udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
7305
találat
lapozás: 1-30 ... 6181-6210 | 6211-6240 | 6241-6270 ... 7291-7305
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2015. október 30.
Börtönből ideiglenesen házi őrizetbe kerül Sorin Oprescu
A börtönből ideiglenesen házi őrizetbe kerül a korrupcióval gyanúsított Sorin Oprescu, Bukarest felfüggesztett főpolgármestere – döntött csütörtökön a Bukaresti Ítélőtábla.
A szeptember eleje óta előzetes letartóztatásban lévő volt elöljáró fellebbezésének adott helyet az ítélőtábla, így Oprescu 30 napra elhagyhatja a börtönt. A cukorbetegségben szenvedő Oprescu több egészségügyi problémával küszködött fogva tartása idején, kórházi kezelésre is beutalták.
Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) megvesztegetés elfogadásával gyanúsítja, miután a vádhatóság szerint 25 ezer euró kenőpénzt vett át egy közvetítőtől, majd megtalálták nála a megjelölt bankjegyek egy részét.
MTI
Erdély.ma2015. október 30.
Lemondásra szólította fel az RMDSZ Bretfelean rendőrfőnököt
Lemondásra szólította fel a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) marosvásárhelyi szervezete és a marosvásárhelyi önkormányzat RMDSZ-frakciója csütörtökön Valentin Bretfelean helyi rendőrparancsnokot – írja a Maszol.ro portál.
Az RMDSZ-szervezet szerint a rendőrfőnök megszegte a hivatali esküjét, és elvesztette a marosvásárhelyiek bizalmát, amikor a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésének a megakadályozásával dicsekedett egy székelyföldi románokat tömörítő egyesület hét végi marosvásárhelyi rendezvényén.
Az RMDSZ-szervezet hangsúlyozta: Valentin Bretfeleannak mint a helyi rendőrfőnöki funkciót betöltő hivatalnoknak nem az etnikai többséget, hanem minden marosvásárhelyi polgárt kell képviselnie, ám a napokban nyilvánosságra került hang- és videofelvétel arról tanúskodik, hogy a köztisztviselői esküjét megszegve méltatlanná vált tisztsége betöltésére.
A marosvásárhelyi önkormányzati testület csütörtöki ülésén Peti András RMDSZ-es alpolgármester javasolta a rendőrfőnök lemondását, és ezzel egyórás vitát váltott ki.
Dorin Florea polgármester kijelentette, büntetést szabott ki a rendőrfőnökre a hét végi kijelentései miatt, és megtiltotta neki, hogy politikai rendezvényekre járjon. A városvezető nem részletezte, hogy miben áll a büntetés.
A rendőrfőnök beszédének videofelvétele az interneten került nyilvánosságra. „Nem engedem meg soha, hogy Paul Chinezut elmagyarosítsák, s azt írják fel az utcanévtáblára, hogy Kinizsi Pál. (.)
Álljunk ellen a nyomásnak és az elnemzetietlenítésnek" – jelentette ki a rendezvényen a rendőrfőnök.
Valentin Bretfeleant korábban súlyos fegyelmi vétségek miatt mentették fel a Román Hírszerző Szolgálat Máramaros megyei részlege éléről. A Máramaros megyei sajtó arról is cikkezett, hogy hírszerzői pályafutása előtt Bretfelean a Securitate kommunista politikai rendőrség szolgálatában állt.
MTI
Erdély.ma2015. október 30.
A restitúciós bizottság elutasította a Batthyáneum könyvtár visszaszolgáltatását
A kormány alárendeltségében működő restitúciós bizottság elutasította a gyulafehérvári Batthyáneum könyvtár és csillagvizsgáló visszaszolgáltatását a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegyének. Potyó Ferenc, a főegyházmegye általános helynöke az MTI-nek pénteken elmondta, a bizottság szeptemberben tárgyalta a Batthyáneum ügyét, és egy bő héttel ezelőtt értesítette a főegyházmegyét a kedvezőtlen döntésről.
A Batthyányi Ignác püspök által alapított könyvtárban őrzik a Romániában fellelhető kódexek, ősnyomtatványok mintegy háromnegyedét.
"Arra hivatkoztak, hogy a visszaigénylő nem azonos a telekkönyvben szereplő egykori tulajdonossal. A könyvtárat és a csillagvizsgálót ugyanis az érsekség kérte vissza, a telekkönyvben viszont tulajdonosként a Csillagda bejegyzés szerepel" – magyarázta az általános helynök. Hozzátette, általános gyakorlat volt egykor, hogy nem magát az egyházat, hanem az egyház valamely belső egységét tüntették fel tulajdonosként. Elmagyarázta, ma is az érsekség tulajdonában van a Csillagda nevű szőlős, ennek a bevételeiből fedezték egykor a könyvtár és a csillagvizsgáló fenntartási költségeit.
A román államot 2012-ben kártérítés fizetésére kötelezte az Emberi Jogok Európai Bírósága amiatt, hogy évtizedeken át nem hozott döntést a Batthyáneum visszaszolgáltatása ügyében. A strasbourgi bíróság azért marasztalta el a román államot, mert 1998-ban sürgősségi kormányrendelettel szolgáltatta vissza a Batthyáneum épületét az egyháznak, de a tényleges visszaszolgáltatásra nem került sor.
A restitúciót a Szociáldemokrata Párt Fehér megyei szervezete támadta meg peres úton. A Gyulafehérvári Táblabíróság 2003 októberében jogerős ítéletben utasította el a visszaszolgáltatást arra hivatkozva, hogy Batthyány Ignác püspök az egyházára és Erdélyre hagyta az értékes könyvtárat, Erdély pedig jelenleg Románia része.
Az 1998-ban elindított visszaszolgáltatás csak az ingatlanra terjedt ki. A 2002-ben elfogadott restitúciós törvény immár az ingatlanokkal együtt államosított ingóságok visszaszolgáltatásáról is szólt. Az e törvény alapján benyújtott újabb visszaigénylési kérvényére adott most elutasító választ a bizottság.
Potyó Ferenc érseki helynök az MTI-nek elmondta, az egyház fellebbez a bizottsági döntés ellen, és soha nem mond le arról a könyvtárról, amelyet egykori püspöke hozott létre, és amely a kommunista államosításig az egyház tulajdonában volt.
A Batthyáneum esetében a könyvtárban őrzött kódexek, ősnyomtatványok felbecsülhetetlen értéket jelentenek. Ezek egyikét, a 810-ből származó Codex Aureust 25 millió dollárra biztosították, amikor 2002-ben rövid időre Németországba szállították.
MTI
Erdély.ma2015. október 30.
Főpróba volt a marosvásárhelyi véres zavargás
Az 1990. júniusi bukaresti bányászjárás dossziéjának újranyitása után indokolt, jogilag pedig lehetséges lenne a márciusi marosvásárhelyi véres zavargások ismételt kivizsgálása is – véli Kincses Előd ügyvéd, az akkori események emblematikus alakja.
Mint a Népszabadságnak elmondta: ebben az esetben is érvényes az indoklás, amelyre hivatkozva az Emberi Jogok Európai Bírósága arra kötelezte Romániát, hogy 25 év után végre folytassa le a nyomozást az ellenzék bukaresti tüntetéssorozatának vérbe fojtása ügyében.
Ennek kapcsán a múlt héten vádlottként idézték be a rendszerváltás utáni ideiglenes kormányzótanács vezetőit, élükön Ion Iliescu volt államelnökkel és Petre Roman exkormányfővel. Emberiesség elleni bűnökkel vádolják őket, ami nem évül el.
Hasonló besorolás alá esnek Kincses szerint az 1990. március 19–21. közötti marosvásárhelyi események is. – Pogromkísérlet volt, ami szintén nem évül el – hangsúlyozta. Az ügyvéd úgy látja, hogy Marosvásárhely volt a főpróbája a demokratikus ellenzék elleni, több halálos áldozattal járó 1990. júniusi atrocitásoknak.
Márciusban ugyanúgy vonatokkal szállították a bányászokat Marosvásárhely felé, csak végül a székelykocsárdi (Razboieni) vasútállomásról visszafordították a szerelvényeket, miután kiderült, hogy a székelyudvarhelyi gyárak feltüzelt munkásai mégsem mennek az erdélyi városba – idézte fel Kincses, aki személyesen beszélte le a székelyeket a marosvásárhelyi bevonulásról.
Így már a készültségbe helyezett zalatnai mócok sem indultak el Marosvásárhelyre. Őket Kincses szerint – a bányászjárás kapcsán szintén vád alá helyezett – Gelu Voican-Voiculescu egykori miniszterelnök-helyettes értesítette, hogy már nincs szükség rájuk.
Az egykori hatalom által a magyarok „provokációinak” számlájára írt konfliktus esetleges irányítottságát soha nem vizsgálta romániai hatóság. Magánszemélyek ellen folyt eljárás, de elmarasztaló ítéletet kizárólag magyarok ellen hoztak.
Legutóbb 2010-ben élt panasszal az ügyben Kincses Előd és Smaranda Enache emberi jogi aktivista, de a legfőbb ügyészség válaszra sem méltatta őket.
Pedig az utóbbi években rengeteg tanúvallomás és egyéb bizonyíték került elő, amelyek arra utalnak, hogy Marosvásárhelyen nem helyi konfliktus volt, hanem egy Bukarestből irányított eseménysor, amely ürügyként szolgált a Ceausescu-rezsim bukása után felszámolt titkosrendőrség újraalakításához. Ez meg is történt 1990. március 26-án, Román Hírszerző Szolgálat néven.
Az új hatalom viszonya a hírhedt Securitatéval kezdettől fogva ellentmondásos volt. A diktatúra legrettegettebb és leggyűlöltebb intézményét 1989. december 26-án a védelmi minisztérium alá rendelték, majd 30-án elnöki rendelettel feloszlatták. Az ügynököket azonban nem eresztették szélnek, hanem csak három hónapos fizetett szabadságra küldték.
– A román közvéleményt meg kellett győzni arról, hogy a „magyar veszély” miatt szükség van a titkosszolgálatra – emlékezik vissza Kincses Előd. Az ügyvéd szerint az áldozatok örökösei, özvegyei kérhetnék, hogy a román ügyészség vizsgálja ki az öt ember halálával és több száz megsebesülésével járó, a köztudatban „fekete márciusként” élő eseményeket.
nol.hu
Erdély.ma2015. október 30.
A prefektus szemét Erdővidék is szúrja
Fejlesztési stratégiájának visszavonására, illetve új elfogadására kényszerül Vargyas, mert a kormánymegbízotti hivatal kifogást talált: szemüket leginkább az szúrta, hogy az okiratban magyar kifejezés is szerepelt.
„Comuna se situeaza in partea Felvidék a regiunii Erdővidék” (A község az erdővidéki Felvidéken fekszik.) – fogalmaztak a stratégia készítői, mire a prefektúra Kerberosszai nyomban jelezték, a helységneveket csakis az állam hivatalos nyelvén szabad leírni, idegen nyelven nem. A vargyasiak az inkriminált részt módosították („în partea nordică a zonei Baraolt”, Barót vidékének északi részén), ám az Erdővidék kifejezés – némi kiegészítéssel – maradt, mert arra mint történelmi régióra utaltak. A Sebastian Cucu által vezetett intézmény kifogásolta azt is, hogy az erdővidéki község a fejlesztési stratégiát nem elég átlátható módon fogadta el, ám végül sikerült meggyőzni a hivatalnokokat, hogy a megyei magyar, illetve román újságban való meg nem hirdetés ellenére is tudomást szereztek arról a vargyasiak, hiszen közmeghallgatást tartottak az ügyről, a polgármesteri hivatalban is kifüggesztették a határozattervezet, s a helyi újságokban is írtak róla.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. október 30.
A miniszter bosszúja
Nem engedélyezi az oktatási szaktárca a Kovászna megyei tehetséggondozó központ működését mindaddig, amíg a megye nem teljesíti a kirótt mértékű álláscsökkentést – tájékoztatott Kiss Imre főtanfelügyelő, aki szerint már minden lehetséges átszervezést megtettek, de mert muszáj, további összevonásokra lesz szükség.
Egy október eleji rendeletben hagyta jóvá az oktatási minisztérium a kiválósági központ létrehozását Háromszéken, de máris megakadályozza annak valós elindulását, mert még mindig túllépi a megye az engedélyezett álláskeretet. Októberben ötvenhárommal lépték túl a kvótát, ha novemberben is hasonló létszámmal dolgoznak, még az alkalmazottak fizetése is veszélybe kerülhet – közölte a főtanfelügyelő, aki elmondta, a minisztériumi engedélyre várva sem ülnek tétlenül, a Pető Mária vezette tehetséggondozó központot eközben már szervezik, a diákok körében kérdőíves felmérést végeznek, és összeállítják a csoportokat fizika, matematika, magyar, illetve román nyelv és irodalom tárgykörben.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. október 30.
’56-os emlékkirándulás
A Székely Mikó Kollégium társadalomtudományi osztályainak egy csoportja immár második alkalommal vett részt az anyaországi Rákóczi Szövetség október 23-ai diákutaztatási programjában. Október 22–24. között 44 diák és kísérőtanáraik – Kiss Mária, Szép Helga, Tókos Ibolya, Kinda Eleonóra és Erőss Botond – Hajdúnánásra, a Csiha Győző szakképző iskolába látogatott. Ezzel az intézménnyel már évek óta testvériskolai kapcsolatban állunk.
Október 23-án az 1956-os forradalom 59. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen vettünk részt, amelyre a Kéky Lajos Városi Művelődési Központban került sor. A mikós diákok alkalomhoz illő, színvonalas és felemelő hangulatú előadást mutattak be Tókos Ibolya magyar szakos tanárnő irányításával, amelyben a véres forradalom legfontosabb momentumait keltették életre. Ezt követően a város elöljáróival és a különböző intézmények képviselőivel, valamint a civil szervezetekkel együtt megkoszorúztuk a hajdúnánási 1956-os emlékművet. Később az egyedi famennyezetű református templomot és a városi múzeumot tekintettük meg, ahol az állandó kiállítások mellett a magyar olimpikonokról és az 1956-os forradalomról is volt egy-egy tárlat. Megismerkedhettünk a hajdúsági kopjafaállítási szokásokkal és a szalmakalap készítésének fortélyaival, egy kiadós séta után pedig a gyógyfürdőben lazítottunk.
Október 24-én Debrecenbe látogattunk, ahol a Nagytemplom előtt megkoszorúztuk a Kossuth-szoborcsoportot, meglátogattuk a Református Kollégiumot, benne az iskola- és az egyháztörténeti kiállítást, a patinás könyvtárat. A díszteremben beülhettünk Kossuth Lajos fapadjába is. Megható élmény volt az ódon folyosókon, Nyilas Misi nyomán sétálni, pihenni a több száz éves padokban, belekóstolni a korabeli diákok életébe. Lenyűgöző volt a 3000 férőhelyes Nagytemplom, és élményteljes a Nagyerdő is, az újonnan épült stadionnal és a Székely utcával, a magyar történelem és irodalom nagyjainak szobraival. Elsétáltunk a Kossuth Egyetemre, leróttuk kegyeletünket az ’56-os emlékhelynél, és feltöltődtünk egyetemi levegővel. Átszellemülve tértünk vissza Hajdúnánásra, ahol nagyon ízletes disznótoros vacsorával fogadtak.
Hazafelé leperegtek előttünk az elmúlt napok felemelő és lelket melengető eseményei, hálával gondoltunk testvériskolánkra és a Rákóczi Szövetségre: nekik köszönhetjük, hogy együtt emlékezhettünk közös történelmünk egy-egy szomorú, de összekovácsoló eseményére.
Kinda Eleonóra
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. október 30.
Több mint hétszáz nyárádmenti gyereket tanítanak táncolni
Saját korszerű próbaterem a Bekecsnek
Pár hét múlva birtokba veheti a Bekecs néptáncegyüttes az új, jól felszerelt saját próbatermet, amit a nyárádszeredai művelődési ház emeleti részén alakítottak ki számukra.
Benő Barna, a nemzetközi szinten is elismerésnek örvendő néptáncegyüttes vezetője elégedetten közölte a jó hírt, hogy végre lesz saját próbatermük. Eddig is a művelődési házban zajlottak a próbák, viszont gyakran fordult elő, hogy az ott megtartott kulturális rendezvényekkel ütköztek a próbák.
– Ezt a termet kizárólag mi fogjuk használni. Valójában stúdiókörülményeket teremtünk itt, különleges színpadi fényekkel, megfelelő hangtechnikával, és óriási előny, hogy a felszerelésünket nyugodtan itt hagyhatjuk, nem kell próbák után mindent leszerelni. Saját fűtésrendszerünk is lesz, amit mi szabályozhatunk – sorolta a saját próbaterem előnyeit Benő Barna. Megtudtuk, hogy a Bekecs néptáncegyüttes egy Leader- pályázat keretében vásárolt magának fény-, illetve hangtechnikai felszereléseket: fény-, és hangkeverő berendezést, hangfalakat, színpadi lámpákat és mikroportokat. Az új próbatermet a nyárádszeredai önkormányzat tíz évre adta haszonbérbe a Bekecs néptáncegyüttesnek, ugyanakkor harmincezer lejjel, azaz a szükséges összeg felével hozzá is járult a próbaterem kialakításához. A felújítási munkálatokkal várhatóan egy-két héten belül elkészülnek, így a táncosok hamarosan birtokba vehetik.
A Bekecs nemrég Budapesten, a Hagyományok Házában vitte színre a Hagyatékok, valamint a Hamupipőke című táncszínházi előadásokat, a hét végén pedig a Kolozsvári Magyar Opera színpadán lépnek fel. A színvonalas előadások előkészítése és számos fellépés mellett a Nagy Bekecs táncosai egy nemes célt is felvállaltak, tizenöten, párban a Nyárádmentén több mint hétszáz gyereknek oktatnak néptáncot, hetente harminc csoporttal foglalkoznak. Benő Barna elmondta, mindez 2012-ben kezdődött, amikor úgy érezte, az elmúlt húsz évben a Nyárádmentén nagyon megcsappantak az ilyen jellegű hagyományos tevékenységek, és köztudott, hogy a tradicionális társadalomban egy helyi tánccsoportnak mozgósító hatása volt a közösségi életre. A tanterv nem engedi meg, hogy az iskolákban bevezessék a néptáncot, így más megoldás után kellett nézni, és első lépésben a nyárádmenti polgármestereket kellett a nemes cél mellé felsorakoztatni. Ez a legtöbb helyszínen sikerült is, a költséget az önkormányzatok fedezik, és arról is gondoskodnak, hogy iskolabuszokkal arra a településre szállítsák a gyerekeket, ahol az adott községben a néptáncoktatás zajlik. Mivel nem kötelező tevékenységről van szó, kizárólag olyan gyerekek járnak, akik elkötelezettek a néptánc iránt, így könnyebb a velük való munka. Vannak csoportjaik Dózsa György, Nyárádkarácson, Ákosfalva, Nyárádmagyarós, Csíkfalva, Székelybere, Nyárádremete és Koronka községekben, valamint Szentháromságon és Nyárádszeredában. A települések egy részén felnőtt-, kisiskolás, középiskolás csoportok is működnek, tehát valójában minden korosztályt lefednek.
– A felnőttoktatás igazából nem arról szól, hogy hivatásos táncosokat neveljünk ki, az elsődleges cél a közösségépítés. Talán Nyárádszeredában a legváltozatosabb a kínálat, nemrég felnőtteknek salsa-, a Deák Farkas iskola diákjainak pedig moderntánc-csoport indult, valamint népihangszer-oktatás kisiskolások számára is Bartis Zoltán prímás, zenepedagógus vezetésével.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)2015. október 30.
Florea megrótta, de nem meneszti a városi rendőrfőnököt
RMDSZ-bojkott a városi tanácsülésen
A tegnapi marosvásárhelyi közgyűlést nem tartották meg, mivel az RMDSZ-frakció testületileg kivonult a teremből a napirend megszavazása előtt. A bojkott mindaddig tart, amíg a kétnyelvű utcanévtáblákra kiírt közbeszerzés kapcsán tisztázzák a nézőpontokat, amíg a kombinátügyben szorgalmazott referendum esetében a jegyző alá nem írja az RMDSZ javaslatát, illetve amíg a frakció nem látja a "jövőképet" az évekkel ezelőtt jóváhagyott, de gyakorlatba nem ültetett tanácsi határozatok alkalmazásáról. Marosvásárhely polgármestere tegnap a közgyűlést megelőző vita során kijelentette: Valentin Bretfelean, a helyi rendőrség vezetője túllépte hatáskörét, emiatt felelősségre vonta.
Majdnem kétórás veszekedés előzte meg tegnap a marosvásárhelyi tanács soros ülését, amire végül is nem került sor, mert az RMDSZ-frakció kivonult a teremből. Ezt megelőzően Peti András alpolgármester azzal vádolta meg Valentin Bretfeleant, a helyi rendőrség igazgatóját, hogy megszegte közalkalmazotti esküjét, a helyi rendőrség működésére vonatkozó törvény, illetve a helyhatósági törvény egyes előírásait, és kérte a rendőrfőnök becsületbeli lemondását, kilátásba helyezve, hogy amennyiben ez nem történik meg, az RMDSZ-frakció kérni fogja Dorin Florea polgármestert, hogy vonja vissza Bretfelean megbízatását. Ugyanakkor Peti András közölte, a gazdasági és közterületkezelési igazgatóságoktól kérik, hogy indokolják meg, milyen jogszabályok alapján indították el a közbeszerzést a kétnyelvű utcanév-táblák elkészítésére. Soós Zoltán azt kifogásolta, hogy az RMDSZ-nek az Azomures-ügyben kért népszavazási javaslata még mindig nem került a tanács elé, és kijelentette: a frakció addig nem vesz részt a tanácsüléseken, amíg nem rendeződik ez az ügy. Soós Zoltán felvetésével kapcsolatban Andrei Muresan, a polgármesteri hivatal jegyzője hangsúlyozta: pontosításokra van szüksége, de szerinte nem a helyi tanácsnak kell ebben a kérdésben állást foglalnia, hanem a környezetvédelmi minisztériumnál kell elérni a kombinát integrált környezetvédelmi engedélyének visszavonását. Bretfelean Valentin röviden felszólalt, mondanivalójának lényege az volt, hogy a törvényeket eddig is betartotta és ezután is be fogja tartani. Beszéde alatt érkezett a terembe Dorin Florea polgármester, aki rövidre zárta a Bretfelean-ügyet: "A helyi rendőrség igazgatóját már Önök előtt leszidtam, és elfogadtam bocsánatkérését. Brassai Zsombor aggodalma jogos volt, Bretfelean túllépte hatáskörét, én pedig polgármesterként felelősségre vontam". A rendőrfőnökről áttért a kétnyelvű táblákra és a referendumra, ingerülten tiltakozva az ellen, hogy az RMDSZ-képviselők "tör-vénytelenségre akarják rávenni", majd hosszasan méltatlankodott a szerinte az RMDSZ által elgáncsolt nagy projektek miatt, úgymint a Kultúrpalota mögötti parkoló, a digitális város stb., felróva, hogy ezek helyett a képviselők inkább a kutyákkal és a fákkal foglalkoztak. Claudiu Maior békítő hangvételű beszólása elsikkadt a feszült hangulatban, dr. Benedek István pedig közölte: jó lenne, ha mindenki ismerné a tanács szervezési-működési szabályzatát, a szakbizottságok munkáját és ezek után döntene.
A felszólalásokat követően az RMDSZ-frakció elhagyta a tanácstermet, a bent maradt 12 képviselő közül pedig csupán 8-an szavaztak az ülés megtartására, illetve a napirendi pontok elfogadására, így a szükséges tanácsosi létszám híján nem tartották meg a tanácsülést. Várhatóan jövő keddre ismét összehívják a testületet, az RMDSZ-bojkott viszont valószínűleg folytatódni fog.
Dorin Florea ezután a Népújságnak nyilatkozva elmondta: polgármesteri minőségében megtiltotta Valentin Bretfeleannak, hogy a jövőben részt vegyen olyan rendezvényen, aminek esetleg nemzetiségi jelleget lehet tulajdonítani, felszólította, hogy nyilvánosan kérjen bocsánatot a tanácsülés keretében a testület előtt (amire a közgyűlés bojkottja miatt nem került sor tegnap – szerk. megj.), és kezdeményezzen személyes beszélgetést azokkal, akik a sajtóban megtámadták a történtek miatt. További adminisztratív jellegű szankciókat is foganatosított ellene a munkatörvénykönyv értelmében, nyilvánosan megrótta a tanács előtt, de nem mentette fel funkciójából.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)2015. október 30.
A családregénytől a családfakutatásig
Ki gondolná, hogy a mai világban, amikor a családok létrehozása, összetartása olyan nehézkessé válik, sőt sokak számára közömbös dolog, sokszor nemcsak konfliktushelyzet, irigység, gyűlölködés választja szét és távolítja el őket egymástól, számos családregény is születik, családfakutatásba fognak sokan, őseik, rokonaik után kutatnak, ezért messzi földre is elutaznak. Ellentétes előjelű tények, de mindkét irányzat jelen van korunk társadalmában. A családfakutatás mindenképpen az összetartozás óhaja felé mutat, és már remélhetően nem a kivagyiságot, a minél rangosabb, híresebb ősök felmutatását ösztönzi, hanem inkább honismereti kérdéseket vet fel, nemzedékek törekvéseit, kitartását, hasznos munkásságát igazolja. – Vajon melyik ősömben ismerem fel magam, esetleg gyermekeim tulajdonságát, tehetségét, hol tévedtek, hova rendelte őket hivatásuk? A kérdésekre válaszolni főleg bizonyítékokkal lehet, a családfakutató, akárcsak egy zarándok, messzi utakat jár be, megszállottként keresi és fedezi fel a levéltárakban, anyakönyvi hivatalokban, falusi parókiák anyakönyveiben, megsárgult iratcsomókban családjának múltját. Mindez rengeteg időbe telik, felkészülésre, türelemre, anyagi háttérre van szüksége, és ha letért a célhoz vezető útról, ha tévedett, újból és újból vissza kell térnie a jelzett útra. Ha vannak "útjelző táblái", dokumentumok, feljegyzések, régi házakon kőbe vésett jelek, rég nem gondozott sírok feliratai, ki nem hagyhatja a szóbeli közléseket, legendáriumokat.
A családfakutató esetünkben egy nagyvárossá, kétnyelvű várossá nőtt erdélyi kisváros megbecsült orvosa, aki hosszú idei praktizálása folytán az egyik legnagyobb iparvállalat dolgozóit kezelte, orvosolta, éjjelente ügyeletet, mentőszolgálatot biztosított. Nyugdíjas éveiből sokat szánt arra, hogy egy szerteágazó családfát a Felvidéktől Erdélyig, a történelmi Magyarországon és határain túl felidézzen, tudományos keretbe foglalva összeírjon. A kutató közben feltámasztja a régen porladó embereket, fényképekről, emlékezésekről rokoni szálakkal kapcsolja össze őket, nagy tisztelettel adózik munkájuknak, nem hagyja feledésbe merülni tetteiket. A kutató méltányos, jó emberismerő, egy cérnaszálat sem hagy elveszni abból, ami kötődést, összetartozást igazol. Számára minden adat megvilágítást, összeillesztést követel, egy hatalmas puzzle előtt állunk, hogy magunk is a megfejtés részesei legyünk az összerakásban. A kutató az ilyen jellegű munkának megfelelően összeállított, egyben mesélő könyvben teszi közzé munkáját:
A GENERSICHEK és utódaik
Szépréthy Lilla emlékének
Dr. Zsigmond Károly 375 oldalon (Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2015) hófehér borítójú könyvében megmutatja, hogy mit jelent egy hatalmas családfa tagjainak lenni a történelmi Magyarországon, a Trianon szétszabdalta határok közt, a szocialista térséggé vált településeken vagy éppen az emigrációban. Kézen fogva vezeti elő a Felvidékről származó cipszer ősök sokaságát. Lőcséről, Késmárkról, Iglóról Brassóba, a szászok, románok és magyarok közé jönnek, a legjelesebbek bemutatása mellett megállapodik, például Kolozsváron, a Ferenc József Tudományegyetem kórbonctani tanszékén, a Brassói Főreáliskola katedráján, régi és új európai vagy tengerentúli egyetem kutatóközpontjában.
Teszi ezt Marosvásárhelyről, és munkája olyan eredményes, hogy 2011-ben már láthatjuk mosolygós arcát, amint a Genersich Alapítvány különdíjával jutalmazzák a Semmelweis Egyetem Dies Academius ünnepségén. Munkásságát elismerték.
2015-ben megjelent könyve a pontos adatgyűjtés, a rendszerezés, a családfakutatás mintája marad. Olvasmánynak is kitűnő, de mindenképpen ismernie kell az olvasónak a Genersichek kutatásához vezető Szépréthyek életét is, mert ezzel kezdődik Zsigmond doktor kutatássá váló hobbijának említése.
Szépréti Lilla: Család-regény
Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1996
A regényt az 1978–1986 közötti években írja a vásárhelyi Új Élet szerkesztője, riportere, az pedig közel egy évtizeden át várja kéziratban, hogy megjelenhessen. Szépréti Lilla ezt nem érhette meg, 1992-ben autóbalesetben meghalt. A cipszer Szépréthyek története ez a családregény, ez indítja el a Genersichek családfájának kutatásában az írónő férjét, Zsigmond doktort. A regény az írónő gyermekéveit, a két világháború közti koronavárost, a szászok ősi, erdélyi fellegvárát, egyben az idetelepülő, meghonosodó felvidéki értelmiségi és itt honos magyar felemelkedő polgárság történetét szemlélteti három generáció során. A Szépréthy család férfiágon Lőcséről származik, a dédapa, Schönwisner Aba Otto Maldino a bécsi Császári és Királyi Mérnöki Akadémián tanult, földmérő mérnök lett, fia, Béla Gusztáv Brassóba kerül, tanára és igazgatója másfél évszázaddal ezelőtt a brassói magyar főreáliskolának, az ő fia pedig, az írónő apja, a grazi egyetemen szerez mérnöki diplomát, nevét Schönvisnerről már magyarosítva kapja dédapjától Szépréthyre. Cipszer eredetét, szepességi német, ún. ungar-deutsch és felvidéki rokonságát mindig számon tartja, gyermekeire örökíti. A történelmi Magyarországon a Szepesség – németül Zips – egy közepes nagyságú megye területe, ahonnan századokon át nagy személyiségek emelkednek ki – köztük a Genersich család, innen származik az írónő –, tudósok, neves kutatók, közéleti emberek vannak a sorban, immár A Genersichek és utódaik című könyvben érdekesebbnél érdekesebb életúttal, munkássággal felsorolva.
A regény, amelyet vélhetően az erdélyi olvasók jól ismernek, egyik fejezetében előrevetíti a húsz évvel később megjelent munkát. A rokon rokont tapos az utakon c. fejezetből láthatóan már eldőlt, hogy dr. Zsigmond Károly messzemenő kutatásba kezd, immár nemcsak "kiszámolva", hanem felkutatva a rengeteg Genersich rokont, kitűnően összerakja a puzzle-t évszázadról évszázadra. A rokoni látogatásra Grazba utazó házaspár útitársáról kiderül, hogy volt valaha egy kolozsvári nagynénje, emlékszik arra is, hogy hol lakott, de többet már nem tud róla. Így vesznek el a rokonok az idő múlásával és messzire költözésükkel egymástól. Megtudjuk azonban egyszerű számítással, hogy "egyetlen embernek nyolc ükanyja, tizenhat szépanyja van és így tovább". Ez regényrészlet, de a családfakönyv szerint a számítások oda vezetnek, hogy "nem is tudjuk, hányféle ember génjeiből származunk". Tovább nem idézem az említett fejezet címének bizonyítását, nagy számok jönnek ki, számtalan rokoni kapcsolat jöhet létre néhány emberöltő alatt.
A szerző mindent bebizonyít és mindent elmagyaráz. Ritkán történik meg, hogy egy tudományos munka ilyen olvasmányos legyen, hogy az olvasó többször visszatérjen egy-egy részletre, a roppant apró betűs nyomtatás ellenére.
A másik érdekes vonulat, hogy a Szepességből miként kerültek Erdélybe vagy Magyarországra a Genersichek. Az életrajzok Genersich Melchiortól (1500-as évek) napjainkig, a ma élő Genersich utódokig terjednek. Ki-ki az érdeklődése szerint meríthet ezekből. Mivel alapítványa is van a családnak, Budapesten és Kolozsváron ünnepi ülésszakokat tartottak az utóbbi években, kitüntettjei is vannak. A leggazdagabb XX. századi Genersich-életműről meg kell jegyezni, hogy a magyar kórbonctani iskola nagy egyénisége a kolozsvári orvosi egyetem tanára, ahova Késmárkról, illetve Pestről kerül Lenhossek József tanítványaként. Minden tekintélyes klinikai várost végigjárt. Ausztriában és Németországban ösztöndíjakat megnyerve az orvostudomány sok területén, neves professzorok mellett folytat tanulmányi gyakorlatot. A király 1891-ben nemesi rangra emeli, és ettől fogva dr. Genersich Antal Károly Miksa Szilárd a szepesszombati előnév viselésére jogosult. 25 évig dolgozik Kolozsváron, "a tanítás művésze" volt az orvosi egyetemen. Ezután Budapesten rektori évei alatt is kutatási és gyakorlati eredményeit rögzítve, több mint nyolcvan dolgozatot közöl a patológia, a kórbonctan, illetve a közegészségügyi viszonyok, a cornea nedvkeringései és az inak nyirokkeringése kutatási területéről. Annyira közismert volt, hogy Füst Milán, Németh László és Szabó Dezső is említette műveiben. 1918-ban végakarata szerint a Házsongárdi temetőben temetik el.
Dr. Zsigmond Károly adatai alapján 149 utódja volt, ezek közül 119 él. Az EME (Erdélyi Múzeum- Egyesület) székházában Kolozsváron felavatták mellszobrát.
Az életrajzok anyaga sok száz adatot tartalmaz az ősökről és utódokról. A családfakönyv, dr. Zsigmond Károly könyve napjaink egyik genealógiai lexikonja lehetne, a Szepesség (Késmárk) és Erdély vidékeinek olykor irodalmi értékű leírásaival. Jellemzése, arcképcsarnoka régi leírások, életrajzok, kortársak emlékezései alapján kitűnő emberismeretét, leírókészségét dicséri, azon kívül, hogy 2006-ban hasonló témában német nyelvű könyve is megjelent.
A családfákat, ősöket és utódokat rendszám szerint osztályozza, eszerint megállapítható, hogy valamely személy hányadik generációhoz tartozik. A tizedes osztályozási rendszám megmutatja, hogy egy utód a családfából milyen rokoni viszonyban van másokkal, például hányad fokon unokatestvér. Ez elég bonyolult képlet, de a genealógusnak ez is megoldható. A Szepességből indult Genersichek rendszerint tudományos pályát járnak be, küzdő, roppant nagy tudású emberek, a Monarchiában szétszóródtak. Az ősök kézművesek, iparosok, aztán bírók, tanácsosok.
A nyomon követés egyik érdekes momentuma, amikor a kutató a Teleki Tékában talál rá egy Bécsben tanuló Genersich (Gnersich) diák nevére, vagy Lőcsén alkalma van olvasni az 1523-ból származó Genersich Melchior diáriumát. Ebbe jegyezte fel emlékezéseit a család régmúltbeli őse.
Hogy és miként jut ezekhez a dokumentumokhoz Zsigmond dr., ez könyvének részletesen megírt fejezete.
A szászok és a magyarok közé került felvidéki cipszerek gyökereiket a magyarok közösségében felemelkedésük során megmaradásukért erősítették, tehetségükkel, munkásságukkal ungar-deutschként szellemi nagyjaivá lehettek.
A cipszereknek himnuszuk is volt, ezt is közli a Genersichek krónikája: "Wie schön bist du, oh Zipserland!" – az isteni vezérléstől, a Szepesség szépségeiről szól, az ősök építette székesegyházról, az Istennek adott háláról, aki hazájukat, honukat adta.
Ne hagyjuk ki, hogy abból a "szeretett honból" a második világháború után kitoloncolták őket. A csehszlovák hatalom valahogy nem értette meg, nem akarta elismerni őshonosságukat, hogy ez megilleti őket.
Az utódok nem felejtenek.
Rózsa Mária
Népújság (Marosvásárhely)2015. október 30.
Hitélet – Tettekre váltotta a szeretet fogalmát
Kitüntették Bakó Béla-Pál ferences papot
Orbán Balázs-díjat kapott többek között Bakó Béla (Pál atya), a kolozsvári rendház közösségéhez tartozó ferences szerzetespap.
A díjat azoknak adományozzák, akik sokat tesznek a közös székelyföldi ügyekért, az egységes Székelyföld-kép kialakításáért. Méltatásában Tamási Zsolt, a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója elmondotta: Pál atya Székelyföld nehéz helyzetbe kerülő társadalmi rétegeit, csoportjait segíti folyamatosan a méltó emberi élethez.
Bakó Béla 1954. július 23-án Marossárpatakon született.
– Asztalosmester nagyapám sok földet művelt és műveltetett. A földeken gyakran találkoztam cigány származású munkásokkal, és láttam, miként viszonyultak hozzájuk a nagyszüleim és a szüleim. Édesapám sokszor hangsúlyozta, hogy ha van valamink, próbáljuk azt megosztani a rászorulókkal. Gyakran hallottam tőle: Ne edd meg egyedül az ételedet! Az otthon csírázni kezdett szociális érzékenység az iskolában fejlődött tovább. Érdekes szokás volt Sárpatakon, hogy tízórainkat megosztottuk az éhező cigány gyermekekkel – mondta.
FODOR GYÖRGY
Szabadság (Kolozsvár)2015. október 30.
Apróka eszponka
Leveleket írnak a gyerekek. Írásokat a keresztszüleiknek, azoknak, akik támogatják őket a magyar nyelv tanulásában, akik válaszaikkal mesés, büszke mosolyokat csalnak a tanítványaink arcára.
Két részecskét az eszemben, pontosabban a szívemben hordok vagy egy hónapja. Most szeretettel megosztom.
Kicsike leánka, mindig csacsog, kérdez, mesél, beszél, csiripel. Levelében ezt írja: ,,Nyárba mennék a hegyekre vaj (vagy) a tengerre. Még nem voltam egyszer es itt sem, ottajan sem. A tengerben úsznék, mert úgy gondolnám, hogy tudnék úszni es. Még nem úsztam egyszeres.”
Magas, nyúlánk fiú. „Immán leszedtük a szőlőt es, csiáltunk bort...”
Bort-e? S mán meg is lett? – kérdem meglepetten.
Nem, nem lett még meg.
Előbbször nem mustot ittatok?
Én a mustot nem iszom meg!
Eszen a sárméreg tőle?
– Há’!
– S tán már bort iszol?
– Nem, bort csak csiálok...
(Az eszen a sárméreg jelentése: sava van tőle.)
(2015. október 21.)
Kérdezgetek én is
– Magad vagy a képen?
– Nem.
– Andrea?
– Nem.
– Mámád? Édesanyád?
– Nem.
– Anyukád? Nagymamád?
– Nem.
– Akkor ki?
– Hát kend!
(2015. október 16.)
Hétköznapi hátradőléseim
Könyvtári napjuk van a kicsiknek a magyar házban. Figyelem őket, ahogy helyükre rakják a könyveiket, ahogy tanácskoznak, ahogy cserélgetnek, ajánlgatják egymásnak a már olvasottakat, a magyar nyelvű könyveket.
Életre kelt álmom előtt hálásan dőlök az ajtófélfának.
(2015. október 16.)
Bétérés
– Az én kapumat es megnyithatná, magyar né’! – szól át az úton csak úgy egykedvűen.
– Csak vártam a hideget, hogy húzódjanak bé a házecskájukba – mosolygok vissza rá.
– Imán bé vagyunk húzózkodval... – int.
– Akkor bétérek. Egiszséget! – hagyom meg az utolsó szó jogát.
– Adjon a jó Máriecska kendeknek es!
(2015. október 15.)
Máthé Kriszta
Szabadság (Kolozsvár)2015. október 30.
Erdély tájain – Házsongárdi könyvben az EKE elődei
Adósság törlesztésére törekszik ez a kis 34 oldalas könyv, melynek bemutatására a november másodikai hagyományos halottak napi közös EKE-megemlékezésen kerül sor. Mert egyesületünk megbecsülését jelenti, amikor turista elődeinket megbecsüljük.
A Lőrinczi István és Sáska Pál szerkesztőpáros jelen könyvecskéje amellett, hogy a kolozsvári EKE kiadványainak számát növeli, egyúttal újdonság is. Nem a turistáktól elvárható „egyszerű” túrakalauz, hanem folytatja Gyurka László és Máthé Gyula néhai elnökeink kezdeményezését, akik a Házsongárdi temetőben nyugvó elődeink lajstromozását és sírjaik gyopáros fémjelvénnyel való megjelölését indítványozták. Sajnos korai haláluk megakadályozta a kivitelezést. A továbbiakban elődeinkről jobbára kerek évfordulóikon egy-egy rendezvénnyel, emléküket méltató írással emlékeztünk meg, vagy a halottak napi kegyeletes gyertyagyújtással. Sáska Pál aztán mintegy két éve felvállalta, hogy ennél többet tesz, rövidesen csatlakozott hozzá Lőrinczi István is. Együtt nagy és dicséretes munkát végeztek. Csokorba fogták egyelőre tizenhat elöljáró EKE-tisztségviselőnk életrajzi adatait, lefényképezték sírjaikat, GPS-koordinátákkal lokalizálva térképre vezették nyughelyeiket, a kiadvány így az erdélyi turistairodalom – nem túlzás, ha ezt állítjuk – jelentős darabjává vált
TÓTHPÁL TAMÁS
A Házsongárdi temetőben nyugvó EKE-személyiségek. Szerkeszette Lőrinczi István Sáska Pál
Szabadság (Kolozsvár)2015. október 30.
SZNT: szítja a tüzet a hatóság
Pénzügyi ellenőrzést tartottak a hatóságok annál a két székelyföldi egyesületnél, amelyek a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) legutóbbi tömegmegmozdulásának szervezésében vállaltak szerepet, az egyiket meg is bírságolták – közölte szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében az SZNT sajtószolgálata.
Az Országos Adóhatóság (ANAF) csalás elleni főosztályának Nagyszebenből kivezényelt ellenőrei szerdán ellenőrizték az Izsák Balázs SZNT-elnök képviselte marosvásárhelyi Siculitas Egyesületet és a Gazda Zoltán által képviselt sepsiszentgyörgyi Sepsireform Egyesületet. A Siculitas Egyesületet 10 ezer lejre büntették meg, a Sepsireform Egyesület gazdálkodásában nem találtak hibát.
Amint az SZNT közölte, a Siculitas Egyesületet azért büntették az ellenőrök, mert nem jelentett be a pénzmosás elleni hatóságoknál egy júniusban kapott magyarországi támogatást. A szervezet álljtja: a pénzösszeg átlátható és ellenőrizhető módon, banki átutalással érkezett az egyesület bankszámlájára. A Siculitas Egyesület – az SZNT közleménye szerint – élni fog a jogorvoslat lehetőségével.
Izsák Balázs SZNT-elnök a Krónikának elmondta, meglehetősen furcsának találja, hogy négy nappal a Székelyföld határainak kivilágítása után egyazon órában végeztek ellenőrzést az SZNT háttérszervezeteiként működő egyesületeknél. „Ezt egy kis valószínűségű véletlennek, a székelyföldi szervezetek, vállalkozók ellen irányuló megfélemlítő folyamat részének nevezném, függetlenül attól, hogy épp az adóhatóságról, a korrupcióellenes ügyosztályról vagy a fogyasztóvédelmi hatóságról van szó” – fogalmazott Izsák Balázs.
Eközben Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke csütörtöki sajtótájékoztatóján indokolatlannak és bizonyos szempontból törvénytelennek nevezte azt a szombati rendőrségi eljárást, melynek nyomán lefoglalták a tűzifát, amit a gyergyószentmiklósi lovas pályára tervezett őrtűzhöz szállítottak a helyi szervezők.
Árus Zsolt elmondta, egy nyitott rakterű gépkocsival szállíttatott szombaton délután a háza udvaráról a saját tüzelőjéből mintegy húsz hasáb tűzifát a tiltakozás gyergyószentmiklósi őrtűzéhez, amikor rendőri intézkedés történt vele szemben. Elmondta, hazament a fa eredetét igazoló iratokért, de a rendőrség olyan szállítási iratot kért tőle, amivel nem rendelkezik.
„A 2000 lejes büntetés kétségkívül nem a fuvart vállaló személynek szól, hanem a Székelyföld oszthatatlanságát hirdető rendezvény és annak szervezői ellen irányult – szögezte le Árus. – Az illető csak annyiban érintett az ügyben, hogy elvállalta a fa fuvarozását a lakásomtól a rendezvény helyszínéig. Mivel a büntetés neki szólt, nyilván neki kellett fellebbeznie ellene, de ehhez az SZNT biztosít támogatást”.
A fellebbezésben megemlítik, hogy a rendőrségi eljárás a törvényekkel ellentétes volt, hiszen magánterületen történt az intézkedés, amihez a rendőröknek ebben a formában nem lett volna joguk. A másik ok, amiért támadható a büntetési jegyzőkönyv, hogy abban az áll, az elkobzott famennyiség 0,12 köbmétert tesz ki.
Ez azért lényeges, mert a fát a senki nem mérte meg, azaz találomra írták be ezt a számot. Éppen akkora értéket, amekkora miatt büntetést lehetett kiróni, a törvény szerint ugyanis 0,1 köbméternél kisebb famennyiség szállításánál nem szükséges fuvarlevél. A büntetést pedig arra hivatkozva rótták ki, hogy a szállító nem rendelkezett fuvarlevéllel. Árus Zsolt hiába mutatta be a fa vásárlásakor kapott bizonylatokat, a rendőrök csak aznapi, október 24-ei fuvarlevelet fogadtak volna el. Árus megjegyezte, az elkobzott fát a helyi erdészet udvarára szállították, és ott tárolják.
„Ha kiderül, hogy ez kevesebb, mint 0,1 köbméter, akkor eleve tárgytalanná válik a büntetés, ha pedig valamivel mégis többnek bizonyul a határértéknél, akkor a büntetés mértékének indokolatlansága merül fel, hiszen öszszesen mintegy 80 lej értékű faanyag szállításáért róttak ki 2000 lejes büntetést” – magyarázta Árus Zsolt.
Az SZNT-s tisztségviselő leszögezte, meglátása szerint egyértelmű rendőrségi túlkapásról van szó, amelynek célja, hogy az emberek legközelebb távol maradjanak a jogos követeléseik kifejezését lehetővé tevő rendezvényektől. Hozzátette, valószínű, hogy különböző hatóságokkal szemben korábban indított perei miatt különösen is figyelték őt, hiszen a közel 200, Székelyföld-szerte meggyújtott máglya mindegyikéhez szállított fát valahonnan valaki, és a rendőrök sehol nem igazoltatták őket. Árus elmondta, a fa vétlen szállítóját az SZNT minden jogi eszközt bevetve meg fogja védeni.
Mint ismeretes, a Székely Nemzeti Tanács a székelység közképviseleti testületeként határozza meg magát, ezért nem is rendelkezik jogi személyiséggel. Azokban az esetekben, amikor az állam intézményeiben kell hivatalos iratokat letennie, a háttérszervezeteiként működő egyesületek járnak el a nevében.
A Székelyföld határainak október 24-ei kivilágítása előtt ez a két szervezet fordult a közel 60 határ menti önkormányzathoz, illetve a megyei csendőrségekhez és rendőrségekhez, hogy a törvényes előírásoknak megfelelően bejelentse a tiltakozó akciót. A szervezet becslése szerint több tízezren vettek részt múlt szombaton a tömegrendezvényen.
Bíró Blanka, Gergely Imre, Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)2015. október 30.
Új magyar nyelvű programmagazint indított az Igen, tessék!
Megjelent Kolozsvár legújabb magyar nyelvű programmagazinja, a Ma Este, amelyet az Igen, tessék! Egyesület ad ki havonta. Az ingyenes programmagazin célja láthatóbbá tenni Kolozsvár szórakoztató programjait és kulturális kínálatát.
„Az új kiadvánnyal egyesületünk a kultúrát szolgáltató intézményeket, szervezeteket kapcsolná össze a közönséggel. A Ma Estét az Igen, tessék! terjesztői hálózata juttatja el a kolozsvári és Kolozsvár környéki háztartásokba, de megtalálható lesz a leglátogatottabb művelődési intézményekben, vendéglátó-ipari egységekben is” – olvasható az egyesület lapunkhoz eljuttatott közleményében.
Az eseménytár kolozsvári lapbemutató sajtótájékoztatóján Talpas Botond, az egyesület elnöke elmondta, hogy az eseménytár kiadásával szeretnék megkönnyíteni a magyar anyanyelvű lakosság számára a kolozsvári szórakoztatóipari, illetve kulturális programok közötti eligazodást. A havilapba a magyar nyelven is elérhető programok mellett a román, illetve más nyelveken megszervezett események is bekerülnek.
Bethlendi András a lap arculatát és tartalmát ismertette. „A 16 oldalas eseménytárban a kolozsvári és Kolozsvár környéki magyar közösséget megszólító kulturális, szabadidős, szórakoztató rendezvények, események beharangozói kapnak helyet, valamint különböző állandó programok, mint például a színház vagy az ecsetgyár havi műsora” – mondta az Igen, tessék! egyesület ügyvezetője.
A programmagazin az eseménytár rovat mellett a hónap legizgalmasabbnak ígérkező eseményeivel kapcsolatos háttéranyagokat, interjúkat, recenziókat is közöl. Az első lapszámban Györgyjakab Enikő színésznővel készült interjú jelent meg arról, hogy idén miért lesz érdemes betérni a Kolozsvári Állami Magyar Színházba.
A 8. és 9. oldalon az Ecsetgyár novemberi eseményeinek hátteréről olvashatnak részletes összefoglalót az érdeklődők. A lapban előzetest jelent meg a közelgő Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozóról, valamint a Puck Bábszínház és a ZUG kultúrtér által újraindított Lugosi Béla filmklubról is. A Ma Este szerkesztői minden hónap 10-éig a [email protected] címre várják a következő hónapra vonatkozó programajánlókat.
Krónika (Kolozsvár)2015. október 30.
Címertörténeti előadás
250 éves Erdély nagyfejedelemségi címere
250 évvel ezelőtt, 1765. november 2-án Mária Terézia királynő nagyfejedelemségi rangra emelte Erdélyt, ami a – mai szóval élve – régió címerének bővítésével együtt járt. Az évforduló alkalmából – napra pontosan – dr. Szekeres Attila István heraldikus, az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület elnöke tart vetített képes címertörténeti előadást.
A szervezők, azaz az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület és a Székely Nemzeti Múzeum hétfőn 18 órakor a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében várják az érdeklődőket. A belépés díjtalan. Dr. Szekeres a címer történetéről előzetesként elmondta:
Címertani értekezésekben Erdély címerének kialakulási folyamatát, azaz az alkotóelemek együttes megjelenését Báthori Zsigmond uralkodása idejére teszik, sok esetben évszámot is közölnek, mégpedig 1590-et. Báthory Zsigmond szóban forgó pecsétje csak 1595-ből származik. Erdély címerének alkotóelemei mellett Moldva és Havasalföld címerét, valamint a »nova plantatio« jelenetet összesítő címer korábbi nem lehetett, mivel ebben az évben vált a két román fejedelemség Báthori Zsigmond vazallusává. Továbbá a pecsétábra Báthorinak a szent római birodalmi hercegi címerét is tartalmazza, a rangemelés is ebben az esztendőben történt. A növekvő sas, nap és holdsarló, valamint a hét bástya együttes alkalmazása korábban kezdődött. Báthori Kristóf vajda 1580-ban készült ólom emlékérmén az előlapon a helytartó arcképe látható a következő felirattal: CHRIST[oforus] BATH[ori] DE SOMLIO, a hátlapon a Báthori-címer pajzsából növekvően a jobbra néző, kiterjesztett szárnyú sas, a pajzsot jobbról sugaras naparc, balról megszemélyesített, csökkenő holdsarló veszi közre, alatta félkörívben hét, csúcsán bástyával ellátott hegy helyezkedik el, s folytatódik a felirat: PRINCEPS TRANSYLV[aniae] 1580.
A sas és a hét bástya, pontosabban hét hegy már korábban is megjelent. Egy német címerkönyvben 1531 és 1556 közötti időszakban, majd egy 1567-ben kiadott térképen.
250 évvel ezelőtt Mária Terézia királynő nagyfejedelemségi rangra emelte Erdélyt, s címerét nagyfejedelemségi süveggel látta el. A vörös keskeny pólyával vágott pajzs felső, égszínkék mezejében a csíkból növekvő, kiterjesztett szárnyú, jobbra néző fekete sast jobbról arany naparc, balról megszemélyesített ezüst holdsarló övezi. A címer alsó, arany mezejében hét vörös bástya jelenik meg. Az 1659-ben meghatározott rendi jelképek alkotják a címert: a sas az erdélyi vármegyéket, a nap és holdsarló párosa a székely rendi nemzetet, a hét bástya a szász közösséget jelképezi.
Erdély címerét beszerkesztették az osztrák–magyar kiegyezés utáni Magyar Királyság 1874-es, 1896-os és 1915-ös címerébe. Ugyanúgy az első világháborút követően megnagyobbodott Románia 1921-ben törvényesített, Keöpeczi Sebestyén József által alkotott címerébe, negyedik mezőként. A királyságra utaló jegyektől megfosztva, 1992-ben ezt a címert fogadta el a törvényhozás Románia jelképeként.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely2015. október 30.
Porladó történelem kőbe vésve
Temetőink értékmentése a 24. órában
Megszoktuk már, hogy temetőinkről legfeljebb csak halottak napja körül ejtünk néhány szót, majd ismét elfeledkezünk a témáról, pedig ezek nem csak az ősök tiszteletéről szólnak, hanem történelmünk kőbe vésett dokumentumai is egyben. Nemrég Kinda István és Fehér János előadást tartott Bölönben és Erdőfülén, Temetőrendezési programok Székelyföldön címmel. Temetőink jelentőségéről, a tennivalókról Kinda István néprajzkutatóval beszélgettünk.
– Milyen jelentőséggel bír temetőink vizsgálata, az önök által elkezdett kutatások milyen kérdéseket vetnek fel?
– Az utóbbi években a Kis-Küküllő menti Havadtőn egy elhanyagolt állapotban lévő, 19. századi temetőre összpontosítottunk. Közel 450 kidőlt, elsüllyedt, homokkőből faragott sírkövet ástunk ki és állítottunk újra megtalálásuk helyén. A munkálatokkal Székelyföld egyik legszebb sírköves temetkezési helye és annak díszesen faragott sírjelei váltak láthatóvá. A Székely Nemzeti Múzeum keretében, a Bethlen Gábor Alap támogatásával, Szőcsné Gazda Enikő és Dimény Attila néprajzos kollégáimmal második éve végzünk más-más helyszínre fókuszáló temetőkutatást. A háromszéki és erdővidéki régi temetők állapotát látva Fehér Jánossal már egy ideje azon gondolkozunk, hogy a havadtői temetőrendezési modellt más térségekre is ki kellene terjeszteni. Előadásainkban egyrészt a temetkezési helyek történeti kialakulásával, előzményeivel foglalkoztunk, másrészt több székelyföldi közösség temetőrendezési megoldását ismertettük.
– Mi a véleménye a háromszéki temetők állapotáról?
–Szinte általánosan elmondható, hogy a temetők régóta felhagyott övezetei és a régi sírok elhanyagoltak, ami azt jelenti, hogy ezek kitakarításához ma már nem elegendő a kasza, hanem fejszére, láncfűrészre is szükség van. Az állandó nedvességet tartó bozótban lévő fa vagy kő sírjelek gyorsan mohásodnak, hamar tönkremennek.
– Mit lehet tenni a régi sírkövek konzerválása, megmentése érdekében?
– A régi sírjelek nem csak az elhunytról hordoznak információkat megmunkálásuk vagy felirataik által, hanem az adott kor művészeti irányzatairól is, a divatot, világszemléletet, halálképet is tükrözik, tanúskodnak a mesterek felkészültségéről. Éppen ezért hely- és kultúratörténeti jelentőséggel bírnak, továbbörökítésük minden közösségnek érdeke kellene legyen. Elsősorban ezek értékként történő tudatosítása a lényeges, majd be kell azonosítani a legfontosabbakat. A felmérés eredményének függvényében lehet dönteni a beavatkozás mikéntjét illetően. Nem minden megoldás költségigényes, egy-egy közösség önerőből is sokat tud tenni eltűnésük megakadályozása érdekében.
A háromszéki hírességek esetében, akiknek ismert a sírja, érdemese védetté nyilvánítani?
– A védetté nyilvánítás azt jelentheti, hogy azt követően a helyi emberek számára tilos lesz minden olyan gyakorlati beavatkozás elvégzése, amely sokat segítene az adott síremlék környezetének, állagának a védelmében. Például ha sikerülne is előteremteni egy állagmegóvás vagy restaurálás költségeit, az engedélyeztetési eljárások miatt könnyen ki lehetne futni egy pályázati elszámolási határidőből. Ezért úgy gondolom, mindaddig, míg a védetté nyilvánításhoz nem társul valamilyen gyakorlati előny, például költségvetés, csak hátráltatja a munkát. Akkor lenne értelme, ha már egy rendezett, állagvédett síremlék védelmét és közismertté tételét szolgálná.
– Viszont tudunk olyat is, hogy ilyen sírokat eladtak, mert az illetőnek nem volt fogalma, ki fekszik alatta.
– Minden ilyen kezdeményezéshez szakmai segítséget kell kérni, érdemes például a területileg illetékes múzeum szakembereivel egyeztetni, így nem fordulnának elő ilyen sajnálatos esetek.
– Van példa arra is, hogy mentő szándékkal néhány önkormányzat egy helyre összegyűjti a régi sírköveket, amelyeket már nem gondoznak kiemelve eredeti helyükről. Ez jó megoldás?
–Az ideális az, amikor a régi sírjelek azon a helyen maradnak, ahová eredetileg állították, eltávolítani onnan nem a legkegyesebb megoldás. A leszármazottaknak, rokonságnak gondoskodnia kellene arról, hogy környezetük rendben legyen tartva. Amennyiben ez különböző okok miatt nem történik meg, a kövek önkormányzat vagy egyház általi kiemelése, összegyűjtése, kisebb számú régi sírkőállomány esetében, vállalható lépés, ha helyben nem biztosítható azok védelme, ha fennáll a veszély, hogy a régi kövekre „betonpótló” anyagként tekintenek a sírkeretet öntő szomszédok. Fontos azonban, hogy minden ilyen beavatkozást megelőzzön egy szakszerű helyszíni fényképes és szöveges dokumentálás: milyen állapotban, milyen helyzetben találták meg a sírjeleket. Ma már az okostelefonok révén is nagyon elterjedt a helymeghatározó rendszerek (GPS) használata. Ajánlott bemérni a sírjel pontos pozícióját, hogy tudni lehessen, hol állt eredetileg, illetve hol nyugszik a kő felirata által megörökített nevű elhunyt. Az új helyszínnel kapcsolatos elvárások közé tartozik, hogy ne betontalapzatba foglalják a porózus, nagyfokú vízáteresztő képességű homokköveket, hanem földbe vagy kavicságyba helyezzék, ezáltal biztosítva a kövön átfolyó esővíz elvezetését. A tapasztalatok szerint a fedél alá helyezett homokkövek romlása megáll, ez tehát a legjobb védelem számukra.
– Reménykedhetünk-e a sírkertek felleltározásában?
–Fontos lenne, hogy a helyi közösségek maguk gondoskodjanak elődeik emlékének ápolásáról, ne kívülről érkező szakember mondja meg, hogy nem szép dolog elhanyagolni a nagyszülők, dédszülők sírját. A nemrég elindult Erdélyi értéktár program célja éppen az, hogy a közösségek maguk nevezzék meg azokat a helyi kulturális, történelmi, természeti, gasztronómiai stb. értékeket, melyek által a településükhöz kötődő azonosságtudatuk erősebb, mint a szomszéd falu esetében. A temető az élő falu tükörképe, felleltározását ebben a keretben szintén a helyi közösségnek kellene elvégeznie: tudjuk például, hogy az erdővidéki fejfás vagy koporsó alakú fekvő sírköves (tumbás) temetők különlegesek és értékesek, de hogy még hány darab áll ezekből a sírokon, rögzíteni kellene. Ezáltal lehetne bevinni a helyi, regionális köztudatba, hogy a település, régió különleges értékét éppen ezek megléte, illetve az ilyen temetkezés hagyományának a továbbvitele jelenti.
Jancsó Katalin
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely2015. október 30.
Az előttünk járókra emlékezünk
Már benépesülnek a temetők, a kegyelettevők virágokat visznek a sírokra. Idén is megemlékezünk eltávozott szeretteinkről, rokonainkról, gyertyát gyújtunk a városi és falusi temetőkben a feldíszített sírokon.
Marosvásárhelyen az új kórház mögötti és a Jeddi úti köztemetőben, a Kálvária utcai katolikus temetőben két-három bejárat is könnyíti a gyertyát gyújtani akarók áramlását. Nem így a református temetőben. Itt egyetlen bejárati kapu van, ezen kell ki- és beáramolnia a tömegnek a város legrégebbi, négyszáz éves sírkertjébe. Már nagyon sokan tették szóvá a korábbi években is ezt a helyzetet. A református temető gondnokát, Bende Sándort kérdeztük erről.
„A temetőnek régen volt egy felső kapuja is. Ám a hatvanas években ide építették a kereskedelmi szakközépiskolát, a bentlakásokat, s akkor megszűnt a kapu. Igaz, hogy később is be és ki lehetett járni – pontosabban mászni – a szomszédos tömbházak közötti kerítésrész nyílásán, de a kerítés újjáépítésével ez megszűnt” – mondta el a gondnok.
Bende Sándor szerint az egykori rés helyére már nem lehet kaput nyitni, mert a kerítés mellett újabban sírok vannak. Ezért az időseknek – különösen a Tudor lakótelepről érkezőknek – igen nehéz a helyzetük. Leereszkednek a Kálvária utcán, hogy aztán az egyetlen kapun bemenve újból fel kelljen mászniuk a hegyen, ha a sír a temető felső részében van. A gondnok együttérez ezekkel az emberekkel, de megoldást a jobbulásra nemigen lát. Szerinte a kereskedelmi iskola vezetőségének és a polgármesteri hivatalnak kellene beleegyeznie abba, hogy a régi, felső kaput újra nyissák. Ha ez megtörténne, akkor még az egyházi kuratóriumnak is rá kellene bólintania – bár szerinte ez volna a legkönnyebb.
A szombat-vasárnapi programot illetően Bende úr elmondta: a temetőiroda 13 óráig áll nyitva, de a sírokat illető információkkal este 6 óráig szolgálnak. Hivatalosan mindkét napon este tízig lehet bemenni a temetőbe, de a sok évi tapasztalat azt mutatja, hogy még tíz után is sokan tartózkodnak a sírkertben.irá
Virágkavalkád Marosvásárhelyen
Marosvásárhely főterén csütörtökön megnyitották az őszi virágvásárt, s a piacokon is igen nagy felhozatallal várják a vásárlókat.
A helyi virágtermesztők mellett szép számban voltak udvarfalviak, szentannaiak, mezőcsávásiak is. A legnagyobb felhozatal krizantémból volt, a legkisebb cserépért 3, a nagyon nagy átmérőjűekért 20–30 lejt kellett fizetni. Idén visszaszorult az árvácska, sem a főtéri vásáron, sem a piacokon nem túl nagy a felhozatal. Aki szeretné, hogy egész télen dísz legyen szerettei emlékhelyén, szép száraz virágcsokrok és koszorúk közül válogathat, a csokrokat 3–5 lejért, a koszorút 15–20 lejért kínálják. Az óriási sárga krizantém szálja két lej. Cserepes erika is kapható, amely kitünően bírja a telet, s a hidegben is képes lila, fehér virágával elkápráztatni mindenkit.
Bakó Zoltán, Simon Virág
Székelyhon.ro2015. október 30.
Céljait népszerűsíti a foglalkoztató központ
Gyergyószentmiklóson a június végétől működő Fiatalok a jövőért – támogatott foglalkoztatás elnevezésű program keretében ez idáig két személynek sikerült munkahelyet keresni, egy személy alkalmazása pedig folyamatban van.
A projekt működtetői a célkitűzések népszerűsítése érdekében beszélgetésre hívták a vállalkozásokat. A csütörtöki találkozó résztvevői kinyilvánították: nyitottak arra, hogy hátrányos helyzetű fiatalokat foglalkoztassanak.
Fogyatékos, illetve a gyermekvédelmi rendszerből kikerült fiataloknak nyújt segítséget a munkahelykeresésben, az elhelyezkedésben a Hargita Megyei Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság programja, aminek keretében Gyergyószentmiklóson is központ működik. Az itt dolgozó szakemberek számos tényező feltérképezésével és betartásával segítik a hátrányos helyzetű fiatalokat a munkaerőpiacon való elhelyezkedésben, másfelől pedig a munkaadóknak nyújtanak segítséget az alkalmazással járó esetleges nehézségek leküzdésében.
A központ megnyitásától eltelt idő alatt 39 hátrányos helyzetű fiatalt jegyeztek a rendszerbe, két személy elhelyezkedésében nyújtottak segítséget az itt dolgozó szakemberek, és jelenleg egy újabb alkalmazás folyamatát követik.
Ebben a munkaközvetítői folyamatban az álláskereső fiatalok önbizalmának megerősítése legalább annyira szükségszerű, mint a munkaadók esetleges kételyeinek eloszlatása – többek között ezekben nyújt segítséget a központ. Az itt dolgozók személyesen veszik fel a kapcsolatot a potenciális munkaadókkal, de a program népszerűsítése érdekében csütörtökön egy közös találkozóra hívták a gyergyói cégeket. A szép számban megjelent vállalkozók mellett a városháza szociális osztályának munkatársai, illetve a megyei munkaerő-elhelyező központ vezetője is részt vett a megbeszélésen.
Itt kerültek bemutatásra annak a felmérésnek az eredményei, amelyet hátrányos helyzetű és normál körülmények között élő fiatalok, illetve vállalkozók körében végeztetett a gyermekvédelmi vezérigazgatóság. Ugyanakkor azokról a támogatásformákról is részletes tájékoztatás hangzott el, amelyeket bizonyos kategóriájú alkalmazások esetén igényelhetnek az alkalmazó cégek, intézmények.
A megjelent cégvezetők között voltak, akik már tapasztalatokról tudtak beszámolni a témában, azaz a gyermekvédelmi rendszerből kikerült fiatalok foglalkoztatását illetően. Ezeket megosztva, nehézségekre, sikerekre egyaránt rámutattak, kiemelve, hogy értékes emberek veszhetnek el, ha nem kapnak munkahelyet. A beszélgetés végkövetkeztetéseként elhangzott: a cégek nyitottak arra, hogy hátrányos helyzetű fiatalokat foglalkoztassanak. Az elvi beleegyezésen túl javaslatokat is tettek a program működtetőinek. Például azt, hogy az érdeklődő fiatalok számára szervezzenek munkahely-látogatásokat. Ezek az alkalmak segíthetnének ugyanis eldönteni, hogy egyáltalán milyen munkát tud biztosítani egy-egy vállalat, illetve a munka tulajdonképpeni menetére is rálátást kaphatnának az érdeklődők.
A megbeszélésen részt vett az a két személy is, aki a gyergyószentmiklósi támogatott foglalkoztató központ segítségével jutott munkához. Mindketten a gyermekvédelmi rendszerből kerültek ki, jelenleg a város hajléktalan szállóján laknak, és már elmúlt három hete, hogy az egyik helyi bútorgyártó cégnél dolgoznak. „Három hete dolgozunk. A munkát ki lehet bírni, csak az embernek ehhez akarat kell és lendület. A lendület az, ami belőlünk hiányzott, ezt kaptuk segítségként” – szólalt fel a maga és sorstársa nevében Varga Ilona. Úgy fogalmazott, eddig háttérbe szorítottan éltek, ezért is különösen jó érzés számukra, hogy segítséget kaptak az elhelyezkedésben. Anyaként tette hozzá, hogy a munkavállalás, a kereset segít neki a jövőtervezésben is. Ősszel napközibe szeretné íratni két és fél éves gyerekét.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro2015. október 30.
A nyelv mint eszköz
Ha azt hitted, hogy elméleti líceumba jársz és férfiú létedre kosztümöt viselsz, nagyon tévedsz. Komoróczy György nyelvművelő elmagyarázza, miért.
„Az egészség nem ragályos, de ragályos a betegség". Újból és újból eszembe jut a múlt század jeles nyelvművelőjének, Halász Gyulának ez a mondata, mert számos kórokozókat hordozó szó, kifejezés, intézménynév háttérbe szorítja egészséges társait szerte a magyar nyelvterületen, olykor-olykor még a magyarországi közszolgálati médiumokban is.
A Kossuth Rádióban például az iskolanevek használatában azért alakulhatott ki egy bizonyos fokú összevisszaság, mert a határon túli tudósítók szóhasználata nem egységes, az elnevezések idehaza is eltérnek a normatív változattól, és a rádiónál – úgy tűnik – nincs nyelvi szűrő, ezért az adásba kerülő elnevezések nem egészen világosak minden hallgató számára. Valós példával élve: az említett rádió csíkszeredai tudósítója Márton Áron Gimnáziumról beszél (így jó, ma így helyes!), a marosvásárhelyi munkatárs Bolyai Farkas Elméleti Líceumot említ, a temesvári a Bartók Béla Líceum eseményeiről beszél, a brassói pedig az Áprily Lajos Főgimnázium gondjairól számol be... Egy és ugyanazon típusú iskola esetében. Ilyen szempontból nem jobb a helyzet Kolozsváron, Nagyváradon vagy Szatmárnémetiben sem.
A fő baj a román nyelvi dominanciában keresendő, abban gyökerezik a fordítói hozzá nem értés, amelyet Erdély-szerte bátorít a román oktatási minisztérium iskolanevekről készült listája is. Abban sok rossz – rendszerváltás után született! – magyar iskolanév található (ezért volna jó a listát átdolgozni a kolozsvári egyetem magyar nyelvészeti tanszékének közreműködésével). Eligazító általános szabályként kellene elfogadnunk a normatív változat egységének kialakítását és megőrzését (kivételekkel természetesen számolnunk kell). Nálunk a román iskolanév helyes magyar megfelelőjét kell megkeresnünk, azt a formát, amely megfelel ma az egységes normatív változatnak.
Az általános iskola nem gimnázium
Például a román liceul teoretic normatív magyar megfelelője a gimnázium, nem az elméleti líceum. A szaklíceum helyes megfelelője a szakközépiskola, a műszaki kollégiumé (colegiu tehnic): műszaki szakközépiskola. A magyar nyelvben a líceum csak 1945 előtt volt használatos, akkor egy bizonyos 'felekezeti leányközépiskolá'-t jelentett, ma azonban nincs ilyen iskolatípus sem Magyarországon, sem Romániában. Magyarországon a mai iskolanevek egyikében sincs benne a líceum. Az elméleti líceumot (és általában a líceumot), a szaklíceumot, a műszaki kollégiumot ma talán csak az erdélyi magyarok értik, ha értik.
Ma főgimnázium sincs az iskolanevek normatív változatai közt! Valakik úgy gondolták évekkel ezelőtt, hogy a román colegiul naţional legyen főgimnázium magyarul. Valójában rangsorolt, elit gimnáziumokról van szó, amelyek közt van 6 vagy 8 osztályos (azaz évfolyamú) iskola is, de az elnevezése gimnázium. Régen a 8 osztályos gimnáziumot valóban főgimnáziumnak nevezték, abban az időben volt algimnázium is (a 4 osztályosok), ezek azonban 1934-ben megszűntek.
Más példa: Şcoala gimnazială Petőfi Sándor Gimnázium. A magyar rész helyesen: Petőfi Sándor Általános Iskola, ugyanis a román gimnaziu nem azt a középiskolát jelenti, mint a magyar gimnázium.
Az iskolaneveken kívül még számos olyan elnevezés, kifejezés van nálunk forgalomban, amelyek a rossz fordítások miatt eltérnek a csaknem egységes normatív változattól. Ez pedig megnehezíti a magyarok közti szóértést. Nem kellene megfeledkeznünk a nyelvek közti különbözőségékről, és sokszor tévedés azt gondolnunk, hogy a román és a magyar szó alakra, külső formára is kell, hogy hasonlítson egymásra (liceu – líceum, gimnaziu – gimnázium, colegiu – kollégium stb.) Ilyenkor arra is gondolnunk kell, hogy
óriási különbség van a magyar nyelvi határ és országhatár közt!
Regionális közszolgálati rádióban többször is hallottam mostanában egyetem előtti oktatásról. Magyarul ezt egyszerűen közoktatásnak nevezzük. Ugyancsak a rádióban hallottam (többször is): akik a vizsgán elestek... Aztán kiderült a mondottak alapján: azokról volt szó, akik a vizsgán megbuktak ('elégtelen osztályzatot kaptak'), nem pedig azokról, akik mondjuk megbotlottak vagy elszédültek és elterültek a földön.
Még mindig a rádió: Bikinihez hasonló fürdőkosztüm volt rajta. Helyesen: fürdőruha. Noha az erdélyi magyarban román hatásra széltében-hosszában elterjedt a kosztüm szó helytelen használata (férfikosztüm, síkosztüm), az egységes irodalmi és köznyelvben két jelentése ismert: 1. Ugyanabból az anyagból készült rövid kabátból és szoknyából álló női öltözék. 2. Jelmez (a színházi életben). Nyelvünk szokása szerint tehát kosztümöt csak a nők viselnek, ők vehetnek magukra bikinihez hasonló fürdőruhát, a férfiak viszont fürdőnadrágban strandolnak, öltönyt viselnek, és mindkét nem síruhában sízik.
A szó szerinti fordítás miatt csaknem teljesen kiszorította a használatból a küldőpapír a beutalót, az igazságügyi bélyeg az illetékbélyeget, a perfúzió az infúziót, a reanimáló az intenzív osztályt, a gripa vagy grippa az influenzát. És még lehetne sorolni a megértést nehezítő példákat (tanács – önkormányzat, municípium – megyei jogú város stb.).
Leginkább mégis azon csodálkozom, hogy közszolgálati televízió főszerkesztője néptanácsot (!) emlegetett 2015 szeptemberében egy székelyföldi rádióműsorban (a táncosok a néptanács elől indulnak...). Számára talán fordítás közben az idő is megállt?! A fentiek tükrében talán egyre többen igazat adunk a neves írónak és nyelvművelőnek, Kolozsvári Grandpierre Emilnek:„A nyelv elsősorban az emberi érintkezés eszköze, és csak századsorban a tudomány tárgya".
KOMORÓCZY GYÖRGY
uh.ro