udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
6943
találat
lapozás: 1-30 ... 2551-2580 | 2581-2610 | 2611-2640 ... 6931-6943
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2014. május 26.
Erőltetett emlékeztetés
A bukaresti Elie Wiesel Nemzeti Holokausztkutató Intézet és a közlekedési minisztérium emléktáblákat helyezett el 12 vasútállomás homlokzatán az onnan deportált zsidók emlékére. Rendkívül szomorúnak tartom, hogy az emléktáblák „a fasiszta Horthy rezsimre” emlékeztető szövegük által magyargyűlöletre és történelemhamisításra szólítanak fel, ráadásul a táblaavató akció csupán Észak-Erdély vasútállomásaira vonatkozik.
Még elszomorítóbb, hogy mindez akkor történik, amikor európai parlamenti választásokra készül Románia is, ráadásul az RMDSZ kormányzati szerepvállalása mellett asszisztenciájával és egyelőre tiltakozása nélkül.
Fájdalom és ítélet társítása
A holokauszt hetvenedik évfordulója alkalmából Marosvásárhely és annak lakossága is újabb emléktáblával „gazdagodott”. Ezúttal a nagyállomás kétnyelvű felirata közelében szintén román és magyar nyelven hirdeti a szöveg az utazó vagy az emléktábla iránt érdeklődő számára az észak-erdélyi holokauszt fájdalmát és egyúttal az akkoriban hatalmon lévő horthysta-fasiszta magyar csendőrség embertelenségét.
A pontos szöveg: „A magyar csendőrség a Horthy-rezsim fasiszta jellegű uralma alatt álló Észak-Erdélyből 131 639 zsidót – férfiakat, nőket, gyerekeket – deportált 1944 május-júniusában. A náci hatóságoknak átadott zsidók többsége haláltáborokban pusztult el. Marosvásárhely vasútállomásáról 1944. május 27-én és 30-án összesen 6386 zsidót deportáltak. Emlékezetünkben őrizzük e szörnyű tragédiát a jövő generációk okulására. Elie Wiesel Romániai Holokausztkutató Intézet – 2014. május”.
A közösségi fájdalom és a közösségi ítélet társítása nem idegen a marosvásárhelyiek számára. A Kossuth (bocsánat: Călăraşilor) utcában, nem messze a világszabadság diadalában bízó Petőfi szobrától, a 2003. május 3-án felállított holokauszt-emlékmű, a zsidó származású Izsák Márton szobrászművész alkotása mellett román nyelvű fekete márványtábla emlékezik meg a marosvásárhelyi és környékbeli zsidó áldozatokról, „akiket a fasiszta Magyar kormány deportált 1944 tavaszán”.
Megjegyzendő: bár a tavalyi emlékmű-felújításkor az illetékesek eltüntették az eredeti gyalázó szöveget, és úgy tűnt, hogy „lemondanak róla”, mindez csak az ígéret megszokott be nem tartásának bizonyult. És ha visszamegyünk az időben, egyéb emléktáblák már román közösségi hősiességről és fájdalomról szólnak, miközben szándékos társításképpen a magyargyűlölet éppúgy közvetlenül felsejlik bennük. Horthysta-fasiszta ősei bűneiről a Bernády György polgármester által építtetett egykori városháza, mai megyeháza bejárati falára elhelyezett „emléktábla-gyűjtemény” emlékezteti az egykori székely főváros arra haladó magyar polgárait.
A főbejárat két oldalán elhelyezett két márványtábla az első és a második világháborúban a nemzet újraegyesítéséért küzdő román katonáknak állít emléket. Mivel 1918. december elsején még nem lehetett szidni sem Horthyt, sem a magyarok fasiszta ideológiáját, ezért az emléktábla felállítói szokatlan „bravúros húzással” csempészték üzenetüket a szöveg utolsó részébe.
Azt tudatván, hogy az emlékművet 1919. december 2-án állították fel Marosvásárhely polgárai, majd 1940 őszén megsemmisítették a horthysták, végül 1991. szeptember 28-án újraállították. Ugyanaznap, egyszerre avatták a második világháborús emléktáblát, amelynek főszövegébe már be lehetett írni a „horthysta terror” és a „4 év megaláztatás” üzeneteit.
Érdekes egybeesés, hogy egy héttel a marosvásárhelyi holokauszt-emlékmű avatása előtt jelent meg egy újabb tábla a megyeházán. Ez az itt raboskodó 35 román személynek állít emléket, miközben nem felejtkezik el megemlíteni, hogy az eredetileg 1936-ban, a szomorú esemény húszéves évfordulóján emelt táblát a horthysták 1940 szeptemberében megsemmisítették. Hogy a megnevezettek léteztek-e, vagy sem, azt nem tudom, de valószínűleg azok állíthatták az emléktáblát, akik akkoriban negyvenezer román áldozatot sirattak el a kossuthista (-horthysta-fasiszta) magyar kormány bűneként. Érdekes egybeesések, szomorú hasonlóságok...
Kivándoroltak „népszámlálása”
Kérdem én: az emléktábla-állíttatók számára mi volt fontosabb: az őszinte megemlékezésre, „a jövő generációk okulására” való felhívás vagy a horthysta gyökerű-ősű magyarok, a leszármazottak számára frusztráló üzenet megfogalmazása? Szeretném hinni: az előbbi volt az indíték. De miért van szükség Marosvásárhelyen, az együttélés és együttgondolkodás szempontjából amúgyis „beteges” városban a hasonló szöveg- és képzettársításokra?
Akár akarva, akár – legyünk jóhiszeműek – akaratlanul, a válasz borítékolható: mert az 1992 és 2011 közötti népszámlálások huszonötezres vesztesége ellenére még mindig sokan élünk magyarok ebben a városban. Vagy más szavakkal: a legtöbb magyar egy tömbben még mindig Marosvásárhelyen él a magyar államhatárokon túl.
Esetleg továbbgondolva: miközben nekünk minden itthon maradt magyar számít, addig a román nacionalizmus azokat számlálgatja, akik tudatos-tudattalan megalázottságukban, frusztráltságukban, másodrendűségükben örökre elhagyják a várost. Akik nem azért akarnak gyermeket maguknak, hogy emléktáblák szövegei üzenjenek számukra az idők végtelenségéig, felelevenítve nagyapáik, dédapáik, ükapáik bűneit.
A román grandomán, történelemhamisító, hangulatkeltő törekvéseket már jól ismerjük. A legnagyobb nemzeti zászló birtokosaként Guiness-rekorderek lettünk, kétezer-ötszáz éves történelmet kreáltunk, kitaláltuk a kontinuitáselméletet és az utólag tudatosult nemzetegyesítő törekvéseket – sorolhatja büszkén az elmúlt száz év propagandapolitikáján nevelkedett hazafi. Sajnos kevesen hallgatnak az eszükre a szívük helyett.
Pedig nemcsak a román állampolgárokról kialakított külföldi összkép szégyellnivaló időnként, hanem az is szegénységi bizonyítvány, hogy a román nemzeti hősökre leadott szavazatok listáján 4. helyezett Nicolae Ceauşescu, 6. Vlad Ţepeş és 10. Ion Antonescu.
Bár a történelem egy rendkívül képlékeny és politikafüggő tudományágazat, engedtessék megjegyezni, hogy azért történelmi tények is léteznek. Ilyen vitathatatlan történelmi tény, hogy Ion Antonescu tábornokot háborús bűnösként kivégezték. De az is, hogy miközben Nürnbergben a fasiszta bűnösök felett ítélkeztek, a német, majd amerikai fogságba került Horthy Miklóst tanúként hallgatta ki a nemzetközi törvényszék.
Sokféle érzés, vélemény fogalmazódhat meg románnak, magyarnak, zsidónak, németnek, cigánynak a szívében és az agyában, de aki a történelmi tényeket nem tiszteli, vagy legalábbis nem veszi figyelembe, akár Antonescuról vagy Horthyról legyen szó, az történelemhamisító. Képviselhet bármely hatalmat, mégis saját árnyékának a korlátai között él.
De lépjünk csak ki városunk nacionalista, az európaiságtól távol álló szűklátókörűségéből! Vajon az Európai Unió világháborút viselt országainak a vasútállomásai és megyeházai a fasiszta terror túlkapásaira figyelmeztetik lépten-nyomon saját lakosaikat és egyúttal az európai polgárt, a világpolgárt is? Vagy közelebbről: hol található vagy mikor lesz felállítva az Észak-Erdély nélküli Románia zsidó áldozatainak az emléktáblája?
Hirsch Lili hajtincsei
Nemrég jártam a Suceava megyei Radócon (Rădăuţi), és megcsodálhattam a Tăriceanu-kormány által felújított zsinagógát – másokat gyalázó emléktábla nélkül.
Az éjszakát Hadikfalva utolsó zsidó lakosánál, a bukovinai magyar értékeket mentő Furman Radunál töltöttem, vendégszeretetét és barátságát élvezve. Jeruzsálembe is elzarándokoltam, keresztyén emberként Krisztus útját járva.
De nem feledkeztem el magammal vinni néhány kavicsot az udvarunkról, melyeket az Aranykapu megnyitására, a Messiás érkezésére váró holtak sírjára helyeztem el.
És elérzékenyültem a Yad Vashem Holokausztmúzeumban, amikor Radnóti Miklós kézírását és a szilágysomlyói Markovits család szomorú történetét olvastam, de legfőképpen akkor, amikor a tizenkét éves marosvásárhelyi kislány, az ártatlan áldozat, Hirsch Lili gyönyörű hajtincseit szemléltem a tárlóban.
Horthyról sem Jeruzsálemben, sem Auschwitzban nem írnak annyi rosszat, mint Marosvásárhelyen. Még ott is elismerik, hogy amíg ő volt az ország valós ura, az 1944. március 19-ei német megszállásig a zsidók viszonylagos biztonságban, bár kétségtelenül hátrányosan megkülönböztetve élhettek Magyarország területén. Az erőskezű tengernagy kormányzói gyengesége ütközött ki, amikor a nyilas hatalomátvételig elfogadta a kompromisszumot és annak deportálási szörnyűségeit, képtelen volt kitörni ebből a kényszerhelyzetből. Vajon az ő helyében más mit tehetett, mit tett volna?
Miért emlékeztetnek engem mások büntetlenül az őseim állítólagos bűneire? Éppen ott, ahol élek. És ha igen, számukra – legyenek keresztyének vagy zsidók – miért nincs bűnbocsánat? A győztes szégyenét meddig kell még elhordoznia a vesztesnek? Vajon a valós megbékélést vagy a szélsőjobboldali eszmék ellenreakciószerű terjedését szolgálják az ilyen és ehhez hasonló tettek, emléktábla-avatások?
Mi, észak-erdélyi és dél-erdélyi magyarok nem ilyen egyenjogúságot és nem ilyen kétnyelvűséget akarunk! A „strada Gării utcán” nem óhajtunk olyan kétnyelvű táblát, amilyet a minap avattak! Mint jogállamban élők, uniós tagország polgárai nem szeretnénk az elítélteket összemosni a tanúkkal. Mélységesen szégyelljük, közösségünkre nézve rendkívül megalázónak tartjuk, hogy negyedszázados demokrácia és tizenöt éves kormányzati szereplés után Ion Antonescu és nemzeti költőnk-írónk, Wass Albert közzé még ma is egyenlőségjelet tesznek: háborús bűnösök mindketten!
Nem hinném, hogy nekünk is provokáló emléktáblákat kellene felállítanunk, vagy eltüntetett szobrainkat lépten-nyomon megjelölnünk olyan feliratokkal, miszerint a nacionalista román kormányzat semmisítette meg azokat. Sokkal inkább békességre, szeretetre, egymás tiszteletére kellene felszólítanunk embertársainkat. Nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül. Békességet! Shalom!
Dr. Ábrám Zoltán
A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár. Krónika (Kolozsvár)2014. május 26.
Megújult a gyulafehérvári székesegyház kapuja
Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek és L. Simon László kormánybiztos, országgyűlési képviselő jelenlétében adták át szerdán a gyulafehérvári székesegyház restaurált fejedelmi kapuját.
Az évszázados kapuzat felújítására a Kárpát-medencei Örökségvédelmi Program keretében került sor a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával, a Teleki László Alapítvány és a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség közreműködésével.
Az ezeréves gyulafehérvári püspökség dómjának a déli mellékhajóba nyíló díszes kapuzat a közép-európai román kori művészet egyik ékessége.
Kiemelkedő jelentőséget kölcsönöz neki, hogy a püspökség korábbi székesegyházának legfontosabb szobrászati emlékét őrzi, ugyanis timpanondomborműve egy korábbi kapu hasonlóan Maiestas Domini témájú, relieffel díszített ívmezejének hátoldalára készült.
A fejedelmi kapu történeti elnevezése a 16–17. században betöltött funkciójára utal, ugyanis ezt használták a dómba való belépésre Erdély fejedelmei. A restaurátori munkálatokat Asztalos György kőszobrász-restaurátor végezte, az ívmező belső festett faragványának tisztítása, konzerválása Hegedűs Judit és Samu Erika festőrestaurátorok bevonásával történt.
A kapu rézborítású, fából készült bejáratát Tövissi Zsolt építész tervei alapján a csíkszeredai Bors János asztalos, Benta Tibor bádogos és a szentannai Alroti Kft. készítette. Krónika (Kolozsvár)2014. május 26.
Tőkés: Európában is rendszerváltozás kell
Európának is rendszerváltozásra van szüksége – mondta Tőkés László vasárnap este az MTI-nek nyilatkozva.
Az erdélyi politikus, aki a harmadik helyen indult a Fidesz-KDNP európai parlamenti listáján, a tervekről szólva a magyar kormányfőt idézve úgy fogalmazott: „folytatjuk a magyar második rendszerváltoztatás szellemében, és megvédjük az elért eredményeket".
A határon túli magyaroknál még nem fejeződött be a rendszerváltozás – mondta, hozzátéve: Európának is szüksége van rendszerváltozásra. A vasfüggöny lebontása után ugyanis még mindig ott magasodik a virtuális vasfüggöny Kelet és Nyugat között – fogalmazott Tőkés László.
Az országot járva erre az eredményre számított – mondta –, mert nem volt oka annak, hogy ne így történjen. Hozzátette: ha valamiben csalódott, az az, hogy még mindig vannak tartalékai a Demokratikus Koalíciónak, illetve „a Bajnai-féle társaságnak". Ez eléggé lehangoló – mondta Tőkés László, hozzáfűzve: mások „elnyerték méltó büntetésüket".
Hangsúlyozta: a lista harmadik helyezettjeként különösen boldog, hogy egy, a futballválogatott létszámát meghaladó nagy csapatban játszhat a következő években. Egy ilyen csapat nagy nyereséget jelent az Európai Néppártnak és rajta keresztül az uniónak is – mondta. Krónika (Kolozsvár)2014. május 26.
Fontos a szociális kérdés
Sikertörténet a kettős állampolgárság
A kettős állampolgárság egy sikertörténet, és remélem, hogy az erdélyi magyarok megbocsátották már azt az iszonyú tévedést, amit korábban Magyarország elkövetett – mondta Soltész Miklós. A magyar államtitkár pénteken beszélt múltról, jelenről és jövőről Sepsiszentgyörgyön.
A magyar kormány célja, hogy a gazdaság, az oktatás, a turizmus és minden más területen együttműködjön a határokon túl élő magyarokkal – jelentette ki az államtitkár. Soltész úgy vélte, bár kevesebbet szokták emlegetni, a szociális kérdés igenis fontos tényezője a nemzet megmaradásának és megerősödésének.
– Ha magyar nyelven működik Erdélyben a gyerekvédelem, akkor szívesebben itt marad a magyar család. Például ha a hallássérült magyar gyerek Kolozsváron magyar szakintézetben nevelkedhet, anyanyelvi környezetben, akkor nem gondolkodik azon, hogy elmenjen. Ha a szociális védelem megbízható módon, magyar nyelven működik, biztonságban érezheti magát szülőföldjén – sorolta a politikus.
A FIDESZ-KDNP szociális és családügyért felelős államtitkára arra tett ígéretet, hogy a magyar kormány mindehhez maximális módon megpróbál hozzájárulni.
Erdély András. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2014. május 26.
Béke a hazatérőknek
Vannak választott hazák és hazafiak. Czetz János felmenői örmény bevándorlók voltak, menekültek a török népirtás elől, remek magyar hon- és hadfiak váltak belőlük. A mi gidófalvi emberünk 1822-ben született, a szabadságharcban tábornoki rangig vitte az erdélyi hadseregben, Argentínába menekült a kivégzés elől, ott megalapította az argentin katonai akadémiát, legyen nekik. Újabb időnkben gyakori a Székelyföld választása új és örökös hazának.
Vad László a magyarországi vitézi rend egyik főembere volt. Három évvel ezelőtt választotta Kézdivásárhelyt. Nem gondolta, hogy 59 évesen elmegy az egykori vitézek tábori karába. Jó itt nyugodni? – már sosem kérdezhetjük meg tőlük, Kossuthtól máig, Turintól Budapestig, Eresztevényig. A helyzet az, hogy a nyugtalan székelyek ma sem nyugszanak létező és nem létező babérjaikon. Nem akarja a román elnyomó hatalom, hogy megnyugodnánk, pedig nagyon ránk férne egy kevés béke, szántás, vetés, erdőlés.
Vad Lászlót személyesen ismerhettem, magam a sepsiszentgyörgyi vártemplomban foghattam vele kezet. Termetre, szervező és irányító tehetségre is kiváló férfi volt. Sokat tett a több, sokféle vitézi rend egyesítéséért. Nem sikerült neki. Előszeretettel kutatta a székelység történetét, rajongva szerette Erdélyországot. Így, legalább így egyesítette válla alatt az ősi magyar földet, ám ez bennünket ne vigasztaljon, hiszen használhatott volna még bőven az egységesben, nem csak odalenn.
És ha már egység, akkor a fájdalom s a gyász mellett azt is latolgatnom kellett a koporsó meg a sír mellett, hogy bizony itt, Háromszéken, Eresztevény temetőjében, pár méterre Gábor Áron sírjától is fanyalognak, kifarolnak a mai vitézek, el sem jöttek a temetésre a MÁSIK rendbéliek, s a harmadik hányadikiak. Miféle zászló alól s hová bújnak léha önérzetben a MÁSságiak? És a széthúzókat hátha be sem fogadja ez a föld, mely nyugodalmat nyújtott az élő és a holt hazatérőnek?
Czegő Zoltán. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2014. május 26.
BEC-részeredmény: 6,48 százalékot kapott az RMDSZ
A központi választási iroda hétfőn közli az európai parlamenti választások eredményeit. E közben sorra futnak be a párhuzamos szavazatszámlálások adatai. Az eredményekről percről percre.
10.00: Még nem biztos, hogy az RMDSZ három mandátumot szerzett a vasárnapi európai parlamenti választásokon – mondta hétfő reggel a maszol.ro-nak Székely István.
9.00: A szavazatok 93,8 százalékos feldolgozottsága szerint 6,48 százalékos eredményt ért el az RMDSZ a vasárnapi európai parlamenti választásokon – közölte hétfő reggel a központi választási iroda (BEC).
A hivatalos adatok szerint a PSD-UNPR-PC baloldali választási szövetség a szavazatok 37,25 százalékával győzött. A Nemzeti Liberális Párt (PNL) 14,86, a Demokrata Liberális Párt 12,26, a független Mircea Diaconu 6,95, a Népi Mozgalom Pártja (PMP) 6,24 százalékot kapott.
BEC közölte: vasárnap 5.549.303 személy adta le a szavazatát, ez 32,24 százalékos részvételt jelent. Összesen 321.579 szavazatot semmisnek nyilvánítottak.
8.50: A Demokrata Liberális Párt (PDL) párhuzamos szavazatszámlálása szerint az RMDSZ a szavazatok 6,6 százalékát szerezte meg a vasárnapi európai parlamenti választásokon. maszol.ro2014. május 26.
Répás: Folyamatosan napirenden kell tartani a magyarságot érintő kérdéseket
Folyamatosan napirenden szeretnék tartani a magyarságot érintő kérdéseket a következő években Európában és az Európai Parlamentben - emelte ki a nemzetpolitikai helyettes államtitkár a Választások után: magyar érdekképviselet az Európai Parlamentben címmel rendezett tanácskozáson hétfőn, a fővárosi Magyarság Házában.
Répás Zsuzsanna a Nemzetpolitikai Kutatóintézet konferenciáján azt mondta: újra ünnepelnek, ez a második olyan nagy győzelem, amelyet egy össznemzeti lista ért el. Nagyon örül - folytatta -, hogy a Fidesz-KDNP az össznemzeti lista állításával megmutatta a külhoni magyarság iránti elkötelezettségét. Ez fontos üzenet Európának, azt jelenti, hogy a magyar ügyet szeretnék folyamatosan napirenden tartani - fogalmazott a helyettes államtitkár.
Meg kell mutatni a világnak, hogy vannak olyan kérdések, amelyek folyamatosan terhelik az ottani közösségek életét, és ezekre szeretnének közös gondolkodással és közös európai jogalkotással választ találni - fejtette ki Répás Zsuzsanna. Fontos, hogy legyen olyan képviselő az Európai Parlamentben, aki közvetlenül el tudja mondani a vajdasági és kárpátaljai magyarság problémáit - tette hozzá.
Répás Zsuzsanna a Magyar Közösség Pártja által elért eredmény kapcsán azt mondta: felívelő szakaszt lát, sok eredményt értek el az elmúlt időszakban, s ez visszaigazolja az építkezést.
Erdély esetében várják, hogy két vagy három képviselője lesz az RMDSZ-nek - jelezte, hozzátéve: a megosztott belpolitikai helyzet ellenére értek el nagyon jó eredményt. Fontos, hogy az erdélyi magyarság kellő erővel legyen jelen az EP-ben - hangsúlyozta.
Schöpflin György, a nyugati magyarság képviselője arról beszélt, kialakulófélben van a kisebbségekkel szemben egyfajta türelmetlenség, és az új EP-ben nagy csatákat kell majd vívni. Bár teljes visszarendeződést a korábbi állapotokhoz képest nehezen tudott elképzelni, de azt megjegyezte: a liberálisok és a nacionalisták nézetei, ami a nyelvi kisebbségeket illeti, közel állnak egymáshoz. Szerinte az Európai Bizottság technokrata testület, amelyik valójában az egységre helyezi a hangsúlyt.
Bocskor Andrea, aki a kárpátaljai magyarságot képviseli, azt mondta: kiemelt jelentősége van a Fidesz-KDNP által állított nemzeti listának. Szavai szerint ő egyfajta híd szerepet tölt be, s nagyon fontosnak tartotta, hogy rajta keresztül autentikus információk juthatnak el Brüsszelbe a kárpátaljai helyzetről. Ez a jelenlegi ukrajnai belpolitikai helyzet miatt is fontos - jegyezte meg, és kitért a határ menti együttműködések jelentőségére is.
A vajdasági Deli Andor azt mondta: a nemzeti lista állítása történelmi pillanat. Ez alapot teremt az összmagyar érdekérvényesítéshez - mutatott rá, hozzátéve: valós munkára kaptak lehetőséget. Kiemelt céljai között említette, hogy a szerb integrációs folyamatok során az emberi jogi fejezetet - amely érinti az ottani magyarságot - megfelelően tárgyalják meg. A kisebbségi témák - anyanyelvű oktatás, tájékoztatás - mellett a mindennapokat érintő kérdések is megjelennek majd - mondta, s példaként foglakoztatási, egészségügyi témákat említett.
Gubík László felvidéki EP-jelölt szintén üdvözölte a nemzeti listát. Kiemelte: ezt óriási gesztusként értékelték a határon túli magyarok. Mint mondta, néhány nappal a választások előtt aláírták volna azt az eredményt, amely született. Az adott politikai helyzetben sikerként könyvelhetik el a képviselői helyet, amelyet megszereztek. Amit nem minősíthetnek sikernek, az a rendkívül alacsony részvételi arány - jegyezte meg.
A Magyar Közösség Pártja programját idézve a célok között a kohéziós politika hatékonyabbá tételét, az egyes régiók közötti különbségek megszüntetését és a nyelvi jogok, az autonómia kérdését jelölte meg, hangsúlyozva, hogy e témáknak reményei szerint méltó képviselője lesz Csáky Pál. A Most-Híd eredményéről szólva elmondta: kíváncsi, hogy a képviselőjük hogyan járul majd hozzá Brüsszelben a magyar ügyek felkarolásához, egyúttal sok sikert kívánt hozzá. hirado.hu2014. május 26.
Tusványos udvarhelyi főszervezővel
„Történetekből történelemmé” nőtte ki magát a Tusványos: az idén immár 25. alkalommal megrendezendő tábor főszervezője ismét az udvarhelyi ifjúsági civil szférából került ki. Vass Orsolya főszervezővel, az Udvarhelyi Fiatal Fórum elnökével beszélgettünk a feladat kihívásairól, a negyed évszázados évfordulóról, valamint arról, hogy mi a jelentősége annak, hogy egy helyi ifjúsági szervezet országos, sőt nemzetközi fesztivál szervezésében vállalhat szerepet.
– Hogyan esett rád a választás, és miért vállaltad a főszervezést?
– Egy idő után magától értetődő volt. A Tusványosnak rendszerint van egy erdélyi és egy magyarországi főszervezője. Tavaly köztes megoldás született, hisz főszervezők nem voltak kinevezve, de már akkor felmerült, hogy én lehetnék az egyik. Akkor úgy gondoltam, hogy – mivel tavaly választottak meg az UFF elnökének – korai lett volna újabb feladatot elvállalni, viszont megígértem, hogy amennyiben idénre nem kerül alkalmasabb személy, akkor elvállalom. A szervezőcsapat tagja vagyok, mióta a Magyar Ifjúsági Tanács vállalta fel Erdély-szinten a Tusványos szervezését. 2008-ban volt az első ilyen tábor. A MIT-nek közvetve az UFF is tagja, így kerültünk egy csapatba. Az első időszakban négy évig recepciófelelős voltam, utána a szervezői irodában dolgoztam, ahonnan a tábor ügyes-bajos dolgait irányítottuk.
– Melyek a főszervezői feladatkör legnagyobb kihívásai?
– Kihívás megtalálni az egyensúlyt, hogy ne csak a részvevőknek, hanem a táborlakóknak is egy különleges hét legyen ez. Továbbá az erdélyi ifjúsági szervezeteket annyira láthatóvá tenni a táborban, hogy a táborozóknak teljesen egyértelmű legyen, Erdély-szinten kik rendezik a Tusványost. Ezenkívül nagyon fontos, hogy a 130 fős szervezői csapatnak is megfelelők legyenek az életkörülményei, a lehetőségei és a munkakörülményei. Azoknak a fiataloknak, akik napi 10–12 vagy akár több órát is dolgoznak a tábor ideje alatt, nagy kihívás, ha túlélőtábori körülmények között kell eredményes munkát végezniük. Ez is egy fontos feladat számomra.
– Idén lesz 25 éves a Tusványos. Hogyan ünneplitek az évfordulót?
– A koncertek mellett a legérdekesebb, hogy idén egy olyan csapatot verbuváltunk össze saját szervezeteink soraiból, amely kifejezetten azzal fog foglalkozni a tábor ideje alatt, hogy a 25-ös számmal játsszon: a 25. évforduló kapcsán meglepetéseket, játékokat rendezzen a táborozóknak. Többnyire flash-mob szerű megmozdulásokat kell elképzelni. A lényeg az, hogy azokban az órákban, amikor holtidő van, legyen valami plusz program, amely a 25. évforduló megünneplésével kapcsolatos. Tervezzük, hogy a Tusványos hetén 25. születésnapjukat ünneplőket meglepjük és felköszöntjük.
– A fellépők közül kiket emelnél ki?
– A Tankcsapda az egyik érdekes meghívott, hisz ők is 25. születésnapjukat ünneplik idén. De jön az Intim Torna Illegál, akik lassan hagyományos tusványosozók, illetve először lép fel a Tusványoson Baricz Gergő és a 30Y.
– Főszervezőként milyen saját ötlettel rukkoltál elő?
– Egyik elképzelésünk volt, hogy legyen egy csapat, amely csak azzal foglalkozik, hogy a legfiatalabb korosztályt valahogyan megszólítsa. Mert vannak előadások, amelyek nem feltétlenül a tizenéves korosztálynak szólnak, ezért nekik is akartunk valamilyen programot szervezni. A tábor tele van olyan eseményekkel, amelyek nekik is szólnak, de általában ezeket a partnersátrak szervezik. Tehát ez volt a terv, hogy a csapatunkból néhány ember erre fordítsa energiáját, hogy szánjunk időt arra, hogy kitaláljunk egy-két olyan játékos programot, amellyel bele tudjuk vezetni a tizenéveseket a tábor hangulatába. Igyekszünk rávezetni őket arra, hogy vannak olyan programok, amelyeken érdemes részt venni, annak ellenére, hogy táborozási időszámítás szerint korán kezdődnek.
– Hogyan lehet elérni, hogy a szervezőcsapat is frissüljön? Honnan az utánpótlás?
– A MIT egy ernyőszervezet, és további négy másik ifjúsági szervezetet foglal magában, tehát Erdély-szinten le vagyunk fedve: Nagyváradtól és Temesvártól egészen Tusnádfürdőig vagy Brassóig több vidékről vannak szervezőink. A tagszervezetek tehát folyamatosan frissítik magukat, ők megoldják maguknak az utánpótlást, így ezzel párhuzamosan tud zajlani a vérfrissítés a Tusványos szervező- és önkéntescsapatánál is. De természetesen kell azon dolgozni, hogy valóban értékes és megbízható embereket vonjunk be a csapatba, viszont egy Tusványos alatt rendszerint kiderül, hogy ki való oda.
– Mi a jelentősége annak, hogy helyi ifjúsági szervezetként részt vesztek a Tusányos szervezésében?
– Nyilván elsősorban az, hogy saját programjainkat is a Tusványoshoz kellett igazítanunk, mert a tábor időpontját nem Udvarhelyről szoktuk befolyásolni, tehát nekünk kellett igazodnunk. A legkézzelfoghatóbb haszon abból, hogy az UFF nyakig benne van a szervezésben, az, hogy jó kapcsolat tudott kialakulni azokkal a szervezetekkel és egyesületekkel, amelyek részt vesznek a táborban. Így egész évben lehetnek közös programjaink, tudunk partnereket találni egész Erdélyben.
Ebben az évben például a Közéleti Vándortábor megszervezésében segítettek különböző szervezetek. Az UFF-tagok mindig középiskolásokként kapcsolódnak be a tevékenységekbe, de az iskolai évek végesek. A Tusványos ilyen szempontból is nagyon jó lehetőség, hisz az egyetemi évek alatt és akár utána is tudjuk tartani a kapcsolatot a volt tagokkal. Sokszor Tusványos miatt tudjuk visszaszerezni a volt UFF-tagokat: a szervezés során fel tudjuk keresni azokat a volt tagokat, akiknek végzettsége, szakismerete bizonyos programokhoz szükséges. Idén is sok volt UFF-os van a szervezőcsapatban, például a MIT elnöke is tagunk volt. Mások már maguk is megtalálják a helyüket, esetleg munkalehetőséget a Tusványoson szerzett kapcsolatoknak, ismeretségeknek köszönhetően.
Kovács Eszter. Székelyhon.ro2014. május 27.
Kurucok, székelyek és csángók Dél-Ukrajnában
Dél-Ukrajna sztyeppéin bőven találhatók magyar helynevek, amelyeket az 1750-es években magyarországi szerb kitelepülők vittek magukkal az oroszok által frissen gyarmatosított provinciába, Új Szerbiába. Nos, nemcsak szerbek mentek arrafelé, hanem tekintélyes számú magyarság is – az ő nyomukat próbáljuk most követni.
1751–52-ben települtek ki a bánsági szerbek, hogy ellássák a Jeliszavetgrad központú terület katonai védelmét. A város körül huszártelepek létesültek, délebbre pedig a pandúrezred helyezkedett el. A területre az orosz vezetőség ortodoxokat várt, az új Eldorádó csábítása pedig azt eredményezte, hogy románok, ukránok és bolgárok is betelepedtek, ezért 1757-ben a népesség 75 százalékát románok (származásilag moldvaiak és erdélyi mokányok), 11 százalékát pedig szerbek teszik ki.
A magyarok elsősorban nem erre a – magyar helynevekben bővelkedő – területre telepedtek le, hanem az 1753-ban létrehozott Szlavo-Szerbiába, amelyet 1764-ben donyecki járásnak neveztek át (ez ma a Dnyipropetrovszki terület részét képezi). 1756-ban a Jovanević által vezetett csapatok nemzetiségi megoszlása így nézett ki: 38% szerb, 23% vlah, 9% magyar, 22% egyéb. Nos, kik voltak ezek a magyarok, kik a vallásukat is feladták, és átálltak ortodoxnak, hogy itt letelepedjenek?
A huszárok dicsősége
A kuruc mozgalom 1711-es leverése után ezrével rekednek az országhatárokon kívül magyar szabadságharcosok, akiknek olyan megalázó módon nyújtana kegyelmet az osztrák kormány, hogy azt jóformán senki sem vállalja. Ismeretes, a II. Rákóczi Ferenc udvarához tartozó Mikes Kelemen 1761-es haláláig sem térhetett haza, annak ellenére, hogy Magyarországon számos alkalommal megpróbáltak közbenjárni hazatérése érdekében: azt sem III. Károly (ur. 1711–1740), sem Mária Terézia (ur. 1740–1780) nem engedélyezte.
A kint rekedt magyarok hamarosan hihetetlen katonai hírnévre tesznek szert, köszönhetően gróf Bercsényi Lászlónak, aki Franciaországban 1720-ra már ezredtulajdonos, az úgynevezett Bercsényi-huszárok vezetője, 1738-ban pedig Franciaország marsallja lesz. A Bercsényi-huszároké ma is létező ezred a francia katonaságban, nevük: Les hussards de Bercheny vagy 1er Régiment de Hussards Parachutistes (1er RHP), azaz Első huszár ejtőernyős ezred.
A lengyelországi kurucok
Így nem csoda, ha az oroszok is magyarokat próbáltak letelepíteni az új területekre, elsősorban kuruc harcosokat, akik Lengyelországban és Moldvában tengették életüket. Sokan közülük végleg Lengyelországban rekedtek (2009-ben Sólyom László akkori magyar köztársasági elnök is találkozott a Lengyelországban letelepedett kuruc emigránsok leszármazottaival), ugyanakkor elképzelhető, hogy egy részük elment új Eldorádóba.
Kurucok és csángók
A kint rekedt kurucok közül legjobban dokumentált az úgynevezett sztojcsini magyarok esete, akik a hihetetlenül veszélyes lengyel-török-orosz határvidéken éltek. A ma Ukrajnához tartozó, Hotintól 18 km-re fekvő Stăuceni faluról Patai András 1743-as jelentésében olvashatjuk, hogy Sztojcsin „nagy katolikus magyar falu Hotin megyében, amelyről a (de Propaganda Fide) atyái nem is tudnak”, s akik mély fizikai és szellemi nyomorban élnek. Patait Constantin Mavrocordat vajda hívta Moldvába, így jutott el Sztojcsinba, ahonnan viszont az olasz katolikus atyák kitessékelik.
Szegedi János így számolt be 1744-ben a faluról, feltehetően Patai beszámolója alapján: „Moldávia... sok magyar lakost fogadott be a különböző erdélyi zavargások és belső forradalmak, legutoljára a Rákóczi-féle felkelés alatt, amikor Ilosvai nem fogadván el VI. Károly császár kegyelmét és az általános amnesztiát, több társával a koczimi vagy hutini pasának a védelme alatt, a Prut és a Nyeszter folyók között, Podólia határán, a Sztöjcsinnak mondott nevezetes faluban telepedett le, magához fogadva sok más magyar menekültet és kun-magyart /= csángót/ is.”
Giovanni Maria Ausilia minorita szerzetes 1745-ben már mint missziós székhelyet említi a falut, amelyben 60 katolikus család él (azaz jóval több, mint ugyanabban az időben a csángók fellegvárának számító moldvai Lujzikalagorban vagy Huşi-ban). Nos, ezekről a sztojcsini magyarokról többé semmi hír nincsen, eltűnnek a történelem színpadáról – több mint valószínű, hogy egy emberibb élet reményében azon magyarok sorait gyarapították, akik Új-Szerbiában és Szlavo-Szerbiában találtak új otthonra.
Egy régi csángó falu: Sztojcsin
Ugyanakkor lehetséges, hogy a kurucok azért telepedtek éppen Sztojcsinba, mert ott már eleve egy csángó magyar közösség élt, erre nézve vannak is utalások. 1588-ban Petre Şchiopul vajda hívására egy háromfős lengyel jezsuita küldöttség utazik Moldvába, hogy a protestáns eretnekséget megállítsa. Ők elmondják, hogy Hotinban, valamint Hotin és Szeretvásár között egy „Zarnoucim” nevű településen katolikusok, azaz magyarok laknak. Mivel a lengyel atyák feltehetően az udvari könyvtárból szerzik be értesüléseiket, könnyen elképzelhető, hogy egy cirkalmas t betűt ar-nak olvasnak, így a Zarnoucim igazából Ztuoucim-et, azaz Stăuceni-t takarja.
Székelyek és románok a Bugon túl
Ám úgy tűnik, nemcsak kuruc harcosok és hozzájuk csapódott csángók, hanem székelyek is gyarapították a dél-ukrajnai magyarok sorait. A II. világháborúban a németek oldalán harcoló románok kapják meg a Dnyeszter és a Bug folyók közti terület adminisztrálását (azaz a mai Transznisztriát és a rajta túl levő területeket). Akkor Anton Golopenția vezetésével egy román szociológus-csapat elindul, hogy feltérképezze a Bug folyón túli, a németek által elfoglalt dél-ukrán területeken levő románokat, a hazatelepítési program keretében. Ők százával fedeznek fel román falvakat nemcsak a Dnyeszter és a Bug folyók közti területen, hanem a Bugon túl is. Megállapítják, hogy a kivándorlás 1750 és 1831 között történt.
Magyar nevek ukrajnai román falvakban
Ugyan nem volt célja a magyarok nyomainak megtalálása, mégis Golopenția, ez a Domokos Pál Péter formátumú román tudós többször említi jelentéseiben, hogy a románok mellett székelyek is emigráltak erre a vidékre. Így 1950-ben, a Szekuritáté kihallgatásain említi, hogy Erdélyből a románok és a székelyek emigrálása egészen 1919-ig folyt a zöldhatáron („vama cucului”) keresztül (ezen adatot Golopențiának nem volt honnan az ujjából szopnia, feltehetően valahol az útjai során hallotta). Feltehetően ezzel magyarázható az is, hogy a Bug folyótól északra levő 25 román falu neveinek feltérképezésében olyanok is szerepelnek, mint Zachei (értsd: Székely) Serbulovka faluban, Arcuș (értsd: Árkos) és Casap (Kaszap, csak a csángók közt előforduló név, jelentése: mészáros, kaszaboló) Alexandrovka faluban, Barabas (Barabás) és Băț (feltehetően Becz, Becze) Lisa Gora nevű faluban, Caracaș (Kerekes) az új-szerbiai Martinos (a magyar Martonosból) faluban, Chioșa (Kósa) Arnăutovka és Belousovka falvakban, Farcaș (Farkas) Belousovka faluban, Ghebe, Ghiaba (Gebe) Alexandrovka és Arnăutovka falvakban, Matiaș, Mateiaș (Mátyás) Noua Grigorovka, Pancsova, Martonos és Bulgarka falvakban, Mărcuș (Márkos) Novo Ukrainka faluban, Pârca (Perka, kizárólag csángó név) Pancsova faluban stb. Akár az is elképzelhető, hogy ezeknek a magyaroknak egy része még 1926-ban is magyarként határozta meg magát, ugyanis Golopenția közli az 1926-os ukrán népszámlálás adatait, amely nem kevesebb, mint 869 magyart mutat ki az országban, 480-at városi és 389-et falusi környezetben (1926-ban Kárpátalja még nem tartozott Ukrajnához). Ugyan biztosan kerültek oda is magyarok hadifogolyként és esetleg munkásként, ám kivált a falvakban élő nagyszámú magyar arra utalhat, hogy ők akár másképpen is odajuthattak, például 1919 előtti kivándorlással. Sántha Attila
Székely Hírmondó. Erdély.ma2014. május 27.
Visszakerült a helyére a székely lobogó Sepsiszentgyörgyön
Kétnapnyi keresés után előkerült a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkból eltűnt óriás székely zászló. Állítólag a szél fújta el. A Magyar Polgári Párt háromszéki elnöke, Kulcsár Terza József hétfőn reggel figyelt fel arra, hogy a központi parki oszlopról eltűnt az általuk tavaly felállított óriás székely zászló. Mivel annak eltávolításáról nemrégiben a brassói táblabíróság is rendelkezett, a polgári párti elnöke Antal Árpád polgármestert hívta telefonon, hogy mi történt a lobogóval. Az elöljáró azonban tájékoztatta, hogy nem ő rendelte el a székely zászló bevonását.
Kulcsár Terza József a rendőrségen készült panaszt tenni, amikor kiderült, hogy a lobogó vasárnap óta a helyi rendőrségen van. Nicoleta Marin rendőrségi szóvivő a keddi sajtótájékoztatón újságírói kérésre érdeklődött kollégáinál, de ők nem tudtak semmit a lobogóról. Később telefonon értesítette a Sláger Rádiót, hogy nem az állami-, hanem a helyi érdekeltségű – közösségi – rendőrségnél kell azt keresni.
A szóvivő szerint vasárnap délután az Erzsébet parkban lévő virágárusok egyike jelentette be az 112-es hívószámon, hogy a szél elfújta a székely zászlót. Azt a helyi rendőrség dolgozói szedték össze, és a székházukba szállították. Kulcsár Terza József elmondta: kedden a helyi rendőrségről átvette a lobogót, és annak további sorsáról hamarosan egyeztet a polgármesterrel.
A sepsiszentgyörgyi önkormányzat egyébként már megkapta a bírósági döntést, arról, hogy a zászlót be kell vonni. Hasonló bírósági ítélet született a kézdivásárhelyi Gábor Áron téren és a város polgármesteri hivatalának homlokzatára kihelyezett székely zászlók ügyében is. A háromszéki elöljárók furcsállják azt, hogy a bíróság nem csak a hivatalokon, hanem köztereken is megtiltja a székely zászló használatát.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) pedig már szervezett tüntetést Sepsiszentgyörgyön a lobogó védelmében, csütörtökön pedig este 7 órára a kézdivásárhelyi Gábor Áron szobornál szerveznek hasonló megmozdulást.
Kovács Zsolt
slagerradio.ro. Erdély.ma2014. május 27.
Újabb román képviselő letartóztatását akadályozta meg a parlament
A bukaresti képviselőház nem járult hozzá, hogy a korrupcióellenes ügyészség (DNA) kérésére előzetes letartóztatásba helyezzenek egy befolyással való üzérkedéssel gyanúsított ellenzéki képviselőt: a keddi szavazáson a honatyák nagy többsége elutasította társuk kiadását.
Florin Popescut, a Traian Basescu jobboldali államfő védnökségével alakult ellenzéki Népi Mozgalom Párt (PMP) parlamenti képviselőjét azzal gyanúsítja a DNA, hogy a 2012-es választási kampány idején 60 ezer grillcsirkét kapott a választók megvesztegetése céljából egy üzletembertől, akinek előnyös állami szerződéseket ígért.
Popescu a jobbközép Demokrata Liberális Párt (PDL) színeiben szerzett mandátumot. A szavazás előtt az ellenzéki pártok szónokai arról beszéltek, hogy nem a parlament, hanem a bíróság dolga a képviselők felett ítélkezni, és a törvényhozóknak nem szabad hátráltatni az igazságszolgáltatás munkáját.
A titkos szavazáson 224 honatya ellenezte és csak 78 támogatta, hogy a parlament hozzájáruljon Popescu előzetes letartóztatásához. A bukaresti parlamentben a kormányzó szociáldemokraták vannak többségben.
Traian Basescu államfő rendszeresen bírálja a román parlamentet, amiért „bújtatja" az igazságszolgáltatás elől a korrupcióval gyanúsított politikusokat. Az ilyen esteket az Európai Bizottság is nehezményezte az évente kétszer publikált igazságügyi országjelentéseiben.
MTI. Erdély.ma2014. május 27.
Holokauszt emlékművet avattak Kolozsvárott
„Minden többség kollektív módon felelős azért, ami a vele együtt élő kisebbséggel történik. Ez is a XX. század üzenete számunkra, a XXI. század emberei számára. A holokauszt áldozataira emlékezve el kell gondolkodnunk az emberiség legfontosabb értékeiről: az emberi életről, az emberi méltóságról, az emberi szabadságról, az egyéni és kollektív felelősségről, illetve a szolidaritásról – és amennyiben a hetven évvel ezelőtti eseményekre gondolunk, a szolidaritás hiányáról is. Az egyéni, és kollektív felelősségről sokat lehet beszélni, nem biztos, hogy a XXI. századi ember valóban megérti: miként történhetett meg, hogy emberek millióit gettóba zártak, haláltáborba küldtek, csak azért, mert zsidók voltak, mert más nyelvet beszéltek.
A szolidaritás hiánya volt az, ami miatt nagyon rövid idő alatt hatalmas területről sikerült összegyűjteni a Kolozsváron és a környéken élő zsidó lakosságot, és elküldeni őket a halálvonatokkal. Kolozsváron azonban két nevet mindenképpen meg kell említenem: Márton Áron püspökét és Járosi Andor lelkészét, akik felelősséggel, szolidaritással emberi életeket mentettek meg” – hangsúlyozta Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, miniszterelnök-helyettes ma Kolozsvárott, ahol a Posta kertben avatták fel a holokauszt emlékművét. A 70 évvel ezelőtt – 1944 májusában – elkezdődött kolozsvári zsidók deportálása során az akkor alig 80.000 lakosú városból több mint 16 ezer gyereket, nőt, és férfit küldtek haláltáborokba az akkori hatóságok.
„A holokausztra emlékezve nem lehetünk felületesek. Nekünk kötelességünk arról gondoskodni, hogy ébren tartsuk a kollektív memóriát azért, hogy ilyen tragédiák ne történhessenek meg. És ezzel együtt fel kell tennünk a kérdést: hogyan létezett a Gulag, a kommunista munkatáborok, a Balkánon megtörtént etnikai tisztogatás. És erre a kérdésre nincsenek jó válaszaink. Most, amikor az Európai Parlamentben előretört a szélsőjobb és a szélsőbal, nekünk képesnek kell lennünk megállítani őket. Ez a feltétele annak, hogy a XX. századi tragédiák ne ismétlődjenek meg. A magam, a kormány, és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nevében biztosíthatom Önöket, hogy mi mindig nemet mondunk minden szélsőséges eszmére” – mondta mai felszólalásában Kelemen Hunor.
A holokauszt emlékmű avatóünnepségén Schwartz Róbert, a Kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke köszöntötte a népes számú közönséget, majd köszönetet mondott Horváth Anna alpolgármesternek és a városi tanács RMDSZ frakciójának, akik felkarolták és napirendre tűzték a kültéri emlékmű felállítását, illetve Kolozsvár helyi önkormányzatának, amiért egyhangúan megszavazta ezt a tervezetet. A hivatalos felszólalásokat követően Balázs Edit kolozsvári holokauszt túlélő emlékezett a 70 évvel ezelőtti tragédiára. A 85 éves művészettörténész az Egyesült Amerikai Államokból jött vissza szülővárosába azért, hogy megoszthassa emlékeit az összegyűltekkel. A három koncentrációs tábort megjárt Balázs Edit Kolozsvár nevét könnyeivel küszködve ejtette ki, majd elmondta, három kolozsvári család élte túl a holokausztot, az egyik az ő családja volt.
A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal és a Kolozsvári Zsidó Hitközség által közösen állított köztéri emlékmű Löwith Egon kolozsvári képzőművész, holokauszt-túlélő vázlatai alapján készült, és Kolozsi Tibor szobrászművész alkotása.
RMDSZ közlemény. Erdély.ma2014. május 27.
Győzött a román baloldal, lemondott a PNL vezetősége
Fölényes baloldali győzelmet hozott Romániában a vasárnapi európai parlamenti (EP) választás: 99,99 százalékos feldolgozottság mellett a kormányzó Szociáldemokrata Párt – Románia Fejlődéséért Országos Szövetség – Konzervatív Párt (PSD-UNPR-PC) szövetség 2 093 132 vokssal, a szavazatok 37,60 százalékát beseperve a legtöbb – szám szerint 16 – képviselőt küldheti az Európai Parlamentbe.
Az RMDSZ 6,3 százalékos eredményt ért el. Korábbi feldolgozottságnál egy ideig úgy tűnt, esély lehet arra, hogy három képviselőt delegáljon az európai törvényhozásba, így a Fidesz–KDNP-listáról bejutott Tőkés Lászlóval együtt összesen négyen képviselhették volna az erdélyi magyar közösséget az EP-ben. A délutáni feldolgozottsági adatok alapján azonban bizonyosnak tűnik, végül két mandátuma marad.
A második helyen a kormányból márciusban kilépett Nemzeti Liberális Párt (PNL) végzett 835.453 szavazattal, 15 százalékkal, ami 6 mandátumot jelent, a harmadik a Demokrata-Liberális Párt (680 759 voks, 12,23 százalék, 5 mandátum), mandátumhoz jut a Traian Băsescuhoz közeli erők által nemrég létrehozott Népi Mozgalom Párt (PMP) is (345 908 voks, 6,21 százalék, 2 mandátum), sikeres volt az RMDSZ is, amely 6,30 százalékot ért el, és egyetlen független jelöltként a PNL-ből összeférhetetlenségi ügyei miatt kilépett volt művelődési miniszter, Mircea Diaconu is bejutott az EP-be, 379.528 szavazattal, 6,81 százalékkal.
Victor Ponta miniszterelnök, a PSD elnöke már vasárnap este, az exit-poll eredmények közzé tételét követően ajánlatot tett a PNL-nek a liberálisok márciusi kilépésével megszűnt Szociálliberális Unió (USL) helyreállítására, Emellett az ország ügyeiről szóló egyeztetésre hívta a PDL-t és a Dan Diaconescu Néppártot (PPDD) is.
Lemondott a PNL vezetősége, a párt átlép az EPP-be
Crin Antonescu PNL-elnök viszont leszögezte: a PNL-t nem lehet megszelídíteni langyos kormányzati pozíciókkal, és a párt nem hagyja, hogy az ország a „vörös bárók” kezébe kerüljön, ezért az ország PSD-sítésének legfőbb ellenfele kíván lenni. Közölte: vállalja a felelősséget kudarc miatt, ugyanakkor a PNL mégiscsak a legjobb eredményt elérő jobbközép párt.
A felelősségvállalás azt jelenti, hogy vele együtt hétfőn a párt teljes vezetősége felajánlotta lemondását, ám mivel nem akadt olyan politikus, aki vállalta volna a PNL ideiglenes irányítását, Antonescu tovább vezeti a pártot a következő kongresszusig.
Antonescu leszögezte: egyesíteni kell a jobboldali erőket, és elmondta: a PNL a liberálisoktól átigazol a jobbközép erőket tömörítő Európai Néppártba (EPP). Erről hétfőn döntött is a pártelnökség. Egyes források szerint ezzel a PDL-vel való fúziót készítenék elő, amit azonban még egyik párt vezetői sem erősítettek meg.
A kudarc nyomán amúgy Klaus Johannis, a PNL első alelnöke jelentette be először: távozik tisztségéből.
Közben a pártvezetés döntött a Szatmár megyei szervezet feloszlatásáról, amiért az felajánlotta a visszafogadást Călin Popescu Tăriceanu volt pártelnök-kormányfő számára, aki azt követően lépett ki a pártból, hogy az felrúgta a koalíciót. Tăriceanut ki is küldték az ülésről, mondván: visszalépése, így párttagsága is szabályellenes.
Marasztalná a PNL-t az ALDE
Antonescu bejelentésére egyébként közleményben reagáltak az európai liberálisok (ALDE) vezetői, Guy Verhofstadt EP-frakcióvezető és Graham Watson elnök. Megfogalmazásuk szerint a „szerencsétlen” döntés figyelmen kívül hagyja, hogy a PNL még így is az egyik legerősebb párt lenne az ALDE-n belül, ami jelentős vezető tisztségeket hozna magával. A közlemény szerint az átállással a PNL a gyenge oldalát domborítaná ki az erősségei helyett, és Traian Băsescu oldalára állna.
Vasile Blaga PDL-elnök szerint elfogadható a pártja által elért eredmény, de lehetett volna jobb. Közölte: a jobboldal egyesítéséről szóló tárgyalásokkal megvárják a végeredményt.
Az egykori PDL-s Elena Udrea, aki nemrég állt át a PMP-be, úgy fogalmazott, a párt számára győzelem az eredmény, hiszen sikeresen teljesítette első választási megmérettetését. Felkérte a többi jobbközép pártot, hogy tárgyaljanak, és lépjenek fel közösen a novemberi államfőválasztáson.
Nagyobb választási részvétel
A részvételi arány 32,44 százalék volt, ami lényegesen jobb, mint öt évvel ezelőtt, amikor csupán a választók 27,2 százalékos volt a részvétel. Vasárnap városon 28,69, vidéken átlag fölötti, 36,88 százalékos volt a részvételi arány.
A legnagyobb arányban a PSD felségterületének számító dél-romániai megyékben járultak urnához, Olt megyében 46,57 százalékos volt a részvétel. A további éllovasok: Ilfov (42,26), Mehedinți 840,17), Teleorman (39,84) és Giurgiu (39,12). A legalacsonyabb Máramaros megyében volt a részvételi arány (25,31). További sereghajtók: Tulcea (27,12), Ialomița (27,66), Temes (27,94) és Vaslui (28,22).
Balogh Levente. Székelyhon.ro2014. május 27.
Létrejöhet a katolikus középiskola Marosvásárhelyen
A Bolyai Farkas Gimnáziumban működő római katolikus osztályok különválásáról és az önálló jogi személyiséggel rendelkező II. Rákóczi Ferenc Gimnázium létrehozásának jóváhagyásáról döntenek csütörtöki ülésükön a marosvásárhelyi önkormányzati képviselők. Az RMDSZ-es tanácsosok által benyújtott, a városháza honlapján is szereplő tervezetet előreláthatóan sürgősségi napirendi pontként fogják szavazásra bocsátani. Míg Peti András szerint a gimnázium létrehozása a római katolikusok jogos kérése, addig a volt alpolgármester, Ionela Ciotlăuş ördögi tervről és politikai alkuról beszél.
Simon Virág. Székelyhon.ro2014. május 27.
Félszárnyú győzelem
Ha legalább a kilencszázezer vagy egymillió szavazati joggal rendelkező romániai magyar felét sikerült volna mozgósítania az RMDSZ-nek, akkor valóban elmondhatná magáról, hogy férfimunkát végzett, de a statisztikák szerint tíz magyarból mindössze három voksolt, ami a szövetség folyamatos hitel- és térvesztésének újabb bizonyítéka.
Nem is csoda, hisz a lassú lépések nagy öregjei ott strázsálnak Kelemen Hunor mellett, kavarják a kavarnivalót, jottányit sem engedve korábban megszerzett hatalmukból. És most a győzelem mámorában feledik, hogy a két EP-képviselőt mindössze magyarságunk egyharmada választotta meg. Különben nagyon helyesen, hisz hangunknak valamiképp hallatszania kell Brüsszelben is, s nem árt, ha az EP-képviselők, amikor a határon kívül rekedt magyarok jogköveteléseit hallják, látják is azokat az embereket, akik ezt az üzenetet szülőföldjükről elviszik az unió szívébe. Valószínű, nagyon kevés olyan erdélyi magyar ember van, aki ne örülne e győzelemnek, de már most sokan megfogalmazzák, az érdekek nagyobb ívű összehangolása eredményesebb lett volna. Nemcsak az MPP-vel – mely különben feltétel nélkül adta meg magát – kellett volna megtalálniuk a közös hangot, hanem az Erdélyi Magyar Néppárttal is. Mert a kis pártokra nem adunk-féle legyintgetés valójában a bonyolultabb tárgyalásoktól való menekvést jelzi. Valamint, hogy lemondtak – ami a rájuk leadott szavazatokból ki is tetszik – az erdélyi magyarság nem elhanyagolható részéről. S ne feledkezzünk meg arról sem, hogy nagy lökést adtak az RMDSZ-nek – lehet, az öt százalék fölötti szavazatokat – a magyar miniszterelnök Szatmárnémetiben elhangzott, összefogást sürgető szavai. A győzelem után kijózanodva az RMDSZ-nek nem ártana néhány tanulságot levonnia. A hatalom- és rangféltésből fakadó belső torzsalkodások, melyek épp az autonómiakövetelésben radikálisabb székelyföldi vezetőket szándékoznak háttérbe szorítani, kisemberek százait, ezreit tartották vissza a tulipántól. Az autonómiatörekvésekhez való fondorlatos viszonyulásuk úgyszintén, hisz vak is hallja, egyet mondanak Bukarestben, mást választóiknak. Európa a vasárnapi választásokon sikeres jobbra fordulást hajtott végre. Az RMDSZ meg az Európai Néppárt tagjaként ott feszít a mindenfajta romániai szélsőséget magába szippantó, mérsékelt honi többséggel rendelkező szocialisták mellett.
Simó Erzsébet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. május 27.
Lemondott Crin Antonescu
Lemondott a Nemzeti Liberális Párt (NLP) éléről Crin Antonescu és a párt teljes elnöksége, mivel az alakulat a várakozásokon alul szerepelt az EP-választásokon. A húsz százalék fölötti támogatottságot remélő NLP ugyanis a voksok csupán 15 százalékát szerezte meg, és Antonescu még a választási kampány előtt bejelentette, hogy amennyiben pártja nem haladja meg a húsz százalékot, lemond az NLP elnökségéről.
Antonescu a liberálisok tegnapi tanácskozása után közölte, hogy a párt állandó tanácsa tudomásul vette az elnökség lemondását, amely ügyvivőként fogja vezetni a pártot a rendkívüli tisztújító kongresszusig. Hozzátette: az NLP állandó tanácsa elfogadta azt a javaslatot, hogy a párt EP-mandátumot szerzett hat képviselője kérje csatlakozását az európai néppárti frakcióhoz, így a nagyarányú szociáldemokrata győzelem ellenére Románia több EP-képviselőt küld a néppárti (16), mint a szocialista (15) frakcióba.
Crin Antonescu kijelentette, az NLP kizár minden kormányzati vagy parlamenti együttműködést a Victor Ponta miniszterelnök vezette, az EP-választáson győztes Szociáldemokrata Párttal. „Victor Ponta nevetséges módon próbálja megosztani pártunkat és szétforgácsolni az ellenzéket. Pártunk nehéz pillanatban van, de álláspontunk továbbra is szilárd: nem működünk együtt a szociáldemokratákkal” – hangoztatta Crin Antonescu arra utalva: Ponta a választások után felhívást intézett a liberálisokhoz, hogy alakítsák újra a 2012-es választásokon győztes Szociál-Liberális Szövetséget. Antonescu úgy vélekedett, pártjának a jobboldali erőkkel kell összefognia az EP-ben és az őszi elnökválasztáson. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. május 27.
Gábor Áron Budapesten
Lehet, nem sok újdonságot, de a további kutatásokra való ösztönzést helyezte előtérbe a május 22-én Gábor Áron, a székely tüzérség megteremtője címmel Budapesten tartott konferencia, ahol a fogadó intézmény, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum hadtörténészei, illetve háromszéki történészek tartottak előadásokat.
A rendezvény a Gábor Áron Emlékév részeként, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum és Kovászna Megye Tanácsa rendezésében zajlott, ezúttal a budapesti közönség előtt, hogy majd októberben a sepsiszentgyörgyiek is megismerkedhessenek ugyanezekkel az előadásokkal. A konferencia fővédnöke, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nem lehetett jelen a rendezvényen, üzenetében azonban megfogalmazta: „Ahogy utazunk Háromszéken (…), mindenhol felragyog a legendás ágyúöntő szelleme. Háromszék kiváló ezermestere azonban mindnyájunké.” Hasonlóképp az összmagyarság kincseként értékelte Gábor Áron alakját Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára is, kijelentve, az őrnagy nemcsak a székelység önbizalmát, de nemzetünk jövőbe vetett hitét is visszaadta. A köszöntőbeszédek sorát Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke zárta, kiemelve: Gábor Áron nagysága abban rejlik, hogy megmutatta, reménytelennek hitt helyzetből is ki lehet törni.
A konferencia első ülésszakát levezető Balla Tibor alezredes mintegy érdekességként felemlítette, 1913. március 1. a magyar honvédtüzérség megszervezésének időpontja, Gábor Áron mégis annak előtte bő hat évtizeddel már megteremtette a székely tüzérséget. A konferencián elhangzott előadásokat csupán felsorolásként idézzük ezúttal, az érdeklődők októberben a Székely Nemzeti Múzeumban úgyis meghallgathatják: Egyed Ákos a forradalmár Gábor Áronról beszélt, Süli Attila őrnagy Gábor Áron első ágyúinak történetét elevenítette fel, Bán Attila őrnagy az ágyúgyártás folyamatát, ennek kapcsán az 1848–49-ben a háromszékiek rendelkezésére álló kohászati lehetőségeket ismertette, Bordi Zsigmond Lóránd régész-történész pedig az 1849. július 2-i kökösi csatát ismertette. A második ülésszakban Csikány Tamás ezredes Gábor Áron tüzér kézikönyvét mutatta be, taglalva, abból mily mértékű ismeretekre tehetett szert Gábor Áron, Demeter Lajos helytörténész a székely nemzet hőse kultuszának kialakulását vázolta, alulírott a háromszéki Gábor Áron-szobrok, -emlékművek történetét ismertette, Négyesi Lajos hadtörténész a Rikában elásott/felrobbantott ágyúk keresésére indult expedícióról beszélt. Összefoglalóként Egyed Ákos professzor megállapította, az előadók a mélyfúrás módszerével egy-egy résztörténetet emeltek ki, igyekezve azokat az összképbe helyezni, és aláhúzta – miként előadása bevezetőjében is elmondta, hogy az ötven esztendeje írott könyve, a Háromszék, 1848–1849 című történelmi munkája megjelenése óta eltelt időszakban újabb adatok kerültek elő, ezek ismeretében ő maga is sok mindent ágondolt –, van még kutatnivaló Gábor Áronnal és korának történéseivel kapcsolatban is, hiszen sok még a nyitott kérdés.
Váry O. Péter. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. május 27.
Eltűnt a székely zászló a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkból
Eltűnt a székely zászló a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkból, hétfő reggel vette észre Kulcsár-Terza József, a lobogót egy évvel ezelőtt kihelyező MPP háromszéki elnöke, hogy nincs a helyén, ám tegnap estig nem sikerült megtudni, ki és miért vette le. Antal Árpádnak, a város polgármesterének szintén nem volt tudomása a székely zászló leszedéséről, és leszögezte: nem az önkormányzat rendelte el azt, nem ő adott utasítást eltávolítására. Hogy ki lehet a tettes, annak neki sem sikerült nyomára bukkannia.
Kulcsár-Terza József hétfő reggel iskolába vitte gyermekeit, és akkor tűnt fel neki a székely zászló hiánya, mint mondotta, szokásává vált minden alkalommal felpillantani, hogy még ott van-e, hisz a brassói táblabíróság nemrég utasította az önkormányzatot, hogy távolíttassa el a megítélésük szerint törvénytelenül kirakott székely jelképet. Rögtön telefonált a polgármesternek, aki semmit nem tudott a történtekről, arról azonban biztosította Kulcsárt, hogy nem ő rendelte el a zászló levételét. Egyelőre a lobogó eltűnésének időpontja sem egyértelmű, szombaton estefelé még a helyén volt, ezt követően vehette le valaki.
Kulcsár-Terza József szerint a tett illeszkedik a székely zászlókat érintő sorozatba, tavaly a Székely Nemzeti Tanács sepsiszentgyörgyi székházáról lopták le a jelképet, és nemrég Mikóújfaluban is eltűnt több, házakra kitűzött lobogó. „Olyanok tehették, akik nem tisztelik, nem tűrik el jelképeinket, így minket sem tisztelnek” – fogalmazott az MPP megyei elnöke. Kijelentette, fontolóra veszi, hogy bejelentést tesz a rendőrségen, és kéri, azonosítsák az elkövetőt.
Az Erzsébet parkban, az egykori Országzászló helyére tavaly június 4-én, a trianoni megemlékezés alkalmával húzta fel a nagyméretű székely zászlót az MPP. Dumitru Marinescu akkori prefektus a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalt jelentette fel a lobogó miatt, keresete nyomán előbb a Kovászna Megyei Törvényszék határozott a parkban és a városháza homlokzatán található székely zászlók eltávolításáról, majd a polgármester fellebbezését követően a Brassói Táblabíróság is így döntött. Antal Árpád polgármester a Háromszéknek elmondta, a bírósági végzést megkapta, a prefektúráról azonban újabb felszólítás nem érkezett. Még nem döntöttek arról, mit tesznek, amikor eltűnt a parkban felhúzott lobogó.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. május 27.
Összefogni a testvérvárosok diákságát
Két testvérváros, Sepsiszentgyörgy és Kecskemét ifjúsága közeledését, kapcsolatteremtését hivatott segíteni az a program, melyre a Centrum Studiorum Egyesület (CSE) pályázott sikeresen.
A diákönkormányzati csereprogram első szakaszában április végén megyeszékhelyi diákszervezetek vezetői látogattak Kecskemétre, a napokban pedig Sepsiszentgyörgyön vendégeskedtek a Bács-Kiskun megye székhelyéről érkező ifjúsági képviselők. Az oktatásfejlesztésnek fontos része a diákok szerveződése, ezért lényeges, hogy egymástól több száz kilométerre élő fiatalok számára megteremtsék a tapasztalatcsere, tanulás és a további együttműködés lehetőségét – vázolta a pályázat kapcsán Zsigmond József, a CSE elnöke, akinek meggyőződése, diákönkormányzatiság vonatkozásában Erdély jobban áll, mint Magyarország.
A Kovászna Megyei Középiskolások Szövetségének elnöke, Tőkés Hunor úgy értékelte, a csereprogram kiváló alkalom arra, hogy a székely és magyar kultúrát megismertessék egymással a fiatalok, s megjegyezte: ez azért is fontos, mert bár a két testvérvárosban azonos nyelven beszélnek, mégis másképpen. A diákok közéleti szerepére Oltean Csongor HÁRIT-elnök hívta fel a figyelmet, s hangsúlyozta, Háromszéken jól működnek a diákszervezetek, erős az összetartó erejük.
Demeter Virág Katalin. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. május 27.
Európai parlamenti választások 2014
Részleges eredmények
A Központi Választási Iroda (BEC) tegnap délután 4 órai, 99,99%-os feldolgozási adatai szerint a vasárnapi szavazás eredménye a következő:
Az állandó választási névjegyzéken szereplő szavazópolgárok száma: 18.219.749
Szavazott: 5.911.232, 32,44%
Érvényes szavazatok száma: 5.556.005
1. PSD-UNPR-PC Választási Szövetség – 37,60%
2. Nemzeti Liberális Párt (PNL) – 15%
3. Demokrata-Liberális Párt (PDL) – 12,23%
4. Diaconu Mircea független jelölt – 6,81%
5. RMDSZ – 6,30%
6. Népi Mozgalom Pártja (PMP) – 6,21%
A választáson részt vevő többi politikai alakulat vagy független jelölt nem érte el az 5%-os választási küszöböt.
Végleges Maros megyei adatok
Az állandó választási névjegyzéken szereplő választópolgárok száma: 481.981
Szavazási részvétel: 148.568 (30,82%)
Érvényes szavazatok száma: 141.794 (95,44%)
Az adatok 100 százalékos feldolgozása utáni eredmények:
1. RMDSZ – 57.082 szavazat, 40,25%
2. PSD-UNPR-PC – 29.411 szavazat, 20,74%
3. Nemzeti Liberális Párt (PNL) – 16.184 szavazat, 11,39%
4. Demokrata-Liberális Párt (PDL) – 11.544 szavazat, 8,14%
5. Mircea Diaconu – 4,26%
6. Népi Mozgalom Pártja (PMP) – 4.630 szavazat, 3,2%
7. Egyéb: 12,9%
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)