udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
5432
találat
lapozás: 1-30 ... 3001-3030 | 3031-3060 | 3061-3090 ... 5431-5432
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2013. július 17.
Bejegyezték az EB-nél a Minority SafePack kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezést
A polgári kezdeményező bizottság tagjai: Hans Heinrich Hansen, a FUEN elnöke, Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, Anke Spoorendonk, Schleswig-Holstein tartomány kormányának minisztere, Jannewietske de Vries frízföldi miniszter, Karl-Heinz Lambertz, a belgiumi német ajkú közösség miniszterelnöke, Valentine Inzko, az ENSZ bosznia-hercegovinai főképviselője és Luis Durnwalder, Dél- Tirol autonóm tartomány kormányzója 2013. július 15-én regisztrálták az Európai Bizottság online platformján a Minority SafePack kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezést (EPK).
A FUEN, az RMDSZ, a Dél-tiroli Néppárt és az Európai Nemzetiségek Ifjúsági Szervezete által kezdeményezett indítvány mottója: "Nem vagy egyedül. Egymillió aláírás az európai sokszínűségért." A kezdeményezők ezzel fel kívánják hívni az Európai Unió figyelmét az európai kisebbségek és etnikai csoportok, valamint regionális és kisebbségi nyelvek problémakörére, ezek megoldása érdekében intézkedési javaslatokat fogalmaztak meg.
Kelemen Hunor: Az EB-nek most alkalma lesz bizonyítani
A regisztrációt követően Kelemen Hunor szövetségi elnök kijelentette: az Európai Bizottságnak most alkalma lesz bizonyítani, hogy az Európai Unió alapját jelentő értékközösség, a kisebbségek támogatása és védelme több tartalommal tölthető meg annál, amit az Európai Szerződés egy fél sora tartalmaz. – Mi, Európa őshonos nemzeti kisebbségei, összesítettük az EU-s keretbe illeszthető kisebbségvédelmi intézkedéseket, és partnerként fordulunk az Európai Bizottsághoz, hogy regisztrálja kezdeményezésünket. Ezt követően egy év alatt egymillió aláírást kell összegyűjtenünk, ezekkel felvértezve szólítjuk majd fel jogalkotásra az Európai Uniót. Bízom abban, hogy felhívásunk, amely mögött az európai őshonos kisebbségek állnak, meghallgatásra talál Brüsszelben – nyilatkozta az RMDSZ elnöke.
Hansen: Az EU csak a régiók és polgárok Európájaként lehet sikeres
Hans Heinrich Hansen szerint a kezdeményező bizottság azt szeretné, hogy az Európai Unió kezdjen párbeszédet velük.
– A 2014-ben megválasztandó új Európai Parlamenttel közösen meg kívánjuk erősíteni az európai kisebbségeket és az unió kulturális és nyelvi sokszínűségét. A siker érdekében minden érdekelt fél párbeszédére és együttműködésére szükség van. Egymillió polgár támogatása nagyon erős tárgyalási alapot jelent majd számunkra. Az Európai Unió csupán a régiók Európája és a polgárok Európája révén lehet sikeres – jelentette ki Hansen.
Vincze: Reméljük, partneri ajánlatunk meghallgatásra talál
Vincze Lóránt, a FUEN alelnöke, az RMDSZ nemzetközi ügyekért felelős titkára lapunk kérdésére kijelentette: – Végül is ez egy technikai lépés. Az előkészítő munka befejeztével, utolsó lépésként bejegyeztük az Európai Bizottságnál a kezdeményezést. Az Európai Bizottságnak két hónapja van arra, hogy reagáljon. Szeptember 16-án jár le a határidő, akkor kapunk választ. Hivatalos levelet kaptunk a bejegyzésről, reméljük, minden rendben lesz.
– Mi a következő lépés, ha az EB zöldutat ad a kezdeményezésnek?
– Akkor elkezdődhet az egyéves aláírásgyűjtési időszak. Egymillió aláírást kell összegyűjteni. Tehát ha szeptember 16-án pozitív választ kapunk, onnantól kezdve 2014 szeptemberéig lesz lehetőségünk összegyűjteni az egymillió aláírást.
– És ha mégsem fogadja el a Bizottság?
– Ez az a forgatókönyv, amelyről egyelőre nem szeretnék nyilatkozni. Mi optimisták vagyunk, és reméljük, hogy az a partneri ajánlat, amelyet az európai kisebbségek az Európai Bizottság asztalára tettek, kellő érdeklődésre tarthat számot az Európai Bizottságban, és elfogadják.
Amennyiben mégsem, akkor van egy jogorvoslati lehetőségünk: a luxemburgi Európai Bíróságnál lehet benyújtani fellebbezést a kezdeményezés érdekében, és akkor majd az Európai Bíróság dönt arról, hogy megalapozott-e és az európai szerződésekhez kapcsolható-e az általunk megfogalmazott kezdeményezés. De ismétlem, ez egy nagyon negativista forgatókönyv lenne, és mindazok az emberek, akikkel az elmúlt évben egyeztettünk, arról biztosítottak, hogy olyan formája született most a kezdeményezésnek a hat szakpolitikai területtel, a benne foglalt intézkedési javaslatokkal, hogy azokat nyugodtan elfogadhatja az Európai Bizottság, hiszen illeszkednek az európai szerződésekbe foglalt kompetenciákhoz.
Európában 100 millió, a 340 őshonos nemzeti kisebbség valamelyikéhez tartozó polgár él, összesen 47 államban. Minden hetedik európai egy őshonos nemzeti kisebbséghez vagy etnikai csoporthoz tartozik. Az Európai Uniónak 23 hivatalos nyelve van, és további, mintegy 60 kisebbségi és regionális nyelvet beszél összesen 40 millió, kisebbségben élő uniós polgár. Ezen társadalmi csoport nagy részének nincsen politikai képviselete – ezen is változtatni szeretne a kisebbségi EPK. A szakértők bevonásával elkészült Minority SafePack kisebbségvédelmi csomag egy sor intézkedést javasol az európai őshonos nemzeti és etnikai kisebbségek támogatása és védelme érdekében.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)2013. július 17.
Középkori vármaradványokra épülnek a korszerű irodaházak
A 700-as piac mellett épülnek a City Business Centre A osztályú irodaház komplexum ultramodern épületei. Az alapok kiásása közben a munkások megtalálták Temesvár középkori vásárának alapjait és a későbbi osztrák vár erődítéseinek maradványait.
Ezek után nem meglepő, hogy az ötödik irodaház építése közben újabb vármaradványok kerültek elő. A Bánát Múzeum régészei megállapították, hogy ez alkalommal a XVIII. században megépült osztrák vár külső védelmi vonalának maradványai kerültek felszínre. Európai szinten is egyedülálló lelet az a XVIII. századi zsilip, amely a várárok vízzel való feltöltését, illetve kiürítését tette lehetővé. A fából, homokkőből és téglából készült hatalmas zsilip mérete 29x18 méter. A City Business Centre projektet irányító Ovidiu Şandor üzletember felvetette annak lehetőségét, hogy az ötödik irodaház alapozása során feltárt vármaradványokat integrálják az irodaház projektbe és a konzervált régészeti leletek látogathatóvá váljanak az irodaházak közötti sétányon, vagy akár az ötödik irodaház földszinti előcsarnokába beépítve.
A City Business Centre negyedik irodaházának építése közben, 2011-ben Temesvár középkori várának az alapjai is előkerültek. Kiderült, hogy a mocsaras területen különleges alapozásra volt szükség: valószínűleg tölgyfából készült, függőleges tartópilléreket helyeztek el a földben, amelyekre tartógerendák kerültek, sakktáblaszerű hálózatot alkotva. Az 1,40x0,7 méter méretű téglalap alakú elemekből álló hálót függőlegesen elhelyezett téglákkal töltötték ki, erre az alapozásra építették a középkori várat.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2013. július 17.
Élő Magyar Ház, Borosjenőn
A Nyugati Jelen több alkalommal foglalkozott a borosjenői magyarság azon igényének a kielégítésével, hogy a város vezetősége a katolikus, illetve a református templomokon kívül, biztosítson számukra egy olyan helyiséget, ahol zavartalanul megtarthatják az ünnepeiket, közösségi életet élhetnek.
A jogos igény teljesítésének az előmozdítása érdekében a város akkori polgármesterével is többször beszéltünk, majd tudósítottunk a volt egyházi iskolaépületben számukra kiutalt tanterem, hosszas huzavona után történt tényleges átadásáról is. A Magyar Ház szerepét betöltő osztálytermet a helybeli magyarok lelkes csapata a saját pénzén felújította: dr. Czuth András és felesége, dr. Czuth Rozália függönyöket szereztek, ezen túlmenően is sokat segítgettek; Tündérligeti Anna, valamint Hegya György és családja is sokat segített, míg Mészáros Dávid az ablakokat javíttatta meg. Miután kifestették a termet, aki csak tudott, otthonról használható bútorokat hozott, de az RMDSZ helybeli szervezete is szerzett székeket, a református parókia padokkal járult hozzá a felszereléshez. Mióta közös erővel sikerül a termet kicsinosítani, bebútorozni, itt szervezik az irodalmi esteket, nótaesteket, az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról való megemlékezéseket Mészáros Dávid közreműködésével, de a szervezésben sokat segít Crişan Irénke is. Amint Mészáros Dávid elmondta, a rendezvényekre meg szokták hívni a borossebesi magyarokat is, akik közül sokan eleget tesznek a meghívásnak. Az irodalmi esteket dr. Brauch Magda szokta szervezni, a választások előtt viszont Dankó Pista-nótaestet szerveztek, amelyiken sok borossebesi is részt vett. A különböző tematikájú estek alkalmával, a falra kitűzik az érintett személyiségnek a kinagyított portréját, amit rendszeresen Mészáros Dávid Temesváron élő műépítész fia, Dávid szokott elkészíteni. Idén dr. Brauch Magda legújabb könyvét, Mester József verseskötetét mutatták be. Mint minden évben, idén is megszervezték a március 15-ei megemlékezést, amelyiken ezúttal is Ujj János történész tartott magvas előadást. A Borosjenői Magyar Ház megszületésének a történetéről fotóalbum készült, ami a helyszínen megtekinthető, a magyar nyelvű művelődési kiadványokkal együtt. A rendezvényeket inkább a fő nemzeti és egyházi ünnepeinkhez igazítják – mondta el a borossebesi templombúcsú alkalmából történt találkozásunkkor Mészáros Dávid, a borosjenői magyar rendezvények egyik szervezője.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)2013. július 17.
Új esélyt a magyar ügyeknek a kolozsvári közigazgatásban
Egy éve tölti be Kolozsvár alpolgármesteri tisztségét Horváth Anna
„Fontos célnak tartom, hogy megvalósuljon az attitűd-váltás az intézményen belül, továbbá a magyar, illetve a román közvélemény irányába. Ha a városházán belül elnyerjem a kollégák bizalmát, kialakítsunk egy olyan légkört, amely az együttműködést segíti elő. Célom volt az anyanyelvhasználat „meghonosítása”: lásd az Igen, tessék! mozgalmat, illetve azt, hogy ajtómra magyar felirat is került. Régi és új munkatársak bevonásával jó csapatot hoztam létre. Szakmaisággal és nagyon-nagyon sok munkával vívtam ki magamnak azt, hogy elismerjenek ennyi idő alatt” – fogalmazott lapunknak adott interjúban Horváth Anna. Az RMDSZ-es alpolgármester, aki idestova egy éve tölti be ezt a tisztséget, az elmúlt egy év sikereiről, kudarcairól, az elkövetkező időszak terveiről beszélt. A beszélgetés alkalmával kiderült egy személyes vonatkozású cél, elhatározás is: eltökélt szándéka, hogy többé nem dohányzik.
– Milyen érvek szóltak amellett, hogy Önt javasolja az RMDSZ az alpolgármesteri tisztségbe?
– Az alpolgármester-jelöltnek mindenekelőtt városi tanácsosnak kell lennie. Ezt a feltételt az én esetemben nem volt egyszerű teljesíteni, ugyanis a jelöltlistán a negyedik helyet foglaltam el, ami nemigen számított befutónak. Remélem, ez volt az utolsó alkalom, amikor a negyedik vagy az ötödik helyért izgulnunk kellett...
Korábban az RMDSZ-es polgármesterjelölt tanácsosi listavezető volt, elvileg őt illette meg a polgármesterhelyettesi tisztség. A kampány alatt a polgármester-jelöltet jobban megismerik, nő a bizalmi indexe. Tavaly Eckstein-Kovács Péter nem kívánt jelen lenni a tanácsosi jegyzéken, így kizárásos alapon (úgy ítélték meg, Geréd Imre még túl fiatal és tapasztalatlan, Oláh Emese pedig nem vállalta) ketten maradtunk Csoma Botonddal. Egészséges, szoros versenyhelyzet jött létre. A kerületi elnökök testülete nem tudott dűlőre jutni, patthelyzet alakult ki, s végül – ezt sokan demokrácia-deficitként ítélték meg – a Megyei Állandó Tanács hozta meg a döntést, hogy én legyek az RMDSZ alpolgármester-jelöltje.
– Tavaly rendhagyó módon Ön pihenőszabadsággal kezdte tevékenységét. Miért?
– 2012. június végén kezdődött a mandátumom és a kemény munka a polgármesteri hivatalban, s csak július végén mentem pihenőszabadságra. Rendkívül nehéz, embert próbáló volt a kampány, sokszor hajnalig plakátot ragasztottunk. Számomra a nyári időszak az, amelyet a családommal, a gyerekeimmel együtt tudok tölteni.
– Milyen volt a kezdeti időszak?
– Stresszes hetek, hónapok voltak. Éreztem, hogy hatalmasok a kolozsvári magyarság velem szembeni elvárásai. Felelősséget és bizonyítási kényszert éreztem. A városházi kollégák jelezték, hogy nagyon sietek bizonyos kérdések megoldásával. Ügyeltem viszont, hogy a sietség ne menjen az elintézésre váró ügy kárára. Tévedtem: azt hittem, hogy a politikai alkudozások lesznek a legnehezebbek, s nem a döntések, teendők közigazgatási kivitelezése. Ez meglepett. Emil Boc polgármester nagyon együttműködő volt – ehhez természetesen hozzájárult a Demokrata-Liberális Párttal kötött helyi koalíciós megállapodás. Ránk van utalva, jelenleg egyetlen határozattervezetet sem tudnak nélkülünk elfogadni – korábban csak a kétharmados döntésekben volt szükségük ránk. A PDL-s tanácsosok részéről volt és van politikai számítás: amikor úgy érezték, hogy „túlfeszítettük a húrt” bizonyos kérdésben, s hogy többet veszítenek, mint amennyit nyernek, akkor rendszerint visszatáncoltak.
– Ez milyen esetekben fordult elő?
– A temetőszabályzat módosításánál például. Ezt követően nem próbálkoztunk más, számunkra hasonlóan fontos tervezeteknek a plénum elé terjesztésével. Ilyen volt a műemlékek elé helyezendő tájékoztató táblák ügye is. Elvi kifogásuk nincs ezzel kapcsolatban, de félnek, hogy nagy lesz a „politikai ára”. Volt olyan eset, amikor az ilyen javaslatokat megszavazta ugyan a tanács, de a kivitelezés mégis elakadt. Az ellenzék minden alkalmat megragad arra, hogy magyar ügyekben keresztbe tegyen. Az etnikai feszültségkeltés, és annak hozadéka még mindig túlságosan csábító ahhoz, hogy lemondjanak róla.
– Milyen célokat fogalmazott meg a mandátum elején?
– Fontos célnak tartom, hogy megvalósuljon az attitűd-váltás az intézményen belül, továbbá a magyar, illetve a román közvélemény irányába. Hogy a városházán belül elnyerjem a kollégák bizalmát, kialakuljon egy olyan légkör, amely az együttműködést segíti elő. Célom volt az anyanyelvhasználat „meghonosítása”: lásd az Igen, tessék! mozgalmat, illetve azt, hogy ajtómra magyar felirat is került. Régi és új munkatársak bevonásával jó csapatot hoztam létre. Szakmaisággal és nagyon-nagyon sok munkával vívtam ki magamnak azt, hogy elismerjenek ennyi idő alatt. A legjobb módszer a saját példa, ezért sokat és komolyan dolgoztam. Látták, hogy ha valamit célul tűztem ki, azt nem hagyom, és kész. Azt tapasztalták, hogy velem nem működik a kifárasztásos technika. Az első év csatája ez volt a városházán belül. Ezt különben a román sajtó is tükrözte, az ambiciózus magyar asszonyról írtak a többségi újságírók, akik – észrevettem – kesztyűs kézzel bánnak velem, közben keményen bírálják a városvezetőt és alpolgármester kollégámat, illetve a városi tanácsosokat. Eddig csak rossz szokásaimra – például cigarettázás – mutattak rá, viccesen, ironikusan.
– Ehhez hozzájárul az is, hogy Kolozsvárnak eddig nem volt hölgy alpolgármestere?
– Igen, egyértelműen, bár Kolozsvár és Kolozs megye szintjén egyre több a nő politikus, akiket mellesleg elég keményen támadnak a román sajtóban „nemre való tekintet nélkül”. Rólam, úgy vettem észre, pozitív kép alakult ki a román médiában és közvéleményben, bár egyesek túlmennek ezen, s azt állítják, túl erős hatásom van Bocra, s tulajdonképpen én vezetem a városházát. Ez akadályozhatja is a munkámat, s kissé tartok ettől a megítéléstől. Sokszor úgymond betesznek nekem az ilyen cikkekkel. Ezzel tulajdonképpen Bocon akarják elverni a port, s csorbítani érdemeit, önbecsülését. Sokaknak nem érdeke, hogy a városvezető és helyettese jól együtt tudjon dolgozni. Mindezt úgy próbáltam ellensúlyozni, hogy minimálisra csökkentettem a román sajtóban a jelenlétet. Azt gondolom, ez előny. Nem érdekem, s sok energiát és időt elvehet a munkámtól. Egy kis érdekesség: amikor a Paprika Rádióban elkezdtem a kéthetente sugárzott interaktív műsort, nem sokkal később a Napoca FM adón a polgármester is ugyanazt tette – heti rendszerességgel.
– A magyar közösség irányába milyen célokat fogalmazott meg?
– Négyéves célt tűztem ki, amelyet röviden így fogalmaznék meg: sokkal erősebb tanácsi jelenlét! Most már tudjuk, hogy csak 15 százaléknyian vagyunk Kolozsváron, de még így sem lehetetlen a nyolc vagy akár tíz önkormányzati képviselő. Csodákban nem hiszek, de odafigyeléssel, kitartó munkával meggyőzhetők a kolozsvári magyarok arról, hogy az emberek nem önmagukért töltenek be tisztséget, hanem a közösségért. Ilyen hittel fejtem ki tevékenységemet. Azon vagyok, hogy a jelenlegi rendkívül szerencsés konjunktúrát a közösség javára tudjuk fordítani.
– A politikai súly szempontjából előny vagy hátrány, hogy Ön nem az RMDSZ megyei elnöke?
– Soha nem éreztem ennek hátrányát. Amikor valamely politikai egyeztetésen erre szükség volt, Máté Andrással tudtunk együtt súlyt adni bizonyos kérdéseknek. Amikor kellett, Csoma Botond RMDSZ-es tanácsi frakcióvezető is csatlakozott hozzánk. Előny az, hogy nagyon oda tudok figyelni a közigazgatási teendőkre, ezekre összpontosítok. Ellenzem a tisztségek halmozását. A kapacitásom le van foglalva az alpolgármesteri teendőkkel. Hiszek a csapatmunkában: a közöttünk korábban fennálló igen éles versenyhelyzet ellenére nagyon jól tudok együtt dolgozni Csoma Botonddal is. A kollégákkal megosztjuk, hogy ki, mikor, hova megy el a szakértelem, rátermettség, kompetencia, rálátás alapján. Nem tisztségekben gondolkozunk, hanem kompetenciában.
– Központi szinten Emil Boc pártja ellenzékben van. Ez mennyiben jelent nehézséget?
– Ez nem nehezíti a helyzetet, sokkal inkább az olyan „örökölt” megoldatlan problémák, amelyek a két-három évvel ezelőtti időszakból származnak, amikor a polgármester pártja, a PDL kormányon volt. Gyakori esetnek számít, hogy az azonos politikai színezetű tisztségviselők egyáltalán nem egyeztek, mi több, konfliktusban voltak. Nem könnyebb, nem nehezebb ellenzéki polgármesterrel együtt dolgozni Kolozsváron. Vákár Istvánnal, a Kolozs Megyei Tanács alelnökével sikerült egy olyan kommunikációs csatornát létrehoznunk különböző döntéshozók között, amelyet többen használnak...
– Vákár Istvánt említette, akinek sikerült kilobbiznia, hogy a megyei döntéshozó testület 60 ezer lejt utaljon át a műemlékek elé helyezendő tájékoztató táblákra és ugyanennyit a többnyelvű helységnévtáblákra. Hol tartanak ezek az ügyek?
– A műemlékek esetében a jó hír az, hogy a közbeszerzési eljárás elindult. Szeptemberben kihelyezzük az első harminc táblát, ötnyelvű szöveggel. Erre a Babeş–Bolyai Tudományegyetemmel kötött együttműködési megállapodás alapján kerül sor. Az első harmincat havonta további harminc követi, a végső szám 369. Megítélésem szerint a folyamat egy évet tart. A jegyzéket bővíteni lehet.
A magyar nyelvű helységnévtábla kihelyezése nem megvalósítható. Iszonyú nagy a politikai ára, s teljesen fölösleges időpocsékolásnak tartom azt, hogy kigyomrozzunk egy tanácsi határozatot, amely ellen a prefektus óvást emel a közigazgatási bíróságon, ahol aztán elveszítjük a pert. Lásd az aranyosgyéresi példát. Ezért Vákár Istvánnal azt találtuk ki, más utat keresünk. Ez a következő: a Kolozsvár 2012 Európa Kulturális Fővárosa Egyesületnek 40 ezer lej céltámogatást utaltunk át új városkapuk ötletbörzéjére. Ez látványosabb, szembetűnőbb lesz, akárcsak Brassóban. Ezek elhelyezése nem igényel városi tanácsi határozatot. A kulturális főváros magába foglalja a többnyelvűséget mint megjelenítendő értéket. Ez jövő év végéig megvalósul. A Kolozsvár 2012 Európa Kulturális Fővárosa Egyesület vezetőségében benne vannak a helyi döntéshozó politikusok, az egyetemek vezetői, a politikai pártok képviselői, a prefektus, illetve elődje. Ha ők beleegyeznek, akkor a tanácsban sem akadályozhatják meg az ügyet...
– Folyamatosan visszatérő téma a Mátyás-szoborcsoport védelme és biztonsága. A kolozsvári magyarság úgy érzi, továbbra is védtelen ez a kincs. Továbbra sincs megnyugtató megoldás?
– Védtelen a műemlék, és hosszú ideig az is marad. Bonyolult, összetett kérdés ez. A törvény szerint nem kihágás vagy bűncselekmény felmászni egy műemlékre. A szobor megrongálása az utóbbi kategóriába tartozik...
– ... s amikor nemrég letört egy bronzdarab...?
– A műemlékvédelmi bizottság illetékesei és más szakemberek szerint ez nem a szoborra való felmászás miatt történt. Ezt le is írták. Az összeszerelési hiba volt. Egy évbe telt elhitetni a városházán belül, hogy a Mátyás-szoborcsoport védelme számomra fontos. Meg kellett értetni, hogy nem csak azért intézkedem ebben az ügyben, mert valaki szombaton este felhívott vagy SMS üzenetet küldött, hanem mert komolyan gondolom ezt a kérdést, s addig fogom mondani, amíg megoldást nem találunk. Sajnos nincs lehetőség arra, hogy egy helyi rendőr folyamatosan őrizze Fadrusz alkotását. Mindenféle adminisztratív megoldást próbáltam foganatosítani, a legutolsó a vasráccsal történő körbekerítés. Ezeket is el kell távolítani, mert rontják az összképet, de a Kolozsvári Magyar Napokra visszakerül...
– ... nehogy a magyarok ismét felmásszanak rá, akárcsak a tavaly...
– ... igen, sajnos ez is előfordult. A felmászás a szoborcsoportra nem „magyarellenesség”. Sajnos magyarországi turista csoportok is felmásztak a piedesztálra. A kisgyerekek számára is nagyon csábító. Hogy ez miért baj, a kollégák is nehezen értették meg. A nyár második felében virággal vesszük körül, hátha az segít. Egyik megoldás sem teremt abszolút biztonságot.
Kiss Olivér
Folytatjuk
Szabadság (Kolozsvár)2013. július 17.
Élelmiszersegély cirkusz nélkül
Hétfőn elkezdődött azoknak az élelmiszersegélyeknek az osztása, amelyet a Kolozsvári Helyi Tanács biztosít a kisnyugdíjasoknak, munkanélkülieknek, fogyatékkal élőknek és egyéb hátrányos helyzetű személyeknek.
A segélyre mintegy 22 ezer kolozsvári személy jogosult, akik lakhelyüktől függően nyolc helyen vehetik át a segélyt, a jelek szerint különösebb sorbanállás és tolakodás nélkül. Tegnapi terepszemlénk során ugyanis két ilyen segélyosztót is meglátogattunk – a Mirăslău és Ferenc József/Horea úti nyugdíjasklubokat –, és mindkét helyen azt tapasztaltuk, hogy az akció jól szervezetten folyik. Ennek a magyarázata vélhetően az, hogy a különféle élelmiszereket előre összecsomagolták. Értesüléseink szerint a jogosultakat levélben is tájékoztatják arról, hogy hova kell menniük a segélyért (ez megnézhető egyébként a városháza honlapján is www.primariaclujnapoca.ro), ugyanakkor decemberben újabb segélycsomagra számíthatnak az érintettek.
Szabadság (Kolozsvár)2013. július 17.
Egy hét és jön „a mi időnk” Tusványoson
Tusványos 24 – A mi időnk! – e címszó alatt rajtol egy hét múlva a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor 24. kiadása.
A szervezők szerint „a mi időnk" nem csak az egymásra találás, a közös gondolkodás, a visszatekintés, a tervezés és a tartalmas szórakozás ideje, hanem ezúttal a napirendre tűzött legfőbb témával, a regionalizációval kapcsolatos markáns vélemény megfogalmazásának az ideje is. Ennek jegyében a budapesti Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány és a Magyar Ifjúsági Tanács a megszokottnál lényegesen több európai autonómia és kisebbségpolitika szakértőt hívott meg a július 23. és 28. között zajló tusnádfürdői rendezvénysorozatra.
A baszk, katalán és finnországi svéd képviselőkön kívül a házigazdák a román demokrácia és a központosított rendszer lebontásának híveire is számítanak. Ha Smaranda Enache, Valentin Stan, Ovidiu Pecican vagy Gabriel Andreescu, a demokrácia és a román–magyar párbeszéd elkötelezett híveiként tusványosi visszajárónak számítanak, idén első ízben fejtheti ki Erdéllyel és a Székelyfölddel kapcsolatos álláspontját az autonómiapárti Sabin Gherman, a szociál-demokrata alakulat egyik kulcsfigurája, Viorel Hrebenciuc vagy Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester. Nem szerepel a meghívottak között viszont a korábban visszajáró vendégként számon tartott Traian Băsesecu államfő.
Az anyaországot, többek között, Németh Zsolt külügyi államtitkár, Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár, Semjén Zsolt kormányfő-helyettes, Tarlós István budapesti főpolgármester, Schöpflin György történész és politológus képviseli. Mint minden egyes évben a szabadegyetem szombati napján ezúttal is Orbán Viktor miniszterelnök tart előadást.
Sándor Krisztina, a szabadegyetem mellett az egykori alapítókból, főszervezőkből létrehozott szenátus tagja szerint, ha minden egyes meghívott, aki visszajelzett, valóban megtiszteli jelenlétével a rendezvényt, az elmúlt évekből ismert párbeszédek az idén valóságos kerekasztal-beszélgetésekké alakulnak. Újságírói kérdésre, miszerint miért ismét az autonómia kerül terítékre, Sándor Krisztina elmondta, egyszerűen azért, mert még mindig aktuális.
„Addig amíg bizonyos gondok meg nem oldódnak, mint amilyen az autonómia vagy az orvosi egyetem kérdése, addig nem mondhatunk le a napirendre tűzésükről és vitájukról" – fejtette ki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke. Sándor Krisztina cáfolta azokat a felvetéseket, miszerint a Tusványos idei kiadása afféle Fidesz-kampányindító lenne. „Fontosnak tartjuk elmondani, hogy az Erdélyben élő kettős állampolgárok éljenek a szavazati jogukkal és vegyenek részt a 2014-es magyarországi választásokon. Ennyi és nem több" – szögezte le az EMNT ügyvezetője.
A keddi sajtótájékoztatón a szervezőcsapat részéről Jakab Attila és Vass Orsolya ugyanakkor arról beszélt, hogy idén is negyvenezer látogatót szeretnének az Olt-parti kempingbe vonzani. Fő céljuk a fesztiválozókat bekapcsolni a szabadegyetem előadásaiba, a szabadegyetemre érkezőket pedig az esti bulikba. A jó hangulatról az idén olyan fellépők gondoskodnak, mint a Magna Cum Laude, Semi Holsen, Budapest Bár, Csík Zenekar, A kutya vacsorája, Beatrice, Role, Demjén Ferenc, Magashegyi Underground, Balkan Fanatik vagy a Ghymes. A táborozók testi épségét a helyi vadőrök próbálják megóvni a tusnádi kempingbe időnként be-betoppanó medvéktől.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)2013. július 17.
Népi érdek, népi akarat
A régiósítási vita tétje más a román kormány és más a székelység számára, holott végső soron ugyanarról a dologról van szó: a magát nemzetrészként meghatározó, de különálló népi tömb önrendelkezéshez való jogáról.
A román politikum a régiósítást mégis gazdasági-fejlesztési egység alakítása címén akarja „eladni”, holott mögötte nyilván annak közigazgatási egységgé avatási szándéka is áll, s ezzel az erdélyi magyarság újabb csatavesztésének kierőszakolása. A túlnyomóan román többségű mai középrégió megtartása és adminisztratív jogosítványokkal való ellátása legalább fél évszázaddal vetné vissza a székely autonómiatörekvéseket, és egyre nyilvánvalóbb, hogy már nem sok ilyen ötvenéves visszacsúszást vagy akár helyben topogást engedhet meg magának e népcsoport, hiszen 1918 óta térvesztése egyre nyilvánvalóbb és fokozatosan előrehaladó folyamat.
Minden látszólagos vagy valós emancipációs engedmény dacára, népesedési helyzete romlik. A betelepített, korábban teljesen gyökértelen románságnak négy évtized alatt sikerült tartósan megkapaszkodnia, megfordult az őshonos románság korábbi beolvadásának természetes folyamata is, a székelységre rátelepített irányítói réteg jól őrzi pozícióit, s a székelység, bár meghatározó számbeli fölényét megőrizte, demográfiai súlyából veszített és folyamatosan veszít. Az intézményi felépítmény mai állapota, a tanácsi-prefektusi gúzsbakötő kettősség miatt pedig számbeli túlsúlyát sem tudja politikailag kellőképpen kiaknázni.
A minapi miniszterelnök-helyettesi látogatás, a régiósítás ún. országos közvitájába illesztett bálványosi tanácskozás legfeljebb a porhintés szándékát szolgálta ki, csöppet sem vitt közelebb a tisztázáshoz, hogy a hatalom befolyásolásának lehetőségéről ne is beszéljünk. A megcsillogtatott lehetőség a mai középrégió esetleges kettéosztásáról, egy Brassó–Hargita–Kovászna régió ötlete még kísérleti léggömbként is kétes értékű, tárgyalási alapként semmiképpen sem fogadható el. Nem csupán azért, mert aki felvetette, nem gondolja komolyan, hanem azért sem, mert a megoldáshoz semmiképpen sem vinne közelebb. A Maros megyével való hármas egyesítés vagy a Brassóval való kényszerházasság nagyjából fele-fele arányú vagy ránk nézve még annál is előnytelenebb népességi összetételt eredményezne, s ennek felépítményi-politikai folyományait már untig kitapasztaltuk 1918 óta. Egyedül a túlnyomó székely többség hozhat eredményt, s ez a Széklelyföldön egyelőre történelmi adottság.
A tét súlyát jelzi, hogy nem csupán a Székelyföldről van szó. Az erdélyi összmagyarság ma a székelység önállósulási törekvéseibe veti fő reményét. Ha sem az unió, sem a román elit nem bizonyul megértőnek vagy legalább rugalmasnak, csak a népi akarathoz fordulva lehet eredményt elérni, mert ilyen horderejű kérdés esetén erő felmutatása nélkül minden, az elitek körében megrekedt egyeztetés merő illúzió marad csupán.
B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. július 17.
Hét év letöltendő Olosznak
Befolyással való üzérkedés miatt hét év letöltendő börtönbüntetésre ítélte Olosz Gergely volt RMDSZ-es szenátort a bukaresti törvényszék.
Olosz Gergely A vádirat szerint a 37 éves háromszéki politikus – aki 2007 és 2008 között az Országos Energiaszabályozó Hatóságot (ANRE) vezette – befolyását felhasználva szerződésekhez juttatott négy céget, ennek fejében pedig több mint 500 ezer eurót és 400 ezer lejt kért. Olosz ellen – aki másfél éve az RMDSZ-elnöki tisztségért is versenybe szállt – 2011 elején indított vizsgálatot az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA). Az ítélet nem végleges, Olosz a bukaresti ítélőtáblán fellebbezhet.
A vádirat értelmében a négy cég képviselője bűnszövetkezetben vett részt 2010. május és 2011. február között, hogy megvásárolják Olosz Gergely befolyását, és ezáltal cégeik állami szerződésekhez jussanak. Olosz 2010. május és 2010. szeptember között 516 ezer eurót kért a cégügyvivőktől, a tranzakció pedig a Bîrcină-csoport által ellenőrzött Power Plus Kft. és egy offshore cég közötti consulting-szerződés formájában történt meg – áll a vádiratban. A DNA szerint az Olosz által kért összegből a Power Plus Kft. 384 ezer eurót utalt át az offshore cégnek, a Cătălin Stan által megírt pénzátutalási dokumentumok alapján.
Olosz Gergely egyébként májusban bejelentette: lemond a szenátori tisztségéről, döntését pedig azzal indokolta, hogy lejárató kampány indult ellene, amely szerinte az RMDSZ-t célozza. Amint arról beszámoltunk, az osztrák Holzindustrie Schweighofer Olosz lobbija nyomán döntött úgy, hogy 150 millió eurós beruházás keretében fafeldolgozó üzemet nyit a Kovászna megyei Rétyen. A beruházást azonban több civil szervezet és háromszéki fafeldolgozó ellenzi.
Olosz lemondása azonban inkább a DNA-vizsgálattal köthető össze. A Krónika napilap egyébként már 2011 áprilisában feltárta az Olosz ellen zajló vizsgálatot, ám a politikus akkor szemenszedett hazugságnak, alaptalan rágalomnak nevezte a napilap értesüléseit. Tekintve, hogy a szenátort mentelmi jog védte, Olosz pere első lépésben a bukaresti legfelsőbb bíróság elé került, ám lemondása után ügyét már az alapfokú bíróság tárgyalta.
Gyergyai Csaba
Székelyhon.ro2013. július 17.
Összeférhetetlenséggel vádolják Nagy József háromszéki alelnököt
Összeférhetetlenséget állapított meg Nagy József, a Kovászna megyei önkormányzat alelnöke esetében az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI).
Az intézmény megállapítása szerint a megyei önkormányzat második embere alelnöki mandátumával párhuzamosan egy magánvállalkozás ügyvezetői tisztségét is betölti – ezt a közigazgatási törvény tiltja.
Nagy József az Agerpres hírügynökségnek kedden úgy nyilatkozott, az alelnöki tisztség elfoglalásakor már tájékoztatta az Országos Feddhetetlenségi Ügynökséget arról, hogy egyéni munkaszerződés alapján tudományos igazgatóként dolgozott egy Kovászna megyei cégnél, a mandátum vállalásakor azonban benyújtotta felmondását.
„Érthetetlenül állok a döntés előtt, mivel az ANI-hoz küldött levelemhez bizonylatokat is csatoltam, épp amiatt, hogy törvényesen járjak el” – mondta a Kovászna megyei önkormányzat alelnöke, aki fellebbezést nyújtott be a döntés ellen. Amennyiben bebizonyosodik, hogy Nagy József megszegte a közigazgatási törvényt, elveszítheti mandátumát, ugyanakkor három évig nem vállalhat tisztséget a közigazgatásban.
Székelyhon.ro,2013. július 17.
Borbély Zsolt Attila: a magyar ügy nem pártpolitikai kérdés
Július 20-án, szombaton Románia több településén tüntetést szervez a román kormány régió-átalakítási terve ellen az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács.
A megmozduláshoz a két alakulat Arad megyei szervezetei is csatlakoznak: az arad-gáji római katolikus templomkertben a 19 órai szentmisét követően Szent Gizella szobránál tartanak csendes tiltakozást, amelyre a szervezők felekezettől és pártpolitikai hovatartozástól minden magyart és a magyar érdekekkel egyetértő embert várnak.
aradihirek.ro
Erdély.ma2013. július 17.
Băsescu Moldovában: ha kérik, egyesülünk
Csak kérjék, és megvalósítjuk – így reagált szerdán este Traian Băsescu Chişinăuban egy fórumon az egyik résztvevő felvetésére, hogy előbb Románia és Moldova egyesülését kellene megvalósítani, csak aztán Moldova európai uniós integrációját.
Traian Băsescu A román államfő egynapos moldovai látogatása egyik utolsó programpontjaként találkozott a helyi civil szféra képviselőivel, az egyesülés ötletét pedig egy lány vetette fel, aki szerint országa számára túlságosan hosszú az EU-csatlakozás időpontjáig becsült 10–15 évet kivárni. Băsescu Moldova uniós integrációja kapcsán kifejtette: annak révén a két ország ugyanúgy találkozik majd, mint az 1918-as egyesüléskor.
Az ország uniós csatlakozásának időpontja kapcsán ugyanakkor mérsékeltebb hangnemet ütött meg: leszögezte, hogy ahhoz előbb le kell zárni a transznisztriai konfliktust. Mint ismeretes, a szakadár Dnyeszter menti köztársaság nem ismeri el Chişinău fennhatóságát, és a tiraszpoli rezsimet Moszkva is támogatja – igaz, hasonlóan a világ többi országához, Oroszország sem ismerte el független államként Transznisztriát.
Băsescu szerint Chişinău öt-hat év múlva kezdheti meg a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval. „A csatlakozási tárgyalásokat azonban a transznisztriai konfliktus megoldásáig nem lehet lezárni. Az EU már megtanulta a ciprusi leckét. Keserű leckéről van szó, hiszen egy területi problémákkal küzdő ország lett uniós tag, ami rengeteg kellemetlenséget okozott a Törökországgal ápolt viszonyban és a görög-török kapcsolatokban” – jelentette ki az államfő.
Băsescu kitért Szerbia helyzetére is, amelynek engednie kellett Koszovó ügyében, és normalizálnia kell a viszonyt Pristinával annak érdekében, hogy megkezdhesse a csatlakozási tárgyalásokat. Rámutatott: Moldovának kezdeményeznie kell a konfliktus megoldását, Románia pedig nem alakít ki saját álláspontot, hanem Chişinău álláspontját támogatja majd. Leszögezte ugyanakkor: abból kell kiindulni, hogy Moldova egy talpalatnyi területéről sem mond le. Băsescu megjegyezte: az a tény, hogy novemberben Vilniusban aláírják a társulási és szabadkereskedelmi szerződést az EU és Moldova között, visszafordíthatatlanná teszi a Pruton túli ország európai irányultságát.
A nap folyamán egyébként a román államfő tárgyalt Dorin Chirtoacă chişinăui polgármesterrel is, aki félig-meddig viccesen azt javasolta neki, hogy vegye föl a moldovai állampolgárságot, és induljon el az ottani választásokon. Băsescu egy későbbi interjúban nem zárta ki, hogy az ország iránti tiszteletből mandátuma jövő év végi lejártát követően moldovai állampolgárságért folyamodik. Chirtoacă egyébként azt kérte Bukaresttől, hogy minden moldovai önkormányzatnak folyósítson évi 50 ezer eurós vissza nem térítendő támogatást infrastruktúra-fejlesztésre. Szerinte ez az összeg nem nagy, csupán az ország költségvetésének 0,1 százaléka.
Balogh Levente
Székelyhon.ro, 2013. július 17.
1989 ÉS A MAGYAROK
Először készül átfogó kutatás a magyar közösség 89-es szerepvállalásáról A korszakot vizsgáló városkutatásokból nem csak román-magyar viszonylatban lehet következtetéseket levonni, hanem a romániai magyar önszerveződés erőtereiről is – mondta Gidó Attila történész, projektvezető.
A 89-es forradalmat és rendszerváltást számos formában feldolgozták, egyre többet tudni az akkori eseményekről, ám még mindig sok a homályos folt. Miért kellett eddig várni egy, a romániai magyar közösség szerepét átfogóan vizsgáló kutatásra?
- Részkutatások már korábban is foglalkoztak 1989 erdélyi magyar vonatkozású eseményeivel, illetve az azt megelőző időszakkal. Elég, ha csak a kolozsvári Videopontes stúdió életút interjúira gondolunk, amelyeket olyan értelmiségiekkel készítettek, akik a hatalomváltást megelőzően komoly véleményformáló szereppel rendelkeztek a magyar társadalmon belül. Egy-egy város, köztük Kolozsvár, Temesvár vagy Nagyszeben forradalmi eseményeiről is készültek összefoglalók. A romániai nemzeti kisebbségek részvétele az 1989-es eseményekben és az első önszerveződési formák elnevezésű kutatásunk, projektünk kezdetéig, tehát 2010-ig viszont, jószerével csak román értelmezések születtek 1989-ről, így értelemszerűen vajmi keveset lehetett tudni arról, hogy milyen módon ment végbe a hatalomváltás a többségében magyarok lakta, vagy jelentős magyar népességgel rendelkező településeken, illetve mit is hozott ez az időszak a magyarok számára. A késedelem, habár a több mint 20 éves távlat a kutatás szempontjából több előnnyel jár, mint hátránnyal, több okkal is magyarázható.
A legfontosabb ok viszont az, hogy a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet 2007-es létrejöttéig nem volt egy olyan intézmény, amelynek személyi kapacitása és anyagi adottságai, valamint a téma iránt mutatott nyitottsága lehetővé tették volna egy ilyen komplex kutatás lebonyolítását. Ezért történhetett meg az, hogy egyéni kezdeményezések szintjénél, vagy részkutatásoknál tovább nem jutott soha 1989 magyar szempontú kutatása, de a román történésszakma is adós egy ilyen volumenű szisztematikus román kutatással.
Kántor Zoltán és Gáll Kinga korábbi kutatásai például elsősorban az RMDSZ megszerveződésére koncentráltak, de nem foglalkoztak a magyar társadalmi önszerveződés egyéb kérdéseivel, illetve nem végeztek szisztematikus dokumentumgyűjtést. Persze, ezzel nem kritikát fogalmazok meg, hiszen az ő kutatásuknak más volt a módszertana és a koncepciója. Amikor 2009 telén Bárdi Nándor, a budapesti Kisebbségkutató Intézet kutatója felvetette egy átfogó 1989-es kutatás ötletét, az első reakcióm az volt, hogy lehetetlen küldetésre vállalkozunk. Az azóta eltelt időszakban elért eredményeink viszont teljes mértékben őt igazolták.
Nemrég megjelent egy magyar vonatkozású kronológia az eseményekről a Kisebbségkutató Intézet honlapján, a kutatás eredményei pedig egy kötetben lesznek publikálva. Mikor indult a munkafolyamat és mikorra várható a kötet megjelenése?
- Tulajdonképpen nem egy, hanem több, szám szerint 17 kronológia jelent meg a kolozsvári Kisebbségkutató honlapján. Egy nagy kronológiaként is lehet kezelni, de lényegében 17 város eseményeit dolgozza fel. A tulajdonképpeni munka 2010 nyarán kezdődött, nagyjából erre az időszakra állt össze az a csapat, akik az azóta eltelt időszakban kronológiákat, dokumentációkat állítottak össze, strukturált interjúkat készítettek és a többségük esettanulmány formájában írta meg a következtetéseit egy-egy erdélyi város eseményeiről.
A kutatás eredményeiből ezeket az esettanulmányokat tartalmazó magyar nyelvű kötet készül, reményeink szerint 2013 végén jelenik meg a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet gondozásában. Azt tervezzük, hogy 2014-ben román nyelven is kiadjuk a tanulmányokat, hiszen csak akkor tudjuk bevinni a román nyelvű szakmába az eredményeinket, és csak úgy tudjuk megjeleníteni 1989 magyar narratíváját, ha azt a román olvasóközönség számára is hozzáférhetővé tesszük. Amint említettem, az elkészült tanulmányok és kronológiák meglehetősen széleskörű dokumentáción és sajtóanyagon, valamint interjúkon alapulnak. Ezek az anyagok minden szakember számára szabadon kutathatók a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet Dokumentációs Tárában. A kutatás anyagi hátteréről azt kell tudni, hogy ennek túlnyomó részét a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet saját költségvetéséből biztosította, de jelentős támogatást nyújtott a Progress Alapítvány is.
Kik koordinálják a szakmai munkát és mit lehet tudni a szerzőkről?
- A szakmai munkát hárman koordináljuk: Bárdi Nándor, a budapesti Kisebbségkutató Intézet munkatársa, Novák Csaba Zoltán, a marosvásárhelyi Gheorghe Şincai Társadalomtudományi Intézet kutatója és jómagam, aki a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézetben dolgozok. Novák kollégámnak egyébként 2012-ben jelent meg László Mártonnal közösen az 1990. márciusi marosvásárhelyi román–magyar konfliktusról a könyve A szabadság terhe címmel. A könyv egy önálló kutatás eredménye ugyan, de nagyon sok szállal kapcsolódik a mi projektünkhöz is.
A koordinátorokon kívül 15 fiatal kutató tagja a projektnek. A munkatársaink kivétel nélkül felsőfokú társadalomtudományi képzéssel rendelkeznek, azaz történészek, szociológusok vagy politológusok és nagyon sokan megszerezték már a doktori fokozatot, vagy jelenleg is doktori képzésben vesznek részt. Ez is volt egyébként az egyik fő rekrutációs szempont, hogy megfelelően felkészült és jó helyismerettel rendelkező, lehetőleg fiatal szakembereket találjunk az egyes városok kutatására.
Mi volt az alapkoncepció a kutatás kezdetén? Milyen módszertani eszközöket használtak?
- Az erdélyi nagyobb településeket akartuk megvizsgálni, elsősorban kisebbségi magyar önszerveződési szempontból, mindvégig figyelve arra, hogy a többi kisebbségről is építsünk be információkat a kronológiákba és az esettanulmányokba. Lokális szinten lejátszódó folyamatokra kívántunk koncentrálni azzal a céllal, hogy részletesen feltárjuk 1989 decemberének közepétől 1990. május 20-ig, tehát az első szabad választásokig a politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági eseményeket. Ehhez arra volt szükség, hogy a munkatársakat úgy válogassuk ki, hogy azok lehetőleg helybeliek, vagy jelentős helyismerettel rendelkező személyek legyenek.
A „helybeliség” előnyei akkor mutatkoztak meg a legjobban, amikor a korabeli dokumentumok, fotó-, videó- és hanganyagok, jegyzőkönyvek, naplók összegyűjtésére kellett vállalkozni. Módszertanilag tehát a kutatás forrásfeltáráson, sajtószemlén, interjúzáson és a szakirodalom alapos átnézésén alapult. Természetesen, a korszakot illetően több narratíva létezik. Ezért is számítunk arra, hogy a most közzétett kronológiák és majd a tanulmánykötetünk is vitákat, kritikákat is ki fog váltani. A mi narratívánk elsősorban forrásalapú és dokumentációkra épül, amelyeket árnyalnak, vagy kiegészítenek a korszak helyi elitjeivel készült interjúk.
A forradalmat és a rendszerváltozás folyamatát sokan sokféleképpen élték meg és bizonyos eseményekre eltérően emlékeznek, illetve az akkor középpontba került személyek nem mindig úgy látják a saját szerepüket, mint ahogyan ez számunkra a forrásokból kiderül. A Kisebbségkutató Intézet honlapjára felkerült kronológiáknál kommentálási lehetőséget is biztosítunk, hiszen nem állítjuk azt, hogy mi vagyunk az abszolút igazság birtokosai. Amikor a Transindex Történelem rovatában közöltük az egyes városokról szóló esettanulmányok rövidített munkaváltozatát, akkor is nagyon sok hozzászólás, javaslat és esetenként kritikai is megfogalmazódott. A szerzők ezeknek egy részét be is építették a szövegeikbe, tehát a hozzászólási lehetőség a munkánkat segíti.
Hány városról készült tanulmány?
A kutatás kezdetén az volt a szándékunk, hogy az erdélyi megyeközpontokat, további néhány fontosabb székelyföldi várost, valamint Bukarestet vizsgáljuk meg. Nem minden esetben sikerült megfelelő szakembert találni, így végül a következő 11 városról készült tanulmány és kronológia: Arad, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Kolozsvár, Máramarossziget, Marosvásárhely, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Szatmárnémeti, Székelyudvarhely, Temesvár. Ezeken kívül további 6 településről egyelőre csak kronológiákkal rendelkezünk: Bukarest, Brassó, Kézdivásárhely, Nagybánya, Székelykeresztúr és Zilah.
Az eddigi eredmények alapján módosult-e, és ha igen, mennyiben a romániai magyarságnak a rendszerváltásban betöltött szerepéről kialakult kép?
Több-kevesebb információval korábban is rendelkeztünk már, de ez a kutatás szintetizálta első alkalommal az eddig csak szórványosan fellelhető ismereteket. A helyi közbeszédeknek ugyancsak sokszor témája volt egy-egy település rendszerváltás-környéki élete és az elitcsere, vagy éppenséggel a hatalomátmentés kérdése.
A vizsgálataink alapján erdélyi szinten – magyar szempontból – három szintet különíthetünk el: tömbmagyar településekét mint például Székelyudvarhely, ahol a forradalmi események lényegében teljesen összefonódnak a magyarság önszerveződésével és a magyar intézményépítéssel. A vegyes lakosságú, megközelítőleg azonos arányszámú magyar–román lakossággal rendelkező települések képeznek egy újabb szintet, ahol a rendszerváltás komoly etnikai konfliktusokat gerjesztett, mint például Marosvásárhelyen, vagy Szatmárnémetiben.
A harmadik szintbe sorolhatók azok a városok, ahol a magyarság részaránya alacsony. Itt a rendszerváltás eseményei és a magyar önszerveződés már az első napokban/hetekben különváltak.
A kutatásunk sok szempontból hoz újat. Most már világosan látjuk, hogy a rendszerváltás környékén az olyan kulcsproblémákat, mint például az iskolakérdést, az iskolák szétválasztását, vagy éppenséggel a segélycsomagok elosztását hol milyen eszközökkel oldották meg, és ez milyen helyi konfliktusokat gerjesztett. Ami a diktatúra bukását és a rendszerváltást illeti, külön ki kell emelni, hogy az első napokban a Székelyföldön sem volt magyar etnikus jellege az eseményeknek és a korabeli román sajtóhírekkel ellentétben például, a magyar városok román hivatalnokainak és pedagógusainak túlnyomó többsége nem kényszer hatására távozott a településekről. Ha témák köré kellene csoportosítanom a vizsgált időszak eseményeit, akkor a következőket emelném ki: a diktatúra bukása és a helyi hatalomátvétel, a lincselések, a katonaság szerepe a hatalomátvételben és a rend megőrzésében (a legtöbb településen kulcsszerepet töltenek be), az első magyar érdekképviseleti szervezeti formák, a hatalomváltást követő helyi elit összetétele (egyes településeken túlnyomó részt humán értelmiségiek, máshol műszaki végzettségűek), segélyszállítmányok, iskolakérdés, a Vatra Românească által gerjesztett indulatok, a marosvásárhelyi orvosi egyetem körül kialakult feszültségek és az erdélyi városokban lezajló szolidarizáló tüntetések, vásárhelyi március, 1990. májusi választások.
Természetesen, a kutatásunk ennél jóval több problémát érint. Nagyon világosan látszik, hogy az ezekben a hónapokban elért eredmények hosszú időszakra meghatározták a magyarság pozícióját. Azokon a településeken, ahol a magyarság már a kezdetektől dominálta a helyi politikát, ott később is megőrizte vezető szerepét. Ezzel szemben, habár állandó aktív szereplője volt a helyi politikai életnek, sem Kolozsváron, sem Aradon, vagy Temesváron nem sikerült nagyobb befolyást szereznie a magyarságnak. A vizsgálatokból nem csak román–magyar viszonylatban lehet következtetéseket levonni, hanem a romániai magyar önszerveződés erőtereiről is.
Eltekintve Bukarest központi szerepétől, belső magyar szempontból a kolozsvári, a sepsiszentgyörgyi, a temesvári és a marosvásárhelyi RMDSZ-nek volt kiemelkedően fontos súlya. Az is kiderül, hogy a legtöbb helyen a régi második, harmadik vonalas nómenklatúra is pozíciókhoz jutott az új magyar helyi vezetésekben.
Transindex.ro2013. július 18.
Tüntetések az egységes Székelyföldért
Az Erdélyi Magyar Néppárt által kezdeményezett, július 20-án, szombaton Erdély-szerte sorra kerülő tüntetéssorozat keretében huszonegy háromszéki helyszínen is megtartják Az autonómia a megoldás címmel szervezett tüntetést. Az esemény egy lehe- tőség arra, hogy az emberek tettlegesen kimutassák az önálló Székelyföld iránti igényüket. A helyszínen aláírásgyűjtés is zajlik majd annak érdekében, hogy Székelyföld egységes, autonóm közigazgatási régió legyen, a települések ehhez tartozzanak és ezt helyi népszavazás is szentesítse.
A tüntetéssorozat háromszéki helyszínei:
Sepsiszentgyörgy: 19:30-kor Dózsa-megemlékezés a Kós Károly úton, onnan indul a felvonulás a Kriza János, Horgász, Nicolae Iorga, Grigore Balan, Petőfi Sándor utcákon át a Szabadság térre. Sepsibükszád: központ Mikóújfalu: központ Málnás: központ Málnásfürdő: központ Árkos: központ Maksa: az országút mellett a tömbháznál Eresztevény: a Gábor Áron emlékmű előtt
Erdély.ma2013. július 18.
Tusványos 2013
A mi időnk! mottóval kezdődik egy év híján negyedszázada az idén július 23-28. között a (hivatalosan) XXIV. Bálványosi Nyári Egyetem és Diáktábor.
Az erdélyi Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), a magyarországi Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány, illetve további húsz partnerszervezet rendezésében sorra kerülő ötnapos diáktábor idén is gazdag programkínálattal várja az időszerű közéleti témák iránt érdeklődő, tartalmas szórakozásra és minőségi koncertekre vágyó résztvevőket.
Erdély.ma2013. július 18.
Lépéskényszerben az erdélyi magyar politika
A kormány által minden lehetséges eszközzel erőltetett regionalizáció, az ország közelgő területi-közigazgatási újrafelosztása lépéskényszerbe hozta az erdélyi magyar politikát. Ha eddig mindössze elvi, elméleti síkon folyt a vita a különböző erők, csoportosulások között, s többnyire arról, hogy a kislépések politikája, vagy a határozottabb kiállás által kerülhetünk közelebb a közös célhoz, az autonómiá- hoz, mára eljött a gyakorlati lépések ideje.
A helyzetről
Köztudomású: a politika a hatalom megszerzésének, illetve megtartásának a művészete. Pontosabban fogalmazva: azon praktikák – eljárások, eszközök – összessége, amelyek az említett célok érdekében általában bevethetők. Egy kisebbségi népcsoport képviseletében fellépő etnikai párt, demokratikus körülmények között, azaz választásokon teljesen esélytelen ebben a versenyfutásban. Ha mégis hatalomra kerül, akkor csak választási szövetségben, avagy a voksolás utáni egyezkedések, alkuk eredményeként, másodrangúként kezelt koalíciós partnerként kerülhet birtokon belül. Annak viszont, hogy bevegyék egy ilyen hatalmi konstrukcióba, bizony ára van. Amit – előbb vagy utóbb – meg kell fizetni.
Kisebbségi helyzetben politizáló párt többnyire saját közösségén belül célozhatja meg a – viszonylagos – hatalmat. Amelynek birtokában teljesen ellenőrzése alá vonhatja, sőt kénye-kedve szerint befolyásolhatja az állami költségvetésből az illető nemzeti közösségnek járó pénzek visszaosztását. Ezt teszi az RMDSZ már huszonhárom esztendeje.
Csakhogy egy etnikai alapon szerveződött párttal szemben egészen más elvárások is vannak, például az illető nemzeti közösség érdekeinek képviselete, fennmaradásának szempontjából fontos kormányzati intézkedések tárgyalásos vagy egyéb úton való kikényszerítése, s még sorolhatnánk. Az összefogás – elméletileg – lehetséges
Induljunk ki abból, hogy Romániában/Erdélyben a legfőbb nemzetpolitikai célok – autonómia, anyanyelvi oktatás az óvodától az egyetemig, a tömbmagyar vidékek gazdasági életének fellendítése stb. – csak közös fellépéssel, összefogással elérhetők.
Nem mellékes, hogy ezt az összefogást szorgalmazza, lehetőség szerint támogatja a jelenlegi magyar kormányzat is.
Feltételezve, hogy az erdélyi magyar politikai erők között egyetértés van a legfőbb politikai célok tekintetében, kimondható: az összefogás – elméletileg – lehetséges. Ehhez viszont egyezségre kellene jutniuk, ami nem könnyű, hisz tartós, mindkét fél számára előnyös szerződés, szövetség csak viszonylag egyenlő erők, felek között lehetséges.
A hiányzó alkukényszer
A pillanatnyi helyzet szerint az RMDSZ túl erős ahhoz, hogy érezze az alkukényszert. Ebből következően részükről egyelőre őszinte tárgyalási szándékra sem lehet számítani. Ezt bizonyítja a március 10-ei marosvásárhelyi autonómiatüntetésről való távolmaradásuk is. Az RMDSZ vezérkara – Markó, Kelemen, Borbély, Verestóy – nem akart „mások utánfutója lenni”, ami végül súlyos politikai hibának bizonyult. Március 10-én nyilvánvalóvá vált, hogy nem az RMDSZ az egyetlen szervezet, amely tömegek megmozgatására képes. Meggyőződhettünk egyúttal afelől is, hogy létfontosságú ügyekért igenis képes kiállni az erdélyi/székelyföldi magyarság. Az akció sikere önbizalmában erősítheti az autonomista mozgalmat, a márciusi fordulat óta joggal várható tőlük a folytatás. Az RMDSZ viszont meglehetősen kényes helyzetbe manőverezte magát. Bár az a tény, hogy szembe menve a központi akarattal, mégiscsak voltak, akik megjelentek a Postaréten – Hargita és Kovászna megye önkormányzati elnökeire, illetve a megyeszékhelyek polgármestereire gondolok elsősorban, meg a mezei tagokra, akik szép számban vettek részt a tüntetésen – reménykedésre adhat okot.
Vízválasztó Összefoglalva: életképes szövetség csak egyenlő felek között lehetséges. Ennek Erdélyben egyelőre még nincsenek meg a társadalmi, politikai feltételei, hiszen az RMDSZ túl erős, ellenzéke, az EMNP – az MPP-ről azért nem szólunk ebben a vonatkozásban, mert egyre inkább úgy viselkedik, mintha az RMDSZ csatolt része lenne – pedig még túl gyenge ahhoz, hogy életképes egyezség jöhessen létre közöttük.
A politikai logika szerint akár természetesnek is mondható, hogy az RMDSZ foggal-körömmel ragaszkodik eddigi kivételezett pozíciójához, s egyetlen célja van: annak mindenáron való megőrzése. Csakhát ez egyet jelent a kisebbségi jogokért, az autonómiáért való küzdelem feladásával... Az RMDSZ működésében tapasztalható egypártrendszeri reflexek is ezt a feltételezést erősítik. Az ellenzéki párt, az EMNP még nem vetette, vethette meg lábát az erdélyi magyar politikai porondon, az RMDSZ pedig igyekszik tudomást sem venni róla. A jelenlegi állapot – ha valami rendkívüli helyzet nem adódik – legalább a jövő évi EP-választásokig, valamint a 2016-os helyi és országos választásokig könnyen konzerválható. Érthető módon a status quo fenntartásában érdekeltek erre játszanak.
Fordulat előtt?
A küszöbön álló regionalizáció jelenti azt a rendkívüli helyzetet, amely elmozdulást eredményezhet az erdélyi magyar politikában. Azt is mondhatnánk: vizválasztóhoz érkeztünk. A lépéskényszerbe került erdélyi magyar politikumnak adekvát módon kell válaszolnia a kihívásra, ellenkező esetben megpecsételheti sorsát, végleg eljátszhatja a választópolgárok bizalmát. Az nem elfogadható álláspont egyik oldal részéről sem, miszerint ha nem ő szervezi a tüntetést, akkor nem áll mellé, esetleg – amiként az márciusban történt – távolmaradásra biztatja híveit.
A közember számára – és a cél szempontjából – teljesen mindegy, ki szervezi a tüntetést, demonstrációt, esetleg polgári engedetlenségi akciót, a lényeg: történjék valami, hallathassa hangját, kifejezhesse akaratát. Ha ebben a politikum társ, szövetséges: jó, ha nem: megvan nélküle is.
Mindenesetre mozgalmas, tanulságos hónapok elé nézünk, ami korszakváltáshoz vezethet az erdélyi magyar politikai és közéletben.
Szentgyörgyi László
Központ
Erdély.ma2013. július 18.
Uniós kezdeményezés a nemzeti kisebbségek védelmében
A magyarországi nemzetiségek és a FUEN is támogatja a nemzeti kisebbségek védelmét célzó uniós kezdeményezést, amelyet a romániai magyar érdekképviseleti szervek indítottak.
Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) honlapján nyilvánosságra hozott uniós kezdeményezés történelmi jelentőségű, hiszen a FUEN 2006 óta dolgozik azon, hogy európai szinten is egy egységes kisebbségi jogrendszert alakítson ki, ilyen ugyanis nem létezik az Európai Bizottságnál – fejtette ki Brenner Kolomann a Kossuth Rádióban szerdán.
Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója alelnöke a 180 percben hozzátette: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kezdeményezése után a Lisszaboni Szerződés alapján a FUEN összeállított egy állampolgársági kezdeményezést, amelyben a főbb európai kisebbségi jogokat foglalták össze. Ezt július 15-én nyújtotta be hivatalosan a FUEN az Európai Bizottságnak (EB) – fűzte hozzá.
Brenner Kolomann szerint nagy probléma, hogy az Európai Unión belül nincs jogszabályi háttere a kisebbségi jogoknak, kizárólag az Európa Tanács rendelkezik két dokumentummal: az egyik az Európai Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartája, a másik pedig a Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről.
A kisebbségi jogok rendszere eddig tagállami hatáskör alá tartozott – folytatta, a Magyarországot is érintő felvételi folyamatban azonban az úgynevezett „koppenhágai kritériumokat” érvényesítették a tíz új tagállammal szemben, a régebbi tagok viszont ezeket nem teljesítették. „Itt is lehetett látni a kettős mércét, amelyet azóta is elég sokszor érzékelünk” – fogalmazott.
Az alelnök a kezdeményezés részleteire rátérve elmondta: mivel az előterjesztés arról szól, hogy ha egymillió aláírás összegyűlik az EU hét tagállamában, akkor az EB-nek hivatalból foglalkoznia kell vele, így ez az első olyan lépés, amikor az európai nemzetiségek közösen állnak ki amellett, hogy egyértelműen definiált kisebbségi jogok legyenek Európában. A kezdeményezéshez a többi között csatlakozott az RMDSZ, a dél-tiroli néppárt és a FUEN ifjúsági szervezete is, tehát erős támogatottságot sikerült bevonni – húzta alá.
Brenner Kolomann véleménye szerint Magyarország számára azért lenne fontos, hogy sikeresnek bizonyuljon a kezdeményezés, mert a kisebbségi jogokat európai szinten lehetne számon kérni, amelyeket minden tagállamban egységesen bírálnának el.
Kossuth Rádió, Határok nélkül
Erdély.ma2013. július 18.
Román lapok: nem kizárt a moldovai-román egyesülés a Dnyeszter-mellék nélkül
Románia és a Moldovai Köztársaság egyesülésének lehetőségével foglalkoztak a – Traian Basescu román államfő chisinaui látogatásáról beszámoló – csütörtöki román lapok, és több szerző arra a következtetésre jutott, hogy Nagy-Románia újraalakulása csak a Dnyeszter menti szakadár köztársaság nélkül, az Európai Unión belül jöhet szóba.
Basescu szerdán hivatalos látogatást tett a Moldovai Köztársaságban, ahol mások mellett Nicolae Timofti moldovai elnökkel és Iurie Leanca kormányfővel találkozott.
A beszámolók szerint a román elnök kijelentette: feltétel nélkül támogatja Moldova csatlakozását az Európai Unióhoz, a – területén kikiáltott, nemzetközileg el nem ismert – szakadár köztársaság ügyében pedig azt tanácsolta Chisinaunak: az eredménytelen nemzetközi tárgyalások folytatása helyett forduljon egyenesen Moszkvához.
Szavait a jobboldali Romania Libera vezércikkírója úgy értelmezte: a Moldovai Köztársaság uniós csatlakozását és Romániával való egyesülését Basescu az oroszbarát szakadár terület feladásával látná megvalósíthatónak. A szerző szerint gyanús az, hogy Basescu mostanában „megértő" hangnemre váltott a korábban élesen bírált Moszkvával kapcsolatban, és magabiztosan beszél az EU és Chisinau társulási szerződésének novemberben esedékes parafálásáról, holott ez „nyilvánvaló kudarc" lenne Moszkva számára, amit nem biztos, hogy egykönnyen elfogad.
A cikk azt sugallja: nem véletlen, hogy egy hónapja egymásnak adta a kilincset Bukarestben az orosz nemzetbiztonsági tanács titkára és az amerikai hírszerzés igazgatója, majd a román külügyminiszter moszkvai látogatásának napján a moldovai miniszterelnök egy be nem jelentett látogatásra Bukarestbe érkezett. A Romania Libera valószínűsíti: az élénk diplomáciai tevékenység az Oroszországi Föderáció „megvigasztalásáról" szól, ami csakis a Dnyeszter-mellék jövőjével állhat összefüggésben.
A liberális Cotidianulban Igor Dodon, a moldovai szocialisták vezetője szintén arra a következtetésre jutott, hogy Basescu látogatása egy nemzetközi lobbizás része, amely a Dnyeszteren túli terület feladását sugallja Chisinaunak az uniós csatlakozásért cserébe. A moldovai ellenzéki politikus szerint ezzel szemben Chisinaunak nem szabad lemondania a Dnyeszteren túli területekről, amelyek megőrzése csak úgy képzelhető el, ha a Moldovai Köztársaság szövetségi állammá alakul.
A román lapok arról is beszámoltak, hogy a helyi civil szervezetekkel rendezett követségi találkozón egy résztvevő túl távolinak nevezte Moldova uniós csatlakozásának több mint tíz évre becsült perspektíváját, és azt kérdezte Basescutól, nem egyesülhetnének-e előbb, és úgy váljanak az Unió részévé. „Kérjék, és megoldjuk" – válaszolta erre Traian Basescu román államfő.
MTI
Erdély.ma2013. július 18.
Erdély-szerte egyedi szoborpark Marossárpatakon
Miholcsa József szobrászművésznek köszönhetően tizenegyedik éve, hogy folyamatosan új műalkotásokkal bővül a marossárpataki szoborpark. A 2002-ben felavatott Szent István király szobor köré 18 erdélyi fejedelem kőmását állították ki eddig. A szobrász évente két alkotást adományoz a helyi közösségnek, tervei szerint 2014-ben mind a 20 választott erdélyi fejedelem szobra állni fog a település központjában.
Miholcsa József 1953-ban született Marosvásárhelyen, ahol a Művészeti Líceumban végzett, majd Kolozsváron a Képzőművészeti Főiskolán szobrászatot tanult. Legjelentősebb munkái közé tartozik a Nagyernyében felállított egész alakos Apafi Mihály fejedelemszobor, a gyergyószentmiklósi Kossuth Lajos és a torjai Árpád szobrok. A művész 2000-ben költözött Marossárpatakra, és vált rövid időn belül az itteni művelődési élet mozgatórugójává. Ő a helyi ünnepi rendezvények egyik főszervezője, és a hagyományőrző huszárcsapat alapítója.
Évente két műalkotást adományoz abrakért cserébe
2002-ben Miholcsa József felajánlotta a marossárpataki önkormányzatnak, hogy egy olyan erdélyi fejedelmekből álló szoborcsoportot ajándékoz a településnek, amilyen nincs még a Kárpát-medencében. Ehhez az önkormányzat és a falu lakosságának támogatását kérte, de nem pénzben, hanem a lovai tartásához szükséges abrakban. Az elmúlt bő egy évtized alatt ez a szoborpark már részben meg is valósult, mert ma már több mint 20 szobor ékesíti a református templom szomszédságában és a Teleki-kastéllyal átellenben levő zöldövezetet. A mester évente két szobrot készít el és adományoz a községnek.
A megyei rendőrség kezdetben akadályozta a szobrok kihelyezését
Az első fejedelemszobor János Zsigmondnak állított emléket. Rövid idővel az alkotás elhelyezése után, a megyei rendőrség egyik vezetője utasította a helyi önkormányzatot a műalkotás eltávolítására, nagy összegű pénzbüntetéssel fenyegetőzve. Az első felszólításra még nem távolították el a szobrot, a másodikra viszont Miholcsa József műtermébe költöztették vissza azt. De nemsokára elkészült a második fejedelemszobor, Bocskai István kőmása, s a sárpataki önkormányzat elhatározta, hogy vállalva a kockázatot, mindkettőt elhelyezteti a kastéllyal szemben lévő zöldövezetben.
Az a mentőötlet támadt, hogy ne leplezzék le a szobrokat, s akkor azzal magyarázkodhatnak, hogy csak kiállítva vannak, nem végleges az elhelyezésük. Egy idő után viszont a sajtó is foglalkozni kezdett a dologgal, s talán részben ennek köszönhetően megszűntek a fenyegetőzések. 2011 októberében kezdték a parkosítást
Kezdetben a szobrok fatalapzatra kerültek. Ez azon időszak a szoborpark történetében, amelyre kevésbé büszkék a helyiek. Előfordult, hogy a parkot gaz nőtte be, a kerítése rozsdás volt és düledező. II. Rákóczi fejedelem szobra kétszer is ledőlt a földre. Később összefogott néhány lelkes asszony, akik felvállalták a park gondozását, s virágágyásokat hoztak létre a talapzatok körül. 2011. október 1-jén aztán hozzákezdtek Marossárpatakon környezetvédelmi alapból az Európai Unió által finanszírozott parkosítási projekt kivitelezéséhez.
A munkálatokkal egy időben, önkormányzati alapból, betontalapzatra került az addig elkészített erdélyi fejedelmek és Szent István király kőmása, s átköltöztették a korábban a kultúrotthon előtt elhelyezett Sebesült huszár-szobrot is. Mint ismeretes, a szobor a levert szabadságharcot jelképezi, s ugyanakkor emlékeztet az 1848-as szabadságharc első győztes csatájára is, ami a falu határában zajlott.
A szoborparkban az eredeti helyén maradt a falu I. és II. világháborúban elesett halottainak emlékére és tiszteletére emelt Hősök Emlékműve, amelyet 1999-ben állítottak a lakosság hozzájárulásával. A fejedelemszobrok nem időrendi sorrendben kerültek felavatásra
A fejedelemszobrok nem időrendi sorrendben, hanem születési vagy elhalálozási évfordulókhoz kötve készültek el, kerültek talapzatra és felavatásra. A Szent István királyunkról készített szobor után, következtek az évek során: János Zsigmond, Bocskai István, Báthory Zsigmond, Báthory András, Rákóczi Zsigmond, Báthory Gábor, Bethlen István, I. Rákóczi György, II. Rákóczi György, I. Rákóczi Ferenc, II. Rákóczi Ferenc, Rhédei Ferenc, Barcsai Ákos, Kemény János, Thököly Imre, Bethlen Gábor, Báthory István, I. Apafi Mihály erdélyi fejedelmek, illetve Szent László magyar király kőmásai.
A 2013. július 20-ra, szombatra tervezett VI. Marossárpataki Tánc- és Huszárfesztivál programjában egy újabb szobor felavatása is szerepel. Ezennel Miholcsa József szobrászművész II. Apafi Mihály szomorú sorsú erdélyi fejedelem kőmását készítette el.
Nemes Gyula
kozpont.ro
Erdély.ma2013. július 18.
Improvizált a statisztikai intézet”
Honnan került elő az 1,2 millió ember, akikkel felduzzasztották a romániai népszámlálás hivatalos eredményét? Hogyan hat ez a hivatalos etnikai arányokra? Cseke Péter Tamás a kolozsvári BBTE docensét, Veres Valér szociológust kérdezte.
A végleges adatokat vizsgálva szembeszökő, hogy Románia népességszáma már nem 19 millió, mint a tavaly közölt előzetes adat, hanem több mint 20 millió. Honnan került elő egy év alatt 1,183 millió ember?
Már az előzetes eredmények közzétételekor lehetett tudni, hogy a 2011-es népszámlálásból sokan kimaradtak, különböző okokból. Azt is lehetett tudni, hogy olyanokat is hozzászámoltak az állandó népességhez, akiket a módszertan szerint elvándoroltként kellett volna nyilvántartásba venni. Most az történt, hogy különböző okokból az állam eldöntötte: ezt a számot meg kellene növelni annyival, hogy az állandó népességszám haladja meg a 20 milliót. Elővettek különböző hivatalos nyilvántartásokat, ezeket összevetették a személyi szám alapján a népszámlálási adatbázissal. Utána az állandó romániai népességhez sorolták azokat, akik benne voltak e nyilvántartásokban, ám a népszámlálási adatbázisban nem.
Milyen nyilvántartásokról van szó?
A legtöbb adatot a D112-es nyilatkozat alapján készült adóhatósági (ANF) nyilvántartásból vették. Ez a társadalombiztosítás és a jövedelemadó befizetésére vonatkozó adatbázis. Innen került elő az előzetes adat szerinti népességszámhoz hozzáadott személyek 65 százaléka. A másik fontos forrás az úgynevezett D70-es nyilatkozat alapján készült adatbázis volt. Ez a szabadfoglalkozásúakat és magánvállalkozói engedéllyel (PFA) rendelkező személyeket összesíti. A pótlás módját leíró statisztikai intézeti közlemény szerint olyanok is szerepelnek ezekben a nyilvántartásokban, akiket nem sikerült ugyan megkeresni a népszámláláskor, ám bizonyítottan Romániában éltek a népszámlálás pillanatában, mert a cenzus időpontja előtt 12 hónapig adót fizettek az országban végzett jövedelemszerző tevékenységért.
Említette, hogy az „állam” döntött a számok felduzzasztásáról. Pontosan kik határozták el, hogy ezt a számot meg kellene növelni?
Nyilván a kormány a statisztikai intézettel karöltve. Hogy a kormányból ki, melyik miniszter, azt pontosan nem tudom. Az is lehet, hogy a statisztikai intézet ötlete volt, a kormány pedig rábólintott.
Mi kifogásolható ebben az eljárásban?
Szakmailag elsősorban az, hogy a népszámlálás eredeti – lekérdezéses – módszertana nem erről szólt. Ez most csak improvizáció. A súlyosabb kifogások legfontosabbika az, hogy a nyilvántartásokból kivett emberekről nagyon kevés adat áll rendelkezésre. Legfeljebb az életkorukat, állandó lakhelyüket ismerjük, de azokat az adatokat már nem, amelyekre a kérdezőbiztos a népszámláláskor rákérdezett. Nem ismerjük az úgynevezett kulturális adataikat, nemzetiségüket, vallásukat, az iskolázottságukat, lakáshelyzetüket. Ha nőről van szó, nem derül ki, hány gyereke van. Ezek fontos adatok, mert segítségükkel rekonstruálni lehet a termékenységet. Ez nehéz helyzetbe állítja a népszámlálási adatokból következtetéseket levonni kívánó szakembereket. Számunkra, a magyar nemzetiségűekre vonatkozó adatok lennének a legérdekesebbek. Ám ennek az 1,183 millió embernek a nemzetiségét sem ismerjük.
Miért volt fontos a számok felduzzasztása?
Két fő okát látom ennek. Az egyik uniós vonatkozású. Románia súlya, mint minden tagállamé, a népességszámtól függ az Európai Unióban. Ez jelentkezik az Európai Parlamentben, a szavazatszámban, befolyásolja a politikai algoritmust az EP szakbizottsági helyeinek elosztásánál. Emellett befolyásolja azt is, hogy mekkora Románia részesedése az EU költségvetéséből. A másik ok pszichológiai: elmondhatják az ország vezetői, hogy a népességszám „mégsem apadt olyan rettentő nagyot”.
És miért van az, hogy egy-két kivételtől eltekintve a román szakma hallgat, nem kifogásolja a statisztikai intézetnek ezt az eljárását?
Mert nagyon kevés demográfus van Romániában.
A hivatalos eredmény szerint a lakosság 6 százalékának nemzetisége ismeretlen. Hogyan hatott a számok felduzzasztása a hivatalos etnikai arányokra?
A nemzetiségi arányokat a megkérdezett lakosságtól kapott adatok alapján számolták ki. Egyébként a megkérdezettek között is voltak, akik nem vallották be a nemzetiségüket, ha jól tudom 54 ezren, érdekes módon a legtöbben Bihar megyében. Önmagában most nem jelent gondot, hogy a lakosság 6 százalékának a nemzetisége ismeretlen. Inkább csak kényelmetlen az adatfeldolgozás szempontjából, mert újszerűen kell foglalkoznunk a népszámlálási adatokkal. Eddig ezeket a számokat majdhogynem szentírásnak tekinthettük statisztikai szempontból, most legfennebb csak jó minőségű felmérésnek.
Ez a szakmának jelent tehát problémát. Nem érintheti negatívan az erdélyi magyar közösséget, hogy a pontos lélekszáma nem ismert?
A közigazgatási törvény alkalmazásakor ez valóban gondot jelenthet. A jogszabály ugyanis csak húsz százalékos etnikai arány felett biztosít különböző nyelvi jogokat a kisebbségi közösségeknek, akár egy megye, akár egy település szintjén. Kérdés, hogy helyi szinten hogyan számolják ki az etnikai arányokat: annak a népességnek az alapján, amelyet népszámláláskor megkérdeztek, vagy a felduzzasztott népességszám alapján? Itt már lehetnek visszaélések. Ha az etnikai arányokat az össznépességre vetítik, akkor azokon a településeken, ahol a magyarok aránya 20-25 százalék között van, könnyen 20 százalék alá csökkenhet ez az arány.
Mit lehet tenni, hogy ez ne fordulhasson elő?
Az érdekképviseletnek kérnie kellene egy kormányhatározatot, amely szerint az etnikai arányokat az ország településein az arról nyilatkozók nemzetisége alapján számolják ki, ha ez az adat valamelyik törvény alkalmazásához szükséges.
A hivatalos népszámlálási adatok szerint a romák aránya 3,1 százalékos Romániában. Ez mennyire reális?
Nyilvánvalóan alulszámlált a roma népesség. Az önbevalláson alapuló adatok velejárója ez a jelenség, és nem csak Romániára jellemző.
Egy hatékony romaintegrációs politikának nem valós adatokra kellene támaszkodnia?
Ebben az esetben meghatározható a deprivált, leszakadt népesség aránya egy adott országban. Ha valaki nem akarja magát valamely nemzeti közösséghez sorolni, akkor nem lehet erőltetni. Egyébként az egymást követő népszámlálásokon folyamatosan növekedett az önmagukat romának valló személyek száma. Ennek egyik oka a természetes szaporulat, ám hozzájárul az is, hogy egyre több roma vállalja fel az identitását. Már nem érzik annyira megbélyegzett közösségnek magukat. Egyébként a román hatóságoknak volt már próbálkozása arra, hogy pontosan felmérjék, hány roma élhet az országban. A „romának minősíthető életmód szerint” élő népességet mérték. Az így kapott adat egymillió fő. Ám vannak olyan romák is, aki nem ilyen életmódot választanak, vagy nem ebbe születnek.
A hivatalos adatok szerint csupán 40 ezer ember (0,2 százalék) ateista vagy nem tartozik egyetlen felekezethez sem. Ez meglepő adat egy szakembernek?
Romániában kulturális hagyomány, hogy az emberek valamilyen felekezethez tartozónak vallják magukat. Ez nem jelenti azt, hogy különösképpen betartanák a vallási előírásokat. Egyes romániai mutatók szerint a vallás befolyása egyenesen kisebb Romániában, mint más országokban.
Már az előzetes eredmények alapján kiolvasható volt a romániai magyar népesség alakulásának trendje. Merre tart most népesedés szempontjából az erdélyi magyar közösség?
Akárcsak Közép-Kelet-Európa más országaiban, Romániában is csökken a népesség, ezen belül az erdélyi magyarok lélekszáma. Románia szintjén a csökkenés a migrációval magyarázható, az erdélyi magyarság szintjén azonban ez az apadás a természetes szaporulat alakulására vezethető vissza. Nagyobb arányban fogyunk természetes okokból, mint az ország. Tíz év alatt 200 ezres fogyásról beszélhetünk, ám a százalékarányunk nem változott, ami azt jelenti, hogy az országos átlagnál nem csökkenünk gyorsabban. A magyarság fogyása elsősorban a szórványban ijesztő. Van olyan megye, ahol 25 százaléka tűnt el tíz év alatt a magyar népességnek. Így ha nem is változik országosan a magyarság aránya, nem dőlhetünk elégedetten hátra.
Hat százaléknak nem ismert a nemzetisége
Az ország lakossága több mint hat százalékának (1 millió 237 ezer embernek) nem ismerik a nemzetiségét. Románia állandó lakossága a népszámlálás idején 20,1 millió volt, ebből 1 millió 227 ezer (6,1 százalék) vallotta magát magyarnak. A cenzuson kevesebb mint 19 millió lakos nemzetiségét jegyezték fel: ehhez a számhoz képest a magyarság részaránya 6,5 százalék, alig kisebb, mint a tíz éve regisztrált 6,6. A magyarság két megyében alkot többséget: Hargita megyében a lakosság 82,9 százalékát, Kovászna megyében 71,6 százalékát teszik ki. Jelentős magyar nemzetiségű lakossággal rendelkezik még Maros (36,5 százalék), Szatmár (32,7 százalék), Bihar (24 százalék) és Szilágy (22,4 százalék) megye. Hargita megyében él a legtöbb magyar (257 707 fő), a második legnagyobb magyar lakossággal rendelkező megye Maros (200 858), a harmadik Kovászna (150 468). Ezek után következik Bihar (138 213), Szatmár (112 580), Kolozs (103 457) és Szilágy megye (50 177).
A vallást firtató kérdésre válaszolók 86,5 százaléka (16 millió 307 ezer fő) ortodoxnak, 4,62 százaléka (871 ezer fő) római katolikusnak, 3,19 százaléka (601 ezer fő) reformátusnak vallotta magát, 58 ezren unitáriusnak, 20 ezren evangélikusnak mondták magukat. A magyar történelmi egyházak híveinek aránya néhány tized százalékkal csökkent az utóbbi évtizedben. A magukat izraelitáknak vallók száma tíz év alatt megfeleződött: 6200-ról 3500-ra csökkent Romániában.
Erdélyi Riport (Nagyvárad) 2013. július 18.
Szabályos vagy nem szabályos?
A megyei elnök szerint Zelariu viszonya megszűnt az RMDSZ-szel
Öles betűkkel jelent meg egyik helyi lapban a hír, hogy a megyei RMDSZ "átverte" a Romák Pártját. Az újsághír szerint Zelariu Petrut, aki a tavalyi önkormányzati választásokon az RMDSZ listáján indult, félreállították, holott, lévén a listán a következő, őt illette volna meg Balogh József megyei tanácsos lemondása nyomán megüresedett megyei tanácsosi hely.
Az ügyben Brassai Zsombort, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnökét kerestük meg.
– A soron következő tanácsülésre beterjesztettük az RMDSZ javaslatát a következő megyei önkormányzati képviselőt illetően. Következő képviselőjelöltünk, Szabó Albert, aki a dicső-szentmártoni kerület RMDSZ-elnöke, jelenleg a dicső-szentmártoni helyi tanács tagja. Szabó Albert lemond helyi tanácsosi minőségéről, és megyei tanácsosként folytatja tovább.
– Sajtóhírek szerint a Maros megyei RMDSZ átverte a Romák Pártját, ugyanis, ennek a pártnak a képviselője lett volna a következő a megyei tanácsosi listán...
– Való igaz, hogy a soron következő Zelariu Petru nevű dicsőszentmártoni lakos lett volna, aki tavaly, az önkormányzati választások előtt a Roma Pártból igazolt át az RMDSZ-be. Nyílt titok az is, hogy a választási kampány idején kerestük az együttműködés lehetőségét a Roma Párttal, és ennek fejében javasoltuk a jelöltlistára Zelariu Petrut. Időközben Zelariu tagsági viszonya az RMDSZ-szel megszűnt, és ilyen értelemben a jelölti minősége is.
– Miért szűnt meg az RMDSZ tagsági viszonya?
– Az RMDSZ alapszabályzata értelmében, aki bizonyos ideig nem tartja a kapcsolatot a szervezettel, és nem fizeti a tagsági díjat, annak a tagsága automatikusan megszűnik. Ez történt a Zelariu Petru esetében is. Hiszen értelemszerűen, a választásokat követően, lévén, hogy az egyezségünk tétje sem volt már érvényben, a kapcsolatot sem tartotta az RMDSZ-szel. Úgyhogy azt gondolom, hogy a sajtóban megjelent hír spekuláció.
– Az RMDSZ megkereste Zelariut? Beszéltek vele a dologról? Ugyanis az említett hírforrás szerint Zelariut meglepetésként érte a hír, aki arra számított, hogy a Balogh József lemondása után megüresedett tanácsosi helyet ő töltheti be.
– Személyesen beszéltem Zelariu Petruval, világosan elmondtam az álláspontunkat, megpróbáltunk a tavaly együttműködni, de azon túl, hogy nem tartotta velünk a kapcsolatot az elmúlt egy esztendőben, még azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy valóban próbáltunk egységes frontot alkotni a Roma Párttal, de ennek a szándéknak eredményekben nem volt látszata.
Én ezt tisztáztam Zelariu Petruval, és azt gondolom, hogy innentől tovább spekuláció lenne bármi egyebet is gyanítani.
Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy június utolsó hetében, a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság összeférhetetlenséget állapított meg Balogh József megyei tanácsos esetében, miután 2011 nyarán az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) ugyanezt állapította meg. 2012 áprilisában a Marosvásárhelyi Táblabíróság elutasította az ANI jelentését. A Feddhetetlenségi Ügynökség fellebbezése nyomán döntött az ANI javára a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság.
Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke akkor úgy nyilatkozott, hogy ha végleges bírósági döntés születik az összeférhetetlenségről, a listán utána következő jelölt lép Balogh József helyébe.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)