udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
6288
találat
lapozás: 1-30 ... 3541-3570 | 3571-3600 | 3601-3630 ... 6271-6288
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2004. július 23.
A marosszentgyörgyi Nagy Lajos, aki civilben fémforgácsolóként dolgozik, gazdag magán természetrajzi múzeumot mondhat magáénak. Az évek során a vadászatnak is kiváló szakértőjévé vált. Igaz, csak elméletben, az e témában összegyűjtött, mondhatni páratlan ritkaságokat is tartalmazó folyóirat- és könyvanyag révén. Megtanulta az állatok preparálását. A szoba tele van kitömött állatokkal. Vadmalac, mókusok, pele, pézsmapatkány, sündisznó, denevér, de van kipusztult madár is, a fakókeselyű. Jelenleg 140 faj van a gyűjteményében. Szeretné, ha támogatáshoz jutna és a marosszentgyörgyi kastélyban berendezhetné a vadászmúzeumot. /Bodolai Gyöngyi: Természetrajzi múzeum egy kicsi szobában. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 23./2004. július 23.
A nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban egy néprajz kutató népi hímzőnek, Elekes Juliannának állít emléket leánya, Bartos-Elekes Ildikó, aki édesanyja népi varrottasait állította ki. Elekes Juliánna életművet hímzett, tudását pedig lelkesen adta át, méltatták tárlatnyitón Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság elnöke és a népi hímző leánya. /(Balla Tünde): Szemet gyönyörködtető hímzések seregszemléje. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./2004. július 23.
A Magyar Koalíció Pártja (MKP) békaként ül a szlovák szuverenitás forrásán, és elfojtja azt, ezért azonnal ki kell ebrudalni a szlovák kormányból, mert egyedül így lehet elejét venni annak a politikai katasztrófának, hogy több százezer hektárnyi szlovák föld az egykori magyar soviniszták és kollaboránsok, vagy azok utódainak kezére kerüljenek – hangoztatta júl. 22-én Pozsonyban Ján Slota, a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS) frontembere. Szlovák törvénymódosítás nyomán, a már korábban befejeződött kárpótlási folyamat „toldalékaként" értelmezett jogorvoslat keretében mód kínálkozik a szlovákiai magyarok máig vissza nem igényelt földjeinek tulajdonjogi rendezésére. Jóllehet Simon Zsolt, a szlovák kormány MKP-hoz tartozó minisztere többször azt nyilatkozta, hogy nem kárpótlásról, hanem rendezésről van szó, a vonatkozó jogszabályok értelmezésében mégis teljes a káosz. A magyarellenes kirohanásairól elhíresült Slota közleményében felszólította a szlovák kormánypártokat, hogy „azonnal szakítsák meg az áruló kapcsolatot az irredenta Fidesszel kollaboráló" MKP-val. Slota arra intette a szlovák kormányt, hogy ajánlatosabb lenne, ha „a nemzeti katasztrófa bekövetkezte előtt észhez térne". /Ján Slota szlovák nemzeti katasztrófát lát a magyarokban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./2004. július 24.
Júl. 23-án Tusnádfürdőn a szabadegyetemen Országok, nemzetek, régiók Európája címmel rendezett program keretében előadást tartott Martonyi János, Michael Mates, és Szilágyi Zsolt. Michael Mates, az USA romániai főkonzulja a "sokszínű, de valamiképp mégis egységes" Egyesült Államok kulturális, illetve politikai különbözőségeiről beszélt. Szilágyi Zsolt EMNT-alelnök elmondta: azok az országok, régiók sikeresek, amelyek az együttműködés alapján tudják befogadni a diverzitást. Martonyi János volt magyar külügyminiszter az EU-intetgrációban rejlő lehetőségekről beszélt. Szerinte minőségileg kell lépni a nemzeti kisebbségek közösségi jogainak elismerésére, kodifikálására. "A demokrácia dilemmáit úgy lehet megoldani, hogy több demokráciát adunk" – fogalmazott. /Még több demokráciát. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./2004. július 24.
Folyamatos felkészülés az őszi parlamenti választásokra címmel adott ki sajtóközleményt az RMDSZ Demokratikus Újbaloldali Fórum elnevezésű platformja. A Bitay Ödön aláírta közlemény leszögezte, "a külön-utasok jelentkezése és zavarosban való »orvhalászata« alaposan megbolydította a dolgok normális menetét az erdélyi–romániai magyarság és érdekképviselete körében". A külön-utasok élgárdája személyes sértődöttségből, önös érdekek által vezérelve lépett az egységbontás útjára, indokolatlanul törnek a szövetség ellen. Kiemelte: a pártütők a zászlójukra tűzött területi autonómia jelszavát az RMDSZ 1993-as brassói kongresszusának programjából orozták el, azzal érvelve, hogy a szövetség semmit nem tett a megvalósításáért. Valójában az RMDSZ megállás nélkül ennek megvalósításáért dolgozott. /Az újbaloldal az RMDSZ egységéért. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./2004. július 24.
Bitay Ödön megrökönyödéssel olvasta a Háromszék júl. 22-i számában a Romániai Székely Szövetség (most értesült, hogy ilyen is van!) elnökének, Molnár Istvánnak a nyilatkozatát, melyben bejelentette, hogy történelmi tények alapján megállapítható: a székelyek nem magyarok, külön nemzet/iség?!/. Az erdélyi magyarság egysége ellen napjainkban sokan áskálódnak, de ilyen merész dőreséget senki nem állított, szögezte le Bitay. /Bitay Ödön székely-magyar, román állampolgár, Sepsiszentgyörgy: Feltör a tudatlanság. Magyarok-e a székelyek? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./2004. július 24.
A véglegesítő vizsgára jelentkezett 171 óvónő közül Maros megyében csupán 60-an kaptak az elhelyezkedéshez szükséges jegyet (7-est), s mindössze 18 tanító kapott hasonló osztályzatot. Legrosszabb a helyzet magyarból, ahol az 52 üres helyre mindössze csak hárman (!) vizsgáztak sikeresen, ami azt is jelenti, hogy anyanyelvből a tanfelügyelőség mindössze csak a megyeközponti vagy a városközeli állásokat tudja címzetes tanárokkal betölteni. /Magyarból, katasztrófa. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./2004. július 24.
Nyolc-tíz újságíró indult mikrobusszal a napokban egy átadási szalagátvágásra. Csak ketten képviselték közülük a magyar sajtót, mégis a beszélgetés többnyire magyar nyelven folyt. Magyarra váltottak át azok a román kollegák, akikről a magyar újságíró eddig azt hitte, hogy nem ismerik a magyar nyelvet, köztük az is, akiről eddig úgy gondolta, hogy hamarabb nyelne kardot, mintsem megszólaljon magyarul. Az egyik elárulta, hogy az ő anyanyelve magyar. Aztán az élet úgy hozta, hogy az apja nyelvét vitte tovább. Többen román iskolába jártak, ezért is inkább román lapnál tudtak elhelyezkedni. Ma már ezek nyíltan, vagy nyíltabban megmondják, hogy ők honnan jöttek és kicsodák. A kollegák tudják, hogy a következő években egyre jobban szükségük lesz a magyar nyelv ismeretére. /Sike Lajos: Jack Londonra hallgatva. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./2004. július 24.
A marosvásárhelyi román napilap (Cuvantul Liber) júl. 23-i számában. Dr. Mircea Dogaru történész annak a bizonyítására vállalkozott, hogy az államalapító Szent István király valójában román volt. Szerinte már Árpád fia, Zoltán is román lányt vett feleségül, unokája, Taksony úgyszintén, aki a mamától a magyarok között szokatlanul finom vonásait örökölte. Hogy a magyar történetírásban kunként (kazár) emlegetik a Taksony feleségét? Dogaru szerint a kunok országa nevet valójában az erdélyi román területek viselték. Taksony fia, Géza (Geyza) az erdélyi Gyula (Iuliu cel Batran) lányát, Saroltot vette feleségül, "akinek neve az Olt által átitatott földet (sár+olt)" jelent. Ebből a vegyes házasságból született a cikkíró szerint Voicu, Waic, azaz Vaik Olachis (törökül hőst, vitézt jelent Vajk), aki a keresztségben a Szent István nevet kapta. A leendő fejedelem már gyermekkorában anyanyelvét, a románt beszélte mind a családban, mind pedig a királyi udvarban – állította Dogaru, s bizonyításképpen Tata, Tatabánya nevét említi, ami szerinte a román tataból származik. A cikk szerint István valójában azért akarta kiterjeszteni uralmát Erdélyre, mert ezáltal az anyai örökséget vette birtokába, s ez az érzés képezte a magyar királyoknál a románok elleni örökös agresszió alapját is. – Egy dolog miatt lehet örülni a lap sűrűn szereplő történésze, Dogaru úr cikkének. Ha szavai értő fülekre találnak, ha ugyanis Szent István többíziglen is román volt, miért ne állhatna az ő szobra Marosvásárhely főterén. A magyar-román megbékélés jegyében felállíthatnának a Rózsák terén egy impozáns Szent István-szobrot. /(bodolai): Főtéri szobrot Szent Istvánnak! = Népújság (Marosvásárhely), júl. 24./2004. július 24.
Nagy a bizonytalanság a gátaljai magyar óvoda ügyében. Az előző tanács az óvoda épületét visszaadta egykori tulajdonosának. Salgán József, Gátalja város jelenlegi polgármestere arról tájékoztatott, hogy az ügy a bíróságon van. Az illetékes hatóságok ugyanis szabálytalanságot fedeztek fel a tanügy használatában lévő épületek visszaadása körül, és hivatalos vizsgálatot kezdeményeztek. Eddig a három épületből kettőt már peres úton visszaszereztek, a polgármester reméli, hogy a magyar óvoda épülete is hasonló sorsra jut. A gátaljai közösségnek is szüksége van egy zsombolyaihoz hasonló Magyar Házra, ahol ápolhatja hagyományait, szervezheti közösségi életét. Az épület végleges megszerzésével megteremtődne az anyanyelvi közösségi élet Gátalján. /Sipos János: Nem kétséges a gátaljai magyar óvoda léte. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 24./2004. július 24.
Júl. 24-én Dálnok völgyében rendhagyó szoboravatás lesz, a műút mentén lévő vendéglő előterében állítják fel Dózsa György mellszobrát, alkotója Miholcsa József, marosvásárhelyi szobrászművész, aki a panzió tulajdonos, Daragus Attila megrendelésére készítette el a művet. – A falunapok lesznek Sepsiillyefalván, Ozsdón és Egerpatakon. /(Flóra Gábor): Eseménydús hétvége Háromszéken. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./2004. július 24.
Erdély-szerte szaporodnak a népművészeti táborok. A néptánctáborok mellé sorra felzárkóznak a tárgyi népi művészetet, kézművességet népszerűsítő táborok. Idén második alkalommal bútorfestő tábor zajlik Mákófalván. Az oktató Kovács Pali Ferenc, a híres, egyben az utolsó mákófalvi bútorfestő. Kovács Pali Ferenc ragaszkodik a hagyományokhoz: kék alapra festi a sajátos kalotaszegi motívumokat. – A faluban bútorfestő iskola működött az ezernyolcszázas évek végétől a második világháborúig. /Valkai Krisztina: Bútorfestő tábor Mákófalván – második alkalommal. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./2004. július 24.
Júl. 23-25-e között tartják a III. Kisiratosi Napokat. A rendezvényt képzőművészeti kiállítással nyitották meg. A civil szervezetek vezetői a Civil szervezetek szerepe a helyi közösségek alakításában témában tartottak megbeszélést, majd a Kovách Géza szerkesztésében megjelent Kisiratos monográfiáját mutatták be. Jún. 24-én „Falvédő”-kiállításra, népi együttesek felvonulására, műsoros előadásra, fáklyás felvonulásra, tűzijátékra számíthatnak az érdeklődők. /(Nagyálmos): Kisiratos újfent ünnepel. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 24./2004. július 24.
A hetvenéves Török Gáspár fotóművész rendhagyó fotókiállítással lepte meg az őt köszöntő baráti kört és a marosvásárhelyi közönséget. Egy hónappal ezelőtt mutatták be Török Gáspár szép kivitelezésű albumát, kiderült, hogy vannak még értékes képei. Ezek a fotók láthatók az „Ami kimaradt” címet viselő kiállításon Marosvásárhelyen, a Vár Galériában. Török Gáspár 1989-től aktívan részt vett a romániai fotóművészeti élet irányításában, az AAF erdélyi fiókjának, majd a marosvásárhelyi fotóklubnak is az alelnökévé választották. /(b. gy.): Alkot és szervez. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 24./2004. július 24.
Varró János /Marosvécs, 1927. nov. 21. – Kecskemét, 2004. márc. 22./ hamvait júl. 31-én helyezik örök nyugalomra Marosvécsen, a családi sírhelyen. Varró János író, irodalomtörténész, műfordító, kritikus tanult és tanított a kolozsvári Bolyai Egyetemen. Tanulmányaiban a romániai magyar irodalom keletkezését, különösképpen a marosvécsi Helikon indulását vizsgálta, emellett Ady- és Petőfi-kutató is. Tizenhét éven át volt a kolozsvári Dacia Könyvkiadó magyar osztályának szerkesztője. Több mint 300 magyar nyelvű kiadvány gondozója. Önálló művei: Kós Károly, a szépíró című kismonográfiája 1973-ban jelent meg. Ki koronát nyer, csatát nyer! című regényét 1976-ban adták ki. 1988 óta a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán tanított. /Sipos Zsolt: Varró János (1927–2004). = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./ 1959. február 16-án a kolozsvári katonai törvényszéken megszületett az ítélet a bolyais oktatók és hallgatók (Varró János és "bűntársai") perében. A két tanársegédet: Varró Jánost 16, Lakó Elemért 15 évre, Péterffy Irént és Vastag Lajost 8-8, Páll Lajost 6 év, Iamandi Emilt és Szilágyi Árpádot pedig 5-5 év börtönbüntetésre ítélték. /Vincze Gábor: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1953 /Budapest-Szeged, 1994/ Varró János 1964. júl. 28-án szabadult /P. Sebők Anna: Kolozsvári perek 1956, Hamvas Intézet, Budapest, 2001/2004. július 24.
A zilahi Huszár Lajos Akiknek kicsengettek címmel a volt Wesselényi Kollégium utóbbi fél évszázadban búcsúzó diákjainak kicsengetési /ballagási/ kártyáit összesítette kronológiai sorrendben. Ezeket fénymásolta és összefűzte. Az 50 esztendő csak töredéke annak a történetnek, amely a zilahi oktatás történetéhez tartozik, ugyanis a város 1620 körüli kollégiumi szintű iskolája volt az őse az Erdélyben jól ismert Wesselényi Református Kollégiumnak. 1950 és 2000 között mindössze két magyar igazgatója volt a középiskolának – Moldován János és Székely László –, 1950 és 1960 között, ugyanis az iskolák egyesítése mindenkori román vezetővel járt az oktatási intézményben. A jelenben sincs másképp. 1950-ben a kicsengetési kártyákon feltüntetett 2. számú Elméleti Líceum elnevezést az Ady Endre Középiskola váltotta fel 1954-től 1962-ig. 1965-ben és 1996-ban a hatalom nem engedélyezte kicsengetési kártyák nyomtatását, kézzel írottakat küldözgettek az akkori maturandusok. 1982, 1983, 1984 – vegyes, román–magyar osztályoknak szólt a búcsúcsengő. Az 1987-ben érettségizettek egyharmada jelenleg Magyarországon, Kanadában, az USA-ban és Izraelben él. /Fejér László: Kártyás sulitörténet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./2004. július 24.
Hárman is áttelepültek Kolozsvárról Izraelbe a Ceausescu-diktatúra idején: Rappaport Ottó rendező, Szinberger Sándor operaigazgató és Junger Ervin zeneszerző. Szinberger öt könyvet írt Izraelben, melyeket Kolozsváron jelentetett meg. Junger Ervin két könyvet adott ki. Junger Ervin /sz. Temesvár. 1931. máj. 28./ Kolozsváron elvégezte a Zenekonzervatóriumot zeneszerzés, zongora és karmesteri szakon. Itt működött mint tanársegéd, gyakornok, majd előadótanár 1977-ig, Izraelbe való távozásáig, ahol különböző zeneiskolai tisztségeket töltött be. Jelenleg nyugdíjas. Junger Ervin Csendes számadás című könyvében 1965 és 1974 között az Utunkban, a Korunkban, az Igaz Szóban, az Előrében és A Hétben megjelent zenei cikkeit gyűjtötte össze. 1978-tól az izraeli Új Keletben publikál rendszeresen. Az Új Keletben publikált írásaiból válogatta a Szentföld zenéje című kötetét. /Kovács Ferenc: Emlékképek letűnt időkről. Junger Ervin könyvei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./2004. július 24.
A Népújság napilapban jó ideje a Szcientológiai Egyház jut szóhoz. Nem írták ki az egyház nevét, hanem – mint valami nagy tanító könyvből – a szcinetológusok alapítójának könyvéből (L. R. Hubbard: Dianetika – A szellemi egészség modern tudománya ) idéznek egy-egy részletet. /Tónusskála (III.). = Népújság (Marosvásárhely), júl. 24./2004. július 26.
Székelyföld autonómiájáról szándékozik népszavazást szervezni a Magyar Polgári Szövetség és a Székely Nemzeti Tanács, nyilatkozta Szilágyi Zsolt Bihar megyei független képviselő. Az autonómia megvalósulása nem veszélyeztetné Románia stabilitását a térségben – mondta a képviselő. /Népszavazás a Székelyföld autonómiájáról. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./2004. július 26.
Vasile Puscas, Románia uniós főtárgyalója Az "európai szellemmel ellentétesnek" nevezte közleményében Szilágyi Zsolt Bihar megyei parlamenti képviselő és Martonyi János volt magyar külügyminiszter tusnádfürdői nyilatkozatát. Puscas úgy fogalmazott, hogy "az Európai Unió nem a nemzetállamok szétszakítását igyekszik előmozdítani, hanem az összes tagállam kohéziójának és annak a híve, hogy összehangolja a nemzetállam bizonyos előjogait az unió haladásával. Hasonlóképpen, a regionális fejlesztésnek nincsenek politikai vagy nacionalista értékei, az a helyi erőforrások közösségi támogatással történő legjobb kiaknázására irányul." Vasile Puscas szemére vetette a két magyar politikusnak: "megfeledkeznek arról, hogy Romániát modellnek tekintik a nemzeti kisebbségeknek mind a nevelésben, mind az anyanyelv közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban történő használatának tekintetében, mind a közigazgatásban vagy a parlamentben való képviselet tekintetében biztosított jogok miatt". Vasile Puscas rámutatott: Magyarországon, az Európai Unió tagállamában a kisebbségeknek nincs országgyűlési képviseletük, miközben Romániában "a magyar kisebbséget kooptálták a kormányba", s ennek megfelelő tisztségekhez jutott, képviselettel rendelkezik a helyi közigazgatás döntéshozatali szintjén, végül "ugyanazokkal a jogokkal rendelkezik, mint a román lakosság", az adott térségben meglévő számarányától függően. Inkább arról lehetne beszélni tehát, hogy Romániában pozitív diszkriminációban részesülnek a kisebbségek. /Puscas nacionalizmussal vádolja Martonyit és Szilágyit. Szilágyi Zsolt: Erdély autonómiája Románia érdeke. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./