udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
3980
találat
lapozás: 1-30 ... 3391-3420 | 3421-3450 | 3451-3480 ... 3961-3980
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2011. november 8.
EMNP: Kudarcot vallott a romániai népszámlálás
Kudarcot vallott a romániai népszámlálás – vélik az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNT) vezetői, akik keddi nagyváradi sajtótájékoztatójukon kifejezték álláspontjukat a romániai kormányon belül „háttéralkuk" veszélyéről és a törvényalkotás lehetetlen helyzetéről is.
Toró T. Tibor megbízott elnök az MTI-nek elmondta: a Zatykó Gyula partiumi, illetve Papp Előd székelyföldi régiókoordinátorral együtt tartott sajtótájékoztatón élesen bírálták a legutóbbi népszámlálás módszerét. Zatykó egyenesen „a román adminisztráció csődjének" nevezte a cenzust mind önkormányzati, mind országos szinten.
A partiumi koordinátor elmondta: csak az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) nagyváradi Demokrácia-központjában legalább harminc olyan család jelentkezett, amelyet fel sem keresett a számlálóbiztos. Az eddig nyilvánosságra került eredmények pedig aggasztóak. Eszerint Románia teljes népessége drasztikusan, 9,5 százalékkal csökkent a legutóbbi, 2002-es népszámlálás óta, és már nem éri el a húszmilliót.
Erdélyben ennél valamivel jobb a helyzet: itt 8,3 százalékkal vannak kevesebben mint kilenc évvel ezelőtt. Az elvándorlás fő oka a rossz gazdasági helyzet, az EMNP szerint ezért is van nagy szükség az erdélyi gazdaságfejlesztésre. Ezt a célt szolgálja a Nagyvárad melletti Félixfürdőn bemutatatott, az erdélyi magyarság fennmaradását és megerősödését célzó Mikó Imre Terv vitairata.
Toró T. Tibor úgy véli, hogy Romániában alkotmánymódosításra egyhamar nem kerül sor, hiszen a parlamentben semmilyen kérdésben nem jellemző olyan konszenzus, amelyből kialakulhatna az alkotmányozáshoz szükséges kétharmados többség.
Ennek ellenére újra el kívánják juttatni a kormánykoalícióban helyet foglaló Romániai Magyar Demokrata Szövetséghez (RMDSZ) azt az alkotmánymódosítási javaslatot, amelyet már 2003-ban Toró még parlamenti képviselőkként Szilágyi Zsolttal együtt terjesztett elő. E javaslatcsomag értelmében nem lenne elegendő Románia alkotmányából kivenni az „egységes nemzetállam" kifejezést, hanem az alaptörvénybe bele kellene foglalni a nemzeti kisebbségek autonómiaformáit is.
A megbízott elnök annak a véleményének is hangot adott, hogy nem elég elhalasztani a romániai régióátszervezésről folytatott vitát. Ezzel az RMDSZ-nek arra az álláspontjára utalt, amely szerint a Traian Basescu államelnök által szorgalmazott, „óriásmegyék" létrehozását indítványozó közigazgatási reformot el kellene halasztani a jövő évi választások utáni időszakra.
Toró szerint e halasztás esetén fennáll annak a veszélye, hogy a román pártok között a magyar közösségre nézve káros háttéralku születik. „A történelmi régiók mentén kell meghúzni a határvonalakat, és esetleg népszavazáson megerősíteni azokat" – mondta Toró T. Tibor.
Papp Előd emlékeztetett: a Székelyföld Autonóm Tartomány létrejöttét a megkérdezettek több mint 97 százaléka támogatta néhány évvel ezelőtt. Utalt arra, hogy nemrég a Kovászna megyei (a történelmi Háromszék, a tud.) tanács úgy döntött: március 11-én népszavazáson kéri ki a megye lakosságának véleményét arról, akarja-e az egységes Székelyföld nevű közigazgatási egység létrehozását. „Még nem tudjuk, hogy a háromszéki önkormányzat döntése a népszavazás kiírásáról a megkezdett választási kampány része-e, ez később fog kiderülni. Minden autonómia irányába mutató lépést támogatunk, így a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezését is, amelyet a Magyar Polgári Párt (MPP) és az RMDSZ is megszavazott" – hangsúlyozta.
Toró T. Tibor a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) ügyét érintve úgy vélekedett: az oktatási intézménynek akár a működési engedélyét is fel lehetne függeszteni, ha nem tartja be a törvényeket. Mint ismeretes, az oktatási minisztérium nemrégiben módosításra visszaküldte az intézmény szenátusa által elfogadott egyetemi chartát, mivel az nem rendelkezett a magyar tagozat létrehozásáról szóló kitételekkel. Márpedig az új oktatási törvény erre kötelezi az egyetemet. MTI
Erdély.ma2011. november 8.
Horthy, székelyek történelmi keresztapja
Horthy Miklósnak, Magyarországnak egykori kormányzójának sok komája lehetett, hiszen Magyarországon rengeteg gyereket keresztelt meg. Azt viszont kevesen tudják, hogy a magyar világban, 1940 és '44 között nagyon sok székely gyerek gyámságát is vállalta.
A ma 71. évükben járó emberek szívesen beszélnek életüknek magyarságukat igazoló momentumáról:
- Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója és Horthy Ilona, keresztanyám így mondta nekem, hogy így van van beírva. És ő, mint keresztanya csak zárójelbe volt odaírva, hogy Benedek Irén – mondta Benedek Márton.
A Székelyudvarhelyen élő Benedek Márton azt állítja, hogy az ő keresztapja nem más, mint maga Horthy Miklós kormányzó. Úgy tudja, a magyar államférfi minden székely család hetedik fiúgyermekét megkeresztelte. Ő maga is hetedik volt a sorban.
Márton bácsi azt mondja, hogy szülei meséltek más székelyföldi gyerekekről is, akik a család hetedik fiúgyermekeként Horthy keresztfiai lettek. Ők is valamennyien a bevonulást követő hónapokban születtek. Farkaslakán például egy másik Horthy-keresztgyerek él. Ő Tamás Lázár bácsi, akit a faluban mindenki csak Horthy Laciként ismer. Laci bácsi soha nem felejtette el, hogy ki is az ő igazi keresztapja, ezért a román kommunista pártnak sem volt hajlandó soha a tagja lenni.
Sajnos a nem mindennapi keresztelőnek írásos nyoma nem maradt.
Sebestyén Elemér történész sokat foglalkozott a bevonulás időszakával. Szerinte azért nincs írásos nyoma az anyakönyvekben Horthy keresztgyermekeinek, mert ezeket a kormányzói hivatalokban tarthatták számon.
A budapesti hadtörténeti intézet levéltárának dokumentumaiból kitűnik, hogy a kormányzó több esetben is vállalta a névleges keresztapaságot.
Duna Tv, Térkép
Erdély.ma2011. november 8.
Egyenlők és egyenlőbbek
Precedens értékűnek is tekinthető a konstancai népszavazás, jóllehet kellő érdeklődés hiányában nem valószínű, hogy érvényes eredménye születik.
Precedens, mert a tengerparti megye lakói arról nyilvánítottak véleményt, milyen közigazgatási egységben kívánnak élni, akarják vagy sem, hogy megyéjüket beolvasszák egy tágabb régióba, no meg azért is, mert a bíróság végleges ítéletben mondta ki: nem helyénvaló, hogy a prefektúra megtámadta a megyei tanács népszavazás kiírására vonatkozó döntését, a polgároknak igenis, jogukban áll kifejteni véleményüket egy ilyen fontos, életüket nagy mértékben befolyásoló kérdésben. Kovászna megyét megelőzően több helyen született már döntés népszavazás kezdeményezéséről a közigazgatási átszervezés kapcsán, az ellenzék igyekszik ilyenformán előretörni. Más a cél és más a megfogalmazás, mint Székelyföld esetében, ám az alapkérdés ugyanaz: beleszólhatunk-e abba, milyen közigazgatási egységben kívánunk élni, mekkora legyen megyénk, kikkel érezzük úgy, hogy egybetartozunk, és mindenki számára előnyös lehet, haladást, fejlődést hozhat a majdani közösség. A népszavazás a demokrácia egyik alapeszköze, Svájcban például ugyancsak gyakran konzultálnak a néppel, és Németországban is tartanak nemcsak országos, de tartományi, sőt, alacsonyabb közigazgatási szinteken is referendumot, és svájci mintára a népvétó bevezetését is tervezik, azaz akár törvényeket is érvényteleníthet a népakarat. Fejlett demokráciákban tehát közkedvelt eszköz a polgárok véleményének kikérése, Romániában azonban ritkán és mindeddig elsősorban politikai célokat alátámasztandó, erősítendő éltek ezzel az eszközzel, néhány település önállósodási népszavazásán kívül alig volt olyan, amely ne országos ügyre vonatkozott volna. Néhány évvel ezelőtt lesöpörte a román bíróság az autonómia-népszavazást, országos jelentőségű ügynek bélyegezve, melyben nem foglalhat állást egy kisebb közösség, s most konstancai példa ide vagy oda, ismét hasonlóval fenyegetőznek. A prefektus már tudja, miért más az itt elfogadott határozat, és miért lesz köteles fellépni ellene, Hargita megyében még csak gondolkodnak hasonló döntésről, de az ottani, szintén magyar, RMDSZ által székbe ültetett kormánybiztos már kijelentette, ő bizony megtámadja azt, bármilyen lesz a dokumentum. S ismervén a román bíróság ugyancsak részrehajló ítéleteit, borítékolható, a magyar többségű megyék esetében nem találják majd jogszerűnek a referendumot. Ha ez a borúlátó forgatókönyv érvényesül, jelzi majd, Romániában vannak egyenlőek és egyenlőbbek, a politikai érdek, a nemzetféltés, torz nacionalizmus ismét felülírja nemcsak a józan észt, de a jogállamiság és a demokrácia alapszabályait is.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. november 8.
Hírsaláta
MAGAS POLCON MINDHALÁLIG? Az RMDSZ képviselői között találtatik a legtöbb hosszú életű honatya. Nem korukra, hanem mandátumaik számára értik ezt a România liberă újságírói. Igaz, Radu Berceanu, Vasile Blaga, Ioan Oltean, a liberális Varujan Vosganian és Călin Popescu Tăriceanu mellett a szocdem Adrian Năstase, Bogdan Niculescu-Duvăz is 1990 óta koptatja a parlament padjait, de arányaiban túlszárnyalják őket az RMDSZ-es honatyák. 1990 óta a parlament tagja Frunda György, Verestóy Attila, Markó Béla, Márton Árpád, Kerekes Károly és Varga Attila. Borbély László is csak egy mandátumnyi időig hiányzott a törvényhozásból, Seres Dénes 1992-től, Kelemen Attila 1996-től tagja a képviselőháznak.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. november 8.
A MOGYE-vírus és ellenszere
Ami a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) a magyar egyetemi oktatók tiltakozása és szavazata ellenére a szenátusban történik, az egyszerűen döbbenetes!
A hatályos tanügyi törvény vonatkozó szakaszainak alkalmazását sutba vágva, magyarellenességüket sem álcázva véglegesen nyakát akarják szegni a marosvásárhelyi magyar felsőoktatásnak. Magyarellenességük kifejező eszközei ez esetben nem a hodáki hutyurus fegyverzettel felszerelt, cujkával vadított görgényvölgyi martalócok beözönlése, mint 1990. márciusában, hanem diplomákkal aládúcolt "magas képzettségű" román értelmiségiek – elnézést a szóhasználatért –, a gátlástalan szellemi gyilkosok ténykedése, akik a megszállók arroganciájával fojtják meg a magyar intézményrendszert. Ilyenkor az eseményeket távolról követő is megfogalmazza a kérdést: mi, magyarok hogyan juthattunk ebbe a helyzetbe? Ki teszi, ki merészeli ezt tenni velünk? Marosvásárhely magyar vonatkozású aláhullása nem korlátozódik a MOGYE tragikomédiás, román többségű charta-alkotására. Az "átkosban" megtervezett és a "gengszterváltás" utáni spontán vagy missziós betelepedések is csak a történet egyik felét képezik. A román térnyerés kiegészül a magyar széthúzás, ellenségeskedés, kisszerű és nevetséges torzsalkodás okozta erkölcsi és politikai erózió miatti önveszejtéssel. Figyeljük csak meg, hogy mi történik napjainkban Marosvásárhelyen a magyar polgármesterjelölt-állítással. Az önfeladásnál, a házsártéros okoskodásnál is veszélyesebb az a politikusi divathullám, amelynek falkatagjai naponként a Holdra ugatják, hogy így az "udemeráj", túl az "udemeráj", huszonegy éve nem csinál semmit, rosszabb és átkozottabb, mint a marosvásárhelyi román MOGYE-szellemiség, mint az összes szélsőséges román pártok, mert az egymás ellen vívott szégyenletes csatározások közepette róluk alig esik szó, és harcosaink nyelvéről csak úgy fröccsennek le az igen színvonalas minősítések, hogy a "zsíros fazék", a "konc", a "hatalommánia", ami az RMDSZ-korifeusokat motiválja. A hataloméhség. Csak őket. S eközben ők is a hatalmat vadásszák. Az a kérdés fel sem merül, a sok nagyokos hogyan is képzeli el, hogy az egyesek által kiátkozott RMDSZ megjelenítette emberek nélkül bárki magyar jelölt Marosvásárhelyen "labdába rúghat"? Érdekes, hogy egyesek a MOGYE-válság megoldását is csak az RMDSZ-vezetés nyakába varrnák, holott ez csupán menekülés a felelősség elől, mert vélük együtt, pártpreferenciák fölé emelkedve, egységesen lehet, illetve kell, tömegeket az utcára csődítve, a nemzetközi fórumokat fellármázva cselekedni. "Udemerájnak", a magyarok vezetésére jó románokat állító magyar politikai éllovasoknak, jóknak és rosszaknak, szájhősöknek és szürke eminenciásoknak, RMDSZ-nek, MPP-nek, SZNT-nek, EMNP-nek, EMNT-nek, mindenkinek. Marosvásárhely MOGYE-járvánnyal fertőzött. Úgy tűnik, önfertőzött. Erre gyógyírt a Ráció s az Együvé Tartozás patikájában lehetne beszerezni. Vény nélkül. 1990 márciusában egy patikafelirat miatt robbant ki a martalóc-felkelés. Napjainkban a MOGYE magyar tagozatának megmentéséért "csak" a magyar összefogás receptjét kellene kiváltani. És kormányt buktatni, ha kell. Akkor is, ha a következő kormányok olyanoknak sem ígérkeznek, mint a mostani. Ennek pedig igen nagy az esélye.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. november 8.
Fel nem osztható és be nem olvasztható (Székely Nép — az SZNT kiadványa)
Nem akármilyen ajándékkal lepte meg népét a Székely Nemzeti Tanács: ingyenes szétosztásra szántan megjelentette negyedéves közlönyének, a Székely Népnek második számát.
A hatalmas, hetvenezres példányszámból ítélve – jól megszervezett terjesztés esetén – a kiadvány minden második-harmadik székely családba eljuttathatja a közösségi önérzet szavát. A székely önrendelkezés megvalósítását zászlajára tűző szervezet – miként internetes honlapján is nyomon követhető – megalakulása óta tántoríthatatlanul küzd e második magyar nemzeti tömbben rejlő önigazgatási lehetőség megvalósításáért, s ennek kapcsán mindjárt a kiadvány első oldalán nyilatkozatban emeli fel szavát Románia napjainkban forgalmazott demokrata-liberális régiósítási tervezete ellen, mely területfejlesztési átszervezés örve alatt a székelységet a mainál is hátrányosabb helyzetbe hozná. Az egyértelműen diszkriminatív törekvés EU-s kisebbségvédelmi normáknak is ellentmond, de a lakossági-nemzetiségi arányok megváltoztatásán túl eltávolítana a székelység legtermészetesebb céljától, népi mivolta kiteljesítésétől egy területi autonómiában. A székely sajtóhagyományokban gyökerező kiadvány a továbbiakban mozgalmi eseményekről tudósít, melyekből jól kirajzolódik politikum fölé emelkedő tevékenységének összefogásra buzdító vonása, s üdvözlendő, ahogy az 2010-es anyaországi fordulat utáni kitágult közéleti mozgásteret megkísérli kiaknázni azzal, hogy legmagasabb szintű képviseleti és kormányszervekkel veszi fel a kapcsolatot, ahogy nemzetközi térre szándékszik vinni a maga ügyét. Jó tollú újságírók mellett a kiadványban nívós politikai elemző hívja fel a figyelmet a megyék megőrzésének fontosságára a mai feltételek közt. "Ennek a keretnek a megmaradása a régióképződési folyamat támaszát, garanciáját jelenti, esetleg – politikai helyzettől függően – az elért szint konzerválását mindaddig, míg a régió elismerése nem vezet effektív módon az új keret kialakulásához" – írja Bakk Miklós, aki egyúttal azt is leszögezi: a kisebbségi törvénytervezet és a nagyobbik kormánypárt által megfogalmazott közigazgatási tervek nem "csereszabatosak." Interjúban biztosítja támogatásáról a szervezetet Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, cikket közöl Szász Jenő MPP-elnök, Ferencz Csaba és Árus Zsolt. Az európai autonómiák elvi kérdéseit taglalja egy tanulmány első része, a Magyar Autonóm Tartományról ír Gáspár Sándor, Marosszék "visszavételéről" cikkezik Izsák Balázs. Színvonalas voltának köszönhetően a mozgalomépítés, közvélemény-formálás hatékony eszközének ígérkezik a Székely Nép.
B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. november 8.
Háromszéki EMKE-díjazottak
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) háromszéki díjazottjainak, István Ildikónak és Tóth-Birtan Tinkának adta át az elismerő oklevelet tegnap a Bod Péter Megyei Könyvtárban Kiss Jenő, az EMKE háromszéki alelnöke.
Méltatásában elmondta, István Ildikó nemzedékeket ismertet meg a magyar népdallal és tánccal, elindítva azon a biztos alappal rendelkező úton, amelyen eljuthatnak a művelődés magas fokára. Külön kiemelte közszolgálatot teljesítő, nemzeti és egyházi ünnepeken való fellépéseit. "Tudatosan vállalja és viszi tovább azt a népi kultúrát, amit otthonról hozott, s amelynek értékeitől sem a divat, sem a fogyasztói társadalom nem tudta eltávolítani" – mondta Kiss Jenő. Tóth-Birtan Tinka a Míves Házban kifejtett szervezői tevékenységével, a gyermektáncház, a fazekasság, a nemezelés oktatásának megszervezésével ugyancsak a népi kultúra éltetését szolgálja, az EMKE díját ennek okán érdemelte ki.
Mindketten a háromszéki közművelődési élet sajátos, példamutató személyiségei, akik munkájukat úgy tudták megszervezni, hogy jelentős részben az államtól függetlenül is meg tudnak élni, ezzel is sok fiatal számára járható utat mutatva – zárta beszédét Kiss Jenő.
István Ildikó és férje, Mihály Pál tevékenységét méltatta Szilágyi Zsolt is, elmondva, olyan munkára vállalkoztak, mely nem tartozik a nagy érdeklődésnek örvendő foglalkozások közé, de melyre annál nagyobb a szükség a mindent taroló komputervilágban.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. november 8.
Az RMDSZ-t okolják a nagyszalontai főgimnázium átnevezése miatt
Túl nagynak tartja az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezete azt az árat, amelyet a nagyszalontai magyarság az önálló magyar iskola létrejöttéért fizetett.
Az ifjúsági szervezet tegnapi közleményében az áll, hogy a mostanáig vegyes tannyelvűként működő Arany János Főgimnáziumban túl kevés volt a magyar tanerő és személyzet. Az EMI szerint a magyar és a román iskola különválásának ára az volt, hogy a százévesnél is régebbi főépületből a magyaroknak kellett elköltözniük, ráadásul a román gimnáziumot minden valószínűség szerint hamarosan Dacia Főgimnáziumnak fogják majd nevezni.
„Különösen azért előnytelen ránk nézve az alku, mert a főépületen, a hozzá tartozó étkezdével és sportpályával együtt közvetlenül a szétválás előtt végeztek teljes körű felújítási munkákat, mintegy húszmilliárd régi lej, azaz közel félmillió euró közpénzből, így tehát a román tagozat kifogástalan állapotú épületet, felszerelt laborokat, az említett sportpályát és étkezdét kapta” – írja az EMI, amely szerint az önálló magyar iskola létrejötte az RMDSZ „valóságtól elrugaszkodott győzelmi jelentéssorozatának” része.
„És, hogy melyik közösségnek a valódi sikere ez, álljanak itt bizonyságul fordításban az új nevet javasló tanár, Cristian Butcă magyarázó szavai: »Ez a név (Dacia – szerk. megj.) magában foglalja mindazt, ami a románság alapjait jelenti. Mindennek, ami ma Romániát jelenti ez az alapköve. Így hát ez egy olyan név, mely tiszteletet kér, illetve azt, hogy magunkba szálljunk«” – zárul a közlemény.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)2011. november 8.
Tőkés László "bekavar"
Az RMDSZ kitart Vass Levente mellett
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke tegnap nyilatkozatot adott ki "a marosvásárhelyi polgármester- választás tárgyában", amelyben azzal vádolta meg az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnökét, hogy "a Vass Levente jelölésével kapcsolatos megnyilatkozásai félrevezetőek".
Ugyanakkor megengedhetetlennek nevezte, hogy "a kisebbik kormánypárt egyes tisztségviselői az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, illetve az Erdélyi Magyar Néppárt együttműködési készségét – közvetlen vagy közvetett módon – az RMDSZ egyoldalú választási kampány- és propagandacéljaira használják fel", majd kijelentette: "nevezett Vass Levente nem az RMDSZ és az EMNT/EMNP közös, hanem kizárólag a Maros megyei/marosvásárhelyi RMDSZ saját polgármester- jelöltje", aki – Smaranda Enache mellett – "csupán egyike a szóba jöhető közös jelölteknek".
Dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei elnöke lapunk kérdésére elmondta, hogy Vass Levente az RMDSZ és az EMNT közös jelöltje, az RMDSZ kitart mellette. "Tőkés László nem volt ott azon a tárgyaláson, amelyen mi megegyeztünk, és amelyen mindkét politikai alakulat megnevezte Vass Leventét, és ez így rendben is van. Nem elsőbbséget vagy egyebet akarok elvitatni, úgy gondolom, hogy Vass Levente személyében van egy olyan jelöltünk, aki mellé a marosvásárhelyi magyarok felsorakozhatnak. Én ezt eddig is így mondtam el, ezután is ezt mondom, és helyénvalónak is tartom, hogy így legyen".
Népujság: – Tőkés László azonban csak a számba jöhető jelöltek egyikének nevezte Vass Leventét, például Smaranda Enache mellett, és további tárgyalásokat szorgalmaz az ügyben.
Kelemen Atilla: – Nekünk erről van már egy döntésünk, mi Vass Leventét támogatjuk. Arról is nyilatkoztunk már, hogy mi tiszteljük Smaranda Enachét azért, amit eddig tett, és a romániai demokrácia egyik élharcosának tartjuk, de jelöltként Vass Leventét tudjuk támogatni. Nem akarok az EMNT belső ügyeibe beleszólni, de a Maros megyei EMNT- től egyértelműen megkaptuk a támogatást.
Jakab Istvánt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei elnökét nem sikerült telefonon elérni.
Arra azonban bizonyára emlékeznek az olvasók, hogy az EMNT megyei elnöke először augusztusban, majd októberben újabb sajtótájékoztatón erősítette meg egy korábban tett bejelentését, amely szerint Vass Leventét támogatják Marosvásárhely polgármester-jelöltjeként a jövő évi helyhatósági választásokon. "Az EMNT június 10-én civil szervezetekkel folytatott konzultáción nevezte meg dr. Vass Leventét mint javasolt közös polgármesterjelöltet", nyilatkozta Jakab István, nehezményezve, hogy az RMDSZ részéről azóta sem történt előrelépés az ügyben.
Ezek után Kelemen Atilla a múlt héten jelentette be, hogy Vass Levente az RMDSZ és az EMNT közös polgármesterjelöltje.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)2011. november 8.
Tóth Árpád-emléktáblát avattak Aradon
Születésének 125. évfordulója alkalmából emléktáblát avattak Tóth Árpád költő aradi szülőházának falán a hét végén. A költő szülőhelyén, az egykori Sarló utca 51-es számú ház falán ezt követően leplezték le a magyar, román és angol nyelvű emléktáblát, amelynek elhelyezésében komoly szerepet vállalt a Pro Urbe városvédő szervezet is, valamint a jelenleg Ioan Ratiu utca 23-as számú épület tulajdonosai is. A költő 1886-ban született Aradon, 3 éves korában családjával Debrecenbe költözött. Tíz éve már avattak Tóth- emléktáblát Aradon, az a minorita kultúrház előcsarnokában látható.
Népújság (Marosvásárhely)2011. november 8.
Lesz-e új charta, lesz-e haladék?
Mint beszámoltunk, a közoktatási miniszter elfogadta a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem új chartáját, amely az alap- és mesterszintű oktatás megszervezése, a saját tanrend, álláskeretek, költségvetés kialakítása valamint a versenyvizsgák megszervezése és az egyetemek közötti kapcsolattartás terén önállóságot biztosít a magyar intézeteknek. A döntéseket viszont a kari tanácson és a szenátuson kell átvinni, s ha ez nem sikerül, a paritásos bizottságok fognak dönteni.
Bár az erdélyi értelmiségiek, köztük marosvásárhelyi egyetemi tanárok által megfogalmazott nyílt levél arra hívja fel a figyelmet, hogy az úgynevezett oktatási vonalak helyett tagozatokat kellene létrehozni, amely egyenlő partneri viszonyt biztosítana a román közösséggel, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen továbbra is visszautasították, hogy az egyetem szervezési és működési szabályzatát a közoktatási törvény előírásainak megfelelően módosítva lehetővé tegyék a magyar intézetek megalakítását. Sőt, annyira nem törődnek a törvénnyel, hogy már hozzáfogtak a román intézetek megalakításához. A charta módosításának elutasításakor arra hivatkoznak, hogy a magyar intézetek létrehozása azért nem lehetséges, mivel azok nem tennének eleget az egyetemek akkreditálását szabályozó törvény előírásainak. Ami részben igaz, ugyanis addig halogatták a kisebbségek számára kedvező oktatási törvény elfogadását, amíg olyan hátrányos helyzetbe került a magyar nyelvű egyetemi képzés, amelyből nehéz kilábalni. Mivel a MOGYE-n évek óta román nyelven folyik a gyakorlati oktatás, és csak vegyes csoportokban tanulhattak a hallgatók, voltak olyan diszciplínák, ahova nem vettek fel magyar gyakornokokat, másutt pedig a román anyanyelvűeknél sokkal kevesebbet. Igaz, a magyar végzősök sem tolongtak a gyakornoki helyekért, mert könnyebb és anyagilag előnyösebb volt Magyarországon vagy máshol, külföldön érvényesülni. Itthon ugyanis szülői támogatás vagy mellékkereset nélkül a gyakornoki jövedelemből szinte lehetetlen megélni. A helyzetet tetézte, hogy a törvény megjelenésével nyugdíjba küldték a 65 évet betöltött professzorokat, akiknek a döntő többsége magyar volt. Azt is el kell ismerni, hogy az egyetem mindenkori magyar vezetőségi tagjainak nagyobb figyelemmel kellett volna követniük, hogy akkreditálás címén mi történik a MOGYE- n, s a gazdasági, pénzügyi kérdésekbe való jobb, alaposabb betekintés is fontos lett volna. Miközben egy teljesen új szak, a testnevelés akkreditálásának elindítása nem jelentett különösebb gondot, a magyar vonal hivatalos elfogadtatásáról "szándékosan" megfeledkeztek.
Mivel a külföldről ígért segítségnek is a törvényben megszabott módja van, az oktatási szaktárca államtitkári irodájának kabinetfőnökét, Borsos Károly Lászlót marosvásárhelyi látogatásakor arról kérdeztük, hogy arra az esetre, ha végül mégis elfogadnák a charta módosítását, készül-e olyan cikkely az oktatási törvény alkalmazási útmutatójában, ami haladékot ad az újonnan alakuló magyar intézeteknek, tagozatoknak a kezdeti hiányosságok pótlására?
Kérdésünkre a tanácsos elmondta, hogy már 83 alkalmazási útmutató megjelent, amelyekből 47 a közoktatásra, a többi a felsőoktatásra vonatkozik
– Bár kabinetünk feladata a közoktatás, az orvosi egyetem gondjaival hosszú ideje foglalkozunk, s nagyon odafigyelünk, hogy a MOGYE chartája úgy fogadtasson el, hogy lehetőség nyíljon a magyar közösség érdekeinek a képviseletére. Hasonlóképpen támogatjuk más egyetemek kéréseit is. Mind az államtitkári kabinet, mind a miniszterelnök-helyettes nagyon aktívan részt vesz ebben a folyamatban, s nem telik el hét, hogy az oktatási miniszterrel ne folytassanak konzultációt, aki meglátásunk szerint kedvezően viszonyul ehhez a kérdéshez – válaszolta a kabinetfőnök.
Remélhetőleg végül meglátszik az eredménye is.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)2011. november 8.
Novemberi fények Dicsőszentmártonban
A késő ősz nemcsak a bor forrását, hanem a művelődési élet pezsdülését is jelenti a Kis-Küküllő mentén. November első hétvégéjén olyan "lágy" volt az idő, hogy az öregek kiülhettek a kapuk elé a padra, mint a régi időben, és kedvükre beszélgethették meg a falu és a nagyvilág dolgait. A fiatalabbja Szent Márton városában találhatott tartalmas szórakozást magának. A dicsőszentmártoni magyarok nem panaszkodhatnak: az elmúlt héten két olvasótalálkozó és egy "tömegrendezvénynek" számító sereglés, a Kiöntött a Kis-Küküllő elnevezésű táncos összejövetel mutatta, hogy az RMDSZ, az Alsó-Kis-Küküllő menti Magyar Ifjúság Szövetsége (ALKISZ), a Kis- Küküllő Alapítvány – ha nem is mindig egy irányban és egyszerre, de – ugyanazt a célt követve kínálnak változatos és színes programokat, gondoskodnak az ott élők nemes szórakoztatásáról is. Szakmai fórum, megmérettetés, az újratalálkozás öröme, értékőrzés és értékfelmutatás – ezek lehetnének az ötödik néptánctalálkozónak is kulcsszavai. Aminthogy a forgatókönyvön sem kellett változtatni: szombaton népviseleti parádéval kezdődött, a művelődési házban folytatódott a meghívott együttesek fellépésével, majd a vámosgálfalvi kultúrházban felszolgált közös vacsorával és táncházzal zárult az első nap; hogy a vasárnapi gálaműsoron a magyarországiak – a soproni Pendelyes, a győrújbaráti Csobolyó – és a helyiek: a Kökényes nagy- és középső csoportjai – mellett teret biztosítsanak a szászcsávási, haranglábi, küküllődombói, kisszentlászlói és szásznagy-vesszősi hagyományőrzők, adatközlők táncának is. A vasárnapi műsorrész csúcspontja számomra az a cigánytánc volt, amelynek koreográfiáját, betanítását Puczi Ernő Antal és Varó Huba neve jelzi, és amelyet a dicsői táncosok olyan virtusos ritmusdemonstrációval adtak elő, mintha csakugyan született roma legények volnának. Az ötödik találkozó kedves meglepetése volt a sepsiszentgyörgyi Heveder zenekar jelenléte, és végül habnak a tortára a Maros Művészegyüttes János vitéz előadása. Kiváló munkát végzett a Traian Állami Főgimnázium és a Kökényes együttes égisze alatt működő stáb, és valósak azok a számok is, amelyeket a rendezvény beharangozójaként múlt keddi lapszámunkban írtunk. A meghívottak mind eljöttek, és széles kedvvel ropták a táncot. Ezen a héten pedig folytatódik a művelődési napok sora, filmbemutatókkal, színházi előadással, könyvbemutatókkal. Azért is, hogy – mint azt a város egyik költője írta – az ott élő magyarok ne kerüljenek nyelvi dűlőre. Maradjanak talpon – és ne álljon kifelé a szekerük rúdja.
Bölöni Domokos
Népújság (Marosvásárhely)2011. november 8.
Élő kulturális „hidakat” épített az Ars Hungarica Nagyszebenben
Nagyszebeni reformátusság – Múlt, jelen, jövő címmel nyílt kiállítás vasárnap délelőtt a helyi református templom galériájában az Ars Hungarica Magyar Kulturális Fesztivál zárónapján. Varró Sándor református lelkipásztor beszédében elmondta: a kiállítás lényegében gyökérkeresés, a 225 éves templomról és térségéről készült fényképeket, tervrajzokat mutatja be. – A képeken nem csak a református templom látható, hanem sok más nagyszebeni hajlék és épület is, amely azt bizonyítja, hogy a különböző gyülekezetek egymás mellett imádkoztak, küzdöttek az adott korszak csapásai ellen – részletezte a lelkész. – A református közösség tagjai az idők során beépültek a nagyszebeni magyar közösségbe, hozzájárultak a kulturális értékek gyarapításához, ez a kiállítás is része ennek értékteremtő folyamatnak – hangsúlyozta.
Serfőző Levente fesztiváligazgató kiemelte: céljuk a fesztivállal közösségi értékeket teremteni, ugyanakkor egyaránt fontosnak tartják a lelki értékeket is.
Liszt Ferenc életét és munkásságát ismertette a helyi Orth Enikő zongoratanárnő a zeneszerző születésének 200. évfordulója alkalmából szervezett Liszt-év rendezvénysorozataihoz kapcsolódva. A Liszt zenetörténeti jelentőségét részletező előadást a tanárnő végzős diákjainak zongorajátéka színesítette. A tanárnő a helyi magyar közösség büszkesége, hiszen egykori tanítványai ma több európai filharmónia művészei.
Takács Gyöngyi, a Magyar Kulturális Központ és a helyi EMNT – Demokrácia Központ irodavezetője a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete és a Hargita Megyei Kulturális Központ közös fotótáborának résztvevőjeként köszöntötte a közönséget a Tanácstoronyban helyet kapott tárlatmegnyitón, amely az áprilisi táborban készült képekből kínált ízelítőt. Elmondta: nagy élmény volt a tíz profi fotóssal együtt a térségben kirándulni és lencsevégre kapni a magyar közösségek hétköznapjainak egy-egy mozzanatát.
Serfőző Levente a kiállításmegnyitón megjegyezte: öröm ilyen értéket a fesztivál programjai közé illeszteni, de még nagyobb öröm lesz számára, ha a fotótábor fényképeit albumban is kiadják.
Dunai Péter, Magyarország kolozsvári konzulja Románia legszebb városának nevezte Nagyszebent, amely szerinte követendő példaként kellene szolgáljon minden hazai önkormányzat számára, legyen szó politikáról vagy nemzeti értékek megőrzéséről. Elmondta: erős, megmaradni akaró magyar közösséggel találkozott, amelynek tevékenysége szintén példaértékű. – A jelent láttatják a képek a modern művész saját szemszögéből, amely provokál, gondolkodásra késztet – jegyezte meg beszédében.
Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója a legfontosabbnak a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesületével kialakult kapcsolatot tartja, amelyet eredményes együttműködés és a magyar kultúra szeretete jellemez. Az igazgató beszélt még a nemrég 25. kiadásához érkezett fotótáborsorozatról, amelynek célja a dokumentáláson, archiváláson túl a magyar közösségek mindennapjainak megörökítése. – A fotókkal való találkozás és a jelentésük olvasata mindenkiben külön-külön fogalmazódik majd meg – mondta.
Ádám Gyula, a fotótábor művészeti vezetője, a fotóiskola atyja elmondta: csodálatos hetet töltöttek áprilisban Nagyszebenben és környékén. – Az egyetlen nehézséget az okozta, hogy minden nap más helyszínre kellett látogatnunk, de a tábor résztvevői ezt is megoldották, könnyen kapcsolatot tudtak teremteni a helyi közösségekkel – mondta a táborvezető, majd bemutatta a jelenlevő fotósokat.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, művelődési miniszter üzenetének tolmácsolásával, Guttmann Szabolcs, a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesületének tiszteletbeli elnökének, a fesztivál fővédnökének beszédével, és Zséda-koncerttel zárul az idén hatodik alkalommal megszervezett rendezvénysorozat, amely öt napon keresztül változatos kulturális programokat kínált a nagyszebeni magyar közösség számára.
Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkár-helyettese először saját nevében üdvözölte a helyi közösséget és a fesztiválszervezőket, majd felolvasta Kelemen Hunor üzenetét. Az RMDSZ-elnök úgy véli: az Ars Hungarica fesztivál kiemelkedő a térség és Erdély magyar lakossága számára. – A rendezvény a kulturális sokszínűségről, egymás hagyományainak elfogadásáról szól, ugyanakkor az interetnikus közegben élő nemzettársaink azon törekvéséről is, hogy többségi környezetben is meg kell tartanunk kultúránk, anyanyelvünk, nemzetiségünk sajátosságait, ezeket pedig értékként kell felmutatni, megismertetni – állt a levélben. Kelemen őszinte elismerését fejezte ki a szervezőknek, amiért bizonyították, hogy kitartó munkával lehet olyan rendezvénysorozatot szervezni, amelynek híre hat év után bejárja Erdélyt és eljut a határokon túlra is.
Guttmann Szabolcs beszédében elmondta: nemrég Kolozsváron gyűléseztek az épített örökség problematikájában, és arra a következtetésre jutottak, hogy Nagyszeben különleges kivételnek számít ebből a szempontból. – Ez a kivételes helyzet újabb szellemiséggel gyarapodott, amikor a Magyar Kulturális Központ elkezdte mágnesként vonzani a városhoz kötődő személyiségeket, tartalmas programsorozatokat szervezni a helyi magyar közösség számára. A HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete az élő kapcsolat az épített és a szellemi örökség között – hangsúlyozta Guttmann.
A záróünnepség fénypontja a magyarországi popdíva, Zsédenyi Adrienn koncertje volt, aki első alkalommal látogatott Erdélybe. Ismert világsikerek és jazz klasszikusok csendültek fel Rakonczai Viktor, Kuzbelt Péter, Hárs Viktor és Gyenge Lajos kíséretével. A közönség meghallgathatta Zséda pályafutásának legkiemelkedőbb dalait, de jónéhány feldolgozás is felcsendült a másfélórás produkció során. Az énekesnő végül a közönségre bízta a koncert utolsó dalainak kiválasztását, és az elhangzott kéréseknek kivétel nélkül eleget tett. A kiváló zenészekkel előadott produkció igazi kikapcsolódást és élményt jelentett minden korosztály számára.
Dézsi Ildikó
Szabadság (Kolozsvár)2011. november 8.
85 éves születésnap
A valamikori Vörös Lobogó és a Nyugati Jelen mai munkatársai ünnepelték meg ma délután a Jelen Ház kávézójában Péterfi Rozália, az aradi magyar napilap egykori főszerkesztője 85. születésnapját. A bensőséges hangulatú összejövetelen Bege Magdolna, a Nyugati Jelen főszerkesztője és régi munkatársai köszöntötték az ünnepeltet, aki a torta felvágása előtt élete és az aradi magyar újság élén töltött majdnem negyedszázad néhány mozzanatát elevenítette fel.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)2011. november 8.
Aranyos” ciánellenesek a New York szállóban
Környezetvédő aktivisták egy csoportja „elfoglalta” hétfő reggelre a New York (Continental) szállodát, és a Roşia Montana Gold Corporation (RMGC) verespataki beruházása ellen tüntettek sajátos formában: transzparenseket helyeztek ki az épületre, szórólapokat osztogattak, és hatósági felszólításra sem tettek le szándékukról. A karhatalmi erők délután vetettek véget a tiltakozásnak: bár korántsem álltak a helyzet magaslatán, végül kihozták a szállodába „költözött” hat fiatalt, a bejáratot „eltorlaszoló” tiltakozók pedig incidens nélkül hagyták el a helyszínt. Az Occupy Conti elnevezésű megmozdulást azért szervezték, hogy felhívják a kolozsváriak figyelmét az RMGC által szorgalmazott ciántechnológia veszélyeire, és tudatosítsák a lakosokban, hogy ez a módszer a kolozsváriakra nézve is veszélyes.
A fiatalok hét órán át tartózkodtak a sok éve gazdátlannak tűnő szállodában – transzparenseket aggattak ki, felolvasták a megmozdulás céljait, közben hangfalból „nyomták” a zenét – és városunkban ritkán látott hatékonysággal és megalapozottsággal dolgoztak céljuk elérésén: figyelemfelkeltés és tudatosítás a verespataki fenyegetettséggel kapcsolatban.
Azután, hogy a karhatalmi erők hosszas ügyintézést követően megszerezték az engedélyt a Continental (volt New York) szálloda tulajdonosától (pontosabban a vállalatának a csődeljárását intéző cégtől), a közösségi, illetve a városi rendőrség egyenruhás és civil ruhákba öltözött illetékesei behatoltak az épületbe, eltávolították a Mentsétek meg Verespatakot! és A forradalom Verespatakon kezdődik feliratú transzparenseket.
Ezután határozott fellépéssel kivitték az aktivistákat, beültették őket a közösségi rendőrség furgonjába, s néhányan elhajtottak velük. Elfelejtették viszont, hogy kollégáiknak még le kell hozniuk az emeletről két lányt... A közösségi rendőrök előbb kihozták őket az épületből, elvitték a Jókai és az Egyetem utca sarkáig, ahol rádöbbentek, hogy a furgon nincs ott. Szinte pánikszerűen továbbkísérték őket az Egyetem utcán, s a Művész mozival szemben megálltak, várva a furgont.
A rendőrök balek fellépését kihasználva a tiltakozással szimpatizálók bátorították az aktivistákat, mi több, felszólították a karhatalmi erők képviselőit, engedjék őket szabadon. A habozás miatt a tiltakozók kigúnyolták a közösségi rendőröket.
Lévén, hogy a furgon hosszú percek után sem jelent meg, a lányokat visszavitték az épületbe. A karhatalmi erők bizonytalansága és szervezetlensége újabb lehetőséget biztosított a tiltakozóknak: a bejárat előtti lépcsőkre ültek, s egy dob kíséretében énekelni kezdtek: Verespatak nem tűnik el soha.
A nagy sokára ismét a helyszínre érkezett furgon hirtelen megállt a Continental szálloda bejárata előtt, de ekkorra már közel tizenöt aktivista ült a lépcsőkön elzárva a rendőrök útját. Kisebb dulakodás, lökdösődés következett (ez jól látszik a helyszínen készített videofelvételekből és fotóriportból – www.szabadsag.ro), és az épületben maradt két aktivista lányt csupán nehezen sikerült betuszkolni a járműbe. A többi tiltakozó – aki a bejáratnál ült – incidens nélkül távozott.
Lapzártakor közel százan gyűltek össze a szálloda előtt.
K. H. I., K. O.
Szabadság (Kolozsvár)2011. november 8.
A babonák uralma Romániában
Érdekes és tanulságos felmérést készített a Romániai Soros Alapítvány; a vallás és vallásos magatartás témakörű közvélemény-kutatás adataiból kiderül, hogy a 21. század Romániájában áthatolhatatlan sötétség uralkodik a fejekben. Ez volt egyébként az országban végzett első olyan tanulmány, amely behatóan elemzi a vallásos értékek, magatartás helyzetét
Bármilyen hihetetlennek is tűnik, Románia lakosságának túlnyomó része hisz a babonákban, a sötét túlvilági erőkben. A megkérdezettek 60 százaléka tart a szemmelveréstől, 47 százaléka tartja szavahihetőeknek a jövendőmondókat, kártyavetőket, kávézaccból, tenyérből jósló kóklereket, kézrátevéssel gyógyítókat.
Istenhitből jeles
A lakosság 94 százaléka istenhívő, függetlenül attól, hogy milyen felekezet, egyház tagja. A felkérésre, hogy a tízes értékskálán határozzák meg Isten életükben betöltött helyét és fontosságát, a megkérdezettek közel kétharmada a maximális számjegyet jelölte meg, csaknem 30 százalék 7-9 közötti értéket diktált be, és mindössze 3 százalék adott meg 5 százaléknál kisebb fokozatot.
Ezzel Románia európai viszonylatban is az élhelyek egyikén áll a vallásosság tekintetében. Ugyanakkor csak 42 százalék vallja azt, hogy Isten egy élőlényben testesül meg; 49 százalék szerint a Mindenható inkább valamilyen elvont erő, szellemi lény. Kevesebb, mint 2 százalék tagadja a Fennvaló létét, 4 százalék nem kívánt véleményt nyilvánítani a kérdésben.
A mintacsoport 88 százaléka úgy véli, hogy létezik a testtől elkülönülő lélek, ennél alig egy százalékkal kevesebben vannak azok, akik hisznek az eredendő bűnben, valamivel kisebb a részaránya – 79 százalékos – azoknak, akik valósnak tartják a mennyországot, a pokolban 75 százalék, az ördög létében 70 százalék hisz. Ennek ellenére csupán 63 százalék meggyőződése, hogy létezik túlvilági élet, ennél egy százalékkal többen bíznak a csodákban.
Keresztény hit, pogány elemekkel
Jóllehet a megkérdezettek túlnyomó része a keresztény eszmék és értékrend híve, közülük sokan ragaszkodnak még bizonyos pogány szokásokhoz, berögződésekhez. Így például 28 százalékuk hisz a talizmánok erejében, 25 százalékuk az asztrológiában és a horoszkópokban, 23 százalék pedig meggyőződéssel állítja, hogy léteznek földönkívüli lények. A lélekvándorlás híveinek részaránya mindössze 18 százalékos.
A lakosság több mint fele vet keresztet minden alkalommal, amikor elhalad egy templom előtt, közel fele tartózkodik mindenféle munkától vasárnaponként (a többi pedig hétköznaponként – tehetné hozzá, a felmérésen kívül, a romániai valóságok jó ismerője), 15 százaléka pedig gyakran a paptól kér tanácsot akkor, amikor valamilyen gondja-baja adódik, vagy kilátástalanul nehéz helyzetbe kerül. Ugyanakkor 35 százalék állítja azt, hogy soha, semmilyen ügyben nem fordul paphoz.
Felekezet Istent élőlénynek
elképzelők részaránya
Ortodox 40
Görög-katolikus 67
Római-katolikus 49
Protestáns 58
Neoprotestáns 61
A románok csaknem egyharmada szentelteti meg minden vásárlás alkalmával, negyedrésze pedig olykor a hosszabb használatra szóló tárgyakat – házat, gépkocsit – és közel egynegyede böjtöl rendszeresen, vagyis nem csak a nagy keresztény ünnepeket megelőzően. (Ehhez nyilván nem kis mértékben a válság elmélyülésével egyidőben romló életkörülmények is hozzásegítik).
Jóllehet a rendszeres templomba járók részaránya viszonylag alacsony, mégis a lakosság több mint háromnegyed része vallja magát vallásos, hívő személynek, és csak 15 százaléka állítja ennek ellenkezőjét. A meggyőződéses ateisták részaránya alig haladja meg viszont az 1 százalékot.
Az egyház Romániában betöltött fontosságát ez a felmérés is alátámasztja. Amint ugyanis adataiból kiderül, a lakosság 67 százaléka állítja azt, hogy az egyház megfelelőképpen szolgálja az istenhit megerősödését, 28 százalék véli úgy, hogy ennek csak kis-, illetve nagyon kismértékben tesz eleget, a fennmaradó 5 százaléknak nincs véleménye erről a kérdésről.
Bigottság, türelmetlenség
A vallásos bigottságot jelzi az az adat, amelynek megfelelően a megkérdezettek 43 százaléka szerint csupán egyetlen vallás – az övé – tekinthető igaznak, 38 százalék pedig csupán annyit hajlandó elismerni, hogy más vallások is tartalmazhatnak igazságelemeket. Azoknak a részaránya, akik tagadják az egyedüli üdvözítő vallás létezését, és azt állítják, hogy valamennyi nagy világvallás alapvető igazságokat tartalmaz, nem éri el a 20 százalékot sem.
vallásos türelmetlenségre utal az a körülmény, hogy az ortodox vallásúak bizonyulnak a legintoleránsabbaknak. Több mint 15 százalékuk nem kívánna magának muzulmán, vagy zsidó – és magyar szomszédot, az ötven százalékot is meghaladja azoknak a részaránya, akik a homoszexuálisok szomszédságát is elutasítanák. Egyharmaduk a szekták híveit sem tartja kívánatos szomszédnak.
Vallásos szempontból a legtürelmetlenebb térségnek Moldova és Bukarest bizonyult, az ellenkező véglethez tartozóak nagyrészt a Bánságban és a Körösök vidékén, valamint a máramarosi régióban élnek.
Bogdán Tibor
Új Magyar Szó (Bukarest)2011. november 9.
Vincze Gábor történész a Bécsi döntésekről
Vincze Gábor történész a hódmezővásárhelyi Emlékpont muzeológus történésze a napokban Erdélyben tartott előadást, több helyszínen, a Trianonnal megcsonkított Magyarország két évtizeddel későbbi területnagyobbodásáról, a Bécsi döntésekről.
Oláh-Gál Elvira a legújabb kutatási eredményekről kérdezte Erdélyt illetően Vincze Gábor.
Vincze Gábor többek között elmondta: a legújabb kutatások alapján a történészek nagy része elfogadja, hogy igazságtalan határokat húztak meg a párizsi békecsinálók, mert Felvidék esetében egy jó nyelvhatáros határt lehetett volna húzni, Erdély esetében viszont problémásabb a dolog. Teljesen igazságos határt megvonni Erdélyben lehetetlen.
A történész a Bécsi-döntéssel kapcsolatosan kifejtette: feketén-fehéren bebizonyítható, hogy a románok kérték Hitlertől a döntő bíráskodást, ezt a történetet illene már végre újraírni a román történészeknek, de erre nem sok hajlandóságot mutatnak.
Kossuth Rádió
Erdély.ma2011. november 9.
Marosvásárhely kitart az önálló tanszékek mellett
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar oktatói kedd esti tanácskozásukon egységesen úgy határoztak, nem vesznek részt a román többségű szenátus által kezdeményezett – az oktatási törvény előírásaival és a miniszter utasításaival is ellentétes – vegyes tanszékek megalakításában. A magyar oktatók továbbra is ragaszkodnak az önálló magyar tanszékek megalakításához, elszántak, kitartanak elhatározásuk mellett, amire a nemrég elfogadott román oktatási törvény is lehetőséget ad, magyar tanszékeket akarnak. Ez a marosvásárhelyi színművészeti egyetemen és a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen már megtörtént, csak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem román többségű szenátusa akadályozza még.
Brassai Attila professzor szerint a magyar oktatók többsége már aláírta a közös nyilatkozatukat, a többiek csatlakozása folyamatban van. A román többségű vezetés a magyar oktatók ellenszavazatai mellett egy hete elfogadta az egyetem chartáját, de azt titkosan kezelik – tette hozzá Brassai.
Kedd óta tart egyébként a támogató aláírásgyűjtés a magyar hallgatók körében, amit a diák-érdekképviseleti civil egyesület kezdeményezett, miután a román rektor azt állította, a magyar diákok nem is akarják a „szeparációt”, azaz a különválást.
A román oktatási minisztérium RMDSZ-es államtitkára, Király András egyébként megerősítette a Krónika értesülését, hogy az egyetem rektora ma Bukarestben tárgyal, és eldőlhet, sikerül-e jobb belátásra bírni a vezetőt, más kérdés ugyanakkor, mit szól majd a román többségű szenátus.
hirado.hu
Erdély.ma2011. november 9.
Brassói Magyar Napok, 71 éve ismét
Meglepő sikerrel kezdődtek vasárnap a Brassói Magyar Napok: közel kétszázan – idősek, fiatalok, gyermekek, helybeliek és környékbeliek – indultak reggel honismereti zarándoktúrára: a Cenk tetején levő egykori Árpád-szobor talapzatának maradékaihoz a Gábony-lépcsőket megmászva jutottak el, és felemelő ünnepség után távoztak.
Felvonták a húsz évet sem "élt" szobrot ábrázoló zászlót (ez november 14-ig ott marad), meghallgatták a történetét, a Cenk és Brassó rövid bemutatását, egy Reményik-verset, egy ’56-os megemlékezést, áhítatot tartottak, és elénekelték a Himnuszt.
Hétfőn Edith Piaf-emlékestre került sor az egykori kereskedők házában (ma Cerbul Carpatin vendéglő), az első fogástól az utolsóig magyar ételekkel, és diákbulit is szerveztek, tegnap focibajnokság és gyermektáncház volt, ma szintén foci és dzsessz-blues est várja a közönséget, de lesz színházi előadás, néptánc, humorest, látványkonyha és borkóstoló, ökumenikus istentisztelet és szórványkonferencia, végül Rúzsa Magdi-koncert is.
A nyolcnapos, 29 eseményt magában foglaló rendezvénysorozatot szervező EMNT megyei elnöke, Toró Tamás elmondta: 71 éve nem volt Brassóban hasonló horderejű rendezvény, és ezalatt a magyarság számaránya 33 százalékról 8-ra csökkent – de még mindig számottevő, kisvárosnyi (Kézdivásárhely és Gyergyószentmiklós méretű) közösségről van szó, amely azonban erős asszimilációs nyomás alatt él. A cél tehát a nemzeti öntudat erősítése, a közösségi élményekkel való felöltődés, saját kultúrával való ismerkedés vagy abban való elmélyülés. A rendezvény politikamentes (csak a szórványkonferencia kivétel), és népszerűségét jelzi, hogy több civil szervezet, mintegy ötven önkéntes kapcsolódott be, a jegyek majdnem minden estére elfogytak. Ennek ellenére nagy szeretettel várják a háromszékieket, hiszen a közelség mellett sok más szállal is kötődnek hozzájuk a brassói magyarok (átjárnak színházba, városnapokra) – a hét végi bevásárlásra oly nagy számban leruccanók pedig találnak kedvükre valót az Áprily Lajos Főgimnázium udvarán berendezett gasztronómiai kiállításon, és Rúzsa Magdi sem akármilyen szombat estét ígér.
A támogatók között is vannak székelyföldi, de brassói magyar vállalkozók is: összesen 17 civil szervezetet, mintegy 30 céget és 32 médiapartnert sikerült mozgósítani; aki egyáltalán nem kívánt részt venni semmiben, az a három-három megyei és városi tanácstaggal, parlamenti képviselővel is rendelkező RMDSZ, pedig Toró Tamás szerint a legutóbbi választásokról a brassói magyarok közel 60 százaléka maradt távol. A helyi hatóságok amúgy nem is segítették, nem is gáncsolták a kezdeményezést, ámbár a kedvezményes terembérekhez hozzájárultak. Toró elmondta: a székházzal alig pár hónapja rendelkező EMNT kezdetnek egy tényfeltáró óriástárlatot szervezett a magyar múltról tanúskodó épületekről, helyszínekről, most a szándékaik szerint legalább tizenegyezer embert megmozgató Magyar Napokkal a jelent próbálják felmérni, és a jövőre vonatkozó stratégiákat kívánják kidolgozni, közben pedig ötezer honosítási kérésben segítettek.
A magyarság megmaradási esélyeit latolgatva Toró kiemelte a hely szellemét is: habár sem a magyarság, sem a szászság nem éri el az előírásos húszszázalékos arányt, a város minden bejáratánál háromnyelvű felirat köszönti az érkezőt, az üzleti életben pedig értéknek számít a többnyelvűség, bizonyos munkakörökben keresettek a magyarul is tudó alkalmazottak. Magyaroknak szóló programok eddig is voltak, de elszórtan, kisebb csoportokat érdeklő rendezvények formájában, ez azonban nem elég, hiszen állandó találkozási hely, magyar ház sincs, még rádióadás sem szól a helybeli magyarokhoz, csak egy hetilap és a helyi tévében szombat délelőtt sugárzott kétórás műsor tájékoztatja őket saját ügyeikről. Ilyen kifelé is értéket felmutató közösségi hetet utoljára 1940-ben tartottak, és a lelkes fogadtatás jelzi, hogy ideje volt kiásni ezt az örökséget a feledésből. Még van, amire építkezni lehet.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. november 9.
Állásfoglalás
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének Állandó Tanácsa aggodalommal veszi tudomásul a megye prefektusának szokatlanul durva jogi lépését, a nyárádszeredai önkormányzati tanácstestület tagjai ellen indított kártérítési pert. Megítélésünk szerint az eljárás nem a vitatott telekügy megoldását szolgálja, hanem további nemkívánatos etnikai és felekezeti feszültségeket kelt a nyárádmenti városban, illetve a megye román és magyar lakosainak viszonyában.
Meglátásunk szerint a hosszú évek óta húzódó telekvita politikai töltettel terhelt, ezért nem talál megnyugtató megoldást. A nyárádszeredai önkormányzat több ízben is kivitelezhető megoldást ajánlott a vita rendezésére, de a kormányhatóság által elfogultan támogatott ortodox egyház rendre elutasította ezeket, makacsul ragaszkodva azon álláspontjához, melynek Nyárádszeredában nincs sem lakossági, sem önkormányzati támogatottsága. Meggyőződésünk, hogy a közügyeket, a társadalmi összhang érdekében, csakis a helyi közösség véleményének figyelembevételével lehet eredményesen kezelni.
Az RMDSZ úgy gondolja, hogy a prefektus súlyosan visszaélt politikai hatalmával, ezért felszólítjuk, hogy azonnal vonja vissza a tanácsosok ellen kezdeményezett perindítványt, és a társadalmi összhang érdekeit szolgálva, a helyi önkormányzattal együttműködve támogassa a vitás ügy békés megoldását!
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének Területi Állandó Tanácsa
Népújság (Marosvásárhely)