udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
7305
találat
lapozás: 1-30 ... 2701-2730 | 2731-2760 | 2761-2790 ... 7291-7305
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2015. május 12.
A XX. BÁNSÁGI MAGYAR NAPOK
Május 12., kedd
11 óra – LUGOS – magyar óvoda. MESETERASZ – játékos meseolvasás- és értelmezés Tar Mónika, a Temesvári Csiky Gergely Színház színművésznőjének közreműködésével, a Bánsági Közösségért Egyesület és a TEIS szervezésében.
16 óra – TEMESVÁR – Kós Károly Közösségi Központ (Putna utca 7.). 50 ÉV HOBBI A GYUFÁK VILÁGÁBAN – Momír Dorottyagyufadoboz-gyűjtemény kiállításának megnyitója.
18 óra – TEMESVÁR – Szépművészeti Múzeum (Dóm tér). BARCSAY MESTER ÉS TANÍTVÁNYAI – a szentendrei (Magyarország) Barcsay Jenő Képzőművészeti Alapítvány vándorkiállításának megnyitója. A megjelenteket üdvözli dr. Victor Neumann, a Szépművészeti Múzeum igazgatója, Sólyomné Gyürk Dorottya, Szentendre alpolgármestere és Kónya Ferenc jogörökös, a Barcsay Jenő Képzőművészeti Alapítvány elnöke. A kiállítást megnyitja Szekernyés János helytörténész.
Május 13., szerda
10 óra – ÓTELEK – helyi iskola. MESETERASZ – játékos meseolvasás- és értelmezés Aszalos Géza, a Temesvári Csiky Gergely Színház színművészének közreműködésével, a Bánsági Közösségért Egyesület és a TEIS szervezésében.
12óra – ZSOMBOLYA – magyar óvoda. MESETERASZ.
12 óra – TEMESVÁR – Rezső (Alba Iulia) utca, a Csiky Gergely Színház bejárata közelében. A MAGYARSÁG EMLÉKJELEI A BÁNSÁGBAN – 15 dupla pannóból álló kétnyelvű (magyar, román) köztéri kiállítás felállítása Szekernyés János helytörténész azonos című könyve fotó- és szöveganyagának felhasználásával.
18 óra – TEMESVÁR – Belvárosi Református Egyházközség, Újvárossy Ernő Terem. SEMMI SEM AZ, AMINEK LÁTSZIK – Összeesküvés-elméletek kezdőknek és haladóknak– Tóth Tibor Budapesten élő, temesvári születésűösszeesküvés-elmélet blogger előadása, Konteo 1, Konteo 2című könyveinek bemutatója.
18 óra – LUGOS – református egyház gyülekezeti terem. MAGYAR KINCSEK, EGYETEMES ÉRTÉKEK –előadás, Vetési Zoltán temesvári szerző azonos című könyvének bemutatója, a Kohézió Egyesület szervezésében.
20 óra – TEMESVÁR – Kós Károly Közösségi Központ (Putna u. 7. sz.). MAGYAR RETRÓ (2010) – Kordokumentumfilm vetítése, román felirattal, a Bánsági Közösségért Egyesület és a TEIS szervezésében.
Nyugati Jelen (Arad) 2015. május 12.
XXI. Horváth Béla szavalóverseny
„Magyarrá csak a szív tesz és a lélek”
Szombaton immár 21. alkalommal tartották meg a Fehér-Körös-parti Borosjenőben a város szülöttéről, Horváth Béla színész-rendező-íróról elnevezett szavalóversenyt. Ezúttal a szokásosnál kevesebben jelentkeztek – néhány helységben, ahonnan versmondók szoktak érkezni, szintén valamilyen rendezvényt tartottak –, de aki eljött, ezúttal is jól érezte magát és nem távozott üres kézzel, mert részvételi emléklapot és magyar könyvet valamennyi fellépő kapott.
Miután Bodnár Lajos református tiszteletes megemlékezett az édesanyákról („Isten őket bízta meg a feladattal, hogy életet adjanak”), Szilágyi Ildikó, a régi szavalóversenyek egyik győztese mondott verset, majd dr. Vajda Sándor főorvos, fő szervező, a helyi EMKE-fiók elnöke, műsorvezető köszöntötte a résztvevőket és vendégeket, köztük a város polgármesterét, a megyei RMDSZ ügyvezető elnökét, az ezúttal is sok könyvajándékkal érkezett Magyar Műveltség Szolgálat ügyvezető elnökét. Elmondta: a verseny célja nem a tehetségkutatás, hanem az, hogy azokat a gyerekeket is ösztönözze a verstanulásra, a magyar nyelv magasabb szintű elsajátítására, gyakorlására, akik vegyes házasságból születtek, vagy nincs lehetőségük magyar iskolába járni. Több olyan gyermek, aki az évek során itt állt a mikrofon elé, magyar nyelvű egyetemre iratkozott be – és helytállt. A közönség előtti versmondás bátorságot ad a szavalónak, növeli önbizalmát, a rendezvény maga pedig közösségformáló és összetartó erejű a résztvevők, de az őket felkészítő pedagógusok, szülők, egyházi emberek számára is. Megemlítette, hogy az általa nemrég kapott magas magyar állami kitüntetés (Magyar Arany Érdemkereszt) mindenekelőtt a szórványmagyarságnak szól, és azzal zárta, hogy „Magyarrá csak a szív tesz és a lélek”.
Faragó Péter, az Arad Megyei RMDSZ ügyvezető elnöke köszönetet mondott a lelkes szervező csoportnak, és a jövőben is a megyei szervezet támogatásáról biztosította a szavalóversenyt; Kozák Attila, a Magyar Műveltség Szolgálat ügyvezetője többek között a nagy tudóst, Teller Edét idézte, aki azt mondta: szerencséje volt, hogy anyanyelvül a magyart kapta, amelynek logikája, rendszerezése olyan, ami mellé csak az információkat kell odatenni, és kész a tudomány. Az anyanyelvet pedig meg kell és meg lehet tartani még akkor is, ha adott helyzetben esetleg a háttérbe szorul.
Maga a verseny több csoportban zajlott kor és iskolatípus szerint.
A legkisebbek, óvodások vagy előkészítő osztályosok körében, szokás szerint, nem hirdettek győztest, az opcionális magyar oktatásban résztvevők közül elemistáknál I. Pecican Tania (III. o.), II. Mészáros Ingrid (I. o.), III. Dreghici Patrik (IV. o.), különdíjas Jurjiţa Eevelin (II. o.) lett, valamennyien Borosjenőből. A magyar nyelvű oktatás I–IV. osztályos kategóriájában a zsűri (dr. Brauch Magda elnök, Ujj Ágnes tanár, Bodnár Lajos tiszteletes, Czernák Ferenc és e sorok írója) mindkét kisiratosi versenyzőt, Straub Orsolya Évát (II. o.) és Straub Dorottyát (IV. o.) első díjjal jutalmazta. Az opcionális magyar oktatás (V–VIII. o.) részvevőinek körében I. lett Józsa András (VIII. o., Pankota), II. Csillag Erika (VI. o., Borosjenő), III. Kafinek Róbert (VIII. o., Borosjenő) és Nagy Norbert (V. o., Szapáryliget), különdíjas Máté Richard (VII. o.) és Bochiş Roland (VIII. o.) – e két utóbbi Szapáryligetről. A magyar oktatásban résztvevő V–VIII. osztályosok vetélkedőjében két simonyifalvi kislány lett díjazott: I. Köteles Nikolett (VIII. o), II. Zsóri Réka (VI. o.) Végül a legnagyobbak, a középiskolások álltak a színpadra, itt két első díjat (Koczka Mónika és Koczka Larisa, Borosjenő, XII. o.), két másodikat Filip Alexandru (X. o. és Nagy Tímea, XII. o., mindkettő Borosjenő), egy harmadikat (Gál Izaura, X. o., Kisjenő) ítélt oda a zsűri.
A verseny végén a nemrég Magyarországon jelentős versenyt nyert Czernák Ferenc lippai szavaló három verset mondott el.
***
A nap legnagyobb meglepetése a versenyt követő szeretetvendégségen következett be, amikor dr. Vajda Sándor, a szavalóverseny lelke bejelentette: ez volt az utolsó rendezvény, amelyet levezényelt, és átadja a stafétabotot a fiatalabbaknak, a Straub házaspárnak és a helyi tiszteletesnek, Bodnár Lajosnak. Köszönetet mondott mindenkinek, akik az évek során erőfeszítést nem kímélve támogatták anyagilag és munkájukkal (sokan voltak, köztük igen nagy feladatot vállalt felesége, dr. Vajda Kató), továbbra is segítséget ígért a szervezőknek, és reményét fejezte ki, hogy 21 éves rendezvény tovább folytatódik. Reméljük, úgy lesz.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)2015. május 12.
Románia energia- és kiberbiztonsága védelmében „háborúzik”
Victor Ponta szerint Románia háborút visel – bár nem konvencionális fegyverekkel, mint Ukrajna – azok ellen, akik energetikai, illetve kibernetikai biztonságát veszélyeztetik – erről egy bukaresti háromnapos kiberbiztonsági találkozó megnyitóján beszélt hétfőn a kormányfő.
„Oroszországnak nem a tankok és rakéták a legfőbb fegyverei, hanem a gáz és energia, amivel zsarolni tudja a térséget és Európát. Ugyanakkor folyamatosan támadják a számítógépes és távközlési hálózatainkat olyan emberek, akiket sosem látunk a tévében, de akik azon vannak, hogy lebénítsák rendszereinket, az internetet, tévét, vasutat, légi közlekedést, mindazt, ami a hétköznapi életünk része” – mutatott rá Ponta.
Szabadság (Kolozsvár)2015. május 12.
Idén nem indít új magyar nyelvű alapképzést a BBTE
Ioan Aurel Pop: a mennyiség nem megy a minőség rovására
Megszokhattuk, hogy évente egy-két új magyar nyelvű alapképzéssel gazdagodott a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) tanügyi kínálata, a 2015/2016-os tanév azonban ilyen szempontból kivétel lesz. Soós Anna, a BBTE magyar tagozatért felelős rektorhelyettese szerint idén azért nem indítanak magyar nyelvű új alapképzést – de román nyelvűt sem –, mivel a meglévőek teljesen lefedik a keresletet.
Újdonságként így „csak” két-két német és angol nyelvű alapképzést említhetett az egyetem vezetősége a tegnapi sajtótájékoztatón, és azt, hogy a mesterin viszont 16 új szakra lehet majd felvételizni, ebből négy magyar. Mind az alapképzésen, mind a mesterképzésen ugyanannyi helyet hagyott jóvá a minisztérium, mint tavaly, vagyis 14 ezer gólyát várnak. Közülük a távoktatást választó elsőévesek – akárcsak tavaly – ajándék táblagépet kapnak, tette hozzá az elhangzottakhoz a távoktatásért felelős rektorhelyettes, Marcel Pop.
– A Babeş–Bolyai Tudományegyetem a 2015/2016-os tanévre 4840 tandíjmentes, közel 9000 tandíjas és 2655 távoktatási helyet hirdet meg alapképzésen. A mesterképzésben pedig 3500 tandíjmentes, közel 6000 tandíjas és 1000 csökkentett látogatású helyet különítettünk el – közölte Soós Anna, a BBTE magyar tagozatért felelős rektorhelyettese. Ioan Aurel Pop, a BBTE rektora látható örömmel nyugtázta, hogy ebben a tanévben 3,5%-kal nőtt az egyetemi hallgatók száma a tavalyelőtti tanévhez képest, ez pedig figyelemre méltó adat a demográfiai csökkenés közepette. „Idén is 14 ezer elsőévesre számítunk, ez a szám pedig nagyon magas romániai viszonylatban. Külön öröm számunkra, hogy a mennyiség nem megy a minőség rovására” – magyarázta Pop.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)2015. május 12.
Politikai svédasztal a BBTE-n
Az első politikatudományi diákrendezvényt szervezi meg május 21-én, Kolozsváron a Kolozsvári Magyar Politológus-hallgatók Társasága és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatos kommunikáció szakos hallgatói.
A rendezvény lehetőséget kíván nyújtani a politika iránt érdeklődő egyetemi hallgatók, a közéleti személyek és szakemberek találkozására. Továbbá választ próbál adni a helyi közönséget érintő kérdésekre, s lehetőséget szeretne teremteni a nemzetközi történések megvitatására is.
Szabadság (Kolozsvár)2015. május 12.
Háry János az operában – sírva kacagni önmagunkon
A megújulás jegyében mutatja be Kodály Zoltán Háry János című daljátékát május 14-én, csütörtökön este fél 7 órától a Kolozsvári Magyar Opera.
Az előadást Szabó Emese rendezi, aki a tegnapi sajtótájékoztatón megjegyezte: Háry János a jelenkor emberét szimbolizálja, magában hordozza azt a fajta fantáziavilágot, amely nélkül szegény, kopár és szürke lenne a valóság. – Ezt a művet csak úgy lehet színpadra vinni, s a történetet elmesélni, ha közben aktualizáljuk; fontos, hogy a ma embere milyennek érzi a valóságot, hogy milyenek az álmai, a vágyai, az illúziói, a képzelete – hangsúlyozta a rendező. A daljátékban közreműködik a Kolozsvári Magyar Opera ének-, zene- és balettkara, vezényel: Kulcsár Szabolcs; a díszleteket a németországi Ralph Zeger, a jelmezeket pedig Szabó Emese tervezte, koreográfus: Jakab Melinda.
„1948. december 11-én este, a Magyar Népi Szövetség IV. országos kongresszusának záróakkordjaként, a Kolozsvári Magyar Színházban, Rónai Antal karmester beintésére felcsendült Kodály Zoltán halhatatlan daljátékának nyitánya, ami egyben az Állami Magyar Népopera megszületését is jelentette. (…) A Háry János színpadra állítását dr. Gróf László végezte, Török Sándor volt a segédrendező. A díszleteket Szakács György, a jelmezeket Szopos Klára tervei szerint készítették.” – olvasható a László Ferenc szerkesztésében megjelent Utunk Kodályhoz című kötetben (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1984.). Erre a momentumra, a Háry János-bemutatóval egybekötött operamegnyitóra hivatkozott a sajtótájékoztatón Kosztin Áron aligazgató, majd a darab sorsának kolozsvári alakulását vázolta: 1982-ben a cenzúra úgyszólván „lebutította” az előadást, majd legközelebb 1992. december 11-én, Demény Attila rendezésében mutatták be.
F. Zs.
Szabadság (Kolozsvár)2015. május 12.
Magyar filmnap a Duna-házban, Torockón
Filmeket manapság már mindenki néz, ki táblagépen, ki okostelefonon vagy televízióban. Moziba sokan ritkábban jutnak el, vidéken pedig egyáltalán nincs, vagy csak elvétve akad mozizásra lehetőség. Éppen ezért A magyar film a Kárpát-medencében programja a Duna-ház egyik fontos eseménye volt Torockón. A rendezvényen szakmabeliek vettek részt, az egyszerű filmkedvelőknek pedig kivételes alkalmuk nyílt, hogy ízlésüket, szokásaikat a filmkultúra területén is átgondolják. Színvonalas szakvéleményeket, elemzéseket hallhattunk a magyar film történetéről, napjaink filmalkotási és filmnézési lehetőségeiről, gondjairól.
Az egész napos program keretében előadások hangzottak el, illetve kerekasztal-beszélgetésre került sor a magyar film jelenlétéről a Kárpát-medencében. A Duna-ház előadótermében alkotók, tanárok és film szakos egyetemisták gyűltek egybe. Lázár Kovács Ákos, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense, intézetvezetője volt az előadó, a délutáni kerekasztal-beszélgetés résztvevői pedig, az előadó mellett Xantus Gábor filmoperatőr, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Filmművészet, Fotó és Média szakának tanára, Daru Gábor a Duna Tv programigazgatója, Feleki István, Tárkányi János adjunktusok voltak. Az előadásra egyetemisták is érkeztek Kolozsvárról, Pécsről.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)2015. május 12.
Bodosi Dániel-emlékkiállítás az Erdélyi Művészeti Központban
„Visszahúzódó, szerény, de meg nem alkuvó habitusa megakadályozta abban, hogy életében széles körben ismertté váljék, pedig művészi munkássága bármely neves erdélyi kortársa mellett megállja a helyét mind művészi kvalitását, mind hangjának sajátosságát illetően” – írja Bodosi Dánielről, a 2006-ban, 93 éves korában elhunyt baróti festő-és grafikusművészről Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész.
NÉMETH JÚLIA
Bodosi Dániel (Barót, 1913. július 27. – Barót, 2006. augusztus 30.)
Szabadság (Kolozsvár)2015. május 12.
A pedagógus igazsága
Székelyudvarhelyen jelent meg, de főképpen Vargyasról szól Szécsi Antal Egy pedagógus életútja című önéletrajzi munkája. Korábban ennek megjelent egy rövidebb, kevésbé kidolgozott változata, ez a mostani többet árul el arról a belső harcról, amelyet a szerző közel ötvenévi iskolaszolgálat során saját magával vívott, s amely végül is az ő, de környezete számára is diadallal végződött.
Mi, akik erdővidéki küzdelmeit ismertük és megismertük, tudjuk, ennek a legtöbbször morcosnak tűnő, a maga igazát körömszakadtáig mérlegelő és védelmező tanítónak, tanárnak, iskolaigazgatónak, községi vezetőnek akkor sem lankadt a harci kedve, ha történetesen ezt mind időben, mind anyagiakban a család szenvedte meg. És erre példa éppen elég akad, ha tételesen nem is sorolja fel ebben az írásban, de kiolvasható a sorok közül, hogy bizony számtalan esetben kellett önmagával szembeszállnia, a felmerülő változatok között mérlegelnie, de mindig sikerült a nehezebb oldalt választania – a közösség, az iskola, az oktatás javára. És végső soron a saját és családja javára is.
Csoda-e hát, hogy annak idején kirakatszámba ment a vargyasi iskola? Oda irányították azokat, akik a háromszéki oktatás jó oldalait akarták megismerni, talán ez volt a sok tanintézet közül a legjobban felszerelt, kiváló kapcsolatokat tartottak fenn a község lakóival, vezetőivel, lelkészeivel, népművészeivel. Igaz, Borbáth Károly, a jeles történész hazaérkezése után nem kívánt érdeklődők is időnként meglepték az iskolát, s tragikus halála után is az őt fogadó és büszkén magáénak valló intézménynek tartania kellett a zaklatásoktól, vizsgálatoktól. E könyv szerzőjének egyik nagy érdeme éppen abban áll, hogy e nagyszerű vargyasi tudós emlékét nem hagyta elhalványulni, több rendben és könyvben is felmutatta értékeit, emberi méltóságát és szülőfalujához fűződő viszonyát.
Igaz, Szécsi Antal nem vargyasi születésű, még csak nem is erdővidéki. A Székelykeresztúr melletti kicsi falut, Betfalvát soha nem feledhette, bárhogy is szerette Vargyast. Vissza-visszajárt itthonról haza, mint ahogy székelyudvarhelyi letelepedése után is gyakran fordult meg Vargyason. Hozta a vágy, hogy sorra megjelenő, leginkább e vidékről szóló könyveit itt bemutassa, imígyen is adózva annak a közösségnek, amely befogadta, s amelyet mindig, még ma is magáénak érez.
A könyv nem csupán olvasmányos, de tanulságos is. Nyelvszakos képzettségű, anyanyelvét magas szinten használó pedagógus írta, s a szerző kiléte egyben kezessége is annak, hogy főleg a tanítást, oktatást, iskolaszervezést és vezetést hivatásuknak érző, azt elsajátítani akaró pályatársak okuljanak belőle. Állítom, ilyen téren többet nyújt, mint a hevenyészve, parancsra, sokszor kimondottan a kiutalt pénzösszeg elköltésére összetrombitált, párnapos előadás-sorozat. Persze, sokat nyújt másoknak is, főleg azoknak, akik erőt, kitartást akarnak olvasmányaikból meríteni.
Szécsi Antal könyvének bemutatásával egyben biztatom is a pályájuk vége felé járó avagy már nyugdíjba vonult pedagógusainkat – és nyilván másokat is – , ha tehetik, vessék papírra életsorsuk, munkájuk évtizedek során felgyűlt tanulságait, mert fenntartani, megtartani csak azt lehet, amit ilyen formában is próbálunk, igyekszünk megőrizni.
Péter Sándor
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2015. május 12.
Bukaresti magyarság: szórvány a négyzeten
Állandó tanerő- és létszámhiánnyal viaskodunk, az anyagi nehézségeinkről nem is beszélve: minden támogatásért keményen meg kell harcolni. Ennek ellenére optimisták vagyunk – sorolja Bencze Mihály igazgató, amikor a bukaresti Ady Endre Elméleti Gimnázium legégetőbb gondjairól faggatjuk.
A derűlátás mondhatni kétszeresen is elengedhetetlen a román fővárosban zajló magyar oktatás szereplői, alakítói számára. Egyrészt az anyanyelven történő nevelést itt több alkalommal a szó szoros értelmében a romjaiból kellett újjáépíteni, másrészt a múlt egyféleképpen kötelez is: ebben az évben kereken kétszáz éves a bukaresti magyar oktatás.
Az évforduló pedig méltó alkalom az ünneplésre, az elmúlt héten lezajlott 13. Bukaresti Magyar Napok rendezvénysorozatot éppen ezért szentelték a jubileumnak. A középiskola vendégváró osztálytermeit véndiákok és egykori pedagógusok töltötték meg a hétvégén, akiknek a tanintézet jelenlegi tanulói kedveskedtek ünnepi műsorral, vasárnap pedig majálissal.
Felavatták ugyanakkor az iskola új zászlóját és – egy koronából ágaskodó unikornist, valamint a napot és a holdat ábrázoló – címerét, Szekeres Attila sepsiszentgyörgyi heraldikus alkotását. De a hét minden napjára jutott történelmi, színházi előadás, táncház. Különösen emlékezetes marad a marosvásárhelyi színinövendékek vendégjátéka, Bródy Sándor A tanítónő című darabját ugyanis az Erzsébet Színháznak otthont adó, egykor az Osztrák–Magyar Monarchia tulajdonában álló Duna-palotában vitték színpadra.
Annak az épületnek a háromszáz férőhelyes dísztermét, amelyben annak idején komoly diplomáciai, gazdasági és szellemi tevékenység folyt, és amelyben mintegy száz éve nemigen hangzott el magyar szó, most színültig megtöltötték a bukaresti magyarok.
Oktatásszervezés a szórványban
Az első írásos említése 556. évfordulóját idén ünneplő fővárosban már évszázadokkal ezelőtt jelentős volt a magyarok jelenléte, amely egészen a 15. századig visszavezethető. Barcasági csángók az 1500-as években evangélikus fatemplomot építettek az utazók, szekeresek számára stabil állomásnak számító Bukarestben, ahová a II. Rákóczi Ferenc-féle szabadságharc leverése mozgósított népesebb tömegeket.
Mivel a magyarok ekkor már többnyire családostul érkeztek, a kor kutatói szerint tetten érhető volt a gyerekekkel való foglalkozás, többek között a katolikus Barátok templomában. Tehát kisebb próbálkozások különböző formában már korábban léteztek a magyar oktatás megszervezésére, a gyerekek foglalkoztatására, bár ez még átmeneti időszakot képviselt, és nem nevezhető iskolának.
Az igazi áttörés a 19. század elején történt. Fontos tudni, hogy ekkor rendezték – a várost megszálló oroszok – Bukarestben az első, a lakosok nemzetiségi összetételére is kiterjedő népszámlálást. A cenzus kimutatta, hogy a havasalföldi román fejedelemség hetvenezer lelkes központjában 1226 „osztrák" élt, amelynek túlnyomó többsége magyar volt, a magyar közösség létszáma azonban elérhette a háromezret is.
A Szőkefalváról érkezett Sükei Imre református lelkész hamar felismerte, hogy a magyarok elveszítik önazonosság-tudatukat, ha nem biztosít a közösség számára saját egyházat és iskolát. Sükei 1815. május 14-én megalapította a bukaresti református egyházat és a magyar oktatást, a gyerekeket pedig saját lakásán kezdte tanítani írni-olvasni. A több nyelvet is beszélő lelkész gyakorlatilag végigkoldulta a fél világot (fogadta többek között a brit uralkodó és a német császár is), négy év múlva pedig a gyűjtésből és közadakozásból telket vásárolt, amelyen felépítette az első bukaresti református templomot, mellé pedig az „iskolaházat".
Mivel Erdély és Magyarország nem szerezte vissza függetlenségét, folyamatosan gyarapodott a magyarság, elsősorban a megélhetést keresők révén, akik a Partiumból, Közép-Erdélyből és a Székelyföldről is érkeztek. Az 1838-as lakosság-összeírásban konkrét utalás történik a magyar lakosok foglalkozására: ács, kőműves, asztalos, szűcs, csizmadia, cipész, borbély, pék, gombkötő.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után már mintegy nyolcezerre rúgott a magyar népesség Bukarestben, így magától értetődő volt az oktatás bővítése is. Jól jellemzi a magyarok iránti tiszteletet és megbecsülést, hogy a bukaresti románság igyekezett kimutatni rokonszenvét és együttérzését a magyar menekültek iránt, akiknek támogatására jótékonysági előadást rendeztek.
Sükeihez hasonló formátumú iskolaépítőként, oktatás- és közösségszervezőként Koós Ferenc református lelkész 1856-ban új, tágasabb iskolát építtetett, felekezeti különbség nélkül tömörítette a református egyház és iskola köré a magyarságot. Társaskört, könyvtárat alapított, a szegényebb tanulók támogatására alapítványt létesített. Koós kezdeményezésére 1862-ben Alexandru Ioan Cuzának, az egyesült román fejedelemségek uralkodójának felesége helyezte el az új református kőtemplom alapkövét, 1875-ben újabb két tantermes, emeletes iskola épült, amelyben tanítói lakás is helyet kapott.
Kegyelmi időszakok és leépítés
A századfordulóra kiteljesedik és valósággal virágzik a magyar iskolarendszer, amely ekkor már több mint ezer diák oktatását látja el az inasiskolától kezdve az elméleti szintig. Az 1900-as évek elején hivatalos adatok alapján huszonötezer, történészek szerint 35 ezer lelket számlált a bukaresti magyar közösség. A hivatalos feljegyzések az 1910–1911-es tanévet tekintik a magyar nyelvű oktatás csúcspontjának, amikor a római katolikus iskolákban 1141, a református iskolákban pedig 468 magyar tanuló részesült anyanyelvű oktatásban.
„A történelem fintora, hogy amíg Erdély nem volt Románia része, zökkenőmentesen működhetett itt a magyar oktatás, amely azonban az első világháború és Trianon után folyamatos támadásnak és rombolásnak volt kitéve" – illusztrálja a visszás helyzetet Bencze Mihály igazgató, aki úgy tudja, az újabb „hőskorban", a két világháború között négyezerre gyarapodott az iskolahálózat diáklétszáma.
1944 áprilisában a brit légierő lebombázta az akkori iskolaépület nagy részét, az óvóhelyen életben maradt Takács Pál iskolaigazgató emberfeletti erőfeszítéseinek köszönhetően – egymaga vette nyakába a várost, hogy összegyűjtse a magyar gyerekeket – ősszel 22 tanulóval nyitották meg a hétosztályos iskolát.
A kommunista hatalom csúcsvezetőségével kialakított kapcsolata révén a direktornak sikerült új iskolaépületre is szert tennie, mégpedig úgy, hogy Petru Groza miniszterelnök felszólította: üljön kocsiba, és keressen új ingatlant a lebombázott helyett. Takács a főváros központjában, a Ferdinánd sugárút 89. szám alatt működő egykori börze épületét választotta, a mai napig itt működik a magyar középiskola.
A bukaresti magyar oktatás számára a múlt század ötvenes-hatvanas-hetvenes évei egyfajta kegyelmi időszakot jelentettek. Ekkor tanult a gimnáziumi rangra emelt tanintézetben többek között a hétfalusi csángó származású Kosztanov Mihály, a magyar és az amerikai tudományos akadémia későbbi tagja, illetve 1956–1959 között Keleti György szocialista politikus, későbbi magyar honvédelmi miniszter.
Adorjáni Dezső számára bevallottan óriási meglepetés volt, amikor a nagy, „üzemszerű", vegyes oktatású brassói iskolából 1976-ban átkerült az önálló magyar tanintézetként működő bukarestibe. „A meghitt, kicsi, csinos épület otthonos hangulatot árasztott, akár egy családi ház. Az iskolát a sajátunknak éreztük, a tanár-diák viszony baráti, meghitt, intim volt, radikálisan más, mint a nagy erdélyi iskolákban. Végül, de nem utolsósorban a tanítás minden más véleménnyel ellentétben teljesen megfelelt az erdélyi iskolák színvonalának" – magyarázta lapunknak a bukaresti véndiák.
A Romániai Evangélikus–Lutheránus Egyház élére 2004-ben megválasztott püspöktől megtudtuk, tantárgyversenyeken vagy a Nicolae Ceauşescu diktátor által életre hívott Megéneklünk, Románia tömegmozgalom rendezvényein sokan csodabogaraknak nézték a népviseletbe öltözött, magyar táncokat bemutató fiatalokat, de annak idején nem tapasztaltak semmiféle negatív diszkriminációt. Ma is szívesen emlékszik vissza az egyházi vezető a Tulipánt Ilona igazgatónő által meghonosított, akkoriban teljesen újszerű szombati iskolai bulikra.
„Az akkori bukaresti magyar életet úgy kell elképzelni, mint egy faluban. Szinte mindenki ismert mindenkit, és ha az utcán magyar szót hallottak, az emberek köszöntek és szóba elegyedtek egymással" – idézi fel az évtizedekkel ezelőtti szórványlétet Adorjáni Dezső.
Az akár idillinek is nevezhető állapotnak 1985-ben vetett véget Ceauşescu nacionál-kommunista, kisebbségellenes diktatúrája, amely Erdély valamennyi magyar oktatási intézményéhez hasonlóan a bukarestit is vegyessé tette, sőt a fővárosban teljesen felszámolta a magyar nyelvű oktatást. Amelynek fennállása során az 1989-es rendszerváltás ismét új, ám egyáltalán nem könnyű kezdetet jelentett.
Bár a szülők kiharcolták, hogy az iskola újra önálló magyar tanintézet legyen, a román diákok megtagadták az átköltözést. A soviniszta politikusok által feltüzelt fiatalok bezárkóztak az épületbe, törtek-zúztak, felgyújtották az iskola archívumát (tönkretették azt a zongorát is, amelyen Liszt Ferenc gyakorolt, amikor Bukarestben koncertezett), és kőzáport zúdítottak a magyar diákokra és pedagógusokra. Utóbbiak két hétig a református Calvineum-templomba menekültek, a magyar tanulókra állandóan felnőttek vigyáztak. Az áldatlan állapotnak 1991 őszén vetett véget az oktatási minisztérium, átköltöztetve a román osztályokat, az iskola pedig felvette Ady Endre nevét.
Rejtőzködő magyarok
Amikor Bencze Mihályt a jelenlegi diáklétszámról kérdezzük, az igazgató nem rejti véka alá, hogy a fővárosi magyarság sajátos összetétele folytán nem tud pontos adattal szolgálni. A tősgyökereseken kívül ugyanis nagyon sokan élnek ideiglenes jelleggel Bukarestben – például az RMDSZ politikusai –, akik munkaviszonyuktól függően néhány év elteltével visszatérnek Erdélybe. Emiatt az óvodától a 12. osztályig képzést nyújtó Ady-középiskola tanulóinak száma 273 és 300 között mozog, a diákok 40-50 százaléka pedig vegyes házasságból származik.
A 2011-es népszámlálás szerint a magyarok lélekszáma mintegy 3300-ra tehető ugyan az 1,8 milliós városban, a valóságban azonban meghaladja a hatezret. „Nagy részük rejtőzködő magyar, nem vállalja az identitását, a gyerekét román iskolába járatja. Őket igazi művészet visszacsalogatni hozzánk, meggyőzni őket, hogy a magyar iskolából ugyanolyan eséllyel tudnak továbblépni, mint a románból. Sajnos a magyarság egy részével jól megetették az idők folyamán azt a hamis tézist, miszerint jobban érvényesül a gyerek, ha az állam nyelvén tanul" – méltatlankodik a bukaresti iskolát másfél éve irányító, korábban a brassói és a hétfalusi önálló magyar iskola alapításában érdemeket és tapasztalatokat szerzett, matematikusként és a csángó történelem, művészet kutatójaként ismert direktor.
Bencze Mihály elmondja, a következő tanévtől négy óvónőre és két tanítónőre lesz szüksége, akiket Erdélyből kell a fővárosba csalogatnia, ehhez azonban szolgálati lakást kell biztosítania számukra. Két pedagógusnak az RMDSZ biztosít albérletet, hosszú távon viszont csakis az öt évvel ezelőtt megkezdett, ám azóta torzóban maradt kollégium felépítése jelenthet megoldást.
A bentlakás története amúgy hűen tükrözi az újkori román-magyar államközi viszonyokat. Noha az egy évtizeddel ezelőtt nagy lendülettel megrendezett közös kormányülések idején megállapodás született arról, hogy a magyar állam Battonyán új román iskolát, a román pedig a bukaresti magyar tanintézetnek kollégiumot épít, utóbbiból csak a betonfalak készültek el, a papíron kiutalt finanszírozásból pedig „eltűnt" egymillió euró. (Közben a magyar állam 733 ezer eurós hozzájárulásával felhúzott modern iskola- és óvodaépületet 2008 óta használja a battonyai románság).
Pedig a kollégiumra nagy szüksége lenne a matematika–informatika profilú, idén a természettudományokra áttért Adynak, hiszen lehetővé tenné a vidéki tanulók beiskolázását is, megkönnyítve az egyetemi továbbtanulásra való felkészülést. Amúgy a bukaresti magyar középiskola végzőseinek nyolcvan százaléka sikerrel érettségizik, viszont a továbbtanulók csupán egyharmada folytatja tanulmányait magyar egyetemen.
„Bár a szülők helyett nem dönthetek, igyekszem változtatni a mentalitáson, hiszen az iskola csak akkor fejlődik, ha minden gyereket foglalkoztatunk. Tanintézetünk mára a magyar egyházak, a bukaresti magyar intézmények közös találkozási pontjává vált. Eme küldetését hangsúlyosan vállalnia kell abban a közegben, amely szórványnak számít a négyzeten" – vallja Bencze Mihály, a bukaresti Ady Endre Elméleti Gimnázium igazgatója.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)2015. május 12.
Taroltak az erdélyiek az Apáczai-tantárgyversenyen
Nagyon jó hangulatban zajlott a hétvégén Kolozsváron az immár nyolcadik alkalommal megszervezett Apáczai Csere János magyar nyelv, irodalom és kultúra nemzetközi tantárgyverseny – értékelt lapunknak Ömböli Irma Kolozs megyei magyar szakos tanfelügyelő, az esemény főszervezője.
Elmondta, a kísérő programok közül a Váróterem projekt előadása nyerte el leginkább a résztvevő diákok tetszését. A Felvidékről, Kárpátaljáról és Délvidékről érkezett diákoknak rövid kirándulás keretében Kolozsvár és Kalotaszeg nevezetességeit is igyekeztek megmutatni.
A főszervező szerint a verseny a megszokott mederben zajlott, a szóbelin ugyanakkor általános jókedv uralkodott. A Kárpát-medence magyarlakta területeiről érkezett diákokat sorshúzás alapján csapatokba szervezték, így kellett bemutatniuk a megadott irodalmi művekből egy-egy ötperces jelenetet.
A legügyesebb diákok nem távoztak üres kézzel a helyszínről, mindhárom korosztályban az írásbeli dolgozatok első helyezettei 450, a másodikak 400, a harmadik helyezettek pedig 300 lej pénzjutalmat vihettek haza, de korosztályonként a két-két különdíjas is 300 lejjel vigasztalódhatott.
A díjakra egyébként a tanügyminisztérium erre a célra jóváhagyott 5400 lejes keretéből futotta, a szóbeli verseny díjazását pedig a kolozsvári önkormányzat vállalta fel összesen 4800 lej értékben. A rendezvény honlapján elérhető eredmények szerint a díjak nagy részét az erdélyi diákok söpörték be, de a többi versenyzőnek is jutott babér.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)2015. május 12.
Megszavazta a szenátus az előzetes letartóztatást nehezítő törvénymódosítást
Megszavazta a román szenátus hétfőn a gyanúsítottak előzetes letartóztatását nehezítő törvénymódosítást, amelyben a sajtó egy része és több ellenzéki politikus a korrupció elleni harc fékezésének szándékát látja. A törvénymódosítást a képviselőháznak is meg kell még vitatnia.
A tavaly februárban hatályba lépett új bűntető eljárás szerint egy gyanúsított személyi szabadságát az ítélethozatal előtt akkor korlátozhatják, ha a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján „ésszerű a gyanúja" annak, hogy a terhelt bűncselekményt követett el.
Az ügyész előzetes letartóztatást indítványozhat, ha úgy véli: ezzel megakadályozhatja a terhelt esetleges szökését vagy azt, hogy újabb bűncselekményt kövessen el. Az őrizetbe vétel 24 órára szól Romániában: ha ez idő alatt a bíró nem dönt az előzetes letartóztatásról, a gyanúsítottat szabadon kell engedni.
A törvénymódosítást kezdeményező három kormánypárti szenátor szerint ez oda vezetett, hogy a kivételesnek szánt intézkedés szabállyá vált. A hétfőn megszavazott új változat szerint már csak „bizonyítható alapos gyanú” esetén rendelhetné el a bíró az előzetes letartóztatást.
Az utóbbi hetekben több romániai politikus – köztük az RMDSZ vezetői – bírálták a tisztségviselők százai ellen előzetes letartóztatást indítványozó korrupcióellenes ügyészséget (DNA), hogy túl sok a „bilincscsörgés”, és a szabadságjogok korlátozásával sérül az ártatlanság vélelme.
A büntető eljárás módosítása miatt több ellenzéki politikus és publicista húzta meg a vészharangot, mondván, hogy a „korrupt politikusok” meg akarják kötni az igazságszolgáltatás kezét. A tervezett módosítások kapcsán pénteken Klaus Johannis államfő is rosszallását fejezte ki, előzőleg pedig az Egyesült Államok, Nagy Britannia és Németország bukaresti nagykövetsége is jelezte, hogy figyelemmel követik a büntető törvénykönyv és eljárásjog minden módosítását, amely megkérdőjelezheti a jogállamiság érvényesülését.
A hétfői szenátusi szavazás után Victor Ponta szociáldemokrata kormányfő azt hangsúlyozta, hogy a felsőházban nagy többséggel (88 szavazattal 25 ellenében) fogadták el a módosító indítványt, tehát – mint mondta – nemcsak a kormánypártok szavazták meg.
MTI
Krónika (Kolozsvár)2015. május 12.
Megkérdőjelezett restitúció Árkoson
Mintegy hétszázan írták alá az Árkosi Művelődési Központ fennmaradását támogató levelet (Scrisoare de susţinere a Centrului de Cultură Arcuşi), a kezdeményezők az alapvető emberi jogok és az alkotmány által szavatolt kultúrához való jogra hivatkozva kérik az államot, mentse meg az intézményt, miután az annak otthont adó Szentkereszty-kastélyt visszaszolgáltatták az egykori tulajdonos örököseinek.
A petíciót a román kultúra kiemelkedő személyiségei írták alá, többek között Răzvan Theodorescu akadémikus, Ion Caramitru és Mihai Mălaimare színész, Radu Afrim rendező, Radu Macrinici dramaturg, Felicia Filip szopránénekes, Gheorghe Zamfir pánsípos, majd magyar támogatók is csatlakoztak az ügyhöz: Szőcs Géza, György Attila és Farkas Wellmann Endre költő, Szebeni Zsuzsanna, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet határon túli referense, Makkai Péter helyi református lelkész.
Az aláírók a petícióban úgy fogalmaznak, hogy nem vonják kétségbe a tulajdonjog és annak gyakorlásának elvét, de az állam kötelessége, hogy megoldást találjon a polgárok kultúrához való jogának biztosítására. Felszólítják a hatóságokat, hogy helyezze biztonságba a kilakoltatással fenyegetett intézmény javait.
Megtartanák a jelenlegi rendeltetést
A petícióban azt is megemlítik, hogy a kastélyt a volt tulajdonos távoli örökösei kapták vissza, akik jelenleg Dél-Afrikában élnek, az állam pedig 1968 és 2012 között 3,4 millió eurót költött az ingatlanra. A támogatók többsége azt szorgalmazza, hogy az új tulajdonosok és az intézményt fenntartó művelődési minisztérium egyezzenek meg, és tartsák meg az épület rendeltetését, de sokan közülük magát a visszaszolgáltatást is megkérdőjelezik.
Szőcs Géza, a magyar kormány kormánybiztosa például így ír: „A restitutio in integrum gondolatának az elmúlt 25 évben politikusként és magánemberként is következetes híve voltam és vagyok. (...) Az árkosi kastéllyal kapcsolatosan kivételesen ettől eltérő a véleményem. E kastélynak a kultúra ápolásában betöltött szerepe, ennek fontossága nézetem szerint felülírja a föntebb leírt szempontokat."
A kormánybiztos szerint az épületnek vagy az állam tulajdonában kellene maradnia, vagy csak abban az esetben kellene visszaadni a családnak, ha az száz évre szóló szerződést köt a jelenlegi haszonélvezővel, a jelenlegi feltételekkel.
Kopacz Attila, az intézmény igazgatója a sajtónak elmondta, hogy aggódik a kastélyban és a parkban felhalmozott műértékek sorsáért. Hozzátette ugyanakkor, hogy soha nem tárgyalt az „úgynevezett" tulajdonosokkal, és utalt arra, hogy kétségbe vonja ezek tulajdonjogát. Ioan Pop-Sabău, az intézményt képviselő ügyvéd kifejtette: „túl könnyen ítéltek ebben a perben, a visszaszolgáltatást kérők nem bizonyították, hogy ők az örökösök."
Kincses: a kastély aranytojást tojó tyúk
Az árkosi Szentkereszty-kastély visszaszolgáltatásának törvényességét három alkalommal vizsgálta a legfelsőbb ítélőtábla, és minden alkalommal megerősítette az örökösök tulajdonjogát, mondta el a Krónikának Kincses Előd, a tulajdonosok ügyvédje.
Felidézte, hogy már 2002-ben megszületett az első visszaszolgáltatási végzés az ingatlan ügyében, de tizenhárom évig „eszközökben nem válogatva akadályozták, hogy a törvényes örökösök visszakapják". Perújítást kértek, majd megsemmisítési kérelem lehetőségével is éltek, majd, miután ezeket elveszítették, a tulajdonjogi bejegyzést is megtámadták, végül a bíróság jogerősen elrendelte a kilakoltatást, sorolta Kincses Előd.
Felhívta a figyelmet, hogy ez a helyzet jól jön a kulturális központ működtetőinek, hiszen bért nem fizetnek, ám négycsillagos turisztikai szálláshelyként működtetik a kastélyt, így komoly jövedelemre tesznek szert. „A kastély aranytojást tojó tyúk annak a néhány embernek, aki rátette a kezét az ősi Szentkereszty-vagyonra, most a kultúra mögé bújnak, és jó szándékú embereket vezetnek félre" – fogalmazott az ügyvéd.
Rámutatott, a 2001/10-es restitúciós törvény kulturális intézményeket védő cikkelyei nem vonatkoznak a kastélyra, mivel 1990 előtt Ceuşescu protokollvillája volt. Az új tulajdonos, a Jankovich-Bésán család nem kívánja eladni az ingatlant. Kincses Előd arra is felhívta a figyelmet, hogy a kulturális központ ügyvédje a szélsőséges nézeteiről elhíresült Ioan Pop-Sabău, a Vatra Românească nacionalista szervezet alapító alelnöke, aki folyamatosan próbálja akadályozni a visszaszolgáltatást.
Az árkosi udvarházat báró Szentkereszty Zsigmond és felesége, Haller Anna grófnő az 1870-es években bővítette kastéllyá, majd a 19. század végén Szentkereszty Béla, Háromszék vármegye főispánja alakította ki jelenlegi formáját. A kommunizmus alatt Nicolae Ceauşescu számára rendeztek be itt vadászkastélyt, majd 1990-ben hozták létre a kulturális központot.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)2015. május 12.
Támogatják az egyházakat
Az elmúlt időszakhoz képest idén a legnagyobb Hargita Megye Tanácsa egyháztámogatási programjának összege. A 203 benyújtott pályázatból 148-at bíráltak el pozitívan, összesen 3 437 000 lej értékben – jelentette be Borboly Csaba, a megyei önkormányzat elnöke.
A felekezeteknek a hívek számával arányosan osztották el a rendelkezésre álló pénzkeretet: 65 százalékban a római katolikus (2 247 000 lej), 14 százalékban a református (477 000 lej), 10 százalékban az unitárius (336 000 lej), 11 százalékban pedig az ortodox (370 000 lej) egyház részesült a támogatásban. Ez évben is két típusú támogatás volt: az egyházi együttműködési programban és az egyházi tulajdonú ingatlanok felújítására-építésére.
A megyei önkormányzat 2001-től évente támogatja a megyében működő egyházakat, idén többek között Csíkszeredában a Millenniumi templom javítását (70 ezer lej), a hargitafürdői plébánia külső rendezését, illetve kémény építését. Gyergyószentmiklóson a Szent Miklós-templom építését (90 ezer lej), a Szent István-templom külső rendezését (50 ezer lej), az örmény katolikus közösségi ház renoválását (20 ezer lej), az unitárius parókia tetőzetének javítását (5 ezer lej) segítette a megyei tanács.
Székelyszentléleken a templom tetőjavítására (50 ezer lej), Nyikómalomfalván a papilak renoválására, illetve a felekezeti iskola javítására (30–30 ezer lej), Parajdon a református templom fűtés- és villanyszerelésére (15 ezer lej), illetve külső renoválására (35 ezer lej), Oroszhegyen és Székelyszenttamáson a római katolikus templom renoválására (40–40 ezer lej), Székelyszentkirályon pedig melléképület (20 ezer lej) és orgona (40 ezer lej) javítására utal ki pénzt Hargita Megye Tanácsa.
Az egyházi együttműködési program idei keretösszege 120 ezer lej, az 50 benyújtott pályázatból 28-at bíráltak el kedvezően. Az említett összegből találkozót, évfordulós rendezvényt, zarándoklatot, gyerek- és ifjúsági, valamint családoknak szóló táborokat támogattak. A felekezetek a megyei önkormányzat egyéb programjaiból, településeknek való leosztásaiból is részesülnek, valamint a nem papi személyzet bérezéséhez is hozzájárul az intézmény.
Székelyhon.ro2015. május 12.
Épülhet az autópálya Borstól Berettyószéplakig
Rendeződni látszik az észak-erdélyi autópálya Bors és Berettyószéplak közötti szakasza, miután az Országos Útügyi és Autópálya-társaság (CNADNR) és a kivitelezésre kiírt versenytárgyalásból győztesként kikerült Corsan Rt. – Corvian Construccion Rt., a Consinit Kft., a Road Consulting & Design Solution Kft. és a Via Design Kft. alkotta román–spanyol konzorcium képviselői szerződést kötöttek.
A dokumentum értelmében a cégek kilométerenként 2,6 millió euróért vállalták a hátralevő munkálatok elvégzését – ezzel szemben, ha a munkálatokkal eredetileg megbízott amerikai Bechtel vállalat fektette volna le a mintegy 60 kilométeres aszfaltszőnyeget, akkor az kilométerenként 4,33 millió eurót emésztett volna fel az állami költségvetésből.
Mint ismeretes, az amerikaiak hozzáláttak a munkához a szakaszon, ám mindössze egy völgyhidat építettek meg Berettyószéplaknál. A román–spanyol konzorcium a bejelentések értelmében másfél hónap múlva lát hozzá a kivitelezéshez. A szerződés értelmében két év után át kell adniuk a forgalomnak az aszfaltcsíkot.
Narcis Neaga, az autópálya-társaság vezérigazgatója elmondta, a sztrádaszakaszon három csomópontot terveznek, továbbá vizsgálják annak a lehetőségét, hogy az autópályára rá tudják csatlakoztatni Nagyvárad körgyűrűjét.
Mint ismeretes, az észak-erdélyi autópálya az eredeti tervek szerint a román–magyar határon levő Borsot Brassóval kapcsolná össze. Ennek megépítésére a bukaresti hatóságok 2003-ban kötöttek szerződést az amerikai Bechtel vállalattal, de miután több mint 10 év alatt csak 52 kilométer épült meg, Bukarest 2013-ban felbontotta a szerződést az amerikaiakkal, a román hatóságok pedig újabb versenytárgyalásokat írtak ki több szakaszra.
Jelenleg a Kolozs megyei Gyalu és Aranyosgyéres közötti 52 kilométeres szakaszon lehet közlekedni. Építés alatt áll ugyanakkor a Gyalu és Magyarnádas közötti mintegy 8,7 kilométeres szakasz is, amely lehetővé teszi, hogy a Szatmárnémeti–Kolozsvár-országútról is fel lehessen jutni az autópályára. Ugyanakkor az év elején jelentették be azoknak a konzorciumoknak a nevét, amelyek megépítik az észak-erdélyi autópálya Aranyosgyéres és Marosvásárhely közötti öt szakaszát.
Ponta: nem volt jó ötlet a hétcentes adó
Elismerte hétfő esti televíziós nyilatkozatában Victor Ponta miniszterelnök, hogy nem volt jó ötlet az üzemanyagokra tavaly kivetett hétcentes extra jövedéki adó, mivel a kormány nem tudta konkrétan befektetni az így befolyt pénzösszegeket. Arra azonban – tette hozzá – jó volt, hogy mozgásteret biztosított a kormány számára.
„Ahhoz, hogy elindíts egy procedúrát, meg kellett mutatnod, hogy van pénzed, másként az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nemet mondott volna” – fogalmazott a Digi 24 kérdésére a miniszterelnök, aki egyúttal ígéretet tett, hogy „az energiák nagy részével” az infrastrukturális projektekre összpontosítanak. Mint ismeretes, a hétcentes adó bevezetését a kormány azzal indokolta, hogy az így befolyó pénzeket az infrastruktúrára, főként autópálya-építésre fogják fordítani.
Bálint Eszter |
Székelyhon.ro2015. május 12.
Bukarestből indítottak még egy román osztályt Szentgyörgyön
A tanfelügyelőség megkerülésével, közvetlenül az oktatási minisztériumtól harcolt ki egy újabb elméleti kilencedik osztályt a sepsiszentgyörgyi román közösség.
Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő keddi sajtótájékoztatóján arról számolt be, hogy a Mihai Viteazul Főgimnáziumnak a beiskolázási tervben szereplő négy kilencedik osztály mellé egy ötödiket is jóváhagyott a szaktárca.
A tanintézet már a beiskolázási terv elkészítése előtt öt kilencedik osztályt kért, de a tanfelügyelőség a tanulók számára hivatkozva és a szakoktatás védelme érdekében csak négyet hagyott jóvá. Kiss Imre elmondta, felméréseik szerint Sepsiszentgyörgyön és környékén hétosztálynyi román gyerek kezdi el szeptemberben a kilencedik osztályt, ez alapján összesen nyolc osztályt hagytak jóvá, ami most kilencre duzzadt.
Éppen azon a napon, amikor a tanfelügyelőség kiküldte a visszautasító válaszát, megkapták a minisztériumi rendeletet, miszerint a román gimnáziumnak egy újabb, tanítóképző osztályt hagytak jóvá. Kiss Imre hangsúlyozta, a döntés a román nyelvű oktatás minőségének rovására megy, eltolódnak az arányok az elméleti képzés irányába, és ezt a szakoktatás szenvedi meg.
Sepsiszentgyörgyön megpróbálták a szakoktatás javára átbillenteni a beiskolázási tervet, ez hosszú évek után a magyar nyelvű képzésben sikerült, az ősszel induló magyar kilencedik osztályok közül 43,3 százalék elméleti és művészeti jellegű, 56,7 százalék szakiskola. A román oktatásban fordított volt az arány, és a rendelettel 75-25 százalékra változott az elméleti osztályok javára.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro2015. május 12.
Semmisnek tekinti az SZNT petícióját a kovásznai prefektúra
Semmisnek tekinti a Kovászna megyei prefektúra a székely szabadság napján megfogalmazott sepsiszentgyörgyi petíciót, így nem továbbította azt a kormánynak.
Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke március végén a belügyminisztérium ellenőrző testületénél tett feljelentést, arra hivatkozva, hogy Sebastian Cucu prefektus március 10-én, illetve azután sem fogadta küldöttségüket, amikor a turulszobornál elfogadott, a jogfosztások ellen tiltakozó petíciót akarták benyújtani, tehát nem tett eleget hivatali kötelességének.
Constantin Manoloiu belügyminisztériumi vezérigazgató jóval a kötelező 30 napos határidő lejárta után válaszolt a beadványra, Gazda Zoltán a héten kapta meg válaszlevelét. Eszerint a prefektúra törvényesen járt el, és szavatolta, hogy a tüntetésen ne legyen rendbontás.
A levélben ugyanakkor kifejtik, hogy a petíciót névtelen vagy ismeretlen által írt beadványnak tekintik, mert a Székely Nemzeti Tanács adatait nem találták meg az alapítványok és egyesületek jegyzékében.
Gazda Zoltán portálunknak elmondta, Victor Ponta miniszterelnökhöz fordul panaszával. Emlékeztetett, hogy a petíciót a március 10-én a sepsiszentgyörgyi turulszobornál összegyűltek nevében iktatták. Miután a prefektus nem fogadta a küldöttséget, sőt a következő napokban sem volt hajlandó szóba állni az SZNT képviselőjével, Gazda levélben tudatta vele, hogy feljelentést tesz ellene, választ eddig sem kapott.
Gazda nehezményezi, hogy a belügyminisztériumi vezérigazgató nem ad választ a beadványban jelzett hivatali visszaéléssel kapcsolatosan, miszerint Cucu nem tartotta be törvényes kötelezettségét, hogy folyamatosan kommunikálnia kell a szociális feszültségek megelőzése érdekében. Sőt Gazda szerint a prefektus szította a feszültséget, hisz viselkedésével felháborította az addig békés tüntetőket.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro2015. május 12.
Újabb névadási harc Kovásznán
Folytatódik a névadási vita Kovásznán: miután magyar összefogással sikerült elérni, hogy a Dr. Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórház visszakapja eredeti nevét, a Justinian Teculescu Egyesület most azt próbálja megakadályozni, hogy a művelődési központot Ignácz Rózsáról nevezzék el.
A román civil szervezet a polgármesteri hivatalhoz intézett beadványban tiltakozott a „keresztelő” ellen, arra hivatkozva, hogy a névadás feszültséget szít a fürdőváros román és magyar lakói között. Úgy vélik, továbbra is egyszerűen csak Művelődési Központnak kellene hívni a városi művelődési ház keretében működő intézményt, hiszen így a település minden lakója magáénak érezheti.
A felhíváshoz csatlakozott a Ioan Lăcătuşu nevével fémjelzett Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma is, rámutatva: vagy nem adnak nevet a kulturális intézménynek, vagy pedig csak kettős név elfogadható, egy román és egy magyar személyiségé.
Thiesz János, Kovászna polgármestere portálunknak elmondta, hogy az önkormányzat e havi ülésén tűzik napirendre az RMDSZ-frakció által javasolt névadást. „Megyünk előre, aztán majd kiderül, hogyan szavaz az önkormányzat” – fogalmazott az elöljáró. Rámutatott, véleménye szerint nem erről kellene vitázni, hiszen rengeteg munkálat van folyamatban a fürdővárosban, a város vezetőségének inkább azokkal kellene törődnie.
Tamás Sándor, a háromszéki RMDSZ elnöke a szívkórház keresztelője kapcsán bejelentette, hogy a kovásznai magyar és román közösség képviselői megegyeztek abban, hogy a sportcsarnokot Iordan Popică sporttanárról nevezik el, a művelődési házat pedig Ignácz Rózsa Kovásznán született színésznőről, íróról és műfordítóról.
„A román neveknek is van helyük, de olyan személyiségeket kell javasolni, akik alkottak valamit, Iordan Popică tanárt például mindenki tisztelte” – fogalmazott akkor Tamás Sándor. Az 1909-ben Kovásznán született Ignácz Rózsa egyébként román nyelvből fordított. A helyi RMDSZ-frakció névadásra vonatkozó javaslatát a prefektúra keretében működő megyei névadó bizottságnak is jóvá kell hagynia.
Bíró Blanka |
Székelyhon.ro2015. május 12.
Útlevelet" kapnak a Kolozsvárt népszerűsítő fiatalok
Szóvivői, képviselői, népszerűsítői lehetnek a fiatalok Kolozsvárnak azok, akik csatlakoznak az Útlevél Kolozsvárra projekthez, amelyet a PONT Csoport valósít meg a BCR támogatásával, partnerségben Kolozsvár Polgármesteri Hivatalával a Kolozsvár 2015, Európa Ifjúsági Fővárosa programsorozat részeseként. Kedden Farkas András, a PONT csoport szakértője elmondta, arra gondoltak, hogy – mivel Kolozsváron számos, más településről érkező diák él – a város olyan promoválására volna szükség, ami a hovatartozás érzését erősíti. Úgy döntöttek, egy „útlevelet” készítenek azoknak, akik egyfajta szóvivői, követei lehetnek Kolozsvárnak, olyan emberek, akik bensőséges kapcsolatot ápolnak a várossal.
Az útlevél személyre szabható, és olyan alapinformációkat ad a fiataloknak Kolozsvárról, amelyekre szükségük lehet. „Amikor egy perced van elmondani a városról minden fontosat, például bizonyos statisztikai mutatókat, akkor ezeket az üzeneteket érdemes átadni” – mondta Farkas. Egyelőre az útlevélnek csak a román változata érhető el, de két-három héten belül az angol és magyar nyelvű útlevelek is megjelennek. Az útlevelek május 22-től elérhetők a BCR-székházakból és a PONT Csoport székházából, többek között. A BCR úgy gondolta, ez egy olyan elképzelés, amit érdemes felkarolni, így jött létre a partnerség – fogalmazott Anca Rarău, a BCR marketing igazgatóságának igazgatója. Nem csak pénzügyi segítséget nyújtanak, hanem az emberi erőforrás terén is segítenek a projektnek, ugyanis egyfajta követei akarnak lenni a fiatalos szellemnek –mondta. Az útlevelek megszerzéséhez a név, a telefonszám és az e-mail cím megadása szükséges. Az Erste hét másik országban van jelen, ezekben szintén tudomást fognak szerezni Kolozsvárról a fiatalok – hangzott el. További részleteket ezen a honlapon lehet elérni. Tudor Ogner, a SHARE Föderáció vezetőségi tanács tagja elmondta, szerinte nem fog problémát okozni a projekt népszerűsítése, legfennebb, hogy nyomtatnak-e elég útlevelet hozzá.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro2015. május 12.
Borbély: a kisebbségek tudják, milyen jogok illetik meg őket
A Kínai Népköztársaság Állami Etnikai Ügyek Bizottságának (SEAC) miniszteri rangú alelnökét, Guan Peijunt fogadta május 11-én Bukarestben Borbély László, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke, és Laczikó Enikő, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának államtitkára. Guan Peijun a találkozón a Kínai Népköztársaság területén élő 56 őshonos kisebbségi közösség helyzetét ismertette, amelyek, mint elmondta az ország lakosságának 8,9%-át jelentik. “Szám szerint 110 millió kínai állampolgár tartozik valamelyik kisebbségi csoporthoz, az ország területének 64%-át kisebbségi közösségek is lakják. Az őshonos kisebbségek nagy számára való tekintettel, Kína 31 régiójából 5 régióban beszélhetünk etnikai alapú autonómiáról, ami azt jelenti, hogy az ezen régiókhoz tartozó megyékben, összesen 120 településen, a jogi ügyeket helyben intézik el, a gazdasági, szociális fejlesztési prioritások és projektek is ott dőlnek el, a központi kormány beleszólása nélkül” – tájékoztatott Guan Peijun, hozzátéve, a legnagyobb kisebbségi csoport Kína területén 13 millió tagot számol.
“Lévén, hogy Kína nagy területen húzódik, a régiók között komoly szakadás van ami a települések gazdasági és szociális fejlődését illeti, a nemzeti kisebbségek többsége pedig a fejletlenebb területeken él. A célunk az, hogy ezeket az életminőségbeli különbségeket kiküszöböljük, a hiányokat minél hamarabb pótoljuk” – fogalmazott a kínai delegáció vezetője. Felszólalásában Borbély László elmondta: 50 év kommunizmus alatt, és főként annak az utolsó 15 évében, a kisebbségi jogokat semmibe vették, az anyanyelvi oktatás szférája nagyon leszűkült, nem voltak többnyelvű feliratok, a hagyományos elnevezéseket csak románul lehetett megjeleníteni. “1990 után voltak pozitív intézkedések, amelyek annak is köszönhetőek, hogy az RMDSZ jelen volt a parlamentben. Módosult a törvénykezés az anyanyelvhasználat kapcsán, a tanügyi törvény többszöri módosítása után megerősödött az anyanyelvi oktatás. A törvények alkalmazása, esetleges megkerülése még mindig problémát jelent, ezért is van szükség egy hatékonyabb monitoring rendszerre, ami pedig az autonómia kérdését illeti – a Szövetség által benyújtott, és a kisebbségek által is támogatott kulturális autonómia tervezetét már 10 éve tárgyalja a parlament – beszélni kell a területi autonómia lehetőségéről, amely semmilyen veszélyforrást nem jelent Románia területi integritása számára” – hangsúlyozta Borbély. Kiemelte, fontos tanulni a pozitív tapasztalatokból, a kormányzó pártoknak pedig figyelembe kell venniük a kisebbségek akaratát, hiszen a kisebbségi közösségek ismerik legjobban a hiányosságokat, ők tudják, hogy melyek azok a jogok, amelyek megilletik őket. “Kínában és Romániában is őshonos kisebbségekről beszélünk, amelyek több száz éve ugyanott laknak, saját kultúrával, identitással rendelkeznek” – tette hozzá Borbély László.
maszol.ro