udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
6943
találat
lapozás: 1-30 ... 4921-4950 | 4951-4980 | 4981-5010 ... 6931-6943
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2014. szeptember 29.
Johannis: tegyük Romániát a jól végzett munka országává!
A Romániában fogalomnak számító német megbízhatóságra utaló választási jelmondattal, a Legyen Románia a jól végzett munka országa! szlogennel kezdte meg Klaus Johannis, az ellenzéki Keresztény-liberális Szövetség (ACL) szász nemzetiségű államfőjelöltje szombaton választási kampányát Bukarestben.
A kormánypalota előtti Victoria téren a jobbközép pártszövetség több tízezer szimpatizánsa gyűlt össze a jobboldal legesélyesebbnek tartott elnökjelöltjének választási nagygyűlésén.
Bár a novemberi elnökválasztáson legalább öt jelölt számít a jobboldali szavazók támogatására, a felmérések szerint a két legnagyobb ellenzéki párt, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Demokrata Liberális Párt (PDL) összefogásából kialakult ACL jelöltje örvend a legnagyobb népszerűségnek, így nagy valószínűséggel Johannis lehet az államfői tisztségre pályázó Victor Ponta szociáldemokrata kormányfő ellenfele az elnökválasztás második fordulójában.
A bírálói szerint merev és szófukar Johannis maga is tisztában van vele, hogy a belé vetett bizalom nem szónoki képességeinek szól. Az ACL a jelek szerint kampánystratégiáját arra építette, hogy Johannist a felületesség, igénytelenség, hazugság és képmutatás ellentéteként pozicionálja. Szombaton elmondott választási beszédében Johannis igyekezett előnyt kovácsolni közismert szűkszavúságából.
"Én a tettek embere vagyok, nem az üres szavaké. A beváltott ígéreteké, nem a botrányoké és színjátékoké. Olyan ember, aki épít és nem rombol. Az elnöki célkitűzésem nagyon egyszerűen megfogalmazható: legyen Románia a jól végzett munka országa!" – mondta Johannis bukaresti kampányrendezvényén.
Kifejtette: a munkát, vállalkozásokat, értékteremtést bátorító, nem pedig adókkal megfojtó, a nevelést fontos befektetésnek tekintő ország építésére hívja maga mellé szavazóit.
Népújság (Marosvásárhely)2014. szeptember 29.
Segesvári sikertörténet
Húszéves a Gaudeamus Alapítvány
Húszéves a segesvári magyarság által alapított Gaudeamus Alapítvány, amely mára már komoly intézményt, a Gaudeamus Szórványközpontot működteti, amellyel a helyi és környékbeli magyarság nyelvében, hitében, hagyományaiban, identitásában való megmaradását hivatott szolgálni. E kerek évforduló kapcsán rangos konferenciát szerveztek, amelyre a Kárpát-medencében működő szórványkollégiumok képviselőit hívták meg, hogy együtt osszák meg a kisebbségi sorsból fakadó közös problémákat, tapasztalataikat és jövőképet fogalmazzanak meg az egyre kisebb lelket számláló szórványközösségnek. A rendezvényen részt vett Magyarországról dr. Hoffman Rózsa, az Emberi Erőforrások Minisztériumának Köznevelésért Felelős Államtitkárságának államtitkára, dr. Szarka Gábor, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja, több romániai és magyarországi nemzetstratégiáért és oktatásért felelős tisztségviselő, alapítványok vezetői.
Nem önmagunk, hanem a közös akarat ünnepe
A Kárpát-medencei Szórványkollégiumok első napján a szórványkollégiumok képviselői tanácskoztak, melyet Vetési László református lelkész, a Diaszpóra Alapítvány elnöke, a szórványok problémájának szakértője vezetett. E témában többek között Szegedi László, a Kőhalmi Szórványkollégium, Gudor Botond a gyulafehérvári Bod Péter Alapítvány, Balázs Bécsi Attila, a szamosújvári Téka Alapítvány, Kerekes Zoltán, a vicei Bástya Egyesület, Punnykó Mária, a beregszászi Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség szórványfelelőse, Nagy Margit, az Újvidéki Apáczai Diákotthon, Adi István, a magyarfülpösi Szórványiskola és Kollégium vezetője, Lakatos Tünde, a szamosardói Kós Károly Iskola igazgatója, Balla Ferenc, a Kallós Zoltán Alapítvány vezetője, Ladányi Lajos, a Nyitrai Kulturális és Információs Központ igazgatója, Turzai Melánia, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatóhelyettese előadása hangzott el. A rendezvény második napján – merthogy a rendezvény értük és társaikért szólt – a helybeli Mircea Eliade Főgimnázium magyar diákjai művészi műsorral köszöntötték a résztvevőket. Fodor Lilla és Máthé Loránd szavaltak, s két alkalommal is fellépett a Kikerics néptánc-együttes. – Nem önmagunkat ünnepelni gyűltünk össze, hanem azért, hogy a közös akaratot ünnepeljük. E közös akarat fog össze bennünket – fogalmazott köszöntőbeszédében Farkas Miklós tanár, a Gaudeamus Alapítvány megálmodója, kivitelezője, és mostanig igazgatója, akinek önfeláldozó munkája nyomán kallódásra ítélt magyar gyermekek járhattak magyar iskolába, kaphattak szállást és válhattak magyar érzelmű felnőttekké.
350 diák 50 km-es körzetből
– Az alapítvány célja a segesvári és környékbeli szórványban élő magyar nemzetiségű diákok anyanyelvű és keresztény értékrend szerinti nevelésének és oktatásának támogatása, főleg azoké, akik nehéz anyagi helyzetük miatt még középfokú tanulmányaikat sem tudnák folytatni, valamint a segesvári és környékbeli szórványban élő magyarok művelődési életének a megszervezése. Az adományokból fedezzük az ösztöndíjak 80%-át és a fenntartási költségek egy részét. Az elmúlt tanévben már 57 tanulót támogattunk ösztöndíjjal. Döntő részben az Apáczai Közalapítvány támogatásával felépítettünk egy új épületet, amelynek A-szárnyában helyet kapott egy modern konyha, étterem, újabb hálószobát, valamint két tanári lakást, a B-szárnyban pedig nyolc korszerű, négyágyas szobát és egy 150 férőhelyes művelődési termet alakítottunk ki. Ehhez jelentős összegekkel járult hozzá a düsseldorfi Hermann Niermann Alapítvány, a Szülőföld Alap, az Illyés Közalapítvány, az RMDSZ és a Segesvári Önkormányzat. Sikerült megoldanunk a bentlakó diákok étkeztetését, és a szállást is kényelmesebbé tettük. Jelenleg 56 diáknak és két tanárnak biztosíthatunk szállást, étkezést és jó tanulási körülményeket.
Az évek során a szórványkollégiumban lakó diákok száma 26-52 között változott. Az elmúlt években mintegy 350 diák lakott a bentlakásban, jelentős részük tovább is tanult. A bentlakó tanulók mintegy 50 kilométer sugarú körzetből érkeznek hozzánk Maros, Hargita, Szeben és Brassó megyéből. Az idei tanévben újra 40 fölé emelkedett a bentlakók, diákok száma. Az építkezések befejezése után, 2009-ben intézményünk felvette a Gaudeamus Ház-Oktatási és Művelődési Szórványközpont nevet – mondta Farkas Miklós tanár, az alapítvány leköszönt igazgatója, aki Tóth Tivadar tanárnak adta át a stafétabotot.
Etalon a megyében
A konferencián felszólalók során dr. Hoffmann Rózsa államtitkár elmondta, hogy a magyar kormány 37 szórványkollégiumot támogat, bízik abban, hogy jó ügyet támogatnak, a magyarság erősítéséért teszik. Úgy gondolja, ha Magyarország erősödik, erősödik az összmagyarság is. – A Jóisten magyarnak teremtett, ezt megtagadni nem tudjuk, vállalnunk kell ezt minden körülményben. Az iskola meghatározza a jövőt, teljesítenie kell a a küldetését. Olyan embereket kell nevelni, mint amilyen a Gaudeamus Alapítvány vezetője, Farkas Miklós. A világ változik, a pedagógusnak képessége kell legyen arra, hogy elvarázsolja a fiatalokat, ahogyan itt történik, Segesváron. Mert addig, amíg így táncolnak, így szavalnak a fiatalok, addig van jövőnk! – mondta az államtitkár. – Sorskérdés a magyarság megmaradása ezen a vidéken, hittel és alázattal állunk a feladat szolgálatában – mondta dr. Szarka Gábor, aki dr. Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzuljának üdvözletét tolmácsolta. – Ne csak konzultáljunk, hanem tegyünk kísérletet a közös jövő tervezésére! Ne csak a múltra és a jelenre, hanem a jövőre is tekintsünk! – hangsúlyozta Molnár György, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet hálózatfejlesztési igazgatója. Dr. Karl Scherer, az alapítványt jelentős összeggel támogató düsseldorfi Nierman Alapítvány képviselője elmondta, azokban a városokban, amelyeket mi alapítottunk és építettünk, kisebbségbe kerültünk. Büszkék vagyunk erre az örökségre, de a szórványosodás kihívásai önerőből nem oldhatók meg – mondta. Dr. Nagy Éva, a tanügy-minisztérium kisebbségi oktatásért felelős államtitkárságának kabinetigazgatója a legnagyobb kincsre, az anyanyelv megőrzésének fontosságára hívta fel a figyelmet, Szentgyörgyi Albert szavaival élve: „Olyan lesz a jövő, amilyen a ma iskolája.” Gál Ernő helyi tanácsos felolvasta Dorin Dăneşan, Segesvár polgármesterének üdvözletét, aki főként a központ kulturális tevékenységéről, a magyarság által képviselt színfoltról szólt elismerően. Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke azt hangsúlyozta, hogy a Gaudeamus Szórványközpont etalon a megyében. Marosludason, Dicsőszent-mártonban, Szászrégenben, Nagysármáson is ilyen szórványközpontokra volna szükség, hiszen az RMDSZ a magyar oktatás ügyét tűzte ki zászlajára. Dicsőben merev ellenállást tanúsítottak, Marosludason fel sem merték vetni a szórványkollégium ügyét. – Aggódó felelősséggel kezeljük a szórvány ügyét, azt szeretnénk, ha a magyar gyermekek itt maradnának, ha szülővárosuk felnőtt korukra élhető város lenne, hogy ne kelljen innen elvándorolni! – fogalmazott az elnök. – Ha ilyen gyermekeket nevelünk, mint akiket szerepelni láttunk, ennél nagyobb stratégia nem is kell! – fogalmazott Burus Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, aki Farkas Miklósnak a szövetség elismerő oklevelét nyújtotta át. A rendezvény során levetítették Dudás Lászlónak az alapítvány 20 évét bemutató filmjét, amelyen az alapítvány kuratóriumi tagjai, támogatók is megszólaltak. Tóth Tivadar igazgató a kudarcokat taglalva tapintott rá a szomorú valóságra: – Bár a szórványközpont létrehozása sikertörténet, odajutottunk, hogy magyar gyereket már alig találunk, akit idehoznánk. Még vidéken sem! Ha lesz gyermek, lesz magyar oktatás, ha nem lesz, akkor vége az oktatásnak is! Jelenleg egy líceumi magyar osztály működik a korábbi két párhuzamos helyett a Mircea Eliade Főgimnáziumban, és pengeélen táncolunk – mondta, majd megjegyezte, jó lenne, ha kevesebb támadás érné őket a segesváriak részéről, s jó lenne, ha ezt a központot magukénak éreznék, hiszen ez a ház a segesváriakért van. A munkát értékelni kell, nem folyton bírálni, hibát kapni. A munkálatok során elismerő okleveleket és plaketteket adtak át azoknak, akik munkájukkal vagy anyagilag támogatták az alapítvány munkáját.
A konferencia tegnap zárult, a vendégek Berethalomra és Keresdre is ellátogattak.
Mezey Sarolta, Népújság (Marosvásárhely)2014. szeptember 29.
Avar titkok nyomában
Nagy Borbála: Az áruló avar kagán – egy izgalmas, olvasmányos és kiválóan dokumentált történelmi regény bemutatójával indult a Belvárosi szerdák újabb sorozata a marosvásárhelyi Deus Providebit Házban. Markó Enikő, az est házigazdája Kuti Mártát, a könyv szerkesztőjét, Szabó Csabát, a kolozsvári Világhírnév Kiadó főszerkesztőjét és Dobos Alpárt, az avar kort kutató fiatal kolozsvári régészt köszöntötte. A meghívottak a könyv kapcsán a szerzővel együtt arra a kérdésre keresték a választ, hogy a Kárpát-medencét 200 évig uraló hatalmas, erős Avar Birodalom miért bukott meg. Mi lett a Keletrómai és a Frank Birodalom között elterülő, két évszázadon át legyőzhetetlennek tűnő nagyhatalom népével a vereség után, s milyen összefüggés van a hunok, avarok és magyarok között, akik az egymást követő időszakokban belakták a Kárpát-medencét?
A Világhírnév Kiadóról, annak az újságíróknak teret adó Fehér Holló sorozatáról és a nemrég indult Sárkányfog sorozatról, amely történelmi témájú könyveknek ad helyet, Szabó Csaba, a kiadó főszerkesztője beszélt. Megemlítette a magyarok történetéről román nyelven kiadott kötet (O istorie a maghiarilor) sikerét határokon innen és túl. A sorozat második kiadványa, Az áruló avar kagán szövegével való találkozást sorsszerűségnek nevezte Szabó Csaba, aki jól ismerte Nagy Borbála korábbi történelmi regényeit, amelyek közül a Dacia Kiadónál megjelenteket édesanyja szerkesztette. Ezért mondott örömmel igent az írónő posztumusz kötetének a kiadására. S amikor képzőművészt keresett a kötet illusztrálására, kiderült, hogy az írónő dédunokája, Nagy Zsombor készen áll erre a feladatra. A kötet első bemutatója a Magyarország kolozsvári főkonzulátusán volt, ahol az írónő fia, Nagy Adorján számolt be arról, hogy a kéziratot édesanyja ráhagyta, hogy ha időt tud szakítani rá, jelentesse meg. Ebben a kötetet szerkesztő Kuti Márta volt a segítségére, akit rokoni szálak fűznek a családhoz.
A méltánytalanul elfelejtett Nagy Borbáláról, aki azért nem számított divatos szerzőnek, mert nem szolgált ki semmiféle rendszert, Kuti Márta olvasta fel írását. 110 éve született és 20 éve halt meg, évekig nyelvtanárként dolgozott, s élete során megírta mindazt – A csíki boszorkány (1974), Trójai Kasszandré (1979), Őrült Johanna (1981), Claudia (1984), A vén kapitányné (1996 posztumusz) –, amit fontosnak vélt a történelemből. Regényeihez alaposan dokumentálódott egy olyan korszakban, akikor ez csak a könyvtárakban búvárkodva volt lehetséges. A szöveget kiadás előtt újra meg újra átírta, csiszolgatta. Az áruló avar kagán is legalább 25 évig készült, ritka igényességgel megírt szöveggel – hangsúlyozta Kuti Márta.
Az író fiától tudjuk, hogy Nagy Borbálát egy életen át foglalkoztatta a szkíta–hun–avar–székely–magyar folytonosság, s ezen népek rokonsága a bolgár onogurokkal. Ezt a témát is érintette az a párbeszéd, amelyet Szabó Csaba Dobos Alpár régésszel folytatott a regényben megfogalmazott fikció és a történészek rendelkezésére álló adatok összefüggéseiről.
A székelyek és az avarok közötti rokonság a fantázia szüleménye. Volt ugyan egy elmélet, amely szerint a frank, illetve a bolgár hódítást túlélő avarokat kapcsolatba lehetne hozni a székelyekkel, erre azonban Székelyföldön nem találtak semmilyen bizonyítékot – válaszolta Dobos Alpár, aki hozzátette, hogy manapság László Gyula kettős honfoglalás-elméletét is elvetik a történészek. A regényben leírt várrendszernek, amely az avarok birodalmát védte, sem találták meg a nyomait.
Az 568 és 803 között fennálló avar kaganátus, amely először egyesítette egységes államban a Kárpát-medence területeit, a kora avarkorban élte fénykorát, s a Konstantinápoly elleni 626-os sikertelen csata után kezdődött el a birodalom hanyatlása. Bár sok állam, nép eltűnt a történelem során, a kaganátus bukása után az avarok valószínűleg nem haltak ki, s bár nincs írásos bizonyíték, a történészek nem zárják ki, hogy az avarok maradványait megtalálták a magyar honfoglalók – hangzott el a párbeszéd során.
Kérdésre válaszolva Dobos Alpár elmondta, hogy a Kárpát-medencében nagyon magas az avar leletek száma, amelyek főleg feltárt sírokból kerültek elő. A legismertebb és a legrejtélyesebb a nagyszentmiklósi kincs, a több mint 20 színarany edény, amelyeket véletlenszerűen találtak meg a XVIII. század végén, s az eredeti tárgyak a bécsi (Bécs neve is avar szó) művészettörténeti múzeum e célra kialakított termében láthatók, a másolatokat pedig Budapesten is meg lehet tekinteni. Sok elmélet fűződik az avar kincshez, nevezték a hunok, Attila kincsének is, de kivitelezésükről megállapítható, hogy a VIII. század végén, bizánci, perzsa hatásra keletkeztek.
Az avaroknak a regényben bemutatott összeférhetetlenségével, az irántuk táplált gyűlölettel kapcsolatosan elhangzott, hogy a történelem során ez más népek estében is előfordult. A regény hangulatában hasonlít a honfoglaló magyarság életéhez, az írónő a magyarok képét vetítette rá az avarokra, az Avar Birodalomra – mondta Dobos Alpár, aki Szabó Csaba kérdésére hozzátette, hogy a valós és kitalált elemek jól sikerült összehangolása ragadta meg a regényben az írónő gazdag történelmi ismeretei mellett.
A jó hangulatú, érdekes könyvbemutató végén Dobos Alpár a hallgatóság kérdéseire is válaszolt.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)2014. szeptember 29.
Versszínház az Olvasókör ülésén
A lippai katolikus parókia hittantermében csütörtökön 17 órától került sor a Degré Alajos Olvasókör évadnyitó ülésére. A Szeptember végén témakörben megszervezett irodalmi ülésen versszínházat próbáltak alakítani, ahol Petőfi Sándort, a költőt Czernák Ferenc, míg Szendrei Júliát Détári Katalin alakította. Az összeállításban több szerelmes verset adtak elő azzal a szándékkal, hogy kimutassák a kép- és hanghatás fontosságát, hiszen azok jobban nyomot hagynak az emlékezetben. A továbbiakban Igna Ilona Lippa történetét ismertette, amit a jelenlévők kibővítettek a saját ismereteikkel. Ezt követően Boda Ferenc ismertette az Olvasókör névadójának, Degré Alajosnak az életét, ami tulajdonképpen egy előbbi előadásnak a felfrissítése volt, nehogy feledésbe menjen a város legnagyobb magyar szülöttének emléke. A záró részben Czernák Ferenc az adott témán túl is elszavalt néhány Petőfi költeményt. A csütörtöki ülésen közreműködött Boda Ferenc, Détári Katalin, Igna Ilona, Tóth Emil és felesége, Ildikó, illetve Czernák Ferenc. Az ülésen részt vett a közelmúltban Lippára kinevezett új katolikus plébános, ft. Hiticas Macedon is, aki megígérte, hogy támogatni fogja az Olvasókör további tevékenységét. A szokáshoz híven, a csütörtöki ülés is agapéval zárult.
Balta János, Nyugati Jelen (Arad)2014. szeptember 29.
Egymásnak feszült a román és a magyar közösség Györgyfalván
Mától román elemi osztályt hoznak létre a helyi általános iskolában
A hír hallatára, hogy Györgyfalván nincs román nyelvű oktatás, és a néhány falubeli román kisgyerek kénytelen magyar tagozatra járni, a kolozsvári román sajtó elárasztotta a közeli települést. A múlt héten így öles címek hirdették a román újságokban: a román gyerekek sírva mennek iskolába, ahol arra kényszerítik őket, hogy magyarul tanuljanak. A szülők pedig szótárakkal felfegyverkezve járnak szülői értekezletre, hogy értsenek is valamit… A györgyfalvi iskolában oktató magyar pedagógusok értetlenül állnak a román szülők magatartása előtt, és azt állítják: mindig egyforma odaadással és szakmaisággal oktatták az oda járó gyerekeket, nemzetiségüktől függetlenül. Ugyanakkor tagadják a vádat, amely az ellentét alapját képezi, nevezetesen, hogy nem tájékoztatták volna a szülőket az önálló román elemi osztály létesítésének lehetőségéről. Ez egyébként ma megvalósul, de az ügyben belső vizsgálatot kért a tanfelügyelőség.
Román sajtósok árasztották el a hét közepén Györgyfalvát, majd az újságok jókora címmel közölték a „szenzációs” hírt: kötelezik a román tanulókat, hogy magyarul tanuljanak, így sírva mennek a gyerekek az iskolába. A román sajtónak a györgyfalvi román szülők és nagyszülők arról panaszkodtak, hogy a pedagógusok nem foglalkoznak a román gyerekekkel, akiket a sarokba küldenek játszani, amíg a magyar gyerekek tanulnak, sőt, a szülői értekezleteken sem fordítják le nekik a mondanivalót, mi több, tanévkezdéskor a szükséges tanszereket tartalmazó listát is magyarul írták, és nem voltak hajlandók azt románra fordítani. A román sajtó gyorsan bűnbakot is talált: a györgyfalvi tanintézetért felelős magyar pedagógust, Kozman Csillát hibáztatja, mert az nem értesítette a helyzetről az erdőfeleki iskola román igazgatónőjét, akihez a györgyfalvi iskola jogilag tartozik.
Az óvodában senkit sem küldenek sarokba játszani.
Szabadság (Kolozsvár)2014. szeptember 29.
Románia látná el a KE főtitkárságát
Romániát javasolta a Kárpát Egyezmény (KE) főtitkárságának ellátására Korodi Attila környezetvédelmi miniszter, az ENSZ Környezetvédelmi Közgyűlésének alelnöke a csehországi Mikulovban, az egyezményt aláíró országok negyedik találkozóján. Mint mondta, a Kárpátok régiójában lévő természetvédelmi területek 60 százaléka Románia területén van, a Kárpátok Romániára eső területének 14 százaléka pedig nemzeti park. Ilyen vonatkozásban a régióban fellelhető természeti források megőrzését elősegítő tevékenységek brassói koordinációja maximális hatékonyságot biztosítana az egyezmény aláírói által elfogadott regionális politikák alkalmazásában.
A 2003-ban elfogadott Kárpát Egyezmény – amelyet Románia mellett Csehország, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, Szerbia és Ukrajna írt alá – a régió védelmének és fenntartható fejlődésének egyik fő eszköze. A mostani találkozón, amelynek keretében Csehország átvette az egyezmény elnökségét Szlovákiától, részt vettek az ENSZ Környezetvédelmi Programjának képviselői, az Alpesi Egyezményt aláíró felek képviselői, valamint civil szervezetek és oktatási intézmények küldöttségei is.
Szabadság (Kolozsvár)2014. szeptember 29.
Tíz éve hunyt el Ruha István hegedűművész (1931–2004)
Erdély legendás hírű hegedűművésze, Ruha István tíz éve hunyt el, 2004. szeptember 28-án.
A nagykárolyi születésű hegedűművész a második világháború után a piarista papok támogatásával, fiatalon került Kolozsvárra hegedűt tanulni id. Balogh Ferenctől, a kor és a város egyik legismertebb hegedűtanárától. Pályája aztán gyorsan ívelt felfele: három nemzetközi versenyen nyert dobogós helyezést.
Szabadság (Kolozsvár)2014. szeptember 29.
A pedagógusok tudományos munkáit jutalmazzák
Negyvenhárom tudományos munka érkezett be idén a Apáczai-díj felhívására, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) szeptember 27-i ülésén értékelte ezeket. Amint az a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményből kiderül, az RMPSZ kétévente jutalmazza Apáczai-díjjal azokat a pedagógusokat, akik az oktató-nevelő munka mellett tudományos kutatást is végeznek. Azok a pedagógusok pályázhatnak, akik a közoktatásban dolgoznak (vagy onnan mentek nyugdíjba), és önálló kötetben vagy elismert tudományos szaklapban közzétett munkák szerzői. Az év elején kiírt pályázatra az előző díjkiosztás óta megjelent tudományos munkákkal szeptember 16-ig lehetett jelentkezni a természettudományok, a humántudományok, valamint a pszichopedagógia területéről. A díjhoz a Sántha Csaba szobrászművész által készített kisplasztika, sorszámozott oklevél és pénzjutalom is társul.
A kitüntetettek:
Apáczai-díj gyémánt fokozat
Bencze Mihály – Selected Problems and Theorems of Analytic Inequalities (természettudományok);
Apáczai-díj arany fokozat
József Álmos – Mire a falevelek lehullanak… (humántudományok);
Apáczai-díj ezüst fokozat:
Balázs Lajos – Rituális szimbólumok a székely-magyar jelképkultúra világából (humántudományok);
Nagydobai Kiss Sándor – Nemzetközi matematikai szakfolyóiratokban megjelent cikkek gyűjteménye (természettudományok);
Apáczai-díjban részesül:
Erdély Judit – Fatikus beszéd (humántudományok);
Kiss Kálmán – Túrterebes földrajzi neveinek története (humántudományok);
Török Árpád – Észak-Erdély–Bukovina útikalauz (természettudományok);
Vincze Zoltán – A kolozsvári régészeti iskola a Pósta Béla-korszakban (1899–1919) (humántudományok);
Dicséretben részesül:
Molnár-Kovács Emese, Ferencz Edith-Mária – Medvecukor iskolás lesz (pszichopedagógia);
Szász-Mihálykó Mária – Bolyongás a rengetegben (pszichopedagógia);
Kovács Béla – Matematika szaklapokban megjelent tanulmányok gyűjteménye: Kalandozások 2013 körül; Feladatvariációk, avagy hogyan szerkeszthetünk feladatokat?; Teljes négyzet évszámok; Feladatvariációk – Hogyan szerkeszthetünk ismert feladatokból újabbakat?; Változatok egy témára, avagy hogyan szerkeszthetünk feladatokat?; Variations on a theme or how you can create problems? (természettudományok);
Lőrincz Sándor – Erdővidéki túrautak (természettudományok);
Wilhelm Sándor – A törpeharcsa (természettudományok);
András Ignác – Tudomány s erény díszére (humántudományok);
András József – Lövéte, a megtartó székely falu (humántudományok);
Incze Pál – Gyűlölet nincs, csak fájdalom (humántudományok);
Fazekas (szül. Salánki) Éva – Egy berettyószéplaki cigányasszony hiedelmei (humántudományok);
Kodolányi András – Volt egyszer egy 2-es számú Iskolás Sportklub (humántudományok);
Kulcsár Gabriella – Emlékek a kolozsvári magyar zenekritika történetéből – Brassai Sámueltől Lakatos Istvánig (humántudományok);
Lőrincz József – Székelypetki népballadák (humántudományok);
Magyari Sára (tanulmányok) – A kert/udvar és szócsaládjának képe a magyar népdalokban; Imaginea lingvistică a „vieții” în limba maghiară și română; Anyanyelv–hangyanyelv–ecet. Avagy a fától fáig – magatartás oktatásstratégiai példája a Bánságban; Az anyanyelv képe – csoportos kutatás a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen; The Linguistic Image of Man in the Hungarian and Romanian Languages; A magyar mint idegen nyelv az áll és a stă igék tükrében; A munka–pénz nyelvi képe a magyar és román nyelvben (humántudományok);
Pénzes Lóránd – Szentkereszty Stephanie testamentuma és alapítványai (humántudományok);
Tamási Zsolt – Az 1848-as erdélyi római katolikus egyházmegyei zsinat (humántudományok);
Veres Tünde – Erdély református templomai (humántudományok);
Elismerésben részesül
Nemes Emil – Barangoló – városismereti kisokos 1–3. (természettudományok);
Trufán Ildikó Rozália: Földrajz munkafüzet, 4. o. (természettudományok);
Trufán Ildikó Rozália, Trufán József – Történelem munkafüzet, 4. o. (humántudományok);
Szabó Katalin – The introduction of the preparatory class in Romania (pszichopedagógia);
Barabás Attila – Alternatív eljárások a kémia oktatásához (természettudományok);
Keresztes Kálmán – Genii ale matematicii la Sibiu, Farkas Bolyai și János Bolyai (természettudományok);
Bakó Botond Béla – Áprily-estek emlékkönyv (humántudományok);
Berekméri D. István – Bethlen Gábor Erdély fejedelme (1613–1629)(humántudományok);
Farkas Aladár – 100 éves a ditrói Jézus Szent Szíve templom (humántudományok);
Frigy Szabolcs-István: A felekezeti iskolák hozzáadott értékének vizsgálata Romániában (humántudományok);
Gergely Erzsébet-Emese – Ki olvas ma (még) az iskolában? (humántudományok);
Metanova kutatócsoport, Borsos Szabolcs – Hit, kultúra, önrendelkezés Kelet-Európából nézve (humántudományok);
Nagy János – Románia hadba lépése 1916-ban – Trianon és a román történetírás (humántudományok);
Váradi Éva-Andrea, Páll-Szabó Ferenc Dániel, Pócsai Sándor – O istorie a maghiarilor (humántudományok);
Veress Imola – The Myth-Shaping Power of a Past Vision of the Future (humántudományok);
Incze Fejér Anikó, Incze Pál – Gyűlölet nincs, csak fájdalom (humántudományok).
A díjakat és az okleveleket október 11-én, szombaton délelőtt 10 órától adják át a szovátai Teleki Oktatási Központban. A testület az Apáczai-díj pályázati felhívásának kiegészítése és módosítása mellett is döntött: ennek értelmében a kiírás jövőben kiegészül az elektronikus pályamunkák fogadásával, valamint a pályázatok benyújtási határideje július 1-jére módosul. Azok a szerzők, akik elnyerték az Apáczai-díj legmagasabb, gyémánt fokozatát, továbbra is küldhetnek be pályamunkákat, amelyet a Tudományos Tanács nyilvántartásba vesz, elismerő oklevéllel jutalmaz, valamint kiemelt helyen megjeleníti azt az RMPSZ honlapján.
Szabadság (Kolozsvár)2014. szeptember 29.
Sokkal jobb technológia, de kevesebb emberség és empátia jellemzi az orvostudományt
Fábián András tüdőgyógyász főorvost kérdeztük szakmáról, hivatásról
Nyugdíjba vonult a jelenlegi kolozsvári magyar orvosnemzedék egyik alapembere, s bár az évtizedek során sikerült kinevelnie az utánpótlást, a fiatalabb orvosok máshol találtak maguknak állást. Fábián Andrással a római katolikus egyház keretében működő Filantróp Humanitárius Alapítvány Szentegyház utcai székhelyén találkoztam, s a kisbácsi illetőségű, nyugodt, barátságos orvost szakmai tevékenységének kezdeteiről, a leggyakoribb tüdőbetegségekről, a technológia fejlődéséről, valamint az orvosok mai hozzáállásáról faggattam. De szóba került az is, mi okozza a leggyakoribb tüdőbetegségeket, és arról is beszélt, hogy mit ajánl azoknak, akik inkább megelőznék ezeket az egészségügyi gondokat.
Rögtön beszélgetésünk elején, elmeséli, hogy az 1990-es évek elejétől az alapítványnál is rendel. Akkoriban sokkal többen keresték meg a rendelőt, ugyanis a Segítő Jobb Alapítvány jóvoltából az önkéntes orvosok ingyenes gyógyszereket is biztosítottak a betegeknek. Sajnos a helyzet radikálisan megváltozott, amióta a gyógyszergyártó cégek megkövetelik a megmaradt orvosságok hatástalanítását és megsemmisítését. Régebben a nyugat-európai nyugdíjas orvosok és gyógyszerészek a kórházakból összegyűjtötték, és különböző kelet-európai országokban működő, humanitárius tevékenységek kifejtő alapítványoknak küldték el az orvosságokat.
– A Filantróp Humanitárius Alapítvány a katolikus egyházhoz tartozik ugyan, de felekezeti, nemzetiségi, faji hovatartozástól függetlenül bárkit szívesen fogadunk. Többen vállaltuk, hogy a napi munkát követően önkéntes alapon dolgozunk. Elsősorban idősek járnak hozzánk, a fiataloknak talán nincs idejük, vagy inkább máshova mennek, esetleg a térítéses ellátást választják. Az alapítványnál általános orvosi vizsgálatot végzünk, tanácsot adunk, alapszolgáltatást nyújtunk. A Segítő Jobb Alapítványon keresztül lehetőség nyílt Magyarországon kezelni a betegeket, de a pénzügyi keret hiánya miatt ez a tevékenység sajnos teljesen megszűnt.
Szabadság (Kolozsvár)2014. szeptember 29.
A Mecénás Alapítvány átvilágítását kezdeményezheti az EMNT és az EMNP
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt fontolóra vette, hogy a Számvevőszékhez és az Országos Korrupcióellenes Ügyosztályhoz fordul az RMDSZ Bihar megyei szervezete által létrehozott, közpénzeket is forgató Mecénás Alapítvány tevékenységének átvilágítása céljából.
Mindezt az európai parlamenti képviselő és EMNT-elnök Tőkés László és Csomortányi István, az EMNP helyi vezetője jelentette be pénteken egy nagyváradi sajtótájékoztatón, amikor is a napokban átadott érmindszenti Ady-emlékház kapcsán felelevenítették, hogy 2002-ben az RMDSZ Bihar megyei szervezete a Mecénás Alapítvány révén „eltérítette” azt a magyar kormány által a Királyhágómelléki Református Egyházkerület számára megítélt 1,1 millió eurós támogatást, amelyből épp a költő szülőfalujába terveztek kulturális és turisztikai centrumot.
A Szabó Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselő által irányított alapítvány, mint ismert, ehelyett egy 300 ezer euróra becsült, máig befejezetlen Ady-központot építtetett Nagyváradon, ám azt azóta már elcserélte a helyi önkormányzattal a Léda-házra.
Tőkés László most ismételten felszólította a pártot, hogy számoljon el a támogatással, és az ügy kapcsán arra kérte a nagyváradi római-katolikus püspökséget, hogy vizsgálja ki Fodor József vikárius szerepét a pénzek eltérítésében.
Szabó Ödön – az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke – és a katolikus egyház közötti hírhedt viszonyra Csomortányi is rámutatott, mégpedig az Erdélyi Napló című hetilapban megjelentekre hivatkozva ismertette, a képviselő egyháztanácsosi minőségében szerepet játszott abban, hogy a belvárosi kántorlakot – amelyben a lap szerint jelenleg az édesanyja lakik – az anyagi gondokkal nem küszködő váradi Szent László-plébánia még 2007-ben eladta az egyik rokonának.
A néppárti vezető a korrupciógyanús botrány kapcsán említette a közpénzes állásokat elfoglaló Szabó Ödön vagyonának nagyiramú gyarapodását is, hiszen az utóbbi években az RMDSZ-ügyvezetőnek két belvárosi lakást és több telket is sikerült megvásárolnia.
Az EMNP Bihar megyei szervezete ezért közleményében ismét felszólította Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt, tisztázza a botrányokat, ne legyen tovább „cinkosa” párttársai „vagyonszerzési, korrupciós és egyéb ügyeinek, hiszen az RMDSZ színeiben botrányt okozó politikusok nem csupán a tulipános szervezetet, de egész közösségünket járatják le”.
A Krónika megkeresésére Szabó Ödön úgy vélekedett, hogy ezt a sajtótájékoztatót nem véletlenül időzítették Kelemen Hunor csíkszeredai kampányindítójával egy napra.
„Azt gondolom, hogy az RMDSZ pozitív kampányt, a néppárt pedig mocskolódó kampányt indított. Elmondtuk, a román közösséget kell meggyőznünk, nem pedig a magyart szétrombolni. X-edjére vették elő a Mecénás-ügyet, megbélyegezték az egyházat. Többször elmondtam már, és ők is nagyon jól tudják, hogy a pénzekkel maradéktalanul elszámoltunk. Ebben a mocskolódásban nem kívánok részt venni, mi arról beszélünk inkább, ami a magyar embereket valósan érdekli” – szögezte le az RMDSZ-es képviselő.
Vásárhelyi-Nyemec Réka , Krónika (Kolozsvár)2014. szeptember 29.
Telítődnek az egyetemi kollégiumok
A legtöbb erdélyi egyetemi városban idén is jóval kevesebb kollégiumi helyet biztosítanak, mint ahány hallgatónak szüksége lenne lakhelyre, ehhez képest olyan megyeszékhely is van, ahol a csökkenő érdeklődés miatt továbbra is várják a diákok jelentkezését.
Noha a diákszállók elsősorban nem a kényelemről ismertek – a legtöbb helyen négy-öt személy lakik együtt egy szobában, és tucatnyian kell osztozzanak a konyhán, illetve a mellékhelyiségen –, az alacsony árak és a jó elhelyezkedés, az egyetemekhez való közelség vonzóvá teszi a bentlakásokat a hallgatóknak.
Nem emelték az árakat Kolozsváron
A kolozsvári állami egyetemek által működtetett kollégiumokban összesen mintegy 12 ezren tudnak megszállni a havi 100–280 lejes díjszabásért. A kincses városban a legtöbb diákot, körülbelül 40 ezret a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) fogadja be évről évre: az intézmény ehhez képest mindössze 5200 bentlakási helyet biztosít hallgatói számára.
A BBTE 17 diákszállójára már pénteken elkezdtek beköltözni az elsőéves hallgatók, a továbbiakban pedig a felsőbb évesek is berendezkedhetnek. A beköltöző hallgatókat eltérő körülmények várják: a legkényelmesebb a Haşdeu diáknegyedben található A2-es kollégium, ahol saját konyhával és fürdőszobával ellátott kétágyas szobák állnak a diákok rendelkezésére. A BBTE többi diákszállóján három- és ötágyas szobákat alakítottak ki, ez utóbbiakban emeletenként egy mosdót használnak a lakók, ugyanakkor mindegyik bentlakásban ingyenes internet-hozzáférést, valamint tanulószobát biztosítanak.
Valamivel kevesebben, összesen 4800-an juthatnak szálláshoz a – 20 ezer fiatal oktatását biztosító – Kolozsvári Műszaki Egyetem Hajnal és Mărăşti negyedben felépített kollégiumaiban. A felsőoktatási intézmény a BBTE-hez hasonlóan nem emelte az árakat tavalyhoz képest, így a saját fürdőszobával felszerelt négyágyas szobákban 155 lejbe, míg a kétágyasokban havi száz lejbe kerül a szállás.
A hatezer hallgatót számláló Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem 1300, parkolóhellyel járó kollégiumi helyet biztosít havi 105–195 lejért, a felsőoktatási intézmény illetékeseinek elmondása szerint pedig a drágább, kétágyas szobákban „otthoni körülményeket” biztosítanak a diákoknak. Ugyancsak kétágyas lakrészeket alakítottak ki a képzőművészeti egyetem diákszállóján, ahol öszszesen 75 hallgató szállhat meg havi 120–170 lejért.
A magánkollégium sem olcsó
Azok a diákok, akik nem kaptak helyet az állami bentlakásokban, magándiákszállókba költözhetnek be, noha ezek esetében már drágábbak a díjszabások: az egyik Györgyfalvi lakónegyedi épületben például havi 270 és 390 lej közötti áron bérelhető szállás ugyancsak két- és négyágyas szobákban, ugyanazon feltételekért cserébe.
A harmadik alternatíva a más városból érkező fiatalok számára az albérlet, ebben az esetben viszont már mélyebben kell a zsebükbe nyúlniuk. A bérleti díjak szeptemberben 15 százalékkal emelkedtek a július–augusztusi díjszabásokhoz képest mindegyik lakónegyedben, így már egy garzonlakás is belekerülhet 180–200 euróba, egy kétszobás ingatlan bérléséért pedig 300 eurónál is többet kell fizetni az előnyösebb lakónegyedekben.
Maradtak még szabad helyek Nagyváradon
Nem foglaltak el minden bentlakási helyet a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) 180 férőhelyes Arany János Kollégiumában, ahol továbbra is várják a jelentkezőket a fennmaradt 20 ágyra. Tavaly ehhez képest túljelentkezésről számoltak be a diákszálló illetékesei. Az árak szintén nem módosultak az elmúlt tanévhez képest: a fiataloknak havonta 165 lejt kell fizetniük, ugyanakkor a napi 10 lejbe kerülő háromfogásos ebédre is elő kell fizetniük.
A nagyváradi kollégiumban két szobára jut egy mosdó, a fiúk részlegén pedig három-, míg a lányoknál két-, három- és négyágyas szobák várják a diákokat. A kollégiumban emellett mosoda, közösségi tér és edzőterem is működik, és egyetemen kívüli tevékenységet is szerveznek a lakók számára.
A szobákat vasárnap osztották el a hallgatók között: először a felsőéveseknek kellett jelentkezniük előző tanévi átlagjegyük alapján, majd az elsőévesek – ugyancsak osztályzataik szerint – választhattak a megmaradt szobák közül. A kollégium kizárólag diákokat lát vendégül, és nemcsak a PKE hallgatóit, hanem például a Nagyváradi Állami Egyetem diákjait is fogadja.
Még tart a Sapientia felújítása
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) csíkszeredai karának bentlakását még nem vehették teljes egészében birtokba a hallgatók, ugyanis javában zajlanak a szeptember elején elkezdett felújítási munkálatok, amelyeket a tervek szerint januárban fejeznek be.
Makó Zoltán, a Gazdaság- és Humántudományok Kar dékánja lapunknak elmondta: 27 négyágyas szobát már korszerűsítettek, ezekbe október 6-áig több mint száz diák költözhet be. A többi lakrész felújításával fokozatosan haladnak, a tervek szerint hetente négy szobával készülnek el. Mint kifejtette: a 2014/2015-ös tanévben 240 diákot tudnak elszállásolni, ugyanakkor megállapodást kötöttek két középiskolai bentlakással is, így a hallgatók ezekbe is beköltözhetnek majd igény szerint, bár Makó szerint erre minden bizonnyal nem lesz szükség.
A kollégiumi szobák elfoglalásánál az elsőévesek élveznek prioritást, a többi kérést pedig a hallgatói önkormányzattal kialakított kritériumrendszer alapján bírálják el. A négyágyas, külön fürdőszobával rendelkező szobáért egy diáknak havi 190 lejt kell fizetnie, emellett havonta száz lejre kell ebédjegyet vásárolnia, ez 30 lejes drágulást jelent tavalyhoz képest.
A Sapientia csíkszeredai karainak és diákszállójának is otthont adó épületet egyébként kétmillió euróból korszerűsítik: egyrészt új tantermeket és laboratóriumokat alakítanak ki, emellett beépítik a tetőteret, kicserélik a nyílászárókat és hőszigetelnek.
A Sapientia EMTE Kolozsváron is működtet egy kisebb diákszállót, amely 30 hallgató befogadására alkalmas. Az egyhavi szállás egyágyas szobában 450 lejbe, kétágyasban 390 lejbe, míg háromágyasban 340 lejbe kerül.
A Sapientia marosvásárhelyi karának hallgatói vadonatúj épületbe költözhettek be ettől a tanévtől, a koronkai kollégiumban ugyanis az utolsó simításokat végzik, de 121 diák már beköltözött. Egyelőre csak a sapientiás hallgatóké a 246 férőhelyes otthon, az első félévben ugyanis felmérik, hogy mire van igény, s ha mégsem telik be az intézmény, akkor nyitják meg a máshol tanulók előtt.
A diákok apartman és garzon típusú lakrészek közül választhatnak: előbbi esetében egy személynek 170 lejt kell fizetnie (az egész szoba 510 lej), míg az apartmanban egy ágy 130 lejbe kerül (a teljes szoba havi díjszabása 390 lej).
Túljelentkezés Temesváron
Változatos díjszabások és feltételek közül választhatnak a temesvári egyetemi hallgatók is: a bánsági megyeszékhelyen működő négy, állami felsőoktatási intézmény összesen 12 ezer kollégiumi helyet biztosít havi 65–300 lejért, az egyetemi központ ugyanakkor több mint 40 ezer diákot tart számon.
A 2700 bentlakási helyet biztosító Temesvári Nyugati Tudományegyetem tíz diákszállóban kínál szállást a fiataloknak. Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is túljelentkezés volt, így a helyet igénylők mintegy 40 százaléka kénytelen más alternatívát keresni. Az árak két éve változatlanok: a szobák nagyságától függően 65–100 lejt kell fizetniük a diákoknak.
Kétszer több diákot, összesen 5500 személyt tud befogadni a Műszaki Egyetem 16 kollégiuma, ahol rendszerint minden igénylő hallgatónak tudnak szállást biztosítani. Az elsőévesek négyágyas szobákban laknak, míg az idősebbek tanulmányi eredményüktől függően két-, három- vagy négyágyas apartmanokban.
Mintegy 4200 diáknak tud szállást biztosítani a brassói Transilvania Egyetem 13 diákszállójában, amelyekben a diákoknak 170–270 lejt kell fizetniük havonta, ez 12 százalékos drágulást jelent az előző tanévhez képest. A felsőoktatási intézményben körülbelül 20 ezer hallgató kezdi meg idén a tanévet, közülük mintegy 6500-an más megyéből érkeznek, az illetékesek tapasztalatai szerint azonban mivel egyesek az albérletet választják, a kérések nagyjából 90 százalékát teljesíteni tudják.
Bíró Blanka, Kőrössy Andrea, Vásárhelyi-Nyemec Réka, Krónika (Kolozsvár)2014. szeptember 29.
A nyelv az író otthona – Irodalmi lapok támogatásáról a Szárhegyi Írótáborban
Az irodalmi folyóiratoknak folyamatos támogatást biztosító törvénytervezetről is beszélt Kelemen Hunor Borzonton a kilencedik Szárhegyi Írótáborban résztvevő íróknak a hétvégén.
Mint az RMDSZ elnöke hangsúlyozta, a Helikon, a Korunk, a Látó, a Székelyföld, a Várad és más irodalmi folyóiratok támogatását azért foglalták jogszabályba, és terjesztették a képviselőház elé, hogy a magyar nyelvű időszakos kiadványok finanszírozása kötelező érvényű legyen.
„Sokan gondolják úgy, hogy a politikának teljesen ki kell vonulnia az irodalomból, a kultúrából, hogy semmiféle szerepet nem kell vállalni a fenntartásukban, finanszírozásukban. Ezzel szemben én úgy gondolom, hogy ma Romániában és általában Európában az államnak egyre nagyobb szerepet kell vállalnia a támogatásban” – mondta Kelemen Hunor az írótáborban, ahol az erdélyi magyar gyűjtőkönyvtár szükségességét is hangsúlyozta. Úgy fogalmazott, létre kell hozni egy olyan intézményt, amely egybegyűjti a szétszórtan őrzött irodalmi hagyatékokat, ezáltal biztosítani kell, hogy a nyomtatott szó túlélje a digitalizáló világ kizárólagosságát.
„Hol van az író hazája? A borzonti tábor témájaként megfogalmazott kérdésre a hozzám legközelebb álló válasz az, hogy az alanyban és az állítmányban, a nyelvben van az író otthona. Mert miért ne lehetne átmenetileg Heidelberg a hazája, netán Budapest vagy Gyímesfelsőlok?” – fogalmazott a szövetségi elnök az írótábor címét adó kulcskérdésről.
A rendezvényen harmadik alkalommal nyújtották át fiatal alkotónak a Csiki László Irodalmi Díjat, a Hargita Megyei Tanács támogatásával. Idén az elismerést Papp Attila Zsolt írónak ítélték oda Vízimozi című, harmadik verseskötetéért. Kelemen Hunor megköszönte az eseményre való meghívást Lövétei Lázár Lászlónak, Fekete Vincének és Egyed Péternek, és hozzátette: azt reméli, írói minőségében is várták Borzontra, olyan alkotóként, aki visszatér még az irodalomba.
Krónika (Kolozsvár)2014. szeptember 29.
Fosztogatnak Kálnokon
Disznócsülkös paszulylevest fazekastól
„Ne törj be! Pénz nincs, az ételt és italt már ellopták” – írja egyik kálnoki hétvégi ház ablakán. A csendes, patak menti házba két hét alatt másodszor törtek be. A hatóságok tehetetlenek: a környéken kiskorú banda fosztogat. Exkluzív beszámoló.
Az ablakot felfeszítik, szemlátomást pénz után kutatnak, és ha nem találnak, kizárólag ételt és italt visznek el – meséli a tulajdonos. Nem mintha nagy értékek lennének a csak hétvégeken használt házban, de sem a cipőket, sem a hosszabbítót, lemezjátszót, fűnyírót nem bántották, enni- és innivalót viszont nem hagytak.
– Az „első körben” nem voltak elég „alaposak”, egyik üveg alján maradt még egy kis gin. Ma éjjel visszajöttek, megitták, közben elszívtak egy cigarettát, azt a szobaszőnyegen elnyomták, majd a fáskamra kulcsával távoztak – tudjuk meg.
A rendőrség mindkét alkalommal kiszállt, sőt a sepsiszentgyörgyi kriminalisztikai osztály munkatársait is kihívták. Ujjlenyomatot vettek, és adatbázisukkal összevetve az elkövetőket is azonosították: egy kőröspataki cigány házaspárt. Amire azonban a nyomozás ebbe a fázisba jutott, azok Magyarországra távoztak úgy, hogy minden felügyelet nélkül itthon hagyták hét kiskorú gyereküket. Minthogy a nagyszülők ügyet sem vetnek rájuk, ezek – alapos „szülői kiképzés” után – szó szerint összelopják a mindennapi betevő falatot. Olyan lakás is van, ahová már tízszer bejártak, a disznócsülkös paszulylevest fazekastól vitték el. Máshol a hűtőt ürítették ki, volt, ahonnan a süteményt vitték, tálastól – mesélik faluszerte.
A három rendőr nincs könnyű helyzetben. Ezeket a gyerekeket hiába viszik be az őrszobára, kiskorú ellen nem lehet eljárást indítani, és ők ezzel nagyon is tisztában vannak.
– Szemberöhögik a rendőröket, és egyszerűen nincs, amit csináljanak – erősíti meg Kisgyörgy Sándor. A feleségem kocsiját itt, a ház előtt egy hét alatt kétszer törték fel, fényes nappal – mutat rá a helyzet súlyosságára a polgármester.
Most éppen azt próbálják elérni, hogy a hét gyereket állami gondozásba adják. Képzelheti, hogy örülnek nekünk a gyerekjogvédelemnél – jegyzi meg Kisgyörgy.
A polgármester szerint a település biztosan halad a pusztulás fele.
– „Nem csak” az a gond, hogy ezek a tizenéves sihederek 2-3 év múlva esetleg úgy vernek fejbe egy öregasszonyt, ha lopáson éri őket, hogy belehalhat, hanem ezek a – kerülgethetjük itt a szavakat – cigányok „kiszaporodnak” minket a faluból: tavaly 29 gyerek született a településen, s abból 26 cigány volt, miközben a 27 halálesetből 23 magyar volt. Ne számolja, megmondom: abszolút értékben 42-vel vannak többen a magyarokhoz képest, mint egy évvel korábban.
A polgármester azt mondja: korábban havi 6 ezer lejt fizetett a község egy őrző-védő cégnek, hogy éjjel járőrözzenek, azok azonban főállásban az autóikban aludtak. Saját, a faluban sorra teljesítendő szolgálatot szerveznének, de arra a törvény nem ad lehetőséget.
– Ebben jó ez az ország: ami működik, azt megszünteti, de életképes alternatívát nem ad helyette – mondja keserűen a kőröspataki elöljáró.
Erdély András, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2014. szeptember 29.
A kolozsvári RMDSZ-frakció csalódott a polgármesteri hivatal fellebbezése miatt
Csalódását fejezi ki a kolozsvári helyi tanács RMDSZ-frakciója amiatt, hogy a polgármesteri hivatal úgy döntött, megfellebbezi a kétnyelvű várostábla kihelyezéséről szóló bírósági ítéletet. A polgármesteri hivatal péntek délelőtt iktatott fellebbezését az RMDSZ Kolozsvári Városi Tanácsi frakciója a tolerancia és a multikulturalitás létjogosultságának felülbírálásaként értelmezi - áll a frakció közleményében.
"Kolozsváron, legalábbis pillanatnyilag, minden jel arra mutat, hogy a választási év nyomása, a szavazatszerzési igyekezet győzedelmeskednek, olyan nagy horderejű közösségi célkitűzéseket sodorva veszélybe, mint az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerése. Véleményünk szerint Kolozsvár nem tud jó eséllyel pályázni erre a címre, ha a mássággal szembeni elfogadás, tolerancia helyett a funari korszakra emlékeztető felhangokkal közelít a nyelvi jogok kérdéséhez" - írják még a közleményben. A közlemény kiemeli, az anyanyelv használatának kiterjesztése nemcsak politikai ügy, hanem a kolozsvári magyar közösség valós, megalapozott társadalmi igénye. Miután "a város valamennyi román nemzetiségű politikai szereplője elmulasztotta annak az esélyét, hogy európai gondolkodásról, nyitottságról tegyen tanúbizonyságot", az RMDSZ-frakció az elkövetkező időszakban tovább folytatja az újabb megoldások és a megvalósításukhoz szükséges politikai partnerségek beazonosítására irányuló törekvéseit - zárul a közlemény. (hírszerk.)
Transindex.ro2014. szeptember 29.
Pál János
TÖRTÉNELEM A dél-erdélyi Unitárius Egyház 1940 és 1944 között
A második bécsi döntéssel olyan méretű áttelepedés vette kezdetét az egyház tisztviselőinek körében, amely azonnal éreztette hatását az egyházi élet hanyatlásában és intézményrendszerének elsorvadásában is.
1940. október 2-án Árkosi Tamás aranyostordai esperes Fekete Lajos ürmösi lelkészhez intézett levelében a következőképpen értékelte a második bécsi döntést: „Nem leszünk mi Fiam életképesek, mert az új Trianon – félek – vérünket vette. Ott mind számolhatunk 50 eklézsiánál is többet, mert a valóság az, hogy azokból 20-30% ha életrevaló. A végek mind letöredeznek. Bukarest, Brassó, a Zsil völgye, a havas és az alföld mind egy szálig fuccs. Tanítók nélkül nincs iskola, s iskola nélkül nincs igazi gyermeknevelés. […] Szerencse, hogy van gutaütés is, amit szintén be lehet venni a költségvetésbe.”
Minden bizonnyal a két évtizedes kisebbségi lét tapasztalata is közrejátszott abban, hogy 1940 őszén Árkosi mondhatni „hajszálpontosan” előrelátta azokat a folyamatokat, amelyek a második bécsi döntést követően a Dél-Erdélyben/Romániában maradt egyházrész életében bekövetkeztek. Árkosi borúlátását két tényezővel indokolta: egyházközségek elnéptelenedése és a felekezeti oktatásrendszer leépülése. Ha megvizsgáljuk az ezeken a területeken beindult tendenciákat, a helyes diagnózis mellett, ugyanakkor azon kijelentésével is egyetérthetünk, hogy a második bécsi döntés a trianonihoz hasonló léptékű és tartalmú sorsfordulót eredményezett a dél erdélyi magyarság életében. Egyház életében érvényesülő folyamatok. Felekezeti oktatás
1940 őszén a dél-erdélyi egyházrész 12 felekezeti iskolában (Alsófelsőszentmihály, Bethlenszentmiklós, Dicsőszentmárton, Harangláb, Küküllődombó, Lupény, Magyarsáros, Magyarszovát, Magyarzsákod, Mészkő, Petrozsény, Szind) kezdhette meg oktatói tevékenységét. A következő 1941/1942. tanévre ez a szám azonban már 10-re csökkent azt követően, hogy Lupényban gyermek, Szinden pedig tanítóhiány miatt kellett beszüntetni az oktatói tevékenységét. A következő évben az unitárius oktatásügy tovább zsugorodott. Az 1942/1943. tanévben induló 10 iskola közül Petrozsény már nem rendelkezett nyilvánossági joggal: a gyakorlatban tehát a 10-ből csak 9 iskola működött törvényes keretek között. A nyilvánossági jogot vesztett iskolák tábora 1943 nyarán további kettővel gyarapodott (Magyarzsákod, Küküllődombó), azt követően, hogy egyikben sem sikerült az állami hatóságok által elismert tanerőt alkalmazni. Az 1943/1944. iskolai évben újabb leépítésekre került sor: Magyarzsákodon tanító, Petrozsényben pedig tanulóhiány miatt kellet beszüntetni az oktatást. 1944 nyarára a 12 iskola közül már csak 8-ban folyt oktatási tevékenység, ha azonban figyelembe vesszük, hogy ezek közül Küküllődombó már az 1942/1943. tanévben elveszítette a nyilvánossági jogát, akkor azt mondhatjuk, hogy 1944 nyarán mindössze 7 iskola működött teljesen törvényszerűen – vagyis a dél-erdélyi egyházrész iskoláinak 41,67%-át veszítette el rövid négy év alatt.
a felekezeti oktatás két legnagyobb gondját a repatriálás által gerjesztett nagymértékű gyermek- és tanítóhiány jelentette. A pedagógushiány pótlása különben már 1941 nyarán komoly gondot okozott a dél-erdélyi egyházvezetésnek. Az ebben az időszakban befutott jelentések szerint az új tanév előtt csupán két iskolában volt rendezett a tanerők kérdése és mindössze háromban mutatkozott valós lehetőség a megüresedett állások betöltésére. A krónikus hiányt jól jelzi például, hogy az 1943 nyarán a Déli Hírlapban, a Szövetkezésben és az Erdélyi Gazdában meghirdetett tanítói állásokra egyetlen pályázat sem érkezett be Tordára. A szakemberhiányt az állam – többnyire indokolatlan – intézkedései is fokozták: a tartományi tanfelügyelőségek és Vallásügyi Minisztérium több felekezeti tanítótól megvonta a működési engedélyt, másokat pedig munkaszolgálatra hívott be ezzel akadályozva az oktatói munka folytonosságát.
Népesedési folyamatok
A kolozsvári egyházvezetés a szakadás pillanatában 30598-ra becsülte a Dél-Erdélyben maradt hívei számát. Ez a szám 1944 őszéig rohamosan csökkent. Bár pontos kimutatásaink nincsenek, a repatriálás méreteinek érzékeltetéséhez mégis némi támpontot nyújtanak a rendelkezésre álló töredékes utalások. 1945. április 12-én a nagyenyedi lelkész a következőket jelentette: „Az elmúlt négy esztendő alatt, egyházközségeim lélekszámban igen nagy változás állott be. Lefogytunk, helyenként egészen. Leányegyházközségeink lélekszáma fogyóban, szórványaink elenyésztek az idők nagy sodrában. Míg 1939. évben az összlélekszám 919 lélek, az 1944. év végén összes szórványokkal együtt a lélekszám az 500 lélekszám alá zuhant le.” A lélekszámapadás tehát 45,60%-os még akkor is, ha 500-as számlálóval számolunk.
Abból kiindulva, hogy 1942-ben már mintegy 20%-os áttelepedési aránnyal számoltak Tordán, figyelembe véve továbbá az egyes egyházközségek ilyen jellegű veszteségeit, azt mondhatjuk, hogy 1944 őszéig a dél-erdélyi unitáriusoknak mintegy 35%-a telepedhetett át Magyarországra.
Lelkészek helyzete
Forrásaink szerint a dél-erdélyi lelkészek sorsa a magyar és román nemzetépítési célkitűzések által megszabott kényszerpályán mozgott, életpályájukat ezeknek keretei alakították és eszközként szolgáltak az Erdély birtoklásáért folytatott harcban. A lelkészek politikai eszközzé történő átminősítésének egyik legartikuláltabb területe az a kölcsönösségen alapuló revanspolitika volt, amelyet a kolozsvári egyházvezetőség maga is támogatott – lelkészei szabadon bocsátását a román lelkészek letartóztatásával látta a legkönnyebben elérhetőnek.
A kolozsvári egyházpolitikának a magyar külpolitikai irányelvekhez való igazodására számtalan példát találhatunk. Az egyik ilyen jellegzetes eset a tíz év hivatalvesztéssel is sújtott Gombási János aranyosrákosi lelkészé, akinek egy román politikai fogollyal való kicserélését folyamatosan követelte az egyház. Egyéves börtönbüntetése lejártakor azonban a magyar külügyminisztérium azzal a megkereséssel fordult Józan Miklós püspökhöz, fontolják meg kérésüket, „[...] mert minden egyes lelkész kicserélése a délerdélyi magyarság további gyengülését jelenti.”
Ha lehetséges – írták – kíséreljék meg újból visszahelyezni lelkészi állásába, ha pedig nem, próbáljanak valami más közhasznú foglakozást találni számára.
Román részről ugyanakkor a megfélemlítés és a lelki összeroppantás szándékának súlya nehezedett a lelkészekre. Az állandó hatósági zaklatások és hadbírósági eljárások Józan Miklós püspök és Gelei József főgondnok Kállay Miklóshoz intézett beadványa szerint a román kormány „magyartalanító” politikáját szolgálták, mivel a „rendszeresen gyakorolt s megszervezetten minden lelkész számára kijáró egyszeri meghurcoltatás következménye, hogy nyugtalanított, szidalmazott, nyilvánosan csendőr által kísért és bántalmazott lelkészeink, a kétségtelen kimenetelű hadbírósági tárgyalások elől nagyobb számban menekültek át a határon.” A katolikus és református információkra hivatkozó beadvány szerint az unitárius közösség és lelkész „[...] megkülönböztetett módon van kiszemelve a legkülönbözőbb román atrocitásoknak.” Információink szerint 1940–1944 között mintegy 17 lelkésszel szemben alkalmaztak diszkriminatív bánásmódot. Természetesen voltak, akik indokolatlanul hagyták el állomáshelyeiket; csoportjukba elsősorban a második bécsi döntés pillanatában áttelepedők tartoztak. A megüresedett lelkészi állások növekvő számát a hadbíróságok hivatalvesztést kimondó ítéletei is fokozták.
Az egyházi élet megszervezése és működtetése
1940 augusztusát követően a tordai egyházvezetés jövőképének két stratégiai célkitűzése volt: közigazgatás megszervezése és működtetése, valamint az utánpótlás kérdésének orvoslása. Mozgásterét, önszerveződési törekvéseinek eredményességét alapvetően két tényező befolyásolta és determinálta: állam és egyház viszonya; hívek körében zajló népesedési folyamatok.
Hatalom tényezője, állam és egyház közötti viszony
1940–1944 között az állam és egyház viszonyrendszerét az autoriter államberendezkedés természete és az egyház biztonságpolitikai tényezővé való átminősítése határozta meg. Az egyház társadalmi súlyának minimalizálására az állam több olyan rendelkezést léptetett életbe, amelyek egyfelől az egyházi tisztviselők gazdasági, politikai és társadalmi életből való kiszorítását írták elő, másfelől pedig az egyháztársadalmi szervezkedést korlátozták az államellenesség tágan értelmezhető fogalmával. Az általános korlátozások mellett természetesen léteztek kizárólag etnikai indíttatású elszigetelő lépések is: egyházi kiadványok megjelentetésének akadályozása, egyháztársadalmi szervezetek működésének tilalma, lelkészek elleni hadbírósági eljárások, cenzúra, az egyház életét és tevékenységét szigorúan monitorizáló tevékenység.
A szigorú felügyelet mellett az önkényes beavatkozás és alárendelés nyomaival is gyakran találkozhatunk forrásainkban. Ilyenek voltak a hadigazdálkodásba való részvételre felszólító utasítások: vashulladék-gyűjtési akciók támogatása, visszacsatolási kölcsön jegyzése a lelkészi fizetések terhére, adományozás a hadsereg részére. Az állami önkényesség radikálisabb formáját ezen a területen a rekvirálások, ingatlanfoglalások képezték. A beavatkozástól nem maradt érintetlenül természetesen az egyház liturgikus élete sem. Egyszerű végrehajtó szervvé való átminősítést és nem partneri viszonyt tükröznek azok az átiratok, melyekben az állam különböző programjainak megvalósítására igényeltek támogatást.
Demográfiai tényező
Számtalan adatot találunk arra, hogy a határrevízióval fellángoló hisztérikus és diszkriminatív nacionalizmus állandósult és szinte elviselhetetlen lelki és egzisztenciális terheket rót a romániai magyar közösség vállaira. Forrásaink szerint a legsúlyosabb problémákat a gazdasági ellehetetlenítés, a magyar nyelvhasználat tiltása, üldözése, valamint a hadbírósági eljárások és hatósági zaklatások (munkaszolgálat, közmunka, munkaeszközök rekvirálása, stb.) képezték. A helyzet súlyosságát sok esetben az észak-erdélyi menekültek és hatóságok által feltüzelt román lakosság atrocitásai is fokozták.
A diszkriminatív bánásmód természetesen óriási felhajtóerőt szolgáltatott az áttelepedéshez, mind az egyházi tisztviselők, mind a hívek körében. Előbbiek elvándorlása az intézmények működtetésében és munkavégzésében idézett elő pótolhatatlan hiányosságokat, utóbbié pedig az egyházi élet minden szegmensében. A hívek Magyarországra telepedésének következményeként ugyanis nemcsak iskolák, önálló egyházközségek (Aranyosgyéres, Bukarest) szűntek meg, vagy kényszerültek összevonásra, hanem az egyházközségek gazdasági létalapja is veszélybe került. Már 1941-ben, a viszonylag újonnan alakult és vagyonnal nem rendelkező városi gyülekezetek (Brassó, Lupény, Segesvár, Medgyes, Petrozsény), nyugdíjjárulékuk csökkentésének kérésével fordultak a tordai egyházvezetéshez. Az elvándorlás és nehéz gazdasági helyzet a lelkészi fizetését is negatívan érintette. A hívek gazdasági erejének csökkenését vetítette elő Árkosi 1942 novemberében: mint mondta, a szükséges építkezési, karbantartási munkálatokat sikerült elvégezni az egyházközségeknek, de „újabb kezdeményezések már nem igen fordulnak elő.”
Az egyházi élet megszervezése
A határmódosítással kialakult helyzetet a kolozsvári egyházvezetés 1940. szeptember 2-án tárgyalta és két megoldási lehetőséget vázolt. Az optimista forgatókönyv szerint Kolozsvár továbbra is fenntartotta volna kormányzati jogát a Romániában maradt egyházrész felett. Számolva azonban az egységes kormányzás megszűntével, felhatalmazta Gál Miklós főgondnokot a dél-erdélyi egyházkormányzat felállítására, Torda központtal. Egyházi részről az ügyvezetést Árkosi Tamás aranyos-tordai esperesre bízta. Az adminisztráció megszervezésén túl Kolozsvár másik igyekezete a folytonosság biztosítására, az egyházi élet zavartalan működésére irányult. Ennek érdekében szeptember 3-án körlevélben szólította fel alkalmazottait, hogy maradjanak állomáshelyeiken és intsék nyugalomra, önfegyelemre híveiket. November 7-én pedig fegyelmi eljárás beindítását helyezte kilátásba alkalmazottai áttelepedésének meggátolása végett, azt követően, hogy a visszatérésre felszólító felhívásai teljesen hatástalannak bizonyultak.A dél-erdélyi önálló egyházkormányzat felállítására szeptember 26-án került sor Tordán, a legszükségesebb közigazgatási tisztségek betöltésével. A legfőbb döntéshozó és végrehajtó szervet a kolozsvári Egyházi Képviselő Tanács Romániában maradt tagjaiból hozták létre Egyházi Képviselő Tanács Torda néven, Gál és Árkosi elnöklete alatt. Az adminisztráció alsóbb szintjei – bár nem érintette a határkorrekció – ugyancsak átszervezésre kényszerült a hatósági akadályoztatások miatt. Egyházközségi szinten ennek elhárítására hozták létre a Vezérlő Bizottságot, melyben az ügyintézését ellátó testületek vezetőségére ruházták át a végrehajtói hatalmat. Egyházköri szinten az Egyházköri Közgyűlés Elnöksége irányította és végezte a közigazgatási tevékenységet. Legfelsőbb szinten a hetenként két alkalommal ülésező Elnöki Értekezlet látta el a feladatokat, miután az EKT ülésezése teljesen kiszámíthatatlanná vált a gyülekezési tilalom és az utazások szigorú korlátozása miatt. Az átszervezés egyetlen szinten, a legitim kormányzati szervek felállításának területén szenvedett csupán kudarcot. Ennek hátterében – miként Árkosi megjegyezte – a fennálló zavaros közállapotok és az állami gáncsoskodás állt. A szervezkedés jövőjét illetően pedig így nyilatkozott: „[...] arról ma még általánosságban sem beszélhetünk.” A teljeskörű és törvényes intézményrendszer kialakítása tehát egyértelműen külső körülmények függvénye volt. Ezt támasztja alá az 1941 decemberében kibocsátott javaslatokat kérő, valamint az 1942. június 2-i főtanácsi tagok megválasztására utasító körirat is. Mindkét intézkedés az önszerveződési szándékát mutatja, mely külső, állami tényezők következtében feneklett meg. Ez a kényszer és felismerés késztette az 1942. november 17-én ülésező EKTT-t arra, hogy ideiglenes jelleggel felállítsa a legszükségesebb bírósági és közigazgatási szerveket, bizottságokat. Az átszervezések ellenére a közigazgatás egyetlen szintjén sem sikerült azonban a zavartalan működését biztosítani a szigorú gyülekezési tilalomnak köszönhetően. Sok esetben a minimális ügyvitelben is fennakadások léptek fel az egyházi szervek kommunikációjának gátlásával. A tilalom szigora bizonyos estben a hatóságok jóindulatának, megértésének függvénye is volt. Így például 1942-ben a felsőfehéri körben szinte mindenhol megtarthatták az évi esperesi vizsgálószékeket, a küküllői és torda-aranyosiban ellenben el sem kezdhették. Az ebből adódó fennakadásokat az Elnökség kétféleképpen törekedett kivédeni: a szükséges iratok lelkészek általi beterjesztése összesítés végett az esperesi hivatalba, vagy az „egyszemélyes” esperesi látogatások. A komunikációs zavar mellett további nehézséget jelentett az egyházi ügyvitel számára az állandó személyzethiány, amit az áttelepedéstől kezdve a kötelező munkaszolgálaton keresztül a hadbírósági eljárások okoztak. A központi közigazgatásban a személyzethiányt az anyagi alapok hiánya is súlyosbította, Bukarest nem volt hajlandó ugyanis számukra államsegélyt biztosítani. Az ezekből fakadó súlyos hiányosságok következtében a központi adminisztráció a minimális feladatvégzésre volt kénytelen berendezkedni, ami természetesen a munkavégzés minőségének rovására ment.
A tordai központ eredményes működését három tényező segítette: Kolozsvár, mely az impériumváltáskor jelentkező adminisztrációs nehézségek áthidalása mellett – a hiányos kommunikáció ellenére – mindvégig szemmel követte és útmutatásokkal látta el Tordát. A huszonkét éves kisebbségi lét szintén segített a túlélésben azáltal, hogy az évtizedek során erős és jól működő kapcsolatrendszert hozott létre a különböző magyar intézmények között. Több forrásunk jelzi, hogy kezdetektől fogva a dél-erdélyi magyar felekezetek állandó együttműködési, partneri kapcsolatban állottak adminisztrációs, oktatási, szociális és társadalmoszervezési kérdésekben. Hasonló, együttműködési viszony állt fenn az Erdélyi Gazdasági Egylettel, „Hangya” Szövetkezeti Központtal és Romániai Magyar Népközösséggel. Az egyházak túlélési esélyeit nagymértékben növelte az a magyar állam, amely az érdekvédelmi feladatok ellátása mellett, pénzügyileg is támogatta az egyházat.
Utánpótlásnevelésre tett kísérletek
A határrevízió rendkívül előnytelen helyzetet teremtett a Romániában maradt egyházrész számára. A nehézségek elsősorban abból adódtak, hogy mindkét középiskola (Kolozsvár, Székelykeresztúr) a lelkészképző Teológiai Akadémiával egyetemben a Magyarországhoz visszacsatolt egyházrészhez került, és ezzel az utánpótlás bázisai éppen azokon a területeken szűntek meg, amelyek az egyház önreprodukciójának alappilléreit képezték. A kérdés azonnali orvoslása ezért igen kiemelt figyelmet kapott, annál az oknál fogva is, hogy a második bécsi döntéssel olyan méretű áttelepedés vette kezdetét tisztviselőinek körében, mely nemcsak távlatilag jelentett problémát és vetített elő szomorú jövőképet, hanem azonnal éreztette hatását nemcsak az egyházi élet és munka minőségének hanyatlásában, hanem intézményrendszerének elsorvadásában is.
A folyamatos áttelepedések miatt krónikussá váló lelkészhiányt a tordai vezetőség két módon próbálta orvosolni. Egyik stratégia azonnali és ideiglenes a másik távlati megoldást keresett. Előbbi a lévita intézmény bevezetésével, azaz a megüresedett lelkészi állások kántor-tanítókkal való feltöltése által kívánta megoldani a felmerülő problémát. A szakemberhiány azonban a gyakorlati kivitelezés esélyeit minimálisra csökkentette. Mindössze Magyarzsákodon sikerült alkalmazni ezt a módszert, a korabeli állapotokat jelzi azonban, hogy az 1943. szeptember 5-én lelkészi munkakörrel is megbízott Csongvay Árpád kántor-tanító még ugyanazon esztendő végén áttelepedett Magyarországra. A távlati megoldást az intézményes keretek között folyó rendszeres teológiai képzés jelentette. Torda megkeresésére a Nagyenyeden létrehozott Református Teológiai Intézet vezetősége vállalta is az unitárius lelkészképzést, 1940–1944 közt azonban mindössze egyetlen személy jelentkezett felvételre, annak ellenére, hogy Fekete Lajos brassói és Barabás Miklós nagyenyedi lelkészek legációra való felkészítéssel és küldéssel igyekeztek a középiskolás diákokat a papi pálya felé irányítani.
Hasonló gondok jelentkeztek az oktatás területén is. Szathmáry János egyházi jogtanácsos már 1941. július 29-én így referált a dél-erdélyi helyzetről Kolozsvárnak: az iskolaügyek gyengén állnak, tanítóik nincsenek, a lelkészeknek valószínű az 1941/1942. iskolai évben sem fogják engedélyezni az iskolai oktatást, tanítóképezdei növendékeik pedig nincsenek. A tanítóhiányt az egyház többféleképpen próbálta pótolni. Az egyik legkézenfekvőbb megoldást a lelkészekkel történő helyettesítés szolgálta, de tökéletes megoldást ez sem szavatolhatott, mivel az állam ezek oktatói tevékenységét nem volt hajlandó elismerni. Folyamatos áttelepedésük pedig kezdetben a manőverezési lehetőségek beszűküléséhez, később pedig megszűnéséhez vezetett. Egy másik korlátolt megoldási lehetőséget az átcsoportosítás biztosított, de később ez a stratégia is elesett a tanítói kar áttelepedése által, amit párhuzamosan az állami hatóságok részéről történő engedélyek megvonása és kötelező munkaszolgálatra történő behívása is fokozott. A nyugdíjazott pedagógusok alkalmazásának lehetősége is kútba esett, mivel ezeknek az állam csak a hadbavonult tanszemélyzet helyettesítését engedélyezte.
A perspektivikus és szilárd alapú utánpótlást érdekében 1942-ben ösztöndíj alapot hoztak létre (Taníttatási Segély Alap/Belsőemberi Pályára Készülő Ifjak Segélyalapja), mely továbbtanulni óhajtó és egyházi szolgálatra készülő középiskolás diákokat részesített pénzbeli támogatásban. Az ösztöndíj pénzalapját több forrás biztosította: egyéni adományok, önálló források, lelkészek fizetése. A program, indításakor sikeres kezdeményezést vetített előre, kiértékelését azonban az 1944-ben bekövetkezett változások lehetetlenné teszik. Mindamellett számolnunk kell azzal a realitással, melyről Lőrinczy Dénes tordai lelkész – az egyházszervezés kudarcait ecsetelő beszámolójában – az utánpótlással kapcsolatosan nyilatkozott: „Pedig a mai körülmények között igazán minden lehetőt megtettünk, ami csak a rendelkezésünkre állott közügyeink szolgálása terén. És amit nem oldott meg annakidején 22 esztendő a maga «végleges elrendezésével», mit tehetnénk e tekintetben, mikor alig néhány középiskolás növendékkel rendelkezünk. És ezek is, ha szerét tehetik, mennek át, mint ahogy átmegy mindenki, akit a mai fiatalok közül katonai szolgálatra hívnak be.” Az utánpótlás, képzés eredményességét tehát – akárcsak az adminisztrációét – felülírta és döntően befolyásolta Bukarest politikája.
Összegzés A három egyházkörbe (Aranyos-tordai, Küküllői, Felsőfehéri) szerveződő, 53 egyházközséget magába foglaló dél-erdélyi egyházrész életét, amint azt a fentiekben vázolt folyamatok mutatják, fokozatos társadalmi térvesztés, intézményi, demográfiai és tevékenységi sorvadás, leépülés jellemezte. A működéshez szükséges közigazgatást ugyan sikerült Tordának ellátnia, de egy sor olyan jellegű problémával szembesült, melyek távlatilag az Árkosi által megfogalmazott jövőképet vetítették előre. A román állam magyarságpolitikája ugyanis olyan folyamatokat indított el, melyek teljesen felülmúlták Torda mozgásterét. A problémák legfőbb gyökerét a humánerőforrás-hiány képezte. Torda tehát folyamatos kényszerpályán mozgott, a mozgás iránya pedig az árkosi-féle diagnózis felé gravitált. 1943-ban a kolozsvári egyházvezetés a Gál Miklóssal folytatott megbeszélések után szintén arra a következtetésre jutott, hogy az „[...] otthoni egyházunk helyzete nehéz, és a jövőt illetőleg szomorú kilátásokkal küzd, főleg a minduntalan növekvő papi és tanítói hiány miatt.”
Transindex.ro2014. szeptember 29.
Csökkenteni kellene a gázfogyasztást
Bemutatták hétfőn Csíkszereda energetikai stratégiáját, amely szerint 2020-ig huszonöt százalékkal kellene csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást a városban. Ezt a célt elsősorban a földgázfogyasztás csökkentésével, továbbá a távhő biomasszával való előállításával lehetne elérni.
Elkészült a megyeszékhely energetikai stratégiája, amelyet Csák László szakértő mutatott be hétfőn a megyeházán, a megyei, valamint a városi önkormányzat képviselőinek jelenlétében. Az energetikai stratégiát Hargita Megye Tanácsának Energiagazdálkodási Ügynöksége a RE-SEEties projekt, azaz az Európai Unió dél-kelet-európai transznacionális együttműködési programjának keretében készítette el. A program célja a fenntartható városi közösségek elősegítése, valamint a városok energiafogyasztásának hatékonyabbá tétele.
Nőtt az áramfogyasztás
A stratégia részeként megvizsgálták a város gazdasági környezetét, levonva azt a következtetést, hogy 2008-tól kezdve (a gazdasági világválság után) csökkent a jól működő helyi vállalkozások száma és csökkent a foglalkoztatottság. Ehhez képest jelentősen nőtt a villanyáram-fogyasztás a lakosság körében – hiszen egyre több elektronikai háztartási cikket használunk –, az ipari szektorban azonban csökkent. „Irreálisan magas Csíkszeredában a villanyáram-fogyasztás a becsült fizető népességhez képest, és ahhoz képest, hogy energiaszegénységben élünk, azaz a bevételünk több mint tíz százalékát energiafogyasztásunk kifizetésére fordítjuk” – vetette fel Csák.
Fenntartható-e a Goscom?
A megyeszékhelyen hasonló folyamatok játszódtak le a távhőszolgáltatást tekintve, mint más romániai városokban, ahol tapasztalható volt, hogy évről évre egyre kevesebb mennyiségű távhőt értékesítenek. Ennek eredményeképpen akadtak olyan települések, ahol megszüntette tevékenységét a távhőszolgáltató. A Székelyhon kérdésére, miszerint fenntartható-e ez a típusú szolgáltatás Csíkszeredában, úgy, hogy az idei fűtésidényre ötezer alá csökkent a rendszerre csatlakozott háztartások száma, Csák azt válaszolta, az optimista forgatókönyv szerint fenntartható a Goscom Rt., abban az esetben, ha átesik egy modernizálási folyamaton, szabályozhatóvá és mérhetővé téve a szolgáltatását, „úgy, hogy amikor megengedem a meleg vizes csapot, akkor tényleg meleg víz folyjon”. Számításaik szerint 2020-ig a közintézmények fele újra csatlakozik a távhőrendszerre. Csák hozzátette, akkor kell a Közüzemnek jó programmal előállni, amikor a kiskazánok élettartama, nyolc-tíz éven belül lejár. Szerinte ugyanis a nyugati országok példájából kiindulva a távhőszolgáltatás olcsóbb és biztonságosabb, mint az egyéni hőközpontok, amelyek, amellett, hogy környezetszennyezők, veszélyesek is lehetnek.
Csökkent a távhő- és nőtt a földgázfogyasztás
Azzal párhuzamosan, hogy egyre kevesebben fogyasztják a távhőt, nőtt a földgáz iránti igény, azaz évi négy százalékkal nőtt a földgázfogyasztás. „Ellentmondásos helyzet, hogy egy olyan vidéken, ahol nagy a hőigény, olyan energiával fűtünk, ami nem a mi vidékünkre jellemző, azaz földgázzal, ahelyett, hogy a nálunk megtermett erdészeti, faipari hulladékokat hasznosítanánk” – fejtegette a szakértő. A földgázfogyasztáshoz köthető a szén-dioxid-kibocsátás legnagyobb aránya a városban. A kocsik által kibocsátott káros anyag mennyisége több mint tízezer tonna, a földgázfogyasztásból származó mennyiség pedig meghaladja az 55 ezer tonnát évente. A háztartásokban lévő kis kazánok pedig 31 százalékban járulnak hozzá a fent említett 55 ezer tonnányi szén-dioxid-kibocsátáshoz. „A legfontosabb teendők az elkövetkező években a földgázfogyasztás csökkentésével kapcsolatosak” – szögezte le Csák.
Akcióterv kidolgozása
A szakemberek elképzelése, hogy 2020-ig 25 százalékkal kell csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást a városban. Ehhez a várt eredményhez járulhatnának hozzá az épületek tetőzetére szerelt napelemek, a gépjárműhasználat csökkentése, intelligens közvilágítási rendszer kiépítése, és a legjobban a távhőrendszer modernizálásával lehet energiahatékonyságot elérni. A stratégia akciótervét további javaslatok beépítésével véglegesítik, majd a csíkszeredai önkormányzat képviselő-testülete dönt arról, hogy elfogadja-e, vagy sem ezt az energetikai stratégiát.
Barabás Hajna, Székelyhon.ro2014. szeptember 29.
Ponta-Dragnea ellentmondás a magyar régió ügyében
Ellentmondott egymásnak Victor Ponta és Liviu Dragnea a magyar többségű régió ügyében: a miniszterelnök szerint az etnikai kritérium egy a sok közül, míg helyettese szerint a nemzetiség nem is szempont.
Kincses Előd képviseli Izsák Balázst abban a perben, amelyet a Székely Nemzeti Tanács elnöke azért indított Traian Băsescu államfő, Victor Ponta miniszterelnök, Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes és Crin Antonescu volt szenátus-elnök ellen, mert Románia regionális átszervezése kapcsán azt mondták: elképzelhetetlen magyar többségű régió, csupán azért, mert magyar. Az ügyet a bukaresti ítélőtábla szeptember 18-án két hétre elhalasztotta, az alperesek eltérő érvelése azonban figyelemre méltó.
„Ponta és Dragnea különböző módon viszonyultak az etnikai kritériumhoz. Ponta szerint a régiók kialakításakor figyelembe kell venni az etnikai hovatartozást is, de ez csak egy feltétel a sok, ennél sokkal fontosabb között. Dragnea viszont úgy érvelt, hogy amikor eldöntötték, hogy milyen feltételeket vesznek figyelembe a régiósításkor, akkor az etnikait kizárták ezek közül, vagyis nem veszik figyelembe. A miniszterelnök-helyettes álláspontja visszalépés Ceauşescuhoz képest is, hiszen a megyésítést elrendelő 1968-as törvény szerint sem lehet eltekinteni az etnikai hovatartozástól” – ismertette Kincses Előd szeptember 29-én. Arra a kérdésre, hogy milyen döntésre számít, azt válaszolta: „a tapasztalat nem jó”.
Gáspár Botond, Székelyhon.ro2014. szeptember 29.
Magyar orvosképzés: Strasbourgig is elmennek
Akár az Emberi Jogok Európai Bíróságához is elmennek a MOGYE-nek a magyarokra nézve diszkriminatív illegális chartája ügyében, amennyiben Romániában elveszítenék a pereket – nyilatkozta Kincses Előd ügyvéd.
Jelenleg két per van folyamatban a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet (MOGYE) érintően a bukaresti táblabíróságon. Az RMOGYKE és az RMDSZ az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz (ODT) fordult, mert úgy vélték, a charta diszkriminatív a magyarokra nézve. Miután az ODT etnikai szavazással – a románok ellene, a magyarok mellette – nem adott nekik igazat, bíróságon fellebbeztek a döntés ellen (Kincses szerint miután az RMDSZ kormányra került, már nem képviseltette magát a perben).
Ebben az ügyben a bukaresti táblabíróság szeptember 19-én úgy döntött, hogy szünetelteti, míg a másikban végleges döntés születik. A „másik” per tárgya, hogy az RMOGYKE és az MMDSZ kérte az ODT-t, hogy állapítsa meg: a Romániai Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottságnak (ARACIS) sztenderdje törvénytelen. Az ARACIS szerint a magyar nyelvet nem lehet használni a klinikai gyakorlatoknál, csak az elméleti oktatás során.
„Ezt a sztenderdet a MOGYE chartájában kiterjesztették a teljes gyakorlati képzésre. Csakhogy a jog értelmében az ARACIS szabályozása nem is létezik, hiszen létrejöttéhez szükséges a tanügyminisztérium jóváhagyása és meg kell jelennie kormányhatározatban. Ezek közül egyik feltétel sem teljesült. Ráadásul a sztenderdet az új felsőoktatási törvény előtt tették közzé a honlapon, tehát a jogszabály felülírta” – mondta szeptember 29-én Kincses Előd, hozzátéve, hogy az ügy három hónapja a legfelső ítélőtáblán van, de még nem tűzték ki a tárgyalás időpontját.
Azt is elmondta, hogy a napokban fény derült arra, hogy a MOGYE illegális chartáját magyar bíró szavazata „mentette meg”. „Kézhez vettem a 2014. április 23-án lezárult per iratát, amelyet az RMDSZ, az MMDSZ, az EMNT, az EMNP és az MPP indított a MOGYE kétharmados román többségű szenátusa által elfogadott charta ellen, azért, mert sérti a tanügyi törvényt. A Tanka Attila, Andreea Ciucă és Mona Baciu által alkotott bírói testület három hét gondolkodási idő után elutasította a panaszt, ezért a charta jogerőre emelkedett. Ezt eddig is tudtuk, de a periratból most derült ki, hogy Mona Baciu különvéleményt fogalmazott meg, és leszögezte: a chartából ki kell venni a diszkriminatív ARACIS-sztenderdet és az ezen alapuló 46. szakaszt. Mona Baciu szerint a meg nem semmisítés sérti Románia alkotmányát, ezért módosítani kell a chartát” – ismertette az ügyvéd.
Elmondta, a különvéleményt átnyújtja a MOGYE magyar tagozata képviselőinek, valamint leteszi mindkét bukaresti perhez is. „Ez komoly vonatkozási alap lehet a továbbiakban, és bízom abban, hogy megfelelő döntés fog születni. Ha mégis elveszítenénk mindkét pert, akkor az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulunk, és ott kizárt, hogy ne legyen sikerünk” – fogalmazott az ügyvéd.
Gáspár Botond, Székelyhon.ro2014. szeptember 29.
Szólt a magyar nóta
Negyedik alkalommal tartottak Még szól a magyar nóta címmel nótaéneklési versenyt vasárnap délután Gyimesközéplokon.
A Magyarnóta Társulat és Gyimesközéplok Polgármesteri Hivatala által szervezett vetélkedőn a gyimesközéploki kultúrotthonban 25-75 év közötti versenyzők mutatták meg énektudásukat egy hallgatót és egy csárdást énekelve.
A Székelyföld minden területéről érkezett versenyzők közül az Antal Tibor, Fülöp Zoltán és Páll Csilla alkotta zsűri az első díjat a csíkdánfalvi Vízi Lászlónak, a másodikat a bögözi Csomor Józsefnek, a harmadikat a csíkrákosi Fodor Erzsébetnek ítélte oda.
A zsűridíjra a szentegyházi Konrád Imre szolgált rá, különdíjban részesült Csilip Edit Csíkszeredából és Dobos Zsolt Csíkdánfalváról – tudtuk meg György Mónika ötletgazdától és főszervezőtől. Az Erdélyben egyedülálló verseny célja a magyar nótakincs megismerése, a dalkultúra fejlesztése, bemutatása.
Péter Beáta, Székelyhon.ro2014. szeptember 29.
Kincses: nem létező szabályt alkalmaz a MOGYE
Elutasította a marosvásárhelyi táblabíróság az RMOGYKE, az EMNT, az EMNP, az MPP és az RMDSZ fellebbezését, amellyel a magyar szervezetek megtámadták a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) chartájának törvényességét.
Kincses Előd ügyvéd hétfői marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján számolt be a per részleteiről. Eszerint a táblabíróság ítélőtanácsa többségi szavazással hozta meg a döntést, Mona Baciu bírónő pedig különvéleményt jelentett be.
A különvéleményben a bírónő azt fejtette ki, hogy az egyetemi charta 46-ik szakaszából törölni kell azt a rendelkezést, amely szerint az egyetemi akkreditációs hatóság (ARACIS) előirásainak megfelelően a klinikai gyakorlatok csak román nyelven folytathatóak.
Kincses elmondta , a rendelkezést a charta kiterjeszti és alkalmazza minden olyan tevékenységre, ami nem az elméleti oktatás része. Ez a rendelkezés a bírónő szerint sérti az alkotmányt, a tanügyi törvényt, a különböző vonatkozó európai uniós emberjogi dokumentumokat is.
Az ügyvéd emlékeztetett: Bukarestben a legfelsőbb bíróságnak ítéletet hoznia abban a perben, amit az RMOGYKE és a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség indított a bukaresti táblabíróságon az ARACIS-előírás törvénytelenségének a megállapítására. Kincses szerint a per tárgyalásán kiderült, hogy ez a bizonyos előírás, ami mögé MOGYE szenátusának a román kétharmada elbújik, nem létezik. "Mert ahhoz, hogy egy ilyen előírás érvényes legyen, jóvá kell hagynia a tanügyminisztériumnak, kormányhatározatba kell foglalni. Az ARACIS jogi képviselője is elismerte a tárgyaláson, hogy ilyesmi nem létezik" – magyarázta az ügyvéd.
Kincses szerint tehát egy nemlétező szabályt alkalmaztak azért, hogy Marosvásárhelyen nehogy betartsák a tanügyi törvénynek a kisebbségi oktatásra vonatkozó rendelkezéseit. A törvénytelen előírás ellen már három hónapja benyújtotta fellebbezését a MMDSZ és az RMOGYKE, de még mindig nincsen kitűzve a tárgyalás időpontja.
Antal Erika, maszol.ro