Markó Béla négy hazai és magyarországi lapban közölt írása szerint a szerbiai magyarok választási kudarcukat a Magyarországról importált politikai megosztottságnak köszönhetik. Simó Erzsébet, a Háromszék munkatársa vitatta, hogy egy esetleges választási kudarcért nem itthon kell a felelősöket keresni. Markó Béla, az RMDSZ elnöke egységes gondolkodásra és cselekvésre szólította fel a magyar politikai pártokat és a kettészakadt magyar közéletet, közben, írta Simó Erzsébet, jó lenne, ha esélyt adnának a helyhatósági választásokra készülő, RMDSZ-en kívüli magyar szervezeteknek. /Simó Erzsébet: Nemzetstratégia és választások. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 21./
2004. március 15.
Márc. 14-én, vasárnap ünnepi szentmisén Szentkatolna, a szülőfalu apraja-nagyja legnagyobb szülöttjére, dr. Bálint Gáborra emlékezett. A nagy tudós éppen 160 évvel ezelőtt, 1844. márc. 13-án született Szentkatolnán. Harmincegy nyelven beszélt. A megemlékezést a polgármesteri hivatal, az egyházközség és a tudós nevét viselő általános iskola szervezte. A szentmise után dr. Borcsa János tanár, kiadó igazgató, Bakk Pál ny. tanító, helytörténész és Magyari Lajos költő, a Háromszék főmunkatársa Bálint Gábor életét, munkásságát és tudományos pályafutását méltatta. A gyülekezet a Bálint Gábor szülőháza helyén álló ház falán 1994-ben leleplezett, Vetró András által készített domborműves táblához vonult, és megkoszorúzta azt. /(Iochom): A nagy nyelvtudósra emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 15./
2004. március 24.
A Kovászna megyei tanács vagyonkezelésébe került a Háromszék épülete. Egyelőre nincs lehetősége a két Kovászna megyei napilapnak, a Háromszéknek és a Cuvantul Nou-nak, hogy megvásárolja székházát. A megyei tanács úgy döntött, nem adja el az épületet, csak átveszi a szerkesztőségektől saját vagyonkezelésébe. A Háromszék szerkesztősége régen szeretné megvásárolni székházat, Demeter János megyei tanácselnök megígérte, hogy mindent megtesz ez ügyben. Az RMDSZ vezetőségéből többen azonban rosszallásukat fejezték ki, amiért a megyei önkormányzat az általuk „ellenséges hangvételűnek” ítélt lap segítségére siet, Márton Árpád képviselő nyíltan megfogalmazta ezzel kapcsolatos tiltakozását. A zárt tanácsülésről kiszivárgott hír szerint néhányan úgy vélték, a két újság egy „borsos lakbérrel” jól sakkban tartható. A román lap számára jobb lenne, ha nem adnák el az épületet, mert a román szerkesztőségnek nincs pénze vásárlásra. /Farkas Réka: Nem eladó a lapszékház. = Krónika (Kolozsvár), márc. 24./
2004. április 2.
Farkas Árpád /sz. Siménfalva, 1944, ápr. 3/ író, költő és műfordító hatvanéves. Kolozsváron, a Babes–Bolyai Tudományegyetemen végzett magyar nyelv és irodalom szakon. Tanulmányai után 1968-ig Vajnafalván tanított, majd 1971-ig a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör munkatársa, később az Igaz Szó szerkesztőségi tagja, 1975–1989 között pedig ugyanitt félállású munkatárs volt. A Látó irodalmi folyóirat szerkesztője lett 1990-ben, 1993-tól pedig a Háromszék napilap főszerkesztője. 1968-ban jelent meg első verseskötete, a Másnapos ének, ezt követte 1971-ben a Jegenyekör című. Fordított Ana Blandianától, Marin Sorescutól, Adrian Popescu műveiből. Prózában, de a tényfeltáró újságírásban is elismerést szerzett (a Bővizű patakok mentén című riportkötet társszerzője, 1972). A vásárhelyi írói egyesület díját vehette át (1972, 1979), majd a Román Írószövetség prózadíját 1985-ben, a Magyar Művészetért Alapítvány díját 1991-ben, József Attila-díjat 1993-ban, Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjat 1995-ben. A költő születésnapjára kiadták díszkiadású Határátkelés című verseskötetét. /(barabás): Hatvan évet tölt Farkas Árpád. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 2./ A 60 éves Farkas Árpád költőt köszöntötte a lap. /Orbán Kinga: Farkas Árpád 60 éves. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 2./ A lap közölte Szemlér Ferenc Farkas Árpád és Csiki László Farkas Árpádnak című versét, végül Farkas Árpád annak idején nagyhatású Avaron című versét.
2004. április 3.
Az 1989-es fordulat után azt hitte mindenki, hogy a sajtó-, vélemény- és gyülekezési szabadság visszatér Romániába. Azután a szociáldemokratának álcázott reformkommunisták lassan ismét szájkosarat raknak az újságírókra, büntetőjogi eljárással fenyegetik – az Európai Parlament minden tiltakozása ellenére – azokat, akik a hatalmat s annak képviselőit ,,bántani” merészelik. Jó esetben újságírókat, de inkább egész lapokat vásárolnak meg, tesznek szócsövükké. A román elektronikus média teljesen kiszolgáltatta magát a hatalomnak. A magántévék sem különbek, eladósodtak, adó, egészségbiztosítási, nyugdíjalap stb. fejében szolgálnak. A román sajtóban alig néhány lap nem hódolt be a Nastase vezette hatalomnak. Kivétel alig van, talán az Adevarul, az Evenimentul Zilei, a Catavencu és a Dilema Noua. A román vidéken úgyszólván egyetlen megyei lap sem független. Magyar vonatkozásban sem sokkal különb a helyzet. A magyar lapokat az RMDSZ tette szócsövévé, kihasználva azt a helyzetet, hogy sok régi motoros dolgozik még a sajtóban, s akik rendszerváltás előtt a hatalomnak behódoltak, azokat újra be lehet keríteni. A fiatalok meg rájöttek, élni jó, de ehhez pénz és pozíció kell. Néhány lap kilóg a sorból: a tönkremenés határán billegő nagyváradi Erdélyi Napló, a kolozsvári Krónika vagy a Háromszék, mely hűséges olvasóinak köszönhetően tartani tudja magát. /Simó Erzsébet: Szabad-e a sajtó? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 3./
2004. május 18.
Ajánlást fogalmazott meg tagjai számára a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete: az újságíróknak politikai szerepvállalásuk idejére fel kellene függeszteniük újságírói munkájukat. A MÚRE-ajánlás dacára több újságíró is szerepel a különböző tanácsosi listákon. A jelöltek között – igaz, nem befutó helyen – két főszerkesztő is található, Veres István (Szatmári Friss Újság) és Graur János (temesvári Heti Új Szó), ezzel szemben Farkas Árpád, a Háromszék főszerkesztője írásban adott ultimátumot a szerkesztőség tagjainak: válasszanak a kétfajta szerepvállalás között. A befutó helyekre Elek György (Szatmári Friss Újság, nagykolcsi helyi tanács), Magyari Lajos (Háromszék, sepsiszentgyörgyi városi tanács), Balta János (Nyugati Jelen, Arad megyei tanács), Dérer Ferenc (Bihari Napló, Bihar megyei tanács) és Fülöp D. Dénes (székelyudvarhelyi Polgári Válasz, udvarhelyi városi tanács) kerültek. Dérer Ferenc a tanács tanácsadójaként határozta meg önmaga helyét az önkormányzati testületben. Fülöp D. Dénes, aki a Népi Akció színeiben indul a választásokon. – A marosvásárhelyi RMDSZ-kampánystáb vezetője (Vajda György, Népújság) és egyik tagja (Farczádi Attila, Népújság) szerkesztőként keresi kenyerét. A tanácsosi listák „vonal alatti”, nem befutó helyein inkább azért vállalták a szereplést az újságírók, hogy nevük ismertségével segítsék a biztos befutókat. Pataki Zoltán, a Heti Új Szó munkatársa például a Temes megyei tanácsosi lista 35. helyén szerepel, holott az önkormányzatba legfennebb 3-4 embert juttathat az RMDSZ. Túrós Loránd és Bódi Sándor (Szatmári Friss Újság) szintén az esélytelenek nyugalmával várják a választásokat, míg Barazsuly Emil (kolozsvári Szabadság) úgy gondolja, jelölése már csak azért sem összeférhetetlen a szakmaisággal, mert a Kolozs megyei tanácsosi lista 13. helye amúgy sem befutó. Szondy Zoltán (Hargita Népe) a Német Demokrata Fórum csíkszeredai listáján akart szerencsét próbálni, akárcsak Becze Zoltán televíziós riporter. /Politikus újságírók miatt. = Krónika (Kolozsvár), máj. 18./
2004. július 3.
A Romániai Magyar Lapkiadók Egyesülete nem tartja szerencsésnek a romániai magyarságot hátrányosan érintő budapesti döntéseket az MTI hírszolgáltatásának megvonását illetően. A Magyarország határain kívül élő legnagyobb magyar nemzettest informáltsága, tájékozódási lehetőségei ellen irányulnak akarva-akaratlanul is a megszorítások. Az egyesületünket alkotó lapok (Szabadság, Népújság, Hargita Népe, Szatmári Friss Újság, Bihari Napló, Nyugati Jelen, Háromszék) összpéldányszáma naponta 84 000, s e kiadványok 313 000 olvasóhoz jutnak el. Az egyesület kéri az illetékeseket, hogy az ügy megnyugtató rendezéséhez tegyék meg, a szükséges lépéseket. /Veszélyben a kisebbségi sajtó! = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3./
2004. július 24.
Bitay Ödön megrökönyödéssel olvasta a Háromszék júl. 22-i számában a Romániai Székely Szövetség (most értesült, hogy ilyen is van!) elnökének, Molnár Istvánnak a nyilatkozatát, melyben bejelentette, hogy történelmi tények alapján megállapítható: a székelyek nem magyarok, külön nemzet/iség?!/. Az erdélyi magyarság egysége ellen napjainkban sokan áskálódnak, de ilyen merész dőreséget senki nem állított, szögezte le Bitay. /Bitay Ödön székely-magyar, román állampolgár, Sepsiszentgyörgy: Feltör a tudatlanság. Magyarok-e a székelyek? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./
2004. július 26.
Júl. 24-én Demeter János, a megyei tanács elnöke, Vajda Lajos alelnök, Torja, Dálnok és Maksa polgármestere, Németh Csaba szenátor és a sajtó képviselői jelenlétében került sor a Dálnok-völgyi Dózsa panzió előtt a Miholcsa József marosvásárhelyi szobrász által készített Dózsa-portrészobor avatóünnepségére. A műkőből készített szobrot 1999-ben állították fel. Daragus azért várt az avatással eddig, hogy a Dózsa panzió környezete is méltó legyen a nagy férfi emlékéhez. Az ünnepséget házigazdaként Daragus Attila magánvállalkozó, a szobor megrendelője, Torja község alpolgármestere nyitotta meg. Ünnepi beszédet Magyari Lajos költő, a Háromszék főmunkatársa mondott, előbb a magánkezdeményezésre készült szobor mecénásának tettét méltatta, majd Dálnok legnagyobb fiának életét és az általa vezetett parasztháborút elevenítette fel. /Iochom István: Dózsa ismét hazatért szülőfalujába. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 26./
2004. szeptember 23.
Szept. 25-én Ignácz Rózsára emlékezik a róla elnevezett kovásznai irodalmi klub. Az emlékünnepség egyfelől tiszteleg Ignácz Rózsa emléke előtt, másfelől a résztvevők igyekeznek majd meghatározni Ignácz Rózsa helyét a magyar irodalomban. Ignácz Rózsa sikeres regényei – Született Moldovában, Anyanyelve magyar, Rézpénz, de részben a Rózsa leányasszony és a fő műnek tekinthető Urak és úrfiak, a Keleti magyarok nyomában – az írónő szűkebb pátriájához: Erdélyhez kötődnek. Ignácz Rózsa korán elhagyta Erdélyt, színésznőként indul a pályáján, s íróként szűkebb pátriájában nagyjában-egészében ismeretlen maradt. A Háromszék az elmúlt években többször is közölt részleteket a Keleti magyarok nyomában és a Született Moldovában című regényből. /Bogdán László: Ignácz Rózsa, az emlékező. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 23./
2004. október 12.
A Háromszék okt. 7-i számában Antal Árpád András egész oldalas fizetett politikai hirdetésben ismertette szándékait. A megjelenés előtti napon kész szöveget nem hozott be a szerkesztőség reklámirodájába, hanem utolsó pillanatban a lap egyik újságírójának kellett vele interjút készítenie. Jóval lapzárta után Demeter János, a megye RMDSZ-es tanácselnöke telefonon hívta a szerkesztőt, nála van Antal Árpád András, és azt szeretné, ha a fizetett politikai hirdetésében nem jelenne meg Márton Árpád neve, helyette csak ,,egy képviselő” legyen. A szerkesztő közölte, már nem tud segíteni. Ezután Antal Árpád bement a nyomdába, és azt állította – valótlanul! – a nyomdászoknak, hogy engedélyt kapott arra, hogy a lap mesterpéldányán változtasson. Kivett egy bekezdést (amelyben egyébként bírálta Márton Árpádot), az újság így jelent meg. A Háromszék szerkesztőségében felháborodást keltett mindez. Egyesek szerint ilyesmire még a megyei párttitkár sem vetemedett volna a kommunista diktatúrában. /Mózes László: Nincs határ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 12./
2004. november 9.
Elhunyt Kelemen József történelemtanár, aki kútfője volt Háromszék helytörténetének. Berecz Gyula után magáénak mondhatta Sepsiszentgyörgy oktatástörténetének java részét. Neves tanárelődökről, iskolamesterekről és papokról a Háromszék oldalain emlékezett meg. A Mikes Kelemen Líceum története, szülőfalujának – Barátosnak – kéziratban maradt monográfiája jelzi munkás életét. /Kisgyörgy Zoltán: Búcsú Kelemen Józseftől. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 9./
2004. november 10.
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) megdöbbenéssel és sajnálattal vette tudomásul a Magyar Hírlap magyarországi országos politikai napilap megszüntetését. A MÚRE szerint az újságírók tulajdonosi, vagy résztulajdonosi érdekérvényesítése teremtheti meg a független, kiegyensúlyozott és hiteles információszolgáltató sajtó lehetőségét, úgy ahogy az az erdélyi magyar sajtóban a megyei napilapok többsége és egyes hetilapok (pl. a kolozsvári Szabadság, a marosvásárhelyi Népújság, a sepsiszentgyörgyi Háromszék, a csíkszeredai Hargita Népe, a Brassói Lapok) esetében történik. /Állásfoglalás a sajtószabadság mellett. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./
2004. november 23.
A Magyar Polgári Szövetséget megalakulása óta az a vád éri, hogy megosztja a romániai magyarságot, illetve megakadályozhatja azt, hogy az RMDSZ-nek képviselete legyen a román törvényhozásban. Tulit Attila, a Magyar Polgári Szövetség alelnöke hangsúlyozta, hogy az RMDSZ-képviselet nem egyenlő a magyarság parlamenti képviseletével. Ha sikerült volna megteremteni az összmagyar előválasztások intézményét, ahogyan azt az MPSZ a helyhatósági választások előtt szorgalmazta, ma egészen más helyzet lenne. Az MPSZ, ellentétben az RMDSZ-szel, megalakulásuktól támogatta autonómiatörekvéseiben a Székely Nemzeti Tanácsot, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot. Az RMDSZ politikájával elégedetlenek közül is többen kifogásolták, hogy az MPSZ román párt listáin indítja képviselő- és szenátorjelöltjeit. Tulit leszögezte: Smaranda Enache asszony és az AP vezető politikusai megbízhatóbb szövetségesek lehetnek annál a román pártnál, amelyet négy év óta az RMDSZ kiszolgál. Az Emil Constantinescu vezette párt támogatja a magyarság autonómiaigényét. Tulit úgy látja, hogy az Erdélyi Napló, a Krónika, a Háromszék, többnyire a Brassói Lapok is objektíven tájékoztatott. /Makkay József: A hosszabb távú párbeszéd elkerülhetetlen. Beszélgetés Tulit Attilával, a Magyar Polgári Szövetség alelnökével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 23./
2004. november 26.
Úgy tűnik, hogy szülővárosa, Székelyudvarhely végleg megszerezte az erdélyi magyar botrányok java hányadának tulajdonjogát, írta Magyari Lajos, a Háromszék főszerkesztője. Innen indult útnak az Erdélyi Magyar Kezdeményezés mozgalma, mely elsőként bontotta meg az RMDSZ addig szilárdnak hitt egységét, itt szakadt először igazán két pártra a magyarság, s az RMDSZ helyi potentátjainak az UPE (Udvarhelyi Polgári Egyesület) elszánt frontharcosaival kellett felvennie a küzdelmet a város politikai birtoklásáért. A polgármesteri széket mindmáig Szász Jenő, egykori ,,független”, időközben a Magyar Polgári Szövetség országos elnökévé avanzsált politikus szerezte meg. Székelyudvarhely első igazi nagy botránya a ,,Cserehát” néven elhíresült svájci–román panama, melynek folyományaként a legmagyarabb városba görög katolikus román apácarend telepedhetett, s a kormány fegyveres támogatásával gyökeret is vert ott. S vélük együtt terjeszkedik, ,,honfoglal” a város két-három százaléknyi románsága. Szász Jenő ígérte, hogy magyar költségvetési és alapítványi támogatásokkal egyszerűen visszavásárolja a város tulajdonát képező, csereháti fundusokra emelt épületegyüttest. Azóta sem történt semmi, leszámítva néhány elveszített pört. Újabb botrány: a város jól felszerelt nyomdáinak egyikében nyomtatták ki az MSZP hírhedett propagandaújságját, melyben válogatott hazugságokkal próbálják rémítgetni Magyarország szavazópolgárait a kettős állampolgárság ügyében tartandó december 5-i referendum esetleges igenlésének ,,szörnyű következményeivel”. Közben a székelyudvarhelyi Tamási Áron Líceum főépülete veszélybe került, sürgős felújításra szorul. Pénz viszont nincs, a Világbank visszamondta megígért támogatását, az egyház javára hozott reprivatizációs döntésre hivatkozva. /Magyari Lajos: Szép, új erdélyi világ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 26./
2004. december 4.
A Háromszék részleteket közölt Duray Miklósnak, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja ügyvezető alelnökének a Köztársaság téri, december elsejei kormányellenes tüntetés résztvevőihez intézett leveléből. „A nemzet akkor kerül veszélybe, ha belülről bomlasztják. Mert a nemzet szervezete ugyan képes védekezni a külső támadásokkal szemben, de megroskad a belső kórtól. Soha nem gondoltam volna, hogy tizenöt évvel a rendszerváltás után Magyarországon olyan véres vita alakulhat ki nemzeti közügyben, mint most az állampolgárság miatt. A magyar állampolgárság folytonossága belső jog szerint több mint ötven évvel ezelőtt, a kommunista puccs után szűnt meg, az akkori magyarországi parlament döntött így, ezért nem véletlen, hogy ma utódaik szeretnék megakadályozni helyreállítását. A nemzeti tudat elleni támadásaik ugyancsak régi gyökerűek. Leggyakoribb eszközük az érzelmek pénzre cserélése, a társadalom megosztása akár hazugság árán is, ám legújabban a lelkiismeret és az értelem szembeállításával próbálkoznak. Mert lássuk: szembeállították egymással a két, egy tőről fakadó érzelmet is, a hazafiasságot és a nemzeti érzést. Mert szerintük hazafi az, aki nemet mond a nemzetre.” „A határon túli magyarok azért vannak szülőföldjükön, mert szeretik szülőföldjüket, és a trianoni határok meghúzása ellenére ott maradtak, noha akkor több okuk lett volna az elhagyására, mint most. Vannak, akik azt terjesztik, hogy közülük több mint nyolcszázezren magyar állampolgársággal a zsebükben egyszerre felkerekednek, és vérszívó siserehadként ellepik Magyarországot. Sőt, mi több, mindannyian egyszerre felveszik a nyugdíjukat, a munkanélküli-segélyüket, a családi pótlékot, a szociális támogatást, a gyermeknevelési támogatást, mindegyikük ,,csak azért is” veseműtétet hajtat végre magán, és ugyanabban az időben igénybe veszik az összes utazási meg egyéb kedvezményt, sőt, még temetési hozzájárulást is. Ugyanis a több mint ötszázmilliárd forintot kitevő tehertétel és a húszezer forintos adóteher-növekedés csak ilyen feltételekkel lehet igaz.” „ Sokan a rendszerváltozás után kezdtek rádöbbenni, hogy magyarnak lenni többet jelent, mint magyarul beszélni vagy Magyarországon lakni, mert a magyar nemzet tagjai sokkal többen vannak, mint Magyarország lakossága. Ezt ma már egyre többen tudják. Ezért mondjunk nemet a nemre, hogy igen legyen belőle.” /A nemzet belső bomlasztása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 4./
2005. február 4.
Meddig mehet el egy rendező egy klasszikus mű átértelmezésében? Az utóbbi időben a sepsiszentgyörgyi színház előadásain a jámbor néző időnként meglepetten kapkodja a fejét. Rómeó és Júlia külvárosi szlengben beszél, az Úristen hálóingben járkál, Othelló falra mászik, majd kötélen lóg. A Háromszékben mindezt az egekig dicsérte a kritika. Bizonyára létezik egy társadalmi réteg, szűkebb nézői csoport, amely igényli mindezt, ezért ezt kamaraszínház keretében kellene bemutatni. Az ,,egyszerű” vagy alkalmi nézőknek hagyják meg a színművészet klasszikusait annak, amik mindig is voltak. /Szőcs Viktor: Műhelymunka – és eredménye… = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./
2005. február 17.
Nagy az érdeklődés Hódmezővásárhely tiszteletbeli polgára címért, annak ellenére, hogy eddig a Háromszék napilap mellett csak az újvidéki Magyar Szóban jelent meg tudósítás a lehetőségről. Hódmezővásárhelyen külön tisztviselőt jelölnek ki a kérelmek gyűjtésére, elkészült az adománylevél tervezete. Amennyiben jogszabály nem tiltja, külön anyakönyvet szeretnének nyitni a tiszteletbeli polgárok számára. Az anyaországi önkormányzatok is érdeklődnek, Debrecenből keresték meg őket azzal, hogy az ötletet ők is alkalmazzák. /Grezsa István: Gyarapodnak Németh László városának tiszteletbeli polgárai.= Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 17./
2005. február 19.
A hetvenöt esztendős Csoóri Sándort köszöntötte a Háromszékben Bogdán László. Nomád értelmiségiként vallotta Csoóri: ,,…a szélárnyék elmélete bizonyos idő után lomposítóvá és züllesztővé válhat, évtizedeken át a gondolkodás kijelölt sávján belül mozogni csupán előbb-utóbb a képzelet és az akarat káros beszűkülésével jár együtt. Ami legalább olyan komoly eltékozlása a nemzeti vagyonnak, mintha búzát, ércet, aranyat pocsékolnánk.” Nem rajta múlott, hogy a magyar világ nem olyan lett, mint amilyennek ő és társai elképzelték, írta Bogdán László. /Bogdán László: Egy nomád értelmiségi. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 19./
2005. március 10.
A Basa Tamás Gazdasági-Kulturális Egyesület Igazgatótanácsa Farkas Árpádot és Dr. Grezsa Istvánt díszoklevéllel tüntette ki „Nemzeti önazonosságunk védelmezője” címmel. Farkas Árpád költő, a Háromszék napilap főszerkesztője a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjével történő kitüntetés átvételét visszautasította, ezért a határon kívüli összmagyarságért tett kiállásáért, Dr. Grezsa István hódmezővásárhelyi megyei képviselő javasolta a Hódmezővásárhely tiszteletbeli polgár cím adományozását a történelmi Magyarország elcsatolt területein élő magyarok részére. /Pásztori Tibor Endre elnök: Nemzeti önazonosságunk védelmezői. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./
2005. március 18.
Értékénél nagyobb sajtót kapott, s a természetesnél több vitát, aláírásgyűjtést, ellen-aláírásgyűjtési akciót eredményezett Eörsi Mátyás SZDSZ-es országgyűlési képviselő március eleji kolozsvári látogatása. Valójában azért érkezett, hogy kitapintsa, milyen fogadtatásban részesülnének a szocialista/liberális politikusok, esetleg Gyurcsány Ferenc, megtisztelnék jelenlétükkel a március 15-i ünnepségeinket. Megtudták. A határon túli ügyekben magát járatosnak tartó politikus egy március 16-i televízióműsorban két szarvashibát is elkövetett. Eörsi ugyanis szemrebbenés nélkül állította, az erdélyi magyarság kivívta a kulturális autonómiáját. Hol, mikor, hogyan? – kérdezte a Háromszék munkatársa. Ezután Eörsi Mátyás cinikusan kijelentette: miért vár támogatást az anyaországtól a határon túli magyarság, amikor Sepsiszentgyörgyön például nemzetiszínű lobogót égetnek? Ez nem igaz. Nem égetett sem itt, sem máshol Erdélyben magyar zászlót senki. /(simó): Eörsi, hazudj, csak rajt’ ne fogjanak! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 18./
2005. március 18.
Gáspárik Attila az Erdélyi Riport /Nagyvárad/ március 10-i számában azt állította, hogy a romániai magyar lapokat vagy egyáltalán nem, vagy igen kis mértékben érdekelte a Duna Televízió új elnöke. Azt írta, a Háromszék az esemény után hat nappal, a Hírsalátában közöl valamit a változásokról, ugyanakkor ,,hosszan éljenzi a Hír TV megjelenését”. Gáspárik Attila nem olvasta a Háromszék február 12-i számát, de még a címeket sem: Merre, merre, Duna Televízió?, illetve, Mikor lesz elnök? –, továbbá a február 18-i lapszám fényképes írását (Cselényi László a Duna TV új elnöke), február 19-én pedig annyira elvakult a Hír TV-t beharangozó pár sortól, hogy nem látta meg Sylvester Lajos Hogy feljöjjön a Duna TV napja című, lényegesen hosszabb jegyzetét. /Demeter J. Ildikó: Ne csak nézzünk, lássunk is! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 18./
2005. március 23.
A múlt héten a honatyák számára bemutatott kisebbségi törvénytervezet és a belőle kivonatolt – a Krónikában meg a Háromszékben közölt – sűrítmény a teljes szövegismeret hiányában széles körű vitát nem válthatott ki, de markánsabb állásfoglalást indukált több esetben. A törvénytervezet szövege március 22-ig csak román nyelven volt hozzáférhető. A legvehemensebb tiltakozást a választási törvényből a tervezetbe majdnem szó szerint átemelt szöveg váltotta ki, amely szerint a jelenlegi parlamenti pártok kivételezett helyzetbe kerülnek, a valaha is parlamenti képviseletre törekvőknek szinte lehetetlenné válna a parlamenti bejutás. Az RMDSZ esetében a parlamentben már benn lévő pártok előjogainak törvénybe emelését – a tervezetet megfogalmazók érvelése szerint – az egységes fellépés és a parlamenti bejutás küszöbének elérhetősége indokolja. Érthetetlen a tervezetben a ,,sajtókiadványok, közszolgálati szerkesztőségek, műsorok, részlegek létrehozása a közszolgálati rádióval és tévével együttműködve” és ,,a kisebbségek nyelvén működő szerkesztőségek vezetőinek kinevezése, illetve leváltása” passzus. A leglényegesebb ellenvetéseket magának a ,,kulturális autonómiának” a felemás, nem értelmezhető megjelenítése váltotta ki. Kár, hogy elmaradt a már létező autonómiatervek készítőivel az egyeztetés, jegyezte meg Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: Jaj a kisebbségek kisebbségeinek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 23./
2005. április 13.
Tófalvi Zoltán kiegészítette Sylvester Lajosnak a Háromszék 2004. november 5-i számában megjelent írását, amelyben az Angliában élő Szalay Edda segítségével a mártírhalált halt Szalay Attila emlékét idézte fel. A Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség 1958. február 22-e és 27-e között látogatott Romániába. Kádárnak az erdélyi magyarság elárulását jelentő beszéde 1958. február 24-én hangzott el Marosvásárhelyen. Ez a beszéd a nacionalista kurzus útjára lépett román hatalomnak felkínálta a lehetőséget, hogy leszámoljon az ,,ellenforradalmár-gyanús”, a magyar nemzeti szabadságharccal őszintén együtt érző erdélyi magyarokkal. Marosvásárhelyen nemcsak azt állította Kállai Gyula, hogy Magyarországnak nincsenek területi követelései a szomszédos államokkal, hanem azt is, hogy a magyar ,,ellenforradalom” elsősorban Romániára jelentett volna óriási veszélyt, hiszen területi követeléseket fogalmaztak meg. Valójában még véletlenül sem fogalmaztak meg területi követeléseket. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem diákjai által megfogalmazott követelések 16. pontjában szerepelt annyi, hogy a nemzetközi fórumokon Magyarország képviselje a határon túli magyarok kérdését is. Kádárék tehát hazudtak, s ugyanakkor követelték az ,,ellenforradalmárok” példás megbüntetését. A küldöttség alig hagyta el Románia területét, a Kolozsvári III. Hadtest Katonai Bírósága 1958. február 27-én a korábbi ítéletekhez viszonyítva példátlanul szigorú büntetéseket rótt ki a Fodor Pál csíkszeredai vasútépítő mérnök nevével fémjelzett perben: a fővádlottat /Fodor Imre, Marosvásárhely 1996 és 2000 közötti polgármesterének édesapját/ 25 évi szigorított börtönbüntetésre ítélte, az ötödrendű vádlottat, Csiha Kálmánt, az Erdélyi Református Egyházkerület nyugalmazott püspökét pedig tízévi börtönbüntetésre. A 2004. december 5-i népszavazás gyökerei az 1958. évi, nemzetárulásként számon tartott ,,látogatásig” is visszanyúlnak. Kádárék látogatását követően egymás után hozzák a halálos ítéleteket és az életfogytiglan tartó börtönbüntetéseket: a Szoboszlay Aladár római katolikus pap nevéhez kapcsolódó legnagyobb politikai perben tíz személyt ítéltek halálra és végeztek ki 1958. szeptember 1-jén. Háromszék két neves személyisége, Ábrahám Árpád torjai római katolikus plébános és dr. Kónya István Béla ügyvéd is a mártírok között volt. Ugyancsak a kádári ,,látogatás” után került sor az ozsdolaiak perére, amelynek során Szígyártó Domokos molnárt 1959-ben azért ítélték halálra és végezték ki, mert kétszer rálőtt a kollektív gazdaság megalakulását tűzzel-vassal erőltető helyi párttitkárra. Tófalvi most készíti mindkét per teljes levéltári dokumentációját. A Szoboszlay-per levéltári anyaga meghaladja a 30 ezer oldalt, Szígyártó Domokos és négy vádlott-társának a perirata 10 ezer oldal körüli! Külön tanulmány készül a sepsiszentgyörgyi, német származású Hubbes Márton ritkán emlegetett hőstettéről is: a magyar forradalom hatására magyar nemzeti lobogóval vonult végig a város főterén. Nagy Lászlóék a budapesti Petőfi Kör mintájára hozták létre a Kossuth Kört. Háromszék tehát óriási véráldozattal fizetett azért, mert együtt érzett a magyar forradalommal. A Kisborosnyón Damó Gyula tanító jóvoltából felállított emlékmű híven tükrözi ezt a helytállást. A kádári diktatúra első kivégzett hőse – Dudás József – erdélyi volt, Gernyeszegről, illetve Marosvásárhelyről származott. A Corvin-köz legendás hősei, a Pongrácz fivérek Szamosújváron látták meg a napvilágot. Az újabb levéltári kutatások arra is fényt derítettek, hogy sok erdélyi fegyverrel a kezében harcolt a forradalom győzelméért. Köztük van a gyimesbükki Nagy Lakatos János, aki a Miskolc környéki harcokban vett részt. A Szekuritáté itthon azonosította és ítélte el súlyos börtönévekre. Így került sor arra a perre is, amelynek mártírja Szalay Attila 28 éves technikus. A jelenleg is Sepsiszentgyörgyön élő Jancsó Csaba, Bordás Attila, Szabó Lajos jóvoltából a Háromszék olvasói sokat tudnak a Székely Ifjak Társasága nevű szervezetről, amelynek kiskorú diákjai 1957. március 15-én megkoszorúzták a Sepsiszentgyörgy központi parkjában álló 1848-as honvédemlékművet. Szalay Edda meglepődne, ha olvashatná az édesapjára vonatkozó levéltári dokumentumokat, a vádpontokat. A Szekuritáté által összeállított vádiratokat, a dokumentumait nagy-nagy fenntartással kell kezelni. A Szekuritáté megpróbált hiteles bizonyítékokat is összegyűjteni, s ezeket felnagyítva fogalmazták meg a vádakat. Az 1958/466. számú ügyirat Szalay Attilára vonatkozó dokumentumai szerint Szalay Attila lakatos ellen 1958. április 12-én indította el a nyomozást Fábián Márton marosvásárhelyi szekus főhadnagy. A vád: ,,...a magyarországi ellenforradalmi események idején Szabó Lajossal közösen kommentálták a külföldi rádióadók híreit, felnagyították a Magyar NK ellenséges elemeinek tevékenységét, ellenségesen nyilvánultak meg a népi demokratikus rendszerrel szemben. A beszélgetéseket követően Szalay Attila gyanúsított megegyezett Szabó Lajossal, hogy utóbbi létrehoz egy ellenforradalmi szervezetet, amelynek tagjai nacionalista, sovén érzelmű elemek. Szalay Attila megfogadta, hogy személyesen támogatja a szervezet felforgató tevékenységét, és mindvégig megfelelő tanácsokat ad az ellenforradalmi működésük során.” Szalay Attila egy német márkájú pisztolyt és hozzá tartozó golyókat szerzett. A Szalay Attilát és társai perében a kilenc fiatal névsora: Szalay Attila, Szabó Lajos, Bordás Attila, Gyertyánosi Csaba, Jancsó Csaba, Gyertyánosi Gábor, Jancsó Sándor, Molnár Béla és Sándor Csaba. A vádirat szerint Szalay Attila vezetésével egy nacionalista csoport létrehozta a Székely Ifjak Társasága nevű ellenforradalmi szervezetet. – Az 1956-os, kapcsolódó politikai perek azonos klisék szerint zajlottak. Igyekeztek háromnál több személyt letartóztatni, vád alá helyezni, hogy rájuk süthessék a ,,szervezet” bélyegét. A vádirat sejteti: milyen brutális, szadista módszerekkel próbáltak vallomást kicsikarni a letartóztatottakból. A vádlott-társak kihallgatásainak jegyzőkönyvei alapján állították össze a vádiratot, a vádlott-társak voltak a tanúk. A bírói testület tagjai, az egykori börtönőrök akik halálra kínozták Szalay Attilát, még élnek. A Volt Politikai Foglyok Szövetsége háromszéki szervezete elnökének, Török Józsefnek a drámája is bizonyítja, hogy 1965-ben, 1966-ban is ítéltek el erdélyi magyarokat azért, mert tíz évvel korábban együtt éreztek magyarországi sorstársaikkal. A Pongrácz fivérek kiskunmajsai kápolnájában – Tófalvi Zoltán kutatásai alapján – központi helyen látható Erdély 1956-os mártírjainak teljes név- és személyi adatsora. Tófalvi levéltári kutatásai alapján rövidesen elkészül a börtönben agyonvertek, agyonkínzottak teljes névsora is, curriculum vitae-je, köztük a Szalay Attiláé is. /Tófalvi Zoltán: Élő múlt: Kiegészítés a SZIT-perhez. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 12., folyt. ápr. 13./ Előzmény: Sylvester Lajos: Megmaradt a vadság a maga szépségében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2004. nov. 5./
2005. április 18.
A Szabadság napilapot először hívták meg a székely lapok találkozójára. Az eseménynek Szováta adott otthont április 16-án, a Maros megyei helyszín házigazdája a Népújság volt. Megnyitó beszédében Makkai János, a Maros megyei napilap főszerkesztője kiemelte, milyen fontosak ezek az időszakos találkozások, amelyen a Népújságon és Szabadságon kívül a Hargita Népe, a Háromszék és a Brassói Lapok képviseltette magát. Ezt követően, a lapok munkatársai, kötetlen szakmai megbeszélésen vettek részt. /P. J. A.: Székely lapok találkozója. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 18./
2005. május 17.
Bocskai-díjjal tüntette ki a Bocskai Szövetség a Háromszék szerkesztőségét, értesítette a lapot dr. Kreczinger István elnök. A szervezet immár tizennegyedik alkalommal osztja ki az elismeréseket egy-egy Erdélyben, Magyarországon és Nyugaton élő személyiségnek, 1996 óta a felsoroltakon kívül egy intézménynek is, aki, illetve amely ,,a Bocskai Szövetség programjából eredő erkölcsi-politikai értékrend szerint kiemelkedően szolgálja nemzetünket, ezen belül az erdélyi magyarságot”. A díjátadásra május 29-én Koltón kerül sor. Az eddigi díjazottak között van Beke György, Böjte Csaba, Egyed Ákos, Gergely István, Kató Béla, Orbán Viktor, Pomogáts Béla, Tempfli József, Tőkés László. /Bocskai-díjas a Háromszék. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 17./
2005. május 31.
Koltó 600 éves jubileumi rendezvénysorozata keretében a Bocskai Szövetség átadta idei díjait. A magyar nemzet kiemelkedő szolgálatáért alapított Bocskai-díjat idén a Háromszék szerkesztősége is kiérdemelte. Koltón május 28-án olyan neves Bocskai-díjasok tartottak előadást, mint Szűrös Mátyás, illetve Chrudinák Alajos ismert médiaszakember. Május 29-én, vasárnap az istentiszteleten az igét Tőkés László püspök hirdette, aki maga is 1996-ban megkapta a Bocskai-díjat. Idén az elismerést a Bécsben élő Antal Imre és felesége, Sebestyén Ágnes előadóművészek, Lakner Zoltán tanár, a Mocsáry Lajos Alapítvány mindenese, Bayer Zsolt publicista, Ferencz Béla ferences atya, akit páter Ervinként ismert meg a magyar közösség, és intézményként a Háromszék. Az ünnepségen a Bocskai Szövetség illetékesei bejelentették, hogy a rekecsini csángómagyar iskola támogatására a Régiók Szövetségével együtt nagyszabású gyűjtőakciót indít. /Ferencz Csaba: Bocskai-díj a Háromszéknek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 31./
2005. június 17.
A Háromszék megyei szaktanácsadó testület tagjai a Háromszék június 9-i számában megjelent Kötelező című cikk valótlan kijelentéseit visszautasítják. Az óvodai oktatás terén második éve szerepel már az országos nevelési programban az ökológiai nevelés. Háromszék megyében régóta működik az óvónők Pro Natura mozgalma, akárcsak az Erdei Óvoda program. Ezek szolgáltak kiindulópontként a Bóbita Környezetvédő Óvónők Egyesülete megalapításához. Ők készítették a környezetvédelmi helyi óvodai programot és a Zöld Napok Ökokalendáriumot. Hangsúlyozták, hogy a kiadványok megvásárlása nem kötelező. /Bartók Szende, Bardócz Anikó, Elekes Ildikó, Márk Emese, Molnár Dalma, Péter Izabella, valamint Prezsmer Imola szakfelügyelő: A kiadványok megvétele nem kötelező. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 17./ Az újságíró válaszolt erre a visszautasításra: igenis kötelezővé tették a kiadvány megvásárlását. Elkezdődött a hajtóvadászat: azt keresték, ki volt az ,,informátor”? /Szekeres Attila: Fentről jött. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 17./
2005. június 22.
Egyre-másra jelentek meg a magyar sajtóban a beszámolók arról, hogy a VIII. osztályt végzett magyar gyerekek közül feltűnően sokan buktak meg a képességvizsgán, nagy részük a román nyelv és irodalom miatt, főleg az olyan megyékben, ahol a magyarok túlnyomó magyar többségű településeken élnek. Szilágyi N. Sándor hosszadalmasan kifejtette, szükség van arra, hogy magyar iskolákban a román nyelv tanítása első osztálytól ne csak a negyedik elemiig, hanem a középiskola, a líceum végéig a nyelvelsajátítás szempontjait követve történjen. A törvénymódosítás után pedig rögtön ki kell dolgozni a modern nyelvoktatás elveit követő, szakszerű tanterveket, és megírni az ezekhez tartozó korszerű nyelvtanítási módszereket követő tankönyveket. Miért is buknak meg a magyar gyermekek románból évről évre? Erre Simó Erzsébet már tavaly megadta a választ a Háromszék 2004. július 19-i számában: azért, mert ,,nem sikerült e majdnem másfél évtizedes időszak alatt azt sem elérni, hogy a politika, a nemzeti kizárólagosság avítt elve távol maradjon az oktatástól. Hogy a magyar, de szlovák vagy török, tatár, illetve ukrán gyermekeket a modern pedagógia és módszertan eszközeire támaszkodva tanítsák meg a román nyelv és irodalomra, az ország történelmére és földrajzára, ne talpig trikolórba öltözött honatyák habókos elképzelése szerint. A sokat vitatott tanügyi törvényt az elmúlt hat-hét esztendő alatt az RMDSZ meg sem próbálta megváltoztatni, a magyar egyetemekért folyó küzdelemben elveszett az igazi cél: minőségi oktatás az elemi, általános és középiskolákban, valamint a fiatal magyar értelmiség újratermelése a felsőfokú képzésben. /Szilágyi N. Sándor: Miért buknak meg a magyar gyermekek románból? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 21., folyt.: jún. 22./
2005. június 25.
Csernáton nem falunapokat, sörfesztivált, hanem színvonalas művelődési napokat szervezett. Immár negyedik alkalommal. Két magyarországi település Bogyiszló és Kaszaper küldöttsége is megjelent. Június 24-én a Petőfi Sándor Művelődési Otthonban Bölöni Dávid csernátoni polgármester nyitotta meg a háromnapos rendezvényt, majd Magyari Lajos költő, a Háromszék főmunkatársa megnyitotta Haszmann Júlia Réka képzőművész egyéni tárlatát, Salamon Ferenc ex libris-gyűjteményét pedig maga a gyűjtő mutatta be. A Haszmann Pál Múzeumban megnyílt a Felső-háromszéki Népművészek Egyesületének kiállítása. Az író-olvasó találkozón Farkas Árpád költő, a Háromszék főszerkesztője Határátkelés című új könyvét, Duma-István András Csángó mitológia című könyvét és Albert Ernő néprajzkutató három legújabb munkáját mutatták be. /Iochom István: Megkezdődtek a művelődési napok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 25./
