Okt. 29-én ünnepélyesen felavatták a mozgássérült gyermekek szanatóriumát Püspökfürdőn. Ez az egyetlen olyan intézmény Romániában, ahol a gyermekeket 16 éves korukig kezelik, emellett tanítják is. Az épület felújításában segítséget nyújtott szervezetek képviselői jelen voltak /többek között a lichtesteini Vöröskereszt, a Máltai Szeretetszolgálat/, továbbá a magyar kormány képviseletében Törzsök Erika, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökhelyettese. /Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 1./
1998. július 7.
Budapest után Zalaegerszeg önkormányzata is segélyakciót indított, és egy millió forintot ajánlott fel a romániai árvizektől leginkább sújtott Maros megye károsultjainak. A kolozsvári lap értesülései szerint a magyarországi Vöröskereszt megyei szervezete is csatlakozott a humanitárius kezdeményezéshez. /Szabadság (Kolozsvár), júl. 7./
1998. július 27.
Az árvízkárosultak megsegítésére 6,7 millió forint anyagi támogatást adott át júl. 27-én Németh Zsolt külügyi államtitkár Szatmárnémetiben a magyar kormány és a vöröskereszt nevében. Az átadás alkalmából találkozott a megye vezetőivel, Riedl Rudolf prefektussal, Gheorghe Miklaus megyei tanácselnökkel, Szabó István alelnökkel és másokkal. Az átadást követő sajtóértekezleten Németh Zsolt válaszolt az újságírók kérdéseire. Elmondta, hogy a román kormány vezetőivel való találkozáson egyetértettek abban, hogy a két ország kapcsolatait a szavak és nyilatkozatok helyett a tények jellemezzék. Az új magyar kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy Románia állampolgárai vízum nélkül utazzanak az EU országaiba. Nem lehet jó szomszédságról beszélni olyan országgal, amelyik rosszul bánik kisebbségeivel. A magyar kormány nem fog olyan döntést hozni, amellyel az RMDSZ nem ért egyet, olvasható Sike Lajos tudósításában. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 29./ Németh Zsolt államtitkár Szatmárnémetiben találkozott az RMDSZ és a történelmi egyházak képviselőivel. Elmondta, hogy a kormány még idén szeretné megrendezni a magyar-magyar csúcstalálkozót. /Záróra rovat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 30./
2000. február 1.
Kós Antal cipész mesélte el élettörténetét. 1945. január 3-án deportálták a Szovjetunióba. 1947-ben indultak haza. A román határon megállították őket. Három hónapig tárgyalt a magyar, a román és a szovjet képviselet, hogy a hadifoglyokat hazaszállító szerelvényen levő erdélyi magyarok hova mehetnek. Addig a Magyar Vöröskereszt élelmezte őket. Ugyanakkor Magyarországnak és Romániának ki kellett fizetniük az oroszoknak a fejdíjat. Kós Antal végül 1947. szeptember 21-én hazaérkezhetett. /Elek György: "Egész életemben a szakmám mentett meg a nehézségektől" = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 1./
2002. szeptember 25.
Bethlen Anikó hétéves kora óta tolókocsiba kényszerült. Ma, hatvanhárom évesen is tevékeny, segélyhívásokra válaszol, intézkedik, orvosokkal, papokkal beszél, mindig mások érdekében. Bethlen Anikó grófnak született. 1949 március elsején hirdették ki az államosításra és a "nép ellenségeire" vonatkozó törvényt; másnap éjjel a bőrkabátosok jöttek értük a madarasi kúriára. Következett az úgynevezett D. O., a domiciliu obligatoriu, azaz a kényszerlakhely. Marosvásárhelyen húzódtak meg. Amikor Bethlen Anikó a Bolyai Líceumba akart iratkozni, az akkori igazgató kijelentette, hogy Bethlen-sarj be nem teszi a lábát az intézetbe. Így került Nagyszebenbe, ahol megtanult németül. Német, angol és francia tudásának hasznát veszi: sok külföldi szervezethez vagy vöröskereszthez címzett levelet írt meg mások nevében. Beteg testével és származásával Bethlen Anikó soha nem kaphatott állást. Lakásában ezért reggeltől estig tartotta az idegennyelv-órákat. Keresetéből a család régi, értékesebb tárgyait próbálja visszavásárolni. Otthona valóságos múzeum. - Bethlen Anikó néhány évvel ezelőtt alapítványt hozott létre, hogy segítsen a testi fogyatékosokon. Az eltelt négy év alatt a Bethlen Alapítvány országszerte csaknem négyszáz tolókocsit osztott szét. Jönnek hozzá a segélykérő levelek. A románok is hozzá fordulnak, volt, aki így címezte levelét: Contesa maghiara din Targu Mures. A gyógyszereket is ő osztja ki, a Richter Gedeon meg más gyógyszer-lerakat időnként feltölti a készleteit. Magyarországról száznyolcvan számítógépre való alkatrészt is kaptak. Összeszereltette, és kiosztotta alapítványoknak, vidéki iskoláknak, cserkészeknek. Tizenegynéhányat megtartott, és ezekkel a városban első ízben szerveztek tanfolyamot a rokkantaknak. Bethlen Anikó beindította be a könyvkötészeti tanfolyamot, szintén a rokkantaknak. /Szucher Ervin: Tolókocsiból a rászorultakért. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./
2003. július 21.
Tempfli József római katolikus megyéspüspök öt éve pereskedett a nagyváradi Püspöki Palota visszaadása ügyében. A palotában van a Kőrösvidéki Múzeum. Most visszakaptak egy kis részt a palotából. Legalább beléphetnek a palotába és egy részét birtokba vehetik, ez csak egy tizedét képezi az egész épületnek. Október 1-től pedig még négy szobát ígértek, idén tehát hét szoba és a kápolna kerül a püspökség használatára, maga az ingatlan telekkönyvileg eddig is a püspökségé volt. Sok a felújítani való, van olyan szoba, ahol ki kell cserélni a parkettet, mert teljesen elkorhadt, vagy például fel kell szerelniünk egy teljes mosdót. Legalább 25 éve nem festettek azon a részen, repedtek a falak. A püspök bízik Szent László segítségében. Püspöki címerére is őt tette. Egész életében Szent Lászlóhoz fohászkodott, aki mind Nagyvárad városának, mind az egyházmegyének az alapítója és éppen Szent László napján tudtak belépni először a palotába. Az Úristen a csodáit sokszor emberek által hajtja végre. Szerencsésen együttműködtek magyarok és románok a legfelsőbb szinttől a megyei szintig. Tempfli püspök úgy tervezi, hogy legelőször maga a püspökség költözik át, másodszor az adminisztratív személyzet, a Kanonok-soron a Szent László Gimnáziumot szeretnék bővíteni , most szűkösen vannak. Újra kellene indítani a teológiát is, az most csak kényszerből van Gyulafehérváron. Ezért törekszenek, hogy minden tárgyból legyen egy magas képzettségű papjuk, mert Róma is csak úgy hagyja jóvá a teológiai főiskolát, ha legalább a fő tárgyakból, doktorátussal rendelkező, de legalábbis doktori fokozatot elért oktató van. Előírás, hogy legalább egy 30 ezer kötetes könyvtára legyen egy teológiai főiskolának. Szeretnék egy helyre összpontosítani a szervezeteket, a katolikus nőszövetséget, Máltai segélyszervezetet, a Vöröskeresztet, az ifjúsági szövetségeket. Tíz épületet kapnak vissza ebben az első fázisban. Az első hatból három Szentjobbon van: visszaadták az iskolát, a malmot és az apátsági épületet. Telegden visszakaptak egy iskolaépületet, Élesden egy általános iskola épületet, Szilágysomlyón a volt gimnáziumot. /Balla Tünde: "Isten a csodáit emberek által hajtja végre". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./
2003. szeptember 11.
December 31-éig kérhetnek kárpótlást az etnikai alapon meghurcolt emberek. A második bécsi döntés nyomán a Romániában maradt országrészekből a visszatért Észak-Erdélybe menekült magyarok közül csak kevesen kérték a kárpótlást. Szakemberek szerint a magyar nemzetiségűek kárpótlását nehezíti, hogy még nem kerültek elő azok az iratok, amelyek a menekülő magyarok adatait rögzítik. Történeti források szerint az 1940. aug. 30-ai második bécsi döntést követően Dél-Erdélyből közel 200 ezer magyar menekült a Magyarországhoz visszatért Észak-Erdélybe, ahonnan viszont legalább annyi román távozott a Romániában maradt országrészbe.A kárpótlást igénylő román nemzetiségű állampolgárok legnagyobb része azzal igazolja etnikai alapon történt meghurcoltatását, hogy amikor 1940 őszén Észak-Erdélyből Dél-Erdélybe menekült, a román hatóságoknál jelentkezett, ahol nyilvántartásba vették, és segélyben is részesítették őket. Kolozsváron az utóbbi időben egyre többen keresik fel az állami levéltárat, amely kiállítja a kért dokumentumot. Kiss András kolozsvári nyugalmazott főlevéltáros szerint a Dél-Erdélyből Észak-Erdélybe menekült magyarokat is minden bizonnyal nyilvántartásba vették a magyar hatóságok, a baj csak az, hogy erről még nem került elő irat. A nemzeti hovatartozása miatt 1940. szeptember 6-a és 1945. március 6-a közötti időszakban meghurcoltak kárpótlásáról törvény rendelkezik. Valamennyi román állampolgár, akit a vonatkozó időszakban külföldi gettókba és koncentrációs táborokba hurcoltak, koncentrációs lágerekben vagy más helyeken fogva tartottak, kitelepítettek, kiutasítottak vagy menekülésre kényszerítettek, kárpótlásban részesül. Hasonlóan kárpótlásra jogosultak, akiket kényszermunkaosztagokba hurcoltak el, akik túlélték a "halálvonatot", akiknek férjét vagy feleségét nemzetiségi hovatartozása miatt kivégezték, és utólag nem házasodott újra. Az érintettek a besorolásuktól függően havi 300 ezer lejes juttatást kapnak a fogságban töltött minden hónapra, továbbá ingyenes gyógykezelésben és gyógyszeres ellátásban részesülnek, a városi közszállításban mindig, vasúton első osztályon, autón vagy folyami eszközön kísérőjükkel együtt évi 6 alkalommal ingyen utazhatnak. Emellett jár még évi egy ingyenjegy gyógyfürdőre, díjmentes rádió-, telefon- és televízióbérlet, elsőbbség telefonbeszerelésre, igénylésre pedig ingyenes nyughely.A nemzetiségi alapon történt meghurcolást kérésre az illetékes intézmények által kibocsátott hivatalos papírokkal lehet bizonyítani. Ilyen okmány lehet például a katonakönyv vagy a kényszermunkára hurcoltak esetén a pitesti-i 02405. számú katonai egység által kibocsátott bizonylat, de a tanúsító okmány származhat a Nemzetközi Vöröskereszttől vagy bármelyik koncentrációs táborból is. Kerekes Károly RMDSZ-es képviselő elmondta: Maros megyében a Tg. Jiu-i lágert megjárt magyarok már kapják a kárpótlást. Kovászna megyében több mint 500 kérvényt tárgyaltak eddig, az esetek több mint 90 százalékában pozitív döntés született.Háromszéken több olyan egykori fogoly nyújtotta be kárpótlási kérelmét, akit 1944 őszén a barcaföldvári haláltáborba hurcoltak a román hatóságok. Az elbíráló testület azzal utasította el kérvényüket, hogy bár a benyújtott papírokból egyértelműen kiderül, hogy Földváron tartották őket fogva, nem igazolt az etnikai meghurcoltatás ténye. A kézdialbisi Bod András szerint igazságtalanság történt akkor is, amikor 1944 őszén otthonából sok társával együtt magyarságuk miatt Földvárra internálták, és most is, amikor kérvényét elutasították. /Benkő Levente: Csak a magyarok nem szenvedtek? = Krónika (Kolozsvár), szept. 11./
2004. június 30.
A Vöröskereszt kimutatása szerint Romániában 1,8–2,5 millió roma nemzetiségű személy él, a hivatalos statisztikák szerint azonban mindössze 450 ezer cigány él az országban. Jelen pillanatban Közép–Európában Romániában él a legtöbb roma. /(fi): Romániában él a legtöbb roma lakos. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 30./
2005. november 7.
November 6-án az idősek köszöntésével kezdődött Csíkszentmártonban a hagyományos Szentmárton Napok rendezvénysorozat, majd ünnepi szentmisét tartottak. A következő napok műsorán szerepel a Lúdas Matyi, bemutatkozik a Vöröskereszt és iskolai sportrendezvények kezdődnek. Lesz könyvbemutató, több előadás, emlékplakettet avatnak Mátyás József emlékházánál. /Csíkszentmártoni rendezvények. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov.7./
2006. május 22.
Május 20-án Nagyenyeden a Dr. Szász Pál közösségi házban országos konferencia keretében ünnepelte megalakulásának 15. évfordulóját a romániai Máltai Szeretetszolgálat, amely 1991-ben 27 alapító taggal jött létre Temesváron. A tanácskozáson részt vett a romániai szervezet elnöke, Puskás Bálint szenátor, Barla Zsuzsa főtitkárnő, a szervezet lelke és mindenese, illetve Bárányi Ferenc alelnök. Barla Zsuzsa elmondta: mindig a legnehezebb helyen és pillanatban igyekeznek segíteni. Így volt ez tavaly a bánáti, majd a moldvai, nagyenyedi árvizek alkalmával, az idén a Duna menti árvizek esetében. Tavaly 90 szociális programot bonyolítottak le, ezzel 4000 embert támogattak. 26 aktív fiókszervezetükkel szinte az egész országban jelen vannak. Van ifjúsági csoportjuk is, 450 taggal. A bedolgozóknak mintegy 80%-a önkéntes, vannak azonban olyan szakemberek is, akiket fizetni kell. Jól együttműködnek a Vöröskereszt és a Caritas képviselőivel, a párhuzamosságok elkerülése és közös tevékenységek érdekében. A bevételi források szempontjából a legjelentősebb szerepet a Nemzetközi Máltai Szervezet, valamint a Máltai Lovagrend játssza. /Bakó Botond: 15 éves a Máltai Szeretetszolgálat romániai szervezete. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./
2007. május 17.
A Hargita megyei Vöröskereszt csíkszeredai székhelyén működő Generációk Klubja szervezői március 28-án indult tevékenységük számos megvalósításról tudnak beszámolni. A minden korosztálynak nyitott klubban többek között elsősegélynyújtásról szóló előadást és amatőr színjátszókört is szerveznek. Az utóbbi legfrissebb előadásával, Csokonai Vitéz Mihály Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak című bohózatával éppen vidéki turnéra készülnek. Zsigmond Éva, a Vöröskereszt kirendeltségének igazgatója elmondta, kiváltképpen oda szeretnének elmenni, ahová hivatásos színházak ritkán vagy egyáltalán nem jutnak el. Ugyanebben az épületben működik az ugyancsak hozzájuk tartozó Ifjúsági Klub is. A Generációs Klub felszerelését (varrógépeket, tévét, számítógépet, bútorzatot) a Karmel International hollandiai székhelyű nemzetközi segélyszervezet biztosította, a gépeket az Ifjúsági Klub fiataljai önkéntes munkával szerelték fel. /Málnási Levente: Összehozzák a nemzedékeket. = Krónika (Kolozsvár), máj. 17./
2007. november 12.
A hét végén ünnepelték Nagykárolyban a színház fennállásának századik évfordulóját. A nagykárolyi színház épületét Kopecsek György tervei alapján, Bede Antal építőmester irányítása alatt, 1907-ben építették fel. Az ünnepélyes megnyitóra október 5-én került sor, a bemutató Herczeg Ferenc Déryné ifjasszony című énekes korrajza volt. A színház 1919-ig, a helyi születésű költő – drámaíró, Gáll József nevét viselte. 1920-tól az épületet Nagykárolyi Színház – Mozgó névre keresztelték, és a némafilmek korszakával elkezdődött a filmvetítés. 1926-ig csak elvétve kaptak a vándortársulatok engedélyt a színház épületének használatára, majd ez is megszűnt. A második világháború alatt minden előadást jótékony céllal rendeztek, elsősorban a Vöröskereszt javára. Az ‘50-es években a szövetkezeti kultúrcsoportok előadásai jelentették elsősorban a színházi szórakozást. 1953-ban került sor a színház épületének úgynevezett felújítására, melynek során lebontották az alsó páholysort, az emeleti részen levőket pedig befalazták. Az átépítéseknek köszönhetően a színpad és a terem addigi jó akusztikája valósággal megszűnt. A nagykárolyiak számára a színházi élményt a helyi műkedvelő csoportok és a vendégtársulatok előadásai jelentik. A mostani ünnepi előadás is a művelődési otthon műkedvelő csoportjainak a repertoárjából tevődött össze. /(ra): Évszázados ünnepség a Nagykárolyi Városi Színházban. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 12./
2008. október 24.
Az egyik legtekintélyesebb dán napilap 1956. november 13-i címlapján géppisztolyos tinédzserlány volt látható, aki a dánok szemében a magyar szabadságharc szimbólumává vált. Henning Schultz dán fiatalemberre nagy hatást gyakorolt a napilap címlapképe. Schultz a címlapot megőrizte, a forradalom 50. évfordulója felé közeledve elhatározta, hogy megkeresi az egykori géppisztolyos lányt. Internetes fórumokon érdeklődött, majd Magyarországra ment kutatni. Végül egy újságcikk vezetett nyomra: az egyik vezető dán napilap, a Berlingske Tidende 1981. november 14-i számában A hős Erika halott címmel számolt be egy ’56-os menekült, Árki József hitelesnek tűnő adatairól. A Dániában élő Árki szerint a forradalom idején a 15 éves lány vele együtt járt szakácsiskolába, majd Erika a nála 3-4 évvel idősebb barátja oldalán a felkelők közé állt. November 4-e után a Vöröskeresztnek segített a sebesültek mentésében. A fehér köpenyben dolgozó lányt munkája közben találta el egy szovjet géppisztoly halálos lövedéke. /A címlaplány nyomában. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./
