udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
7426
találat
lapozás: 1-30 ... 1441-1470 | 1471-1500 | 1501-1530 ... 7411-7426
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2006. március 17.
Az MTI által megkérdezett szakértők szerint sem a leginkább hangoztatott erdélyi–székelyföldi, sem a vajdasági autonómia nem valósulhat meg a következő 10–15 évben. A Kárpát-medencében jelenleg Horvátországban és Szlovéniában működik egyfajta területi autonómia, ami az ott élő magyarokat is érinti, Ukrajnában és Szlovákiában azonban egyre inkább lekerül a napirendről ez a kérdés – értékelte az aktuális helyzetet Vizi Balázs, az MTA Kisebbségkutató Intézetének munkatársa. A nemzetközi jogász hangsúlyozza, hogy a Romániában, valamint a Szerbia és Montenegróban élő magyar kisebbség autonómiatörekvéseiről ugyan egyre több szó esik, de itt is hosszú évekre lesz szükség, hogy a társadalmi és politikai többség is igent mondjon a kisebbségi törekvésekre. „A gond az inkább az, hogy nincs egységes politikai stratégia a határon túli magyar közösségekben, amely következetesen felépítené, hogy milyen feltételeket próbálnak szabni a többségi politikai elitnek, illetve, hogy milyen lépéseket tennének, ha a politikai elit nem teljesíti ezeket a követeléseiket. Igazából az tűnik elő, hogy belső rivalizálások áldozata az, hogy ilyen stratégia kialakuljon ezekben a határon túli közösségekben” – mondta Vizi Balázs. Törzsök Erika, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány vezetője is azt emelte ki, hogy Romániában, valamint Szerbia és Montenegróban belpolitikai játszmák és a magyar közösségeken belüli rivalizálások hátráltatják az autonómia elérését. „Sajnos a magyar közösségek soha nem voltak elég erősek ahhoz, hogy létrehozzák a maguk autonóm intézményeit alulról, akárcsak egy alapítványt, vagy civil társadalmi intézményt. Ahogy létrehozzák, azonnal az államhoz fordulnak, hogy finanszírozza ezeket, és ők attól kezdve jó redisztribútorokként az államtól megkapott forrásokkal majd működtetik az adott intézményt. Ez nem autonómia” – hangsúlyozta Törzsök Erika. Erdélyben szinte csak abban értenek egyet a döntéshozók, hogy szükség van autonómiára, az oda vezető utat azonban mindenki másként képzeli el – hangsúlyozta Kolumbán Gábor, az erdélyi Sapientia Egyetem oktatója. Hasonló tapasztalatai vannak Vajdaságban Gábrity Molnár Irénnek, a Magyarságkutató Tudományos Társaság elnökének. Szerinte a vajdasági magyarság az alapvető kérdésekben sem egységes, arra pedig rendkívül kevés esélyt lát, hogy a belgrádi kormány a jelenlegi helyzetben autonómiát adjon a területnek. A határon túli magyar szakértők szerint a magyar autonómiatörekvések jelentős támogatást sem az anyaországtól, sem az Európai Uniótól nem kapnak. Szerintük Magyarországról mindössze szólamok szintjén támogatják az elképzeléseket. „Sajnos, a koppenhágai kritériumok nem határozzák meg, hogy pontosan mit is kell a kisebbségi jogok alatt érteni” – jelentette ki az Európai Parlamentben Tabajdi Csaba (MSZP). „Az EU sokszor kettős, sőt hármas mércét alkalmaz, amikor teljesen mást ír elő, mást vár el két tagjelölt államtól, miközben saját tagállamaitól szinte semmit nem kér számon: a Macedóniában élő albánok egy fegyveres felkelést követően a legszélesebb körű közigazgatási, sőt területi autonómiát kaptak, míg Románia esetében a Székelyföldön élő közel egymillió magyar esetében az Unió nem szorgalmazza a területi autonómiát, Koszovónak függetlenséget ígér, de a Vajdaságnak még a Slobodan Milosevic volt jugoszláv államfő által elvett autonómiát sem javasolja”. Tabajdi arra kérte a képviselőket, hogy „támogassák azokat a magyar módosító indítványokat, amelyek Vajdaság multietnikus jellegének megőrzését, a kisebbségek védelmét, a tartományi autonómia szélesítését célozzák. /Középtávon sincs esély a magyar autonómiák létrejöttére a Kárpát-medencében? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./2006. március 17.
Heves szóváltás tört ki március 15-én Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester, a területi RMDSZ-szervezet elnöke és Sógor Csaba RMDSZ-szenátor között a csíkszeredai polgármesteri hivatal előtt. Ráduly Róbert Kálmán nem akarta kommentálni a történteket, csupán annyit mondott, hogy ezt a székelyeknél „a sógorok egymás között rendezik le”. Sógor Csaba elmondta, Ráduly részéről tettlegességre is sor került. „Tűnjél el innen! Menjél Udvarhelyre. Kiraklak az albérletből és az RMDSZ-ből is” – kiáltotta Ráduly Róbert Sógor Csabának. /Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./2006. március 17.
A február 23-án „debütáló” Csíki Kultúrkör előadássorozat művészeti, zenei, hagyományápolási, valamint természetismereti hiánypótlónak ígérkezik, célja az ismeretek elmélyítése, valamint újabb nemzedékek toborzása. A Kultúrkör szervezője, Svella Adél tanárnő meggyőződése, hogy a legjobb módszer kincseink, nemzeti értékeink feltárására az egyéni tudásszomj életre szóló ébrentartása. A Kultúrkör rendezvényei célcsoportjának a középiskolásokat, egyetemistákat, értelmiségieket, a művelődni vágyókat tartja. /Ady András: A Csíki Kultúrkör kulisszáiból. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 17./2006. március 17.
Magyarország támogatja azt, hogy Románia az EU teljes jogú tagja legyem erősítette meg Somogyi Ferenc külügyminiszter a vele készült interjúban. Megoldásra vár még a korrupció megszüntetése, a környezetvédelem területén lévő hiányosságok felszámolása és az EU-ben meghonosodott szellemmel még nem harmonizáló versenyfeltételeket. „A megfogalmazott tagsági kritériumok között szerepel az Európában elfogadott emberi, kisebbségi jogok érvényesítése, gyakorlati alkalmazása. A romániai kisebbségi törvény konkrétan nem szerepel ebben a körben” – mondta Somogyi, hozzátette, szeretnék, ha a kisebbségi törvény eredeti tartalmával mihamarabb megkapná a parlamenti jóváhagyást. A magyarellenes retorikával kapcsolatos kérdésre a külügyminiszter úgy reagált, hogy érvényesíteni kell azokat a normákat, amelyek a EU alapját képezik, de nincs tételesen meghatározott kritériumrendszer. A Gozsdu Alapítvánnyal kapcsolatos vitát Somogyi sajnálatosnak tartja. /Simon Judit: Nem a vita jellemzi a viszonyt. Interjú Somogyi Ferenccel, a Magyar Köztársaság külügyminiszterével. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./2006. március 17.
Tordán a március 15-i ünnepségre az ótordai református templomban került sor, az egybegyűltek az istentiszteletet és ünnepi műsort követően átvonultak a parókiára, ahol a csatába induló Petőfi utolsó szállásául szolgáló épület falán elhelyezett emléktáblát koszorúzták meg. Bálint Mátyás magyar irodalomtanár előadásában visszaemlékezett a ’90-es évek elején a marosvásárhelyi események árnyékéban megtartott emlékezésekre, amikor csak négyen-öten mentek emlékezni a Petőfi házhoz. Az újtordai református egyházközség kórusa és az Újtordai Ifjúsági Csoport az alkalomhoz illő énekeket adott elő, majd a 130 éves múlttal rendelkező Tordai Magyar Dalkör lépett fel. /Ladányi Emese Kinga: Legyen március 15. várva várt ünnep. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./2006. március 17.
Március 15-én a nagyenyedi magyarság a Bethlen Gábor Kollégium dísztermében ünnepelt, a Fehér megyei RMDSZ és az iskola szervezte ünnepségen. Szőcs Ildikó igazgatónő, a műsor levezetője üdvözölte a vendégeket. Bárócz Huba református esperes és dr. Gudor Botond magyarigeni református tiszteletes után Mariana Plesa, Horatiu Josan és Krizbai Jenő, a Bethlen Gábor Kollégium történelem tanára mondott beszédet. /Bakó Botond: Jottányit sem 48-ból! = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./2006. március 17.
Március 15-én Kőrösfőn ünnepi istentisztelettel kezdődött az emléknap. Igét hirdetett Ferencz László református esperes. Ezt követően az ünneplők levonultak a templomdomb alatti Vasvári Pál emlékoszlophoz, ahol Kovács Csilla helyi RMDSZ elnök nyitotta meg a koszorúzási ünnepséget. /P. L.: Méltóak vagyunk-e ’48 eszmeiségéhez? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./2006. március 17.
Sokadik alkalommal emlékezünk 1848 mártírjaira és hőseire, a magyar szabadságharc és forradalom kitörésének évfordulóján, mondta Dávid Lajos március 15-én Nagybányán beszédében, majd feltette a kérdést: Vajon van-e nemzetünknek ma – legalább egy nemzedékre kiterjedően – közös magyar jövőképe? Aligha hiszem – állapította meg. „Inkább jövőképeink vannak. Baloldali és jobboldali jövőképünk, partiumi és székely jövőképünk, anyaországi és határon túli jövőképünk, politikus és civil jövőképünk. És nem mindig a magyar jövőnek, a magyarság megmaradásának alárendelve, sokkal inkább egy reálpolitikának nevezett furcsa, szűklátókörű érdekszerűségnek – amely, gyanítom, leginkább a pénzről szól” – írta. Az egyik tekintélyes anyaországi közintézmény képviselője a magyarság szórványbeli hídfőállásainak feladását fogalmazta meg. Lehet-e „fegyelmezetten kivonulni” egy végvárból? Vajon mi lenne Nagybányából, ha nem lenne Felsőbánya? Vagy mi lenne Kolozsvárból, ha nem lenne Nagybánya? És vajon mi lenne ez utóbbiak nélkül a Székelyföldből? Dávid Lajos Balassival együtt mondja: vitézek, mi lehet e széles föld felett szebb dolog a végeknél? /Magyar jövőt! = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), márc. 17./2006. március 17.
Felsőbányán is élnek magyarok, de egy idő óta a magyar nyelvű médiában soha meg sem említik rendezvényeiket, kulturális műsoraikat, kifogásolta a Magyar Szülők Egyesülete és a Felsőbánya Műveltségszolgálat nevében Lendeczki Dezső. A tavalyi év Mikulás napi rendezvénye, amelyet a Magyar Szülők Egyesülete tartott 200-220 személy részvételével zajlott le. „Karácsonyra várva” címmel ünnepi műsort szervezett az 1-es számú Általános Iskola Bálint Beáta magyar szakos tanárnő és Nagy István zenetanár vezetésével a kultúrházban. A Műveltségszolgálat keretében február 24-én, a zsúfolásig telt kultúrházban tartottak színvonalas előadást. Februárban volt a Fizely Sándor Nyugdíjas Egyesület farsangi összejövetele, ugyanebben a hónapban jelmezbál volt a kultúrházban, továbbá a helyi római katolikus nőszövetség farsangi teadélutánt tartott. /Lendeczki Dezső: Felsőbányán is élnek magyarok. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), márc. 17./2006. március 17.
Regionális stúdió létrehozásáról írt alá együttműködési megállapodást a Duna Televízió, a Kovászna Megyei Tanács és a Sepsiszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal. A stúdió várhatóan ősszel kezdi meg tevékenységét, ezt megelőzően a Duna TV szakemberei mérik fel a felszerelési szükségleteket a közalapítványi pályázatok összeállításához – közölte Cselényi László, a közszolgálati televízió elnöke. Demeter János, a megyei tanács elnöke elmondta, hogy a székelyudvarhelyi regionális stúdiónak köszönhetően 2000-től tapasztalható Háromszék mellőzése a Duna TV-hírekből, ezért szükséges itt is egy stúdiót tető alá hozni. /Domokos Péter: Ősztől Duna Televízió-stúdió sugároz Sepsiszentgyörgyről. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./2006. március 17.
Marosvásárhelyen zajlik az Interetnikai Színházi Fesztivál. – Tolsztoj regénye alapján született meg Nagy András Anna Karenina Pályaudvar című drámája. Szabó K. István rendezésében a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház ezzel az előadással vett részt Marosvásárhelyen az Interetnikai Színházi Fesztiválon. A történet a szerelemről és a halálról szól. /Madaras Orsolya: Interetnikai Színházi Fesztivál. Marosvásárhely, 2006. március 10-19./ – Varga Ibolya, a kolozsvári Puck Bábszínház rendezője elmondta, jó volt, hogy ilyen nagyszámú közönség előtt tehettek. Otthon jóval kevesebb néző előtt játszanak a termünk csupán 90 férőhelyes. Mostani előadásuk legfőbb mozgatóereje a zene, a ritmus. /Novák Ildikó: Ki a „ludas”?/ – A temesvári Csiky Gergely Állami Színház Patkó Éva negyedéves rendező szakos hallgató Learjét adta elő. Az előadás címe is hangsúlyozza (L=R+C+G), hogy lényeges eltérések vannak az eredeti Shakespeare-drámától. Az előadás szimbólumokra épül, minden egyes gesztusnak, pillantásnak meghatározott jelentése van. /Kádár-Dombi Katalin: A körön kívül/ – Marosvásárhelyen a Nemzeti Színházban Godot-ra vártak. Reménykedünk. Titokban mindannyian egy-egy Godot-ra várunk. /Papp Ida Júlia: Eljön-e hozzánk Godot?/ /Összeállították a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem teatrológia szakos hallgatói. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 17./2006. március 17.
Ha nem lépünk most, tíz-tizenöt éven belül elmegy háromszázezer magyar; s ha nem vigyázunk magunkra itt, a tömbmagyarságban, a szórvány sorsa vár ránk –hangzott el a magyarságpolitikai beszélgetéssé alakult kettős könyvbemutatón Sepsiszentgyörgyön, melynek főszereplői Kallós Zoltán néprajzgyűjtő és Farkas Árpád költő voltak, akikkel Benkei Ildikó rádióriporter, a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorának szerkesztője készített Magyarnak lenni sorozat köteteiként megjelent mélyinterjúkat. Kallós Zoltán válaszúti magyarságmentő tevékenységénél kilyukadva fogalmazta meg Farkas Árpáddal azt, amit a hazai magyarságot képviselő politikumnak tennie kellene. /(vop): Magyarnak lenni – és maradni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 17./2006. március 17.
Az RMDSZ-frakció keresztülvitte azt, amit felvállalt – közölte a sportpálya-ügy kapcsán Pásztor Sándor, a nagyváradi önkormányzat RMDSZ-frakciójának vezetője. Elkészült a határozattervezet, amely a hónapokig vitatott területet szabadidőközponttá nyilvánítja, s így a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium diákjainak lesz hol sportolniuk. is. /Pap Melinda: Megoldott a sportpályaügy? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./2006. március 17.
Ismét Bokor Márton a Hargita Megyei Kórház igazgatója. Az intézmény ideiglenesen kinevezett vezetőtanácsa úgy döntött, felmenti ideiglenes igazgatói tisztségéből Bachner Istvánt. A döntésre azután került sor, hogy két nappal korábban a Bokor Márton volt igazgató leváltásáról szóló döntést a törvényszék felfüggesztette. Bachner István elmondta, hogy korábbi tisztségébe, a Megyei Mentőszolgálat igazgatói székébe tér vissza. /Igazgatóváltás a Hargita Megyei Kórháznál. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./2006. március 17.
Kántor Lajos irodalomtörténészt, a kolozsvári Korunk főszerkesztőjét a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki. Nem számított rá, reagált Kántor, semmilyen kerek évforduló nincs most az életében, és korábban több díjat is kapott. Idén egyedül ő kapott Erdélyből ilyen magas állami kitüntetést, de nem volt más a Magyarországgal szomszéd országokból sem. Úgy érzi, hogy ez eddigi munkájának szól. A Korunk folyóirat költözése anyagilag veszélyessé tette a helyzetüket. Nagy mecénások kellenének, s akkor nem lennének állami pénzekre rászorulva. A Korunk Baráti Társaság tiszteletbeli elnöke, Dégenfeld Sándor többször jelentős összeggel támogatta a folyóiratot. Áprilisi számuk központi kérdése lesz: politizálás hatalomban és ellenzékben. Kántor úgy látja, hogy a vezető politikusok elvárják, hogy aktívabb legyen az értelmiség, ugyanakkor pedig az értelmiség úgy érzi, hogy nem hallgatják meg. A politikai elit nagyjából bezárkózik a saját köreibe, az értelmiségiek pedig szintén a maguk dolgaival foglalkoznak. A magyar irodalom egységével kapcsolatos vitában Kántor álláspontja: van az egyetemes – és nem egységes! – magyar irodalom, amibe minden jelentős érték beletartozik. Ugyanakkor az erdélyi magyar irodalom esetében számos más szempontot is figyelembe kell venni. A kettőt nem egymás ellen, hanem egyszerre kell megírni. Kántor Lajos eddigi díjai: 1971, 1981 a Kolozsvári Írói Egyesület Díja , 1975: a Román Tudományos Akadémia Díja, 1992: Pulitzer-emlékdíj, és Magyari Lajos-díj, 1995: Madách-díj, 1997: a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje, és Aranytoll Díj, 1998 József Attila-díj, 2004: Széchenyi-díj, 2006: Aranyalma Díj, és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje. /Guther M. Ilona, Budapest: Politika, értelmiség, illúzió. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./2006. március 17.
Barabás István visszautasította Alburnus fedőnév alatt meglapuló olvasó véleményét, aki kiállt a színpadon elhangzó trágárság mellett. /Barabás István: Vita a beszédpornóexportról. Fertelmek, ha zengenek. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./ Bona Gusto néven egy olvasó osztotta Babarás István véleményét, ő is elítéli a trágárságot a színdarabokban. /Bona Gusto: Össznemzeti trágárkodás? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./ Előzmény: Alburnus: Na, gyermekezd meg! – Új Magyar Szó, márc. 9. Barabás István: Fertelmek, ha zengenek. Az erdélyi magyarság még nem áll készen a beszédpornóexport fogadására – Új Magyar Szó, febr. 17.2006. március 17.
Különös könyvet mutattak be a csíkszeredai Mikóvár kápolnatermében – fordítója, a háromszéki származású, ma Magyarországon élő, olasz szakon végzett Zágoni Zsolt bukkant rá a Széchenyi Könyvtárban. A Gál Sándor életrajza, avagy a székely ezredes, ki nem engedett a 48-ból című könyv a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadónál jelent meg. Benne az 1848-49-es szabadságharc székelyföldi eseményeiről maga Gál Sándor mesél. A csíki ezredes olasz nyelven megírt visszaemlékezéseiből 1861-ben Nápolyban állítottak össze könyvet, „de épp azok olvashatták a legkevésbé, akiknek szánták” – mondta Szőcs János történész. Zágoni Zsolt szakdolgozata készítésekor döntött a könyv lefordítása mellett. Amikor a Széchenyi Könyvtárban végignézte a Gál-katalógus 50-60-as jegyzékét, már tudta, hogy le fogja fordítani a művet – vallotta. Zágoni a könyv kilencven százalékát Gál Sándor saját írásának tartja. /Daczó Dénes: Székely ezredes – taljánul. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./2006. március 17.
Megjelent „A múltat be kell vallani” című kötet, szerkesztői, Muhi Csilla történész és Várady Lajos egyházmegyei levéltáros a Szatmári Püspöki és Káptalani Levéltár dokumentumaiból válogatták össze a két és félszáz oldalnyi szöveget kitevő dokumentumokat. A második világháború harci eseményeit követően a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye egész területe megszenvedte a szovjet és a román csapatok bevonulását/jelenlétét, atrocitásait, majd az internálásokat, deportálásokat. Dr. Scheffler János megyés püspök arra kérte papjait, számoljanak be a háború okozta anyagi és lelki károkról. Számos jelentés meg is érkezett. Az események forrásanyagát képezik még a helyi plébánosok tollából származó visszaemlékezések. Szatmárnémeti eseményeit Dr. Czumbel Lajos kitűnő stílusú írásából lehet megismerni. /Bura László: A második világháború helyi eseményeiről. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), márc. 17./2006. március 18.
A Konzervatív Párt (KP) március 19-én Gyulafehérvárott ellentüntetést szervez, mintegy válaszképpen a március 15-i székelyudvarhelyi nagygyűlésre. Legalább ezer résztvevőt várnak. A székelyudvarhelyi eseményekről Petru Calian képviselő úgy vélekedett, hogy az RMDSZ jól megszervezett stratégiát dolgozott ki erre vonatkozólag, mivel „bombaüzeneteivel” Erdély vonzásközpontjaira összpontosított. – Azt az „RMDSZ-beli bandát”, aki ilyenképpen zavarja az embereket, teljesen el kell hallgattatni, mivel megengedhetetlen állapotot idéztek elő. Nem fogadjuk el, hogy egy RMDSZ-vezető kioktasson bennünket és követelje, hogy a románok tanuljanak meg magyarul, mivel Romániában a román a hivatalos nyelv – folytatta Calian. A gyulafehérvári tüntetésnek az a célja, hogy figyelmeztesse az „RMDSZ-beli bandát” – zárta beszédét a KP képviselője. Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt főtitkára azt nyilatkozta: az NRP törvénytervezetet kezdeményez, amely betiltaná az olyan nyilvános rendezvényeket, amelyek célja az etnikai alapon biztosított területi autonómia eszméinek hirdetése. – Március 15. a világ magyarságának állítólagos ünnepe, különben nincs tudomásom arról, hogy az Amerikai Egyesült Államokban, ahol több mint két millió magyar él, Kanadában, vagy Franciaországban ünnepségeket rendeztek volna e nap tiszteletére. Nem szabad engedélyezni egy székely nagygyűlés megtartását, ahol a székelyek kifejezik autonómiaigényüket, mondta Funar. /Székely-ellentüntetést szervez a „Konzervatív-Nagy-Románia Párt”. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./2006. március 18.
Petre Strachinaru Kovászna megyei DP-képviselő sajtótájékoztatón kijelentette, az RMDSZ elnökének március 15-i üzenete „Uszító és baljóslatú üzenet volt az ország e térségének nyugalma vonatkozásában. Olyan együttélésről van szó, amely nem lehet vita tárgya, még a »fészkek és madarak« szempontjából sem” – mondta. A DP-képviselő szerint Adrian Nastase lemondása szolgáltatott alkalmat ahhoz, hogy Markó „zsaroló hangnemű” beszédet mondjon. Markó Béla március 15-én Kézdivásárhelyen mondott ünnepi beszédében kijelentette: „Már-már elveszítettük ezt a szülőhazát, a Székelyföldet, Erdélyt a kommunizmus évtizedeiben, már félig kicsúszott a talpunk alól a szántóföld, már verebek ültek a fecskefészekben, már más halászott a folyóinkban, más vadászott az erdeinkben, más vágta a fát a havason, mások legeltették itt a juhaikat, mások költöztek a házainkba, már magyarul is elfelejtett mindenhol a hivatal (…) Tud már ismét magyarul a hivatal, vagy ahol nem tud, ott rá kell kényszerítenünk, hogy megtanuljon. A rendőr is, a postás is, mindenki, aki a mi kenyerünket eszi. Mert ezt most már így kell felfogni: aki itt, a Székelyföldön hivatalnok, az a mi kenyerünket eszi. Végtére is a mi adónkból, a székely ember adójából kapja a fizetését, nem másból. Akkor pedig tessék megszólalni magyarul, vagy ha nem tud valaki, aki hivatalt visel, tanuljon meg”. /Demokrata Párti „értékelő” március 15.-ről. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 18./