Végveszélyben a temesvári Új Szó címmel ad helyzetjelentést Temesvár egyetlen magyar napilapja. A Bánság magyarságának közügye, hogy a lap fennmaradjon. Ennek érdekében mindent elkövetett a szerkesztőség, amikor 1990 elejére kiderült, hogy semmilyen állami támogatásra nem számíthatnak: felére csökkentették a munkatársak számát, lemondtak a telexszolgáltatásról, együttműködtek a szegedi Délvilággal. Mindez nem volt elegendő. Anyagi támogatást kértek a kormánytól, a művelődési minisztériumtól, sikertelenül. A lap adósságai megnőttek és csődeljárást helyeztek kilátásba a lap ellen. Az olvasók segítségét kérik. /Új Szó (Temesvár), szept. 11./
1991. szeptember 18.
A Temesvári Új Szó szerkesztősége felhívásban tudósított nehéz helyzetükről. Előzőleg egész sor mentési eszközhöz folyamodtak: felére csökkentették a munkatársak számát, lemondtak a telexszolgáltatásról, a színes nyomtatásról, új kiadványokat indítottak, mint a Bagoly regényújságot és annak román változatát (Bufnita), ennek ellenére csökkent a lap példányszáma. A minisztériumtól kértek segítséget, de azt a választ kapták, hogy a lapot tartsák el a magyarok. Támogatást kaptak a szegedi Délvilág és a pécsi Új Dunántúli Napló szerkesztőségétől. Adósságállományuk félmillió lejre növekedett. Segítséget kérnek az olvasóktól. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 18./
2000. február 24.
Négy-öt évvel ezelőtt a Maroson is levonult egy, a mostani tiszainál jóval kevesebb cianidot és nehézfémet tartalmazó hullám - írta szerdán a Csongrád megyei napilap, a Délvilág. A szennyvíz annak idején Romániában az Aranyos folyóból került a Marosba, s a mérgezésről a román vízügyi szervek nem tájékoztatták a nyilvánosságot. A lapnak nyilatkozó romániai szakember közölte: a szennyezésre abból következtettek az ökológusok, hogy az Aranyosból kipusztultak a vízi életközösség érzékenyebb tagjai. A szennyezés tényét a kutatók érdeklődésére a tordai vízügyi kirendeltség megerősítette - állította a szakember. Hozzátette, hogy a méregnek a Marosban már nem volt komolyabb hatása, talán azért, mert felhígult állapotban került a folyóba. Egy magyarországi szakember szerint az ipari üzemek nehézfém-szennyező hatásának következményeként a Maros- üledék nehézfémekkel szennyezett. 1978 óta a Küküllő-befolyástól kezdve egészen a tiszai torkolatig nem élnek kagylók, csigák a Marosban. Évekkel ezelőtt a Maroson is volt ciánszennyezés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./
2006. augusztus 5.
Hetvenöt éves lenne Gherasim Emil /Marosvásárhely, 1931. augusztus 8. – Temesvár, 2005. szept. 12./, ha tavaly el nem ragadja a halál. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakának elvégzése után 1954-ben Temesváron a magyar újságírás szolgálatába szegődött. Lapszerkesztőként, évtizedekig a Szabad Szó főszerkesztője volt. Gherasim Emil Áron a diktatúra fojtó légkörében naponta megvívta küzdelmét az egyetlen temesvári magyar napilap, a Szabad Szó sokezres példányszámának megőrzéséért, az olvasóért. Helye volt a lapban irodalomnak, versnek, szépprózának. Gherasim a mai temesvári újságírás számos tehetségét bocsátotta útjára. Pongrácz P. Mária, Sipos János és Erzsébet, Mandics György, Bodó Barna, Graur János és mások ma az ő nyomdokain haladva munkálkodnak. Életműve – szerkesztői munkája mellett – 8 megjelent kötet, versek, műfordítások, elbeszélések és életfilozófiáját tömörítő aforizmái. A mintegy 1500-ra tehető teljes aforizmagyűjteményét a román és német nyelvű kiadása mellett, nem sikerült magyarul is megjelentetnie. 1989 után a temesvári Új Szó hasábjain és a magyarországi Délvilág és Új Szó közös kiadványaiban közölt publicisztikájával tűnt ki. /Egykori kollégái: Emlékezzünk Gherasim Emil Áronra. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 5./
