udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 7426 találat lapozás: 1-30 ... 781-810 | 811-840 | 841-870 ... 7411-7426 I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2006. február 14.

Leállította lobbiakcióját a Transindex, miután összegyűlt ezer aláírás. A Transindex főszerkesztője, Kelemen Attila azzal indokolta a lobbi leállítását, hogy nem akarják leblokkolni az Európai Néppárt (EPP) postafiókját. A lobbi-akciót február kilencedikén indították azért, hogy az EPP kérjen magyarázatot a Demokrata Párttól (PD) és elnökétől, Emil Boctól nacionalista megnyilvánulásaiért. Azért fordultak a néppárthoz, mert a PD is szeretné elnyerni az EPP-tagságot. /Debreczeni Hajnal: Leállította lobbiakcióját a Transindex – a Néppárt postafiókját féltették. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 14./

2006. február 14.

Átadták az árvízvédelemben kiemelkedő szerepet játszó személyeknek járó kitüntetéseket. Egyetlen erdélyi sem kapott elismerést, habár a Hargita és a Temes megyei árvizek a legsúlyosabbak között voltak. Lucia Ana Varga államtitkár elmondta, ők csupán listát készítettek a kitüntetendő személyekről, ezt benyújtották felsőbb fórumokhoz, és ott született a döntés. /Erdélyieknek nem járt kitüntetés. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 14./

2006. február 14.

„Minden békés tiltakozó eszközt igénybe veszünk, hogy templomunkat ténylegesen is visszakapjuk! Ha kell, a nemzetközi közvéleményt is segítségül hívjuk”- mondta Roman Dumitru szatmári román görög katolikus esperes a hét végén Szatmárnémetiben, a főtéri parkban tartott, ökumenikus istentisztelettel egybekötött békés tüntetésen. A rendszerváltás óta, 16 éve folytat békés küzdelmet a szatmári román görög katolikus egyház, hogy visszakapja a belvárosban lévő templomát, amelyet a pártállam az ortodoxoknak adott. A sokéves pereskedés eredményeként már hónapokkal ezelőtt végleges bírósági döntés született, hogy a templom használata őket illeti meg. Ennek ellenére a helyi bírák máig sem rendelték el az ortodoxok kilakoltatását. Tiltakozásul a görög katolikusok a múlt héten mintegy félezren a helyi bíróság elé vonultak, és csendes tüntetéssel követelték a törvény érvényesítését. /Sike Lajos: Szabadtéri mise a templomért. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 14./

2006. február 14.

Február 13-án sajtó jelenlétében szavazott a Maros megyei tanács művelődési szakbizottsága a Maros Művészegyüttes román és magyar tagozatának különválasztásáról. A szakbizottság úgy határozott, hogy az együttes tagozatainak továbbra is együtt kell maradniuk, viszont „feljavított” felépítési szerkezettel: magyar nemzetiségű aligazgatót és könyvelőt fognak alkalmazni. Lokodi Edit megyei tanácselnök a tagozatok önálló működésének gazdasági előnyeire hivatkozott, ez a működési forma előnyösebb a művészegyüttesnek az európai uniós pénzalapok megszerzése szempontjából. Lazar Ladariu kifejtette, hogy szeparatista jellegű ügyről van szó. A végső döntés a testületé, erre valószínűleg márciusban kerül sor. /A kényszerházasság folytatódik. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 14./

2006. február 14.

Dorin Florea, Marosvásárhely polgármesterének szokásos heti sajtótájékoztatóján a célpont Lokodi Edit, a megyei tanács elnöke illetve az RMDSZ és annak tisztségviselői voltak. Lokodi Editet azzal vádolta, hogy ellopta az ő ötleteit. „A legdurvább módon elítélem a megyei tanácselnök, s a megyei tanács viselkedését, akik másodszor akarják ellopni a vagyonunkat, éppen úgy, ahogy a szovjet tankok tették 1945-ben...”.. Kijelentette, hogy minden, amihez a megyei tanács hozzányúlt, „a feje tetejére állt”. Florea tiltakozott a felületes és infantilis módon történő közigazgatás ellen, utalt a Marosvásárhely környékének nagyvárosi övezetté nyilvánítására, amelynek központját Koronkára tervezték. A polgármester az RMDSZ-t kérte, hogy elemezze a megyei tanácsosainak munkáját, nevezzen ki másokat a helyükbe. /Dorin Florea offenzívában. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 14./

2006. február 14.

Marosvásárhelyen a román szélsőjobboldal helyi szócsöve, a Cuvantul Liber taktikát idestova már tizenhat éve mérgezi a helyi közvéleményt a magyarságra zúdított hazugságokkal. Munkásságát mind a bíróság, mind a polgármester bőkezűen jutalmazta. A magyarellenes marosvásárhelyi polgármester, Dorin Florea a kormányhatározattal a történelmi magyar egyházaknak visszajuttatott három magyar iskolát újra kisajátította a jogos magyar tulajdonosoktól. A polgármesterhez közel lévő román cégek egyre-másra nyerik meg a különböző versenytárgyalásokat, a magyarságot pedig sikerült szinte minden téren kisemmizni.  Florea polgármester Lazar Ladariut, a Cuvantul Liber főszerkesztőjének, javasolta a díszpolgári kitüntetésre. Azonban a Teleki-téka könyvtárosa, Spielmann Mihály városi tanácsosként nemet mondott Florea polgármester ötletére. Spielmann Mihály egyedül tiltakozott, nyíltan kijelentette, hogy magyarellenes díszpolgárja nem lehet a városnak. Hosszú pereskedés következett. A pert Lazar Ladariu főszerkesztő nyerte meg: a bíróság rengeteg terhelő cikke ellenére kimondta, hogy a tollforgató nem magyarellenes, az egykori magyar tanácsost pedig nyilvános bocsánatkérésre kötelezte. Dorin Florea pedig, hogy elkerülje a városi tanácsban várható vitákat kitalált egy saját gyártmányú, új díszpolgári kitüntetést, ezt ő ajándékozhatja oda a magyargyűlölő főszerkesztőnek. /Fazekas Csaba: Marosvásárhelyen hivatalosan jutalmazzák a magyarellenességet. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 14./

2006. február 14.

A marosvásárhelyi Borsos Tamás Egyesület Beszélgetések a közelmúltról címmel találkozósorozatot indított, elsőként a Magyar Autonóm Tartomány 1960-ban, a megjelenés előtt bezúzott monográfiáját mutatták be. Dr. Gagyi József, a Sapientia EMTE Humántudományok Karának tanára vitaindítójában a monográfia megszületésének történelmi-társadalmi körülményeit vázolta, majd a hatalmi szóra bezúzott könyv egykori szerzőjével és lektorával folytathattak kötetlen beszélgetést a jelenlévők. Gagyi idézte Stefano Bottoni olasz történészt, hogy a MAT szovjet mintára és befolyásra, sőt, Sztálin és közvetlen munkatársainak kifejezett óhajára jött létre. A román hatalom végig gyanakodva figyelte a nemzetpolitikai törekvéseivel ellenkező mesterséges képződményt, és aztán, a Sztálin halálát követő viszonylagos olvadás idején, a szovjet csapatok kivonulása után azonnal meg is szüntette.   A monográfia hivatalos címe: A Magyar Autonóm Tartomány a gazdasági fejlődés útján volt, két év alatt, 1958–59 során íródott. A kézirat 21 szerző munkája. A szerzők vázolták a régió közel ötven esztendővel ezelőtti állapotát. „A MAT – amint azt az előző fejezetben megállapítottuk – gazdag és változatos természeti kincsekkel rendelkezik. Mindezek a természeti kincsek a Székelyföldet már a múltban is hazánk egyik iparvidékévé tehették volna. Ehelyett azonban Székelyföld gazdasági szempontból országunk legelmaradottabb vidékei közé tartozott” – foglalták össze a múltat a szerzők, hozzátéve: „munkásaik rövid tíz év alatt az addig elmaradott Székelyföldet fejlett iparral rendelkező tartománnyá változtatták”. A kéziratot bezúzása után szerzőit meghurcolták, pártszankciókkal sújtották. Az előszó íróját, Szövérfi Zoltánt, a tartományi pártbizottság propagandatitkárát – sejthetően a központi pártvezetés tagjának, Fazakas Jánosnak az érdeméből – felfele buktatták, s a 80-as években bekövetkezett korai haláláig Bukarestben, a Kereskedelmi Minisztériumban dolgozott. Valószínűleg Fazakas János volt a monográfia megírásának kezdeményezője és támogatója. Józsa Ignác, az egyik szerző, és Kovács Sándor, a könyv lektora elmondták, amíg a kéziraton dolgoztak, nem érzékelték, hogy megváltozott a politikai széljárás. 1960 nyarán megszületett az a MAT területére vonatkozó központi utasítás, hogy minden magyar igazgató, intézményvezető mellé egy román helyettest kell kinevezni. /Sz. L.: Beszélgetések a közelmúltról. A Magyar Autonóm Tartomány bezúzott monográfiáját ismertették. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 14./

2006. február 14.

1989 után megengedett lett a revizionista propaganda, bel- és külföldi erők pedig egyesülésellenes, autonomista vagy éppen elszakadáspárti irányzatokat támogatnak, holott a „Nagy Egyesülés” Isten akaratából történt – olvasható a Kulturális Minisztérium támogatásával a Román Tudományos Akadémia által kiadott könyvből. Az 1918. december 1. – A résztvevők vallomásai című román nyelvű kötetet bemutatták a Kolozsvári Írószövetségben Kolozsváron. A felszólalók régi adósság törlesztéséről beszéltek, a könyvben szereplő írásokat ugyanis huszonöt évvel a „Nagy Egyesülés” után, „a tragikus bécsi diktátum ideje alatt” gyűjtötte össze a résztvevők nagy részétől egy történész. A gyulafehérvári esemény résztvevőinek rövid önéletrajzait összesítő könyv előszavában Gelu Neamtu hangsúlyozta:  ”December 1. a történelem logikájának beteljesülése volt, egyszersmind egy új fejlődés kezdete egy olyan országban újraegyesített nemzet számára, melynek alapját az új kor demokratikus elvei képezték”. A „Nagy Egyesülés” meghozta, hogy a magyarok barbár uralma után Erdély egész népe végre szabadon és egyenlőségben élhetett. Vannak, akik más színben látják az egyesülést. Akik ezt teszik, valójában elfogadják azt a revizionista propagandát, írta Neamtu. „Ezen dokumentumok közlése az egyesülésellenes, autonomista vagy éppen szecessziós irányzatok ellen hoz fel érveket, mely irányzatok – belföldi és külföldi erők támogatásával – aggasztó méreteket öltöttek az utóbbi években. Ezek azok az erők, melyek 1918-ban és később is az egyesülés ellen voltak”, áll a Kulturális Minisztérium által támogatott könyvben. Nematu helyreigazított: „Akárhogy alakulnának ma a dolgok, és akárhogy értelmeznénk őket, az igazi történetírás nem hagyhatja figyelmen kívül a tényt, hogy Magyarországban a nem magyar népeknek mind a vezető rétege, mind a közemberei a rendőrállamot és a népek börtönét látták.” A magyarok érzéseire is megvan a válasza: „Azt mondják, a Monarchia szétesése igazi nemzeti tragédia volt a magyarok számára. Valóban sokk volt az erdélyi magyarok számára, hogy kiváltságokkal rendelkező urakból egyszerű állampolgárokká váljanak, és mindenki mással egyenlő jogokat élvezzenek.” A könyv az egyesülést isteni indíttatásnak tulajdonítja, ezt több idézettel igazolta. Íme néhány: „Egy felzaklatott tenger volt, mely gátjai elsöprésére készült (…) Isten lelke lebegett felette” (Al. Ciura); „Az emberi ész akaratán és képességén felül létezik valami isteni, amit a gőgösök nem akarnak elismerni, és ez a valami irányítja az emberek tömegeinek és a népeknek a sorsát” (I. Bordea); „a nép hangja, tehát Isten hangja” (Vasile O. Osvada); „Egy szélvihar, egy orkán kitörése volt, amely mindent elsöpörhetett az útból. Milyen emberi erő mert volna ellenkezni ezzel az elhatározással, mely isteni szikraként pattant ki mindenki lelkéből?” (Al. Ciura) A közreadók jelezték, hogy hamarosan jön a második kötet. /Bagoly Zsolt: Egyesülés isteni parancsra. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 14./

2006. február 14.

Erőteljes kampányba kezdtek az elmúlt napokban az ortodox egyházhoz és a nacionalista román pártokhoz közel álló erők annak érdekében, hogy az októberi bukaresti közös román–magyar kormányülésen a budapesti Gozsdu Közalapítvány létrehozásáról aláírt egyezményt a törvényhozás ne hagyja jóvá. A megállapodás szerint a felek évente legalább 200 ezer eurós állami költségvetési támogatást juttatnának az alapítványnak, amely Gozsdu Manó (Emanoil Gojdu) emlékének ápolását és a magyar–román kapcsolatok erősítését szolgálná. A magyar fél az egyezményt tavaly ősszel ratifikálta, a román kormány november végén nyújtotta be a törvényhozásnak a ratifikáláshoz szükséges törvénytervezetet. A román kabinet a Gozsdu-megállapodást sürgősségi kormányrendelettel ratifikálta. Ezt a parlamentnek meg kell erősítenie. A bukaresti képviselőház jogügyi szakbizottsága a tervezet megvitatását a múlt héten elnapolta, s erre a hétre a bizottság elé kérette Mihai Razvan Ungureanu külügyminisztert, akitől részletes magyarázatokat vár. A Román Ortodox Egyház szinódusa az elmúlt napokban úgy döntött, hogy elöljáróinak szorgalmazniuk kell Godzsu végrendeletének tiszteletben tartását, aki vagyonát a magyarországi és erdélyi ortodoxokra hagyta. Emanoil Gojdu, akit a magyar kortársai Gozsdu Manóként ismertek, hatalmas vagyonát 1870-ben bekövetkezett halála előtt végrendeletileg „a tanulni vágyó ortodox román fiatalokat” segítő alapítványra hagyta. A Gozsdu Alapítvány 1870-ben kezdte meg működését Budapesten, az Erdélyi Ortodox Nemzeti Kongresszus (a későbbi erdélyi ortodox mitropólia) védnöksége alatt, majd székhelyét az első világháború után Nagyszebenbe tette át. Az alapítvány 1918-ig mintegy ötezer erdélyi román ortodox diáknak nyújtott ösztöndíj formájában támogatást. Román törvények értelmében a húszas évek elején Erdélyben olyan magyar alapítványi vagyonokat – például a Tanítók Házát Kolozsváron, a nagyszebeni Mária Terézia Árvaházat, vagy a Háromszéki Tanalapot – államosítottak, amelyek visszaköveteléséről később – akár a Gozsdu-vagyonért cserében – a román fél hallani sem akart. 1926-ig a románok szabadon rendelkezhettek a Gozsdu-alapítvány jövedelmével, de azt követően a magyar fél az alapítvány számláit zároltatta. A Gozsdu-vagyon rendezetlensége 1946-ban ismét felvetődött. Akkor a magyar fél álláspontja az volt, hogy mivel 1944. augusztus 23-án beállt a hadiállapot, a nemzetközi joggyakorlat szerint, a korábban kötött egyezmények semmissé váltak, s az egész kérdést újra kell tárgyalni. A románok a párizsi béketárgyalásokon komoly vagyoni követelésekkel álltak elő, s ezek között szerepelt a Gozsdu-vagyon visszaszerzése is. Ezeket a követeléseket azonban az oroszok sem támogatták. Miután 1948-ban Romániában megtörtént a teljes államosítás, a magyar fél szorgalmazta azt, hogy az államosított magyar vállalatokért és pénzintézetekért Románia fizessen kárpótlást. Ettől kezdve a románok a Gozsdu-vagyon kérdését nem erőltették, hiszen tudták: Magyarországnak sokkal nagyobb kártérítendő vagyona van, mint a román félnek. A két ország 1953. július 7-én pénzügyi egyezményt kötött. Ebben mindkét fél lemondott a másikkal szemben korábban támasztott valamennyi követeléséről. Az egyezményben a Gozsdu-vagyon név szerint ugyan nem szerepel, de a magyar fél teljesen egyértelműnek tartotta, hogy a románok ekkor a Gozsdu-vagyonról is lemondtak. Magyarország ekkor nagyságrenddel nagyobb vagyonkövetelésről mondott le, mint a románok. A két kormány 1997 után számtalan alkalommal tárgyalt a Gozsdu-örökségről. E tárgyalások nyomán született meg a tavaly októberben aláírt magyar–román egyezmény. /Tibori Szabó Zoltán: Gozsdu-vita újra, végkimerülésig? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./

2006. február 14.

Február 13-án volt Csűry Bálint nyelvészprofesszor születésének 120 éves évfordulója. Ebből az alkalomból szülőfalujában, Egriben megkoszorúzták a szülőház helyén álló ingatlan falán elhelyezett emléktáblát. Tizennégy évvel ezelőttig szinte teljes homály fedte Csűry Bálint személyiségét: ekkor, egy Kiss Kálmán által írt újságcikk nyomán kezdett az egri születésű nyelvészprofesszor munkássága után kutatni a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, aminek eredménye az lett, hogy a helyi önkormányzattal közösen 1992–ben emléktáblát lepleztek le a szülőház helyén. Február 13-án Csűry Bálintra emlékezve, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság, a helyi polgármesteri hivatal, a helyi RMDSZ képviselői koszorút helyeztek el az emléktáblánál. A nyelvészprofesszor munkásságát Kónya László főtanfelügyelő és Szabó Elek polgármester méltatta. Tavaly a helyi tanács döntése értelmében Csűry Bálintról nevezték el az egri főutcát. Még az idén elkészítik Csűri Bálint mellszobrát, amely a református templom mögötti téren kapna helyet. Csűry Bálint /Egri, 1886. febr. 13.- Debrecen, 1941. febr, 13./ a kolozsvári egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Előbb a kolozsvári református gimnáziumban, majd a debreceni egyetemen tanított, az utóbbi intézménynek ő alapította meg a magyar népnyelvkutató intézetét. Nyelvészeti munkássága elsősorban nyelvjárás–kutatásokra terjedt ki. Legismertebb művei: A szamosháti nyelvjárás hanglejtésformái, Magyar lakodalom (vőfélykönyv), A moldvai csángók nyelvének szótári anyaga. /Fodor István: Csűry Bálintra emlékeztek Egriben. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), febr. 14/

2006. február 14.

Sepsiszentgyörgy négy magyar felekezetéhez tartozó nyolc gyülekezetének ifjúsági képviselői találkoztak február 12-én, vasárnap a Református Kollégium konviktusában, hogy az ökuménia jegyében keressék meg azt, ami összetartja őket. /(fekete): Az összetartozásról beszélgettek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 14./

2006. február 14.

Megnyílt Varga Béla baróti fotóművész tárlata Nagybaconban, bemutatták a helyi Benedek Elek Művelődési Egyesület által útjára bocsátott Nagybacon képekben című füzetecskét. A régi és mai Nagybacont tükörbe állító füzet megjelentetését kezdeményező Dimény Olga tanárnő régi fényképeket és levelezőla­pokat gyűjtött össze. A füzet másik szerkesztője, Bardocz Réka. /(hecser): Nagybacon képekben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 14./

2006. február 14.

Hét végén került sor Besztercén a hagyományos farsangi batyubálra, az RMDSZ megyei és városi szervezete, a besztercei MADISZ és a Pro Hereditatem Egyesület szervezésében. A tizenhatodik alkalommal megszervezett bálra az egész megye területéről érkeztek vendégek. /D. I.: Farsangi batyubál. Beszterce. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./

2006. február 14.

Február 11-én, szombaton Ágyán a kultúrotthonban jelmezes vetélkedővel egybekötött diszkót szervezett a januárban megalakult helybeli Magyar Ifjúsági Szervezet. A jelmezt öltött fiatalok általános műveltségi felmérőnek, énekpróbának tettek eleget. /(balta): Bohóságok és buli Ágyán. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 14./

2006. február 14.

Február 11-én sikeres farsangi mulatságot szerveztek Nagyzerinden, a kultúrotthonban. Az éjfél után megejtett tombolahúzás során többek között a Pro Zerind Egyesület jóvoltából sok értékes nyeremény talált gazdára. /(balta): Nem volt beöltözés. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 14./

2006. február 14.

Az ország nyugati térségének minden részéből – ahol egykor németek laktak, esetleg még laknak is – érkeztek népviseletet bemutató együttesek Temesvárra, a gálára. Bemutatták Arad, Boksa, Lugos, Nándorhegy, Resica, Nagyszentmiklós, Karánsebes, Steierdorf-Anina és környéke népviseletét, a táncaikat és jellegzetes zenéjüket. A nagyszabású gálát szervező Német Fórum elnöke, Karl Singer megnyitó beszédében felhívta a jelenlévők figyelmét a síksági települések, és a hegyvidéki falvak népviseletében mutatkozó különbözőségekre. /(S.): A német népviselet gálája. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 14./

2006. február 14.

Temesváron kiállítás keretében és grafikájú album bemutatásával készített számvetést Jecza Péter szobrászművész és Sorina Jecza művészeti menedzser, a Triade Alapítvány igazgatója az elmúlt három év egyik legjelentősebb művészeti projektjéről, a házuk előtt alapított szoborkertről. 2003 nyarán karolta fel Temesváron a Városháza Jeczáék tervét, hogy az akkor még üres területet zöld övezetté alakítsák át, s oda szobrokat helyezzenek el. Az elmúlt években sokasodtak a szobrok. A kortárs szobrászat kiemelkedő alkotói és fiatal ígéretei kő-, márvány-, fa- és fém- (bronz, krómacél és hajóacél) szobrai “népesítik” be a kertet. A Triade kert albuma (Triade Interart Alapítvány Könyvkiadó, 2005) tartalmazza a téren álló tizenöt szobor alkotóinak munkáit. /Szekernyés Irén: A Triade Ház szoborkertje. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 14./

2006. február 14.

Szorosan együttműködő civil közösséget szeretnének a gyergyói civil szervezetek – derült ki a Pro Libris Könyvbarátok Egyesülete által szervezett találkozón. Ezt rendszeres találkozásokkal, közös programokkal, projektekkel kívánják megvalósítani. A házigazda Pro Libris Könyvbarátok Egyesülete mellett további 14 civil szervezet képviselői vettek részt az elmúlt héten Gyergyószentmiklóson szervezett találkozón. Fontosnak tartják Gyergyószentmiklós és vidékének együttműködését, a regionális gondolkodást. A közös jövőképtervezés anyagai, akárcsak legfrissebb híreik a www.civil-gyergyo.ro portálon olvashatók. /Bajna György: Gyergyói civil szervezetek. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 14./ A portál szerint jelen volt a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ, a Harmónia Alapítvány, az Esély Alapítvány, a Pro Cive Egyesület, a Tappancs Egyesület, a Naturland Alapítvány, az Unicornis Diákkör, a Salamon Ernő Gimnázium Diáktanácsa, a Városi Diáktanács, a Salamon Ernő Véndiák Szövetség, a Solaris vitakör, a Ditrói Ifjúsági Szervezet, az Észak-Kelet Hargitai Kistérség, GyTIET, valamint a Nonprofit Fejlesztési Központ Alapítvány képviselője.

2006. február 14.

Stockholmban január 18-án rangos, magyar képzőművészeti kiállítás nyílt meg. Tamás György, az ismert műgyűjtő és felesége Tamás Mária, Stockholm belvárosában magyar képzőművészek munkáiból rendezett nagy sikerű kiállítást. A bemutatkozó művészek közül a legnagyobb sikere Tompos Opra Ágota, kolozsvári művész Phoenixmadár című festményének volt. A kiállítás anyaga zömmel erdélyi alkotók munkáiból állt össze, de más magyarlakta vidékek, városok képzőművészeinek alkotása is szerepelt. Erdélyi kiállítók: Benczédi Sándor – Kolozsvár, Bokor Ernő – Kolozsvár, Dudás Gyula – Nagybánya, Cs. Erdős Tibor – Kolozsvár, Fekete Pál – Marosvásárhely, Ferenczy Béla – Nagyvárad, Gaál András – Csíkszereda, Imecs László – Kolozsvár, Incze István – Marosvásárhely, Incze István Botond – Marosvásárhely, Molnos Zoltán – Székelyudvarhely, Nagy Melinda – Csíkszereda, Németh G. Katalin – Sepsiszentgyörgy, Takács Gábor – Kolozsvár, Tompos Opra Ágota – Kolozsvár, Tolnay Tibor – Nagyvárad, Vass Csaba – Tasnád, Vassy Erzsébet – Nagyvárad, Veress Endre – Kolozsvár, Wéber Mária – Kolozsvár, Zoltán Katalin – Kolozsvár. A Tamás család ősszel is rendez kiállítást. /Tatár Zoltán: A „Phoenixmadár” szárnyalása Stockholmban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./

2006. február 14.

A hónap végéig látogatható a Gyergyószentmiklóson, a Pro Art Galériában Balázs József képzőművész tárlata. A kiállítást Márton Árpád festőművész nyitotta meg, majd Kozma Mária, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó főszerkesztője bemutatta Balázs Józsefnek a kiadó Műterem című sorozatában megjelent képzőművészeti albumát. /Jánossy Alíz: Az örök igazság megalkotása a művészet. = Krónika (Kolozsvár), febr. 14./


lapozás: 1-30 ... 781-810 | 811-840 | 841-870 ... 7411-7426




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék