udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
4699
találat
lapozás: 1-30 ... 2851-2880 | 2881-2910 | 2911-2940 ... 4681-4699
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2012. augusztus 23.
Totalitárius diktatúrák áldozatainak emléknapja
Augusztus 23-án, az 1939-es Molotov–Ribbentrop paktum aláírásának évfordulóján tartják a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapját.
A második világháború kitörésének küszöbén az egész világon óriási megdöbbenést okozott, hogy 1939 augusztusában megnemtámadási megállapodást kötött egymással a sztálini Szovjetunió és a náci Németország. Tény, hogy a paktum megkötése idejére kudarcot vallottak az együttműködési tárgyalások Moszkva és a nyugati hatalmak között, miközben a szovjet vezetésnek a Távol-Keleten fel kellett vennie a harcot a behatoló japánokkal. Sztálin ebben a helyzetben döntött a kommunista mozgalmat is erkölcsi válságba sodró kiegyezés mellett Hitlerrel, akinek ugyancsak kapóra jött az alkalom: ekkor már Lengyelország, majd utána Nyugat-Európa lerohanása lebegett a szeme előtt.
A szovjet–német megnemtámadási szerződést 1939. augusztus 23-án írta alá Moszkvában Vjacseszlav Molotov szovjet külügyi népbiztos és Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter. A hét cikkből álló, eredetileg tíz évre kötött egyezményben a felek arra kötelezték magukat, hogy tartózkodnak „az egymás ellen irányuló minden erőszakos ténykedéstől, minden támadó cselekménytől és minden támadástól, akár külön, akár más hatalmakkal együtt”. Az egyezmény az aláírással azonnal életbe lépett. A ratifikációs folyamat 1939. szeptember 24-én zárult, amikor – miután a náci Németország szeptember 1-jén megtámadta Lengyelországot – már javában zajlott a második világháború, s a paktum titkos záradékának értelmében folyamatban volt a lengyel területek szovjet megszállása is. Berlin ugyanis a megnemtámadási egyezmény mellett az érdekövezetek rögzítésére is ajánlatot tett Moszkvának, ami aztán a szerződés titkos záradékában helyet is kapott.
A szovjet és a náci diktátor kiegyezése kettejük konfliktusát csak elodázta: azt követően, hogy meghódította Európa nyugati felét, s már nem fenyegette a kétfrontos harc, Hitler felrúgta az 1939. augusztusi 23-i megnemtámadási megállapodást annak titkos záradékával együtt, és 1941. június 22-én elindította hadosztályait a Szovjetunió ellen.
A 2008 júniusában Prágában tartott nemzetközi konferencián Václav Havel volt cseh államfő nyomatékosította: Európa rendkívüli felelősséget visel a nácizmusért és a kommunizmusért, azért a két totalitárius rendszerért, amelyek ezen a földrészen születtek. A tanácskozás résztvevői vetették fel ekkor, hogy augusztus 23-át nyilvánítsák a totalitárius rendszerek áldozatainak emléknapjává. 2008 szeptemberében magyar, észt, brit, német és lett képviselők hasonló értelmű nyilatkozattervezetet terjesztettek az Európai Parlament elé, amely 2009 áprilisában állásfoglalást szavazott meg a totalitárius rendszerekről, s ebben javasolta az emléknap megtartását. 2011. június 10-én Luxembourgban lengyel–magyar–litván kezdeményezésre fogadták el az Európai Unió igazságügyi miniszterei azt a dokumentumot, amely a totalitárius rendszerek által elkövetett bűncselekmények áldozatainak emléknapjául a Molotov–Ribbentrop paktum aláírásának évfordulóját, augusztus 23-át jelölte meg.
Az európai emléknapot tavaly tartották meg az első alkalommal – 2011. augusztus 23-án európai uniós kormányzati szintű konferenciát rendeztek a soros EU-elnök Lengyelország fővárosában, a Varsói Felkelés Múzeumában. A résztvevők közös nyilatkozatot írtak alá arról, hogy felelősséggel viseltetnek az áldozatok iránt, s mindent megtesznek annak érdekében, hogy hasonló cselekmények soha többé ne fordulhassanak elő. Kinyilvánították továbbá, hogy támogatják az Európai Emlékezés és Lelkiismeret Platformjának létrehozását, amelynek keretében több országot átfogó kutatóhálózatot állítanak fel a totalitárius rendszerek kutatására.
Az idei európai emléknap rendezvényeinek helyszíne Budapest. Ma a Terror Háza Múzeumban megemlékezést tartanak az Európai Unió képviselőinek (igazságügy-miniszterek, államtitkárok) részvételével, majd Remigijus Simasius litván igazságügyi miniszter megnyitja a Karas Pro Karo / Háború után háború, Szovjetellenes fegyveres ellenállás Litvániában 1944 és 1953 között című kiállítást. Az emléknap keretében a Parlament épületében konferenciát is rendeznek, és az európai emlékezetintézetek képviselői közös nyilatkozatot írnak alá.
Szabadság (Kolozsvár)2012. augusztus 23.
1939–1944–2012. augusztus 23.
Diktatúrák áldozataira emlékezünk
Amikor 1939. augusztus 23-án kézjegyükkel hitelesítették a nemzetiszocialista Németország és a kommunista Szovjetunió közötti szerződést, mindkét külügyminiszter tudta, hogy ezzel bevonul a történelembe.
Arra viszont biztosan nem gondoltak, hogy hét évtized múlva miként tekint majd a demokratikus világ a szégyenteljes paktumra és következményeire. Az akkori és a mai világ szemében is egyaránt furcsa a nemzetiszocializmus és a kommunizmus közötti megállapodás, amelyet Molotov–Ribbentrop-.paktumként ismertek meg – bár jó ideig annak rendkívül fontos, csak jóval később napvilágra került titkos záradékai nélkül. A tíz évre kötött szerződésben a felek kötelezték magukat, hogy tartózkodnak „az egymás ellen irányuló minden erőszakos ténykedéstől, minden támadó cselekménytől és minden támadástól, akár külön, akár más hatalmakkal együtt”. Tíz év békét ígért tehát a megállapodás, amiből, mint tudjuk nem lett semmi (1941 nyarán kitört kettejük közt a háború). De még azelőtt, 1939 szeptemberében, Lengyelországnak a második világháború kitörését jelentő náci lerohanása közben – a paktum titkos záradéka értelmében, amely érdekszférákra osztotta fel Európa északkeleti és déli részeit – a Szovjetunió megszállta Lengyelország keleti területeit, mintegy elindítva azt a folyamatot, amely a II. világháború befejezésekor a szovjet érdekszférában, Európa keleti részén a kommunista rendszerek uralomra juttatását jelentette.
2008-ban Václav Havel volt cseh államfő Prágában, az Európa lelkiismerete és a kommunizmus elnevezésű nemzetközi konferencián arról beszélt, hogy földrészünk rendkívüli felelősséget visel a két totalitárius rendszerért, a nácizmusért és a kommunizmusért, hiszen mindkettő innen indult. Bár a kettő között számos az eltérés, nagyon sok a hasonlóság is, hangsúlyozta az egykori „disszidens” Hável, mindenekelőtt az, hogy mindkettő bűnös. Már akkor felmerült az ötlet, hogy augusztus 23-át a totalitárius diktatúrák áldozatainak emléknapjává nyilvánítsák. Még ugyanazon év szeptemberében magyar, észt, brit, német és lett képviselők az Európai Parlament elé terjesztettek egy hasonló javaslatot, amelyet az EP 2009 tavaszán el is fogadott, javasolva az emléknap megtartását.
Az idősebb nemzedék bizonyára tudja, hisz a maga bőrén érezte itt, Romániában is, mit jelent a totalitárius diktatúra, a fiatalabb, szerencsére, nem. A totalitarizmus – a XX. században akár fasiszta, akár nemzetiszocialista, akár kommunista mezt öltött – mélységesen demokrácia- és népellenes. Hasonlít abban, hogy felszámolja a többpártrendszert és ezzel a másfajta vélemény létjogosultságát, magát többnyire undorítóan isteníttető diktátor kezébe juttatja a vezetést, maga alá gyűri a médiát, amely csak egyetlen hangon beszélhet, a nép érdekképviseleti szerveit legfeljebb névleg, minden reális tartalomtól kiürítve tartja meg, és, nem utolsósorban, a titkosrendőrségen keresztül fizikai és lelki terrorral megfélemlít, akár gátlástalanul fizikailag megsemmisít embereket, akiket mellesleg minden áron „újtípusúvá”, a hatalmat feltétlenül kiszolgálóvá akar átalakítani.
Hogy Románia megemlékezik-e ma a totalitárius diktatúrák áldozatairól, nincs adatunk. Az ország számára mindenképpen emlékezetes 1944. augusztus 23., amelyet 1945 után sokféleképpen neveztek. Előbb úgy, mint amelyiken „a dicsőséges szovjet hadsereg felszabadította hazánkat”, utóbb, amikor a szovjetekkel összerúgtuk a port, „fegyveres felkelés”-ként, még később „az antikapitalista és antiimperialista nemzeti felszabadító forradalom” kezdetének. Hogy manapság pontosan mi is? Az egyöntetű, egyhangú megítélés még várat magára – ha egyáltalán lesz ilyen. Neves történészek augusztus 23-i államcsínyként (Antonescu diktátor eltávolításaként) emlegetik, amelynek révén Románia átlépett Németország mellől a nyugati szövetségesek táborába (amiért a világháborút lezáró békeszerződés során megkapta jutalmát).
Augusztus 23. a totalitárius diktatúrák áldozatai európai emléknapjaként másodszer kerül megrendezésre, a főrendezvény ezúttal Budapesten lesz, az Európai Unió képviselőinek részvételével. Nyilván nem véletlenül kezdődik a megemlékezés a Terror Házában. Az első emléknapot tavaly a lengyel fővárosban, a Varsói Felkelés Múzeumában tartották.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)2012. augusztus 23.
Kolozsvár második felszabadulása
Itt az idő, hogy többé ne puha kásával étessenek, az téged csak puhánnyá s finnyássá tehet – figyelmeztette Imre herceget Szent István királyunk bő ezer évvel ezelőtti intelmeiben. A Kolozsvári Magyar Napok szervezői tudják: akis lépések és kis kérések ideje leáldozott, lehet és érdemes nagyot álmodni és tenni Erdély földjén is. Három esztendeje óvatosan, némi félelemmel indult útjára a rendezvény, hiszen nem tudtuk, milyen lelki traumát okozhat az ide született vagy ide telepített románoknak több ezer magyar látványa Mátyás király szobrának árnyékában. A (remélhetőleg végleg) letűnt rendszerben jobb volt befogni a szánkat, Funar idejében pedig minden eszközt bevetettek, hogy befogják. Az optimisták titokban reménykedtek, hogy lesz még „magyar Kolozsvár”, a pesszimisták könnyezve emlegették a nemzetünket kerékbe törő Trianont, és kiutat nem találtak.
Kolozsváron azonban a hitből élők tábora győzött, húszévnyi totyogás és botladozás után joggal mondhatjuk: 1940. szeptemberét követően ismét szabad lett a 696 éves kincses város. A legkisebbektől a kamaszokig, az örök ifjakon keresztül az agg bácsikák és nénikék táboráig mindenki egy emberként élte meg a Magyar Napokat. Igazi közösséget alkotunk és hagyományt teremtünk, a hazától elszakítottak új felszabadulását ünnepeljük. Forradalom nem tart mozgásban annyi embert, mint ez az egyhetes ünnep. Olyanok térnek haza boldogan, akik emberöltő óta a határt is alig lépték át. Az Erdélytől távol élők ma már szabadságukat is úgy időzítik, hogy részesei lehessenek a közös ünnepnek. Programok százai várták a sokadalmat, a Főtéren minden este húszezer magyar szív dobbant egy ritmusban. A legfontosabb és legnagyobb ajándék, amit ezekben a napokban Kolozsvár kaphatott: végérvényesen és visszavonhatatlanul elhisszük, hogy jó magyarnak lenni az újra megtalált városban. Büszkén és vidáman is meg lehet élni a kisebbségi létet idegenek kellős közepében. Köszönjük meg elnyomóinknak, mert ha nem fojtják belénk a szót, ha eszükbe nem jut tudatosan pusztítani épített örökségünket, ha nem veszik el évtizedekre alkotókedvünket és nem rontják meg hitünket, talán nem is tudjuk átérezni, mit jelent emelt fővel ünnepelni. Ha soha nem hagytuk el Kolozsvárt, akkor is most tértünk haza igazán. Színesebbek a házak, és szebbek a terek, nyolc napig más a világ. Magyar. „Ezért hát kövesd szokásaimat, a tieid közt kimagasló így leszel, s az idegenek dicséretére szert így teszel” – szól a szent király Imre fiához. Ha a következő nemzedékek is követik amostani utat, nem kell attól félni, hogy Kolozsváron nem lesz magyar, akiért a Főtéren felcsendüljön a Himnusz.
Nánó Csaba
Erdélyi Napló (Kolozsvár)2012. augusztus 23.
Fogatlan oroszlán kerül vissza Cotroceni-be
Beszélgetés Eckstein-Kovács Péter egykori elnöki tanácsossal
A 2008-as választások után került első magyarként a Cotroceni-palotába Eckstein-Kovács Péter, két és fél éven át volt Traian Băsescu személyi tanácsadója. A kolozsvári magyar politikust az államelnök leváltása körüli botrányos fejleményekről kérdeztük. – Az előző román államfőknek nem volt kisebbségügyi tanácsosuk. Iliescuhoz és Constantinescuhoz képest Bãsescu magyarbarátnak tekinthető? – Nem mondanám, hogy magyar- vagy kisebbségbarát. Megítélésében abból kell kiindulni, hogy hajóskapitány volt, ahol az emberek származása nem számít, csak az egymásrautaltság. A bányában vagy a hajón csak az számít, milyen ember vagy, ha jön a vihar.
– A magyar politikusok közül talán ön ismerheti leginkább a román államfőt. Milyen volt Bãsescu kapcsolata a magyarsággal? – Én azt látom, hogy az erdélyi magyarság helyzete nagyban függ attól, hogy milyen Románia és Magyarország kapcsolata. Ha a két ország között „verekedés” van, akkor az erdélyi magyarság óhatatlanul annak közepére kerül. Emiatt fogalmazódott meg bennünk – Toró T. Tiborral közösen –, hogy Bãsescu menjen el Tusnádfürdőre, ahol Orbán Viktorral találkozhatna. Fontos volt számunkra, hogy a két ország erős emberei egymással építsenek ki kapcsolatokat. Meggyőződésem, hogy fontos hozzájárulás volt ez a két ország közötti kapcsolatok fejlődéséhez. – Mi vezetett a Traian Bãsescu leváltását célzó kísérletekhez? Valóban amegszorító intézkedések okozták a népharagot? – Kétségtelen, hogy Bãsescu nagyon bevállalós ember, aki népszerűtlen intézkedéseket is keresztülvisz, ha azt jónak látja az ország szempontjából. Ezzel együtt túlzás kizárólag az ő nyakába varrni a megszorító intézkedéseket. Az is hamis látszat, hogy a Boc-kabinet szolgaian hallgatott volna az államfőre. Az államfő személyisége konfrontatív, megosztó, nagy erénye viszont, hogy az állami érdekekben elkötelezett. Számára mindig is fontos volt, hogy az ország gazdaságilag jó irányba haladjon, hogy ne jussunk Görögország sorsára. Őszinte az elkötelezettsége a jogállamiság és a független igazságszolgáltatás mellett. Az ő érdeme, hogy az ügyészségek ma már jobbra is, balra is csapnak, azaz függetlenek lettek. – A jelenlegi kormánypártok részéről viszont a legtöbb vád épp amiatt éri Bãsescut, hogy befolyásolta az ügyészség munkáját. Hol itt az igazság? – Az államfőnek a főügyész kinevezésére van befolyása bonyolult procedúra révén. Más kérdés, hogy Traian Bãsescu két mandátuma alatt meglehetősen kitágította „életterét”. Míg a korábbi államfők a kinevezéseket tiszteletbeli kötelezettségnek tekintették, az eléjük tett paksamétát szó nélkül aláírták – a minisztereket a miniszterelnök nevezi meg, a főügyészt az igazságügyi miniszter, amit a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács véleményez –, Bãsescu ezt másként értelmezte. Ha egy jelölttel szemben jórészt törvényes fenntartása volt, nem írta alá a kinevezését. Ez az Alkotmánybíróságig jutott, amely – hatáskörét messze túllépve – úgy döntött, hogy az államfő egy alkalommal visszautasíthatja a miniszter jelölését. Az alkotmánybíróság nem hozhat törvényt, ebben mégis törvényt hozott! – Ha ilyen előzmények után az államfő nevezi ki a főügyészt, megeshet, hogy bizonyos ügyekben fel is hívja? – Tapasztalatból mondom, hogy nem! A fő tisztségviselők kinevezésében beleszólása volt – gondolok itt Daniel Morar DNA-főügyész kinevezésére –, de kizártnak tartom, hogy valaki ügyében odaszólt volna. Mindig az volt az elve, hogy az igazságszolgáltatásban mindenki végezze a dolgát, azt ne befolyásolja a politika és a pénz. – Alkotmányos kiskapuk révén jutottunk el Traian Bãsescu leváltásának küszöbére. Egy konszolidált nyugat-európai demokráciában az megtörténhetett volna? – Nem lehet általánosítani: egyes európai országokban ki lehet szavazni tisztségéből az államfőt, máshol nem. Önmagában ez nem demokráciaellenes. Ha egy államfőt a nép vált le, az nem antidemokratikus folyamat, a leváltását támogató 7,5 millió romániai szavazatot nem lehet leseperni az asztalról. Kérdés, hogy egy törvényesen megválasztott államfő leváltható-e csak azért, mert hozott egy-két népszerűtlen, adott helyzetben indokolt intézkedést. A nagy baj az, hogy a kormánypártok által előidézett hisztériában – miután igyekeztek a javukra megváltoztatni a játékszabályokat – nem akarják elismerni a számukra kedvezőtlen referendum végeredményét. – Mi lesz, miután Traian Bãsescu visszatér Cotroceni-be? – Már nem kérdés, hogy Bãsescu visszamegy a Cotroceni-palotába. Ez amiatt is várható volt, mert az EU és az Egyesült Államok sérelmezik a kormánypártok által lefolytatott jogállamiatlan eljárást. A helyzeten azonban ez sokat nem változtat. Mandátumának hátralevő másfél évében Traian Bãsescunak a hátán kell hordoznia a 7,5 millió elutasító szavazatot. Újraválasztani már nem lehet, így mandátuma végén így is, úgy is búcsút int. Fogatlan oroszlán marad Cotroceni-ben.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)2012. augusztus 23.
Regisztráció kontra politikai reklámhadjárat
A Ceausescu-korszak jogrendszere úgy volt megalkotva, hogy annak alapján bármikor bárkit felelősségre lehetett vonni. Ha másért nem, hát azért, mert volt nála félretéve a spájzban befőzésre néhány kiló összegyűjtött cukor, márpedig törvényerejű rendelet írta elő azt, hogy senkinél nem lehet több a jegyre kapható élelmiszerekből (cukor, liszt, olaj) az egyhavi adagnál. Az állam, illetve a titkosrendőrség pedig eldöntötte, hogy ki az, aki veszélyes a szocialista jövő építésére, s akire le kell csapni okkal vagy ürüggyel.
Hasonló a helyzet a brüsszeli hatalmi központ esetében: akkor alkalmazzák a demokrácia igényrendszerét valamely állammal szemben, ha fontosnak tartják, jellemzően saját hatalmi játékaik zavartalanságának szemszögéből.
A demokrácia, mint azt Bogár László – korunk egyik legjelentősebb és leginkább lényeglátó társadalomtudományi gondolkodója megírta –, lassan leginkább a babonához hasonlítható. A demokratikus játékszabályok kiválóan alkalmasak arra, hogy szelektív alkalmazásukkal, kettős beszéddel, szemforgató kommunikációval a pénzügyi háttérhatalom úgy sakkozzon a szereplőkkel, ahogy akar – elég Olaszországra gondolni, ahol e háttérhatalom közvetlen irányítottja áll az ország élén. De vegyük egy pillanatra komolyan a demokráciát, s nézzük a demokratikus szabályrendszer egyik legnagyobb magyarországi botránykövét, a regisztrációt. Vagyis azt a jogintézményt, amely előírja, hogy az vehet részt a választáson, aki előzőleg regisztrálta magát. Milyen hatással lehet eme újítás a demokrácia minőségére?
Vona Gábor Jobbik-elnök az EMI-táborban abbeli meggyőződésének adott hangot, hogy ez kizárólag a Fidesz érdekeit szolgálja, miután a Fidesz a legszervezettebb párt Magyarországon, a regisztráció pedig nem kívánatos. Nem vitatva a regisztráció intézményesítésének motivációját, úgy vélem, hogy eme újítás kifejezetten jótékony lenne. A demokráciának egyik gyenge pontja, amit Alois Schumpeter osztrák közgazdász is leírt már 1945-ben: az emberek annál kevésbé képesek racionális döntésre, minél távolabbi kérdésben kell dönteniük. Politikai opcióik sokkal inkább hasonlíthatók a fogpaszta- vagy mosóporválasztáshoz, mint ésszerű, racionális érveken alapuló döntéshez. Anthony Downs amerikai politológus a demokráciára vonatkozó játékelméleti fejtegetéseiben azt is leírja, hogy az egyes ember nem érdekelt abban, hogy alaposan informálódjék a politika felől, mert a szükséges idő- és energiabefektetés nincs arányban a politika folyamataira való elenyészően csekély ráhatási lehetőségeivel. A választók nagy része nem azt a pártot választja, amely érdekeihez vagy politikai értékrendjéhez legközelebb áll, hanem azt, melynek reklámhadjárata jobban meggyőzi.
Más megközelítésben: a szavazategyenlőség elve lehet, hogy szimpatikusan hangzik, de messze nem biztos, hogy következményeiben jótékony hatású. Annak az embernek a szavazata ugyanis, akinek fogalma sincs arról, hogy kire és miért szavaz, mi a szavazata eredménye, csak meggyőzte a szomszédja, vagy lefizette egy párt aktivistája, ugyanannyit ér, mint egy felkészült, tudatos döntést hozó polgáré. Ennél még a virilizmus is működőképesebb és racionálisabb volt: aki több adót fizetett be, nagyobb befolyással lehetett a vármegye ügyeire. Az értelmiségi cenzus is azt szolgálta, hogy a kompetensebbek döntsenek. Ezeket az intézményeket ma aligha lehet visszahozni, de kísérletet lehet tenni arra, hogy a politika folyamatát megtisztítsuk, hogy azokat juttassuk nagyobb arányban szavazati lehetőséghez, akik erre alkalmasak.
A regisztráció ilyen intézmény. Aki elmegy regisztráltatni magát, tanúbizonyságot tesz arról, hogy neki fontos a politikai véleménynyilvánítás. A politika iránt érdektelen, szappanoperákon, Győzike- és Mónika-show-n felnőtt fogyasztóegyedek vélhetően kisebb számban járulnak az urnákhoz, így spontánul megnő a tudatos szavazók aránya a végső döntésben. Ami persze nemcsak a nemzeti oldalnak kedvez, akár a gyászos emlékű SZDSZ-t is visszahozhatja a közéletbe, ha annak tábora képes lesz megszervezni önmagát (megítélésem szerint nem lesz képes, legfeljebb az LMP és a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció erősödhet az SZDSZ-es választói tömegek tudatossága nyomán). De nagy valószínűséggel nő a nemzeti pártokra leadott szavazatok aránya, a vesztes pedig az MSZP lesz, amelynek választói táborában a legnagyobb az imént körbeírt, a kereskedelmi médián szocializálódott társadalmi kategória képviseltsége. A regisztráció egyik oldalról sem sérti a választás egyenlőségének elvét, hiszen mindenki számára nyitva áll a lehetőség önmaga regisztráltatására. Jótékony hatással lehet viszont a demokratikus folyamatokra, sőt, jó eséllyel elősegítheti a nemzet ügye iránt elkötelezett pártok térnyerését.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)2012. augusztus 23.
Demény Péter: Vacsora államelnök nélkül
Régóta próbálok úgy élni, mintha nem ebben az országban élnék. De talán még pontosabb lenne, ha úgy fogalmaznék: úgy élni, mintha egyik országban sem élnék, már amennyiben ország alatt a fővárost, a kormányt, a parlamentet/országházat, az elnököt és a szóvivőket értjük. Egy romániai magyarnak megadatott az a kétes szerencse, hogy két ország ügyei érdekelhetik. Nos, engem már egyikéi sem érdekelnek.
Ne feledjük, persze, a vitaműsorokat, amelyekben különböző szakértők és „szakértők" elemeznek és osztják az észt – éppen ezek a műsorok győztek meg arról, hogy nincs mi érdekeljen. Jó esetben mindenki végighallgat mindenkit, de senki senkit nem győz meg semmiről, rossz esetben az első pillanattól kiderül, hogy ki kihez húz, s nem azért mond valamit, mert értékekben hisz, hanem azért, mert érdekei vannak, még rosszabb esetben egymás szavába vágnak, legyintenek, fensőbbségesen vigyorognak, kigyúl a fejük, a műsorvezető meg tehetetlenül hallgatja-nézi a gyomorforgató produkciót.
Szóval, nem érdekel. Ha a közügyek ebben a gusztustalan masszában kavarognak, akkor nem érdekel. Jobb- és baloldal már alig jelent valamit, legyünk bár Budapesten vagy Bukarestben, viszont legyünk bár itt vagy ott, mindenütt valamiféle hisztéria tapasztalható: egy pesti vagy bukaresti ember tudja, ki kinek a szeretője, melyik párt székházában mi történik és miért, ezért aztán nem tud távolságot tartani, elemelkedni, csak fröcsögni – tisztelet a mindenkori kivételeknek.
Nem elefántcsonttorony, amibe beköltöztem; inkább csigaháznak mondanám, hiszen kilátok belőle. Időnként elkapok valamit, ami mégiscsak érdekel, legutóbb például Sólyom László aszófői beszéde. Egy olyan helyen szeretnék élni, ahol nem élek, és mégis élek, csak nem úgy, hogy minden pillanatomat az töltené ki, amit politikának neveznek.
Nem tudom, hogyan lehetne ezt meghatározni? Leginkább talán „civil életként", bár manapság a civil egyre inkább valamiféle mozgalmárságot jelöl, amitől ezer évre vagyok, valószínűleg azért, mert a megszállottságot nem gondolom életnek, bármilyen szívmelengetőek lennének is az eredményei.
Mindez a referendum kapcsán jutott eszembe. Kire szavaztam volna? Băsescu erőszakos, basáskodó, alvilági figura, aki gyakran viselkedni sem tud; Ponta és Antonescu viszont annyira stílustalanul tették, amit tettek, a MOGYE magyar vonalának megszüntetésétől az ICR státusának megváltoztatásáig, s annyira erőszakosnak tűntek és tűnnek... De vajon csak úgy lehet élni, ha az ember ezen gondolkodik? Ha folyton azon van, hogy valamilyen ideológiát találjon a törtetésben, valami vízióra emlékeztető gondolatot a cinizmusban, valami igazi derűt az egyiknek a provokáló, a másiknak a tenyérbemászó vigyorában?
Nem szeretném tagadni az állam- és miniszterelnökök fontosságát, s hogy olyanok, mint a szükséges rossz: nem szeretjük, de belátjuk a szükségességét. Ugyanígy értem, hogy kell alkotmány, kellenek törvények és paragrafusok és rendeletek, törvényszékek és polgármesteri hivatalok és mindenfélék. Ez azonban mégiscsak az életünk kisebbik része, vagy ha nem jól mondom, hát mondom így: egyik része. Kétségtelenül befolyásolja az életünket, nem is kevéssé, hogy ki lesz az államelnök.
De nem egyedül ez befolyásolja; ennek ellenére mi úgy viselkedünk, mintha fontosabb lenne a férjünknél-feleségünknél vagy a gyermekünknél is. Visszamegy Cotroceni-be? Hát menjen, neki oda vagy onnan kell mennie. Számára egyetlen évszak van, egyetlen cél, egyetlen szórakozás: a hatalom. Mi viszont, mi, akik még sosem jártunk a cotroceni-i palotában, sokkal többen vagyunk, és más is érdekel, mint az, hogy ő vajon vissza fog-e menni. Olvasunk, zenét hallgatunk, Szovátán vagy Krétán áztatjuk magunkat, szeretünk és szenvedünk. Olykor nagy zajt csapnak, oda is nézünk, esetleg tetszik is, amit látunk; de még olyankor is tisztában vagyunk vele, hogy ez csupán egyetlen aspektusa az életünknek.
Tulajdonképpen úgyis ez történik. Klikkelgetünk a távirányítóval, dühbe gurulunk, de a lyányunknak még meg kell írnia a házi olvasmányok összefoglalóit, még le kell vinni a kutyát, már érződik a vacsora illata... Ott, ahol mi élünk, úgysem az államelnök vacsorázik. Tiszta szerencse.
Maszol.ro2012. augusztus 23.
Fergeteges finis a Partiumi Magyar Napokon
A csaknem egy hétig tartó Partiumi Magyar Napoknak a hétvégén fergeteges vége ígérkezik Szatmárnémetiben. Pénteken főleg a humor dominál a Kossuth-kertben, aminek az esti Edda-koncert ad csattanót.
Szombaton a bőség zavarával küzdenek az érdeklődök, hiszen csak a Kossuth-kertben félszáz műsorban lehet válogatni. A sok néptánc és gyermekműsor mellett kiemelkedik a kolozsvári magyar opera művészeinek parádéja.
Miközben finom ízek versenye, s a bor és pálinkakóstolók sem akármilyen élményt nyújtanak. Vasárnap annyi más műsor után, egy hideg fröccs vagy sör mellett két órán át lehet faggatni az RMDSZ helyi vezetőit és parlamenti képviselőit.
Ha a politikusok válasza nem is tetszik mindenkinek, az örök ifjú pesti énekes, Fenyő Miklós esti rendezvényzáró koncertje az új főtéren garantáltan siker lesz.
Maszol.ro2012. augusztus 23.
Szenátor- és képviselőjelölt tisztségekre hirdet pályázatot a Maros megyei RMDSZ
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének Területi Állandó Tanácsa, a Szövetségi Képviselők Tanácsa 2012. július 1-jén elfogadott határozata alapján pályázatot hirdet képviselő- és szenátorjelölt tisztségekre. A pályázat benyújtásának határideje szeptember 10, 16 óra. A pályázati űrlapokat, illetve vonatkozó információkat a szervezet székházának titkárságán (Dózsa György utca 9 szám, I. emelet), munkanapokon 9-16 óra között lehet igényelni. A jelöltállító és rangsoroló küldöttgyűlést szeptember 28-án tartják meg. (hírszerk.)
Transindex.ro2012. augusztus 23.
Európai emléknap - Áder: a szabadság, a partneri együttműködés és az önrendelkezés oldalán állunk
Áder János köztársasági elnök szerint a diktatúrákkal szembenéző demokrataként nem elég azt mondani, hogy az áldozatok oldalán állunk, ki kell mondani azt is: elkötelezettek vagyunk a szabadság, a partneri együttműködés és az önrendelkezés mellett.
Az államfő erről a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja alkalmából a Parlamentben tartott, Szembesítés a múlttal című nemzetközi konferencián beszélt csütörtökön. Kiemelte: az említett három érték nem véletlenül tartozik azok közé, amelyeket a diktatúrák elsőként igyekeznek felszámolni, ezért vigyázni kell, hogy azok minden generációnak követhető és követendő, azaz "életteli és megújítható" értékei maradjanak. Áder János hangsúlyozta azt is, nincs értelme baloldali, vagy jobboldali diktatúrákról beszélni, az áldozatoknak ugyanis mindegy, hogy a szocializmus, a kommunizmus, vagy a fasizmus nevében követtek el velük szemben embertelen tetteket.
Mint mondta, az emléknap arra figyelmeztet, hogy embertelenségre csak az ember képes, vagyis a diktatúrákat nem valamiféle "gonosz és sötét fátum" hozza létre. A diktatúrák mindig a közösségre hivatkozva próbálják eltiporni az egyén szabadságát, megsemmisítő gyűlöletet szítva mások ellen, míg a demokráciák a szabad emberek alkotta közösségekből épülnek fel, az egyenjogúság eszméjének talapzatán - folytatta a köztársasági elnök, aki szerint ezért van, hogy minden diktatúrának a magányos és megfélemlítetett "tömegember" az ideálja. Bibó István is ezért mondta, hogy demokratának lenni annyi, mint nem félni - mondta Áder János, hozzátéve: demokratának lenni azt is jelenti: érteni, átérezni, mit jelent az, hogy minden ember szabadnak születik. Az államfő rámutatott arra is, hogy a nácizmus és a kommunizmus sokmilliónyi ártatlan áldozatának pedig úgy adhatunk valódi tiszteletet, ha ezt nem vonjuk kétségbe.
Szólt arról, hogy a XX. századi diktatúrák sötét árnyéka sokáig kísért majd, de az Európai Unió egy olyan szövetség, amelyben azok az országok gyülekeznek, amelyek demokratikus elkötelezettsége, modern jogállami berendezkedése, kontinensünk békés jövőjét építő együttműködése senki által sem kérdőjelezhető meg.
Külön kiemelte, Magyarországnak büszkeség, hogy több alkalommal is fontos szerepet játszott abban a történelmi folyamatban, amelynek végén Európa népei egységesen a demokrácia keretei között keresik boldogulásukat. Az államfő példaként említette 1956-ot, amikor a "magyarok megalkuvást nem tűrő szabadságszeretete elemi erővel adta tudtára a világnak, hogy a diktatúra sosem lesz elfogadható számukra". Áder János megemlékezett az 1956-os, Parlament előtti sortűzről is, hangsúlyozva, bár az emberek fegyvertelenül érkeztek a térre, az Országházzal szemközti épületről mégis "gyilkos torkolattüzek nyíltak". Áder János szerint az ártatlanul lemészároltaknak nem volt más bűnük, mint hogy olyan magyar emberek voltak, akik szabadságot, emberhez méltó törvényes rendet követeltek.
A köztársasági elnök beszéde végén azt javasolta, az 1956-os forradalom eltiprása után 18 éves koráig fogvatartott, majd felakasztott Mansfeld Péter arca legyen előttünk, amikor a diktatúrák sokmilliónyi áldozatára emlékezünk. "Mert minden egyes áldozatnak neve, arca és olyan emberi sorsa volt, ami végül a diktatúrák embertelenségében ért véget" - fogalmazott, kiemelve azt is, az áldozatok hóhéraival és gyilkosaival, a diktatúrák elnyomó gépezetének működtetőivel sincs ez másképp.
Az államfő után Horváth János, az Országgyűlés korelnöke szólt a konferencia résztvevőihez. A fideszes politikus angolul elmondott beszédében felidézte életútját, amelynek során 1944-ben a Szabad Élet Diákmozgalom tagjaként részt vett a nemzeti ellenállásban, amiért a nyilasok halálra ítélték, majd 1947-ben koholt vád alapján kényszermunkára ítélték, az 1956-os forradalom után pedig az Egyesült Államokba emigrált.
MTI2012. augusztus 23.
Navracsics: nincs alapvető különbség a nemzeti- és a nemzetközi szocializmus között
Nincs alapvető különbség a nemzeti- és a nemzetközi szocializmus között, azok ugyanis egyaránt szembeszállnak a szabad társadalommal - hangsúlyozta Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapján, csütörtökön Budapesten.
A közigazgatási és igazságügyi miniszter a Szembesítés a múlttal című konferencián az Országházban azt mondta: a közép-európai nemzetek számára a nemzetközi és a nemzetiszocializmus közötti hasonlóság nem tudományos kérdés, hanem mindennapos tapasztalat, mindkettő eredendően totalitárius, ugyanazt a terrort, megalázást, önkényt és erőszakot használták országokkal, népekkel és osztályokkal szemben.
"A szabadságról alkotott felfogásunk alapja, hogy ellenzünk mindenféle totalitarizmust. Ha nem tartunk ki e meggyőződés mellett, demokráciánk meggyengül" - emelte ki, érvelve a kommunista és nemzetiszocialista jelképek terjesztését tiltó magyar szabályozás mellett.
Utalt arra, hogy az európai emberi jogi bíróság a közelmúltban elmarasztalta Magyarországot a kommunista diktatúra jelképeinek használatát tiltó gyakorlata miatt. Erről szólva azt mondta, Európa demokratikusként határozza meg magát, a diktatúrákkal szemben foglal állást, és a hiányosságok ellenére ez így is van. "Értelmezésünk szerint azonban ha Európa nem ellenzi szimbolikus módon is egyformán az összes totalitárius ideológiát, az megkérdőjelezheti demokratikus álláspontját" - mondta.
"Mi Hannah Arendt álláspontját osztjuk, aki A totalitarizmus gyökerei című könyvében úgy érvel, hogy nincs alapvető különbség a nemzeti- és a nemzetközi szocializmus mögött" - hangsúlyozta Navracsics Tibor. Azokra a véleményekre reflektálva, hogy a kommunizmus egy szép gondolat volt, de végül tévútra vezetett, angol nyelvű beszédében idézte Friedrich Engelst, aki a forradalmat a leginkább tekintélyelvű dolgok egyikeként határozta meg, mondván, hogy azzal a népesség egyik fele rákényszeríti akaratát a másik félre puskák, bajonettek és ágyúk segítségével, s ha a győztes párt nem akarja, hogy küzdelme hiábavaló legyen, uralmát a terror eszközeivel kell fenntartania.
"A kommunizmus sosem volt és nem is lesz ideológiai kérdés Közép-Európában (...) rombolása máig ható. Ezért vagyunk érzékenyek azokra a kísérletekre, amelyek relativizálják a kommunizmus bűneit" - magyarázta, megjegyezve, hogy az itt élőknek a vörös csillag nem egyszerű szimbólum, hanem az elnyomás, egy totális diktatúra jelképe.
Erkölcsi kötelességünk emlékeztetni minden szerencsést, aki nem szenvedett annak gonoszságától, hogy a kommunizmus relativizálása az emberi méltóság elleni támadás - folytatta.
A miniszterelnök-helyettes kifejtette: a kormány álláspontja világos, nem tesz különbséget az 1956-os forradalmárok százait bebörtönző egykori belügyminiszter, a bebörtönzötteket halálba küldő ügyész és a zsidókat kínzó gettóparancsnok között, mert a rendszer címkéjétől függetlenül ugyanazt a gonosz szellemet képviselik.
Arra is kitért, hogy a nemzeti- és a nemzetközi szocializmus végső soron nem ellenségek, hanem versenytársak voltak.
Az önkényuralmi jelképek használatát tiltó szabályozásra visszatérve azt mondta: kettős szándék húzódik mögötte. Egyfelől mindkét rendszer áldozatainak védelme, emlékük tiszteletben tartása, mert nem számít, hogy valaki a nemzeti- vagy a nemzetközi szocializmus áldozata volt, hogy azért hurcolták meg mert zsidó, vagy azért mert kulák. Másfelől, hogy mindkét ideológia az első világháborúban, pontosabban annak egyik, Európa egészét érintő következményeiben gyökerezik.
Navracsics Tibor ezt úgy magyarázta, hogy a kontinens addig élenjáró nemzetei 1918 után már nem tartoztak a nagyhatalmak közé, az Orosz Birodalom, az Osztrák-Magyar Monarchia és Poroszország összeomlott, Európa nagy százada katasztrofális véget ért. Az összeomlásra különböző válaszok születtek, köztük olyanok, amelyek bizonyos etnikai csoportokat - mint a zsidóságot - vagy egy társadalmi réteget, a burzsoáziát hibáztatták a nemzet gyengesége miatt. "Ezeket természeténél fogva támaszthatta alá a bűnbakkeresés, egy olyan gyakorlat, amelyhez a kommunisták és a nemzetiszocialisták is előszeretettel folyamodtak a későbbiekben" - mondta, rámutatva: így az első világháború nemcsak Európa világpolitikai erőfölényének szimbolikus végét jelentette, hanem a totalitárius politika megszületését is.
Viviane Reding, az Európai Bizottság luxemburgi alelnöke videoüzenetében azt hangsúlyozta: ezen a napon - az 1939-es Molotov-Ribbentrop-paktum (a sztálini Szovjetunió és a náci Németország közötti megnemtámadási szerződés) aláírásának évfordulóján - emlékezni kell azokra, akik valamely, az emberi méltóságot tagadó totalitárius rezsim áldozataivá váltak.
Mint mondta, az emlékezés, az emlékek megosztása azért is fontos, hogy a fiatal nemzedékek tisztában legyenek azzal: a demokrácia és az alapvető emberi jogok kiharcolása milyen fájdalmas volt.
MTI2012. augusztus 23.
Tranzit - Nem szabad a népszámlálási adatokból nemzethalált vizionálni
Nem szabad a népszámlálási adatokból "nemzethalált vizionálni", bár kétségtelen, hogy a statisztikák szerint Erdélyben, a Vajdaságban és a Felvidéken is fogy a magyar, egyre kevesebben vállalják magyar identitásukat, vallják magukat magyar nemzetiségűnek - hangoztatta Székely István, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) főtitkár-helyettese csütörtökön a "Tranzit - Fesztivál a határon" közéleti találkozó előadójaként Kőszegen.
Abban a népszámlálási kampányban, amelyet tavaly folytattak Romániában, az RMDSZ megpróbált a negatívumok helyett tudatosan azokra a pozitív folyamatokra fókuszálni és ráerősíteni, amelyek az erdélyi magyarság körében fellelhetők - mondta.
Kolozsvár főterén vasárnap a tűzijáték előtt 18 ezren énekelték a magyar himnuszt, a magyar közösség érezhetően magára talál, miközben a statisztikák szerint Kolozsváron a népszámlálás adatai szerint a korábbi 60 ezerrel szemben csupán csak 53 ezren vallották magukat magyarnak - fűzte hozzá.
Badis Róbert szociológus, a vajdasági Identitás Kisebbségkutató Műhely munkatársa szerint viszont attól függetlenül, hogy magára talál egy közösség, nagyon is számít a számaránya. Szerbiában egyre több az olyan település, ahol a kisebbség létszáma miatt egyszerűen már nem alakul ki a magyar öntudat, alig tarthatók az identitást meghatározó hagyományok - fogalmazott.
Gyurgyík László szociológus, a felvidéki Selye János Egyetem oktatója szerint a szlovákiai magyarság szempontjából a magyarság számának alakulása meghatározó, hiszen tíz éve 520 ezer magyart számoltak össze, az volt a kérdés, hogy félmillió alá csökken-e a számuk. A kisebbség létszáma Szlovákiában azért is lényeges, mert köztudott, hogy egy-egy településen vagy közigazgatási egységben a 20 százalékos arány megszabja a nyelvhasználati lehetőségeket, és befolyásolja a kultúrára szánt támogatásokat is - tette hozzá.
Székely István elmondta: a 2002-es népszámlálási adatok alapján a romániai magyarok száma 1 millió 431 ezer, ami az ország lakosságának 6 százaléka. A 2011-es ideiglenes népszámlálás alapján a romániai magyarok száma 1 millió 237 ezer fő, az ország lakosságának 6,5 százaléka, vagyis ezek szerint a fogyás 194 ezer fő.
Badis Róbert közölte: a Vajdaságban 2002-ben 209 ezer magyart számoltak össze, becslések szerint a népesség évente háromezerrel csökken, a migráció és az asszimiláció miatt további évi ezerötszáz fő a veszteség, ha tehát ezt összeadjuk, évente 4500, tíz év alatt 45 ezer emberrel csökken a magyarok száma.
Gyurgyík László elmondta: Szlovákiában 2001-ben 520 ezer magyart számoltak össze, az azt megelőző évtizedben 47 ezer fős volt a fogyás. A legutóbbi népszámláláskor 458 ezer magyart mutattak ki, tehát tíz év alatt a statisztika szerint 65 ezer fős volt a fogyás, de a válaszadók 7 százalékának ismeretlen maradt a nemzetiségi hovatartozása.
MTI2012. augusztus 24.
Szeptember 11-én tárgyalják a krajovai polgármester ellen tett feljelentést
Szeptember 11-én tárgyalja első alkalommal az Országos Diszkriminációellenes Tanács azt a feljelentést, amelyet Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára tett a testületnél Lia Olguta Vasilescu krajovai polgármester magyarellenes nyilatkozatát követően.
Mint ismeretes az idén mandátumot nyert polgármesterasszony június 28-án, azt követően, hogy több krajovai építőtelepet meglátogatott, úgy nyilatkozott: nem természetes, hogy a munkások magyar nyelven beszélnek egymás között, akkor, amikor a krajovaiak pénzén dolgoznak. Ezt követően Kovács Péter a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nevében feljelentést tett az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál Vasilescu ellen diszkriminációra és nemzeti gyűlöletre való felbujtás vádjával.
„A helyhatósági kampányban kiéleződött a nacionalista felhang, de effajta kijelentéseket egyetlen közméltóság sem engedhet meg magának az Európai Unió egyik tagállamában. Ezért kérjük a sérelmeink hivatalos orvoslását és a vétkes mihamarabbi elmarasztalását.” – indokolta a Szövetség lépését Kovács, aki mai, kolozsvári nyilatkozatában elmondta, hogy a magyar érdekvédelmi szervezet a lehető legsúlyosabb szankciót kéri az Országos Diszkriminációellenes Tanácstól a krajovai elöljáró megbírságolásában, hiszen annak igenis kötelessége elősegíteni a különböző kultúrák, nemzetiségek közötti békés együttélést, példát kell statuálnia az emberi jogok tisztelete, az egymás megbecsülése terén.
Erdély.ma2012. augusztus 24.
Veszélyben a borvíz-források Hargitafürdőn?
Kutatófúrások veszélyeztetik a borvíz-forrásokat a székelyföldi Hargitafürdőn.
Amióta a kaolinbányát több mint tíz éve bezárták, a forrásokban gazdag üdülőtelepen élők megélhetése a turizmuson alapszik. A megrendelő vállalkozó azt mondja: a vízhozam a szárazság miatt csökkent, és szállodát építene a volt bánya helyére.
A hargitafürdőiek és az itt gyógyuló turisták is kifogásolják a korábban bővízű forrásnak az elapadását, a kutatófúrásoktól a mofettát is féltik. A borvízforráshoz közeli próbafúrásokat a bányavállalat végezteti.
A Hargita Bányavállalat tulajdonosa, Vasile Mihoc szerint a forrás hozama a szárazság miatt csökkent. Ilyen szárazság 50 éve nem volt – mondta. A csődbe ment állami céget 2000-ben vásárolta meg a máramarosi vállalkozó, aki azt mondta: jót akar a településen. A régi bányavállalat romhalmazzá vált épületei helyére szállodát akar építeni.
A helyieknek erről más a véleménye. A Duna Híradóban megszólaló egyik lakos szerint miután a tulajdonos bezárta a bányát, és egész Hargitafürdő munka nélkül maradt.
Kutatófúrásra különben bárki kérhet engedélyt, és ez nem kötődik a terület tulajdonjogához Romániában. hirado.hu
Erdély.ma2012. augusztus 24.
Népszámlálás – A magyar anyanyelvűek száma is csökkent Romániában
A tavalyi népszámlálás szerint nem csak a magyar nemzetiségűek, hanem a magyar anyanyelvűek száma is csökkent Romániában – derül ki a bukaresti országos statisztikai intézet pénteken közzétett adataiból. Romániában a magyar anyanyelvűek száma 1.268.444, ami azt jelenti, hogy a tíz évvel ezelőtti cenzushoz képest mintegy 175 ezerrel csökkent a számuk. A februárban közölt előzetes adatok szerint – amelyek továbbra is érvényesek – Romániában 1 millió 238 ezer magyar nemzetiségű él, 194 ezerrel kevesebb, mint tíz éve.
Ugyanakkor nem változott lényegesen sem a magyar nemzetiségűek, sem a magyar anyanyelvűek aránya az összlakosság keretében. A magyar anyanyelvűek aránya jelenleg 6,7 százalék a tíz évvel ezelőtti 6,6 százalékhoz képest, a magyar nemzetiségűeké pedig 6,5 százalék a tíz évvel ezelőtti 6,6 százalékhoz képest.
A statisztikai hivatal pénteken felekezeti felbontásban is közölte az első eredményeket. Ezek szerint Románia lakosságának mintegy 86 százaléka ortodox vallású, a második legnagyobb felekezetnek a római katolikus számít 4,6 százalékkal, a reformátusok a harmadikok 3,2 százalékkal. Abszolút értékben kifejezve a római katolikusok száma – a román nemzetiségű római katolikusokéval együtt – eléri a 870 ezer főt, a reformátusok pedig 600 ezren vannak.
Románia állandó lakosainak száma 19.043.767, 2.637.207-tel kevesebb mint tíz évvel ezelőtt. A román anyanyelvűek és nemzetiségűek a népesség mintegy 90 százalékát teszik ki.
A magyar kisebbség után a második legnépesebb közösséget a romák alkotják, akik a lakosság 3,2 százalékát teszik ki. Számuk 619 ezer, ami növekedést jelent a tíz évvel ezelőtti 535 140-hez képest.
MTI
Erdély.ma2012. augusztus 24.
Magyarverés Nagyváradon – Összefogásra van szükség
Az utóbbi időben több magyart is bántalmaztak Nagyváradon, amiért magyarul beszéltek. Az utóbbi eset augusztus elsején történt, akkor két fiatalembert vertek meg, mert magyarul beszéltek.
A durva lelki és testi sértést alkalmazó fiatalok a román himnusz eléneklésére kötelezték a két magyar fiatalembert, és arra szólították fel őket, hogy költözzenek Magyarországra. És voltak olyan esetek is, amikor nagyváradi üzletből, vagy a gyógyszertárból utasítottak ki személyeket, mert azok magyarul szólaltak meg.
A magyar pártok tiltakoznak az atrocitások ellen, és széleskörű összefogásra szólítanak fel.
Szabó Ödön, a Bihar Megyei RMDSZ ügyvezető elnöke úgy véli, hogy a helyi és országos politikai üzenetek, amelyek a magyarság ellen szóltak, azok táptalajt találtak. Az elnök majd kijelentette: határozottan és összefogva kell fellépni, és egy olyan intézményrendszert kiépíteni, ami megvéd a hasonló atrocitásoktól.
Társadalmi összefogást sürget az Erdélyi Magyar Néppárt is. Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt partiumi szervezési igazgatója egy közös front megszervezéséről, egy megyei jogvédő bizottság létrehozásáról beszélt.
Ilie Bolojan, Nagyvárad polgármestere nem kívánta kommentálni a történeteket, a nagyváradi lakosok pedig szinte kizárólag a politikum számlájára írják a viszályt, és határozottan elhatárolódnak a nemzetiségi gyűlöletszítástól.
Egy nagyváradi hölgy, Valeria Trifa csupán a sajtó számlájára írja az esetet, hogy az eltúlozza ezeket a helyzeteket. A szép magyarsággal beszélő hölgy azt mondja, ő román ugyan, de a magyar templomba jár, mert az közelebb van, az ő családjában románok és magyarok is vannak, de soha nem volt semmi gond.
A Bihar Megyei Rendőrség azt ígéri minden feljelentést kivizsgálnak. Liviu Popa rendőrfőkapitány elismerte: a részeg román fiatal valóban ütlegelt magyar fiatalokat, ellene már eljárás is indult, de ő arra kér mindenkit, hogy ne általánosítson, mert a románok és a magyarok többsége nem haragszik egymásra. Elszigetelt esetről van szó, ők minden ilyen esetet kivizsgálnak, a vétkest pedig megbüntetik, Nagyváradon senkinek nincs oka azért félni, mert magyar, vagy magyarul beszél – tette hozzá a főkapitány.
Duna Tv
Erdély.ma2012. augusztus 24.
Tiltakozás Budapesten a romániai nagykövetség előtt az Igazság Napján
A sepsiszentgyörgyi tüntetéssel egyidőben Budapesten, a román nagykövetség épülete előtt is tiltakozó akciót hirdetett meg a Székelyföldért Társaság.
Az alakulat elnöke, György-Mózes Árpád nyílt levelében kifejti: 19 év telt el azóta, hogy az Európa Tanács felszólította a román kormányt az egyházi javakteljes visszaszolgáltatására. Itt az ideje, hogy két évtized elteltével emlékeztessék a román kormányt az írásban vállalt és azóta sem teljesített kötelezettségeire.
A szervezők azt kérik a résztvevőktől, hogy szeptember elsején nagyméretű (akár kartonból készített) faliórát, homokórát, székely zászlót, autonómia feliratú táblát vigyenek magukkal, hogy a nagykövetség ablakaiból is láthatóak legyenek követeléseik.
Marosvásárhelyi Rádió
Erdély.ma2012. augusztus 24.
Autonómia vagy restitúció?
Eltérően vélekednek a magyar szervezetek a sepsiszentgyörgyi tüntetés céljáról. Az autonómia nem oldja meg automatikusan a visszaszolgáltatást – vélik az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vezetői. A két erdélyi magyar párt politikusait annak kapcsán kérdeztük, hogy a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és a Magyar Polgári Párt (MPP) azt javasolja, hogy a Székely Mikó Kollégium ügyében szervezett szeptember elsejei megmozdulás legyen autonómiatüntetés is egyben. Ám míg a szövetség szerint a szentgyörgyi tiltakozáson egyértelmű üzenetet kell megfogalmazni, a visszaszolgáltatás akadályoztatása miatt kell tiltakozni, az EMNP úgy látja: az Igazság napján szimbolikusan minden magyar követelést meg lehet jeleníteni.
Autonómiatüntetést kér az SZNT is
A Székely Nemzeti Tanács csütörtökön felhívást fogalmazott meg, melyben kéri, hogy Székelyföld autonómiájáról szóljon az Igazság napja. Az Izsák Balázs elnök által aláírt dokumentum szerint, a Székelyföld területi autonómiáját igénylő akarat érvényesítése lehet a megoldás a Székely Mikó Kollégium ügyére is. „Az Igazság napja nem alacsonyodhat a féligazságok napjává. Jövőnk szempontjából csak egy megoldás elfogadható, a székelység önrendelkezésének intézménye, Székelyföld területi autonómiája!” – olvasható a felhívásban. Az SZNT szerint a szakpolitikai kérdések megoldásától a jogfosztottság felszámolásáig, az egyházi és közösségi ingatlanok és a tulajdonjog szabályozásáig csak az kínálhat megoldást, ha a székely nép határoz a maga ügyeiben. „Nem részjogokat igényelünk, nem egy-egy visszaszolgáltatás kulisszák mögötti elintézését, hanem a restitutio in integrum elve alapján a jogtalanul elkobzott egyházi és közösségi javak azonnali és feltétel nélküli visszaszolgáltatását” – fogalmaz Izsák Balázs. Mint arról beszámoltunk, korábban az MPP háromszéki vezetői is azt nyilatkozták: autonómiatüntetés kell hogy legyen a szeptember elsejei sepsiszentgyörgyi megmozdulás, hiszen a területi autonómia megoldaná a visszaszolgáltatás kérdését, eredményesebben lehetne tárgyalni erről a román állammal.
RMDSZ: egyértelmű üzenet kell
„Szeptember elsején, az Igazság napján egyértelmű és világos üzenetet kell megfogalmazni. Azt, hogy igazságtalan bírósági ítélet született a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyében, és hogy az egyházi ingatlan visszaállamosítása veszélyes precedenst teremthet” – reagált a két szervezet felvetésére a Krónika megkeresésére Borbély László. Az RMDSZ politikai alelnöke hangsúlyozta: az a cél, hogy a román hatalom megértse, a visszaszolgáltatott ingatlant nem lehet viszszaállamosítani. „Ez már nemcsak a Székely Mikó Kollégium, a Markó Attila vagy a Marosán Tamás ügye, hanem az egész erdélyi magyar közösség ügye, hiszen az egész visszaszolgáltatási folyamat veszélybe kerülhet. Erre kell ráirányítanunk a figyelmet szeptember elsején” – szögezte le Borbély László. Az RMDSZ politikusa szerint Székelyföld területi autonómiájáról lehet és kell is beszélni szeptember elseje előtt és utána is, de a sepsiszentgyörgyi tüntetés üzenete egyértelműen a visszaszolgáltatásról kell hogy szóljon. „Vannak, akik megpróbálnak rálicitálni erre, nagyobbat mondani, de erre ez esetben semmi szükség. Az Igazság napját a magyar történelmi egyházak szervezik, az RMDSZ minden eszközzel mozgósít, és odaáll a szervezők mellé. Abban bízunk, hogy szeptember elsején tízezrek sorakoznak majd fel a közösség vagyonának és jogainak védelmében” – tette hozzá Borbély László.
EMNP: szimbolikus a Mikó-ügy
„Székelyföld területi autonómiája nem oldaná meg automatikusan a visszaszolgáltatást, hacsak a statútumában erről nem rendelkeznek tételesen. Ugyanakkor a hosszú távú stratégiai célkitűzés az erdélyi magyar, integrált autonómiakoncepció megvalósítása, vagyis területi autonómia Székelyföldnek, kulturális autonómia az interetnikus környezetben élő magyaroknak” – szögezte le a Krónikának Toró T. Tibor. Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke hangsúlyozta, a szeptember elsejei sepsiszentgyörgyi tüntetésen minden téma lehet, ami hosszú távon megnyugtató választ adhat az erdélyi magyarság követeléseire. „A szeptember elsejei tüntetés olyan módon összpontosít a Mikó-ügyre, hogy szimbolikusan az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról és mindenről szól, amit az elmúlt 22 évben nem sikerült kiharcolni. Ezért nem elrugaszkodott a valóságtól az az elképzelés, hogy az autonómiáról is szóljon, hiszen minden magyar ügyet megjelenít” – fogalmazott Toró T. Tibor. A néppárt elnöke szerint az Igazság napja azért is szimbolikus találkozó, mert az egyházak, a civil szféra és a politikum egységesen áll ki a magyar közösségi érdek védelmében.
Krónika (Kolozsvár)2012. augusztus 24.
Széphavasi Kápolna újjáépítése kalálkában
Középkori kőkápolna újjáépítésébe kezdtek Erdélyben
A legendák közül, ami leginkább meggyökeredzett itt a gyimesiek körében, az a Szent László legendavilág. A Szent László-mondakört az magyarázza, hogy Szent László Erdély védőszentje volt, a székelyek szintén védőszentjükként tisztelték, a középkorban a székelyföldi templomok északi falán megfestették a hozzá kapcsolódó történeteket. A Szent László – legendák továbbélésének egy egészen konkrét tárgyi objektum is alapot szolgáltatott: a Csíkból Gyimesbe átvezető hágó közelében, az ún. Szép-havas tetején egészen a XIX. századig létezett a Szent László-kápolna, ahol intenzív vallásos élet zajlott. A moldvai csángók csíksomlyói búcsújárások alkalmával mindig útba ejtették ezt a bizonyos kápolnát. A múlt század harmincas éveiben a kápolna falai – szemtanú elmondása alapján – még mellmagasságig értek.
Gyimesfelsőlok feletti Széphavason épül a kápolna!
Esztány Zsolt építésvezető családjával, folyamatosan kint tartózkodik a hegytetőn. Sátorban alszanak, pedig hajnalanta már 1-2 fokra csökken a hőmérséklet! Szükség van az áldozatra, hogy a fagyok beköszönte előtt elkészülhessen a falazás, majd fedél alá kerülhessen még a havazások előtt.
https://keresztmagazin.wordpress.com/2012/08/24/2012. augusztus 24.
Autonómia vagy restitúció?
Eltérően vélekednek a magyar szervezetek a sepsiszentgyörgyi tüntetés céljáról. Az autonómia nem oldja meg automatikusan a visszaszolgáltatást – vélik az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vezetői. A két erdélyi magyar párt politikusait annak kapcsán kérdeztük, hogy a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és a Magyar Polgári Párt (MPP) azt javasolja, hogy a Székely Mikó Kollégium ügyében szervezett szeptember elsejei megmozdulás legyen autonómiatüntetés is egyben. Ám míg a szövetség szerint a szentgyörgyi tiltakozáson egyértelmű üzenetet kell megfogalmazni, a visszaszolgáltatás akadályoztatása miatt kell tiltakozni, az EMNP úgy látja: az Igazság napján szimbolikusan minden magyar követelést meg lehet jeleníteni.
Autonómiatüntetést kér az SZNT is
A Székely Nemzeti Tanács csütörtökön felhívást fogalmazott meg, melyben kéri, hogy Székelyföld autonómiájáról szóljon az Igazság napja. Az Izsák Balázs elnök által aláírt dokumentum szerint, a Székelyföld területi autonómiáját igénylő akarat érvényesítése lehet a megoldás a Székely Mikó Kollégium ügyére is. „Az Igazság napja nem alacsonyodhat a féligazságok napjává. Jövőnk szempontjából csak egy megoldás elfogadható, a székelység önrendelkezésének intézménye, Székelyföld területi autonómiája!” – olvasható a felhívásban. Az SZNT szerint a szakpolitikai kérdések megoldásától a jogfosztottság felszámolásáig, az egyházi és közösségi ingatlanok és a tulajdonjog szabályozásáig csak az kínálhat megoldást, ha a székely nép határoz a maga ügyeiben. „Nem részjogokat igényelünk, nem egy-egy visszaszolgáltatás kulisszák mögötti elintézését, hanem a restitutio in integrum elve alapján a jogtalanul elkobzott egyházi és közösségi javak azonnali és feltétel nélküli visszaszolgáltatását” – fogalmaz Izsák Balázs. Mint arról beszámoltunk, korábban az MPP háromszéki vezetői is azt nyilatkozták: autonómiatüntetés kell hogy legyen a szeptember elsejei sepsiszentgyörgyi megmozdulás, hiszen a területi autonómia megoldaná a visszaszolgáltatás kérdését, eredményesebben lehetne tárgyalni erről a román állammal.
„Szeptember elsején, az Igazság napján egyértelmű és világos üzenetet kell megfogalmazni. Azt, hogy igazságtalan bírósági ítélet született a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyében, és hogy az egyházi ingatlan visszaállamosítása veszélyes precedenst teremthet” – reagált a két szervezet felvetésére a Krónika megkeresésére Borbély László. Az RMDSZ politikai alelnöke hangsúlyozta: az a cél, hogy a román hatalom megértse, a visszaszolgáltatott ingatlant nem lehet viszszaállamosítani. „Ez már nemcsak a Székely Mikó Kollégium, a Markó Attila vagy a Marosán Tamás ügye, hanem az egész erdélyi magyar közösség ügye, hiszen az egész visszaszolgáltatási folyamat veszélybe kerülhet. Erre kell ráirányítanunk a figyelmet szeptember elsején” – szögezte le Borbély László. Az RMDSZ politikusa szerint Székelyföld területi autonómiájáról lehet és kell is beszélni szeptember elseje előtt és utána is, de a sepsiszentgyörgyi tüntetés üzenete egyértelműen a visszaszolgáltatásról kell hogy szóljon. „Vannak, akik megpróbálnak rálicitálni erre, nagyobbat mondani, de erre ez esetben semmi szükség. Az Igazság napját a magyar történelmi egyházak szervezik, az RMDSZ minden eszközzel mozgósít, és odaáll a szervezők mellé. Abban bízunk, hogy szeptember elsején tízezrek sorakoznak majd fel a közösség vagyonának és jogainak védelmében” – tette hozzá Borbély László.
EMNP: szimbolikus a Mikó-ügy
„Székelyföld területi autonómiája nem oldaná meg automatikusan a visszaszolgáltatást, hacsak a statútumában erről nem rendelkeznek tételesen. Ugyanakkor a hosszú távú stratégiai célkitűzés az erdélyi magyar, integrált autonómiakoncepció megvalósítása, vagyis területi autonómia Székelyföldnek, kulturális autonómia az interetnikus környezetben élő magyaroknak” – szögezte le a Krónikának Toró T. Tibor. Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke hangsúlyozta, a szeptember elsejei sepsiszentgyörgyi tüntetésen minden téma lehet, ami hosszú távon megnyugtató választ adhat az erdélyi magyarság követeléseire. „A szeptember elsejei tüntetés olyan módon összpontosít a Mikó-ügyre, hogy szimbolikusan az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról és mindenről szól, amit az elmúlt 22 évben nem sikerült kiharcolni. Ezért nem elrugaszkodott a valóságtól az az elképzelés, hogy az autonómiáról is szóljon, hiszen minden magyar ügyet megjelenít” – fogalmazott Toró T. Tibor. A néppárt elnöke szerint az Igazság napja azért is szimbolikus találkozó, mert az egyházak, a civil szféra és a politikum egységesen áll ki a magyar közösségi érdek védelmében.
(Tiltakozik a magyar állam is
Tiltakozik a magyar kormány a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen. Németh Zsolt, a külügyminisztérium parlamenti államtitkára a Hír Televíziónak úgy nyilatkozott: a kabinet elvárja, hogy a román igazságszolgáltatás megtegye a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a kollégium egyházi tulajdonban maradjon. „Ha megtörténhet, hogy a református egyház jogos tulajdonát visszaállamosítják, akkor nincs jogbiztonság Romániában és nincs restitúció, el fog akadni a visszaszolgáltatásnak az egész folyamata – mondta Németh Zsolt. – Hiszen mióta ez a per zajlik, befagyott a visszaszolgáltatási folyamat.” Az államtitkár szerint csak ebben az összefüggésben kell és szabad arról beszélni, hogy Magyarország ragaszkodik hozzá: az ügyet a román igazságszolgáltatás mindenfajta politikai befolyástól mentesen vizsgálja felül.)
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)2012. augusztus 24.
Nagybányán folytatódik a romák kitelepítése
Folytatja a nagybányai önkormányzat a romák költöztetését a Cuprom rézfeldolgozó üzem évek óta használaton kívüli, korábban kémiai laboratóriumként működő, „halálgyárnak” is nevezett épületébe.
A költöztetés áprilisban kezdődött, azóta több mint 600 személyt vittek a város szélén található létesítménybe a Craica nevű városrészből, ahol jelenleg még további 500 roma vár az elköltöztetésre.
A cigány családok korábbi otthonául szolgáló rögtönzött viskók többségét az önkormányzat már lerombolta, megakadályozva, hogy az érintettek visszatérjenek egykori lakhelyükre, a helyszínen még körülbelül 100 létesítmény áll. Bogdan Gavra, a polgármesteri hivatal szociális ügyekért felelős irodájának igazgatója elmondta, az akciónak nincs leszögezett határideje, a költöztetés folyamatosan zajlik. Hangsúlyozta, az elképzelés célja a szegénység felszámolása, illetve széleskörű terjedésének megakadályozása.
Korábban felháborodást váltott ki, hogy Cătălin Cherecheş nagybányai polgármester az egykori vállalat épületébe költöztetett néhány roma családot a rendőrség és a csendőrség segítségével.
Sajtóbeszámolók szerint a Cuprom vállalat épületének több helyiségében életveszélyes kémiai vegyszereket találtak a romák, akik azonnal távozni akartak a helyszínről, a rendőrség azonban feltartóztatta őket. Az elköltöztetett családoknak a földre terített matracokon kellett aludniuk, az éjszaka folyamán azonban a vegyszerek miatt többen is rosszul lettek, a hatóságok adatai szerint 11 gyermeket és egy felnőttet kórházba kellett szállítani. Cherecheş ezzel szemben úgy nyilatkozott, vélhetően a romák vezetői elterelési szándékkal bénítógázt dobtak az épületbe, emiatt lettek rosszul a beköltöztetett személyek. A polgármester úgy vélte, a korábbi romatelepek felszámolásával kampányígéretét teljesítette. A Romani Criss jogvédő civil szervezet ugyanakkor ismételten diszkriminációval és rasszizmussal vádolta az elöljárót.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)