udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
4068
találat
lapozás: 1-30 ... 1921-1950 | 1951-1980 | 1981-2010 ... 4051-4068
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2010. június 22.
Szakoktatás anyanyelven?
Ezekben a napokban kezdődik el a tanszemélyzet mozgása az oktatásügyben, ezért tartjuk fontosnak, hogy a Civil Elkötelezettség Mozgalom felmérései alapján felhívjuk a figyelmet egy olyan jelenségre, ami általánossá kezd válni a megyei szakoktatásban. Miközben egyre több magyar tannyelvű osztályt hirdetnek meg, iskolakezdéskor derül ki, hogy valójában becsapják a szülőt és a diákot is. Az úgynevezett magyar osztályokban ugyanis nyolcvan százalékban román anyanyelvű, a magyar nyelvet alig vagy egyáltalán nem ismerő mérnökök, mesterek oktatják a szaktantárgyakat, sőt, az idegen nyelvet és más diszciplínákat is. Van, ahol meg is magyarázzák, hogy ez mennyire jó a diákoknak, hisz az egyetemen, felsőbb iskolában könnyebben tudnak érvényesülni. Csakhogy ezekbe az osztályokba többnyire a jó közepes vagy közepes képességű, sőt, a tanulásban gyengébb, de jó kézügyességgel, műszaki és egyéb érdeklődéssel bíró tanulók jelentkeznek, akik nem a szellemi teljesítményre összpontosítanak. Nos, az a tény, hogy megyénkben, az országos átlagtól eltérően, éppen számukra nem biztosítják az anyanyelvű oktatást, a tanulók jogainak igen súlyos megsértését jelenti.
Vegyük például a marosvásárhelyi faipari iskolát, ahol a most zárult tanévben 235 diák tanult a szaklíceumi képzésben négy román és öt magyar tannyelvű osztályban. 86-an jártak a román s 149-en a magyar tagozatra. Míg a magyar osztályok teljes létszámmal működtek, a román osztályok foghíjasok (15-22 tanuló) maradtak, s a diákok közül 19 magyar anyanyelvű volt. Hasonló vagy még rosszabb az arány a szakosztályokban és az esti tagozaton. Ez utóbbi esetében a diákok fele magyar, mégsem működik magyar osztály. Amit szinte fölösleges annak nevezni, hisz az iskolában a szaktantárgyakat csak románul tanítják, mert nincs magyarul beszélő szaktanár, a hat mester közül is mindössze kettő magyar. Az iskolában nincs magyar aligazgató és a kisegítő személyzet sem ismeri a diákok több mint felének az anyanyelvét. Hasonló példákat a többi szakközépiskolából is idézhetnénk, de e jegyzetnek most nem a statisztikai felmérés a célja.
E példa felvillantásával arra szeretnénk felhívni az illetékesek figyelmét, hogy be kellene tartani a szabályokat, és az áthelyezések, a pedagógus-mozgás során olyan szaktanárokat alkalmazni, akik ismerik, beszélik, oktatni képesek a szakoktatásban magyar tagozatra jelentkező diákok nyelvén is. Ahogy egyébként az ország más megyéiben történik.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)2010. június 22.
Most már torkig vagyunk!
Évek óta csak nyeltünk, csak nyeltünk, de most már torkig vagyunk. Néztük, hogy az RMDSZ-vezetők hogyan tudnak helyezkedni, mindig kormányon maradni, miközben azzal etettek minket, hogy érdekeinkért harcolnak. Harcolnak bizony, de még mennyire, a saját érdekükért! Képesek mindent elkövetni, hogy a legjobb miniszteri székeket elnyerjék. Újra jött egy választás, ekkor pedig előkerültek a jól elkoptatott szlogenek "Egységben az erő!" Valóban, a mi egységünkben az ő erejük!
Az utóbbi választás előtt kijelentették: Basescutól szabadulni kell, mert diktatórikus, összeférhetetlen ember, Geoanara kell szavazni. Az eredmény után saját magának ellentmondva, az RMDSZ minden szégyen nélkül a Basescu pártjához állt, csak azért, mert ott volt a hatalom!!! Ekkor is nyeltünk egy jó nagyot és valamennyien elcsodálkoztunk minden idők legnagyobb köpönyegforgatásán. Most, amikor az államelnök kitalálta a szégyenteljes, megnyomorító intézkedéseket, az RMDSZ volt az egyetlen párt, amely aláírta azt nyugodt lelkiismerettel, miközben a parlament előtt végsőkig elkeseredett emberek sírva kiáltották: "Ne vegyék el az élethez való jogunkat!!!"
Mindenki tudja, hogy ez a lehető legrosszabb lépés, mely láncfolyamat során előbb-utóbb az emberek teljesen fizetésképtelenekké válnak és az egész ország gazdasága tönkremegy. Embereket taszítanak éhhalálba, az országot a végpusztulásba ezekkel a megszorító intézkedésekkel.
Kérem szépen, önök kipróbálták milyen lehet 500-600 lejből megélni? Megmondom én, teljesen lehetetlen. Igaz, hogy önök, kedves RMDSZ-vezetők nagyon nagy hatalommal rendelkeznek, minden erő az önök kezében van és a társadalmi ranglétra "felső emeletén" laknak. Egyről azonban nem lenne szabad megfeledkezniük: még egy emelet önök felett is van, és egyszer onnan, legfelülről, közbeszólnak. Mi hisszük, hogy van Isten, aki majd igazságot teremt!
Puskás Győző
Népújság (Marosvásárhely)2010. június 22.
Értékek őrzői
Beszélgetés Vajda Andrással
A Hagyományos Kultúra Megőrzése és Terjesztése Maros Megyei Központjának tevékenysége máig is jórészt ismeretlen az átlagpolgár előtt. Fesztiválszervezés, pályázatírás, kulturális programok megrendezése – ennyiben ki is merül mindaz, amit a központról tudni véltünk. Tavalytól ideiglenesen, Vajda András néprajzkutató vezeti az intézményt idén június 24-ig – ekkor kerül sor a versenyvizsgára, majd derül fény az új igazgató kilétére. Vajda Andrással az elmúlt időszak megvalósításairól, jövőbeli terveiről beszélgettünk. De nem csak: szó esett a kutatómunkáról is, amely a központ tevékenységének gerincét kellene – ideális esetben – képeznie.
– Tavaly augusztustól, Constantin Cotârlan igazgató nyugdíjba menetelétől vagyok ideiglenes igazgatója az intézménynek. A múzeum néprajzi részlegétől helyeztek át és a versenyvizsgáig maradok, amelyre én is jelentkeztem, a menedzseri projektet megírtam.
– Mi történt igazgatósága alatt az intézményben?
– A tavaly egy már megkezdett szerkezetet vettem át. A 2009-es kulturális tevékenységekre már leadtak egy projektet, amit át kellett vennem és végig kellett koordináljam. Ez egy korábbi eseményváz volt, mely behatárolta a mozgásteremet, de marketing szempontból próbáltam rajta javítani. Átalakítottam például a műsorfüzetet, amely vizuális szempontból sokkal minőségibbé vált, szerepelnek benne a program mellett annak céljai is, az együttesek bemutatása és az év rendezvényei.
– A központot sokan csak amolyan fesztiválszervezőként ismerik, holott a nevében a megőrzés is benne foglaltatik. Tulajdonképpen mivel foglalkozik az intézmény? Vagy mivel kellene foglalkozzon?
– Itt két dologra térnék ki. Az egyik egy hosszú történet, a központ története, amelyet az ötvenes évektől évtizedeken át az Alkotások Házaként ismertek és amely jórészt fesztiválszervezéssel foglalkozott. Évente tíz, a hagyományos kultúrával kapcsolatos fesztivált rendeztek meg, túlnyomórészt a néptánc, a népzene és népszokások területén. Azonban az a törvény, amely előírja és szabályozza a hatáskörünket ennél jóval többet vár el. A központ neve tulajdonképpen egy háromlépcsős tevékenységet jelent, amelynek első foka a hagyományos kultúra megismerése. De mit jelent a hagyományos kultúra? Néprajzi szempontból azt, ami falun működött a kollektivizálás előtti időszakban. Ugyanakkor a hagyományos kultúra folyamatos változásban van, ami komoly kérdéseket vet fel. Csak falun létezik-e avagy városon ugyanúgy megtalálhatók hasonló kultúraszeletek? A faluban végbemenő modernizáció ide sorolható-e? És mi van akkor, ha a XX. század eleji Marosvásárhelyről beszélünk? A régi dolgok – szecessziós homlokzatok, tűzkutak, kanálisfedők például – csak egy réteg, a magyarság, és annak is az idősebb generációi számára léteznek. De ez is hagyományos kultúra. És megőrzése, továbbadása szintén a központ feladata kéne legyen. Az elméleti dolgok ugyanakkor nem elegendőek. Tapasztalati dolgok szükségesek: ki kell menni terepre. De ehhez szakemberek kellenek. Akik tudják, hogy hogyan kell gyűjteni, akik nem ferdítik el a dolgokat. És ha folyik a kutatás, akkor annak eredményei alapján ki lehet dolgozni azt a koncepciót, amely a megőrzést jelenti: az eszközökkel való rögzítést, a tárgyak konkrét beszerzését, tanulmányok írását cikkektől a monográfiákig. És utána jön a megjelenítés. Itt érzem, hogy az intézmény félreértette a helyzetet. Mert a megjelenítés nem feltétlenül és kizárólagosan színpadi megjelenítést jelent. A kiállítások szervezése, interaktív CD-k kiadása, filmek készítése is a megjelenítés kategóriájába tartozik. Ha összevetem, hogy mi mindent lehetne tenni és mit csináltunk, a kutatás és annak megjelenített változatai a háttérbe szorulnak. Megpróbáltam ezen változtatni: az idén, a már meglévő rendezvények mellé letettem néhány kutatási projektet is. Ezek egyike a néptánccal kapcsolatos. Maros megye érdekes néprajzi helyzetben van. Van többek között Mezőségünk, Küküllő- és Nyárádmenténk, Görgény-völgyünk és három kulturális etnikumunk, valamint a cigány kisebbség, amelynek például a néptánc terén szintén komoly hagyományai vannak. Megkértem a koreográfusunkat, hogy készítse el a Maros megyei néptáncok kataszterét. Amelyből kiderül, hogy például a verbunk mekkora elterjedésű. Vagy egy régióban hányféle tánc van. Ez első lépésben nem látványos, inkább olyan, mint egy Excel-táblázat. De utána, ha ennek alapján kimegyünk terepre, láthatóvá válnak a társadalmi mozgások. Hogy hogyan változik a népi kultúra. És a változások nagyon fontosak, érdekesek. Ez volt az első projekt. Több száz településről van szó, a kiértékelést 2-3 éven belül lehet elkészíteni. Egy másik projekt keretében vidéki települések lakóinak családi fényképeit gyűjtjük az ötvenes évek előtti időkből. Beszkenneljük és utána visszaadjuk őket. Mert van egy hétköznapi tárgy – a fénykép –, amelynek vizsgálatakor sokat megtudunk a korról, a hajviseletről, a szabadidőről, a modernizációról, az intézményekről. Ennek szintén nem ma lesz meg a végső eredménye. Egyfajta árnyalását lehet elvégezni a különböző régióknak. Saját kutatómunkám a két világháború idején írt levelek gyűjtése és tanulmányozása, mert a háború mindennapjairól nem tudunk semmit. A levelek ezt jelenítik meg, a kisember történetét. Ami például kiderül, hogy a vidéki embert jobban érdekli a portája sorsa, a hátrahagyott falu élete, mint a hangzatos politikai szövegek. És ez minden népnél így van. Mindez más szemszögből írott történelmet jelent. De volt közös kutatómunkánk Gagyi Józseffel és sapientiás diákjaival is. Nagy álmom, hogy a terepre fordított időt növeljem, ezt próbáltam eddig is kieszközölni. A terepélményeket rögzíteni, majd népszerűsíteni kell. Egy archívum tudása veszett tudás. Akkor értékes, ha él. Ezt a tudást szeretnénk visszajuttatni a Maros megyei közösséghez. Tudni kell, hogy mi az, amit ki kell emelni, meg kell vizsgálni, archiválni és visszajuttatni.
– A jelen szűkös körülményei között hogyan lehet mindezt megvalósítani?
– A kutatáshoz néprajzos szem szükséges. Erre az intézménynek, mostani állapotában nincsen kapacitása. Ezért kellenek a kiskapuk. A sapientiás hallgatók segítsége, a Néprajzi Múzeum munkatársainak közreműködése ilyen kiskaput jelent. De ezek félig-meddig kényszermegoldások. Álláshirdetésekkel, partnerségi kapcsolatokkal lehetne a helyzeten javítani. 2010-től új tervezetet léptettünk életbe: a Maros megyei néprajzi tanulmányokat népszerűsítjük oly módon, hogy a könyvbemutatókon a szerzők kapják a legtöbb szót, munkájukat, kutatásaikat vetített képes előadás keretében mutathatják be. Így a könyvbemutatóknak műhelymunka jellegük is van, ezzel is népszerűsítjük az intézményt.
Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)2010. június 22.
Az erdélyi magyarságnak tartozása van Sütő Andrással szemben
Marosvásárhelyen, illetve szülőfalujában, a Kolozs megyei Pusztakamaráson emlékeztek a hét végén Sütő András íróra. A Sütő András Baráti Egyesület koszorút helyezett el a marosvásárhelyi református temetőben levő sírján, majd a Bernády-házban előadások keretében emlékeztek az íróra.
Vasárnap szülőfalujában, Pusztakamaráson a református templomban istentiszteleten idézték meg, majd az egykori barátok, pályatársak a szülői háznál koszorút helyeztek el.
– Tartozásunk van Sütő Andrással szemben, és ezt a tartozást rója le apránként áldozatos munkával a Sütő András Baráti Egyesület – hangsúlyozta beszédében Markó Béla, az RMDSZ elnöke, aki szerint az író életműve bizonyítja, nem összeférhetetlen a közéleti magatartás a legmagasabb színvonalú irodalomértéssel és életmű megalkotásával. – Tartozásunk van Sütő Andrással szemben, nemcsak az íróval, alkotóval, hanem a közéleti emberrel, a köz iránt mindvégig elkötelezett Sütő Andrással szemben. Sütő András tartása hiányzik nekünk: az az állandó érzékenység, odafigyelés, amellyel dolgaink alakulását követte – fogalmazott a szövetségi elnök, aki arra figyelmeztetett, a nagy elődök emlékét, kultuszát ápolni kell, hiszen nincs eleve hálás utókor, csak akkor, ha tudatosan éberen tartjuk nagyjaink emlékét.
Kötő József színházkritikus Sütő András és a színház viszonyáról értekezett, az író elévülhetetlen érdemeit húzva alá. Leszögezte, perújrafelvételt kezdeményezek Sütő András ügyében, „mert mostanában elsősorban nem az irodalmi értékeiről esik szó, hanem a napi politika mocsarába rángatták bele az írót”, amit méltatlannak tart egy olyan íróhoz, „akinek a nemzeti panteonban van a helye”. Kötő szerint a híres Sütő-drámák „a felemelt fő ideológiáját vitték be az erdélyi köztudatba”. Nagy Pál irodalomtörténész, aki évtizedeken keresztül munkatársa, barátja volt az írónak, Sütő András szerkesztői munkásságát vázolta, értékelte, attól az időszaktól, amikor még gyerekkorában, Pusztakamaráson lapot indított, amelyet a helyi segédjegyző lefordíttatott románra, majd megnyugodott attól, hogy nincs benne politika, egészen addig, hogy 1989 nyarán Sütő András lemondott az Új Élet című, kéthetente megjelenő lap vezetéséről, mert már nem lehetett elviselni a légkört, amiben élnie és alkotnia adatott.
(RMDSZ-sajtóiroda)
Nyugati Jelen (Arad)2010. június 22.
Băsescu az oktatási törvény elfogadását sürgeti
Traian Băsescu államfő mai levelében arra kérte a szenátus elnökét, Mircea Geoanát, hogy fogadják el a tanügyi törvényt a szenátus jelenlegi parlamenti ülésszakában.
„Rendkívül fontos a tanügyi törvény elfogadása, amely átment a képviselőházon, és jelenleg a szenátusban vitatják meg. Ahhoz, hogy a törvényt a következő tanév kezdetekor alkalmazni lehessen, a szenátusnak parlamenti vakáció előtt el kell azt fogadnia” – áll az államfő levelében, amelyet a szenátus elnökének küldött.
A levél végén Băsescu meggyőződését fejezi ki, hogy Mircea Geoană helyt ad kérésének.
Tegnap Traian Băsescu államfő levelet küldött a szenátus és a képviselőház elnökeinek, amelyekben újból felkéri őket, hogy a parlamenti vakáció kezdete előtt hagyják jóvá a büntetőjogi perrendtartási törvénykönyvet és a polgári perrendtartási törvénykönyvet, valamint az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) működését szabályozó törvényt.
Mihail Hărdău demokrata liberális (PD-L) szenátor, a szenátus oktatási bizottságának elnöke múlt csütörtökön bejelentette, hogy a képviselőház vezetőségétől egy hét haladékot kért az oktatási törvényről szóló jelentés befejezésére, jóllehet ezt a dokumentumot június 18-án kellett volna bemutatni a plénumban.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)2010. június 22.
„Egy nemzet, egy állampolgárság” – interjú Semjén Zsolt kormányfőhelyettessel
Személyes álláspontom szerint az állampolgárság és a szavazati jog elválaszthatatlan egymástól, és az Országgyűlés meg fogja találni azt a bölcs megoldást ebben a kérdésben, ami a leginkább kedvez az egyetemes magyarságnak – nyilatkozta a Krónikának adott interjúban Semjén Zsolt, aki a hét végén a legfőbb román közjogi méltóságokkal és erdélyi magyar politikai, egyházi vezetőkkel folytatott megbeszélést.
– Orbán Viktor Fidesz-elnök az országgyűlési választások után úgy értékelt: forradalom zajlott le a szavazófülkékben. Mivel magyarázza az áprilisi megmérettetésen szerzett kétharmados többséget a Fidesszel pártszövetséget alkotó Kereszténydemokrata Néppárt elnökeként?
– Ennek legalább három oka van. Az óriási támogatottságot alapvetően a Fidesz–KDNP-pártszövetség által képviselt keresztény-polgári-nemzeti értékrend tette lehetővé, amihez hozzájárul a két alakulat közötti szövetség politikai konstrukciója, az elmúlt időszakban folytatott politizálás. A másik oldalról nyilvánvalóan benne van, hogy a társadalom torkig volt a gyurcsányizmussal, a Magyar Szocialista Pártot jellemző korrupcióval, azzal, hogy Gyurcsány Ferenc porig rombolta az országot, és azt mondta: ebből elég volt. Politikai értelemben ez a három komponens hatott oda, hogy a magyar társadalom kétharmados, alkotmányozó többséggel ruházta fel a Fidesz–KDNP-t, ezért a mostani Országgyűlés joggal mondhatja, hogy alkotmányozó nemzetgyűlés.
Erre a szocialisták azt szokták válaszolni, hogy Horn Gyulának is volt kétharmada 1994-ben. Csakhogy a kettő között az a döntő különbség, hogy Horn Gyula kétharmadára senki nem szavazott, hanem az MSZP és a Szabad Demokraták Szövetsége kötött egy pártpaktumot, és ennek következtében jött létre egy technikai kétharmad, de e mögött nem állt a választópolgárok akarata. A mostani választásokon viszont éppen a szocialisták definiálták úgy a választások tétjét a második fordulóban, hogy lesz-e a Fidesz–KDNP-nek kétharmada, amire az emberek igennel szavaztak. Mi nem kértünk száz- vagy tíznapos türelmi időt, hanem még a kormány megalakulása előtt meghoztuk az állampolgársági és a nemzeti együvé tartozás törvényét, illetve felére csökkentettük a parlamenti képviselők létszámát, az októberi helyhatósági választások után pedig már feleannyi önkormányzati képviselő lesz, mint korábban.
– Az Orbán-kormány által meghirdetett nemzetpolitikai paradigmaváltás egyik első lépése volt a nemzeti együvé tartozásról szóló Trianon-törvény. Miként járulhat hozzá a jogszabály a békediktátum okozta sebek begyógyításához?
– Részint azért is kellett a törvény, hogy a nemzet egy jogszabály formájában is szembenézzen a trianoni katasztrófával, fejet hajtson azok előtt, akik életüket, szabadságukat áldozták azért, hogy a magyarságot megtartsák és a határon túli területeken is megőrizzék a magyar kultúrát, a történelmi sorsközösséget. A törvény lényege az, hogy a történelmi igazságot kimondva nyitott a jövő tekintetében, és a Magyarország körül létrejött országokkal való együttműködésre helyezi a hangsúlyt. Ehhez kapcsolódik értelemszerűen az állampolgársági törvény, amely lehetővé teszi, hogy a világon bárhol élő magyarok úgy lehessenek magyar állampolgárok, hogy ne kelljen elhagyni a szülőföldjüket. Az a magyar nemzet, amely nyelvében, kultúrájában, történelmében mindig is egy volt, most végre közjogi értelemben is egyesülhet az állampolgársági törvény vonatkozásában.
– A kettős állampolgárságról szóló jogszabály kapcsán éles vita folyt az országgyűlési pártok között a határon túli magyarok szavazati joga ügyében. A választójogi törvény várhatóan miként rendezi ezt a kérdést?
– Először is nagyon fontosnak tartom, hogy a magyar Országgyűlés 97,7 százaléka elfogadta az állampolgársági törvényt, ami azt jelenti, hogy a szocialisták egy része is igennel szavazott, kivéve Gyurcsány Ferencet és két tettestársát, akik nem átallottak nemmel voksolni. Mindez megmutatta, hogy a jogszabály mögött az egész Országgyűlés, az egész magyar nemzet akarata áll. Természetesen teljesen soha nem lehet jóvátenni azt a lelki Trianont, azt a sebet, amelyet kicsinyes pártpolitikai megfontolásból Gyurcsány Ferenc okozott, amikor 2004. december 5-én megint csak nem átallott a saját nemzete ellen kampányolni.
Azért fontosnak éreztük azonnal kiterjeszteni a kettős állampolgárságot, hogy amennyire lehet, jóvátegyük a népszavazás eredményét. Mármost ez a jogszabály nem a választójogi vagy a társadalombiztosítási törvény. A jelenlegi helyzet az, hogy ha egy kolozsvári magyar január után megkapja a magyar állampolgárságot, akkor pontosan ugyanaz lesz a jogi státusa, mint mondjuk egy Ausztriában élő magyarnak, vagyis akkor van teljes szavazati joga, ha van magyarországi lakcíme. A választójogi törvényhez mindenképpen hozzá kell nyúlni, hiszen az alkotmányban rögzítettük, hogy a felére csökkentjük az országgyűlési képviselők létszámát. A tekintetben, hogy az Országgyűlés pontosan milyen választójogi törvényt fog megalkotni, most nem tudok válaszolni, mivel nem vagyok próféta. Számos megoldás létezik a világban, és az Országgyűlés meg fogja találni azt a bölcs megoldást, ami a leginkább kedvez az egyetemes magyarságnak.
– Az Ön eddigi nyilatkozataiból egyértelműen úgy tűnik, hogy szavazati joggal ruházná fel a határon túl élő magyarokat. Tévedek?
– Személyes álláspontom szerint az állampolgárság és a szavazati jog elválaszthatatlan egymástól. Ennek a technikai módozata más kérdés. Mindezt nem lehet igen-nemmel megválaszolni. Ha például valakinek nincs magyarországi lakcíme, akkor nyilvánvaló, hogy nem tud szavazni valamelyik választókörzetben. Hiszen miként dönti el, hogy Siófokon vagy Esztergomban voksol? Ahhoz, hogy valakinek teljes szavazati joga legyen, nyilvánvalóan magyarországi lakcímmel kell rendelkeznie. Az egyéb módozatok tekintetében számos megoldás van, például a horvátoknál, ugyanakkor Romániában külön kontingenst tartanak fenn a határon túli románok részére. Ismert olyan rendszer is, miszerint ha egyetlen lista van, akkor arra a világon bárhol élő adott állampolgár szavazhat. Ismétlem: nincs felkentségem a tekintetben, hogy milyen lesz a választójogi törvény.
Fontos viszont kihangsúlyozni, hogy ez az állampolgársági jogszabály nem tartalmaz megszorításokat. Különben ezt a törvényt én még a választások előtt benyújtottam az Országgyűlésnek, ahol csak az időközben kiesett SZDSZ ellenezte, a szocialistákkal pedig komoly tárgyalásokat folytattunk, ők viszont olyan szabályokat akartak bevinni, amelyek korlátozták volna a határon túli magyarok teljes értelemben vett állampolgárságát. Lakcímkártya-szigorításokat és ellenőrzési módokat javasoltak, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy megakadályozzák a határon túli magyarok viszonylag könnyű magyarországi lakcímszerzését, és hogy szavazzanak. Én akkor inkább visszavontam a törvényjavaslatot, hogy ne legyen első- és másodosztályú állampolgárság. Az azóta elfogadott jogszabályban nincs magyarországi, illetve határon túli magyar állampolgárság: egy magyar nemzet van egy állampolgársággal.
– Miként kívánják fellendíteni a balliberális kormányzás idején elhanyagolt magyar–magyar intézményes kapcsolatokat?
– A magyar–magyar viszonyban még a nyáron összehívjuk a Magyar Állandó Értekezletet, és élettel töltjük meg a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát is. A Máért tekintetében 2004 végén összecsapás alakult ki Gyurcsány Ferenc és a határon túli magyar vezetők között amiatt, hogy az akkori kormányfő megpróbálta lenyomni a torkukon azt, hogy ellenzi a kettős állampolgárságot, mire Gyurcsány sértődött gyerekként többé nem hívta össze a testületet. Szili Katalinnak egyébként nagy érdemei vannak abban, hogy a KMKF valahogy átvészelte a Gyurcsány-korszakot.
– Erdélyi látogatása során többször is összefogásra, egységre szólította a magyar szervezeteket, holott a romániai magyar politikai életben már jó ideje tetten érhető a pluralizmus.
– A magyar államnak nyilvánvalóan nem feladata, hogy beavatkozzon a határon túli magyarok politikai vagy kulturális szervezeteinek belső ügyeibe. Tudomásul vesszük, tiszteletben tartjuk az erdélyi magyarok politikai döntését, és az a tárgyalópartnerünk, akit a közösség politikai bizalma támogat – akár a kormányban, a parlamentben vagy az önkormányzatokban. De a józan nemzeti önérdek azt mondja, hogy akkor tudjuk a nemzeti érdekeinket érvényesíteni, ha minél inkább összefog a magyarság. Ami persze nem jelent egyszínűséget, az összefogás lehet nagyon sokszínű, de a lényeg az, hogy minél inkább az összefogás érvényesüljön. Ezért messzemenően üdvözlöm a Markó Béla vezette RMDSZ és a Tőkés László vezette EMNT együttműködését.
– Lát-e esélyt előrelépésre az erdélyi magyarság autonómiakövetelése kapcsán most, miután Budapesten és Bukarestben egyaránt jobboldali, az Európai Néppártot erősítő pártok vannak hatalmon?
– Mi a minél szélesebb autonómia mellett vagyunk, a szórvány esetében a kulturális, a tömbmagyarság esetében pedig a területi autonómiát támogatjuk. Mindezt természetesen alkotmányos körülmények között, az európai és a nemzetközi jognak és szokásoknak megfelelően. Ha ilyen autonómiák az Európai Unióban számos népcsoportot megilletnek, akkor a magyarság sem lehet másodrangú, vagyis ami az EU-ban általános és elfogadott, az megilleti a magyarságot is.
Román barátaink vonatkozásában az a helyzet, hogy nyilván nem lehet egyetlen tárgyaláson az élet minden területét rendezni. Vannak véleménykülönbségek, de a mostani tárgyalásokon számunkra az állampolgárság kérdése és a tanügyi törvény keresztülvitele, a román fél számára pedig a schengeni övezethez való csatlakozás ügye volt nagyon fontos – tekintve, hogy jövőre Magyarország tölti be az EU soros elnökségét. Nagyon sok témában léptünk előre, és sok kérdésben nyilvánvalóan továbbra is véleménykülönbség van. De azt gondolom, hogy a pozitív előrelépésre kell helyezni a hangsúlyt, éppen ezért nagyon fontosnak vélem, hogy a legmagasabb szintű bukaresti tárgyalásokon egyetlen negatív hangot nem tapasztaltam, ami egy új, a bizalmi együttműködés kezdetének a jele, ami később jótékonyan fog kihatni az élet minden más területére.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)2010. június 22.
Verespatak: újrainduló engedélyezés
A román környezetvédelmi és erdészeti minisztérium újraindítja a Verespatakra tervezett színesfémbánya-beruházás engedélyezési folyamatát – jelentette be tegnap Bukarestben Borbély László tárcavezető. Az RMDSZ-es miniszter azzal indokolta a 2007-ben felfüggesztett eljárás folytatását, hogy az erdélyi beruházásban érdekelt Roşia Montană Gold Corporation kanadai–román vegyesvállalat (RMGC) új településrendezési tervvel jelentkezett, és ennek nyomán ismét összehívják a zöld tárca műszaki vizsgálóbizottságát.
Az Erdélyi-Érchegységben nyugvó, Európa legnagyobb színesfémlelőhelyének tartott arany- és ezüsttartalékot ciántechnológiával kibányászni kívánó társaság számára májusban bocsátott ki új, sorrendben a harmadik településrendezési engedélyt a Fehér megyei önkormányzat.
A korábbi településrendezési tervet – amely földrajzi szempontból határolja körül a tervezett ipari létesítmény övezetét – három évvel ezelőtt a környezetvédelmi tárca akkori vezetője, a szintén RMDSZ-es Korodi Attila kezdeményezésére érvénytelenítette az igazságszolgáltatás, mivel a másodjára kibocsátott dokumentum azonos volt az elsővel; emiatt Korodi felfüggesztette a színesfémbánya engedélyezési folyamatát. Utódja, Borbély László tegnap rámutatott: a mostani engedély már nem azonos a korábbi kettővel, bizonyos technikai paraméterek különböznek, ezért tekinthető ez újabb jóváhagyásnak.
A miniszter különben cáfolta, hogy az egymilliárd dollárosra tervezett beruházás támogatójává lépett volna elő, és leszögezte: kizárólag abban az esetben fogja jóváhagyni a verespataki arany kinyerését, ha az RMGC „százegy százalékban” szavatolja az európai jogszabályokkal összhangban lévő romániai törvények tiszteletben tartását. Hangsúlyozta: a minisztérium mostani lépésével nem tesz egyebet, minthogy betartja az európai uniós és a romániai jogszabályokat. Ismertette azt is, hogy két héttel ezelőtt Svédországban tett látogatást, ahol több, ciántechnológiát alkalmazó bánya is működik. Borbély a bolideni bányát kereste fel, ahol – tájékoztatása szerint – biztosítják a ciánkoncentrációnak azt a minimális szintjét, amely már nem szennyező.
A miniszter közölte, hogy az Európai Parlamentnek a ciántechnológia betiltását célzó határozata kapcsán nemrég konzultált az Európai Bizottság illetékeseivel, akiktől azt a választ kapta, hogy a tagállamoknak konkrét esetekben a jelenlegi – azaz a cianidos technológiát lehetővé tévő – jogszabályokat kell alkalmazniuk. Az RMDSZ-es tárcavezető közölte, a múlt héten egyeztetett Fazekas Sándor magyar vidékfejlesztési miniszterrel is, akit arról biztosított, hogy Románia minden információt megoszt Magyarországgal. „Elkezdődnek azok a kétoldalú egyeztetési folyamatok, amelyek ilyenkor szükségesek, és újraalakul a román–magyar közös bizottság is, amely procedurális szempontok szerint vizsgálja a verespataki beruházást” – mondta Borbély László, hozzátéve: ismét meg kell rendezni a lakosság és a civil szervezetek bevonásával korábban már lezajlott közvitákat is.
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős kormányfő-helyettes különben erdélyi látogatása zárónapján, vasárnap Gyulafehérváron leszögezte: környezeti kockázata miatt a magyar állam továbbra is ellenzi a verespataki bányaberuházás megvalósítását. Mint ismeretes, a bukaresti legfelső bíróság már június 2-i jogerős ítéletében arra kötelezte a környezetvédelmi minisztériumot, hogy bocsássa ki a verespataki aranybányát tervező vállalatnak a derítőgát és a zagytározó gát megépítéséhez szükséges engedélyt. Az RMGC Európa legnagyobb külszíni aranybányáját szeretné megnyitni Verespatakon – ahol becslések szerint 330 tonna arany és 1600 tonna ezüst rejlik a földben –, a ciánalapú kitermelés beindítását célzó beruházásra eddig mintegy 400 millió dollárt költött.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)2010. június 22.
Jöhetnek a székely termékek
Máris le lehet adni az igényléseket a Székelyföldi márkanév igénylésére a Hargita megyei önkormányzat Vidékfejlesztés és Programok Igazgatóságán. A tanács az országos szabadalmi hivatal engedélyével ugyan a márkanevet már 2009. július elsejétől használhatja, ám a sepsiszentgyörgyi Székelyföldi Termék Egyesület bíróságon indított eljárást arra hivatkozva, hogy a hargitai önkormányzat eltulajdonította tőlük a márkanevet. A bukaresti törvényszék azonban a napokban elutasította a felperesek keresetét, így megalakulhat a márkanevet odaítélő bizottság.
Döntött a bíróság
A bukaresti törvényszék a sepsiszentgyörgyi Gazda Zoltán vezette Székelyföldi Termék Egyesület keresetét utasította el. A háromszéki szervezet arra hivatkozva indított eljárást, hogy a Hargita megyei önkormányzat eltulajdonította az egyesülettől a Székelyföldi márkanevet. A bukaresti törvényszék június 16-i, 1052. számú határozatával elutasította a felperesek – Gazda Zoltán, Ferencz Csaba, Erőss Magdolna Cecília, Tulit Attila és Nagy Pál – keresetét, amely a Székelyföldi kollektív márkanév megsemmisítésére irányult, és 1741 lej perköltség kifizetésére kötelezte őket. Az ítélet nem jogerős. Borboly Csaba, Hargita megye közgyűlésének elnöke azonban máris közölte, a pereskedéstől függetlenül a Székelyföldi márkanevet odaítélő bizottság működtetésében a sepsiszentgyörgyi egyesület részvételére is számítanak, fel is kérte őket, hogy vegyenek részt a minősítőtestület munkájában, hiszen a céljuk közös. „Bárkit, aki ezen a területen dolgozik, otthon van ebben a témakörben, partnernek tekintünk” – magyarázta a tanácselnök.
Kisrégiós minősítőtestületek
A helyi alapanyagokból, helyi emberek által előállított, minőségi termékekre lehet kérni a Székelyföldi márkanevet – tájékoztatta tegnap a Krónikát Borboly Csaba. A bizottság többoldalas szabályzat alapján ítéli oda a márkanév viselésének jogát. Olyan termelők igényelhetik a márkanevet, akik engedélyezett ipari típusú árukat állítanak elő, mint például az Ábel mustár, vagy hagyományos terméket, mint a szentkirályi juhtúró. Borboly Csaba szerint jelenleg a legfontosabb cél a vidéki gazdák és termelők piachoz juttatása, és ezáltal a székelyföldiek jólétének biztosítása. Mint részletezte, elsősorban a családi alapra helyezett kisvállalkozásokat támogatják, ezért a hargitai önkormányzat a márkanév használatát, a Székelyföld valamennyi olyan gazdájának ingyenesen rendelkezésére bocsátja, aki tradicionális termékeket állít elő, vagy szeretne forgalmazni.
Megtudtuk, két szinten igyekeznek népszerűsíteni a márkanevet, egyrészt a termelők körében – meggyőznék őket, hogy így sikerrel be lehet törni más piacokra –, másrészt a helyi fogyasztókat próbálnák rábírni, hogy a székely termékeket vásárolják. „Ha a Székelyföldön mindenki a hazai árut választja, már nem is jut az ország többi részébe vagy a külföldi piacra” – magyarázta Borboly. A tervek szerint a három székely megyében, sőt kistérségi szinten is minősítőtestületeket hoznak létre, a márkanévigénylőknek így nem kell majd Csíkszeredába utazniuk. Ezekre a testületekre a tanácselnök szerint azért is szükség van, mert a márkanevet viselő termékeket folyamatosan ellenőrizni kell, hogy tartsák a minőséget.
Gazda Zoltán vállalja az együttműködést
Gazda Zoltán, a Székelyföldi Termék Egyesület elnöke a Krónika megkeresésére elmondta, kezdetektől nem volt híve a pereskedésnek, ám az egyesület vezető testülete így döntött. Gazda hangsúlyozta, egy szerény, alig megalakult egyesület kis eséllyel vehette fel a harcot Hargita Megyei Tanáccsal, olyan körülmények között, hogy az RMDSZ kormányon van. Az egyesület alapfokon veszített, és Gazda úgy véli, nincs is értelme a fellebbezésnek.
Azonban erről is a következő napokban összeülő vezetőtanácsnak kell határoznia. Gazda is fontosnak tartja ugyanakkor az együttműködést, hiszen elmondása szerint nem az a fontos, ki birtokolja a márkanevet, hanem hogy a székelyföldi gazdaság fellendüljön. „Tudatosítani kell a polgárságban, hogy ha az üzletben a jó minőségű székely terméket részesítik előnyben, nemcsak a Székelyföld gazdaságának, hanem saját maguknak is szolgálatot tesznek” – hangsúlyozta. Hozzátette: a felajánlott partnerségről tárgyalni fognak a hargitai önkormányzattal, mindenképp részt kívánnak venni a munkában, és örülnek, hogy ettől a másik fél sem zárkózik el.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)2010. június 22.
Tojászáporral fenyegetik a szakszervetek az RMDSZ-t
„Ellenünk szavazott, meglopott. Tolvaj, keressétek!” – ez a felirat olvasható azokon a plakátokon, amelyekkel az Alfa Kartell Hargita megyei szervezete tiltakozó kampányt indított tegnap az ellen, hogy az RMDSZ Hargita megyei képviselői és szenátorai a múlt héten nem szavazták meg az ellenzék bizalmatlansági indítványát.
Sorin Badea, az Alfa Kartell megyei vezetője szerint tízezer plakátot nyomtattak, ezer–ezerötszázat mindegyik RMDSZ-es parlamenti képviselő és szenátor arcképével. Elmondta, péntekig az összes plakátot kiragasztják azokon a településeken, amelyeket az egyes honatyák képviselnek.
A Verestóy Attila szenátort és Antal István képviselőt ábrázoló plakátokat Székelyudvarhelyen, illetve Székelykeresztúron, a Pál Árpád képviselőét Gyergyószentmiklóson, Kelemen Hunor kulturális miniszterét szülőfalujában, Csíkkarcfalván, Gyerkó László szenátorét Csíkszeredában, Korodi Attiláét pedig Tusnádfürdőn függesztik ki, mondta a szakszervezeti vezető.
Az első, Csíkszeredában kiragasztott plakátokat tojással dobálták meg a tiltakozók, Badea szerint pedig ugyanerre számíthatnak az RMDSZ-es politikusok is, ha nyilvánosan mutatkoznak. A szakszervezeti vezető azt ígéri, hogy a tiltakozás erősödhet, ha az RMDSZ honatyái nem találnak megoldást a válságellenes intézkedések hatásának enyhítésére. Azt is elmondta, sorra járták a képviselők és szenátorok területi irodáit, de egyiküket sem sikerült elérniük. Hozzátette, hétfőn Korodi Attila és Pál Árpád telefonon jelezte, hogy pénteken hajlandók találkozni a szakszervezetekkel.
Marosvásárhelyen is tiltakozni készül a CNSLR Frăţia. A szakszervezetek a Kultúrpalota előtt kívánnak tüntetést szervezni, ugyanis itt zajlik szombaton az RMDSZ Szövetségi Képviselői Tanácsának (SZKT) ülése, amelyen egyebek mellett a szövetség válságellenes intézkedéscsomagjáról tárgyalnak. Călin Orlando Cociş, a szakszervezeti tömb Maros megyei elnöke közölte: azt szeretnék, ha a CNSLR küldöttsége bemehetne az ülésre, ahol elmondanák ellenvéleményüket.
Készül az RMDSZ válságellenes programja
A napokban véglegesítik az RMDSZ gazdaságösztönző javaslatcsomagját, amelyet a hétvégi Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén fogadnak majd el, és amelyről ezt követően mihamarabb egyeztetni kívánnak a kormányzati partnerekkel – jelentette be tegnap Markó Béla miniszterelnök-helyettes.
Az RMDSZ-elnök bírálta a PDL egyes minisztereit is, akik elmondása szerint a válságos helyzet dacára is halogatják a szükséges intézkedések végrehajtását. „A reformot minél határozottabban és gyorsabban kell végrehajtani, és ez a koalíció működőképességétől függ.
Rendkívül rossz benyomást keltett bennem az, ahogyan egyes miniszter-kollégák – és itt nem az RMDSZ minisztereire gondolok – nem hajlandóak kellő határozottsággal végrehajtani a szükséges lépéseket, többen azt próbálják elmagyarázni, miért nem lehetséges az átszervezés, a költségcsökkentés, miért nem valósítható meg a decentralizáció” – vélekedett. Leszögezte: az RMDSZ nem kíván részt venni egy ilyen „halogató, időhúzó politikában”.
Krónika (Kolozsvár)2010. június 22.
Idén is lesz Partiumi Híd Fesztivál
Július 15 és 18 között második alkalommal kerül megrendezésre a Partiumi Híd Fesztivál Szárazberek határában a Szatmári Híd Egyesület szervezésében. Krakkó Rudolf, az egyesület elnöke számolt be lapunknak az idei rendezvényről.
A tavaly első alkalommal megrendezett fesztivál célja elsősorban a nemzet-tudat erősítése a magyar fiatalok körében, a magyar hagyományok ápolása, emelte ki Krakkó.– A tavalyi rendezvény után sokan jelezték, szeretnék, hogy a fesztivált a jövőben is megrendezzék, többségében fiatalok, a 14 és 40 év közötti korosztály körében fogalmazódott meg ez az igény. Az idei helyszín a Sándorhomok és Szárazberek közötti legelő, a Vármegye árka partján. Az idén is színes, és változatos programokat kínálunk az igényesség jegyében. Tudományos, történelmi, aktuálpolitikai előadások fognak elhangzani, de akárcsak a tavaly, az idén is meg szeretnénk őrizni a pártpolitikai semlegességet, nem akarunk politikai pártoknak kampányt csinálni, ami nem jelenti azt, hogy nem lesznek aktuálpolitikai meghívott előadók, mint például Witner Mária, Fideszes képviselő, az 56-os forradalom hőse, vagy Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke.
Értékteremtő programok
A fiatalok válogathatnak majd a hagyományőrző programok között, lesznek lovas-íjász, történelmi, középkori harci bemutatók, népzene és néptánc, de helyet kap a baranta, és a karate is. A koncertek száma ugyanannyi lesz, mint a tavaly, színvonalas előadókat hívtak meg, amelyek tágabb zenei stílust, mint rock, rapp, folk, jazz, funk, képviselnek. A magyarországi együttesek mellett Erdélyből fellép majd a Knock Out, a Nemez. A szervező csapatba az idén a szatmáriak mellé magyarországiak és székelyföldiek is bekapcsolódnak, utóbbiak a gyermekprogramokat biztosítják. Több magyarországi közeli település is jelezte részvételi szándékát, idén először a fesztivál keretében határ menti települések találkozójára is sor kerül majd. –Bízunk abban, hogy az idén több helyi támogatója lesz a fesztiválnak, hiszen elsősorban helyieknek szól, és értékteremtő szándékkal szervezzük, hangsúlyozta Krakkó.– Szerda délután hat órára Szatmárnémetiben a Casual teraszára várjuk azokat, akik a szervező csapatban részt kívánnak venni, tette hozzá.
erdon.ro2010. június 22.
Csalódott az erdélyi MPP, hogy Semjén Zsolt nem találkozott a párt vezetőségével
Csalódással és rosszallással vette tudomásul az erdélyi Magyar Polgári Párt (MPP), hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes romániai látogatásának programjából kimaradt a találkozás az MPP országos vezetőségével - olvasható a párt keddi nyilatkozatában.
Az MPP Kolozs megyei szervezetének vezetői, Csép Sándor elnök és Simon Csaba ügyvezető elnök által aláírt dokumentum szerint érthetetlennek és sértőnek tartják, hogy az MPP-re nem terjedt ki a politikus figyelme akkor, amikor politikai és társadalmi szervezetek képviselőivel, egyházi vezetőkkel is találkozott Erdélyben. "Mindez méltatlan és megalázó volt számunkra, mert a két párt eszmei-erkölcsi alapja és politikai programja igen közel áll egymáshoz" - olvasható a nyilatkozatban.
Semjén Zsolt a hétvégén tett háromnapos látogatást Romániában. Megbeszéléseket folytatott Bukarestben Traian Basescu román államfővel, Emil Boc miniszterelnökkel és Markó Bélával, a román kormány miniszterelnök-helyettesével, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökével. A politikus részt vett Kolozsváron az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által alapított Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum ülésén, ahol Tőkés László európai parlamenti képviselővel, az EMNT elnökével is tárgyalt, majd egyházi vezetőkkel is találkozott.
A nyilatkozat aláírói emlékeztetnek arra, hogy a 2008. évi romániai helyhatósági választásokon az MPP százezer voksot gyűjtött, így 29 polgármester és alpolgármester, valamint 508 önkormányzati képviselő nyerte el a párt színeiben a szavazók bizalmát.
Az aláírók értetlenségüket fejezték ki amiatt, hogy Semjén Zsolt nem találkozott az MPP országos vezetőségével. "Nem hinnénk, hogy Semjén Zsolt osztaná a politikai ellenfeleink által hangoztatott érveket, miszerint az MPP jelentéktelen alakulat" - vélik az aláírók, hiszen szerintük tagadhatatlan, hogy a Traian Basescu román államfőnek a 2009-es újraválasztásához szükséges szavazattöbbletet az MPP adta.
MTI2010. június 23.
Érvényt szerezni a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés döntéseinek
A márciusban megtartott, második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés (SZÖN) által elfogadott határozatok érvényesítéséről tárgyalt tegnap Sepsiszentgyörgyön a fórum ugyanakkor megválasztott vezetőtestülete, a Házbizottság.
Farkas Csaba elnök elmondta, döntöttek, az önkormányzatokhoz fordulnak, és kérik, fogadjanak el határozatot arról, melyek azok a tisztségek, melyek esetében kötelező a magyar nyelv ismerete. Az ősz folyamán szórólapokon, plakátokon népszerűsítik a SZÖN által elfogadott kezdeményezést a magyar nyelv székelyföldi hivatalossá tételéről. Szintén a helyi tanácsoknak kellene határozatot elfogadniuk március 15. hivatalos helyi ünneppé nyilvánításáról, ehhez joguk van, és a település saját ünnepével közös határozatba foglalhatják a márciusa 15-i szabadnapot — véli a Házbizottság. Elképzelésük szerint minden székelyföldi önkormányzatnak csatlakoznia kellene a kezdeményezéshez, és szeptember folyamán el kellene fogadniuk az erről szóló határozatokat. Az autonómiastatútum beterjesztésének támogatására aláírásgyűjtést kezdeményeznek, a több mint kétezer székelyföldi választott tisztségviselőnek kellene kézjegyével megerősítenie azt a dokumentumot, amellyel alátámasztva kérik a székelyföldi területi autonómia alapdokumentumának parlamenti jóváhagyását.
A Házbizottság csak remélni tudja, hogy a székelyföldi önkormányzatok nemzetiségi és politikai hovatartozástól függetlenül támogatják kezdeményezéseiket, belátják, hogy csatlakozniuk kell minden olyan elképzeléshez, amely a régió javát szolgálja.
Erdély.ma2010. június 23.
Székelyföld mint „anyaország”
Egyesülettel, kulturális programokkal próbál hozzájárulni a Kovászna és Hargita megyei önkormányzat a szórványban élő magyarság megmaradásához, identitásuk megőrzéséhez, valamint létszámapadásuk megállításához.
„A székely megyék és a székelyföldi települések virágzó kapcsolatokat építettek ki magyarországi megyékkel és településekkel, miközben azt sem tudjuk, hogyan élnek a magyarok például Temes megyében” – jelentette ki Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke a Krónika kérdésére, hogyan született az ötlet, hogy a Kovászna Megyei Tanáccsal közösen felkarolják a szórványmagyarokat, különböző programokat szervezzenek egyebek mellett Beszterce-Naszód, Szilágy, Temes vagy Hunyad megyében. Mint részletezte, a Székelyföldnek mint egy belső anyaországnak kell működnie a szórványban élő magyarság számára.
Borboly – mint elmondta – igazából azt szeretné, ha emberek közötti kapcsolatok jönnének létre, ha barátságok, illetve akár házasságok kötődnének a szórványban élő magyarok és a székelyek között. „Úgy lenne az igazi, ha egy idő után nem a megyei önkormányzat szervezne különféle programokat, hanem a települések, illetve főleg az itt élő emberek kezdenének járni egymáshoz látogatóba és szerveznének közös programokat” – hangoztatta Borboly, kifejtve, hogy megyei szinteken a művészetek, az oktatás, a közös történelem és a hagyományápolás terén igyekeznek kialakítani kapcsolatokat. Mint mondta, a Hargita Megyei Tanácsnál már idén pluszpontot ért a pályázatok elbírálásánál, ha egy civilszervezet vagy önkormányzat olyan programra kért támogatást, amelybe bevonta valamelyik, a szórványban élő magyar közösséget is.
„A magyarországi testvér-települési kapcsolatokat is át szeretnénk alakítani hármas alapokon nyugvóra” – magyarázta Borboly, aki azt szeretné, ha valamennyi székelyföldi településnek a számos magyarországi testvér-települési kapcsolat mellett a szórványvidéken élő magyarsággal jó viszonyt ápolna. Megtudtuk, legközelebb a július első szombatján sorra kerülő Ezer Székely Leány Napjára várják a szórványból érkező magyar lányokat a vidéküknek megfelelő népviseletben, illetve a szárhegyi művésztáborba is várnak a szórványból művészeket. Ezenkívül továbbra is mennek tánccsoportok többek közt Mezőségre, hogy az ottani magyaroknak megtanítsák a vidékükön gyűjtött táncokat. Ugyanakkor a hét végén a Beszterce-Naszód megyei Magyardécse cseresznyefesztiváljának a szervezésébe is aktívan bekapcsolódott a Hargita megyei önkormányzat, illetve a megye kulturális központja. Megállítanák a magyarság apadását
Borbolyhoz hasonlóan látja a szórványmagyarság felkarolásának fontosságát Tamás Sándor, a Kovászna megyei közgyűlés elnöke is. A Krónika kérdésére elmondta, a székely–szórvány testvérkapcsolat legfontosabb hozadéka az lenne, ha sikerülne megállítani, vagy éppen megfordítani a szórványban élő magyarok riasztó fogyását. Mint részletezte, Hunyad megyében tíz év alatt 25 százalékkal csökkent a magyarok száma, 1992-ben 36 ezren, 2002-ben már csak 25 ezren vallották magukat magyarnak. „A jövő esztendei népszámlálásra reméljük, a csökkenő tendencia megáll, néhány év után pedig megfordul” – fogalmazta meg a háromszéki elöljáró.
Mint emlékeztetett, tavaly Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármesterrel és Winkler Gyula Hunyad megyei származású európai parlamenti képviselővel közösen kezdeményezték a Székelyföld–szórvány partnerséget, hogy az erdélyi magyar közösségen belül erősítsék a szolidaritást. Idén februárban írták alá a Kovászna–Hunyad-testvérmegyei szerződést. „Sokan kételkedtek az együttműködés sikerében, de azt néhány hónap alatt sikerült valós tartalommal megtölteni” – szögezte le Tamás Sándor. Mint tájékoztatott, a projektre a megyei önkormányzat idén 50 ezer lejt különített el, de valójában ennek kétszeresét fordítják a szórványban beütemezett programokra.
Egyesület a szórványért
Nemes Előd, az önkormányzat munkatársa, a program felelőse a Krónikának elmondta, legutóbb a Hunyad megyei magyar napokon vettek részt a háromszékiek, olyan falvakba jutott el például a gyereknéptánc-együttes, ahol már csupán néhány tucat magyar él, és ahol emberemlékezet óta nem volt magyar előadás. A nyáron közös táborok zajlanak, összesen hat székely–szórvány táborozásra kerül sor. Ugyanakkor megtudtuk, bejegyezték a székely–szórvány kapcsolatoknak alárendelt Kun Kocsárd Egyesületet.
Az egyesület bejegyzéséről a bírósági végzést a napokban kapták kézhez az alapítók, a civil szervezet egy hónapon belül működőképes lehet, ezalatt kiváltják a számlatömböt, megrendelik a pecsétet. Kun Kocsárd Hunyad vármegyei főispánról, EMKE- és iskolaalapító grófról elnevezett egyesület a Háromszék–Hunyad megyei kapcsolatokat fogja szervezni, erősíteni, pályázatokkal finanszírozást szerez a közös programokra, rendezvényekre. Ez a civil szervezet lesz a biztosítéka annak, hogy a székely–szórvány együttműködés ne függjön a politikumtól. Nemes Előd elmondta, reményeik szerint jövőre Szeben megyével is sikerül kialakítani testvérkapcsolatokat. Kitekintő/Krónika
Krónika (Kolozsvár); Erdély.ma2010. június 23.
Késik az oktatási reform
Markó Béla tegnapi sajtótájékoztatóján bírálta az oktatási törvény szenátusi vitájának lassú ütemét, szerinte nagyon kevés az esélye annak, hogy a jogszabályt jelenlegi ülésszakában elfogadja a szenátus, az pedig az oktatási reform nem egy-két hónapos csúszását, hanem egyéves késését jelenti.
Traian Băsescu államfő a Mircea Geoană szenátusi elnöknek küldött hétfői levelében kéri, hogy az oktatási törvényt a felsőház a jelenlegi ülésszakában fogadja el, a késedelem egyik oka, hogy Mihail Hărdău demokrata-liberális szenátor, a felsőház oktatási bizottságának elnöke csütörtökön közölte: a felsőház vezetésétől egy hét haladékot kért az oktatási törvényről szóló jelentés elfogadására, jóllehet a dokumentumot június 18-ig kellett volna a plénum elé terjeszteni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2010. június 23.
Pusztakamarási etűdök
Sütő András 85 éves lenne
A pusztakamarási református templom harangszava még elidőz egy kicsit a mezőségi dombok hátán, aztán a torony némán szemléli, ahogy fekete kendős nénik, hajlott hátú bácsik csendben, sorban bevonulnak az istentiszteletre. Ma valamivel többen vannak, mint máskor, mivel a falu egyik nagy szülöttére, Sütő András íróra emlékeznek volt barátai, tisztelői, munkatársai, jó ismerősei: 85 éves lenne. 2006 óta nélküle tartják meg születésnapját a pusztakamarási családi háznál, ahova máskor oly szívesen jött el a barátaival. Az istentisztelet azért is különleges, mert a Sütő András Baráti Egyesületnek köszönhetően ezen a vasárnapon megtelt a templom.
Az igehirdetés sem szokványos: Tamásné Demeter Orsolya lelkipásztor unokabátyjáról, Sütő Andrásról beszél. A tőle hallott történetet eleveníti fel. Gyerekkorában édesapja – volt barátai megőrzött leveleinek újraolvasásakor, hajdan készült fotók megtekintésekor – az emlékezés gyógyító és megtartó erejére tanította az írót, abban a házban, amely ma már neki állít emléket. Olyan környezetből indult el pályájára, amelyben az 1930-as évek elején sem volt könnyű megmaradni a szegénység, a kisebbségi lét miatt. S bár mondtak róla jót és rosszat is eleget, kétségkívül nagyjaink közé nőtte ki magát. Értéket hagyott ránk, nemcsak könyveiben, hanem ahogyan élt és szólt kisebbségi sorsunkról – hangzott el, többek között, a megemlékező istentiszteleten.
A szószék elé felhúzott vetítővásznon időutazást teszünk a közelmúltba. Vetési László lelkipásztor, szórványtanácsos évekig barangolt a Mezőségen. Sütő András szülőföldjéről mesélnek képei. Aztán a 75. születésnap derűs fotóit láthatjuk. Az írót pályatársai köszöntik a családi ház udvarán. Majd erőfeszítéseit örökítik a felvételek azért, hogy a modern technika eszközeivel a magyar nyelvet megszólaltassák az itthon maradt pusztakamarási magyarok otthonaiban. Televíziós vevőkészüléket ajándékoztak néhány magyar családnak. A templombeli előadás ráadása a jó barát Bálint Zsigmond mezőségi felvételeinek bemutatása.
Amint Sütő András papírra vetette az Anyám könnyű álmot ígér című művében, a Mezőségen megállt az idő. Erre utal Pomogáts Béla irodalomtörténésznek a naplójegyzetekről szóló írása is, amelyet Nagy Pál irodalomkritikus olvasott fel. Holt-tengeri utazás ez, ahogy írta, s sajnos azt tapasztalhatjuk, hogy jóslata egyre inkább valóra válik. A falu "negyedrésze", amelytől "élmény- világát, a küszködő nyelvet" kapta igencsak megcsappant. Több mint 10 éve nincs magyar tagozat a falu iskolájában. A gyerekek Sármásra, Válaszútra, Kolozsvárra ingáznak. A harangozó mondja, alig 80 magyar család él a faluban, nagyrészük vegyes házasságban, sokan csak hétvégén térnek haza, mert aki tehette városba vagy külföldre költözött. A román óvodába járó gyerekek identitástudattal küszködnek, azt kérdezgetik: otthon miért beszélnek másként, mint a tanintézetben? A harangok mostanában inkább a temetésre hívják össze a közösséget. Az ajándék parabolaantennán bejövő magyar adókról egyre gyakrabban másra kapcsolnak.
A Sütő András-emlékházhoz a faluban nemrég kihelyezett irányítótáblák vezetnek. A baráti egyesület kezdeményezését felkarolta Fekete Emőke, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke és Mocean Iancu Marcel Pusztakamarás polgármestere is, aki a templomban elmondta, büszke arra, hogy ápolják az író – a falu szülötte – emlékét. Kérdésével Demeter József lelkipásztor, az egyesület elnöke "sarokba szorítja": lesz-e Sütő András utca Pusztakamaráson? A községvezető megígéri: megtesz mindent annak érdekében, hogy az utcanév- változtatás ne okozzon gondot az ott lakóknak. Nincs ellenvetése, csak le kell küzdenie a bürokrácia akadályait – hallhattuk a diplomatikus választ.
Az emlékház rendbe van téve, erről Orbán Ilus gondoskodik, aki házigazdaként fogad mindenkit. A porta az öreg kúttal, a csűrrel és a fáskamrával együtt olyan, mintha csak azért lenne üres, mert a gazda kiballagott a jószágok után a közeli legelőre. A homlokzatra és a bejárat fölé helyezett feliratok sajnos már másról árulkodnak:"ebben a házban ígért könnyű álmot András fiának a jó édesanya". Hunyadi László féldomborműve a tornácra került. Mintha a hazatérő András nézne ránk, házba híva az idelátogatókat. Vasárnaptól újabb dombormű került az épület falára. Simon Attila 29 éves autodidakta szobrász ajánlotta fel a baráti társaságnak az író portréját úgy, ahogy ő képzelte el irodalmi tanulmányainak tükrében. Ez már az ifjabb nemzedék ajándéka…
Az ünnepi ebédre az iskola udvarán felállított fedett színpadon kerül sor. Néhány pohár vörös és fehér bor után népdal fakad a társaság ajkán. Sütő András volt barátai mondják:"ez így van rendjén, hiszen Andris is rázendítene, ha itt volna köztünk…"A magyar nóta hangja bejárja a környéket, végigsimítva a bokrok közt rejtőző, alig fellelhető Kemény-sírokat, a földfelszínig lerombolt kastélyt, a néhai kastélykertből konokul kitartó évszázados fákat, a romosodó téesz-épületeket, egy kicsit elidőz az emlékház portáján, aztán belecsitul a mezőségi "nagy Semmibe".
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)2010. június 23.
A szórványok szórványa
Június 26-a az abrudbányai magyar közösség napja. Még élnek itt magyarok? – tenné fel a kérdést, aki keveset tud, vagy keveset hallott a szórvány szórványáról, a Nyugati-Érchegységben található, egykor virágzó bányavárosról. Élnek itt még magyarok. Olyanok, akik ragaszkodnak hagyományaikhoz, nyelvükhöz, s akik büszkén vallják magukat magyarnak, akik egyesületet hoztak létre azért, hogy szervezett keretek között tehessenek a beolvadás ellen, a megmaradásért, a továbblépésért.
Kétszer jött a veszedelem
"1784. esztendőben 9bernek 3dik napján jöve a hír Abrud Bányára, hogy edj Horja nevezetű oláh pap vezérlése alatt igen teméntelen nép pusztittya, öli a nemességet … felmentek Topánfalvára, ottan a Magyarságot el pusztitották, a házokat mind el rontották, vagyonokat elhordták. Másnap Abrudbánya felett a Verespatak felé való hegyet mint a felleg el borította, kiáltván, megöllyük mind edj lábig a magyarokat. A református templomba bémenvén, az orgonát porrá verték, a pap feje felett való koronát el rontották, oda le tett véghetetlen kincset el vitték, aki oda recipialtak volt magokat, sullyok bottal a templom közepén mind főbe verték. Ezen pusztittásban akik megöltettek, harangszó nélkül edj gödörbe lehányattak" – ezt írta Szabó Pál református lelkész az első veszedelmről. A második 1849 májusában volt, amikor két és félezer védtelen magyar esett a borzalmas mészárlások áldozatául. A templomokat felégették, a házakat kifosztották. Ezekre a traumákra ma is emlékeznek.
Aztán jött a következő veszedelem, a kommunizmus, amely bár működtette a kenyeret adó bányákat, a nemzetiségeket beolvasztó eszközök minden formáját alkalmazta.
Együttműködve van jövőnk
Mindezeket túléve, az abrudbányai magyarok, körülbelül nyolcvanan, próbálnak helytállni a hétköznapok sűrűjében.
– Úgy jönnek ide a magyarországiak, mint a rezervátumba. Megvallom, nem tetszik ez nekünk. Eléneklik a magyar himnuszt, aztán a székely himnuszt, filmezik az egészet, otthon mutogatják, hogy Abrudbányán találtak még magyarokat. Őszintén mondom, nem erre van szükségünk, hanem arra, hogy segítsenek, tanácsokkal lássanak el, felhívják ránk a figyelmet, hiszen akkor létezünk igazán, ha tudnak rólunk. Azért hoztuk létre az egyesületünket is. Egyet meg kell érteni: nekünk jóban kell lenni a többségi románsággal, nekünk csak velük együttműködve lehet továbblépni. Ezért döntöttünk úgy, hogy megszervezzük az abrudbányai magyar közösség napját, melynek célja a város interkulturális viszonyainak ápolása, hagyományaink kölcsönös tisztelete, a példás együttélés fontossága – mondta Kopenetz Loránd, az egyesület elnöke, a település gyógyszerésze.
Felújították a református templomot
Az Apafi Mihály fejedelem által 1672-ben adományozott tanulmányi ház után a református templomot is felújítják, amelynek elődjét feltehetően 1625-ben építették. Erre azért kerülhetett sor, mert a templom körül több üzlethelyiség van, s a bérleti díjakból származó összegekből állni tudták a költségeket – mondta Gábor Ferenc református lelkész, aki küküllőszéplaki születésű, s azért választotta az 50 lelkes abrudbányai gyülekezetet, mert felesége enyedi, s így idővel esélye lehet Fehér megyén belül Enyed környékére kerülni. Ottjártunkkor a padlózaton dolgoztak, a falak már frissen meszelve fehéren álltak. A restaurálás szakszerűen folyt, csak természetes anyagot használtak, hogy ne nedvesedjen a fal. A közösségi napnak a templom ad otthont, 11.30 órától itt tartják az istentiszteletet. A város épített örökségéről Kiss Loránd restaurátor és Berindei ortodox lelkész tart előadást. Ugyanitt orgonakoncert lesz, Suteu Ruth előadásában.
Fák nőttek ki az unitárius templom omladozó falából
Nem messze a reformátustól a katolikus templom áll, ide Lukács Róbert beszolgáló plébános jár misét tartani. Ünnepekkor többen vannak a templomban. – Még a román ortodoxok is betérnek, és pénzt tesznek a Szent Antal-perselybe. Nemrégiben, a meszelés alatt évszázados freskókat fedeztek fel, ezeket restaurálni kellene – mondta Kopenetz Loránd, aki szívesen kalauzolt végig a katolikus templomon is. A katolikus templommal szemben erősen romos állapotban áll még az unitáriusok egykori barokk hajléka. A katolikus templom a XIII. században épült, az unitáriuson 1796-os feljegyzés áll. Tetején karvastagságú fák nőttek ki. Siralmas, ahogy kinyílik az ajtó, a tiszta kék eget látni. A verespataki bányaterv tulajdonosa, az RM Gold Corporation segített abban, hogy a beszakadt mennyezetet, a többkamionnyi gerendát és gazt elhordják, s ők ajánlottak anyagi támogatást a templom helyreállítására. Ha az épületet sikerül megmenteni, itt fog működni a magyar kulturális központ.
– Magyar vagyok, nem tudok magyarul, de szeretnék megtanulni – mondta Szőcs Attila, akit nagymamája és ügyvéd édesapja tanított gyerekkorában magyarul. – A feleségem román, a kislányom már egy szót sem beszél magyarul. Szeretném, ha jönne valaki, aki magyarórát tartana nekünk – folytatta. A lelkész, a gyógyszerész gyerekei is román óvodában, iskolában tanulnak, ők is igénylik a magyar nyelvű oktatást. Erre kell majd megoldást találni, ezt szeretnénk kivitelezni minél előbb – mondták az abrudbányaiak.
Erre kellene odafigyelniük az érdekképviseletet felvállalóknak.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)2010. június 23.
Telekonferencia a szakoktatásról
A szaknyelvhasználat dilemmái a határon túli magyar nyelvű szakképzésben – e témával tartottak kedden tanácskozást két ország négy városának képviselői Schindler Rózsa, a Székesfehérvári Képző Központ igazgatójának vezetésével. Érdekessége, hogy a három helyszínről videokonferencia során hangzottak el az előadások, a vendéglátó pedig a Sapientia EMTE marosvásárhelyi kara volt.
A tanácskozásra a TÁMOP európai uniós pályázati program keretében került sor, amely kidolgozta az 5-LET-et, pontosabban az öt lehetőséget arra, hogy miképpen lehet a magyarországi szakmai felnőttoktatás tapasztalatait átadni a határon túli három megye magyar nyelven oktató intézményei számára – hangzott el Petróczy Ferenc programvezető előadásában. A projekt keretében romániai szakemberek és diákok vettek részt magyarországi képzésen. A téma a felnőttképzés módszertana, a modern technológiák bemutatása, a foglalkozási rehabilitáció, a pályaalkalmasság, pályaválasztás felmérésének módszertana volt. A projekt jelentős megvalósítása az a háromnyelvű szakszótár, amelyet a szakoktatásban dolgozó kollégák hozzájárulásával a marosvásárhelyi Pedagógusok Házának szakemberei készítettek el, s amelynek használatát Gál Péter informatikus mutatta be.
A www.ccdmures.ro/dictionary honlapon négy szakterület, a gépgyártás, az elektronika, a faipar, az üzleti és gazdasági élet valamint az oktatás módszertanának szakszavai, kifejezései kereshetők ki román, magyar és angol nyelven, s a magyarázatok mellett képek és animációk is láthatók. A felületet bárki használhatja, és az e területen működő pedagógusok ezentúl nem mondhatják, hogy nincs honnan dokumentálódni a magyar szakszavakat illetően. A szótárat a jövőben bővíteni is lehet, de ezt csak azok tehetik, akik erre jogosultak – egészítette ki a Gál Péter által elmondottakat Kálmán Ferenc, a Pedagógusok Házának metodistája.
A tanácskozáson dr. Dávid László rektor mutatta be a Sapientia egyetemet és fogalmazta meg a hallgatók felzárkóztatásának fontosságát a minőségi oktatás érdekében, valamint a középiskolákkal való kapcsolat építését. Fontos lenne a magyar nyelvű egyetemi oktatás állami támogatásának a kiterjesztése – hangzott el Szép Sándor, a csíkszeredai Sapientia EMTE dékánjának az erdélyi magyar nyelvű felsőoktatásról szóló előadásában. Kerestély Irma, Kovászna megyei főtanfelügyelő a magyar nyelvű szakképzés helyzetét ismertetve jelentette ki, hogy anyanyelven lehet elsajátítani azt a versenyképes szaktudást, amely a munkaerőpiacon érvényesíthető. Csakhogy nem minden esetben megfelelő e téren az oktatók felkészültsége, sokan maguk is románul tanulták a szakmát, az iskolák, a szakmai laboratóriumok felszerelése pedig hiányos, nincsenek tankönyvek nemcsak magyar, helyenként román nyelven sem. Vannak gondok a pályaorientáció terén, nehéz követni a munkahelypiac változásait, s a felnőttképzés sem történik mindig anyanyelven, fogalmazták meg a további előadók a kifogásokat, hiányosságokat.
Jó hír viszont, hogy az idéntől kreditpont jár a Bolyai Nyári Akadémián való részvételért – hangzott el Siklódi-Burus Botondnak a tanártovábbképzés lehetőségeiről szóló előadásában.
A Kovászna és Hargita megyei szakképzési hálózat bemutatása kapcsán a résztvevők elgondolkozhattak azon, hogy Maros megyében milyen hiányosságai vannak a szakoktatásnak, és hány népszerű szakon nem működik magyar tannyelvű osztály.
A délután során a résztvevők az anyanyelvi oktatást a diákok szemszögéből vizsgálták, a segédeszközökkel való tapasztalatokról, az internet használatáról és a tanártovábbképzés igényeiről mondták el véleményüket.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)2010. június 23.
Református Kántor-Tanítóképző Intézet Marosvásárhely Felvételi tájékoztató 2010
A Károli Gáspár Református Egyetem marosvásárhelyi kihelyezett tagozata az Erdélyi Református Egyházkerülettel közösen a 2010/2011-es tanévben a következő szakokat indítja:
1. Nappali tagozaton
– Tanító–óvodapedagógus szak. 20 tandíjmentes hely. A képzés időtartama 3 év, amelyet egy gyakornoki év követ. Az alapképzés mellett lehetőség van iskolai ének–zene műveltségterületi és egyházi, kántor–énekvezéri szakosodásra (református, római katolikus, evangélikus, unitárius felekezet).
2. Levelező tagozaton
– Tanító–óvodapedagógus szak. 20 költségtérítéses hely. Erre a szakra különösen a középfokú pedagógiai végzettséggel rendelkező, valamint szakképzettség nélkül oktató pedagógusok jelentkezését várják. A képzés időtartama 3 és fél év, kéthetenként sorra kerülő hétvégi konzultációkkal.
– Egyházi zene (kántor) szak. 10 költségtérítéses hely. Ez a szak a szakképesítés nélkül kántorizáló vagy egyházzenésznek készülő jelentkezőket várja. A hallgatók képesítést nyernek református kántori szolgálatra és általános iskolában az ének–zene oktatására.
A beiratkozás és a felvételi időpontja:
Előiratkozás: 2010. július 3-ig.
Tényleges beiratkozás: 2010. július 5–10.
Az alkalmassági vizsga ideje: 2010. július 12.
Az alkalmassági vizsga tematikája nappali tagozaton: beszéd- és kifejezőkészség, ének–zenei alkalmasság. A levelező tagozat tanító-óvodapedagógus szakán magyar és román nyelvteszt, az egyházi zene szakon egyházi elbeszélgetés és zenei alkalmasság.
Bővebb információ a tanintézménytől kapható:
Kántor–Tanítóképző Intézet; Institutul Superior de Cantori si Învatatori
Levélcím: 540043 Târgu Mures, str. Revolutiei nr. 6. telefonszám/fax: 0265/215-278 email cím: [email protected], honlap: www.ktkf.ro
Népújság (Marosvásárhely)2010. június 23.
„Hat még a propaganda” - interjú Tőkés Lászlóval, az EP újonnan megválasztott alelnöke
A nyugati baloldal ma is fogékony a posztkommunista propagandára – véli Tőkés László, az Európai Parlament újonnan megválasztott alelnöke. A Krónikának adott interjúban elmondta, ennek tulajdonítható, hogy személyével kapcsolatban a román lobbi szinte a teljes szocialista frakciót meggyőzte. Úgy vélte, ennek ellenére, az újonnan csatlakozott országok lassan a helyükre kerülnek az Unióban.
– Az Európai Parlament honlapján megnézhető az ön alelnökké választásának a filmje. Az látható, hogy először közfelkiáltással akarták megválasztatni, aztán Corneliu Vadim Tudor felszólalása után elektronikus szavazást hirdettek, de ez hosszasan elhúzódott, a képviselők nem tudták, hogyan kell szavazni. Mi történt?
– Az elnökség a gyakorlatnak megfelelően arra készült, hogy közfelkiáltással választanak meg, hiszen a megüresedett tisztségre a parlamenti egyezség szerint a néppárt állíthatott jelöltet, és én voltam az egyedüli jelölt. Nem voltak felkészülve arra, hogy Corneliu Vadim Tudor él az ellenvetés jogával, ami egy másik procedúra alkalmazását vonja maga után. Az elnökség nem tudta, hogy a procedúra szerint ilyen esetekben csak a támogató szavazatokat kell összeszámolni. Ezek száma pedig magasabb kell hogy legyen 186-nál, a legkevesebb szavazattal megválasztott alelnök szavazatai számánál. Én végül 334 szavazatot kaptam.
– A román lobbi arra építette az ellenkampányát, hogy ön megkérdőjelezi az európai határok rendszerét. Mennyire fogékonyak az EP képviselői ma az efféle érvekre?
– Ijesztő mértékű a félrevezetési potenciál. Adrian Severinék szinte teljes egészében meg tudták nyerni maguknak a szocialista frakciót, pedig Tabajdi Csaba és a magyar szocialista képviselők is mindent megtettek, hogy jobb belátásra bírják kollégáikat. Elvonatkoztatva ettől a konkrét esettől nagyon szomorú, hogy az igazinak tekintett nyugati baloldal adott esetben mennyire foglya lehet a posztkommunista baloldali propagandának. A megválasztásomat megelőző este Joseph Daul néppárti frakcióelnök egyeztetett Martin Schulz szocialista frakcióelnökkel, aki azt helyezte kilátásba, hogy a szocialisták is ellenvetéssel élnek, ha nem jelentem ki, hogy Románia határviszonyait sérthetetlennek tartom. Én ezt elutasítottam, mert úgy véltem, az ártatlanság vélelme engem is megillet. A vádlóknak kell bizonyítaniuk a vélt bűneimet, nem pedig nekem, hogy ártatlan vagyok.
– Jerzy Buzek házelnök többnyire lengyelül vezette az ülést, ön viszont angolul szólalt fel a szavazás előtt. Van üzenete annak, hogy ki milyen nyelven szól az EP-ben?
– Én általában magyarul szólalok fel, de esetenként románul és angolul is, ahogy a helyzet megkívánja. Adódhatnak egyébként nézeteltérések abból, ha nem a világnyelvek valamelyikén beszél az ember. Vadim Tudor például levette a fülhallgatóját, és nem értette meg, hogy a lengyelül beszélő Jerzy Buzek megvonta tőle a szót, amiért eltért a napirendtől.
– Milyen nyelven fogja majd vezetni az EP üléseit?
– Kedden választottak meg, és szerdán már vezettem is az esti ülést, akkor is váltogattam a nyelveket, a románoknak románul adtam szót, a magyaroknak magyarul.
– Találkozott-e a román néppártiakkal megválasztása óta?
– Még aznap este bementem a román néppárti csoport ülésére, ahol Theodor Stolojan azon melegében gratulált a tisztséghez. Én megköszöntem a támogatást.
– Szóba került, hogy másfél éve ők akadályozták meg a néppárti frakciótagságát?
– Nem akarnak szembesülni ezzel. Úgy tesznek, mintha semmi nem történt volna.
– Az Antena 3 tévé nemrég bemutatott egy statisztikát, amely szerint az RMDSZ három képviselője közül Winkler Gyula rendszerint a román néppárti csoport álláspontját támogatja szavazatával, ön és Sógor Csaba pedig a magyar néppártiakét. Van egyáltalán egyeztetés az RMDSZ képviselői között a szavazások előtt?
– Én mindig kapok egy néppárti szavazólistát és egy magyar néppárti szavazólistát. Általában minimális az eltérés a kettő között.
– És Winkler Gyula nem kapja meg ugyanezeket a listákat?
– De megkapja ő is. Ő ezek szerint kap egy román szavazólistát is. Engem eddig ilyen listával nem kerestek.
– 2011 első fél évében is EP-alelnök lesz, amikor Magyarország tölti majd be az EU soros elnökségét. Számítanak önre valamiben Orbán Viktorék?
– Páratlan lehetőség kínálkozik most arra, hogy egy irányba haladjunk a magyar kormánnyal, ami azért előrelépés, mert a Gyurcsány-érában két irányba húztuk a szekeret. A mostani helyzetre konkrét terveket kell kidolgozni, például kisebbségpolitikai szempontból. Olyan magyar összefogás körvonalazódik, amely az erdélyi magyar szervezetek összefogásától a magyarországi együttműködés rendszerén át az európai uniós magyar összefogásig terjed. Utóbbin a 14 magyarországi, két felvidéki és három erdélyi néppárti képviselő összefogását értem.
– Érezheti-e valamilyen hasznát a romániai magyar közösség annak, hogy Tőkés László az EP alelnöke?
– Nagyon kedvező üzenete van annak, hogy a volt kommunista Lengyelországból származik az Európai Parlament elnöke. Ha van egy romániai kisebbségi alelnöke is, ez azt mutatja, hogy az egységes Európában lassan-lassan az újonnan csatlakozottak is a helyükre kerülnek, és a tekintélyes tisztségeik által megnövekszik a mozgásterük. Ha jól végzem a munkámat, ennek az iránynak leszek az egyik úttörője.
Gazda Árpád
Krónika (Kolozsvár)2010. június 23.
Már csak ősszel lesz Törzsasztal – Évadzáró Balla Zsófiával
A Várad folyóirat Törzsasztal című rendezvénysorozata keretében jobbára magyarországi, ritkábban nyugaton vagy Erdélyben élő írók, költők látogatnak el Nagyváradra, minden esetben az innen Budapestre származott Kőrösi P. József költő, író, könyvkiadó meghívására és közreműködésével. Általában ő maga hozza el autójával a magyar fővárosból a vendégeket, akik többnyire egy bizonyos irodalmi-szellemi körhöz tartoznak, s azon belül a balliberálisnak mondott Szépírók Társaságához. (A Szépírók Társasága 1997-ben jött létre. A tagság nagy része az Magyar Írószövetségből kivált írók közül került ki. A változás nagy viharokat váltott ki, mert az új társaság az addigi gyakorlattól eltérő működést vállalt fel, elhatárolta magát a nép- és nemzetszolgálattól, urbánus és internacionalista diskurzussal tüntetett a politikai jobboldallal szimpatizáló pályatársak ellen.) A „törzsasztalhoz” invitáltak nagy része ugyanakkor kiadói-üzleti szempontból is közel áll Kőrösihez, a váradi író-olvasó találkozókat a szerzők és műveik népszerűsítése is motiválja, amiben aligha találni kivetnivalót. Az más kérdés, hogy az elmúlt években többen is felvetették (inkább csak suttogva, mint nyíltan), hogy a Bihar Megyei Tanács, az RMDSZ Communitas Alapítványa és a Szülőföld Alap által támogatott, közpénzen fenntartott Várad kulturális folyóirat miért csak egy bizonyos, politikailag is determinált körhöz tartozó vagy sorolható írókat lát vendégül és népszerűsít. Ennek az ellenérzésig fajuló kérdésfelvetésnek volt kicsúcsosodása tavaly a botrányos, köpködéssel kísért Demszky-ügy, amikor a Törzsasztalhoz íróként invitálták meg a politikusként igen-igen népszerűtlen budapesti főpolgármestert.
A 2009-2010-es évadban ilyesmire már nem került sor, igaz, az idén már egyre kevesebb érdeklődőt vonzottak a Törzsasztal-rendezvények. Olyannyira, hogy az évadzáró eseményre érkezett irodalombarátok bővel elfértek pénteken a Várad egyszobányi Nagyvásártéri szerkesztőségében is. Bár korábban egy vajdasági írónőt harangoztak be vendégként, objektív okokból végül Balla Zsófia vállalta a találkozót, aki szülővárosába, Kolozsvárra utaztában tudott időt szakítani a Körös-parti fellépésre. A házigazda Szűcs László főszerkesztő előbb a Várad legfrissebb, idei 4. számáról ejtett néhány szót, majd Kőrösi P. József köszönt meg a költőnőnek a „beugrást”. Akiről aznap este az is kiderült, hogy nemcsak verseket ír, hanem más, főleg színházi és rádiós műfajokban is otthonosan mozog. Emlékezetes társszerzője volt Bodor Ádám A börtön szaga című könyvének, az író ebben neki vallott életéről. Balla Zsófia viszont pénteken saját életéről, pályafutásáról és munkásságáról vallott szeretetteljes közvetlenséggel és szerénységgel, de kellő önérzettel is ugyanakkor. Nem kerülte meg a választ arra a kérdésre sem, hogy noha már Erdélyben is sikeres költőnek számított, mégis miért telepedett ki, már a rendszerváltás után. Döntésének előzményeiről szólva beszélt a szegény kolozsvári zsidó családban töltött gyermekéveiről, meggyőződéses kommunista (eleinte illegalista, majd sztálinista) szüleiről, akiket a nácik deportáltak, majd a lágerekből hazatérve a saját elvtársaik is meghurcoltak, s miután csalódtak a rezsimben, a rendszerellenesség vádját is „kiérdemelték”. Zsófia korán félárva maradt (tízévesen vesztette le apját, Balla Károlyt, aki maga is író volt), de szerencsére sikerült továbbtanulnia, zenei képzettségével éveken át volt rádiós szerkesztő a kincses városban, majd riportere az Előrének. Újságíróként és irodalmárként sok szállal kötődött Biharhoz, Váradhoz és Szalontához, erről is mesélt, közismert személyiségekhez fűződő barátságáról nemkülönben. Kéttucatnál is több önálló kötetéről kevesebb szó esett, de a két legutóbbiból (A harmadik történet, 2002, A nyár barlangja, 2010) fel is olvasott több, különböző hangulatú és üzenetű verset. A közel kétórás nyilvános interjú végén a Budapesten élő Balla Zsófia a szabadúszó író helyzetéről és megbecsültségéről, a magyarországi szellemi életben kialakult válaszfalról (művészet és boldogulás között), a díjakról és ösztöndíjakról, az irodalmi karrierizmusról és Arany János mesejátékának adaptálásáról is beszélt, majd dedikálta is könyveit. Amelyekből néhány még kapható talán a Libris Antica könyvesboltban, a Garasos híd mellett.
D. L.
Reggeli Újság (Nagyvárad)