udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
7305
találat
lapozás: 1-30 ... 5731-5760 | 5761-5790 | 5791-5820 ... 7291-7305
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2015. október 9.
Wass Albert terítéken
Visszadobta a magyar kérést a prefektúra
Tegnap délután tartotta soros ülését Kézdivásárhely képviselői testülete. A határozattervezetek megvitatása előtt az ülésen jelen levő Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) képviselői kaptak szót, akik a magyar nyelv használati jogának a korlátozását tették szóvá, és amellett kardoskodtak, hogy Wass Albertről teret nevezzenek el a céhes városban.
Beke István, a HVIM helyi elnöke értetlenségét fejezte ki, hogy a kérelmüket a prefektúráról visszadobták, mert magyar nyelven fogalmazták meg, jóllehet a magyarság aránya jóval a húsz százalék fölött van a megyében. Beadványuk egy közterület Wass Albert után való elnevezéséről szólt, amit 1500 polgár támogatott aláírásával.
A névadás kapcsán Nagy-Babos Tamás városatya kifejtette, nem ért egyet a Millennium park átnevezésével, de szívesen látna egy Wass Albert utcát Kézdivásárhelyen. Ugyanakkor Beke István hangnemét kifogásolta, meglátása szerint a testület azt nem érdemelte ki, hiszen pozitívan viszonyultak a HVIM által felvetett kérdéshez. Az is elhangzott, hogy a tanácsnak nincs beleszólása abba, hogy a hivatalok milyen módon leveleznek a polgárokkal.
Illés Botond tanácsos felolvasta a prefektúra fenyegető hangnemű levelének egy részét, amiben az áll, megtiltják, hogy az íróról bármit elnevezzenek, ellenkező esetben pénzbírságot kaphatnak, de akár börtönbüntetéssel is szembenézhetnek. Beke István erre azzal hozakodott elő, hogy bizonyítékkal tudják cáfolni, hogy az író nem háborús bűnös, úgyhogy a fenyegetés nem állja a helyét.
A vita azzal zárult le, hogy a testület megígérte, továbbra is támogatja a kezdeményezést, hogy az íróról utcát nevezzenek el.
Bartos Lóránt
Krónika (Kolozsvár)2015. október 9.
Fülesnek áll a világ
Szokás szerint megbotránkozott a romániai magyar közösség, amiért a román hírszerző szolgálat ismét a veszélyes dolgok közé sorolta az autonómiázást. Pedig ez még csak a kisebbik baj.
A magyarveszélyre utaló megállapításokon túl ugyanis egyéb dolgokra is kitér a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) 2014-es jelentése. Például arra, hogy az elmúlt évben állami intézményeket értek olyan kibertámadások, amelyek mögött idegen államok álltak. Vagy hogy elég rendes hírszerzési és elhárítási meccsek zajlanak az országban, jelentős tevékenységet folytatnak Romániában a külföldi titkosszolgálatok. Arról is szót ejt a jelentés, hogy a regionális fejlesztések tekintetében továbbra is gondot jelent, hogy a beruházásokról preferenciális alapokon születnek döntések és nem a valós igények szerint. Ez még az ilyen homályos megfogalmazás mellett is egyértelmű: a kormány, illetve a megyei és helyi önkormányzatok még mindig haveri alapon osztják ki a melót és a vele járó közpénzt.
A SRI dokumentuma rámutat, a megszorító intézkedések elősegítették a korrupció elterjedését, ez minden téren és szinten érződik, de különösen a közigazgatásban. Feketén-fehéren állítja a jelentés: bűnszervezetek jutottak be a magas rangú állami hivatalokba, sőt vannak arra mutató jelek, amelyek szerint tisztviselők vagy elöljárók irányítják ezeket a bűnszervezeteket. Vagyis, amikor az átlagembert félrészegen megszállja a bölcsesség a kocsmában és beleordítja a világba, hogy a fél országot gazemberek irányítják, na akkor cseppet sem túloz.
Ami bennünket, magyarokat érint a jelentésben, abban sincs sok újdonság: megerősödött az autonómiapárti diskurzus. Amint a Krónika is írta: „miközben külföldön Bukarest magyarellenes politikájára igyekeznek felhívni a hangsúlyt, belföldön a »székely« etnokulturális identitás »agresszív hangsúlyozása« zajlik. A dokumentum emellett kitér arra is, hogy a román állami intézmények fellépése nyomán csökkent a „hungarista szellemiségű csoportok tevékenysége.” Ugyancsak az országos napilap jelezte: „Egyes szomszédos államokbeli hivatalosságok/diplomaták folytatódó erőfeszítései, hogy bevonják nemzettársaik közösségét az anyaország érdekeinek támogatásába, továbbra is befolyásolja a nemzeti kisebbség helyzetét, a releváns eredmények hiányát ugyanakkor a régió román közössége nemzeti önazonosságának megőrzése is jelzi.” Nos, ennyit magyarveszélyről. Arra viszont nem tér ki a jelentés, hogy Románia úgy, ahogy van, veszélyes lehet az egész Európai Unióra nézve, hiszen még mindig nem került be a Schengeni-övezetbe, noha már 2007 óta teljes tagja az uniónak.
A hírszerzők jelentése az egészségügytől az oktatáson át az igazságügyig gyakorlatilag mindenről két-három mondatban sorolja a mindenki által ismert vagy legalábbis sejtett tényeket, ez nem jó, az rossz, itt korrupció van, ott hiányos a jogi szabályozás stb. Tele van a jelentés banális közhelyek halmazával. Merthogy ez a nyilvános, steril változat. Attól azonban mégis kiszökik az ember szeme, amikor eljut a tavaly végzett megfigyelésekre vonatkozó számokhoz. 2014-ben ugyanis 44 759 esetben hajtottak végre ilyen jellegű műveletet. Az említett számból 2496 volt nemzetbiztonsági ügy, amelyekben a SRI járt el, és 42 263 volt „technikai megfigyelés”. Amint a jelentés is megállapítja, összességében több mint 15 százalékkal több megfigyelést végeztek, mint egy évvel korábban, 2013-ban. Még ennél is vadabb az a tény, hogy az összes megfigyelés alig több mint öt százaléka volt nemzetbiztonsági ügy – amelyek felderítése végett 25 évvel ezelőtt létrehozták az intézményt.
A leskelődési/hallgatózási/adatrögzítési munka 95 százalékát bírói engedéllyel az országos főügyészség és a korrupcióellenes ügyészség megrendelésére végzik. 2005-ben még összesen 6370 alkalommal kaptak engedélyt megfigyelésre, 2007-ben 10 272, 2010-ben pedig 30 624 esetben tapasztották a fülüket a telefonkagylókra, míg tavalyra már 44 759 ilyen akció jött össze.
Nyilván a jogi szabályozás miatt van az, hogy a megfigyeléseket nem a bűnüldöző szervek, hanem az egyik titkosszolgálat végzi. De az azért mégiscsak furcsa, hogy arányaiban véve a SRI erejét nem a nemzetbiztonság védelme, hanem a korrupcióellenesnek mondott harc köti le. A számok alapján feltételezhető, hogy több választott vagy kinevezett elöljárót hallgatnak le, mint hungaristának tartott autonómiapárti székelyt vagy szélsőséges muzulmánnak vélt dobrogeai tatárt.
Ez elég vicces, bár nem biztos, hogy mindeni őszintén tud rajta kacagni.
Szüszer-Nagy Róbert
Székelyhon.ro2015. október 9.
Identitásgyarmatosítás Trianon után
A Trianon utáni trauma kulturális vetületeit mutatja be Dani Erzsébet, a Debreceni Egyetem adjunktusa legújabb könyvében. Az Identitásgyarmatosítás Erdélyben című kötetet október 13-án délután 6 órától ismertetik a Sapientia Egyetem könyvtárában.
Dani Erzsébet a bemutatandó kötetben a székely-magyar szépirodalmi munkákra összpontosít, arra, hogy azokban hogy jelennek meg az interkulturális identitásmenedzselési stratégiák. „A különböző 20. századi identitás-, asszimilációs-, kultúra és interkulturális kommunikációelméletek felhasználásával általam értelmezett, illetve újraértelmezett művek egyik közös vonása, hogy alkotójuk székely-magyar író, és a regények, önéletírások, szociográfiák középpontjában a kisebbségi sors áll” – írja a szerző a könyv előszavában. Ignácz Rózsától a Született Moldovában és Anyanyelve magyar, Nyirő Józseftől Az én népem, Néma küzdelem és az Uz Bence, Tamási Árontól az Ábel és Szülőföldem, Bözödi Györgytől a Romlás, Balázs Ferenctől A rög alatt, Benedek Elektől az Édes anyaföldem!, László Dezsőtől A kisebbségi élet ajándékai és Kacsó Sándortól a Vakvágányon című regényeket, szociográfiai írásokat, tanulmányköteteket vizsgálja.
„Dani Erzsébet Homi Bhabha antropológus koloniális-posztkoloniális elméletét alkalmazza, eszerint a trianoni trauma után a többségi magyar nemzettesttől elszakított kisebbségi magyar lakosság két megtartó pillére volt a nyelv és a kulturális emlékezet. Ez a megmaradás záloga. Tömbmagyarságban és Székelyföldön ezt meg tudták tenni, szórványban ezek már lazultak. A csángó nyelvterületen már eltűnőben van az első pillér, a nyelv. Azt mondja, hogy a kisebbségi magyarság mimikrit alkalmaz. Tehát a gyarmatosító és a gyarmatosított közötti kapcsolatban a gyarmatosított úgy tesz, mintha elfogadná a gyarmatosító kultúrát, viselkedését, mintha felvenné szokásait. Ezen viselkedésnek három eredménye lehet. Az első, hogy így valójában rejtve maradva megőrzi a saját kultúráját, a második, hogy miközben megjátssza a látszólagos alkalmazkodás szerepét, közben maga is átalakul valamennyire a gyarmatosító kultúra hatása alatt, és a harmadik lehetőség ebben a folyamatban, hogy egy keverék kulturális reflexsor alakul ki, aminek az az eredménye, hogy egy idő után beolvad a gyarmatosított. Ha 2015-ben Bhaba elméletét alkalmazzuk, azt látjuk, hogy két jellegzetes típus alakul ki a székely-magyarságban. A szerző által vizsgált művek ezt le is képezik: az egyik a kolonizálhatatlan identitással rendelkező székely-magyar, a másik az identitáselhagyó konformista” – magyarázta Balog László, a Sapientia Egyetem könyvtárának igazgatója, aki a keddi eseményen méltatja a kötetet és beszélget a szerzővel.
A könyvbemutatón a szerző egy másik könyvéről is szó esik. Ez a Székelyföldi intézményi sors – két meghatározó kulturális közgyűjtemény történetének a tükrében. Ebben a szerző a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum és a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum tudományos könyvtárának a történetét mutatja be.
Péter Beáta
Székelyhon.ro2015. október 9.
Valamennyi zászlót elvittek
A Bihari Napló csütörtöki lapszámában egyik előfizető olvasói levélben kifogásolta, hogy eltűnt a magyar zászló a Székesegyházból. Kiváncsiak voltunk Böcskei László megyés püspök álláspontjára.
Exc. Böcskei László megyés püspök ezzel kapcsolatban csütörtökön azt nyilatkozta honlapunknak: a Székesegyházban jelen pillanatban is olyan munkálatok folynak, melyek többek közt megindokolják, hogy bizonyos dolgokat elmozdítsanak. Meg lehet nézni, hogy kintről öntik be a konszolidációs anyagot, és az oldaloltároknál még a képeket is leszedik, hogy megvédjék ezeket. A zászló amúgy még a Múzemok Éjszakáján lett elmozdítva, amikor valamennyi zászlót eltávolítottak, mert a rendezvény jellege miatt nem illettek oda, illetve átrendezték egy kicsit a Székesegyház belsejét, például ismertető-táblákát helyeztek ki. Amúgy akkor elkerült onnan a pápai állam, Nagyvárad és a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum zászlója is. „Nekem az a benyomásom, hogy ez az írás egy kissé úgymond ferdített hozzáállás, egy kényelmes karosszékből könnyű írni, mindenbe belekötni”- fogalmazott a főpásztor. Hangsúlyozta: több adminisztratív okot is fel tud tehát sorolni arra vonatkozóan, amiért elkerültek bizonyos tárgyak. „Ma reggel is ott voltam a Székesegyházban, és ÉN rendeltem el, hogy távolítsák el az említett képeket, ezek megóvása céljából, illetve hogy nehogy károsítva legyenek. Amikor pedig befejeződnek a munkálatok, akkor a liturgikus tér is úgy alakul majd, ahogy ez a templomokban elő van írva.”- nyomatékosította. Hozzátette: ami a zászlókat illeti, elsősorban a templomi zászlókat kell visszatenni, de semmi olyan indok nem létezik, amiért a magyar zászló is nem lehetne bent a Bazilikában.
erdon.ro2015. október 9.
Román–francia egyezmény a romák hazaköltöztetéséről
A Franciaországból hazatérő romániai romák társadalmi beilleszkedésének támogatásáról írtak alá keretegyezményt tegnap a Bihar Megyei Prefektúrán. Az egyezményt Hossein Mokry, a Francia Bevándorlási és Integrálási Hivatalának elnöke, Claudiu Adrian Pop, Bihar megye kormánybiztosa és Ionel Avrigeanu, a Bihar Megyei Tanács alelnöke látták el kézjegyükkel.
A Lyonból érkezett küldöttség és a Bihar megyét képviselők pár szóban ismertették ennek az egyezménynek a lényegét. Mint a prefektus kifejtette, a két ország közötti egyezményben fontos szerepe van megyénknek, beleértve mind a helyi, mind a civil szervezeteknek az együttműködését a Franciaországból visszatérő roma családok társadalomba való ismételt beilleszkedésének segítésében. „Azokat a román állampolgárokat, többségében romákat költöztetünk haza, akik nem tudtak beilleszkedni társadalmunkba” – fogalmazott Hossein Mokry. Mint hozzátette, ebben azonban szükségük van a romániai helyi hatóságok együttműködésére.
S. T. K.
Reggeli Újság (Nagyvárad)2015. október 9.
Teltházas könyvbemutató
Pénteken délután a margittai polgármesteri hivatal nagytermében bemutatták az Itt ringott bölcsője… című könyvet melyből a város híres szülötteit ismerhetik meg az olvasók. Elsőként ennek szerzője, Tőtős Norbert köszöntötte a megjelent margittaiakat, a környékbeli települések elöljáróit és a sajtó képviselőit. A könyv előszavát a szintén margittai születésű Cseke Attila parlamenti képviselő írta, aki ajánlójában elismerésre méltónak nevezte, hogy szülővárosában ily módon is emléket állítanak az arra méltóknak. A képviselő szerint, ha emléket tudunk állítani az itt született, ám máshol élt és dolgozott nagyjainknak, akkor születnie kell egy olyan könyvnek is, amely a helyben élt és dolgozott kiemelkedő egyéniségeket gyűjti majd egy kötetbe.
A könyvet Farkas Cecilia irodalom szakos pedagógus, a szerző egykori tanára méltatta. Kiemelte, hogy kilenc olyan egyéniség szerepel a könyvben, akik az irodalom, a színház és zeneművészet, valamint az egyház világában alkottak maradandót, és írták be nevüket magyarságunk történelmébe. A méltató, a könyv ismertetése mellett, egy dolgot mégiscsak felrótt a szerzőnek, mégpedig azt, hogy a kilenc személy közül, mindössze egy nő szerepel a kötetben, Tolna Éva személyében, aki gyermekvers- és prózaíró volt. Mellette olyan tehetségekről olvashatnak, mint Ákom Lajos zeneszerző, aki közel fél évszázadot volt a budapesti Kálvin-téri egyház főorgonistája; Bónyi Adorján író, újságíró, akinek Kék bálvány című művéből készült az első magyar hangosfilm; Horváth János irodalomtörténész, aki a régió egyetlen Kossuth-díjasa; Harag György színész, színházi rendező, Auschwitz-túlélő vagy Zakar András pápai kamarás, a Mindszenty-per harmadrendű vádlottja.
Az esemény végén Tőtős Norbert elmesélte, hogyan született a könyv megírásának ötlete a margittai önálló magyar tannyelvű iskola avatóján. Megköszönte a könyv kiadásához támogatást nyújtó vállalkozók segítségét, valamint a borító készítőjének, Perecsenyi Róbertnek a munkáját. Az eseményt a székelyhídi Gyermek Jézus Gyermekotthon lakóinak kórusa zárta, akik Ákom Lajos Adj Uram Isten című szerzeményét énekelték Csaplár Angéla kántornő vezetésével, majd a szerző dedikálta a megvásárolt köteteket.
Reggeli Újság (Nagyvárad)2015. október 9.
Szegregálják a néppártot
Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezetének elnöke tegnapi sajtótájékoztatójának témáját a Bihar megyei önkormányzatokban zajló munka, a néppárt tanácsosai által tapasztalt nehézségek, és az a – „korántsem barátságos” – hangulat képezte, amely által véleménye szerint az RMDSZ-esek akadályozni próbálják őket.
Csomortányi kifejtette, hogy 14 bihari önkormányzatban vannak a néppártnak képviselői, és Paptamásit leszámítva mindenhol súlyos problémáik adódnak a polgármesterekkel és a jegyzőkkel a közérdekű információk kezelését illetően. Az EMNP megyei szervezete ugyanis egy honlapot kíván létrehozni, amelyen nyilvánossá szeretnék tenni a magyar többségű települések önkormányzatai által alkalmazott személyek névsorát, valamint az ezen önkormányzatok által kötött szerződéseket. Ezért júliusban 17 helyhatósághoz küldtek ki adatszolgáltatásra vonatkozó kérelmet. „Nem kértünk bonyolult dolgokat. Az egyik kérvényünk arra vonatkozott, hogy közöljék az önkormányzat által alkalmazott személyek névsorát, s mindegyik személy beosztását. Nem kértünk sem a fizetésükre vonatkozó, sem pedig egyéb személyes adatokat, amelyek nem közérdekűek. Ennek ellenére ezt megtagadták.
A másik kérvényben a 2012 júniusa és 2015 júliusa között – azaz a jelenlegi mandátum alatt – az illető önkormányzatok által megkötött valamennyi szerződésről kértük a paktum tárgyát, kivel kötötték meg azt és milyen összegre. Ezt is visszautasították azzal, hogy nézzük meg az adatokat az országos hivatalos közbeszerzési oldalon, melyek nincsenek frissítve, tehát az adatok nem elérhetők. Egyébként ezekhez a szerződésekhez tartoznak a tanácsadói, a különböző szolgáltatásokra vonatkozó szerződések, és ide tartoznak a küszöbérték alatti kis értékű szerződések is, mert nagyon sok esetben az önkormányzatok úgy kerülik el a közbeszerzési eljárást, hogy egy-egy szerződést feldarabolnak, és így nyilván a kisebb szerződések az összeghatár alatt vannak” – összegezte Csomortányi. Mint hozzátette, a 17 önkormányzat közül a margittai volt az, amelyik érdemben kezelte a kérvényeket, ám elég nehéz elhinni, hogy a három év és pár hónap alatt mindössze 150 szerződést kötöttek volna.
A további 16 önkormányzatból nyolc nem válaszolt semmilyen formában, és nyolc kerülő választ adott, melyből hatban egy az egyben ugyanaz a válasz szerepelt, tehát összedolgoztak, vélte Csomortányi.
Az EMNP bihari elnöke elmondta: júliusban iktatták e kérvényeiket, a törvény szerint 10 napon belül jelezniük kell a hivataloknak, hogy legkésőbb 30 napon belül válaszolnak. A napokban ismét kiküldi a néppárt a kérvényeit a 17 önkormányzatnak.
Egyébként Csomortányi azt is nehezményezi, hogy a 2012-es helyhatósági választások óta azokban a helyi önkormányzatokban, ahol EMNP-s tanácsos van (kivéve Paptamásit), egyetlen határozattervezetet sem bocsátanak az RMDSZ-es vezetésű önkormányzatok a néppárti tanácsosok rendelkezésére, akik a helyi tanácsülések jegyzőkönyveit sem tudják sok esetben megszerezni.
Sükösd T. Krisztina
Reggeli Újság (Nagyvárad)2015. október 10.
Együtt döntött Hargita és Kovászna megye
A megyerendszer fennállása óta ez az első alkalom, hogy a Székelyföldet érintő ügyekben, hivatalos formában is együtt üléseznek a megyei döntéshozó testületek. Kovászna és Hargita megye első együttes ülésére a két megye határán, a Szent Anna tavi kilátónál került sor. Az október 9-i ülésen elsősorban azok a kérdések kerültek napirendre, amelyben a két megye közösen kell együtt dolgozzon. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke különleges és rendkívüli pillanatnak nevezte a mai napot, ahol olyan döntéseket tud meghozni a két megye testülete, amely a térség fejlődésében nagyon komoly lehetőséget fog teremteni. „Történelmi esemény a mai, amikor Hargita és Kovászna megyei döntéshozó testületei együttes gyűlés keretében tudják megvitatni közös dolgainkat. Hargita megyének volt már hasonló együttes ülése Neamț megyével, hisz a törvények ezt lehetővé teszik.” – fogalmazott a megyevezető.
„Közös együttműködés van, de együttes ülés, közös napirendi pontokkal első alkalom az újkori történelemben. A tartalmi rész mellett ez egy szimbolikus üzenet az összefogás tekintetében” – fogalmazott Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke.
A tanácskozást megelőzően Vaszi Levente népdalénekes csángó és román dalokkal köszöntötte az önkormányzati képviselőket.
Tamás Sándor, a két megye összehangolt munkájának eredményei közül elsősorban a megyei úthálózat közös fejlesztését, a székely fürdőépítő program turisztikai eredményeit, a lovas rendezvények sokaságát emelte ki, míg Borboly Csaba az állattenyésztési és mezőgazdasági témaköröket hangsúlyozta. „Önként vállalt feladat a gazdák segítsége – hiszen nincs az rendben, hogy Székelyföldön 50 bani a tej felvásárlási ára, szemben az EU-s 1,5 lejes átlaggal, vagy éppen a dél-tiroli 2,5 lejes árral. Szövetkezeti alapon létrehozott tej –felvásárló, feldolgozó és értékesítési szövetkezet a hathatós válasz a tejbehozatal liberalizációjára.” – emlékeztetett Tamás Sándor.
„A két megye közt létrejött Csomád-Bálványos Közösségfejlesztési Egyesület fő célja a térség fejlesztése. Együtt tudunk haladni előre és a lakossági elvárásokat és igényeket tudjuk teljesíteni” – hangsúlyozta Borboly Csaba, aki a két megye szakembereinek együttműködéséből született megvalósításokat is példaértékűnek tartja.
A tanácselnökök a megvalósításra váró közös projektek körül a megyehatárokon átívelő útépítési projektet emelték ki, amely Baróttól Székelykeresztúrig biztosít majd 55,7 km-en zökkenőmentes közlekedést. A tervezet beruházás értéke Kovászna megye részéről 4 millió, Hargita megye részéről 8,5 millió euróra tehető. A megyeközi pályázatok mindig nagyobb pontszámot érnek el, így a kivitelezés is könnyebb – vonták le a következtetést a megyevezetők.
Kulturális téren többek közt az Orbán Balázs díj, illetve az 1000 Székely Leány Napja került napirendre, míg a sportrendezvények közül a Székelyföldi Kerékpáros Körversenyt tartották kiemelt jelentőségűnek. Borboly Csaba rámutatott arra, hogy oda mennek a turisták, ahol béke van és nyugodt körülmények, nincs cirkusz. „A közös jövőtervezés gyerekeink itthon maradását szolgálja” – emelte ki Hargita Megye Tanácsának elnöke. „A turizmus, a gazdaság és szociális téren is számos közös programunk volt és van, hisz a közösség építés is legalább annyira fontos, mint a beruházások. A tapasztalat azt mutatja, megéri Székelyföld brand alatt részt venni a hazai és nemzetközi turisztikai vásárokon” – mondta Borboly Csaba.
A Hargita és Kovászna megyék által közösen működtetett Csomád-Bálványos Községek Közti Társulás részéről Albert Zoltán hangsúlyozta: mindkét megye számára fontos turisztikai célpont a Csomád-Bálványos vidék. Ezen a területen több természetvédelmi övezet van, az infrastruktúra komoly beruházásokat igényel.
Beszámolójából kiderült: a területrendezési terv (PUZ) elkészítése zajlik, de a beltelkesítés hiányában komoly beruházásra alig van lehetőség. A távlati tervek közt felmerült a Csomád hegy területén egy 3,1 km hosszúságú sípálya kialakítása is – ez Tusnádfürdőről válhatna elérhetővé.
Különböző természetes fürdők kialakítására is nyílna lehetőség, szaunával és egyéb funkcióval felszerelve – amely szezontól függetlenül is működhet, így gazdaságilag is fenntarthatóvá válik. Albert Zoltán egy székes felvonó építésének lehetőségét is felvetette – ez a Szent Anna tó bioszférájára gyakorolna jó hatást, hiszen így az autóforgalmat is lehetne mérsékelni.
„Október elsejétől lehetőség nyílt arra, hogy a közalkalmazottak, illetve az egészségügyben dolgozók fizetését 12, illetve 25 százalékkal emeljük. A mai döntés ezt szolgálja” – fogalmazott Tamás Sándor.
Közlemény
Erdély.ma2015. október 10.
Közzétették a Nagy Testvér-törvényt
Klaus Iohannis elnök tegnap közzétette a személyes adatok feldolgozásáról és a magánéletnek az elektronikus kommunikáció terén való megvédéséről szóló, úgynevezett Nagy Testvér-törvényt – tájékoztatott az Államelnöki Hivatal.
A képviselőház szeptember 23-án 187 igen, 12 nem szavazattal és 22 tartózkodással fogadta el a törvény tervezetét.
A törvénytervezet, amelyről a parlamenti pártok májusban, a Cotroceni-palotában zajlott egyeztetések során már megegyeztek, azt írja elő, hogy az előfizetőkre és felhasználókra vonatkozó személyes adatokat, amelyeket az elektronikus kommunikációs hálózatot működtető szolgáltató feldolgoz és tárol, letörlik vagy névtelen adatokká alakítják, amikor már nincs rájuk szükség valamilyen tájékoztatás küldéséhez, illetve a tájékoztatás megküldésétől számított három évnél nem később.
A törvény szerint az előre fizetős kommunikációs szolgáltatások előfizetőit érintő forgalmi adatok feldolgozása a szerződéses kötelezettségek megállapítása céljából csak a tájékoztatást követő három éven át lesz megengedett.
Az adatokhoz csak szigorúan meghatározott ereteken belül lehet majd hozzájutni, bírósági döntés alapján vagy a bíró előzetes engedélyével.
nyugatijelen.com / Mediafax
Erdély.ma2015. október 10.
Marosvásárhelyi előválasztás: felrúgná a szabályokat az RMDSZ
A Néppárt megijedt a szavazóktól címmel adott ki közös közleményt pénteken Brassai Zsombor, a Maros Megyei RMDSZ vezetője, valamint Biró Zsolt, az MPP elnöke. Portik Vilmos határozottan elutasítja a közleményben megjelenő vádakat, és az előválasztások leszögezett szabályainak betartását kéri versenytársaitól – írja a kronika.ro.
„Örvendetes tény, hogy a marosvásárhelyi előválasztás megmozgatta a magyar politikai közösséget, a választópolgárok közel egynegyede regisztrált. A folyamat dinamikája azt mutatja, hogy az elmúlt napokban ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés" – olvasható a Brassai Zsombor és Biró Zsolt által aláírt közleményben.
Mint írják, az RMDSZ ennek ismeretében fordult kedden előbb informálisan, majd formálisan is az előválasztást lebonyolító többi politikai párthoz: „A Magyar Polgári Párt támogatta, a Néppárt azonban határozottan elutasította, hogy lehetővé tegyük a pótlistás szavazást azok számára is, akik valamilyen oknál fogva nem tudtak regisztrálni, vagy regisztrációjukat nem rögzítették a rendszerben. Még sajnálatosabb, hogy a párt polgármesterjelöltje is elutasította kezdeményezésünket".
Szerintük Portik Vilmos a jelek szerint megijedt a szavazóktól, különben nem volna oka megakadályozni annak lehetőségét, hogy a marosvásárhelyiek minél nagyobb számban vehessenek részt az előválasztáson.
„Bár az előválasztási bizottság a többségi szavazás elvén működik, az MPP és az RMDSZ álláspontja szerint egy ilyen súlyú kérdésben csak konszenzussal lehet dönteni. Ezért sajnálattal tudomásul vesszük a Néppárt döntését. Ha meggondolnák magukat, vasárnap reggelig bármikor szívesen leülünk egy újabb tárgyalásra" – fogalmaznak a közlemény aláírói, akik az urnáktól elzárt magyar polgárokért a néppártot tennék felelőssé.
„Ami a személyemet is érintő sajtóközleményt illeti, két dolgot szeretnék világossá tenni! Elsősorban azt, hogy a marosvásárhelyi polgároktól nincs okom félni, sem megijedni. Attól a várostól nem kell félni, amelyiknek tízezreket megmozgató rendezvényén tapasztaltam az erejét, élni akarását és megbecsülését – írja a Facebookon közzétett reagálásában Portik Vilmos, a marosvásárhelyi EMNP elnöke. – Itt és most nem a jelöltek, így tehát nem is az én személyes sikerem a fontos, hanem az, hogy a város érezze: mindannyian, közösen hoztunk döntést a jövőre nézve. Tekintettel arra, hogy mindhárom jelölt az új nemzedéket képviseli, az előválasztáson a marosvásárhelyi magyarok számára csak jó vagy jobb döntés születhet. Az ő akaratukat senki nem fogja kétségbe vonni."
Szerinte egyébként a Magyar Polgári Párt elnökének a véleménye számít ugyan, de akkor számítana igazán, ha az előválasztások szervezéséből, annak minden anyagi és emberi erőforrást igénylő munkájából ugyanolyan mértékben venné ki a részét, mint amilyen mértékben megnyilatkozik.
Portik Vilmos közzétette azt a levelet is, amelyet az RMDSZ és az MPP csütörtöki javaslatára küldött. Ebben kifejti, hogy az eredeti megegyezett szabályszerűségekhez képest elég sok mindenben eltérés volt tapasztalható az elmúlt időszakban.
„Az előválasztás regisztrációhoz való kötése volt az egyik legszilárdabb szabály, amit lefektettünk. Maga az a tény, hogy az eredetileg májusra tervezett előválasztást egészen mostanáig halasztottuk, eléggé megtépázta a kezdeményezés hitelességét, de a regisztráció tekintetében legalább utolsó pillanatig következetesek maradtunk. Éppen ezért nem tudok partner lenni egy olyan döntésben, amivel saját magunk által állított szabályokat nem veszünk komolyan, és magunk által hónapokon keresztül hangoztatott, kizáró jellegű aktust a sutba vágunk" – írja válaszlevelében Portik.
Hozzáteszi, nem ért egyet a pótlisták alkalmazásával azért sem, mert egy fél éven keresztül alkalom és lehetőség nyílt a névjegyzékbe való jelentkezésre. Szerinte nem szerencsés a marosvásárhelyiek bizalmával játszadozni: „Mivel a pótlisták alkalmazása voltaképpen a teljes eddigi regisztráció szükségszerűségét kérdőjelezné meg, illetve a gyakorlatban azt jelentené, hogy előzetes regisztráció nélkül is részt lehet venni az előválasztásokon, helytelen döntés lenne" – fogalmaz.
Portik továbbá nem szeretné, ha pártoktól független erők tömegével szervezhetnek be résztvevőket, hogy a választás eredményét befolyásolják, elérve ezzel azt, hogy a végeredmény eltérjen a résztvevő polgárok által kifejezett véleménytől. Mivel ennek a lehetősége továbbra is fennáll, ezért helyteleníti a javaslatot. „Távlati terveinknek sem tesz jót, ha menet közben, de főképp utolsó percen hozunk olyan szabálymódosításokat, amelyek azt sugallják, hogy sem stratégiában, sem koncepcióban nem tudunk gondolkodni. Az összefogáshoz, a jó együttműködéshez kiszámíthatóság, tervszerűség és következetesség szükséges" – zárul Portik Vilmos válaszlevele.
Amint arról beszámoltunk, a közelmúltban a szervezők – az RMDSZ és az MPP képviselői is – többször közölték, hogy mindenkinek be kell tartania az előválasztás szabályait, és csak azok voksolhatnak, akik előzetesen regisztráltak.
Múlt hétvégén kérdésünkre, hogy mi történik abban az esetben, ha olyanok, akik elmulasztottak október 8-áig regisztrálni, mégis beállítanak a szavazási körzetekbe, az RMDSZ megyei ügyvezetője, Kovács Levente leszögezte: játék közben senkinek a kedvéért nem változtathatnak a szabályokon. „Aki valóban részt szeretne venni az előválasztáson, annak tavasztól mostanáig szinte fél év állt rendelkezésére, hogy regisztráljon. Ha még nem tette meg, csütörtökig megteheti, de utána semmi szín alatt” – fejtette ki az RMDSZ ügyvezető elnöke – adja hírül a kronika.ro.
Erdély.ma2015. október 10.
Lelkészhiány a szórványban
A szórványt támogatni kell, a romániai magyarság legalább egyharmada halmozottan hátrányos nyelvi, etnikai helyzetben él – írja egy tanulmány.
Vetési László református szórványlelkész a korábbi években teológushallgatókkal végzett magyarság-felmérési kutatásokat a Bánságban. Ezek tapasztalatairól, a folytatás lehetőségéről és a szórványközösségek helyzetéről a lelkészt Lehőcz László kérdezte.
Vetési László elmondta, hogy a kutatást a legnehezebb területtel, a Regáttal kezdték, a teológusok munkájának köszönhető a Ramnicu Valcea-i gyülekezett megalakulása, a bánsági felmérést pedig Tőkés László püspök felkérésére végezték.
A beszélgetésből kiderült, hogy az egyházi adatlapokkal járva a településeket, rendkívüli érdekes és színes világra találtak, a tanulságok pedig nagyon érdekesek, mivel az élethelyzetek is különbözőek.
A lelkész szomorúan magyarázta el, hogy sajnos a református egyház nem tudta ennek a munkának folytatását megoldani, így került Zsombolya régiója abba a helyzetbe, hogy jelenleg nincs önálló lelkésze. Vetési szerint a teológusokat arra próbálják nevelni, hogy lelkiismeretesnek kell lenni, mert tartoznak Istennek, embernek és a hazának. A szórványban pedig többet kell tegyenek, mint a többi területeken, áldozatokat kell vállaljanak, közösségeket kell teremtsenek akár az új technika eszközeivel is.
Sajnos lelkészhiány van, nagy a csábítás a más szakmák iránt, nagy a „kifele vonzódás” úgy a magyarországi, mint a nyugati egyházak fele, ezt pedig egyelőre nem tudják kezelni – állapította meg Vetési László.
Kossuth Rádió
Erdély.ma2015. október 10.
Erdély legidősebb magyar papja ma is aktív
A 98. évébe lépett nemrég elején Bíró Antal atya, aki ma Böjte Csabának segít: a szászvárosi ferences kolostorban berendezett gyermekotthonban él, rendszeresen misézik, prédikál.
Nézem a kezét. Ujjai helyén mintha görcsösen, szeszélyes könnyűséggel kanyargó szőlőkacsok, erősen kapaszkodó, szép erezetű öreg fa gyökerei lennének. Finoman a karomra fonódnak; ha nyomatékosabban mond valamit, nemcsak a hangját emeli meg, szorít egyet az ingemen.
Odalett a csont, az ízület
– Látja, tanár úr, a begombolkozás is nehezemre esik – mondja. Ragaszkodik hozzá, hogy tanár úrnak szólítson. Az imént azt kérdezte, mivel foglalatoskodtam eddig életemben; régvolt munkám keltette fel leginkább az érdeklődését. Ő is tanított: az 1940-es években Székelyudvarhelyen mint ferences barát németet és magyar irodalmat.
– A börtönben ment tönkre mindkét kezem. Pedig nem vertek meg, hanem meghúzta a cement a pincében, ahol tartottak. Az öregedéssel pedig csak súlyosbodott az állapota: odalett a csont, az ízület. Tavaly márciusban ráadásul elestem, három helyen eltört a lábszáram. Porckopás van a térdemben, rázuhantam a folyosón a kőpadlóra. Elölről kezdtem az életemet a kilencvenhetedik évemben. Magatehetetlenül feküdtem hetekig, mint egy pólyás baba. Újra meg kellett tanulnom mozogni, járni, kérem szépen. Jobban félek, mióta nincs fájdalmam. Ezért is keresem a kezeket. Akkor biztonságban érzem magam.
Az egykor szászok lakta, építőmesterei munkáját nyomaiban őrző Szászváros felett esős-borús az idő. A ferences rendház hatalmas, boltíves folyosója is sötétbe burkolózik. Késő délután érkeztünk meg Antal atyához, Erdély legidősebb papjához, Csaba testvér egyik segítőjéhez. Öt-tíz éves gyerekek lepik el pillanatok alatt a folyosót; vége a tanulóidőnek, kezdődik a vacsora, juhsajt van és főtt tojás. Magyar–román keveréknyelven beszélgetnek egymással és a nevelőkkel. A gyerekek sokszor szegény román családokból érkeznek Szászvárosba, később átkerülnek Csaba testvérhez Dévára; autóbusszal és vonattal negyven perc a távolság. A gyerekek körbevesznek minket, határozott mozdulattal kezet nyújtanak. Három-négy kar nyúl felénk egyszerre: az idegenből jött a legérdekesebb ebben a pillanatban. A nevemet mondom, az egyik visszakérdez:
– Ti-be-ri? Tiberiu? Én is Tiberiu vagyok – vágja rá büszkén. Aztán beözönlenek az étkezőbe. Antal atya mellett a kis asztalon ott a főtt tojás lefedve, mellette egy tepsiben rizses lecsó hűl. Ő főzte magának. Az íróasztalon világoskék papír szálkás betűkkel. „Előttük van” – betűzöm ki a szöveget; oldalt az Alföldy-féle irodalomkönyv és egy Jókai, a Mire megvénülünk. Az ablak előtt címeres magyar zászló.
– A rabonbán unokája vagyok, tetőtől talpig székely – feleli, mikor a gyermekkoráról kérdezem. – Zetelaka mellől, Küküllőkeményfalváról származom. Onnan mentem barátnak.
Vékonyka kötetet mutat, végigpörgetem, beleolvasni nincs idő, folytatná a beszélgetést. Látom, hogy versek.A saját költeményei. Tavaly gyűjtötte össze és egészítette ki őket, amikor beteg volt.
– Nem is költemények ezek a szó mai értelmében. Regös vagyok én, krónikás.
Aztán fejből mondja, s megfogja a kezem:
– „Áron püspök! Erdély fia, sziklajellem a javából, / Csodát fakaszt minden szava, akár Mózes a sziklából.” Tanítani akarok vele, tudja, tanár úr? Mert a csodák megtörténnek, s bizony azt is tudhatjuk, ha egy kicsit gondolkodunk, hogy a csodának kétféle módja van: a hivatalos, amit a római kúria elismer, s van kérem ezen túl milliónyi magáncsoda is. Olyan esemény, olyan személy szava az ember életében, ami irányadó, ami a szemét felnyitja.
Nekem Áron püspök, a szent életű Márton Áron volt ilyen irányadóm, ilyen Úristentől kapott csodám. Egyedül szentelt engem a gyulafehérvári püspöki kápolnában. Hatan várakoztunk a növendék barátok közül a papságra. Péter és Pál napján ötöt felszentelt, nekem meg kellett várni, amíg betöltöm a huszonharmadik évemet. Különleges ajándék volt. A szertartás után, jövőre lesz hetvenöt esztendeje, széket hozatott nekem, szemben magával leültetett, úgy, mint ahogy mi ülünk most. Szépen lassan a következőket mondotta. „Fiam! Tudod-e, mire vállalkoztál?” A kérdés hirtelen jött, mellbe vágott. „Nehéz idők előtt állunk. Most kaptam a jelentést a Vatikánból, hogy Oroszországban hogyan üldöznek két jezsuita atyát.” Aztán elmondta a statisztikát: hány papot börtönöztek be, végeztek ki eddig a kommunisták. „Ez vár ránk is” – mondta 1941-ben, amikor még kevesen sejtették a háború kimenetelét. Mindig hangsúlyozom: nemcsak azokat kell boldoggá avatni, akik börtönben haltak meg annak idején, hanem azokat is, mint Márton püspököt, akik példamutatóan éltek.
Szinte a püspökkel egy időben került fogságba is. Márton Áron a negyvenkilences csíksomlyói búcsúról távozva, miután sofőrje Székelyudvarhely és Segesvár között kicselezte a letartóztatására igyekvő titkosrendőröket, kerülő úton visszatért Gyulafehérvárra. Nem sokkal később Bukarest felé menet fogták el, s került börtönbe, majd 1967-ig házi őrizetbe.
– A negyven esztendőn át legutolsónak hitt csíksomlyói körmenetre én vezettem 1949-ben a zetelakai keresztalját – mondja Antal atya. – Több tízezren voltak a somlyói nyeregben. Márton Áron püspököt négy gyimesi csángó kísérte lóháton, hogy megvédjék. Mikor visszaértem Zetelakára, a káplánunk körmenettel fogadott a falu határában. A központba érve a káplán elkezdte énekelni a Himnuszt. Zúgott egész Zetelaka, mint az őserdő. Még aznap este üzent a közelben tartózkodó püspök: hívják össze a környék papságát, mert testamentáris szavakat akar mondani nekünk. Röviden beszélt: „Ki tudja, találkozunk-e még?! A kötél a nyakamon; csak azt várom, mikor húzzák meg. Nem mondok nektek egyebet: engedelmeskedjetek a mindenkori törvényes püspökötöknek. Egyébbel ne törődjetek. Vállalom a sorsomat, vállaljátok ti is!”
Megfogja a karomat, a szemembe néz áthatóan, egészen közelről. Értelem, érzelem s az akaraterő csillog benne egyszerre. Keménykötésű férfi, szenvedéllyel beszél, néha szinte kiabál, máskor egészen lehalkítja a hangját, főleg, ha elkomorul.
– A káplánomat a Himnusz éneklése miatt keresték ugyan a rendőrök, de addigra elbujdosott. Engem nem sokkal később, augusztus 29-én, a mohácsi vész évfordulóján tartóztattak le. Harminchárom napig vallattak. Egy olyan fiatal magyar férfi vette föl az adataimat, akit én elnökként érettségiztettem. Hogy hívják az urat? – kérdezte. Szégyelld magadat, mondtam, nézd meg az érettségidet, hogy ki írta alá! – folytatja az atya, s haragosan felemeli a hangját; mintha itt lenne vallatója, s neki mondaná. – Egy mellényben és egy ingben voltam a Securitate pincéjében, akkor kezdődtek az ízületi nyavalyáim is. Azt követelték, írjam alá, hogy a kommunizmus ádáz ellensége vagyok. Persze hogy nem írtam alá, kérem szépen. Száz tanút hozunk, válaszolták. Mondom, egyet hívjanak! Nem hívtak.
A jegyzőkönyvbe mégis bekerült, hogy „a rendszer ellensége”, s a papír végigkísérte az életét a változásig. Aztán szabadon engedték, visszamehetett szerzetestársai körébe. A rend működését nemsokára betiltották: 1951. augusztus 20-án éjjel Erdély 22 ferences kolostorából százhúsz barátot szedtek össze. Hamarosan mindannyian a nagy máriaradnai rendházban találták magukat, az orosz katonák szomszédságában. Végül három részre osztották a kisebb testvéreket: a teológiai tanárok és a növendékek Désre, mások Körösbányára kerültek. Bíró Antalt a székelyföldi Esztelnekre helyezték, a Kárpátok aljába. Misézni lehetett, de őrizték őket. A teológiai tanárok titokban tovább folytatták az oktatást, s aztán négy fal között felszentelték a klerikusokat. A közelben lakó rendtárs, Csaba testvér is még az illegális időkben lett ferences.
– Amikor megszüntették a kényszerlakhelyeket, feltették a kérdést: hová akarok menni szolgálni. A Kárpátokba, Pálpatakára szerettem volna kerülni, falusi emberek, medvék és farkasok közé, távol a külvilágtól. Mondtam is. Az állam nem engedte, elővették a jegyzőkönyvet, hogy ellensége vagyok a kommunizmusnak. Nem maradhattam a székelyek között, ki kellett takarítaniuk engem Erdélyből! A Bánságba, a Temesvári egyházmegyébe, Neudorfba, egy sváb faluba helyeztek a német nyelvtudásom miatt. Negyvenhét esztendeig voltam ott. Német nyelvtudás, hát igen – sóhajt. – Amikor a diplomát szereztem, azt mondta a vizsgáztató: maga ugyan Nyikó menti dialektusban beszéli a németet, ellenben a grammatikája tökéletes. Ezzel a Nyikó menti dialektusommal miséztem a sváboknak, ezzel kereszteltem, eskettem, temettem őket. Amikor el akartak helyezni, küldöttséget menesztettek Temesvárra, visszakértek.
Megáll egy pillanatra, megtörten néz rám.
– Fáradt vagyok, tanár úr, bronchitisem van, eddig bírtam hanggal – mondja.
Tamási Áron huncut székely volt
Szedelődzködnénk, de váratlanul lendületesen folytatni kezdi. Csaba testvérről beszél, arról a negyven évvel fiatalabb paptársról, aki Márton Áron mellett talán a legnagyobb hatással volt rá életében. Böjte Csaba néhány évvel Ceausescu bukása után érkezett Dévára. Egy szobát hagytak meg az előző rendszerben a plébánosnak, a ferences kolostor többi helyisége romokban állt.
– Oda jártak be korábban piszkolni, szeretőzni. Csaba a lakatot az ajtóról letörte, kitakarított, s elkezdte maga köré gyűjteni a gyerekeket. Amikor ezt meghallottam, s láttam, milyen hatása van, csatlakoztam hozzá, a gyerekeket sokszor az éhhaláltól mentő kis csoporthoz. Életre hívtuk a Szent Antal Alapot. Ami pénzem volt, beleadtam. Ott állok mögötte: Szászvárosban ő hivatalosan a plébános, de én misézek a bentlakóknak és a szászvárosi, szórványban élő magyaroknak. Először Csaba vitt át Magyarországra, missziót tartottunk Szentesen. Így mutattam be őt: „Ama régvolt hadak útját rég belepte a múlt pora, ne várjátok a királyfit, nem jön vissza többé soha. De Isten megszánt minket, helyette jött másik Csaba, csuhában jött, nem lóháton, az ő neve Böjte Csaba.” Mióta mellette vagyok, egyértelművé vált: annál, milyen vallású, sokkal fontosabb, hogy jó vagy rossz-e az ember.
A kisegyházak néha még jobban is segítik Csaba testvért. Ötven-hatvan éves férfi jött hozzánk a minap. Azt mondta, pünkösdi lelkészként bejár a debreceni börtönbe, felkeresi a cellákat. Raboskodik ott egy marosszéki fiú, nem tudom, mit csinált. A kisfia nyolcéves, nálunk van Szászvárosban. A lelkész annyi csomagot hozott, amennyi a csomagtartójába belefért. Aztán ugyanebből a pünkösdi gyülekezetből két hét múlva hárman jöttek, hogy segítsenek, két hónap múlva pedig egy zsák rizst és egy zsák cukrot küldtek a gyermekeknek. Idejött tizenkét nazarénus leány a nyáron, kitakarították az egész kolostort, rendbe szedték a kertet.
A regösségről, a dalnokságról érdeklődnék megint, ő azonban az eszmei-irodalmi előképekről beszél.
– Két nagy írónkat is hallhattam élőben: még papnövendékként Tamási Áront. Huncut székely volt a kopasz fejével. Ő mondta, hogy a székely kétszeresen magyar ember. Nyirő Józseffel pedig beszéltem is, amikor 1942-ben a kolozsvári moziban bemutatták az Emberek a havasont. Elöl ült, vele a stáb, Szőts István rendező. Látta, hogy szerzetesek vagyunk, odajött hozzánk a vetítés után. Gratuláltunk a filmhez. Tudtuk, hogy otthagyta a papságot, megnősült, református lett. „Becsüljétek meg a csuhát! – mondta. – Engem azóta ver az Isten, amióta a reverendát ledobtam magamról.”
Bíró Antal atya viszont hű maradt.
– Jövőre lesz a hetvenötödik évfordulója, hogy Áron püspök pappá szentelt. Remélem, megünnepelhetjük. Minden testrészem rossz már. Azért adok hálát Istennek, hogy a szívemet, a fejemet megőrizte.
Pethő Tibor
mno.hu / Magyar Nemzet
Erdély.ma2015. október 10.
Nyitány fotóbiennáléval (Székelyföld napok)
Számos díj átadásával és a beérkezett pályamunkákból nyílt fotókiállítással kezdődött tegnap este a hatodik Székelyföld Napok kulturális rendezvénysorozat. A Székelyföldi Fotóbiennáléra tizennyolc ország 149 alkotója 1538 fotográfiát küldött, azokat a kézdivásárhelyi Nagy Lajos által vezetett zsűri értékelte.
A második Székelyföldi Fotóbiennáléra három kategóriában – hagyomány, épített környezetünk és szabad téma – küldhettek képeket a jelentkezők, a rendezvény katalógusába végül hatvan fotós 140 képét válogatták be. A tegnapi díjátadó gálát a Tamási Áron Színház nagytermében tartották, azt a sepsiszentgyörgyi Georgius és a Csíki Kamarazenekar negyvenkét zenésze által játszott filmzenék tették ünnepélyessé, előadásukat „kép és zene ötvözeteként” jellemezte a budapesti karmester, Werner Gábor. A Székelyföld Napok jelentőségét körvonalazva Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke Orbán Balázst említette egyik kedvenc fotósaként, aki szekérnyi felszerelését magával cipelve végigjárta Székelyföldet, Hargita megyei kollégája, Borboly Csaba kiemelte, együtt erősebbek vagyunk, míg Maros megye képviseletében Péter Ferenc, Szováta polgármestere úgy fogalmazott: értéket teremteni és bemutatni – ennek jegyében szervezik a rendezvénysorozatot. A díjátadót követően az Erdélyi Művészeti Központban kiállítás nyílt a fotóbiennálé képanyagából, Samo Vidic sportfotós pedig fotográfiáiból vetített.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. október 10.
Erdélyi értéktár létesül (Útban a hungarikum felé)
A kolozsvári székhelyű Kriza János Néprajzi Társaság tegnap a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban tartott vándorkonferenciáján mutatta be az Erdélyi Értéktár létrehozása céljából elindított szellemi mozgalmat, amelynek népszerűsítésére a szervezetet a magyarországi vidékfejlesztési és földművelődésügyi minisztérium szárnya alatt működő Hungarikum Bizottság kérte fel.
A huszonöt esztendeje alapított néprajzi társaság sespsiszentgyörgyi vándorkonferenciáján fiatal néprajzosok mutatták be kutatásaik eredményeit, az általuk használt bibliográfiákban gyakran fordulnak elő háromszéki néprajzosok munkái, talán ez is indokolta, hogy az Erdélyi Értéktár létrehozásának szándékát éppen Háromszéken jelentették be. A Magyar Értéktár mintájára létesítendő értékgyűjtemény kialakításának feltételeit, az ezzel járó kötelezettségeket Vajda András marosvásárhelyi néprajzos szakember ismertette, a letűnőben lévő XX. századi erdélyi népéleti mintákat, hagyományokat bemutató kiállítást Jakab Albert Zsolt, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke nyitotta meg.
A konferencia felvezető előadásában Pozsony Ferenc egyetemi tanár, akadémikus tisztázta a hagyomány, örökség és érték fogalmát, amelyek egy nép, nemzet, közösség tárgyi és szellemi értéktárának kialakításában jelentős szerepet játszanak, mintegy utalva arra, hogy ezeknek a fogalmaknak mentén kell kiválasztani az értékek gyűjteményének darabjait. Miközben a Kriza János Néprajzi Társaság és az Erdélyi Értéktár létrehozása első lépéseinek, az értékgyűjteménnyel kapcsolatos feladatoknak, célkitűzéseknek népszerűsítésével szintén megbízott Élő Erdély Egyesület végzi a tájékoztató munkát, az RMDSZ meghirdette az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság létrehozását, amelynek feladata az erdélyi értékek beazonosítása, a Magyar Értéktárba való emelése – ismertette az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság szerepét Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke. „Határozottan állítjuk, az erdélyi magyar értékeknek ott a helyük a Magyar Értéktárban, ezért feladatunknak tekintjük mindazon értékek beazonosítását, amelyek egyedivé teszik közösségünket.”
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. október 10.
Megújuló épített örökségünk
A kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban tegnap délután nyílt meg a Teleki László Alapítvány és a Magyarság Háza által szervezett Megújuló épített örökségünk – Értékmentés a Kárpát-medencében című vándorkiállítás, mely a Kárpát-medencében 1999–2012 között a magyar kormány támogatásával megújult magyar vonatkozású építészeti örökséget mutatja be.
Dimény Attila múzeumvezető elmondta, a hagyományoktól eltérően két előadás is el fog hangzani. A budapesti vendégeket Bokor Tibor polgármester is köszöntötte, majd Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója szólt az egybegyűltekhez, elmondva, hogy 2011-ben a magyar kormány azért hozta létre a Magyarság Házát, hogy minden magyar összetartozását jelképezze, találkozóhelyet biztosítson az anyaországban és a határon túl élő magyaroknak, és a ház feladata, hogy az egész Kárpát-medence kultúráját bemutassa.
Vetített képes restaurátori és mesterségbemutatót tartott Kiss Loránd falképrestaurátor és Mihály Ferenc faanyag-restaurátor, majd Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója a kiállítást mutatta be, kiemelve, hogy a magyar kormány segítséget nyújt azoknak a határon túliaknak is, akik szeretnék műemlékeiket megőrizni, de nincs hozzá szakértelmük és pénzük. Erdély azért nagyon fontos, mert tele van középkori műemlékekkel, amelyek napról napra pusztulnak, mivel a román állam nem biztosít pénzt a magyar műemlékek felújítására. Ezért indult el 1999-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma jóvoltából egy program az épített örökség megmentésére, ami 2006-ig tartott. Ennek eredményeit szemlélteti a mostani kiállítás. A tablók mellett másolatban látható az éppen restaurálás alatt lévő székelydályai református templom festett famennyezetének néhány kazettája és karzatának mellvédje, megtekinthetőek a kárpátaljai Visk református templomának gyönyörűen kifestett barokk padjai, látható a huszti református templom helyreállított toronysisakjának egyik fiatornya és a gyulafehérvári Szent Mihály Székesegyház falait díszítő domborművek másolata. Jövőre évi 180 millió forintos költségvetéssel újraindul a határon túli műemlékek megmentését célzó program, amire Erdélyből is javaslatokat várnak. A megnyitó végén a jelenlevők élőben láthatták, hogyan készül a zsindely Varga Sándor bemutatóján. A megnyitón közreműködtek a kézdivásárhelyi Molnár Józsiás-iskola zenetagozatos tanulói.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. október 10.
Derűs emlékezés
Kézdivásárhely után Sepsiszentgyörgyön is bemutatták B. Kovács András Vándorszékely hazatalál. Egy ragaszkodás története című kötetét, mely a kézdivásárhelyi születésű, Bélafalván élő, Sepsiszentgyörgyön dolgozó Boldizsár Béla élettörténetét meséli el.
Szerdán este a megyei könyvtár Gábor Áron Termében tartott könyvbemutatón – miután Szonda Szabolcs könyvtárigazgató köszöntötte az egybegyűlteket, a szerző B. Kovács András pedig röviden ismertette a kötet megírásának körülményeit, és bemutatta interjúalanyát – Boldizsár Béla sajátosan ízes, humoros stílusában maga mesélte el röviden élete néhány fontosabb fejezetét. Az est meglepetésvendége Sebestyén Rita középiskolás diáklány volt, aki saját versét szavalta el a hallgatóságnak. Boldizsár Béla gyulafehérvári kántoriskolai élményeiről, házasságairól és hat gyermekéről, külföldi kirándulásairól, sokféle szakmájáról, a rendszerváltás utáni kalandos munkáséveiről, gyermekeivel kapcsolatos viszontagságairól és mostani életéről, az általa szervezett munkássztrájkokról, Márton Áron püspökkel való kapcsolatáról, az elismerésekről és kitüntetésekről, amelyeket rangos magyarországi politikusoktól kapott, saját politikai és társadalmi szerepvállalásairól, valamint egészségi gondjairól mesélt, melyek közül egyesek vaklármának bizonyultak, de amelyek egy anyajegy miatt végül komollyá változtak.
Bámulatra méltó az életkedv és elégedettség, amellyel visszatekint, a derű, amellyel életútjának kudarcait, szomorú eseményeit is szemléli és szemlélteti. Kemény harcához kitartást kívánunk, hogy egyszer majd vidám történetei közé sorolhassa anyajegyes kalandjait is.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. október 10.
Adjunk munkát a hírszerzőknek
Egyetlen passzust szentel nekünk, erdélyi magyaroknak a Román Hírszerző Szolgálat tavalyi jelentése, a majd negyvenoldalas beszámolóban egy bekezdés szól az „etnikai alapú szélsőségek” veszélyéről. Nem sok, de tartalmi szempontból annál tanulságosabb, kiderül belőle ugyanis, hogy jó utat választottak az autonómiáért, jogainkért küzdő szervezetek, amikor kivitték a nemzetközi porondra gondjainkat, európai intézmények, szervezetek figyelmét irányították az erdélyi, székelyföldi magyarság sérelmeire.
A román titkosszolgák veszélyforrásként jelenítik meg az autonómiaköveteléseket, és megjegyzik: erősödött ennek nyílt hirdetése. Kifogásolják, hogy „Bukarest magyarellenes politikája” határokon túl is napirendre került, de azt is, hogy „egyre agresszívebbé válik a székely etnokulturális sajátosságok hirdetése”. Meglátásuk szerint Románia alkotmányosságát veszélyezteti mindez, és konkrét megnevezés nélkül, de a magyar állam „hivatalosságait és diplomatáit” is felelőssé teszik, amiért befolyásolni próbálják „egyes” nemzeti kisebbségek helyzetét.
Mindaz, amit veszélyként, negatívumként említ a hírszerzőszolgálati jelentés, számunkra pozitívum.
Nemcsak figyelnek bennünket, de végre egyértelműként értelmezik követeléseinket. S mutatja azt is, hogy nem hatástalan a külföldi lobbi, a székely identitás erősítése, ha veszélyforrásként jelölik meg. Ugyanakkor jól jelzi a mindenkori román hatalom viszonyulását: szélsőségesként jellemezik az autonómiatörekvéseket, ellenségnek tekintik, aki szót emel a magyar közösség jogaiért, szóvá teszi a jogszabályok be nem tartását, a visszaéléseket.
Egyetlen, de hangsúlyos passzus jelzi, figyelnek mozgolódásainkra, elemzik azok itthoni és külhoni lecsapódását, erősödőnek és aggasztónak tartják. Van értelme hát kiállni jogainkért, világgá kiáltani sérelmeinket, tüntetéseket, utcai felvonulásokat, tiltakozó nagygyűléseket szervezni az autonómiáért, jelképeink védelmében. Elbagatellizálhatják a résztvevők számát, próbálhatják tompítani az üzenetet, de a szabad információáramlás korában ez egyre nehezebb, a tiltások, büntetések pedig nem megfélemlítenek, hanem fokozzák a felhorgadást. Egy szó, mint száz, a titkosszolgálati jelentés is alátámasztja, jó úton járunk, folytatni, fokozni kell.
Hamarosan ismét munkát adunk az ügyeletes szemeknek és füleknek, Székelyföld lármatüzekkel történő körbevilágításának tízezreket megmozgató, erős jelzéssé kéne válnia. Minél többen gyűlünk össze, annál nagyobb lesz visszhangja, és annál aggasztóbbnak találja majd a Román Hírszerző Szolgálat. Rajtunk is áll, hogy ne egyetlen passzus szóljon rólunk a jövő évben összeállított, 2015-re vonatkozó jelentésben.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. október 10.
Az emberi jogok védelméért (Visszatér Băsescu)
Visszatér a politikába Traian Băsescu volt államfő, aki tegnap bejelentette, belép a Népi Mozgalom Pártba (PMP). Állítása szerint ezzel a lépéssel meg kívánja védeni azt, amit az elnöki mandátuma során felépített.
Nem okozott meglepetést, hogy a PMP-t választotta, hiszen eddig sem titkolta, hogy rokonszenvezik ezzel a politikai erővel, amelyet eddig is Băsescu pártjaként emlegettek. Tavaly az elnökválasztáson ennek a pártnak a jelöltjét, Elena Udreát támogatta, miután ő már nem vehetett részt a megmérettetésen. A párt 2013 júliusában jött létre az akkor még elnök Băsescu védnöksége alatt, aki megszakította kapcsolatait korábbi alakulatával, a Demokrata-Liberális Párttal, mert elégedetlen volt annak működésével.
A volt elnök azonban csak most iratkozott be a PMP-be, és jelezte, azért tér vissza a politikába, hogy megvédje azt, amit 2004 és 2014 között két elnöki mandátuma alatt felépített. Kijelentette, nem gondolta, hogy a két mandátum után ismét párttag lesz, de rákényszerítették erre a lépésre azok, akik „bősz lejáratási kampányt” indítottak ellene. Băsescu úgy véli, 2014 decembere, mandátuma lejárta óta a média egy része és egyes politikusok rendszerint megkérdőjelezik azokat a kedvező változásokat, amelyek tíz év alatt történtek Romániában, és megerősítették a jogállamiságot. Szerinte ebben a lejáratási kampányban egyes állami intézmények is részt vesznek, amelyeket pedig ő szilárdított meg. Ezzel a legfőbb ügyészségre utalt, amely több vizsgálatot kezdeményezett ellene. Ezek olyan ügyek, amelyeket elnöki mandátuma idején nem vizsgálhattak ki, mivel mentelmi jogot élvezett. A héten egyébként kétszer is meg kellett jelennie a bíróságon két külön ügyben. Az egyikben az időközben elhunyt Corneliu Vadim Tudor jelentette fel a 2005-ben Irakban elrabolt három román újságíró ügyében. Őket végül a hatóságok kiszabadították és hazatértek, de Vadim Tudor azt állította, hogy Băsescu eltulajdonította a váltságdíj egy részét. Egy másik ügyben egy férfi jelentette fel Băsescut amiatt, hogy 2007-ben a felfüggesztéséről szóló parlamenti szavazás után korábbi kijelentésével ellentétben mégsem mondott le elnöki tisztségéről. Mindkét ügyben a bíróságnak kell eldöntenie, hogy az ügyészség vizsgálatot indíthat-e. Băsescu leszögezte, hogy az emberi jogok védelme lesz a fő célja, a lakosságban és az intézményekben is tudatosítani kívánja, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása nem fakultatív jellegű egy jogállamban. Arról biztosította híveit, hogy továbbra is „kényelmetlen politikus” marad.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. október 10.
Csatát nyertek Rádulyék
Váratlan fordulat állt be Ráduly Róbert, Csíkszereda volt polgármestere, illetve Szőke Domokos alpolgármester ügyében. A Hargita megyei törvényszék kizárta csütörtökön a korrupcióellenes ügyészség bizonyítékainak egy részét az elöljárók perében.
A törvényszék honlapján található csütörtöki végzés szerint a bírák csak részben hagyták jóvá a védelem kérését. A vádirathoz csatolt mintegy ötven jegyzőkönyvet zártak ki a bizonyítékok sorából. Almas Sonia, Ráduly Róbert ügyvédje sikerként könyvelte el a törvényszéki végzést. Szerinte olyan lehallgatások jegyzőkönyveit nem használhatja a vád a bizonyítási eljárásban, amelyeket törvénytelen eszközökkel készítettek. Az ügyvéd azt is megjegyezte, hogy a végzés ellen óvást nyújthat be a korrupcióellenes ügyészség, melyet a marosvásárhelyi táblabíróság bírál majd el. A Hargita népe napilap szerint a törvényszék azt is elrendelte, hogy a döntés tudomásul- vételét követően az ügyész nyilatkozzon arról: a kizárt bizonyítékok hiányában is fenntartja-e a vádat Csíkszereda volt polgármestere és alpolgármestere ellen. Ráduly Róbert és Szőke Domokos ellen június közepén emelt vádat a korrupcióellenes ügyészség. Ráduly még a vádemelés napján lemondott polgármesteri tisztségéről, Szőkét a prefektus felfüggesztette tisztségéből. A volt polgármestert háromrendbeli hivatali visszaéléssel és összeférhetetlenséggel, az alpolgármestert pedig négyrendbeli hivatali visszaéléssel és okirat-hamisításra való felbujtással vádolja a korrupcióellenes ügyészség.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. október 10.
Az őshonos nemzeti közösségek autonómiájáért (Interjú Csóti Györggyel, a Kisebbségi Jogvédő Intézet vezetőjével)
A neve ismerősen cseng határon innen és túl, de kevesen tudják, miként küzdött évtizedeken át politikusként, magánemberként a szétszakított nemzetrészekért. Volt munkahelyén, a Képviselői Irodaházban kerestem fel először, ahol még hónapokig akadt bőven dolga. Névjegykártyáján akkor ez állt: Csóti György, FIDESZ – Magyar Polgári Szövetség, országgyűlési képviselő, Külügyi Bizottság tagja, Nemzeti Összetartozás Bizottság tagja. Hallottam arról is, hogy Tőkés László a Kárpát-medencei magyar autonómia nagykövetének nevezte.
– 2014. február 13-án elmondott parlamenti felszólalásának élménye hozott ide. Hadd idézzem szembe szavait: „Az elmúlt másfél-két évtized egyértelművé tette, hogy a magyaroknak, a szomszédos, az utódállamokban élő magyar nemzeti közösségeknek a szülőföldön, magyarként megmaradás egyedüli záloga az autonómia, a tényleges és teljes körű autonómia. A teljes körű azt jelenti, hogy személyi elvű, kulturális és területi autonómia, illetve ezek kombinációja. Az elmúlt esztendőben a Tőkés László vezette Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács, amelynek egyébként az elcsatolt területeken működő valamennyi magyar politikai párt tagja, illetőleg részt vesz a tanács munkájában, 2013-at az autonómia évévé nyilvánította. Ezt legkomolyabban a székelyek vették, akik március 10-én, Marosvásárhelyen egy 30 ezres tüntetéssel, október 27-én pedig egy 150 ezer embert megmozgató nagy meneteléssel tettek hitet az autonómia mellett. – Megszakítással 11 évig voltam országgyűlési képviselő. Lehet, hogy véletlen, de sorsszerű, hogy első és utolsó megszólalásom a Tisztelt Házban az elszakított nemzetrészekről szólt. De említsük meg a határozattervezet lényegét is: „Az Országgyűlés október 27-ét, a székelyek nagy menetelésének napját a Kárpát-medencei magyar autonómiák napjává nyilvánítja.”
– Tíz képviselő kezdeményezte e határozatot. Lett belőle törvény?
– Sajnos, nem. De remélem, ez esetben is érvényes a régi igazság: ami késik, nem múlik.
– Mennyire ismerte Erdélyt 1989 előtt?
– Jól ismertem. Mindenekelőtt a Nagyvárad–Bánffyhunyad–Kolozsvár–Torda–Székelyudvarhely–Csíkszereda útvonalat. A nyolcvanas években Kalotaszeget és a Székelyföld nagy részét is bejártam. Mintegy ötvenszer jártunk Erdélyben a feleségemmel. Könyveket, gyógyszereket, élelmiszert, újságokat – és szeretetet – vittünk, barátságokat, felejthetetlen emlékeket hoztunk. Vittük az üzeneteket élő szóban azoktól és azoknak, akik nem léphették át a határt. Például azért, mert tiltólistán voltak. Mi is felkerültünk a megfigyeltek közé. Amikor átléptük a határt, azonnal értesítették a helyi szekusokat Bánffyhunyadon, ahol általában az első éjszakát töltöttük.
Barátságot kötöttem Kallós Zoltánnal, Lászlóffy Aladárral, Szilágyi Istvánnal, Vásárhelyi Gézával, Újváry Ferenccel, Tőkés Istvánnal, Szőcs Istvánnal, Bánffy Istvánnal és másokkal. Nem hagytuk cserben a hargitai juhász barátainkat sem, köztük az ötgyermekes Dániel Imrét, aki ugyan csak „két iskolát” végzett, de intelligenciában és filozofikus töltetű, egyszerű, nemes gondolkodásban kevés hozzá hasonló embert ismertem. Egy alkalommal elmondta: gyermekkori vágya, hogy egyszer átsétálhasson a Lánchídon. Évtizedeken át hívtam, kapacitáltam – családja már többször járt nálunk –, de a reá bízott több száz juhra hivatkozva nem állt kötélnek. „Legalább ígérd meg” – mondtam neki egyszer. Rám nézett csodálkozó, nyílt, kék szemeivel, és így válaszolt: „Ha megígérem, akkor meg is kell tennem!” Többek között ezért szeretem Erdélyt és az erdélyieket. Dániel Imre gondolata lett később a választási kampányom jelmondata „Az adott szó törvény legyen!”
– Ezek az élmények döntőek lehettek politikai szerepvállalásában…
– Politikai pályám tulajdonképpen Erdélyből indult. Kolozsváron megismerkedtem Kallós Zoltánnal, rajta keresztül meg Csoóri Sándorral. Ő hívott az MDF-be 1988 szeptemberében. Amikor 1989. október 22-én Antall Józsefet az MDF elnökévé választották, kérésére úgy döntöttem, politikusi pályára lépek.
– Tehát Antall József felkérése „hozta Önt helyzetbe”. Ön, aki nagyon közelről ismerte, hogyan jellemezné az első miniszterelnökünket?
– Antall József mindenekelőtt humanista demokrata volt, aki politikai célkitűzéseinek elérése során mindig betartotta a törvényességet és szem előtt tartotta az emberiességet. Elkötelezett magyar hazafi volt, aki lélekben, érzésben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánt lenni. Kiemelkedő európai politikus volt, aki a magyarság problémáit európai összefüggésekben vizsgálta, aki ismerte a térség népeinek történelmét, ezért megértette a kor kihívásait, és azokra mindenki érdekeit figyelembe vevő válaszokat tudott adni.
– 1989 adventjének kezdetétől szörnyű, de egyben lélekemelő hónapokat éltünk át, ki itt, ki a határon túl. Jól tudom, hogy karácsony után félszáz kocsiból álló segélykonvojt vezetett Erdélybe?
– Igen, én is azon sok-sok csonka országbeli honfitársunkhoz tartoztam, akik óriási lelkesedéssel igyekeztek segíteni erdélyi nemzettársainknak. Magyarországon azonnal megmozdultak a segítőkész, jó szándékú emberek. A Magyar Demokrata Fórum Ó utcai székházában, a földszintes barakk épületben is folyt a tanácskozás, mit és hogyan lehetne segíteni a sokat nélkülözött erdélyi magyaroknak. Úgy döntöttünk, hogy elsőként élelmiszerekből és gyógyszerekből álló segélyszállítmányt küldünk. Az elnökség engem bízott meg az egész akció megszervezésével és lebonyolításával. Akkoriban az MDF hivatalának a vezetője voltam, vagyis a pártadminisztráció irányítója, egyúttal az elnök, Antall József személyi titkára. Karácsony előtt pár nappal gyűjtési akciót hirdettünk meg. Élelmiszert, ruhát, gyógyszert, könyveket, gyerekjátékot kértünk a lakosságtól. Napokon át, az ünnepek alatt is, tömegesen hozták az adományokat. A szenteste kivételével reggeltől késő éjszakáig vettük át, szortíroztuk és raktároztuk határtalan lelkesedéssel. Hihetetlen, milyen gyorsan ment minden. Ez nemcsak a mi ügyességünknek volt köszönhető, hanem a budapestiek (máshol meg a vidékiek) önzetlen segíteni akarásának. Több mint kilencven teherautót, furgont és személykocsit sikerült hadrendbe állítani. A nagy számra való tekintettel, valamint biztonsági okokból két részre osztottuk a konvojt. Az egyiket Lezsák Sándor, a másikat én vezettem, különböző útvonalon mentünk. December 27-ről 28-ra virradó éjszaka indultunk a városligeti Dózsa György útról. Sötétedés előtt kellett ugyanis Marosvásárhelyre érnünk, mert éjszaka még számítani lehetett a hegyekbe vonult securitatés osztagok támadásaira. Kalotaszegen és Torda után hallottunk is lövéseket a távolból.
Antall József és Csoóri Sándor búcsúztatott bennünket a csípős éjszakai órában. Szívünk tele volt bizakodással, reménységgel. Új fejezetet reméltünk a Romániához csatolt területeken élő magyarok életében. A „parancsnoki” kocsi egy régi Wartburg volt, tetején hangszóróval, ezzel irányítottam a 47 teherautóból és személygépkocsikból álló konvojt. Zacsek Gyula videózott, Antall Péter meg fényképezte az eseményeket. Indulás előtt Antall József odahajolt hozzám, és a fülembe súgta: „Vigyázz a fiamra, mert ő még gyerek!” Nagyvárad határában egy fiatal nő román nemzeti színekből álló kokárdát tűzött a mellemre. Jó szívvel viseltem egész úton. Hittük, hogy megváltozik a világ, románok, magyarok, szászok (akik még ott maradtak) megkapják az emberi élethez és önrendelkezéshez való jogot. Végig az úton, amíg világos volt, a városokban és a falvakban az emberek százai integettek. Sötét este értünk Marosvásárhelyre.
Elsősorban egyházakhoz és kórházakhoz irányítottuk a gépkocsikat. Nem hagytuk ki a román ortodox egyházat sem. Másnap spontán nagygyűlést tartottunk a főtéren. Hangosbeszélőn Lezsák Sándor és Gálfalvi György szólt a tömeghez. Az utcán, a macskaköveken gyertyák égtek a halottak emlékére, ott, ahol lelőtték őket Ceauşescu pribékjei. Én kihasználtam a lehetőséget, és felkerestem számos erdélyi barátomat. Marosvásárhelyen Sütő András ecsetelte a történteket, Székelyudvarhelyen Katona Ádám művelődéstörténész petőfis lelkesedéssel sorolta terveiket. Kolozsvárott többek közt Szilágyi István íróval és Újváry Ferenc ügyvéddel készítettünk videointerjút. Újváry szavait idézném is:
„Az én jogom nem az itt élő másik nemzet jogaiból származik. Az én jogaim abból a tényből fakadnak, hogy elődeim itt születtek, falvakat, városokat építettek fel, kultúrintézményeket hoztak létre, és akkor én itt nem lehetek csak nemzetiség! Igénylem, hogy a jövőben így legyen az alapokmányokba befoglalva.”
Ez az okfejtés adta a nemzetpolitikai ars poeticámat, hitvallásomat. Nem adhatjuk lejjebb, mint hogy az elszakított nemzetrészek évezredre visszamenően őseik földjén, a szülőföldjükön, államalapító, államalkotó tényezők legyenek. Ha ebből kirekesztik őket, akkor a tényleges és teljes körű autonómia jár nekik.
– Régóta figyelem, hogy – képletesen szólva – az ötágú síp a kedvenc hangszere… Milyen törvények kimunkálásában vett részt, amelyek jogi értelemben közelebb hozták, majd egymás mellé állították a „külső” és a „belső” magyarokat?
– Számos nemzetközi rendezvényen emeltem szót az elszakított nemzetrészek érdekében. Az Európai Kereszténydemokrata Unió (EUCD) az Európai Néppárt társszervezete volt, mely valamennyi európai kereszténydemokrata politikai erőt tömörítette. (Az ezredfordulón beolvadt az Európai Néppártba.) Az EUCD 1991. évi őszi brüsszeli kongresszusán – a német CDU és a CSU támogatását élvezve, velük előzetesen egyeztetve – javaslatot terjesztettem elő közép-európai őshonos nemzeti kisebbségek sorsának rendezésére hivatott konferencia megszervezésére. A javaslatot megszavazták, ott helyben megkezdtük az előkészítést. A helyszínre is javaslatot tettem: Pozsony legyen a házigazda! Abból indultam ki, hogy vigyük a kérdést az oroszlán barlangjába. Reméltem, hogy a leendő házigazda, Jan Carnogursky, a Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke, akkor éppen regnáló miniszterelnök, nem mer, nem fog ellene szegülni egy előre mutató, jó döntésnek, személyes találkozásaink során nemigen konfrontálódott velem kisebbségi kérdésekben. Az 1993 júniusában rendezett konferencia végén beláttam, hogy tévedtem. A zárónyilatkozat hajnalig tartó vitájában a szlovákok és a románok egymást túllicitálva igyekeztek gyengíteni a szöveget, nem kevés sikerrel. – A határon túli magyar pártok is részt vettek az említett nemzetközi szervezetek munkájában? – Többé-kevésbé igen. Az RMDSZ tagságáért az Európai Demokrata Unióban már 1990-ben elkezdtem a harcot. A szervezet Helsinkiben tartott pártvezetői értekezletén javasoltam felvételüket, melynek előkészítésére megbízást kaptam. Az erdélyi magyar szövetség vezérkara, Szőcs Géza főtitkár kivételével, ugyanis hallani sem akart egy konzervatív-kereszténydemokrata szervezeti tagságról. Domokos Géza elnök a Szocialista Internacionáléban gondolkodott. Sokan fel sem fogták egy nemzetközi szervezeti tagság hallatlanul nagy előnyeit, ami egy posztkommunista országban élő kisebbség etnikai alapú pártjánál elengedhetetlenül fontos volt akkor. Szerencsére Szőcs Gézánál nyitott kapukat döngettem, hiszen ő is foglalkozott a gondolattal. Konspiratív úton, az elnökség megkerülésével vittük be az RMDSZ-t az EDU-ba! Gézát főtitkárként meghívattam a Végrehajtó Bizottság soron következő ülésére, ahol a szervezet nevében kérte a felvételt. A kész tények elé állított elnökség végül tudomásul vette a történteket. Hosszabb ideig csak megfigyelői státussal rendelkeztek, mert hiába voltak bent a bukaresti parlamentben – ami a tagság egyik feltétele volt –, az EDU nem ismerte el szabadnak a romániai választásokat. Végül a budapesti pártvezetői értekezleten, 1993 szeptemberében kapták meg a teljes jogú tagságot. Ekkor Bodó Barna alelnök képviselte az RMDSZ-t a konzervatív nemzetközi pártszövetségben. Számos pozitív kezdeményezésük volt, melyeket az EDU többnyire elfogadott, megfelelő lobbizás után! A ’93-as budapesti ülésen a felvidéki Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom kapott megfigyelői státust.
S. KIRÁLY BÉLA
(folytatjuk)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)