkül nem lehet azt nyilatkozni, hogy 5-6 drámája fog megmaradni és azokkal sincs már mit kezdeni. Ötvös József: A teológián megoszlottak Sütő drámáiról a vélemények. Tudták, hogy mindez példázat. Sütő számára mindez eszköz volt arra, hogy elmondhassa mindazt, ami akkor fontos volt. Kincses Elemér: Sütőt lehet szeretni, nem szeretni, de megtagadni nem lehet! És kitől kérjen Sütő András bocsánatot!? Vére a műtőasztalon mindenféle bocsánatkérést megér. Vida Gábor: – A magyar irodalom nagy problémája: nem tudjuk megérteni azt, hogy egy alkotó végtelenül sérülékeny és sebezhető ember. Dr. Nagy Attila: Sütő Andrásnak, az író fiának a szeku törte el a lábát. Nagy Attilát a szeku lefényképezte, amikor átvett egy könyvet. Vida szerint nem ártana a mai gárdát is feldolgozni, hogy ki melyik titkosszolgálatnak dolgozik. A Hét-beli vita ízléstelen volt. Sütőt akkor már a rákkal kezelték, ez a vita legalább egy évvel megrövidítette az életét. Dr. Lőrinczi Zoltán: Sütő András jól akart élni. És ezért neki árat kellett fizetnie, amit meg is fizetett. Ezt prostitúciónak hívják. Gáspár Sándor: – Nincsenek dokumentumok, amik vannak, titkosak és hamisak. Nem lehet igazolni, hogy mi az, amit kényszerből írt a műveibe. Haller Béla: A ‘80-as években Sütő már elsőrendű ellenzékinek számított. Szinte senki sem mert érintkezni vele. „Valamennyiünk sorsába beépült, ő adta meg a lehetőséget arra, hogy méltóságérzéssel lehessünk együtt. És ez a Sütő kikezdhetetlen. ” Spielmann Mihály: Szerkesztői szempontból Kuszálik Péter könyve rettenetesen rendetlen. Rengeteg az ismétlés, az átfedés, az olyan szövegrész, amelyből érezhető, hogy az olvasót hülyének tekinti. /Nagy Botond: Sütő András és a Purgatórium. „Jegyzőkönyv” a Vitáról. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 24./


lapozás: 1-30 ... 151-180 | 181-192




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998