udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
5432
találat
lapozás: 1-30 ... 3481-3510 | 3511-3540 | 3541-3570 ... 5431-5432
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2013. augusztus 30.
Újabb betelepítés előtt Marosvásárhely? – interjú Csegzi Sándor önkormányzati tanácsadóval
Alig pár napja annak, hogy Vásárhely polgármestere, Dorin Florea és Mircea Duşa védelmi miniszter a város által korábban átvett ingatlanügyeiről tárgyalt. Tekintettel arra, hogy ez egy hivatalos tanácskozás volt, a sajtó képviselői ezen nem vehettek részt. Dióhéjban annyi, hogy Marosvásárhely 200 lakást biztosít (és még jó, hogy csak ennyit, hiszen eleinte 400-ról volt szó!). No de, nem akárkiknek. Katonáknak, és azok családjainak. Mi tagadás, ez a kép akarva-akaratlan egy bizonyos korszakra, és ezen belül is egy bizonyos betelepítésre emlékeztet. A kérdésem ez: népesedünk, benépesedünk, avagy tovább románosodunk?! – Néhány napja Vásárhely polgármestere, Dorin Florea és Mircea Duşa védelmi miniszter a város által korábban átvett ingatlan ügyéről tárgyalt. Miről is volt szó?
– Az már ismeretes, miről szólt a tárgyalás. Ha jól belegondolok, nem is értem, hogy ezen miért kell csodálkozni. Minden tárgyalásnak, főként a hivatalos egyeztetéseknek, megbeszéléseknek értelemszerűen megvan a nem nyilvános része. Ez nemcsak itt, Marosvásárhelyen van így, hanem a világon mindenhol.
– Miért a titkolózás?
– Szó sincs erről.
– Nem igazán tudom eldönteni, mindez kinek is jó…
– Sok minden már közismert, megjelent és elhangzott minderről a médiában. A válasz a kérdésre nagyon egyszerű. Nem másról, mint egy régebben megkötött szerződés meghosszabbításáról van szó. Tudnivaló, hogy minden, ami régi, azon változtatni kell. Ez ebben az esetben is így van. Bizonyos feltételeket módosítani kell, ezt pedig úgy kell tenni, hogy a városnak legyen jó, vagyis: Marosvásárhely javára történjen!
Vásárhely már így is nagyon sok értékes területet, épületet, ingatlant vesztett… – Igen, sajnos ez a valóság. Azonban nincs mit tenni. A visszaszolgáltatás nagyon kemény szabályok szerint történik. Végül is pont ezért törvény a törvény. Nagyon fontos, hogy minden négyzetméter oda kerüljön, ahova kell. Marosvásárhely a visszaszolgáltatások során számos kulcsfontosságú területet veszített. Szerintem a legfontosabb, hogy ne másra, hanem a fejlesztésekre összpontosítsunk. Annak érdekében, hogy ezt megtehessük, mármint a nagyszabású fejlesztéseket, mindenekelőtt területekre és új épületekre van szükség!
– Akkor pontosan miről is van szó?
– Értem én, hogy mindent aprólékosan akarnak tudni. És jó is ez így! Nem tehetek mást, ezennel is egy példával élek. Ezáltal mindenki megértheti, hogy pontosan miről is van szó. Minden, ami döcög, vagy nem működik kellőképpen, annak meg kell kenni a kerekeit, addig kell bütykölni, amíg újra működőképes nem lesz. Ez történt a katonaság esetében is. Újraszervezésre volt szükség, és ez együtt járt azzal, hogy bizonyos egységeknek meg kellett szűnniük. Ez meg is történt. Az eredmény pedig az volt, hogy ennek kapcsán lehetőség adódott a Maros-híd melletti kaszárnya teljes felszámolására. – A Maros-híd melletti kaszárnya nyilván egy bizonyos nagyságú telekre épült. Lehet-e azt pontosan tudni, hogy mekkora területről is van szó?
- Természetesen lehet. Ahogy világossá vált, hogy lehetőség nyílik a telek átvételére, a város azonnal lépett. Az említett hat hektárnyi területre nagy szüksége van a városnak. Azonban egyértelmű, hogy a mai világban semmit sem adnak ingyen. A területet a város meg is kapta, nem kevesebb, mint négyszáz lakásfejében. Ezeket ANL-s rendszerben akarta felépíteni, de ez nem ment egyszerűen. Ismeretes, hogy az ANL-s típusú finanszírozást a kormány megszüntette, és ezáltal az elképzelés nem volt megvalósítható. – Hogyan tovább?
– Mint már mondtam, a tárgyaláson egy régebbi szerződés felújításáról volt szó. Számomra teljesen érthető, hogy azóta lejártak, és elavultak a szerződéses terminusok. Ezeket is újra kellett tárgyalni. Hogy miként tovább? Senki se gondolja azt, hogy a terv egyik napról a másikra fog megvalósulni. Tény viszont, hogy most már csak 200 lakásról beszélünk. – Minden jel arra mutat, hogy kétszáz román katona és családja fog betelepülni Vásárhelyre. Mikorra várható ez az „invázió”? Ez a beköltöztetés igencsak emlékeztet egy bizonyos korszakra… – Nem kell mindig a legrosszabbra gondolni. Én viszont már megszoktam, ha valaki tesz valamit, azt nem mindig értékelik úgy, ahogyan kellene, vagy ahogyan azt az ember elvárná. Ismétlem: egy ilyen projekt kivitelezésére hónapok, évek szükségeltetnek. Visszatérek a kérdésre: itt nem invázióról, beköltöztetésről van szó. Akik majd ezekben a lakásokban lakni fognak, azok már rég a városban élnek, dolgoznak. Családostól. Annyi az egész, hogy nagy részük nem saját vagy szolgálati lakásban, hanem albérletben lakik. – Hogy Mircea Duşa mit is képvisel, sokak számára világos. Mi azért tudni szeretnénk, hogy a szóban forgó elképzelést miért is szorgalmazza, sürgeti annyira? – Tudom, hogy a kérdéssel mire céloz. A könyvelő számokkal foglalkozik, a tanár nevel, a mérnök tervez. A katona pedig a mi biztonságunkat szolgálja. Ehhez bizony sokszor kemény kéz, megfontoltság, rátermettség és mindenekelőtt tisztánlátás szükségeltetik. Mircea Duşa egy nem akármilyen hatalmat képvisel. Ráadásul ezen belül előrelépést szeretne. Hozzánk hasonlóan, akik a város ügyeit akarjuk előbbre mozdítani. – A kétszáz katona akkor is kétszáz katona. Ha beleszámolom azt is, hogy ezek az emberek ráadásul családostul költöznek ide, akkor önkéntelenül is az etnikai arányokra gondolok… – Most megint ismételnem kell magam. Ezek az emberek, családok már itt élnek, dolgoznak. Ha úgy tetszik, a város érdekeit képviselik. Itt vannak, és albérletben laknak. Ebben az értelemben az ittlétük nem befolyásolhatja a már kialakult etnikai arányokat. Nagy-Bodó Tibor
Központ
Erdély.ma2013. augusztus 30.
Petőfi-szobrot avatnak Marosludason
Ünnepélyes keretek közt leplezik le vasárnap délután Petőfi Sándor mellszobrát Marosludas központjában, a Maros híd közelében, az adventista Betel imaház melletti parkban.
Kiss István, Marosludas alpolgármestere elmondta, a szoborállítást a helyi RMDSZ kezdeményezte és finanszírozta. "A rendszerváltást követően ez a legfontosabb kulturális esemény a marosludasi magyarok életében. A vasárnap felavatandó Petőfi-szobor kétségkívül közösségünk megmaradását, megerősödését szolgálja, hiszen a költő a megújulás, újjászületés és magyarságtudat mintaképe" – mondta. "Nagyon fontosnak tartom, hogy Segesvár után Marosludason is Petőfi-szobrot avathatunk, hiszen a megye szórvány magyar térségeiben van leginkább szükség a biztatásra" – hangsúlyozta Brassai Zsombor megyei RMDSZ-elnök.
Kiss István kiemelte: a szoborállításra több mint másfél évet kellett várni. A Maros-híd mellett kialakított zöldövezetben már tavaly megépült a talapzat, azonban formai okok be nem tartására hivatkozva, a hatalomra kerülő balliberális koalíció megakadályozta a szobor tavalyi felavatását. A szoborállításra Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt és Zsigmond Barna Pált, Magyarország csíkszeredai főkonzulját is várják.
Erdély.ma2013. augusztus 30.
Mezőbergenyei anziksz
Augusztus 31-én, szombaton zárult a Maros Mezőségi Művésztelep egyik helyszínén, Mezőbergenyében az a 10. képzőművészeti tábor, amelynek szervezői a helyi Kincsásó Egyesület, az Erdélyi Magyarok Közhasznú Alapítvány és a helyi református egyházközség. Hadd dicsekedjek, meghívtak engem is egy estére és a záróünnepségre, mert Bálint László szervező (és szülei Kákonyi Csilla meg Bálint Zsigmond) szereti írásaimat, és mivel az Erdélyi Magyarok a Világban című honlapra is többet feltettem az idők folyamán (egy részük épp e lap hasábjain jelent meg először), közülük négy megjelent az „…egy falatnyi Erdély” című antológiában. Mi tagadás, jó érzés volt találkozni a táborlakókkal, hisz a tábort vezető Ősz P. Zoltán vagy a Kincsásó Egyesület elnöke, Nagy Árpád és a művészek közül is az ezen a tájon élők szeretik és kedvelik kis publicisztikáimat, mint kiderült a szeretetteljes fogadtatásból. A műtermi tevékenység számbavétele majd az ebédet követően szürkületkor átvonultunk az előadóterembe, ahol nekem kellett előadást tartanom. De én arra kértem akkor már kedves ismerős barátaimat, inkább beszélgessünk nemrég megjelent könyvemet, a Kincsünk a szó címűt meg a régebbit, az Írásnyomokat használva alibiként – az anyanyelvünkről. Ha nem kellett volna hazajönnünk, jól belenyúlhatott volna az éjszakába is az érdekfeszítő társalgás. Volt köztük állatorvos, gépészmérnök, tanár stb. Különbözőek, de egy dologban mindannyian egyetértettek/ünk, hogy a magyar nyelv gyönyörű, öröm ezt magunkénak vallani, és nagyon kell vigyáznunk rá, különösen manapság, amikor megint fertőzik idegen szavak és a szleng olyan változata, amit már csak az ért, aki használja. No de búcsúzáskor visszahívtak a táborzárásra és kiállításra, ahol az ott született művekből csodálhattunk meg néhányat. Bevallom őszintén, én beleszerettem az egyik színes grafikába, a Nagyváradról Debrecenbe települt grafikus Ritók Lajos öregurat ábrázoló, Csontváryra meg Caravaggióra emlékeztető művébe, szerettem a nagyon fiatal Répás Adrienn Boticelli hatását sugárzó fiatal nő arcképét. Sorolhatnám persze tovább is, de egyszer abba kell hagyni, akár a késő estébe nyúló beszélgetést. Ebből is kitetszik, sok mindent kell még elmondanunk egymásnak. Remélem Ősz P. Zoltán, Nagy Árpád, Bálint László és nem utolsósorban Domahidi Béla református lelkész továbbra is tartja a lelket a táborban és működésében. Apropos, a tiszteletes! Az, hogy négy gyönyörű lánya minikoncertet adott régi magyar zenéből (a legkisebb a hat és fél éves Anna), csak hab a tortán ahhoz képest, hogy az évek során milyen gyülekezeti központot hozott össze a svájci testvérgyülekezet segítségével, és mindig itt székel a tábor. Tíz év nem kis idő, de nem is sok. Ha politikusaink is ilyen hatékonyak lettek volna, akkor most nemcsak a város környékén, hanem Vásárhelyen zajlana ez a gazdag magyar kulturális közélet, mert – ahogy egy kolozsvári újságíró barátom megjegyezte: – Vásárhely leépült, szétesett, és minden, ami fontos, a periférián történik.
Kuti Márta
Vásárhelyi Hírlap 7. évfolyam 167. szám
Székelyhon.ro2013. augusztus 30.
Utcára vitt fényképészet
Különleges tárlat nyílt a Magyar Fotográfia Napja alkalmából Csíkszeredában. A központi parkban régi erdélyi fényképeket tekinthettek meg a fényképészet szerelmesei.
Villámkiállítás hátizsákból: nagyjából így lehetne összefoglalni az Erdélyi Fotográfia Múzeumért Egyesület által szervezett kiállítást. A borongós, esős idő ellenére sok csíkszeredai volt kíváncsi a kiállított fényképritkaságokra. „Az tetszik benne, hogy teljesen ad-hoc, tehát nem előkészítve, mint egy igazi kiállítás, teremben, hanem éppen most tevődik fel. Fülön kell csípni Molnár Attilát, hogy az információkat megtudjuk a képekről.” A kiállítást szervező Erdélyi Fotográfia Múzeumért Egyesület ötödik alkalommal csatlakozott a Magyar Fotográfia Napja alkalmából szervezett ünnepségsorozathoz. Az idei tárlat anyagát eredeti fotográfiák képezték. A gyűjtők a föld különböző pontjairól szedték egy csokorba a magyar vonatkozású fényképeket.
Molnár Attila elnök, Erdélyi Fotográfia Múzeumért Egyesület:
„Legtöbb képet főleg az antikváriumokból, legtöbbet az internetről, én legalábbis személy szerint legalább tíz éven keresztül a kolozsvári antikváriumot jártam, ószert, és minden olyan, olyan is van nekem, hogy Portugáliától elkezdve, Kínából, mindenhonnan, Venezuelából.”
A tárlat szervezői azt szeretnék, ha a közeljövőben múzeumot hozhatnának létre az erdélyi fényképhagyaték tárolása és kiállítása számára.
SZERKESZTŐ: Farkas István
OPERATŐR: Hompoth Lóránt
VÁGÓ: Rab Zoltán
erdely.tv/hirek 2013. augusztus 30.
Otthon a napsütésben
Elkezdődött a Vásárhelyi Forgatag!
Szerda estére mondhatni megtestesült a Forgatag: akkora forgatag színhelyévé vált a Kultúrpalota, amelyet ritkán láttunk az elmúlt években Marosvásárhelyt! Felemelő érzés volt a vásárhelyi magyar napok megnyitóünnepségének kezdete előtt végignézni, ahogyan a mélyen tisztelt birtokba veszi a Bernády építtette hajlékot – még a kakasülőn sem jutott ülőhely a pontosan érkezőknek, és sokan az előcsarnokból kényszerültek végignézni a gálaestet.
Pár perccel este 7 után nemzeti imánk és a székely himnusz eléneklésével vette kezdetét a többnapos rendezvénysorozat, majd az est ceremóniamestere, Bokor Barna színművész lépett a nagyterem színpadára. – Ünnepel a vásárhelyi magyarság. Csaknem egy éve alakult a szervezők csapata azért, hogy legyen Marosvásárhelyen egy olyan rendezvénysorozat, ahol megmutathatjuk magunkat, ahol egymásra találnak azok, akik hosszú évek óta más városokban avagy külföldön élnek. A cél a helyi magyarság kultúrájának, hagyományainak megismertetése, felelevenítése, értékeinek bemutatása. A programsorozatban a kicsiktől a nagyokig, a fiataloktól az idősekig mindenki talál neki megfelelő eseményt. A szervezők háttérintézményeként idén márciusban alakult meg a Marosvásárhelyért Egyesület, a Forgatag időpontja pedig szimbolikus jelzés – 1482. augusztus 28-án, napra pontosan 531 évvel ezelőtt Mátyás király vásártartási kiváltságlevéllel ajándékozta meg a várost: "Minden esztendőben ugyanazon szabadságok kiváltságaival, amelyekkel más szabad városoknak vásárai vagy évi sokadalmai tartatnak, úgy találtuk, hogy mindörökké vásárok tartassanak" – idézett Hunyadi Mátyás leveléből Bokor Barna, majd Portik Vilmos főszervező és Soós Zoltán fesztiváligazgató szólt a közönséghez.
– Nem készültem előre leírt gondolatokkal, mert az elmúlt egy év arról szólt, mindent másképp kellett csinálnunk, mint ahogy leírtuk. Ezért azt mondom el, ami a szívemben van. Megilletődötten állok önök előtt. Hosszú utat jártunk be, néhol akadályokat állítottak elénk, volt, ahol megtorpantunk, volt, ahol kikerültük őket, de sohasem hátráltunk meg. Tovább haladtunk azon az úton, amelyet senki sem jelölt ki számunkra, de úgy gondoltuk, érdemes rajta végigmenni. Becsülettel, tartással. Az elmúlt egynéhány nap küzdelmes volt, de ezt a küzdelmet nem mi választottuk. Mi csak az idővel állunk háborúban, nem mással, ahogyan azt egy román nyelvű portál állította. Úgy érzem, az utóbbi napokban sok magyar embernek együtt dobbant a szíve, és büszke vagyok arra, hogy ilyen közösségi élményben lehet részünk. A hősök közül, akik mindezt lehetővé tették, sokan itt ülnek önök között, az előtérben állnak, avagy épp máshol a terepet készítik elő. Köszönjük nekik, és köszönjük a vállalkozóknak, akik nélkül a Forgatag nem jöhetett volna létre, a sajtó képviselőinek, akiknek szolidaritását igencsak éreztük, és a sok-sok marosvásárhelyi magyar embernek, polgárnak, akik megkerestek minket, és jelezték: szeretnének segíteni. Olyan összetartó erőt érzek, amilyen rég nem volt Marosvásárhelyen.
– Össze tudtunk zárni, amikor kritikussá vált a pillanat, és nem hagytuk, hogy megosszanak minket! – tette hozzá Soós Zoltán. – A Forgatag nagy lehetőség a helyi közösség számára, olyan eseménysorozat, amelyen minden olyan politikai alakulat és civil szervezet, amely úgy érzi, a város az elsődleges célja, megtalálja a helyét. A szervezési folyamatok közepette megtanultunk bízni egymásban, és megtanultunk tisztelni egymást. És az a megtiszteltetés ért, hogy a város magyarsága összezárt körülöttünk. Nem adtunk fel semmit, és nem kötöttünk olyan kompromisszumot, amit később megbántunk volna. A Maros-partot is ez okból választottuk.
Az ezúttal trióként fellépő Tiberius vonósnégyes játéka után dr. Csige Sándor, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának vezető konzulja dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul üdvözletét tolmácsolta, és kifejtette: Marosvásárhely polgárai teljes életet akarnak élni itt, a szülőföldjükön. – Kiváló gondolat volt a Forgatag megszervezése!
Vetési Orsolya, a Maros Művészegyüttes énekese népdalokat adott elő, ezt követően Peti András alpolgármester, a Forgatag önkormányzati felelőse szólt a teljes telt házas közönséghez. – A marosvásárhelyi magyarság gyakran választásoknak van kitéve, így történt most is. De kezünkbe kell vennünk a sorsunkat, hiszen jogunkban áll megválasztani egy rendezvény programját és helyszínét Marosvásárhelyen! A magyar kultúra gazdagsága megkérdőjelezhetetlen. Fontosnak tartjuk, hogy ezt megmutassuk mindenkinek. Ez a Forgatag rólunk, marosvásárhelyi magyarokról szól: a kultúránkról, a hagyományainkról, az irodalmunkról, gasztronómiánkról, néptáncainkról. Érezzük jól magunkat és bízzunk a jövőben! Süssön fel a nap Marosvásárhely felett, és mi leljünk mindörökké otthonra benne! – mondta Peti András, majd a kilenc helyszínen 161 rendezvényt kínáló Forgatag nyitógálájának második részeként a Maros Művészegyüttes mutatta be a Szót a táncnak, legények… című, nagy sikernek örvendő előadását.
Kaáli Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)2013. augusztus 30.
Tulajdonosváltás a Tulipán könyv- és borüzletben
Egész napos programmal várják az érdeklődőket
Schmak András fiatal vállalkozó – mielőtt a feleségével, Annamáriával megvásárolták volna a Tulipán Kft.-t – a Kling Consulting cég tulajdonosaként nyomdászati termékek, illetve reklámanyagok előállításával foglalkozott több mint 10 évig.
Ugyanakkor borlovagként több mint 6 éve foglalkozik borral, az amatőrnél magasabb szinten. Bálint Zoltánnal, a Tulipán Kft. volt tulajdonosával a közelmúltban arra a következtetésre jutottak, hogy kizárólag könyveladásból nem lehet fenntartani az üzletet. Számításaik szerint borozó könyvesboltként fenntarthatóvá válhat, vagyis a bor- és az olvasói kultúra kölcsönösen támogathatná egymást a fenntarthatóság érdekében. Átalakítva, országos szinten egyedülálló intézményt hoztak létre, amihez adott volt a helyiség, illetve a maga és eleinte a társa, Bálint Zoltán bor-szeretete, -ismerete. Az átalakítást főként az a hiányérzet sarkallta, hogy Aradon nem volt egy olyan hely, ahol egy borszerető ember dohányfüst, zajongás nélkül, kulturált környezetben elfogyaszthat egy pohár bort. Eközben a polcról leveheti bármelyik könyvet, beleolvashat, megvásárolhatja. Ugyanitt megtalálhatja a helybeli napilapot, más hetilapokat, amelyeket nyugodtan elolvashat. Az sem mindegy, hogy nem szükséges egy egész palack bort megvásárolnia, meginnia, egyetlen pohárral is kiszolgálják. Mindenképp egy családiasan laza helyet kívánt létrehozni, ahol a betérő nemdohányzó egy könyv vagy folyóirat, illetve egy pohár bor mellett eleresztheti magát, kikapcsolódhat egyedül vagy magyar baráti társaságával. Havi rendszerességgel tartanak borkóstolókat, a héten könyvbemutatót szerveznek, másnap egy felvidéki kerékpáros tart élménybeszámolót az utóbbi két évben lekarikázott 5000 kilométeres út érdekes történeteiről.
Elsősorban magyarországi, valamint helybeli, ménesi borokat forgalmaznak, mintegy 60 fajtában lehet válogatni. A kínálatot szeretnék 150 borfajta fölé felvinni, olyanokat, amelyek minőségben megállják a helyüket, de árban is hozzáférhetők. Manapság egy deci bor ára 3 lejnél kezdődik. Ezen kívül egy fiatal pálinkafőzdéből világbajnokságot nyert pálinkafajtákat is beszereztek. Cseresznye-, meggy-, málna-, birsalma, körte-, szilva-, illetve szőlőpálinkát lehet két- vagy négycentes adagokban kóstolni.
Természetesen a könyvárusítás sem szorul háttérbe, a következő napokban 400 könyvet várnak, míg az antikváriumban bevezetik a Ha tízet vesz, egy lej darabja kedvezményes vásárt. Tehát a használt könyvek forgalmát is megpróbálják fellendíteni. Ezen kívül minden fajta, aradi jellegű dísz- vagy használati tárgyat is forgalmaznak. Poháralátétek Arad felirattal, a belvárosi katolikus templom fényképével; csupron az aradi színház épülete stb. Mindkét profilnak megfelelő órarendet alakítottak ki, ezért hétfőtől péntekig 10–22, míg szombaton és vasárnap 12–22 óra között tartanak nyitva, várják a minőségi borra, pálinkára, illetve olvasásra szomjas érdeklődőket vagy az aradi emlékekkel távozni kívánó turistákat.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)2013. augusztus 30.
A Neptun-gate – mi történt 20 évvel ezelőtt?
A múlt század utolsó évtizedének elején-közepén a romániai magyar politikai közélet egyik legnagyobb port kavart botránya a Neptun-ügy néven elhíresült paktum, amely a mai napig meghatározza az RMDSZ irányvonalát, alapjaiban befolyásolja a romániai magyar politikát – mondta Borbély Zsolt Attila politológus, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Arad megyei szervezetének elnöke, aki a Neptun-ügy 20. évfordulójára az eset történéseivel kapcsolatos szöveggyűjteményt adott ki. A Neptun-gate című könyvet szerdán este mutatták be a Tulipán Könyvesboltban.
A kötet szerzőjével Irházi János újságíró beszélgetett a zsúfolásig megtelt helyiségben.
Borbély Zsolt Attila a könyv keletkezésének körülményeiről, szükségességéről, valamint a Neptun botrányról beszélt a könyvbemutatóra összegyűlteknek.
1993. júliusában az RMDSZ három vezető politikusa, Frunda György, Tokay György és Borbély László a román tengerparti Neptun üdülőhelyen (a szervezet felhatalmazása nélkül?) tárgyalt és megegyezett az akkori román hatalommal, hogy mit és miről, erre azóta sem derült fény – hangzott el az eseményen.
A 177 oldalas kötetben megtalálható a neptunfürdői tárgyalás zárónyilatkozata, Markó Béla állásfoglalása, valamint a három érintett nyilatkozata, és számos RMDSZ-es és nem RMDSZ-es közéleti szereplő álláspontja, nyilatkozata is.
„A sokat emlegetett Neptun-ügy éppen arról szólt, miképpen lehet egy történelmi helyzet által felkínált lehetőséget módszeresen, tudatosan elpuskázni, sőt, visszájára fordítani” – olvasható a szerző előszavában.
A könyvben 1993. április–november közötti időszakban keletkezett újságcikkekben, közleményekben boncolgatják, találgatják, hogy mi történhetett Neptunfürdőn 1993. július 15–17-én.
„(…) a brassói kongresszus határozatai értelmében egész szövetségünket valamilyen formában elkötelezni, az RMDSZ nevében tárgyalni csak a szövetségi elnök mandátumával lehet. Neptunon az amerikai Project on Ethnic Relations (PER) szervezésében létrejött találkozón az RMDSZ-politikusoknak ilyen megbízásuk nem volt, és amint erről ők maguk a sajtóban is nyilatkoztak, magánszemélyként voltak jelen, akárcsak a kormány, az elnöki hivatal tisztségviselői, illetve a német kisebbség képviselője is” – így nyilatkozott Markó Béla akkori szövetségi elnök az 1993. augusztus 3-án megjelent RMDSZ közleményben. A nyilatkozat teljes szövege A Neptun-gate című szöveggyűjteményben olvasható.
A három érintett – Frunda György szenátor, Tokay György és Borbély László képviselők – is „megszólal” a kötetben, a nyilatkozat a marosvásárhelyi Szabadság című lap augusztus 6-i számában jelent meg.
„A megbeszélések nem voltak titkosak. Minden egyes megbeszélés alkalmával a résztvevők sajtónyilatkozatot adtak ki, melyet mind a hazai (magyar és román), mind a külföldi sajtónak eljuttattunk, ugyanakkor ezekről a megbeszélésekről beszámoltunk az RMDSZ vezetőségének. A megbeszéléseken mint kisebbségi politikusok vettünk részt, elfogadva a PER személyre szóló meghívását” – áll többek között az érintettek tájékoztatásában (idézet a könyvből).
A könyvbemutató után elhangzottak vélemények, kérdések, még az autonómia-ügy is felmerült.
Aki jelen volt az eseményen, minden bizonnyal egy összefogó képet kapott a Neptun-botrányról, melynek hivatalos dokumentumait A Neptun-gate című kötetben olvashatjuk.
Demény Ágnes
Nyugati Jelen (Arad),2013. augusztus 30.
Ünnepelnek a szórványban – Fekete-Körös-völgyi magyar napok
Szeptember 6–8. között, jövő hétvégén szervezik meg első ízben a Fekete-Körös-völgyi magyar napokat. Mindhárom napon más-más településen, más-más programokkal várják az érdeklődőket, nemcsak a Belényesi-medence szórványvidékéről, hanem bárhonnan Bihar megyéből.
Jelenleg dolgoznak azon az újságon, amelyet jövő héten ötezer példányban juttatnak majd el a környéken élőkhöz, ez a lelkipásztorok köszöntését és a részletes programot is tartalmazza majd, mondta Borsi Lóránt Imre, a Bihar megyei RMDSZ társadalomszervezési ügyvezető alelnöke, aki Grim András szórványügyi alelnök társaságában beszélt a rendezvényről.
Szeptember 6-án, pénteken Belényesújlakon tartanak hagyományőrző napot, ott néptánccsoportok fellépését láthatják és táncház is lesz, valamint megtartják a Bihar megyei magyar iskolaigazgatók találkozóját. Szeptember 7-én, szombaton Köröstárkányban családi nap lesz különféle vetélkedőkkel, többféle zenei stílus képviselői koncerteznek, illetve sztárvendégeket is várnak. Ott a Bihar megyei magyar polgármesterek találkozóját tartják majd. Szeptember 8-án, vasárnap istentisztelet, ökumenikus kórustalálkozó, este pedig színházi előadás lesz, ismertette nagyvonalakban a várható programot Borsi Lóránt. Belényesújlakon az iskolától a futballpályáig vonulnak majd, a rendezvényeket a pályán tartják, Tárkányban a közbirtokosság területén szintén van egy focipálya, ott várják az érdeklődőket, Belényesben pedig a református templom lesz az egyházi rendezvények helyszíne, az előadásé pedig a katonai kultúrotthon. A társadalomszervezési alelnök hozzátette: jó volt látni, hogy megmozdult a magyar közösség, a polgármesteri hivatalok ajánlottak fellépőket. A megyét járva látja, hogy szórványban milyen nehéz megőrizni a magyar identitást, tette hozzá. „Legyen ez egy közös ünnep a Bihar megyei magyarság számára” – mondta Borsi Lóránt. A szervezőmunkában egyébként a helyi RMDSZ-szervezetek mellett a Köröstárkányi Kulturális Egyesület, a Belényesújlaki Timóteus Keresztény Egyesület és a Belényesi FIVIVA Egyesület vállalt részt.
Harmadik alkalommal rendezték meg a nyári szórványprogramot, a Fekete-Körös-völgyi magyar napok ennek lezárása lesz, mondta Grim András. Jövő héten ül össze a szórványügyi szakbizottság, ekkor döntik el, ki kapja idén a Zsiskú János-szórványdíjat. Ezt olyan személyek vagy közösségek kapják, akik hozzájárultak a szórvány megmaradáshoz, tavaly a Tenkei Művelődési és Honismereti kör, 2011-ben pedig a Magyarkakucsi Református Egyházközség kapta meg a plakettet.
Fried Noémi Lujza
Reggeli Újság (Nagyvárad)2013. augusztus 30.
Tőkés: őket minősíti, ha visszavonják a kitüntetésemet
Bevallása szerint nem foglalkoztatja túlságosan Tőkés Lászlót, hogy a kormánypártok visszavonnák az 1989-ben vállalt szerepéért adományozott Románia Csillaga Érdemrendet. Erről az európai parlamenti képviselő a Népszabadságnak adott interjúban beszélt.
„Az állampolgárságomat nem féltem, a románok jó politikusok, és ilyen otrombaságot nem követnének el. Lehet, hogy a kitüntetést visszavonják, ám ez az ő dolguk, őket minősíti. Mi a nyolcvanas években nem a majdani kitüntetések reményében szálltunk szembe a diktatúrával” – jelentette ki.
A román-magyar viszonyról elmondta: csak akkor javulhatna, ha a romániai kisebbségpolitikában is rendszerváltozás áll be. „Romániának szakítania kellene Erdély elrománosítási politikájával” – fogalmazott. Szerinte ehhez Bukarestnek Szembe kellene nézni a nacionalista, soviniszta, homogenizációs politikával.
Kérdésre válaszolva Tőkés elismerte: nem létezhet erdélyi magyar politika Bukarest nélkül. „Bukarest, Budapest és Brüsszel megfelelő egyensúlyi viszonyban egyaránt fontosak számunkra, de ne Bukarest felől nézzük a világot, hanem Erdély felől nézzük Bukarestet, Budapestet és Brüsszelt” – mondta.
Az EP-képviselő nagyon jónak nevezte az RMDSZ regionalizáció terén folytatott politikáját. „Az autonómiával kapcsolatos politikájuk is javult. Úgyhogy én azt gondolom, hogy az RMDSZ-nek jól jön ez az ellenzéki állapot, kihozza belőle a lehető legjobbat, és ezen a ponton volna lehetőség a találkozásra, az együttműködésre” – mondta a közelgő európai parlamenti választások kapcsán.
Maszol.ro2013. augusztus 30.
Cseke Attila Pontáék terveiről: „hülyének néznek bennünket”
Cseke Attila képviselő szerint a miniszterelnök azért jelentette be pénteken a régiók számának növelését, mert az alkotmányról szóló népszavazás elmaradása miatt a kormány nem tudja végrehajtani a beharangozott közigazgatási átszervezést, és helyette fel kell mutatnia valamit a választóknak.
„Egész évben azt hangoztatták, hogy idén regionalizáció lesz, ám ez az alkotmánymódosító referendum magas küszöbe miatt elmarad. Ezért a közigazgatási régiók megrajzolása helyett most a fejlesztési régiókat módosítanák. Ha már kezdetektől ezt teszik, az RMDSZ korrektnek és támogatónak találhatta volna a kezdeményezést” – mondta a maszol.ro-nak a közigazgatási bizottság tagja.
Cseke emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ már jó ideje benyújtotta a parlamentbe a 16 fejlesztési régióról szóló tervezetét. Szerinte a miniszterelnök és pártja nem azért módosítaná most a fejlesztési régiókat, mert rájöttek arra, hogy „az RMDSZ-nek igaza volt”, hanem azért, mert a közigazgatási reform elmaradásával „kezdeni kellett valamit”.
Pontának azt a kijelentését, hogy a kormány ősszel prioritásként kezeli a decentralizációt, a képviselő úgy kommentálta: „Hülyének néznek bennünket”. Cseke arra utalt, hogy valójában a decentralizációnak éppen az ellenkezőjét tervezi a kormány: a pénzügyi igazgatóságokat regionalizálják és megszüntetik a jogi személyiségüket 33 megyében, emellett tervezik a mentőszolgálat regionalizálását is.
Cs. P. T.
Maszol.ro2013. augusztus 30.
Kárpát-medencei gazdasági kapcsolatok
A Kárpát Régió Üzleti Hálózat és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezésében „Határon átnyúló gazdasági kapcsolatok” címmel konferenciát szervezett. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen megtartott rendezvényen a moderátor szerepét Mátis Jenő töltötte be.
A meghívottak: Radetzky Jenő a KRÜH Zrt. vezérigazgatója, Kott Zoltán BKIK elnökségi tag. Gérnyi Gábor, az Eximbank és Export- hitelbiztosító Zrt. vezető szakértője. Lázár Bálint a Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt. befektetési igazgatója.
Radetzky Jenő „Kárpát- medencei gazdasági kapcsolatok” címmel tartott előadásában kiemelte, Kárpát- medencei gazdaságban, kell gondolkodni. A magyar gazdaság fejlődése nem képzelhető el a szomszédos országokkal való együttműködés nélkül. Hivatkozott Magyarország miniszterelnökének arra a megfogalmazására, miszerint Európa jövője nem képzelhető el a Kelet- Közép Európai gazdaság fejlődése nélkül. A regionális politika fele való nyitást, valamint a kelet felé való nyitást is fontosnak tartotta. Számadatokkal bizonyította, Magyarország kereskedelmével termelte ki az energia import fedezetét. Rövid időszakban a belső fogyasztás bővítésére nem számíthatnak. Magyarországnak a belső megtakarításra kell építenie, valamint a külső hitel csökkentésére. A határokon átfogó nemzeti összefogással erős regionális gazdaság hozható létre.
Kott Zoltán „Kamarák szerepe a kétoldalú gazdasági kapcsolatokban” címmel tartott előadásában visszaemlékezett azokra az időkre, amikor megvalósult az ország EU -s csatlakozása, nem volt elég tőke. 2010-ben magalakult a Duna Menti Kamarák Szövetsége. Az egyes kamarák nem csak saját országuk érdekeit képviselik, hanem a Duna Szövetséget is. Ennek következtében képesek európai projekteket kidolgozni.
Lázár Bálint előadásában elmondta, a Corvinus állami tulajdonú befektetési társaság, amely a Kárpát Régióban fektet be. Beszélt arról, milyen változásokon ment keresztül a Corvinus Nemzetközi Befektetési Társaság tevékenysége. A 2011-es kormányrendelet értelmében ismét a határon túli befektetésekkel foglalkozik és a leányvállalatok létrehozását valósítja meg. Olyan forrásokat nyújt a magyar cégeknek, amelyeket a kereskedelmi bankoktól nem kapnak meg. Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, Délvidék fele irányulnak a befektetések. Mindazon ágak fele, melyeket az EU nem tilt. Olyan kockázatokat vállal fel, melyet kereskedelmi bank nem vállalna fel.
Gérnyi Gábor „Az Eximbank finanszírozási lehetőségeiről” címmel tartott előadásában szemléletesen, reális adatok alapján mutatta be a magyar export tevékenység bővülését a 2007-2012-es időszakban. Beszélt az Eximbank szerepvállalásáról, eredményeiről és lehetőségeiről valamint a magyar export megújulásáról.
A rendezvény a 4. Kolozsvári Magyar Napok keretében zajlott le.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro2013. augusztus 30.
Ponta szerint teljesültek a jogi feltételek Tőkés László román állami kitüntetésének visszavonásához
Teljesültek a jogi feltételek ahhoz, hogy Traian Basescu román államfő visszavonja Tőkés László európai parlamenti képviselőtől azt a magas rangú román állami kitüntetést, amit az EP-képviselő az 1989-es romániai forradalomkor szerzett érdemeiért kapott 2009-ben – jelentette ki pénteken Victor Ponta román miniszterelnök.
A kormányfő bejelentette, hogy az általa vezetett Szociáldemokrata Párt (PSD), valamint a vele szorosan együttműködő Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) több vezető politikusa – akik birtokosai ugyanennek az állami kitüntetésnek – csatlakoztak Corina Cretu román EP-képviselő csütörtöki felhívásához, aki szintén a kitüntetés birtokosaként az elismerés visszavonását kérte az elnöki hivataltól.
Korábban Basescu arra hivatkozva tagadta meg Ponta hasonló kérését, hogy ő nem kapta meg ezt az elismerést, ezért Ponta nem kérheti Tőkés kitüntetésének visszavonását.
A kormányfő az elnöki hivatalhoz intézett múlt pénteki átiratában kifejtette, hogy Tőkés László a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen olyan kijelentéseket tett, amelyek megkérdőjelezik Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam jellegét. Tőkés azt javasolta, hogy Magyarország vállaljon „védhatalmi” szerepet Erdély érdekében úgy, ahogy azt Ausztria tette Dél-Tirol esetében.
Bogdan Oprea, a román államfő szóvivője kifejtette akkor, hogy a törvényes előírások szerint Ponta nem kezdeményezheti az érdemrend visszavonását. Csak azok tehetik meg ezt egy kifogásolt személy esetében, akik már megkapták a magas állami kitüntetést.
A román érdemrendek héttagú becsületbírósága hivatott megvitatni a kérés jogosságát, majd e testület javaslata alapján bocsáthat ki rendeletet az államfő az érdemrend visszavonásáról.
MTI2013. augusztus 30.
Minősíthetetlen minősítés
Tisztelt főszerkesztő úr! Ezúton utasítom vissza Bayer Zsolt főmunkatársnak a Magyar Hírlap 2013. augusztus 13-i Álláspont rovatában, az Erő a motorban című írásában megjelent következő megfogalmazásait:
1. „A kettő közötti kontinuitást legfeljebb a már minden segget megjárt Toró T. Tibor személye jelentheti – de nem jelenti.”
Ezen minősíthetetlen minősítésért elégtételt kérek.
2. „Tusnádon, Tőkés szerencsétlen nyilatkozatát leszámítva – az erdélyi magyarok kérjenek védhatalmi státust Magyarországtól, Jézusom!”
Nyilatkozatom egyáltalán nem „szerencsétlen”, hanem tudatos és helytálló volt. Erre nézve szíves figyelmébe ajánlom a vonatkozó megszólalásaimat és mellékelt nyilatkozatomat.
Igen nagy kár, hogy nevezett nagyrabecsült újságíró ilyen elfogult rosszindulattal viszonyul kettőnk személyéhez, az én esetemben pedig ahelyett, hogy megvédene, még tesz egy lapáttal a reám zúduló vadromán támadásokra – és közben Jézus nevét „hiába felveszi”…
Tisztelettel küldöm testvéri üdvözletem:
Tőkés László, az EMNT elnöke
Magyar Hírlap2013. augusztus 30.
Válasz Bayer Zsoltnak
Az indulat indulatot szül, a rágalom ingerültséget, az igazságtalanság jogos felháborodást. Ennek dacára igyekszem mindezeket félretenni, és a tények hideg fényében hozzászólni Bayer Zsolt Erő a motorban című írásához. Egyrészt azért, mert Bayer Zsoltot – ellentétben jobbikos barátaimmal – alapvetően lényeglátó és szókimondó közírónak tartom, akkor is, ha a Jobbik irányában súlyosan elfogult, s ha a Fidesz vonatkozásában viszont kevéssé jellemzi a kritikai attitűd.
Jómagam az anyaországi politikai térben a politikai senki földjén érzem magam, s kifejezetten lehangol a két nemzeti párt közötti totális háború. Erdélyben más a helyzet, itt úgy vélem, hogy Tőkés László személyisége és évtizedes egyenes vonalú politikai pályája garancia arra, hogy azok a szervezetek, amelyeket ő hitelesít – tételesen az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt – minden támogatást megérdemelnek szavazatban és munkában egyaránt.
Bayer Zsolt említett írásának lényegével – amely a román politika, és azon belül a román elnök cinizmusával foglalkozik – aligha vitatkozhat magyar érzésű ember. Kár, hogy nem hagyott ki belőle néhány felesleges, bántó kitételt.
Szerinte Vona „hülyeségeket” beszélt Borzonton, de amit idéz tőle, minden, csak nem hülyeség. Az a gondolat, miszerint nem mondunk le arról, hogy egyszer minden magyar egy hazában éljen, olyan kitétel, amely elválasztja a magyar érzésű embereket az idegenszívűektől. Azoktól, akikkel épp Bayer Zsolt foglalkozik igen gyakran a legkeresetlenebb, ezért a legmegérdemeltebb, legmegfelelőbb stílusban. Az sem kifogásolható, hogy értékelveink vállalását akkor sem mellőzhetjük, ha ez konfliktusokkal jár akár belpolitikai, akár külpolitikai síkon. A „konfliktus” háborús konfliktusként való értelmezése a román sajtó műve volt, ez sem róható fel Vonának, aki egyébként a konfliktusfelvállalást Tőkés Lászlónak a védőhatalmi státusra vonatkozó, a román sajtó által ismét csak szándékosan félreértett kijelentése kapcsán emlegette.
S elérkeztünk a második problematikus mondathoz. Bayer Zsolt „szerencsétlennek” nevezi Tőkés Lászlónak a magyar védőhatalmi státussal kapcsolatos kijelentését. Hogy miért, nem tudni. Annyi biztos, hogy nem az utólagos román reakció fényében kell egy magyar politikus kijelentéseit megítélni, azok ugyanis merőben taktikai jellegűek. Ha kell, szemrebbenés nélkül képes az egész román sajtó hallgatni olyankor, amikor bőven lenne ürügye szólni (politikai feljelentéssel érne fel, ha leírnám, hogy ki és mikor kérte Erdélyben magyarként az „elszakadást Romániától” egy olyan rendezvényen, amelyről a román sajtó is bőven tudósított – de tény, hogy ilyen is történt), és képes a semmiből ügyet kreálni. Tőkés Lászlóról mondták egy alkalommal, hogy ő az az ember, akinek soha nincs jelen időben igaza, hanem mindig csak „igaza volt”. Ami persze azt jelenti, hogy jelen idejű kijelentései kiállták eddig az idő próbáját, legyen szó a hallgatás falának ledöntéséről, a finom eszközökkel folytatott magyarellenes etnikai tisztogatásról, az autonómia nemzetpolitikai imperatívuszáról, az RMDSZ komprádor-politikájáról, és a sor még hosszan folytatható. Így állunk a védőhatalmi státussal is, amelyet egyébként csakis kétoldalú szerződésben lehetne szabályozni, erre kínált jó alkalmat a magyar–román alapszerződés, amit viszont Horn Gyula és Ion Iliescu elvtársi szellemben, a magyar érdekeket figyelmen kívül hagyva kötött meg 1996 szeptemberében. (Az RMDSZ radikálisnak mondott nemzeti-konzervatív, autonómista szárnya már ekkor követelte egyébként a magyar védőhatalmi státust. Mindhiába.)
A végére hagytam a legigazságtalanabb és legbántóbb kitételt. Bayer Zsolt szerint Tusványos és az EMI tábor között a „kontinuitást legfeljebb a már minden segget megjárt Toró T. Tibor személye jelentheti”. A Fennvaló nem mindenkinek adja meg, hogy családi szocializációból és az életút szerencsés alakulásából kifolyólag felnőttkori önmagára eszmélésétől akár életének végéig ugyanazon eszmék mozgassák, ugyanazon értékelvek vezéreljék. Toró T. Tibor e szerencsések egyike – hadd ne mondjam, kivel ellentétben. Neki nincsenek anyagi botrányai, ma is ugyanabban a tömbházlakásban él, mint a rendszerváltás idején, politikai pályáján pedig nincs semmiféle törés. Addig maradt az RMDSZ-ben, amíg a leghalványabb remény látszott arra, hogy a szervezet jó irányba terelhető belülről. Amikor ez lehetetlenné vált, az RMDSZ-en kívülről képviselte ugyanazokat az eszméket és célokat. Politikai szövetségesei mindig ugyanazok voltak, kezdve Szilágyi Zsolttal és befejezve Tőkés Lászlóval, leszámítva néhány, az RMDSZ-ben maradt hűtlen barátot, akikben a legutóbbi választáson erősebb volt az RMDSZ iránti párthűség, mint a közös értékek és a célokhoz való kötődés. Nem egyszerűen hamis tehát Bayer félmondata Toróról, hanem a valóság éppenséggel az állítás fordítottja. Toró ráadásul soha senkinek nem volt a Sancho Panzája (hogy így mérsékeljem Bayer közönséges kiszólását), hanem előbb a MISZSZ, majd az ebből létrejött Reform Tömörülés „szuverén” politikáját a magyar érdekekhez, és nem másokhoz igazító elnöke volt, annak feloszlását követően az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot vezette hasonló szellemben ügyvezető elnökként, amíg meg nem választották az Erdélyi Magyar Néppárt elnökévé. Toró T. Tibor az önzetlen, ügyszolgáló, belülről mozgatott, programorientált politikus mintapéldája.
Végül hadd zárjam soraimat azon reményem kifejezésével, hogy nincs messze az az idő, amikor nem kell energiát fordítani az ehhez hasonló felesleges, sőt kifejezetten káros, táboron belüli támadások kivédésére, hanem a közös ellenfelek ellenében, és a közös célok megvalósításának szolgálatában használhatjuk fel időnket és alkotóerőnket. Akkor biztos több erő lesz a motorban is…
Borbély Zsolt Attila közíró
Magyar Hírlap2013. augusztus 31.
Tőkés nagyon kemény üzenetet küldött a román elitnek
A kisebbségi politikában csak a nyers erő számít; nem lehet gyáván, vagy engedékenyen eredményt elérni, ezért sürgettem határozottabb anyaországi fellépést Tusnádfürdőn – mondta Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a Népszabadságnak. Beszélt magyar összefogásról, és arról is, hogy Bukarestnek szakítania kell az évszázados nagyromán sovinizmussal.
Tőkés az interjúban elmondta: erő felmutatása nélkül nem lehet Erdélyben politizálni. Az önfeladás korszakának véget kell vetni: túl sokszor csapták már be az erdélyi magyar politikusokat román kollégáik, és túl sok egyoldalú gesztust tettek már a romániai magyarság képviselői, és Budapest is a szocialista kormányzat alatt románoknak. Szerencsére elkezdődött valami változás: az európai parlamenti képviselő kitért arra, hogy a kormány végre határozottabban kiáll a határon túli magyarság mellett, mint a szocialisták idejében, és hogy a Fidesz is támogatja a döcögve, de lassan talán révbe érő erdélyi magyar összefogást. Basescu színjátéka
El volt döntve, hogy belekötnek majd valamibe – kommentálta a Bálványosi Szabadegyetemen történteket Tőkés. Mint ismert, az EMNT elnöke a tusnádfürdői rendezvényen felvetette: Magyarország vállalhatna védhatalmi státust Erdély fölött, ahogy Ausztria tette Dél-Tirol fölött. Tőkés Orbán Viktor beszéde után ismertette ezt az elképzelését, a magyar miniszterelnök akkor még úgy vélte, hogy a magyar és román kormány viszonya „alakulófélben van”, Traian Basescuval pedig „nyílt, őszinte, hazafias együttműködésben állunk”.
Tőkés kifejtette: a román államelnök sokáig megértő arcát mutatta a magyarok felé, akik Erdélyben „ki vannak éhezve arra, hogy emberszámba vegyék őket”. Ennek azonban kizárólag politikai célja volt: a magyarok szavazataival került hatalomra, majd a magyarok passzivitásával tarthatta meg azt. Azonban mióta a politikai süllyesztő közelébe került, ő is elővette a magyar kártyát – erre következtettek politikai elemzők is.
Magyarellenes a román politikai elit
A román államelnök a tusványosi események után „pofátlannak” nevezte a magyarországi politikusokat, Tusnádfürdő betiltását, és Tőkés román állampolgárságától, valamint állami kitüntetésétől való megfosztását is javasolta – ez utóbbival egyébként Victor Ponta miniszterelnök is egyetértett.
Tőkés az interjúban ezekre annyit reagált: nem kitüntetésekért szálltak harcba a kommunista diktatúrával a nyolcvanas években, ha az ezért járó Románia Csillaga kitüntetését elveszik, az a román politikusokat minősíti.
Tőkés elmondta: Basescu és Ponta éppúgy magyarellenes, ahogy a szenátus elnöke is az; és az államelnökhöz hasonlóan bármelyikük kész elővenni a magyar kártyát, ha érdeke úgy kívánja. Ebben nincs különbség a politikai oldalak között, bár a probléma sokkal régebbi és mélyebb gyökerű a napi politikai csörtéknél. A román és a magyar félnek is van szerepe abban, hogy idáig jutottak a két ország közötti kapcsolatok, de a majd' évszázados erőszakos román nagynemzeti politikához képest mi legfeljebb napi hibákat követhetünk el – tette hozzá a püspök.
Ne bántsd a magyart!
Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: Bukarestnek be kell fejeznie Erdély elrománosítását, ha jobb viszonyra akar törekedni Magyarországgal. Románia kilencven éve dolgozik az erdélyi magyarság elsorvasztásán, beolvasztásán, folyamatosan fokozott kisebbségi helyzetbe szorítják és hátrányosan megkülönböztetik a magyarokat. Romániának abba kell hagynia a történelmi sérelmekre való hivatkozást is, és bocsánatot kell kérniük a magyaroktól az azóta elkövetett bűnökért: „ami Trianon előtt történt, az történelem, ami pedig Trianon óta történik, az folyamatos jelen” – foglalta össze Tőkés. A püspök elmondta azt is, hogy nincs alapja a román félelmeknek: az erdélyi magyarok lojálisak a román államhoz, és Budapestnek sincsenek revíziós törekvései. Tehát Erdéllyel kapcsolatban a magyaroknak nincsenek mögöttes szándékai, pusztán a jogaikat és önrendelkezésüket akarják kivívni. Jól áll nekik az ellenzékiség
A püspök kitért az RMDSZ-szel való viszonyára is: szerinte az RMDSZ csúcsvezetősége nem hajlandó felismerni, hogy már nem ők az erdélyi magyarság egyedüli képviselői; ha a párt le tud mondani egyeduralmi törekvéseiről, a romániai magyarság méltó képviselethez juthat az EP-választások által Brüsszelben is. Amire még szüksége lenne a romániai magyar pártnak, az egy szemléletváltás: Tőkés szerint nem szabad csak a román kormánytól – és az abban esetleg betölthető kormányzati pozícióktól – várni a változásokat. „ne Bukarest felől nézzük a világot, hanem Erdély felől nézzük Bukarestet, Budapestet és Brüsszelt.”
Még mindig vannak ellentétek, de az egyeztetéseknek, nyílt vitáknak köszönhetően a helyzet folyamatosan javul. Tőkés kifejezetten jónak értékelte az RMDSZ regionalizációval kapcsolatos politikáját. A pártból a „lehető legjobbat hozza ki az ellenzéki állapot”, közelebb kerültek az emberekhez, és ez megteremtette a lehetőséget az együttműködésre – tette hozzá. A régióátszervezés elleni nagy, októberi demonstráción már minden nagyobb erdélyi magyar politikai formáció együtt fog menetelni.
Újabb régiósítási tervek
Időközben kiderült, a három székelyföldi megye (Maros, Hargita és Kovászna) Brassó megyével alkotna közös fejlesztési régiót a kormányon lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) legújabb elképzelései szerint. A román hírtelevíziók és hírügynökségek úgy tudják: a PSD vezetői támogatnák, hogy a jelenleg hat megyét magába foglaló központi fejlesztési régió két legnagyobb városát, Brassót és Nagyszebent különválasszák, s két kisebb fejlesztési régióba sorolják. A tengerparti tanácskozáson részt vevő Victor Ponta pártelnök-kormányfő úgy nyilatkozott, nem kell megvárni, amíg a jövőre esedékes alkotmánymódosítás lehetővé teszi, hogy közigazgatási régiók alakuljanak: a kormánytöbbség már idén ősszel növelheti a létező fejlesztési régiók számát. VZ, mno.hu
Erdély.ma2013. augusztus 31.
Tőkés László: le kell dönteni a hazugság falát
Tőkés László EP–képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti tanács elnöke exkluzív interjút adott az erdon.ro hírportálnak. – Az utóbbi időben többek között románellenesnek, nacionalistának, revizionistának, szekusnak nevezték, mi a véleménye minderről, hogy éli meg a folyamatos támadásokat? – Ilyenkor a közel-keleti helyzetre gondolok. Még elképzelni is borzasztó, hogy miben élnek például a palesztinok, vagy az izraeliek. Folyamatos lövészárok-állapot jellemzi az életüket, és ilyenkor fogjuk fel, hogy mit jelent az a stabilitás, amelynek a veszélyeztetésével vádolt meg engem Traian Basescu elnök úr egészen értelmetlenül és váratlanul. Verbális szinten egy hasonló dolgot élek át immár közel huszonnégy esztendeje, nem is számolva a Ceausescu korabeli időket. Ezt az állapotot nem lehet megszokni. Az ember természetes állapota a béke, ráadásul én békés embernek ismerem magam, de a látszat néha talán mást mond. Sőt, rám akarják varrni, hogy én békétlen ember vagyok, viszont egy síkon helyezkedik el a béke és a stabilitás, és más síkon az igazság és a jogosság. Még a Szentírás is azt mondja, hogy igazság nélkül nincs békesség. Nem lehet úgy túllépni egy poszttrianoni és egy kommunista időszakon, mintha nem történt volna semmi. Ez az ellentét generálja ezt az állapotot. Azok románellenesek, akiknek az országából hárommillióan kivándoroltak, mint ahogy ezt mondta Antal Árpád Sepsziszentgyörgy polgármestere. Azok a szélsőséges román nacionalisták, akik a nép nevével az ajkukon tönkreteszik Romániát és semmivé változtatják azt a szabadságot, amit Temesváron kezdtünk el kivívni, és csődbe juttatják az országot. Temesváron nem azért álltak a románok mellém, mert én románellenes lettem volna, vagy 2007-ben nem azért szavaztak rám a románok az európai parlamenti választáson, mert románellenes lettem volna, sőt, épp ellenkezőleg, én éles különbséget teszek a román politikusok és a román nép között. A román nép a magyar nemzettel együtt a béke, a stabilitás fő támasza lehetne, ha a politikusok nem gerjesztenék fel mindig ezt az elvakító gyűlölködést, amelynek a zavarosában aztán ők halásznak.
– Mi a véleménye Victor Ponta azon kijelentéséről, hogy Tőkés és az ő pártja Basescu politikai kreatúrái, melynek célja az, hogy az RMDSZ-t próbálja zsarolni?
– Egy olyanfajta Basescu ellenesség alakult ki Romániában, mint amilyen az Orbán Viktor ellenesség Magyarországon, de ezzel távolról sem akarok a két politikai vezető személyiség közé egyenlőség jelet tenni. Aki ütni akar Basescun, az engem is rossz hírbe akar keverni Basescu úrral. Vagy nemrégen Vona Gáborral akartak összemosni, noha nem is voltam ott abban a táborban, és semmi közöm a Jobbikos politikához, noha hálás vagyok nekik, hogy megvédtek. A KDNP is védelmemre kelt, melynek dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az elnöke. Még Frunda György is megvédett, noha ő jobban tenné, hogyha Victor Ponta tanácsadójaként a miniszterelnöknek mondaná meg, hogy te Victor, azért ezt az ügyet nem így kellene kezelni. Általában célzatosan eltúlozzák az én Basescu elnökhöz fűződő kapcsolatomat. Soha nem voltam vele egy társaságban, a protokolláris, hivatalosság szintjén túlmenően soha semmiről nem tudtam vele egyeztetni, mert a magamfajta nemzeti politikusokkal nem áll szóba a román hatalom. Általában a számára kedvező magatartású kiválasztott magyar politikusokkal tárgyal, lásd a neptuni tárgyalókat: Borbélyt, Tokajit, Frundát. Most például Ponta állandóan azt hangoztatja, hogy az RMDSZ egyetlen legitim képviselője a magyarságnak. Ennek fejében megtömi őket pénzzel, pedig az a pénz a magyar közösségnek járó pénz, az egész magyarságot illeti, nem csak az RMDSZ-t. Ennek ellenére szinte kitenyészti a maga számára a magyar partnereit és ezáltal esélytelenné teszik a többi magyar szervezetet, pártot, vagy politikai nemzeti irányzatot. Úgyhogy ilyen értelemben semmi közöm Basescu úrhoz, legfeljebb azt mondhatjuk róla, hogy ő volt az a politikus jónéhány éven át, aki a magyarok, a székelyek barátjának pózában tetszelgett, és megtörni látszott azt a fanyelven beszélő magyarellenes politikai attitűdöt, amely végeredményben kezdettől fogva jellemzi a többségi politikai osztályt a kisebbséghez való viszonyulásában.
– Szóval az Önnel szembeni vádaskodások óta nem is beszélt Basescu elnökkel? – Sajnos nem hajlandó fogadni. Többször indítványoztuk a találkozást. Adott pillanatban, ha neki kedvező a magyar kapcsolat, akkor ezt felhasználja, lásd például a megválasztását, vagy kétszeri megmentését a magyar szavaztok által. Mondanom sem kell, hogy ezekben a kisebbik rosszat választottuk, mint ahogy amikor Iliescu és Vadim Tudor volt az államelnök-jelölt, akkor nyilvánvaló volt, hogy Iliescura szavaztunk. Basescu elnök úr esetében ma is fenntartom, hogy abban a helyzetben jobb jelölt volt, mint a posztkommunista Nastase vagy Geoana. A politika mindig az adott helyzetben érvényesül; a mai helyzetben egy szóval sem mondanánk, hogy a székelyek álljanak Basescu mellé. De ma is feltevődik a kérdés: mondjon nekem valaki jobbat Traian Basescu államelnök helyett. Crin Antonescut szeressük? Nehéz helyzetben van a magyarság.
„Célpontnak használnak”
– Mi a véleménye a Románia Csillaga elnevezésű kitüntetésének a visszavonására vonatkozó javaslatról?
Nem gondolt arra, hogy visszaadja?
– De igen, vívódtam ebben az ügyben, mert emberi méltóságomban sértettek meg. Ugyanakkor a magyarságot sértették meg, hiszen olyan érdemekért kaptam ezt a kitüntetést 2009-ben, az 1989-es temesvári felkelés huszadik évfordulóján, amely érdemek méltán jellemzik a temesvári gyülekezetet, a magyar közösséget, és úgy érzem, ezáltal nem csak engem, hanem őket is arcul csapták, és miközben engem bűnbaknak választottak ki, ugyanakkor egy általános magyarellenességet indukáltak. Sajnos megint előhúzták a magyar kártyát, tehát méltósággal akár vissza is lehetett volna adni ezt a kitüntetést. Ennek ellene szól viszont az az elgondolás, hogy ez a kitüntetés megalapozott volt. Miért könnyítsem meg azoknak a dolgát, akik a magyarokat bántják, akik a véleménynyilvánítás szabadságától akarnak megfosztani, és miért sértsem meg azokat a románokat, akik elismerik Temesvár meghatározó szerepét a 89-es eseményekben, és nem értenek egyet sem Crin Antonescuval, sem Victor Pontával, sem Traian Basescuval? Ez a kitüntetés összekapcsol bennünket, románokat és magyarokat. Ceausescu idejében csak gyászmagyarok kaphattak kitüntetést, ebben a felemás demokráciában viszont hinnünk kell abban, hogy hit által van a szabadulás. Hinnünk kell abban, hogy Románia is megszabadul nemcsak a Ceasescu rendszertől, hanem a kommunizmus visszahúzó örökségétől is, és hogyha valóban visszavonnák a kitüntetést, akkor ezzel nyilvánvalóvá válna, hogy, íme, ez a kétharmados többségű román kormányzat a kommunista visszarendeződés útján halad, mert nem tud szembenézni a múlttal, és nem tudja helyére tenni a dolgokat: azt, hogy mit jelentett Temesvár a román nemzet életében. Akkor nyilvánvalóvá válik a világ előtt, hogy mire értékeli a kormány Temesvárt. Ez esetben őt minősítené a visszavonás ténye, nem pedig engem, akit célpontnak használnak, aki már-már aggódom emiatt az ellenséges román közegben, és ha így folytatódik, kénytelen leszek védelmet kérni, mert ilyen tömény uszítás nyomán a lehető legrosszabbra is számíthat az ember egy balkáni típusú országban.
– Említette, hogy a Jobbik és a KDNP kiállt ön mellett, de sokan furcsálják azt, hogy a Fidesz, illetve a magyar kormány részéről ez nem történt meg. Sőt, amikor Havasi Bertalant, a miniszterelnök szóvivőjét megkérdezték az Ön kijelentéséről, akkor azt mondta, ezt nyugodtan kérdezzék meg Tőkés Lászlótól.
Miként értékeli a történteket?
–Érteni vélem a magyar külpolitikát és a miniszterelnöki hivatal magatartását. Úgy is felfoghatjuk ezt a Tőkés–ellenes és magyarellenes támadássorozatot, mint provokációt. Ez egy előre megírt forgatókönyv szerinti zajló diverzió részét jelenti. Megérzésem szerint még el sem mondtam volt a tusnádfürdői beszédemet, és már eldöntötték egy bukaresti hivatalban, hogy bele kell kötni a beszédembe, és ki kell választani azt a mondatot, amire rá lehet rajtolni. Így provokálta Basescu elnök úr Orbán Viktor miniszterelnök urat, ráadásul éppen őt, akivel a Néppártban közismerten joviális és elvi alapokon álló viszonyt táplálnak, és Orbán Viktor maga is kiállt a másik néppárti politikus megmentése érdekében. A miniszterelnöki hivatal nem ül fel ennek a provokációnak, és csak egyetérthetek abban, hogy nem szabad hagyni, hogy kiéleződjék a román-magyar viszony, és abban is egyetértek, amit a Digi tv-ben mondott Orbán Viktor, hogy valójában jobbak a román-magyar viszonyok, mint ami egyes politikusok megnyilatkozásaiból kitűnik. Maga Orbán Viktor miniszterelnök úr azt is mondta, hogy teljes mellszélességgel a határon túli, az erdélyi magyarok mögött áll.
Nem szabad beletörődni a hazugságba
– Ilyen politikai kontextusban, ilyen magyarellenes hisztériakeltés közepette hogyan látja kivitelezhetőnek az autonómiát, vagy a magyarság számára fontos nemzetpolitikai kérdéseket? Hogyan látja, miként lehet elfogadtatni a román társadalommal az erdélyi magyarok autonómiáját? – Emlékszik, 1989-ben a hallgatás falát kellett ledönteni. Ma már egyre világosabb, hogy most rendre a hazugság falába ütközünk. Például rólam azt mondják, hogy románellenes vagyok. Pedig én egyebet nem tettem az Európai Parlamentben, hogy a határon túli románok hivatalának a megalapítását és a szerb ügy vállalását megelőzően is egyvégtében a Timok-völgyi vlahok mellett álltam ki, a jogaikért szólaltam fel, de hasonlóképpen a bukovinai románok mellett, vagy a moldáviai románok mellett foglaltam állást az erdélyi magyarokkal együtt. Vagy olyan hazugságokat terjesztenek, hogy én azt akarom, hogy Erdély magyar protektorátus legyen. Én ilyet nem mondtam. Egy államelnöknek illene megvizsgálni, hogy mi hangzott el Tusnádfürdőn, azért van annyi jól fizetett tanácsadója. Ugyanígy Crin Antonescunak vagy Victor Pontának is. Vagy azt a hazugságot, beállítást hangoztatni, hogy én a Bécsi Diktátumhoz hasonlóan szólaltam meg, és ezt elpufogtatja az ország első embere velem szemben. Vagy, hogy még egy példát mondjak, megint azzal vádoltak meg, hogy el akarom Erdélyt szakítani Romániától, és veszélyeztetem Románia területi épségét és szuverenitását. Ezekből a szakállas hazugságokból, propaganda fogásokból nem fogyunk ki. Kell ennél világosabb bizonyíték, hogy egy posztkommunista, posztceausiszta, posztszekurista társadalomban vagyunk kénytelenek védekezni akkor is, amikor a legbékésebb, és legkonstruktívabb kisebbségi közössége vagyunk egész Európának? Ezt mondta Valentin Stan a jeles történész is, aki lépésről lépésre cáfolta Vaida-Voevod, vagy Maniu szavaival, vagy a Gyulafehérvári határozatokkal a Versailles-i békeszerződéssel, vagy az 1919-es kisebbségvédelmi szerződés szavaival és idézeteivel, hogy mindezek hazugságok, és hogy a magyarokat megilletik a jogok. Nem hogy Székelyföld nem létezik, ahogy Ponta mondta, hanem benne foglaltatik a korabeli dokumentumokban, hogy Romániának kötelessége a szász és a székely közösségeknek autonómiát biztosítani. A hazugságnak ezzel a rengetegével nem bírunk, és az a baj, hogy aki megszokja a hazugságot, az már jól érzi benne magát. Ezt hiányolom a mai politikai diskurzusból, hogy már az úgynevezett jó magyar politikusaink is hajlanak arra, hogy vagy ténylegesen, vagy elhallgatással elfogadják ezt a hazugságot, és beletörődjenek ebbe a hazugságba. Le kell dönteni a hazugság falát, és ha valami, akkor ez nagyon hatékony, hiszen aki nem nem hisz az igazságban, az nem hisz az Istenben, mert a magyar igazság is annyit ér, amennyi a mi isteni igazságunk. Nyilvánvalóan kontraproduktív, ha sokan nem hisznek benne, mert aki hisz benne, az egyedül marad. Sőt, a fejére ütnek a társai is, hogy ne mondjad, mert ebből csak kellemetlenség származik. A konfliktuskerülő politizálásnak ez a hátulütője, a hogy a végén már akkor is hallgatunk, amikor S.O.S.-jelzéseket kellene a világba kiáltanunk. Mert könnyű belátni, ez az út hova vezet, hogyha Várad a nyolcvan százalékos aránytól eljutott a huszonhárom százalékos arányig, és huszonnégy év alatt a negyven százaléktól eljutottunk a huszonhárom százalékarányig, és még a korfa is romlott, elöregedett Várad. Akkor ez az út Kassára vezet, aztán hirdethetünk Nagyszebenben szászok nélkül Európa Kulturális Fővárosát, Kolozsváron a magyarok nélkül Európa Kulturális Fővárosát, ottmaradunk díszpintynek, díszmagyarnak, akiket mutogatnak, mint valami muzeális nemzeti értékeket, és közben már az autonómiát is megadnák, csak éppen már nem lesz kinek.
Magyar–román kerekasztal
– Böjte Csaba augusztus 20-i üzenetében meghirdette a párbeszéd és a kiegyezés évét a romániai magyar politikai szervezetek között. Lát-e halvány esélyt arra, hogy legalább a sarkalatos pontokban ez a megállapodás, kiegyezés megtörténjen a romániai magyarság politikai, érdekvédelmi képviseletei között? – Böjte Csaba atya egy egyszemélyes intézmény, és ami az ő ereje, az a mi magyar társadalmunk gyengesége is, tudniillik az, hogy nem a történelmi magyar egyházak teljes intézményi spektruma fog össze egy ilyen hatalmas horderejű vállalkozás ügyében, mint amit Böjte atya megvalósít. A politikai nézetei néha viszont meglepnek, mert kétségtelen, hogy aki elfogadja az RMDSZ Ezüstfenyő Díját, ugyanakkor nem jön el a néppárti rendezvényeinkre, az már politikailag válogat. A kiegyezésnek rossz íze van a magyar történelemben, mert, minden jó oldalával együtt lényegében a Trianont előkészítő elvtelen kiegyezés következményeként jött létre a 1867-es kiegyezés. Kossuth Lajos látnoki éleslátással megjósolta Nagy-Magyarország végét ezen kiegyezés miatt. Nos, egyezzünk meg abban, hogy Gyurcsány és Orbán között nincs kiegyezés. Mint ahogy mi sem tudunk itt megegyezni Váradon azzal az etnobiznisszel, amelyiknek képviselői egyházi segédlettel – itt Fodor József atyára gondolok – nem csak a Szent László Napok szabadalmát és jelképeit lopják el, hanem annak előtte bűnszövetkezetben elkövetett cselekmény keretében eltulajdonították a Széchenyi Terv keretében elnyert Ady központot, és most egy kétes értékű lebujként használják. Szent tévedésnek tartom Böjte atyának a felhívását ebben a megszorító értelemben. Tág értelemben viszont én most is azt mondom, amit huszonhárom évvel ezelőtt mondtam: a román-magyar kerekasztalt meg kell szervezni, abban reprezentatív módon vegyenek részt mind a román, mind a magyar politikai polgári és egyházi képviseletek, és egy olyanfajta megegyezést dolgozzunk ki, amelyet magáénak vall nem csak egy baloldalra elhajló, az egyeduralmi, totalitárius elveken nyugvó RMDSZ, hanem az egész magyarság képviselete. Ez a román-magyar megbékélés volna. Traian Basescu azt mondta 2010-ben Tusnádfürdőn, hogy a román-magyar viszonyok konszolidációja és a román-magyar megbékélés a két alappillérét jelenti a régió stabilitásának. Egy ilyen megállapodásra van szükség, de ez nem kiegyezés, hanem egy kőkemény politikai alkupozícióban elért eredmény. Ami pedig a magyarokat illeti, addig ne egyezkedjenek Bukaresttel magyar testvéreink, amíg velünk nem egyeznek meg. Hamarabb áll szóba a Markó Béla szürke eminenciási vezetésével a Kelemen Hunor által elnökölt RMDSZ Victor Pontával, mint a saját testvéreivel. Most is azt vetik a szememre, hogy nem ugyanazt a sípot fújtam Brüsszelben, mint ők. Hát amikor koalíciót között az EMNT és az RMDSZ a 2009-es EP választási listának az összeállításakor, és meghívtak az első helyre, akkor nem a behódolásról szólt az egyezség, hanem arról, hogy egyenrangú felekként képviseljük az erdélyi magyarságot. Ráadásul az az ízetlen torzítás is naponként elhangzik, hogy engem felvettek a listára. Nehogy a szekeret fogjuk a lovak elé! Hiszen ők kértek fel, ők hívtak meg azért, mert látták, hogy ha én nem szállok fel a listára, akkor nem biztos, hogy bejut a magyarság az Európai Parlamentbe. Ez célszerű volt az egész magyarságnak. Én ma is azt mondom, a magyarságban kell gondolkozni. Abban a pillanatban elfogadom az RMDSZ-t, amikor a Kolozsvári Magyar Napokhoz fogható módon össze tud fogni. Szinte példázatosnak tartom, hogy az unokaöcsém(Gergely Balázs–szerk megj,) , a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője, az RMDSZ-nek egyik megyei alelnökét vette feleségül, és együtt dolgoznak a város javán. Lám, Marosvásárhelyen a magyarokat próbálják kijátszani egymás ellen, és valami elképesztő módszerekhez folyamodnak. Hát nem kötelező volna az RMDSZ-nek nem csak leereszkedni, vagy néha vállon veregetni, hanem összefogniuk annak a helyzetnek az orvoslásáét, amelynek elromlásáért óriási felelősséget visel? Ott volt Marosvásárhelyen a magyar RMDSZ-es négyesfogat: Frunda, Borbély, Markó Béla és Kelemen Attila, és mi lett a Fekete Március Marosvásárhelyéből, Erdély újkori fővárosából? Csúszik lefelé, és nem is kell oda Funar. A kolozsvári példa messze mutató, és azt tanítja hitünk is, hogy addig ne menj az oltárhoz Isten elé a te könyörgéseddel, amíg meg nem békélsz a te felebarátoddal. Készek kell lennünk a szót értésre, de nem feltétel nélkül, nem engedékenységből, nem gyávaságból, nem opportunizmusból, hanem jól megfontolt közérdekből, Isten akaratát és a nép javát tartva szem előtt.
Mi használ az erdélyi magyaroknak?
– Az ön számára melyik a legközelebb álló lehetőség az EP-választások tekintetében: az RMDSZ lists, vagy egy külön listán indulás? Esetleg más választás?
– Én megkerülném azt a kérdést olyan értelemben, hogy nézzük meg, mi történik Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Váradon. Marosvásárhelyen a román soviniszta, nacionalizmus próbálja megfúrni a teljes értékű magyar élet magyar napokban való megnyilatkozását. Váradon egy RMDSZ-es orvtámadás próbálja félrevezetni a közvéleményt és ellehetetleníteni a hatalmas sikerrel végződő Szent László Napokat. Én attól félek, hogy a bukaresti hatalom román és magyar kollaboránsai lehetetlenné teszik a magyarok összefogását, és mi itt függelékállapotra vagyunk kényszerítve, kiszolgáltatott állapotba kerülünk, mert nem az történik, amit a magyarok határoznak el, hanem amit manipulálnak hátulról, és ami érdekében áll egyes percember politikusoknak. Egyszer s mindenkorra fel kell tennünk azt a kérdést, hogy mi használ az erdélyi magyaroknak? Amikor a kommunista típusú föltétlen összefogást hirdetik, akkor nem tudok egyetérteni azzal, hogy hol Medgyessi jár Váradon, hol Gyurcsányt hívják meg Váradra, hol Bajnai jön ide, hol Mesterházyval köti meg az Erdélyi Riport a szerződést, és még könyvkiadót is létrehoznak, és Gurmai Zita hozza létre az RMDSZ nőszervezetét itt. Ilyenfajta egységre nincs szükség, viszont a nemzetünk érdekeiben egyesülő összefogásra szükség van. Van két-három lehetőség az EP-képviselethez. Próbáljunk meg eltávolodni Bukaresttől, a posztkommunista politikai befolyásoltságtól, és tegyük fel a kérdést: mi használ ennek a magyarságnak? Ennek én kész vagyok alávetni magam, sőt, akár visszavonulni is, hogyha a nemzeti érdek úgy kívánja, de kész vagyok folytatni ezt a tevékenységet, hogyha a pártérdekek fölé emelkedő nemzeti érdekeink ezt megkövetelik.
Rais W. István
erdon.ro
Erdély.ma2013. augusztus 31.
Régiók, még az Alkotmány módosítása előtt – Ponta az ellenzékkel is beszélne
A PSD Országos Ügyvezető Tanácsában szó esett arról a variánsról, hogy Romániát tíz régióra osszuk fel, jelentette ki Victor Ponta kormányfő tegnap, rámutatva, hogy ezt a variánst meg kell vitatni az USL-ben, és beszélni akar az RMDSZ-szel, a PPDD-vel és a PDL-vel is erről a témáról.
„Hogy őszinte legyek, tapogatóztam kissé az USL szintjén is. Én azonban beszélni akarok az ellenzék minden pártjával, mivel a régiósítás projektje nem csak az USL projektje, hanem Romániáé, és hajlandó vagyok mindenkivel asztalhoz ülni ebben a témában” – mondta Ponta.
Leszögezte, úgy döntöttek, hogy a fejlesztési régiókról szóló 1998/315-ös törvény módosításával gyakorlatilag megvalósítják a decentralizálást, és minél többet adnak át a régióknak a kormány hatásköréből. „Úgy döntöttünk, hogy megbeszéljük az USL-ben, a parlamenti frakciókban, a kormányban, hogy a fejlesztési régiókról szóló 1998/315-ös törvény módosításával gyakorlatilag valósítsuk meg a decentralizálást, és minél többet adnak át a régióknak a kormány hatásköréből, hogy egyszerűbbé tegyük a dolgokat a román állampolgárok számára, ne kelljen mindenkinek feljönnie Bukarestbe. Ugyanakkor készítsük elő sokkal jobban az európai alapok lehívását a 2014-2020-as időszakra” – mondta Ponta.
Korábban Ponta kijelentette, hogy ősszel módosítani kell a fejlesztési régiókról szóló 1998/315-ös törvényt, azaz ki kell alakítani a régiókat még az alaptörvény módosítása előtt.
Ponta leszögezte: meg kell állapítani, hogy milyen intézmények kerülnek át a kormánytól a régiókhoz, a helyi struktúrákhoz, mivel január elsejétől kezdetét veszi az EU új költségvetési terve, és Románia fel kell legyen készülve.
„Bebizonyosodott, hogy a Bukarestben felhalmozott szélsőséges központosítás nehezíti a dolgokat, és annál jobban mennek a dolgok, minél több hatáskört és erőforrást engedünk át a régiónak, a megyének, a városnak” – fűzte hozzá Ponta.
Szociáldemokrata források pénteken a Mediafaxnak azt nyilatkozták, hogy a PSD Országos Állandó Tanácsának ülésén szóba került, hogy Romániát tíz régióra osszák fel, de Brassó és Nagyszeben külön-külön régióba kerüljenek.
nyugatijelen.com
Erdély.ma2013. augusztus 31.
Tüntetés Sepsiszentgyörgyön is (Mentsük meg Verespatakot)
Az ország számos nagyobb városához hasonlóan Sepsiszentgyörgy is csatlakozik a Mentsük meg Verespatakot mozgalom által vasárnapra szervezett tüntetéssorozathoz. A Ma Verespatak, holnap Réty mottóval meghirdetett, a verespataki ciántechnológiás aranykitermelés elleni megmozdulás Sepsiszentgyörgyön vasárnap délután öt órakor kezdődik az Erzsébet parkban a volt szovjet hősök emlékművénél – tájékoztatott tegnap Toró Attila, az egyik kezdeményező.
A tiltakozó megmozduláshoz csatlakozó Zöld Erdély környezetvédő civil szervezet állásfoglalásában emlékeztet: a kormány e heti ülésén törvénytervezetet fogadott el a verespataki bányaprojekt megvalósításáról. „Elfogadhatatlan, hogy egy európai jogállamban kiemelt, nemzeti fontosságú közhasznú beruházásnak nyilvánítsanak egy tőzsdei spekulánsok által létrehozott, profitorientált magánvállalkozást” – áll a Zöld Erdély közleményében. A civilek kifogásolják továbbá, hogy a környezeti szempontból igen veszélyesnek ítélt beruházást mentesítik a hatályos előírások alól, sutba vágva minden környezetvédelmi, műemlékvédelmi, katasztrófavédelmi, gazdasági és jogi elemzést, szabályozást. „Elfogadhatatlan, hogy tőzsdei spekulánsok kilakoltassák a verespatakiakat saját házaikból. Ma a verespatakiak kerülnek utcára, holnap talán éppen te” – mutatnak rá a civilek, arra kérve mindenkit: a megmozdulásokon való részvételével fejezze ki szolidaritását a verespataki lakosokkal.
Tüntetés egyébként 17 romániai és 13 külföldi városban zajlik – többek között Párizsban, Brüsszelben, Bécsben, Londonban, és Washingtonban is Victor Ponta kormányfő tegnap a törvénytervezet kapcsán kifejtette: nem kér politikai voksot a parlamenttől, minden honatya saját lelkiismerete szerint fog szavazni, aszerint, hogy szerinte mi jobb a választói számára. Úgy vélte, „rendkívül vitatott projekt” lévén, a verespataki kérdésben nem dönthet a kormány, csak azok, akik Románia minden állampolgárát képviselik.
Farcádi Botond
Erdély.ma2013. augusztus 31.
Tízdolláros történelem
Az alábbi történet, melyet egyfajta korjelenségként vagy éppen okulásként megosztunk olvasóinkkal, ott kezdődött, hogy három évvel ezelőtt a Reggeli Újságban megjelent egy cikk, melyben arról írtunk, hogyan tették rendbe a volt Olaszi temetőben levő Gerliczy kápolnát és sikerült beszélnünk is az egykor híres, váradi nemesi család legidősebb, még élő tagjával, a jelenleg az Amerikai Egyesült Államokban lakó Gerliczy György báróval. A Gerliczyieknek ma is akad némi nosztalgikus kötődésük Nagyváradhoz, az idősebb nagyváradi magyarok között bizonyára sokan akadnak, akik még Gerliczy utcaként ismerik a nagyállomástól nem messze levő egyik utcácskát. A régi magyar nemesi családról elnevezett kisutca ma Pescăruşului néven van feltüntetve a hivatalos utcanévjegyzékben. Az egykori Olaszi temető szélén pedig egy nemrég felújított kicsi kápolna található, a Gerliczy-kápolna.
A kommunista érában ez a kápolna, akárcsak az egész sírkert, ebek harmincadjára jutott. Pár esztendővel ezelőtt – a váradi római katolikus püspökséggel együttműködve – a Gerliczyek ma külföldön élő leszármazottai segítették a kápolna rendbetételét. Ezekről tudósítottunk hátrom éve egy riportunkban, s a cikk felkeltette a külföldön élő, ám váradi kötődéssel rendelkező olvasóink figyelmét is.
Pár héttel ezelőtt egyik régi olvasónk, a váradi Vígh József keresett meg bennünket, hogy van egy innen elszármazott hölgy, aki jelenleg Németországban él, és fel szeretné venni a kapcsolatot az egykori magyar nemesi család tagjaival. A hölgy, B. Éva és férje ugyanis olyan értékes, régi, 1815-től datált dokumentumok birtokában vannak, amelyek az egykori Gerliczy kúria számadásait, birtokviszonyait tartalmazzák, ugyanis mint kiderült, Éva asszony apósa a báró egykori könyvelője volt még a világháború kitörése előtt. S mivel a B. család olvasta a cikket, hogy az egykori nemesi família Amerikában van, úgy vélték, apósuk emlékére és tiszteletére visszajuttatják az értékes dokumentumokat a bárónak és családjának.
Szerkesztőségünk segítségével a B. család fel is vette az amerikai leszármazottakkal a kapcsolatot, és lelkesen mindent megpróbáltak, hogy az egykori okmányokat visszajutassák. Mint Vígh úrtól megtudtuk, el is küldték a majdnem kétszáz éves dokumentumokat Amerikába. Azonban a modern idők szele megérinthette az egykori kékvérűeket is. A feladók teljes közömbösséget és egy sértőnek is vehető válaszlevelet kaptak, amiből kiderült, az egykori váradi báró családját ma már nem érdeklik a régmúlt dolgok, és a sok értékes dokumentum „viszonzásaként” nem egy emberséges köszönőlevelet, hanem 10 (tíz) amerikai dollárt küldtek, úgymond postaköltségként azoknak az embereknek, akik azt hitték, nemes gesztust gyakorolnak magyar nemesekkel.
Akármelyik régiségkereskedő komoly pénzeket adott volna az okmányokért, de B.-ék úgy gondolták, nem nyerészkedni kell az ilyen okmányokkal, hiszen ezeknek az eszmei értékük is nagy, már amennyiben van, aki ezt megbecsülje. Mint kiderült a ma 86 éves bárónak ez (ki tudja miért) nem volt fontos, és leszármazottainak sem értek többet tíz dollárnál a múlt ezen előkerült bizonyítékai.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)2013. augusztus 31.
Monográfia a Fehér megyei Asszonynépéről
Molnár József Károly nyugalmazott református lelkipásztor Asszonynépe – Egy királynői birtok virágzása és hanyatlása című könyvét mutatták be a Fehér megyei Magyarlapádon a múlt hét végén.
Molnár József Károly a körülbelül 150 lakosú Asszonynépe település melletti Magyarlapádon született 1925-ben, és 1981-től nyugdíjba vonulásáig, azaz 1995-ig szülőfalujában szolgált református lelkipásztorként. "Anyagi érdekeltség nélkül írom e könyveket, írom, mert szeretem. Mindig érdekelt a mi népünk és az egyházi múltunk megismerése, hogy értékeinket megőrizve a jövő nemzedéknek tovább adhassuk" – mondta a szerző. A most bemutatott kötet az ötödik monográfia Molnár József Károly tollából. A szerző lelkipásztori és családi életéről, a közösség sorsáról, a magyar történelemről és a Asszonynépe történelméről is ír: arról, hogyan lett a település királyi birtok, hogy virágzott s hogyan veszett el. Asszonynépén ugyanis jelenleg egyetlen magyar nemzetiségű ember él.
Gudor Kund Botond, az egyházmegye esperese és gyulafehérvári lelkész felhívta a figyelmet, hogy ez a könyv felkiáltójel, amely arra figyelmeztet, hogy addig él a népünk, amíg a harang szól, igét hirdetnek a templomokban és segítik a közösséget a családok. A szavak szíven találták az egyetlen Asszonynépén élő magyart, Solymosi Ferencet.
Derzsi Ákos parlamenti képviselő és a kötet kiadójának igazgatója hangsúlyozta, hogy a monográfia az erdélyi magyar nemzeti ügy egészét sűríti össze, s intő példa a fiatal generáció számára. Szilágyi Erzsébet, a magyarlapádi iskola volt igazgatónője úgy fogalmazott, a kötet Asszonynépe és a környék monográfiájaként számos feljegyzést, részletes bemutatást, fényképet tartalmaz Magyarlapádról is. Asszonynépe a lapádi egyház szórványa, a nyugalmazott lelkész 1981–1995 között beszolgáló lelkipásztora volt.
Krónika (Kolozsvár)