udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
6943
találat
lapozás: 1-30 ... 4111-4140 | 4141-4170 | 4171-4200 ... 6931-6943
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2014. augusztus 21.
Szent István-napi jubileum
Csíkban, Ajnádon gyűltek össze Szent István búcsúra a hívek. A szent király mellett a templomépítés ötszázadik évfordulóját is ünnepelték. A szentmisét dr. Jakubinyi György római katolikus érsek celebrálta.
A felújított római katolikus templomban ünnepelték Szent István napját a csíkajnádi hívek. Neki adtak hálát a templom felszentelése óta eltelt fél évezredért. Jakubinyi György római katolikus érsek prédikációjában hangsúlyozta István volt az első katolikus király, akit pápa avatott szentté 1083-ban. A Híradónknak adott interjúban a szentek tiszteletének a fontosságát emelte ki.
Exc. és Ft. dr. Jakubinyi György
érsek, Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye
„A szentek tisztelete azért fontos, mert ha körül nézünk - főleg az ifjúság mindig eszményt keres, követhető eszményt, legyen az akár énekes sztár, vagy pedig labdarúgó bajnok vagy színész, vagy akármilyen – de ott vannak a szentek, akik megmutatják azt, hogy milyen az Isten elgondolása szerinti ember, aki egész életében Isten dicsőségét és a felebarátai előmozdítását, szeretetét gyakorolja. És ezzel példakép lesz.”
A csíkszékiekkel együtt ünnepelt Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, az erdélyi magyar közösség államfőjelöltje is. Híradónknak azt mondta, Szent István napja a magyarság megmaradásának az ünnepe.
Kelemen Hunor
szövetségi elnök, RMDSZ
„Azt az örökséget jelenti, amely az elmúlt fél évezredben itt Csíkajnádon megtartotta ezt a közösséget, és ugye semmi újat nem mondunk hogyha azokra az elemekre épül amely bennünket egyébként ezer esztendeig a Kárpát-medencében megtartottak: magyar nyelvre, a magyar kultúrára, a kereszténységre, és azokra az erős gyökerekre, amelyekből táplálkozik a nemzet.”
Az öt évszázad eseményeiről és történéseiről az ünnepsorozat alkalmával könyv jelent meg Csíkajnád 500 éve címmel. Szerzője Bogos Róbert felidézte a múltat, a nehéz életsorsokat, amelyek ellenére megmaradt az ajnádi közösség.
Bogos Róbert magyartanár, Csíkajnád
„ A szüleim, nagyszüleimtől hallott történetek késztettek arra, hogy fogjunk bele ebbe a kutatásba. Ez öt évet jelent, 2009-től levéltári kutatásokba kezdtünk. Így a gyulafehérvári, kolozsvári és a csíkszeredai levéltárakban gyűjtöttük össze az anyagot.”
Az Ajnádi kis közösség nagy ünnepet ült Szent István napján. Hitüket megtartva, őseiket tisztelve, bizakodva indulnak az újabb ötszáz év felé.
erdely.tv/hirek/szent-istvan-napi-jubileum –2014. augusztus 21.
Szent István-búcsú a Perkőn
Ismét megszólalt tegnap a perkői kápolna kis harangja, búcsúra szólítva a Szentföld falvainak hívő katolikus népét. Előző nap a hagyományokhoz híven Kiskászon ifjúsága díszítette fel a Szent István-kápolnát és környékét. Perkői szentbeszédében Kovács Sándor kolozsvári főesperes-plébános úgy vélekedett, a magyarság letért a Szent István által kijelölt útról.
A Szent István-búcsú tegnap 10 órakor Kézdiszentlélek központjában, az öt évvel ezelőtt felavatott egész alakos Szent István-szobor előtti téren kezdődött mintegy kétszáz felső-háromszéki, erdélyi és határon túlról érkezett zarándok jelenlétében. Kézdiszentlélek testvértelepüléseinek – Budapest XI. kerülete, Piliscsaba, Alsónyék, Szentgál és Nyéklábháza – küldöttei is együtt ünnepeltek a kézdiszentlélekiekkel. A Szent Gellért Lovagrend Márton Áronról elnevezett erdélyi rendtartományának négy tagja állt díszőrséget a szobornál. Magyarország csíkszeredai főkonzulátusát Ónody Rita Éva konzul képviselte. Márton Árpád parlamenti képviselő mellett Olosz Gergely volt képviselő és exszenátor is jelen volt, akit Kézdiszentlélek barátjaként konferáltak be.
A szent király kőszobránál az egyházi kórus fellépése után házigazdaként Balogh Tibor polgármester, Nagy Károly Zoltán, Magyarország bukaresti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, majd Bándi Lilla Enikő és Voloncs Attila, a Magyar Nyelvért Benedek Elek Emlékdíj idei és tavalyi díjazottja mondott ünnepi beszédet, ezt követően Thiesz Katalin és Bartók Botond énekelt. Koszorúzás után a több száz fős tömeg egyházi énekeket énekelve, templomi zászlókkal elindult a szent hegy felé, útközben elvégezték a keresztúti ájtatosságot a 2012-ben felállított kőkereszteknél. A nagy meleg ellenére mintegy kétezren vonultak a szabadtéri oltár elé, hogy meghallgathassák a másfél órás ünnepi szentmisét, előtte a Dávid Emil kézdiszentléleki kántor által vezényelt egyházi énekkar szent királyunk emlékét idéző énekeket adott elő. A búcsús szentmise főcelebránsa Kovács Sándor kolozsvári főesperes-plébános volt, aki szentbeszédében arra kérte a jelenlevőket, legyenek hűségesek őseink szent hitéhez, nemzetünk gyökeréhez. Mint mondta, a magyarság letért a Szent István által kijelölt útról, a tévelygő nyáj a mai világban pedig nehezen tér magához. „Korunk ellentmondása, hogy magasak az épületek, de kicsinyes a természetünk. Szélesebbek útjaink, de szűkebb látókörünk. Nagyobbak házaink, de kisebbek családjaink. Több a kényelmünk, de kevesebb az időnk. Több képzettséggel, de kevesebb értelemmel, több tudással, de kevesebb belátással rendelkezünk. Több a szakértő és mégis, több a gondunk. Több a gyógyszerünk, de kevesebb és gyengébb az egészségünk. Túl keveset nevetünk, túl gyorsan vezetünk. Túl sokat beszélünk, túl ritkán szeretünk. Túl gyakran gyűlünk, túl ritkán imádkozunk. Éveket adunk az élethez, nem pedig életet az évekhez. Nagyobb dolgokat teszünk, nem pedig jobb dolgokat” – hangsúlyozta a kolozsvári főesperes.
A szentmise végén Pál Ferenc kézdiszentléleki plébános házigazdaként mondott köszönetet mindazoknak, akik hozzájárultak a szentmise megszervezéséhez és lebonyolításához, külön kiemelve, hogy az ünnepségen a Máltai Lovagrend brassói képviselői is jelen voltak. Áldás után az ünnepi szentmise a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget.
Iochom István, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. augusztus 21.
Meg kell mutatnunk erőnket
Az erdélyi magyarságnak meg kell mutatnia, hogy olyan erős közösség, amelyet nem lehet megkerülni, amikor Románia jövőjéről döntenek – nyilatkozta Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök az RMDSZ államelnökjelöltjét támogató aláírásgyűjtés kapcsán.
Láthatjuk, hogy akinek nincs ereje, az nem létezik Romániában, de „a több százezres magyar szavazó közösség bele tud szólni az ország dolgába”, és „ahol az államelnöki hatáskör nagyon értékes, fontos, hogy a mi érdekünk is képviselve legyen”. Hasonlóan fogalmazott Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs Megyei Szervezetének elnöke. A parlamenti képviselő szerint azért is fontos államelnökjelöltet állítani, mert így megmutathatjuk: elegen vagyunk ahhoz, hogy nélkülünk ne szülessenek döntések. 1996 óta az RMDSZ mindig állít jelöltet az államfőválasztáson, ez becsületbeli üggyé vált a romániai magyar közösség számára – véli Máté. Szeptember 15-ig minden megyei és területi RMDSZ-székházban, valamint a szövetség színeiben tisztséget nyert polgármesterek hivatalában is alá lehet írni a Kelemen Hunor államelnökjelölt indulását támogató íveket.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. augusztus 21.
Belföldi hírek
A Kárpát-medence kenyere Kolozsváron
Kolozsváron a Magyar Napok keretében szelték meg és osztották ki tegnap a Kárpát-medence kenyerét, amelyet kunsági búza, vajdasági kovász, erdélyi só, kárpátaljai forrásvíz, valamint felvidéki és erdélyi burgonya felhasználásával sütöttek Szolnokon.
A nemzetiszín szalagokkal átkötött, kétszáz kilós kenyeret tíz önkéntes vitte fel a Kolozsvár főterén felállított színpadra. A kenyeret az erdélyi történelmi magyar egyházak képviselői szentelték meg. A kolozsvári kenyérszegés kezdeményezője, Kovács Sándor, Jász-Nagykun-Szolnok megye közgyűlésének elnöke ünnepi beszédében úgy vélekedett: a kenyér azt jelképezi, hogy a magyarok, ha összefognak, nagy dolgokra képesek. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a kenyér legfontosabb üzenetének tartja a nemzet önmagába vetett hitét, amely által valamennyi Kárpát-medencei régió álmai megvalósulnak. Az EMNP elnöke, Toró T. Tibor a marosvásárhelyi Új Kenyér Ünnepén vett részt, Szilágyi Zsolt, a párt államfőjelöltje a Szent István-napi néptánctalálkozón mondott ünnepi beszédet.
Új művelődési minisztert javasol az RMDSZ
Az RMDSZ „az elkövetkező napokban” javasol új művelődési minisztert, mivel a szövetség sok vezetője nem tartózkodott itthon az elmúlt időszakban – közölte Borbély László politikai alelnök, hangsúlyozva, hogy az államelnök szubjektív okokból utasította el Bíró Rozália kinevezését. Leszögezte: „második javaslatunkat az alkotmány értelmében nem is lehet már visszautasítani, de olyan jelöltünk lesz, aki reményeim szerint – az eddigi művelődési minisztereinkhez hasonlóan – becsülettel fogja képviselni mind a többség, mind a kisebbségek kultúráját”. A közismertséget Borbély nem tartja a jelölés elengedhetetlen kritériumának. „Elemezni fogjuk a helyzetet. Én úgy gondolom, hogy jó miniszter kell legyen. Van némi tapasztalatom, és tudom, hogy annak, aki egy minisztérium élére kerül, elsősorban jó szervezőkészsége kell hogy legyen, jó menedzsernek kell lennie, kevésbé politikusnak. Biztosan megfelelő javaslatunk lesz” – vélekedett. A művelődési miniszteri teendőket még mindig a tisztségből leköszönt Kelemen Hunor RMDSZ-elnök látja el, mert Traian Băsescu államelnök két héttel ezelőtt – a román nyelv nem megfelelő ismeretére hivatkozva – elutasította Bíró Rozália RMDSZ-es szenátor kinevezését a tárca élére.
Minden visszafizetésre nincs amnesztia
A kormány nem minden jogtalanul felvett öregségi vagy gyermeknevelési járulékot enged el az érintetteknek a héten elfogadott törvénytervezetével, csupán azokat a különbözeteket törli el, amelyeket az érintetteknek a törvény életbe lépése után kellett volna visszafizetniük – figyelmeztetett tegnap Borbély László, aki szerint az RMDSZ többször is jelezte, hogy nem a nyugdíjasokat kellene terhelni a különböző nyugdíjtörvények és minisztériumi utasítások alkalmazása nyomán rosszul kiszámított járulékok visszafizetésével.
Kifütyülték a kormányfőhelyettest
Kifütyülte tegnap Liviu Dragnea kormányfőhelyettest Piteşti-en az Arpechim kőolaj-finomító néhány volt alkalmazottja, akiket arra köteleztek, hogy visszafizessék az OMV olajtársaságnak a több évvel azelőtt felvett bérpótlékokat. Dragnea – aki néhány iskolabusz átadására utazott Argeş megyébe – megígérte, hogy tárgyalni fog az adósságok újraütemezéséről, és megpróbál több éves törlesztést kialkudni a cégtől. Az elégedetlen munkavállalói csoport a megyeháza előtt várta. Érdekeiket egy civil szervezet védi, de mindeddig nem jártak sikerrel. Az OMV Petrom társaság a már 2009-ben bezárásra ítélt Arpechim több száz volt és jelenlegi alkalmazottjától peres úton követelte vissza a karácsonyi, húsvéti, szakmai ünnepeken az akkor érvényes kollektív munkaszerződés szerint kiosztott pénzeket, és mivel a bíróság a vállalatnak adott igazat, a dolgozók öt- és húszezer lej közötti összegeket kötelesek visszafizetni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. augusztus 21.
Kivívható az autonómia (Pozsgay Imre Baróton)
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács erdővidéki szervezete, a Székely Nemzeti Tanács bardoc-miklósvárszéki szervezete és a Székely Társalgó Egyesület Szent István-napi ünnepséget tartott tegnap délután a baróti református templomban. A felszólalók közt volt a Kádár-korszak, majd a rendszerváltás utáni időszak egyik jelentős politikusa, Pozsgay Imre is.
Pozsgay Imre kijelentette: hisz a székelység önrendelkezésének kivívásában. Mint mondotta, az Európai Uniónak értékelnie kellene, hogy a magyarok – éppen Szent István példája nyomán – nem a baszkok, dél-tiroliak vagy az írek nyomdokain indultak el, s kezdték el önrendelkezési harcukat, hanem tárgyalásos módszerrel kívánnak alkotmányos keretet teremteni jogos követeléseiknek. Jó közvetítő lehet ebben Szent István, aki közös szentje a katolikusoknak és az ortodoxoknak is. Az EMNT ügyvezető elnöke, Sándor Krisztina a Trianon óta egyre terjedő asszimilációt, a számunkra több rosszat, mint jót hozó globalizációt, illetve a nemzetünket folyton gyengítő kivándorlást nevezte meg mindennapjaink legnagyobb ellenségeinek. Hogy mindezt megállítsuk, s holnap is létezzen magyar jövő, többet kell cselekednünk: munkánkkal az autonómiát kell előkészítenünk. Kozma Albert bölöni unitárius lelkész úgy vélekedett, ünnepelnünk kell országépítő elődeinket, s büszkéknek kell lennünk arra, hogy Szent István leszármazottjai vagyunk. A résztvevők búcsúzáskor az Erdőfülében Nagy Sarolta által készített, az ünnepségen megszentelt kenyér szeleteit kapták ajándékba. Fellépett a székelyudvarhelyi Ilyés Hunor (hegedű) és Ilyés Zsolt (zongora), szavalt Fábián Anetta.
Hecser László, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. augusztus 21.
Kitüntették Kertész Imrét és Rubik Ernőt
Rubik Ernő feltalálót és Kertész Imre írót a Magyar Szent István Renddel tüntette ki Áder János köztársasági elnök tegnap, az állami ünnepen a legfőbb közjogi méltóságok jelenlétében a Sándor-palotában.
A magyar állam legmagasabb kitüntetésére azok válnak méltóvá, akik egyedülálló teljesítményük mellett olyasmit adtak nemzetünknek, aminek önmagán túlmutató jelentősége van – hangsúlyozta a kitüntetések átadása után mondott beszédében az államfő. Kertész Imrét méltatva elmondta: az író nemcsak azért vált méltóvá erre a kitüntetésre, mert a magyar Nobel-díjasok sorát gyarapítja, ráadásul magyar íróként ő volt az első, aki elnyerte a legrangosabb irodalmi elismerést, hanem egész életműve elismeréseként. Ez az életmű anatómiai pontosságú leírását adja annak, amit a diktatúrák művelnek az emberi lélekkel – mutatott rá a köztársasági elnök, hozzátéve: Kertész Imre munkássága a szabadság belső megélésének lehetőségéről is szól. „Köszönöm mindazt, amit öntől tanulhattunk emberi helytállásból, írói bátorságból, a világgal dacoló művészi őszinteségből” – fordult a kitüntetetthez Áder János.
Rubik Ernőről szólva az államfő emlékeztetett: „zseniális találmánya”, a Rubik-kocka meghódította az egész világot, olyan „csavaros és bűvös találmány”, melynek kitalálásához igazi magyaros észjárásra volt szükség. A kocka nem pusztán játék, hanem olyasmi, ami kreativitásra tanít; ez az egyszerű tárgy szimbolikus jelensége korunknak, egyedülálló szellemi alkotás – hangsúlyozta Áder János, hozzátéve: Rubik Ernő találmánya nemzedékről nemzedékre százmillióknak nyújt kifogyhatatlan inspirációt szerte a világban.
Bár a kitüntetettek a helyszínen nem adtak interjút, Kertész Imre a közmédia érdeklődésére – felesége útján – korábban úgy fogalmazott, hogy „a konszenzus megteremtésének a vágyáról és elodázhatatlan szükségességéről szól a díj elfogadása és átvétele”.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. augusztus 21.
A krími párhuzam
Teljes gőzzel beindult az elnökválasztási kampány, és már az elején előkerült a nemzetiségi kérdés és az autonómia. Sokaknak szúrja a szemét, hát a jelöltek belehúztak, egymást múlják felül. Ebben, persze, semmi csodálatos nincs, a magyar kérdés eddig minden elnökválasztási kampányban előkerült; pontosan ebből miért maradt volna ki?
Ezúttal Victor Ponta – aki már alig foglalkozik a kormányzással – lépéselőnybe került, hiszen általános meglepetésre megjelent a Nyergestetőn, meg akarván nyerni a magyar választóit. Ezzel két legyet ütött egy csapásra, belehajszolta vetélytársait a heveny magyarellenességbe – ami nem is volt nagyon nehéz –, s ama kijelentésével, hogy ő ortodox és román, a jobboldal közös jelöltjét, Klaus Johannist is megzavarta! Aki óriási elánnal kezdte fejtegetni, hogy a maga részéről ugyan nem ortodox és nem is román – a tények azok tények, s a legkellemetlenebb dolgok a világon –, de az etnikai alapon szerveződő autonómiát igenis hevesen ellenzi, ezzel nem ért egyet. Cristian Diaconescu, Traian Băsescu új pártjának, a Népi Mozgalom Pártjának volt elnökjelöltje – helyette ugrott be Udrea asszony is, már csak ő hiányzott –, feladva az avantgárd kötelező aszkézisét, karrierdiplomatához méltatlan módon kezdte el taglalni a magyar autonómia ügyét, vádaskodva és rágalmazva. A krími párhuzammal kissé messzire ment, még nem tudja, amit a vak argentin látnok, Jorge Luis Borges precízen megfogalmazott: ha a világon valamiről beszélnek, valami elhangzik, vagy leírásra kerül, bármikor valósággá is válhat. „Ahogyan a magyar külügyminisztérium értelmezi a székely autonómia ügyét – fejtegette –, figyelmen kívül hagyva a román–magyar alapszerződést, hasonlít ahhoz, amire Oroszország hivatkozott a Krím annektálásakor, noha a nemzetközi jogban nem lehet legitimitást találni az etnikai alapú területi autonómia fellengzős elképzeléseihez.” Ezzel elismerte, hogy Székelyföld és Krím között van párhuzam, s belekeverte Magyarországot is az elnökválasztási kampányba.
Ponta közben röhög a markába, ő ezzel (egyelőre) nem foglalkozik, nagyokos külügyérére hagyja. Titus Corlăţean pedig azzal érvel, hogy az alapszerződés nem fogadja el a kollektív jogokat, következésképp az etnikai alapon szerveződő autonómiát sem, megfeledkezve arról, hogy a nevezetes alapszerződés 1996-ban született, azóta, tizennyolc esztendő alatt sok víz lefolyt a Dâmboviţán, a Dunáról nem is beszélve.
A kampány tehát zajlik. Boldogok vagyunk, hogy mi sem maradunk ki belőle. Amiről nem lehet hallgatni, arról beszélni kell!
Bogdán László, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. augusztus 21.
Beszélgetés dr. Horváth István Károlyné Margóval, a Szegedi Ötágú Síp Kulturális Egyesület elnökével
Ötágú síp Nagyvarjason
Dr. Horváth István Károlyné, Margó harmadmagával volt jelen augusztus 16-án, szombaton Nagyvarjason a Szegedi Ötágú Síp Kulturális Egyesület képviseletében a helybeliek világtalálkozóján. Ez alkalommal készült az alábbi beszélgetés.
Ön az Ötágú Síp képviselője, Szegedről. Hogy kerültek ide, az itteni találkozóra?
A könyv, a Nagyvarjasi harangszó egyik szerzőjétől, Szabó Istvántól és Nagy Istvántól kaptunk meghívást, mert ők a Szögedi nemzet nevű rendezvényeink találkozóin részt vettek eddig is, ismerték, hogy ez micsoda, meghívtuk őket és most visszahívtak bennünket ide, Varjasra. Életemben soha nem voltam itt, mint ahogy a többiek sem.
– Ön szegedi?
– Születésre nézve nem, de nagyon régóta Szegeden élek.
– Mondja el, kérem, hátha valaki még nem tudja, mi az Ötágú Síp?
– Ez egy egyesület, 1995-ben alakult, Biró Zoltán irodalomtörténész volt az első elnökünk. A névvel mindig baj volt, nagyon sokan azt hitték, hogy ez egy zenei egyesület. Hát nem. Az anyaországban nem köztudott, hogy ez mi, bezzeg a határon túl… sokkal többen tudják. Egyszer Illyés Gyulától megkérdezte egy riporter, hogy Magyarország ilyen állapotban, mint amilyenben van, rendelkezik-e egységes kultúrával? Mire Illyés azt mondta: bár bennünket Trianonban ötfelé daraboltak, a magyar kultúra egy és oszthatatlan, tud olyan szépen, harmonikusan szólni, mint egy ötágú síp. Aminek a szárai különbözőek, a hangszer mégis egy. Innen vettük a nevünket, és a név mutatja azt is, hogy mit csinálunk, mi a fő profilunk: az elcsatolt területek kulturális életével, kulturális személyiségeivel való kapcsolattartás, őket velünk, saját magunkkal és őket egymással hozzuk kapcsolatba. De nemcsak a kultúrával foglalkozunk, hanem azzal, amivel kell.
– És mi az, amivel kell, a kultúrán kívül? Vagy mi az, amivel lehet?
– Főleg amióta ezt a Szögedi nemzet találkozót csináljuk, azóta egyéni vagy közösségi kérelmeket is közvetítünk. Mondok egy példát. Idén Újkígyóson, a kétszázéves kirajzású Újkígyóson volt a negyedik találkozó, odajöttek hozzánk a majlátiak azzal, hogy nincs elég gyerek, bezárják az iskolát. Összehoztuk őket az óteleki Heinrich József plébánossal, aki ezt a kérdést tavaly náluk megoldotta.
– És Majláthon?
– Nem tudom még, hogy milyen tanácsokat adott nekik, de úgy tudom, hogy az ótelekiek Böjte Csabától kértek gyerekeket. És a létszám összejött, és be lehetett indítani az iskolát. A majhlátiak szakképzést szeretnének, és ez még jobb ötlet. Most nem tudom, hol tartanak: kaptak-e kölcsön gyerekeket, vagy örökbe. De valószínű, hogy a kapcsolatot felvették egymással. Ez például, kultúra, ha akarom, de más is.
– Ez valamivel több a szűkebb értelemben vett kultúránál.
– Igen, de az csak úgy jön össze, ha ezeket a találkozókat mi megszervezzük. Ha nem tudjuk, kinek mi a baja, akkor nem tudunk mit csinálni.
– Az Ötágú síp: civilszervezet. Ez azt jelenti, hogy a tisztségviselőit, tagjait nem fizetik.
– Igen, nonprofit civilszervezet, 1995 óta működik Szegeden. És dehogy fizetik (nevet), mi fizetünk, ha a civilszervezetnek nincs elég pénze. Pályázunk (nem tudom, hol kopogjam le, az esetek többségében nyerünk), de hát ez olyan, mint a kutya vacsorája, bizonytalan. Amikor az egyesület bajban van, akkor a tagok segítenek, amikor ők sem tudnak segíteni, egy kicsit kunyerálunk. Volt olyan időszak, amikor majdnem végünk lett, de ezt túléltük.
– Mondana olyan példát, amikor az egyesület konkrétan bizonyos magyar, határon túli egyesületeknek segített, a majláthi példát kivéve?
– Igen, a Délvidéken (amihez Szeged igen közel van, ezért is Hármashatár a kiadványunk neve), Hódegyházán (Jasovo) a falu határában teljesen tönkrement az útszéli kereszt. Mi pályáztunk, nyertünk és állíttattunk oda egy tisztességes, nagyon szép kőkeresztet (nem rajtunk múlt, hogy olyan szép lett), és íme, hosszú távon megvan a szép keresztjük, a régit bevitték a templomkertbe. A másik példa: Petrás Máriával készíttettünk egy domborművet Szent Erzsébetről, és a Szent Erzsébet évforduló évében Mária párjával, Döbrentei Kornél költővel odajött Hódegyházára, és felavattuk.
– A közelebbi vagy a távolabbi jövőben vannak-e konkrét terveik?
– Hogyne. Minden évben rendezünk Balassi Bálint és a Bálint-kardos költők tiszteletére Bálint-napi mulatságot februárban, oda mindig határon túli vendéget hívunk, vendégnek vagy előadóművésznek, a lényeg, hogy rendezvényeinken szerepeljen határon túli valaki. Ez már nagyon régóta megy, a Nándorfejérvári napok, 2006 óta, oda „bedolgozunk”, történészkonferenciákat szervezünk, és nagyon sok vetélkedőt, gyerekeknek. Most, idén még olasz gyerekek is jönnek, meg székelyföldiek, a téma: az első világháború.
– Olaszországi magyar gyerekekről van szó?
– Nem, olasz gyerekekről, számukra olasz nyelven van összeállítva az a bizonyos anyag, amiből felkészülnek és versenyeznek, ugyanaz, mint a magyar gyerekeknek. Erre nagyon kíváncsi vagyok, ilyet még nem csináltunk.
– Bírják szusszal és energiával mindezt?
– Uram, azt mondják, élőlénnyel le lehet kopogtatni… most lekopogtatom magán, hogy igen.
Jámbor Gyula, Nyugati Jelen (Arad)2014. augusztus 21.
Kolozsvári néptáncgála Szent István ünnepén
Ízelítő nyolc ország tizenöt kisebbségének kultúrájából
Nyolc ország, tizenöt kisebbségi kultúrát képviselő néptáncegyüttes mintegy 180 hagyományőrző fiatalja lépett színpadra tegnap este a Főtéren a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány, a Szarkaláb Néptáncegyüttes és a SzINT Kulturális Egyesület által szervezett 16. Szent István-napi Nemzetközi Néptánctalálkozó alkalmával, amelyre ezúttal Magyarországról, Felvidékről (Szlovákiából), Vajdaságból (Szerbiából), Kárpátaljáról (Ukrajnából), Lengyelországból, Horvátországból, Görögországból és Erdélyből érkeztek táncosok.
A Szent István napján esedékes néptáncgálára kíváncsi lelkes közönséget az eső sem tántorította el a kultúrák találkozása jelentette élvezettől, mindvégig lankadatlan érdeklődéssel figyelték a népviseletbe öltözött fiatalok jellegzetes táncmozdulatait, kopogó lábbelijét, hallgatták a felcsendülő dalokat, akárcsak a táncosokat kísérő népzenészek muzsikáját.
A szervező Szarkaláb Néptáncegyüttes tagjai perdültek táncra elsőként.
(dézsi)
Szabadság (Kolozsvár)2014. augusztus 21.
Jubilált a Györkös Mányi Albert Emlékház
Emlékező kerekasztal-beszélgetés zajlott kedd délután a Györkös Mányi Albert Emlékházban, az intézmény fennállásának húszéves évfordulója alkalmával, ugyanis két évtizeddel ezelőtt, 1994 augusztusában avatták fel az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) égisze alatt működő központot.
(köllő)
Szabadság (Kolozsvár)2014. augusztus 21.
Terem: fiatal erdélyi alkotóművészek fóruma
Az erdélyi fiatal alkotóművészek népszerűsítését, valamint alkotásaikat értékesítő webáruház beindítását tűzte ki elsődleges céljául a Terem projekt, amelyet a KMN /Kolozsvári Magyar Napok/ keretében az Erdély Café sátorban ismertetett tegnap Benő Alpár ügyvezető, alapító tag az Élő Erdély Egyesület szervezésében megtartott eseményen.
- Arra gondoltunk, hogy tennünk kell valamit a fiatalok tömeges elvándorlása ellen, olyan dolgot próbáltunk kitalálni, ami visszacsalogatja az időközben külföldre telepedett hazai művészeket – beszélt a honlap ötletének megszületéséről Benő. Hozzátette: a terem.ro honlapra fiatal erdélyi alkotók portfólióit szeretnék összegyűjteni, így népszerűsítve őket és munkáikat itthon és külföldön egyaránt. – A felületet saját pénzből hozták létre, és egyelőre önkéntes alapon működtetik, de folyamatban van az egyesületük létrehozása, amely majd jogi alapot teremt a jövőben támogatások igénylésére is. Az internetes fórum és a hálózatépítés csak az első lépés, de szeretnénk egy műhelyt is létrehozni, amellyel azokat a fiatal alkotóművészeket támogatnánk, akiknek nincs megfelelő anyagi hátterük tevékenységükhöz – beszélt a jövőbeli tervekről Benő, aki úgy véli, ha sikerül az általuk működtetett műhelyt valamilyen módon bekapcsolni a tanügyi rendszerbe, akkor a fiatal generációt is rá lehetne vezetni a kreatív alkotómunka szükségességére.
(dézsi)
Szabadság (Kolozsvár)2014. augusztus 21.
Beindult a nyüzsgés a fesztiválutcában
Minden megfér egymás mellett idén is a Kolozsvári Magyar Napok tegnap megnyílt fesztivál utcájában, amelynek ezúttal is a Farkas utca ad otthont. Kézműves-, valamint könyv- és gasztro vásár várja az érdeklődőket, de néhány helyi üzlet és intézmény is képviselteti magát a rendezvényen, különböző tevékenységekkel színesítve a programot.
A Farkas utcai színpad programjai is elkezdődtek tegnap délben a Szent István-napi néptánctalálkozó résztvevő együtteseinek bemutatkozásával, este pedig a Lose Neckties Society és a Hakeshet Klezmer Band zenekar gondoskodott a jó hangulatról. Újdonság, hogy a fesztiválutca „kilóg” az utcából, így a Farkas utcai református templomnál az Apáczai-líceum melletti kisutcába kanyarodik, illetve a fesztiválutca meghosszabbításának tekinthető a Fogoly utca is, ahol néhány standon régiségek, egyes kézműves termékek várják a vásárlókat már keddtől.
Szabadság (Kolozsvár)2014. augusztus 21.
Hívó szó
Az utóbbi években bekalandoztam a fél világot, az erdélyi magyar szemével vizsgálva a körülöttem történteket, figyelve a hallottakra, valahai honfitársaimnak gyakrabban adva szót, mint magam meséinek Erdélyországról. Az esetek többségében panasz bujkált a mondatokban, még akkor is, ha a házuk táján messziről látszott a jólét, a gazdagság, a bőség. Persze, többségük szürke kisemberként tengeti életét, a mindennapi kenyér megszerzésének lehetőségét megtartva vagy keresve-kutatva.
Nem volt nehéz észrevenni, hogy öreg kontinensünk nyugati felétől a nagy sós vizeken túli vidékekig munkaerőnek vitték az erdélyieket, s ha egyikük-másikuk be is futott, ahhoz többszörösen kellett bizonyítania, hatalmas erőfeszítéseket kellett tennie, vagy ebben akár a szerencsének is közre kellett játszania. Meglepetésemre ez Magyarországon sincs másként. Az erdélyi magyar ott sem érezheti otthon magát, éreztetik vele, hogy jövevény. Hiába székely, kalotaszegi, mezőségi, netán a világon a legszebb magyart beszélő Szatmár vidéki – a szórványt ne is említsem –, csak az anyaországiaktól munkahelyet elorzót látják benne.
Reményik Sándor és Kós Károly az első világégés után megírta: aki elment, az elment, de a maradóknak erős várat kell építeniük Erdélyből. Én visszahívnám az elmenteket is. Tudom, nehéz az egyszer magára hagyott házba visszatérni, netán új otthont építeni, de az idegenbe szakadtak léleksérülései ellen nincs más orvosság.
Erdély, bármennyi rossz történt és történik benne, még ma is egy tündérkert. Nem kis mértékben függ tőlünk, hogy számunkra még élhetőbbé tegyük. Már nem egy holland, dán, osztrák, talján meg más náció tagja vásárolt itt magának házat, telket, birtokot. És jönnek tömegesen vissza a németek, teszik rendbe az itt hagyott házaikat. Még Nagy–Britannia hercege, Charles is ősei szülőföldjén érzi jól magát, és csak dicsérő szavakat mond róla gyakori látogatásaikor.
Sokan azt hajtogatják, ritkán találni e földtekén szebb vidéket, gyümölcsözőbb földet, vonzóbb tájat, mint a miénk. Akkor miért ne tudnánk itt, erdélyiek, mi magunknak olyan létet teremteni, amelynek csodájára járhatnának? Csak annyi kell, hogy magunkénak érezzük Erdőelvét – és keményen dolgozzunk. Ez a viszonyulás felhívná a figyelmét a világnak, és talán ragadós példa lenne az itt élő többi nemzet számára is.
Román Győző, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2014. augusztus 21.
Háromszékre is hoztak
Kiosztották a Külhoni Magyarságért Díjakat
Tizenegy személyiség, illetve szervezet, intézmény – köztük a csernátoni Haszmann Pál Múzeum – képviselője vehette át a Külhoni Magyarságért Díjat Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől és Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkártól kedden, Budapesten a magyar Parlamentben.
„A díj annak az elismerése és köszönete, hogy a kitüntetettek továbbépítik sajátosságaikat, és ezzel az egyetemes magyarságot őrzik meg” – fogalmazott Semjén Zsolt. Az idén az Erdélyi Református Egyházkerület által alapított Diakónia Keresztény Alapítvány kapott elismerést, továbbá a Gyulafehévári Caritas és a csernátoni Haszmann Pál Múzeum is a díjazottak között szerepelt.
A háromszéki intézmény 1973-ban nyitotta meg kapuját, azóta immár művelődési központként határainkon túl is számon tartják. Haszmann Pál pedagógus és Haszmanné Cseh Ida annak idején magángyűjteményüket ajánlották fel múzeumalapítás céljából a székely-magyar közösségnek.
A Külhoni Magyarságért Díjat 2011-ben alapították. A hagyomány szerint augusztus 20-a előtt adják át azoknak, akik Szent István szellemiségében végzik tevékenységüket, és ezzel a nemzet fennmaradását szolgálják.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2014. augusztus 21.
XX. diákönkormányzati Szabadegyetem
Idén kerül megrendezésre a XX. Diákönkormányzati Szabadegyetem (DÖKSZAB) a Romániai Magyar Középsikolások Szövetsége (MAKOSz) és a Hargita Megyei Magyar Diáktanács (HaDiT) által, szeptember 1-6. között, Marosfőn.
A DÖKSZAB olyan diákok számára jött létre, akik egy mozgalmasabb és hitelesebb közösséget szeretnének kialakítani Erdély szerte. Mindemellet a saját jelenüket és jövőjüket építve céljuk továbbtanulni az iskolai rendszerrel párhuzamosan. A jelentkezők napi 8-10 órás képzésen vesznek majd részt, melyek első sorban általános érvényű, a szervezeti, diáktanácsos életben felhasználható ismeretek elsajátítását biztosítja.
A Szabadegyetem az eddigi sikereit a szakmailag elismert képzőknek köszönheti és a színes programnak, mely példamutató értékeket, tudást és felejthetetlen pillanatokat nyújt a résztvevőknek.
A jelentkezést augusztus 23-ig lehet elküldeni, ami a jelentkezési űrlap kitöltéséből és a részvételi díj (100 lej) elküldéséből áll. További információk a MAKOSz facebook oldalán: https://www.facebook.com/makoszoffice. MAKOSz sajtóiroda
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2014. augusztus 21.
Macskakövek
Egy város főtere annyiféle, ahányféle polgár él az illető városban – legalábbis, ha megfelelőképpen használják. Kolozsvár Főtere egyre színesebb az utóbbi években – hiszen sokféle rendezvénynek ad otthont –, így jól tükrözi a polgárság sokféleségét, és ezt jó látni.
A kolozsvári lakosság birtokba vette a Főteret, hol rockfesztivál, hol nemzetközi filmfesztivál, hol gigászi opera-előadás vagy éppenséggel a Kolozsvári Magyar Napok programjainak közönsége tolong a macskaköveken, azon a köztéren, amelyet néhány éve éppen azért alakítottak át jelenlegi formájára, hogy alkalmas legyen az ehhez hasonló rendezvények befogadására, hogy valóban a közt szolgálja.
A befektetés máris megtérült, mondhatnánk, és a felsorolt pozitívumok után már tényleg elhanyagolható a nevezetes Billy Idol-ügy, amikor is egy magáncég által szervezett koncert időtartamára „privatizálták” a Főteret, hogy csak azok léphessenek oda be, akik jegyet váltottak az illető koncertre. Akármilyen elhanyagolható is azonban, a hasonló esetek ellen mindenképpen fel kell lépni, ha más ezt nem teszi meg, akkor a polgároknak. Mint ahogy ezt sok polgár meg is tette, hevesen tiltakozva a nevezett koncert és a Főtér bekerítése ellen.
Civil kurázsi – Kolozsvár lakossága e téren is egyre jobban vizsgázik. Az, hogy a civil ellenállás képviselői a város új hirdetőkockáin elhelyezett hirdetések között a Kolozsvári Magyar Napok reklámját (is!) „Köztér = Magánjövedelem” (Spaţiu public = Venit privat) stencilekkel fújták le, vélhetően ennek az ügynek a folyománya: nem a magyar napok ellen irányul, hanem a közterületre helytelenül kihelyezett reklámok ellen tiltakoznak a civil ellenállás képviselői.
Egy kis önsajnálatért nekünk sem kell a szomszédba menni, de mindenben magyarellenességet feltételezni azért mégsem kell. Szükség van a civil ellenállásra, mint ahogy a számtalan köztéri (ingyenes) rendezvényre is, hogy a közterület valóban a közt szolgálja. Jelenleg egy hétig például a kolozsvári magyarokat.
És egy hétig minden este zsúfolt lesz a Főtér, akár veterán rockerek, akár a teljesen más műfajt képviselő Tamás Gábor, akár a magyar popzene élvonalába tartozó bandák lépnek fel. Amíg a macskakövek bírják.
Varga László, Krónika (Kolozsvár)2014. augusztus 21.
Kolozsvár számos arca megismerhető a magyar napokon
A munkák művészi minősége önmagáért beszél – méltatta Kántor Lajos irodalomtörténész László Miklós és Miklóssy Gyula Kolozsvári képek című fotókiállítását a Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva termében, a Kolozsvári Magyar Napok keretében kedden megtartott tárlatmegnyitón.
A kincses várost bemutató fényképeket korábban a németországi Stuttgartban és Sopronban is kiállították. Utóbbi helyszínen idén tavasszal a soproni Nyugat-Magyarországi Egyetem Közgazdasági Kara Kárpát-medencei programjának keretében a Kolozsvári Művészeti Napokon rendezték meg a tárlatot.
Fábián Attila a magyarországi felsőoktatási intézmény dékánja a kolozsvári tárlatmegnyitón elmondta: a 2010-ben az egyetemisták számára elindított programjuk célja, hogy hallgatóik megismerjék a Kárpát-medencei kultúrát. Hozzáfűzte: ha egy helyismerettel nem rendelkező látogató nézi a fényképeket, aligha tudná megmondani, hogy a felvételek Kolozsváron vagy Sopronban készültek-e, ugyanis mindkét várost ugyanazok az építészeti stílusok jellemzik: a gótika és a szecesszió.
Fábián szerint sokszínű élményt nyújtó „kirándulásokat szerveztek” a Vajdaságba, Kárpátaljára, Burgenlandba, a Székelyföldre. „Külön öröm volt, hogy Kolozsvárt másképp mutathattuk be” – utalt tavaszi rendvéznysorozatukra a dékán. Mint részletezte, a kolozsvári ifjúság is bemutatkozhatott: a Váróterem Projekt alternatív színház Mit csináltál három évig? című előadásánál multikulturálisabb, a fiatalokat jobban érdeklő produkciót nehéz elképzelni a szakember szerint.
Karolina terei
A kiállítás-megnyitón levetítettek egy 16 perces videofelvételt, amelynek első része a tárlat stuttgarti bemutatóján készült, míg a második részben Sopront bemutató fényképek pörögtek a vetítővásznon. A videóból megtudhattuk: az a közös Stuttgartban és Kolozsvárban, hogy minkét városban teret neveztek el Sarolta Auguszta Karolina bajor királyi hercegnőről: Stuttgartban a Charlottenplatz, Kolozsáron a Karolina-tér (ma Múzeum-tér). A németországi városban egyébként a Barabás Miklós Céhnek és a Korunk Galériának is volt egy-egy kiállítása.
A magyar Hollywood
Szintén kedden szerveztek városnéző sétát Mozizás Kolozsváron, feketén-fehéren címmel a magyar napok keretében. A Gál Zsófia és Imecs-Magdó Eszter vezette sétán az egykori fontos filmes helyszíneket keresték fel az érdeklődők, így megismerték Kolozsvárt, a magyar Hollywoodot, ahogyan a várost filmgyártás kezdetén emlegették.
Elhangzott: a korabeli vetítések a mozivásznon alig látszó képek miatt nem lopták be magukat a kolozsváriak szívébe. A mozi-sátrak mellé fokozatosan felzárkóztak a vendéglátósok is, akik a vendégeket élő előadások helyett vetítésekkel kezdték el szórakoztatni. Híres vándormozisok fordultak meg a Széchenyi-téren, akik filmszínházakat alapítottak, egyre többet – ezeket a helyszíneket is felkeresték a sétán résztvevők.
A kolozsvári mozitörténelem egyik legkiemelkedőbb alakja Janovics Jenő volt. Munkásságának ismertetésekor a Fellegvár közelében járva a vezetők felelevenítették az elhíresült tragikus történet, mely egyik filmjének forgatásakor történt a Szamoson.
A film egyik mellékszereplője, Imre Erzsi nem a rendezői utasításoknak megfelelő oldalon ugrott a vízbe egy csónakból, így a Szamos egyik örvénye elsodorta, és meghalt. Egyesek szerint szerelmi bánatában lett öngyilkos, sírja a Házsongárdi temetőben található. A színház és a mozi kezdetleges ellentéte Kolozsváron is hangsúlyos volt. A színházi előadásokat nem lehet holmi mozgóképre lecserélni – vélekedtek sokan. A séta vezetői korabeli képeslapokkal, egykori újságcikkek felolvasásával színesítették a programot.
Krónika (Kolozsvár)2014. augusztus 21.
Régi igék új köntösben
Viszonylag rövid időn belül már másodszor revideálták a protestáns egyházak által használt 1975-ös magyar Bibliát. A generációnkénti felülvizsgálat szükségességéről és a revízió módszereiről Pecsuk Ottót, a Magyar Bibliatársulat főtitkárát kérdeztük.
A protestáns egyházak esetében alapvetően kétféle Bibliáról beszélhetünk. Egyrészt a Károli Gáspár-féle fordításról, amely még a 16. században látott napvilágot, és az 1975-ös új fordítású Bibliáról. A Károli féle fordításnak számos kiadása és revíziója jelent meg, az új fordításút megjelenése után 25 évvel, 1990-ben revideálták, ennek újabb revíziója idén húsvétkor jelent meg. Ez utóbbi elnevezése „revideált új fordítású Biblia (RÚF, 2014)”: az évszám a zárójelben tehát indokolt, hisz nem az első revideált új fordításról beszélünk, s lehet, hogy nem is az utolsóról. Ennek oka, hogy a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően 20-25 esztendőnként felülvizsgálják a legutóbbi változat tartalmát, s eldöntik, nem szorul-e javításra. A bibliarevízió során nem készítenek teljesen új fordítást, a használatban lévőt újítják meg.
„Húsz-huszonöt évente fontos átvizsgálni azt, hogy tükrözi-e a ma használatos nyelvet, mert a nyolcvanas-kilencvenes években beszélt mai magyar nyelv nem tökéletesen fedi már a ma használatosat – indokolta megkeresésünkre Pecsuk Ottó (portrénkon) az újabb revízió szükségességét. – Ez az egyik szempont. Másrészt a bibliatudománynak az elmúlt 20-25 évben végbement felismeréseit, egzegetikai újdonságait kellett összevetnünk a régebbi bibliai szöveggel, és azokon a helyeken, ahol úgy látjuk, hogy a bibliatudomány pontosabban érti a Biblia szövegét, igyekeztünk módosítani. A többi ok inkább technikai jellegű. A bibliatudományi és nyelvi változások tették igazából szükségessé, de fontos, hogy a Biblia szövegének digitális változata is a legújabb formátumban álljon rendelkezésre. Tehát egyfajta technikai adatbázis-frissítés szempontjából is nagyon lényeges volt a Biblia teljes szövegállományának újra feldolgozása, illetve könyvészeti szempontok is fontossá tették, hogy ne a ’90-es évek ízlését tükröző kiadványt jelentessünk meg, hanem a 21. század igényeinek is megfelelőt.” Az újított szöveg már elérhető digitálisan, mobiltelefonos alkalmazással és elektronikus könyvként is.
Hogy kell-e újabb bibliarevízióra számítani húsz-huszonöt év múlva? Attól függ. A szabályszerűség ugyanis ezt sugallja, ám ma nem lehet megjósolni, hogy akkor milyen döntésre jutnak a felelős szerv, azaz a bibliatársulat képviselői. Minden bizonnyal megvizsgálják majd a revízió szükségességét, és eldöntik, hogy nyelvi „korszerűsítést” vagy egyenesen új fordítást kezdeményeznek. Az idei kiadás az új fordítás mélyrehatóbb revíziója, mint az előző: míg 1990-ben 4500 helyen változott a Biblia, addig idén közel 16 ezer ponton. „Az 1990-es szövegállapothoz képest nagyon sokféle a változás. A pusztán szórendi vagy a névelők, központozási változtatások mellett elég jelentős fordítási változás is történt” – állapította meg az adjunktus.
RÚF 2014
Az új fordítású Biblia 2014-es revíziójának (RÚF 2014) munkálatai az olvasói észrevételek gyűjtésével kezdődtek 2006-ban, 2009-ben indult el az érdemi revíziós munka, amely 2014 húsvétján, a RÚF 2014 megjelentetésével ért véget. Az Ószövetség alapszövege az 1997-es kiadású Biblia Hebraica Stuttgartensia, az Újszövetségé pedig a 27. kiadású Nestle-Aland Novum Testamentum Graece volt. A revideált újfordítású Bibliát legelőször a Magyarországi Református Egyház XIII. zsinati ciklusának 11. ülésén április 23-án mutatták be a zsinati székházban, majd 25-én a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, és 27-én ökumenikus hálaadó istentisztelet keretében a budavári evangélikus templomban.
Merész váltás
Pecsuk Ottó szerint az 1975-ös új fordítású Biblia legnagyobb újdonsága az volt, hogy először igyekezett függetleníteni magát Károli bibliafordítói hagyományától. A 29 évvel ezelőtti dátumot megelőzően minden magyar bibliafordítás úgy határozta meg magát, hogy a Károli-fordításhoz képest hol és hogyan áll. „Nagyon sok, úgymond Károli-revízió több tekintetben eltért a Károlitól, mégsem igazán volt ildomos azt mondani egy Bibliáról, hogy más fordítás, hanem mindig a Károli tiszteletben tartása mellett készültek. A protestáns egyházak között is nagy nóvum volt a felismerés, hogy nem lehet a mai modern magyar nyelv kívánalmainak megfelelő fordítást úgy készíteni, hogy a fordítók folyamatosan visszatekintenek, és azt mondják: ezt eredetileg így mondta Károli, tehát ehhez kell hasonlítani annak is, amit mi mondunk. Számos olyan fordítás jelent meg 1975 óta, amely nyíltan vállalta, hogy nem a Károli revíziója kíván lenni, hanem egyéni utat akar járni” – vázolta Pecsuk az új fordítás merészségét. Kiemelte: a revízióknak nem a beszélt nyelv éppen aktuális divatjait kell követniük, de egy generációnyi idő alatt átalakulnak a kifejezések jelentései. „Ez az elv a modern mai nyelvet követő bibliafordítások esetében természetes, míg a régi fordítások esetében bizonyos értelemben ellentmondásnak is tekinthető, hogy megpróbálják időnként újra és újra revideálni. Miközben revideálni akarják, igyekeznek megőrizni a régi Bibliának a veretességét, szépségét, archaikusságát, ami az értékét adja. Ilyen értelemben egy régi fordítás revíziója sokkal nehezebb feladat, mint egy mai magyar nyelven született bibliafordítás revíziója, mint amilyen az új fordításé” – mutatott rá a bibliatársulat főtitkára.
Vizsolyi első
A legelső teljes magyar nyelvű bibliafordítás Károli Gáspár nevéhez fűződik. Az 1529 körül Nagykárolyban született református lelkipásztor hat lelkésztársával kezdte 1586-ban a fordítói munkát Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem és Dobó István erdélyi vajda támogatásával. A nyomtatást 1589. február 18-án kezdték el és 1590. július 20-án fejezték be Vizsolyban, összesen 700-800 példányban – ezért ezeket a köteteket vizsolyi Bibliáknak is hívják. Ötvenegy fennmaradt példányról tudunk, értékük ma igencsak jelentős: több tízmillió forintos összegre rúg egy-egy ilyen Biblia. A ma ismert példányok közül legtöbb Magyarországon található, de Erdélyben és Felvidéken is őriznek vizsolyi Bibliákat.
Határon innen és túl
A Magyar Bibliatársulathoz tizenkét tagegyház tartozik: a református egyház, evangélikus egyház, baptista egyház, metodista egyház, adventista egyház, orthodox egyházmegye, unitárius egyház, pünkösdi közösség, keresztyén testvérgyülekezetek, szabadkeresztyén gyülekezet, élő Isten gyülekezete, evangéliumi testvérközösség. Mint a tagegyházak felsorolásából is kiviláglik, a katolikus nem tagja a Magyar Bibliaszövetségnek, így az idei új revízió sem érinti őket. „A katolikus egyházban a bibliakiadás és fordítás egészen más folyamatot jelent – magyarázta Pecsuk Ottó. – Ez némileg kánonbeli problémákat is felvet, hisz az Ószövetségük bővebb, mint a protestáns, több könyvet tartalmaz. A katolikus egyház hivatalos bibliakiadását a Szent István Társulat végzi, mellette működik még a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, és a pannonhalmi bencések is adnak ki Újszövetséget. Augusztusban például teljesen új fordítást jelentetnek meg”.
A revízió centruma a Magyar Bibliatársulat budapesti székháza volt, itt találkoztak évi három-négy alkalommal a munkatársak, év közben pedig egy online bibliarevíziós felületen folyt a munka. 2006-tól kezdőben több tízezer visszajelzés érkezett be a bibliatársulathoz a lehetséges változtatásokról, az adatgyűjtést 2008-ban zárták le, a revíziót 2009-ben kezdték el. Aki kíváncsi az idén lezárult folyamat részletes eredményeire, a Magyar Bibliatársulat honlapján közel 17 ezer oldalas dokumentumban vetheti össze tételesen az 1990-es kiadáshoz képest eszközölt változtatásokat. „Sajnos nem kommentárral, bár mindegyik változtatáshoz rendelkezünk indoklásokkal, de az már kezelhetetlen terjedelmet jelentene” – jegyezte meg Pecsuk Ottó.
Hivatalos formában csak a magyarországi teológiai intézetek tanárai alkották a szöveggondozói bizottságot, de visszajelzések, észrevételek küldésére lehetőség volt bárhonnan a világból. „Hivatalos formában a bibliatársulat nem öleli fel a határon túli területeket, de nyitott vállalkozás volt, megjelentettünk próbakiadásokat az interneten, ahhoz is hozzá lehetett szólni. Így akinek ez a folyamat szívügye volt, vagy szeretett volna jobbító szándékkal részt venni benne, megtehette. És azt is látni kell, hogy az új fordítású Biblia Erdélyben mai napig kevésbé van használatban, mint a Károli-Biblia, és a határon túli magyar egyházak képviselői az adott ország bibliatársulatának tagjai. A romániai felekezetközi bibliatársulatban szerepelnek a magyar egyházak képviselői, akárcsak Felvidéken. Ezekkel a bibliatársulatokkal nagyon jó a kapcsolatunk, így a bibliaterjesztésben együttműködünk velük. A határokon túl nem közvetlenül a Magyar Bibliatársulat terjeszt, hanem a román felekezetközi bibliatársulatot segíti, és a magyar nyelvű egyházakkal is egyeztetünk.”
Bibliaválaszték
A revideált új fordítású Biblia igazán széles szín- és formaválasztékban kapható a Kálvin Kiadóban. „A revideált 1908-as Károli többnyire fekete, az új fordítású Biblia pedig inkább sötétkék volt. Az utóbbi években az új fordításnak megjelentek bordó és sötétzöld változatai is. A mostani kiadásnál bővítettük a kínálatot, azt szerettük volna, ha kicsit fiatalosabb is, elegánsabb, drágább és olcsóbb is. Így megjelent például egy 1500 forintos missziós papírkötésű, ami fele-harmada egy átlagos Biblia árának, de akik elegánsat szeretnének, azoknak ott a jóval borsosabb áru bőrkötésű, aranymetszésű”. A két véglet közt is széles a spektrum: tizenegy különböző kötésben érhető el a legújabb Biblia.
A húsvéti bemutató óta Pecsuk Ottó szerint szinte csak pozitív visszajelzések érkeztek a legújabb kiadással kapcsolatban. „Azt halljuk, hogy tényleg szebb lett a Biblia, tartósabb kötésű, könnyebben olvasható kiadásban jelent meg és a szövege is tetszik az embereknek, gördülékenyebb sok ponton. Nagyon jó hír az is, hogy eddig egyetlenegy sajtóhibát találtunk. A kilencvenes kiadásban elég sok sajtóhibát kellett kijavítanunk, pedig az is nagyon gondos munka volt, de a hosszú évek alatt felhalmozódtak a felismert hibák. Mi egyelőre egynél tartunk” – jegyezte meg a Magyar Bibliatársulat főtitkára.
Évente minden bibliatípusból 40-50 ezer példány fogy el, ezek közt vannak szövegválogatások, Újszövetségek és teljes Bibliák. „Magyarországon ez a szám bizonyos értelemben csökkenő tendenciát mutat, mert a Károli-biblia kelendősége nagyobb ütemben csökken, mint ahogy nő az új fordításúé. 2008 óta nálunk ugyanis az új fordítású Biblia a népszerűbb. Ez nyilván a generációs váltást is tükrözi: a Károlin felnőtt idősebb nemzedék egyre fogy. A legújabb revideált új fordításból húsvét óta 8-10 ezer példány fogyott el, de vannak olyan kötéstípusok, amelyek teljesen elfogytak, úgyhogy karácsony előtt mindenképpen szükség lesz egy második nyomásra. És ez nagyon biztató.”
Dénes Ida, Erdélyi Napló (Kolozsvár)2014. augusztus 21.
Magyar–magyar verseny az elnökválasztáson?
Tizennyolc esztendővel ezelőtt, amikor az RMDSZ Szövetségi Képviselőinek Tanácsa úgy döntött, hogy a magyar érdekképviseleti szervezet jelöltet indít az államelnök-választáson, sokan felkapták a fejüket. E lépést azon frissiben is sokan kritizálták, akár a jelöltet, hiszen Frunda György – aki jól vitatkozik románul, összehasonlíthatatlanul jobban, mint magyarul – neptuni múltjával és autonómiaellenes fellépéseinek sorozatával alkalmatlan arra, hogy maximalizálja az erdélyi magyarság szavazatait. Arra viszont kiválóan alkalmas volt, hogy 1996-ban megágyazzon a kormányzati szerepvállalásnak, hogy a választói bázis számára elfogadhatóvá tegye e lépést, amivel sikerült az RMDSZ-t máig ható érvénnyel eltéríteni az 1993-ban, Brassóban megfogalmazott autonómiaprogramtól.
Frunda, az ellenjelölt
Egy év telt csak el az 1999-es csíkszeredai Markó-Kincses párharc után, amikor sokak meglepetésére Kincses Elődnek sikerült Markót megszorítania, annak dacára, hogy a küldöttek többsége hivatalból volt jelen, azaz közvetlenül érdekelt volt a Markó-Neptun egységfront politikájának folytatásában. Ismét Frundát indították, ezzel is növelve a szervezeten belüli polarizálódást, valamint a Neptun-lobbi ismertségét és erejét.
2004-ben Markó Béla volt a jelölt, akiről feltételezhető, hogy nagyobb támogatottságot élvez a maga látszólag egyensúlyozó politikájával, mint a labanc oldalon látványosan elkötelezett Frunda. (Látszólag, mondom, mert az elmúlt húsz esztendőben Markó a gyakorlati politika síkján egyáltalán nem egyensúlyozott, hanem a Neptun-lobbit támogatta. A „sokszínűség egysége”, a „belső pluralizmus” legfeljebb szólamok szintjén jelent meg az általa elnökölt szervezetben.)
Ugyanabban az esztendőben alakult meg a Magyar Polgári Szövetség, amelynek az önkormányzati választásokon való indulását sikerült elgáncsolni, de Székelyföldön a parlamenti választásokon elindult a Népi Akció színeiben, nem kis pánikot okozva az RMDSZ soraiban. Mint később kiderült, nem volt miért izgulni, de az RMDSZ vezetői úgy érezhették, nem kockáztathatnak: ők is az autonómiát és a kettős állampolgárságot tűzték zászlajukra, amit elég nehezen lehetett volna Frundával az élen meghirdetni. Kelemen Hunor 2009-es jelölése a politikus ismertség-indexének növelését szolgálta, nem sokat számított, hogy sokkal kevesebb szavazatot sikerült összegyűjtenie, mint elődeinek.
Új műsor, új férfi
Idén új helyzet látszik kialakulni azzal, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt is ringbe száll – egyelőre aláírásgyűjtési szinten. Ha a pártnak sikerül összegyűjtenie a 200 ezer támogató szignót, akkor Szilágyi Zsolt személyében Kelemennek komoly ellenfele lesz. Az autonomista politikus pályáján nincs törés, „kényes ügyei” sincsenek, remekül verbalizál, több nyelven is kommunikál, kiváló debattőr. Ráadásul az RMDSZ ebben a helyzetben nem alapozhatja arra az EMNP hiteltelenítését célzó kampányát, hogy a magyar szavazatok megoszlásával veszélybe kerül a parlamenti képviselet. (Kedvenc szólamukról persze aligha fognak lemondani, Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára már első vonatkozó nyilatkozatában a magyar közösség megosztásától és a magyar szavazóerő felaprózásától óvott. Ugyanakkor a komolyan vétel igényével ez nem lehet az RMDSZ kampány fő üzenete, mint volt 2012-ben.) Mindkét jelölt egyformán esély nélkül indul, s mindkét jelölt indulásának mögöttes célja van. A második fordulóba való bekerüléssel egyikőjüknek sem kell számolnia, arról nem is szólva, hogy magyar ember a belátható jövőben aligha fogja elnyerni a román államelnöki tisztséget.
Kelemen célja vélhetően a választói bázis egyben tartása, a magyar szavazatok felmutatása és az azokkal való sáfárkodás. Szilágyi Zsolt tényleges célja pedig alighanem az, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt programját megismertesse a választókkal. Az elnökválasztási küzdelem kiváló alkalom arra, hogy a párt Románia föderalizálásáról szóló elképzelése minél több emberhez eljusson, beleértve a román választókat is. Arra is jó lehetőség, hogy ésszerű érvekkel lebontsunk valamennyit az autonómiával kapcsolatos román aggályokból. Erre mutatott rá Izsák Balázs, az SZNT elnöke is, aki szerint eddig az elnökválasztási kampányok annak ellenére „nem hoztak semmit az autonómiaküzdelemnek”, hogy 1996 óta minden alkalommal volt magyar jelölt.
Pólusok találkozása
Az államelnök választás arra is jó lehetőség lett volna, hogy a két, magát autonomistának valló erő, az EMNP és az MPP összefogjon és külön pólust alkosson. Erre azonban az MPP továbbra sem mutat hajlandóságot. Az a pártvezetés, amely oly harsányan bírálta a 2009-es EMNT-RMDSZ magyar összefogást, 2012-től az autonomista EMNP-vel szemben az RMDSZ-t nevezi a kisebbik rossznak, s következetesen e komprádor szervezettel kokettál. Most is azt hallhattuk tőlük, hogy a magyarság számára tét nélküli ez a mérkőzés, s hogy az EMNP nem fogja tudni összegyűjteni a szükséges aláírásokat. Azt is látni kell azonban, hogy az MPP ma sokkal inkább egy „brand”, egy felfuttatott és a választók egy részének tudatában rögzült márkanév, mintsem élő és működő szervezet. Ami érthető: e közösség arra szerveződött, hogy az erdélyi magyar politikai palettán az önálló magyar érdekeket, egy jövőt ígérő politikai programot, a háromszintű autonómiát képviselje. Két éve viszont a pártvezetés – nehezen behatárolható motivációk által vezérelten – ahhoz az RMDSZ-hez dörgölőzik, amely az autonómia-programot tizennyolc esztendeje jó mélyre elásta, s kizárólag konjunkturális célokkal, a választói bázis mozgósítását katalizálandó vette elő időnként. Ahhoz az RMDSZ-hez, mely 1993-ban vette kétéves határidővel programba az autonómiastatútumok megfogalmazását, de most, több mint húsz esztendővel a brassói kongresszus után is adós vele. Érthető, hogy a párton belül zavarodottság uralkodik, hiszen a pártvezetés a talán legfontosabb motiváló erőt tagadja meg a középgárdától: hogy büszkék lehessenek szervezetükre, következetességükre, hajlíthatatlanságukra, kérlelhetetlen autonómiapártiságukra.
Úgy áll hát a helyzet, hogy a néppárt ismét csak saját magára számíthat, partnerszervezetei, az EMNT és az SZNT mellett. Ezzel együtt helyes lépés volt, hogy a párt nem hagyta ki az alkalmat programjának ismertebbé tételére és elfogadtatására. A román elnökválasztás lehetőséget biztosít a „nemes küzdelemre”, ahogy Szilágyi Zsolt fogalmazott, arra, hogy minden magyar lelkiismerete szerint, nyugodt lélekkel választhasson a helyzetelfogadó és a helyzetteremtő, a követő és a céltételező politika, a tüneti kezelés és a gyökeres megoldás között.
Borbély Zsolt Attila , Erdélyi Napló (Kolozsvár)2014. augusztus 21.
Királyi örökség
Ha augusztus 20., akkor tűzijáték! – örvendezett elemista korában a fiam, miután kisgyerekként Budapesten a Duna-partról követhette végig először a Szent István ünnepének záróakkordjaként megrendezett tűzijátékot. A nagy csinnadrattával folyó budapesti ünnepségsorozat egész napos kínálatából a tűzijáték ragadt meg benne kitörölhetetlenül, s ahogy cseperedett, a Duna-parti színes kavalkád élményével már el tudtunk beszélgetni az országalapító Szent Istvánról is. Tavaly, hetekkel a Kolozsvári Magyar Napok előtt már István, a király volt a téma, olyannyira, hogy színes történelemkönyvet is vásároltam neki, hadd nézze és olvassa végig a Géza fejedelem fiaként megkeresztelkedett Vajk Szent Istvánná válásának gyönyörű történetét. Kicsit tartottam tőle, hogy a magyartanárnője által kötelező házolvasmányává tett Harry Potter mellett vagy után nem lesz kedve Szent Istvánról olvasgatni. Kellemesen csalódtam: talán épp a budapesti élmények csiklandozták a fantáziáját, és győzték meg arról, hogy egy modernkori ponyva után mégiscsak egy magyar történelmi személyiségről szóló könyvecske az igazi olvasmány.
Valahogy így vagyok én is augusztus huszadikával. Keresem benne azt, ami közös hullámhosszra terel Szent Istvánnal és korával. A törzsi országot a nyugati kereszténységhez felzárkóztató, szilárd hatalomra szert tevő király kora és tettei érdekelnek. Az, hogy miként tudta megalkotni a kor körülményei között egyedülálló bravúrt: a pogány istenekben hívő, nemzetségekre tagolódó, mintegy félmillió magyart – esetenként kíméletlenül – rávenni várakkal megerősített, királyi vármegyékbe tagolódó, nyugati műveltségű, keresztény állam létrehozására, amelyben az új egyházi rendet tíz püspökség és a fölöttük álló esztergomi érsek felügyelte. A történelmi bravúrnak tekinthető új állami berendezkedésre 1038-ban bekövetkezett haláláig István királynak szűk négy évtizedre volt szüksége, ami történelmi léptékkel mérve is kis idő ekkora horderejű átalakításokra. Az azóta eltelt több mint ezer esztendő tanúsága szerint semmi sem bizonyult annyira maradandónak a magyar történelemben, mint a Szent István által teremtett államberendezkedés. Érdemei tehát elvitathatatlanok.
Megcsonkított, megkurtított országa a történelem viharai ellenére is él. A Kárpát-medencei kitekintésű szentistváni mű megmaradt anyaországa napjainkban valami hasonló csodára készül: hét utódállamban rekedt nemzeti közösségeit igyekszik közös ernyő alá hozni, olyan útra, amelyen Szent István nyomdokain haladva újabb ezer évre őrizheti meg a nemzetet.
Makkay József, Erdélyi Napló (Kolozsvár)