udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
6975
találat
lapozás: 1-30 ... 1771-1800 | 1801-1830 | 1831-1860 ... 6961-6975
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2016. március 14.
Johannis diaszpórája
Románia elnöke, Klaus Johannis eléggé zavarosan, de arról beszélt a parlament előtt, hogy a diaszpórának elsőbbséget kell élveznie, az itthon maradtak pedig éljenek meg, amiként tudnak, alacsony béren, éhhalál-nyugdíjon, halálgyár-kórházakkal, múlt századi utakkal, tehát nyomorogva. Fél szájjal valami olyasmit is mondott, hogy vissza kellene édesgetni a külföldre szakadtakat.
Hát ez a nagyvilágba került fiúknál, lányoknál kiütötte a biztosítékot! Ők úgy értették Johannis választási ígéreteit, hogy az új hazájukban támogatja terveik megvalósítását, na meg néhányukat jó pénzért elküldik majd időlegesen a román parlamentbe. Mert a végleges visszajövetel ki van zárva, hiszen az élhető körülmények közötti jólétet felcserélni a bizonytalansággal és a nyomorral, nem előnyös üzlet.
Persze, lesz néhány, aki a Kárpátok felé veszi az útját, de – fogalmazzunk így – ne számítsunk tömegekre. Az eladott németek pedig nyaralni, ha visszajönnek. A magyarok meg örvendenek, hogy elmentek, nem akarnak másodosztályú állampolgárok lenni, a magyar származású román titulus sem vonzó számukra. A többi náció is, mint a vadludak, húznak el innen. Még a romacsávók is. Mert elegük van a szöröcsiaságból. A románok pedig… Na, ne vicceljünk. Úgy hárommillió – bár biztos adatot a statisztikusok sem tudnak – utód tűnt el innen az utóbbi években, sokan még beszélni sem akarnak anyanyelvükön. Mások Skype-on küldik haza a drága autóikról, az egzotikus vakációikról a fényképet meg a visszajövetelre vonatkozó határozott nemet.
Ja, s persze a diaszpóra sem másabb, mint a román nép. A jó balkáni bugázásban, rablásban, hazudozásban külföldön sincs hiba. A nagy-britanniai börtönökben ülők közül a románok tolvajlásban, betörésben, csalásban első helyen, rablásban „csak” másodikon állnak. Egyébként a börtöntöltelékek számát illetően toronymagasan tartják az élbolyt. És megközelítőleg ez a helyzet spanyolföldön, no meg a taljánoknál is. A kékszemű fiúk pedig majd „anyagilag” támogatják őket, hogy szavazzanak. Mert Johannisnak van már saját kormánya és saját diaszpórája is.
Román Győző. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2016. március 14.
Szekusállam lettünk
A SRI még nagyobb jogosítványokat kapott
A Legfelső Védelmi Tanács (CSAT) rendkívüli ülésén jóváhagyta, hogy a kormány sürgősségi rendelettel módosítsa a büntetőeljárást, és ezáltal „megszakítás nélkül” biztosítsa a lehallgatások jogalapját mind a nemzetbiztonsági, mind a korrupciós ügyekben. A rendelet szövegét már péntek este bemutatták.
Eddig szinte kizárólag a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) végzett lehallgatásokat, nemcsak „saját felhasználásra”, hanem az ügyészek által indított büntetőeljárásokban is, ennek jogalapját azonban a múlt héten az alkotmánybíróság hatálytalanította.
A büntetőeljárás módosításával most egyértelműen elkülönítik egymástól a titkosszolgálatok által nemzetbiztonsági céllal, illetve az ügyészek és rendőrök által bűnügyi nyomozások érdekében végzett titkos megfigyeléseket és lehallgatásokat. A sürgősségi kormányrendelet szövegét már pénteken este, a CSAT ülése után nyilvánosságra hozták.
A Hotnews kommentárja szerint az új törvény (egyelőre tervezet) még nagyobb hatáskört biztosít a SRI-nek, mint volt eddig: ezután ugyanis a nemzetbiztonsági és terrorizmus-ügyekben befolyhat a büntetőeljárásokba is. A hírügynökség szakértője szerint az alkotmánybírósági döntés éppen azt állapította meg, hogy a SRI-nek nem volt jogköre semmilyen büntetőeljárásban közreműködnie.
Mi pedig újra és újra hozzátesszük: ugyan a sürgősségi kormányrendelet publikálása után a SRI legálisan vájkálhat mindannyiunk magánéletében (ugyanis szerinte minden autonomista potenciális terrorista), ám azelőtt jogellenesen hallgatta le Ráduly Róbertet, Mezey Jánost, Antal Árpádot, Beke Istvánt, Szőcs Zoltánt, tehát ezen ügyekben a bizonyítékok jó része elveszett. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2016. március 14.
Tárlatnyitó Kovásznán
Torda szellemiségét képviselték
Vasárnap délután szűkösnek bizonyult a kovásznai Kádár László Képtár a tordai művészek közös tárlatának megnyitója számára.
A négy képzőművész, ki-ki a maga területéről, változatos munkákkal érkezett Kovásznára. Suba László szobrokkal, kisplasztikákkal, Nagy Annamária fröccsentett üvegmunkákkal, Deleanu Márta grafikákkal, Labancz C. Ágnes festményeivel kápráztatta el a fürdővárosi közönséget.
A képzőművészek közül páran már megjárták Kovásznát a Csoma-napok alkalmával megrendezett Csoma-tárlatokon, azonban ez volt az első alkalom, hogy közös kiállítással érkeztek. Munkásságukat Gazda József műkritikus méltatta, s beszédében kiemelte, hogy az alkotásaik magukban hordozzák Torda szellemi örökségét.
A rendezvény ünnepélyességét Thiesz Katalin tanítónő népdaléneke fokozta. A közel 45 munkát felvonultató tárlat április 2-áig látogatható, keddtől-péntekig 11–14, szombaton 9–14 óra között. Szervezett csoportok előzetesen a 0770.420.087-es telefonszámon jelentkezhetnek.
N. Sz. A. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2016. március 14.
Lesz magyar felvételi az orvosin
Volt hatása a Bihari Naplóban közölt felvetésnek, így a következő tanévben lesz magyar nyelvű felvételi vizsga a nagyváradi egyetem orvosi karán.
A Nagyváradi Egyetem Orvosi és Gyógyszerészeti Karának kari tanácsa legutóbbi ülésén megszavazta azt, hogy a soron következő felvételi vizsgák alkalmával a felsőfokú tanintézmény magyar nyelvű felvételi vizsgákat is tartson. A részletekről dr. Pallag Annamária az orvosi egyetem dékánhelyettese tájákoztatta lapunkat elmondva, hogy az elmúlt időszakban – egyébként többek között a Bihari Naplóban a témában közölt cikk hatására is – összesen százöt kérvény érkezett a kar titkárágára arról, hogy legyen magyar nyelvű felvételi vizsga a váradi orvosin. Ezek nyomán a kari tanács elgoadta azt a javaslatot, hogy magyar nyelvű felvételit is szervezzenek a következő tanév elején.
Dr. Pallag Annamária hozzátette, hogy az elkövetkező időszakban az egyetem felveszi a kapcsolatot a magyar tannyelvű iskolákkal, amelyektől segítséget kér abban, hogy fordítsák le magyarra a felvételihez szükséges tananyagnak azt a részét, ami még nincs meg magyarul az egyetemnek. Dr. Pallag Annamária kiemelte, hogy a felvételire való beiratkozáskor a jelentkezőknek ismét jelezniük kell majd azt, hogy magyar felvételi vizsgát igényelnek. Ennek formája még nincs eldöntve: lehet, hogy egy külön kérvényben kell majd ezt kérvényezni, illetve lehet, hogy a beiratkozási formanyimtatványon fog szerepelni ez opcióként. Dr. Pallag Annamária kérdésünkre válaszolva elmondta azt is, hogy a magyar nyelvű felvételi megszervezése mellett a kar nem tett le arról, hogy magyar tannyelvű szekciókat hozzon létre az orvosi karon.
Pap István. erdon.ro2016. március 14.
Novák Katalin nyitotta meg az európai magzatvédők első fórumát Párizsban
Párizs – Jean-Frédéric Poisson, a francia jobboldali Köztársaságiak egyik elnökjelölt-aspiránsa, Alberto Ruiz Gallardon volt spanyol igazságügyi miniszter és Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára nyitotta meg az európai magzatvédők első fórumát szombaton Párizsban. A nemzetközi kezdeményezés azt célozza, hogy az Európai Unió szüntesse be olyan tevékenységek finanszírozását kutatási, fejlesztéstámogatási és közegészségügyi területen, melyek emberi embrió elpusztításával járnak.
Az “Egy közülünk” (One of us) elnevezésű európai polgári kezdeményezés első fórumán, mintegy 1200 résztvevő előtt elmondott beszédét követően az államtitkár az MTI-nek elmondta: a magyar alaptörvénynek azokat a vonatkozó részeit ismertette, amelyek az emberi méltóságot és az emberi életnek a védelmét helyezik középpontba. Elmondta, hogy az értékek védelme a kormányzati munkában is hangsúlyos szerepet kap, s kiemeltté vált a családok támogatása, valamint a családbarát gondolkodás kialakításában is előrelépések történtek. A családi kapcsolatok erősítése mellett az oktatás és a nevelés fontosságára, s azon belül is a családok és a köznevelés szerepére is felhívta a figyelmet az államtitkár. Ismertette a hittan- és erkölcstanoktatás, illetve a családi életre való nevelés bevezetését a nemzeti alaptantervbe, amely programok alkalmat teremtenek az iskolában a családi életre való felkészítésre.
Beszédében Novák Katalin szólt a kedvező hazai statisztikai adatokról is, amelyek szerint az elmúlt öt évben harminc százalékkal nőt a házasságkötések száma, a terhesség-megszakítások száma pedig felére csökkent. Az államtitkár arra is rámutatott, hogy Magyarország a nemzetközi egyezmények szellemében képviseli a családvédelmi értékeket.
Novák Katalin szerint nagyon fontos, hogy az Egy közülünkhez hasonló szervezetek hallatni tudják a hangjukat, a döntéshozók feladata pedig szerinte az, hogy figyeljenek ezekre a hangokra, és a döntésekben vegyék figyelembe a civil társadalom szempontjait.
Az államtitkár emlékeztetett arra, hogy a szervezet 2012 óta több mint 1,7 millió hitelesített aláírást gyűjtött össze az EU 18 tagállamából, ebből Magyarországon közel 53 ezret. A szervezők 2014 áprilisban találkoztak is az Európai Bizottsággal, majd nyilvános meghallgatást is tartottak az Európai Parlamentben. A bizottság ugyanakkor arra a következtetésre jutott, hogy nem készít jogszabálytervezetet a magzatok védelmében indított javaslatról, miután az uniós finanszírozás jelenlegi keretei megfelelő szabályozási környezetet biztosítanak. A civil szervezet az Európai Bírósághoz fordult jogorvoslatért, de erre egyelőre nem érkezett válasz.
Novák Katalint pénteken fogadta Bertrand Fragonard, a francia családügyi tanács (Haut Conseil de la Famille) elnöke, aki ismertette azokat az intézkedéseket, amelyek elvezettek a jelenlegi kedvező francia demográfiai helyzethez. A családpolitikával foglalkozó szakember álláspontja szerint a magyar kormány által a közelmúltban meghozott intézkedések a családi adókedvezmény, a gyed extra különböző formáinak, az otthonteremtési program, a bölcsődei ellátórendszer fejlesztésének területén feltétlenül pozitív demográfiai hatásai lesznek, a gyermekvállalási kedv és a születésszámok növekedni fognak – hangsúlyozta az államtitkár.
Az államtitkár találkozott Hélene Conway-Mouret szenátorral, a parlament felsőháza női jogok és a férfiak és nők közötti egyenlőség bizottságának alelnökével is . Elmondása szerint a francia szenátor elismerőleg szólt a bölcsődei és óvodai ingyenes étkeztetés magyarországi bevezetéséről, ami álláspontja szerint nemzetközi összehasonlításban is példaértékű.
– MTI – erdon.ro2016. március 14.
Károly Irenaeusra emlékeztek
Szombat délelőtt a Váradhegyfoki Premontrei Kanonokrendi Prépostság és a BINCISZ szervezésében dr. Károly József Irenaeus tudósra, O.Praem. szerzetesre emlékeztek a premontrei széktemplomban, melyen részt vett Balogh Péter Piusz rendfőnök és Huszár István alpolgármester is.
A szentmisét Fejes Rudolf Anzelm prépost-prelátus, apát mutatta be, aki szentbeszédében azt emelte ki: dr. Károly József Irenaeus tulajdonképpen emblematikus alakja lehetne a Ferenc pápa által meghirdetett Isteni Irgalmasság Rendkívüli Szentévének, például azáltal, hogy elsősorban papként Isten nevében végezte a jó cselekedeteit, alázattal. Fontosnak tartotta ugyanakkor a fizikai kísérletek szemléltetését, és az ifjú tehetségek felfedezését is, vonzotta a titok, melyet a természet törvényeiben az Úr elrejtett.
Szobor Olasziban
Dr. habil. Fleisz János egyetemi tanár, BINCISZ-elnök az életéről és munkásságáról beszélt úgy, hogy az éppen aktuális évfordulókra fókuszált. Arra hívta fel a figyelmet, hogy 120 éve kezdte üzemeltetni Váradon a röntgen-laboratóriumát,, illetve 1916-ban indította el híres fizikaversenyét, melyen az évek folyamán világhírű tudósok is feltűntek. Elhangzott az is, hogy legkésőbb 2019-ig szeretnék elérni azt, hogy a tudós szerzetesről utca legyen elnevezve Váradon, érdemérmet alapítsanak a tiszteletére, valamint szobor őrizze emlékét az egykori olaszi temetőben.
A jelenlevők megkoszorúzták a templom falába beépített sírkövet, majd a Premontrei Öregdiákok Egyesületének kezdeményezésére átvonultak a Mihai Eminescu Főgimnáziumba, ahol az emléktábla megkoszorúzása előtt Pásztai Ottó elnök mondott beszédet.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro2016. március 14.
Elhunyt Balázs Jolán olimpiai bajnok romániai magyar magasugró
Életének 80. évében elhunyt pénteken Balázs Jolán magasugró, aki Románia egyik legsikeresebb sportolója volt.
A kétszeres olimpiai bajnok atléta Temesváron született 1936-ban. Első világrekordját 1955-ben 1,75 méteres ugrással érte el. Tíz éven át uralta a nemzetközi magasugró versenyeket, 1957 és 1967 között 140 versenyen győzött, és 14-szer javította meg a világcsúcsot (1,74 méterről 1,91 méterre). Emellett négyszer ugrott fedett pályás világrekordot. Az 1960-as római és az 1964-es tokiói nyári olimpiai játékokon aranyérmet nyert. Az 1958-as és az 1962-es Európa-bajnokságon ugyancsak első lett.
Tizenhat éven keresztül, 1988 és 2005 között a Román Atlétikai Szövetség elnöke volt. 2012-ben bekerült a Nemzetközi Atlétikai Szövetség hírességeinek csarnokába. szatmar.ro2016. március 14.
Bonyhád ezer szállal kötődik Madéfalvához
Partnertelepülési kapcsolatba lép Madéfalva és a magyarországi Tolna megyei Bonyhád önkormányzata. Az erről szóló szerződést kedden Bonyhádon írják alá.
Szentes Csaba, Madéfalva polgármestere kezdeményezte a Bonyhád és Madéfalva között meglévő kapcsolat hivatalossá tételét. Az elöljáró érdeklődésünkre elmondta, a történelmi gyökereken túl a madéfalvi néptáncegyüttes az elmúlt években többször is fellépett a bonyhádi Bukovinai Találkozások Nemzetközi Folklórfesztiválon, és a Tolna megyei település nem hivatalos küldöttsége is már többször tett látogatást Csíkban. A csíki községvezető hozzátette, mivel a bonyhádiak is úgy vélték, hogy a kialakult jó kapcsolatot érdemes lenne intézményesíteni, kedden, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ünnepi megemlékezésének keretében aláírják a partnertelepülési szerződést.
Filóné Ferencz Ibolya, Bonyhád polgármestere az MTI-nek kifejtette: „Bonyhád lakossága ezer szállal kötődik Madéfalvához, hiszen ha nincs Madéfalva, nincs bukovinai székelység sem”. Továbbá ismertette, a völgységi város lakosságának jelentős része bukovinai székely származású. Bukovinában pedig az 1764-es madéfalvi veszedelem után telepedtek le a Csíkból elmenekült székelyek, akik másfél évszázadon át éltek a soknemzetiségű régióban. Egy részüket a 19. század végén az Al-Dunához telepítették át, majd 1941-ben mintegy 4500 székelyt Bácskába. Utóbbiak végül Magyarországon a völgységi településeken találtak új otthonra.
Kérdésünkre, hogy mivel jár, mi változik a hivatalos testvértelepüléssé nyilvánítás után, Szentes Csaba rámutatott, a szerződés aláírásával a két település vállalja, hogy a saját lehetőségeinek megfelelően építeni, fejleszteni fogja a kapcsolatot. „Ez a mindenkori polgármestereket, önkormányzati képviselő-testületet is kötelezi, hiszen ez már – úgymond – feladat lesz, nem egyes személyek hozzáállásától függ.”
Kömény Kamilla. Székelyhon.ro2016. március 14.
Több helyszínen, de közösen ünnepelnének Marosvásárhelyen
Marosvásárhelyen eljött az idő, hogy a nemzedékek összefogjanak és közösen ünnepeljék meg a magyar szabadságharcot – olvasható Soós Zoltán magyar polgármesterjelölt marosvásárhelyiekhez címzett nyílt levelében, amelyben közös ünneplésre hívja a város lakóit.
Portik Vilmos Facebook-oldalán jelezte, hogy elfogadja a meghívást, részt vesz az RMDSZ központi rendezvényén, és arra kérte Soós Zoltánt, ő is tisztelje meg jelenlétével a Petőfi-szobornál tartandó EMNT-ünnepséget.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének tiszteletére március 15-én, kedden 14 órától tart megemlékezést a Petőfi-szobornál. Az ünnepségen fellép a marosvásárhelyi Református Kollégium kórusa (karvezető Enyedi Márton Csaba lelkész-tanár ), Csíki Hajnal színművész, valamint Domahidi Anna, a marosvásárhelyi Művészeti Gimnázium diákja. Műsorvezető Kilyén László. A rendezvényt megtiszteli jelenlétével Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviselete.
Az RMDSZ Maros megyei és marosvásárhelyi szervezete a Maros Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanáccsal közösen az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc 168. évfordulójának alkalmából egész napos rendezvénysorozatot szervez kedden. 12 órakor koszorúzás lesz a Bernády téren, 16 órától kezdődik az ünnepi megemlékezés a Székely vértanúk emlékművénél. 19 órakor a Könyv és Gyertya Gálaestre kerül sor a Kultúrpalota nagytermében, majd 21 órától Fehér Március címmel slam poetry estre várják az ünneplőket a Köpeczi-Teleki Házba.
A Református Kollégium – Bolyai Farkas Gimnázium Öregdiákok Baráti Köre március 16-án, szerdán 13 órától emlékezik meg és tiszteleg Lukinics József honvédszázados sírjánál a marosvásárhelyi római katolikus temetőben.
Simon Virág. Székelyhon.ro2016. március 14.
Ijesztő kilátások az érmelléki oktatásban
PÁSZTOR RITA, a Partiumi Keresztény Egyetem Társadalomtudományi Tanszékének adjunktusa rendkívül érdekes témát választott még publikálás előtt álló doktori disszertációjához: kisebbségben és kettős kisebbségben élő magyar fiatalok pályaválasztása az Érmelléken. A „kisebbségben”-t elsőre is meg tudjuk fejteni, a „kettős kisebbségben-t” viszont talán már kevésbé: a magyar cigányokról van szó. Tasnádi-Sáhy Péter írása.
Magyar cigányság alatt, olyan – leginkább Székelyföldre, illetve Érmellékre jellemző – cigány közösségeket értünk, akiknek az anyanyelve magyar, nem beszélnek sem románul, és néhány kivételtől eltekintve, egyik cigány dialektusban sem, ezért, ahogy Pásztor Rita fogalmaz hosszú beszélgetésünk elején, mind a romániai magyar, mind a romániai cigány közösség kisebbségként tekint rájuk. Pongyola újságíróból szólva: magyarok közt cigányok, a cigányok közt magyarok, a többségi társadalom számára pedig jobbára nem is léteznek. Az Érmelléken viszont megkerülhetetlenül számolni kell velük.
Meghökkentő statisztikák
Ezt már akkor is beláthatjuk, ha csak a 2011-es, Pásztor Rita által rendszerezett, vonatkozó népszámlálási adatokra vetünk egy pillantást: cigánynak 9,86 százalék, romani anyanyelvűnek az érmellékiek 3,2 százalék vallotta magát, miközben a magyar anyanyelvűek 68,17 százalékos arányához képest a magyar nemzetiségűek aránya csak 61,95 százalék.
A különbségek alapján könnyen kimutatható, hogy az Érmellék településein legalább 6,22-6,66 százaléknyi magyar ajkú cigány lakosság él. Mármint az önbesoroláson alapuló statisztika szerint, az élet egészen mást mutat, elég csak az Erdélyi Riport által is többször felkeresett Érselindet említeni, ahol 1-4. osztályban a magyar tagozaton két tanuló kivételével minden gyerek a magyar cigány közösséghez tartozik, nagyobbik részük az Érselind 360. alatti egyetlen házszámra bejegyzett cigánysoron lakik. Ennél is komolyabb a helyzet, ha a származás mellett a gyermekek társadalmi helyzetét legjobban jellemző adatra, a szülők iskolázottságára vetünk egy pillantást, amely, Pásztor Rita 2011-es népszámlálási adatok között folytatott vizsgálódásai alapján jócskán az önmagában is kétségbeejtő romániai adatok alatt marad.
Míg a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya országosan 14,38 százalék, addig Érmelléken kevesebb, mint fele, 6,38 százalék, és hozzávetőleg ugyanekkora a lemaradás a posztliceális képzések terén is. És egy még durvább adat: 2011-ben, az Érmelléken a 10 év feletti összlakosság 61,92 százaléka befejezett iskolai végzettségként nyolc, vagy annál kevesebb osztállyal rendelkezett.
Gondolom, már ennyiből is sejtjük, Pásztor Rita kutatásának eredményei nem fognak mosolyt csalni az arcunkra.
Bajok rendszeren kívül és belül
Ezen a ponton át is adom neki a szót, hogy elmondja, pontosan mit és milyen módszerekkel kutatott: „A kutatás célja tágabban az volt, hogy átfogó képet kapjak az oktatás állapotáról, kilátásairól az Érmellék Bihar megyéhez tartozó településein. Konkrétan 19 települést jártam be Biharfélegyházától a megyehatárig, nem jutottam el Margittára, valamint Hegyközszentmiklósra, ennek ellenére azt mondhatom, szinte teljes körű volt a bejárás, mindenképpen reprezentatívnak tekinthető a minta. A kutatás részeként többek között az általános iskolában végzős diákok jövőképét igyekeztünk felmérni egy 64 kérdésből álló, feleletválasztós kérdőív segítségével. Ez az a korosztály, ahonnan már jól feltérképezhető az oktatási rendszerben bejárt, illetve onnan kivezető további út. A módszernek az az egyik komoly hibaforrása, hogy csak azokat a gyerekeket értük el, akik rendszeresen járnak iskolába, azokat nem, akik ekkorra már szép számmal kimaradtak. Tehát az eredményeink sugallta kép mindenképpen pozitívabb a realitásoknál, illetve emiatt az eredetileg választott témán változtatnom kellett, hiszen a kettős kisebbségre (azaz a magyar cigányokra – a szerk.) szerettem volna koncentrálni, de ehhez nem sikerült elég adatot gyűjteni, hiszen a lemorzsolódás kimutathatóan leginkább őket érinti.
A kérdéseink elsősorban arra vonatkoztak, hogy a diákok szeretnének-e, illetve hol szeretnének továbbtanulni. Emellett rákérdeztünk a családi háttérre, arra, hogy a diák milyen tanulónak tartja magát. A kutatás másik része arra irányult, hogy teljes osztálytörténetet vizsgáljunk, azaz végigkövessük az iskolacsoporton belül az osztályok történetét elsőtől nyolcadikig, megvizsgáljuk az elmaradók arányát, ki az, aki elkezdte az iskolát elsőben, és nyolcadikban is benne van a rendszerben.”
Az eredmények, mint azt már előrevetítettem, elszomorítóak. Hogy a legegyszerűbben értelmezhető adattal kezdjem, Pásztor Rita, az osztálytörténeteket vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy
az első osztályba beiratkozó érmelléki gyerekek hozzávetőleg 15 százaléka a nyolcadik osztályig kimarad az iskolából. A vizsgált osztályokban a kimaradók egytől-egyig a magyar cigány közösséghez tartoztak.
A sok kimaradó ellenére az osztályok létszáma nagyjából állandó. Az alacsony gyerekszám miatt a rendszer igyekszik mindenkit magában tartani, sorozatos bukások árán is. Ez aztán csak ideig-óráig működik, felső tagozatra többen csak-csak bejutnak, de az 5-6. osztály vízválasztónak számít, nagyon kevesen jutnak el az általános iskola végéig. Tehát sokan az 1-4. osztályban ugyan fizikailag jelen vannak, de a szükséges tudást nem sajátítják el, a felgyűlt lemaradás, felső tagozatban már behozhatatlan. A térség demográfiai összetételét nézve a lemorzsolódás már csak azért is kihívást jelent, mert a roma népesség az, amelyik növekszik, míg a magyar nem. Tehát a magyar oktatás a térségben akkor tud megmaradni, ha a magyar anyanyelvű cigánygyerekeket benn tudja tartani a rendszerben.
Ez önmagában is komoly probléma, de a 465 diák által megválaszolt kérdőívek a rendszerben bent maradottakról (tehát javarészt érmelléki magyar gyerekekről) sem festenek bíztató képet, a kutatók már az adatfelvételnél komoly szövegértési nehézségeket tapasztaltak. Mint Pásztor Rita elmondja: „A tapasztalatok tükrében nem tűnik irreálisnak a funkcionális analfabetizmus OECD felmérés által 37% százalékosra becsült romániai aránya a 15 évesek körében.”
A kérdőívek elemzése után elmondható, a nyolcadik osztály végéig eljutott érmelléki diákok 8,5 százaléka biztosan iskolaelhagyó lesz, tehát nem tervez továbbtanulni, számos lány készül hamarosan férjhez menni, 42,3 százalék pedig tervez még tanulni, de nincs konkrét jövőképe.
A diákoknak csak 22,4 százaléka szándékozik a felsőoktatás előszobájának tekinthető gimnáziumba, líceumba menni, de a társadalmi mobilitás hiányában (a gyerekek jellemzően megöröklik a szülő társadalmi státuszát), sokak álma nem fog előreláthatóan teljesülni. Pásztor Ritát idézve úgy is fogalmazhatok, hogy nyílik az olló: a saját alacsony társadalmi-gazdasági státuszú közegében a diák még jól teljesít, de abból kikerülve szembesül a hiányaival, kudarcélmények érik, és fokozatosan eláll a terveitől.
Nem a pedagógus hibája
A kutatás eredményeit megismerve megkérdezem, hogy az adjunktus asszony szerint mennyire ismertek, felismertek az általa tudományosan is alátámasztott problémák akár a helyi közösségekben, akár a döntéshozók szintjén:
„Nincs olyan társadalmi kérdésekkel foglalkozó ember, akiben a jövő nem vet fel komoly kérdéseket, azt viszont nem tudom, hogy mennyien néznek az önmagukban is súlyos képet festő, de a valóságnál még mindig kedvezőbb statisztikák mögé. Emberi tulajdonság, hogy nem szeretünk felvetni csak úgy kérdéseket, konkrét megoldások nélkül. Az én kutatásom annyira elég lesz, hogy 2015-re vetítve elég jól meghatározható, adatokkal alátámasztott, ennek a térségnek az oktatási perspektívája.”
Bár a kutatás helyzetfelmérésre vonatkozik, és nem tartalmaz megoldási javaslatokat, de a szakember szerint átfogó intézkedésekre van szükség, mert főleg a 21. század tudásalapú társadalom-ideáljához mérve súlyos a helyzet.
Pásztor Rita azt is fontosnak tartja megjegyezni, hogy a tanítókat, tanárokat nem lehet felelőssé tenni a kialakult helyzetért, a vizsgált településeken szakképesített, képzett pedagógusok vannak. A probléma sokkal inkább ott kezdődik, hogy az általuk elérhetővé tett tudás befogadására a közösség nem alkalmas, hiszen már az oktatási rendszerbe olyan hátránnyal érkezik a gyerekek egy része, amit az iskola nem hogy csökkenteni nem tud, hanem felnagyítja. „Én voltam elsős osztály tanító nénije pályám elején, és találkoztam olyan gyerekkel, aki nem ismerte a színeket hétévesen. Nem arról van szó, hogy nem ismerte fel őket, hanem a vonatkozó szavakat sem tudta, mert olyan ingerszegény környezetből jött” – hozakodik elő egy személyes élménnyel a kutató, majd hozzáteszi,
a jelenlegi pedagógusképzés a különleges helyzetek kezelésére nem készít fel, kizárólag az átlagos, általános képességekkel rendelkező gyerekek oktatásához ad muníciót, nem számol sem a leszakadó, sem a tehetséges gyerekkel.
Ez az általános helyzet Romániában: nem a rendszeren, hanem kizárólag a tanár tenniakarásán múlik, hogy felismeri-e bármelyik végletet, és fektet-e bele külön energiát.
Pásztor Rita beszélgetésünk végén így összegez: „Az ilyen, társadalmilag-gazdaságilag kifejezetten hátrányos helyzetű térségekben a gyerekek sorsát nem lehet kizárólag oktatási kérdésként kezelni, csak a szociális tényezőkkel kiegészítve, de erre jelenleg nincs infrastruktúra. A pedagógustól nem várható el, hogy legyen szociális munkás, lelki gondozó és pszichológus egy személyben. Egyelőre nem megoldott, hogy a cigánysorról iskolába érkező gyerek miként lesz motivált, miként érezheti hasznosnak az iskolában megszerzett tudást, illetve a kezdeti hátrányból származó és a rendszer által csak felnagyított kudarcélményeket miként dolgozza fel. A többségtől eltérő szocializációval érkezik az osztályba, és az iskolának nincsenek eszközei arra, hogy ezt a különbséget feloldja. Rendkívül fontos, hogy a kistelepülések iskolái megmaradjanak, mert elérhetőek, sőt, sokak számára egyedül elérhetőek, az iskola megtartásának kényszere viszont kényszerpályákat szül, elzárja a megoldáshoz vezető utakat." https://erdelyiriport.ro2016. március 15.
Március 15. – A rendőrség bevonatta az Erdély-zászlókat a kolozsvári felvonuláson
A március 15-i kolozsvári felvonuláson a román rendőrség az Erdély-zászlók bevonására kötelezte mindazokat, akik ilyen zászlóval vonultak – közölte az MTI-vel Fancsali Ernő, az egyik érintett.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) kolozsvári szervezetét vezető politikus elmondta: akárcsak a tavalyi március 15-én, néhány társával idén is kék-piros-sárga színű, a közepén Erdély-címerrel díszített zászlóval készültek részt venni a kolozsvári ünnepi rendezvényen, amely felvonulással kezdődött a város egyik forgalmas útján.
A felvonulás előtt azonban rendőrök szólították ki a tömegből az Erdély-zászlót lobogtatókat, igazoltatták és a zászlók bevonására kötelezték őket. A rendőrök a büntető törvénykönyv 369. cikkelyére hivatkoztak, mely szerint hat hónaptól három évig terjedő börtönnel vagy pénzbírsággal büntethető egy bizonyos csoport elleni gyűlöletre vagy diszkriminációra való uszítás.
A felvonuló tömeg egyébként zavartalanul lobogtathatta a magyar és a székely zászlókat.
„A rendőr arra hivatkozott, hogy az Erdély-zászló nem jelképezi a románokat. Hiába magyaráztuk, hogy Erdély címere, amely a zászlón szerepel, benne van Románia címerében és hogy többek között ezzel a zászlóval vonultak fel az erdélyi románok 1918. december 1-jén a Romániával való egyesülésüket kimondó gyulafehérvári nagygyűlésen, őket ez nem érdekelte. De mert azzal is érveltek, hogy a felvonulás szervezőivel korábban megegyeztek abban, hogy nem lesz ilyen zászló, ezért bevontuk a zászlót, hogy ne hozzuk kellemetlen helyzetbe a szervezőket" – nyilatkozta a politikus, aki korábban több mint tízezer román és magyar ember aláírását gyűjtötte össze egy Erdély autonómiáját kérő petícióra.
Fancsali Ernő elmondta, összesen öt Erdély-zászlót kellett bevonniuk. „Azt fontolgatjuk, hogy feljelentést teszünk a rendőrség ellen, mert megakadályozták, hogy méltósággal ünnepeljünk a nemzeti ünnepünkön, és nem engedték egy regionális szimbólum használatát" – jelentette ki.
A kolozsvári egykori Biasini szálló előtt tartott ünnepségen (az épület falán emléktábla őrzi, hogy Petőfi is vendége volt a szállónak) a többéves hagyománynak megfelelően a város és a megye román elöljárói is beszédet mondtak, és méltatták a magyar forradalmat.
MTI
2016. március 15.
Kossuth-díj, Széchenyi-díj, Magyar Érdemrend: átadták az elismeréseket az Országházban
A szívünk fölé kitűzött kokárda 168 éve ugyanazt jelképezi: a szabadság, a függetlenség, a polgárosodás iránti vágyat – hangsúlyozta Áder János a Kossuth- és Széchenyi-díjak, valamint a Magyar Érdemrend kitüntetéseinek átadásakor, kedden az Országházban.
Az államfő kiemelte: az 1990-es rendszerváltó nemzedék bátran választhatta volna iránytűnek Jókai Mór mondatát: „Magyarországot megalkotni jöttünk”. „Hogy a mai Magyarország kevésbé hasonlít ’90 előtti önmagára, az a ma kitüntetett tudósoknak, orvosoknak, egyetemi tanároknak, művészeknek, a lelkünk nyugalma felett őrködőknek, a közintézményekben tevékenykedőknek, a gazdasági élet vezetőinek is köszönhető” – méltatta a díjazottakat a köztársasági elnök.
Áder János úgy fogalmazott: a tehetség olyan istenáldotta adomány, amelyet ki kell bontakoztatni, hogy mások hasznára váljon; ezzel bíztatta Petőfi Sándor is Arany Jánost, aki kevésbé hitt saját képességeiben. Hozzáfűzte: az igazi kiválóság gyötrődése, tépelődése, alkotó küzdelme ugyan mindig személyes, eredménye, öröme azonban már nemcsak az övé, hanem a közösségé is.
Az államfő köszönetet mondott a kitüntetetteknek, hogy „helyettünk is kérdeznek, sikerre váltják tehetségüket, keresik az igazságot, szolgálják az életet, segítik az elesetteket, a betegeket, gondozzák a lelkünket, nevelik a következő nemzedéket és fenntarthatóvá teszik a jövőt”.
Az ünnepségen a Magyar Érdemrend különböző fokozatait huszonegyen vehették át, Kossuth Nagydíjban egyetlen alkotó részesült, tizenhét művész kapott Kossuth-díjat, Széchenyi-díjat szintén tizenheten vehettek át.
Az elismeréseket Áder János köztársasági elnök nyújtotta át Orbán Viktor miniszterelnök társaságában az Országház Kupolatermében. Erdély.ma2016. március 15.
Március 15. – Nemzeti ünnep Nagyváradon: a csoda nemzete a magyar
Március 15-én, délután három órai kezdettel tartotta megemlékező ünnepségét a nagyváradi Szacsvay Imre szobornál az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács.
Az egybegyűlteket Török Sándor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) megyei elnöke köszöntötte, többek között hangsúlyozva azt, hogy a mai generáció forradalmisága a korábbi korok emberétől eltérően a szavazati jogban rejlik. „El kell menni szavazni, ez a mi forradalmiságunk” – fogalmazott a felszólaló. Ezt követően Csulák Péter konzul olvasta fel Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének az idei március 15-re megfogalmazott üzenetét, majd Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei elnöke szólt az egybegyűltekhez.
Beszédének visszatérő gondolata volt az, hogy a magyar a csoda nemzete, hiszen Rákóczi idejében nyolc évre kiűzték a magyarok a Habsburgokat Magyarországról, 1848-ban több mint egy évig képes volt küzdeni a magyar nemzet a „gyilkos” túlerő ellen.
„A csoda nemzete vagyunk, mely a nemzetgyilkosság világos szándékával ránk kényszerített trianoni országcsonkítás, az elszenvedett szabadrablás 1919-es esztendeje után pénz, erőforrások és szövetségesek nélkül újra talpra tudott állni és ki tudta küzdeni az 1938-as és 1940-es békés nemzetegyesítéseket. A csoda nemzete vagyunk, mely a vesztes második háború és az államosítás teljes nyomorának terhe alatt is felemelte fejét és 1956-ban képes volt kimondani: elég volt! (…) A csoda nemzete vagyunk, mely válaszképpen a román nacionálkommunizmus pusztító évtizedeire Tőkés Lászlót adta e hazának, a temesvári csodát adta annak az országnak, mely mai napig nyelvünk, kultúránk, népünk nélkül látná magát gazdagabbnak”.
Helyzetkép Ezt követően az elmúlt huszonhat év értékelését végezte el a felszólaló, meglehetősen sötét képet festve a romániai közállapotokról, és különösen a magyarság helyzetéről. Mint elmondta „Negyed század alatt elvesztettük népünk egy negyedét! Az ország azon régiójában élünk, ahol a legtöbben, a legtöbbet dolgoznak, a legtöbb adót fizetik be, és a legkevesebbet kapjuk vissza belőle bukaresti gyarmattartóinktól. Mert bizony ki kell mondani: ahogyan Trianon óta mindig, Bukarestből ma is gyarmatként, meghódított országként és népként tekintenek ránk. A szabadság nagy céljai közül továbbra sem teljesült az önálló állami magyar egyetem igénye (…).
Az elkobzott vagyonokat mai napig nem kaptuk teljesen vissza, amit vissza adtak, az sem végleges. Hivatalainkban a magyar nyelvet még azok sem használják, akiket közösségünk választott oda. És hol állunk ma attól, hogy a kisebbségi közösségi önrendelkezés legmagasabb szervezeti formáját, a területi autonómiánkat végre vissza adják? (…) Ma a szekuritáté erősebb és magabiztosabb, mint valaha, és Bukarestben a célok is változatlanok: az egynemzetiségű, egynyelvű, egyvallású Nagy-Románia megteremtése. (…) Ma is van félnivalójuk azoknak, akik ki merik mondani az igazat, vagy a hatalmasokéhoz képest más véleményt mernek megfogalmazni. Ma is pártterror van, azzal a különbséggel, hogy a hivatalokkal szemben ezt sikerült magyar nyelvűvé tenni.”
Egységben az erő
A következő felszólaló Zatykó Gyula, az EMNP alelnöke volt, aki többek között így fogalmazott: „Ha meg akarunk maradni magyarnak, itt Erdélyben, akkor az erdélyi magyar közösségünk új lehetőségeket kell keressen, hiszen az eddigi, a bukaresti, opportunista, üzleti alapon szerveződő módszereken nevelkedett politikum bebizonyította, hogy zsákutcába vezeti a közösséget. (…) Nem lehet jogokat kérni azok által, akik érintve vannak korrupciós vagy összeférhetetlenségi ügyekben, azok által, akik saját érdekeiket előbbre tartva azokkal folytattak átláthatatlan üzleti ügyeket, akik neve olyan rosszul cseng a román közéletben. Talán sohasem volt ekkora szükség képviseletünk megtisztulására és a megtisztulás után az egységre, hiszen csak így tudunk erőt felmutatni.”
Ünnepi műsor és koszorúzás
Az ünnepségen Fábián Enikő színművésznő szavalt és énekelt, továbbá a Nagyváradi Asszonykórus és a Váradi Dalnokok is énekeltek, végezetül a koszorúzás következett. Koszorút helyeztek el többek között Szacsvay Imre szobránál az Erdélyi Magyar Néppárt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Párt, a Partiumi Keresztény Egyetem képviselői, valamint Huszár István, Nagyvárad alpolgármestere is,
Pap István
erdon.ro. Erdély.ma2016. március 15.
A mi forradalmaink
A történelem úgy alakította, hogy az utóbbi három század mindenikében forradalmat kellett „csinálnunk”. Olyanokat, melyek nem csupán szűkebb-tágabb pátriánk sorsfordítóivá, hanem Európa átalakítóivá váltak. Olyanokat, melyek politikai rendszerek buktatóivá lettek, olyanokat, melyek gyökeres társadalmi átalakulásokat okoztak.
Kétségtelen, forradalmaink történetében az 1848-as a legkiemelkedőbb jelentőségű. A magyarság több évszázados leigázása után, az alig száz évvel azelőtti sikertelen Rákóczi-szabadságharcot követően ekkorra érett meg az idő ismét arra, hogy az önálló országgá válást eleink megkíséreljék. Számos kiváltó oka volt az „idő megérésének”, az elavult feudális rendszert túllépni kényszerítő társadalmi mozgások Európa-szerte forradalmakhoz vezettek, hogy ezek közül csupán a Budapesten kirobbant jutott el a katonai ellenállásig – a szabadságharcig –, azt sokan sokféleképp magyarázzák. Többek között a magyar nép mindenekfeletti szabadságvágyával – ezt fogalmazta meg oly szépen Jókai Mór épp a sepsiszentgyörgyi Honvéd-emlék obeliszkjére készített (ma már nem látható) egyik feliratán: „(...) míg él magyar, él a szabadság”. És ebben a szabadságharcban Háromszéknek kiemelt szerep jutott, hiszen 1848 végén, 1849 elején e kicsinyke végvár ápolta a forradalom magjából alig szárba szökkent sarjat: egymaga vívta az önként vállalt önvédelmi harcot, feltartóztatva a sokszoros túlerőt képező osztrák-orosz haderőt, míg Bem újjászervezhette seregét, és elindulhatott Erdélyt felszabadítani. Hogy aztán a szabadságharc leveretett, azt a történelem mégsem kudarcként tálalta: a megtorlások és önkényuralom nem egészen két évtizede után egy új Magyarország születhetett. A múlt század két forradalmat tömörített, mindkettő a történelem egy félresiklott ideológiájából született rendszer megdöntésére irányult. És mindkét forradalmat nekünk, magyaroknak kellett megvívnunk vagy kirobbantanunk. Az más kérdés, hogy a Tőkés László nevével fémjelzett 1989-es forradalmat alig néhány nap alatt „ellopták”, s végül Romániában csak a másodvonalbeli kommunisták hatalomra jutását eredményezte, de míg ’56 csak alapjaiban tudta megrengetni a kommunizmust, ’89 már végképp elsodorta Európa színteréről. És a 21. században is zajlottak forradalmak. A Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata forradalommá nyilvánította a 2010-es magyarországi országgyűlési választásokat, és azt hittük, a 2014-es romániai államfőválasztás is az volt. Mi, erdélyi magyarok, azonban csak két forradalommal maradtunk, és egyik sem e századi. Eljön a mi időnk is?
Váry O. Péter. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. március 15.
Főhajtás a Nyergestetőn
A Nyergestetőn rótták le kegyeletüket tegnap a kézdivásárhelyi Apor Péter Szaklíceum, a Bod Péter Tanítóképző, a debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola Gyakorló Általános Iskolájának tanárai és diákjai, valamint a Manócska Napközi Otthon pedagógusai, az óvodások szülei és a szegedi vendégek.
Nyergestetőn 1849. július 31-én és augusztus elsején a bélafalvi Tuzson János őrnagy két zászlóalj gyalogossal és alig nyolc ágyúval hősies küzdelmet vívott a túlerőben levő orosz–osztrák csapatokkal szemben. Idén újabb kopjafákkal gazdagodott a nyergestetői közös temetőhely. Az Apor Péter Szaklíceum megemlékezését a tömegsírnál tartották, ahol Dezső Vencel iskolaigazgató és András Ignác helytörténész, a kászonaltízi dr. Lukács Mihály Általános Iskola igazgatója mondott ünnepi beszédet, majd Kiss Renáta diákszónok, a Zúg Március szónokverseny idei résztvevője mondta el ünnepi beszédét.
„Azokra emlékezünk, akik szinte a lehetetlent próbálták meg, amikor egy kis nemzet szabadságszeretete szembeszállt egy nagy birodalommal. (...) Egy év és öt hónapon át élt egy nép szabadságszeretete, amiért hős elődeink az életüket áldozták. Ha minden évben kétszer eljövünk ide, a Nyergestetőre, őseink példájából erőt tudunk meríteni, hogy vállalni tudjuk jövőnket, megmaradásunkat ezen a földön” – mondotta András Ignác. Kozma Anikó tanárnő irányításával az Apor-iskola énekkara adott elő az alkalomhoz illő dalokat a kászonújfalusi népi zenekar kíséretével. A kórusszámok között versek hangzottak el. Az ünnepség ideje alatt díszőrséget álltak a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság gyalogosai, valamint a tápióbicskei tüzérek és hagyományőrző betyárok. A megemlékezés az 1848–49-es emlékműnél folytatódott, ahol a Bod Péter Tanítóképző tanulói szavaltak, énekeltek. A tanítóképzősök debreceni vendégeikkel ünnepeltek együtt. A nyergestetői megemlékezés előtt az Apor-iskola képviselői Kászonújfaluban a világháborús hősök emlékművénél a Tuzson János-iskola képviselőivel közösen emlékeztek a magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 168. évfordulóján. Az ünnepségen Tánczos Barna szenátor és Korodi Attila parlamenti képviselő is ünnepi beszédet mondott. Az Apor Péter Szaklíceum tegnap tizenhetedik alkalommal ünnepelt együtt a kászonújfalusi Tuzson-iskolával.
Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. március 15.
Álmos vezértől az utolsó katonahuszárig
Száz magyar lovas a címe Somogyi Győző festőművész, a Nemzet Művésze tegnap Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban megnyílt kiállításának – és a tárlat címe ezúttal a témamegjelenítésen túlmutat, hiszen nemcsak a festmények ábrázolják ezer év magyar lovasait Álmos vezértől a második világháború utolsó katonahuszárjáig, hanem a rendhagyó kiállításmegnyitó is a lovat és a lovast állította középpontba.
Somogyi Győző maga is hagyományőrző huszár, természetes hát, hogy lóháton érkezett saját kiállításának megnyitójára. A Székely Nemzeti Múzeum udvarán a szentegyházi huszárok várták, köszöntötték – és énekeltek tiszteletére meg a nagy számú közönség kedvtelésére huszárnótákat. A múzeum Tolerancia Termében Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja ünnepi beszédében kiemelte, a szabadság a bátorsághoz való jog, miként 1848-ban eleink, úgy ma nekünk is fel kell vállalnunk magyarságunkat. Még akkor, még olyan körülmények között is, hogy veszélyeztetik jövőnket, ideje hát visszatérni ’48 eszméihez. Ma is a hétköznapok hőseire van szükség, de a hősiesség ma nem kíván véráldozatot: bátornak lenni ma a gyerekvállalást jelenti, azt, hogy a közintézményekben anyanyelvünket használjuk, azt, hogy magyar iskolába küldjük gyerekeinket. Ma kiszámítható, biztonságos jövőre vágyik mindenki, de ha ez a jövő veszélybe kerül, ki kell állnunk jogainkért – fogalmazott a főkonzul.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke – szintén lovas ember, a művészvendéget ő is lóról köszöntötte – beszédében a ló és lovas közti harmóniát emelte ki, de azt is szóvá tette, a bennünket körülvevő népektől eltérően mi nem haszonállatként tekintünk a lóra: szeretjük és tiszteljük akkor is, amikor együtt dolgozunk vele, mert számunkra a ló jelentette mindig a szabadság utáni vágyat. Mintegy az előtte szóló gondolatát folytatva arra hívta fel a figyelmet, hogy a bátorság mellé konok elszántság is kell. Az erdélyi magyarság jelen helyzetére, a megannyi tiltásra és szorongatásra, a koncepciós perekkel eltávolított polgármesterekre, himnuszunk eléneklésének korlátozására, zászlóink lerángatására utalva figyelmeztetett, most kell helyén legyen az eszünk. Nekünk, székelyeknek a saját álmunkra kell figyelnünk, mert kell hogy legyen újra székely álom: és az nem más, mint hogy gazdag, erős Székelyföldet építsünk mi magunk a saját elképzeléseink szerint. Tóth Norbert, a Forrás Művészeti Intézet igazgatója elmondta, Somogyi Győző művészete teljes, kerek világba nyújt betekintést, melyben egyszerre van jelen a festészet és grafika a hagyományőrzéssel és gazdálkodó életmóddal. Somogyi Győző szerzetesi alázattal végzi munkáját, minden műve imádság, a jelen időben kiállításának küldetése felelősségében, hitében megerősíteni az őrt állókat.
A házigazda Vargha Mihály felkérésére végül Somogyi Győző is felszólalt. A katonai hagyományőrzés, a katonai kultúra általában szerves része kultúránknak, a művésznek a dolga, hogy kikutassa az egykori viseleteket, és ezt a szépséget felmutassa – ez célt és értelmet ad életének, mondta. Hozzátette, a semmiből előtermett hagyományőrző székely huszárság azt a virtust mutatja a jelennek, mely őseinket jellemezte, ha ennek továbbéltetését szolgálhatja kiállításával, nem jött hiába Sepsiszentgyörgyre. A kiállításmegnyitó záróakkordjaként a Haáz Sándor vezényelte szentegyházi férfidalárda ismét huszárdalokat énekelt, végezetül a Tolerancia Termet és a Lovagtermet is zsúfolásig megtöltő közönség együtt énekelte a Kossuth-nótát és „búcsúcsókként” a Gábor Áron rézágyúját.
Váry O. Péter. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. március 15.
Ünnepi rendezvények Háromszéken
Sepsiszentgyörgyön ma a Zathureczky Berta Idősek Otthonában 9 órától Rab Sándor tanár Gábor Áron címmel tart történelmi előadást; megemlékezések 10 órától az Olt utca 16. szám alatt Kiss János ágyúöntő emléktáblájánál és az őrkői Váradi–Bartalis-vesztőhelynél – közreműködnek a Váradi József Általános Iskola gimnazistái és a Néri Szent Fülöp Általános Iskola tanulói;
11 órától a Csíki negyedi Gábor Áron- és Nicolae Bălcescu-szobornál – közreműködnek a Gödri Ferenc Általános Iskola tanulói, a Lábas Háznál a Váradi–Bartalis-siralomház emléktáblájánál – közreműködnek a Mikes Kelemen Elméleti Líceum diákjai; 11.30-tól az Erzsébet parkban gróf Mikó Imre szobránál – közreműködnek a Székely Mikó Kollégium és a Református Kollégium diákjai, a szemerjai csata emlékművénél – közreműködnek a Gulliver Óvoda gyermekei és a sepsiszentgyörgyi cserkészek; 12 órától a Bod Péter Megyei Könyvtár épületén található Gábor Áron-emléktáblánál – közreműködnek a Kós Károly Szakképző Líceum tanulói és a sepsiszentgyörgyi cserkészek; 12.30-tól a Malomgát utcában Incze Dániel kopjafás sírhelyénél – közreműködnek a sepsiszentgyörgyi cserkészek és a Székely Mikó Kollégium diákjai; 13 órától a Kónya Ádám Művelődési Háznál álló Kossuth Lajos-szobornál; 14 órától a Váradi József Általános Iskola udvarán levő Váradi–Bartalis kőtömbös kopjafánál – közreműködnek a Váradi József Általános Iskola I–IV. osztályos tanulói, az Állomás negyedi eprestetői csata emlékművénél – közreműködnek az Ady Endre Általános Iskola diákjai; 15 órától indulás a Váradi–Bartalis kőtömbös kopjafától – közreműködik a Szilaj Hagyományőrző Egyesület, a Shagya Lovasklub, a Vadon Egyesület, az Étfalvi Szász Band ’93 Fúvószenekar és Sepsiszentgyörgy cserkészcsapatai – és az eprestetői csata emlékművétől – közreműködik a rétyi Kováts András Ifjúsági Fúvószenekar, a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület, Sepsiszentgyörgy cserkészcsapatai – az új főtérre; 15.30-tól megemlékezés az Erzsébet parki 1848–49-es honvédemlékműnél; 16 órától kezdődik az új főtéren az ünnepi műsor, beszédet mond Antal Árpád polgármester – műsorvezető: Nagy-Kopeczky Kristóf, közreműködik a rétyi Kováts András Ifjúsági Fúvószenekar, a városi egyesített kórusok, Nemes Levente színművész, Stekbauer-Hanzi Réka, Íjgyártó István kulturális és tudománydiplomáciáért felelős államtitkár, az EMI által szervezett szónokverseny nyertese, Bartos Barna, Filip Zsombor, Opra Balázs, a Plugor Sándor Művészeti Líceum volt és jelenlegi diákjai, áldást mond Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. Fellépnek: a rétyi Kováts András Ifjúsági Fúvószenekar (karvezető: Maksai József), a Cantus Firmus Vegyes Kar, a Magyar Férfidalárda (Jakab Árpád), a Pro Musica Kamarakórus, a Szemerjai Református Dalárda (Sipos Zoltán), a Jubilate Deo Evangélikus Vegyes Kórus (Pál Gecse Mihály), a Kriza János Unitárius Vegyes Kar (Karácsony Gabriella), a Székely Mikó Kollégium diákkórusa, a Sepsiszentgyörgyi Női Kar (Dombora Anna), a Református Kollégium Refsonor diákkórusa (Szilágyi Andrea), a Mikes Kelemen Elméleti Líceum ifjúsági kórusa (Szőcs Dániel), a Laudate Kamarakórus (Lőfi Gellért), az Őszirózsa Dalkör (Venczel Anna). Szotyorban ma 12 órától a református temetőkertben koszorúzás a kőtömbös kopjafánál. Kilyénben ma 11 órától a református templomnál koszorúzás a ’48-as kopjafás emlékműnél. Kézdivásárhelyen ma 9 órától ökumenikus istentisztelet a református templomban, ünnepi műsor a Református Kollégium és a mezőtúri diákok és tanárok, valamint a helyi és a mezőtúri református gyülekezeti tagok részvételével; 9.45-től megemlékezés Bem József szobránál – közreműködnek az Apor Péter Szaklíceum tanulói és a tótkomlósi Jankó János Általános Iskola és Gimnázium diákjai, ünnepi szónok Kiss Renáta; 10 órától ünnepi műsor a Petőfi Sándor Általános Iskola udvarán a szobornál, Turóczi Mózes sírhelyénél és a Gábor Áron Műszaki Oktatási Központ diákjainak A tűz márciusa című zenés-verses irodalmi összeállítása; 10.30-tól koszorúzás a Szacsvay János-domborműnél és a Kossuth Lajos-szobornál, megemlékezés a Hősök emlékművénél – beszédet mond Vasas István, a mezőtúri Református Kollégium főigazgatója – és a Turóczi-szobornál – énekel az iskola kórusa, szaval Fazakas Anita és Jánosi Zsolt; 10.40-től a Molnár Józsiás-mauzóleumnál a Molnár Józsiás Általános Iskola tanulóinak és tanárainak ünnepi műsora és koszorúzás; 11 órától gyülekező és az iskolások felvonulása; 11.15-től a lovas huszárok, hagyományőrző csapatok és a környező falvak képviselőinek felvonulása; 12 órától kezdődik a Gábor Áron téren az ünnepi műsor – közreműködik a Tanulók Klubjának fúvószenekara, a Református Kollégium zenekara és diákjai, Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere, Böjte Csaba testvér, ferences szerzetes, Horváth Zoltán atya, a terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-templom plébánosa, Terézváros díszpolgára, Márdirosz Ágnes és Puskás László, a Csíki Játékszín színművészei, Mitykó Zsolt, Mezőhegyes polgármestere, a Cantus Kamarakórus, Kaján Botond, a Petőfi Sándor-iskola diákja, áldást mond ft. Vargha Béla főesperes és Beder Imre lelkipásztor; 18.30-tól a Vigadó Művelődési Ház Galériában A mi március 15-énk fotókiállítás; 19 órától a Vigadó Művelődési Ház nagytermében Hozzád, hazám, most verset írnék! című ünnepi előadás Markó Béla, Fekete Vince, Dimény-Haszmann Árpád és Sántha Attila versei alapján – közreműködik a Sepsi Kamarazenekar, a Snaps Band, a Voces női kar, a Perkő Néptáncegyüttes, Kolcsár József (Tamási Áron Színház), Kozma Attila, Márdirosz Ágnes, Puskás László (Csíki Játékszín), Kreiter Helga (Nagy István Művészeti Líceum), Bakó-Fazakas Vajk, Biszak Beáta (Minisnaps), Nagy-Babos Tamás versét elmondja Rancz-Gyárfás Hanna (Macskakő színjátszó csoport), rendező: Lung László Zsolt.
Kovásznán ma a városközpontban 14 órától a megemlékezésen ünnepi beszédet mond Böjte Csaba Ferenc-rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója. A rendezvény ünnepi felvonulással kezdődik, amely a Dózsa György utcából indul, innen az ünneplők a központban felállított szabadtéri színpadhoz vonulnak, majd a műsor végeztével koszorúzás a belvárosi református templom kertjében, az 1848-as emlékműnél. 19 órától a Kovásznai Művelődési Központban kerül sor az 1848-as forradalom emlékére szervezett gálaműsorra, amelyen közreműködik a Kőrösi Csoma Sándor Líceum (Orbán Balázs-iskola) Recefice néptánccsoportja, a Kovásznai Tanulók Klubjának La Fiesta tánccsoportja, a Boldog Apor Vilmos Gyermekotthon Hangfoglalás zenekara, a Kőrösi Csoma Sándor Líceum Diákszínpada irodalmi összeállítással, a Tiszta Szív Kórus, a PinceBand zenekar, valamint bemutatkozik a szavalóverseny első három helyezettje és a szónoklatverseny Pro Csoma-díjazottja. Baróton ma 14 órától a véczeri emlékműnél beszédet mondanak a politikai pártok és szervezetek képviselői – közreműködik az ürmösi unitárius egyházközség dalárdája, áldást mond Szabó Előd ürmösi unitárius lelkész; 15.30-tól felvonul a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület erdővidéki huszárcsapata, a Csala Kürtje fúvószenekar és a Princess mazsorettcsoport; 16 órától a Diákdomb előtt lesz megemlékezés – közreműködik a baróti Rozmaring kórus, a Baróti Szabó Dávid Középiskola, a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum tanárai és diákjai, beszédet mond Lázár-Kiss Barna polgármester és Demeter László történész; 19 órától ünnepi műsor a városi művelődési házban A nemzet szolgálatában címmel – fellép a Transylmania zenekar, a Gyöngyharmat gyermekkórus, a Kormos Néptánccsoport és a Wesselényi Miklós Kórus. Ma Martonfalván 8.30-tól, Bélafalván 9 órától a Tuzson János-emlékplakettnél; Szentkatolnán9.30-tól, Gidófalván, Kökösben, Sepsibodokon, Sepsibükszádon, Zágonban, Köpecen, Magyarhermányban, Kisbaconban, Szárazajtán, Bardocon, Dálnokban, Székelyszáldobosonés Lisznyóban 11 órától, Albisban, Étfalván és Bikfalván 12 órától, Papolcon 14 órától, Szentivánlaborfalván 15 órától, Olaszteleken 16 órától, Hidvégen 16.30-tól, Ikafalván, Bodosban,Uzonban és Fotosmartonoson 17 órától, Erdőfülében 19 órától kezdődik az ünnepi megemlékezés a templomban; Bereckben 11 órától, Kommandón és Árkoson 12 órától, Zabolán12, 16 és 16.30-tól, Rétyen 13 órától a központban; Felsőcsernátonban és Kézdialmáson 10 órától, Alsócsernátonban és Kézdiszentkereszten 14 órától, Gelencén 15 órától a hősök emlékművénél; Mikóújfaluban 11 órától a kultúrotthon nagytermében ünnepi előadás; Nagybaconban 11 órától a művelődési háznál, 11.30-tól a ’48-as kopjafánál (felvonulás az iskolától), Illyefalván 12 órától a kultúrházban és a központban iskolások műsora és koszorúzás; Kálnokon 12 órától emlékünnepség; Bölönben 12 órától a Bölöni Farkas Sándor-szobornál; Kurtapatakon 14 órától a millecentenáriumi kopjafánál; Kézdiszárazpatakon 15 órától a kultúrotthonban; Kézdiszentléleken 16 órától a Petőfi Sándor Művelődési Házban lesz ünnepi megemlékezés. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. március 15.
Elhunyt Lendvay Éva
Életének 82. évében, Bukarestben elhunyt Lendvay Éva költő és műfordító. Szemlér Ferenc költő lánya 1934-ben született Brassóban, a kolozsvári egyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos diplomát.
Újságíróként dolgozott az Utunk, a brassói Új Idő, a Művelődés, majd a Brassói Lapok szerkesztőségében, éveken át a Román Rádió bukaresti magyar adásának is munkatársa volt. Fontosabb verskötetei a Bájoló ének (1967), A második kérdés (1977), A földtől a homlokunkig (1981) és a Felszálló füst (1986). Lendvay Éva tagja volt a Román és a Magyar Írószövetségnek is. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. március 15.
Hatvan év után
Egy Petőfi-kutatóút emlékére
Bár március 15-én a győzelem napját ünnepeljük, ezúttal egy másik, a Petőfi Sándor halálával kapcsolatos évfordulóra szeretnék emlékeztetni. A szerteágazó és immár Szibériáig is elvezető Petőfi- kutatás egyik meghatározó eseményét annak hatvanadik évfordulóján az Erdőszentgyörgyön élő Szilágyi Zoltán kérésére idézzük fel, aki kamasz fiúként 1956-ban egy különleges esemény résztvevője volt.
Erdélyi kutató kerestetik
Gépkocsivezető nevelőapja mellett belepillanthatott annak a magyar–román akadémiai vegyes bizottságnak a munkájába, amely Dienes András budapesti tudományos kutató tervei alapján 1956 augusztusában azt tűzte ki célul, hogy Petőfi Sándor életének utolsó két napját a helyszínen végigkövesse, halálának körülményeit és helyét tudományos eszközökkel meghatározza.
Az út során Dienes András végig fényképezett. A fekete-fehér és színes fotókat (esetleg diákat) készítő két gépet a kutatók munkáját kíváncsian figyelő 15 éves fiú nyakába akasztotta, ő lett a "fegy-verhordozója". A látottak-hallottak Szilágyi Zoltán egész későbbi életére meghatározó élményként hatottak. Mivel nem volt szakember, ma is úgy gondolja, hogy az eseményeket, amelyek nyomán Dienes András a Petőfi- kutatást a mai napig meghatározó könyvét megírta (Petőfi a szabadságharcban), tudományos igényességgel is fel kellene dolgozni. Erre a feladatra fiatal erdélyi történészeket tartana a legalkalmasabbnak, akik a Petőfi-kutatást Erdélyben sem hagynák kialudni. A munka folytatásán túl Szilágyi Zoltán úgy gondolja, hogy a kutatóúton készült Dienes-fotókból érdemes lenne vándorkiállítást szervezni, amely hozzájárulhatna az érdeklődés felkeltéséhez, a Petőfi-kultusz továbbéltetéséhez.
Előzmények: az első találkozás
Dienes András és a román küldöttség leglelkesebb tagjának az első találkozásáról maga Alexandru Culcer professzor írt beszámolót az Utunk című irodalmi hetilap hasábjain (Hol van Petőfi sírja?).Cikkében olvashatjuk, hogy 1948-ban mint segesvári orvos és a helyi Román–Magyar Társaság elnöke fogadta a Bukaresten keresztül Budapestről érkező Dienes András kutatót. Két héten át együtt járták be a szabadságharc tragikusan végződő fehéregyházi csatájának helyszíneit, elbeszélgettek a valamikori szemtanúk utódaival, rekonstruálták a csatát és percről percre követték Petőfi menekülését. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy a Fehéregyháza és Héjjasfalva közötti Ispán-kútnál esett el, és az út menti Cionta-kertben ásott tömegsírban temethették el 20-25 harcossal együtt. Írásában Alexandru Culcer arról is beszámolt, hogy a Köllő (szerk. megj.: Miklós szobrász) által készített segesvári Petőfi-szobor egykori talapzatának faragott köveire" kétnyelvű táblát helyezett el, az egyiket a Sárpatak hídja mellett, azzal a felirattal, hogy "Innen nézte 1849. július 31-én az ütközetet Petőfi", a másikat az Ispán-kútnál az "Itt esett el Petőfi 1849. július 31-én"felirattal. Mivel román emberként, akit megragadott a Petőfi-rejtély, úgy gondolta, hogy a végső tisztázás "érthetetlenül késett" évtizedeken át, dr. Groza Péterhez és a párt Központi Bizottságához fordult. Közbenjárása nyomán a Román Tudományos Akadémia egy hármas munkacsoportot nevezett ki, hogy a Magyar Tudományos Akadémia megbízottjaival elkezdhessék a tudományos kutatómunkát. Cikkében azt reméli: ha Petőfi földi maradványait a Cionta-kerti sírban megtalálják, "az egész haladó világ érdeklődéssel fordul Fehéregyháza felé".
Az Utunkban közölt nyílt levelére nem késett a válasz, amelyben Dienes András kedves román barátjának "hatalmas tárgy- és tájismeretét", "fölényes tájékozottságát" értékeli. Közös barátságukat és a "népeink közötti béke jó ízét" kiemelve úgy véli, hogy a Cionta-kerti változat mellett figyelembe kell venni Heydte báró megfigyelését, aki a csata harmadik napján a szökőkút közelében, ahol korábban a költőnek tulajdonított holttestet megtalálni vélte, egy friss sírhantot látott. Ezért Dienes András úgy gondolta, "csak a biztos halálhely megállapítása után kerülhet sor a valószínű sírhely keresésére és feltárására". Ez volt a cél 1956-ban.
Vásárhelytől Fehéregyházáig
A magyar bizottságot Barta János, a debreceni egyetem tanára, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnöke vezette, vele volt Dienes András tudományos kutató és Varjas Béláné Nyilassy Vilma, a budapesti Petőfi Sándor Irodalmi Múzeum főigazgató-helyettese. Az első napokban elkísérte őket Pándi Pál irodalomtörténész, a Szabad Nép munkatársa és két marosvásárhelyi újságíró is. A román akadémiai bizottság élére Constantin Daicoviciu akadémikust nevezték ki, aki Rusu Mircea tudományos kutatót küldte maga helyett. Néhány napig jelen volt Szabédi László, és a munkaközösséget Alexandru Culcer, a Kolozsvári Művészeti Főiskola tanára vezette. Szilágyi Zoltánra a legnagyobb hatással Dienes András volt, aki ritkán beszélt, de amikor szólt, súlya volt minden szavának.
A csoport 1956. augusztus 6-án délután a Szilágyi Zoltán nevelőapja vezette tízüléses kisbusszal indult útnak. Azt megelőzően Marosvásárhelyen tekintették meg a Görög-házat, amelynek első emeletén töltötte Petőfi a július 29- éről 30-ára virradó éjszakát. Bem hadiszállásáról, a Teleki-házról Dienes felvételeket készített. Az 1956-ban rogyadozó épületet korábban a Teleki Téka irattárában talált dokumentumok alapján azonosította.
Szilágyi Zoltán emlékei szerint útközben Petőfi-nótákat énekeltek. Az első megálló a kelementelki Simén-kúriánál volt, ahol a csata előtt a Gyalókay századossal utazó Petőfit vendégül látták. Erdőszentgyörgyön át a gagyi hegyen keresztül a Csekefalvi úton értek be Székelykeresztúrra. Kiderült, hogy a hajdani Szakáll fogadó, ahol Petőfi az utolsó éjszaka borozgatott, már nem létezik. A temetőben megtekintették a Petőfi-legenda emlékét, a Petőfi-sírt. Este fél 11-kor értek az Ispán-kút környékére, majd megálltak a Cionta-kertnél is. Az Utunkban közölt naplójegyzeteiben Bárdos B. Artúr beszámol arról, hogy a kert közepén végzett próbaásatás nem járt a várt eredménnyel. Augusztus 11-én kezdődött el a sárpataki hídnál Petőfi menekülésének a rekonstruálása Lengyel József székelykeresztúri sebészorvos és Gyalókay Lajos százados vallomásai alapján. A leírásokban található tájelemek azonosítását követően a vitákban kristályosodott ki Petőfi mozgástere a csata idején, és menekülésének útvonala. Ezt írta meg 1958-ban megjelent könyvében (Petőfi a szabadságharcban) részletesen Dienes András, s az ő kutatásainak eredményét használta fel Illyés Gyula Petőfi Sándor című könyvében, adataira alapozott Mikó Imre a Dávid Gyulával közösen írt Petőfi Erdélyben című könyv vonatkozó fejezetében. Az ásatásokon részt vett Gábos Dezső fehéregyházi tanító, aki szerint nem a kert közepén, hanem annak nyugati oldalán kellett volna a tömegsírt keresni. Más ásatás nem történt, erősíti meg a helybeli születésű pedagógus, aki éveken át, a legszigorúbb időkben is kijárta, hogy a fehéregyházi Petőfi-ünnepségeket megtarthassák.
Dienes Andrástól eltérő véleményt fogalmazott meg a későbbiekben Papp Kálmán mérnök-kutató. Megállapításaira alapozta véleményét Szűcs Gábor fiatal budapesti kutató Petőfi halála című könyvében, ami 2011-ben jelent meg. A könyv Epilógusában olvashatjuk, hogy 2004-ben Kerényi Ferenc, az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa egy olyan expedíciót készített elő, amely a "menekülési útvonal kb. 40-50 méteres sávját földradar- vizsgálatnak vetette volna alá, ezzel a módszerrel kimutatható lett volna a magányos sírok helye. Bár a kutatásra engedélyt kaptak a román nemzetvédelmi minisztertől, a magyar Honvédelmi Minisztérium elutasította a támogatást – idézi Borzák Tibornak, a Szabad Föld munkatárásának a Kerényivel készített beszélgetéséből Szűcs Gábor.
A fehéregyházi tömegsírokat nem vizsgálta meg senki
Ezt erősítette meg Szabó József, a Petőfi-emlékhely gondnoka is. A turulmadaras emlékmű hármas tömegsír fölé épült, 1897-ben a segesvári Petőfi-szoborral egyszerre avatták. A múzeumot Haller Lujza grófnő létesítette, a honvédsírok köré ő telepítette az emlékkertet, amit azóta sem bolygattak meg. A fehéregyházi polgármesteri hivatal tulajdonában levő múzeumhoz tartozik a Petőfi-emlékmű, amelyet az Ispán-kútnál, Petőfi feltételezett elestének a helye közelében állítottak 1969- ben. A Hunyadi László szobrászművész faragta domborművet megrongálták, vandál kezek nyomát az emlékmű Fehéregyháza felőli oldalán ma is őrzi. Helyére Gyarmathy János Petőfiről készült bronzplakettjét rögzítették.
A szobortalapzatból maradt követ – ami az első jel volt, de egy időben, feltételezhetően az útjavítások idején, a föld alá került – a hatvanas évek kezdetén Ajtay-Gecse Viktor marosvásárhelyi Petőfi-kutató kereste meg és állította vissza Ajtay Ernővel együtt. A forrás fölé kiépített emlékmű felállítását követően a kő eltűnt, és ma már a Sárpatak hídjánál levő másik emlékkő sincsen a helyén. Sokan keresik, ezért jó lenne, ha visszatennék oda, ahol volt. Dicséretes lenne az is, ha a fehéregyházi helyhatóság felismerné, hogy a Petőfi-kultusz ápolásából a helyi turizmust fel lehetne lendíteni. Ottjártunkkor, a különlegesen szép unitárius templom tornyából szemlélve a hajdani csata helyszíneit, gyalogos turisták csoportját láttuk a Monostorkert felé tartani, ahonnan egykoron Bem ágyúi halálra sebezték a szemben levő dombon tartózkodó orosz hadvezért.
Ha lenne szálláshely és elegendő személyzet, rendszeres emléktúrákkal legalább egynapos ott-tartózkodásra csábíthatnák a látogatókat. Ahhoz azonban a múzeum épületének a felújítása, az ispán-kúti emlékmű tágabb környezetének, a mindig szemetes parkolóhelynek a tisztán tartása is a község feladata lenne, akár önkéntesek igénybevételével. Legalább ennyivel tartozunk Petőfinek, akinek emléke, titokzatos eltűnése nemcsak az ötven évvel ezelőtti kutatóúton részt vevő Szilágyi Zoltánt, de e sorok íróját is gyermekként megbabonázta.
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)2016. március 15.
Vita a titkosszolgálatok hatásköréről
Tovább folytatódik a vita arról, hogy a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) nem rendelkezik-e túl nagy befolyással, és milyen mértékben biztosított a magánélethez való jog, miután a kormány felhatalmazta a SRI-t, hogy súlyos bűncselekmények esetén részt vegyen a nyomozásban.
A kormány pénteken fogadott el egy sürgősségi kormányrendeletet, amellyel úgy módosította a büntetőeljárást, hogy szétválasztotta a rendőrségi és titkosszolgálati lehallgatásokat. A szétválasztás azt jelenti, hogy a rendőrök és az ügyészek használhatják a titkosszolgálat felszerelését, a SRI dolgozói azonban már nem végezhetnek lehallgatásokat büntetőjogi eljárásokban. A módosítás azért vált szükségessé, mert a hírszerzés eddig végezhetett lehallgatásokat az ügyészek által indított büntetőeljárásokban is, aminek jogalapját hatálytalanította február közepén egy alkotmánybírósági döntés.
A Gândul.info liberális hírportál hétfőn arra hívta fel a figyelmet, hogy a kormányrendelet az elfogadás előtti változatához képest tartalmaz egy kiegészítést, amely lehetővé teszi a titkosszolgálatnak, hogy terrorista és nemzetbiztonsági bűncselekmények esetén részt vegyen a büntetőeljárásban, lehallgatásokat és megfigyeléseket végezzen.
A Hotnews.ro hírportál úgy értelmezte a rendeletet, hogy a kormány szélesebb hatáskört biztosított a belföldi hírszerzésnek, mint amekkorával rendelkezett az alkotmánybírósági döntés előtt. A portál felsorolja, hogy a nemzetbiztonsági kockázatok közé tartoznak egyebek mellett az alkotmányos rend elleni cselekedetek, a kémkedés, az árulás, az állammal szembeni ellenséges cselekedetek.
Mircea Marian ismert jobbközép újságíró közösségi oldalán egy bejegyzésben a jogállamiság elleni példátlan támadásnak nevezte, hogy a SRI nemzetbiztonsági és terrorista bűncselekmények esetén is nyomozást végezhet. Az újságíró szerint ez az egykori hírhedt Securitate kommunista titkosszolgálat "feltámasztását" jelenti. Az újságíró szerint nem az alkotmánybíróság döntését kell bírálni, hanem a SRI-nek azt a vágyát, hogy minél nagyobb befolyásra tegyen szert.
Ion Cristoiu az Evenimentul Zilei című újságban bírálta a kormány rendeletét. Úgy vélte, ez a megoldás nem oszlatja el a kételyeket, hogy a titkosszolgálat nem fér hozzá a továbbiakban is a rendőrök és az ügyészek által végzett lehallgatások tartalmához. Szerinte az alkotmánybíróság döntését akkor tartották volna tiszteletben, ha az ügyészség a saját felszerelését használná a gyanúsítottak megfigyelésére.
Dacian Ciolos miniszterelnök és Raluca Pruna igazságügyi miniszter is állást foglalt a vitában. Úgy vélik, hogy a SRI-nek eddig is joga volt részt venni a súlyos bűncselekmények felderítésében, és hangsúlyozták, hogy a SRI a lehallgatásokat csakis bírói felügyelet alatt végezheti. Ciolos szerint alaptalan a sajtó azon értelmezése, amely szerint a rendelet feltámasztja az egykori Securitatét. Népújság (Marosvásárhely)