udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
6943
találat
lapozás: 1-30 ... 4801-4830 | 4831-4860 | 4861-4890 ... 6931-6943
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2014. szeptember 23.
Ízelítő műemlékeink varázsából (Kulturális örökség napjai)
Ahhoz, hogy át tudjuk adni a jövő nemzedéknek épített örökségünket, elsősorban ismernünk kell azt, hiszen minden műemlék egy-egy oldal történelmünkből – fogalmazott a Régi épületek új köntösben című kiállítás pénteki megnyitóján Ferenczi Z. Sámuel építőmérnök. Háromszék idén előadásokkal, építészet iránt érdeklődő diákoknak szervezett tanulmányúttal kapcsolódott be az Európa-szerte zajló, épített örökségre összpontosító rendezvények sorába.
Sepsiszentgyörgyön a Lábas Ház alagsorában maroknyi érdeklődő vette birtokába azt a kiállítást, melyet a szervezők figyelemkeltőnek szántak – a látogatók színes, igényes kivitelezésű méretes pannókon követhetik tíz háromszéki műemlék épület „115 évnyi változatlanságát vagy változását”. Az alapötletet a Potsa József által szerkesztett, Magyarország ezeréves fennállásának ünnepére című, 1899-ben megjelent kiadvány adta, az ebben megjelenő képanyag, illetve a mostani állapotot bemutató felvételek révén követhető egy-egy épület, mások mellet az árkosi Szentkereszty-kastély, a Székely Mikó Kollégium, Bölön unitárius temploma, az oltszemi Mikó-kastély vagy a sepsiszentgyörgyi Vártemplom sorsa.
Az erdélyi műemlék épületek feltérképezését felvállaló Hereditatum online adatbázist is ismertető Ferenczi Z. Sámuel a leltározás, állagmegőrzés, karbantartás és hasznosítás, ugyanakkor a dokumentálás fontosságára is kitért, miközben ezeket háromszéki ingatlanról készült felvételekkel támasztotta alá. A pozitív példák sorában említette az olaszteleki Daniel-kastélyt, illetve megmentésre váró, így veszélyeztetett és végveszélyben lévő egyházi műemlékekről is tájékoztatott, a kálnoki unitárius haranglábról, az árkosi unitárius templom várfaláról és bástyáiról. Az aldobolyi Hollaky-kúriát mint végveszélyben lévő világi műemléket ismerhették meg az érdeklődők – a szakember szerint két évtizede nincs funkciója, az ingatlan alsó szintjét terménytárolásra használják –, s igen lepusztult állapotban van az árapataki Domokos-kúria is. Miközben Ferenczi Z. Sámuel arra buzdított, hogy amit megöröklünk, próbáljuk megőrizni s hitelesen átadni a következő nemzedék számára, az őt követő előadó azt hangsúlyozta, értékeinkre fel kell hívni a közösség figyelmét. A CsomóPont ígéretes civil kezdeményezés, mely Háromszék épített örökségére és a helyi értékekre fókuszál. A kezdeményezők elképzeléseit vázoló Gál Zoltán kézdivásárhelyi építész kifejtette, olyan adatbázis létrehozásán dolgoznak fiatal, szakmabeli társaival, mely révén egy-egy település turisztikai látványosságai mellett annak kultúrájáról, gazdaságáról is tájékoztatást nyerhet bárki. Így például, aki egy falu épített örökségét megtekintené, egyúttal a helyi termelőkhöz, kézművesekhez, mesteremberekhez is eljuthat. A csoport tagjai úgy vélik, bár számos jó mester, kistermelő él a térségben, gyakran nem tudnak egymásról, de a helyiek sem minden esetben tájékozottak arról, hol és mit szerezhetnek be például a hagyományos termékek közül. A CsomóPont egyebek mellett ehhez kíván segítséget nyújtani, azaz feltérképezni, közzétenni ezeket az információkat. Gál Zoltán találóan fogalmazta meg, szerethetővé tennék Háromszéket, turisták és helyiek számára egyaránt.
Demeter Virág Katalin, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. szeptember 23.
Közvitára alkalmatlan (Az SZNT az RMDSZ autonómiatervezetéről)
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) szerint az RMDSZ által készített székelyföldi autonómiatervezet egy sor olyan előírást tartalmaz, amelyek alkalmatlanná teszik azt a konstruktív közvitára.
Az SZNT – Izsák Balázs elnök által jegyzett – Autonómia közösen, Székelyföld militarizálása nélkül című tegnapi közleményében azt javasolja, hogy ne az RMDSZ által elkészített, hanem a Csapó I. József korábbi SZNT-elnök és RMDSZ-es szenátor által kidolgozott tervezet alapján induljon el a közvita Székelyföld területi autonómiájáról. Az SZNT ugyanakkor pozitívumként könyvelte el, hogy az RMDSZ autonómiatervezete azt üzeni a román közösség felé: Székelyföld területi autonómiáját valamennyi romániai magyar politikai szervezet igényli. Az SZNT az RMDSZ által elkészített tervezet hibáit azzal a cikkellyel példázza, amely szerint a prefektus a belügyminiszter előtt felel a közrend fenntartásáért, amelynek érdekében pedig „a közrendre és a nemzetbiztonságra vonatkozó jogszabályi előírások betartásával bevetheti az állami rendőrség és csendőrség erőit, illetve más fegyveres erőket”. Az SZNT szerint a megfogalmazás – melyet a dél-tiroli autonómiastatútum ihletett – olyan hatásköröket juttatna a székelyföldi prefektusnak, amelyekkel a román megyék prefektusai nem rendelkeznek, és „militarizálná” a Székelyföldet. A cikkelyt nemcsak a székelyek érdekeivel és akaratával, hanem a romániai törvényekkel és a XXI. századi Európa alapvető, demokratikus értékeivel is ellentétesnek találta az SZNT. Izsák Balázs szerint az elhibázott megközelítések, megoldások kritikája azonban nem csupán erre a cikkre korlátozódik, hiszen az alapvető elvi kérdésektől az intézmények felépítéséig vagy az oktatás kérdéséig az RMDSZ javaslata egy sor olyan előírást tartalmaz, amely valójában alkalmatlanná teszi a konstruktív közvitára.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. szeptember 23.
Fedezd fel gyakornokként az Európai Parlamentet!
Sógor Csaba képviselőként dolgozik az Európai Parlamentben, ott, ahol 28 ország politikusai eltérő kultúrák és szokások mentén közös jogalkotásra törekszenek. Abban hisz, hogy ezt a világot közelebb kell hozni az emberekhez, mert a parlamenti tevékenység átláthatósága az Európai Unió jobb megértését szolgálja. Sógor Csaba, az RMDSZ európai parlamenti képviselője ismét brüsszeli és strasbourgi gyakornoki munkára hívja az erdélyi magyar fiatalokat.
– Ötödik alkalommal hirdet pályázatot erdélyi magyar fiatalok számára. A gyakornoki lehetőséggel az Európai Parlamentben zajló munkát kívánja megismertetni, és ebből közelebb hozni mindazt, ami olykor távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Sikeresnek látja ezt a célkitűzést?
– Igen. Azt gondolom, hogy minden olyan lehetőséget ki kell használni, amely azt célozza, hogy az Európai Unió és az állampolgárai közt húzódó szakadék kisebb legyen. Mindaz, amit távolinak hiszünk, kétségkívül hatással van az életünkre. Ahhoz, hogy a polgárok is megértsék azt a világot, amelyben mi élünk és dolgozunk, nem elég csak látniuk azt, érzékelniük is kell. Úgy vélem, ha lehetőségünk van megmutatni, mit jelent a képviselői munka, milyen jogi keretek között tudunk az erdélyi magyar érdekérvényesítésért dolgozni, akkor azt habozás nélkül kötelességünk megtenni.
– Korábban úgy nyilatkozott, hogy az elmúlt évek során közel 80 fiatal gyakornokot fogadott Erdélyből. Ez azt jelenti, hogy minden hónapban új "munkaerő" érkezik az irodájába? Jut idő arra, hogy minden gyakornokkal érdemben tudjon a képviselő is foglalkozni?
– Alkalmanként akár két új munkaerő is érkezik, erre is volt már többször példa. A gyakornokoknak gyakran néhány nap kell ahhoz, hogy egyáltalán el tudjanak igazodni az épületben, anélkül, hogy eltévedjenek. Az asszisztenseim dolga az, hogy segítsék őket abban, hogy mielőbb feltalálják magukat, de én magam is kiveszem ebből a feladatból a részem. Gyakran elviszem őket az ülésekre, próbálom elmagyarázni az összefüggéseket, a munka menetét, esetleg közösen megyünk ebédelni, és közben igyekszem megválaszolni a kérdéseiket. Mivel az a cél, hogy a fiatalok a város multikulturális jellegét, az itteni szellemiséget is megismerjék, ezért abban is szoktam tanácsokat adni, hová érdemes elmenni, mit érdemes meglátogatni a szabadidőben.
– A gyakornokságra jelentkezőknek vizsgázniuk kell európai uniós ismeretekből, illetve nyelvtudásukat is bizonyítaniuk kell nyelvi kompetenciát felmérő feladatok megoldása révén. Ön szerint milyen készségekkel rendelkezik a "jó" gyakornok?
– Nincs egységes recept, hiszen mindenki más és más. De vannak olyan készségek, amelyek megkönnyítik a gyakornok mindennapi munkáját. Ha több idegen nyelvet beszél, akkor nyilvánvalóan könnyebben alkalmazkodik ehhez a multikulturális közeghez, könnyebben alakít ki új ismeretségeket. Ha ismeri az Európai Parlament jogalkotási folyamatát, ha például jól eligazodik a parlament honlapján, akkor hasznos dokumentumok előkészítésében is segítségünkre lehet. Mindenképpen fontos, hogy a gyakornok önálló legyen, jó kommunikátor, és az is előny, ha megfelelő szervezési adottságokkal rendelkezik. A munkába mindenkit a képességei szerint vonunk be, nem fogunk senkire olyan feladatot bízni, amely eltér a szakmai felkészültségétől, ezért nehézséget okoz neki. Nagyon gyakran az a legnagyobb segítség, ha jelen vannak és jegyzeteket készítenek az üléseken, részt vesznek olyan eseményeken, ahol én vagy a munkatársaim más kötelezettségeink miatt nem tudunk megjelenni.
– Láthatjuk, hogy egy gyakornok milyen sokrétű tapasztalatot gyűjthet egy ilyen lehetőség során. De vajon a képviselő is tanulhat valamit ezektől a fiataloktól?
– Természetesen, nagyon sokat. Négy gyerekem van, akik gondoskodnak arról, hogy lépést tudjak tartani a mai fiatalsággal, de a gyakornokok is segítenek abban, hogy megtaláljam a közös hangot ezzel a generációval. Számomra mindig fontos volt az, hogy megértsem az ő világukat, azonosulni tudjak a problémáikkal, ezért teljes nyitottsággal hallgatom a véleményüket, meglátásaikat. Van, hogy tőlük tudom meg a legújabb trendeket vagy néhány új, a munkánkat segítő technikai lehetőséget.
– Miért biztatja a fiatalokat arra, hogy jelentkezzenek gyakornoknak az Európai Parlamentbe?
– Azért, amiért annak idején engem is biztattak a szüleim, a családom: el kell menni, szét kell nézni a nagyvilágban, a jó példákat pedig haza kell hozni. Egy évig voltam Svájcban ösztöndíjas diák, mindaz, amit ott tanultam, meghatározta a további szakmai tevékenységemet, azt a munkát, amit a közösségért folytatunk. Vannak olyan volt gyakornokaink, akik meggyőződéssel vallják, hogy az Európai Parlamentben eltöltött időszak meghatározta a későbbi szakmai előmenetelüket. Ez az időszak rádöbbentette őket arra, hogy miben kell még fejlődniük, vagy egyáltalán milyen irányba szeretnének tartani. Nem utolsósorban pedig jobban megértették azt, hogy az Európai Unió intézményei milyen hatással vannak saját életükre és környezetükre. Mindenki más és más élményekkel tér haza, de egy biztos: valamit mindenki örökre hazavisz magával. Ezért érdemes akár az én kabinetembe, akár más EU-s intézmények által meghirdetett gyakornoki lehetőségekre pályázni.
Gyakornoki program Sógor Csaba kabinetjében
Az RMDSZ-es európai parlamenti képviselő a korábbi évekhez hasonlóan ismét pályázatot hirdetett szakmai gyakorlat végzésére az Európai Parlamentben. A sikeresen pályázó erdélyi magyar fiataloknak 2015- ben lehetőségük nyílik egy egy hónapos, fizetett gyakornokság alatt megismerni az Európai Parlament brüsszeli és strasbourgi munkáját, Sógor Csaba tevékenységét. Az érdeklődők 2014. október 15-ig adhatják le jelentkezésüket. Részleteket a www.facebook.com/sogor.csaba.MEP vagy a www.sogorcsaba.eu oldalon találnak.
Sógor Csaba EP-képviselő sajtóirodája
Népújság (Marosvásárhely)2014. szeptember 23.
A magyar dráma napja Marosvásárhelyen
Molter Károly: Tank – felolvasó- színházi ősbemutató
Ősbemutatóval és a hozzá kapcsolódó többmozzanatos rendezvénnyel ünnepelte a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata 2014-ben a magyar dráma napját.
Az ünneplés az elmúlt évek hagyományához híven Aranka György író, felvilágosodás kori gondolkodó szobránál kezdődött. Moldován Orsolya színművész, műsorvezető felkérésére Keresztes Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának művészeti igazgatója mondott ünnepi beszédet. Ezt követően Tollas Gábor színművész olvasta fel Visky András, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti vezetőjének üzenetét, melyet a Tompa Miklós Társulat felkérésére írt a magyar dráma napjára a színházi szakember. Bordi Teréz, a Bolyai Farkas Líceum tanulója Kovács András Ferenc Theatrum Mundi című versét szavalta. Végezetül a szobor talapzatán a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala, a marosvásárhelyi RMDSZ, a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány, a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület és az EMKE, a Sütő András Baráti Egyesület, valamint a Székely Színház Egyesület küldöttségei helyezték el tisztelgő koszorúikat.
Molter Károly Tank című színművét a Kisteremben felolvasó- színházi ősbemutatóként vitte színre a társulat, Gáspárik Attila rendezésében. A szereposztás tagjai: Balázs Éva, Béres Ildikó, Kiss Bora, B. Fülöp Erzsébet, Varga Balázs, Kilyén László, Csíki Szabolcs, Gáspárik Attila, Henn János, Barabási Tivadar, Bartha László Zsolt, Gecse Ramóna, Galló Ernő, Bányai Kelemen Barna és Korpos András. Dramaturg: Keresztes Franciska, szakmai tanácsadó: Fodor János. A darab cselekménye 1919 őszén, a román karhatalom Marosvásárhelyre való bevonulása előtti napokban indul, és a bizonytalan idők emberi gyengeségeit állítja pellengérre, sajátságos humorral.
A bemutató után zajló beszélgetés során a drámaíró Molter Károlyról emlékeztek meg a jelenlevők. A moderátor szerepét Demény Péter író töltötte be, a társalgás résztvevői Marosi Péter, az MTVA szerkesztője – Molter-unoka, Fodor János és Novák Zoltán történészek, Kovács András Ferenc költő, Láng Zsolt író, valamint a szereposztás tagjai voltak. A drámák "marosvásárhelyiségéről" vagy általános érvényességéről, az impériumváltással járó sorsfordulatokról, a történelmi hűségről és az emberi értékekről szóló diskurzust élénk figyelemmel, néhol tapsos tetszésnyilvánítással követte a színház ünnepében ezúttal is osztozó "nagyérdemű"
Népújság (Marosvásárhely)2014. szeptember 23.
Az orgona szerelmese
Kozma Mátyás-emlékműsor
Marosvásárhely zenei világának meghatározó egyéniségére, Kozma Mátyás orgonaművészre, zeneszerzőre emlékeznek szeptember 26-án, pénteken 18 órától a marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius templomban. A 85 éve született és 20 éve eltávozott művészről, illetve az emlékműsorról Kozma Mátyás özvegyével, Jászberényi Emese rádióriporterrel, szerkesztővel beszélgettünk.
– Jó és kell emlékezni azokra, akik itt éltek, itt alkottak Marosvásárhelyen, és nagyon szerették ezt a várost. Kozma Mátyás orgonaművész, zeneszerző és egyetemi tanár ennek a városnak volt a rabja, a szerelmese, de elsősorban az orgonáé. Kolozsváron, a Gheorghe Dima Zeneakadémián végzett, és mivel kitűnő diák volt, ott akarták tartani tanársegédnek. De a kolozsvári templomok és orgonák nem csábították el, így hazajött Marosvásárhelyre. Annak idején a Székely Színház és a Székely Népi Együttes is a Palotában székelt, a színészek és muzsikusok reggel és délben ott próbáltak, a hangversenyeket, valamint a színházi előadásokat este tartották, így sokszor késő éjszaka volt, mire odaférhetett az orgonához, és gyakorolhatott. De számára ez volt a legcsodálatosabb.
– Kozma Mátyást a népzene is nagyon vonzotta.
– Egy időben a népi együttes művészeti titkára volt, de a korábbi években számos gyűjtést is végzett a 12 kilogrammos Tesla magnóval. Táncjátékait a Székely Népi Együttes be is mutatta. Az ötvenes évek közepén egy érdekes felkérést kapott, amit nagyon szeretett. Balettzenét kellett komponálnia a Szent Anna-tó legendájához. Abban az időben nagyon híres balettintézet működött Marosvásárhelyen, egy orosz balettművésznő tanította a gyerekeket, és az ő irányításával színre vitt előadások mindig nagy sikert arattak. Ezenkívül Kozma Mátyás a magyar és a világirodalom költőinek zeneileg is érdekes verseit megzenésítette. Többek között Áprily, Dsida, Puskin, Verlaine verseit, hogy csak néhány nevet említsek. De első és utolsó szerelméhez, a hangszerek királynőjéhez mindig hű maradt, így a legtöbb szerzeményét orgonára írta.
– Milyen volt Kozma Mátyás, a tanár?
– A Tanárképző Főiskola zene szakán zenetörténetet tanított. Mindig legalább ötkilós táskával érkezett az órákra, mert ha az impresszionizmusról volt szó, például Debussyről, nem tehette meg, hogy ne mutassa meg diákjainak Manet, Monet festményeit vagy ne olvastasson, olvasson fel Baudelaire, Verlaine verseiből. Azt is mondta róla az egyik tanítványa: "nagyon tiszteltük, nagyon szerettük, és szégyelltünk nem tudni a vizsgáin."
– Milyen embernek ismerte ön Kozma Mátyást?
– Végtelenül szerény volt, és nagyon ritkán mosolygott. Imádta a rajzfilmeket, és Chaplin, akit a legnagyobb színésznek tartott, mindig meg tudta nevettetni.
– Beszéljünk egy kicsit a pénteki műsorról.
– Elsősorban szeretném megköszönni mindazoknak, akik azonnal válaszoltak a felkérésemre, és részt vesznek a megemlékezésen. Úgy érzem, hogy egy olyan emberre, aki az életét a zenének, az irodalomnak, a tudománynak szentelte, és mindössze 65 évet élt, de értékes életmuvet hagyott maga után, legalább ilyenkor, 85 évvel a születése és 20 évvel a távozása után emlékezni kell. Azért választottam színhelyül az unitárius templomot, mert Kozma Mátyás nagyon sokat orgonált ebben a templomban. Dávid Ferenc 400. születési évfordulóján pedig, amit Kolozsváron tartottak, a Tebenned bíztunk eleitől fogva című zsoltárt adta elő, amelyet ő írt át toccatára és fugára. Akkoriban nem volt szokás templomban tapsolni, de az Amerikából érkezett lelkipásztorok felállva, tapssal ünnepelték, majd a vacsoránál kérésükre le kellett kottáznia a művet.
Az emlékműsorra visszatérve Kozma Mátyás műveit Molnár Tünde szólaltatja meg, és Albinoni csodálatos, mindenki által nagyon ismert művét is eljátssza. A Soli Deo Gloria kórus Hajdó Károly karnagy vezetésével a Kicsi tulok, nagy a járom című kórusművét énekli. Madaras Ildikó az Altatódalt adja elő, kíséri Szakács Mária Magdolna. Mezei Erzsébet zenetanárnő az egykori tanárra emlékezik, Borbély Zoltán zeneszerkesztő a rádiós éveit idézi fel. A rádió indulásakor ő volt a Marosvásárhelyi Rádió zeneosztályának a vezetője, és talán nem sokan tudják, hogy a rádió szünetjele a Szeresd népedet című kórusművének refrénje. És bármennyire is hihetetlen, a Novax nevű rockegyüttessel is fellépett Kozma Mátyás, erről majd az emlékműsoron tudhatnak meg többet Novák József képzőművésztől, aki a plakátot is tervezte. Az emlékműsort a Cantuale együttes fellépése is gazdagítja. Vasile Cazan, a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia igazgatója is örömmel emlékezik egykori tanárára, barátjára. Nagy László lelkipásztornak, az est házigazdájának külön köszönet. Kovács Zsuzsa zenetanárnő lesz az est másik házigazdája. A nyitó- meg a zárószám legyen meglepetés. Mindenkit nagy szeretettel várok az emlékhangversenyre.
Nagy Székely Ildikó
Kozma Mátyás (Marosvásárhely, 1929. július 23. – Marosvásárhely, 1994/ orgonaművész több évig Tanárképző Főiskola zene szakán volt adjunktus
Népújság (Marosvásárhely)2014. szeptember 23.
Zárt ajtók mögött hallgatták meg Corina Crețut
A regionális politikáért felelős európai biztosi tisztségbe jelölt Corina Creţu meghallgatása zárt ajtók mögött zajlott tegnap az európai ügyekkel foglalkozó parlamenti bizottságokban.
A meghallgatás Cictor Ponta kormányfő is részt vett.
„Építő jellegű vita volt a portfólióval kapcsolatosan. A regionális politikáért felelős európai biztosi tisztségbe jelölt személyként voltam jelen, és ez számomra nagy megtiszteltetés” – fejtette ki Corina Creţu, a PSD EP-képviselője a meghallgatás után.
Valeriu Zgonea képviselőházi elnök kijelentette: a román parlament plénuma nem fog szavazni Corina Crețunak az európai biztosi tisztségbe való kinevezéséről, hanem csak meghallgatására került sor.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)2014. szeptember 23.
Ami az Erdőhegyi Napok tudósításából kimaradt
II. Évkönyv, példaértékű közösségépítés
z V. Erdőhegyi Napok helyszíni tudósításából helyszűke, de főként amiatt maradtak ki bizonyos gondolatok, mert azok elütnek a gazdag, vegyes nyelvezetű kulturális programnak a hangulatától.
Mivel az Erdőhegyi Általános Iskola a második tanévét éli önálló oktatási intézményként, tanévkezdés előtt második alkalommal adták ki magyarul-románul az iskola évkönyvét. Ebben idén az elmúlt tanév több mint 40 tevékenysége kapott helyet, de belefoglalták a diákok különféle versenyeken való részvételeinek az eseményeit, a véndiákok kerek évfordulós találkozásait is, mindazokat az események, amelyek év közben a Nyugati Jelenben is napvilágot láttak. A gyermekekről, unokákról, hozzátartozókról, az iskolásokról és az óvodásokról szóló eseményeket egyetlen kötetbe foglalva, a családokhoz eljuttatva, a helybeli magyarsághoz is közelebb viszik, családtaggá teszik az iskolát is. Tehát a kezdeményezésnek igen jelentős közösségformáló, összetartó ereje van.
Ugyancsak második alkalommal szervezték meg az Erdőhegyi Napok alkalmával megnyitott néprajzi kiállítást is. Az V. osztály tantermében nyitva tartott kiállítás anyagának egy részét már a tavaly is bemutatott darabok képezték, de új elemekkel is gazdagodott, amelyeket az év során gyűjtöttek össze. Az Erdőhegy – múltunk és jelenünk kiállítás tavalyi rendezvényén főként az emberekre, az idei kiállításon látható fotókon viszont az erdőhegyi épületekre, a diákoktól és felnőttektől kapott tárgyakra, használati eszközökre került a hangsúly. A tárgyakat a rendezvény után mindenki hazavitte, hogy jövőre újra kiállíthassák. A seregszemle egyik érdekes eleme volt a régi rádió, aminek a belsejét is kitakarította a gazdája, Pusztai Levente, vagy az a járóka, amiben még Sime Judit iskolaigazgató nagyapja állt kicsi korában, de a rokka, a kendertiló és -fésű, a sziták és kenyér-szakajtók társaságában a vajköpülő is felkeltette a látogatók érdeklődését. Ugyancsak Sime Judit hozta otthonról a dédnagyapja bejegyzéseit tartalmazó naplót. Amint elmondta, a családi ereklyéket a nyilvánosságnak is megmutatni, különlegesen melengető érzés, ami jobban összekovácsolja az erdőhegyi pedagógusokat, szülőket, hozzátartozókat és diákokat.
A kiállítást ezúttal is közösségi munkával hozták össze, az Erdőhegyi Napokon használt trikók feliratát is maguk készítették, a pedagógus férjek, illetve más családtagok is bekapcsolódtak a szervezőmunkába. A pedagógus férjek által főzött bográcsos pörköltet a zsűri díjazta – mondta el az Erdőhegyi Napok rendezvényén Sime Judit iskolaigazgató.
Visszagondolva az Erdőhegyi Általános Iskola önállósodásának a három évvel ezelőtti aggodalmaira, a külön út választásának a félelmeire, jóleső érzéssel hallgattuk az önállósodás óta virágzó közösségi élet, a közösen végzett munka fölötti öröm, elégtétel történeteit, megnyilvánulásait. Éppen ezért szeretnénk hangsúlyozni: részükről a legjobb döntés volt az önállósodás, a maguk útjának a követése, amelyen az anyanyelvű iskola köré csoportosuló erdőhegyi magyarság láthatóan megerősödött, megbecsüli, élvezi a közösségi munka örömeit, sikereit. Sikertörténetük példaértékű lehet nemcsak a magyar kisközösségek, hanem a partiumi és a bánsági szórványmagyarság kulturális autonómiájának a kiépítésben is.
Balta János, Nyugati Jelen (Arad)2014. szeptember 23.
Játékkonzolok, internet, alkotóműhely csalogat könyvtárba
Sokak számára a harmadik otthont jelenti a bibliotéka
Bár az elmúlt 25 évben Kolozs megyében 10 százalékkal csökkent a közkönyvtárak száma, az intézményeknek sikerült „újra felfedezniük magukat”: több olyan szolgáltatást vezettek be, amelyek segítségével elsősorban a fiatalokat vonzzák.
Ilyen például az ingyenes wi-fi és vezetékes internet, az on-line beiratkozás, a PlayStation és az XBox, Nintendo Wii játékkonzol, plazmatévék, táblagépek, a referenciák elektronikus postán történő továbbítása, on-line könyvtáros igénybevétele, számítógép-kezelési tanfolyamok fiataloknak és időseknek, film-, zene- és számítástechnikai, valamint alkotóműhely, nyugdíjasklub. Tudják: be kell vonzani a fiatalokat, aztán ott ismerik a módját, hogyan fedeztessék fel velük az olvasás varázsát. Innovatív ötletekben nem szűkölködnek: Moldova Köztársaságban például úgynevezett trolleybook-ot (könyveket kínáló régi trolibuszt) hoztak létre az olvasás népszerűsítése érdekében.
KISS OLIVÉR , Szabadság (Kolozsvár)2014. szeptember 23.
MÚRE: szakmai találkozó díjkiosztással
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) szeptember 19. és 21. között Nagykárolyban tartotta szakmai találkozóját, Épített örökség: a kulturális turizmus és népszerűsítési lehetőségei címmel. A rendezvényre a hazai magyar média munkatársai, a MÚRE-tagok mellett Magyarországról, a Vajdaságból, Felvidékről és Kárpátaljáról is érkeztek kollégák.
A találkozó keretében a hazai szakmai szervezet pénteken megtartotta évi közgyűlését, valamint sor került a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) között 17 éve, 1997. október 13-án Nagyváradon aláírt együttműködési megállapodás megújítására.
Szabadság (Kolozsvár)2014. szeptember 23.
Selmeczi György: „nagyon hálás vagyok!”
– Nem tudom, milyen a darabom, valószínűleg el kell telnie pár évnek, hogy egészen biztos legyek magamban. Az előadásnak viszont olyan intonációja és gesztikája van, ami az én szerény kis művemet valahogyan hozzákötötte az operatörténeti tradíciókhoz – hangsúlyozta Selmeczi György, a Herczeg Ferenc drámája nyomán született Bizánc című opera szerzője a vasárnapi ősbemutató után.
Szabadság (Kolozsvár)2014. szeptember 23.
Militarizálástól óv a Székely Nemzeti Tanács
Alkalmatlannak tartja a konstruktív közvitára az RMDSZ autonómiatervezetét a Székely Nemzeti Tanács (SZNT).
Izsák Balázs elnök (képünkön) hétfői közleményében rámutat, a statútum számos elhibázott, a székelyföldi viszonyoktól idegen rendelkezést, előírást tartalmaz. Úgy véli, a szövetség nem egy jobb, hanem csak egy saját tervezet kidolgozását tűzte ki célul, hogy ezzel saját ellenőrzése alá vonja az autonómia tematizálását . Izsák ezért azt javasolja, térjenek vissza az elődje, Csapó I. József korábbi RMDSZ-es szenátor által kidolgozott tervezetre.
Az SZNT pozitívumként könyveli el, hogy a múlt héten közzétett autonómiatervezet azt üzeni a román közösség felé: a Székelyföld területi autonómiáját valamennyi romániai magyar politikai szervezet igényli, beleértve a parlamenti képviselettel rendelkező RMDSZ-t is.
Meghökkentőnek nevezi ellenben a nemzeti tanács a statútum ama előírását, miszerint „a prefektus a belügyminiszter előtt felel a közrend fenntartásáért, ennek érdekében a közrendre és a nemzetbiztonságra vonatkozó jogszabályi előírások betartásával bevetheti az állami rendőrség és csendőrség erőit, illetve más fegyveres erőket".
Izsák Balázs felhívja a figyelmet, hogy ez Dél-Tirol autonómiastatútuma 88. cikkelyének szinte szószerinti fordítása, olyan hatáskörökkel ruházná fel a prefektusokat, amelyekkel jelenleg nem rendelkeznek, és ez olyan többlethatalmat jelentene az ország többi prefektusához képest, amely semmiképpen sem következik az ország törvényeiből, „még kevésbé a székelyek akaratából".
„Arra lehet gondolni, hogy az RMDSZ elhibázott statútumtervezetének 77. szakasza mögött az áll, hogy Dél-Tirol autonómiájának statútumát olykor előzetes elemzés, az ottani viszonyok és a történelem ismerete nélkül és nyilván a román jogrend felületes kezelésével másolták a tervezet szerzői. Így történhetet meg, hogy az RMDSZ tervezetének kidolgozói nem pusztán a közrendre vonatkozó törvény előírásai alapján vetnék be akár a hadsereget is Székelyföldön, amint az Dél-Tirol autonómiastatútumában áll, hanem a nemzetbiztonsági törvény (!) alapján is" – szögezi le az SZNT elnöke, aki szerint az idézett cikkely nemcsak a székelyek érdekeivel és akaratával ellentétes, hanem a romániai törvényekkel, a 21. századi Európa alapvető, demokratikus értékeivel is.
Hozzáteszi, az elhibázott megközelítések, megoldások kritikája nem csupán erre a cikkre korlátozódik, hiszen az alapvető elvi kérdésektől (Székelyföld határai) az intézmények felépítéséig (javasolt központok), vagy az oktatás kérdéséig az RMDSZ javaslata egy sor olyan előírást tartalmaz, amely alkalmatlanná teszi a konstruktív közvitára.
Izsák Balázs szerint az lehet a konszenzus felé vezető út, ha az SZNT volt elnöke, Csapó I. József egykori RMDSZ-szenátor által kidolgozott, a szövetség honatyái által kétszer is a parlament elé terjesztett, 200 ezer székelyföldi polgár kinyilvánított akaratával, népszavazáson megerősitett statútumot bocsátanák közvitára. „Ha ehhez, mint kiindulási alaphoz érkeznek módosító javaslatok, akár az RMDSZ részéről, akkor lehetőség nyílik arra, hogy ezeket novemberben a Székely Nemzeti Tanács elé terjesszük" – zárja budapesti keltezésű közleményét az SZNT elnöke.
Krónika (Kolozsvár)2014. szeptember 23.
Kelemen Dénes köszöntése
Nándorfehérvár–Trianon-emlékműavató
Vasárnap a Jancsó Benedek-emléknapokhoz kapcsolódva Trianon- és Nándorfehérvár-emlékoszlopokat avattak Gelencén, ezzel egy időben ezek alkotóját, Kelemen Dénes nyugalmazott tanítót is köszöntötték 70. születésnapja alkalmából.
A faluközpontbeli parkban felállított köztéri alkotás előtt Cseh József polgármester emlékplakettel és méltató szavakkal köszönte meg az ünnepeltnek a közösségért tett szolgálatát. Elmondta, a falu nyugalmazott tanítója kultúrigazgatóként, néptánc- és színjátszó csoport vezetőjeként, de ezermesterként is kiérdemelte a község tiszteletét, valamint ő hozta létre a Bodor György Közművelődési Egyesületet, a helyi hagyományőrző csapatot, a Reménység nyugdíjasklubot és az ő nevéhez fűződik a helyi faluturizmus elindítása is.
A méltatást követően a meghatódott Kelemen Dénes elmagyarázta az emlékoszlopokon látható jelképei által közvetített összefüggéseket: többek között elmondta, tudatosan véste fel kisbetűvel Trianon nevét az oszlopra, amely azért 2,82 méter magas, mivel Nagy-Magyarország területe 282 ezer m² volt, és éppen annyi mezőre osztotta, ahány felé szétszabdalták az országot.
Jancsó Katalin, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2014. szeptember 23.
A monarchia hadereje
Székelyek a birodalom hadseregében
Nemrég a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében Nagy József hadtörténésztől hallhattunk új értesüléseket tartalmazó előadást az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregéről, ezen belül pedig a marosvásárhelyi 22. honvéd gyalogezred felépítéséről, összetételéről és sorsának alakulásáról az I. világháború előtt és alatt.
A fiatal kutató – mint azt elmondta – véletlenül döbbent rá, hogy a magyarországi intézményekben és levéltárakban a mai napig feldolgozatlanul hevernek az első világégés harci eseményeire vonatkozó adatok. Beleásva magát a hatalmas, de rendszerezett irathalmazba, sok, időközben feledésbe merült, de a történtek megértéséhez nélkülözhetetlen adatra bukkant, ezért kötelességének tartotta az általa kiásott anyag közzétételét.
Ennek részleges ismertetése során megtudhattuk, hogy az 1867-es osztrák–magyar kiegyezést követően a birodalom haderejének három összetevője volt. A 80%-át alkotó és német parancsszavakat használó császári és királyi közös hadsereg, melynek békeidőbeli létszáma 450 ezer, a háború kitörése után pedig 1,8 millió főt tett ki. A kötelékébe tartozott továbbá a 30 ezres császári és királyi haditengerészet, valamint a kezdetben 19, majd 79 repülőszázadot, vagyis 50 ezer katonát számláló légierő, melynek a háború során 5400 repülőgépet bocsátottak a rendelkezésére.
Budapest követelésére engedélyezték a magyar nyelvi vezényletű és csak Magyarországról szervezett királyi honvédség megalakítását, mely kezdetben csak kerettel rendelkezett, azonban 1913-ra már 100 ezer főre duzzadt, 1914-ben pedig hadiállományát 200 ezerre növelték. Cserébe az osztrák területeken létrehozták a kimondottan csak Bécs alárendeltsége alá tartozó és a magyarral egyforma méretű császári haderőt. Mindezek következtében az 1910-es népszámlálás szerint az 52 millió fős birodalom lakosságának 19,6 %-át kitevő magyarság számaránya a katonaságon belül 23,1%-ra növekedett. A haderő harmadik tartóoszlopa a magyar királyi és osztrák császári népfelkelés volt, ami azt jelentette, hogy minden leszerelt férfi 42 éves koráig hadköteles, így szükség esetén behívható. A hadüzenet pillanatában, a monarchiában 3,2 millió katona állt fegyverben, utasításra várva.
A birodalmat 15 katonai kerületre osztották fel, melyek egyikét – Nagyszeben székhellyel – az erdélyi alkotta. Ezek háború esetén, a saját területükön elrendelt mozgósítás után hadtestté alakultak. A magyar honvédség hat, a császári és királyi kerületekkel párhuzamosan és csak Magyarország területén működő kerülethez tartozott. Ebből az ötödik, Kolozsvár székhellyel a 15 gyalog- és 2 lovashadosztályt számláló erdélyi volt. A székelyek azonban – főleg a háromszékiek zöme – a német vezényszavú ezredekben szolgáltak, így a Székelyudvarhely központú 82. császári és királyi székely gyalogezred legénységének több mint 90%-át csík- és udvarhelyszékiek alkották. A szászokkal vagy románokkal vegyesen más ezredekben is voltak, például a másodikban és 62.-ben, azonban arányuk ritkán haladta meg a legénység 60%-át. Kimondottan székely alakulatot még az 1886-ban Marosvásárhelyen létrehozott, 3200 főt számláló 22. honvéd gyalogezred képezett.
Bedő Zoltán, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2014. szeptember 23.
Ahol a gyülekezet szolgál
Rendhagyó szórványtalálkozó Oroszfaluban
Több mint kétszázan gyűltek össze vasárnap az oroszfalvi református templomban, az idén már nyolcadik alkalommal megszervezett szórványtalálkozóra. A Berecki Református Missziói Egyházközséghez tartozó 15 település küldöttsége mellett más felekezetűek, egy vendég egyházközség képviselői és dr. Pálhegyi Ferenc pszichológus is részt vett a szertartáson.
– Mivel a gyülekezetünkhöz nagyon sok település tartozik, arra biztatjuk híveinket, hogy vállaljanak szolgálatokat. Egy istentisztelet keretében 25 féle szolgálati ágat azonosítottunk, amelyben laikusok – nem felszentelt papok – szolgálhatnak. Ennek jegyében zajlott a mai istentisztelet is, amikor csak az úrvacsorai szolgálatot végezte lelkész, a prédikáció helyett pedig dr. Pálhegyi Ferenc pszichológust hallgathatták a résztvevők, aki az életét meghatározó igerész alapján tett bizonyságtételt a gyülekezet előtt – mondta el Raff Róbert, a szórványgyülekezet lelkésze.
A templomi szolgálatot követően az ünnepség a Vadrózsák vendéglőben folytatódott, ahol az ebéd mellett a helyi Ike Klub és a bitai fiatalok dalai csendültek fel. Az ünnepségen szót kért az oroszfalvi Rancz Pál is, aki megköszönte a közösségnek, hogy anyagilag és lelkileg is támogatták szívbillentyűműtétje során.
A református hívők mellett az eseményen részt vettek a kézdivásárhelyi baptisták, a péceli pünkösdista szervezet, a lemhényi adventista gyülekezet presbitere, valamint a mikóújfalusi református gyülekezet egy csoportja, akik éppen egy kézdiszéki kirándulásról „tévedtek be” az ünnepségre. A begyűlt 741 lejes perselypénzt egy beteg kisfiú megsegítésére adományozták.
Berszán Réka, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2014. szeptember 23.
IV. Brassói Magyar Napok
Vásár és programok
A IV. Brassói Magyar Napok alkalmából, az Erdélyi Kézmíves Céh társszervezésével kirakodóvásár is zajlik a főtéren.
A TRANSSYLVANICUM névre hallgató vásár, mint neve is mutatja, az erdélyi tárgyi értékeink seregszemléje. A szakmai szempontok szerint beválasztott több mint száz kiállító számtalan igényes termékkel áll a látogatók rendelkezésére Szeptember 21-25 között:
Nagy műgonddal elkészített egyedi kézműves remekek: magyaros ruhák és viseletek, egyedi táskák és tarsolyok, nemezből, csontból készült tárgyak, népi hangszerek
Házi lekvárok, szörpök, mézek, mézeskalácsok, szappanok
Külön gyereksarok körhintával, legendáriummal, játékokkal, műhelyekkel, édességgel
Alkotó műhelyek ahol gyerekek és felnőttek egyaránt betekintést nyerhetnek a fafaragás, szövés, fonás üvegfújás, bőrdíszművesség rejtelmeibe
Minőségi, igényesen megválogatott könyvek az Erdélyi Könyvtér jóvoltából
A kereskedők sátrainál régiségeket ugyanúgy talál majd, mint dr. Lenkei vitaminjait vagy a brassói Paprika cégtől megszokott minőségi árufelhozatalt.
És, hogy ne csak a kéznek, hanem a szemnek és az szellemnek is adózzunk, íme néhány esemény:
Vasárnap 15.00 órától Divatbemutató gyerekekkel (A sepsiszentgyörgyi Ady Endre általános iskola diákjaival. Koreográfus, ruhatervező: Kádár Zsófia
Vasárnap 16.00 és 17.00 óra között a Paprika sátor melletti protokoll-sátornál megnyitásra kerül két szabadtéri fotókiállítás, valamint sor kerül a Nőileg című magazin közönségtalálkozójára is:
Elfeledett Műemlékek címmel az erdélyi műemlékekről, kastélyokról, kúriákról a Monumente Uitate Egyesület segítségével, valamint
Székely kapuk önzetlen szolgálatában címmel a máréfalvi Kovács Piroska néni munkásságáról, a székelység tárgyi örökéről, a faragott és festett kapukról az Artera Alapítványnak és a Hargita megyei tanácsnak köszönhetően.
Vetró B. Sebestyén András, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2014. szeptember 23.
Az űrlap alja
Irodalmi séták és beszélgetések
Ady Endre, Juhász Gyula és József Attila A Holnap városában címmel irodalomtudományi konferenciát tartottak a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen szeptember 18-20. között. A jeles eseményt a József Attila Társaság (JAT) és a PKE Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszéke közösen szervezte.
A háromnapos rendezvény során neves irodalomtörténészek és ifjú, tehetséges doktoranduszok tartottak előadásokat, cseréltek eszmét a különféle témakörökben.
A konferencia első napján a zömmel Magyarországról érkezett vendégek egy irodalmi sétát is tettek Várad szívében Lakatos Attila régésznek, a Partium Kiadó igazgatójának a szakavatott kalauzolásával. Az irodalmi séta végén a jelenlévők megkoszorúzták a József Attila-szobrot, Wagner Nándor alkotását. A szobornál Tverdota György, a JAT elnöke mondott beszédet.
Az esemény második napján pedig Csucsára látogatott el a társaság, hogy megtekintsék a Boncza-kastélyt, az Ady-emlékkiállítást és az Octavian Goga Múzeumot.
A konferencia végén Tverdota György mondott záróbeszédet. Egyebek között szólt arról, hogy mindhárom költőnél – Ady Endrénél, Juhász Gyulánál és József Attilánál – közös nevező volt a modernség akarása, az értékek átértékelésére való hajlandóság. Hozzáfűzte: a mostani konferencia nagy erénye, hogy erőteljes volt a fiatal korosztály jelenléte is.
T. H.
Reggeli Újság (Nagyvárad)2014. szeptember 23.
Váradinak lenni
Nem is tudom, van-e még a világon egy olyan város, amelyben ennyi emlék, ennyi nagyszerűség lakozna? Van-e még egy olyan város, melynek annyi nagysághoz van köze, mint Váradnak? Van-e még annyi egykori lakója szétszóródva a nagyvilágba városnak, mint Váradnak?
Talány ez! Megfejthetetetlen talány az, hogyan történhet meg az, hogy két magyar ember bárhol, a világ bármely sarkában ezeridegenként találkozik, és perceken belül kiderül, hogy vagy váradi, vagy ismer valakit ott? Miféle varázsa van ennek a városnak, melynek falai közül annyi nagyszerű elme, annyi ragyogó tehetség indult el, világot hódítani, vagy csak egyszerűen alkotni valamit? Mitől van az, hogy aki egyszer sétált a Körös partján, bárhova kerül a világban, minden folyó partján a Körös illatát érzi, és a vízbe nyúló fűzfákat keresi és látja mindezt maga előtt? Miért van az, hogy a Váradon valaha is megfordult, egyszerű ember is nosztalgiával gondol erre a városra? És akkor még nem is beszéltem azokról a géniuszokról, akik száz és ezer sorban megörökítették, megfestették, leírták ennek a városnak valamikori ragyogását. Azt a ragyogást, amiből még a mi generációnknak, a mai ötvenes, hatvanasoknak is jutott kevéske. Miért mondom azt, hogy kevéske? Mert sajnos, ez a szinte romjaiban heverő, mégis csodálatos város agonizál. Az elmúlt rendszer, a valamikor kulturális élettel rendelkező várost, egy középszerű mezőváros szintjére süllyesztette. Nem voltak ugyan hiábavalók a próbálkozások, az Ady kör, a Kortárs színpad a szenzációs színtársulat, de úgy nézett ki, hogy a romlást tudatosan, valahonnan fentről irányítják. És ez a romlás a változások óta hatványozott erővel folytatódik. A századelőn épült paloták behálózva, megfakulva állnak. Napról-napra tűnnek el épületek, legyen az gyár, malom, lakóház, egyre megy. A valamikor ragyogó kirakatokkal díszített belvárosi utcák: Főutca, Kert utca, Zöldfa utca, Kossuth utca szűrkén olvadnak bele a külvárosok betonrengetegébe. Talán csak nekünk nem! Azoknak a még élő váradiaknak, akik a szürke utcákon is meglátják a ragyogást, s azoknak az idegenbe szakadtaknak, akik két, három, négyévente hazalátogatnak, és keresik az itt hagyott várost. Keresik… Járkálnak a számukra már idegenné váló város utcáin, évről évre egyre kevesebb ismerőssel találkozva, egyre kevesebb helyet találva meg gyermekkoruk városából. Otthon aztán nosztalgiázni megint a rég eltűnt helyekről és arra gondolva, hogy minek is még egyszer hazautazni? Minek fájjon az a szív, a váradi szív az eltűnt dolgokért? Miért fájjon a szív a nyári színházért, amit apáink a kor divatja szerint, önkéntes munkával építettek, a városi strandért, a Szilvásért és egyéb, színhelyekért, amik emlékeztetnének talán az első randira összesimulásra, az első csókra. Miért emlékezni a szülőházra, ami olyan utcában állt, ami már az új várostérképen nem is szerepel, mert a grandomán építkezési láz, még az utcák nyomvonalát is eltörölte? Miért emlékezni az egykori szomszédokra, akiket az akkori hatalom, nyelvre, fajra, bőrszínre való tekintet nélkül szétszórt az újonnan épült, a régi kertvárosok helyére “megálmodott” tömegszállásokra? Miért emlékezni a gyermekkor kedves tárgyaira, amiket már nem lehetett a blokkba vinni? Hogy minek? Azért mert ettől váradi az a szív. Ettől más e város szülötte. Ettől van az, az írásom elején említett érzés. Ettől van az, hogy bár sajog a szív a csalódástól a drága város láttán, még el sem hagyta rendesen az ember, már hiányzik. És már gondolatban körvonalazódik a következő látogatás haza. És egy, két, három év múlva, újra jönni kell, ahogy az idő és a zseb engedi. Az új hazában pedig mutogatni az otthon készült fotókat, a barátoknak. Mutogatni dagadó mellel, büszkén a fotókat arról a már nem is olyan megcsúnyult, nem is olyan idegen városról, amiből csak egy van széles e világon. Mesélni az otthoniakról, a picit kiszínezett élményekről, a városról, a váradi lélekről, Várad lelkéről…
Farkas László, Nagyvárad
Reggeli Újság (Nagyvárad)2014. szeptember 23.
Rendőrség: a baleset miatt halt meg a szovátai motoros
A törvényszéki orvostani jelentés alapján kijelenthető, hogy a Kézdiszentléleken augusztus 10-én elhunyt szovátai motoros a balesetben szenvedett súlyos sérüléseibe halt bele – jelentette be Ion Popa, a Kovászna Megyei Rendőr-főkapitányság parancsnoka.
Sebestyén Attila az esés során, valamint kemény tárgynak ütközve szerezte a halálos sérüléseit, a halál oka pedig fulladás, amelyet belső vérzés okozott – közölte keddi sajtótájékoztatóján Ion Popa. A megyei rendőrparancsnok elmondta, a baleset körülményeit tisztázó vizsgálatot a Kézdivásárhelyi Bíróság mellett működő ügyészség irányítja. Jelenleg azt vizsgálják, hogy a baleset előtt milyen sebességgel haladt a motoros.
A Székelyhon kérdésére a rendőrparancsnok cáfolta, hogy anyagi okokból késett volna a törvényszéki orvostani jelentés. Hangsúlyozta: soha nem tevődött fel az a kérdés, hogy bármely ügyben az érintettek anyagi hozzájárulását kérték volna egy szakvélemény kifizetéséért.
Ami a bukósisakot illeti – amelyet nem szolgáltattak vissza a Sebestyén Attila özvegyének –, azt mondta, hogy az ügyészség szerint feltételezhetően tovább szerepe lehet a nyomozásban.
A baleset után segíteni megálló motoros bántalmazása kapcsán kifejtette, a férfi élete veszélyben forgott, ezért gyilkossági kísérlet miatt egy másik vizsgálat is folyamatban van. Ennek keretében augusztusban egy személyt előzetes letartóztatásba helyeztek, három személyt pedig gyanúsítottként hallgattak ki. Az előzetes letartóztatásban lévő férfi pszichiátriai vizsgálatát jelenleg a jilavai börtönkórházban végzik – tette hozzá Popa.
Szabó Enikő. Székelyhon.ro2014. szeptember 23.
Magyarul, de mégsem
Magyar nyelven fordulhatnak a nép ügyvédjéhez azokban a közigazgatási egységekben, ahol a magyar kisebbség számaránya meghaladja a húsz százalékot – áll a Romániai Magyar Demokrata Szövetség múlt heti közleményében. Ugyan hatályos sürgősségi kormányrendeletről van szó, a nép ügyvédje marosvásárhelyi területi irodája képviselői számára nem egyértelmű a szabályozás.
A képviselőház plénuma megszavazta a nép ügyvédjének működését szabályzó törvény módosítására vonatkozó sürgősségi kormányrendeletet. Ezzel kapcsolatban Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke a Székelyhonnak kifejtette, hogy a sürgősségi kormányrendelet érvényben van, az ombudsmannak kutya kötelessége azt alkalmazni. „Törvénnyé válásával sem hiszem, hogy gondok lesznek, látványos módosításokra nem számítunk, ugyanis arról van szó, hogy anyanyelven lehessen beadni kérvényeket és ezekre magyarul kapjanak választ az érintettek” – mondta Borbély László az RMDSZ kezdeményezte rendeletről.
Alkotmányellenes határozat?
Megkerestük Eugen Ciobotát, a nép ügyvédje marosvásárhelyi területi irodájának vezetőjét, aki kifejtette: nem éri újdonságként őket a jogszabály, ugyanis ha eddig nem is létezett törvényes előírás, Hargita megyei kiszállásaik során Csíkszeredában, ha megértésbeli nehézségek akadtak, mindig segítségükre sietett egy, az ottani prefektus által kinevezett személy. Ciobotă magánvéleményének is hangot adott. „Tisztségemnél fogva azt kell mondanom, hogy a törvényt mindenkinek be kell tartania. Azonban a sürgősségi kormányrendelet két erre vonatkozó cikkében van néhány olyan árnyalatbeli megfogalmazás, amely pontosítást igényelne. Egyik ilyen annak pontos meghatározása, hogy az anyanyelvhasználat mely helyszínekre vonatkozik: a székhelyünkre vagy a kiszállási helyeinkre” – mutatott rá.
A vásárhelyi területi iroda vezetőjének másik – a tisztségétől teljesen független – véleménye az, hogy a sürgősségi kormányrendeletben foglaltak, ha nagyon szigorúan értelmezzük Románia jelenlegi alkotmányát, akkor alkotmányellenesek lehetnek, különösen annak 120. szakaszába ütközhetnek, ugyanis ebben az szerepel, hogy a nemzeti kisebbségek a helyi közigazgatási hatóságokkal és a dekoncentrált közszolgálatokkal való kapcsolattartásuk során használhatják anyanyelvüket, viszont a nép ügyvédje intézménye egy független közintézmény és egyik említett kategóriába sem sorolható.
Kérdésünkre, hogy ha ezentúl valaki bemegy a nép ügyvédje Kárpátok sétányán található területi irodájába és magyarul szeretné elmondani problémáját lehetséges lesz-e, az irodavezető kifejtette: erről egyelőre semmilyen értesítést nem kaptak a bukaresti központi intézménytől, ami az idő rövidségével is magyarázható, és úgy vélte, a további eljárások tisztázására csak ezután kerül sor.
Sajnálatos az értetlenkedés
Dáné Erzsébet az országos nép ügyvédje helyettese a fentiekre reagálva elmondta: sajnálatosnak tartja, hogy egy sürgősségi kormányrendeletben foglaltak betartásáról külön értesíteni kell a területi irodák vezetőit, de ezt is meg fogják tenni. A bukaresti tisztségviselő is hangsúlyozta: a rendelet érvényes, szóban és írásban is, magyarul fordulhatnak a nép ügyvédjéhez azok az állampolgárok, akiknek lakcíme, illetve állandó tartózkodási helye olyan közigazgatási egységekben található, ahol a kisebbség számaránya meghaladja a 20 százalékot. Egyelőre, ahol nyelvi nehézségekkel szembesülnek, a kihelyezett irodákból bekéretik a magyar nyelven írt beadványokat és a központi irodában válaszolnak ezekre. Tisztában vannak azonban azzal, hogy hosszú távon ez nem hatékony megoldás, ezért a helyi irodákban versenyvizsgát hirdetnek meg a kisebbség nyelvét beszélő szakemberek számára.
Vass Gyopár, Székelyhon.ro2014. szeptember 23.
Folytatódik a hadjárat a székely zászlók ellen
A szenátus szakbizottságai zöld utat adtak a helyi közigazgatási egységek saját zászlóinak elfogadásáról és használatáról szóló, a Szociáldemokrata Párt (PSD) 42 képviselője által benyújtott törvénytervezetnek.
A dokumentum – mely az RMDSZ szerint szavatolja, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) szerint korlátozza a székely lobogó használatát – csak ezután kerül a parlament asztalára, a végső döntést a képviselőház hozza meg.
A tervezet szerint a községek, városok és megyék zászlóit kormányhatározattal fogadják el az önkormányzat javaslatára. Ott, ahol valamely kisebbség teszi ki a lakosság legalább 20 százalékát, a közigazgatási egység megnevezését az illető kisebbség nyelvén is fel kell tüntetni a zászlón.
Kelemen Hunor szövetségi elnök korábban úgy nyilatkozott, a törvény lehetőséget teremt a székely zászló használatára, ugyanis nem tiltja, hogy különböző önkormányzatok ugyanazt a zászlót fogadják el saját jelképüknek. Az RMDSZ-elnöke szerint a székelyföldi települések saját jelképükké nyilváníthatják a székely zászlót, amennyiben a törvény hatályba lép.
Ezzel szemben a székely zászlót közösségi szimbólummá avató Székely Nemzeti Tanács (SZNT) úgy véli, a tervezet egyetlen világos célja a székely zászló szabad használatának korlátozása.
Maros megyében dúl a zászlóháború
Miközben a vezető kormánypárt Victor Ponta pártelnök-kormányfővel az élen új törvénytervezetet készül elfogadtatni a szimbólumok használatáról, a PSD által támogatott Vasile Oprea Maros megyei prefektus perbe hívta Makfalva, Csíkfalva, Erdőszentgyörgy, Gyulakuta és Szováta polgármesterét, mivel többszöri felszólítás ellenére sem távolították el a középületekre kitűzött székely zászlót.
A kormánymegbízott törvényes alap hiányára hivatkozva törvénytelennek tartja a székely zászló kitűzését a közintézményekre. Szerinte a székely zászlót az SZNT hagyta jóvá, ezzel is népszerűsítve az etnikai alapú területi elszakadást. Oprea szerint a zászló használatával, kitűzésével a magyar vezetők hamisan próbálják befolyásolni a köztudatot, azt sugallva, hogy egy területi entitáshoz – jelen esetben a Székelyföldhöz – tartoznak, amely nem is létezik, az alkotmányban nincs elismerve.
„Ha a közösség vezetői bármilyen jelképet kitűzhetnének a közigazgatási székházra, akkor futballklubok vagy autógyártók jelképeit is látni lehetne, attól függően, hogy az adott községvezető melyikkel szimpatizál” – fogalmazott cinikusan Vasile Oprea.
„Kampány van: elő a magyar kártyával”
Balogh István csíkfalvi polgármester munkatársunknak elmondta, a lobogót már eltávolították a községházáról – hasonlóképpen jártak el Gyulakután is, így alaptalan a prefektus kezdeményezte eljárás. „A prefektus lépése annak tudható be, hogy választás közeledtével ő is ki szeretne tűnni valamivel a román érdekek megvédése terén. Már megszoktuk, hogy minden választás előtt előveszik a magyar kártyát” – jegyezte meg az elöljáró.
Csibi Attila Zoltán, Erdőszentgyörgy polgármestere azonban leszögezte: nem hajlandó eltávolítani a 2011-ben kihelyezett lobogót és úgy véli, a prefektúra hadat üzent a városnak. Makfalván is a községháza bejárata fölött maradt a zászló, Márton Zoltán polgármester pedig kijelentette, perbe szállnak a prefektussal.
Szováta alpolgármesterétől, Hegyi Mihálytól megtudtuk: ők még nem kaptak bírósági idézést, de látták, hogy a prefektúra egyik alkalmazottja nemrég a városháza előtt fényképeket készített a zászlóról.
A kérdésben az RMDSZ megyei elnökének véleményét is kikértük. Brassai Zsombor szerint enyhén szólva túllihegett és túlpolitizált ügyről van szó, ugyanakkor veszélyesnek tartja, hogy a PSD ezzel a „boszorkányüldözéssel” próbálja legitimálni magát a szavazótábor szélsőségesen nacionalista rétege előtt.
Gligor Róbert László, Gyergyai Csaba, Székelyhon.ro