udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
6943
találat
lapozás: 1-30 ... 6841-6870 | 6871-6900 | 6901-6930 | 6931-6943
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2014. december 25.
Huszonöt éve végezték ki a Ceaușescu-házaspárt
Huszonöt éve, 1989. december 25-én végezték ki Romániában a népfelkelés által megbuktatott román diktátort, Nicolae Ceaușescut és feleségét.
Nicolae Ceaușescu 1918. január 26-án született az Olt megyei Scorniceștiben. Még fénykorában is nagy becsben tartotta szülőhelyét, amelyet "szocialista mintatelepüléssé" akart átalakítani. A falut 1988-ban várossá minősíttette, a régi parasztházakat leromboltatta és paneltömböket emeltetett a helyükre, a változásokat csak múzeummá alakított szülőháza élte túl.
izenegy éves korában cipészinasként került Bukarestbe, ahol bekapcsolódott a munkásmozgalomba. A kommunista ifjúsági szervezet egyik vezetőjeként 1936-ban, majd 1940-ben is bebörtönözték, s paradox módon a rács mögött kezdődött politikai karrierje. Együtt raboskodott ugyanis Gheorghe Gheorghiu-Dej-zsel, aki a második világháború után az ország teljhatalmú irányítója lett.
Ceaușescu 1944-től hagyományos pártkarriert futott be: az ifjúkommunista szövetség bukaresti, majd országos titkára, főtitkára, a bukaresti pártbizottság tagja, országgyűlési képviselő, mezőgazdasági, majd honvédelmi miniszterhelyettes volt. Gheorghiu-Dej 1952-ben, a rivális frakciókkal való leszámolás után vitte be fiatal protezsáltját a Központi Bizottságba, ahol a pártvezér hű famulusaként már két évvel később a Politikai Bizottság tagja lett.
A csúcsra 1965-ben, Gheorghiu-Dej halála után jutott fel: ő lett a párt első számú vezetője, 1967-ben az Államtanács elnöke, majd 1969-ben a hadsereg főparancsnoka is. Hatalmát 1974-ben tovább erősítette a testére szabott államfői poszttal, a hivatalos fotók ezután jogarral a kezében ábrázolták. A Conducător (Vezér), a "Kárpátok géniuszának" alakja köré mind erősebb személyi kultusz fonódott, versek, képek, filmek magasztalták. A hivatalos ikonográfia része lett felesége, Elena is, aki idővel a formális hierarchiában is a második helyet foglalta el férje után.
Ceaușescut kezdetben odahaza és többé-kevésbé nyugaton is népszerűvé tette a többi szocialista országénál önállóbb, nacionalista politikája. Igyekezett növelni Románia nemzetközi súlyát, mozgásterét, látványosan fejlesztette a kapcsolatokat a nyugati államokkal és Kínával, miközben azért figyelembe vette az alapvető szovjet érdekeket. 1958-ban elérte a szovjet csapatok kivonását Romániából, 1968-ban távol maradt a Varsói Szerződés "prágai tavaszt" eltipró katonai intervenciójától, 1980-ban elítélte Afganisztán szovjet megszállását, 1984-ben elküldte sportolóit a többi szocialista ország által bojkottált Los Angeles-i olimpiára.
A Nyugat hosszú ideig táplált illúziókat Ceaușescu iránt. 1969-ben Richard Nixon amerikai elnök ellátogatott Bukarestbe, az Európai Közösség pedig a szocialista tábor országai közül 1974-ben egyedül Romániával kötött kereskedelmi megállapodást.
A romániai lakosság számára az újságokban gyakran emlegetett "aranykor" egyre inkább rémálommá változott. A Ceaușescu-korszak politikai és kulturális enyhüléssel kezdődött, de a végletekig központosított hatalom néhány év után az emberek életének totális ellenőrzésére tört. Korlátozták a szólás- és sajtószabadságot, a rettegett titkosrendőrség, a Securitate minden formálódó ellenzéket csírájában igyekezett szétzúzni.
A megalomániás Conducător az 1960-70-es években idejétmúlt nagyipari beruházásokra tékozolta el a gazdaság erőforrásait, az ezekre felvett hatalmas hitelek erőltetett törlesztése a nyolcvanas években komoly élelmiszer-, üzemanyag-, energia- és gyógyszerhiányhoz vezetett, s az ország az éhínség, a gazdaság pedig az összeomlás szélére került.
Az 1970-es években megindított homogenizálási program a nemzetiségek elrománosítását célozta, ebbe illeszkedett a "településrendezési" terv is, amely több ezer, zömében magyarok lakta falu felszámolását tűzte ki célul. Az elnyomás, a nyomor, a nepotizmus (a nyolcvanas években a Conducător 400 rokona volt magas párt- és állami tisztségekben) odahaza belső ellenállást, nemzetközi téren felháborodást váltott ki.
A feszültségek 1989-ig többnyire gyorsan felszámolt sztrájkok formájában jelentkeztek, 1987-ben brutálisan leszámoltak a brassói munkáslázadás résztvevőivel is. A Nyugaton és Keleten egyaránt elszigetelődött Ceaușescu 1989-ben minden erővel igyekezett elejét venni a szocialista országokban megindult erjedésnek, a párt novemberi kongresszusán a demokratizálás és a reformok ellen foglalt állást. 1989. december 16-án azonban, amikor a temesvári lakosság meg akarta akadályozni Tőkés László református lelkész eltávolítását parókiájáról, sortűz dördült, és az összecsapásokban száznál többen vesztették életüket.
A tüntetések a következő napokban átterjedtek a nagyvárosokra és Bukarestre is, ezért az iráni látogatásáról előző nap hazatért Ceaușescu december 21-én saját támogatottságának demonstrálására nagygyűlést hívott egybe. Az elnöki palota erkélyén megjelenő diktátorba a tömeg belefojtotta a szót, s aznap már lőttek a bukaresti utcákon. Amikor 22-én a hadsereg átállt a felkelők oldalára, az elnöki pár helikopterrel elmenekült a pártközpont tetejéről. A pilóta üzemzavarra hivatkozva Târgoviște közelében leszállt, majd az autóval továbbmenekülni próbálókat elfogták. –
Ceaușescut és feleségét egy sebtében felállított rögtönítélő bíróság elé állították, s népirtásért, közjavak, városok és falvak tönkretételéért, a nemzetgazdaságban okozott súlyos károkért, szökési kísérletért és egyéb bűnökért halálra ítélték. Az ítéletet a tirgovistei laktanya udvarán azonnal végrehajtották. A perről és a hatalom néhány nappal korábban még teljhatalmú birtokosainak szitává lőtt holttestéről készült felvételeket másnap mutatták be a román televízióban. A harcok ezután fokozatosan megszűntek, győzött a forradalom.
maszol/MTI2014. december 25.
Kárpátaljai segély Erdélynek 1989-ben
A temesvári forradalom közelgő 25. évfordulója alkalmából azokat az embereket kerestük, akik tüntetettek a jogfosztott erdélyi magyarságért, vagy éppen adományokat gyűjtöttek és vitték a határokon át – olvasható a Duna televízió weboldalán. Felhívásukra nagyon sok néző jelentkezett.
„1989 decemberében Kárpátalján a temesvári események hatására szinte felizzott az erdélyi magyarsággal való lelki közösség. A romániai forradalom napjaiban az alig pár hónapja megalakult Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség hirdette meg a segélygyűjtést. A megyében négy gyűjtőpontot alakítottak ki. Az egyik a munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskolában működött” – olvasható a köztelevízió honlapján.
A Duna Tv Gulácsy Gézát, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnökét idézi, aki elmondta: „1989-ben a kárpátaljai emberek sem voltak túl gazdagok, de azt kell mondjam, hogy nagyon őszinte segítséget tapasztaltunk. Pénzadományt is gyűjtöttünk, ruhaadomány, tartós élelmiszereket – ezeket mind teherautókra rakták a falvakban, behozták ide, itt lepakoltuk. Összegyűjtöttük a tornaterembe és azután, amikor megérkeztek a kamionok, közös erővel megpakoltuk ezeket a kamionokat."
A televízió által begyűjtött információk szerint Munkácson három, Kárpátalján összesen tíz kamionnyi adomány gyűlt össze pár nap leforgása alatt. Az őstermelők zsákszámra hoztak szemesterményt és burgonyát is a gyűjtőpontra.
- A tornaterem teljesen megtelt adományokkal. Egy kis folyosó volt középen, ahol el lehetett járni. Minden falunak meg volt a helye, külön szortírozva voltak és Gajdos Olga néni a cetlivel itt jegyezte, ki mit hozott, mennyit hozott, hová tegyék le. Ő irányította itt helyben ezt az egész akciót – mondta Gulácsy Géza, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke.
A kárpátaljai segélykonvoj Románia területén egyesült. Ott már a helyi hatóságok irányították a szállítmányt. A munkácsiak adományai a nagybányai elosztó központ érintésével Kolozsvárra kerültek.
"Az egész akciónak a KMKSZ akkori elnöke, Fodó Sándor volt a motorja, a lelke. Ő verbuválta a csapatot is. Amikor eljöttek ide a mikrobusszal, én még nem is tudtam akkor, hogy megyek majd Erdélybe. Aztán valahogy így menet közben odamentem Sándorhoz és mondtam neki: "Sándor, én is mennék veletek." Azt mondja: "Gyere!". Aztán így beültem én is a mikrobuszba. Elmentünk, Kovács Miklós, Molnár László, Zseliczky József, Fodor Géza, vagy éppen Debreceni Mihálynak a nevét említhetném meg, akikkel együtt mentünk és vittük ezt az adományt – tette hozzá az alelnök.
Túlzás nélkül állítható, hogy 25 évvel ezelőtt az egész kárpátaljai magyarság megmozdult, hogy a Szovjetunió végső időszakára jellemző totális áruhiány ellenére segítsen a romániai nemzettársainak. A Ceauşescu-diktatúra bukásának napjaiban az erdélyi magyarokkal való szolidaritás nyílt kifejezése volt a KMKSZ történetének első tömeges akciója – olvasható a Duna televízió weboldalán.
/nyomtatott változatban nem szerepel:/
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. december 26.
Az igazi karácsonyi ajándék
Nagyvárad- Szokás szerint december 24-én délután Exc. Böcskei László megyés püspök az idén is ellátogatott a várad-szőllősi Szent Márton Idősek Otthonába, amelynek kápolnájában misét mutatott be.
Örömmel és szeretettel fogadták a Caritas Catolica által működtetett várad-szőllősi Szent Márton Idősek Otthona lakói december 24-én a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye vezetőjét, aki mint minden évben, ezúttal sem feledkezett meg róluk. Magával vitte Bakos Gábor diakónust is, aki az intézmény kápolnájában délután öt órától bemutatott ünnepi szentmise bevezetőjében arra hívta fel a figyelmet: az első karácsony különleges éjszakáján az Isten szeretett egyszülött Fiával, a Béke hercegével ajándékozott meg bennünket, nyissuk hát ki előtte szívünk kapuját, hogy fényességével beragyogja a sötétséget.
Ajándék
Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Prédikációjában Exc. Böcskei László megyés püspök úgy fogalmazott: a keresztény ember karácsonykor azt érzi, valaki megajándékozta őt, s nem is akárki valamilyen mulandó ajándékkal, hanem maga a Jóságos Isten küldte el a fiát, hogy Betlehembe megszülessen értünk. Kivétel nélkül mindenkit megajándékozott, senki sem kerülte el a figyelmét, hiszen számára nincs első vagy másodosztályú ember, egyformán kedvesek vagyunk őelőtte, és az ajándékával azt fejezte ki, hogy szeret bennünket, mind-mind értékesek vagyunk őelőtte. Értünk emberekét ezért megtestesült, hogy valamennyiünknek része legyen a karácsonyi örömből. Egy ajándékot azonban illik kibontani, mert fontos része a csomagolás. Isten karácsonyi ajándéka azonban különbözik a megszokottól, mert a csillogás helyett az egyszerűség és szerénység vonalait követi, épp azért, hogy mindenki hozzáférhessen, az üzenetét meg tudja érteni. Önzetlen gyermekként jött el közénk, így választotta ki azt a módot, hogy közeledjék hozzánk. Merjük örömmel és boldogan elfogadni ezt az ajándékot, mindig úgy emlékezve az „átvételének”, illetve „kicsomagolásának” pillanatára, hogy az akkor érzett örömünk megújuljon bennünk időről-időre, engedve, hogy belőle fakadó fény megszépítse az életünket- tanácsolta a főpásztor, aki a mise után az ágyban fekvő vagy mozgásképtelen időseket, betegeket is felkereste.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro2014. december 27.
Ferenc pápa: a vallásszabadság minden ember eltulajdoníthatatlan joga
A hitükért diszkriminált, üldözött és legyilkolt keresztényekért imádkozott Ferenc pápa pénteken a Szent Péter téren az egyház első vértanúja, Szent István ünnepnapján.
Ferenc pápa a déli Úrangyala-imádságot (Angelus) kísérő beszédében azt a reményét fejezte ki, hogy a mai mártírok áldozata az egész világon megerősíti a „vallásszabadság elismerését és biztosítását, amely minden ember eltulajdoníthatatlan joga". Az egyházfő hangsúlyozta, hogy ma is nagyon sokan halnak meg hitükért.
Ferenc pápa kijelentette, hogy az első keresztény vértanúra, Szent Istvánra való emlékezés nem zavarja meg a karácsony hangulatát. Ellenkezőleg ez az, ami megfosztja a karácsonyt „a hamis ünneplés negédes mázától" – fogalmazott Ferenc pápa. Arra szólította fel a mai keresztényeket, hogy hitükhöz következetesen éljenek: „keresztényként éljetek (...) nem lehet azt mondani, hogy keresztény vagyok és közben pogányként élni!". A pápa megjegyezte, egyáltalán nem könnyű keresztény életet élni, de „szép, nagyon szép".
A pápai lakosztálynak a Szent Péter térre néző ablakából beszélő Ferenc pápa köszöntötte az Istvánokat és Stefániákat, és köszönetet mondott a világ minden részéből neki küldött karácsonyi üdvözletekért. Azt mondta, sajnos, nem tud mindenkinek külön-külön válaszolni. A Szent Péter téren levő tömeg együtt kiáltott „boldog karácsonyt" az egyházfőnek.
MTI
Erdély.ma2014. december 27.
Az oktatási törvény módosítását javasolja a MAKOSZ
Módosító javaslatot készített a Magyar Középiskolások Országos Szövetsége (MAKOSZ) a 2011. évi 1-es számú oktatási törvényhez. A dokumentumot Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke elküldte a Romániai Megyei Tanácsok Országos Szövetségének (UNCJR) és az RMDSZ parlamenti frakcióvezetőinek, valamint Hargita megyei honatyáinak, támogatásukat kérve a javaslatok elfogadtatásában. Korábban az UNCJR kérte a megyei tanácsok véleményezését, ennek nyomán készült el a középiskolások módosító javaslata.
A jogszabály jelenlegi változata szerint egy diákképviselő részt vehet az iskola vezetőtanácsának gyűlésén, nincs azonban szavazati joga. A MAKOSZ ennek oly módon való módosítását javasolja, hogy a diákoknak is legyen szavazati joguk a gyűlésen, illetve a két tannyelvű iskolákban a magyar diákoknak is legyen külön képviselőjük. Indoklásukban így fogalmaznak: „Fontosnak tartjuk, hogy a diákoknak is legyen ugyanolyan joguk a felmerülő témák sorsát illetően, mint például egy tanárnak, mivel a legtöbb téma nagyban érinti a diákságot, és befolyásolja a mi tanulásunkat, munkánkat, jövőnket.”
Borboly Csaba ezúton is köszöni a MAKOSZ-nak, hogy részt vett a konzultációban. A megyeelnök úgy véli, a közéletben aktív fiatalokra van szükség, olyanokra, akik bele akarnak szólni sorsuk alakításába, mert a politikusok akkor fognak rájuk figyelni és az érdekeiket képviselni, ha látják, hogy az ifjúság nagy számban érdeklődik a közügyek iránt, elmegy szavazni, és döntésével befolyásolni próbálja a politika alakulását.
Közlemény
Erdély.ma2014. december 27.
Csiszolatlanul, akár az élet
Hosszasan csöngetek, mert előzetesen lelkemre kötötte, hogy hosszasan csöngessek. „Tudja, kedves Samu, majdnem 99 évesen már nem rohangál az ember” – mondja a telefonban. Ajtót nyit, egész lénye csupa mosoly, majd úgy karol belém, mintha napi rendszeres látogatója lennék. A református egyház tulajdonában lévő lakás múlt század eleji polgári hangulatot áraszt, égig érő könyvespolcok árnyékában telepedünk le Tőkés István nyugalmazott református lelkésszel, egyházi íróval, teológiai professzorral, lapszerkesztővel. Korántsem utolsó sorban Tőkés László édesapjával, de ezt a „címkét” már bölcs mosollyal nyugtázza.
A gondviselés levelei
Hogy milyen volt ez az év? – kérdez vissza. „Egy ideje már nemcsak egy-egy évben gondolkodom, hanem tekintgetek vissza is, előre is. Egyfajta bogaram ez, a családtagjaim sokszor bosszankodnak, hogy sűrűn végigveszem életem periódusait. De hát mit tehetnék: 1916-ban születtem a Monarchiában, megéltem Trianont, gyermekként, majd ifjúként eljutottam 1940-ig. Itt rendszerint megállok, s azt mondom: ha meg kellene írnom, mit jelentett nekem az a periódus, azt mondanám, hogy éltem ’40-től ’44-ig. Gyorsan átszaladok a többin 1989-ig, azóta meg vagyunk, amiben vagyunk. Élek ma is, tele megválaszolatlan kérdésekkel. Életem igazi tükörképével azonban Eszter lányom lepett meg: egy könyvvel, amely a feleségemmel való levelezésemet tartalmazza – őt 1938-ban ismertem meg, vele éltem a 2001-es haláláig –, körülbelül ötszáz levél. Na, abban minden benne van, az az egyetlen hiteles dokumentum rólam.”
Az íróasztalon heverő könyvek halma alól előbányásztatja a leveles könyvet. Belelapozok, ha nem lennének képekkel illusztrált nyomtatott oldalakba szorítva, talán feszengenék is, amint a bensőséges megszólításokat is bőven tartalmazó levelekbe pillantanék. Talán látja rajtam a tartózkodást István bácsi, biztat, csak nyugodtan. „Ez az egész tükörképe annak, ahogy jártam, ahogy hallgattam vagy beszéltem, ahogy sírtam. Minden csiszolatlanul, ahogy az életem zajlott. Mélységekkel és magasságokkal. A szó legnemesebb értelmében rácsodálkozom: ez is én voltam? Segít még inkább megérteni, hogy az életem végig a gondviselés ölében zajlott.”
Lelkek orvosa
Arról, hogy valóban azt a feladatot rótta-e rá, amire a legalkalmasabbnak ítélte magát, amire a leginkább vágyott, nos, ebben ma is vannak még „vitái” a gondviseléssel. Mert főként ifjúsága idején, meséli, ő is tele volt elvekkel, világmegmentő álmokkal, tervekkel. Azt mondja, a hajdani leveleket olvasva többször az az érzése: te nem azzal foglalkoztál akkoriban. Te akkoriban családot alapítottál, igazi hívő erdélyi református embernek készültél, lelkipásztornak is. Akkor talán nem volt tudatában, de ma már kristálytisztán látja: semmi sem történt véletlenül az életében.
Mert alapjában nem lelkipásztor akart lenni, hanem orvos, de mivel hamar kiderült, hogy nem lehet kutatóorvos, elhatározta, hogy lelkész lesz. Négy év teológia, majd a németországi tanulmányok alatt alakulgatott a kép benne, mit is jelent lelkésznek lenni. Nem professzornak, nem teológusnak, hanem lelkésznek, a magyar falu embere gondozójának lenni. De menet közben minden másként alakult: 1940-ig külföldi tanulmányúton volt, ott érte utol Vásárhelyi János püspök levele, amelyben az elöljáró azt kérdezi: elvállalja-e a püspöki titkárságot. E feladat ellátása közben ébredt rá, hogy létezik lelkipásztori gondozás is. Egy ideig még feleségével együtt táplálta a falusi lelkipásztori álmot, voltak is meghívásai Háromszékről, Bodokról, Papolcról, de akkor már nyakig benne volt a főiskolások lelkészi szolgálatában. Tervezte egy kolozsvári főiskolás közösség létrehozását is, ezt azonban nem sikerült megvalósítania.
A lojalitás története
A püspöki titkárság beavatottsága, különleges státusa nehéz pillanatokat is tartogatott. Elöljárójával jelen volt 1949-ben Bukarestben, amikor a történelmi egyházak püspökeivel aláíratták az úgynevezett lojalitási nyilatkozatot. Márton Áron római katolikus püspök kivételével. „Ez volt életem nagy kérdése: miként lehet talpon maradni a román kommunista világban úgy, hogy közben ne adjam fel a hitéletemet, a magyarságomat. Bukarestben azt sem tudtam, hogyan rejtőzködjem a fényképészek elől. Ott mondtam el a püspökömnek, hogy a köztudatban az él, ő már-már árulója a református egyháznak, míg Márton Áron a nehéz helyzetben is helytáll. Azt mondta: nézz ide, fiam, nekem püspökként a református lelkészekre és családjukra is tekintettel kell lennem. Márton Áronnak és a lelkészeinek nincs családja, ő ezt a felelősséget nem viseli a vállán. És mögötte ott áll a római pápa is. Bárcsak eljönne az idő, amikor felelősségre vonnak a döntéseim miatt, tette hozzá. Azt tartotta, amíg a romániai egyházi élet az ortodoxok kezében van, a református egyház csak úgy maradhat meg, ha azt teszi, amit az ortodox egyház.”
Erdély megmentése
Tőkés István szerint nekünk nincs mit keresnünk a teljes Erdélyben. Ki kell jelölni földrajzilag is egy olyan területet, amelynek támogatásába az anyaország is mindent belead. „Üljenek össze a demográfusok, a filozófusok, a papok, és mondják meg, melyik az a terület, ahol a Székelyföldtől a határig még erdélyi magyar életet lehet építeni. A határokat persze nem lehet megváltoztatni, de el kell érni, hogy ez a terület az anyaország afféle előretolt helyőrsége legyen. Olyan világot kell ezen a területen kialakítani, ahová Budapestről is szívesen költöznek az emberek.”
Fogarasról például lemondana. Az ott élő magyaroknak azt mondaná: nagyon szeretlek benneteket, de költözzetek ide. Ha ott maradtok, ekként foglak tovább szeretni, de azt az ajtót az Úr becsukta. A gondolat érlelődéséhez azonban beszélni kellene róla. Meg kellene nézni, hol húzódnak a magyar élettér természetes határai. Ki kellene jelölni azt a területet, amely a magyar jövendőt ígérné. „Mert most sehol sincs magyar jövendő, még a Székelyföldön sincs. Sepsiszentgyörgyön gyermekkoromban még a macska is magyarul nyávogott, most a vasútállomáson azt mondják, poftiţi, ha jegyet akarok venni. Én megéltem azt az időt, amikor Kolozsvár lakosságának a 80 százaléka magyar volt, most pedig rongyos 18 százalékon vagyunk. László fiamnak is mondom, de ő leint, hogy ez csak álom.”
Engedelmesség az igazságnak
Nyolc gyermek, általuk 27 unoka és 12 dédunoka veszi körül. A sok gyermek persze sok aggodalmat is jelentett. Kérdezem, adódtak-e olyan pillanatok 1989-ben, amikor azt kívánta, László fia ne feszítse tovább a húrt, mert az életét veszélyezteti? Került-e ellentmondásba a szülői féltés a tudattal, hogy László igaz ügyet képvisel? „Lászlót mindenki féltette, és persze, hogy felmerült a gondolat a családban, okos dolog-e tovább feszíteni a húrt. A Panoráma-interjú előtt még nem gondoltunk arra, hogy bántódása eshet, utána azonban bármi megtörténhetett volna vele. De senki nem vádolta azért, amit tett. Nem mondta senki neki, hogy ne csináld tovább, én a legkevésbé. Az édesanyja is azt mondta: ha letartóztatják Lászlót, akkor is mellette kell állnunk.”
Azt mondja, László fia a családi gondolkodás továbbvivője. Egyfajta liberális szellemben nőtt fel, fiatal korában mindenkit kritizált. „A legnagyobb elismeréssel akkor adóztam neki, amikor egy interjúban így fogalmazott: semmit sem csináltam, csak azt, amit bármelyik becsületes református lelkész, aki teszi a dolgát. Az igazságnak engedelmeskedett.”
Csinta Samu
Erdélyi Napló (Kolozsvár)2014. december 27.
Nyerészkedő álforradalmárok Romániában
Moldova György ír egyik humoros elbeszélésében 10 millió magyar antifasiszta harcosról – hozzátéve: 1948-as adatra hivatkozik. Nos, Romániában valahogy hasonló módon nőtt meg a „forradalmárok” száma, miután a státusz elnyerése komoly anyagi előnyökkel járt. Számuk csaknem több tízezerre tehető.
Pénzért – elismerés
A forradalmárok számára kiutalt összegek évente meghaladják a 40 millió eurót, amelyet természetesen közpénzekből fizetnek ki. Egy-egy forradalmár átlagosan havi 1500 lej juttatásban részesül, ami nagyjából egy átlagfizetésnek felel meg. A forradalmárok közül nem egészen 4500 sebesült meg, vagy került a Securitate kezei közé a decemberi események alkalmával, közöttük vannak az 1989. decemberében halálos sebet kapó forradalmárok hozzátartozói is.
Ők valóban megérdemlik a kárpótlást. A többiek juttatása már erősen megkérdőjelezhető. Ők a „rendkívüli tettekkel kiemelkedő forradalmár” igazolvánnyal rendelkeznek, amelyeket a kilencvenes évek elején, némi pénzmag fejében korlátlanul osztogattak politikusok, politikusok rokonai, ismerői között. „Forradalmár igazolványokat” a szociáldemokrata Bebe Ivanovici-nál lehetett beszerezni, aki többezer biancó igazolvánnyal rendelkezett. Így az idők során „forradalmárok” lettek a forradalom idején a nyolcadik életévüket betöltő személyek, de olyan rendőrök, katonák is, akik 1989. decemberében a tüntetők közé lőttek.
Lefizetett forradalmárok
A forradalmároknak kiutalt pénzek története 1990-ra nyúlik vissza, amikor is az Ion Iliescu rendszernek szembe kellett néznie a gyilkosok felelősségre vonását követelő tömegek nyomásával. A követelésnek lehetetlenség volt eleget tenni, hiszen a vétkesek közül többen is hatalmon voltak. Iliescuék ekkor zseniális megoldást találtak: törvényt fogadtak el „a mártírhalottak tiszteletére és utódaik kártalanítására, a forradalom idején megsebesültek támogatására. A jogszabály értelmében az elesettek családjának minden egyes tagja külön-külön részesedhetett a kárpótlásban, így nem egy olyan eset volt, hogy egy-egy halott után 6-8 kárpótlást folyósítottak. Magyarán a forradalmárokat egyszerűen lefizették. A szociáldemokrata Dan Iosif – aki a forradalom előtti években egyszerű feketekereskedő volt – a szenátus titkáraként az idevágó törvényt kiegészítette azzal a rendelkezéssel, hogy a a „kiemelkedő forradalmi tetteket” végrehajtó személyek is részesedjenek az előjogokban.
A forradalmárok jogait szabályozó törvény elfogadásának időpontját sem véletlenül választották meg: a jogszabály alig egy hónappal az 1992. évi államfő-választások előtt lépett életbe. Iliescuék ezzel azt is elérték, hogy minél többen tartsák forradalomnak az 1989-es eseményeket.
A törvény bevezetése után hatalmas ütemben szaporodtak meg a forradalmárokat tömörítő szervezetek, amelyek száma ma már 200 körül mozog.
Iparággá lett
A decemberi forradalom hőseit támogató, Bebe Ivanovici által vezetett parlamenti bizottságot 1992-ben hozták végre és annak egy hónapig kellett volna működnie. A bizottság azonban 1995-ig működött, ez idő tájt Bebe Ivanovici több ezer „forradalmárt” teremtett. Minderről semmiféle kimutatás nem készült, egyes források szerint több mint 40 ezer személy kapott forradalmár igazolványt.
1996 augusztusában újabb cikkelyt iktattak be az idevágó jogszabályba, amely lehetővé tette azt, hogy a még mindig forradalmár igazolványt igénylők „helyzetét kielemezzék”, arra hivatkozva, hogy még mindig igen sok sebesült és jogutód nem részesült segélyben. A törvénykiegészítést szándékosan úgy fogalmazták meg, hogy pozitívan oldják meg a kérelmeket. A forradalmár igazolványt igénylőnek elegendő volt három tanút felsorakoztatnia, akik igazolták, hogy „látták őt” a tüntetők között.
A forradalmár bizonyítványok ily módon valóságos iparággá vált. Hálózatok jöttek létre, amelyek jó pénzért megfelelő dossziét fabrikáltak, tanúkat szereztek az igénylőnek. 1996-ban fél év alatt 7000 új forradalmár született.
A Ciorbea-kormány minisztere, Ion Caramitru igyekezett véget vetni a visszaéléseknek, és törvénykiegészítése értelmében a kedvezményekben csak azok részesedhettek, akik ténylegesen szembeszálltak a Ceauşescu-féle karhatalommal. A forradalmárok éhségsztrájkja nyomán azonban Ciorbea engedett és lemondott a törvénykiegészítésről.
A győzelem nyomán a forradalmárok vérszemet kaptak és kieszközöltek egy újabb módosítást, amelynek értelmében a forradalmárokat tömörítő minden egyes szervezet kijelölhette a saját forradalmárait. Ennek következtében Ion Iliescu államfő 17 ezer új forradalmár dossziéját hagyta jóvá. A forradalmárok száma 2000-ben elérte a 25 ezret.
Constantinescunak nincs ideje, Boc figyelmetlen
Mandátuma során Emil Constantinescu államfő sem vizsgálta felül a helyzetet, arra hivatkozva, hogy „erre nincs ideje”. 2004-ben pedig, alig néhány hónappal az újabb parlamenti választások előtt újabb törvény született a forradalmárok jogairól, amely érvénytelenítette az előzőt. Ennek a jogszabálynak megfelelően újabb igazolványokra cserélték fel a régi forradalmár bizonyítványokat. Hivatalosan azzal érveltek, hogy ezzel megszüntetnék a visszaéléseket, valójában azonban újabb előnyöket biztosítottak a forradalmároknak. Ez hatalmas lehetőségeket tartogatott az igazolványokat osztogatóknak. Az akkori államtitkár, George Costin létrehozta például az 1989 December – Metró Szövetséget, amely több ezer új forradalmárt gyártott, az államtitkár pedig vaskos pénzeket szedett be az úja forradalmároktól, akik járandóságaikat visszamenőleg megkapták az állami költségvetésből. Costint emiatt tavaly decemberben hét év börtönre ítélték.
2011 végén a Boc-kormányok egyike, a válság jegyében, 12 ezer „kiemelkedő” forradalmárt fosztott meg havi több mint 2000 lejes juttatásától. Azonban, akárcsak a Boc-kormányok csaknem valamennyi intézkedését, ezt a lépést sem gondolták teljesen végig. A forradalmárok jogait szabályozó 2004. évi törvényben ugyanis két cikkely is szabályozza mindezt. Az egyiknek megfelelően az évi bruttó átlagfizetés 1,1-es pontértékű koefficiensének megfelelő összeg jár nekik, ez 2011-ben 2224 lej volt. A második paragrafus értelmében a nyugdíjkorhatáron túllépő személyek többletjuttatásként jogosultak a bruttó átlagjövedelem 0,6 pontértékű koefficiensével egyenlő összegre is. A kabinet sürgősségi kormányrendelete csak az első cikkelyt törölte el, a 2011. évi szinten 1377 lejnek megfelelő juttatást azonban továbbra is megkaphatták. Ráadásul az ebbe a kategóriába tartozó „forradalmárok” száma évről évre nő, hiszen egyre többen mennek nyugdíjba.
2 milliárd eurót vasaltak be
Számítások szerint 1990 óta egészen 2011-ig a forradalmároknak és „forradalmároknak” mintegy 2 milliárd eurót fizettek ki. A „kiemelkedő tetteket végrehajtó forradalmárok” ebből az összegből 600 millió euróban részesültek. Emellett több mint 5000 hektár telket osztottak szét közöttük, ehhez hozzájönnek még a lakások és üzlethelyiségek ingyenes kiutalásából, az ingyenes tömegszállításból származó összegek.
A pénzjuttatások mellett ugyanis az állam más előnyöket is biztosított a „rendkívüli forradalmi tetteket” végrehajtó személyeknek: előnyben részesültek az állami lakások kiutalásánál illetve megvásárlásánál kedvezményes orvosi ellátásban és gyógyszerellátásban, ingyenes közszállításban, csökkentett ingatlanadóban, öt éves nyugdíjkedvezményben részesültek, végül pedig ingyenes sírhelyet kaptak.
Bogdán Tibor
maszol.ro2014. december 28.
Csaba testvér békességüzenete
Karácsonyt követően Böjte Csaba a békesség fontosságáról, a szeretet gyógyító erejéről beszélt a remeteszegi Szent Család templomban. Nem az árvíz, a földrengés és más természeti katasztrófák verik szét a családokat, hanem a békétlenség – mondotta a gyermekmentő szerzetes.
Vasárnap délután búcsús ünnepet tartottak a marosvásárhelyi Remete Szent Antal (Remeteszeg) plébániához tartozó Szent Család templomban. Az ünnepi szentmisét Böjte Csaba ferences testvér, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója mutatta be.
Amint az Istentisztelet előtt Szénégető István Barnabás házigazda plébános elmondta, évente csak három-négy alkalommal bizonyul kicsinek a hajlék, máskor pont megfelelő méretű.
Böjte Csaba a békesség fontosságáról, a szeretet gyógyító erejéről beszélt. Kifejtette: a legfontosabb feladatunk ezen a földön az, hogy imádkozzunk és cselekedjünk a békéért. Ferenc pápa szavait idézte, aki szerint: „Nemcsak a csatatereken folyik az öldöklés, hanem a családokban is. Nem az árvíz, a földrengés és más természeti katasztrófák verik szét a családokat, hanem a békétlenség.” Jézus példáját említette, akinek itt a földön eléggé „fapados” fogadtatása volt, mégis tanításának központi gondolata a béketűrés, békesség, embertársaink iránti szeretet. „Ezt kellene megtanulnunk, józanul, higgadtan, szeretettel szólni a másik emberhez” – mondta Böjte atya.
A ferences szerzetes továbbá beszélt arról, milyen nehézségek árán sikerült elindulnia a kilencvenes évek elején, mennyi akadályba ütközött, amikor az árva gyermekek befogadását, tanítását vállalta fel. De ezeket a nehézségeket mind a szeretet erejével és nem erőnek erejével sikerült megoldani. „Az eltelt húsz év alatt több mint ötezer gyermeket fogadtunk be. A legtöbb gyermek, aki bekerül hozzánk, tele van félelemmel, sérelemmel, ha meg akarod simogatni, elkapja a fejét, idő kell neki és sok-sok szeretet ahhoz, hogy megbékéljen, ellazuljon. De én simogatom, vigasztalom addig, amíg ellazul, amíg sírással oldja fel magából a feszültséget, és olyan jóérzés együtt sírni vele" – folytatta a ferences testvér.
A szertartás során a Szent Család templom énekkara is több alkalommal dicsőítette Istent énekléssel. A hívek közül többen olvastak fel rövid imát, szöveget a Szentírásból a családért, a szülőkért, a gyermekekért, a házasságért, az egyházközségért.
A szentmise szent áldozással, majd a 10., 20., 25., 30., 50. és 60. házassági évfordulójukat ünneplő párok köszöntésével ért véget.
Nemes Gyula
Székelyhon.ro2014. december 28.
Semjén: teljesíthető cél az egymillió új magyar állampolgár
A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes szerint teljesíthető az a cél, hogy a ciklus végére meglegyen az egymillió új magyar állampolgár. Erről Semjén Zsolt beszélt az MTI-nek adott interjúban, jelezve: év végére meglesz a 700 ezredik állampolgársági kérelem és a 650 ezredik esküt tett polgár.
Kitért arra is, hogy a honosításnál további szigorítás nem indokolt, kisebb korrekciók lehetnek. A kormányfő helyettese azt mondta: kezdetben a külhoni kérelmezők mentek intézni a honosítást Magyarországra később a konzulátusokra, most már kihelyezett konzuli napokat tartanak, a diaszpórában pedig konzulok járják a magyar lakta városokat.
A kérelmek száma számottevően nem csökkent – hangsúlyozta. Szerinte annyira egyszerű az eljárás, amennyire a teljes biztonság mellett lehet.
Az esetleges visszaélésekről azt mondta: egyes államoknak nem tetszik, hogy területükön sok magyar van, akiket sikerül „a félig-meddig asszimilációs állapotból” visszahozni és identitását megerősíteni. Az ellenérdekelt politika sok esetben titkosszolgálati eszközökkel él, dezinformál, de ezzel együtt sokkal kevesebb a visszaélés, mint amire ennek figyelembevételével számítani lehetett. Kiemelte: akinek tudomása van visszaélésekről, annak feljelentési kötelezettsége van, ha ezt elmulasztja, ő is bűncselekményt követ el.
Semjén Zsolt arra a legbüszkébb, hogy a három nemzetpolitikai kérdésben teljes a nézetazonosság az összes magyarországi párt és a társadalom körében: a határon túli magyarságnak jár az állampolgárság, a szavazati jog és az autonómia.
2014-ben a környező országokban tartott választásokon mindenütt megerősödött a magyarság - mondta. A legnagyobb sikert a vajdasági magyarok érték el, gyakorlatilag megvalósult a kulturális autonómia, a nehézségek anyagi jellegűek, ami a szerb költségvetés állapotából következik. A vajdasági magyarság egységes és a Belgrádban is megkerülhetetlen – tette hozzá.
Semjén Zsolt korlátozott optimizmussal néz az új román államfővel való együttműködés elé, úgy véli, Klaus Johannis szebeni polgármesterként nem sok érdeklődést mutatott a magyarság ügyei iránt.
Szerinte a román elnök nem tagadhatja az autonómia legitimitását, mert ez Nyugat-Európában elvitathatatlan. Kitért arra, hogy a román belpolitikában a magyarellenességet ütőkártyaként használhatják. Példaként a Mikó-kollégiumot, a magyar himnusz éneklésért kiszabott bírságot említette.
A legnehezebb és legveszélyeztetettebb helyzetben a kárpátaljai magyarok vannak, kitéve a háborús helyzetnek és az ukrán nacionalizmusnak – mondta Semjén Zsolt. Jelezte: a magyar kormány mindenben segít az ottani magyarságnak, a téli fűtéstől kezdve a legelemibb ellátásban támogatja őket. Tudniuk kell, hogy számíthatnak a védelmünkre, van hová jönniük, ha lehetetlen állapotok alakulnak ki – emelte ki.
Szerinte Magyarországnak hasonlóan kell cselekednie, mint Izraelnek, meg kell védenie a diaszpóráját bárhol a világon.
Fontos eredménynek nevezte, hogy Brenzovics László, a KMKSZ elnöke bekerült a kijevi parlamentbe. Az a cél, hogy elérjék, legyen magyar választási körzet, de a mandátum megszerzése csak a magyarság egységével valósulhat meg, a két kárpátaljai magyar szervezetnek legalább választási időszakban együtt kell működnie.
Sikeresnek nevezte a szlovákiai önkormányzati választásokon elért eredményt. Szerinte reális az esély, hogy a Magyar Közösség Pártja visszakerül a pozsonyi parlamentbe, ami létfontosságú a magyarság képviseletéhez. Kifejtette, hogy helyi ügyekben ésszerű az együttműködés a Híd-Most vegyes párttal.
Semjén Zsolt kiemelte a diaszpórának szóló Kőrösi Csoma Sándor programot, amellyel 100 fiatal utazhat ki a világ magyarságához. „A sokszor csak parázsló magyar identitás és magyar élet lángra lobbant”, egyre többen találnak vissza a magyar identitásukhoz és ez magával hozza az állampolgárság iránti igényt – fogalmazott.
A miniszterelnök-helyettes, egyben a KDNP elnöke a kormánypártok népszerűségvesztéséről azt mondta: egy választás után mindig van egy „győzteshez húzás”, vannak irreális várakozások, majd utána egyfajta természetes leporladás.
Szerinte most is ez látható. Ugyanakkor több kommunikációs hiba is történt, ezek között említette az internetadót, amiből nem kell presztízskérdést csinálni – mondta. A tiltakozásokat komolyan kell venni, a tiltakozásokat komolyan kell venni, párbeszédre van szükség – hangsúlyozta.
Úgy látta: a tiltakozások legalább annyira szólnak az ellenzék ellen, amely ha életképes lenne, akkor képviselni tudná a tüntetők álláspontjait a parlamentben.
A jövő februári veszprémi időközi választás tétjéről azt mondta, hogy lényegileg már mindent elfogadtak, amihez kétharmadra volt szükségük, de ez a többség egyszerűbbé teszi a törvényalkotási munkát. A baloldal szerinte romokban hever, hiteltelen emberek tovább faragták a szocialista pártot, amely nem tudja a kormánnyal szembeni protest véleményeket és csoportokat „becsatornázni”.
Az egyházfinanszírozásról kiemelte: soha ennyi pénz még nem jutott erre és a szükséges összeg jövőre is rendelkezésre áll.
Elismerte, hogy vannak döccenők, és Erdő Péter bíborosnak abban is igaza van, hogy egyes önkormányzati intézményeket olyan felekezetek vettek át, amelyekhez tartozó ember nincs is az adott településen. Semjén Zsolt kész egyeztetni a nagy történelmi egyházakkal minden kérdésben, így az egyházügyi törvény módosításával kapcsolatban is.
MTI
Székelyhon.ro2014. december 28.
Tartják a kántálás szokását Havadtőn
Havadtőn idén karácsony este is felcsendült a kántáló férfiak éneke. Bár egyre nehezebb összegyűjteni az éneklő csapatot, a hagyományt őrzők bíznak abban, hogy a következő években is lesz, aki énekeljen.
Havadi Gyula a hetvenes évek végétől, tizenéves kora óta jár kántálni. „Akkoriban összegyűltünk, és este tizenegy felé elindultunk a falu végétől. Nem mentünk be sosem házhoz, egyedül a paplakhoz invitáltak be. A falu mintegy 12 pontján álltunk meg, ott énekeltünk, utolsóként pedig a temetőre mentünk, ott elénekeltünk két egyházi, két világi karácsonyi éneket és a székely himnuszt. Most is elénekeltük az egyik világi nótát, de már nem tudják a fiatalok” – meséli. Az idén tizenegy férfi gyűlt össze, a kántálás megszervezése pedig Koncz Róbertnek köszönhető, ő próbálja éltetni a hagyományokat, de mint beszélgetőtársaim elmondták, nagyon nehéz: „Nincs aki énekeljen, nem is tudják a fiatalok az énekeket” – foglalják össze.
Miklós István az édesanyjától tudta meg, hogy a negyvenes évekig az volt a szokás, hogy a fiatal legények összegyűltek egy háznál, és megszervezték a kántálási menetet. „Addigra a szülők jelezték, hogy kik akarják fogadni a kántálókat. Sütöttek fánkot, rétest és almás tésztát. Akkoriban behívták őket a házakhoz, a házban is énekeltek, úgyhogy eltartott egész reggelig, délig a kántálás” – meséli, majd elkezdi sorolni azoknak a muzsikusoknak a nevét, akik a kántálókat kísérték: a ravai tárogatós Demeter Lajos bácsi, a havadtői tárogatós Menyhárt András, Kuri Béla bácsi és Nagy Sándor a harmonikáikkal. De híresek voltak az erdőszentgyörgyi cigány muzsikusok is, akik karácsony első napján lementek a faluba, tudták, hogy ki fogadja őket, mentek, muzsikáltak, megkínálták őket. Ez a szokás azonban már a hetvenes évek közepétől megszűnt.
„Gyermekkorunkban karácsony első napján a rokonsághoz jártunk rigmust mondani” – emlékezett még távolabbi időkre Havadi Gyula, majd sebtiben el is mondta az ötven évvel ezelőtt tanult verseket. Miklós István arra is emlékszik, hogy az ő fiatalkorában a férfiak két részre oszlottak: fiatalokra és idősekre, és egy-egy csoportban harminc-negyven férfi volt. „Most is úgy kellene, de nem gyűlünk össze annyian” – teszi hozzá Gyula.
A karácsony esték tele voltak élményekkel: „Emlékszem, hogy egyszer bejöttünk a temetőről, és egy ugyanilyen hó nélküli karácsony volt, sár is volt. Hazafelé jövet behívott Csiszér Misi bácsi. Akkora sárt csináltunk, hogy másnap karácsonyra volt mit takarítsanak!” – meséli nevetve a régmúlt történetet Gyula.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro2014. december 28.
Egy intézmény története
Gáspárik Attila Megszületett Kolozsváron című színháztörténeti kötetének bemutatóját szervezték meg december 22-én a nagyváradi Illyés Gyula Könyvesboltban.
A nagyváradi származású Gáspárik Attila a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház főigazgatója, beszélt az erdélyi magyar színészképzés történetéről annak apropóján, hogy mostanában jelent meg az ezt a témát taglaló Megszületett Kolozsváron című interjúkötete. Gáspárik Attila azt vallja, hogy meg lehet szólítani úgy az embereket, hogy élvezettel hallgassák azt, amit az előadó összegyűjtött. Ennek az elvnek a szerző maradéktalanul eleget tett, hiszen sok anekdotával, humoros ki-, és beszólásokkal átszőtt mondandójával sikerült lekötnie hallgatóságát, és így a színháztörténeti ismertető nem egy unalmas expozé volt, hanem egy szórakoztató előadássá vált. Gáspárik Attila a magyar színjátszás történetét egészen a 18. századig vezette vissza, többek között emlékeztetve arra, hogy a magyar nyelvű színjátszás nehezen született meg az országban, mert az arisztokrácia sokáig nem akarta ezt, hiszen az a polgári öntudat erősödését hozta volna magával. Hozzátette: a színházcsinálásban a magyarok sokat köszönhetnek a szomszéd népeknek, például a németeknek. A 19. században végül csak létrejönnek Magyarországon a magyar nyelvű színházi intézmények, majd az 1920-as impériumváltáskor egy egészen új helyzet áll elő: az országhatáron kívül rekedt magyarság számára a színház rendkívül jelentős közösségteremtő intézménnyé válik.
Színészképzés
Újabb fordulatot jelent az 1940-es, majd az 1945-ös év az erdélyi magyar színjátszás történetében, ez utóbbi esztendő a romániai kommunista államberendezkedés kezdetét jelöli. Gáspárik Attila elmondta, hogy a román hatalom szovjet nyomásra magyar intézményeket állít fel 1946-ban annak érdekében, hogy Románia a második világháborút lezáró béketárgyalásokon minél jobb pozíciókhoz jusson Magyarországgal szemben, illetve azért, mert az új hatalom felismerte, hogy a tömeget lehet manipulálni a színházzal. Így jött létre Kolozsváron az egyetemi szintű színjátszó képzés. Az intézményt újraalakítják 1948-ban, miután Mihály királyt kiűzik az országból. A továbbiakban az előadó a kolozsvári színészképző történetét részletezve elmondva, hogy kik tanultak, és kik oktattak ott, milyen tantárgyakat tanítottak ott, mennyire vették komolyan az erdélyi magyar színházi világban ezt az intézményt stb. A szerző felelevenítette azt, hogy 1954-ben az egyetemet Marosvásárhelyre költöztették, feltehetőleg azért, mert akkor alakult meg a Maros Autonóm Tartomány, melynek szüksége volt magyar intézményekre. Jelenleg ötszáz hallgatója van a marosvásárhelyi felsőoktatási intézménynek, ahol román és magyar nyelvű doktorképzés is folyik, tette hozzá végül Gáspárik Attila. Az előadás végeztével a szerző dedikálta könyvét, mely interjúkat tartalmaz tizenegy erdélyi magyar színésszel, rendezővel és színházi szakemberrel, köztük Földes Lászlóval, Orosz Lujzával, Tanai Bellával, Taub Jánossal, Lohinszky Loránddal és Senkálszky Endrével, a függelékben pedig az intézmény életébe bepillantást nyújtó érdekes és értékes dokumentumok találhatók meg. A kötet kapható az Illyés Gyula könyvesboltban.
Pap István
erdon.ro2014. december 29.
Johannis személyes tanácsadójává nevezték ki Mihai Razvan Ungureanut
Az államfő személyes tanácsadójává nevezték ki hétfőn a Nemzeti liberális Párt első alelnökét, jelentette hétfőn a Mediafax hírügynökség az Államelnöki Hivatalból származó információira hivatkozva. Már Klaus Johannis elnökválasztási győzelme után felmerült, hogy a volt miniszterelnök átveszi az elnöki hivatal vezetését.
Mihai Răzvan Ungureanu megbízatása tiszteletbeli, feladata végzéséért a politikus nem részesül fizetésben.
Erdély.ma2014. december 29.
Sikeresen zárult az ENGAGE projekt – Kiterjesztenék az internethálózatot Hargita megye kisfalvaiba is
012 januárja és 2014 decembere között valósult meg az INTERREG IVC támogatásával futó ENGAGE projekt Hargita Megye Tanácsának részvételével, amelynek célja a leghatékonyabb módszerek feltérképezése a széles sávú internet kiépítésére Hargita megye elszigetelt vidéki településein. A 12 partner közül Romániából Hargita Megye Tanácsa egyedüliként pályázott az országból, partnerségben a Kommunikáció és Információs Társadalom Minisztériumával.
Az ENGAGE projekt fő célja segíteni a vidéki régiókat Európa-szerte abban, hogy vezetőik, szakembereik jobban megértsék, hogyan lehet kiépíteni szélessávú hálózatot költséghatékonyan a vidéki térségekben, a fenntarthatósági követelményeknek megfelelően vagy éppen a helyi népesség és gazdasági tevékenység erősítése érdekében.
A három éves program keretében számos tanulmányút, szakmai találkozó, műhelymunka volt a jó gyakorlatok megismerése céljával Franciaországban, Portugáliában, Finnországban, Lengyelországban és Szlovéniában, valamint Írországba. 2012 decemberében Csíkszeredában a főpartner – a franciaországi Niverlan Társhatóság – részvételével tájékoztató napot tartották, idén májusban két napos szakértői találkozóra került sor Hargita megyében, melyen a partnerországok jó példáit ismertették és felmérték az itteni helyzetet.
A projekt hozadéka, hogy elkészült egy átfogó tanulmány, amely bemutatja, hogy Hargita megyében milyen technikai és pénzügyi modell alkalmazható a terv kivitelezésére.
Hargita Megye Tanácsa európai uniós projektek és több saját programján keresztül arra törekszik, hogy élhetőbbé tegye a megye kisebb, elzártabb településeit is, itthon maradásra ösztönözze a fiatalokat. Ehhez járul hozzá az internethálózat kiterjesztése is, amely segíti az információáramlást és a munkavállalást.
Annak érdekében, hogy minél több felhasználóhoz eljusson az internet, ki kell használni a rendelkezésre álló technikai lehetőségeket. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke a projekttel kapcsolatosan kifejtette: a vállalkozói és az önkormányzati szféra együttműködésével megvalósítható a hálózat kiépítése, amely a kisfalvakat élhetőbbé teszi és a fiatalokat itthon maradásra sarkallja.
– Ha sikerül Hargita megye legeldugottabb kistelepüléseit is bekapcsolni a tervezett rendszerbe, akkor ezen keresztül az ott élők kommunikálni tudnak, és ezáltal a kisfalvaink is több lehetőséget kapnak a világgal való kapcsolattartásra – fogalmazott a megyeitanács-elnök, aki 2013 szeptemberében a finnországi Kauhajokiban aláírta az ENGAGE projekt politikai platformjának kiáltványát. A tízpontos irat tartalmaz olyan pontokat, amelyek a helyi széles sávú internetkapcsolat technikai feltételeinek megteremtését, valamint a városi és falusi környezet világhálós kapcsolati minőségének egyenlő szintre emelését irányozzák elő. Az ENGAGE-kiáltvány utolsó előtti pontja a helyi és regionális önkormányzatok szerepét határozza meg. Eszerint az önkormányzatok segíthetnek a köz- és magánszféra közötti kommunikációs kapcsolat kialakításában, anyagi és technikai segítséget nyújthatnak a közösségnek.
Az ENGAGE projekt politikai platformja lehetőséget biztosított, hogy javaslatokat tegyenek a helyi és regionális hatóságok, valamint az Európai Bizottság felé, ezzel hozzájárulva a jobb és koncentráltabb befektetések eszközöléséhez.
A jövőre nézve fontos, hogy meg kell találni azokat a partnereket, akik dolgozni tudnak e célok megvalósításán és megfelelő helyeken hangot tudnak adni véleményüknek, javaslatokat tudnak megfogalmazni. Ebből a szempontból is hasznos, hogy a megyeelnök tagja a Régiók Bizottságának. Ma, december 29-én folytattak tárgyalást arról, hogy a jövő évi költségvetésbe ez a program szerepeljen. Az ENGAGE projektben Hargita Megye Tanácsa az Építsünk biztos jövőt! elnevezésű gazdaságfejlesztési keretprogramjának megvalósítása érdekében vett részt számos más európai uniós programmal együtt. Az ENGAGE projekt a keretprogram Élhető vidék és környezetvédelem ágazati célkitűzésének eléréséhez járult hozzá.
Közlemény
Erdély.ma2014. december 29.
Antal Árpád: hamar visszalépünk, ha szájba vernek
Az elnökválasztást követően tovább kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetői úgy érezték, itt az alkalom, hogy a magyarok fejére koppintsanak – jelentette ki Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere az elmúlt időszakban egyre gyakoribbá vált magyarellenes megnyilvánulásokat kommentálva. A Krónikának adott interjújában elmondta, néha úgy érzi, „nagyon könnyen és hamar visszalépünk, amikor úgymond szájba vernek bennünket, mert fel mertük emelni szavunkat az erdélyi magyar közösséget ért igazságtalanságok ellen”.
– Egyre több magyarellenes megnyilvánulásnak lehettünk tanúi az elmúlt időszakban Sepsiszentgyörgyön. Ön szerint ez mivel magyarázható?
– Az egyik legkézenfekvőbb magyarázat az lenne, hogy az elnökválasztást követően a tovább kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetői úgy érezték, itt az alkalom, hogy a magyarok fejére koppintsanak. Egyrészt amiatt, hogy a magyarok nem a PSD jelöltjét, Victor Pontát támogatták, hanem Klaus Johannist, másrészt nyilván azért, mert kiléptünk a kormányból.
Nyilván a mi szempontunkból ez az optimista forgatókönyv, mert ha mindez lecseng, az élet megy tovább. A kevésbé optimista verzió viszont az, hogy észrevették, az elnökválasztás alatt létrejött egyfajta erdélyi szolidaritás, ami központosítás- és Bukarest-ellenes hangulatba csapott át, és ezt nagyon gyorsan ellensúlyozni akarták azzal, hogy visszaterelik etnikai síkra a történetet, felmutatják a magyar veszélyt.
Ezt az izmosodó hangulatot próbálják visszafordítani, de én abban bízom, hogy az erdélyi román emberek elsősorban Erdély érdekére figyelnek és nem Bukarest összeugrasztó szándékaira. A harmadik olvasat arról is szólhat, hogy szász elnöke lett az országnak, és miközben kifelé azt kommunikálják, hogy ezzel a kisebbségi kérdés meg van oldva, most az elején meg akarják törni a magyar kisebbség lendületét.
Én mindezt fenntartásokkal kezelem, de azt bevallom, hogy csalódott vagyok, hiszen Johannis az első romániai elnök, aki beiktatásakor ki sem ejtette a száján a kisebbség szót. Én ennek ellenére azt mondom, meg kell előlegeznünk a bizalmat, és remélhetőleg kiderül, hogy valóban nem a szavak, hanem a tettek embere.
Figyelembe kell venni azt is, hogy az ötvenes, hatvanas években a fő célpont Kolozsvár és a partiumi városok voltak, majd az 1968-as megyésítés után következett Marosvásárhely. 25 év alatt a román nemzetállam építői sikeresen elérték azt, hogy Maros megyét bizonyos mértékben leválasztották a Székelyföldről, és Marosvásárhelyen átbillentették az etnikai arányt a többségi nemzet javára. Miután ezt kipipálták, a következő célpont Sepsiszentgyörgy lett.
– Ön is célponttá vált: a szervezett-bűnözés- és terrorizmusellenes ügyosztály hivatalból vizsgálatot indított terrorista fenyegetés gyanújával az SZKT legutóbbi ülésén elhangzott beszédek miatt. A vádhatóság nem pontosította, kinek a nyilatkozatáról van szó, de a román média szerint az ön beszéde vezetett az eljáráshoz. Ezt követően a Facebookon megfenyegették a románok, magyar részről pedig azzal vádolták meg, hogy üggyé akar válni. Hogyan éli meg mindezt?
– Az ügyészségi kivizsgálást nem tudom komolyan venni. Látom, sokan aggódnak, és érzem, köszönöm a szolidaritást, de én nem akarom elhinni, hogy 25 évvel a rendszerváltás után bűnügyi dossziét lehet összeállítani egy politikai nyilatkozat miatt, amit rosszul fordítanak le románra. Az is lehet, hogy elhamarkodottan kiadtak egy nyilatkozatot, mert azóta sem kerestek meg az ügyészek. Márpedig ha kiadnak egy közleményt, hogy ezzel foglalkoznak, az lett volna normális, ha másnap behívnak.
Mindenesetre határozottan visszautasítom azt, hogy leterroristázzanak olyan körülmények között, hogy az elmúlt huszonöt évben kizárólag demokratikus eszközökkel küzdöttünk az igazunkért. Azt gondolom, hogy ez egy próbálkozás az erdélyi magyar közösség ellehetetlenítésére, megpróbálnak bennünket egy számunkra is elfogadhatatlan kategóriába beszorítani. Ahhoz is hozzászoktam amúgy, hogy magyar részről támadnak, hiszen tíz éve vagyok közéleti szereplő. Mindenesetre sokkal rosszabbul esik, amikor a támadás közösségen belülről jön. De ez is jelzi azt, hogy annyira bonyolult és összetett az erdélyi magyar közösség, hogy sokszor nem értjük meg egymást.
Nem akarok rosszhiszeműséget feltételezni, sokkal inkább azt gondolom, hogy más élethelyzetekben élünk Erdély különböző településein, és bizonyos kérdésekben a legjobb indulat mellet sem értjük egymást. Vannak, akik megpróbálnak engem jobbszélre tolni – például Kelemen Attila Ármin, aki a Transindex portálon megjelent írásában fogalmazott úgy, hogy üggyé akarok válni –, de mindez nem változtat azon a tényen, hogy én továbbra is a Székelyföld egyik higgadt hangja maradok. A megfontoltság ugyanis nem egyenértékű a megalkuvással.
– A Magyar Polgári Párt (MPP) által a megyeszékhelyi parkban kitűzött székely zászló miatt tetemes pénzbírsággal fenyegetik. A téma kapcsán azt nyilatkozta, akár be is zárhatják Önt, de akkor sem fogja eltávolítani a lobogót. A megyeházáról amúgy már lekerült a székely zászló, hiszen bűnvádi eljárást is indíthatnak a jogerős bírósági döntés gyakorlatba ültetésének elmulasztása miatt. Meddig lehet feszíteni a húrt?
– Igyekszem eleget tenni a családom azon kérésének, hogy ne tegyem ki magam veszélyeknek, de néha azt érzem, nagyon könnyen és hamar visszalépünk, amikor úgymond szájba vernek bennünket, mert ki mertünk állni, fel mertük emelni a szavunkat a bennünket ért igazságtalanságok ellen. Azt érzem, hogy nem merjük, nem tudjuk a homogenizáló nemzetállamban a számunkra kijelölt kereteket feszegetni, még akkor sem, ha nyilvánvalóan nekünk van igazunk, ha az igazság nyilvánvalóan a mi oldalunkon áll. Talán azért, mert tulajdonképpen mi semmi mást nem akarunk, mint békésen, magyarként szülőföldünkön megmaradni.
Nem vagyunk szakadárok, nem vagyunk szélsőségesek, és nem vagyunk terroristák. 25 éve folyamatosan demokratikus eszközökkel próbáltuk elérni azt, amiről mi azt gondoltuk, hogy jár nekünk, vagy amit megígértek nekünk. Nem akarunk semmi olyant, ami korábban nem adatott meg más, az Európai Unióban élő közösségnek. Hogy ezt nem értik vagy nem akarják megérteni Bukarestben az egy dolog, de nagyon meglep, hogy a közösségen belül is vannak, akik nem értik. Mindenesetre meglátjuk, a román állam meddig tud eljárni egy polgármester ellen, csak amiatt, mert használ egy szimbólumot, ami különben nem tiltott, és nem irányul senki ellen.
– A polgári pártot amiatt bírságolták meg, hogy júniusi rendezvényükön elénekelték a magyar himnuszt. A tiltakozó megmozdulásokon egyébként Ön is részt vett. Korábban mondta, hogy mindegyik erdélyi magyar szervezetnek megvan a maga szerepe, egyik mozgalmakat indít, a másik politizál. Lehet ezeknek a megmozdulásoknak eredményük?
– Nagyon fontosnak tartom azt, hogy ne versenyeztessük az eszközöket. Tekintsünk ezekre úgy, hogy kiegészítik egymást. Gyakorlatilag minden élethelyzetben, minden politikai konjunktúrában használni kell azt az eszközt, ami akkor éppen a leghatékonyabb. Vegyesek az érzelmeim az utcai megmozdulásokkal kapcsolatban, mert – a himnuszéneklés kapcsán – egyrészt éreztem egy közösségi szolidaritást, de mégis csalódott vagyok, mert azt gondolom, nemcsak ötezer ember ingerküszöbét kellene elérje, hogy itt embereket zaklatnak, büntetnek, mert éppen elénekeljük a himnuszt.
Elvártam egy olyan várostól, ahol negyvenezer magyar él, hogy legalább tízezren kimenjenek az utcára. Az a tisztességes, ha ezt kimondom az én választóimnak is: több szolidaritásra van szükség, mert lehet, hogy ma úgy érezzük, nem rólunk szól, hogy valakit megbüntettek, mert elénekelte a himnuszt, de lehet, hogy holnapután már rólunk fog szólni. Lehet, hogy később közvetlenül a mi életünket érinti egy olyan döntés, ami annak a következménye, hogy most nem voltunk elegen az utcán.
Sokan voltunk, de nem elegen. Például Szent György Napokon egy-egy koncerten több tízezer ember gyűl ki a térre. Amikor a színpadról láttam a végtelen tömeget, mindig az fogalmazódott meg bennem, hogy mikor fogunk vajon a saját jogainkért ugyanennyien kimenni az utcára? Azt látom, nem mindenkiben tudatosul, hogy a napi döntéseinkkel mi írjuk meg a gyerekeink és az unokáink jövőjét. Ezt már nem lehet a szüleinkre fogni.
– A nemzetközi közvéleményt folyamatosan tájékoztatják a jogtiprásokról. Van eredménye?
– Nekünk minden alkalommal, amikor egy magyart megbántanak, szét kell azt kürtölnünk a nagyvilágban. Más, hasonló helyzetben lévő nemzetek is ezt teszik, és azoktól kell tanulnunk, akik ebben jobbak. De ha már arról beszélek, hogy csalódott vagyok, amiért csak öt–hatezer ember vonult ki a térre, azt is furcsállom, hogy miközben Romániában valakit megbüntetnek a magyar himnuszért, én nem hallottam arról, hogy a budapesti tüntetők közül valaki szolidarizált volna a székelyekkel.
Mi ezekben a kérdésekben több szolidaritást várunk el a magyar kormánytól, de úgy tűnik, hogy annyira el vannak foglalva a belső konfliktusokkal, egymással, hogy már nem marad energiájuk odafigyelni ránk (interjúnk a magyar külügyminisztérium állásfoglalásának közzététele előtt készült – szerk. megj.).
– Folytatódnak-e februárban az amerikai Project of Ethnic Relations (PER) nevű amerikai jogvédő szervezet egykori elnöke, Allen Kassof által kezdeményezett magyar–román egyeztetések?
– Amikor amiatt bíráltak, hogy Kassof közvetítésével leültünk tárgyalni, azt mondtam, bárki jön és egy asztalhoz ülteti az erdélyi magyar és a romániai román politikusokat, el fogok menni, mert még mindig jobb, ha velünk tárgyalnak rólunk, mint ha ezt nélkülünk teszik, vagy nem is tárgyalnak rólunk. Ha lesz ennek folytatása, azon részt kell venni.
Egyértelmű, hogy belépünk egy új korszakba, és nem tudjuk még, mit hoz. Előlegezzük meg a bizalmat az új államelnöknek, nézzük meg, a következő hónapokban történik-e valami. Johannis bejelentette, hogy különböző pártokkal kezdeményez tárgyalásokat szociális, egészségügyi, tanügyi témákról. Próbáljuk meg elérni, hogy a román pártokkal való egyeztetések napirendjén szerepeljen a kisebbségek kérdése is.
– Az RMDSZ mit tud tenni ellenzékből? Mi lesz az autonómiastatútum sorsa?
– Ellenzékből egyszerűbb felvetni a román–magyar társadalmi szerződés kérdését. Ez nem kormányzati probléma, nem az RMDSZ-ről és valamelyik román pártról, hanem az RMDSZ-ről és az összes román pártról kell szólnia. Ezért is lehetne ebben Johannis partner. Ez most jó lehetőség, próbáljuk meg felvetni, hogy legyen egy román–magyar társadalmi szerződés, ami arról szól, hogy kiveszik a magyar kérdést a kampányokból, a román pártok nem próbálnak meg szavazatokat szerezni azzal, miként viszonyulnak egy magyar ügyhöz.
Az a tapasztalatom, hogy ebben az országban évekig nem történnek meg dolgok, és aztán hirtelen egyik napról a másikra igen. Lehet, hogy a mi ügyünkben is vannak kérdések, amikkel évekig kínlódunk, és aztán mégis sikerül megfelelő megoldást találni rájuk. Gyógyíthatatlan optimista vagyok. Az autonómiastatútum sorsáról az a véleményem, hogy függetlenül attól, hogy kormányban vagy ellenzékben politizálunk, ahogy a szövetségi elnök is mondta, tavaszig be kell nyújtani.
– A helyi románsággal tudnak-e konstruktív párbeszédet folytatni?
– Azokkal, akiket Ceauşescu a nyolcvanas években azért küldött ide, hogy véghezvigyék az etnikai arányok megváltoztatását, nem igazán látom, hogyan tudnánk megegyezni, holott folyamatosan keresem ennek a lehetőségét. Amíg a románság közképviseletét kisajátítják, nem látom, hogy tudna velük bárki kiegyezni. Lehet bennünk nagyon jó szándék, leülhetnénk beszélgetni ezerszer is, de ők gyakorlatilag tagadják a létünket, a Székelyföld, a székelység létét. Sajnos kiszorítják a román társadalom peremére azokat, akik megpróbálnak normális kapcsolatot kialakítani velünk, és ez a nagy probléma.
Egy nemrég készült tanulmányból kiderült, hogyha Ceauşescu uralma még négy-öt évet tartott volna, a nyolcvanas években elindított betelepítési hullám sikeressé válik, és ma Sepsiszentgyörgy román többségű város lenne. Akik a nyolcvanas években azért jöttek ide, hogy ezt végrehajtsák, frusztráltak, mert nem sikerült.
Ugyanakkor továbbra is keresnünk kell annak a lehetőségét, hogy megszólítsuk a helyi románságot, és világossá tegyük azt, hogy a régióban élő emberek érdeke közös, nemzetiségtől függetlenül. Fontos, hogy a Székelyföldön és Erdélyben ne az etnikai dominancia, hanem az etnikai méltányosság legyen a régió jövőjének alakulása tekintetében az egyik legfőbb szempont.
– Nemrég ülésezett az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa, és kitűzte a jövő évi tisztújító kongresszus időpontját, ami egyben a jelöltállítás kezdetét is jelenti. Az egyik megyei RMDSZ-szervezet már jelöltet is állított. Elfogadna egy jelölést az RMDSZ elnöki tisztségére?
– Nem fogadnék el, mert szeretem a munkám, hatalmas felelősségnek érzem, hogy egy frontvárost igazgathatok, ugyanakkor elsősorban a székelyföldi régió problematikájára koncentrálok. Az én szövetségi elnökjelöltem Kelemen Hunor, akinek egyetértek a politikai vonalvezetésével, és szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy mandátuma alatt a szövetség megújuljon és megerősödjék.
Azt kell belátni, hogy a Székelyföldön az érdekvédelmi szervezetnek is mások a lehetőségei és feladatai, mint azon kívül. Az RMDSZ-en belül is olyan struktúrát kell teremteni, ami ezt a sajátszerűséget tükrözi. Sajnos Erdély más területein élők ezt a dolgot nem mindig értik, és már most úgy érzik, hogy az RMDSZ túlzottan Székelyföld-centrikus, holott ez szerintünk egyáltalán nem így van. Ezeket a belső ellentéteket kezelnünk kell, hogy ne gyengítsük, hanem erősítsük egymást.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro2014. december 29.
Ráduly: „Nagyot lehet rúgni a székelyekbe”
A 2014-es esztendő hagy kívánnivalót Ráduly Róbert Kálmánban, 2015-re viszont annyi munkálatot terveztek, ami szerinte két esztendőre is elegendő lenne. A Csíki Hírlapnak adott évértékelő interjújában Csíkszereda polgármestere beszélt az RMDSZ kormányzati szerepvállalásáról is: szerinte a kormányon töltött nyolc hónap az RMDSZ-t nagyon megviselte. „Az biztos, hogy az elmúlt években az RMDSZ sokkal többször vállalt kormányzati szerepet, mint amennyiszer kellett volna” – vélekedett.
Ráduly Róbert Kálmán polgármesterben hagy még kívánnivalót az elmúlt esztendő. A Csíki Hírlapnak adott évértékelő interjúban elmondta: amikor ezt az évet megtervezték, úgy érezték, ebben több van, mint ami különböző okokból kifolyólag kiviteleződött. De meg kellett tapasztalniuk azt, hogy milyen amikor nincs autonómia, amikor a kérdések nem a helyi embereken múlnak.
„Mára a korrupciós nemzeti sport keretében oda sikerült jutni, hogy semmi más nem számít, csak az, hogy ki milyen áron ígéri a munka elvégzését. Egyre inkább azt fogjuk látni, hogy ez ebben a formában kevés jót hoz a közösségeknek. Őszintén szembe kell nézni azzal, hogy a legolcsóbb ajánlat nem a legelfogadhatóbb. Ez tehát oda vezethet, hogy az elvégzett munkálatok tartóssága tekintetében gondok lesznek a következő években. Tartós fogyasztási cikkből az ember nem veszi a legolcsóbbat – fejtette ki aggályait a városvezető.
A csíkszeredai távfűtésről úgy vélekedett: minden befektetett fejlesztés ellenére lassan azt látja, hogy azok jártak jól, akik rég bedöglesztették a távfűtést, így ez nem köti le az idejüket. „Még nem adtuk fel, bár egyre több olyan hang van, hogy most már fel kellene adni, mert a ráfordított energia és anyagi források nem arányosak a pillanatnyi eredményekkel. Ezek a kijelentések igazak, de attól még el kell jussunk oda, hogy ha bárki vissza akar majd csatlakozni a távhőrendszerre, akkor egy működőkepés távhőrendszer legyen Csíkszeredában – osztotta meg észrevételeit Ráduly.
Csíkszereda polgármestere szerint Csíkszereda a '89-et követő gazdasági átrendeződésnek jelentős vesztese volt, ezért is hanyatlott el az ipar a megyeszékhelyen, Székelyudvarhellyel ellentétben. Példát is mondott: „a csíkszeredai önkormányzat egyszer tévedett: a kétezres évek elején fel volt ajánlva, hogy vegye át a traktorgyárat, akkor még nyolcszáz ember dolgozott ott. Ha ezt akkor meglépik, akkor a város tulajdonába kerül a felső és az alsó traktorgyár teljes telepe. Így viszont különböző magánszemélyek kezében van elfekvőben, akik nem tudják hasznosítani. Ilyen szempontból tehát sokkal kegyesebb volt a sors az udvarhelyiekhez. Számunkra más tekintetben volt kegyes a sors: a mi városvezetésünk sokkal hatékonyabb, mint az udvarhelyi. Bennünket nem foglaltak le a parttalan, személyes és érdekviták. Mi a sorstól politikai színezettől független tenni akarást kaptunk, és a közösségi teljesítményünk messze meghaladta Székelyudvarhely közösségi teljesítményét.”
Arra a kérdésre, hogy helyi választott vezetőként hogyan értékeli az RMDSZ kilépését a kormányból, Ráduly Róbert Kálmán elmondta, hogy a tavaszi döntésnél négyen nem értettek egyet a kormányra lépéssel. „Jómagam és a megyei elnök nem támogattuk a kormányra lépést. Úgy érzem, hogy ez a nyolc hónap az RMDSZ-t nagyon megviselte. Az biztos, hogy az RMDSZ sokkal többször vállalt kormányzati szerepet, mint amennyiszer kellett volna. Ez hangsúlyozottan nem vált az előnyére, sem a mi helyzetünk külföldi megítélése tekintetében. Látni kell, hogy eljött az az idő, amikor jó nagyot lehet rúgni a székelyekbe, illetve a romániai magyarokba – ilyen 25 év alatt még nem volt –, mert német az ország elnöke, tehát a kisebbségi kérdés meg van oldva. Most már a romániai magyar közösséget nem segíteni kell, hanem fenéken kell billenteni őket, el kell venni tőlük azokat, amikről tudjuk, hogy a magyaroké volt és nagy nehezen kapták vissza. Erre lehet számítani a következő időszakban is. Innentől a kormányzati szerepvállalás csak arra lesz jó, hogy ezt a kiszolgáltatott helyzetet valamilyen módon lehessen ellensúlyozni. A Mircea Duşa- és a Gabriel Oprea-szerű arcoknak kell az olyan botlasztó, amit a pásztorkutyák viselnek. Kell tudni azt is, hogy nemcsak elvétve vannak a román politikai életben az olyan gondolkodású politikusok, akik belül ragyognak, amikor hallják az „Afară afară cu ungurii din țară” (Kifelé a magyarokkal az országból) – fejtette ki.
A csíkszeredai tervezett és futó beruházásokról elmondta, bízik abban, hogy intenzív év lesz a következő, mivel sok uniós pályázat, illetve beruházás várja a végét. Ezek közül kettőt még alá sem írtak, ezek közül az egyik tíz tömbház hőszigetelését tartalmazó csomag. „Jövőben be kell fejezzük a hargitafürdői felújítást, több mint két tucat tömbház hőszigetelése kell befejeződjön. Az idénről átcsúszott Szász Endre utca és a Villanytelep utca felújítását, illetve a félkész körforgalmat is be kell fejezni. A Gyermek sétány felújításáról szóló szerződés is meg van kötve, így azt el kell kezdeni. Ez két esztendőre is elegendő volna. Ugyanakkor megvásároltunk egy hatalmas épületet, a Szakszervezetek Művelődési Házát, azért, hogy jó kezekben legyen, és azért, mert annak egy részében képzeljük el a művészeti szakközépiskola bővítését. A mozit is be kell indítani, azt az épületet be kell lakni. Ott tornyosul előttünk a Fűzfa utcának és környékének a felújítása is. Zsögödben is haladni kellene egészen a város végéig, olyan szintre kellene hozni azt a városrészt, mint Taploca vagy Somlyó. Feladat elég van, csak erő legyen, hogy tudjuk elvégezni” – összegzett a városvezető.
Kozán István
Székelyhon.ro2014. december 29.
Elfogadták az államtitkár felmondását
Amint arról már hírt adtunk, a marosvásárhelyi származású Nagy Péter Tamás, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára december 18-án benyújtotta felmondását a miniszterelnöknek.
Mint akkor közölte, pár napon belül megjelenik a Hivatalos Közlönyben is, hogy véget ért az államtitkári mandátuma. „Az államfőválasztás során az erdélyi magyarok azt üzenték, hogy nem prioritás a kormányzás, inkább a közösségépítésre kell koncentrálni. A szövetség ezt megértette, úgy döntött, hogy kilépünk a kormányból. A csekély tíz hónapos államtitkári mandátumom alatt arra törekedtem, hogy olyan intézkedéseket foganatosítsunk, melyek a gazdák, a vidéki emberek javát szolgálják” – közölte a leköszönő államtitkár.
A most megjelent Hivatalos Közlöny tartalmazza, hogy december 22-ei határozatával Victor Ponta miniszterelnök saját kérésére felmentette tisztségéből az államtitkárt.
Bakó Zoltán
Székelyhon.ro2014. december 29.
Tizenöt új kétnyelvű utcanévtábla Marosvásárhelyen
A Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen civil érdekérvényesítő csoport november közepén sajtókampánynak is nevezhető akcióba fogott, amelynek keretében tudatták a marosvásárhelyi lakossággal: az igénylőknek ingyen csináltatnak kétnyelvű utcanévtáblákat. Az elkészült táblákat az elmúlt napokban fel is szerelték.
Barabás Miklóstól, a csoport sajtószóvivőjétől megtudtuk, az elmúlt hónapban kapcsolatot próbáltak teremteni a sajtóorgánumokkal, hogy ezeken keresztül felhívják a lakosság figyelmét: díjmentesen igényelhetők kétnyelvű utcanévtáblák. A napilapokban, rádióban közölt hirdetést olvasva, hallva, többen is éltek a lehetőséggel.
A civilek az elmúlt napokban összesen tizenöt utcanévtáblát szereltek fel, többek között a Harcsa, Kalapács, Szamos, Gyöngyvirág, Szabadság utcában, de érkezett igénylés az 1848-as úton, illetve a Vársétányon lakóktól is.
Barabás Miklós elmondta: úgy tűnik, Dorin Florea polgármester és a bizalmi köre semmi áron nem szeretné kihelyeztetni a kétnyelvű utcanévtáblákat. „Ezzel a kezdeményezésünkkel is nyomást próbálunk gyakorolni a hatóságokra. Mivel a táblák kihelyezése eddig elmaradt, a marosvásárhelyi, főként idős emberek vették kézbe a dolgot, akik nagyon örvendtek ennek a lehetőségnek” – fogalmazott Barabás.
Azok, akik felszereltették a táblákat, azért tehették meg, mert nem létezik semmilyen arra vonatkozó tiltás, hogy ezeket az ingatlantulajdonosok nem szerelhetik fel. „A tavasszal maga Peti András alpolgármester is felvetette azt a lehetőséget, hogy mindenki a saját háza falára szereltesse fel a táblákat. Ezt a gondolatmenetet visszük tovább, pontosan ezt a lehetőséget kínálva fel” – mondta Barabás. Hozzátette, a tömbházak esetében már nem ilyen egyszerű a dolog, ugyanis a tömbház összes lakóját meg kellene győzni a kétnyelvű felirat létjogosultságáról, erre pedig eddig még nem született kezdeményezés.
Sípos József a rádióból értesült erről a lehetőségről. „Miért ne lehetne a mi utcánknak is két nyelven feltüntetni a nevét?” – tette fel a nagyon egyszerű kérdést a Kalapács utcai lakos. Kérdésünkre, hogy érkeztek-e visszajelzések a szomszédoktól, ismerősöktől, Sípos József elmondta: „Nem. Nem nagyon. Fel van téve a tábla, és mindenki végzi a maga dolgát, az élet megy tovább. Semmi különös, semmi feltűnés. Ez szerintünk így természetes, ugyanolyan, mint a szemét kirakása vagy a házunk előtti tér takarítása”.
A Szabadság utcai református egyházközség Vihar utcai ikerházára két helyen is felkerült a kétnyelvű utcanévtábla: a lelkészi lakásra és a Buborék Tanodára. Dénes Előd lelkipásztor szerint a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése a polgármesteri hivatal feladata lett volna. Mindezek ellenére, azért döntöttek a táblák igénylése mellett, „mert jó az, ha magyarul is fel vannak tüntetve az utcanevek”. A visszajelzésekről kérdezve, a lelkipásztor elmondta: mivel az új táblákon nem szerepel házszám, csupán név, az utcanév mellé valaki házszámot is készített. „Csak pozitívan tudok nyilatkozni erről a kezdeményezésről, támogatom, hogy minél több magyar ember éljen ezzel a szép gesztussal” -– mondta a Vihar utcai lelkész.
A civil csoport tagjai továbbra is díjmentesen elkészítik a táblákat az érdeklődőknek. Amennyiben rendelni szeretnének, megtehetik ezt a csoport Faceboook-oldalán, ahova üzenetben kell elküldeni a kétnyelvű táblát igénylő személy telefonszámát és az utca nevét, és a civil aktivisták felveszik az érintettel a kapcsolatot. Akinek nincs internet-hozzáférése, az a 0743-929.249-es telefonszámon Barabás Miklósnak jelezheti, hogy szeretne háza falára kétnyelvű utcanévtáblát rendelni.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro2014. december 29.
Karácsonyi kormányajándékok
Akár a jóságos „Télapó”, úgy adakozott a Ponta-kormány a szent ünnep küszöbén: a jók sokat kaptak, a szófogadatlanok keveset vagy semmit.
Az év során már többször, jelentősen bővült az egyházak költségvetése, természetesen legnagyobb mértékben az ortodoxoké. Az egy éve elfogadott költségvetésben még 30 millió lej szerepelt a romániai egyházak finanszírozására, s azóta ezt többször kiegészítették, csaknem 20 millióval októberben, a választások küszöbén, december elején az ortodoxok ingatlanokat is kaptak ajándékba, s most a kormány tartalékalapjából újabb 12,3 millió lejt utaltak ki e célra, s mindennek a magyar történelmi egyházak legfennebb töredékét kapják. Hogy ki mennyit, arról a felelős kormányhivatal dönt, illúzióink nem lehetnek.
Sokkal átláthatóbb az önkormányzatoknak juttatott év végi ajándék, a Hivatalos Közlönyben tételesen megjelent, miként oszlik a tartalékalapból lecsípett 314 millió lej. Tartozásaik kiegyenlítésére kapják a pénzt, s itt is előnyben a „jók”, főként a kormánypártok szavazóbázisának tekinthető megyék részesültek a kegyből. Jelentős összeg (20 és 40 millió közötti) jutott a Giurgiu, Gorj, Teleorman, Neamţ, Olt, Dâmboviţa, Botoşani megyei településeknek, alig valami az erdélyieknek. Talán az RMDSZ szófogadó viselkedésének köszönhető, hogy éppen egy csepp csurrant a székelyföldi megyéknek is, Háromszéken Kézdialmás szerepel a listán 248 ezer lejjel, Hargita megyében egymillión osztozik kilenc település, Maros megyének ötmillió jutott, az is a megyei tanácsnak. Egy vasat sem kapott Kolozs vagy Szeben megye, de nem jutott Szatmárnak vagy Brassónak sem. Aki Johannist támogatta Victor Ponta ellenében, kérjen segítséget tőle – gondolhatták a pénzeszsákon ülő mindenhatók.
Jutott ellenben karácsonyi ajándék a belügyminisztériumnak, majdnem 9 millió lej fizetéskiegészítésekre, a honvédelmi tárca 274 millió lejt kapott egy repülőgép beszerzésére és a hadiipar fejlesztésére, a munkaügyi minisztériumnak pedig egy snagovi villát hozott a Télapó. Nagyvonalúan osztogatott tehát a kormány, úgy tűnik, nem sokat tanultak a novemberi elnökválasztás kudarcából. Ugyanazt folytatják, mint korábban, csak annak juttatnak kegyeikből, aki a szívüknek kedves. Érezhetik, nem sokáig övék már a puttony, így addig kell üríteni, amíg rendelkeznek felette.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. december 29.
Újra kell gondolni a Balassi Intézet működését (Új főigazgató)
A magyarországi kulturális intézményekkel kötött stratégiai megállapodások, a külföldi magyar intézet- és vendégoktatói hálózat bővítése, a bürokrácia csökkentése szerepel a Balassi Intézet (BI) élére december 1-jén kinevezett Hammerstein Judit fő céljai között.
Az új főigazgató elmondta: kommunikációs és külügyi területen, majd a kormányzaton belül a kulturális igazgatásban csaknem négy évig helyettes államtitkárként dolgozott, így jól ismeri a kulturális intézményeket és vezetőiket. Együtt dolgozott a Balassi Intézettel, ezért azt reméli, hogy mindezeket a tapasztalatokat most jól tudja hasznosítani az intézmény élén.
Hammerstein Judit emlékeztetett: a BI felügyeletét idén vette át a külügyi tárca. Ennek több előnye van – mondta –, hiszen ez egy létező nemzetközi modell, másfelől a kulturális, a gazdasági diplomácia és a klasszikus külpolitika most egy minisztériumhoz került. Az új főigazgató kiemelt feladatának tekinti, hogy újra megerősítse az intézetet a kultúráért felelős tárcához kötő kapcsolatokat, és ez igaz a nagy hazai kulturális intézményekre is. Stratégiai megállapodásokat szeretnének kötni annak érdekében, hogy a BI hozzájuk kapcsolódva is kínálhasson kulturális programokat – mondta. Hozzátette: alapvető probléma volt 2010–2014 között, hogy a kulturális tárca úgy érezte, nem volt kellő rálátása arra, mi történik a külföldi kulturális intézetekben. A külügyi tárca most a BI szolgáltató jellegének erősödését szorgalmazza, gyorsabban reagáló, kevésbé bürokratikus intézményt szeretne.
A BI 2007-ben három terület integrálásával jött létre, majd az elmúlt négy évben annyi pluszfeladatot kapott, hogy erőteljesen túlszabályozott, túlbürokratizált intézménnyé vált – mondta. Nehéz ilyen sok feladatkört egy kézben tartani, ezért át kell gondolni a két tárcával együtt, hogy ezzel a szerteágazó feladatrendszerrel működtethető-e a jövőben a BI, vagy van olyan konkrét feladat, amelyet hatékonyabban lehet máshol ellátni – vetette fel. A főigazgató szerint a 2010 óta négy egységgel bővült kulturális intézményhálózatot tudatosan végiggondolva, a fenntarthatóságot is szem előtt tartva érdemes tovább bővíteni; kormányhatározat is született arról, hogy jövőre további intézetek nyíljanak Bakuban, Ljubljanában és Kolozsváron.
Elindult a Publishing Hungary program, amelynek fő célja, hogy biztosítsa a magyar jelenlétet nemzetközi könyvvásárokon, ezt a Balog Zoltán emberierőforrás-miniszterrel kötött megállapodás alapján az NKA 100–100 millió forinttal támogatta az elmúlt három évben. Magyarországnak azonban nem feltétlenül szükséges évi nyolc-kilenc könyvvásáron részt vennie, elég lehet kevesebb, koncentráltabb bemutatkozás is – mondta.
Hammerstein Judit hangsúlyozta, a BI túlbürokratizált működésén változtatni kell: az a cél, hogy a külföldi intézetek szakmai autonómiája növekedjen, ezért az engedélyeztetési körök csökkentése várható. Fontos a BI szolgáltató jellegének erősítése is, nemcsak az intézetek, hanem a magyar nagykövetségek felé is. Logikus minisztériumi elvárás, hogy dolgozzunk ki olyan kulturális tartalmakat is, amelyeket nemcsak az intézetek, hanem a nagykövetségek is hasznosítani tudnak, különösen ott, ahol nincs intézetünk – emelte ki.
A főigazgató erősebb szakmai fogódzót szeretne biztosítani az intézeteknek, de kézi vezérlés nélkül: az intézetvezetők tudják a legjobban, pontosan milyen programokra van helyben fogadókészség, minimális tartalmi elvárásoknak ugyanakkor meg kell felelni – mutatott rá. Hozzátette: az intézeteknek tudatosabban kell kigondolniuk az éves terveket, a központból pedig konkrét programokat is kidolgoznak majd, amelyek minimális kulturális tartalomként minden intézetben megjelenhetnek. Azzal is számolnak ugyanakkor, hogy az intézetek nagyon különböző feltételek mellett, más-más befogadói közegben működnek.
Hammerstein Judit szerint érdemes újragondolni, ott van-e szükség minden intézetre, ahol most tevékenykedik, külön épületre van-e szükség, vagy elég egy iroda, különösen az új helyeken. Néhol elegendő lehet egy felkészült, agilis kulturális szakdiplomata, aki szinte felérhet egy intézettel – vetette fel, emlékeztetve arra is, hogy az oktatási-kulturális szakdiplomata-hálózat igazgatási, jogi helyzete és finanszírozása még rendezetlen. Fontosnak nevezte, hogy az intézetek hálózatot építsenek mind a saját társintézményeikkel, mind az adott országban jelen lévő más kulturális intézetekkel, intézményekkel, egyéb, akár civil szervezetekkel. Hammerstein Judit elmondta: a BI-ben szakmai tanácsadó testület felállítását is tervezi.
A Balassi Intézetről szinte mindenkinek a külföldi magyar intézetek jutnak eszébe, noha tevékenységének fontos részét képezik a hungarológiai és az ösztöndíjprogramok – mondta a főigazgató, aki a magyar kulturális diplomácia nagyon fontos elemeként szólt a vendégoktatói hálózatról. A BI világszerte több mint harminc vendégoktatót finanszíroz; az ő tevékenységükkel kapcsolatban is jelentősen változnak az elvárások: a nyelvi, filológiai szemlélet helyett egyre inkább az interdiszciplináris megközelítés kerül előtérbe. Másrészt feladatuk nemcsak az oktatás, kutatás lesz, hanem konkrét kulturális programok szervezése is, erre külön forrás áll rendelkezésre – ismertette. Hozzáfűzte: a vendégoktatók tevékenysége egyre inkább kiterjed a menedzseri feladatokra is, különösen azokon a helyeken, ahol nincs magyar intézet, sem szakdiplomata, ezért ezt a hálózatot jelentős mértékben bővíteni kell.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. december 29.
Az erdélyi szövetség ideje nem múlt el
Fennállásának huszonötödik évfordulóját ünnepelte az RMDSZ
December 23-án, a Kultúrpalota Tükörtermében ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. A rendezvényen az emlékező beszédek mellett szavalatok hangzottak el Györffy András színművész előadásában, fellépett a Tiberius vonósnégyes két tagja, oklevelet és emlékérmeket adtak át egyes alapító (és nem alapító) tagoknak. Az eseményen jelen volt Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke is.
Születésnapot ülni gyűltünk össze
– jelentette ki Kelemen Hunor, aki mindössze 22 éves volt a forradalom idején, az RMDSZ 25. születésnapját a romániai magyarság újjászületésének is nevezte, amely 1989-ben halálra ítélt közösség volt, halálra ítélte a kommunista diktatúra, az a rendszer, amely nemzetállamban gondolkodott, amely idegennek tekintette a magyarokat. Sokan elmentek, sokan készültek elmenni, már alig volt hitük, reményük, hogy a szülőföldjükön, Erdélyben még újra lehet kezdeni.
A fordulat az újjászületés lehetőségét is magában hordozta, és pillanatok alatt elhozta az RMDSZ megalakítását, egyszerre több helyen, és a kötelékek erőssé tették. Az alapítók a szövetséget olyan értékekre helyezték, amelyek kiállták az idők próbáját, lehetővé tették, hogy a szövetség az elmúlt 25 évben megmaradjon, megerősödjön, és ugyanazokat az alapértékeket vallja, mint ezelőtt 25 évvel. Ugyanakkor az elnök hangsúlyozta, az a nagy feladat, hogy a ’89 utáni nemzedék számára is vonzóvá tegyék az RMDSZ-t, hogy a fiatalok is úgy érezzék, meg kell erősíteni a szövetséget, amely azért született, hogy egy kisebbségben élő közösségnek a politikai érdekképviseletét ellássa.
Azonban arra is figyelmeztetett, hogy ma is vannak erők, amelyek szeretnék megtörni a szövetséget, az erdélyi magyarságot, azt mondják, hogy a 21. században nincs szükség etnikai alapú szervezetre.
– 25 év után nem engedhetjük meg, hogy eljussunk oda, hogy ne lehessen a himnuszt énekelni, ne lehessen azt megtenni, amit 25 éven át ez a szövetség megtett. Mert ha ezt megengedjük, akkor elkezdődik a visszaépülés – jelentette ki.
Elfogadhatatlannak nevezte, hogy ügyészi eljárást indítanak RMDSZ-politikus ellen az SZKT-n elhangzottak miatt, hogy politikai nyilatkozatokért a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség eljárást indít, mert nagyon jól tudják, hogy a 21. század elején a politikának a nyilvánosságon és a tájékoztatáson kívül nincs eszköze az ilyen intézményes túlkapások ellen harcolni. És tudják, hogy ha csak rávetítik a vádat az RMDSZ-re, nagyon nehéz helyzetbe hozhatják. Ezért mondta, hogy az RMDSZ-nek amellett, hogy büszkének kell lennie azért, amit elért, látnia kell azt is, hogy a veszély, amiért a szövetség létrejött, nem szűnt meg.
Nagyon sok vesztenivaló és nagyon sok tennivaló van
Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke – és a felszólalók közül tulajdonképpen az egyetlen alapító tag – visszaemlékezett, hogy ’89 decemberében az ország több pontján egyszerre hozták létre azt a szervezetet, amelyet közös akarattal Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek neveztek el, és amely mindmáig egyedülálló módon itt, a Kárpát-medencében egységes és önálló maradt, és máig bírja a magyar közösség támogatását. Felidézte, hogy 1989 előtt a marxizmus azt tanította, a történelmet nem személyek alakítják, hanem a tömegek viszik előre a történelem kerekét, tehát mindegy, hogy az egyes ember mit cselekszik, mert a sorsát nem tudja megváltoztatni. Ezt cáfolta az elmúlt 25 év. Nem volt mindegy, hogy egyként és közösen úgy döntöttek 1989 december végén, hogy létrehoznak egy közös szervezetet, és az is elhatározták, hogy politikai eszközökkel kívánják kivívni Bukarestben, Európában a magyar közösség jogait.
Mint mondta, ’89-ben az erdélyi magyarságnak már nem volt vesztenivalója, most azonban már van, és ezt ismét el akarják venni tőle: himnuszát, nemzeti szimbólumait. Nagyon sok vesztenivaló és nagyon sok tennivaló van – mondta Markó Béla.
Borbély László politikai alelnök hangsúlyozta: 25 év elteltével is aktuálisak az RMDSZ alapítói által megfogalmazott célok, hiszen azok a személyek, akiknek akkor egy olyan elnyomó apparátussal kellett szembenézniük, amely az egész erdélyi magyarság sorsát megpróbálta ellehetetleníteni, tisztában voltak azzal, hogy melyek azok az anyanyelvi, közoktatási jogok, amelyek nélkülözhetetlenek a romániai magyar közösség számára.
Kelemen Atilla volt megyei elnök, aki Amerikában élt az RMDSZ megalakulásakor, arra hívta fel a figyelmet, hogy a 25 év olyan tény, amit nem lehet letagadni, bár vannak próbálkozások a bagatellizálására.
– Büszkének kell lenni, hogy pályamódosítás, név-, ideológiaváltoztatás nélkül megmaradt a szervezet, és az erdélyi magyarságért dolgozott.
Megköszönte mindenkinek, hogy volt hite dolgozni akkor, amikor "hamis próféták az ellenkezőjére biztattak", és kijelentette, ha valaki mindazt elvenné az erdélyi magyarságtól, amit az elmúlt 25 évben kiküzdöttek, akkor látnák meg, mit tett az RMDSZ.
Vissza a gyökerekhez?
Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke szerint az esemény jó alkalom a visszatekintésre. Van mire visszatekinteni, de mint mondta, előretekintve, ha jól újragondol mindent, ami az alapelvekből az elmúlt 25 év alatt megerősödött, életelvvé vált, akkor azt kell mondania, hogy vissza kell térni a gyökerekhez.
– Ez a legtisztább, legegyszerűbb: ha visszatérünk azokhoz az alapelvekhez, amelyek létrehozták a szövetséget, amelyek egybetartották az erdélyi magyarságot, amelyek eszközt adtak az erdélyi magyarságot képviselő politikum kezébe, hogy elérje azokat a célokat, amelyekkel ma felvérteztük magunkat. Tehát vissza a gyökerekhez, és így induljunk tovább – mondta egyebek között a megyei elnök.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)