udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 5432 találat lapozás: 1-30 ... 1981-2010 | 2011-2040 | 2041-2070 ... 5431-5432 I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2013. május 15.

Borboly a maszol.ro-nak: lehallgatták a telefonbeszélgetéseimet
Hónapokon keresztül lehallgattatta az ügyészség a hétfőn őrizetbe vett, majd kedden szabadlábra helyezett Hargita megyei tanácselnök telefonbeszélgetéseit – tudtuk meg a politikustól, akit hazautazása közben értünk el telefonon.
„Amíg a bíróság döntésére vártam, volt időm átlapozni a dossziémat. Az iratokból kiderült, hogy hosszú ideig lehallgatták a telefonbeszélgetéseimet. Az összeállított dokumentáció alapján már egy évvel ezelőtt őrizetbe vehettek volna, ezért gyanús nekem, hogy hétfőre időzítették ezt az intézkedést” – nyilatkozta a maszol.ro-nak Borboly Csaba.
A nyomozati anyagból az is kiderült, az ügyészség három éve vizsgálódik a politikus ügyében. „Nagyon régóta kutakodnak utánam, nagyon sok feljelentést gyűjtöttek össze. Olyan ügyekkel gyanúsítanak és olyasmikért kérték az őrizetbe vételemet, amelyekért másfél, két éve is megtehették volna ugyanezt. Ezért tartom különösnek a tegnapi intézkedést” – magyarázta.
A tanácselnök elmondta, a vádak alaptalanok, és ezt szerinte a keddi bírósági döntés is bizonyítja. Szerinte az igazságszolgáltatás teszi majd a dolgát, és ejti majd ezeket a vádakat. „Ahogy mondani szokták: ami nem öl meg, az megerősít, úgyhogy megyünk előre" – tette hozzá Borboly.

2013. május 15.

Elítélték a verekedő csendőröket
A bukaresti katonai táblabíróság végleges ítéletet hozott abban az ügyben, amelyet két gidófalvi fiatalember kezdeményezett 2010-ben öt csendőr ellen, akik a Szent György Napok alkalmával megverték őket. Korábban a kolozsvári katonai törvényszék elmarasztaló ítéletet hozott, ám ezt megfellebbezték. Az ítélet büntetőjogi része maradt, a csendőröket egyenként másfél év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, a polgári részen enyhítettek: Kolozsváron 20–20 ezer lej erkölcsi kártérítést ítéltek a szenvedő alanyoknak, Bukarestben az összeget megfelezték.
Csendőrök vertek ifjakat címmel lapunk 2010. április 28-i számában tájékoztattunk az esetről: péntekről szombatra virradó éjjel a megyeszékhelyi Szent György téren kissé spicces társaság távozott az egyik lacikonyhából. Egy parkolóból kiálló személygépkocsi fellökte a 22 éves Csulak Csongort, aki elesett, majd mérgében az autó szélvédőjére loccsantotta poharából a sört. A kocsi vezetője éles szóváltásba keveredett a sörös fiatalemberrel, amire felfigyelt a közelben tartózkodó csendőrjárőr, és közbelépett. Csulakot leütötték, földre teperték, majd a járőrkocsi felé tuszkolták, hogy bevigyék a székhelyre. Ezt látva, a 27 éves Fazakas Vincze Lajos közbelépett, Csulak és a csendőrök közé állt. Erre ketten őt is lefogták, az egyik karhatalmi gyomorszájon rúgta annyira, hogy nem kapott levegőt, majd mindkettejüket elszállították. Fazakas lapunknak elmondta: elvették tárcáikat, telefonjaikat elkobozták és kikapcsolták, a nyakából letéptek két ezüstláncot, amelyek el is vesztek. A kocsiban tovább folyt az ütlegelés. A csendőrség székhelyén egy nagy terembe vezették a két szabálytalanul őrizetbe vett fiatalembert. Ott már öten estek nekik, elsősorban Fazakasnak. Leütötték, hajánál fogva felemelték, és tovább verték. „Kikezdesz-e még a csendőrséggel?” — kérdezgették verés közben. Negyedórás ütlegelés után mindenféle jegyzőkönyvfelvétel nélkül szélnek eresztették őket, az elveszett láncokon kívül értékeiket visszaszolgáltatták. A pórul járt fiatalok a megyei kórház sürgősségi osztályára mentek. Florián Zsuzsanna ügyeletes orvos megállapította, hogy mindketten erőszak áldozatai, Fazakas esetében a sérülések egész lajstromát sorolta fel, és átvilágításra küldte. A röntgenfelvétel alapján Florentina Moroiu szakorvos megállapította, hogy megrepedt egyik bordája, és a tüdeje is megsérült. Az áldozatok hétfőn a törvényszéki orvosnál jelentkeztek, a Carmen Barbu tisztiorvos által kiállított bizonylatban Csulak Csongor esetében hat sérülés szerepel, amelyek 2–3 napi orvosi kezelést igényelnek, Fazakas Vincze Lajos esetében tíz 7–8 nap alatt gyógyuló sérülést állapítottak meg. Az ifjak feljelentést tettek a brassói katonai ügyészségen. Az ügyet alapfokon a kolozsvári katonai törvényszék tárgyalta, s tavaly március 6-án meghozta ítéletét: az öt vádlott mindenikét másfél év feltételesen felfüggesztett börtönre ítélte. Fellebbezés után a bukaresti katonai táblabíróságra került az ügy. Kilenc halasztást követően május 8-án megszületett a végzés. Részlegesen helyt adtak a fellebbezésnek. Az öt vádlottnak a megyei csendőrséggel közösen 10 000 lej erkölcsi kártérítést kell kifizetnie a két megvert fiatalembernek. Ugyanakkor fejenként 236 lej perköltséget is meg kell téríteniük. A végzésben szerepel: Gal Ioan-Radu és Sinkler Adolf főtörzsőrmesterre, Orbán Gábor, Gheorghe Prodan, valamint a tartalékállományban levő Ionică Soare őrmesterre egyenként másfél éves felfüggesztett börtönbüntetést róttak ki. Az általunk megkérdezett Fazakas Vincze Lajos és a fiatalemberek ügyvédje, Ilyés Eszter elégedett az ítélettel.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2013. május 15.

Teljes adatvédelem a választásra regisztrálóknak (Ülésezett a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma)
Teljes adatvédelmet és biztonságot kell nyújtani a magyarországi választásokon való részvételre külföldön regisztrálók számára – mondotta Potápi Árpád, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) Állandó Bizottságának elnöke tegnap azt követően, hogy a választási törvény végrehajtásáról tárgyalt a bizottság a Parlamentben.
A bizottság elnöke hangsúlyozta, hogy pártpolitikától és jelentős nézetkülönbségektől mentes szakmai vita zajlott a zárt ülésen a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény végrehajtási rendeletéről. Reményei szerint a kormány az állandó bizottság javaslatait figyelembe veszi, és beépíti majd a készülő rendelet szövegébe. Kérdésre válaszolva Potápi Árpád elmondta, hogy az adatvédelem a kettős állampolgárságot nem elfogadó Ukrajna és Szlovákia esetében volt hangsúlyosan téma a tanácskozáson. „A regisztrációnál értesítési címre megy ki a levél, ez lehet magyarországi és határon túli cím. Nyilván Ukrajna és Szlovákia esetében magyarországi címet fognak használni” – hangsúlyozta. Annak kapcsán, hogy a magyar állampolgárság felvétele miatt többen elvesztették szlovák állampolgárságukat, azt hangsúlyozta, a magyarországi választásokat úgy kell lebonyolítani, hogy az azon részt vevő külhoni magyarokat ne érhesse semmiféle retorzió. A politikus közölte, hogy az ülésen felvetődött a kérdés: mennyire legyen nyilvános a választói névjegyzék. „Több elképzelést említettek, hogyan lehet megoldani, hogy ne hozzuk nyilvánosságra ezt a névjegyzéket, ugyanakkor pedig senkiben semmi kétely ne legyen abból a szempontból, hogy esetlegesen bármelyik párt, politikai erő visszaél a szavazatokkal” – jelentette ki Potápi Árpád. A javaslatok között elhangzott, hogy a névjegyzéket megtekinthessék a parlamenti bizottságok tagjai, például a nemzetbiztonsági bizottság vagy a nemzeti összetartozás bizottságának tagjai – tette hozzá.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2013. május 15.

Kisebbségmentő pályakép színészportrékkal (Könyves est zenével)
Újszerű könyves, zenés estet tartottak tegnap a sepsizszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban: a kolozsvári Kriterion Könyvkiadó néhány könyve, Pásint Ödön kisebbségmentő pályaképe és Székely Szabó Zoltán színészekkel készített „háromrétegű” interjúkötete szerepelt a terítéken, ezt színezte a Cantabile Trió hangversenye.
H. Szabó Gyula, a Kriterion igazgatója egy-egy bővített mondatban ismertetett néhány újdonságot, majd Nóvé Béla budapesti író, történész, dokumentumfilmes alkotó, a Hivatása: kisebbségmentő című kötet szerzője beszélt Pásint Ödön (1900–1950) eddig „árnyékban lévő” életpáyájáról. A torockószentgyörgyi születésű Pásint Bethlen István miniszterelnök személyi titkáraként, Teleki Pál bizalmasaként, ám mindvégig háttérben maradó, egyre fontosabb beosztású szürke eminenciásként igen sokat tett Budapestről az erdélyi magyarságért, végül az ÁVH sorozatos zaklatása öngyilkosságba kergette. Édesapja unitárius lelkész, bábaasszony édesanyja negyvenésvesen árván hagyja öt fiútestvérével, tanulmányai befejeztével sok-ezernyi székely és erdélyi magyar fiatal sorstársával együtt Magyarországra menekül az impériumváltás következményei elől, ott kezdi el pályáját építeni, mindvégig Aranyosszék, az erdélyi magyarság érdekeit képviselve. Egyetemi tanulmányai, párizsi, strasbourgi kitérő után Bethlen István személyi titkára lesz, fontos segítője, mi több, az utolsó bizalmasa 1944-ben. A harmincas években a kor fő célkitűzéséért, a revízióért dolgoztak, ám Észak- és Dél-Erdély különválasztása után újabb nemzetiségi problémákkal („túszdrámákkal”) kellett szembenézniük. Teleki Pál erdélyi szociális kérdések megoldását bízta rá, 1944 tavaszán pedig félig titkos, embermentő missziókat hajtott végre. A szerző megjegyezte, Pásint Ödön Sepsiszentgyörgyhöz néhai féltestvére, Albert (Pásint) Éva gyermekgyógyász révén kötődik. A Cantabile Trió hangversenye után Székely Szabó Zoltán Egy nemzedék három felvonásban (erdélyi színészek tegnapelőtt, tegnap és ma) című könyvéről beszélt Bogdán László és László Károly társaságában. Kötetében huszonkilenc színésszel, rendezővel közöl interjút. Közülük többen Magyarországra mentek, nem tudták, mekkora csalódás vár rájuk – mondta. László Károly „fészekrakónak” nevezte Székely Szabó Zoltánt, H. Szabó Gyula pedig úgy fogalmazott, a nyolcvanas években Sepsiszentgyörgyön a magyarság szíve a színházban dobogott, köszönhető ez Sylvester Lajosnak, aki az akkori nagyon nehéz időkben is csapatot tudott építeni.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2013. május 15.

Beterjesztette alkotmánymódosító javaslatait az RMDSZ
A nemzeti kisebbségek államalkotó tényezőként, illetve nyelvük regionális nyelvként való elismerését szorgalmazza a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) alkotmánymódosítási javaslatai között, amelyeket a szövetség parlamenti frakciói kedden hivatalosan is beterjesztettek az alaptörvény módosítását előkészítő testületnek – derült ki a szövetség szerdai hírleveléből.
Az RMDSZ indítványai között szerepel, hogy töröljék az alkotmány első cikkelyéből Románia nemzetállamként való meghatározását.
„A Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája és a nemzeti kisebbségek védelméről szóló Keretegyezmény előírásait alkotmányos rangra szeretnénk emelni, javasoltuk a kötelező konzultációt kisebbségeket érintő kérdésekben" – idézte az RMDSZ hírlevele Máté András Leventét, az RMDSZ képviselőházi frakciójának vezetőjét.
Az államszervezési javaslatok közül a politikus kiemelte, hogy az RMDSZ a kétkamarás parlamenti rendszer megőrzését támogatja, amelyben viszont a kompetenciák elkülönülnének: a szenátus a régiók képviseletét látná el. A többi kisebbség parlamenti frakciójával összhangban az RMDSZ azt javasolja, hogy a román államelnököt a parlament válassza meg kétharmados többséggel. Romániában az alkotmánymódosítás tervezetét a parlamentnek kétharmados többséggel kell megszavaznia, és akkor lép hatályba, ha érvényes népszavazás is megerősíti. Az alkotmány módosításának folyamata azt követően indult be Romániában, hogy a decemberi választásokon a Szociálliberális Szövetség (USL) kétharmados parlamenti többséget szerzett. Az USL elsősorban az államfő, a parlament és a kormány hatáskörét szeretné pontosítani, és bevezetne egy új közigazgatási szintet, a régiót.
A bukaresti parlament kisebbségi frakciója kedden ismertette alkotmánymódosító javaslatait. Varujan Pambuccian frakcióvezető megerősítette: azt is kezdeményezték, hogy a román alaptörvényt egészítsék ki az 1918-as gyulafehérvári határozattal. Az erdélyi, bánsági és magyarországi románok Gyulafehérváron tartott nemzetgyűlésükön az általuk lakott területek és a Román Királyság egyesüléséről fogadtak el határozatot, amely a kisebbségeknek is önállóságot és szabad nyelvhasználatot ígért.
A gyulafehérvári határozat kimondta, hogy az egyesülés nyomán létrejövő új Román Állam az együtt élő népeknek teljes nemzeti szabadságot biztosít, lehetővé teszi, hogy oktatásukat, közigazgatásukat, és bíráskodásukat anyanyelvükön maguk gyakorolják saját képviselőik által, és számarányuknak megfelelően az ország törvényhozásában és kormányzatában is helyet kapjanak.
MTI
Erdély.ma

2013. május 15.

A román kormány több mint 10 ezer alkalmazott elbocsátását tervezi 2018-ig
A román kormány több mint 10 ezer alkalmazott elbocsátását tervezi az állami vállalatoktól 2018-ig – derül ki egy kormányzati dokumentumból. A Mediafax hírügynökség emlékeztet, hogy a kormány egyik korábban elfogadott sürgősségi kormányrendeletéről van szó, amelyről eddig nem lehetett tudni, hogy hány dolgozó elbocsátásával számol.
A szenátus munkaügyi bizottsága előtt lévő kormányrendelethez csatolt mellékletből azonban most kiderül, hogy a kabinet 2018-ig 10 500 ember elbocsátását tervezi. Ez azt jelenti, hogy évente átlagban 2000 emberrel csökken az állami vállalatoknál dolgozók összlétszáma.
A kormány indoklása szerint a következő időszakban “rugalmasabb termelési kapacitásra” lesz szükségük a vállalatoknak, hogy hatékonyabban alkalmazkodjanak a piaci körülményekhez. Az elbocsátások főleg az energiaipart érintik. A rendelet a dolgozók szociális védelméről is rendelkezik, és meghatározza, hogy a kormány évente mennyi pénzt fordít az elbocsátandók végkielégítésére.
Románia vállalta a Nemzetközi Valutaalap (IMF) elvárását, hogy hatékonyabbá teszi az állami vállalatok működését, és a veszteségeseket privatizálja. Bukarest legutóbb 2011 tavaszán kötött 5,3 milliárd euró értékű, két éves, többoldalú, nemzetközi elővigyázatossági típusú hitelmegállapodást az IMF szervezésében, amely még nem zárult le, mert Románia a nyárig haladékot kért, éppen a veszteséges állami vállalatok helyzetének rendezésében tapasztalt elmaradások miatt.
Traian Basescu román államfő március közepén egy parlamenti beszédében az euró bevezetése kapcsán kijelentette: Romániának mindent meg kell tennie, hogy három-négy éven belül teljesítse az eurózónához csatlakozás feltételeit, amelyek közül az egyik legfontosabb, hogy már a közös európai fizetési eszköz bevezetése előtt versenyképessé tegyék az állami vállalatokat.
erdon.ro

2013. május 15.

Ma indul a Határon Túli Magyar Színházak Szemléje a Thália Színházban
Ma indul a Határon Túli Magyar Színházak Szemléje a budapesti Thália Színházban: az ötnapos rendezvényen kilenc előadást láthat a fővárosi közönség.
A vasárnapig tartó szemlén öt nagyszínpadi produkció, három stúdióelőadás és egy előadóest látható. A Thália Színház három játszóhelyén zajló rendezvény lehetőséget teremt arra, hogy a magyarországi közönség néhány nap alatt egy helyszínen ismerje meg a határon túli magyar előadásokat, emellett szakmai találkozóra is alkalmat ad.
A szemlét a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művészei nyitják meg ma este Moliere A fösvény című művével a nagyszínpadon, az Arizona Stúdióban pedig a Zentai Magyar Kamaraszínház előadásában Carole Fréchette Simon hét napja című darabja látható.
Csütörtökön szakmai napot tartanak, majd a nagyszínpadon a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata a Yorick Stúdióval közös előadását, Székely Csaba Bányavakság című darabját tűzik műsorra.
A szemlén a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Szálinger Balázs Köztársaság című darabjával, a Komáromi Jókai Színház A hentessegéd címmel Ladislav Ballek művének színpadi változatával, a kézdivásárhelyi Városi Színház pedig Goldoni Bugrisok című művével vesz részt.
A stúdióelőadások között a Yorick Stúdió Kocsis István A tér című művét, a szabadkai Népszínház Magyar Társulata Tasnádi István Tapasztalt asszony című darabját játssza, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata és a Kolozsvári Állami Magyar Színház közös produkciójaként pedig Dsida Jenő-est is látható a szemlén.
A Thália Színház, valamint a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) stratégiai partnersége okán a közmédia műsoraiban kiemelten foglalkozik a szemlével.
MTI

2013. május 15.

Répás: sikeres volt a külhoni kisiskolák programjának Kárpát-medencei körútja
Sikeresnek értékelte a Külhoni magyar kisiskolák éve program most zárult Kárpát-medencei körútját Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár szerdán sajtótájékoztatón, Budapesten.
A helyettes államtitkár összegzése szerint az április 8-án indult körút során mintegy ötezer gyermekkel, pedagógusokkal volt lehetőségük személyesen találkozni. Elmondta: 22 helyszínen háromórás foglalkozásokat tartottak, a Kárpát-medence valamennyi régiójában. A pedagógusok játékos anyanyelvi, logikai, ének-zenei foglalkozása után a Kolompos együttes zenés mesejátékán vehettek részt a gyerekek.
Répás Zsuzsanna jelezte: a körút célja az volt, hogy minél inkább felhívják a figyelmet arra, fontos, hogy magyar intézménybe írassák a szülők a gyerekeket.
Közlése szerint olyan helyszíneket szerettek volna kiválasztani, ahová egyébként ritkán jutnak el ilyen programok, és elzártan élnek a kisebb, szórvány magyar közösségek. Olyan helyszíneket kerestek továbbá, amelyekre azután más települések is példaként tekinthetnek, és be tudják mutatni másoknak is ezt a gyakorlatot.
Emellett olyan újszerű foglalkozásokat szerettek volna tartani, amelyekkel közvetíteni tudják a résztvevőknek, hogy "magyarnak lenni egyrészt felelősség, másrészt öröm is" - mutatott rá Répás Zsuzsanna.
A helyettes államtitkár kiemelte: a program folytatódik, júliusban közösségépítő továbbképzést tartanak, augusztusra a Ringató programról szerveznek képzést, ősszel pedig régióspecifikus továbbképzések lesznek. Készül módszertani csomag is, amelyet minden magyar oktatási intézménybe eljuttatnak majd - fűzte hozzá.
A teljes programra összesen 100 millió forintot különítettek el.
Nagy Zoltán, a körúton közreműködő Kolompos együttes vezetője azt mondta, hogy több mint 20 éve zenélnek gyerekeknek, de meglepte, ahogy várták őket, ahogy készültek az előadásukra. Úgy fogalmazott: az egyes állomásokon megtapasztalhatták a nyelvhez, a kultúrához és a nemzethez való ragaszkodást, annak szeretetét.
MTI

2013. május 16.

Megbírságolták a Román Labdarúgó Szövetséget az RMDSZ-t gyalázó transzparens miatt
Pénzbírsággal sújtotta a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) a romániai labdarúgó szövetséget a Hollandia-Románia válogatott mérkőzésen a szurkolók által kitett, diszkriminatív transzparens miatt.
Mint ismeretes, az Amsterdamban tartott világbajnoki selejtezőn a román szurkolók „Egy rongyégetésért letartoztatni akarjátok, miközben éveken keresztül mosolyogva tűrtétek az RMDSZ állampolitikaként hangoztatott etnikai terrorizmusát” szövegű feliratot helyeztek el a nézőtéren. Az RMDSZ által működtetett Mikó Imre kisebbségi jogvédelmi szolgálat feljelentése nyomán a FIFA vizsgálatot indított az ügyben és 20000 svájci frank, valamint a perköltség kifizetésére kötelezte a Román Labdarúgó Szövetséget.
Markó Attila Sepsiszentgyörgy parlamenti képviselője a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség döntése kapcsán elmondta: „Külön üdvözlöm a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség döntését, amely egyértelműen igazolja számunkra, hogy az RMDSZ által létrehozott Mikó Imre kisebbségi jogvédelmi szolgálat létrehozása hasznos döntés volt, ugyanis általa hatékonyabban tudunk fellépni magyar közösségünk jogainak védelmében” – hangsúlyozta a képviselő, majd kifejtette: „értékelem, hogy a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség döntése nem a szurkolók és a sportkedvelő nézők a standionból való eltiltására irányult, hiszen a célunk nem ez volt. Arra törekedtünk, hogy felhívjuk a hatóságok figyelmét az ilyen jellegű tettek súlyosságára és az egymás iránti tisztelet fontosságára, hiszen mi sportkedvelők nem a gyűlölködésért, hanem a sport szépségéért járunk mérkőzésekre” – zárta tájékoztatóját Markó Attila képviselő.
Erdély.ma

2013. május 16.

Borboly vagy Borbély?
A hétfői nap erdélyi magyar szempontból talán legérdekesebb híre, miszerint az illetékes hatóság (DNA) huszonnégy órára őrizetbe vette a Hargita Megyei Tanács elnökét, Borboly Csabát. Nevezett ellen hivatali visszaélés és okirathamisításra való felbujtás alapos gyanúja miatt indult büntetőeljárás. Mielőtt prejudikálással vádolnának, sietek kijelenteni, amit ilyenkor általában ki szokás: természetesen Borbolyt is megilleti az ártatlanság vélelme, azaz ítélet hiányában mindenki ártatlan. Tehát várjuk ki a végét.
Addig is, hadd idézzem kiváló jogász ismerősömet, aki szerint a politikai és gazdasági élet meghatározó szereplői esetében nem az a kérdés, hogy letartóztathatóak-e, hanem az, hogy mikor? Azaz a legfontosabb az időzítés. Nos, alighogy megjelent a hír, elkezdődtek a találgatások: miért épp Borboly, miért épp most? Egyesek összefüggést látnak a zászló-ügy kapcsán kiéleződő magyar-román ellentéttel, mások az RMDSZ-en belüli hatalmi harccal magyarázzák, amely a közelgő RMDSZ-kongresszuson dőlhet majd el, s amelynek egyik kulcsfigurája épp Borboly lehet, illetve lehetett volna. Szerintem is ez utóbbiról van, lehet szó. Az eset másnapján hallottam: „ne fárasszátok magatokat, firkászok, justizmord történt a Borboly-ügyben: elnéztek egy betűt – nem Borbolyt akarták bevinni, hanem Borbélyt!” S ha már Borbély neve felmerült, akkor hadd emlékeztessek arra, hogy jelenleg ő az RMDSZ „erős embere”, talán legbefolyásosabb politikusa, s a posztkommunistákkal való együttműködés feltétlen híve, támogatója.
Nemrég arról írtam, hogy a székelyföldi ifjú titánok – a Hargita, Kovászna és Maros megyei vezetők – állítólag megegyeztek a vásárhelyi polgármesterrel, hogy cserébe a Székelyföld, Európa kulturális fővárosa-projekt támogatásáért, megpróbálják a pozícióikba bebetonozott RMDSZ-vezetőket – Markót, Frundát, Borbélyt – félreállítani, vagy legálábbis hatalmukban korlátozni. Hogy van-e, lehet-e összefüggés Borboly mostani meghurcoltatása és a fent említett – hangsúlyozom: feltételezett – forgatókönyv között, azt nem tudni, de a romániai szokások ismeretében állítom, nem kizárható…
Borboly Csabáról, a fiatal mozgalmárról úgy tíz évvel ezelőtt sokat írtak, még többet beszéltek. Ifjúsági vezetőként számos, azóta is tisztázatlan anyagi vonatkozású afférba keveredett, ennek ellenére – vagy éppen ezért? –, rövidesen az RMDSZ egyik legjelentősebb vezetője lett. Amint a Hargita megyei önkormányzat élére került, az ellenőrzése alatt álló helyi sajtót saját imidzsének építésére felhasználva, máris igazi vidéki kiskirállya avanzsált. Az RMDSZ-nek nem volt, nem lehetett semmi kifogása ellene mindaddig, amíg hűséges pártkatonaként működött, azonban amint kezdett kilógni a sorból, máris felkeltette a pártközpont nemtetszését. Ha van valóságalapja a Floreával kötött állítólagos egyezségnek, akkor könnyen kiköbözhető, ki/ kik állhatnak a Borboly elleni eljárás mögött. Cui prodest? – teszik fel ilyenkor a szokásos kérdést, s ebben az esetben is ezáltal kerülhetünk a legközelebb a helyes válaszhoz. A címbéli kérdés viszont továbbra is megválaszolásra vár... Az RMDSZ-en belüli hatalmi harc kimenetelét illetően mindenképp.
Szentgyörgyi László
Központ
Erdély.ma

2013. május 16.

Több mint ezer gyerek táncolt az idei Csűrdöngölőn Csíkszeredában
Csütörtökön délelőtt 10 órától délutánig szólt a zene, folyt a tánc a csíkszeredai megyeháza előtt. A 23. alkalommal megtartott Csűrdöngölő Hargita Megyei Gyermek és Ifjúsági Néptánctalálkozón 45 csoport, több mint 1000 gyerek táncolt. A rendezvényt, amely a IV. Székelyföld Napok része, Hargita Megye Tanácsa, a Hargita Megyei Kulturális Központ, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes és az András Alapítvány szervezte.
A rendezvény a néptánccsoportok fellépésével kezdődött, majd 13 óra után a már több mint ötvenszer sikeresen bemutatott János vitéz, avagy a hős gyönyörűséges utazása és csodálatos megérkezése című műsort láthatta újra a közönség, ezúttal úgy, hogy a záró tündértáncba bekapcsolódtak a Csűrdöngölő fiatal táncosai is. Az ezt követő közös fotózás után ismét néptánccsoportok léptek a közönség elé. A műsorvezetők András Orsolya és Gábos Endre voltak.
A rendezvény célja, hogy a különböző csoportok bemutatkozzanak, egymásra ösztönzően hassanak, az idei nézőkből sokan táncosokká váljanak jövőre, a szülők elvigyék gyerekeiket táncolni. Idén újdonság volt, hogy Hargita Megye Tanácsának épületében két teremben is táncoktatást tartottak.
Erdély.ma

2013. május 16.

Böjte Csaba a Megbékélési és Együttműködési díjról
A Megbékélési Mozgalom a Kárpát-medencében 2010. október 24-én alakult Magyarországon. A mozgalomra, amelynek tagjai a szomszéd országok polgáraiban elsősorban az embert látják.
Ez a nemzetek közötti közeledés bizalmat keltő alapja. Nem kormány és kormány, nem párt és párt között, hanem ember és ember között épüljenek hídak.
Idén első alkalommal adták át a Charta XXI mozgalom díját a megbékélés és együttműködés elismeréseként Budapesten, a kitüntetést Stefan Hríb szlovák újságíró vehette át Surján Lászlótól, az Európai Parlament kereszténydemokrata alelnökétől.
Böjte Csaba ferences szerzetes, aki amint elmondta önként és tudatosan jelentkezett a testületbe, beszédében kiemelte: hatalmas sebeket hordunk magunkban, és nem lehet elbagatellizálni a problémát, mert komoly gond van. Ugyanakkor együtt közösen könnyebb felépíteni a Kárpát-medencét, együtt gazdagabbak vagyunk, sikeresebbek lehetünk, fejtette ki a szerzetes. Majd Árpád fejedelmünk és Szent László királyunk szellemiségével, valamint a közös történelmünkkel példázódott az összefogás szükségességére.
Böjte Csaba azt mondta: annak ellenére, hogy ő a szlovák nyelvet nem ismeri, mégis úgy érzi, hogy amikor Stefan Hríb kezét megfogja, ő közelebb áll hozzá, mint esetleg valamelyik magyar ember, aki állandóan haragszik, utálkozik.
Adná az Isten, hogy tudjuk egymás kezét megfogni, kiengesztelődni, adná az Isten, hogy legyen egy Árpád-vezér kaliberű politikus itt a Kárpát-medencében, aki leültetne minket egy asztalhoz, aki merne velünk közös jövőt álmodni, zárta beszédét a ferences szerzetes.
Erdély.ma

2013. május 16.

Elveszíthet egy szenátori mandátumot az RMDSZ
Olosz Gergely lemondásával elveszíthet egy szenátori mandátumot a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) – írta csütörtökön a Maszol.ro című romániai magyar internetes lap. A Felső-háromszéki (Kovászna megyei) politikus hétfőn jelentette be lemondását, arra hivatkozva, hogy az osztrák Holzindustrie Schweighofer háromszéki beruházásával kapcsolatban lejárató kampány indult ellene, és így akarja elkerülni, hogy ellenfelei ezzel az RMDSZ-nek is ártsanak. A maszol.ro szerint azonban előfordulhat, hogy nem írnak ki időközi választást a felső-háromszéki szenátori választókerületben, ugyanis hamarosan életbe lép a honatyák jogállását szabályozó törvény, amelynek értelmében csak a képviselet nélkül maradt választók küldhetnek mandátumüresedés esetén más politikust a parlamentbe. Ebben a választókerületben azonban Olosz Gergelyen kívül – visszaosztás révén – egy liberális jelölt, Marius Obreja is mandátumot szerzett, így a kerület szenátori kerület nem maradt képviselet nélkül.
„Ha a kormány kiírja az időközi választásokat még a honatyák jogállásáról szóló törvény hatályba lépése előtt, akkor lesznek időközi választások. Ha nem írja ki, akkor nem lesznek. A döntés a miniszterelnök kezében van” – nyilatkozta a portálnak Márton Árpád háromszéki parlamenti képviselő. A választási törvény szerint a kormánynak a mandátum üresedésétől számított 90 napon belül kell kiírnia időközi választásokat. Romániában a választókerületek egynegyedéből, (csaknem 120 kerületből) két-két jelölt jutott mandátumhoz a decemberi választásokon a sajátos román választási törvény miatt.
Az RMDSZ hétfőn lemondott szenátora ellen tavaly októberben vádat emelt befolyással való üzérkedés miatt a román korrupcióellenes ügyészség. A vádhatóság szerint 2010-ben négy vállalkozó lefizette Olosz Gergelyt, hogy cégeik kedvező kereskedelmi szerződésekhez jussanak a segítségével.
A politikus az MTI-nek nyilatkozva hétfőn cáfolta, hogy lemondásának köze lenne az ellene zajló bírósági ügyhöz. A Gandul című – a kormánnyal és ellenzékkel egyaránt kritikus – bukaresti lap viszont időnyerési próbálkozásnak tartja az RMDSZ politikusának lemondását, az ítélethirdetéshez közeledő ügy ugyanis ezáltal a – törvényhozók esetében illetékes – legfelső bíróságtól egy alacsonyabb szintű másik bíróságra kerül, amelynek elölről kell kezdenie az ügy tárgyalást.
MTI
Erdély.ma

2013. május 16.

A DNA megtámadta a Borbolyékra vonatkozó bírósági döntést
Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) Marosvásárhelyi Területi Szolgálata szerdán megtámadta a Marosvásárhelyi Táblabíróságnak a Hargita megyei elöljárók ügyében hozott döntését. A DNA a korrupciós ügyek miatt hétfőn őrizetbe vett Borboly Csaba, Sófalvi László, Csiszér Botond-Benedek és Pálffy Domokos 29 napra szóló előzetes letartóztatását kérte, azonban a bíróság elutasította a kérelmet, 30 napos lakhelyelhagyási tilalommal szabadlábra bocsátotta a gyanúsítottakat, akik ez idő alatt nem gyakorolhatják tisztségüket.
A döntés immár a Legfelsőbb Bíróság és Semmítőszék hatáskörébe tartozik.
Észrevettük, hogy 2005–2006-tól kezdődően perverz átalakulás következett be, voltak olyan esetek, melyek az 1989-ig uralkodó politikai rendőrségre emlékeztettek. Bizonyos ügyészek, főként a DNA tagjai, átvették a politikai rendőrség szerepét. Megállapítottuk, hogy nagyon sok esetben a döntések a nemzeti kisebbségek jogait vették célba, beleértve az anyanyelv használatának jogát a közigazgatásban, a helyi közösségek jelképeinek a használati jogát, és a tulajdonok visszaszolgáltatását is. Azért mondtam, hogy perverz átalakulás, mivel politikai rendőrség már nem létezik. Az igazságszolgáltatás döntéseit nem lehet kommentálni, de ezek a döntések nagyon sokszor csorbították a nemzeti kisebbségek jogait” – jelentette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke a Kolozsváron tartott szerdai sajtótájékoztatóján.
Arra a kérdésre, hogy Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök letartóztatása véletlene-e, avagy sem, a Szövetség elnöke azt válaszolta, nem hiszi, hogy az akció véletlen volt. Hozzátette, „korrekt és igazságos” a Marosvásárhelyi Táblabíróság azon döntése, hogy Borboly Csabát szabadlábon vizsgálják.
„Két és fél év alatt, amióta az ügy az ügyészségen van, meg lehetett volna tenni ezt a lépést hamarabb, de nem tették meg. Irracionális, hogy két és fél év után tette meg ezt a lépést. Meggyőződésem, hogy Borboly Csaba minden alkalommal törvényesen járt el, és a Hargita megyei tanácselnökként véghezvitt tettei nem szegték meg az ország törvényeit” – mondta még Kelemen, leszögezte, a bíróság végleges döntéséig minden ember ártatlan, és a vádlónak érvekkel kell alátámasztania vádjait.
„Nagyon sok embert meghurcoltak, mint, például, Nagy Zsoltot is. Félbetörték politikai karrierjüket, bemocskolták arculatukat, és senki nem kért elnézést tőlük emiatt. Az igazságszolgáltatás függetlensége nem egyenlő a felelőtlenséggel, nem jelenti azt, hogy bármit megtehetsz, amit akarsz, mivel állam vagy az államban” – szögezte le Kelemen.

2013. május 16.

Feláldozott magyar orvosképzés
A nagy őrizetbevételes, szabadlábra helyezéses, lemondásos hét eleji cirkuszban szinte elsikkadt a hír, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem román vezetősége ismét gőzerővel dolgozik a magyar oktatás ellehetetlenítésén, úgy küldték el Bukarestbe a tanintézmény akkreditációs iratcsomóját, hogy teljes mértékben figyelmen kívül hagyták a magyar igényeket, még az oktatási törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó előírásainak sem voltak hajlandóak eleget tenni.
Az egyik legnagyobb sérelem, amelyet hosszas viták során sem sikerült orvosolni: az anyanyelvű gyakorlati oktatás. Ebbe nem akar belemenni a román fél, s a magyar oktatók attól tartanak, a bukaresti szakhatóság úgy hagyja jóvá újabb öt évre az egyetem működését, hogy a korábbi ígéretek dacára nem választják külön a magyar tagozatot. Az angolul tanuló ifjak oktatása történhet külön csoportban, a magyaroké csak a románokkal közösen, s úgy tűnik, kevéssé számít: sérül így a betegek anyanyelven történő ellátásának joga is, hisz az egyetem azt követeli, hogy a magyar beteg a magyar orvosjelölttel románul értekezzék. Az RMDSZ sikerpropagandájának hatalmas fekete foltja a marosvásárhelyi orvosi ügye, az ésszerű megoldás sok évi elodázásának az lett a következménye, hogy mára a román nacionalista hőzöngők szívügyévé vált a kérdés, szemükben a magyar igény szerinti rendezés szinte felér Erdély eladásával. Hiába volt sok évig kormányon a szövetség, első embere miniszterelnök-helyettesként hiába felelt éppen az oktatásért, valahogy soha nem volt igazán és elég fontos a magyar felsőoktatás ügye, a kompromisszumok mindig felemésztették az önálló Bolyai Egyetem vagy akár a MOGYE magyar karának létrehozását. S amikor már csontig ért a kés (tavaly tavasszal), s lépni próbáltak, megbukott – részben éppen ezért – az ésszerű engedményekre hajló Ungureanu-kormány. Egy hónappal ezelőtt – mily meglepő! – a bíróság is érvénytelenítette az önálló magyar és angol kar létrehozására vonatkozó rendeletet, s vérszemet kaptak az orvosi román vezetői, minden korábbi megállapodást felrúgva állították össze, s küldték el Bukarestbe az akkreditációhoz szükséges dokumentációt. Az RMDSZ most ismét kapkod, közbejár, ígérik, Marosvásárhelyre utazik tárgyalni a tanügyminiszter. Nagy kérdés, mekkora sikerrel. Szinte fölösleges már arról értekezni, mennyire fontos az anyanyelvű oktatás – óvodától egyetemig –, és hová vezet, ha nem sikerül kiharcolni a MOGYE önálló magyar karát. Csakhogy a mostani intézkedés, közbenjárás nagyon megkésett, s drágán megfizethetjük, hogy a magyarság felkent képviselői számára mindeddig mások voltak a prioritások, utakért, sportcsarnokokért, lefölözhető lej- és eurómilliókért, s olykor saját bőrük mentéséért cserébe odavetették a magyar orvosképzést (is).
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2013. május 16.

Sikertelen volt a békítési kísérlet
Nem sikerült megegyezésre jutnia a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem román vezetésének és az intézmény magyar tagozatát képviselőknek a bukaresti oktatásügyi minisztériumban két miniszter jelenlétében lefolytatott tegnapi megbeszélésen – közölte Szilágyi Tibor, az intézmény magyar rektorhelyettese. Elmondta: a minisztériumi illetékesek a tárgyalások folytatását javasolták, de azt is sugallták, hogy a feleknek Marosvásárhelyen kell megtalálniuk a megoldásokat.
A rektorhelyettes abban látta a bukaresti tárgyalások hasznát, hogy a kormány illetékesei jobban megértették a két fél álláspontját. A megbeszélést Mihnea Costoiu felsőoktatásért felelős tárca nélküli miniszter mellett az egyetemi oktatást minősítő hivatal illetékesei is végigülték, rövid ideig Remus Pricopie oktatásügyi miniszter is bent tartózkodott a teremben. A magyar tagozat szempontjait Szabó Béla tagozatvezetővel együtt képviselték, az egyetem román vezetésének álláspontját pedig Leonard Azamfirei rektor és Constantin Copotoiu szenátusi elnök.
Szilágyi sajnálkozva állapította meg, hogy a magyar tagozat szempontjait figyelmen kívül hagyó akkreditációs dosszié úgymond tovább halad a maga útján. „Mondták, segítenek majd abban, hogy újabb oktatókat vegyünk fel, hogy jobban megfeleljünk az akkreditációs feltételeknek. Ezzel azonban nem közeledtünk a tényleges megoldáshoz”. A tagozatnak külön álláskeretre lenne szüksége, ehhez viszont külön csoportok kellenek, a magyar diákcsoportok létrehozásához pedig arra van szükség, hogy a magyar nyelvet is bevezessék a gyakorlati oktatásba, s a gyakorlati órák kétnyelvűek legyenek. „Erről pedig hallani sem akartak” – részletezte.
A tárgyalások ideje alatt az épület előtt óriásmolinóval, feliratos esernyőkkel tüntetett a Romániai Magyar Orvosi és Gyógyszerészeti Képzésért Egyesület két aktivistája.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2013. május 16.

Végleges a restitúciós törvény
Kihirdette tegnap az államosított ingatlanokról szóló új jogorvoslati törvényt Traian Băsescu államfő; a parlamenti vita nélkül, kormányzati felelősségvállalással elfogadott jogszabály ellen emelt ellenzéki óvást a múlt héten utasította el az alkotmánybíróság.
A törvény alapján a román állam a következő néhány évben visszaszolgáltatná a még tulajdonában lévő államosított ingatlanokat, majd négy év múlva részletekben kezdene ismét kárpótlást fizetni azokért az elkobzott ingatlanokért, amelyeket nem lehet természetben visszaszolgáltatni. Az államfő elismerte: sokan kérték tőle a jogszabály elutasítását, de azzal csak hátráltatná az amúgy is megkésett igazságtételt. A új jogszabály megőrzi a természetbeni visszaszolgáltatásnak, illetve a méltányos kártérítésnek az alapelvét, ami azt jelzi, hogy Románia tiszteletben tartja a magántulajdonhoz való jogot – mondotta Băsescu, de hozzátette: maga is több hiányosságot lát a törvényben, ezért megállapodott Victor Ponta miniszterelnökkel, hogy a kormány az alkalmazási normák kidolgozása révén vagy sürgősségi rendeletekkel korrigálja ezeket. Romániát az Emberi Jogok Európai Bírósága szólította fel 2010-ben, hogy alkosson működőképes jogorvoslati rendszert, ugyanis már 3500 panaszos perelte be az országot az államosított ingatlanok miatt. Ponta szerint Románia eddig csaknem tízezer államosított épületet és 1,3 millió hektárnyi elkobzott területet szolgáltatott vissza, részvényekben és pénzben pedig csaknem négymilliárd eurónyi kárpótlást fizetett ki a volt tulajdonosoknak. A megoldatlan ügyek száma tízezrekre rúg.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2013. május 16.

Hatvanhetedik év
Ma, május 16-án 11 órakor kezdődik a Köteles Sámuel utcai Stúdió Színházban a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rendezvénye, az Egyetem napja, amelynek keretében jeles művészeket és pedagógusokat tüntetnek ki.
Professor emeritus címet vesz át dr. Kovács Levente rendező, egyetemi professzor. Díszdoktori címét dr. habil. Ascher Tamás egyetemi professzor, rendező, a Budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora a szeptemberi tanévkezdéskor veszi át.
A Stúdió Színház ezen a májusi napon szélesre tárja kapuit évtizedeken át hűséges közönsége előtt, hogy a különböző politikai rendszerek, válságok, elvándorlások, olykor a létét fenyegető kihívások dacára mindig megújulni képes, örökifjú intézmény együtt ünnepeljen a várossal.
1954 óta, amikor központi utasításra, politikai okokból, de szerencsére a híres színházi triumvirátus – Szabó Lajos, Tompa Miklós, Kovács György – irányítása mellett a kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet Marosvásárhelyre költözött, sok víz folyt le a Maroson és a Szamoson.
Sokan féltették az olykor indokolatlanul előkelő Színművészeti Akadémia néven emlegetett intézményt a provincializmustól és elsorvadástól, annál is inkább, mert ezzel a lépéssel az akkori magyar autonóm tartomány székvárosában már nem folytatódott a rendezőképzés, a költözés után erre már csak egy-két magyar hallgató számára Bukarestben és román nyelven nyílt lehetőség.
Néhány elhivatott színházi szakembernek és az erdélyi magyar kultúra mellett elkötelezett marosvásárhelyi közönségnek kitartó munkával sikerült az átköltözéssel járó hátrányokat hamarosan a romániai felsőfokú színművészet-oktatás előnyére fordítani.
Az 1962-ben megnyitott Stúdió Színházzal a "színi" már nem csupán iskolát jelentett, hanem egyszersmind a hetedik, állandóan frissülő magyar színházi társulatot is, ahol a diákok és a tanárok közösen, repertoárszínházi keretek között, évente több mint száz előadást játszottak. Az európai modern színházi mozgalmak, események, színdarabok és szerzők a Stúdió Színház közvetítésével jutottak el a hajdani Marosvásárhelyi Székely Színház közönségéhez, majd a fiatalabb korosztályhoz is; a főiskola a klasszikus magyar és világirodalmi alkotások mellett az abszurd – Ionescu, Mrozek, Beckett –, az egzisztencialista, a pirandellói dramaturgia, Grotowski és Brook szakrális színházának ismeretlen tájaira is rálátást biztosított. A rendszerváltás után újra elindult a magyar rendező- és dramaturgképzés, immár saját keretek között, és minden irányban nyitottan.
Az évtizedek alatt közel ezer végzett hallgató közül sokan a világ legkülönbözőbb sarkaiba is eljutottak, és akár a színművészeti pályán, akár más hivatásban folytatták életútjukat, a hely szelleme – a folyamatosan megújulni képes, gazdagodó hagyomány, nyitottság és igényesség – meghatározó szerepet játszott tevékenységükben.
A marosvásárhelyi "színi" a Köteles Sámuel utcában a diktatúra ínséges évtizedeiben is a szabadság szigete volt. A rendszerváltás óta eltelt csaknem negyedszázad alatt az intézménynek sikerült kivívnia a jelentőségéhez méltó UNIVERSITAS rangot. Chartájában és mindennapi gyakorlatában egyaránt a szellemi szabadság, az anyanyelvi oktatás, a személyes felelősségvállalás, az egyetemes kultúra és a szűkebb közösség szolgálata mellett foglal állást.
Ma már a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színész, bábszínész, rendező, mozgásművészet, színháztudomány, zenepedagógia, audiovizuális multimédia és látványtervezői akkreditált és engedélyezett szakokon biztosít alap- és mesterfokú képzéseket, román és magyar nyelven képez szakembereket, doktorátusi iskolával rendelkezik, ahol a nemzetközi elvárásoknak megfelelő és folyamatosan bővülő elméleti oktatást nyújt a hazai és külföldi hallgatóknak. A román tagozattal egyetértésben létrejöttek az önálló román és magyar művészeti karok. A felújított Pállfy-házban kapott helyet a zenei képzés. A Köteles utcai, jól felszerelt tantermekben egész nap "élet zengi be az iskolát"; valakik mindig próbálnak, készülnek, hangképeznek, vitáznak, táncolnak, énekelnek, mozognak, sminket, plakátot, jelmezt, koreográfiát, díszletet készítenek vagy verset mondanak, amitől az utcán áthaladó járókelő is úgy érezheti, hogy "az élet is derűs iskola lesz"…
Ugyanakkor az egyetem színházi intézményként is működik, színes, a teljes színházi évadot átfogó repertoárral, amelynek keretében a végzősök vizsgaelőadásait láthatja a közönség. Két igényesen kialakított és felszerelt színházterem és játéktér/színpad áll a színházi alkotók rendelkezésére: a Köteles Sámuel utcai Stúdió Színház és az új, Levél utcai Studio 2.1 – Bábstúdió. A két stúdiószínház látogatottsága folyamatosan nő. Az utóbbi másfél évben az előadások nézőszáma meghaladta a tizenkétezret, mára elérte a tizenötezret. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színházzal, a város többi zenei, egyetemi és kulturális intézményeivel szoros együttműködésben a multikulturalitás jegyében kívánja szolgálni a várost és a közösségi kultúrát.
(K. G.)
Népújság (Marosvásárhely)

2013. május 16.

Arany János-díj dr. Weszely Tibornak
"A Bolyai-kutatásban elért forrásértékű eredményeiért, geometriai kutatásaiért, valamint... kiemelkedően eredményes oktatói tevékenységéért" a Magyar Tudományos Akadémia Arany János- életműdíjával kitüntetett dr. Weszely Tibor nyugalmazott egyetemi tanárt köszöntötték hétfőn este a Bolyai Tudomány és Technika Házában tartott baráti összejövetelen. Csegzi Sándor jelképes ajándékot, egy Bolyai- kéziratok alapján készült grafikát adott át az ünnepeltnek. Bár arra kérte Weszely Tibort, hogy életéről beszéljen, a téma a Bolyaiak által képviselt emberi értékek fontossága volt.
Úgy élt, mint a pisztráng, az örvénnyel szemben úszva próbálta az újat keresni – mondta Bolyai Jánosról többek között Weszely tanár úr, az akadémia köztestületi tagja. Amit a saját életéről nem mondott el, azt megtették helyette volt osztálytársai, barátai, egykori tanítványai.
Nemcsak a matematikát tudta és szerette, sportban is kiváló volt. 1954-ben az iskola négyszer százas stafétacsapatával országos döntőt nyert Bukarestben. A kutatómunka mellett sokat kirándult és utazott, osztálytársaival bejárta az erdélyi havasokat – derült ki többek között Balás Árpád hozzászólásából. Buksa Éva-Mária a volt tanítvány nevében olvasta fel a Bolyaiak és Weszely Tibor méltatásáról szóló, idézetekben gazdag szövegét. Kirsch Attila, a Református Kollégium Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Körét képviselve a közösségi életben és munkában mindig részt vevő társat köszöntötte. Sebestyén Júlia tanárnő arra az érdemére hívta fel a figyelmet, hogy akkor kezdte kutatni a Bolyai-hagyatékot, amikor az veszélyes vállalkozásnak számított. Ma Vályi Gyuláról, a vásárhelyi születésű kiváló matematikusról sem emléktábla, sem szobor nem állna, ha Weszely Tibor nem írja meg az életéről szóló könyvet – tette hozzá. 1990-ben a Bolyai Farkas középiskola önállóságáért a Nemzeti Megmentési Front városi szervezetében politikai szerepet vállaló tanár kitartását emelte ki hozzászólásában Smaranda Enache. Spielmann Mihály történész, aki negyven éven át követte Weszely Tibor munkáját, a kutató szorgalmát méltatta: évtizedeken át reggel 8-kor az első olvasója volt a Teleki Tékában őrzött Bolyai-kéziratoknak. Az ünnepségről szóló beszámolót a Weszely Tiborral készült beszélgetéssel folytatjuk.
– Milyen útravalót adott az Érchegységben levő szülőhely, Brád?
– Az első-második elemit román iskolában jártam, mert a magyart akkorra már megszüntették. Brádon Közép-Európa talán egyetlen aranymúzeuma látható. Édesapám építészként a gurabazai MICA részvénytársaság aranybányáinál dolgozott. Szép kicsi magyar közösség élt akkoriban ott, de a római katolikus templomban, ahol valamikor Márton Áron püspök bérmált meg, ma két nyelven tartják a misét. Családunk 1945-ben költözött Marosvásárhelyre, a magyar világ reményében.
– Az iskolai évekről már beszélgettünk; hogyan tudott Weszely Tibor a bukaresti tudományegyetem légkörébe beilleszkedni?
– A tiszta matematika szakot végeztem el 1959-ben, s kiváló professzoraim voltak. Mivel rendszeresen írtam cikkeket és példákat a Kolozsváron szerkesztett Matematikai és Fizikai Lapokba, ígéretet kaptam, hogy felvesznek a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem geometriai tanszékére gyakornoknak. Csakhogy 1959 februárjában bekövetkezett az egyesítés, amely a magyar tannyelvű egyetem megszűnését jelentette. Mivel kitűnő eredménnyel végeztem, a bukaresti egyetem geometria és topológia tanszékén ajánlottak gyakornoki állást. Két hónapot töltöttem ott, de úgy éreztem, nem tudok a fővárosban maradni. Ötévi távollét után már nagyon vágytam haza, s örömmel fogadtam el Kozma Béla igazgató, volt magyartanárom ajánlatát, hogy a Bolyai Farkas középiskolában tanítsak.
Három év múlva megalakult a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola, s 1963- tól a matematika tanszéken alkalmaztak, s ott kezdtem el a tudományos kutatómunkát is. 1971-ben a bukaresti egyetemen védtem meg doktori dolgozatom, amit Vektormezők zárt differenciálható tereken címmel a globális differenciálgeometriából írtam. A doktori cím megszerzése nyomán kezdtem el a Bolyaiak munkásságának a tanulmányozását.
– A főiskolán sem maradt sokáig, hisz közbejött a marokkói kitérő. Miért vállalkozott a vendégtanárságra?
– Nagyon szerettem utazni, s mivel kérésemet a tanügyminisztériumban jóváhagyták, a rabati Al- Laymoune líceumba kerültem, ami nagyon elit iskolának számított. Oda járt II. Hasszán fia, Marokkó jelenlegi királya, akinek az igazgató minden alkalommal kezet csókolt. Kétévi ottlétem alatt bejártam egész Marokkót, s hazatéréseimkor két alkalommal összejártam Európát. Életem legszebb évei voltak.
Amikor hazatértem Marokkóból, elhatároztam, hogy Farkas után János matematikai munkásságát is meg kell írnom. Másfél éven át naponta nyolc órát dolgoztam a könyvön. Bolyai János matematikai munkásságának a feldolgozása mellett az is foglalkoztatott, hogy kézirataiban nagyon sok a filozófiai rész, s a nyelvészetet is kedvelte. Célja a magyar nyelv megreformálása, egyszerűbbé tétele volt. Szándéka szerint a tökélyes munkához tökélyes nyelv szükségeltetik, s ennek megalkotásával is próbálkozott.
– Mindez a Vince Kiadónál megjelent Bolyai János. Az első 200 év című könyvben olvasható, amelyben Bolyai János egész pályafutása megelevenedik. Miért nem adták ki ezt az összefoglaló, olvasmányos könyvet Erdélyben is?
– Nem volt annyi pénzem, hogy az itthoni kiadását finanszírozzam. Nagy örömmel tölt el viszont, hogy Manfred Stern német matematikus lefordította német nyelvre, ahogy a beszélgetés első részében megemlítettük, s a világ legtekintélyesebb tudományos kiadója, a Birkhäuser Verlag adta ki. Azért örülök, hogy német nyelven is megjelent, mert tárgyilagos módon sikerült tisztáznom a prioritási vonatkozásokat Bolyai János felfedezése kapcsán.
A nem-euklideszi geometria megteremtőjeként a tudomány Carl Friedlich Gauss, az orosz Nyikolaj Ivanovics Lobacsevszkij és Bolyai János nevét említi. Többen a két utóbbit, az orosz és volt szovjet írások azonban csak a Lobacsevszkij nevét. Az emberi jóérzés megköveteli a tények pontos számbavételét. Alaposan átolvasva és elemezve a három tudós erre vonatkozó írásait, arra a következtetésre jutottam, hogy Bolyai János korábban volt birtokában a párhuzamossági kérdés helyes megoldásának, az új geometria kidolgozásának. Lobacsevszkij egy évvel hamarabb közölte munkáját, mint Bolyai János, így a közlés prioritása az övé, a feltalálás elsőbbsége viszont a Bolyai Jánosé, ezért mindkettőjüket ugyanolyan hely illeti meg a párhuzamossági probléma végleges megoldásából eredő új geometria történetében.
– Mi volt a legérdekesebb tény, amire a Bolyai- kutatás során rájött?
– Amikor Farkas megszerezte Lobacsevszkij művét és elküldte fiának, Jánosnak, aki akkor írta meg nagyon komoly kéziratát, az Észrevételeket, magyar nyelven, s elismerte Lobacsevszkijről, hogy zseni, de ugyanakkor megjegyezte, hogy művének 27. paragrafusában szarvashibát követett el. Paul Stäcker, aki 1913-ban az első monográfiát írta a két Bolyai munkásságáról, azt állította, hogy János igazságtalanul támadta az orosz matematikust. Benkő Samu könyvének negyedik kiadásában (Bolyai János vallomásai) hasonlót állít, pontosabban, hogy a 27. paragrafussal kapcsolatos bírálatokban nem volt igaza. Elolvastam Lobacsevszkij művét, Bolyai bírálatát, Stäcker és Kagan állításait, s arra a következtetésre jutottam, hogy Bolyai János kifogása jogos, Lobacsevszkij hibásan mérte a lapszöget. Topológiailag hibás, ugyanis ívmértékkel és nem gömbfelületmértékkel kell mérni. Könyvének negyedik kiadásában, ami a Mundusnál jelent meg nagyon szép kivitelezésben, Benkő Samu mindezt csak az előszóban tüntette fel. Ha matematikusként nem győződtem volna meg Bolyai János igazáról, a mellette szóló sorokat nem írtam volna le.
– Kutatóként valóban az volt Weszely Tibor törekvése, hogy pótolni próbálja azt az elismerést, elismertetést, amit a kiváló matematikus élete során nem kapott meg.
– Marosvásárhely polgárai nem is sejtették, hogy azon a hideg januári napon kit temettek el a város református sírkertjében. A temetésén csak két (egyesek szerint három) civil kísérte el utolsó útjára a kötelezően kirendelt katonai kíséreten és a papon kívül. 33 évvel halála után a teljesen jeltelen sírhelyet akkor fedezték fel, amikor már kezdett világhírűvé válni, és Schmidt Ferenc eljött Budapestről, hogy a sírját megkeresse. Ezer szerencse, hogy még élt Szőcs Júlia, a munkában megöregedett cseléd, aki meg tudta mutatni a helyet, ahol Jánost eltemették, s ahol már csak a gyom nőtt. 1911. június 7-én, Bolyai Farkas és János holttestének az exhumálása idején még élt fia, Bolyai Dénes, aki elmondta, hogy édesapját katonai egyenruhában temették el, s amikor felbontották a sírt, ez beigazolódott. 1894-ben helyezték el az emlékkövet a Matematikai és Fizikai Társaság gyűjtése alapján. Egy évvel később érkezett Marosvásárhelyre az Egyesült Államokból George Bruce Halsted, aki angolra fordította az Appendixet, s milyen szégyen lett volna, ha a sírhelyet nem találja meg. Ahogy említettem, 1911-ben a két sírt felnyitották, a két holttestet exhumálták, elkészítettek két érckoporsót, az egyikbe János, a másikba Farkas maradványait helyezték, a koponyacsontokat kivéve. Ezeket Hints Elek akkori kórházi főorvos vette át, kezelési és tanulmányozási célzattal, aki távoli rokona volt a Bolyaiaknak. Ünnepélyes temetés keretében 1911. június 7-én délután 5 órakor Bolyai Farkas régi sírhelyét kiszélesítve temették közös sírba őket.
– Bolyai Farkas felesége, János édesanyja Domáldon nyugszik. Miért?
– A kolozsvári Farkas utcai templomban tartott házasságkötésük után kiköltöztek Farkas domáldi birtokára, ott töltötték a mézesheteket, s gazdálkodtak, amíg Farkast meghívták a református kollégiumba tanítani. Halála előtt, 1821 augusztusában Benkő Zsuzsanna, aki sokat betegeskedett, arra kérte Farkast, hogy vigye el oda, ahol életében a legboldogabb volt.
– Weszely Tibor nagy megvalósításának tartjuk, hogy Domáldon áll a kopjafa, amely Bolyai Farkas feleségének az örök nyughelyét jelzi. Talán nem érdektelen emlékeztetni arra, hogy Bolyai János szülőanyjának milyen nehézségek közepette sikerült síremléket állítani.
– A székelykeresztúri diákok faragták, de a felállítását nem engedélyezték a hatóságok, mert a sír nem a temetőben van. Mivel abban az időben az Országos Matematikai Társaság központi vezetőségének a tagja voltam, s a megyei titkára is egyben, Székelyudvarhelyen a segítségemet kérték, hogy a négy éve elkészült kopjafát felállítsák. Bukarestben beleegyeztek, de a megyei szocialista nevelési tanács jóváhagyására is szükség volt. Az elutasítás szövegére most is emlékszem, az állt benne, hogy Árkosi Benkő Zsuzsanna nem érdemelte ki, hogy "obeliszket" állítsanak az emlékére Domáldon. A Metalotehnica vállalat vezérigazgatója, Kiss Bici, aki osztálytársam volt, a tartományi pártbizottság vezetőségi tagjaként, azt tanácsolta, hogy állítsam fel. Én is úgy gondoltam, hogy két lehetőség van: ha megengedik, felállítjuk, s ha nem, akkor is. Domáldon a néptanács titkárával tudtam szóba állni, akinek bemutatkoztam, hogy a Pedagógiai Főiskola tanára és a Matematikai Tudományok Országos Társasága központi vezetőségének a tagja vagyok. Talán úgy értette, hogy a központi bizottságtól érkeztem, s teljesítette a kérésemet, hogy biztosítsanak egy hernyótalpas traktort, ami a másfél tonna betonanyagot felviszi a domboldalra. Másnapra egy Gál nevezetű traktoros állt rendelkezésünkre, s a költségeket a saját zsebemből álltam. Hívtam Illyés Ferenc fizikatanárt, aki a kopjafát kifaragtatta a diákokkal. Bár egyesek szerint a tetőn volt a sír, Ágoston Albert, akinek a fia állatorvos volt Domáldon, tudta, hogy pontosan hol található. Mivel semmi jel nem volt, végül Illyés Ferenc egyik diákja segített ki, aki régésznek készült. Egy lapátot kért, s mindkét helyen leásott, majd kijelentette, hogy egészen biztos azon a helyen van a sír, ahol én mondtam, mert ott a geológiai rétegek fel vannak bolygatva. Amikor az alapot ástuk, már jelentek meg fadarabok, de nem akartunk kegyeletet sérteni. Az előre kiöntött betondarabokból összeállítottuk az alapot, s egy Orbán nevű fiatal mérnök vezetésével heten segítettek az alap és a kopjafa felállításában, amelyre rákerült Benkő Árkosi Zsuzsanna neve és az 1778–1821-es évszámok. Édesapámmal készítettem egy bádogtáblát, amire feketével románul is ráírta, hogy ki nyugszik a sírban. 1994-ben a tábla le volt szakítva.
– Milyen tervei vannak még Weszely Tibornak?
– Nem tudom, sokat dolgoztam, szeretnék egy kicsit élni is még – mondja a kertben, ahova a fák lombjain átszűrve hallatszik fel a város zaja, de a későbbi napok kavargásából kiderül, hogy számos teendői és vállalásai mellett még korántsem fogja abbahagyni, amit tulajdonképpen nem is lehet. Ahogy a vele folytatott beszélgetést is csak megszakítani sikerült, de befejezni nem. Nem csoda, hogy Kiss Sándor Szatmárnémetiben élő matematikus könyvet írt az életéről és munkásságáról.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

2013. május 16.

Kelemen: titkos és szabad választásokat akar
Kelemen Hunor szerint a magyar kormánynak még a látszatát is el kell kerülnie annak, hogy „nem magyarországi intézményeknek haszonbérbe kiadja” a magyarországi parlamenti választások határon túli lebonyolítását.
Az RMDSZ elnöke kérdésre válaszolva beszélt a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) állandó bizottságának a keddi budapesti ülésén lefolytatott egyeztetésekről. Kijelentette: ha valamely határon túli szervezetnek haszonbérbe odaadják a lebonyolítás valamely műveletét, „vagy megengedik, hogy azt a látszatot keltse, hogy ő a magyar kormány megbízottja, az biztosan problémákat okoz”.
Kelemen Hunor úgy vélte, a határon túl nem vezet feszültségekhez az a kérdés, hogy ki kire szavaz, ha viszont határon túli szervezeteket vonnak be a lebonyolításba, az biztosan konfliktust idéz elő.
Az RMDSZ elnöke kijelentette: úgy kell biztosítani a szavazati jogot a határon túli magyar állampolgároknak, hogy „ne érhesse szó a ház elejét”. Hozzátette, „ha akár két-három esetben rosszul sülnek el a dolgok, ez az egész rendszert megkérdőjelezi”. Úgy vélte, meg kell találni azt a módozatot, amelyen keresztül a határon túl élő magyar állampolgárok titkosan és szabadon élhetnek a választói jogukkal.
Szabadság (Kolozsvár)



lapozás: 1-30 ... 1981-2010 | 2011-2040 | 2041-2070 ... 5431-5432




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2026
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék