udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
4699
találat
lapozás: 1-30 ... 2701-2730 | 2731-2760 | 2761-2790 ... 4681-4699
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2012. augusztus 11.
Ifjúság – Várják a DÖKSZAB-ra a diákokat
A Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ) és a Magyar Középiskolás Egyesületek Tanácsa (MAKET) Biharfélegyházán (Bihar megye) szervezi meg 2012. szeptember 3. és 7. között az idén 18 éves Romániai Magyar Diákönkormányzati Szabadegyetemet (DÖKSZAB).
Táborunk célja a romániai magyar középiskolás mozgalom aktív tagjai számára olyan általános érvényű, a szervezeti életben felhasználható ismereteket nyújtani, amelyek segítségével a résztvevők nagymértékben növelhetik diákönkormányzati tevékenységük hatékonyságát.
A szabadegyetem sikerét a program eddigi elismertsége és az intenzív, romániai és magyarországi szakértők segítségével elkészített, napi 8–10 órás oktatási program biztosítja. Az itt eltöltött napok alatt a táborlakók különböző tematikájú előadásokon vehetnek részt, mint például szervezetmenedzsment, rendezvényszervezés, érdekvédelem, pályázatírás, karriermenedzsment.
Emellett rengeteg hasznos tulajdonságot fejleszthetnek a diákok, hiszen csapatban különféle feladatokat kell elvégezniük, amelyek hozzásegítik őket tárgyalóképességük, kompromisszumkészségük javításához.
A XVIII. DÖKSZAB-ra augusztus 24-ig lehet jelentkezni, a tábor részvételi díja 50 RON. Bővebb információkkal a https://dokszab.makosz.ro/ honlap, valamint a Makosz (Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége) Facebook-oldala szolgál.
A szervezeti élet iránt érdeklődők, avagy diáktanácsban már tevékenykedő fiatalok jelentkezését várjuk! Csakis olyan középiskolás diákok jelentkezhetnek akik előtt legalább két középiskolai év áll még (leendő IX., X., XI., szakiskola esetén XII.-es diákok). A jelentkezést a tábor vezetősége bírálja el!
A MAKOSZ sajtóirodája
Szabadság (Kolozsvár)2012. augusztus 11.
Csikys doktorok
Nagy Márta dr., irodalomtörténész
– Életkor?
– Harminc év... Azt hiszem, lassan letagadhatnék párat belőle.
– A családi háttér mivel járult hozzá ahhoz, hogy ma a tudományotok doktora vagy?
– Pécskáról indultam, akkor még Zabán Mártaként, és eszemben sem volt eljönni onnan, legfennebb Aradra, de semmiképpen sem tovább. Úgy gondolom, hogy szüleim irodalomszeretetétől, az otthoni felolvasóestektől, a könyvektől roskadozó családi könyvtártól indult minden. Persze kellett ehhez az is, hogy személyiségileg olyan legyek, hogy rezdüljön rá a lelkem. Rezdült. Nagyon szerettem az irodalmat.
Sohasem akartam azonban feljönni Kolozsvárra, nem tudtam elképzelni, hogy ilyen messze kerüljek a családomtól, ám édesanyám megfogta a kezem, és elhozott felvételizni: sosem lehetek neki eléggé hálás ezért. Lelkileg nagyon nehéz volt számomra az első pár év, és abban, hogy bevállaltam a doktori képzés három évét is, kulcsszerepe volt annak, hogy közben öcsém is felkerült Kolozsvárra.
Családi hátteremet most már új családom, férjem is jelenti, aki a doktori képzés évei alatt mindenben támogatott; segített legyőzni kishitűségemet, és valószínűleg a most futó posztdoktori ösztöndíjat sem pályáztam volna meg, ha ő nem biztatott volna rá.
Igen, a családi háttér nagyon fontos. Legelső és legmélyebb irodalmi élményem egyik ilyen gyermekkori családi felolvasóesthez kapcsolódik. József Attila Kései sirató című versét olvastuk, és azzal kezdtem az értelmezésemet, hogy – amint a vers első két sorából kiderül (Harminchat fokos lázban égek mindig / s te nem ápolsz, anyám), a beteg költő elhunyt édesanyját siratja. És akkor apu megkérdezte: A harminchat fok, az láz? És akkor történt meg először, hogy megcsillant előttem a költészetnek ez a csodája: pár szóban életek történetét, sorsok tragikumát, egész regényeket lehet elmondani. A Kései sirató harminchat fokos lázában az anyját gyászoló gyermek minden szenvedése benne van. Azt hiszem, innen egyenes út vezetett arra a pályára, ahol most vagyok.
– Mit köszönhetsz óvónőidnek, tanítóidnak, általános és középiskolai tanáraidnak?
– Természetesen rengeteget. Általában azt szeretjük mondani és gondolni magunkról, hogy istenadta zsenik vagyunk, hogy igazából nem is tudjuk, hogyan pottyantak ölünkbe az oklevelek, mindent csak úgy hozott az élet. Hát sajnos én ezt nem mondhatom el magamról. Én a jó tanuló jó kislány kategóriájába tartoztam, nem a korán felfedezett zsenik közé. Ugyanakkor rettenetesen rossz a memóriám, ezért a sok tanulás mellett ki kellett alakítanom egy jól működő spekulációs képességet, hiszen ha azzal nem tudtam jó jegyet szerezni, hogy mindent megjegyeztem, azzal voltam kénytelen, hogy összefüggéseket találtam, érdekes dolgokat vettem észre. Azt hiszem, ezért tudok jól szöveget értelmezni. Elsősorban tehát azt köszönhetem nekik, hogy a hiányosságaimat elfogadva segítettek céljaim elérésében. Gáspár Brigitte tanítónő olyan tudáscsomaggal indította útnak osztályunkat, ami a mai napig kitart, általános iskolai magyar- és romántanárom, Fridrik Rozália és Beke Rozália tanárnőktől versenyképes tudást és folyamatos odafigyelést kaptam – ők lettek a pedagógiai példaképeim. Az akkor még Csiky Gergely Iskolacsoportba felvételiztem, ott viszont meglehetősen rendhagyó módon egy, a mi osztályunkat nem oktató magyartanárnő és kémiatanár osztályfőnököm erősítették satnya önbizalmam. Ruja Ildikó tanárnő iskolai szintű válogatást rendezett a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedőre felkészítendő csapat összeállítására, jelentkeztem, és sikerült bejutnom a csapatba. Nagyszerű élmény volt, maga a verseny is (amelyen egyik évben a mi csapatunk első helyezést ért el), de a felkészítő órák is nagyon emlékezetesek számomra. Osztályfőnököm, Réhon József személyisége pedig irodalomszeretetével, a magyar kultúra iránti elkötelezettségével elkerülhetetlenül nyomot hagyott diákjaiban.
– Az egyetem, mely ottani tanáraid tereltek arra a szakterületre, amelyen kikötöttél?
– Addigi irodalomról való gondolkodásomhoz képest az egyetem természetesen merőben új irodalomszemlélettel és hatalmas tudásanyaggal ajándékozott meg. Orbán Gyöngyike tanárnő irodalomelmélet előadásai első éven megtanítottak arra, hogy irodalomszemléletünk nem magától értetődő, hogy az irodalomról való gondolkodás korok szerint változó, és mi magunk is beleszülettünk egy irodalomszemléletbe, a saját korunkéba. Ennek tudatosításával mintha hatalmat kaptunk volna, a reflexív tudás hatalmát, nagy élmény volt saját irodalmi gondolkodásunkat történetiségében látni, elhelyezni más korok és kultúrák szemléletei között, darabjaira szedni és elemezni. Végül természetesen a klasszikus magyar irodalom történetének oktatója, T. Szabó Levente irodalomról való gondolkodása és értelmezői módszerei voltak a legmeghatározóbbak mai irodalomszemléletem kialakulásában, ő volt szakdolgozatom és mesteri disszertációm irányítója is, valamint doktori dolgozatom során nyújtott segítsége is felbecsülhetetlen. Dolgozatom irányítója, Cs. Gyimesi Éva pedig emberségességével, nyitottságával és szakértelmével segítette a dolgozat megszületését.
– Miért azt a témát választottad doktori tézisedül, amelyiket?
– Doktori dolgozatom címe nagyon tág ölelésű, ám ennek leginkább adminisztratív okai vannak. A jelöltek általában tág dolgozatcímet adnak meg, hogy nagyobb mozgásterük legyen a kutatásaik során, ugyanis a leendő címet már a képzés legelején le kell adniuk. Így az én készülő disszertációm címe Salamon Ferenc irodalmi munkássága lett. Ő dévai születésű 19. századi irodalomkritikus, irodalomtörténész, aki később történettudósként folytatta pályafutását.
Úgy kezdtem el Salamonnal foglalkozni, hogy valójában Csiky Gergellyel szerettem volna. Államvizsga-dolgozatomhoz gyűjtöttem anyagot, és úgy igyekeztem előkészíteni Csiky-kutatásomat, hogy a realizmusról szóló magyar elméleti szövegeket olvastam. Salamon nagyon érdekes véleményt képviselt a 19. századi realizmus-vitában, ezért elkezdtem komolyabban foglakozni vele, s ez lett belőle... Persze arról azóta sem mondtam le, hogy egyszer megírjak egy Csiky Gergely-monográfiát.
– Mi újat adtál eddig a művelt tudománynak, és milyen kifutást jósolsz témaválasztásodnak?
– No, ez nehéz kérdés egy ilyen interjúban. Nem könnyű összefoglalnom két mondatban, úgy hogy láthatóvá váljék ennek a kutatásnak az izgalmassága. A védést követően az opponensek legfőként azt emelték ki, hogy láthatóan nagyon izgalmas volt számomra ez a kutatás, mert még a védés izgalmai sem tudták lelohasztani a lelkesedésem. Ez így is van, valóságos szellemi kaland volt, hihetetlenül érdekes a mi 19. századi irodalmunk.
És végül a kérdésre is válaszolva: Természetesen a dolgozat egyik feladata Salamon Ferenc életművének értelmezése volt, de úgy gondoltam, hogy ez csak úgy önmagában nem elég, ezért munkásságát megpróbáltam belehelyezni a szaktudományok 19. századi kialakulásának folyamatába. Mint kiderült, ez volt az egyik legtermékenyebb lépése a kutatásomnak, ugyanis Salamon példáján keresztül elég sok új dolgot tudtunk meg a magyar irodalom 19. századi dinamikájáról, intézményesülésének folyamatáról.
– Milyen szakmai, tudományos és emberi pályaívet képzelsz ma magadnak?
–Jövő év februárjában le kell zárnom a posztdoktori kutatásom, viszont hogy utána mi lesz, az az álláslehetőségeknek, családi döntéseknek és a sors játékának függvénye.
– A doktorin kívül mi az, amit fontosnak tartasz eddigi tevékenységedből?
– 2005 óta minden évben lehetőségem nyílt szemináriumokat tartani a BBTE Bölcsészettudományi Karán A 19. század második felének magyar irodalma elnevezésű tárgy keretén belül. A Láthatatlan Kollégium kritikai műhelyében születő írásaim mellett ezért az oktatói élményért vagyok a leghálásabb a sorsnak, az engem körülvevő embereknek.
– Milyennek ítéled romániai, erdélyi magyar közéleti érzékenységed?
– Erdélyi magyar irodalomtörténészként természetesen felelősséget érzek az itteni magyar kulturális kérdésekkel kapcsolatban. Amennyire tudásom és lehetőségeim engedik, szívesen önkénteskedem civil kulturális szervezeteknél. Úgy szeretek tevékenykedni, hogy kevéssé kerüljek reflektorfénybe, nem vagyok a nagy állásfoglalások, véleménynyilvánítások embere – úgy gondolom, megvannak ehhez közösségünkben a megfelelő személyek, közkatonákra is szükség van.
– Pillanatnyilag mivel foglalkozol?
– Bár nem a dolgozatom folytatásaként, de annak intézménytörténeti következtetéseit felhasználva nemrég kezdtem bele egy egyetemtörténeti posztdoktori ösztöndíjba, szintén a BBTE keretei között.
– Hogyan látod az anyanyelven való tanulás szerepét pályaválasztásodban?
– Ez nem hálás kérdés az én esetemben, hiszen magától értetődik: ha szüleim román iskolába járattak volna, most nem lennék magyar irodalomtörténész. El sem tudom képzelni, milyen más pályát választottam volna magam számára, és hogy hogyan látnám a világot.
A mi irodalmunk az, amely igazán nekünk és rólunk szól, a mi történelmünk az, amely segít megérteni, hogy most hol vagyunk, és miért van így, a mi kultúránk az, amely meghatároz bennünket, ezek nélkül nem érthetjük önmagunkat sem igazán.
– Mit nem kérdeztem meg, de szerinted fontos?
– Hogy hogyan látjuk, milyen státusa van annak a címnek, amit megszereztünk.Én körülbelül ahhoz a sikerhez hasonlítanám, amit magyartanár kollégáim elérnek egy-egy versenyen résztvevő diákjuk első helyezésekor. Ez volt a dolguk: megtanítani a diákokat valamire, és bizonyítást nyert, hogy elérték. Nekem is megvolt a dolgom, megírni ezt a dolgozatot. Az oklevél bizonyítja, hogy megtettem, amit vállaltam.
Mikor elballagtunk az egyetemről, mindenki pályát választott. Sokan elmentek tanítani, mások szakmát váltottak, néhányan maradtunk. A választott pálya igényei szerint ezután mindannyian tettük a kötelességünket.
Nagy István
Nyugati Jelen (Arad)2012. augusztus 11.
Háromezer résztvevőt várnak (Székölykök Gyermekfesztivál a Katrosában)
Tegnap délután kezdődött és vasárnap estig tart a katrosai Evita táborban a Székölykök Gyermekfesztivál, melyet idén A nagy játék – gyermekfesztivál az egész családnak jelszóval szerveztek meg.
Ezen a hétvégén kicsik és nagyok kipróbálhatják magukat a kézműves-foglalkozásokban, a népi játékokban vagy főzésben egyaránt. A rendezvénynek tavaly nagy sikere volt, mintegy ezerötszázan fordultak meg a táborban, idén háromezer résztvevőre számítanak. Tegnap már több százan, felnőttek és gyermekek vettek részt a megnyitó után elkezdődött tevékenységeken. A kézdivásárhelyi Next Egyesület és a Whokiqui csapat által második alkalomal szervezett rendezvény ötlete Gáspár Csongor fejéből pattant ki a magyarországi Györköcök Fesztivál mintájára. A katrosai Evita táborban a szervezők többnyire önerőből, valamint támogatók által felajánlott termékekből valósították meg a székelyföldi gyermekek hétvégéjét. A táborban példás rend uralkodik, a sátrak és jurták is helyükre kerültek, és mindenhol eligazító táblák láthatók. Tegnap délután a kézművesek egy része, a patkolókovács, a szövőnő, a fafaragó már élőben mutatta be „tudományát”.
A fesztivál legfontosabb tevékenysége a játék lesz, azok sokasága, kézműves-tevékenységek, kézművesvásár, koncertek, táncház, bábelőadás, mesemondás várja a látogatókat. Mivel a fesztivál az egész családnak szól, a szervezők igyekeztek úgy összeállítani a foglalkozásokat, hogy minden családtag megtalálja a kedvére valót, s a három nap alatt lesz baba-, illetve felnőttmegőrző is. Végig jelen lesz Ribizli bohóc, aki nemcsak énekel, hanem érdekes játékokkal, mesékkel szórakoztatja a kisgyermekeket. Ma elkészítik a Székölykök nagy családi fotóját is, melyre minden résztvevő felkerül, majd tábortűz és gyermekkoncertek lesznek. Gáspár Csongor főszervező elmondta: az idei rendezvény sokkal gazdagabb, mint az előző évi, több a koncert, és a műhelyek száma is sokkal több. A különlegességet az újrahasznosítható hulladékokból készült ruhák jelentik, és a résztvevők az üvegfújás rejtelmeibe is betekintést nyerhetnek. Ma másodszor látják vendégül a MeseHetest, a vasárnap esti fellépő a népszerű Folker lesz. A fesztivál vasárnap 19 órakor ér véget.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. augusztus 11.
Autonómiáról az EMI-táborban
Az EMI-táborban először állítottak fel önálló Autonómia-sátort. A Székely Nemzeti Tanács által szervezett tegnapi beszélgetésen a résztvevők arra keresték a választ, hogyan lehet mindenki által érthetővé tenni az autonómia jelentését.
A fogalom szervesen épült be a székelyföldi magyar közösségbe, mi több, immár a román közvélemény sem feltétlenül szitokszóként kezeli – szögezte le Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke. Az autonómia mint közigazgatási rendszer valószínűleg nem is fog beépülni a közember ismeretrendszerébe, ezért nem a működési mechanizmusok megismertetésére, hanem a folyamat pozitív hozadékaira kell fektetni a hangsúlyt. A szimbólumok szintjén – székely zászló, címer – rendkívül gyorsan megtörtént a megismerés, a befogadás, ebből talán az a tanulság is levonható, hogy az autonómia előnyeit elsősorban az érzelmi megközelítések erősíthetik – vélte az előadó, hiszen az autonómia-népszavazás tapasztalatai is ezt mutatják. A legegyszerűbb válasz ugyanis arra a kérdésre, hogy miért lesz jobb nekem, ha igennel válaszolok, az volt, hogy kevésbé függünk majd Bukaresttől. Árus Zsolt gyergyószéki elnök szerint egy egyszerű nézőpontváltással már most rengeteg dolgot autonóm módon lehetne működtetni Székelyföldön. Sportos példával élve, sokkal inkább egy önálló székelyföldi jégkorongszövetség megalakításán kellene például dolgozni, mint azon, hogy a román szövetség elnöke magyar legyen. Dabis Attila budapesti politológus, az SZNT megbízott európai diplomatája a dél-tiroli autonómiaküzdelem kapcsán kiemelte: ott – az államok közötti kedvező politikai egyezményeken túl – a folyamatos válsághelyzet is hozta, hogy az autonómiaküzdelem tömegméretű, sőt, erőszakos volt. Ilyen értelemben a dél-tiroli önrendelkezés megteremtése korántsem modellértékű Székelyföld vonatkozásában. A téma kapcsán kötetlen beszélgetés alakult ki az előadók és a hallgatóság között, amelyben a székelyföldi autonómia megteremtésének eredményei és buktatói egyaránt szóba kerültek. Csinta Samu moderátor Dabis Attila Dél-Tirolról szóló előadása előtt – a fiatal politológus több hónapig tanulmányozta az ottani intézmények működését, illetve mozgalmak történelmét – összegzésképpen elmondta: a médiának, de a közbeszéd egyéb fórumainak is döntő szerepe van abban, hogy az autonómia minél mélyebben és szervesebben épüljön be a köztudatba. (Dánél)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. augusztus 11.
Ismét hazudott a szociálliberális kormány
Egyértelműen látszik, hogy a székelyföldi megyéken kívül a magyarok lényegesen aktívabbak voltak a Traian Basescu államelnök felfüggesztéséről szóló július 29-i népszavazáson, ami teljes mértékben cáfolja a szociálliberális kabinet rágalomhadjáratát a magyarság ellen.
A romániai népszavazás kapcsán a kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) vezetői azonnal a magyarokat hibáztatták a referendum érvénytelensége kapcsán. A nyilatkozatok közül érdemes kiemelni például Puiu Hasotti művelődési miniszter véleményét, aki szerint a magyarokat a „kléruson” keresztül manipulálták, és megnevezte azokat az egyházakat, melyeken keresztül állítólag cselekedtek.
Kovászna megye liberális-demokrata párti (PDL) elnöke, Dan Manolachescu úgy véli, az USL-s kormányzat „gazdasági bojkottal” fog „bosszút állni” Kovászna és Hargita megyén, vagyis kizárja ezeket a megyéket a költségvetési listáról, ahogy azt „a szocialisták már megtették, amikor kormányon voltak”.
Az utolsók
A nyilatkozatok kapcsán az mno.hu annak járt utána, hogy az erdélyi nagyvárosokban, településeken és megyékben lévő részvétel mennyiben igazolja vissza, hogy a magyarok nagy arányú távolmaradása állt a népszavazás érvénytelensége mögött. Az elemzés során a legfrissebb etnikai statisztikákat is fölhasználtuk, hogy minél teljesebb képet kapjunk.
A legalacsonyabb részvétel a több mint nyolcvanszázalékos magyar többséggel rendelkező Hargita megyében volt, ahol 13,59 százalék ment el szavazni. A megyei települési adatokat böngészve egyértelműen látszik, hogy minél nagyobb egy városban vagy faluban a román népesség aránya, annál magasabb a részvétel és az elnök távozását kívánók aránya. Kovásznában hasonló a képlet, a románság magasabb aránya ott is magasabb részvételt generált. Érdekes jelenség
Maros megyében a magyarság aránya 37,8 százalék volt 2011-ben, míg a júliusi referendumon 35,07 százalék ment el. Marosvásárhelyen, ahol 47-48 százalékos a magyarság aránya, 33,22 százalék szavazott, de mindenképpen hiba lenne azt feltételezni, hogy csupán román nemzetiségűek mentek el szavazni a városban. Marosban is jól látszik az a tendencia, hogy minél nagyobb a magyarok aránya egy településen, annál kisebb a választói kedv.
Szatmár megyében 34,5 százalék a magyarok aránya, míg 29,15 százalék ment el voksolni. Ebben a megyében már láthatunk egy érdekes adatot, ami azt mutatja, hogy a magyarok aktivitása nem valószínű, hogy messze elmaradt a románokétól. Szatmárnémetiben 38 százalékos, a megyeinél magasabb a magyarok aránya, de a részvétel egy százalékkal nagyobb volt a szatmári átlagnál.
A románok sem szavaztak
Bihar megyében 25,2 százalék volt 2011-ben a magyarság aránya, ami csupán 9 százalékkal marad el a szatmáritól, mégis 41,35 százalék ment el szavazni, ami észak-erdélyi szinten a legmagasabb volt. Hasonlóan magas részvételi arány jellemezte Szilágy megyét, ahol 23,2 százalékos a magyarok aránya, mégis 38,53 százalék ment el szavazni. Ennek a két megyének a példáján világosan látszik, hogy a Székelyföldön kívüli magyarság lényegesen aktívabb volt, így nem lehet „egy kalap” alá vonni az egész közösséget, ahogyan azt a szociálliberális politikusok teszik.
Ha megnézzük azon erdélyi nagyvárosok részvételi adatait, ahol a magyarok aránya bőven öt százalék alatt van, akkor teljesen világossá válik, hogy a románság nagyarányú távolmaradása vezetett az érvénytelenséghez. Gyulafehérváron 34,96, Nagyszebenben 40, Vajdahunyadon 43,73, Temesváron 34,82, Besztercén 33,20 és Nagybányán 31,55 százalék voksolt. Ezek az adatok egyértelműen mutatják, hogy az erdélyi románság is igen komoly szerepet játszott abban, hogy Basescu továbbra is elnök maradhat.
Kovács András
MNO2012. augusztus 12.
Gyorsul a magyarság „porladása"
Minél alacsonyabb volt egy adott településen a magyar nemzetiségűek aránya Romániában, annál nagyobb volt a számbeli csökkenés – állapította meg Kiss Tamás és Barna Gergő, akik a 2011-es népszámlálás magyar vonatkozásait összegezték. Arra is fölhívták a figyelmet, hogy az erdélyi magyarságon belül egyre dominánsabb szerepet játszanak a Székelyföldön élők.
2011-ben tartottak népszámlálást Romániában, amelynek előzetes eredménye szerint az ország népessége 12,2 százalékkal csökkent, így 19 042 936 fő élt keleti szomszédunkban. A Regátban a népességcsökkenés mértéke 13,1 százalékos volt, szemben az erdélyi 10,3 százalékos értékkel. A veszteség az ország keleti/délkeleti megyéiben volt a legnagyobb, míg viszonylag kismértékű volt a népesség csökkenése Temes és Kolozs megyékben, illetve a magyar többségű Hargitában és Kovásznában. A jelentős magyar lakossággal bíró Maros, illetve Bihar megyékben szintén jóval az átlag alatti volt a népességcsökkenés – olvasható Kiss Tamás és Barna Gergő tanulmányában.
Székelyföldön a magyar népesség csökkenése 7 százalékos volt, ami jóval az országos érték alatti, és megfelel a 2002–2011 közötti változásnak. A Partiumban a magyar népesség az országos átlagnak megfelelően alakult, és szintén megfelel az 1992–2002 közötti folyamatoknak. Közép-Erdélyben már az országos átlagnál kedvezőtlenebb folyamatokat találtak. Az igazi probléma azonban a szórványrégiókban észlelhető, ahol – amellett hogy az országos folyamatoknál jóval kedvezőtlenebb a magyar népesség számának alakulása – a demográfiai szétporladás az egy évtizeddel korábbiakhoz képest is felgyorsult – szerepel a tanulmányban.
Visszaszorulás a városokban
A szerzőpáros azt is megállapította, hogy minél alacsonyabb volt egy adott településen a magyarok aránya 2002-ben, annál jelentősebb volt a számbeli csökkenés. A magyar többségű és magyar dominanciájú településeken a népességcsökkenés az országos átlag alatti, viszont a szórvány- és a szórványosodó közösségek esetében meghaladja a 30, illetve a 20 százalékot – teszik hozzá.
Az eredmények azt mutatják, hogy jelentős mértékben megváltozott az erdélyi magyar népesség belső szerkezete. A százezer fölötti nagyvárosokban élők aránya 1992 és 2011 között 26-ról 21 százalékra esett, miközben a (nem metropolisz-övezethez tartozó) falvakban lakóké 38-ról 44 százalékra nőtt – olvasható a tanulmányban.
Tömbösödés A magyarok társadalmi pozícióira negatívan hat, hogy a közösség egyre nagyobb hányada koncentrálódik rurális jellegű településeken. E mellett az erdélyi magyarok „tömbösödése” is figyelemre méltó jelenség. 2002-höz képest 48-ról 53 százalékra nőtt azok aránya, akik magyar többségű közigazgatási egységben élnek, a székelyföldiek pedig – az 1992-es 33 százalékkal és a 2002-es 35 százalékkal szemben – immár a teljes erdélyi magyar közösség 38 százalékát teszik ki – olvasható az elemzésben.
Az elvándorlást illetően 2000-et követően Lengyelország mellett Románia vált a legfontosabb kelet-európai kibocsátó országgá. A népszámlálási eredmények is megerősíteni látszanak azokat a feltételezéseket, miszerint 2-2,5 millió román állampolgár tartózkodik életvitelszerűen külföldön. A legnagyobb mértékben a moldvai régió, illetve Dél-Erdély érintettek az elvándorlásban, míg a legkevésbé épp a magyarok által nagyobb arányban lakott területek, a Székelyföld, a Partium, Közép-Erdély, illetve a magyarok által kisebb arányban lakott Bánság – állítja a szerzőpáros. Kovács András
mno.hu
Erdély.ma2012. augusztus 12.
Összefog-e a kuruc és a labanc?
Mindenki összefogna a nemzeti ügyek érdekében, de valamennyien másként – vonhatjuk le a következtetést az EMI-táborban elhangzott előadások nyomán. 2012 a választások éve Romániában, de Szerbiában is. Ennek kapcsán merült fel, hogy a magyar szervezetek jobb szereplése érdekében össze kellene-e fogniuk a különböző feleknek, és ha igen, akkor milyen módon. Az előadás felvetése az volt, hogy van-e lehetőség „kuruc-labanc” összefogásra.
Dévavári Zoltán, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke helyi, délvidéki szempontból közelítette meg az összefogás kérdését. Kifejtette, úgy látja, nem pártoknak kell összefogniuk, hanem az egész társadalomnak, mind a politikai, mind a civil szervezetekkel. Vannak azonban Délvidéken is, akikkel nem. Dévavári szerint nagyon sokat ártanak a magyar ügyeknek azok a személyek, akik szerb pártok színeiben szerepelnek, hiszen a magyar érdekeket alárendelik a hatalom akaratának, megosztva a közösséget, ők – a VMSZ-alelnök szerint – „magyarul beszélő, de nem magyar lelkű” személyek.
„Össze tudunk-e fogni, és ha igen, akkor miért nem?”
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke szerint a kérdés a következő: „Össze tudunk-e fogni, és ha igen, akkor miért nem?”. Toró úgy látja, a három erdélyi magyar pártnak közösen kellene megfogalmazni a nemzetpolitikai kérdéseket, és együtt is képviselni ezeket a román állami érdekekkel szemben. Ezért félre kellene tenni mindenféle pártpolitikai érdeket – jelentette ki Toró.
Az EMNP-elnök hozzátette, az őszi parlamenti választásokkal kapcsolatosan egy dolgot le kell leszögezni: a Néppárt mindent megtesz annak érdekében, hogy a másik két párttal összefogjon a minél jobb választási eredmények érdekében. Ugyanakkor hozzátette, az RMDSZ a helyhatósági választásokon elért nyolcvanszázalékos sikerének köszönhetően valószínűleg nem lesz nyitott az összefogásra. Toró leszögezte, nemtelen egyezségek kötésére a Néppárt nem lesz hajlandó.
Az EMNP-elnök elmondta: sok még a nyitott kérdés a választási törvénnyel kapcsolatosan is, de a jelenlegi helyzet az, hogy hat képviselői és három szenátori hely megszerzésével már biztosan be tud kerülni a parlamentbe bármilyen párt. Így a magyarság parlamenti képviselete teljesen biztosnak látszik, még akkor is, ha nem lesz összefogás.
Ékes Ilona fideszes parlamenti képviselő szerint az összefogásra az Európa Parlamentben van reális lehetőség, ahol a magyar képviselők pártszínektől függetlenül állhatnak ki a magyar érdekekért – ez azonban nem mindig működik.
Székelyhon.ro2012. augusztus 12.
Elektronikus jogtár a kisebbségnek
Önkormányzatban dolgozóktól oktatókon át érdeklődő állampolgárokig minden réteg számára kínálja a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet azt az elektronikus jogtárat, amelyet a hivatal honlapján lehet használni. A kategóriákra osztott, kulcsszavakkal is elérhető tartalmon több mint egy évet dolgoztak, a végeredményt sajtótájékoztatón mutatták be Kolozsváron.
Nincs többé szükség arra, hogy hivatalos közlönyök hosszas lapozgatásával leljük fel a kisebbségiként számunkra fontos előírásokat. A MinLex elnevezésű menüpont, amelyet a https://ispmn.gov.ro/page/minlex címen érhetünk el, olyan jogszabályokat tartalmaz – összesen 549-et –, amelyeket a rendszerváltás előtt hagytak jóvá, és még sokáig érvényben voltak, vagy a rendszerváltás után fogadtak el.
Okos, hatékony kereső A honlap böngészőinek dolgát megkönnyítendő számos keresési motort dolgoztak ki az intézmény munkatársai. Hogyha pontosan ismerjük a jogszabály számát és dátumát, akkor egyenesen eljutunk a kért szöveghez, de a dokumentum érvényessége szerint is kereshetünk, vagy akár típusa, területe alapján. Érdemes ezekről a lehetőségekről is szót ejteni, ugyanis jócskán megkönnyítik a dolgunkat: a jogszabály típusai között megtaláljuk az alkotmányt, a törvényeket, a kormányhatározatokat, a kormányrendeleteket, a sürgősségi kormányrendeleteket, a Románia által ratifikált nemzetközi egyezményeket, az alkotmánybírósági döntéseket, valamint a miniszteri rendeleteket. A legkülönfélébb területek szerint is kereshetünk, az egészségügy/szociális szféra, gazdasági szféra, igazságszolgáltatás, intézményrendszer, kárpótlás, közigazgatás, kulturális és közélet, média, nemzetközi egyezmény, oktatás, politikai képviselet, romapolitikák, vallás területeit érintő kérdéseinkre könnyedén választ kaphatunk. További segítséget jelent az, hogy előre megadott kulcsszavakat is betápláltak a rendszerbe, a 205 pont között az albánoktól a zsidókig, az adatvédelemtől a visszaszolgáltatásig számtalan kifejezés közül választhatunk. A sajtótájékoztatón Bogdán Andrea és Mohácsek Magdolna projektkoordinátorok azt is elmondták, hogy a román nyelvű szövegek mellé, ha lehetséges volt, a magyar fordításokat is feltöltötték, s ezek az ország hivatalos nyelvén megjelenő dokumentumoknak mintegy felét teszik ki. Arra is figyeltek, hogy ha egy jogszabály csak részleteiben szól a kisebbségi kérdésekről, akkor külön feltüntessék a vonatkozó törvénycikkeket, azt azonban fontosnak tartották, hogy a teljes szövegkörnyezetet is megjelenítsék. Egyéb, a kisebbségiek számára fontos, de nem közvetlenül róluk szóló szövegeket szintén meg lehet találni a honlapon, így például a választási rendszert, a kárpótlási eljárásokat, a kisebbségvédelmi intézményeket rögzítő előírásokat. Az adatbázis a 2012. március 23-i állapotot tükrözi, de készítőinek terve az, hogy folyamatosan kövessék a változásokat, és az új, illetve módosított jogszabályokat mielőbb feltöltsék a honlapra.
Nincs többé kifogás Korábban már kiadtak egy ilyen jellegű gyűjteményt, az internetes változat azonban napra készen tartható, és mindenki számára könnyen elérhető – szögezte le a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója, dr. Horváth István. Markó Attila államtitkár, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője arról beszélt, hogy bár a kisebbségi nemzetek számára jól kidolgozott jogi háttér létezik Romániában, a törvények alkalmazásával gondok vannak. Erre is jó lehet a MinLex mint eszköz, hiszen alkalomadtán könnyen fellelhető a szükséges dokumentum, a jogalkalmazók nem hivatkozhatnak arra, hogy nem ismerik az előírásokat.
Kustán Magyari Attila
Erdélyi Riport (Nagyvárad)2012. augusztus 13.
Vona az EMI-táborban: a Jobbik is számít az erdélyi szavazatokra
A nemzetpolitikai műhelyként és fesztiválként szervezett EMI-tábor fősátrában szombaton Vona Gábor a magyar nemzetpolitikáról, az idei Kárpát-medencei választásokról és a Jobbik politikájáról tartott előadást.
A Jobbik elnöke kijelentette: „pártja szívesen együttműködne a Fidesszel abban, hogy eltakarítsák a magyarországi politika színteréről a Magyar Szocialista Pártot (MSZP)". Hozzátette, nem az a baja az MSZP-vel, hogy baloldali, hanem az, hogy nemzetellenes. „A Kádár rendszerben félrevezetett emberekkel, és az azóta megszerzett politikai és gazdasági pozíciókkal visszaélve nemzetellenes politikát folytat. Az MSZP állandó nemzetpolitikai kockázatot jelent az Országgyűlésben" – jelentette ki a Jobbik elnöke.
Vona Gábor szerint megannyi stratégiai kérdésben a Fidesz sem különbözik az MSZP-től. Ha az MSZP váltaná a Fideszt „ugyanúgy szervilis politikát folytatna az Európai Unióval és a szomszédos országokkal, mint a Fidesz, és ugyanazt a cigányságpolitikát folytatná, mint a Fidesz" – vélte a Jobbik elnöke.
Vona Gábor úgy értékelte, a Fidesz-kormány bizonyos szempontból még a Bajnai- és Gyurcsány-kormányoknál is gyengébben teljesített. Nem hozott fordulatot a magyar gazdaságban. „Ma azért kell megküzdenünk, hogy még jobban eladósodhassunk. Ez abszurd" – állapította meg a Jobbik elnöke, utalván a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalásokra. Úgy értékelte, hogy a Fidesz nemzetpolitikában végrehajtott fordulatát a Jobbik katalizátorként serkentette.
A Jobbik elnöke szerint a Fidesz arra készül, hogy a 2014-es választásokon „erőből ledarálja ellenzékét". Ezt a célt szolgálja a választásokat megelőző regisztráció terve is, amellyel az ellenzéki pártok mozgásterét próbálja beszűkíteni. Vona szerint a szavazni vágyók előzetes regisztrációján alapuló választás a politika eldurvulásához vezet, mert a regisztráció lezárultával már csak egymástól tudnak „választókat rabolni" a pártok.
Vona Gábor kijelentette: pártja számít az erdélyi szavazatokra, és ezek megszerzéséért a maga korlátozott eszközeivel kampányolni is fog Erdélyben. Hozzátette azonban, hogy a Jobbikot nem a szavazatszerzés lehetősége fordította a leszakított nemzetrészek felé, ezért, ha nem kapnak szavazatokat Erdélyben, akkor sem változtatnak nemzetpolitikai elképzeléseiken. MTI
Erdély.ma2012. augusztus 13.
Bővült a ma rajtoló Kolozsvári Magyar Napok programkínálata
[INTERJÚ] Minden eddiginél színesebb programkínálatból válogathatnak a résztvevők a ma kezdődő, idén harmadik alkalommal megszervezett Kolozsvári Magyar Napokon (KMN), amely egy héten keresztül kulturális eseményekkel, kerekasztal-beszélgetésekkel, kézműves-foglalkozásokkal, koncertekkel várja az érdeklődőket. A nyitógálát ma este 7 órától a magyar opera épületében tartják. Az egyre terebélyesebbé váló rendezvény új kihívások elé állítja a szervezőket – többek között erről faggattuk Gergely Balázst.
– Két éve még azt nyilatkozta a Krónikának, hogy a hitetlenkedés falát kellett áttörni ezzel a rendezvénnyel, tavaly pedig már arról beszélt, mindenki beláthatta, a magyar napokra igenis van igény. Idén talán minden eddiginél nagyobb várakozás előzi meg a magyar napokat. Mit gondol, megfelel az egyre növekvő elvárásoknak a rendezvénysorozat?
– Erre a kérdésre érdemben a rendezvény végén lehet majd választ adni, mindenesetre bízunk benne, hogy így lesz. Több hónapos szervezőmunka áll mögöttünk, és az egész szervezőstáb nevében nyugodt lelkiismerettel mondhatom: minden tőlünk telhetőt megtettünk azért, hogy ne okozzunk csalódást.
– Milyen új kihívásokkal kellett szembenézniük a szervezés során? Mennyire vált rutinszerű feladattá a munka a csapat számára, kitart még az első két év lelkesedése?
– Az új verseny új kihívást jelent. A körülmények az elvárásokhoz mérten évről évre változnak, nekünk, szervezőknek pedig elsőszámú feladatunk, hogy alkalmazkodjunk az adott helyzethez. Idén bizonyos események megnehezítették a szervezést, példaként említhetem az önkormányzati választásokat, ez sok időt és energiát igényelt az amúgy is szűkös kapacitásból. Mi mindvégig szem előtt tartottuk, hogy a Kolozsvári Magyar Napok nem válhat semmiféle politikai kampány áldozatává, így igyekeztünk mindkét feladatra maximálisan összpontosítani. Ami a rutint illeti, nyilvánvaló, hogy harmadik alkalommal már sokkal olajozottabban zajlik a szervezés, összeállt egy kitűnő szervezőcsapat, de ez önmagában nem elég. Az olimpián is nap mint nap láthattuk, hogy a rutin nem minden, lelkesedés és akarat nélkül a kimagasló esélyes is könnyedén vesztessé válhat. Szerencsére a lelkesedésünk nem kopott meg az elmúlt években, ezt pedig jelentős mértékben a nagyszerű kolozsvári közönség támogatásának köszönhetjük.
– A rendezvény mára bejáratottá vált, számoltak a veszéllyel, hogy esetleg ellaposodik, vagy három a magyar igazság? Milyen lényegesebb változtatásokat emelne ki?
– Természetesen, hosszú távon a KMN esetében is fennáll az ellaposodás veszélye, de megítélésem szerint egyelőre az emelkedőn felfele haladunk. Messze vagyunk még a csúcstól, rengeteg a jó ötlet, elképzelés, és az is nagy segítség, hogy egyre többen vagyunk, és segítjük egymást. Rengeteg civil, egyházi és oktatási intézmény kapcsolódott be a szervezésbe, s ez biztató a jövőre nézve. Nem tudom, hogy mikor jutunk fel a csúcsra, de igazából nem is érdekel. Úgy élem meg, hogy minden évben teszünk egy-egy lépést felfele azon a mesebeli hegyen, amely talán tényleg az égig ér.
– Hogyan sikerült előteremteni a magyar napok anyagi fedezetét a gazdasági válság körülményei között?
– Paradox módon, a válságos gazdasági helyzet ellenére az idén több pénzből gazdálkodhatunk, mint a korábbi években. A rendezvényt egyrészt idén maximálisan felkarolta a magyar kormány, ezt a jelentős anyagi támogatás mellett az is jelzi, hogy kiemelt fontosságú nemzeti intézménnyé nyilvánították a szervezésre létrehozott Kincses Kolozsvár Egyesületet. Emellett a városi és megyei önkormányzatok vezetői is felismerték a magyar napokban rejlő lehetőségeket, talán rájöttek arra, hogy az Európa Kulturális Főváros címre pályázó Kolozsvár szempontjából a KMN még sokat hozhat a konyhára. A korábbi évekhez képest így a rendezvénysorozat a megtűrt kategóriából átkerült a támogatott kategóriába, s ez mindenképpen biztató a jövőre nézve. A harmadik, számomra talán legfontosabb tényező a helyi üzletemberek viszonyulása a rendezvényhez, ugyanis egyre bővül az a magánvállalkozói kör, amely a magáénak érzi ezt az ügyet, s hajlandó áldozni is rá. Nélkülük, hosszú távon nem állhatna önálló, stabil alapon a Kolozsvári Magyar Napok.
– A szervezői teendők miatt nyilván nem lesz alkalma valamennyi eseményen részt venni. Mely programpontokat nem hagyja majd ki semmiképpen?
– Erre még nem tudok válaszolni. Szívem szerint mindenhova elmennék, de ez nyilván lehetetlen. A körülmények függvényében igyekszem minél több rendezvényen részt venni.
– Tavaly a kezdés előtt azt remélte, hogy zökkenőmentesen zajlik majd a rendezvény. Idén már senki nem kételkedik ebben, ráadásul az időjárás is kedvezőnek ígérkezik. Mit vár el mégis az idei magyar napoktól?
– Első alkalommal kisebb csodaként éltük meg, hogy ilyet is lehet Kolozsváron. A második évben azért szurkoltunk, hogy ne haljon hamvába a rendezvény. Idén az tenne igazán boldoggá, ha az emberek úgy viszonyulnának a magyar napokhoz, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Egyszerűen azért, mert meggyőződésem, hogy ami az augusztusi Kolozsváron történik, valóban a világ legtermészetesebb dolga.
Ünnepi nyitógála a magyar operában
Reggel 10 órakor, toronylátogatással kezdődik a 3. Kolozsvári Magyar Napok, majd könyvbemutatókra, kiállításokra, borkóstolóra várják az érdeklődőket. A hivatalos nyitóünnepségre a hagyományokhoz híven a Kolozsvári Magyar Opera épületében kerül sor 19 órától. A toronylátogatásra 10 évnél idősebb gyerekeket és a felnőtteket várják a szervezők, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség képviselői. A borkóstolót 18 órától, az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület Bocskai/Avram Iancu téri székházában tartják, a részvevők a Fehér megyei csombordi Takács Attila pincészetének kínálatával ismerkedhetnek.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)2012. augusztus 13.
Véget ért a nyolcadik alkalommal megszervezett EMI-tábor
A székelyföldi önrendelkezési törekvések kérdéskörével foglalkoztak elsősorban a tegnap véget ért, 8. alkalommal megszervezett EMI-tábor előadásain. A Hargita megyei Borzonton lezajlott, nemzetpolitikai műhelyként és fesztiválként szervezett rendezvényen az autonómia mellett Trianon revíziójának esélyeit is latolgatták az előadások meghívottai.
Balczó Zoltán, az Országgyűlés jobbikos alelnöke meglepő kijelentést tett az autonómiakérdésben. Kifejtette, számukra sohasem volt kétséges, hogy a magyarországiaknak kötelességük kiállni a határon túli magyarok önrendelkezésének érdekében. Hozzátette, úgy tudta, hogy a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által megfogalmazott autonómiastatútum olyan dokumentum, amelyet minden székelyföldi érvényesíteni akar, hiszen annak szövege tartalmazza mindazokat a törekvéseket, amelyek a székelyföldi önrendelkezést jelentik.
Nemrégiben azonban egy erdélyi politikusokkal és más közéleti személyiségekkel sorra került találkozón azzal szembesült, hogy beszélnek ugyan róla, de igazából senkinek nincsenek tiszta elképzelései arról, mit kellene tenniük az autonómia megszerzéséért. Ily módon a magyar politikum sem tudhatja, hogy mi mellett is álljon ki – mutatott rá Balczó Zoltán.
A hallgatóság soraiból vetették fel a kérdést, hogy miért az autonómiáról beszélünk, miért nem inkább Trianon revíziójáról. Balczó Zoltán kifejtette, a jelenlegi világpolitikai kontextusban semmiféle lehetőség nincs a revízióra. Hozzátette, vannak ugyan, akik szerint arra hivatkozva, hogy az egyezményt aláíró országok már nem is léteznek, érdemes volna jogi úton érni el ennek felülvizsgálatát, de ő úgy látja, ennek sikerére nincs reális kilátás.
Teljesen más hangot ütött meg Kőszegi Zoltán, a Fidesz parlamenti képviselője. Kijelentette, ha a Fidesz tovább tud erősödni, és sikerül Magyarországot egy gazdasági, illetve más tekintetben is erős országgá tenni, akkor hivatalosan is fel lehet vetni a revízió kérdését. A fideszes politikus meglátása szerint erre már akár nyolc év múlva is sor kerülhet.
Egy másik előadás keretében Dabis Attila politológus, Ferencz Csaba, az SZNT állandó bizottságának tagja, valamint a gyergyószéki SZNT részéről Árus Zsolt fejtette ki meglátásait a kérdésben. A kiindulópont a dél-tiroli németek autonómiája volt.
A beszélgetés során kiderült, hogy mint működő modell ideális lenne, de a kivitelezés, az oda való eljutás a Székelyföldön aligha alkalmazható, hiszen teljesen más a politikai kontextus. Ugyanazok a politikai lépések, amelyek sikeresek voltak Dél-Tirol esetében, itt nem valószínű, hogy működnének. Az észak-olaszországi minta így lényegében csak abban a tekintetben lenne jó a Székelyföldön, hogy rá lehetne mutatni, az autonómia nemcsak a székelységnek lenne hasznos, hanem az itt élő románságnak, sőt az egész Romániának, hiszen az elnyomott, kirabolt Dél-Tirol az önrendelkezés megszerzése után hatalmas gazdasági fejlődésen ment át, aminek mindenki hasznát látja.
AZ EMI-tábor fősátrában szombaton a magyar nemzetpolitikáról, az idei Kárpát-medencei választásokról és a Jobbik politikájáról hangzottak el előadások. Vona Gábor, a Jobbik elnöke kijelentette: pártja szívesen együttműködne a Fidesszel abban, hogy eltakarítsák a magyarországi politika színteréről a Magyar Szocialista Pártot (MSZP). Hozzátette, nem az a baja az MSZP-vel, hogy baloldali, hanem az, hogy nemzetellenes.
„Az MSZP állandó nemzetpolitikai kockázatot jelent az Országgyűlésben” – jelentette ki a Jobbik elnöke. Úgy értékelte, hogy a Fidesz nemzetpolitikában végrehajtott fordulatát a Jobbik katalizátorként serkentette. Vona Gábor kijelentette: pártja számít az erdélyi szavazatokra, és ezek megszerzéséért pártja a maga korlátozott eszközeivel kampányolni is fog Erdélyben.
Hozzátette azonban, hogy a Jobbikot nem a szavazatszerzés lehetősége fordította a leszakított nemzetrészek felé, ezért, ha nem kapnak szavazatokat Erdélyben, akkor sem változtatnak nemzetpolitikai elképzeléseiken.
Krónika (Kolozsvár)2012. augusztus 13.
Rémhírkeltés az EMI táborával kapcsolatban
Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) táborának szervezői után a román belügyminiszter is cáfolta, hogy a székelyföldi Borzonton zajló összejövetelen éleslövészetet tartanának a "Székelyföld felszabadítására jelentkező fiatalok" számára, amint azt korábban internetes források közölték.
Mircea Dusa belügyminiszter az Agerpres hírügynökségnek elmondta, "nem lehetséges, hogy egy olyan romániai táborban, ahol szervezőként a Hargita Megyei Tanács elnöke is részt vesz, éleslövészetet tartsanak". Kijelentette, a tábor szervezői kérésére a román hatóságok vizsgálják, ki próbált rémhírt kelteni a táborral kapcsolatban.
A miniszter közölte, Hargita megye parlamenti képviselőjeként korábban is valamennyi alkalommal tiltakozott, amikor "egyes civil szervezetek és alapítványok idejöttek és autonómiáról, Székelyföldről kezdtek beszélni". Hozzátette, természetesnek találja a fiatalok kikapcsolódását szolgáló táborok szervezését, de nem helyesli, hogy ezekben a táborokban olyan hivatalosságok is megjelenjenek, akik Trianon felülvizsgálatáról és egy "Románia közepére elképzelt" autonómiáról beszélnek.
Mircea Dusa biztosította a közvéleményt, hogy a román állam hatóságai garantálják a térségben az alkotmány tiszteletben tartását. Hozzátette: "valószínű, kormányszinten is kell ezekről a témákról beszélnünk, tekintettel a román és a magyar kormány együttműködésére és jó kapcsolataira".
Az egyik internetes videó-megosztó portálon csütörtökön jelentek meg olyan kisfilmek, amelyeken magyarul beszélő terepruhás férfiak és nők lőgyakorlatának a képei láthatók. A képek alatt a következő felirat szerepelt: "Mi vagyunk a román megszállás alól Erdélyt felszabadítani hivatott Székely-Magyar Nemzetőrség. Ha csatlakozni szeretnél, keress fel minket a borzonti EMI- táborban". A feliraton a tábor egyik szervezőjének a neve és telefonszáma is megjelent. A képsorokat több román televízió is bejátszotta híradójában.
Soós Sándor, az EMI-tábor főszervezője az MTI-nek elmondta, a televíziós híradásokat követően több táborlakó fiatalt is telefonon rendeltek haza a szülei. Hozzátette, maguk kérték a rendőrséget, derítse ki, és fedje fel: ki töltötte fel a rémhírkeltő kisfilmeket a világhálóra. Maguk is nyomozásba kezdtek, és a helyszín alapján azt feltételezik, hogy a felvételek a magyarországi Páty lőterén készültek. A főszervező különlegesnek találta, hogy már három nappal a kisfilmek közzététele előtt megjelentek a táborban a rendőrség lőfegyverekre szakosodott csoportjának a képviselői, akik a tábor területén szervezett íjászati programot ellenőrizték.
Soós kijelentette, ha a hatóságok nem azonosítják a film feltöltőjét, annak a gyanúja is felmerül, hogy az EMI-tábor lejáratását célzó titkosszolgálati akcióról van szó.
Népújság (Marosvásárhely)2012. augusztus 13.
Beszélgetés Fazekas László, felvidéki református püspökkel
Isten nem véletlenül teremtett minket magyarnak
Az Algyógyi keresztyén ifjúsági központban szervezte idei nyári táborát a komáromi református gyülekezet. A táborvezető, Fazekas László, a szlovákiai Református Egyház püspöke, aki egyben a komáromi gyülekezet lelkipásztora is.
Őt kérdeztük a tábor jellegéről, ittlétük céljáról. És persze szóba kerültek a felvidéki és erdélyi magyarság közös gondjai is.
– Régi vágyunk volt a gyülekezettel ellátogatni Erdélybe. Ezért az idei gyermektáborunknak itt kerestünk megfelelő helyszínt. Interneten találtam az algyógyi központra, ami nagyszerű táborhelynek bizonyul. Ez alkalommal azonban megpróbáltuk a szülőket, nagyszülőket is bevonni a táborozásba, hogy a családok is közelebb kerüljenek egymáshoz. Így állt össze egy negyvenfős csapat, gyerekekből szülőkből, nagyszülőkből, akikkel aztán felkerekedtünk, hogy legyőzve az 550 kilométeres távot itt tölthessünk egy szűk hetet. Ittlétünk a szokásos csendes hetek programja szerint zajlik. Délelőtt biblia témát vezetünk fel gyermeki szemszögből megközelítve, majd a gyermekekkel és felnőttekkel külön csoportban fejtegetjük a szentírás üzenetét. Este evangelizációs istentisztelettel zárul a nap. A délutánokat pedig arra fordítjuk, hogy megismerjük a vidéket.
– Röpke egy hét alatt mit sikerült megismerni Hunyad megyéből, illetve Dél-Erdélyből?
– Elsőként természetesen az algyógyi termálfürdőt, illetve ennek környékét látogattuk meg, aztán voltunk Vajdahunyadon, ahol a helyi lelkész vezetésével ismerkedhettünk a vár történelmével, egy délutánt Déván töltöttünk, és Gyulafehérvár, illetve környékének megismerése is szerepel a programban. Mivel én is ritkán fordultam meg Erdélyben és a csapatban vannak olyanok, akik még soha nem jártak erre, minden újszerűen hat. Nagyon szép vidék ez. Ami pedig az itt élő magyarságot illeti, úgy hiszem, ugyanazokkal a nehézségekkel küzdünk, hiszen elszakítottságban élünk Trianon óta és ezt mindannyian érezzük.
– Mennyire szoros a kapcsolat a felvidéki és erdélyi református egyházak között?
– Eddig is létezett egyfajta kapcsolat, de 2009. május 22. óta ez még elevenebbé vált, azáltal, hogy létrejött a Magyar Református Egyház, amelynek tagja lett a Kárpát-medence minden református egyházkerülete. Tavaly, mi, mint Szlovákiai Református Keresztyén Egyház is taggá váltunk, egy ratifikációs csatolmány által. Ezenkívül, a Felvidéki Református Egyház testvér-egyházkerületi viszonyban van a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettel, Csűry István püspök úrral nagyon jó a kapcsolatunk, kölcsönösen látogatjuk egymást, és próbáljuk ezt a kapcsolatot úgy rendezni, hogy ne csak felső, egyházvezetői szinten, de egyházmegyei, sőt gyülekezeti szinten is szorosabbra fűzzük a szálakat.
– Milyen lélekszámú a felvidéki református egyház és hogyan alakult a lélekszám az utóbbi években?
– Tudvalevő, hogy az első Csehszlovák Köztársaság idején még Kárpátalja is hozzánk tartozott, és tulajdonképpen ettől számolhatunk egy különálló református egyházzal. Viszont 1938-ban megtörtént a visszacsatolás, és akkor újra a magyarországi református egyházhoz tartoztunk. A második világháború után újra kellett szervezni a Szlovákiai Református Egyházat, és jelenleg, a 2001-es statisztika alapján 110 ezer református van Felvidéken. Közülük olyan 18-20 százalék szlovák ajkú. Mindig is voltak szlovák reformátusok, de főleg az elmúlt húsz évben a számuk erősen megnövekedett. Egyre erősebb az asszimiláció, és egyre több gyülekezet vált nyelvet. Ez annak köszönhető, hogy a magyar iskolákat egymás után zárják be, és a magyar szülők akkor vagy utaztatják gyermeküket egy távolabbi magyar iskolába, vagy beíratják egy közeli szlovák tanintézménybe. De ezeknek a gyerekeknek a kulturális gyökerei elszegényednek, elsorvadnak, gyakran el is vesztik a kulturális kapcsolódásukat és ezt követően asszimilálódnak. Nagyon sok gyülekezetünk van, ahol ezt az asszimilációt szemmel követhetjük, és megtörténik a nyelvváltás, amikor magyar gyülekezetből átáll szlovák ajkú gyülekezetté, amikor már szlovákul tartják az istentiszteletet. Tehát a szám így alakul: most a 2011-es statisztika alapján 98 ezer és valahány száz a reformátusok száma, de ez sajnos elég pontatlan adat.
– Erdélyben is egyre gyakrabban találkozni román reformátusokkal, kétnyelvű szertartással. Felvidéken, ahol szintén történelmi magyar egyháznak számít a református, hogyan kezelik ezt a kétnyelvűséget?
– Ma már kétnyelvű egyház vagyunk. Szlovákia keleti részén, Kassától keletre és Kassa környékén 1994-ben alakult két szlovák egyházmegye. Ezt a szlovák lelkipásztorok és egyházi vezetők kérték. Hál’Istennek békességben megvagyunk. Gyűléseinket eleinte két nyelven tartottuk, az utóbbi időben pedig tolmácsot biztosítunk, hogy szlovákra fordítsa a magyar nyelven elhangzó beszédeket, és úgy tűnik, idő és nyelvi pontosság szempontjából is ez a jobbik megoldás. A szlovák gyülekezetekbe igyekszünk szlovák anyanyelvű lelkészeket kihelyezni, ha vannak jelentkezők a teológiára, de vannak magyar lelkipásztorok is, akiknek szlovák érettségijük van, vagy jól beszélik a szlovák nyelvet. Komáromban is megtörténik, hogy a rokoncia révén egy-egy család kétnyelvű szertartást igényel akár keresztelő, akár esketés vagy temetés esetén. Tehát megpróbáljuk az evangéliumot hirdetni mindenkinek. Az asszimilációt nagyon nehéz megállítani, pedig én azt tartom, hogy Isten nem véletlenül teremetett minket magyarnak, mint ahogy nem véletlenül teremtett valakit szlováknak sem, és mindez érték és ezt meg kellene őrizni. Én az asszimilációt nem tartom keresztyén dolognak, sőt Krisztus ellenesnek, evangélium ellenesnek tartom.
– Sajnos az asszimiláció Erdélyben sem lankad. Külső látogatóként azonban sikerült-e még olyan értékekre találni itt, amiért esetleg visszatérnek e vidékre?
– Mindenképpen. Én úgy látom a csapaton, hogy mindannyian örülnek ennek az egyhetes ittlétnek, mindenkinek sikerült itt lelkiekben, szellemiekben gazdagodnia. És ha Isten éltet bennünket, biztos vagyok benne, hogy visszatérünk, ha nem is pont ide, de Erdély más vidékére, megismerni az itteni történelmi, kulturális értékeket, találkozni a magyar közösségekkel, mert mindenképpen jó tudnunk egymásról, hogy ha kell, akkor erkölcsileg, vagy bármi más módon segíteni tudjunk egymáson.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)2012. augusztus 13.
Nekünk már semmi nem árt
Romániának állandóan felszólító leveleket küldözgetnek. Brüsszelből az Európai Bizottság (EB), Velencéből a Velencei Bizottság. Józsi Manuella Borrozó, az EB elnöke éppen most szólított fel újólag, hogy vetnénk véget a belpolitikai csatározásoknak. De ez nem olyan egyszerű. Az ország déli fele a kormánnyal, Pontával és Antonescuval tart.
Ők elmentek szavazni Băsescu ellen. Az északi fele (Erdély és Moldva nagy része) a volt elnökkel tartott, bojkottálta a népszavazást, s így ő nyert. A belügyminiszter lemondott, mert nem tudta megszámolni a szavazásra jogosultakat. Most az egyetlen megoldás az lenne, ha az országot kettéosztanák. A déli felét adnák az ideiglenes elnöknek, Antonescunak és Pontának, másik felét, az északit Băsescunak.
Egyik jobb, mint a másik.
A Velencei Bizottság viszont megfenyegette azokat, akik az alkotmánybíróságot fenyegetik. Szakértők azt mondják, hogy ez a sok politikai csatározás árt a gazdaságnak. Ez nem igaz, mert ami nincs, annak semmi sem árthat. Mondják, hogy menekülnek a beruházók, és hogy a tavalyhoz képest negyvenöt százalékkal visszaestek a befektetések. Ezt miért kell búsulni? Ha nincs beruházás, nincs munka, nem kell dolgozni. Az alkalmazottak szerint úgyis semmiért, potyára dolgoznak. És akkor már a népi bölcsesség szerint: jobb potyára szépen ülni, mint potyára dolgozni. A szárazság miatt csökken a termés és a társadalmi össztermék másfél százalékkal. Ez ellen mit tehetnek a politikusok? Nem hordhatják a vizet a földekre! Az Olt is olyan kicsike, hogy maholnap még egy vedret sem lehet benne megmeríteni. 2009-ben még 300 000 hektárt tudtunk öntözni, de mára már csak 100 000-et, mert az öntözőcsöveket és -berendezéseket azóta is szorgalmasan lopják tovább. Idén a gazdák nem panaszkodhatnak, hogy nem lesz ára a pityókának. Ára, az lesz, csak krumpli nem. Az optimisták viszont azt mondják, hogy nem baj, ha nem terem semmi, mert úgyis mindent külföldről hozunk be. A szakértők azt is állítják, hogy ez a politikai cirkusz több milliárd euróba kerül. Na és? Van pénzünk elég! Csak a népszavazási ceremóniára 95 millió lejt dobtunk ki. Ha nem lett volna rá pénz, nem szervezték volna meg. De volt. És kell is lennie, ha van pénzünk törleszteni a valutaalaptól még 2009-ben kért eurókölcsönt, amiből 12 milliárdocskát elköltöttünk. Visszaadni potom 13,4 milliárdot kell. Olvasom, hogy ennek nagy részét a román központi bank állja (9,8 milliárdot) saját valutatartalékaiból, mert van neki 32 milliárdja. Ha van, akkor miért nem tőle kértünk kölcsön? Olcsóbban adhatta volna, mint ezeridegenek. Ráadásul e hitel sokba is került. De minden relatív. Akinek sok eurója van, az örülhet, mert a sok politizálás miatt egyre több lejt adnak az euróért. Nagyjából minden növekedésben, és ezzel is jól járnak valakik. Nőnek a bankkamatok, az üzemanyagárak, az infláció, a villany, a gáz és általában mindennek az ára. Szerencsére most jó a fűtés, s ez legalább nem kerül semmibe.
Kuti János
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. augusztus 13.
Új iskolát avattak Kézdialmáson
A hét végén megszervezett kézdialmási falunapok legkiemelkedőbb mozzanata a tegnapi iskolaavatási ünnepség volt. A rendezvényre eljött Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke és Sógor Csaba európai parlamenti képviselő, valamint a két testvértelepülés, Szihalom és Püspökszilágy küldöttsége is.
Az új római katolikus plébános, Kopácsi Ferenc által megtartott ünnepi szentmisét követően a házigazdák vendégeikkel, a környékbeli polgármesterekkel és a hazalátogató kézdialmásiakkal a községházával szemben lévő új iskolaépülethez vonultak, de a szűnni nem akaró zápor miatt csak a szalagvágást tekinthették meg, az ünnepséget az új tanintézmény legnagyobb termében, a majdani étkezdében tartották meg. Az avatószalagot Kelemen Hunor és Tamás SÁndor, a megyei önkormányzat elnöke vágta el.
A kézdialmási oktatás rövid történetét két tanuló ismertette, eszerint az első iskola 1826-ban alakult egyházi iskolaként Demeter György kántortanító irányítása alatt. 1886 és 1889 között épült fel a két tantermes iskola, amelyet öt évvel ezelőtt bontottak le. 1948-ban államosították a tanintézményt, de az alsó épület, a mai napig is iskolaként működő egykori iskolakápolna a rendszerváltás után visszakerült az egyház tulajdonába, ezért szükségessé vált egy iskola építése. Az intézmény 1994-ben, páter Kelemen Didák halálának kétszázötvenedik évfordulóján felvette a tudós pap nevét. Házigazdaként Molnár István polgármester köszöntötte falusfeleit és a vendégeket, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy az öt évvel ezelőtti álom valósággá váljék. Külön kiemelte dr. Pál Andor vállalkozó nevét, aki meghitelezte a munkálatokat, nélküle nem kerülhetett volna sor az avatóünnepségre.
A polgármester azt is közölte, a háromszintes épületben kilenc tanterem, iskolaműhely, étkezde, konyha található. Kelemen Hunor örömét fejezte ki, hogy újabb iskolát adtak át itt, a Székelyföldön, ahol a nehéz időkben is lehetett építkezni a közösség javára. Sógor Csaba a befektetett tudás hatalmára hívta fel a hallgatóság figyelmét.
A megyei tanfelügyelőség részéről Keresztély Irma főtanfelügyelő szólalt fel és nevezte az iskolaavatást rendkívüli eseménynek nemcsak a község, hanem egész Háromszék életében. Azt sem rejtette véka alá, hogy a két-három évesre tervezett beruházás a pénzügyi nehézségek miatt öt esztendő alatt készült el. Ígérte, hogy a kivitelező cég felé igyekeznek a legrövidebb időn belül törleszteni a felgyűlt tartozást.
A püspökszilágyi küldöttség, önkormányzat és egyházközség nevében Tordai Sándor polgármester, Szihalom delegációjának nevében pedig Bóta József Sándor polgármester mondott ünnepi beszédet, majd átadták jelképes ajándékaikat Tamás Károly iskolaigazgatónak. Az ünnepi beszédek után Kopácsi Ferenc plébános megszentelte és megáldotta az új tanintézményt. Az iskolaavatás a magyar és a székely himnusz közös eléneklésével ért véget. Közreműködött a kézdivásárhelyi Tanulók Klubjának fúvószenekara. Az ünnepség végén az érdeklődők megtekintették az új iskolát.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. augusztus 13.
A Mikó-ügyről a Szilágyságban
A Mikó-ügy következményeire és a www.13020.ro honlapra hívta fel a figyelmet Winkler Gyula szombaton Szilágysomlyón, ahol a hatodik alkalommal megszervezett Youth Festen vett részt – tájékoztat közleményben az RMDSZ sajtóirodája.
Mint írták, a fiatalok és fiatal önkormányzatisok fórumán sokan jelezték, hogy ismerik és követik a Mikó-ügy fejleményeit.
Az RMDSZ európai parlamenti képviselője kiemelte, hogy a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása olyan döntés, amely politikai szempontból a visszarendeződés lehetőségét hordozza magában, ezért egyformán veszélyes Székelyföldön, a Szilágyságban vagy a Bánságban, és veszélyes az egész erdélyi magyar közösségre. Winkler Gyula arra kérte a szilágysági fiatalokat, csatlakozzanak a tiltakozó mozgalomhoz, és vegyenek részt szeptember elsején az Igazság napja megmozduláson, amikor nagyszabású tiltakozást szerveznek a Székely Mikó Kollégium védelmében.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. augusztus 13.
Érsekség: politikai akarat és pénz sincs a pápai látogatásra
XVI. Benedek pápa romániai látogatáshoz hiányzik az „igazi politikai akarat” – fogalmazott korábbi megkeresésünkre válaszolva a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség.
Megerősítették: az egyházvezetőség csak a sajtóból ismeri Andrei Marga volt külügyminiszter a látogatással kapcsolatos bejelentését, hivatalos értesülést továbbra sem kaptak.
Az érsekség szerint egyelőre nem érdemes foglalkozni a látogatással, ugyanis a politikai akarat hiánya mellett, az sem az sem elvetendő szempont, hogy a látogatás kivitelezése nagyon sok pénzbe kerül.
Az ortodox pátriárka kell meghívja
Mint korábban írtuk, mivel a katolikus egyház erdélyi képviselői egyelőre nem kaptak hivatalos értesítést az eseményről, fenntartásokkal kezelik a tervezett látogatást.
Tamás József püspök a maszol.ro-tól értesült az egyházfő tervezett látogatásáról, amit az időközben leváltott Andrei Marga külügyminiszter jelentett be. „A pápai látogatás számomra új dolog, erről még nem hallottam semmit, nem tájékoztattak arról, hogy ilyesmiről szó lenne" – válaszolta megkeresésünkre. Közölte: érdemben csak akkor tudna nyilatkozni a sajtónak, ha az esetleges látogatásról hivatalosan is értesítik.
Darvas Kozma József esperes arról tájékoztatott, hogy azt ilyen meghívásoknak megvan a maguk protokollja a diplomáciában. „A szabály az, hogy az adott ország többségi egyházának a vezetője, jelen esetben a román ortodox pátriárka kell meghívja a szentatyát az országba" – fogalmazott az esperes.
„Elengedik" Erdélybe?
Darvas Kozma József emlékeztetett, a korábbi pápa 1999-es látogatásakor is ez volt a dolgok menete. II János Pál látogatásakor természetesen a fővárosban volt Jakubinyi György, a magyar hívek erdélyi főpásztora is. „Az érsek úr nagyon ragaszkodott ahhoz, hogy a pápa Erdélybe is eljöjjön, de bizonyos bukaresti körök ezt szándékosan megakadályozták" – mondta az esperes.
Az erdélyi magyar katolikusok akkor azt szerették volna, ha II. János Pál ellátogat Csíksomlyóra, a román görög-katolikus hívek Balázsfalvára látták volna szeretettel.
Maszol.ro2012. augusztus 14.
Az USA külügyi államtitkár-helyettese Antonescuval tárgyal
A romániai belpolitikai helyzetről tájékozódott hétfőn Bukarestben Philip Gordon amerikai külügyi államtitkár-helyettes, aki Crin Antonescu ideiglenes államfővel folytatott tárgyaláson kijelentette, hogy Washingtont „nyugtalanítják" a romániai belpolitikai fejlemények.
Gordon először Traian Basescu felfüggesztett államfővel találkozott zárt ajtók mögött, majd Antonescu fogadta őt a román elnöki hivatalban. Ez utóbbi találkozó kezdetén – amikor a média képviselői még jelen lehettek a teremben – az államtitkár-helyettes kifejtette, hogy Washingtont nyugtalanítja a romániai politikai helyzet, hiszen Románia baráti ország: az Egyesült Államok stratégiai partneri viszony ápol Bukaresttel, ezért Washingtont érdekli „a romániai demokrácia, valamint az intézmények függetlensége".
Antonescu szerint szükséges volt a mostani találkozó, hogy tisztázzák a Romániában kialakult helyzetet. Gordon hétfő délután Victor Ponta román miniszterelnökkel is találkozik.
Az amerikai diplomata látogatására azt követően került sor, hogy július elején felfüggesztette a román parlament Traian Basescut, akinek a leváltásáról július 29-én népszavazást szerveztek. A szavazók elsöprő többsége Basescu menesztése mellett voksolt, de a részvételi joggal rendelkező választók 46 százaléka vett részt, ami elmarad az érvényességhez szükséges 50 százalék plusz egy főtől. Az Alkotmánybíróság azonban augusztus 31-re halasztotta a döntést arról, hogy érvényes volt-e, vagy sem a népszavazás. A taláros testület arra hivatkozva határozott így, hogy „ellentmondásos" adatokat kapott az illetékes hatóságoktól arra vonatkozóan, hány szavazati joggal rendelkező állampolgár szerepel a választói névjegyzékben.
Pénteken José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke levélben szólította fel a román miniszterelnököt, hogy tegyen meg mindent az alkotmánybírák függetlenségének tiszteletben tartása érdekében.
MTI
Erdély.ma2012. augusztus 14.
Újabb magyarellenes incidens Nagyváradon
Nagyvárad városközpontjában egy élelmiszerüzlet eladónője szó szerint kidobott egy asszonyt az üzletből csak azért, mert magyarul beszélt.
Nagyvárad központjában, az OTP bankkal átellenben a Kert (Avram Iancu) utcán lévő élelmiszerüzletben történt a megdöbbentő eset múlt pénteken délelőtt tizenegy óra körül. Deme Emília váradi asszony hat éves kislányával tért be oda vásárolni. Az üzletben volt egy idős hölgy is, aki magyarul kérdezte az egyik elárusítónőt, hogy mi van a rétes tésztában, mert cukorbeteg, és nem ehet meg bármit. A bajok már ekkor elkezdődtek, hiszen – mint Deme Emília mondja –, az elárusítónő gyalázkodó szavakkal illette a nénit: „Micsoda szemtelenség! Hányszor jössz még ide kérdezősködni?! Nem szégyelled magad, Romániában élsz, és nem tudsz románul!? Tedd vissza azt a rétest és takarodj az üzletből!” – idézte az elárusító szavait Deme Emília, aki ekkor közbeszólt: azzal próbálta megoldani a konfliktushelyzetet, hogy ő tud magyarul és majd ő lefordítja neki azt, amit a néni mondott. Ez csak olaj volt a tűzre, mert az elárusítónő ekkor őt kezdte szidalmazni, többek között ezt mondta neki: „Ha te is magyarul beszélsz, tűnj el innen, megcsókolhatják a magyarok a se…met!”
Dulakodás Dulakodni, lökdösődni kezdett, rácsapott a panaszos hátára, majd megragadta a bal karját és kidobta az üzletből. Odakint egy arra járó pár fogta meg Deme Emíliát, aki az úttestre esett volna, hiszen a meglehetősen megtermett elárusítónő nagyot lendített az egyébként kis termetű, sovány áldozaton. Mindez Deme Emília kislányának szeme láttára történt, aki sírva fakadt a látottak miatt. Deme Emília a továbbiakban elmondta, hogy az esetnek az öreg néni mellett tanúja volt a másik elárusítónő is, és a kiérkező üzletvezető is hallott valamit az incidensből. Az üzletvezető kérte meg őt arra, hogy bocsásson meg az elárusítónőnek, mint mondta, a lány azért viselkedett így, mert nagyon rossz napja volt. A sértett válaszképpen elmondta: „Én segíteni szerettem volna az elárusítónőnek. Én is román származású vagyok, de ilyen megaláztatás még soha nem ért engem. Ez a viselkedés megbocsáthatatlan!” Ezek után Deme Emília hívta a 112-es segélyhívószámot, nem sejtve, hogy újabb kellemetlenség szenvedő alanya lesz. Mint Deme Emília lapunknak elmondta, a vonal végén egy női hang nagyon kedvesen beszélt vele, és azt kérdezte tőle, hogy szüksége van-e orvosi ellátásra. Az asszony azt válaszolta, hogy szerencsére nem, ekkor kapcsolták a rendőrséget. A panaszos megpróbálta elmondani, mi történt, de a rendőr félbeszakította, mondván, hogy ne beszéljen annyit, mert ez különben sem rendőrségi ügy, forduljon a fogyasztóvédelemhez. „Ezt én teljesen érthetetlennek tartom, hiszen agresszió áldozata voltam, és azóta is nyugtalan vagyok. A rendőr egyszerűen lerázott” – összegezte a rendőrség hozzáállását Deme Emília, aki értesítette az esetről a Fogyasztóvédelmi hivatalt. Mint mondta, nem tudja, hogy a rendőrséget felkeresi-e személyesen. A román verzió
Nem egyszerűen tagadja, hanem az ellentétét állítja a Deme Emília által elmondottaknak az agresszióval megvádolt eladónő, a munkatársa és a Kert utcai üzlet vezetője. Kedden ugyanis felkerestük az ominózus élelmiszerüzletet, ahol az agresszióval megvádolt elárusító elmondta, hogy egy hölgy jött hozzá és kérdezett tőle valamit magyarul. Az eladónő saját elmondása szerint csak annyit válaszolt a néninek, hogy nem tud magyarul, ami felháborította a fiatal nőt, azaz Deme Emíliát. Mint az elárusítónő megjegyezte, a munkaszerződése nem kötelezi arra, hogy ismerje a magyar nyelvet. Ezt követően azt állította, hogy a panaszos követte őt az egész üzleten keresztül, sértegetni kezdte, többek között hülye parasztnak nevezte. Az eladónő elmondása szerint ő az utolsó pillanatig nem sértegette Deme Emíliát. Kérdésünkre válaszolva az eladó azt is tagadta, hogy erőszakkal dobta volna ki Deme Emíliát az üzletből, ugyanakkor értetlenkedését fejezte ki az ügy miatt, azt feltételezve, hogy a panaszos így akar pénzt kicsikarni belőle.
Előítélet Az eladónő kolléganője is mindent tagadott: azt is, hogy a társa sértegette az idős hölgyet, vagy Deme Emíliát, és azt is, hogy erőszakkal dobta volna ki, bár azt azért hozzátette, hogy a kolléganője a könyökénél fogva tessékelte ki Deme Emíliát az üzletből. Végezetül megszólalt az időközben az üzletbe érkező Ana Simut üzletvezető is, aki a másik két nővel megegyező verziót adott elő a következőképpen: „Annak a nőnek be kellett volna vásárolnia és mennie a dolgára, és nem kellett volna parasztnak és idiótának neveznie az elárusítónőt. Én mindezt nem hallottam, mert a vitának a legvégére értem ide, de a másik elárusítónő mesélte, hogy így volt. Kint volt a fogyasztóvédelem, büntetést szabott ki. Én is intézkedtem, ilyesmi nem fog többé megtörténni, de tudja hogy van ez, nem lehet az emberek száját befogni.” Arra a kérdésünkre, hogy a fogyasztóvédelem milyen büntetést szabott ki az elárusítónőnek, az üzletvezető nem válaszolt, ugyanakkor tagadta azt, hogy a magyar nénit gyalázta volna az eladó, sőt, az üzletvezető szerint az eset éppen fordítva történt, azaz Deme Emília sértegette az eladónőt. „A lány nem köteles tudni magyarul, ha valaki kötelezni fogja erre, akkor megtanul, de ha nem, nem” – tette hozzá Simut. Mikor jeleztük, hogy a sértett az elmondottaknak éppen az ellenkezőjét állítja, Ana Simut ezt válaszolta: „mindenki azt mond, amit akar. De mi itt hárman vagyunk, akik ugyanazt állítjuk. Ön kinek hisz? Érdeklődjön afelől, hogy milyen családból származik. Nekünk soha semmi bajunk nem volt velük, de nem tudom, mi ütött belé. Mi bocsánatot kértünk tőle. Mit akarhat még? Valószínűleg pénzt akar a lánytól, mert ezek erre hajtanak, hiszen szegények, mint a templom egere. Még jó, hogy nem verte meg otthon magát, hogy utána azt mondja, hogy az üzletben verték meg.” Arra a kérdésünkre, hogy ha mindeddig nem volt bajuk a sértettel, akkor ő miért találta volna ki most ezt az ügyet, Ana Simut azt válaszolta, hogy Deme Emília csak ritkán vásárol náluk, és megismételte, hogy valószínűleg akar valamit a lánytól. Az üzletet egyébként a fogyasztóvédelmi hivatal szóbeli figyelmeztetéssel büntette. Pap István
erdon.ro
Erdély.ma2012. augusztus 14.
A próbakő neve Mikó
Úgy tűnik, kissé nyugisan poroszkálunk a Mikó-ügy mellett, holott hosszú évek óta igazi, nagy lehetőség a közösségi kísérletekre. Egészen pontosan azt felmérni, hogy képes-e a magyar közösség valami fontos ügy mellett kiállni, ugyanis érthető okok miatt a politikusai ezt nem szeretik feszegetni, s mielőtt tovább lépnénk, itt elkelne pár mondatnyi magyarázat.
Tucatnyi kolumnát összeírunk arról, hogy egyre keményebb és magasabb falnak ütközik a véleményét érvényesíteni akaró román értelmiség a politika által behálózott média miatt, és ezért már veszélybe került a szabad véleménynyilvánítás, ugyanakkor a hazai magyar közösség nem működtet még csak kísérletképpen sem ilyesmit.
Ugyanis míg a román értelmiség több blogportálon is átlátható módon, tucatszám megosztja egymással és a nagyközönséggel a véleményét, és ily módon legalább rávilágít a létező kommunikációs katasztrófára, a magyarok még csak meg sem kísérlik ezt. Mert nekünk tévénk nincs ugyan, de ugye milyen szép számban rádiózunk, és milyen sok újságunk van – a tömbben. Amely médiával pedig csak annyi a baj, hogy gazdasági és – sajnos – létszámbeli okok miatt túlságosan közel van, vagyunk a politikusokhoz.
Ez persze nem baj, hiszen nem leprások azok, az embernek lehet politikus barátja, komája, szomszédja, elmehet vele biciklitúrára, de igenis, veszélyes az újságíró és a politikus közelsége, amikor kényes kérdések merülnek fel. Ennek pedig egyszerű oka van, a hitelesség kérdése. A politikai mindennapokba nagyon sok minden belefér, ha az ember sikereket akar elérni, a média pedig más szinten működik, és ha túl közel vagyunk – márpedig ez van –, az olvasó nem kaphat két, jól elkülöníthető véleményt, ami meg a maga során erősíthetné az ügyet.
Ezért kissé gyanakodva szemléltem előbb a mikós www.13020.ro) honlapot, de alaposabb szemügyre vétel után megnyugtató például a kezdeményezők listája, hiszen a politikusokat kell megbíznunk, hogy többek közt a közösségi vagyonunkat megvédjék. Mert a Mikó az, és ha rossz törvény miatt veszélybe kerül, törvényt kell változtatni, és meg kell mozgatni minden követ, hogy az intézményt az kezelje, akire a létrehozó közösség rábízza azt. Ez a feladat.
Willmann Walter
Székely Hírmondó Erdély.ma