udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
3980
találat
lapozás: 1-30 ... 1711-1740 | 1741-1770 | 1771-1800 ... 3961-3980
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2011. június 7.
Szélsõségesnek minõsített több csíki szervezetet a Krónika - tiltakoznak
Több csíki szervezet nevében írt - és juttatott el a sajtóhoz - tiltakozó levelet az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) csíkszéki szervezetének elnöksége, amelyben azt kifogásolják, hogy a vasárnapi megemlékezésekrõl készült anyagában szélsõségeseknek titulálta õket a Krónika.
Mély megdöbbenéssel vettük tudomásul, hogy június 6-án az ?nnep és gyász Erdélyben és a Partiumban címû cikkében az ?nök lapja a szélsõséges jelzõvel illette a június 4-ei megemlékezésen és az ennek részét képezõ felvonuláson résztvevõ szervezeteket - írja a levélben.
Az EMI elnöksége nem csak a saját részére találja sértõnek a jelzõaggatást, de az eseményen részt vevõ Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a Mátyás-Huszár Egyesület és a Vitézi rend nevû szervezetek számára is.
A közleményben végül azt kérik a napilaptól, hogy határozza meg, szerinte ki számít szélsõségesnek és ki nem, mivel az említett szervezetek a tavaly is részt vettek a megemlékezésen, és akkor a lap nem használta rájuk a szélsõséges jelzõt.
Kovács Csaba P.
Erdély.ma2011. június 7.
Sógor Csaba a romániai magyarellenességrõl beszélt az EP-ben
Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselõ (EP) Strasbourgban, az intézmény plenáris ülésének elsõ napján, napirenden kívül, a közelmúltban Romániában észlelt magyarellenes megnyilvánulások ellen emelt szót. A június 6-i, hétfõ esti beszédében az erdélyi magyar képviselõ utalt a Székelyföld Brüsszeli Képviseletének megnyitása kapcsán Romániában észlelt ellenséges megnyilvánulásokra, de kitért a Trianon emléke és fontossága elõtt tisztelgõ, hazai, békés akciókat ért támadásokra is.
Az erdélyi magyar képviselõ felszólalásának szövege alább olvasható:
A multikulturalitás azt feltételezi, hogy az egymás mellett élõ népek kölcsönösen ismerjék egymás múltját, kultúráját és nyelvét. Ennek a kölcsönösségnek a hiányával magyarázható az a hisztériakeltés, amelynek a napokban tanúi voltunk Romániában.
Két romániai megye képviselete irodát nyitott Brüsszelben. Az egyik fõvárosi riporter véleménye szerint csupán az a gond, hogy a két megye lakossága túlnyomórészt más etnikumú, mint az országos többség. Gond ez ma Európában?
Hasonlóan furcsa az a gondolkodás is, amely megtiltaná a szomszédnak, hogy megemlékezzen a napról, amikor elvesztette vagyonát, földjét, esetleg családtagjait. Erre is volt példa a napokban, amikor az elsõ világháborút lezáró trianoni békeszerzõdésre emlékeztünk június 4-én.
Egy kirekesztõ, elnémító, múltat és történelmet letagadó, egy régió fejlõdését megtiltani akaró gondolkodásra van ellenszer: egy nyitott, befogadó, kulturális értékeket megbecsülõ, a kisebbség jogait tiszteletben, tartó erõs Európa.
Erdély.ma2011. június 7.
Székelyföldi címerek Európa fõvárosában
Címerkiállítással nyílt meg tulajdonképpen Székelyföld brüsszeli képviseleti irodája. Miután az Európai Parlamentben képviselõink figyelemfelkeltõ fogadást adtak, másnap, június 1-jén a Magyar Régiók Háza dísztermében zajlott a hivatalos megnyitó.
Az üdvözlõbeszédek után a közönség, élén Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettessel átvonult az egyelõre még bútorozatlan irodahelyiségbe, melynek falait Szekeres Attila István sepsiszentgyörgyi heraldikus, a Háromszék munkatársa által tervezett székelyföldi közigazgatási címerek díszítették. Megnyitóbeszédében a heraldikus kiemelte: a Székelyföld területén levõ közigazgatási egységek mai címerei az erdélyi címertani hagyományokon alapulva egyszerûségükkel tûnnek ki a többi romániai címer közül. Míg amazok túlzsúfoltak, általában négy-öt mezõre osztottak, addig a mieink osztatlan, esetleg két mezõbõl álló pajzsba szerkesztettek, s kevés címerképet tartalmaznak. Egyszerûek, mint a székely ember - fûzte hozzá. Szekeres Attila kiemelt néhányat a jelképek közül, mint a régi címeren alapuló Kovászna megyei, sepsiszentgyörgyi, berecki, s a híressé vált illyefalvi, melynek leírásában elõször jelent meg a Székelyföld kifejezés Románia Hivatalos Közlönyében, továbbá a nemesi vagy fõnemesi címer felhasználásával készült zabolai, árkosi, sepsibodoki, torjai, uzoni, gidófalvi vagy a névcímerként szolgáló mezõmadarasi (Maros megye), farkaslaki (Hargita megye) címer, illetve a XIII. századi értékes mûemlék templomra utaló címerképekkel díszített gelencei jelkép.
Bartók Emese
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. június 7.
A rossz döntés
A 91 évvel ezelõtti trianoni döntésrõl sokszor elhangzott, hogy igazságtalan, rossz volt. ?s valóban. Mert a nagyhatalmaknak nem ilyen békét kellett volna ráerõszakolniuk a kisebbekre. Sokkal jobb lett volna, ha Magyarországból nem hagynak meg semmit, hanem szõröstül-bõröstül odaadják az utódállamoknak. Azok meg becsületesen felosztották volna maguk között.
Akkor minden szomszéd mondhatná, hogy nem csak Székelyföld, hanem Magyarország sem létezik. Aztán az elsõ világháború után nem lett volna, aki visszaköveteljen alig ezer esztendõs országrészeket. A kisantant országai egymásnak lettek volna szomszédai, így valóban megvalósult volna a jószomszédi viszony a Magyarországgal szembeni jószomszédi iszonnyal szemben.
?jabb esély lett volna Magyarország feloszlatására a második világháború után, sajnos, csak Csehszlovákiának ajándékoztak néhány falut Pozsonnyal szemben a Dunán innenrõl. Pedig milyen jól meg lehetett volna kavarni a népességet a Duna-medencében. Ha Magyarországot megszüntetik, és a magyaroknak nem tetszett volna valamelyik új hazában, akkor nagyszerû lakosságcseréket lehetett volna végrehajtani. Mondjuk a romániai magyarokat áttelepítették volna Csehszlovákiába, lehetõleg a cseh részekre. ?k viszont kitelepítették volna a magyarokat a Duna-deltába vagy Koszovóba. Az õslakosok helyett meg Székelyföldre még több regátit kellett volna költöztetni. Ezek az országok aztán nem tiltakoznának, mint most Szlovákia vagy Ukrajna a kettõs állampolgárság ellen. Miért is tiltakoznának az ellen, ha egy szlovák állampolgárságú magyar ukrán állampolgár akarna lenni, vagy fordítva? A második világégés után is alig volt egy rövid ideig csend, amikor Kádár elvtárs a szomszéd elvtársakkal jól egyezett, és odahaza is olyan jó politikát folytatott, hogy az õ magyarjai lehetõleg meg ne tudják, rajtuk kívül más magyar is él a Kárpát-medencében. Sajnos, ezek a régi szép idõk lejártak.
Aztán jött még egy jó, de rövid idõszak, amikor Gyurcsányék megszavaztatták azt, hogy ne legyünk magyar állampolgárok.
De ha egyszer rossz döntés születik, az elõbb-utóbb megbosszulja magát. Most nem elég, hogy van Magyarország, az erdélyi magyarok elkezdték, hogy létezik Székelyföld is. ?s hiába tiltották meg azt, hogy Magyarország képviseltesse magát a székelyföldi képviselet brüsszeli megnyitóján, oda mégis elment Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes. Ráadásul itt most mindenféle autonómiát is emlegetünk. ?s ezért olyan nagy harc folyik nálunk a magyarok között is, hogy - ha összejön -, háromféle lesz belõle. Csak azt kell eldöntenünk, ki melyikhez akar tartozni. Ráadásul Magyarország még szavazati jogot is akar adni nekünk. Még csak ez hiányzik, amikor most már olyan nagy a felhozatal nemcsak román, hanem magyar pártokból is, hogy azt sem tudjuk, kire szavazzunk.
Kuti János
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. június 7.
Varga E. Árpád, a nagy tudós emlékére
Idõnként tudomásul kell vennünk, hogy a tudósnak, aki nem fényözönben, tévékamerák, netán nagyszámú közönség elõtt, hanem szobája magányában vagy könyvtárban, oklevéltárban, csendben, hangyaszorgalommal dolgozik, a halála is csendes.
Ez történt Varga E. Árpáddal is. Bár naponta figyelem a rádió, a tévé híradásait, elhunytáról mégis hetekkel késõbb értesültem.
1952. április 11-én született Budapesten. Tanulmányait Szombathelyt végezte, utána 1973-tól könyvtárosként dolgozott. 1971-ben, fõiskolás korában jött elsõ ízben Erdélybe. Ezt követõen látogatásai rendszeressé váltak, melyeket számtalan felvétel kíséretében, naplójában rögzített. Sok barátja volt itt, akiknek mindig hozott valamit, amire éppen szükségük volt: orvosságot, kávét meg egyebet, továbbá akkoriban hozzáférhetetlen, úgymond veszélyes folyóiratot, könyvet.
Minden bizonnyal ennek a vonzódásnak köszönhetõ, hogy 1985-ben, amint írta, kedvtelésbõl fogott hozzá a jelenkori Erdély területén végzett népszámlálások nemzetiségi kimutatásainak vizsgálatához. Csak adatokra és térképre volt szüksége az erdélyi magyarság területi elhelyezkedésérõl egy nyugat-európai emberjogi fórum számára. A Magyarságkutató Csoport Erdélyt jól ismerõ munkatársaként elvállalta a feladatot. Ernszt családneve mellé akkor, a román politikai rendõrség figyelmét elterelendõ, másikat is választott: írásait édesanyja családnevével, Varga E. Árpádként kezdte közölni.
Már munkája elején megállapította, hogy az elsõ világháború utáni román adatok pontatlanok, hiányosak, a magyarság számát a lehetõ legalacsonyabbra tevõk. Kutatásait a XIX. századi ókirálysági kimutatásokra is kiterjesztette és megállapította, hogy bár 1859-60-ban, az akkori két külön fejedelemségben egyidejûleg végzett népszámlálás Moldva területén a lakosok nemzetiségére is kiterjedt, késõbb, az egyesült fejedelemségek statisztikusai ezt nem vették figyelembe. Az 1899. és 1912. évi népszámláláskor csak a felekezeti hovatartozást és az állampolgárságot kérdezték, a nemzetiség vizsgálatát, a román állam nemzeti egységére és egyöntetûségére hivatkozva, elhárították. Ugyan e megfontolásból szükségtelennek tartották az anyanyelv kimutatását is.
Ebbõl egyenesen következett, hogy 1919-ben, a párizsi béketárgyalásokon elõterjesztett román iratok, amennyire lehetett, hasonló módszerrel készültek. A nagy területgyarapodást követõen Románia nem zárkózhatott el a lakosság nemzetiségi megoszlásának számbavétele elõl. De a gyarapodás igazolására, a nemzetiségi statisztikát úgymond harci eszközként, mind a területi követelések, mind a békeszerzõdés utáni helyzet törvényesítésére használta. Ezzel a békeszerzõdés jogtalanságának elhanyagolhatóvá tétele mellett, az új nemzetállam jogtalanságát ellensúlyozó kisebbségvédelmi elõírásokat is igyekezett elhárítani.
Az 1919-ben elõterjesztett emlékiratban: 1. a székelyt a magyartól, nyelvi szempontból is, különálló népként tüntették föl. 2. a magyar statisztika szerint felekezetnek tekintett zsidókat, a 142 212 magyar anyanyelvû mellett az 51 092 német (jiddis) anyanyelvût is, levonták a magyarság számából. 3. a rutének és szerbek kivételével, minden görögkeletit és görög katolikust románnak minõsítettek, noha jelentõs részük, 29 039, illetõleg 110 653 magyar volt. 4. ezzel a módszerrel a Románia által követelt 4 854 297 lakosságú területen a magyarok számát 2 012 090-rõl 1 664 986-ra, a németekét 322 383-ról 295 133-ra csökkentették, miközben a más csoportba soroltakét 173 346-ról 365 295-re, a románokét pedig 2 346 478-ról 2 519 215-re növelték.
Ezt az eljárást alkalmazták a késõbbiekben is. Így 1919-ben, az erdélyi Kormányzótanács népösszeírásakor. Ekkor a magyarság 1 378 189-es lélekszáma papíron legalább 220 000 magyar anyanyelvût tüntetett el. Ebbõl 120 000-ret izraelita felekezete miatt zsidó nemzetiségûnek soroltak. További 100 000-ret vagy ennél is több magyar anyanyelvût görög katolikus, illetõleg görögkeleti vallása miatt fõleg románnak minõsítettek. Az illetékesek ezzel a módszerrel dolgoztak 1920 decemberében Erdélyben és a kapcsolt területeken, továbbá az 1923. évi népszámlálás helyetti népszámítgatás, az 1927. évi belügyminisztériumi népszámlálás során is.
Talán az 1930. évi román népszámlálás adatait tekinthetjük megbízhatóknak. ?s az 1948. évi elsõ népi demokratikus népszámlálás kimutatásait. A továbbiakban a népszámlálást ismét harci eszközként használta a hatalom. Az 1992. és a 2002. évi alkalmával is, amikor a nemzetiségi adatokat a számlálóbiztosoknak ceruzával kellett lejegyezniük. Mily nagyszerû tetszõleges adatok véglegesítésére nyújtott ez lehetõséget!
Munkájához egész emberre volt szükség. ?s õ ekként dolgozott. Megállás nélkül. 1987-ben az 1806-os Lipszky-térkép erdélyi szelvényeihez kötetnyi történeti helynévmutatót készített. 1988-ban és 1989-ben, a falurombolással összefüggõen, ?szak-Erdély magyar többségû vidékeinek nemzetiségi viszonyaival foglalkozott. Megírta az erdélyi városok elrománosítását. Kidolgozta azt a tudományos módszert, amely életmûvének alapja, s amelyre hihetetlen mennyiségû adatait építette: a magyar és román népszámlálások anyanyelvi, nemzetiségi és felekezeti adatait a mai közigazgatási beosztásnak megfelelõen, településenként, idõrendben tette közzé, számította ki a mostani Erdély területén.
Hatalmas mûvének elsõ, az 1850?1992 közötti erdélyi népszámlálások adatait tartalmazó része, Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. Népszámlálási adatok 1850-1992 között, 2001-re, öt nagyszabású kötetben öltött testet. Ezt hatodik kötetként terjedelmes történeti helységnévtár egészít ki. Mindezt a 2002-es népszámlálás adataival kiegészítve, a világhálóra is föltette. Hetedik kötete a Nyárády R. Károly hagyatékából gondosan szerkesztett és megfelelõ jegyzetekkel ellátott Erdély népesedéstörténete, 2003-ban látott napvilágot. Alapjában véve, ez is az õ munkája.
A hét, 5000 oldalnyi kötet példátlan, egyedülálló munka eredménye. De mindezzel egyidejûleg több ezer oldalnyi elemzõ-értelmezõ tanulmányt is írt. Ezekbõl jelentõs válogatás a Fejezetek a jelenkori Erdély népesedéstörténetébõl, mely 1998-ban jelent meg. Fáradhatatlan munkája elismeréseként a Központi Statisztikai Hivatal 2002 tavaszán a Fényes Elek Emlékéremmel tüntette ki. Ebben, intézeten kívüli kutatóként, addig egyedül õ részesült.
2001 õszén súlyos beteg lett. Megmûtötték, de tovább dolgozott, mint azelõtt. Munkahelyére, a Kulturális Innovációs Alapítvány könyvtárába, naponta bejárt. Mi több, újabb, hatalmas munkához látott: a II. József korabeli, 1785. évi összeírások erdélyi népesedési adatainak feldolgozásán kezdett dolgozni. Súlyosbodó betegsége közben, ezt a munkáját is befejezte. Annak ellenére, hogy ez sokkal nagyobb volt, mint az elõzõ. Sajtó alá rendezése azonban munkatársaira vár. Amint több ízben is megjegyezte, ez a munka meg fogja változtatni a XVIII. századi erdélyi népesedési viszonyokról kialakított képet.
Lenyûgözõ, örökérvényû mûvét ránk hagyva, 2011. május elsején hunyt el. Embersége, kitartása, alapossága, tudós mivolta legyen mindannyiunk példaképe. Nyugodjék békében!
ASZTALOS LAJOS Szabadság (Kolozsvár)2011. június 7.
Nem lájkolják a románok Sógor Csaba ánlájkját
Kisebb felhördülést keltett a román politikai életben, hogy a hétvégén Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti (EP) képviselõ Trianon ánlájk címmel írt posztot Facebook-oldalára, amelyen az évforduló alkalmával a nem tetszik (unlike) opciót magyarul, fonetikusan leírva, ellenérzésének adott hangot a 91 évvel korábbi békediktátummal szemben.
?n június 4-én erre emlékezem. Mert a közös múltunkból, a történelem tanulságaiból meríthetjük az erõt jövõnk megalapozásához. Ha Te is így érzed, tedd ki a profilképed mellé a magyar zászlót, hogy mindenki láthassa, nem felejtjük június 4-ét! - állt a közösségi portálra föltöltött üzenetben. A politikus kifejtette, hogy tájékoztató jelleggel azt is megírta, mekkora veszteségek érték Magyarországot az 1920. június 4-én aláírt diktátum nyomán. Az utóbbi idõben egyre szélsõségesebben magyarellenes retorikát alkalmazó ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) ifjúsági szervezetének elnöke, Nicolae Bãnicioiu egy sajtótájékoztató keretében aberránsnak nevezte a bejegyzést, ostobaságnak minõsítve az abban foglaltakat, és felszólította az RMDSZ-szel koalícióban kormányzó Demokrata-Liberális Pártot (PDL), követelje az RMDSZ-tõl, hogy foganatosítson szankciókat Sógor ellen.
Szerinte az utóbbi idõben a magyar politikusok nyilatkozatai egyre harciasabbak ami azt jelzi, hogy Emil Boc kormányfõ immár bármit hajlandó eltûrni. Alexandru Petru Frãtean, a PSD Maros megyei szervezetének elnöke kijelentette: nem tiszteli Sógor álláspontját, és õ is RMDSZ-en belüli szankciókat szorgalmazott ellene. Mint ismeretes, az elmúlt héten szélsõséges nacionalista támadásözön zúdult a romániai magyarokra, annak nyomán, hogy a két székely megye önkormányzata megnyitotta a Székelyföld brüsszeli lobbiképviseletét.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)2011. június 7.
Magyar nyelvû útjelzõ tábla Moldvában
Magyar nyelvû útjelzõ táblát avatott vasárnap délután Gyimesbükkön a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége.
Gyimesi-szoros elõtti utolsó telken, a Rákóczi-vár Kempingben felállított táblán hat moldvai magyar település - Magyarfalu, Szabófalva, Rekecsin, Klézse és Pusztina - neve, illetve a szorostól való távolságuk szerepel. A budapesti magánkezdeményezésre indult táblaállítás célja, hogy az ezeréves határhoz látogató turisták újabb kirándulásokhoz kapjanak kedvet, és több idõt töltsenek a Csángóföldön.
Krónika (Kolozsvár)2011. június 7.
Tamás Sándor: tizenhat régió kellene
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke szerint - az európai standardokat figyelembe véve - nem lehetséges a 8 megyére vagy régióra történõ közigazgatási újraosztás, az optimális 16 közigazgatási egység lenne.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke hétfõn elmondta: szerinte nem megvalósítható az a közigazgatási átszervezésrõl szóló javaslat, hogy csak 8 megye legyen, úgy véli, az ideális 16 közigazgatási egység lenne.
Tamás Sándor emlékeztetett, az RMDSZ kidolgozott már egy törvénytervezetet a fejlesztési régiók átszervezésérõl, oly módon, hogy 16 fejlesztési régió legyen, az egyik tömörítené Kovászna, Hargita és Maros megyéket.
A Kovászna megyei tanács elnöke hangsúlyozta: függetlenül attól, hogy fejlesztési régiókról vagy megyékrõl van szó, az RMDSZ Kovászna, Hargita és Maros megyék csoportosítását támogatja.
Tamás Sándor hozzáfûzte: nem lenne gond számára, ha a közigazgatási újraosztás nyomán felszámolnák a jelenlegi prefektúrákat és megyei tanácsokat.
Ha arról beszélünk, hogy Kovászna, Hargita és Maros megye egy régióba kerül, illetve ugyanabba a régióba, akkor semmi kifogásom egy-egy intézmény felszámolása ellen mondta a tanácselnök, aki a háromszéki RMDSZ elnöke is.
Hétfõn reggel a Demokrata Liberális Párt (PDL) országos állandó tanácsa felhatalmazta a párt vezetõségét, hogy tárgyaljon a koalíciós partnerekkel egy olyan jogszabály kidolgozásáról, amely az ország területi-közigazgatási átszervezésérõl szól - jelentette be Gheorghe Flutur alelnök.
Pártbeli források szerint a PDL vezetõségének a szándéka az, hogy a kormány még a héten véglegesítse az ország közigazgatási átszervezésérõl szóló tervezetet. Ha a törvényt a Traian Bãsescu és a PDL által támogatott formában fogadják el, Romániában 8 régió lesz majd, amelyeket továbbra is megyéknek neveznek. Ugyanakkor felszámolják a megyei tanácsokat és a prefektúrákat, mert megyénként csak egy közigazgatási struktúra lesz.
Nyugati Jelen (Arad)2011. június 7.
Másik nemzetpolitikát kell építeni
Ma délután a Jelen Házban jó félszáz aradi - néhány vidékrõl érkezett is - hallgatta meg dr. Szabó Pál Csaba történész, a várpalotai Trianon Múzeum igazgatója, szegedi egyetemi oktató A magyar nemzeti közösség reorganizációja a Kárpát-medencében címû elõadását.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezte összejövetel elején Murvai Miklós összeállítását vetítették Trianonról, Gárdián Gábor szegedi gordonkamûvész a magyar himnuszt játszotta el, majd Borbély Zsolt Attila, az EMNT jegyzõje az elõadás bevezetõjeként arról beszélt, hogy Trianon ott van mindennapi sorsunkban, hozzátéve: valamivel jobb helyzetben vagyunk, mint húsz évvel ezelõtt, mert most legalább eldönthetjük, hogyan viszonyulunk saját történelmünkhöz.
Szabó Pál Csaba elõadását néhány, a magyar közösség 2011-es állapotára vonatkozó tévhit cáfolatával kezdve kifejtette: a liberalizmus, a liberális világkép az utóbbi 200 évben azt állítja, hogy a világban fejlõdés van, ennek szintjei mechanikusan, determinált módon összekapcsolódnak, s e szakaszolásnak határozott iránya van. Az elõadó szerint ez a felfogás a világot egyszerûsíti, a problémákat felszínessé teszi, relativizálja. Ehelyett - a mai magyar nemzetpolitikával párhuzamosan - más megközelítést javasolt, nevezetesen azt, hogy találni kell néhány olyan területet, amelyeken biztosítva legyen a növekedés élménye a magyar fejekben - 1944 óta elõször -, majd azt fejtegette, hogyan lehet a visszaszorulást, hátrányt elõnyre változtatni. Mindehhez, hangsúlyozta, össze kell kötni a magyarokat a Kárpát-medencében, a szegedit az aradival és a szabadkaival. A továbbiakban szólt a Trianon Múzeum néhány kezdeményezésérõl (egyebek közt a Jávor Pál cigányzenekarról, arról, hogy több nyelven Kárpát-medencei útikönyvet akarnak kiadni stb). Az elõadó végül, mielõtt a hallgatói kérdésekre válaszolt, kijelentette: a magyar kultúrát, nyelvet nagyon sok nemzedék tartotta fenn, nem lehet lemondani róla.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)2011. június 7.
Tõkés nem mond igazat - EVZ: magyar közpénzekbõl finanszírozzák az EMNT demokráciaközpontjait
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által mûködtetett demokrácia-központok nem az egész erdélyi magyar közösségnek szánt közpénzekbõl mûködnek, következésképpen elszámolással csak és kizárólag jószándékú támogatóinknak tartozunk - írta április 6-án keltezett közleményében Tõkés László. Az Evenimentul zilei azonban tegnap kiderítette, az EMNT elnöke valótlanságokat hozott a közvélemény tudomására.
Tényfeltáró anyagában a lap arról írt, hogy Tõkés Lászlóék az elmúlt hónapokban összesen 2,2 milló lejt, azaz félmillió eurót kaptak magyarországi közpénzekbõl a demokrácia-központok mûködtetésére.
A cikk szerint a pénzek a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz tartozó egyik alapítványtól (vélhetõen az egyik magyarországi közalapítványtól - szerk. megj.) érkeztek, több részletben az Erdélyi Magyar Nemzeti Mozgalom nevû civil szervezet számlájára. Mint ismert, Tõkés Lászlóék tavaly júliusban ezen a néven jegyezték be a bíróságon az EMNT. A támogatást a magyar állampolgárságot igénylõ romániai magyarok tájékoztatása kapcsán felmerülõ költségek fedezésére kapták a demokrácia-központok.
Az Evenimentul zilei kolozsvári tudósítója, Mihai ªoica szerint az összegekre több romániai intézmény ellenõrzési akciói során derült fény. A szerzõ nem nevezte meg ezeket az intézményeket, ám vélhetõen közéjük tartozik a pénzügyõrség is, amelynek ellenõrei néhány hete vizsgálódtak a demokrácia-központoknál.
A lap szerint az EMNT eddig két részletben kapott pénzt a magyar államtól. Az elsõ, 50 millió forintos - 775 ezer lejes - részlet tavaly októberben érkezett meg az EMNT-hez. Idén májusban további összegek érkeztek: egy 95 millió forintot, vagyis 1,5 millió lejt kitevõ támogatás folyt be az EMNT számlájára.
Ezereurós fizetések?
A demokrácia-központoknak több mint száz alkalmazottja van. Az Evenimentul zilei szerint az alkalmazottak listáján mind Tõkés László EMNT-elnök, mind Toró T. Tibor ügyvezetõ elnök rokonai, illetve a bejegyzés alatt álló Erdélyi Magyar Néppárt vezetõségi tagjainak neve is szerepel.
A legnagyobb - havi 4100 lejes - fizetésben Gergely Balázs, az EMNT közép-erdélyi régiójának elnöke részesül. Papp Elõd, az EMNT alelnöke, az EMNP ideiglenes vezetõségének tagja havi 4000 lejt keres. Az ideiglenes vezetõség egy másik tagja, Zatykó Gyula, illetve Kovács Csaba újságíró ugyancsak 4000 lejt kap. Juhász Péter területi EMNT-vezetõ 3400 lejt keres. A demokrácia-központok alkalmazottai 921 lej és 1500 lej közötti fizetésben részesülnek.
Gergely: megdolgoztunk a pénzért
Tegnapi megkeresésünkkor Gergely Balázs a tárgyban írt Facebook-bejegyzését ajánlotta figyelmünkbe. Ebben az EMNT régióelnöke emlékeztetett arra, hogy már korábban lemondott a demokráciaközpont-hálózat koordinátori tisztségérõl. Gergely ugyanakkor elismerte, hogy a cikkben felsorolt személyek munkájukért javadalmazást kaptak, ám szerinte korántsem akkorát, mint amekkora összegrõl a román lap beszámol.
Ironikus hangnemben megírt bejegyzésében a politikus arra hívja fel a figyelmet, hogy pénzükért a javadalmazottak megdolgoztak. Kedves bukaresti jóakaróink, tény, hogy ennek a >szörnyû< rendszernek a mintegy százfõs csapata húszezer-háromszáztizenhat honosítási dossziét állított össze öt hónap leforgása alatt. 20.316 dosszié, ami több mint negyvenezer embert érint, és igencsak sok munkával jár! - reagált a cikkre Gergely Balázs.
Toró: pontatlanok az információk
A Transindexnek tegnap sikerült elérnie Toró T. Tibort, az EMNT ügyvezetõ elnökét is. A portálnak a politikus kijelentette, több helyen pontatlan az EVZ által közzétett információ, mely szerint az EMNT 2,25 millió lejt kapott a magyar kormánytól. Toró azonban nem részletezte, hogy milyen pontatlanságokra utalt, hanem közölte, hogy hamarosan közleményben reagálnak a lapban megjelentekre.
Toró egyébként az EVZ-nek beismerte, hogy az összegek egy része - pályázatok révén - Magyarországról érkezik, azonban azt nyilatkozta, nem tudja, hogy melyik minisztériumtól. Elmondta, nem tudja, ki küldte ki az ellenõröket, vagy hogy ezek pontosan mit keresnek, de azt biztosan tudja, hogy mindent rendben fognak találni.
A magyar kormány tavaly novemberben írt alá együttmûködési megállapodást az EMNT-vel a demokrácia-központok mûködtetésérõl. A szerzõdésben nem szerepel az, hogy a magyar állam anyagi segítséget nyújt az irodák tevékenységéhez.
?j Magyar Szó (Bukarest)2011. június 7.
Tõkés László privát nyomora
Az elmúlt években nyomorba taszított erdélyi magyarok nevében követelte nemrégiben Tõkés László egyik, a tõle megszokottnál is harsányabb hangvételû sajtóközleményében azt, hogy az RMDSZ a román költségvetésbõl a magyar nemzeti közösségnek járó adólejekkel (...) ne csupán a Román Állami Számvevõszék felé, hanem az erdélyi magyar közösség, saját választóik, vagyis a romániai adófizetõk felé is számoljon el.
Az elmúlt években nyomorba taszított erdélyi magyarok nevében követelte nemrégiben Tõkés László egyik, a tõle megszokottnál is harsányabb hangvételû sajtóközleményében azt, hogy az RMDSZ a román költségvetésbõl a magyar nemzeti közösségnek járó adólejekkel (...) ne csupán a Román Állami Számvevõszék felé, hanem az erdélyi magyar közösség, saját választóik, vagyis a romániai adófizetõk felé is számoljon el.
Már akkor sejteni lehetett, hogy az RMDSZ által európai parlamenti képviselõi székbe, majd a Fidesz által egyenesen az EP alelnöki tisztségébe röpített volt püspök ezzel a néhány hónappal ezelõtti kirohanásával elejét akarja venni a neki és klikkjének a magyar államkasszából juttatott, a mai körülmények között csillagászatinak nevezhetõ összegek firtatásának. A Ha megdobnak kõvel, dobj vissza kenyérrel krisztusi tanítás helyett
A legjobb védekezés a támadás nem éppen bibliai bölcsességét követõ egykori egyházi ember úgy vélhette: ha túlharsogja a demokrácia-központok pénzügyei felõl érdeklõdõ újságírók egyre kellemetlenebbé váló kérdezõsködéseit, ha eltereli a figyelmet arról, hogy pártépítés folyik közpénzbõl - és pártlegitimálás a magyar állampolgársággal kapcsolatos tájékoztatás révén -, akkor megúszhatja a számonkérést.
Nos, akár önkritikának is tekinthetõ az, amit most mondani fogok. Nem az erdélyi magyar sajtó volt az, amelyik kiderítette, hogy Tõkés László nem mondott igazat, amikor azt állította - egy másik, hasonlóan agresszív hangvételû közleményében -, hogy az úgynevezett demokrácia-központokat nem közpénzbõl, hanem jószándékú támogatók pénzébõl gründolták össze. Nem a Tõkés László tönkretételén munkálkodó romániai magyar pártsajtó ahogyan elõszeretettel nevezi a volt püspök a neki nem tetszõ, neki nem hódoló újságokat, köztük lapunkat is, hanem egy - történetesen a román kormánypárthoz közel állónak tartott - központi lap.
Amely arra is fényt derít, hogy a magyar adófizetõk pénzét határon túli klienseinek nagyvonalúan osztogató budapesti kormány juttatásaiból a demokrácia-központok egyszerû munkatársainak nagy része minimálbért alig meghaladó összegû béreket kap, miközben a nagymenõk - Tõkés, Toró és családtagjaik - miniszteri fizetésnél alább nemigen adják.
A cikkünk elején idézett Tõkés-közlemény szavaival élve: gondjuk volt arra, hogy õk maguk ne osztozzanak az elmúlt években nyomorba taszított erdélyi magyarok sorsában.
Salamon Márton László
?j Magyar Szó (Bukarest)2011. június 8.
Felelõsségvállalás és kisebbségi törvény - Bizalmatlansági indítványt szül
Bizalmatlansági indítvánnyal fenyeget az ellenzék, amennyiben a kormány felelõsséget vállal a kisebbségi törvényért. Az ellenzék úgy véli, további vitákra van szükség. Az RMDSz viszont rámutatott: a vita tulajdonképpen már évekkel ezelõtt lezajlott. A törvényt jelenlegi változatában a Nemzeti-Liberális Párt is támogatta.
A Koalíciós megállapodás keretében a kormánypártok kötelezték magukat, hogy még ebben a parlamenti ülésszakban, vagyis hónap végéig elfogadják a kisebbségi törvényt.
Marosvásárhelyi Rádió
Erdély.ma2011. június 8.
Különleges státuszt Székelyföldnek (Románia közigazgatási átszervezése)
Az RMDSZ ragaszkodik ahhoz, hogy a három székelyföldi megyének, Kovásznának, Hargitának és Marosnak különleges státusza legyen, bármilyen regionális vagy közigazgatási átszervezésnek szerez érvényt a román kormány - mondta el a Háromszék kérdésére Borbély László környezetvédelmi miniszter, az RMDSZ politikai alelnöke. A tárgyalások folynak, a Demokrata Liberális Párt már a héten megoldást kíván, de koalíciós partnerük, az RMDSZ kitart a kisebbségi törvény sürgõs elfogadása mellett is - hangsúlyozta Borbély.
A szövetségnek megvan a saját regionális átszervezési javaslata, amelynek értelmében tizenhat régióra osztanák Romániát, és ebben külön régiót alkotnának a székelyföldi megyék. A magyarság szempontjából sem a nyolc-, sem a tizenkét régiós változat nem megfelelõ, egyetlen térségben sem lenne többségünk, és esélyünk sem az irányításba való beleszólásra - fejtette ki Borbély László, aki elmondta, csak abban az esetben fogadhatja el az RMDSZ a nagyobbik kormánypárt javaslatát, ha különleges státuszt biztosítanak a három székelyföldi megyének. Borbély László elismerte, hogy az átszervezésre szükség van, és lehet vitatkozni ennek módjáról, akár arról is, hogy a megyék hatásköreinek egy része átkerüljön a régió hatáskörébe. Ugyanakkor kiemelte: igaz, a politika a kompromisszumok játéka, de a magyarság számára elõnytelen megoldást nem hajlandóak elfogadni. Tisztában vannak azzal is, hogy az idõ sürget, a DLP-vel még ezen a héten igyekeznek közösen elfogadható megoldást találni. Az RMDSZ politikai alelnöke azt is kiemelte, a kisebbségi törvény továbbra is elsõdleges, ragaszkodnak ahhoz, hogy még ebben a parlamenti szesszióban elfogadják azt. A legnagyobb kormánypárt hétfõn jelentette be, hogy még a héten véglegesíti az új területi-közigazgatási átszervezési elképzelést, nyolc, legfeljebb tizenkét régióra osztanák Romániát, a miniszterelnök szerint ez feltétlenül szükséges, hogy az ország 2013 után ne kockáztassa az európai pénzek lehívását. A román sajtó értesülései szerint Emil Boc az államfõtõl kapta feladatul az ország adminisztratív átszervezését, és két mintát vesznek alapul: vagy a lengyel vajdaságok mintájára 3-4 millió lakosú mamutrégiókat hoznak létre, vagy megmaradnának a jelenlegi megyék, de a döntéshozatal jelentõs része átkerülne regionális szintre, a kormánynak alárendelt prefektusok kezébe. Bukaresti források szerint a miniszterelnök felelõsségvállalással szeretné elfogadtatni az új felosztásról szóló törvényt, ám ehhez a koalíció minden tagjának támogatására szüksége lesz.
MPP-s tiltakozás
A Magyar Polgári Párt közleményben jelezte, a programjában is szereplõ aszimmetrikus regionalizmust tekinti Románia számára a legmegfelelõbbnek, és a következõ régiókat tartja elfogadhatónak: ?szak-Moldva-Bukovina, Dél-Moldva, Munténia, Olténia, Dobrudzsa, Bánság, Partium (Körös-vidék), ?szak-Erdély, Máramaros, Dél-Erdély, Bukarest és Székelyföld. Az MPP felszólítja a kormánykoalícióban részt vevõ, illetve a parlamenti többséget biztosító RMDSZ-t, hogy ne járuljon hozzá a kormány által tervezett átszervezéshez, véleményük szerint ugyanis annak katasztrofális következményei lehetnek az erdélyi magyarság jövõjét illetõen. Ne tetézzék eddigi nemzetsorvasztó, megalkuvó politikai tevékenységüket, és az utolsó utáni órában próbáljanak meg felülemelkedni szûk csoport- és pártérdekeiken!- áll az MPP dokumentumában.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. június 8.
Nem egyezik a román és a magyar elképzelés a régiók átszervezésérõl
Romániának legkevesebb nyolc, legtöbb tizenkét régiója lesz - jelentette ki tegnap a Radio France Internationale-nak (RFI) Sulfina Barbu demokrata-liberális képviselõ, aki szerint az átszervezés nyomán nyolc régió bõven elég lenne. A régiótérkép átrajzolásának kérdése azt követõen lett ismét a közbeszéd témája, hogy a PDL állandó bizottsága hétfõn felhatalmazta az alakulat vezetõségét, hogy a kormánykoalícióban dolgozzák ki az ország közigazgatási-területi átszervezésére vonatkozó törvénytervezetet. PDL-s források szerint az alakulat vezetõsége azt szeretné, ha ez a jogszabályjavaslat már a héten elkészülne.
Gândul információi szerint Traian Bãsescu államfõ vasárnap este magához hívatta Emil Boc kormányfõt, és a régióátszervezés témájában egyeztettek. A hírportál újságírója úgy tudja, úgymond szupermegyék jönnének létre. Közlése szerint ezek kialakítására két munkaverzió létezik. Az egyik a lengyel vajdaságokat venné példának, amelyekben egyenként 3-4 millió lakos élne, s amelynek közvetlen fennhatósága alá tartoznának a megyei jogú városok, városok, községek. A másik verzió szerint a leendõ régiók keretében megmaradnának a jelenlegi megyék, a régiókat a prefektus vezetné, s ezen a felsõ szinten születnének a nagyobb döntések.
Sulfina Barbu tegnap annyit árult el, hogy a tervezet megalkotásában jó kiindulópontot jelent a jelenlegi régiós felosztás. A legnagyobb kormánypárt képviselõje azonban leszögezte, kihívás lesz a koalícióban elfogadtatni ezt az elképzelést.
Kelemen: ez nem járható út
A koalíciós partnerek hivatalosan nem mutattak be semmilyen, Románia regionális átszervezésére vonatkozó tervet. Ez a téma fel sem merült a hétfõi koalíciós egyeztetésen - szögezte le a Krónika megkeresésére Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke elmondta, a sajtóba kiszivárogtatott fél vagy negyed tervezetrõl nehéz véleményt nyilvánítani, ezt szerinte csak akkor lehet érdemben megtenni, ha a koalíciós partnereik hivatalos tervezettel rukkolnak elõ. Romániában szükség van a közigazgatási reformra, ezt mindenki elismeri, és ez lehet a tárgyalásokhoz a kiindulási alap. Az RMDSZ benyújtotta saját közigazgatási átszervezésre vonatkozó tervezetét, amely a régiók történelmi-kulturális-társadalmi-szociális sajátosságait figyelembe véve javasolja az újrafelosztást. Ez a tervezet szenvedhet árnyalatnyi módosításokat, de például a romániai közéletben nem folytattak még nyilvános vitát a megyék megszüntetésérõl vagy egy harmadik közigazgatási szint beiktatásáról - részletezte Kelemen Hunor.
Szerinte ezeket a módosításokat alaposan meg kell fontolni, és errõl még nem voltak egyeztetések. A szövetségi elnök szerint azonban a kiszivárgott felosztástervezet az RMDSZ számára nem járható út. Az RMDSZ számára nagyon fontos, hogy Hargita, Kovászna és Maros megye egy régióba, vagy Dél-Tirolhoz hasonlóan egy alrégióba tartozzon, és a Partium is egy entitás legyen. A magyar közösség érdekeit a helyi közigazgatásban kell érvényesíteni, ám ha a helyi közigazgatásban megszûnik a magyar többség, ellehetetlenül az érdekérvényesítés - fogalmazta meg Kelemen. A szövetségi elnök elmondta, a koalíciós megállapodás szerint a régióátszervezésnek legkésõbb a jövõ év tavaszi ülésszaka alatt kell napirendre kerülnie. Ez egy tartható határidõ, de fel is gyorsítható - összegzett a szövetség elnöke.
Mint ismeretes, Csutak István, az RMDSZ regionális politikai szakértõje a szövetség felkérésére készítette el a szövetség régióátszervezési törvénytervezetét. Ennek alapján az országot fejlesztési és makrorégiókra osztanák fel. Így a jelenlegi nyolc helyett 16 fejlesztési régió jönne létre, valamint öt makrorégió. Hargita, Kovászna és Maros megye egy fejlesztési régiót alkotna, és Bihar, Szatmár, Szilágy, Kolozs, Máramaros, illetve Beszterce-Naszód megyével együtt alkotnák az ötös számú makrorégiót. A felosztás tervezete az Európai Unió által kidolgozott NUTS-rendszeren alapszik (Nomenclature of Territorial Units for Statistics - Statisztikai Célú Területi Egységek Nómenklatúrája).
Ez makro- (NUTS 1), közepes (NUTS 2) és kisrégiókra (ezek nálunk a megyék - NUTS 3) osztja fel az Unió országainak területét. Az RMDSZ által javasolt új regionális felosztás a NUTS 2, a makrorégiók pedig a NUTS 1 felosztást tükrözik. Az RMDSZ szerint mindez azért szükséges, mert a jelenlegi régiós felosztás nem tartja tiszteletben a hagyományos, tájegységekkel is azonosítható, térségi hasonlóságokat és ellentéteket. A régiókat alkotó megyék gazdasági, környezeti, méretbeli és nem utolsósorban kulturális különbözõsége anynyira heterogén régiókat eredményezett, hogy lehetetlen a területi és tematikus koncentráció elvét követõ, összefüggõ, következetes fejlesztési elképzeléseket kidolgozni. Csutak István, a hatástanulmány egyik kidolgozója szerint a régiók jelenlegi, 2004-ben elfogadott felosztása épp ellenkezõ hatást váltott ki, mint ami a célja lett volna, a gyengébben fejlett megyék felzárkóztatása a gazdaságilag erõs megyék mellé nem sikerült. Infrastruktúra, beruházások, pályázati hatékonyság szempontjából ezek nemhogy erõsödtek volna, de gyengültek.
Az MPP aggódik
A történelmi régiók visszaállítását szorgalmazza a Magyar Polgári Párt is. Kiss István országos alelnök szerint a Székelyföldet sem megosztani, sem máshova csatolni nem szabad. Mint tegnapi marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján elmondta, Hargita és Kovászna megye összevonásával, négy Brassó és 26 Maros megyei település hozzácsatolásával kellene újjárajzolni a régiótérképet. Az MPP-s politikus azt is fontosnak tartja, hogy a leendõ régió fõvárosa - akárcsak az 1968-ban megszüntetett Magyar Autonóm Tartományé - Marosvásárhely legyen. A régiókat politikai egyeztetéssel, népszavazások útján történõ konzultációval, a létezõ történelmi, kulturális és kisebbségi identitások tiszteletben tartásával és az Európai Unió regionalizmusának, valamint regionális politikáinak figyelembevételével kell kialakítani. Az MPP a következõ régiókat tartja elfogadhatónak: ?szak-Moldva-Bukovina, Dél-Moldva, Munténia, Olténia, Dobrudzsa, Bánság, Partium (Körösvidék), ?szak-Erdély, Máramaros, Dél-Erdély, Bukarest és Székelyföld - áll a párt tegnap kiadott közleményében.
A székelyföldi régió megalakulásával Lokodi Edit Emõke, a Maros megyei önkormányzat RMDSZ-es elnöke is egyetért. A polgáriak mégis attól tartanak, hogy a Kelemen Hunor által vezetett szövetség nem áll ki a székelység akarata mellett. ?ppen ezért az MPP a tegnap felszólította az RMDSZ-t mint a kormánykoalíció tagját és a parlamenti többséget biztosító pártot, hogy ne járuljon hozzá egy, az erdélyi magyarság és fõként a székelység számára elfogadhatatlannak bizonyuló átszervezéshez. Egy ilyen lépésnek katasztrofális következményei lehetnek az erdélyi magyarság jövõjét illetõen, vélik a polgáriak. Ne tetézzék eddigi nemzetsorvasztó, megalkuvó politikai tevékenységüket, és az utolsó utáni órában próbáljanak meg felülemelkedni szûk csoport- és pártérdekeiken - hívják fel a nagyobbik erdélyi magyar párt vezetõségének figyelmét. Az MPP vezetõi úgy tudják, hogy PDL tervei szerint a három székelyföldi megye további hét erdélyi megyével együtt alkotná az úgynevezett Erdély régiót, amely az etnikai arányok teljes felborulásához vezetne.
Kérdésünkre, hogy a Demokrata-Liberális Párt országos alelnökeként mi a véleménye arról, hogy amennyiben mégis a magyarság akarata érvényesül, rövid idõn belül a régió fõvárosának, Marosvásárhelynek a polgármestere lehet, a város elöljárója, Dorin Florea nem adott választ. Kifejtette: elõbb pártbeli kollégáival tanakodik, s csak azután hozza nyilvánosságra álláspontját. Ezzel szemben Cornel Briºcaru, a Szociáldemokrata Párt Maros megyei ügyvezetõje kijelentette, hogy a Székelyföld esetleges egységesítése ezer évvel vetné vissza a régiót. Szerinte Maros megyének Kolozzsal és Beszterce-Naszóddal kellene társulnia.
Arad prefektusa is változtatna
Nem ért egyet a jelenlegi régiókon alapuló újratervezéssel Cãlin Bibarþ, Arad megye prefektusa sem. Szerinte jobb lenne, ha Arad Temes és Bihar megyével kerülne egy területi egységbe, amelynek neve Bánság-Körösvidék lehetne, fõvárosa ped2011. június 8.
Feljelentést tettek Tõkés, Sógor és Winkler ellen
Az Állampolgárok Állami Visszaélések ellen Védelmezõ Alapítvány (FACIAS) kedden egy bûnvádi feljelentést tett le a Legfelsõbb ?gyészségen Sógor Csaba, Tõkés László és Winkler Gyula EP-képviselõk ellen, akik támogatták a brüsszeli Székelyföld iroda megnyitását.
A FACIAS képviselõi szerint a három EP-képviselõ vétkes az alkotmányos rend elleni akcióban és összeesküvésben, és ezeket a tetteket a Büntetõ Törvénykönyv bünteti.
A FACIAS sajtóközleményes szerint, az EU-s gyakorlat értelmében, Brüsszelben csak az elismert területi-közigazgatási egységek nyithatnak képviseletet, hogy érdekeiket európai szinten érvényesítsék.
Mivel a Hargita, Kovászna és Maros megyét magába foglaló Székelyföldet nem ismerik el a román hatóságok, egy mesterséges csoportosulás, helyi támogatottság nélkül, egyértelmû a kezdeményezés törvénytelen és alkotmányellenes jellege. Mi több, ezt a képviseletet a Magyar Régiók Házában nyitották, a magyar kormány támogatásával, a magyar miniszterelnök-helyettes és nagykövet jelenlétében. Következtetésképpen a létrehozatal alapkritériuma etnikai volt és nem gazdasági, ahogy Sógor Csaba, Tõkés László és Winkler Gyula állította. A román hatóságok nem léptek, és ennek azonnali következményeként június 4-én Csíkszeredában megemlékezést tartottak az 1920. június 4-én aláírt Trianoni békeszerzõdés ellen, amelyen azt állították >Székelyföld nem Románia< - állítják a FACIAS képviselõi.
A szervezet kéri a Legfelsõbb Semmítõ- és Ítélõszék melletti ügyészséget, indítsa meg a bûnvádi nyomozást, és kezdje el a tettesek felelõsségre vonását, valamint a három EP-képviselõ mentelmi jogának felfüggesztését is.
(Mediafax
Nyugati Jelen (Arad)2011. június 8.
Sógor Csaba felszólalt a hisztériakeltés ellen
Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselõ (EP) Strasbourgban, az intézmény plenáris ülésének elsõ napján, napirenden kívül, a közelmúltban, Romániában észlelt magyarellenes megnyilvánulások ellen emelt szót. Hétfõ esti beszédében az erdélyi magyar képviselõ utalt a Székelyföld brüsszeli képviseletének megnyitása kapcsán Romániában észlelt ellenséges megnyilvánulásokra, de kitért a Trianon emléke és fontossága elõtt tisztelgõ, hazai, békés akciókat ért támadásokra is.
A multikulturalitás azt feltételezi, hogy az egymás mellett élõ népek kölcsönösen ismerjék egymás múltját, kultúráját és nyelvét. Ennek a kölcsönösségnek a hiányával magyarázható az a hisztériakeltés, amelynek a napokban tanúi voltunk Romániában. Két romániai megye képviselete irodát nyitott Brüsszelben. Az egyik fõvárosi riporter véleménye szerint csupán az a gond, hogy a két megye lakossága túlnyomórészt más etnikumú, mint az országos többség. Gond ez ma Európában? - tette fel a kérdést a politikus.
Ugyanakkor leszögezte: hasonlóan furcsa az a gondolkodás is, amely megtiltaná a szomszédnak, hogy megemlékezzen a napról, amikor elvesztette vagyonát, földjét, esetleg családtagjait. Erre is volt példa a napokban, amikor az elsõ világháborút lezáró trianoni békeszerzõdésre emlékeztünk június 4-én.
Kirekesztõ, elnémító, múltat és történelmet letagadó, egy régió fejlõdését megtiltani akaró gondolkodásra van ellenszer: nyitott, befogadó, kulturális értékeket megbecsülõ, a kisebbség jogait tiszteletben tartó erõs Európa.
Egyébként Cãtãlin Ivan szociáldemokrata parlamenti képviselõ Tõkés Lászlónak az EP-alelnöki tisztségrõl való lemondását követelte.
Szabadság (Kolozsvár)2011. június 8.
Lapszemle
(Virgil Lazãr, Ziua de Cluj)
Kolozsváriak harca Corvin Mátyással
Magyarország nagy királyának, Corvin Mátyásnak, vagyis szimbólumának, az õ kolozsvári lovasszobrának Baia után is sok harcot kellett folytatnia a kolozsvári szélsõségesekkel, akik sovinizmusuktól túlfûtve, nem tekintették õt a románokénak is.
Tették ezt annak ellenére, hogy köztudott, apja a nagy vitézparancsnok és Erdély vajdája (1441), Hunyadi János volt. Nem tartották Corvin Mátyást egy-városbelinek, polgártársnak velünk, kolozsváriakkal, annak ellenére, hogy közismerten ennek a városnak a köldökében jelenleg a Képzõmûvészeti Egyetem részlegének helyet adó egykori fogadóban született. Mint ahogy meg sem kíséreltek büszkék lenni Fadrusznak erre a remekére, amelyet a XX. század elején a Párizsi Világkiállításon nagydíjjal tüntettek ki. A szoborcsoport ma is elismerten tökéletesen illeszkedik bele a történelmi valóságba, még ha ªtefan cel Mare, korának hozzáértõ diplomatája vazallusának szegõdött, s ezért Corvin Mátyás csapatokkal segítette õt egyes, törökök elleni harcokban. Tetszik, nem tetszik, közös történelem. Mátyást bölcs királynak tartották, aminek köszönhetõen több mint 30 évig uralkodhatott, és ez sokat elárul az õ személyiségérõl.
De egyes kolozsvári politikusok túlságos szegényes szellemmel voltak megáldva ahhoz, hogy az igazi történelem elõtt fejet hajtsanak. Mert ha ezt megtették volna, olyan részletet ismerhettek volna meg, amely ostoba gõgjüket csiklandozta volna. Megtudták volna azt, hogy egy alkalommal, amikor Kolozsvárra látogatott, Corvin Mátyás nagyon megdühödött, amiért szülõvárosának csupán 5000 lakója van. ?s akkor parancsot adott, hogy bárki bebocsátást nyerjen a vár kapuin át, aki hajlandó az összes állami adót befizetni. Ezáltal sikerült egyes románoknak is bejutni ebbe a városba.
De íme, rögtön 1989 után, a Corvin Mátyással való lovasszobor-háború kiváló szavazat-szerzési alkalomnak bizonyult, egy frissen megválasztott polgármester körüli nacionalisták számára. Egy közénk, erdélyiek közé tévedt polgármesterrõl van szó, aki Nagyszentmiklósról jött, abból a bánsági városból, ahol a környék román népdalait nagy tehetséggel és odaadással személyesen begyûjtõ és feldolgozó etnográfus és zeneszerzõ Bartók Béla szobrát állították fel, teljesen megérdemelten. Ebben az esetben megállsz, és kérdezed magadtól: honnan ez az ellenséges magatartás a szoborral szemben? Vajon tényleg igaz, hogy az ostobaságra nincs gyógyszer?! Mert most ez az alak a tartalmánál fogva éppen a fasiszta ideológiából merített szöveget közöl, nem többet és nem kevesebbet, mint azt, hogy a zsidók holokausztot készítenek elõ a románok és Románia számára. (???!!!) Hogyan minõsíthetünk egy ilyen, nyilvánosan elhangzott kijelentést, amelyet utána kötetben megjelentetett, és amit Gh. Funar írt alá?!
De visszatérve egyes kolozsváriaknak a Corvin Mátyással folytatott háborújához idézzük fel a nacionalisták elsõ lépését rögtön az 1989-es választások után, amikor egy értelmiséginek titulált alak a szobornak Vajdahunyad várába való költöztetését javasolta. De nem sikerült nekik: ez a felkelés túlhaladta volna a gatyájuk méretét. Mégis egy régész-történész, lévén halogén elem õ is, felkeltette a reményt a polgármesterben azáltal, hogy engedelmességbõl és opportunizmusból azt javasolta neki: végezzenek ásatásokat a szobor környékén és annak közelében, ami majd annak elköltöztetésére fogja kényszeríteni a helyhatóságot. Mindezt a Napoca vár nyomainak keresése ürügyén. A szót tett követte. Ily módon a Fõtér nagy régészeti kutatóteleppé vált, a lakosságot pedig nagy pannókon világosították fel - természetesen politikai célból - a kutatás magasztosságáról ami a román zöldek számára hozott szavazatokat. Amit az ásatások során találtak, ma is látható a tér közepén felállított vízszintes kirakatban, ahol az apróbetûs fekete-feketén felirat nehezen tájékoztat arról, mirõl is van szó, és micsodák azok a kövek az üveglap alatt. Arról nem beszélve, hogy egyes feliratokat, fõleg amely a mai nevén Mátyás-házként ismert egykori fogadó falán található, annyira meghamisítottak, hogy egyes román történészek kérték a helyesbítést, amely meg is történt.
Mára azonban ismét fellángoltak a kedélyek a Iorga-táblával kapcsolatban, ami - szavamra - nagy történelmi gesztus! Nem értem, hogy ez a nyilvánvaló rosszindulattal készült felirat miért képes annyi kommentárt és állásfoglalást kiváltani, megkísérelve a nagy király személyiségének a beárnyékolását. Kinek használ ez a kampány?! Fõleg, hogy egyes történészek, mint Ioan-Aurel Pop, N. Drãgan és mások, Corvin Mátyás királyról olyan, a nagyközönség által kevésbé ismert adatokat tettek közzé, mint: a korabeli királyság határvidéki várainak egyes parancsnokait apja harcosainak soraiból választották ki, vagy bizonyos alkalmakkor a királyi udvarban románul is beszéltek. Nem lelkesítik mindezek önöket, tisztelt románok?! Ha pedig a történelem csillogó királyként állítja be Corvin Mátyást, az bennünket büszkeséggel kellene, hogy eltöltsön. Egy király, aki több mint 30 évig uralkodott. Olyan király, akinek ªtefan cel Mare, kora leleményes diplomatája, vazallusává vált. Mindezeket ki lehet törölni a történelembõl?! Hatálytalanítható a királynak az a gesztusa, hogy ªtefan cel Marenak éppen itt, Erdély szívében adományozott birtokokat, ahova szükség esetén menekülhessen?!
A táblácskák vitája kapcsán el kell mondanom, hogy egy magyar tanácsos nemrég éppen ebben a lapban nagyon dokumentált és meggyõzõ cikket közölt Corvin Mátyásról, és mindenféle táblácska nélkül feltette az i-re a pontot. Mert akarva, nem akarva, Corvin Mátyás marad a magyaroké, és miénk, a románoké is. Így illik néznünk és megítélnünk ezt a szoborcsoportot, mint a város büszkeségét; mint ahogy büszkesége a nagy szobrász, Butunoiu által megtervezett és elkészített Mihai Viteazul lovasszobor is.
Szabadság (Kolozsvár)2011. június 8.
Két szobrot avattak a Szent Miklós-hegyi Római Katolikus Plébánián
Június 7-én Gróf Mikes János volt székelyudvarhelyi fõesperes-plébános gipsz és bronz szobrairól hullt le a lepel a III. Székelyudvarhelyi Városnapokon.
Szentmisével kezdõdött a Szent Miklós-hegyi Plébániatemplomban az a centenáriumi ünnepség, melynek folytatásaként két szobrot avattak, majd áldottak meg.
Gróf Mikes János szombathelyi püspök, egykori székelyudvarhelyi fõesperes-plébános szobráról Dr. Hermann Gusztáv Mihály történész méltató szavai után hullt le a lepel. A történész Gróf Mikes székelyudvarhelyi ittlétét vázolta, egészen a városba érkezésétõl: 1906 május 15-én fiatal papként Gyergyóalfaluból érkezett Székelyudvarhelyre és 1911-ig töltötte be fõesperes-plébánosi teendõit - ekkor nevezték ki Szombathely püspökévé. Az innsbrucki tanulmányokkal rendelkezõ fõesperes lobbijának köszönhetõ többek közt a katolikus gimnázium mostani épületének megépítése, de szintén az õ érdemei között tartják számon Palló Imre ösztöndíját is.
A plébániatemplom park-kertjében található, a korai éveiben járó Gróf Mikes Jánost ábrázoló szobor Lázár Imre keze munkáját dicséri, ezt Dr. Jakubinyi György Miklós gyulafehérvári római katolikus érsek áldotta meg. Végezetül Szombathelyrõl, a Tamási Áron Gimnáziumból, Zaboláról, a Polgármesteri Hivatalból és a Szent Miklós Plébániatemplomból érkezõ küldöttek helyezték el az emlékezés koszorúit a bronz alkotáson, ott ahol a Mikes János - saját bevallása szerint - élete legszebb éveit töltötte.
A polgármesteri hivatal közbenjárásával az alkotó a munkadíjnak csupán feléért vállalta az elkészítést - mondta városunk polgármestere, a rendezvény fõvédnöke, Bunta Levente. Az elöljáró hozzátette: örömömre szolgál, hogy egy olyan püspök szobrát avattuk fel, aki jó gazda volt, közéleti személyiség, és egyben a diákokért is tett. Ugyanis az egykori székelyudvarhelyi fõesperes-plébánosnak köszönhetõ a plébániatemplomhoz, illetve a gimnáziumhoz vezetõ út elkészülése, az egyházi épület rendbetétele valamint a gimnázium megépítésében is nagy szerepe volt.
A plébánia emeletén található gipsz alkotást a székelyudvarhelyi Szabó János készítette - errõl is lekerült a lepel, majd megáldották az idõs Gróf Mikes Jánost ábrázoló alkotást.
Bedõházi Attila-Csaba
Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)2011. június 9.
Küldöttséggyûlés Székelyföld önrendelkezéséért
Marosvásárhelyen, a múlt hétvégén tartotta küldöttgyûlését a Székely Nemzeti Tanács. A széki küldöttek több határozatot fogadtak el, többek között azt, amely az uniós szintû polgári kezdeményezésre, azaz a Strasbourgi Parlamentet állásfoglalásra kötelezõ aláírásgyûjtésre vonatkozik. A határozat kimondja, a Székely Nemzeti Tanács élni kíván az uniós szintû polgári kezdeményezés lehetõségével, hogy az õshonos nemzeti közösségek önrendelkezését uniós jogszabály ismerje el. Kossuth Rádió
Erdély.ma2011. június 9.
A Kárpátokon túli magyarság
E sorozatunkban a Kunország, majd az annak felbomlása után alapított havaselvi (1330) és moldvai (1359) román vajdaságok, illetve ?románia (1881) területén élõ magyarság történetébe nyújtunk bepillantást a teljesség igénye nélkül. Így például nem tértünk ki az 1840-es évekig fennálló Parahó völgyi Sãcuieni külön közigazgatási régió ismertetésére, de a moldvai Zekelföld bemutatására sem. Ha egy korábbi írásomban Erdélyrõl azt állítottam - dr. Petru Groza egykori miniszterelnök szavaival -, hogy olyan, mint egy virágoskert, e metafora ráillik a Kárpátokon túli tájegységekre is.
Sokan azt sem tudják, hogy a Kárpátokon túli területeken (is) korábban telepedtek le a magyarok, mint a románok. Ez utóbbiak elsõ nagyobb csoportjai csak 1200 táján jelentek meg a Dunától északra fekvõ területeken. Tömeges letelepedésük a kun nomád állam felbomlása után indult be, amikor a kunok többsége a mongol veszedelem hírére Magyarországra és a Balkán-félszigetre menekült. Ne feledjük el azt sem, hogy Moldva területe szerves része volt a honfoglalás elõtti magyar õshazának, Etelköznek, mert e folyók közti magyar õshaza a Dnyepertõl a Szeret folyóig terjedt.
A Szeret Moldva legszebb magyar elnevezésû folyóneve, jelentése talán azt jelzi, hogy hajdanán a partjain letelepedõ népcsoportok szeretetben, egymás nyelvének, kultúrájának tiszteletben tartása szellemében éltek. Sajnos, a modernkor nacionalizmusa rátelepedett az itt élõkre, és a homogenizálás jegyében gyors igyekezettel törekedtek felszámolni, eltüntetni minden, idegen etnikumokra vonatkozó helyi sajátosságot.
Moldva már a 9. század utolsó harmadában magyarok által lakott régió volt. A magyar jelenlétet a honfoglalás kori régészeti leletek igazolják. Így például a Karácsonykõ (Piatra Neamþ) melletti dombon, a Fejedelemasszony halmán (Bîtca Doamnei) dr. Székely Zoltán régész magyar települést, földvárat és temetõt tárt fel.
E térséget hosszú idõn át a jól szervezett törzsszövetségi jellegû kun állam uralta, majd erõs magyar befolyás alá került. A tizenkettedik-tizenharmadik századfordulón Erdélybõl magyar és német népfölösleg telepedett át a Szörényi bánságba (a mai Olténiába) és Kunországba (Havaselve és Moldva), mert e területek a magyar királyság ellenõrzése alatt álltak. Elképzelhetõ az, ha nem került volna sor az 1241-es nagy mongol támadásra, és nem tizedelik meg Magyarország népességét, akkor a történelmi magyar királyság határai valahol a Duna és a Prut vonalán állapodtak volna meg. Az akkori Európa egyik legnagyobb, legegységesebb és katonailag legütõképesebb állama, a magyar királyság itt is megszervezte volna a közigazgatást, és e térséget benépesítette volna magyarokkal, valamint más etnikumokkal.
Kezdetben a magyar terjeszkedés eszköze a katolikus egyház volt. (Gondoljunk csak arra, hogy jelenleg, a 21. század elején az erdélyi magyarlakta településeken a románosítás egyik legfõbb eszköze az ortodox egyház. Nem véletlen tehát az, hogy az utóbbi évtizedekben egy székely városban, Csíkszeredában missziós feladatokkal megbízott román ortodox püspökség létesült.)
A Kárpátokon túl az elsõ római katolikus püspökség megalapítására (a késõbbi) Moldva déli részén, a Milkó folyó környékén került sor. A milkói vagy a kun püspökséget 1227-ben szervezték meg. Idõközben, 1241-ben, a tatár-mongol betörés miatt megállt a magyar és a német lakosság letelepedése, miközben a kunok többsége elmenekült. Az így keletkezett bizonytalan státusú területeken hirtelen megnõtt a Balkánról vándormozgalommal érkezõ vláhok, késõbb (a 19. század derekától) románoknak nevezett népesség lélekszáma. Kisebb-nagyobb csoportjaik már korábban megtelepedtek Kunország területén, erre utal a pápa Béla magyar herceghez 1234-ben írt levele. Ebben a katolikus egyházfõ megemlíti azt is, hogy némely kunországi régióban a német és a magyar lakosságot bizonyos görög rítusú álpüspök arra kényszeríti, hogy tõlük vegyék fel a szentséget. A kun püspökség népeit az említett pápai levél név szerint sorolja fel, eszerint a kunokon kívül még éltek magyarok, németek és románok. A katolikus hívek papjai a magyar domonkosok közül kerültek ki. A kora középkorban az Olt, a Duna, a Prut és a Kárpátok közötti területeken viszonylag nagyszámú magyar és német lakosság élt, ezt igazolja a toponómia. Domokos Pál Péter csángókutató szavaival: hosszú sor magyar eredetû folyó- és helynév éppen eléggé bizonyítja azt, hogy a folyóvölgyeket a gyér szláv lakosság után, de még a románság elõtt magyarok szállták meg. Helynevek százai õrizték meg a hajdani magyar élet nyomait az egykori Szörényi bánságban, a mai Olténiában. Itt az egyik megye megnevezése, a Mehedinþi is magyar eredetû, mert a Miháld magyar név régies formájából származtatható. De nemcsak a nevek beszélnek, hanem az oklevelek is. Szörény elsõ bánja Pósa erdélyi vajda volt, akit e tisztségben 1233-ban Lukács pohárnok-mester követett. 1247-ben, amikor IV. Béla magyar király újjászervezte a Kárpátokon túli magyar területeket, akkor a János és Farkas kenézségeit a Johannita Lovagrendnek adományozta Szörény földjével együtt. A lovagrend nagymestere, Rembald, ígéretet tett e területek védelmére és benépesítésére.
Kádár Gyula
Erdély.ma