udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
7305
találat
lapozás: 1-30 ... 1921-1950 | 1951-1980 | 1981-2010 ... 7291-7305
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2015. április 8.
335 éves az alma mater
Ünneplőben Nagy Mózes iskolája
A kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceumban mától kezdve három napig ünneplik az intézmény fennállásának 335. évfordulóját. A kantai alma mater több érdekes, bárki által látogatható programmal várja vendégeit.
A programok mindhárom nap már 9 órakor kezdődnek. Ma tudományos előadások nyitják az ünnepi sorozatot, szó esik többek között az olvasás-motivációról, tudomány és művészetek viszonyáról, érdekes háromszéki geológiai képződményekről, ivóvizeinkről, a fiatalok és az egyház kapcsolatáról, a kézdivásárhelyi közigazgatásról. De beszélnek az előadók a Ferences-rend történetéről, a kommunizmus mindennapjairól, a francia forradalom erdélyi vonatkozásairól, valamint pénzügyi tréninget is tartanak a diákoknak.
Csütörtökön a Nagy Mózes Sportklub több évtizedes fennállását ünneplik, és 45 év a sportért címmel látványos sportbemutatókat tartanak az öregdiákok közreműködésével.
A zárónapon, pénteken iskolatörténeti bemutatót tartanak, ezenkívül ellátogatnak a névadó szülőfalujába, Esztelnekre is, ahol a régi iskola helyén koszorút helyeznek el. 16 órakor a Vigadó Művelődési Házban megnyitják a mindenkori rajzosztályos diákok és tanáraik közös kiállítását, majd a 17.30-kor a Vigadó nagyszínpadán kezdődő gálaműsorral teszik fel a koronát az ünnepre.
Jancsó Katalin
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2015. április 8.
Az EU parancsára!
Megáll az ész, és visszanéz. Mindenki mondja a véleményét, anélkül hogy legalább az alkotmányba pillantana. Nem vagyok honatyapárti, sőt, mert tényleg sok közöttük a korrupt. Ítéljék is el őket, mert a mentelmi jogukat illetően azt mondja a legfőbb törvény 72. szakaszának 2. cikkelye: „A képviselők és a szenátorok ellen nyomozás folytatható, és büntetőjogi bíráskodás elé küldhetőek olyan cselekményekért, amelyeknek nincs közük a mandátumuk gyakorlásában leadott szavazataikhoz vagy kifejezett politikai véleményeikhez, de nem vethetőek alá motozásnak, nem vehetők őrizetbe vagy nem tartóztathatók le anélkül, hogy az érintett meghallgatását követően az a ház, amelynek a tagja, jóváhagyását adta volna.” Tehát rábólintás nélkül nem lehet bilincses sétákat tetetni velük a nép tapsa közepette. Ennyi.
Most is fülembe csengenek Frunda Györgynek az alkotmány tárgyalásakor mondott szavai, hogy azért van szükség ilyesféle mentelemre, hogy jogszolgálati túlkapással, mondvacsinált okokból ne lehessen a megválasztott testületet „mesterségesen” lecserélni. És ne fordulhasson elő olyasmi, mint ami legutóbb Toni Greblă volt alkotmánybíróval megesett, hogy megbilincselése, börtönbe vetése, meghurcoltatása és leváltása, karrierjének kerékbetörése után a törvényszék kimondja: semmi sem igaz abból, amit az ügyészek a fejére mondtak. A hágai ítélet után biztosan fizetni fogunk ezért, mint amiképpen le kell majd perkálnunk a pénzt a törvényszék által meghurcolt, de perüket nyert vámosoknak is, akikről kiderült, hogy a Macovei-banda a korrupcióellenes harcot akarta bizonygatni velük az EU nagyjai előtt…
Folyik tehát Romániában a hazugok harca. De hogy ebbe a külföld is belemászik, az nem éppen tisztességes, főleg azért, mert ők sem lapozták át az alkotmányt. Nem értem, hogy a román parlament egy-egy hibás vagy nem hibás lépésére mi jogon horkannak fel szinte azonnal bizonyos nagykövetek. Mint amiképpen legutóbb az egyesült államokbeli, a nagy-britanniai és hollandiai ejnye-bejnyézte le a román szenátus döntését. Bezzeg a székelyek autonómiaigényére nem voltak ilyen érzékenyek. És nem fura, hogy Romániában törvény előtt a Microsoft-ügy… egyetlen microsoftos nélkül?
Román Győző
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2015. április 8.
Félvállról vett kétnyelvűségi kötelezettségek
Nemcsak a nyelvi jogokat szabályozó hazai törvényekre és nemzetközi egyezményekre, de a prefektusi hivatal felhívására is fittyet hánynak a Maros megyei kormányhivatal alárendeltségébe tartozó intézményvezetők. Utóbbiak többsége még csak válaszra sem méltatta a prefektúráról még 2014 augusztusában kiküldött körlevelet, amelyben a hivatal az anyanyelvhasználatról kért tájékoztatást.
A prefektúra alárendeltségébe tartozó 34 dekoncentrált intézmény vezetői közül alig tízen méltatták válaszra Nagy Zsigmondot. Az alprefektus az éppen szabadságát töltő felettese, Vasile Liviu Oprea nevében 2014. augusztus 13-án körlevélben szólította fel az intézményvezetőket, hogy kilenc napon belül válaszoljanak öt kérdésre.
Ezek a következőképpen hangzottak: 1. Kihelyezték-e az intézmény homlokzatára a kétnyelvű táblát?, 2. Az ügyfelektől kaptak-e szóban vagy írásban magyar nyelvű kéréseket?, 3. Azokban az ügyosztályokban, amelyek a lakossággal való kapcsolattartással foglalkoznak, használják-e a magyar kisebbség nyelvét?, 4. Abban az esetben, ha az ügyfelek magyar nyelvű beadványokkal fordultak az intézményhez, van-e lehetőség a válaszok magyar nyelven való közlésére?, 5. Van-e lehetőség arra, hogy az intézmény által nyújtott szolgáltatások területén kérésre biztosítsák a magyar nyelv használatát?
A körlevélre reagáló intézményvezetők közül mindössze négyen válaszoltak igennel valamennyi kérdésre, ami azt jelenti, hogy csupán a munkaerő-elhelyezési ügynökség, a művelődési igazgatóság, a vetőmagok és szaporító anyagok minőségét felügyelő ügynökség, valamint a vidéki beruházásokat finanszírozó megyei iroda tartja tiszteletben a nyelvi jogokra vonatkozó törvényes előírásokat.
A további válaszokból kiderül, hogy a legtöbb hiányosság éppen azokban a közintézményekben mutatkozik, melyeket a legtöbben látogatnak: az egészségügyi igazgatóságon és a kataszteri hivatalban. Előbbiben nincs kétnyelvű tábla és a magyar nyelvű kérésekre sem szoktak magyarul válaszolni.
A kataszteri hivatalban sem került helyére a kétnyelvű felirat, és kérvények benyújtásában kérésre sem biztosítják a magyar nyelv használatát. Az intézmény vezetője viszont megjegyzi, hogy a közönségszolgálaton, az iktatóban és a titkárságon lehet használni az anyanyelvet, de csak szóban.
Kérdésünkre, hogy a felmérés eredményeinek a birtokában lépett-e a prefektúra, Nagy Zsigmond nemmel válaszolt. „Merem remélni, hogy akik nem válaszoltak, azért nem tették meg, mert szabadságon voltak, és nem azért, mert ennyire félvállról vennék a kérdést. A beérkezett válaszok alapján még az ősz elején készítettem egy jelentést Vasile Liviu Oprea prefektusnak, de mire áttanulmányozta volna, már le is váltották. Utódja annyira elfoglalt, hogy még nem volt ideje ezzel foglalkozni. Az is lehet, hogy mire erről beszélnénk, engem váltanak le” – nyilatkozta lapunknak az RMDSZ által javasolt alprefektus.
Kérdésünkre, hogy azok az intézményvezetők, akik semmibe veszik a közigazgatási törvény nyelvhasználatra vonatkozó cikkelyeit és a nemzetközi egyezményeket, számíthatnak-e szankciókra, Nagy Zsigmond szkeptikusnak mutatkozott. „A kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó, a közigazgatásra érvényes kedvező jogszabályok ellenére, a törvények nem tartalmaznak hatékony kényszerítő jogi eszközöket, amelyekkel be is lehetne tartatni ezeket” – mondta az alprefektus.
Ennek ellenére Nagy megismételte, amit korábban is elmondott lapunknak: nem lehet ürügy a kétnyelvű táblák elkészítésének és kihelyezésének a halasztására az, hogy annak költségei nincsenek belefoglalva az éppen aktuális költségvetésbe.
Szucher Ervin
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), 2015. április 8.
Erdélyi teátrumok előadásai a budapesti Thália Színházban
Öt nap alatt nyolc előadást láthat a közönség a Határon Túli Magyar Színházak Szemléjén, amelyet május 11. és 15. között rendeznek meg a budapesti Thália Színházban.
A teátrum negyedik alkalommal rendezi meg a szemlét, amelynek első előadásaként az Újvidéki Színháznak a művész és a hatalom viszonyáról szóló produkcióját láthatja a közönség a nagyszínpadon. Matei Visniec Párizsban élő román drámaíró III. Richárd betiltva, avagy jelenetek Meyerhold életéből című darabját Anca Bradu rendezte.
Május 12-én a nagyszínpadon a nagyváradi Szigligeti Színház mutatja be a tolerancia és a megbocsátás szükségességének üzenetét hordozó lengyel kortárs drámát, Tadeusz Slobodzianek A mi osztályunk című darabját szintén Anca Bradu rendezésében. Az Arizona Stúdióban pedig Bogdán Zsolt kolozsvári színművész idézi meg a zseniális költőt, Ady Endrét a „…függök ezen a zord élet-párkányon” című pódiumműsorral, amely a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata és a Kolozsvári Állami Magyar Színház közös produkciójaként jött létre.
Május 13-án az Arizona Stúdióban az Aradi Kamaraszínház Sex, drugs, gods & rock and roll című radikális stand-up comedyje látható Tapasztó Ernő rendezésében. Másnap a nagyszínpadon a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata előadásában egy antik görög tragédiát láthat a közönség; Szophoklész Antigonéjában egy ifjú rendező, Balogh Attila és alkotótársai az élet szépségéről beszélnek a halál tükrében.
Az Arizona Stúdióban május 14-én a kézdivásárhelyi Városi Színház a mai amerikai drámairodalom egyik legjelesebb képviselője, David Mamet Amerikai bölény című darabját adja elő Kolcsár József rendezésében. A szemle utolsó napján a nagyszínpadon a csíkszeredai Csíki Játékszín előadásában Kosztolányi Dezső Édes Anna című regényének színpadi változata látható, amelyet Lendvai Zoltán rendezett.
Az Arizona Stúdióban pedig a Marosvásárhelyi Spectrum Színház Török Viola rendezésében mutatja be a titokzatos, öntörvényű nőről, Báthory Annáról szóló darabot, Móricz Zsigmond Boszorkány című drámáját.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2015. április 8.
Művészetpártolók ma és egykoron
Alapításának százharmincadik évfordulóját ünnepli április 10-én és 11-én az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE). A jubileum alkalmából kétnapos rendezvénysorozatot tartanak Kolozsváron, és kiosztják az idei EMKE-díjakat.
Az egyesület az erdélyi kultúrához, művészethez és közművelődéshez való hozzájárulásáért tizenkét elimerést oszt ki. Bányai János-díjban részesül Zepeczaner Jenő néprajzkutató a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum szakszerű vezetéséért, gyarapításáért és működtetéséért. Gróf Bánffy Miklós-díjat kap Szebeni Zsuzsa a Bánffy Miklós-életművet bemutató, Ignácz Rózsa, Kiss Manyi, Szilvássy Carola hagyatékát feltáró kiállítások fáradhatatlan szervezéséért, Gróf Mikó Imre-díjat pedig Péter Pál szerteágazó, folyamatos és igényes mecénási tevékenységéért.
Kacsó András-díjjal jutalmazzák Könczei Csongort a néprajz- és néptánckutatás, valamint a néptáncoktatás területén elért kimagasló eredményeiért, Kovács György-díjjal pedig László Csaba színészt (portrénkon) elmélyült karakterformáló képességéért és a szerepformálásán átizzó személyességéért. Kőváry László-díjban részesül Vincze Zoltán odaadó oktatói munkásságáért, honismereti és helytörténeti ismeretterjesztő tevékenységéért valamint a kolozsvári régészeti iskola történetének feltárásában szerzett pótolhatatlan érdemeiért
Gróf Kun Kocsárd-díjat adományoz az egyesület Zsigmond Emesének a színvonalas erdélyi gyermekkultúra alakításában és szervezésében vállalt kiemelkedő szerepéért, az erdélyi gyermeklapok szerkesztőségi munkájának irányításáért. Monoki István-díjat kap Kelemen Katalin könyvtári gyűjtemény- és adatbázis-építő, valamint helyismereti munkájáért, a közművelődés szolgálatáért.
A Nagy István-díjat dr. Péter Éva kapja az erdélyi magyar kórusmozgalomban kifejtett több évtizedes, kiemelkedő művészi és önzetlen oktatói tevékenységéért. A Poór Lili-díjat idén Albert Csilla színművésznek ítélték oda változatos és ihletett szerepskálájáért, gazdagon kibontakozó színművészetéért. Spectator-díjat kap Tasnádi-Sáhy Péter közösségszolgáló riportjaiért és publicisztikai írásaiért, valamint Szolnay Sándor-díjat dr. Tosa Szilágyi Katalin kiemelkedő művészi és közművelődési tevékenysége elismeréseképpen. Az elismeréseket április 11-én osztják ki.
Társadalmi szerepvállalás és részvétel a 19. század végén: az EMKE indulása címmel jubileumi kiállítás nyílik az egyesület megalakulásának 130-ik évfordulójára április 10-én 5 órakor a szervezet Györkös Mányi Albert Emlékházában, Kolozsváron. A rendezvény a dualizmuskori Magyarország legnagyobb és hatásában legátfogóbb közművelődési egyesületének kezdeti időszakát eleveníti meg korabeli írásos és képi dokumentumok, valamint tárgyak révén.
Az 1885-ös alakulástól a század végéig számos korabeli politikus, művész, valamint művelődés- és művészetpártoló sorakozott fel az egyesület mögé, illetve azonosult az EMKE célkitűzéseivel az Európa-szerte uralkodó egységesítő-nemzetiesítő program korabeli szellemében. Mindezt tanúsítják a korai filléres adományok vagy a Kun Kocsárd gróf fejedelmi alapítványának dokumentumai, korabeli rangos és kevésbé ismert előadóművészek, műalkotások és művek EMKE-s kapcsolódásai, az egyesületi működést lehetővé tevő szereplők tevékenységi dokumentumai.
Ugyanakkor az EMKE-nek az erdélyi oktatásügyben, illetve gazdaságban betöltött korabeli szerepét is bemutatja a tárlat. A kiállított anyagok főként a Román Országos Levéltár Kolozs Megyei Fiókjában található EMKE-levéltárban, családi, egyházi, egyéni és közgyűjteményekből származnak. A tárlatot megnyitja dr. Széman Péter EMKE-elnök, Gaal György irodalomtörténész és Bartha Katalin Ágnes, a kiállítás kurátora. A kiállítás 2015. május 15-éig látogatható.
Ünnep Marosvásárhelyen
A 130 éves EMKE szervezésében Marosvásárhelyen április 10-én délután 5 órakor a Bernády-házban tartják azt az ünnepséget, amelynek keretében a Marosvásárhelyi Örmény–Magyar Kulturális Egyesület (MÖMKE) átveheti az EMKE országos díját. „Nagy kitüntetés ez számunkra, remélhetőleg sokan ott leszünk, hiszen nekünk és rólunk szól” – mondta az eseménnyel kapcsolatban az egyesület elnöke, Puskás Attila. Az egyesületet dr. Pál-Antal Sándor akadémikus méltatja. További díjazott a Bandi Dezső Kulturális Egyesület, Erdélyi Kárpát-Egyesület, a mezősámsondi citera- és népdalcsoport. Vasárnap, április 12-én déli 12 órakor az unitárius egyházközség Dersi János Termében nyílik meg a genocídium emlékére Ábrám Zoltán Örmény múlt és jelen című fotókiállítása. Örmény, latin és magyar énekekkel közreműködik a Cantuale együttes.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2015. április 8.
Nyílt napot tartottak a PKE-n
Idén április 8-án szervezték meg a már hagyományosnak számító nyílt napot a Partiumi Keresztény Egyetemen, amelyen a középiskolát végző diákok és szüleik tudhattak meg többet az egyetemről.
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem az előző évek hagyományaihoz híven ismét megszervezte a főként középiskolás diákoknak szóló nyílt napot, amelyen az érdeklődők többet tudhattak meg az egyetemen működő képzésekről, az itt oktató tanárokról és első kézből szerezhettek információkat az egyetemi életről, az itt tanuló egyetemistáktól. Az eseményre idén is az Iskola másként elnevezésű program keretében került sor, április 8-án, és ezúttal is több száz tanuló érkezett, többek között az Érmihályfalváról, Zilahról, Margittáról, Nagyszalontáról, Szatmárnémetiből, valamint több nagyváradi oktatási intézményből, sőt, Magyarországról is. Az egyetem ezen a napon 10-15 óra között interaktív foglalkozásokkal, szakbemutatókkal, ismeretbővítő előadásokkal és játékokkal várta az ide látogató fiatalokat. A különböző programokra a nyílt nap hivatalos megnyitója után került sor.
Megnyitó
A PKE díszterme a nyílt nap megnyitóján zsúfolásig megtelt a diákokkal, akikkel elsőként Tőkés László EP-képviselő, az egyetem alapító elnöke osztotta meg gondolatait. Tőkés László bemutatta röviden az egyetem történetét, valamint beszélt arról a megvalósult célról, hogy hosszú ideig tartó megszakítás után a PKE megalapításával újra lett magyar egyetemi oktatás Partiumban. Elmondta: az alapításkor arra vállalkoztak, hogy biztosítani tudják Partiumban a magyarság számára azt az európai jogot, hogy ki-ki a saját anyanyelvén képezhesse magát az óvodától a felsőoktatásig. „Azt reméljük, hogy ti is abba a seregbe fogtok beletartozni, akire számíthat a nemzet, számíthat az egyház. Két része van ennek az ügynek: az egyik az, hogy ti boldoguljatok egyen egyenként, megtaláljátok életetek útját, a másik fontos vonatkozás pedig az, hogy a magyar egyházi, nemzeti, egyetemi életünk általatok gazdagodjon” – mondta el Tőkés László. Dr. János Szabolcs, az egyetem rektora örömét fejezte ki, hogy a nyílt napon résztvevők köre évről évre szélesedik. Mint elmondta, az egyetem létrehozása egy álommal kezdődött, amelynek az volt a lényege, hogy egy magyar nyelvű egyetemet hozzanak létre az erdélyi, partiumi magyarságnak. A megalakulás óta az intézmény nehezebb és könnyebb időszakokon is átment, de folyamatosan fejlődött. „Ha ide jelentkeztek, egy fiatalos, dinamikus, fejlődő intézmény diákjai lehettek. Az egyetemnek saját magasan képzett tanári testülete van, akik nem csak átadják a tudást, hanem mentori, tutori feladatot is ellátnak, e mellett több külföldi vendégtanár is oktat az egyetemen” – tette hozzá a rektor. Kitért az egyetem új épületére is, valamint a külföldi tanulási lehetőségekre is: „El lehet menni tapasztalatot szerezni külföldre, de vissza kell jönni, és itt kamatoztatni a megszerzett tudást”. A rektor kiemelte, hogy a PKE legfontosabb előnye az, hogy az itt tanuló hallgatók olyan oklevelet kapnak, amely mögött valós tudás van.
Programok
Sipos Emőke PR referens egy képes bemutatón keresztül hozta közelebb Nagyváradot és az egyetemet a jelenlevőkhöz. A prezentációból kiderült, hogy az egyetem előnyeihez tartozik, hogy nem csak az oktatás folyik magyar nyelven, hanem az ügyintézés, a vizsgák és az államvizsga is, e mellett a tandíjak Erdély-szerte a legmegfizethetőbbek, a tandíjmentes helyek aránya pedig 60 százalék. Ezek mellett háromféle (szociális, tanulmányi és érdem) ösztöndíjat biztosítanak a hallgatóknak, az egyetemi oktatás mellett pedig működnek szakkollégiumok, diákszervezet, továbbá lehetőség van Erasmus programban részt venni, valamint számos gyülekezeti alkalmat is szerveznek. A prezentáció második felében az egyetemen működő karokat, szakokat mutatta be Sipos Emőke. Ez utóbbiakról több információt a diákok az egyetem folyosóin felállított szakbemutató standoknál tudhattak meg.
P. Nagy Noémi
erdon.ro2015. április 8.
Körülbelül két éve alakult a Könyvkukac Könyvklub, mely az olvasni szerető tinédzserek lelkes csapata.
Egyre több regény kerül be a könyvkukacok világába, amikről segítség nélkül talán sose hallanánk. A legnagyobb segítők mi, a könyvkukacok vagyunk, akik bemutatva jobbnál jobb regényeket, új világokba is vezetjük egymást. A találkozók után kibővült listákkal térhetünk haza, s garantált a jókedv is.
Szóval ha bárki (5.-10. osztályos) úgy érzi, hogy szívesen beszélgetne könyvekről, az olvasásról, csatlakozhat hozzánk. Arra is volt példa, hogy olyan fiatal látogatott el az egyik találkozóra, aki sose szeretett olvasni, de átadva neki a könyvek varázsát, rájött, hogy az olvasás egyáltalán nem unalmas, így ma már rendszeresen jár a klubba. Nemrég Pitz Melinda színművész is partnerünk lett, aki segít minket jobbnál jobb könyvek kiválasztásában. Április 9-én, csütörtökön Nagyváradon a Humanitas könyvesboltban újra megrendezésre kerül egy beszélgetés, délután három órai kezdettel. Hozz magaddal egy könyvet, amiről szívesen beszélnél! Remélem sokaknak sikerült felkeltenem az érdeklődését, és csütörtökön láthatunk pár új arcot is. Már a weboldalunk is alakul (www.konyvkukac.eu), ahol szintén könyvajánlókat találhatsz és írhatsz, népszerűsítve regényeket és az olvasást.
Ha kedved van, gyere el, s mutassuk meg együtt a világnak, hogy az olvasás hasznos, szórakoztató és nem utolsó sorban MENŐ!
Érdeklődni lehet a [email protected] e-mail címen, illetve további infókat begyűjteni a “Könyvkukac Könyvklub” facebook-os csoporton keresztül.
erdon.ro2015. április 8.
Perre viszik a névügyet
Az EMNP szerdán tudatta: sokadik beadványukat is elutasította a nagyváradi önkormányzat, ezért megindítják a bírósági eljárást a városvezetés ellen, mert az akadályozza a magyar történelmi utcaneveket tartalmazó táblák kihelyezését.
Megint elutasítóan, ráadásul a szokott mellébeszéléssel válaszolt a nagyváradi önkormányzat arra a bedványra, amelyben az Erdélyi Magyar Néppárt kérte, sokadszor, hogy helyezzenek ki a megyeszékhelyen történelmi magyar utcaneveket tartalmazó táblákat is. Csakhogy e legutóbbi beadvány már előzetes közigazgatási panasz volt, ami a közigazgatási per előszobája, így immár maga a per jön. Csomortányi István, a Néppárt Bihar megyei elnöke sajtótájékoztatóján közölte, hogy immár a peres eljárást kénytelenek kezdeményezni. Emlékeztetett : az utóbbi években többször is megkeresték Nagyvárad önkormányzatát, és személyesen Ilie Bolojan polgármestert azzal, hogy a kisebbségi nyelvhasználat részeként a város közterületeire tájékoztató, tehát nem hivatalos jelleggel kerüljenek ki a magyar nyelvű, hagyományos közterület-elnevezések is. Az elöljáróság mindannyiszor visszautasította a megkeresést, a helyi közigazgatási törvényre és az azt kiegészítő kormányhatározatra hivatkozva, mely konkrét formában határozza meg, hogy hivatalosan milyen elnevezéseket lehet használni azokon a településeken, ahol húsz százaléknál magasabb egy kisebbség aránya. Csomortányi szerint ez az indoklás azért nem állja meg a helyét, mert csak a helységnévtáblák esnek a törvény hatálya alá, az utcanévtáblák nem. Sőt, nemhogy nem tilos történelmi utcaneveket kiírni, ahnem három jogszabály szorgalmazza is ezt. Két vonatkozó törvény – az 1995/33-as, illetve a 2007/282-es számú – lényegében nemzetközi kisebbségvédelmi egyezmények hazai ratifikáló törvénye, a harmadik pedig maga a román-magyar Alapszerződés. Azaz még jogszabályi keret is van, ám azt sem tartják tiszteletben. Ezért – mondta a politikus – immár csak a per maradt.
„Ajándék”
Kiért a másik hasonló ügyre is, vagyis a Szent László emlékének ápolásával kapcsolatosakra. Úgy fogalmazott, „csodálatos meglepetést kapott épp húsvétra a magyar közösség, ugyanis épp ekkor jelentették be, hogy a névadások engedélyezésével foglalkozó helyi bizottság elutasította azt, hogy a központi híd Szent Lászlóról legyen elnevezve”. Mint már megírtuk, ez az elutasítás csak konzultatív jellegű, vagyis ettől elvben még mindig megszavazhatja a városvezetés a névadást, ám Csomortányi szerint „a döntés így sem járul hozzá a kérdéskörben kialakult feszültségek csökkentéséhez, sőt”. Jelezte: „Az ígéret az, hogy nem kerülhet vissza a városalapító Szent László szobra a felújítandó főtérre, ehelyett esetleg a hidat nevezik el róla, továbbá valamikor, a ködös jövőben esetleg a várban lehet szobra Szent Lászlónak, illetőleg a Körös áruház előtti kis teret Rimanóczyról neveznék el. Íme, ismét bebizonyosodik, hogy az RMDSZ újra hibás stratégiával élt, amikor a városvezetéssel való titkos tárgyalásokon próbálta rendezni az ügyet. A szobor főtéren való felállításához kellett volna ragaszkodni, nem olyasmikre áttérni inkább, amiket senki sem kért. Hiszen sem a magyar közösség, de még a román sem igényelte, hogy kezdjenek ehelyett hidakat átnevezni, és az áruház előtti tér elnevezése jó, köszönjük, de ezt sem kérte most senki. Nem ezek ugyanis a valós gondok ebben a témában, hanem az, hogy a város alapítójának legyen szobra a város főterén, ennyit megérdemelne ő is, az emlékének ápolása, de a város magyar közössége is.” Csomortányi úgy véli, az, hogy ehhez képest még azt sem sikerül zökkenőmentesen keresztülvinni, hogy a hat közúti hídból legalább egy magyar személyiség nevét kapja, mutatja, mennyire elhibázott a valós kérdésektől elterelő, titkos, háttéralkus politizálás. Bejelentette: mivel lényegében a névadásokkal foglalkozó bizottság arra hivatkozva utasította el a hozzájárulás megadását, hogy úgymond a román egység szimbolisztikáját sértené, ha a központban lévő híd magyar uralkodóról lenne elnevezve, az Erdélyi Magyar Néppárt az Országos Diszkrimináció-ellenes Bizottsághoz (CNCD) fordul.
Szeghalmi Örs
erdon.ro2015. április 8.
Vidám versmondók versenye, némi szomorúsággal
Negyvenhat diák részvételével tartották meg szerdán Érmihályfalván a Vidám Versek Versmondó Versenyének megyei szakaszát. A továbbjutottak Szatmáron vehetnek részt az országos döntőn.
Borús, esős, mondhatni szomorú időben gyülekeztek a résztvevők a Vidám Versek Versmondó Versenyének megyei döntőjére, melynek immár nyolcadik éve Érmihályfalva ad otthont. Előzőleg több helyszínen zajlottak előzetes versenyek, a házigazdáknál éppen az előző napon. A református egyházközség gyülekezeti házának nagytermében Karászi Éva tanítónő, mint főszervező köszönthette a helyiek mellett a Margittáról, Nagyváradról és Szalontáról érkezett összesen negyvenhat kisebb-nagyobb diákot és kísérőiket.
A verselés ünnep
A verseny felvezetésekként és mintegy a feszültség oldásaként elsőként a Csilinka gyerekkórus adott elő Darabont Aliz zenetanárnő vezetésével az alkalomhoz illő megzenésített Weöres Sándor-verseket, majd a zsűri – Firtos Edit színművésznő, Sz. Sütő Éva újságíró, Boros Emőke tanárnő/szinkronszínész, Szilágyi Ferenc Hubart költő, dr. Pető Csilla szaktanfelügyelő – nevében utóbbi, mint a grémium elnöke bátorította a versenyzőket, megjegyezve, hogy a hasonló versenyek megyei legjobbjai az országos szakaszokon is mindig jól szerepelnek. Házigazdakánt Balázsné Kiss Csilla lelkész is mondott pár szót, egyebek mellett kifejtve: az anyanyelven történő verselés, akárcsak az imádkozás, mindig egy ünnep. Mindezek után kezdődött meg a verseny, amikor a diákok a legkisebbektől indulva a nagyobbak felé, korosztályonként álltak a zsűri és a hallgatóság elé. Amint az utolsó versenyző is elmondta versét, a szervezők ebédhez terítettek, majd a Nyíló Akác néptánccsoport szilágysági és dél-alföldi táncokat mutatott be.
A legkisebbek befejezték
Közben a zsűri meghozta döntését, és az is kiderült – ami nagy elégedetlenséget váltott ki az érintettek körében –, hogy az előkészítő osztályos gyerekeket nem fogadja az országos döntő szervezője, tehát a legkisebbek között is voltak elvileg továbbjutók, de számukra most fejeződött be a verseny… Miért is kellett a gyerekeket fellelkesíteni, majd letörni őket? – tették fel a kérdést szülők, tanítók. Az I–VIII. osztályos továbbjutók április 24. és 26. között vehetnek részt az országos döntőn, amit Szatmáron, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceumban rendeznek meg.
Továbbjutók
Elsősök – Szűcs Lilla (Margitta); másodikosok – Takó Dorottya (Szalonta); harmadikosok – Dénes Eszter (Nagyvárad, N. Bălcescu iskola), Fehér Jázmin (Margitta); negyedikesek – Guba Áron Máté (Nv., Szacsvay iskola), Molnár Boróka (Érmihályfalva), Lengyel Bernadett (Szalonta); ötödikesek – Somogyi Csilla (Érmihályfalva); hatodikosok – Dóczi Richárd (Nv., Szacsvay iskola), hetedikesek – Papp Zsófia (Nv., Ady líceum); nyolcadikosok – Kovács Csenge (Érmihályfalva).
Rencz Csaba
erdon.ro2015. április 8.
Püspök a szívkórházban: nem kívánt keresztelő
Semmibe véve a helyiek tiltakozását, az egészségügyi minisztérium megváltoztatta a kovásznai szívkórház nevét: az alapító orvos, Benedek Géza neve elé az 1918. decemberi gyulafehérvári román nagygyűlés megszervezésében markáns szerepet vállaló Iustinian Teculescu ortodox püspök neve került.
Az országos érdekeltségű kovásznai Dr. Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórház, ahol évente 16 ezer beteg fordul meg, eddig az alapító főorvos nevét viselte, szerdán azonban a kórház vezetősége megkapta a miniszteri rendeletet, miszerint az intézmény neve Teculescu–Benedekre változott.
A nemkívánatos „keresztelő” miatt Kovászna város önkormányzata, az alapító Benedek Géza főorvos fia és özvegye, a Kovászna megyei önkormányzat és a kórház orvosai egyaránt írásban kértek magyarázatot a szaktárcától.
Tatár Márta, a kovásznai szívkórház kardiológus főorvosa, a Kovászna megyei önkormányzat tanácsosa a Krónikának elmondta, az intézményben dolgozó orvosokat felháborította a névváltoztatás. Tudomásuk szerint a névcserét a Kovásznán bejegyzett Iustinian Teculescu Kulturális–Keresztyén Egyesület kezdeményezte.
A tiltakozók azonban jelezték, hogy az 1865-ben a Kovásznához tartozó Vajnafalván született ortodox katonai püspöknek semmi köze a szívkórházhoz, egyetlen napot sem töltött ott, hiszen életében az még meg sem volt, így nem indokolt, hogy az intézmény a nevét viselje.
Benedek Géza alapító főorvosnak jelenleg is a kórházban orvosként dolgozó fia, illetve a névadó özvegye, aki jómaga is nyugalmazott orvos, levélben fordult a minisztériumhoz, jelezve: a névpárosítás értelmetlen, ráadásul sérti az alapító emlékét, hogy olyan személyiséggel együtt emlegetik, akinek semmi köze a kórházhoz.
Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke elmondta, már korábban levélben tájékoztatta a minisztériumot, hogy szabálytalanul járnak el a névváltoztatásban, hisz az ügyben a kórházban dolgozó román és magyar orvosokat, a helyi önkormányzat vezetőit is meg kellene kérdezni.
„Államigazgatási szempontból megtehetik, hiszen a kórház nem az önkormányzat, hanem a minisztérium fennhatósága alá tartozik, ám ha erőltetik a névmódosítást, ez szétfeszíti az évek óta eredményesen fenntartott, békés etnikai együttélést az intézményben” – magyarázta Tamás Sándor, aki még nem kapott választ levelére.
A Kovászna-modell kitalálója
A kovásznai szívkórház egyébként öt éve, 2010-ben vette fel alapítójának nevét. A nagybaconi születésű Benedek Géza kardiológus főorvos tanulmányait Kolozsváron, Budapesten és a németországi Halle an der Saale egyetemén végezte, 1960-ban alapította meg Kovásznán az ország első szívkórházát, az általa kezdeményezett Kovászna-modell rehabilitációs eljárás világhírnévre tett szert.
A Székelyföld borvíz- és gázforrásainak gyógyászati jelentőségét és hatásmódját kutatta, különös tekintettel a szív- és érrendszeri betegségekre. A neves kardiológus 25 évig vezette a kovásznai szívkórházat. Az egészségügyi intézmény 2010 októberében, alapításának ötvenedik évfordulóján Cseke Attila akkori egészségügyi miniszter rendelete alapján vette fel a nevét.
Az ünnepségen többen is rámutatattak: a kardiológus főorvos munkájának köszönhető, hogy a kovásznai intézmény hivatkozási alap a szívgyógyászatban. A létesítményben ötven év alatt több mint 700 ezer beteg fordult meg. Benedek Géza egyébként két hónappal a névadó ünnepség után, 2010 decemberében, 94 éves korában hunyt el.
Akcióban a „románság védőbástyái”
A névmódosítást szorgalmazó román egyesület a közösségi oldalon úgy mutatkozik be, hogy Iustinian Teculescu emlékének ápolója, mely emellett az ősi román hagyományok őrzését, az ortodox egyházközség támogatását, a román identitás erősítését tekinti fő feladatának „ezekben, a románoknak oly nehéz időkben”.
Hangsúlyozzák: a „románság védőbástyái a térségben, megpróbálják bemutatni a valóságot, miközben a magyar sajtó meghamisítja a románok történelmét, a magyar vezetők kiszorítják a románokat, a magyarok megsértik az együttélés elemi szabályait, hiányzik belőlük a tolerancia, a románok nemzeti ünnepén románellenes megmozdulások vannak, és a nemzeti színű hajpántot viselő kislány emlékeztette az itt lakókat a románságukra”.
Justinian (Ioan) Teculescu 1865-ben született egy vajnafalvi tízgyermekes családban, tanulmányait Brassóban végezte, 1901-ben nevezték ki gyulafehérvári püspöknek, 22 évig töltötte be a tisztséget. A volt püspökről a magyarellenességéről híres Ioan Lăcătuşu írt monográfiát, melyben így fogalmaz: „Teculescu szélsőségesen ellenséges körülmények között lépett be a magyar katolicizmus erődjébe Gyulafehérváron, amikor a magyarok vak harcot vívtak, hogy megsemmisítsék a román iskolát és egyházat”.
Leírja, hogy a magyar hatóságok az első világháború alatt üldözték, ám 1918 decemberében azt a feladatot kapta, hogy készítse elő a román nagygyűlést, és fogadja a résztvevőket. Az 1918-as egyesülés valamennyi dokumentumán szerepel az aláírása. Ezt követően kinevezték katonai püspöknek, majd Besszarábiába küldték. 1932-ben hunyt el, a nekrológban azt írják róla, hogy a román nép büszke katonája volt, aki ellenállt a magyar törekvéseknek, bár el akarták pusztítatni.
Az egykori ortodox püspök nevét Kovásznán utca viseli, ugyanakkor mellszobrot is állítottak neki a városban. Emellett több próbálkozás is történt arra – tizenkét, majd két évvel ezelőtt –, hogy a helyi Kőrösi Csoma Sándor Iskolacsoport vegye fel az ő nevét is, nevezzék Kőrösi Csoma–Teculescu-iskolának, ám a kísérlet meghiúsult, hisz a középiskola diákjainak többsége magyar.
A Teculescu emlékét ápoló egyesület egyébként egy Avram Iancu-szobor felállítását is szorgalmazza a városban, a múlt hónapban azt kérte az önkormányzattól, hogy a hagyományos tündérvölgyi juhászlakodalomra megítélt támogatást csoportosítsák át, és fordítsák a büszt elkészítésére. Az Avram Iancu Általános Iskola ugyanis 19 ezer lejt nyert az önkormányzat kulturális bizottságától a szoborra, és ezáltal növelni szerették volna az összeget.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro, 2015. április 8.
Mezei János előzetes letartóztatásban marad
Szabadlábra helyezését kérte Mezei János gyergyószentmiklósi polgármester a Marosvásárhelyi Törvényszéken, de kérését elutasították, így továbbra is érvényben van a harmincnapos előzetes letartóztatása.
A Marosvásárhelyi Törvényszék szerdán tárgyalta Mezei János azon kérését, amelyben a polgármester kérte az előzetes letartóztatásának megszüntetését, és azt, hogy az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) által kezdeményezett, folyamatban lévő vizsgálat alatt hatósági megfigyelés alatt, de szabadlábon lehessen.
A törvényszék elutasította a kérést. A polgármester 48 órán belül fellebbezhet a most hozott ítélet ellen.
Gergely Imre
Székelyhon.ro2015. április 8.
Hat iskola fűzi szorosabbra kapcsolatát
Erdélyi és határon túli testvériskoláit is bevonta a gyergyószentmiklósi Batthyány Ignác Technikai Kollégium azokba az eseményekbe, amelyeket az Iskola másként elnevezésű program keretében szervez.
A megmérettetéseken, tevékenységeken a házigazda, illetve egy marosvásárhelyi iskola csapatai mellett három magyarországi és egy oroszországi testvérintézmény csapatai sorakoznak fel – szerdán a gasztronómia területén, főzőverseny keretében mutatták meg tudásukat. Vidékük hagyományos étkeit készítették el a résztvevők, mindannyian szabad tűzön, a Batthyány udvarán rögtönzött lacikonyhán. A túrós puliszkától a pojéka levesig, a babgulyástól a barátfüléig számos finomság került ki a közel húsz csapatnyi diák keze alól, volt formáció, amelyik kürtős kaláccsal kápráztatta el a zsűrit.
Szakmai tapasztalatszerzésre is lehetőséget biztosított az alkalom, kiváltképp azoknak a diákoknak, akik közélelmezési szakon tanulnak, ugyanakkor a hobbi szinten szakácskodók is leshettek el praktikákat társaiktól. „Egy nép, egy nemzet vagyunk, de vidékeink ízvilága teljesen eltérő. A főzőverseny célja, hogy a gyerekeknek rálátást biztosítson arra, hogy egy-egy alapanyagból különböző felhasználással, fűszerezéssel mi mindent lehet készíteni” – mondta el Selyem Antónia, a házigazda iskola tanára.
A különbözőséget az ízekben már megtapasztalhatták, az együvé tartozás élményét a szórakoztató programokon élhetik meg a diákok. Az „összerázó” mozzanatok között bulik, kirándulások szerepelnek, illetve a péntek délutáni közös gálaműsor. A kulturális esemény keretében kerülnek bemutatásra és kiértékelésére azok a filmek, amelyeket a hét folyamán készítenek el az egyes iskolák csapatai. Gyergyószentmiklóst mutatják majd be saját „szűrőkön” keresztül. A film elkészítésének folyamán elkerülhetetlen a város, a helyiek megismerése, az ismerkedéstől pedig barátságot feltételez a szervező iskola.
„Ha barátságot építünk, jövőt építünk. Ez nagyon fontos. Amit a közös programokon a gyerekek megtapasztalnak, az maradandó. Mi azért dolgozunk, hogy a népek közötti békét, testvériséget erősítsük. Ismerjük meg, fogadjuk el, tiszteljük más népek kultúráját, hisz ez mindannyiunk hasznára válik” – foglalta össze a partneriskolákkal közösen tartott programok lényegét Farkas Zoltán, a Batthyány Ignác iskola igazgatója.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro2015. április 8.
Cseke Péter 70 éves
A recsenyédi születésű író, szociográfus, irodalomtörténész, egyetemi tanár tulajdonképpen már január 30-án betöltötte a 70. életévét. A születése napján, illetve az ahhoz közeli napokban azonban nem tudták az otthoniak köszönteni, mert éppen Budapesten tartózkodott, a Petőfi Irodalmi Múzeumban vett részt azon az ünnepségen, amelyet annak az antológiának a megjelenése alkalmából szerveztek, amellyel az idén 70. életévüket betöltő magyar alkotókat, köztük írókat és költőket kívánták megtisztelni. Az unitárius egyházközség április 7-re tudott egyeztetni Cseke Péterrel egy helyi ünnepség időzítésére vonatkozóan. A gyülekezeti teremben egykori iskolatársak, rokonok, barátok, ismerősök jelentek meg, s ott voltak néhányan a szomszédos településeken szolgáló pedagógusok és unitárius lelkészek közül is. Nem volt túl népes a közönség, ám közülük mindannyian évtizedek óta figyelik, érdeklődéssel követik a honi magyar sajtó, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) és az irodalom berkeiben alakuló pályaívet. "Olyan íróval, jeles értelmiségivel van dolgunk - mondotta Geréd Gábor tanár úr, a rendezvény moderátora, az író beszélgetőtársa -, akinek nyersanyaga az a valóság, amelyet mi élünk meg itt, a két Homoród-mentén, illetve a Székelyföld más vidékein.
A lírán és a szépprózán át a szociográfiai riportig
A beszélgetés keretét a pálya állomásai szolgáltatták. Cseke költőként indult. Első publikációi lírai jellegűek. A közeli, jó ismerős, a későbbi barát, Homoródalmás szülötte, Szabó Gyula azt javasolta, hogy maradjon a versírásnál, Kányádi pedig a prózát ajánlotta. A fiatalemberben megvolt az affinitás a prózai műfajok iránt is, bár első antológiás szereplése (Vitorla-ének, 1967) még a líra jegyében történt. A BBTE Bölcsésztudományi Karának friss végzettjét (1968) azonban Bukarestbe, a Falvak Dolgozó Népe című hetilap szerkesztőségébe helyezték.
A Lászlóffy Aladár által szerkesztett Vitorla-ének antológiában az ünnepelt mellett Cseke Gábor, Király László, Palocsay Zsigmond, Balla Zsófia, Csíki László, Éltető József, Farkas Árpád, Kenéz Ferenc, Magyari Lajos, Miklós László publikált. Ettől az 1967-es időponttól számítják a második Forrás-nemzedék színre lépését, hiszen ekkor már közülük többen is önálló kötettel rendelkeztek; néhány év múlva azonban mindannyian önálló könyvvel debütáltak; olyan egyéniségek, akik évtizedeken át jelen voltak az irodalmi köztudatban, sokan pedig a mai napig is megbecsült és igen olvasott alkotói az összmagyar irodalomnak
A BBTE Bölcsésztudományi Karának friss végzettjét (1968) Bukarestbe, a Falvak Dolgozó Népe című hetilap szerkesztőségébe helyezték.
Ez a munka, amit egy mezőgazdasággal, a vidékiek életével foglalkozó időszaki kiadvány szerkesztőjétől elvártak, feltételezte, hogy kellő rálátással kell bírnia arra a társadalmi rétegre, amelyből maga is származott. A népi irodalom, a klasszikus falumunka vizein evezve, megtalálta ekkor azt a műfajt, amely aztán hosszú időn - huszonkét éven át - meghatározta pályája alakulását. Víznyugattól vízkeletig című Forrás-kötete (1976) már a szociográfiai riport jegyében fogant, de nem előzménytől mentesen, hiszen a két ugyancsak jeles falujáró íróval - Marosi Barnával és Beke Györggyel közösen - is írt könyvet (Emberarcok, 1976).
Geréd Gábornak nem kellett különösebben faggatnia az ünnepeltet, hiszen a kiváló beszédkészséggel és nagy előadói gyakorlattal rendelkező író látszólag kötetlenül beszélve, mindig visszakanyarodott a lényeghez, abban a mederben maradt, ami valóságosan is az övé. Mintegy huszonkét esztendeig élt két színhely - Bukarest és Kolozsvár közt ingázva - úgy, hogy közben értő és látó szemmel figyelte a társadalmi jelenségeket, s bejárta Erdély és a Székelyföld vidékeit. Bár a látszólagos nyitást követően - amely 1968 és 1974 között mutatkozott a szocialista rendszer Romániájában - újabb megszorítások következtek, amelynek utolsó négy évében egyáltalán nem publikálhatott saját névvel, mindig megtalálta a hangot.
Ha nem is lehetett az egykori Erdélyi Gazda hangvételével írni (és erejével hatni, hiszen volt idő, amikor 120 ezres példányszámban jelent meg) , s nem lehetett az egyéni gazdálkodásról, a modernebb szemléletről írni, megtalálta azokat a szakembereket - állatorvosokat, agrármérnököket, biológusokat, borászokat, méhészeket -, akik nagy ismeretanyaggal rendelkeztek, és olvasható, hasznos lapot szerkesztett, amelyet szülőfalujában is járattak az emberek. A Falvak Dolgozó Népe a pártos ellenőrzés és korlátozás dacára is elérte a 12 ezres példányszámot.
Mindemellett nagy hatású kulturális programokat szervezett - amíg engedték -, hiszen abban az időben is voltak hivatalosan, a megyei pártbizottságok által ellenőrzött falusi napok, létezett a "falusi kultúra hónapja", amelyekre el lehetett hívni a jeles oktatókat, agrárszakembereket, akik - túl a kötelező lózungokon - fontos információkkal látták el, tulajdonképpen népfőiskolai jellegű programokon oktatták a falusiakat. Ezekbe a rendezvényekbe sok alkalommal sikerült belopni az akkor közkedvelt írók könyvbemutatóit, sikerült a képzőművészeti életet is felpezsdíteni; olyan helyekre - például az Arad megyében levő Zerinden is sikerült képtárat meghonosítani -, ahol üres falakkal tátongott a művelődési ház, s tulajdonképpen Cseke Péter kultúraszervező tapasztalatainak köszönhető, hogy létrejött a Homoródszentmártoni Művésztelep mellett egy olyan szellemi műhely, amely jelentősen kiegészítette az ott zajló alkotómunkát és beépült a szülőföld kulturális életébe. A mai napig nosztalgiával emlegetik a Kányádi Sándorral, a Gelu Pateanuval vagy a Csávossy Görgygyel szervezett esteket azokból a sötét nyolcvanas évekből.
A rendszerváltás Cseke Péter életében is cezúra volt. Szakmailag. Az 1990-es évtől kezdődően vállalhatott szerkesztői munkát a kolozsvári Korunknál.
A közírást abba kell hagyni ahhoz, hogy annak elméletét kutatni és oktatni lehessen
A Korunknál másfajta érdeklődés, több "régi szerelem" vált fontossá. Miután "embert állított maga helyett a Falvak Dolgozó Népe szerkesztőségében" az irodalomtörténet és az eszmetörténet felé fordulhatott. A BBTE oktatójaként, az Újságíró Tanszéken sajtótörténeti előadásaiban tért vissza azokra a kedvelt szakterületekre, amelyeket "gyakorlatilag" abbahagyott.
A sajtó iránt érdeklődő, azt gyakorló fiatal értelmiségieket ma is oktatja, doktori programokat vezet. Az a tény, hogy öt esztendeje "nyugalomba" vonult, azt jelenti, hogy több idő jut minden kedves szakterületnek. Az utóbbi évek terméséből négy kötetet hozott magával a találkozóra.
Cseke Péter-Burus János: Csíksomlyói Székely Népfőiskola
Ezt a Burus Jánossal közösen írt könyvét ma is sokan keresik, de mégsem sikerült meggyőznie a kiadókat, hogy érdemes lenne az átlagosnak mondható 200-300 példányt meghaladó mennyiségben is kiadni.
Miután sikeresen elérkezett a beszélgetés a közelmúlt és a jelen eseményeinek taglalásáig - Geréd Gábor, az avatott beszélgetőtárs próbálta úgy irányítani a témákat, hogy essék pár szó a tényfeltáró újságírásról, a szociológia és a szociográfia határmezsgyéin evező szociográfiai riportról, amely eléggé periférikus műfajjá vedlett napjainkra. Cseke Péter így Féja Géza, Illyés Gyula, Németh László emlékét és életművét idézhette fel, azokat a több évtizeddel ezelőtt keletkezett alapmunkákat, amelyek egész életét meghatározták, illetve a közelebbieket is, Mikó Imrét, Bözödi Györgyöt és Tamási Áront, akinek Szülőföldem (1938) című művét tartja a műfaj legpompásabb remekének, amelyben "a szociográfiai és szépprózai eszközök egymásra épüléséből született vallomása látszólag szűkebb környezetéről szól, valójában azonban koncentrikus körök módján szélesül az ábrázolás a közvetlen tapasztalatok leírásán túl az író reflexióiban, gondolatfutamaiban, néha frappáns megjegyzéseiben. A Tamási család 1938-as jelenében a székelység sorsának jelképét adja, miközben a leírt jelenetek, helyzetek, a kedves vagy riasztó tapasztalatok mögött ott van az éber figyelem, amely azokat az erővonalakat kutatja, amely az erdélyi népek összetartozását, szükségszerű békés egymás mellett élését sejtetik egy boldogabbnak remélt jövőben."
Mintha gellert kapnának, s lepattognának rólunk a tapasztalatok
Manapság - mondotta az író - abba a hibába esünk, hogy nem vagyunk képesek tanulni a múlt eseményeiből, holott az erdélyi és a székelyföldi magyarság ugyanazokkal a gondokkal küzd, mit a múlt század húszas-harmincas éveiben. Az elődök akkor végigjárták Erdély legkülönbözőbb vidékeit, rögzítették a látottakat és alternatívákat mutattak a megoldásra. Világosan megmondták, hogy a Monarchiában mit tettek rosszul, s mi az, amit abból a megváltozott impériumba át lehetne vinni. Ugyanez megtörtént az 1940-es évek elején is - a tiszavirág-életű magyar közigazgatási idején Észak-Erdélyben, de azokat az eredményeket hamarosan elsodorta és felülírta a baloldali rezsim. A legutóbbi rendszerváltozás után negyed évszázaddal - mondotta - Erdélyben mintegy négyszázezerrel kevesebb magyar él, mint 1989 előtt. Falvaink soha nem látott válságot élnek át, széthullnak, atomizálódnak a közösségeik. Az író - tegyük mi hozzá: a népi író - ma nem sokat tehet. A pár száz példányban megjelenő könyvek tényeket tartalmaznak, azzal a fajta látásmóddal íródnak, amelyből világosan kiolvasható a pesszimizmus. A megmaradás, a megtartás közös feladat lehetne, ha lenne hozzá összefogás a tétovázó helyi vezetés, a gazdasági tényezők, az egyházak és az értelmiségiek részéről. A Cseke Péter-i életmű ily módon egy csendes lármafa.
Egyre többet foglalkozik az író szülőföldjével is. Az irodalomtörténeti kutatásokat, a népi írók műveit elemző tanulmánykötetek mellett lesz még olyan könyve, amelyet a két Homoród vidéke ihlet. Hogy ez a terve sikerüljön, s idehaza szállja meg, s kényszerítse írásra a helyi Múzsa, a falustársak elhatározták, hogy felajánlanak számára egy házhelyet Recsenyéden, ahová közös erővel és akarattal akár még egy hajlék is épülhet, hogy legyen hely, ahol igazán otthon érezheti majd magát, s amely az emlékét is őrizheti az utánunk elkövetkezők körében, s a jövendő időkben.
Ez a vállalás komolynak ígérkezik, többen megerősítették a hírt a nyilvános beszélgetés során, s ha a közösségi szellem kalákában lenne képes építkezni, tetőt ácsolna és zöld-ágas reménnyel és áldomással koronázná a végül helyére kerülő utolsó kupás-cserepet, akkor jóleső érzés fészkelné be magát lelkünkbe, hiszen ezáltal láthatnánk, hogy megmaradt valami a hagyományos székely falu igaz emberségéből és egykori erejéből.
Simó Márton
Hungarovox Kiadó, Budapest 2013.
Székelyhon.ro2015. április 9.
Megvan az ezer kérvény a többnyelvű kolozsvári helységnévtáblákért
A Musai-Muszáj civil kezdeményező csoport csütörtökön, április 9-én, reggel 8 óra 30 perctől kezdődően további hétszáz kérvényt fog iktatni Kolozsvár Polgármesteri Hivatalán, melyekben a kolozsváriak a háromnyelvű (román, magyar és német) helységnévtáblák kihelyezését kérik.
A Musai-Muszáj csoport március 12-én már háromszáz kitöltött formanyomtatványt iktatott a Kolozsvár Polgármesteri Hivatalán, így a többnyelvű helységnévtáblák szükségességét már ezer kérvény támasztja alá.
A Com'on Kolozsvár pályázatra a Musai-Muszáj civil kezdeményező csoport is benyújtotta projektjavaslatát. A város valós multikulturalizmusára és többnyelvűségére való figyelem felkeltését célzó projekre április 13-ig lehet szavazni,
Közlemény
Erdély.ma2015. április 9.
Roma napi karaván Sepsiszentgyörgyön
Tíz szekérrel és lovasokkal vonult végig tegnap az őrkői roma közösség Sepsiszentgyörgy belvárosán át az Olt partjáig, ahol a hagyomány szerint a vízbe dobták koszorúikat a mindenkori roma hősök és az évszázados vándorlások emlékére.
A helyi Amenkha Roma Egyesület hetedik alkalommal szervezte meg a roma kultúra világnapján a felvonulást, a kezdeményezők ezáltal kívánják megjeleníteni a városban élő roma közösséget. Ruzsa Pál, mindenki Öcsi bácsija, az Amenkha Közösségi Ház képviselője lapunknak elmondta, nagy öröm számukra ez a nap, „ami a romáknak olyan, mint a magyaroknak március 15. Örvendünk, hogy mint minden nemzetnek, nekünk is van ünnepünk. Szeretnénk a gyermekeinknek továbbadni ezt a hagyományt, ezért minden évben megszervezzük a roma napot. Idén is segített a polgármesteri hivatal, a Máltai Szeretetszolgálat és a Caritas.” Az Olt partjára érkezett mintegy százfőnyi tömeg meghallgatta a Néri Szent Fülöp Általános Iskola diákjainak rövid verses-dalos műsorát, majd bedobták a koszorúkat az Oltba és közösen énekeltek. Az idei roma nap különlegessége, hogy részt vettek azok a fiatalok is, akik tizenegy országból érkeztek Háromszékre, hogy a Sepsiszentgyörgyi Ifjúsági Klub önkénteseivel együtt a roma integrációt segítő módszereket dolgozzanak ki. Az uniós támogatással működő Erasmus+ programban elnyert pályázat összege húszezer euró, a résztvevők civil szervezetek munkatársai, akik saját környezetükben cselekednek a romák társadalmi beilleszkedéséért – tudtuk meg Grüman Róberttől, a házigazda ifjúság klub alelnökétől. Rétyi Erika, az egyhetes program egyik helyi résztvevője lapunknak elmondta, két évvel ezelőtt önkéntesként tevékenykedett az őrkői Néri Szent Fülöp Általános Iskolában, és akkor szembesült azzal, mennyire fontos segíteni a roma közösségnek az integrációban. A roma nap tegnap délután közös bográcsolással folytatódott az őrkői közösségi háznál, az Erasmus+ program résztvevői pedig azoknak a sepsikőröspataki roma gyermekeknek szerveztek foglalkozásokat, akik a Diakónia Keresztyén Alapítvány támogatásával részesülnek délutáni oktatásban.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. április 9.
Csoma-napok Kovásznán
Idén 26. alkalommal zajlik Kovásznán a Kőrösi Csoma Sándor-napok rendezvénysorozat. A három nap a Kőrösi Csoma Sándor – eurázsiai műveltségi rétegződések téma köré épül. Hagyomány szerint a rendezvény védnöke Magyarország tisztségben lévő bukaresti nagykövete – idén Zákonyi Botond, aki viszont nem tud jelen lenni a rendezvényen.
Ma 9 órakor a Héphaisztosz Szálló konferenciatermében nyitják meg a tudományos értekezletet. Régészek, antropológusok, a magyar és a rokon népek kutatói, a szakma elismert képviselői, közel negyven tudós tart előadást. Az esemény kiváló nemzetközi megítélését is jelzi, hogy akad előadó, aki bejelentkezése óta kórházba került, ennek ellenére elküldi dolgozatát, így azt be fogják mutatni. Érdekes előadásokra lehet számítani, sok újdonságot tudhatnak meg mindazok, akiket foglalkoztat a magyarság eredete, más népekkel való rokonsága, antropológiája – értékelte Gazda József szervező. A hazai előadók mellett Oroszországból, Indiából, Olaszországból, Felvidékről, az anyaországból érkeznek kutatók – mondta el érdeklődésünkre Gazda József, aki épp tegnap töltötte 79. életévét, így ezúton is egészséget, erőt kívánunk neki a Csoma-kultusz további éltetéséhez, gyarapításához, közművelődési, tudományos kutatói munkájához. A tudományos konferencia mellett könyvbemutatók, képzőművészeti kiállítások, színházi és zenei előadások, megemlékezések fűszerezik a rendezvényt. Átadják a Kőrösi Csoma Sándor-emlékérmet, a kitüntetést idén Bíró András Zsolt antropológus, a Magyar Turán Szövetség elnöke, a magyarországi Bugacon kétévente sorra kerülő, Kurultáj magyar hagyományőrző rendezvény szervezője veheti át. A tudományos konferenciával egy időben ma kezdődik a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum ünnepe is. Ezt 24. alkalommal szervezik meg, az iskola összes tanulóját (szám szerint 1279-et), pedagógusát megmozgatja – mondta el érdeklődésünkre Becsek Éva igazgatónő. Jelen lesz az iskola testvérintézményének, a debreceni Ady Endre Gimnázium közösségének delegációja is. Mint minden évben, idén is nagy sikerre számítanak a különböző versenyek, a Kőrösi Csoma Sándor anyanyelvi vetélkedő, a matematikai diákkerekasztal.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. április 9.
A Bolyongó az év szervezete
A sepsiszentgyörgyi Bolyongó Színházi Egyesület – amelyet inkább Osonó színházként ismer a közönség – kapta A 2014-es év civil szervezete díjat a Civilek Háromszékért Szövetségtől. A megye civil szervezeteit tömörítő CIVEK az idén harmadik alkalommal ítéli oda a kitüntetést, amely elsősorban erkölcsi elismerése az elmúlt évi, közösségért végzett tevékenységnek. Először a Háromszéki Közösségért Alapítvány kapta meg a közösségi kártya bevezetéséért, tavaly az Erdélyi Magyar Ifjak kézdivásárhelyi szervezete az anyanyelvhasználatért folytatott széles körű kampányáért.
Idén négy egyesületet neveztek be, ezek közül csak egyik a CIVEK tagja, ami Bereczki Kinga elnök szerint igen örvendetes, a külsők bizalmát jelzi. Az elbírálás egy pártatlan háromtagú bizottságra hárult, és ha oklevelet nem is, de méltatást és buzdítást mindenki kapott: a nem egészen egy éve alakult Parittya Egyesület szerteágazó, tartalmas programjaiért, az Ecou a román és magyar fiatalok közötti párbeszéd fenntartásáért, a kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesület az egészséges élet és tiszta környezet iránti elkötelezettségéért. Az Osonót nem kell bemutatni: a csapat, amely egyik krónikása szerint „létezésünk hírnöke a nagyvilágban” jelenleg Marokkóban turnézik, a díjat és az ezerlejes nyomtatási utalványt Erdély András vette át. Megköszönte Szonda Szabolcs megyei könyvtárigazgatónak a jelölést, és elmondta: a zömmel diákokból álló, folyton változó összetételű amatőr társulat külföldön sokkal nagyobb elismerésnek örvend, mint itthon, pedig olyan hallgatóságot szólítanak meg, amelyet mások nem tudnak, és már ezért többet érdemelnének a jelenlegi szűkös támogatásoknál.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. április 9.
Zavarná a román nemzeti egységet
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) szerint diszkriminál és feszültséget gerjeszt a románok és a magyarok között a Bihar megyei névadásokat véleményező bizottság, ezért a párt az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál keres jogorvoslatot.
Csomortányi István, a párt Bihar megyei szervezetének elnöke tegnapi sajtótájékoztatóján azt kifogásolta, hogy a prefektusi hivatal keretében működő bizottság kedvezőtlenül véleményezte azt a javaslatot, hogy nevezzék el a városalapító Szent Lászlóról a Nagyvárad belvárosában álló Körös-hidat. A véleményezés ugyan nem kötelező érvényű, ezt a város önkormányzata felülbírálhatja, az EMNP elsősorban az indoklást tartotta elfogadhatatlannak, mely szerint „zavarná a román nemzeti egységet”, ha egy magyar király nevét viselné a híd.
Csomortányi azt is bejelentette, pert indítanak a polgármesteri hivatal ellen a többnyelvű utcanévtáblák kihelyezésének elmulasztása miatt. Az erre vonatkozó kéréseket ugyanis sorozatosan elutasította a városvezetés.
Nagyváradon azt követően újult ki a román–magyar vita a szimbólumokról, hogy a város magyar közössége kezdeményezte, az átalakított főtéren álljon ismét Szent László szobra. A téren az idők során a király több szobra is állt. A legutóbbit, a 19. század végén felállított egész alakos bronzszobrot 1923-ban távolították el. A római katolikus egyház fogadta be a király kisméretű barokk kőszobrát is, mely korábban a város főterét díszítette. Böcskei László püspök azt a kompromisszumos megoldást javasolta, hogy a kevésbé impozáns kőszobor kerüljön a főtérre, a városvezetés azonban ezt is elutasította.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. április 9.
Történelemhamisítás mint a gyűlöletkeltés eszköze
Az Új Jobboldal propagandája Ki gondolná, hogy egy 166 éve (1849-ben) kiagyalt történelmi hazugság ma is termékeny uszítás, gyűlöletkeltés eszköze lehet, miként a görög mitológiában emlegetett Erisz almája? Márpedig az aradi Új Jobboldal szélsőségesen magyargyűlölő szervezet a március 15-ei magyar nemzeti ünnep alkalmával szeretett volna kivonulni a Megbékélési parkba, természetesen, nem a megbékélés szellemét erősíteni. E szélsőséges társaság azért kért engedélyt a polgármesteri hivataltól, hogy megemlékezhessen az 1848-ban elesett 40 ezer románról. Sokatmondó, hogy épp március 15-én!
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. április 9.
Országos ökumenikus vallás tantárgyverseny Marosvásárhelyen
Erdély tizenhárom megyéjéből 108 diák érkezett Marosvásárhelyre, hogy a vallás tantárgyversenyen megmérettessenek. A magyar történelmi egyházakat képviselő református, római katolikus és unitárius felekezetű fiatalok vetélkedőjét az Oktatási Minisztérium, a Maros Megyei Tanfelügyelőség és a Református Kollégium szervezi. A rendezvény megnyitója kedden délután volt a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János- plébánián, tegnap volt a tulajdonképpeni verseny, a dolgozatokat a Református Kollégiumban szerdán írták meg, az eredményhirdetésre ma fél 10 órakor kerül sor, a díjkiosztó ünnepséget szintén ma tartják 16 órától a Vártemplomban.
Nem csak vetélkedő, hanem tartalmas együttlét a diákok számára
Ünnepélyes megnyitóval vette kezdetét az ökumenikus vallás tantárgyverseny a Keresztelő Szent János-plébánián, ahol lelkészek, meghívottak, szervezők, diákok hallgatták az ünnepi buzdító beszédeket.
Oláh Dénes főesperes hirdette az igét, melyben a szolgálat fontosságát emelte ki. Az Emberfia sem azért jött közénk, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. Ő az, aki a szolgálatnak egészen más dimenziót adott. Aki nyitott szemmel jár a világban, láthatja a valóságot, hogy az emberek mennyi értelmetlen dolognak szolgálnak, amit különféleképpen magyaráznak. Az Úrnak szolgálni nem értelmetlen dolog, hanem egyetlen, emberhez méltó cselekedet. A vetélkedőn részt vevő fiatalok, akik az elmélyített bibliaismereteik megmérettetésére is jelentkeztek, szolgálatot vállalnak. Hiszen a tudással olyan kincsre tettek szert, amit később meg tudnak osztani másokkal. S amit önzetlenül osztunk meg másokkal, azzal szolgálatot teljesítünk, ami előbb-utóbb az életükben megtérül – mondta a főesperes, aki kívánta, hogy a fiataloknak a vetélkedőn túlmenően tartalmas legyen az együttlétük és köttessenek barátságok.
Éljetek a lehetőséggel!
A tanügyminisztériumi államtitkári kabinet tanácsosaként Borsos László szólt az egybegyűltekhez, köszöntötte a diákokat. Kicsit irigyli a mai generációt – mondta – , a szó jó értelmében, mert abban a korban vannak, amikor a lélek, a ráció és az érzelmek szorosan összefonódva bontakoztatják ki az egyéniséget. Az idősebb generációnak nem adatott meg annak idején, hogy megismerjék az örök érvényű igéket, amelyek az emberi létet formálják. Ne félj, csak higgy! – ez az ige vezéreljen benneteket és éljetek a lehetőséggel – mondta Borsos László.
– Szegényebbeknek valljuk magunkat, akik nem részesültünk az iskolában vallásoktatásban. Ez sajátos életformát kölcsönöz az új generációnak. Olyan életformát, amely által az alázat és a szolgálat teljesedhet be. A fiatal generáció életvitelével kell példát mutasson – mondta Peti András, Marosvásárhely alpolgármestere.
Te képes vagy iskoládat képviselni!
A diákokat Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, valamint dr. Jitianu Liviu, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Teológiai Karának tanára, a katolikus tantárgyverseny bizottságának elnöke is köszöntötte. Köszöntőjében őszinte vallomás is elhangzott, amelyben gyermekkori emlékek elevenedtek fel. A történet arról szól, hogy egy versenyen kisgyerekként meghúzódva ült egy sarokban, tanára odament, megveregette a vállát, s azt mondta neki: – Liviu, te képes vagy erre! És akkor kihúztam magam, és azt mondtam, hát persze, hogy képes vagyok! Somlyói gyerek vagyok! S úgy mentem az olimpiára, mint az a kisgyerek, aki székely góbéként büszke a falujára, iskolájára. Kedves gyermekek, akik versenyezni jöttetek, legyetek ilyenek! Úgy húzzátok ki magatokat, mint akik iskolátokat képviselitek. A tanárod pedig, amikor hazamész, megveregeti majd a vállad, mondván, tudtam, te képes vagy erre! – mondta dr. Jitianu Liviu.
A megnyitóünnepség Lénárd Laura énekével és a Kővirág együttes fellépésével zárult.
Miközben e sorok íródnak, a diákok már túl vannak a megmérettetésen. Este táncházban vehettek részt. A Vártemplomban ma 16 órakor kezdődő díjkiosztó ünnepségen kiderül, kik bizonyultak a legjobbaknak.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)