udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
6943
találat
lapozás: 1-30 ... 2731-2760 | 2761-2790 | 2791-2820 ... 6931-6943
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2014. június 4.
Nyitott kapuk a kolozsvári unitáriusoknál
Kolozsvár a Magyar Unitárius Egyház bölcsője. Itt született egyházalapító és vértanú püspökünk, Dávid Ferenc. A 16. században az unitáriusokat kolozsvári vallás néven emlegették. A magyar unitarizmus és a Kincses Város elválaszthatatlanok egymástól. A Magyar Unitárius Egyház tagjai az egyház 445 éves történelme folyamán megannyi szellemi és közösségi értéket alkottak, melyekre büszkék lehetnek mind a mai unitáriusok, mind a más felekezetű kolozsvári polgártársaink.
Az unitárius értékek felmutatása céljából tavaly szeptemberben nagyszabású rendezvénysorozatot szerveztek a kolozsvári unitáriusok, amelynek a Nyitott kapuk a kolozsvári unitáriusoknál nevet adták. Programjaik kedvező fogadtatása arra buzdította a szervezőket, hogy idén is megszervezzék e rendezvénysorozatot. A június 11–15. közötti napokra időzítve, a tavalyihoz hasonló lelkesedéssel állították össze programjaikat, amelyek között – remélik – mindenki talál a maga számára érdekeset.
Az idei rendezvény központi témája a zene. Minden nap, kicsik és nagyok egyaránt, a zenével, annak szépségével, fontosságával és értékével ismerkedhetnek meg. A zenés lehetőségek, koncertek, előadások mellett, a szervezők más jellegű programokat is előkészítettek, annak érdekében, hogy valóban válogatni lehessen közöttük. Idén is várják mindazokat, akik a Dávid Ferenc utcában sétálnak, hogy kapcsolódjanak be az unitárius utca tevékenységeibe, vagy térjenek be a templomba, kicsit elcsendesedni napközben.
A programok mindenki számára nyitottak – felekezeti és nemzeti hovatartozástól függetlenül!
Program Nulladik nap, kedd, június 10.:
18.00: Vadrózsák népdaléneklő vetélkedő. Helyszín: a János Zsigmond Unitárius Kollégium Orpheusz terme.
Vadrózsák népdaléneklő vetélkedő
Sorozatindítás szándékával engedjük útjára a Vadrózsák népdaléneklő vetélkedőt, amelynek célja a népi énekhagyományunk ápolása mellett a tehetségkutatás és -támogatás. Idén a vetélkedni szándékozó gyerekek három korcsoportban léphetnek fel (I-IV., V-VIII., IX-XII. osztályosok), egy-egy szabadon választott népdallal. A fellépők számára a népviselet ajánlott, de nem kötelező.
Szerda június 11.:
18.00: Nyitóünnepély: A köszöntőbeszédek után kórustalálkozóra kerül sor. Helyszín: a belvárosi unitárius templom.
18.30: Kórustalálkozó: Fellépnek: a Houston-i (Amerikai Egyesült Államok) unitárius-univerzalista gyülekezet kórusa, a Guttmann Mihály Pedagógus kórus, az Alsófelsőszentmihályi Vegyeskar, valamint a János Zsigmond Unitárius Kollégium két kórusa.
20.00: Szeretetvendégség a templom udvarán (rossz idő esetén a JZSUK tornatermében). 20.00: The Score Band együttes koncertje a Culina nostra bisztró teraszán.
Csütörtök, június 12.:
12.00: Unitárius utca programjai: Utcafoglaló: Bolhapiac könyvekkel, before I die, fotókiállítás, arcfestés, játékok, élő zene, nyeremények és még sok más érdekesség 17.00: Gyermekfoglalkozások az Unitárius Óvodában: hangszerkészítés, különböző zenés illetve zene témájú játékok. Helyszín: Unitárius Óvoda (Kossuth Lajos / 1989. Dec. 21. sugárút, 9. szám).
17.00: Az InstruMentor Egyesület tanévzáró hangversenye. Helyszín: Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség tanácsterme (Brassai Sámuel utca 6. szám.)
18.00: Zenelét. Vannak olyan emberek, akik egész életüket a zene bűvöletében élik meg. Gyermekkoruktól kezdve hangolják magukat arra, hogy egyre tisztábban, egyre szebben szólaltassák meg a Hangot. Rendezvényünk keretében a Zenész jelképes életét szeretnénk végigjárni, kezdve a még bizonytalan első próbálkozásoktól, a beérett, letisztázott hangokig. Különböző korú mestereket hívtunk meg, akik korról-korra, életszakaszról életszakaszra lépve vezetnek minket végig, saját példájuk által mutatva fel a zenész életét. Rendezvényünk a legkisebb, elemista diákzenészek előadásával kezdődik, majd lassan haladunk idősebb mesterek felé. Helyszín: a Magyar Unitárius Egyház Dávid Ferenc imaterme (Kossuth Lajos / 1989. December 21. sugárút 9. szám). 20.00-: Borkóstoló a Culina nostra bisztróban.
Péntek, június 13.:
12.00: Unitárius utca programjai: Gyere ki az utcára!: Gyere ki, akárcsak gyerekkorodban, és játssz velünk! Lesz foci, lábtenisz, ping-pong, kézilabda, tollas, ugrálás, szaladás, jókedv, móka. Ha elfáradnál, kikerül a szelet zsíroskenyér is, mint annak idején.
17.00: Erdély unitárius pantheonja. Séta a Házsongárdi temetőben. Vezető: Korodi Alpár, a János Zsigmond Unitárius Kollégium történelemtanára. Találkozás a temető bejáratánál. 17.00: Zsíroskenyeres találkozó a templom udvarán: családos áhítat, gyermekjátékok, beszélgetési, ismerkedési lehetőség kicsiknek és nagyoknak. Helyszín: a belvárosi unitárius templom udvara. 18.00: Idős és ifjú Fekete Zsolt festmény- és fényképkiállításának megnyitója. A kiállítást megnyitja Miklósi Dénes az Andrei Mureanu Képzőművészeti Egyetem tanára. A megnyitón közreműködik: Koros-Fekete Fanni (hegedű). Helyszín: Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség tanácsterme (Brassai Sámuel utca 6. szám.)
19.00: Voices of silence búcsúkoncert a JZSUK udvarán.
Szombat, június 14.:
12.00: Unitárius utca programjai: Street art, avagy művészet az utcában!: Az unitárius utca ezen a napon a szó legszorosabb értelmében lesz a művészetek találkozó helye. Kolozsvár egyik legkisebb utcájában találkozik ezen a napok a zene, ének, tánc, színház, grafika, karikatúra, tetoválás, kézművesség, kézügyesség, alkotás és fantázia.
12.00: Előadás: Solymosi Zsolt: Pete Seeger és az unitárius folk. Helyszín: Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség tanácsterme (Brassai Sámuel utca 6. szám.)
13.00: Szabad Szeminárium a Szentírásról. Előadó: Rácz Norbert Helyszín: Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség tanácsterme (Brassai Sámuel utca 6. szám.)
15.00: Nyári vásár a János Zsigmond Unitárius Kollégium udvarán. 17.00: Kolozsvár unitárius szemmel, városséta: a találkozás helyszíne: Óvár, Barátok temploma előtt. A séta során érintjük városunk unitárius érdekeltségű épületeit, azokat a portákat, ahol elöljáróink alkottak, tevékenykedtek egyházunk és magyar közösségünk javára.
18.00: Előadás: dr. Kovács Sándor: A régi unitárius graduálok. Helyszín: Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség tanácsterme (Brassai Sámuel utca 6. szám.) 19.00: Néptánctalálkozó, majd táncház a János Zsigmond Unitárius Kollégium udvarán.
Nyári VásárNap címmel kirakodóvásárra kerül sor. A rendezvényen a gyerekek saját készítésű tárgyaikat mutatják be és árusítják. Változatos kézműves foglalkozások mellett hagyományos vásári hangulattal, néptánc-tanítással és sok más meglepetéssel várjuk azokat a gyerekeket és szüleiket, akik néhány vidám órát szeretnének ebben a közösségben eltölteni.
Vasárnap, június 15.:
11.00: Istentisztelet a belvárosi unitárius templomban. Utána közös ebéd az iskola udvarán, vagy a tornateremben. 18.00: Daltutajok előadás a János Zsigmond Unitárius Kollégium Felvinczi György dísztermében, záróünnepség. unitarius.org. Erdély.ma2014. június 4.
Összetartozunk? Összetartoznánk!
Több tízéves érettségi találkozón újra összejön az egykori osztály legtöbb tagja. Néhány óra múltán aztán összeölelkezik a jelenleg Amerikában, Angliában, Spanyolországban, Németországban és Magyarországon élő székely, s könnyes szemmel énekeli – énekli?, dehogy, ordítja: Ott, ahol zúg az a négy folyó, ott, ahol szenvedni jó…
Aztán a következő sorok már szinte önkívületbe kergetik a kesergőket: Erdély (néhol Kárpát) szent bércére zúgva száll, visszaszáll a magyar turulmadár.
Sírva vigad a magyar – mondhatnánk. Egyáltalán van olyan hely a világon, ahol jó szenvedni?! Vagy ez magyar sajátosság? Persze, itthon, véráztatta szülőföldünkön, jöhet a válasz. Minél távolabb él valaki, annál vehemensebben kiáltja: ki kell állni a Hargitára, meg kell védeni e szent helyet, Székelyföldet, Erdélyt. S hasonló lehet a helyzet a jelenleg nyolc országba szétosztott magyarság körében. A felvidéki siratja Dévényt és Nyitrát, a kárpátaljai Vereckét és Munkácsot, a délvidéki Zimonyt és Nándorfehérvárt. Az erdélyi meg Kolozsvárt, a székely Marosvásárhelyt. S mindannyian átkozzák Trianont.
Meglehet, ennek a pesszimista felhangú kesergésnek kívánt véget vetni a magyar kormány, amikor négy éve a hivatalosan trianoni békeszerződésnek nevezett, 1920-ban kelt okmány aláírásának dátumát, június 4-ét a magyar összetartozás napjává nyilvánította. Hát ne (csak) sírjon a magyar, hanem a huszadik század legnagyobb magyar tragédiájának napján merítsen erőt nyelvéből és kultúrájából, mutassa meg, képes a nemzeti megújulásra, elsősorban az összetartozás megélésére. Az összetartozást nem csak június 4-i szónoklatokban kell kinyilvánítanunk, azt valóban meg kell élnünk mindannyian, nyolc országba szétszórt nemzettársainkkal együtt. Úgy tűnik, legnehezebb dolgunk saját szomszédainkkal van: itthon marjuk egymást, szekerünket három-négyfelé húzzuk, azon versengünk, ki a nagyobb székely vagy magyar. Okuljunk egy igazán nagy székely-magyar, gróf Mikó Imre hagyatékából: viszálykodni, egyenetlenkedni nem szabad, mert ezzel romlásba sodorjuk nemzetünket.
Szekeres Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. június 4.
Nemzetem tragédiája
Franciaország korai, XVIII. század végi klasszicizáló építészetének, a XVI. Lajos-stílusnak több kiváló mestere volt, elsősorban Gabriel Jacques-Ange, aki a Versailles melletti Kis Trianont, a párizsi Place de la Concorde kétoszlopos, előkelő hangulatú palotahomlokzatát s a versailles-i kastély két udvari szárnyát építette.
A szép kort megélt híres francia szaktekintély, feltételezem, még álmában sem gondolta volna, hogy holta után százharmincnyolc esztendővel több híres-neves munkája közül a Kis Trianon lesz a legközismertebb, a leghírhedtebb. Igaz, hogy a Trianon ezerszer elátkozott politikai fogalomként került magyar szókincsünkbe, mert ebben az épületben, a Kis Trianonban íratták alá a békediktátumot a vesztes Magyarországgal. Aligha találunk példát az emberiség történetében arra, hogy egy országot és népet olyan kegyetlen békeszerződéssel sújtottak volna, mint Magyarországot az I. világháború befejeztével. Az ezeréves ősi föld kétharmad részét szabad zsákmányul dobták kapzsi szomszédainknak. 1920. június 4-én Magyarország elveszítette területének 67,8 százalékát, népességének 59 százalékát, 20 886 487 lakosából idegen uralom alá került 13 287 241 lélek. „Vesszen Trianon” – égre emelt fejjel kiáltották apáink, nagyapáink a fájdalmas és istentelen büntetés súlyos terhétől szenvedve a két világháború között. Sajnos, Trianon nem veszett el! Terhét, átkát ma is, a szörnyű csonkítás utáni 94. esztendőben is szenvedik az anyaország testéről leválasztott magyar lelkek leszármazottjai! Hálószobánk falán történelmi háttérbe ágyazott keretben, fejünk felett a Himnusz és a Szózat. Mellettük lakkozott fatáblán, művészi betűkkel beégetve Felvidék „elszakadt leánya”, Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna pályázatnyertes Hiszekegye: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában: / Hiszek egy isteni örök igazságban, / Hiszek Magyarország feltámadásában...”
Ferenczy L. Tibor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. június 4.
Együvé tartozunk (A Nemzeti Összetartozás Napja )
Trianon vad kegyetlenséggel, bosszúsággal, rosszindulattal darabolta fel anyaországunkat, és szórta szét nemzetünket.
Azóta a tenyérnyire összezsugorított anyaföld igyekszik összetartani az árnyékába került, s ott meghúzódott nemzet részeit. Nem könnyű feladat. Őseink nem az égből jöttek, nem hoztak magukkal angyali ajándékokat, csak az istenadta tehetséget, rátermettséget, észjárást hozták magukkal, s ha élni akartak a történelem viharaiban, boldogok lenni, akkor megteremtették, megalkották maguknak a boldogulás eszközeit, megkeresték s megtalálták a módját annak, hogy megőrizhessék elődeik hagyományait, azokat új és új elemekkel gazdagítsák. A tudományok terén például olyan nevezetességeket sorakoztattak fel, mint a „svéd” Bárány Róbert orvos, az „angol” Gábor Dénes fizikus, az „amerikai” Békésy György fizikus, Hevesy György kémikus, Szilárd Leó fizikus, Teller Ede atomfizikus, Oláh György kémikus, Neumann János matematikus, Wigner Jenő fizikus, az erdélyi Bolyai János és Farkas matematikus, az anyaországi Szent-Györgyi Albert orvos, biokémikus...; a művészetek világában: Liszt Ferenc, Kodály Zoltán, Erkel Ferenc, a nagyszentmiklósi Bartók Béla, a márkosfalvi Barabás Miklós...; az irodalom területén: Ady Endre, Arany János, Petőfi Sándor, József Attila, Tamási Áron, Benedek Elek... Hogy csak néhány nevet említsünk a hosszú névsorból... És végül jöjjön a sport, melynek nagyjai beírták nevüket a „halhatatlanok”, az örökké élő legendák névsorába: Hajós Alfréd, Gerevich Aladár, Rejtő Ildikó, Gyarmati Dezső, Székely Éva, Egerszegi Krisztina, Darnyi Tamás, Kubala László, Bozsik József, Puskás Ferenc... az erdélyiek közül: Balázs Jolán, Jencsik Katalin, Orbán Olga, Bölöni László, Pecsovszky József, a zágoni Szabó Katalin, a teleki Nagy Irén, az imecsfalvi Kicsid Gábor, a baróti Derzsi Ede... Valamennyien a magyar nemzet tagjai, függetlenül attól, hogy hol éltek, élnek, milyen ország színeiben léptek küzdőtérre. Csak a testük viselte az illető ország címeres mezét, a lelkük mélyén valamennyien magyarul éreztek, szívük magyarul dobogott, hiszen a vér, mely ereikben csörgedezett, csörgedezik, soha nem változott vízzé, s nem változik ma sem. Igen, a magyar nemzet tagjai ők. Éppen ezért kötelességünknek érezzük megőrizni s feleleveníteni világraszóló győzelmeik, tetteik emlékét, s ily módon is példát szolgáltassunk gyermekeinknek, fiainknak, leányainknak. És még valami: jó, ha tudják, mi, magyarok együtt jöttünk a Kárpát-medencébe, s bár külön-külön élünk, mégis együvé tartozunk!
Áros Károly. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. június 4.
Szájzár a vágyainkra
Némaságra ítélne egy szocdem honatya. Törvénykezdeményezésében öt évig terjedő börtönnel sújtana minket, a kegyetlen hódítókat – ahogy "kedveskedve" becézget bennünket a helyi román lap –, ha netán arra vetemednénk, hogy évezredes ittlétünk jogán autonómiát követelve utcára vonulnánk. De főbenjáró bűnnek számítana erről vitaestet tartani, vagy netán a székely jelképeket nyilvános térben megjeleníteni. A nemzetvédő képviselő elkorcsosult agyszüleményére sokan csak legyintenek, mondván: nincs mögötte párttámogatottság. Ami igaz, de mi már láttuk, hogy miből lesz a cserebogár. Ráadásul a parlamenti mocsárban olyan furcsa "szörnyek" teremnek, mint a zászlótörvény. Amely indíttatásában furcsamód egybecseng a fent említett szájzár-kezdeményezéssel. Mindkettő a Budapestről vezérelt magyarok szélsőséges kezdeményezéseit akarja visszaszorítani. Legalábbis ez derül ki Bogdan Diaconu – a legújabb kalodatörvény kiötlőjének nevét érdemes felírni a szégyentáblára – indoklásából. Egyébként ez a papi családból származó, nacionalista érzelmű bársonyszékkoptató belügyi egyetemen szerezte oklevelét, és megrögzött rendpárti. Ez utóbbival nem sok bajunk lenne, ha a velejéig korrupt politikustársaival kezdené a tisztogatást, és nem fosztana meg alapvető emberi jogunktól. A vélemény és szólásszabadságunktól. Miként is képzeli el, hogy az etnikai, nyelvi és kulturális sokszínűségében is egységes Erdély, amely közel százévnyi purifikálás után próbál önmagára találni, hagyja magát megfosztani vágyai szárnyalásától?! Számtalan nacionalista cunami söpört végig e tájon, melyek háborúban és békeévekben törték-zúzták az etnikai sokszínűségében páratlan transzszilván világot. De a mi tudatunkból nem lehetett kitörölni. És most ezekben a napokban még fájóbb sebeket tépnek fel az ellenünk irányuló törvénykezdeményezések. Ma van a gyászos trianoni békediktátum aláírásának évfordulója, amelyben a magyarság harmada kisebbségi sorsba taszíttatott. Az akkori megrázkódtatást a mai napig képtelenek voltunk feldolgozni. Gyilkos vitákban, vádaskodó csatározásokban próbáltak, próbálnak megoldást találni népünk szellemi vezérei, de az önpusztításon kívül kevés eredménnyel. Mert a vágyott Trianon-revízió délibábját nehéz a közösség fennmaradását célzó alkupolitikával legyőzni. És mily irónia, hogy a legradikálisabb harcosok kerestek meleg fészket az anyaország, vagy a befogadó Nyugat védő karjaiban. Beszéljünk az autonómiáról, vitatkozzunk román partnereinkkel akár a független Erdélyről addig, amíg lehet. És ha mindezt a törvényi korlátozás miatt csak madárnyelven írhatjuk le, akkor is. Legfeljebb újra megtanulunk a sorok közt olvasni. De vágyainkat nem lehet lakat alatt tartani.
Karácsonyi Zsigmond. Népújság (Marosvásárhely)2014. június 4.
A nemzeti összetartozás napja
A magyar Országgyűlés 2010. május 31-én a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés aláírásának napját, június 4- ét. Az erről szóló törvény kimondta: "a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme".
A béke feltételeit a magyarok részvétele nélkül határozták meg az 1919-20-as párizsi békekonferencián, amelyen a győztes nagyhatalmak Európa új rendjéről döntöttek. Apponyi Albert, a magyar küldöttség vezetője csak 1920. január 16-án fejthette ki a magyar álláspontot, dokumentumok és térképek segítségével mutatva be a népességföldrajzi helyzetet, történelmi és jogi érveket is hangoztatva – teljesen hatástalanul. A békefeltételeket 1920 májusában adták át a magyar delegációnak, amely ezeket elolvasva lemondott. A szerződést ezután Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és megbízott 1920. június 4-én látta el kézjegyével a versailles-i Nagy Trianon kastélyban, a tiltakozás gesztusaként Benárd állva. Az aláírás percében Magyarországon megkondultak a harangok, tíz percre leállt a közlekedés, bezártak az üzletek.
A 14 részből, 364 cikkből és több függelékből álló szerződés első része a Nemzetek Szövetségének (Nép- szövetség) Egyezségokmányát tartalmazta, amely minden békeegyezményben helyet kapott. A békediktátum kimondta az ország függetlenségét, meghatározta határait, és megtiltotta, hogy a Népszövetség engedélye nélkül bárkivel államszövetségre lépjen. A magyar haderő létszámát 35 ezer főben maximálták, megtiltották az általános hadkötelezettséget és a nehézfegyverzet tartását, korlátozták a fegyvergyártást. Az országnak 1921. május 1- jétől 30 éven át jóvátételt kellett fizetnie az általa okozott háborús károkért (ennek összegét később határozták meg), zálogul lekötötték az állam minden vagyonát és bevételét. A nemzetközi kereskedelemben Magyarországnak meg kellett adnia a győztes hatalmak számára a legnagyobb kedvezményt. A békeszerződés betartását nemzetközi katonai ellenőrző bizottság felügyelte.
A szerződés kimondta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, ennek következményeként Magyarország (Horvátország nélküli) területét 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették. A Felvidék, a Kisalföld északi fele és a Kárpátalja Csehszlovákiához, Erdély, az Alföld keleti pereme és Kelet-Bánát Romániához, Horvátország, Bácska, Nyugat- Bánát, Zala megye nyugati pereme, a Muraköz és a baranyai háromszög a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, Nyugat-Magyarország egy sávja Ausztriához került, Lengyelország pedig északon Szepes és Árva megyéből kapott területeket. Végeredményben a magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát. A trianoni szerződés az etnikai állapotokat, az 1910-es népszámlálási adatokat sem vette figyelembe, így mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság harmada került az új határokon túlra, fele összefüggő tömbben a határok mentén. A békeszerződés a kisebbségek jogaira vonatkozóan is tartalmazott előírásokat: ezek szerint az ország lakosait egyenlő jogok illetik meg nemzetiségi, faji, vallási hovatartozásuktól függetlenül, a törvény előtt egyenlő bánásmódban kell részesíteni őket és biztosítani kulturális, vallási életük zavartalanságát.
A magyar nemzetgyűlés 1920. november 15-én ratifikálta, s 1921. július 26-án, a XXXIII. törvénycikkel hirdette ki a békeszerződést. Az 1921. december 14-16-ai népszavazás nyomán Sopron és környéke az ország része maradt, északon pedig Somoskő és környéke (kivéve a somoskőújfalui várat) 1923-ban tért vissza.
A trianoni döntés sokkolta a magyar társadalmat, a két világháború közötti években az ország meghatározó külpolitikai célja lett Trianon revíziója. Magyarország az 1938-as első bécsi döntéssel visszakapta Szlovákia csaknem kizárólag magyarok lakta déli részét, 1939- ben Kárpátalját, 1940-ben a második bécsi döntés révén Észak-Erdélyt és a Székelyföldet, Jugoszlávia 1941-es német megszállása után visszakerült a Délvidék is. A területgyarapodások nyomán Magyarország Trianonban megállapított területe csaknem kétszeresére nőtt, a Kárpát-medencében élő magyarság túlnyomó része ismét a határok közé került, ám ennek ára a háborúban való részvétel volt a náci Németország oldalán.
A második világháború után, 1947. február 10-én aláírt újabb párizsi béke lényegében a trianoni határokat állította vissza, semmisnek nyilvánítva a két világháború közötti területi változásokat, sőt Csehszlovákia megkapott még három, Pozsony környéki falut a Duna jobb partján. Népújság (Marosvásárhely)2014. június 4.
Az RMDSZ és az MKP szoros együttműködést tervez az EP- ben
Az RMDSZ és a felvidéki Magyar Közösség Pártjának küldöttsége az európai parlamenti együttműködésről egyeztetett Brüsszelben. A keddi találkozón az MKP részéről Berényi József elnök, Csáky Pál megválasztott európai parlamenti képviselő és Lancz Attila nemzetközi titkár, míg az RMDSZ részéről Winkler Gyula és Sógor Csaba európai parlamenti képviselők és Vincze Lóránt külügyi titkár, a FUEN alelnöke vett részt.
Kiértékelve az EP-választások eredményét, elhangzott, hogy Felvidéken és Erdélyben is a mozgósítás egyik fontos eleme volt Kelemen Hunor szövetségi elnök és Berényi József elnök közös, szavazásra buzdító nyilatkozata. A megbeszélésen egyetértettek abban is, hogy a korábbi gyakorlathoz hasonlóan az EP következő mandátumában is szoros együttműködésre van szükség a magyar közösségek európai képviselői között. A felek megállapították: "mindannyiunk számára egyaránt fontos, hogy a nemzeti ügyekben folytassuk az előző időszak eredményes munkáját, a Kárpát-medencei partnerség jegyében közösen kell dolgoznunk ahhoz, hogy nemzeti közösségünk európai jogérvényesítése sikeres legyen".
Az RMDSZ és az MKP ugyanakkor továbbra is szorosan együtt kíván működni az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójával (FUEN), hiszen úgy vélik: a kisebbségi szolidaritás fenntartása a magyar közösségek érdekérvényesítését is erősíti. "A FUEN biztos szövetséges az erdélyi és felvidéki autonómiatörekvések támogatásában, az európai nyilvánosság előtti megismertetésben" – fogalmazott ennek kapcsán Vincze Lóránt, a FUEN alelnöke.
Az RMDSZ és az MKP brüsszeli találkozójára az Európai Néppárt kétnapos politikai közgyűlése szolgáltatott alkalmat. Az EPP vezető testülete hétfő délutáni és kedd délelőtti ülésének legfontosabb napirendi pontja az európai választások eredményének értékelése volt. Az elemzésen elhangzott, hogy az Európai Néppárt nyertese az EP választásnak, de az előző időszakhoz képest 53 képviselővel kisebb frakcióval vág neki a következő mandátumnak. A vita során körvonalazódott vélemény szerint a populista és Európa-ellenes EP-képviselők számának gyarapodása aggasztó, ezért az EP-ben az EU jövőjében bízó politikai csoportok szoros együttműködésére van szükség. Népújság (Marosvásárhely)2014. június 4.
Nincs harmadik út!
Ez év április 18-án felhívással fordultunk a székely önkormányzatokhoz és a székely emberekhez a székely zászló védelmében. A felhívásra okot az a súlyosan diszkriminatív törvénytervezet adott, amely zászlótörvényként vált hírhedtté, és amelynek egyetlen célja a székely zászló szabad használatának korlátozása. A felhíváshoz nem fűzött megjegyzést egyetlen, a zászlótörvény előkészítéséért felelős képviselő sem, de hallgatott a magyarság minden parlamenti képviselője is. Időközben a törvény halad előre a maga útján az elfogadás felé. A napokban pozitív véleményezést adott róla a parlament törvényhozási tanácsa, mi több, néhány módosító indítványt is tett, többek között a büntetések pontosítását kérte.
Emlékezzünk meg arról, hogy Spanyolországban Franco tábornok 1936-ban tiltotta be a baszk zászlót, és annak nyilvános használata 1977-ig tilos volt. A párhuzamot azért sem lehet túlzásnak nevezni, mert Marosvásárhelyen például 2013-ban a Securitate volt tisztje – ma is hatalommal felruházott köztisztviselő – rótt ki jogtalan, megfélemlítő szándékú büntetést a székely zászló használatáért. Az alapvető emberi jogokat sértő intézkedések, a magyarellenes törvénytervezetek világosan jelzik: az a veszély fenyeget, hogy Románia lassan visszacsúszik abba az embertelen rendszerbe, amelyből a volt kommunista államok közül utolsóként szabadult ki.
Ilyen körülmények között hívjuk fel a figyelmet arra, hogy nemzetközi fórumok, a nemzetközi közösség gyakran azért hárítja el a fellépést a romániai magyarellenes megnyilvánulások ügyében, mert az RMDSZ jelenlétét a román törvényhozásban és a végrehajtó hatalomban elegendő garanciának tekinti jogaink megvédésére. Példaként lehet felhozni a kanadai kormány válaszát arra a beadványra, amelyben kanadai állampolgá-rok a romániai jogsértésekre hívják fel a figyelmet. A kanadai kormány illetékese március 26-án kelt válaszában kiemeli: Románia tiszteletben tartja a kisebbségi jogokat, és ennek egyik bizonyítéka, hogy huszonhárom éve jelen van az RMDSZ a kormányban.
Ilyen körülmények között az RMDSZ két dolgot tehet. Vagy megállítja Románia kormányának magyarellenes hadviselését, és a diktatúrát felidéző törvénytervezeteket leállítja, vagy tájékoztatja hivatalosan is a nemzetközi szervezeteket, az EU tagállamait, valamint az Egyesült Államok és Kanada kormányát, a világ közvéleményét, hogy 5%-os jelenléte a hatalomban nem elegendő a drámai és fenyegető folyamatok megállítására, és ő maga kéri a nemzetközi közösség segítségét a romániai magyarság és a demokrácia védelmében.
Nincs harmadik út.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. Népújság (Marosvásárhely)2014. június 4.
Összetartozás
Két éve döntött úgy a magyar országgyűlés, hogy június negyedike váljék a Nemzeti Összetartozás Napjává, amikor felidézzük a most kilencvennégy éve aláírt trianoni békediktátumot.
Ezzel nem a be nem gyógyult sebeink meddő nyalogatása a cél, hanem, hogy tudatosítsák az egész nemzetben azt, amit évtizedek során igyekeztek módszeresen kiirtani belőlünk: az ide-oda tologatott országhatároktól függetlenül valamennyi magyar a Kárpát-medencében és azon kívül is ugyanazon nemzet tagja.
Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár)2014. június 4.
Először van magyar elnöke a Kolozs Megyei Tanácsnak
Román pártérdekek, háttéralkuk miatt esett rá a választás
Néhány napja még kevesen mertek volna arra fogadni, hogy a Kolozs Megyei Tanács két alelnöke, az RMDSZ-es Vákár István és a PSD-s Ioan Oleleu közül a többi tanácsos az előbbit fogja megválasztani az önkormányzat új – igaz, csak ideiglenes – elnökének.
Mégis, megtörtént a csoda: a tanácsban jelen lévő román pártok közötti feszült helyzet és a körvonalazódó új, de még nem teljesen kidolgozott szövetkezések eredményeképp tegnap elsöprő szavazattöbbséggel „nyert” Vákár, aki a választási eredményt kommentálva úgy vélekedett, hogy képviselő kollégái jobban tartanak az országos szinten kormányon levő Szociáldemokrata Párttól, mint „a magyaroktól”. Elnöksége amolyan pünkösdi királyság is lehet, de akár több hónapon keresztül, az időközi választásokig is vezetheti a tanácsot. Tény, hogy a magyar berkekben is megbízhatóságáról, szavahihetőségéről ismert politikus az első magyar, aki a Kolozs Megyei Tanács élére kerül. Szabadság (Kolozsvár)2014. június 4.
Magyar állami kitüntetéseket adtak át
Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa magyar állami kitüntetéseket adott át tegnap Hantz-Lám Irén pedagógusnak (Magyar Érdemrend Lovagkeresztje), Lőrincz Lehel szobrászművésznek (post mortem, Magyar Érdemrend Tisztikeresztje), Szabó Bálint György egyetemi tanárnak (Magyar Érdemrend Tisztikeresztje), valamint Tóthfalussy Veress Éva biológusnak (Magyar Arany Érdemkereszt).
A kitüntetetteket és a Ferences rendi kolostor refektóriumában megtartott ünnepségre érkezett vendégeket Magdó János főkonzul köszöntötte, és elmondta, hogy a négy kitüntetés odaítéléséről már márciusban döntött Áder János államelnök, majd a Himnusz eléneklése után Magdó felolvasta az idevágó elnöki határozatot. A kitüntetetteket Egyed Emese, Németh Júlia, Csávossy György illetve Gutmann Szabolcs laudálta. Szabadság (Kolozsvár)2014. június 4.
Száz éve született Nagy Ödön néprajzi gyűjtő
A változó politikai körülmények között válságba került szórványközösségek megmaradásáért a lelkészek fontos szerepet vállaltak. Nagy Ödön református lelkész Sajóudvarhelyen született (akkor Szamos, ma Beszterce-Naszód megye) 1914. május 31-én. A középiskolát Marosvásárhelyen végezte a Református Kollégiumban, ahova 1925 őszén került. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári egyetem bölcsészkarán, magyar–latin–szociológia szakon, majd két év után a Református Teológián folytatta. 1937-ben szerzett oklevelet.
Kutatási területe az egyházi ünnepekhez fűződő népszokások, falusi hagyományok gyűjtése.
A változó politikai körülmények között válságba került szórványközösségek megmaradásáért a lelkészek fontos szerepet vállaltak. Nagy Ödön is szórványlelkész volt. 1995. szeptember 1-jén hunyt el Mezőfelén.
TATAI ORSOLYA
diaszporaalapitvany.ro/
Földes Károly missziós diákjaként, tanítványaként Erdélyben ő írt elsőként számottevő tanulmányt, elemzést a HITEL-ben a szórványkérdésről. Szórványnaplója, a tavaszi néphagyományokról szóló néprajzi gyűjteménye, több kéziratban maradt írása is kiadásra vár.
1990-ben, a nagy lelkesedések, hitek és remények idején mondta: „A szórványmunka utolsó percig helytállás egy süllyedő hajón! Örvendek, hogy te még ilyen optimista vagy: Hajdanán mi is ilyenek voltunk. De vésd eszedbe amit most mondok: meg kell tennünk mindent, de nincs megoldás. Ezek a szórványok mind el fognak tűnni, ez az asszimiláció törvénye.” Szabadság (Kolozsvár)2014. június 4.
Az űrlap alja
Az Egyesült Államokban misézett a váradi püspök
Hivatalos főpásztori látogatáson vesz részt az Amerikai Egyesült Államokbeli (USA) Passaic városban levő katolikus plébánián Böcskei László nagyváradi római katolikus megyés püspök, akit elkísért erre a pasztorációs útjára Vakon Zsolt püspökségi titkár is.
A New York közelében levő, Passaicban található a Szent István királyunk nevét viselő plébánia, mely a környéken lakó magyarok hitéletét hivatott biztosítani, ennek a vezetője Vas László plébános, aki hét esztendő óta gyakorolja lelkészi küldetését ott. A Szent István plébánián azonban nem csupán a hitgyakorlat biztosított a környék magyar ajkú polgárainak, hanem az anyanyelv gyakorlása, a magyar közösség egybetartása is, illetve itt található egy, a fiatalok anyanyelvi oktatását biztosító szombati iskola. Vas László atya azonban nemcsak magyar, hanem angol nyelven is végzi papi teendőit a plébánián.
A váradi megyés püspök amerikai látogatása alatt több programon vett eddig részt, így többek között találkozott a patersoni megyéspüspökkel, Arthur Serratellivel is. Június elsején Böcskei László misét celebrált a Szent István plébániatemplomban, majd találkozott a helyi magyar közösség tagjaival. Reggeli Újság (Nagyvárad)2014. június 4.
Az űrlap alja
Előállították a tüntetőket
Az űrlap alja
Hetek óta téma Váradon az, hogy a volt Olaszi temető helyén létesített parkot a város önkormányzata Mihai Viteazul egykori havasalföldi vajdáról akarja elnevezni, s a tervek szerint a néhai uralkodót ábrázoló (jelenleg a Szent László téren álló) lovas szobrot is oda akarják átvinni.
A váradi magyarok zöme azonban úgy véli, a pár éve felszámolt régi magyar temetkezési helynek meg kellene hagyni eredeti nevét, utalva ezzel arra, hogy a jelenlegi park egy olyan sírkert felett húzódik, ahol több évszázadig egykori váradi magyarok sírjai domborultak. Mihály vajdának történelmi szempontból nem sok köze van ugyanis sem a régi Váradhoz, sem a volt magyar temetőhöz. Erre igyekezett felhívni a figyelmet az a kéttucatnyi váradi magyar, akik az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) váradi szervezetének felhívására vasárnap este pár perces villámcsődületet tartottak az egyik kápolna előtt. A villámcsődület részvevőinél három kartonlapokra festett felirat is volt, melyekben felhívják a figyelmet arra, hogy a váradi magyaroknak joguk van a magyar nevek használatához, és ahhoz is, hogy a régi magyar temetőt ne román fejedelmekről nevezzék el.
A demonstráció csendben, civilizáltan le is zajlott, eleinte mindössze egy rendőr jelent meg, aki videokamerával felvételt készített az eseményekről. Semmilyen szónoklat, hangoskodás nem volt a villámcsődület ideje alatt. Mikor az emberek szétszéledtek, és a sajtósok is elmentek onnan, csendőrök kerültek elő, akik felszólították az EMI-seket, hogy igazolják magukat, majd előállították a fiatalokat. A Reggeli Újság munkatársát a park kapujában érte utol egy váradi magyar ember, és szólt, hogy a fiatalokat elvitték a közeli templom mellett leparkolt csendőrségi autókhoz. Így mentünk vissza oda, ahol valóban, éppen a feliratokat kobozták el a csendőrök. Kérdésünkre az akciót koordináló csendőrtiszt elmondta, az EMI-sek nem kértek engedélyt a tüntetésre, holott a 60/1990-es törvény szerint olyan esetekben, amikor transzparenssel demonstrál egy csoport, engedélyt kell kérni az esemény előtt három nappal a polgármesteri hivataltól, 48 órával pedig a csendőrségtől. Joguk van tüntetni, jelentette ki a tiszt, azonban máskor kérjenek ehhez engedélyt. Azt is megtudtuk, egy feljelentés alapján szálltak ki a helyszínre. A feliratokat a csendőrség elkobozta, majd udvariasan kezet fogtak a fiatalokkal, akik elhagyták a park területét.
Kérdésünkre Molnár Csongor, az EMI váradi vezetője elmondta, az esemény nyilvánosan nem lett meghirdetve, így szerintük nem is számít tüntetésnek. Mivel semmilyen rendbontás, egyetlen szó sem hangzott el a tiltakozás ideje alatt, így nem értik a hatóságok közbelépését. Amúgy pár héttel ezelőtt a városközpont egyik legforgalmasabb helyén, az EMI székház előtt RMDSZ-es politikus szervezte tiltakozás zajlott egy magyarországi párt (a Jobbik – szerk. megj.) ellen, mondta Molnár, azonban érdekes módon akkor senki nem tett feljelentést, és a csendőrök sem léptek közbe. Érdekes ez, mert figyelembe véve pont azt a törvényt, amire most hivatkoztak, annak a villámcsődületnek sem lehetet semmilyen engedélye, ugyanis három nappal előtte még maguk az EMI-sek sem tudták, hogy ott sajtótájékoztatót tartanak majd magyarországi politikusok.
Értesüléseink szerint az előállított fiatalok írásbeli figyelmeztetést kapnak rendbontás miatt.
Szőke Mária. Reggeli Újság (Nagyvárad)2014. június 4.
Európa Tanács: hol a kisebbségi törvény?
Hiányolja a kisebbségi törvényt és keményen bírálja Romániát a romákkal szembeni bánásmód miatt egy, az Európa Tanács (ET) által kedden reggel kiadott jelentés.
Az ET rasszizmus- és intoleranciaellenes bizottsága (ECRI) által kiadott, nem kötelező érvényű ajánlásokat megfogalmazó dokumentum felrója Bukarestnek, hogy még mindig nem sikerült elfogadni a kisebbségek jogállását szabályozó törvényt, és azt is negatívumként említi, hogy az 5 százalékos küszöb akadályozza a kisebbségeket abban, hogy a többségéhez hasonló körülmények között válasszák meg képviselőiket.
Ugyancsak bírálja, hogy a rasszista alapú sértéseket nem bünteti a törvény, és nincs olyan intézmény, amely a Btk. rasszizmussal kapcsolatos cikkelyeibe ütköző megnyilvánulásokról gyűjtene adatokat.
A dokumentum a magyarságot is sérülékeny közösségek között említi. A magyaroknak szentelt fejezet – a Székelyföldet beolvasztó – közigazgatási átszervezési tervekre, és a székely zászló tiltására utal, majd felkéri a román hatóságokat, ne alkalmazzanak kettős mércét a nemzeti és regionális jelképek használata tekintetében.
Az ECRI-jelentés rámutat, hogy míg a székely zászló miatt a hatóságok beperelték a Hargita és Kovászna megyei önkormányzatokat, más megyék zavartalanul használhatják regionális jelképeiket, illetve a hatóságok védelmükbe vették azt az iskolás lányt, aki egy Kovászna megyei iskolában román nemzeti hajszalaggal tüntetett a magyar nemzeti ünnepen és emiatt fenyegetés érte.
Elítélik a Kolozsvári CFR labdarúgócsapat mérkőzésein az ellenfél szurkolók által hangoztatott magyarellenes rigmusokat. A strasbourgi szaktestület ezért az etnikai ellentétek következetes és diszkrimináció-menetes kezelését sürgeti.
Az ET szakértői bizottsága a kommunizmus idején államosított egyházi és (nemzeti/etnikai) közösségi ingatlanok visszaszolgáltatásának helyhatósági hátráltatását is szóvá teszi, rámutatva, hogy legutóbbi ECRI-jelentés óta a visszaigényelt kétezer ingatlanból csak 568-nak a helyzete rendeződött. A jelentés azt ajánlja: Bukarest központi koordinációval lendítse ki a restitúció ügyét a holtpontról.
A dokumentum szerint a romániai cigány közösség gyakran válik diszkrimináció vagy a méltóságát sértő kijelentések áldozatává a politikai osztály részéről. A politikusok ezen kijelentéseit a sajtó rendszerint nem bírálja, hanem átveszi – mutat rá dokumentum.
A jelentés készítői aggodalmukat fejezik ki egyes parlamenti képviselőik kezdeményezései miatt, akik az általuk benyújtott törvényjavaslatokban azt sugallják, hogy a romák és a bűnözés között közvetlen összefüggés van, és felróják e kisebbség tagjainak, hogy nem akarnak integrálódni.
A sajtó általában átveszi a romákkal szemben ellenséges álláspontokat, a tévé- és rádióadók pedig a sztereotípiák révén kedvezőtlen színben tüntetik fel a cigányokat, anélkül, hogy utána járna a konkrét eseteknek. A dokumentum arra is kitér, hogy a rasszizmus elleni jogszabályoknak „dinamikusabban” kellene érvényt szerezni, hogy ne maradjanak csupán írott malaszt.
A dokumentum ugyanakkor azt is elismeri, hogy az utolsó ilyen jelentés publikálása, 2006 eleje óta előrelépés is történt az ügyben. A rendőrség a roma kisebbség tagjai közül is toborzott tagokat, a közszolgálati televízió elkezdte a cigány kultúra ismertetését és az előítéletek elleni küzdelmet, az iskolákban pedig roma mediátorok jelentek meg.
Markó Attila, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi parlamenti képviselője a jelentés kapcsán kifejtette: az Európa Tanács által nemrég elfogadott Kalmár-jelentés után ez a dokumentum újabb bizonyítéka annak, hogy amit a romániai magyar közösség kér, az teljes mértékben összeegyeztethető az európai standardokkal és gyakorlattal.
„Az Európa Tanács osztja a magyar közösség véleményét, megérti és támogatja igényeit. Ilyen értelemben kifejezetten üdvözlendő, hogy az ECRI – korábbi jelentéseihez hasonlóan – most is határozottan kiáll az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatása mellett. Ennek a jelentősége azért is kiemelkedő, mert ezúttal például konkrétan megemlíti a Székely Mikó Kollégium ügyét, mint megoldatlan problémát” – hangsúlyozta Markó.
„Bár ezek a jelentések nem vonnak maguk után sem szankciókat, sem pedig a tagállamok részéről kötelező magatartást, mégis úgy értékeljük, hogy ez a dokumentum egyértelmű jelzéseket fogalmaz meg Románia irányába arra vonatkozóan, hogy még mindig vannak megoldatlan problémák” – tette hozzá.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)2014. június 4.
Erdély-szerte az összetartozást ünneplik
Erdély-szerte megemlékeznek szerdán a trianoni békeszerződés aláírásához kötődően a nemzeti összetartozás napjáról. Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szervezésében a Bolyai téri unitárius templom udvarán 17 órakor kezdődik az emlékünnepség, amelyen Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja és Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke is részt vesz.
Fellép a Református Kollégium vegyeskara, a megemlékezés után pedig az egyházközség tanácstermében Koltai Gábor Trianon című filmjét vetítik.
Sepsiszentgyörgyön 16 órától a Kőrösi Csoma Sándor és a Templom utca kereszteződésénél található téren tart megemlékezést a helyi önkormányzat és Magyarország Kulturális Központja – rossz idő esetén az eseményt a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron termében tartják. Délután fél 6-tól a Magyar Polgári Párt (MPP) rendezvényére várják az érdeklődőket az Erzsébet-parkban található székely zászló alatt.
Kirándulva emlékeznek a diákok
A Kárpát-medencei magyar középiskolásoknak kínál utazási lehetőséget a budapesti Rákóczi Szövetség hétvégén a nemzeti összetartozás napja alkalmából. Az idei programon a marosvásárhelyi Református Kollégium és a Bolyai Farkas Gimnázium összesen nyolcvan diákja is részt vesz: egy részük Egerbe, a többiek Debrecenbe látogatnak el.
A tanulók a péntektől vasárnapig zajló kiránduláson megemlékezésen vesznek részt, emellett városnézést, kapcsolatépítő és ismerkedő programokat szerveznek számukra.
Székelyudvarhelyen a Millenniumi emlékoszlop körüli téren tartandó, koszorúzással záródó megemlékezés szerda délután fél 5-kor kezdődik, szombaton pedig reggel 8-kor a főtérről indul a már hagyományos Trianon-napi kerékpárkörút. Farkaslakán 16 órára várják a megemlékezőket a Trianon-emlékműnél, ahol a felszólalások után a Tamási Áron Általános Iskola diákjai népdalokat, verseket adnak elő.
Csíkszeredában az EMI és a Minta ifjúsági szervezet tart emlékünnepséget: a résztvevők délután negyed ötkor gyülekeznek a Szabadság téren, majd együtt indulnak a központi parkban tartandó megemlékezésre.
Nagyváradon a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházának belső udvarán 17 órakor kezdődik az összetartozás napi rendezvény a Partiumi Magyar Művelődési Céh és az EMNT szervezésében. Emlékbeszédet mond Hermán M. János, a Partiumi Magyar Művelődési Céh hittudományi referense és Török Sándor, az EMNT Bihar megyei szervezetének elnöke, majd a résztvevők megkoszorúzzák a Trianon-emlékművet.
Az Országgyűlés 2010. május 31-én nyilvánította a trianoni békeszerződés aláírásának napját, június 4-ét, a nemzeti összetartozás napjává. Az erről szóló törvényben az Országgyűlés rögzítette, hogy kötelességének tekinti arra inteni a jelenlegi és a jövendő nemzedékeket, hogy a trianoni békeszerződés okozta nemzeti tragédiára mindörökké emlékezve, a más nemzeteknek okozott sérelmeket is számon tartva, s ezekből okulva, az elmúlt kilencven esztendő küzdelmeiben az összefogás példáiból, a nemzeti megújulás eredményeiből erőt merítve, a nemzeti összetartozás erősítésén munkálkodjanak. Krónika (Kolozsvár)2014. június 4.
Brüsszel mai Trianonja
Nézem magam előtt az öt világvallást. Szólok magamban ismét isteneinkhez, mint annyiszor. Mindenikben ott van a kegyelem, a türelem. És a megbocsátás. Halál, ha van most és ilyenkor közelemben, vagy a Gonosz, a rontás és elveszejtés esszenciája, mindig kétségeim vannak. Aki népem s egész nemzetem elveszejtésén, omlásán dolgozik hosszú idő óta, ott és akkor bennem nem fogamzik saját halálomra a megbocsátás.
Kis- és Nagy-Trianon erőszakos döntése a magyar nemzet ellen máig fájdalom, pusztulás, magyar Golgota minden áldott nap. Por és füst Szlovákia, Románia, Szerbia, Ukrajna, Horvátország egén, és abban a gyűlölet-légkörben él, növöget a gyermekünk, Trianon ükunokája. Voltak szerveződések, kötések és szakítások 94 év alatt, a gyűlölet alig sem lanyhult ez országokban, táplálta azt a sürgetés a magyarok elfogyása irányában.
Így igaz, emberek, mai szerveződések és mai gáncsok. Már nem mutathatunk az Európai Unió felé, mert annak nem fáj a legfrissebb demokrácia nem létező égisze alatt a magyarok csonka karja, félszegen még élő nyelve. És nem fáj Európának, a korcsnak a leégett erdélyi kultúra. Ha itt nem fáj művi román tengerben (ezt akarják) a magyar kultúra pusztítása, akkor egyaránt köphetünk Trianonra és a mai Brüsszelre.
Éhe vagyon a kenyérnek, a szónak. Kopog fagyos kezén gyermeknek a román pálca, kopog fagyos lábán a vékony cipőcske. Fut előlünk s nem előttünk a hitvány képviselői társulat, keményen s nagyon megfizetve, rettenetesen – hogy hallgasson! Feledje Trianont, az országveszejtőt, annak mai retteneteit. Ötven év alatt nem keres annyit egy pap, egy szakmunkás, mint azok ott a négy képviselői esztendő alatt.
Trianon él, éget, serkent bennünket cselekvésre, felülvigyázatra, mert mindenütt él az egy Isten s a remény öt világvallásban, 7 milliárd emberben. Ám ez a remény csak diderget, nem pólyál, csikorgat, s nem táplál. Ez a mai Brüsszel mai Trianonja.
Czegő Zoltán. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2014. június 4.
Nem siránkozni, hanem harcolni kell!
1920. június 4-én 16 óra 32 perckor a történelmi Magyarország településein felzúgtak a harangok. A magyar haza feldarabolását siratták, hiszen a Nagy-Trianon kastély folyosóján ekkor írták alá a világtörténelem legszégyenteljesebb és legigazságtalanabb békediktátumát, melynek értelmében az akkor 325 411 km² nagyságú és 20 886 487 fő lakossal rendelkező Magyar Királyság területének bő, népességének pedig szűk kétharmadát elveszítette.
Ezzel a számunkra gyászos mozzanattal vette kezdetét az erdélyi magyarság immár 94 éve tartó Golgota-járása is. Azon kívül ugyanis, hogy megkérdezése nélkül idegen fennhatóság alá került, kiforgatták vagyonából, betiltották anyanyelvét, elüldözték vagy börtönbe vetették vezetőit. Önálló szellemi, gazdasági és politikai életének felszámolásával, jövedelmi forrásainak megszüntetésével és kisajátításával, gyakorlatilag jobbágy sorsba kényszerítették, és így is bánnak vele azóta is gyarmatként kezelt szülőföldjén. Nem a véletlen műve tehát, hanem egy jól kigondolt és kivitelezett ördögi terv következménye, hogy az 1910-ben megejtett népszámlálás adatai szerint 1 662 000 fős erdélyi magyarság lélekszáma a növekedés helyett napjainkra másfél millió alá apadt.
E felismeréssel a tarsolyunkban óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy akkor hogyan tovább? Hogyan tovább?
Önámítás helyett nézzünk szembe a sajgó valósággal!
A magyar anyák fokozott szeretete, segítsége és megbecsülése által sokszorozzuk meg a gyermekáldást, hiszen ők a jövőnk letéteményesei!
Neveljünk öntudatos, múltjukat ismerő, s ezért nemzeti hovatartozásukat büszkén vállaló, szilárd hitű nemzedékeket, amelyek az ész és tudás fegyverével képesek lesznek népük jogait kiharcolni és a sorsán jobbítani!
Állítsuk félre a gyávákat és az árulókat!
Egységesen sorakozzunk fel a szabadság eszméje mögé, melynek egyik, számunkra is elérhető formája szórványban a területi, tömbben pedig a kulturális autonómia.
Lássuk be, ennek megvalósítása a megmaradásunk egyetlen záloga. Rendeljük alá minden lépésünket és cselekedetünket, az összes fizikai és szellemi erőforrásunkat e cél megvalósításának.
Nem feledjük, hogy győzni csak felemelt fejjel, bátran, áldozatok és küzdelem árán lehet!
Bedő Zoltán. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2014. június 4.
Nemzeti államok alakultak?
Trianon sebei 94 év távlatából se gyógyulnak
1920-ban hiéna módjára darabolták, marcangolták szét a történelmi Magyarországot. A legnagyobb arcátlanság a nemzetállamok létrehozásának hazug jelszava volt. Ezt hangoztatva roncsolták–zúzták szét hazánkat, és sikerrel vitték be a köztudatba a területszerzések jogosságának gondolatát.
Arra hivatkoztak, hogy Magyarország soknemzetiségű állam. Azt azonban nem mondták el, hogy a magyar nép kelet és nyugat kapujában, a Török és az Osztrák Birodalom határán őrlődve, évszázadokon át befogadta az ide menekülő románokat, szerbeket és más nemzetiségűeket, így alakult ki az 55%-os magyar számarány. Mindez nem érdekelt senkit, és gondtalanul vertek szét egy páratlanul tagolatlan földrajzi, történelmi tájat, gazdasági egységet. Egy olyan országot engedtek szabad prédára, amelyben ha erre nem kerül sor, akkor a mainál összehasonlíthatatlanul magasabb életszínvonalon élnénk. Egy olyan államot, amely 1918 táján eljutott a nemzetiségi kérdés kantonális megteremtésének gondolatához. Ehelyett megszületett a világtörténelem egyik leggyászosabb békediktátuma: Trianon.
Olyan nemzetállamokat tákoltak össze, mint Csehszlovákia, Jugoszlávia és Nagyrománia. A Csehszlovák nemzetállam szlovákiai részében – a mai Szlovákia (Felvidék) területén – a szlovákok kisebbséget alkottak, azaz 1 874 000 szlovák mellett 1 702 000 (47,59%) nem szlovák élt. A szövetségi állam cseh része is csehül állt, de ott sem dukált az önrendelkezés joga az egy tömbben élő 3 millió németnek. A Jugoszláv nemzetállamban, az elszakított területeken, ideértve Horvátországot is, az 1 029 000 szerb (24,96%) mellett 3 093 000 (75,03%) nem szerb élt. A Horvátország nélküli, elszakított magyar területen, a Délvidéken, mind a magyarok, mind a németek számaránya külön-külön túlhaladta a szerbekét, természetesen nekik sem járt az önrendelkezés joga. Az önrendelkezés diadalaként megszületett Jugoszláv nemzetállam – az 1990-es években több véres háború eredményeképp – hét önálló államra bomlott.
Akárcsak Jugoszlávia, Csehszlovákia is a múlté. A három területharácsoló országból részben még Románia áll. 1920-ban az összes szomszédos országtól, amelyek mindenikével szövetségben (is) állt, elárulva azokat, tákolták össze Nagyromániát. Természetesen, alig két évtized után, e nemzetállam elvesztette a 98%-ban nem román lakta Kadrilátert, amely visszakerült Bulgáriához. Később Besszarábia területén megalakult a mai független Moldovai Köztársaság. A történelmi Moldvához tartozó Észak-Bukovina és más területek, köztük a Dobrudzsa megszerzéséért 1878-ban Oroszországnak átadott Cahul, Izmail és Bolgrád megyék ma Ukrajna részei. Ami Erdély bekebelezését illeti, Erdélyben a 2 465 000 (53,8%) fős románság nevében döntöttek egy olyan területről, ahol még 2 800 000 (46,2%) nem román élt. Tették mindezt a nemzetállam kialakításának jogosságára hivatkozva!
A területrablók a mai napig sem hajlandók elismerni az őshonos erdélyi magyarság egyenrangúságát. A román államnacionalizmus megtagadja a székely népnek azt a jogát, hogy népszavazással véleményt mondjon a területi autonómiáról. Mindezt az alkotmány első cikkelyére alapozva tagadják meg tőlük.
Kérdezzük, azok, akik úgy gondolják, hogy 1920-ban jogos volt az 53,8% arányú románságnak elszakítani Erdélyt, Bánságot, Partiumot Magyarországtól, úgy, hogy nem engedélyeztek népszavazást, miközben a gyulafehérvári (kirakat) nagygyűlésen sem képviselte senki Erdély népességének felét, most miért nem tartják jogosnak a hetvenhat százalékarányban magyarlakta Székelyföld autonómiáját? Talán azért, mert Románia nemzetállam?
Kádár Gyula. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2014. június 4.
Trianonra emlékezve
A teljes értékű nemzetiségi lét egyetlen járható útja a területi autonómia
Hiába védtük a hazát, évezreden keresztül az ősi rögöt, hatalmi szóval fosztottak meg minket attól, amihez leginkább ragaszkodtunk, amiért a történelem során honfitársaink sokasága áldozta életét.
A fennkölt ígéretek dacára másodrangú lakói lettünk e földnek. Száz éve emlegetjük halkan vagy hangosabban a nekünk megígért jogok biztosítását, de a fennhéjazó hatalomról nyomtalanul leperegnek. Szülőföldünkön való megmaradásunk egyetlen záloga az önrendelkezés elismerése az uralkodó nemzet részéről, mert ellenkező esetben újabb száz év múlva településeink elnéptelenednek, valamikori jelenlétünket pedig csak korhadt fejfák jelzik majd. A teljes értékű nemzetiségi lét egyetlen járható útja a területi autonómia biztosítása, legalábbis azokon a részeken, ahol még többségben vagyunk. Ezért kell nemzetközi szintre terelni megmaradásunk egyetlen lehetséges változatát, ugyanakkor meríteni kell a velünk hasonló helyzetben levő népek példájából, amelyek sorsa a mienknél jobbra fordult. Következetesen, bátran, eltökélten kell követelni a minket megillető közösségi jogaink elismerését. Ezt kell tenni a hazai belpolitikai élet hadszínterein, és minden alkalmat megragadni nemzeti közösségünk ügyének világpolitikai szintre emelése érdekében. Ez az egyetlen járható út abban az igyekezetünkben, hogy szülőföldünk a gyermekeink, unokáink számára is élhető maradjon, ezért pedig minden áldozatot meg kell hoznunk.
A világháború utolsó évében, amikor már látni lehetett a végzet bekövetkezését, a lakosság, de a helyi hatóságok is képtelenek voltak elhinni az impériumváltozás bekövetkezésének eljövetelét. 1918 késő őszén nálunk is megalakultak a Nemzeti Tanácsok, melyek ezt az érzést igyekeznek fenntartani. A Székely Nemzeti Tanács programja azonban már a Székelyföld elszakadási lehetőségét is előrevetíti. Nagyfokú naivitásuk és a világban bekövetkezett változások következményeinek figyelmen kívül hagyása jellemzi programjukat, amelyben a politikai változások várható fejleményeit taglalják. A székelység történelmi jogaira, valamint a wilsoni elvekre hivatkozva követelik a Független Székely Állam megalkotását, melyhez a tőszomszédságban lévő csángó falvak is hozzátartoznának, de keresi a Székely Nemzeti Tanács a szászokkal való megértés eshetőségét is egy Székely–Szász Köztársaság kialakítása reményében.
„A székely megyékre a székelyeken kívül senki jogot nem formálhat. Több mint egy évezred óta székely lakja, székely műveli, székely védi ezt a földet. Ez a mienk volt, a mienk most, és a mienk marad, mert ezt diktálja a népek mindenütt érvényesülő önrendelkezési joga” – zárul az önbizalomtól duzzadó nyilatkozat. Dr. Török Andor alispán 1918. november 11-i közgyűlési beszámolójában hasonló szellemben gondolta a háború befejezésének körülményeit: „Mivel már nem vagyunk hadviselő felek, az idegen csapatok bevonulnának hozzánk, és mi az egész világ nemzetközi oltalmába ajánlanánk magunkat.”
Nem sokkal ezek után azonban rá kellett ébredniük az akkori idők politikusainak a kegyetlen valóságra, a másodrangúság ránk erőltetett új életformájára, amely hosszú ideig letargiába taszította az erdélyi és székelyföldi magyarságot.
Cserey Zoltán. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)