udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 7426 találat lapozás: 1-30 ... 5281-5310 | 5311-5340 | 5341-5370 ... 7411-7426 I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2006. szeptember 15.

A budapesti Blikk értesülései szerint a 22 éves, erdélyi Kiss Ildikó kártérítésért perelné a magyar államot és a tragédiában felelős állami szervezeteket. A terhes Kiss Ildikóra és 28 éves férjére, Kiss Lajosra augusztus 20-án egy gesztenyefa zuhant rá a budai rakparton. Ildikó csigolyatörést szenvedett, férje a helyszínen életét vesztette. /Kártérítést követelnek Kissék. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./

2006. szeptember 15.

Jakab István menesztett államtitkár szerint megmaradhatott volna helyén, ha több a támogatója az RMDSZ-ben. Jakab István, a Pénzügyminisztérium volt államtitkára nem tartja magát áldozatnak, mint mondta: tudatában van annak, hogy fel kellett áldozni valami pozíciót. Ami számára érthetetlen: hogy a Pénzügyminisztériumnál végül csak maradt három államtitkár, csupán az ő helyére más személy került. Pillanatnyilag Jakab munkanélküli. A miniszterelnöki kabinettől kapott ugyan munkaajánlatot, de egyelőre úgy érzi pihenésre van szüksége. /Bögözi Attila: Kirúgták, mert nem volt „háta”? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./ Szeptember 11-én megjelent a Hivatalos Közlönyben a felmentéséről szóló miniszterelnöki rendelet, Jakab István volt pénzügyminisztériumi államtitkár a kormányban töltött másfél évét és az ott szerzett tapasztalatot rövid sajtótájékoztató keretében foglalta össze. Kiderült, Jakab István államtitkári posztja végül is nem szűnik meg, ez azonban csak azután változott meg, hogy az RMDSZ a kormányátalakítási tárgyalások során lemondott a tisztségről, s ebben nagy valószínűséggel az is közrejátszik, hogy Jakab volt az első RMDSZ-képviselő a Pénzügyminisztériumban, s most egy sem marad. /”Bukarestben hajlamosak halogatni a dolgokat” – véli Jakab István, volt pénzügyminisztériumi államtitkár. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 15./

2006. szeptember 15.

Szeptember 14-től Klárik László a Vidékfejlesztési és Halászati Kifizetéseket Eszközlő Ügynökség (APDRP), volt SAPARD igazgatója. Az igazgatói kinevezés a mezőgazdasági miniszter rendelete alapján történt. Klárik korábban a Belügyminisztérium egyik ügyosztályának igazgatója volt. A kormánykoalíció algoritmusa szerint az ügynökség vezetőjének az RMDSZ-ből kellett kikerülnie. /Klárik László az APDRP új igazgatója. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./

2006. szeptember 15.

Megfelelő körülmények között beindulhat a magyar oktatás Bákó megyében. Pásztor Gabriella tanügyi államtitkár látogatása hatására beadták a derekukat a csángóföldi iskolaigazgatók. Az államtitkár személyes jelenlétének hatására a Bákó megyei tanfelügyelőség megvizsgálta a Csángómagyar Szervezet által jelzett problémákat. A szövetség sérelmezte, hogy a magyar oktatókat nem véglegesítik beosztásukban, míg az ugyanolyan helyzetben lévő, románul oktató tanárokat igen. Kifogásolták azt is, hogy az iskolaigazgatók nem egyeztek bele a szülői kérvényeknek megfelelő számú magyar osztály indításába. Hegyeli Attila, a Csángómagyar Szervezet oktatási felelőse szerint nem helyénvaló, hogy a csángóföldi magyar oktatás problémái csak államtitkári közbelépésre oldódnak meg. Pásztor Gabriella államtitkár Lészpedre, Klézsére és Rekecsinbe látogatott el, a három községben öt iskola működik. /Isán István Csongor: Központi nyomásra megoldás született. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./

2006. szeptember 15.

Az utóbbi időben halmozódtak azok az esetek, amelyek vélhetően az Országos Diszkriminációellenes Tanács hatáskörébe tartoznak: magyarverés Érmihályfalván, magyar sorompóőr bántalmazása Csíkszentsimonban, romák elleni pogromgyanús hatósági túlkapás Szászrégenben. Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke a vele készített interjúban közölte, az érmihályfalvi esetben szerinte a Diszkriminációellenes Tanács nem illetékes. Büntetőjogi esetben ugyanis csak a rendőrség illetékes. Ugyanaz a helyzet a szászrégeni romák elleni feltételezett hatósági túlkapással is. Korábban Asztalos hangsúlyozta: nem kell olyan képet kialakítani, hogy Romániában a magyarverés napi rendszerességű. A besztercei polgármesteri hivatal azzal utasította el az Új Magyar Szó hirdetési ajánlatát, hogy magyar lapban nem hirdetnek. Asztalos erre úgy reagált, hogy a törvény szerint az általa vezetett tanács nem foglalkozik a kereskedelmi társaságok, cégek hátrányos megkülönböztetésével. A Moldvai Csángó-Magyarok Szövetsége június 14-én a tanácsot hivatalosan értesítette arról, hogy a magyar oktatást akadályozzák a hatóságok. Asztalos elmondta, hogy volt kint a vizsgálóbizottságuk a Tanügyminisztériumnál, és készül a válasz. /Salamon Márton László: Diszkrimináció: nem minden az ő asztala? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./

2006. szeptember 15.

Cs. Gyimesi Éva a katolikus egyházat bírálta: Kolozsváron a visszakapott egyházi ingatlanból kilakoltatják az idősödő, öreg, aggastyán korú embereket. Nem figyelmeztetik őket, kényszerlakhelyre kerülnek. A „lelkekben járnak bulldózerek isten- és emberhitet rombolva” – állapította meg a cikkíró. /Cs. Gyimesi Éva: Boltos utca. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./

2006. szeptember 15.

Az utóbbi hónapok-hetek sajtóját a magyar és a többi nemzetiségek diákjai román nyelvtudásának a záró- és javítóvizsgákon elért eredményei, illetve kudarcai foglalkoztatják. A ma érvényben levő román tantervi követelmények teljesítése-elsajátítása függvényében léphet a magyar diák és a többi 14 más nemzetiség tanuló ifjúsága felsőbb osztályba, iratkozhat be főiskolára vagy egyetemre. A kudarcok okait keresve a ma érvényes román nyelv és irodalom tanításának tantervére, annak előírásaira terelődik a figyelem. A román nyelv és irodalom tantervét összeállító szakemberek úgy gondolkodnak, mintha Romániában minden tanköteles gyermek és ifjú már román nemzetiségű, román anyanyelvű polgár lenne. A tanterv készítői a letűnt fasiszta rendszerek ideológiáját követve, román anyanyelvi szinten taníttatják a román nyelvet a nem román tanulóknak és diákoknak egyaránt, mégpedig rendszerint olyan tanárokkal, akik nem ismerik az illető nemzetiség kultúráját, nem tudják és nem beszélik nyelvét. Az idősebb nemzedékekhez tartozó magyarok és magyar pedagógusok a bőrükön tapasztalták az Angelescu-féle elnemzetlenítő oktatási törvénynek az erdélyi magyarokkal alkalmazott drákói, embertelen intézkedéseit. A román nyelv tanítása csak akkor lesz eredményesebb a nemzetiségi iskolákban és osztályokban, ha azt olyan szakember tanítja, aki a román nyelv mellett az adott nemzetiség nyelvét is ismeri. /Boldizsár Zeyk Imre, az RMDSZ Kolozs megyei szervezete Tanügyi Bizottságának tagja: Oktatási gondok az erdélyi magyar tanintézetekben. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./

2006. szeptember 15.

Hosszas huzavona után megoldódott a Brassai Sámuel Elméleti Líceumban az igazgatóválság. Török Ferenc Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes közölte: Kósa Mária igazgatói mandátumának meghosszabbítása mellett döntött. Kósa Mária új mandátuma a következő igazgatói versenyvizsgáig tart. /Meghosszabbított mandátum. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./

2006. szeptember 15.

Maros megyében a tanintézmények 50 százalékának az ellenőrzése nyomán nyolc épületben (óvoda, iskola, bentlakás, étkezde) nem fogadhatják ma a gyerekeket. A Nyárádtőhöz tartozó Kisteremiben az iskolát és az óvodát, Székelycsókában az iskolát, a Mezőpagocsához tartozó Copacelben az óvodát, a Nyárádtőhöz tartozó Malomfalván az iskolát és az óvodát, Sáromberkén pedig a mezőgépészeti iskola bentlakását és étkezdéjét zárták be a közegészségügyi hatóság ellenőrei. Ezenkívül 42 tanintézménynek érvénytelenítették a működési engedélyét, 21-től vonták meg a közegészségügyi engedélyt, 61-nek utasították vissza az engedély évi láttamozását. Hogy mi lesz a bezárt egységekkel? Albertini Zoltán főtanfelügyelő-helyettes elmondta, hogy ideiglenesen máshol helyezik el a gyerekeket, addig, amíg a hiányosságokat pótolni tudják a helyhatóságok. /(b.): Bezárt óvodák és iskolák. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 15./

2006. szeptember 15.

Kovászna városban megszűnt az I-V. osztályos Orbán Balázs Általános Iskola önállósága, a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközponthoz csatolták, mely a továbbiakban I-XII. osztállyal működik. Az igazgató szerint az átszervezés az iskolai pénzügyi központ megerősödését jelenti. /Bodor János: Tizenkét osztályos lett (Kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 15./

2006. szeptember 15.

Két, élményekben gazdag, tartalmas hetet tölthetett el harminc magyar, roma és román gyerek a negyedik alkalommal megszervezett multikulturális művészeti alkotótáborban Kolozsváron, a Tranzit Házban. A záróünnepségen zenével, tánccal, az általuk készített animációs filmekkel, sőt videoklippel bizonyították szülőknek, barátoknak, hogy mennyi mindent tanultak. A tábor nehéz anyagi körülmények között élő családokban élő gyerekek számára teremt lehetőséget a kikapcsolódásra. /(-f-): IV. Multikulturális művészeti alkotótábor gyerekeknek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./

2006. szeptember 15.

Meggyesgombás a kommunizmus azon Szatmár megye helységei közé tartozott, ahol valóban megkezdődött a falurombolás, és ha nem jön a rendszerváltás, ma az a negyven ház sem állna, amely ellenállt a buldózerek rombolásának. Meggyesgombásnak a régmúltban itt volt a tényleges központja, Dumbrava megalakulása (betelepítése) után egyre inkább utóbbi részt támogatták, és „Magyargombás” csak egy félreeső tanyává vált. Két–három éve esős időben még traktorral is csak alig lehetett megközelíteni. Most azonban változás történt. Már van kövesút, bevezették a villanyt azokba a házakba is, ahol eddig nem volt. Több új ház is épül, elsősorban a külföldön munkát vállaló fiataloknak köszönhetően. /Fodor István: Egy elfeledett település, ahol ismét elindult az idő. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), szept. 15./

2006. szeptember 15.

Szeptember 14-én ért véget a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesület és a Tasnádi Fiatalok Klubja szervezésében első alkalommal megrendezett Rangadó diákszínjátszó gála, amelyen öt csapat vett részt. A szervezők kitettek magukért, a kétnapos szakmai megbeszélős–barátkozós találkozó végén a „jövőre ugyanitt” hangulatában váltak el a résztvevők. /(ra): Értékelt a zsűri. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), szept. 15./

2006. szeptember 15.

Szeptember 13-án a Farkas utcai református templomban tartott orgonahangversenyen mutatkozott be Kostyák Zsuzsa végzett fiatal előadóművész. /Nagy-Hintós Diana: Pályakezdő művész nagy sikere. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./

2006. szeptember 15.

Szeptemberi ülésén a Kriterion Alapítvány kuratóriuma úgy döntött, hogy Jakobovits Miklós Munkácsy-díjas nagyváradi képzőművésznek adományozza a 2006. évi Kriterion Koszorút. Az alapítvány ezzel nem csupán Jakobovits Miklós festészeti munkásságát jutalmazza, hanem értékmegőrző művészeti írásait, valamint azt a közéleti szerepet, amelyet a nagyváradi Körösvidéki Múzeum főmuzeológusaként, a Barabás Miklós Céh elnökeként, a Magyar Művészeti Akadémia tagjaként végzett. A Kriterion Koszorút 1995-ben alapították, z idén tizenkettedikszer nyújtják át. Az eddigi kitüntetettek: Jakó Zsigmond professzor, történettudós, Tompa Gábor rendező, KAM – Regionális és Antropológiai Kutatóközpont, László Ferenc muzikológus, Faragó József néprajzkutató, Gaál András, Márton Árpád képzőművészek és Zöld Lajos újságíró a szárhegyi alkotóközpont létrehozásáért, Imreh István történész, egyetemi tanár, Péntek János nyelvész, egyetemi tanár, Szilágyi Zsolt énekes, kórusvezető, iskolaigazgató, Marosi Ildikó irodalomtörténész és Egyed Ákos történész, egyetemi tanár. /Jakobovits Miklós a Kriterion Koszorú idei kitüntetettje. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./

2006. szeptember 15.

Szeptember 16-án Gyergyószentmiklóson tartott előadással búcsúzik Székelyföldtől a Kaláka együttes. Nagysikerű volt a jubileumi hangversenykörútjuk. Az együttes sikersorozatának titka a muzsika és a szép, tiszta szó szeretete. A világ számos országába eljutottak. Japántól Brazíliáig, Tajvantól Finnországig. /Bajna György: Költészet, zene és alázat. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 15./

2006. szeptember 15.

Magyarpécska polgármestere úgy tudja, a két település pont fél évszázaddal ezelőtt egyesült, holott ennek dátuma 1961-re tehető. Akkor történt a pécskai magyarság számára egyáltalán nem örvendetes esemény. 1960–61 a téeszesítés talán legfeketébb esztendei, s ez egyet jelentett a pécskaiak – és más települések lakóinak – kifosztásával, kisemmizésével. Helybéliek elmondása szerint akkor pécskai magyarokat tartottak megkötözve a néptanács épületének pincéjében, és kényszerítették őket, hogy adják be vagyonukat a közösbe. A hivatalos verzió szerint Ópécska és Magyarpécska egyesítésének adminisztratív, költségcsökkentési okai voltak, valójában az volt a cél, hogy lassan beolvasszák a magyarságot. Az egyesítés 1961. január 1-jén történt. 1977-ben Pécska községnek 12 102 lakója volt, ebből 5625 román, 5640 magyar, 30 német. /Irházi János: Nem igaz, hogy 50 éve egyesült a két Pécska. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 15./

2006. szeptember 15.

Az elmúlt közel tizenhét esztendőben kinyomtatott Jelen, majd Nyugati Jelen most eljutott a négyezerötszázadik lapszámhoz. Olyan régióban, melynek magyar lakossága egyre fogy. A hűséges olvasók kitartottak a lap mellett. Ennek a mindinkább elmagyartalanodott régiónak gazdag sajtóhagyományai voltak. Mecénása van a lapnak, aki jelentős összegeket áldoz arra, hogy újság, rangos irodalmi folyóirat, könyvkiadó, évkönyv és regénypályázat is legyen Aradon. A Nyugati Jelennek a megyeszékhelyen kívül Temesváron, Déván és Nagyenyeden is van modern szerkesztősége. /Kilin Sándor: 4500. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 15./ A mecénás Böszörményi Zoltán.

2006. szeptember 15.

Szeptember 14-én  bemutatták Temesváron Sipos Jánosnak, a lap munkatársának Homokszedők a böge tükrében /Irodalmi Jelen Könyvek (IJK), Arad/ című kötetét, amely egyszerre riportkötet, kordokumentum és regény. Már a hajdani temesvári Szabad Szóban közölt riportsorozat megjelenésekor sok olvasó kereste fel a szerkesztőséget azzal, hogy mikor jelenik meg kötet formájában is a történet. A szerző regénnyé szerkesztette a riportokat. Helytörténeti munkának is megfelel. Az egykori magyar kubikusokból lett homokszedőket, illetve a temesvári munkástelepek két világháború közötti sanyarú világát mutatja be a kötet. /Pataky Lehel Zsolt: Bemutattuk Sipos János könyvét. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 15./

2006. szeptember 16.

Sulfina Barbu környezetvédelmi és vízügyi miniszter azt nyilatkozta: nincs időponthoz kötve a verespataki bányakitermeléshez szükséges környezetvédelmi engedély kibocsátása. A minisztérium a környezetvédelmi hatástanulmány kiegészítése után fog nyilatkozni. /Környezetvédelmi engedély bármikor? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 16./


lapozás: 1-30 ... 5281-5310 | 5311-5340 | 5341-5370 ... 7411-7426




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék