udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
7017
találat
lapozás: 1-30 ... 1921-1950 | 1951-1980 | 1981-2010 ... 6991-7017
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2005. április 15.
Beperelte a sepsiszentgyörgyi Constantin Brancusi Iskolacsoport vezetősége a helyi tanácsot és a polgármesteri hivatalt az iskola falán elhelyezett Lósy Schmidt Ede-emléktábla miatt. A tanintézet vezetősége arra hivatkozott, hogy a tanács törvénytelenül, az iskola beleegyezése nélkül helyezte el a táblát az iskola falán tavaly novemberben, és nem bizonyított, hogy Lósy Schmidt Ede valóban az épületben született. A sepsiszentgyörgyi tanács a magyar tudomány napja alkalmából akarta elhelyezni az emléktáblát az épület falán, Lósy Schmidt Ede egykori mikós diák, a budapesti Magyar Műszaki Múzeum megalapítója tiszteletére, aki ebben a házban született. Rodica Parvan iskolaigazgatónak az ellenkezése miatt a tábla avatására néhány napos késéssel került sor. Az avatóünnepség botrányba fulladt, mivel a városi tanácsosi tisztséget is betöltő Rodica Parvan az intézmény diákjait vezényelte ki, hogy megakadályozza az emléktábla felavatását. Albert Álmos polgármester elmondta, a tanács minden szükséges engedélyt beszerzett az emléktábla elhelyezésére. /Bíró Blanka: Törvény előtt a Lósy-emléktábla ügye. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 15./2005. április 15.
Április 14-től ismét van magyar általános iskolai igazgató Marosvásárhelyen. A másodfokon is megnyert per nyomán a megyei főtanfelügyelő kénytelen volt visszahelyezni tisztségébe Andrássy Árpádot, a Marosvásárhelyi 7-es Számú Általános Iskola tavaly október 1-jén leváltott igazgatóját. /(antalfi): Andrássy Árpádot visszahelyezték igazgatói tisztségébe. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 15./2005. április 15.
A Mátyás-szoborcsoport restaurálási munkálataihoz a következő évben látunk hozzá – nyilatkozta Boros János, Kolozsvár alpolgármestere. A szükséges összeg egy részét a városi költségvetésből biztosítják, alternatív pénzforrásokat is keresnek. Az alpolgármester arra számít, hogy a világ magyarsága is hajlandó lesz adakozni az egyik legnevesebb magyar köztéri szobor restaurálására. „A szoborcsoport alapzata sürgős restaurálásra szorul” – jelezte Virgil Pop kolozsvári műépítész. Kiderült, hogy a Gheorghe Funar volt polgármester által a Mátyás-szobor talapzatára helyezett, Iorga-idézetet tartalmazó fémtábla nem rendelkezik a szükséges engedéllyel. A Műemlékvédelmi Bizottság 1992 decemberében keltezett levelében felszólította a polgármesteri hivatalt a tábla eltávolítására, ami mindmáig nem történt meg. A szobor háta mögött álló hatalmas zászlótartók felállítását a bizottság határozottan megtiltotta. A határozatot – habár kötelező érvényű – a városvezetés figyelmen kívül hagyta. /Lázár Lehel: Felújítják a Mátyás-szobrot. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 15./2005. április 15.
A dévai magyarság régi álma készül beteljesedni az önálló magyar iskola megalakításával, mégis kevés szülő jött Déván a Magyar Házba megvitatni az ezzel kapcsolatos teendőket. A gyér érdeklődés oka: a magyar közösség az utóbbi évtizedekben számtalan alkalommal lelkesen állt a magyar tagozatokat befogadó román tanintézmények felújításához, aztán pár év múlva költözni kellett egy másik lerobbant épületbe, és kezdődött elölről az egész. Az új, önálló iskola épülete alapítványi tulajdonban marad, ami azt jelenti, hogy innen senki ki nem teheti a magyar iskolát, hangsúlyozta Varga Károly, a Geszthy Ferenc Társaság elnöke. /Gáspár-Barra Réka: Szülői értekezlet a magyar iskoláért. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 15./2005. április 15.
Szatmárnémetiben a 70 ezres románságnak 3 napilapja, 3 rádiója és 2 tv-adója van, az 50 ezres magyar lakosságnak pedig csupán egyetlen napilapja. A három többségi rádió közül mindössze egynek van magyar műsora, az is csak heti szűk egy-két órában. Az elmúlt években még kezdeményezés sem történt a helyzet javítására. Két fiatal újságíró, Túrós Lóránd és Erdei Róbert elhatározta, hogy magyar rádiót indít. Az eredeti tervek szerint a City Rádiónak március 15-én kellett volna beindulnia, de pár hetet csúszott a határidő. Már kész a legmodernebb rádiós technikával felszerelt stúdió. A sokféle engedélyeztetésben segítségükre volt Gáspárik Attila és Nagy Zsolt miniszter. A stúdió s berendezésében magáncégek segítettek, legtöbbet a Panatek és a Silcomprest Kft. Összeállt a csapat. Krammer Csilla jogász gazdasági, Schwarczkopf István a műszaki igazgató, s két rádióst is felvettek. Az egyik Bartos Erzsébet, aki Magyarországról tért vissza szeretett városába, a másik Dancs Artur, aki a területi Tarom-iroda vezetését hagyta ott a City Rádióért. A 24 órás adás többsége magyar nyelvű, reggel 6-tól este 6-ig magyar műsorokat sugároznak, amit román nyelvű műsor követ, majd éjszaka zene. Jó esély van rá, hogy az ősztől beinduljon egy önálló magyar tévéadás is Szatmárnémetiben. /Sike Lajos: Tíz évi tétlenség után. Magyar rádió és új napilap indul. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16./2005. április 15.
A múlt hét végén városnapokat ültek Pécskán. Belga díszvendégek jelenlétében modellértékűnek nevezték a nemzetek ottani békés együttélését. A város lakosságának 33 százalékát kitevő 3800 magyarnak nem jutott esemény, de plakát sem. A román plakáton Buzavirag-ként szerepeltek a magyar táncosok. A 168 perces néptáncműsorból 17 perc volt magyar. A szervezők megfeledkeztek a pécskai magyarokról, bár a helyi adófizetők harmadát teszik ki. /Nagy István: Őnagysága – várospolitika. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 15./2005. április 15.
Aradon április 13-án a Kölcsey Színpad a minorita kultúrház nagytermében három darab bemutató előadását tartotta. Balassi Bálint Szép magyar komédia, Karinthy Frigyes Az emberke tragédiája és a Tabarin kincset talál (de Lukács is) című vásári komédia újabb, ötödik mozzanata szerepelt a műsorban. A darabokat Pávai Gyula rendezte. /(Kiss): A Kölcsey Színpad sikeres bemutatója. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 15./2005. április 15.
Gyakorlatilag felmérhetetlen, hogy helyhiány vagy más okok miatt mennyi kincs porosodik vagy penészedik a régió múzeumainak raktáraiban, pincéiben. A tárgyak jelentős része a magyar történelemhez kötődik. Aradon Peter Hügel, az aradi múzeum igazgatója korszerűsítési elképzeléseit kínkeservesen verekszi csak át környezetén. – Az 1848-as részből a ’70-es évek elejéig sokkal többet lehetett látni, mint ma. Akkor Ceausescu ideológusainak parancsára az 1848-as részleget szétverték, helyét a dák ősök és a szocializmus dicsőítése vette át. 1989 után a kommunista relikviákat leszedték, de a történelemszemlélet mit sem változott. Peter Hügel szeretne több 1848-as anyagot kiállítani. A Feszty-hármaskép végleges helyét az igazgató nem a múzeum falain belül képzeli el. Szeretné a katolikus templom udvari épületeinek egyikében állandó helyet találni, s hosszú évekre megőrzésre odaadni az egyháznak. Hügel elismerte, hogy a raktározási körülmények borzalmasak, a falak vizesek, pereg a vakolat, a kincsek állapota pedig folyamatosan romlik. Puskel Péter, Arad múltjának egyik legavatottabb ismerője szerint elérkezett az idő, hogy előkerüljön a raktárból Aradi Zsigmond Búsuló Arad című szobra, Csiky Gergely, Fábián Gábor mellszobra, a Kossuth-szobor, Huszár Adolf Szabadság-szobrának makettjei, Arad szabad királyi város kincsesládája, több tucatnyi értékes festmény, és még lehetne sorolni. Bizonyos aradi román körök hallani sem akarnak a ’48-as részleg kibővítéséről, más magyar ereklyék leporolásáról. Eltekintve a bányamúzeumoktól, Hunyad megyében elvileg három történeti vagy néprajzi múzeum létezik. Azért csak elvileg, mert a legjelentősebb, a dévainak helyet adó épület közel egy évtizede felújítás alatt áll, s azóta nincs állandó kiállítás. A múzeum alapítása dr. Téglás Gábor és dr. Torma Zsófia, a földkerekség első amatőr régésznőjének nevéhez, pontosabban az általuk 1882-ben létrehozott “Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulathoz” fűződik. Az általános történeti múzeumból a 80-as években a “dák és római civilizáció múzeuma” lett. Az elnevezés a mai napig megmaradt. A múzeum gyűjteménye akár százezernél is több darabból áll, állította Bodó Krisztina régész, a múzeum munkatársa. Sok régi kőszobor, oszlopdarab vagy egyéb kőfaragvány Déván a szabad ég alatt áll. Vajdahunyadon van a másik múzeum, ott is folynak ásatások. Szászvároson a Néprajzi Múzeum nem panaszkodhat helyhiányra, de a magyar vonatkozású kiállított tárgyak jóformán teljességgel hiányoznak. /Chirmiciu András: Pincekultúra. Múzeumok rejtegetett magyar kincsei. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 15./2005. április 15.
Temesváron a Bánság Múzeuma három különböző, patinás épületben működik. A régészeti-történelmi és a természettudományi részleg a Hunyadi-kastélyban, a néprajzi a Várbástyában, a szépművészeti pedig az egykori Megyeháza épületében. Miklósik Ilona muzeográfus, művészettörténész megerősített: sürgőssé vált a Megyeháza 1989 előtt megkezdett felújításának a befejezése, hogy a Hunyadi-kastélyból átköltöztessék a szépművészeti részleg ott raktározott teljes anyagát. Évtizedek óta nem látta a közönség Komlóssy Ferenc tájképeit, Vastag György portréit a város és a megye híres embereiről. A képek restaurálása lassan halad. /Szekernyés Irén: Temes. Raktározott museum. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 15./2005. április 15.
A nagyenyedi múzeumok a XVIII. században, a kollégiumi tanítást szolgáló iskolai szertárakból jöttek létre. Mellettük van a neves könyvtár. – 1948-ban államosították a Bethlen Kollégiumot, majd két évvel később a két múzeumot is elvették az iskolától, és jelenleg sem tartoznak fennhatósága alá. Mivel semmilyen papír nem készült az elvételről, elméletileg a mai napig a kollégium tulajdonában vannak. A múzeumok féltve őrzött és regisztrált kincseit tulajdonképpen csak kölcsön lett volna szabad kiadni, ezt azonban a kommunisták nem tartották be. Az 1970-es években az ezüst és arany érméket vittek Bukarestbe azzal az indokkal, hogy Nagyenyeden nincsenek biztonságban. Hogy mi lett a sorsuk, senki sem tudja. Az Oktatási Minisztérium 1949-ben keltezett rendelete alapján több ezer értékes múzeumi tárgyat vittek el ideiglenesen Iasi-ba, Kolozsvárra, Csombordra, és a nagyenyedi Ovidiu Hulea Általános Iskolába. Ebből többek között 800 kitömött madarat soha többé nem hoztak vissza. A ’70-es években a Művelődési Minisztérium rendelete alapján kölcsön formájában a Történelmi Múzeumból elvittek egy 2,5x2 méteres, oroszlános szobrot. Az olaszok által szervezett Romana in Romania című vándorkiállításon – amely egész Európát bejárta –, ez a szobor is szerepelt, azonban az út befejeztével Bukarestben maradt. Kölcsönként elvitték a Fenichel Sámuel-féle néprajzi gyűjtemény nagy részét Kolozsvárra, majd 45 évvel ezelőtt Turnu Severinbe került, és mind a mai napig ott látható. A jelenleg is meglévő gyűjtemények között rendkívüli értéket jelent a Szilágyi Zoltán-féle rovargyűjtemény, vagy a geológiai gyűjtemény keretében a Herepei Károly-féle kövület- és ásványtani rész, vagy a megcsonkítottan is páratlan madártani gyűjtemény. /Tamás András: Fehér. Kölcsönnek álcázott lopás. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 15./2005. április 15.
Idén Szinérváralján tartották a Szatmár és Máramaros megyei magyar óvónők éves szakmai tanácskozásukat. A két megyéből összesen 24 óvónő jött el. A találkozó idei témája: a didaktikai tér berendezése, a témának és a tanítási folyamatnak megfelelően. Hiripi Erzsébet óvónő elmondta, hogy Szinérváralján óvodai csoportjainkkal a régi-új iskolaépületbe költöztek. /(Tamási A.): Óvónők találkozója Szinérváralján. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), ápr. 15./2005. április 15.
Tiszahosszúmező települést Csatári József Tibor, a helyi RMDSZ-szervezet elnöke mutatta be. A környék román településeihez viszonyítva itt alacsonyabb az életszínvonal. A lakosság egy része mezőgazdasággal foglalkozik, a másik a fafeldolgozó vállalat munkatelepein dolgozik. A kivándorlás nem jellemző az itteniekre. Tiszahosszúmező 2004 lakosának 80 %-a magyar ajkú. Előretört a helyi Polgári Szövetség. Kevés gyermek születik, évente csak egy magyar osztály indul. /Tamási Attila: Tiszahosszúmező, múlt és jövő határán. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), ápr. 15./2005. április 15.
Április 15-én nagy esemény színhelye lesz Temesvár, ugyanis nyolcvan éve nem avattak magyar köztéri szobrot. Székely László szobrát fogják avatni, aki Temesvár műépítésze volt, a múlt század elején tevékenykedett. Munkáival ő alakította ki a modern Temesvár arculatát. A szoborállítás többéves munka eredménye. Ebben nagy érdeme van Szász Enikőnek, a temesvári nőszövetség elnökének, ő kezdeményezte a folyamatot, és mindvégig vállalta a szervezőmunka oroszlánészét. /Béres Katalin: Egyperces Toró T. Tibor képviselővel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 15./2005. április 15.
Balánbányán a Botorka Művelődési Egyesület a helyi általános iskolákkal közösen, április 15-én szervezi meg a „Szépen, magyarul” versmondó-verseny körzeti szakaszát. A nyolc éve rendszeresen megszervezett helyi szakasz után, először szerveznek körzeti szakaszt, amelyre a felcsíki falvak iskoláit is meghívták. /Szépen, magyarul versmondó-verseny. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 15./2005. április 15.
A Duna Televízió április 25-től, hétfő esténként kezdi vetíteni Sára Sándor 14 részes dokumentumfilmjét, a Nehézsorsúakat. Sára nyolcvanas évek elejétől készült dokumentumfilmjei (a Pergőtűz, a Csonka-Bereg, a Magyar nők a Gulágon) a magyar történelem homályban hagyott, elhallgatott, letagadott tragédiáiról szóltak. Sára Sándor majdnem két évtizeden át dolgozott a Nehézsorsúak című filmjén. Olyan emberek vallanak, akiknek túl későn jött a rendszerváltás, akiket korábban nem hallgattak meg, akikbe belefojtották a szót. /(kelecsényi): Sára Sándor: Nehézsorsúak. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./2005. április 15.
Megjelent az erdélyi magyar középiskolások folyóiratának, a kolozsvári Tinivár Kiadó talán legismertebb kiadványának, a Diákabraknak a 100. lapszáma. A tízéves Diákabrak főszerkesztője Molnos Lajos. /Ö. I. B.: Jubiláló Diákabrak. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./ A Diákabrak 9500 példányban jelenik meg. Dr. Bartha Zoltán felelős kiadó elmondta, a szerkesztőség négy fiatal taggal bővült. A Tinivár Könyvkiadó fennállása óta 150 könyvet tett le az olvasók asztalára. A 150. könyv: Vöő Gabriella Székely ésszel című könyve, amely tréfás történetek gyűjteménye. Az utóbbi időben napvilágot látott könyvek között van Mészáros József Tömören és lazán című aforizma-gyűjteménye is. Természetbarátok, kirándulók útmutatója lehet Béldi Miklós Az erdélyi havasok című munkája. A történelmi nyomozást kedvelők érdeklődésére számít több kiadvány, például: Szabó Csaba: Gertrudis vére, Dr. Molnárfi Tibor: A Korona, S. Bokor Malvin: Árpád-vér. /Csomafáy Ferenc: Megjelent a Diákabrak 100. száma. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 15./2005. április 15.
Hajdu Attila (Szilágysomlyón élő orvos, prózaíró, képző- és fotóművész) Képes mesék című 36 elbeszélést, valamint a szerző ugyanannyi grafikáját tartalmazó kötetét mutatták be a napokban Zilahon, Barabás Dénes (marosvécsi orvos) terakotta kisplasztikáival együtt. /Képes mesék. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 15./2005. április 15.
Dr. P. Mészáros Árpád, Páter György ferences szerzetes /Gyorok, 1916. szept. 26. – Dés, 2005. ápr. 6./ 89. évében elhunyt a dési ferences kolostorban. Pappá szentelése után a római Szent Antal Kollégiumba teológiából szerzett doktorátust. A második világháború befejeztével a menekült magyarok lelkipásztora lett. 1948-ban érkezett Amerikába, ahol társaival együtt felvállalta a háborúban hazátlanná vált magyar háborús menekültek gondjait is. Mészáros György az Egyesült Államokban negyvenegy esztendőn át odaadó pasztorációs munkával szolgálta Istent és magyar népét, természetesen, a más nemzetiségű híveket is. Nagy lelki megrendüléssel vette tudomásul a római intézkedést, a 45 éves kusztódia felszámolását az amerikai ferences provincia javára. A kusztódia felszámolása után Mészáros György úgy döntött, hogy visszatelepül az erdélyi anyarendtartományba. 1993. január 4-én érkezett haza, kevés ideig Csíksomlyón, majd 2004-ig Kolozsváron szolgált, főleg gyóntatóként. Életének utolsó hónapjait a dési rendházban töltötte. Désen temették el a temető ferences sírkertjében. A kolozsvári barátok templomában a gyászmisén Páll József Leó ferences rendtartományfőnök beszélt az elhunytról, aki a szerénység, engedelmesség, és jóság példaképe volt. /Fodor György, a Szerzeteselöljárók Országos Konferenciájának titkára: Ki méltó látni a csodát, az a csodát magában hordja. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./2005. április 16.
A népszavazási törvényt módosító tervezetet nyújtottak be a parlamentben az RMDSZ háromszéki törvényhozói, hogy lehetővé váljon Székelyföld autonómiájáról szóló referendum kiírása. Puskás Bálint, RMDSZ-szenátor elmondta, a kezdeményezés célja a jogszabály kiegészítése azzal a kitétellel, hogy „a helyi autonómia kérdéseit helyi népszavazásra lehet bocsátani”. A módosítás elfogadásához 69 szenátor támogatására van szükség, éppen annyira, ahány képviselője van a koalíciónak a felsőházban. Puskás szerint a szavazás után képet alkothatnak arról, hogy a kormánykoalíció tagjai mennyire gondolták komolyan a helyi autonómiával kapcsolatban tett ígéreteket. Puskás Bálint a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által kidolgozott autonómiatervre is kitért. Úgy vélte, hogy az SZNT-nek nem kellene a parlament elé terjesztenie a Székelyföld autonómiájáról szóló tervezetet a kisebbségi törvénytervezet elfogadása előtt. „Nyitottak vagyunk arra, hogy az SZNT-vel tárgyaljunk, és közösen egy életképes autonómiatervezetet dolgozzunk ki, amelyet a törvényhozás elé terjeszthetünk” – szögezte le Puskás Bálint. /Az SZNT ötletét karolta fel az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 16./2005. április 16.
Marosvásárhelyen milyen autonómia fog megvalósulni, hisz régen székely főváros volt: Novum Forum Siculorum néven, kérdezte Máthé Éva, a lap munkatársa. Pierre Moscovici, az EP francia tagja olyan jelentés írt, ami állítólag azt kéri Romániától, hogy a csatlakozásig területi autonómiát adjon a Székelyföldnek, és perszonális autonómiát minden erdélyi magyarnak. Az RMDSZ tervezete azt sugallja – elég egyelőre a kulturális autonómia. A román társadalom azt mondja: na ebből legyen elég! Bozgorok: pofa be! Máthé Évát inkább az foglalkoztatja, hogy az erdélyi magyarság egyre híguló jövedelméből hogyan fogja megfizetni az uniós energiaárakat, gyógyszerárakat? /Máthé Éva: Egy gondolat bánt engemet... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16./