udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
6975
találat
lapozás: 1-30 ... 301-330 | 331-360 | 361-390 ... 6961-6975
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2016. január 18.
Kastélymentés Erdélyben: álmokkal, innovációval és hálózatépítéssel
Összegzik a kastélyok fenntarthatóságát biztosító modelleket
Második kiadását szervezte meg január 15-én a PONT Csoport a Kastély Erdélyben című projektnek a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Tordai úti új épületében.
A program elsődleges célja, hogy az elmúlt évtizedek során leromlott állagú, esetenként omladozó erdélyi kastélyok visszakerüljenek a gazdasági és társadalmi körforgásba. Összetett, határvonalakon mozgó jellege folytán a problémakört ágazatokon átnyúló formában érdemes megközelíteni – emelte ki Farkas András, a PONT Csoport társalapítója. Erős és kiterjedt partneri hálózatok, európai fejlesztési projektek szükségesek ahhoz, hogy megfelelő támogatási formákat lehessen a kastélyok megmentésére szerezni – fejtette ki. A PONT csoport arra törekszik, hogy hálózatba szervezze mindazokat, akik hozzá tudnak járulni az épített örökség ezen szeletének megőrzéséhez. Rövidesen véglegesítik a stratégiai dokumentumot is, amely összegezné a projekt eredményeit, a kastélyok fenntarthatóságát biztosító modelleket. Szabadság (Kolozsvár)2016. január 18.
Elvándorlást hozhat a magyar otthonteremtési támogatás?
Erősítheti a határon túli magyar fiatalok elvándorlási kedvét a magyar kormány családi otthonteremtési kedvezménye – vélik erdélyi szociológusok. Szerintük az anyaország a szülőföldön maradást elősegítő programokkal csökkenthetné a migrációs hatást.
Már most viszonylag magas az elvándorlási kedv az erdélyi magyarság körében, és a magyar kormány által bevezetendő családi otthonteremtési kedvezmény (csok) további szívóhatást gyakorolhat – fogalmazta meg aggályait lapunknak Horváth István szociológus.
A kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vezetője rámutatott, hogy a szociális jogok kiterjesztése premiernek számít Magyarországon, és vannak rétegek, melyek erre rákapcsolódhatnak, a támogatás miatt áttelepedhetnek az anyaországba.
Emlékeztetett, hogy a különböző jogok kiterjesztése a külhoni magyarokra fokozatosan történt, a magyar állampolgárság megszerzésével első lépésben nem járt együtt minden állampolgársági jog, de a választási törvény módosításával szavazati jogot, tehát politikai jogot kaptak, a szociális jogokat azonban akkor is a különböző hozzájárulások befizetéséhez kötötték, vagyis csak azok részesülhettek szociális támogatásban, akik Magyarországon hozzájárultak a társadalombiztosítási alaphoz.
„A csok ilyen értelemben számít úttörőnek, hiszen bárki megpályázhatja, aki korábban az Európai Unió valamelyik államában, például Romániában hozzájárult a társadalombiztosítási alaphoz" – hívta fel a figyelmet a szakember. Rámutatott, hogy Romániában a gyerekvállalást ösztönző, a családtámogató programok nem is léteznek, ezért a magyarországi otthonteremtési kedvezmény a pályakezdők, de a stabil anyagi helyzettel rendelkezők számára is kecsegtető lehet. Horváth István szerint ez egyelőre elméleti modell, sokan kivárják majd, milyen lesz a konkrét megvalósítása, ám akkor szívó hatást gyakorolhat a külhoni magyarokra.
„Ha a gyerekvállalási kedv amúgy is megjelenik mint élet- vagy családprojekt, akkor a fiatalok mindenképpen megfontolás tárgyává teszik majd, hogy áttelepedjenek Magyarországra, ahol lehívhatják a 20 millió forintos támogatást. A fiatal családok felvállalják majd a három gyereket, de ezek a gyerekek már nem Erdélyben vagy a Székelyföldön fognak megszületni" – vázolta a lehetséges forgatókönyvet a szociológus.
Magas az elvándorlási kedv
Horváth István rámutatott, az erdélyi magyarság körében már így is viszonylag magas az elvándorlási kedv, az elmúlt években pedig új célpontok jelentek meg. 2008-ban az erdélyi magyarság körében még alacsonyabb volt a kivándorlási kedv, mint a román etnikumúak között, ám ez ma már nem mondható el, Anglia és Németország irányába jelentősen megnőtt nemcsak az elvándorlás szándéka, hanem ténye is, mondta Horváth.
Ugyanakkor a nyugati országokban most körvonalazódó migránsellenes intézkedések valamennyire elkedvetleníthetik a kitelepedni vágyókat. Például Nagy-Britannia csökkenteni akarja a bevándorlást, a megszorítás pedig a kelet-európaiakra is vonatkozna, Németország pedig megnehezíti a letelepedést – ezek az intézkedések még nem vezetnek a migráció csökkenéséhez, csak a stagnálásához, magyarázta a szociológus.
Szerinte Erdélyben még mindig létezik egy jelentős migrációs potenciál, és sokan megfontolás tárgyává tehetik, hogy igénybe veszik a csokot, és kitelepednek Magyarországra. Ez a lehetőség az eddigi elméleti migrációs szándékot elmozdítja a konkrét döntés irányába, vélte.
Székelyföldi veszteség
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy szociológus végzettségű polgármestere szerint a magyar kormány kedvezménye a már meglévő kivándorlási kedvet mozdíthatja el az anyaország irányába. Elmondta, korábban az önkormányzat korlátozott eszközeit is megpróbálta bevetni a migráció fékezésére, a fiatalok hazacsábítására: a Gyere haza program keretében ingyentelket ajánlanak a házépítésre vállalkozó fiataloknak. De a program nem hozta meg a remélt eredményeket, mert a fiatalok nem jutottak hitelhez. Kifejtette, a jelenlegi államhatárokon belüli Magyarország érdekeit szem előtt tartva az Orbán-kormány kezdeményezése mindenképp pozitív, hisz az anyaország is komoly népességfogyással küzd. Ilyen esetben az a felelős közpolitika, ha kedvezményekkel ösztönzik a gyerekvállalást, vélte.
A migráció folyamatos Kelet–Nyugat-tengelyen, elsősorban a képzett fiatalok keresik a boldogulást Nyugat-Európában, és ezt nehéz megállítani, szögezte le Antal. „Az a székelyföldi fiatal, aki azt tervezte, hogy Angliába megy dolgozni, lehet, hogy a csok hatására inkább Magyarországon telepedik le, ott vállal gyereket. Ez nemzetpolitikai szempontból kisebb veszteség, ám a Székelyföldnek mégiscsak az" – példálózott.
„Az elmúlt években a magyar kormány kevesebb szülőföldön maradást elősegítő programot kezdeményezett, mint amennyit reméltünk, elvártunk" – fogalmazta meg hiányérzetét Antal Árpád, hangsúlyozva, hogy mindenki a szülőföldjén tud a legjobban kibontakozni, így a székely ember is itthon kellene családot alapítson, gyereket vállaljon.
Azt kellene megoldani magyar kormányzati segítséggel, hogy a gyerekvállalás ösztönzése az itthon maradás támogatásával társuljon, összegezte a háromszéki RMDSZ-es politikus. Kifejtette, azok, akik felróják, hogy Magyarország pénzt költ a határon túli magyarokra, meg kellene hogy vizsgálják, hogy a külhoni magyarok milyen mértékben járulnak hozzá a magyar GDP-hez, azzal hogy ott termelnek, oda látogatnak és költenek.
„Erről nem akarok vitát nyitni, egyetértek azzal, hogy a magyar adófizetők pénzét Magyarországon kell elkölteni, de a magyar államnak felelőssége is van a határon túli magyarokkal szemben. A jól működő, bevált oktatási-nevelési támogatás mintájára a szülőföldön való boldogulást elősegítő programokat is életbe kellene léptetni" – szögezte le a sepsiszentgyörgyi elöljáró. Rámutatott ugyanakkor, hogy a magyar kormány Kárpátalján, Délvidéken komoly programokat finanszíroz. A határon túliak között is működnie kell a szolidaritás elvének, és érthető, hogy ott nagyobb szükség van a segítségre, tette hozzá, de szerinte meg kell találni a módját annak is, hogy az erdélyiek, székelyföldiek is szülőföldjükön tudjanak boldogulni.
Mint arról beszámoltunk, a külhoni magyar állampolgárok nem igényelhetik a magyar állam által beharangozott vissza nem térítendő támogatást. A magyar kormány azoknak a pároknak ad tízmillió forintos (150 ezer lej) vissza nem térítendő támogatást a lakhatási kérdések rendezéséhez, akik tíz éven belül három gyermeket vállalnak. A családi otthonteremtési kedvezmény kiterjesztéseként további 10 millió forintot is kaphatnak az anyaországi családok huszonöt éves futamidőre, ennek kamata nem lehet magasabb 3 százaléknál. A tíz plusz tízmillió forintos támogatást azok a családok is igénybe vehetik, amelyekben a már meglévő két gyermek mellé vállalnák a harmadikat.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)2016. január 18.
Feldühítette a magyar pártokat Dorin Florea
Nem hagyták szó nélkül a magyar pártok Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester állásfoglalását a számára kedvezőtlen törvényszéki döntés miatt, mely a március 10-i felvonulás engedélyeztetésére kötelezi az elöljárót.
Mint arról beszámoltunk, Dorin Florea etnikai konfliktusgerjesztéstől tart, amennyiben a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) idén is megszervezheti a Marosvásárhelyre tervezett székely szabadság napját és vele együtt az utcai felvonulást. Az elöljáró az SZNT-nek kedvező törvényszéki ítélet megfellebbezését is fontolóra vette. „Azt szeretném, ha Marosvásárhely az etnikumok közötti példás együttlét városa lenne, nem pedig egy esetleges harctér vagy politikai leszámolások helyszíne” – jelentette ki az elöljáró, akinek állásfoglalása elégedetlenséget szült a magyarság körében.
Az RMDSZ helyi szervezete elfogadhatatlannak tartja a városháza és a polgármester hozzáállását a március 10-ei székely szabadság napján tartandó felvonuláshoz. A szövetség közleményben reagált az elöljáró legutóbbi nyilatkozatára, melyben Florea helytelenítette a törvényszéki ítéletet, miszerint a bírói testület a márciusi felvonulás engedélyeztetésére kötelezi. Az RMDSZ kötelességének tartja a jogállamiság betartását követelni, és emlékeztetni kíván arra, hogy a szabad gyülekezési jog egyike azon értékeknek, amelyek kivívásáért 1989 decemberében emberek adták életüket.
„Annak ellenére, hogy ezt a jogot a forradalom után érvényes jogszabályok szentesítik, a civileknek, jelen esetben a Székely Nemzeti Tanácsnak bíróságon kellett elérnie azt, hogy élhessen ezzel az alkotmányos joggal, minekután tavaly a polgármesteri hivatal döntése miatt nem volt lehetséges a felvonulás” – olvasható a marosvásárhelyi RMDSZ tiltakozásában. Az érdekvédelmi szervezet furcsállja, hogy a törvényszéki döntés megszületése után az érintett reakciója nem a jogállamiság és az ítélet betartásának a biztosítása, hanem olyan eszköz keresése, mellyel mégis sikerülhet ellehetetleníteni a székely szabadság napján szervezendő ünnepséget.
„Ezt a magatartást elfogadhatatlannak tarjuk és követeljük az alkotmányban szavatolt állampolgári jogok biztosítását, a civilek és társadalmi szervezetek gyülekezési jogának tiszteletben tartását, és Románia nemzeti törvényeibe és az aláírt nemzetközi egyezményekbe foglalt vállalások azonnali gyakorlatba ültetését” – szögezi le a Florea egyik alpolgármestere, Peti András által irányított városi RMDSZ-szervezet.
A Magyar Polgári Párt szerint Florea reakciója arra vall, hogy a vásárhelyi elöljáró tizenhat év polgármesterség után sem nőtt fel Marosvásárhely szellemiségéhez és kultúrájához. Biró Zsolt pártelnök úgy véli, újabb magyarellenes megnyilvánulásával az elöljáró önmagának állít ki bizonyítványt.
„Nem csak, hogy korlátozza az alapvető közösségi jogokat, de ismételten kettős mércét alkalmaz. Azt állítja, hogy egy ilyen felvonulás megzavarja a város hétköznapjait, de megfeledkezik arról, hogy a vásárhelyi magyarságnak a Székely Szabadság Napja nem egyszerű hétköznap, hanem ünnepnap. Valahányszor, ahányszor a románság ünnepel, lezárják a főteret, egy évben egyszer a magyarság kérésére is le lehetne zárni” – vélekedett lapunknak Biró Zsolt, az MPP országos vezetője, aki – utalva az RMDSZ közleményére – örül, hogy a szövetség kezdi szívén viselni a március tizedikei eseményt.
Mint ismeretes, 2013-ban, amikor az SZNT először szervezett utcai felvonulást a Székely Szabadság Napjának kikiáltott március 10-én, az RMDSZ nem vállalt közösséget a civilekkel. A több tízezer személyt megmozgató rendezvényre csak pár székelyföldi RMDSZ-vezető érkezett.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)2016. január 18.
Tőkés: megperzselődhet a Fidesz az RMDSZ-szel
Az RMDSZ-szel való együttműködésnek komoly feltételei vannak, éspedig az, hogy ne árulja el a Fidesz nemzetpolitikáját – kommentálta Tőkés László a Hír Tv-nek Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős kormányfőhelyettes nemrégi kijelentését, miszerint „nemzeti parancs” a Kelemen Hunor vezette alakulattal való összefogás.
Az EMNT elnöke a budapesti csatorna Magyarország élőben című műsorában közölte: ez számára kicsit úgy hangzik, mintha azt mondanák, össze kell fognia az MSZP-nek a (Gyurcsány Ferenc vezette – szerk. megj.) Demokratikus Koalícióval.
„Nem tudok róla, hogy Orbán Viktor nemzetpolitikájában fordulat állt volna be. (...) Vannak olyan inkompatibilis viszonyok, amelyeket kár erőltetni; a szavazatszedési teljesítmény abszolút értékben nem jelent minőséget, gondolok itt az RMDSZ választási fölényére" – állapította meg az EP-képviselő, aki szerint „megperzselheti" a magyar kormányt és a Fideszt a korrupciós ügyekben érintett RMDSZ-es politika.
Tőkés úgy véli, meg kell találni a modus vivendit az egyetlen, román parlamenti képviselettel rendelkező magyar alakulattal, ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenben egyet kell érteni a Fidesszel. Kérdésre válaszolva leszögezte: nem azért távozott idő előtt és nem írta alá a helyszínen a záródokumentumot a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) decemberi ülésén, mert megsértődött Orbán Viktorra. Krónika (Kolozsvár)2016. január 18.
Kiszorítósdi
Igazán dicséretes az EMNP azon igyekezete, hogy valamilyen politikai szövetséget kössön az RMDSZ-szel az idei önkormányzati és parlamenti választásokon, csakhogy egy idő elteltével kezd kínossá válni a folyamatosan visszautasított közeledési szándék.
Legyen szó a közös marosvásárhelyi polgármesterjelöltről, az esetleges helyi/megyei koalícióról vagy a törvényhozási megmérettetés esetében javasolt összefogásról, politikai aktorként a néppárt mindannyiszor a partnerséget helyezte előtérbe, nem pedig ama lényegét, amelynek érdekében végeredményben létrejött, azaz versenypárti mivoltát. Válaszként pedig folyamatosan kosarat kap az RMDSZ-től, amely olyasfajta együttműködést vár el a néppárttól is, mint amelyet az MPP-től sikerült kicsikarnia, hogy versenytársa pozícióit feladva el se induljon a választáson.
Persze külső befolyások hatására mindkét alakulat megteheti, hogy taktikai céljaira használja az erdélyi magyar választópolgárok körében fétissé vált összefogás eszméjét. A Fideszhez fűződő korábbi hűvös viszonyát felmelegítő RMDSZ nyeregben érzi magát a Semjén Zsolt kormányfőhelyettes részéről megnyilvánuló „összeboronálási" szándék hatására, és a budapesti hátszelet felismerve – lám, Erdélyben már közös felmérés készül a Fidesz és az RMDSZ nevében – az EMNP kiéheztetésére játszik. Arra számít ugyanis, hogy konkrét anyaországi támogatás híján a néppárt nem tud beágyazódni a romániai magyar társadalomba, és kétszer is meggondolja a választási részvételt.
Ez azonban végzetes hiba lenne egy olyan alakulat számára, amelynek létrehozásában hathatós szerepet játszottak a magyarországi partnerek, és amely az MPP „tájba simulása" nyomán egyedül képviselhetné a politikai alternatívát. Ez azonban megmérettetés nélkül nem működik.
Márpedig nemhogy a versenyhelyzetnek, de a közösség érdekében kifejtett önkormányzati munkának sem tesz jót, hogy – egy-két kivételtől eltekintve – öt hónappal a helyhatósági választások előtt sem tudni, mely RMDSZ-es, néppárti vagy polgári politikusok indulnak a polgármesteri tisztségért a fontosabb erdélyi, székelyföldi városokban. Úgy tűnik, mindenki kivárásra játszik az együttműködés köntösébe öltöztetett kiszorítósdiban.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)2016. január 18.
Gabriel Andreescu vezércikke a Beke-ügyről
A román állam számára nagy téttel bíró politikai témának, a demokrácia minőségi tesztjének számítottak – és úgy tűnik, annak számítanak ma is – a magyar–román viszonyok.
Bizonyítják ezt újabban a „leleplezett terrorista merényletnek" nevezett kézdivásárhelyi események is. Beke István Attilát, a magyarországi Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) romániai szervezetének tagját 2015. december elsején az alkotmányos rend elleni cselekedet elkövetésének kísérletével és a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésével gyanúsították meg és vették őrizetbe. Beke állítólag azt tervezte, hogy házi készítésű robbanószerkezetet robbant fel a Románia nemzeti ünnepe alkalmából felvonuló tömegben.
Idézünk a főügyészség szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyosztályának (DIICOT) közleményéből: „Az ügyben fennáll a megalapozott gyanú, miszerint revizionista-szeparatista céljai megvalósítása érdekében a szélsőséges-nacionalista magyarországi Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom Erdélyben olyan tevékenységet folytat, amely kiterjedhet a román állampolgárok és javaik elleni erőszakos cselekedetekre is. Szándékuk, hogy megnehezítsék vagy megakadályozzák a román hatóságokat abban, hogy az államhatalmat gyakorolják az úgynevezett »Székelyföldön«, mindez pedig annak a folyamatnak a része, amely Nagy-Magyarország visszaállítását célozza. B. I. A. gyanúsított, a magyarországi HVIM romániai kirendeltségének markáns tagja felvállalta, ezt követően pedig beszerezte a házi készítésű robbanószerkezet összeállításához szükséges eszközöket azzal a szándékkal, hogy nyilvános helyen, Kézdivásárhely település területén felrobbantsa a december 1-jei ünnepség alkalmából tartott rendezvény idején."
Az ügy számtalan aspektusa a nyomozati anyagban szereplő részletektől függ, a dossziéhoz azonban a nyilvánosságnak nincs hozzáférése. De hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomnak revizionista-szeparatista céljai vannak, az megállapítható a szervezet nyilvános tevékenységének kutatása alapján. Az alapszabályában szereplő előírásoknak – mint például: „a kisebbségi létformában élő magyar közösségek jogainak védelme", az Erdélyben élő magyarság önrendelkezési jogainak érvényesítése", „az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés következtében előállt igazságtalanságok bemutatása" – nincs szélsőséges jellegük.
Feltételezzük, hogy az „erdélyi magyarok önrendelkezése" „a magyarok belső önrendelkezését" célozza, ellenkező esetben valami értelmetlent eredményez. Viszont a mozgalom megnyilvánulásainak összessége alátámasztja a tagok törekvéseinek revizionista-szeparatista jellegét.
„A román hatóságoknak a többségében magyarok lakta vidékeken az államhatalom gyakorlásában való megakadályozása/hátráltatása" megfogalmazás a nacionalista jellegű posztkommunista manipuláció eszköze volt. Amikor 1991 őszén a román parlament napirendjén szerepelt a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) megszervezésére és működésére vonatkozó törvénytervezet, a 4. Erdélyi Hadtestet riadókészültségbe helyezték, miközben a sajtó, valamint a képviselők és szenátorok hosszasan tárgyalták a Hargita és Kovászna megyék helyzetét taglaló jelentést, amely felrótta a románoknak a két megyéből való – egyáltalán nem bizonyított – „elűzését". 2001 novemberében a parlament titkosszolgálatokat felügyelő bizottsága előterjesztette „az államhatalom Hargita és Kovászna megyei elvesztéséről" szóló jelentését. A helyszíni vizsgálatok során ennek a dokumentumnak az állításai is merő spekulációnak bizonyultak.
A DIICOT állításainak „politikai" elterelését támasztja alá az úgynevezett „Székelyföldre" történő utalás is. A Székelyföld egy földrajzi, történelmi és kulturális tájegység, amely ugyanolyan mértékben „létezik", mint Olténia, Moldova vagy Munténia. Való igaz, hogy a Székelyföld nem képez területi-közigazgatási egységet, azonban a többi sem. Vajon miként minősítenének egy „úgynevezett Olténiát", „úgynevezett Moldvát" emlegető szerzőt? Az „úgynevezett Székelyföldet" emlegető szintagma ellenséges viszonyulást fejez ki a különleges státusú autonómiát igénylő magyar közösség törekvéseivel szemben, amelynek kapcsán a DIICOT-nak nem áll jogában állást foglalni.
A DIICOT magyarellenes, a SRI és a belügyminisztérium hírszerző szolgálatának állásfoglalásaiban is támogatott megnyilvánulása összhangban áll a Csibi Barna, a Magyar Gárda egyik vezetője, és Petrás János László, a Kárpátia zenekar énekese elleni vádemeléssel. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) két, folyóiratunk legfrissebb számában közzétett álláspontja a nyomozó hatóságok ama törekvése nyomán született, amelynek során érveket keresnek a militás magyarok megnyilvánulásainak törvényen kívül helyezésére. Az üzenetek revizionista jellegéhez ebben a két esetben sem fér kétség. Miközben természetesen fennáll a kérdés, hogy vajon Csibi Barna és Petrás János László tevékenységének betiltása szükségesnek bizonyul-e egy demokratikus társadalomban.
A Csibi Barna ügyére most nem térnénk ki, mivel az ügyészek által összeállított nyomozati anyag számos tisztázatlan elemet tartalmaz (mint például az a vitathatatlanul törvénytelen és uszító plakát, melyet egy csíkszeredai hipermarket mellé függesztettek ki „Szégyelld magad! Már megint zsidónál vásároltál!" felirattal – erről egyébként azt beszélik, hogy letakarták). Petrás János László esetében az eljárást azzal „indokolták", hogy a 2015. június 6-ai koncerten úgy szólította meg a közönséget: „Szép estét Csíkszereda, szép estét Székelyföld, szép estét Erdély, szép estét Nagy-Magyarország!", majd hasonló hangvételű és témájú dalokat adott elő.
A vádirat szerint „a kezdeményezést úgy szervezték meg, hogy az egyértelműen Nagy-Magyarország létezését közvetítse, a felszólaló pedig mindegyik »elszakított országrészről« említést tett [...] (hangsúlyozva, hogy a tényeket »a régi térképek figyelembe vételével« közli, illetve »reményeik szerint« ezek hamarosan ismét aktuálisak lesznek), a rendezvényen pedig a résztvevők többször is a »Vesszen Trianon!« és a »Székelyföld nem Románia!« jelmondatokat skandálták".
Ám a 2000/137-es kormányhatározat értelmében diszkriminációnak számít a Nagy-Magyarországra, illetve egyéb olyan formákra való felhívás, amely egyértelműen Erdély visszatérését támogatja 1918 Magyarországához? Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) joggyakorlata elég világos: efféle óhajok kifejezését a szólásszabadság szavatolja – lásd egyebek mellett az Egyesült Kommunista Párt és mások kontra Törökország ügyet (1998). Nem is lehet másképp, hiszen több tízmillió európai polgár – katalánok, skótok, írek, olaszok stb. – nemhogy hasonló szeparatista elveket vall, de még cselekszik is ezek érdekében.
Az az egyedi romániai eset, miszerint az alkotmány 30. cikkelye – amely garantálja a szólásszabadságot – jogkorlátozásként fogadja el „a felbujtást... a területi különválásra", nem változtat a helyzeten: az említett cikkelyt az emberi jogok európai egyezményének (lásd a 20 (1)-es cikkelyt) fényében kell értelmezni. És ha a nemzeti gyűlölet megnyilvánulásaként kezeljük a felhívást az etnikai egységért vívott harcra, akkor mindenkit a rács mögé kellene juttatni, aki elénekeli Románia hivatalos himnuszát.
Túl ezeken a „technikai" részleteken megjelenik egy második kérdés: hogyan boldogulnak az ügyészségek a román irredenta és sovén mozgalmak a szóban forgóval össze nem mérhető tömegével? Elegendő lenne számba venni a kézdivásárhelyi eseményekhez és a magyar szélsőséges aktivistákhoz kapcsolódó cikkeket és kommentárokat ahhoz, hogy „Ki a magyarokkal az országból!" és más hasonló felhívásokat találjunk; és a közterületeknek a „Besszarábia Románia!" revizionista kijelentéssel való szisztematikus lefedését.
A román magyarellenesség és irredentizmus széles körben elterjedt. Márpedig két különböző mércének a bevezetése – egynek a románok, egy másodiknak pedig a magyarok számára – azoknak az értékeknek az áthágását jelenti, amelyekre az érintett ügyészségek hivatkoznak annak érdekében, hogy cselekedhessenek. Az itt elemzett esetekben megfigyelhető, szembeötlő megkülönböztetéssel és az emberi jogok elleni provokációval a román ügyészségek valójában megnyitották Pandora – törvényes és politikai – szelencéjét.
Gabriel Andreescu
A szerző bukaresti emberjogi aktivista, az Emberi Jogok Új Folyóirata (NRDO) című kiadvány igazgatója. Az írás megjelent a folyóirat legfrissebb számában. Fordítás: Krónika. Krónika (Kolozsvár)2016. január 18.
Hárompártos egypártrendszer
A Magyar Polgári Párt (MPP) úgy viselkedik, mintha valami cselekvési programja lenne, amelyet még valamikor Szász Jenő állított össze. Az MPP exelnökétől, még polgári szövetséges „idejében” bármit kérdezhettél, ő, mielőtt válaszolt volna, egyszer elsorolta az RMDSZ „bűnlajstromát”. Volt egy „fekete listája”, amire – nem alaptalanul – összeírta akkori ellenfelének vétkeit, ami valahogy úgy kezdődött, hogy „az RMDSZ már rég nem szövetség, nem magyar, s legfőképpen nem demokratikus”. Ezt követte a bizonyítás, hogy mindent központilag szabnak meg, elfojtják a különvéleményt, egy-két zsíros tisztségért mindent feladnak, stb. A párt mostani vezetői, úgy tűnik, valahonnan megszerezték ezt a listát, s most pontról pontra az összes hibát elkövetik, amit anno felróttak az RMDSZ-nek. Belső ügy – mondhatnánk erre.
A másik oldalon, az Erdélyi Magyar Néppártnál (EMNP) már korábban sikerült – néhány személyi ellentét miatt – alapjaiban szétverni az úgy ahogy működő háromszéki szervezetet. Lehet szépeket mondani a fiatalításról, de attól tartok, ha most, néhány hónappal a választások előtt kiállnék az utca sarkára, s az első 25 embert megkérném, hogy soroljon fel tíz EMNP-s politikust, siralmas eredmény jönne ki. Belső ügy – mondhatnánk erre is.
Az viszont nem belső ügy, ami mindennek a következménye: az RMDSZ úgy fog ismét gyakorlatilag ellenfél nélkül maradni a választásokon, hogy jószerével a kisujját sem kellett ezért mozdítania, noha valószínűleg a háttérből „besegített”, hogy ezek az ellentétek fellángoljanak, de komoly erőfeszítésre nem kényszerült. Ilyenformán aligha mentesíthetők a felelősség alól azok, akik a választás szabadsága, az autonómia-küzdelem kibontakozása, a kuruc–labanc harcok és egyéb hangzatos jelszavak kinyilvánítása mellett kardélre hányják egymást, és otthagyják számottevő ellenzék, fékek és ellensúlyok nélkül az RMDSZ-t, gyakorlatilag saját kezükkel teremtve meg az eredeti rommagyar „hárompártos egypártrendszert”.
Erdély András. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2016. január 18.
Lejártak Neptun napjai!
Új román–magyar paktumot sürget egy kisebbségi politikus, képviseleti elitünk bukásáról értekezik egy elemző. Alighanem korszakhatárhoz érkeztünk, mert az érdekvédelem mindenütt falakba ütközik, közösségünk közhangulata sem volt még ennyire rossz a kilencvenes évek eleje óta. A demokratikus visszacsatolás rendszere nem működik, a központi hatalom helyi kiskirályai egyik visszaélést a másik után követik el, a sérelmek egyre halmozódnak.
A gazdasági válságból kivezető ösvény hiába látszik megnyílni, ha nem társul hozzá megfelelő politikai kibontakozás. A magyar népközösség esélyegyenlőségének biztosítása – mely kérdés különben állandó odafigyelést igényel, ebben szünetet tartani nem lehet még válságmentes időkben sem – teljességgel elakadt, s az ország és jogrendje kimondottan rükvercbe váltott az utóbbi fél évtizedben.
A bajok gyökere úgy fogalmazható meg – s ez ’90 februárja óta egyvégtében érvényes kórisme –, hogy az erdélyi magyar társadalom-építés tilalom alá esik. Ezt teljesen elgáncsolni ugyan nem mindig sikerült a visszahúzó erőknek, de mára úgyszólván lehetetlenné vált. Nem csoda, hogy anyaországi támogatást kérnek, akik a holtpontról a kérdést ki szeretnék mozdítani, miként az új paktum igénylése sem véletlenül most vetődött fel. A hol neptuninak, hol másnak nevezett régi ugyanis már elviselhetetlen.
Valljuk be, a magyarság parlamenti képviselete is elsúlytalanodott, mégpedig pontosan ama ellentmondás miatt, amit az akkori alku tető alá hozói agyaltak ki. Egy nemzeti népközösség képviselete nem működhet kizárólag politikai pártként, mert akkor csak töredékesen és csak hébe-hóba tudja ellátni feladatát. Elfogadhatatlan, hogy csak akkor képes érdekérvényesítésre, amikor kormányon van. (Különben láthattuk, ennek is komoly hátulütői vannak, amikor kormányszolidaritásból kénytelen önmegtagadó módon viselkedni.) Egy kisebbségnek külön kisparlamentre és saját ügyeiben vétójogra, azaz autonómiára van szüksége, különben minden egyéb csak porhintés és látszatdemokrácia.
B. Kovács András. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2016. január 18.
Szász kiállás a székelyek mellett
A SRI provokálja a székelyföldi cirkuszokat
Hans Hedrich politológus, civil aktivista, a Neuer Weg Egyesület alelnöke volt az, aki egyszemélyes háborúba kezdett a romániai illegális erdőirtók ellen. Most a román-székely-magyar viszonyról írt olyan elemzést, hogy az interneten mindenki azt kérdi: a magyar pártok miért nem tudták ugyanezt elmondani?
Erdélyben, illetve Székelyföldön, akárcsak a világ bármely másik pontján a helyi, őshonos lakosságnak – amilyen a magyar – már létezéséből fakadóan is joga van (belső/külső) önrendelkezéshez – kezdi a Főtér.ro portálon megjelent írását a magyarul tökételesen beszélő szász szerző.
A magyarok mint betolakodók
(…) A nemzeti-kommunista diktatúra idején szisztematikus módon kialakítottak egy eltorzított képet a magyarokról, amely szerint ez egy idegen és ellenséges népesség, amely nemrég telepedett le a „román földön”, túlzott és jogtalan követelései vannak, valamint rejtett célokat követ, és örökké ellenséges a román etnikumúakkal szemben. (…) Amikor ténylegesen élni akarnak a nekik járó jogokkal, a magyarok egy sor negatív következménnyel és (törvényes alap nélküli) ellenségességgel szembesülnek a román hatóságok (kormánymegbízottak, rendőrök-milicisták, egyes polgármesteri hivatali felügyelők és kihelyezett szolgálati alkalmazottak) részéről. Ezekhez a hivatalos lépésekhez gyakran, szinte automatikusan, e nemzeti csoporttal szemben sértő, inkrimináló és fenyegető diskurzusok is társulnak. Utalok itt egyes etatista-tekintélyelvű irányvonalat követő nacionalista-jakobinus bloggerek uszító és kegyetlenül manipulatív írásaira, mint amilyen Dan Tănasă (Székelyföldre költöztetett telepesek utóda, akit felháborít, hogy a korábbi/mostani környezetében őshonos magyar lakosság létezik) (...)
Mitől radikalizálódunk?
Mivel (...) az RMDSZ-esek/MPP-sek nem vesznek részt effektív módon a román hatóságok ellenséges gesztusainak feltartóztatásában/megakadályozásában (2015 bírói és/vagy kormánymegbízotti döntések egész hullámát hozta, amelyek egyértelműen a magyarok legitim jogai ellen irányultak), Székelyföldön – elkerülhetetlen módon – eljutottak az ebben a térségben élő közösségek egyes tagjainak diskurzus és jövőbeni „tervei” szintjén megnyilvánuló radikalizálódásához.
A székelyföldi magyarok egy részének radikalizálódása (már amennyi tapasztalható, mert a székely városok épületeinek falán eddig egyetlen politikai tartalmú graffitit sem láttam (!), még kevésbé radikális/nacionalista/szeparatista feliratokat) bizonyos román struktúrák kívánsága/célja, amelyek ennek érdekében cselekednek (vagy maradnak passzívak).
A székelyföldi rendőrök, katonák, SRI-sek, csendőrök, ISU-sok, tűzoltók stb. szinte kivétel nélkül román etnikumúak, akiket az ország más részeiből telepítettek be oda egy sor kedvezménnyel és kockázati (!) pótlékkal – de a gondot nem annyira a származásuk, mint inkább az a SZEREPÜK jelenti, hogy a térségtől idegen és a székelyföldi őshonos lakossággal szemben ellenségesen viselkedő fegyveres erőt képviseljenek.
(...) Úgy vélem, hogy semmi sem indokolja erőszak alkalmazását jogok megszerzéséért, bármennyire legitimek lennének is azok. Ilyen értelemben Beke és Szőcs hibáztak. De ha elítélik őket, akkor azokat is el kellene ítélni, akik a román hatóságokon belül szorgosan, kitartóan és nagyon szakszerűen közrejátszottak a radikalizálódásukban (amely végső soron diskurzus szintű és virtuális jellegű maradt). Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2016. január 18.
Szorgos kezek energiája
Varrótűvel harcolnak hagyományainkért
Kézimunkák a hagyomány nyomában címmel nyílt kiállítás Bagoly Erzsébet és Pászka Éva varrottasaiból szombat délelőtt Kézdivásárhelyen, a Gyűjtemények Házában, Beke Ernő házigazda „telt házat” köszönthetett. A falakon szebbnél szebb darabok képviselték az egyes tájegységeket, legalább huszonkét különböző stílust, technikát vehetünk szemügyre február végéig.
Fülöp Magdolna nőegyesületi elnök bevezetőjéből kiemelendő a gondolat, hogy a nem kevés energiát igénylő darabok elkészítéséhez a családi tűzhely melege, a gyerekek, unokák szeretete is hozzájárult. László Katalin a hímzés eredetét foglalta össze: már az ókorban is művelték Egyiptomban, Mezopotámiában, Kínában, római feljegyzésekben is az ázsiai őshazára utaló elnevezések szerepelnek. Európában a XI–XII. században kezdett terjedni, a népi hímzés csak később, az ipari forradalom után, végül Mária Terézia már a kötelező tárgyak közé sorolta. Legdíszesebbek mindig a menyasszonyi kelengye darabjai számítottak, ám a díszítésen túl gyakorlati haszna is volt a módszernek: a ruhadarabok kopásnak leginkább kitett részeit hímezték ki.
A kiállítók célja gazdag mintakincsünk megőrzése, a két hölgy mondhatni tűvel a kezében harcol a hagyományainkért. A hímzett darabok ma sem veszítettek értékükből, ellenkezőleg, most, amikor minden előre gyártott, „félkész”, külön megbecsülendő a gyönyörű darabokba fektetett rengeteg idő – zárta gondolatait a tárlatvezető.
Az esemény záróakkordjaként Beke Ernő emléklapot nyújtott át a kiállítóknak, Bagoly Anabella, Kertész Andrea, Handra Cintia és Pászka Melinda pedig szavalattal, illetve az alkalomhoz illő gondolatokkal gazdagították a megnyitót.
F. I. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2016. január 18.
Ösztökéljen másokat is!
Könyv az illyefalvi reformátusokról
Szűknek bizonyult a Székely Mikó Kollégium régi díszterme dr. Kinda Eleonóra Az illyefalvi református egyházközség története a kezdetektől címet viselő könyvének csütörtök esti bemutatóján. Az eseményt Szabó Mihály tanár és Kinda Dániel diák zenei játéka tette színesebbé.
– Felbecsülhetetlen értékű minden olyan írás, mely megörökíti a múltunkat, történelmünket – hangsúlyozta a kollégium igazgatónője, Kondor Ágota, aki az általa vezetett intézmény tanári kara nevében is köszöntötte a szerzőt és a közönséget.
A kötet bemutatására vállalkozó dr. Péter Sándor nem rejtette véka alá a megjelenése okán érzett elégedettségét, hiszen véleménye szerint az illyefalvi egyházközség kiérdemelte, hogy könyvbe menekítsék a történetét. Ugyanakkor hangot adott abbéli reményének, hogy ez a példa ragadós lesz, és másokat is hasonló szakmunkák megírására ösztökél.
Végül a kollégiumban vallást oktató szerző elmondta, hogy egyetemi diplomadolgozatának is az illyefalvi református egyházközség története volt a témája, ezért ilyen irányú kutatásai már 1996-ban elkezdődtek. Noha így megszerzett ismereteit mesteri tanulmányai során is bővítette, csak most érett meg benne az elhatározás, hogy mindezt könyvbe foglalva tárja a nyilvánosság elé.
Bedő Zoltán. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2016. január 18.
Berekméri Árpád-Róbert kötetének bemutatója a Székely Nemzeti Múzeumban
Berekméri Árpád-Róbert „Lesz még kikelet!” – A marosvásárhelyi magyar királyi 27. székely honvéd könnyű hadosztály a második világháborúban (1940–1945) című kötetét mutatják be a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében január 21-én, csütörtökön, 18 órától.
A szerző hosszas és eredményes kutatást, majd feldolgozást követően írta meg a marosvásárhelyi magyar királyi 27. honvéd székely könnyű hadosztály történetét. A tábori újság címét (Lesz még kikelet!) viselő kötet megalakulásától kezdve a harctéri szolgálaton át egészen a cseh-morva és osztrák területeken folytatott kilátástalan küzdelmekig, majd a fegyverletételig követi a seregtest nyomát.
A könyv törzsszövegét a 27. honvéd székely könnyű hadosztálynak a hadműveletek során kitüntetett, illetve bizonyítottan hősi halált halt katonái névjegyzékét, valamint a tisztikar névsorát tartalmazó függelékek egészítik ki, és korabeli fényképek, térképek teszik színessé.
A könyvet a sepsiszentgyörgyi könyvbemutatón Nagy József gyergyóremetei történész méltatja. maszol.ro2016. január 18.
Marosvásárhely: felháborodás övezi a szakkollégiumi magyar oktatás akadályozását
Tiltakozik a Maros Megyei Tanfelügyelőség döntése ellen Soós Zoltán, Marosvásárhely összmagyar polgármesterjelöltje, amiért az intézmény szerinte akadályt gördít a Református Kollégium magyar szakiskolai osztályainak beindítása elé.
A magyar polgármesterjelölt szerint fontos a magyar nyelvű szakiskolai képzés fejlesztése Marosvásárhelyen, annál is inkább, mivel a Református Kollégium olyan szakok indulását tartalmazza, amelyekre komoly piaci igény mutatkozik. „A tanfelügyelőség döntése nem tartalmaz érdemi szakmai indokot. Felmerül a kérdés: amit Kolozsváron lehet, Marosvásárhelyen miért akadályozzák meg?” – teszi fel a kérdést Soós Zoltán.
Amint arról már hírt adtunk, Marosvásárhelyen - a kolozsvári szakkollégium mintájára - magyar állami támogatással egy mechanika és autóbádogos, valamint egy pék és hentes szakiskolai osztályt indítanának, ám a tanfelügyelőség nem hagyta jóvá a beiskolázási tervet.
Soós Zoltán támogatja a kezdeményezést és egyetért Benedek Zsolttal, a Református Kollégium igazgatójával, aki leszögezte, hogy nem mondanak le a tervről, hiszen csak idő kérdése, hogy az állami magyar szakoktatás megszűnjön. Ha ez utóbbi bekövetkezik, a Református Kollégiumban egy színvonalas szakképzési központot hozhatnak létre - vázolta a terveket az igazgató.
A Maros megyei tanfelügyelőség nem ért egyet a marosvásárhelyi Református Kollégium azon kezdeményezésével, hogy a 2016-17-es tanévtől kezdődően két magyar tannyelvű szakiskolai osztályt indítsanak a városban. Az intézmény vezetése azt állítja: a csökkenő gyereklétszám nem teszi lehetővő a kollégium terveit, ugyanakkor inkább a meglevő szakoktatást kellene megerősíteni. Brassai Zsombor, Maros megyei RMDSZ elnök az üggyel kapcsolatosan úgy fogalmazott: átgondolatlanul fékezik a vásárhelyi oktatás fejlesztését, ugyanis közismert, hogy a marosvásárhelyi szakiskolák nem működnek megfelelően, és nem jelentenek megoldást a szakmát tanulni vágyó fiataloknak.
Antal Erika. maszol.ro2016. január 18.
Az RMDSZ-nek elege van a vádaskodásokból - közleményben reagáltak
A Szatmári RMDSZ közleményben utasítja el Dorel Coica vádjait a mall-építés kapcsán. Mint az a hétfői sajtóanyagból kiderül: a szervezet kiemelkedően fontosnak tartja a befektetést és a város fejlesztését - de csak a törvények betartásával. Sajtótalálkozóra hívják a polgármestert és a befektető képviselőit, hogy mindenki tisztán láthasson az ügyben.
A polgármester több fórumon is azzal vádolta az RMDSZ városi tanácsosait, illetve Kereskényi Gábort, a szervezet polgármesterjelöltjét, hogy akadályozzák a befektetés megvalósítását. Ennek kapcsán adott ki közleményt az RMDSZ.
Mint írják, a még tisztségben lévő polgármester vádaskodásai ebben az esetben is megalapozatlanok. Mivel a szatmáriak számára kiemelten fontos beruházásról van szó, a közleményben beszélnek a támadások hátteréről és a Mega Mall beruházással kapcsolatos tényekről is.
"Karácsony ünnepét megelőzően, a karácsonyi vásár kreálta káoszról kívánva elvonni a figyelmet Dorel Coica polgármester egy újabb rágalmazási kampányt indított az RMDSZ-es tisztségviselők és Kereskényi Gábor polgármesterjelölt ellen. Az újabb támadás témája a Károlyi úton tervezett beruházás, azaz a bevásárlóközpont, a Mega Mall ügye volt. A mall tervének bejelentése óta - azaz amióta a beruházó hivatalosan bejelentette terveit, a megyeszékhely jelenlegi vezetésétől nem kapott valós tájékoztatást a szóban lévő telkek jogi helyzetéről. A beruházó képviselői egy 2015 februárjában tartott egyeztetés során az RMDSZ tanácsosaitól értesültek a bevásárlóközpont építéséhez szükséges telek kisajátítása kapcsán felmerülő jogi problémákról. 2015 végén, ahelyett, hogy a szóban forgó telkek problémáira megoldást találjon, a jelenleg még tisztségben lévő polgármester újra az RMDSZ tanácsosait és polgármesterjelöltjét támadja, akik hónapokkal ezelőtt figyelmeztették a gondokra.
A szatmáriaknak tudniuk kell, hogy az RMDSZ minden szinten támogatja a város fejlesztését, amennyiben a jelenlegi városvezetés betartja a törvényeket. Minden olyan határozattervezetet támogatunk, amely törvényes alapokon nyugszik. Egy választott képviselőnk sem támogathatja a polgármester törvénytelenségekre alapozott üres ígéretét" - írja a közlemény.
Az RMDSZ szerint a polgármester sajtóközleményeken és névtelenségbe burkolózó internetes oldalakon indított támadásai egy célt szolgálnak csupán: el akarja vonni a közvélemény figyelmét arról a tényről, hogy nem képes kezelni a helyzetet és nem képes átlátni és követni a törvényes lépéseket egy hasonló beruházás elindítása és más fontos városi kérdések kapcsán.
"A lakosoktól kapott jelzések alapján meggyőződésünk, hogy a szatmáriakat a felelősség áthárítása helyett jobban érdeklik a lebontott garázsok helyére megígért parkolók, a városi útjavítások körüli fejetlenség, illetve a közpénz felelőtlen elköltése kapcsán felmerülő kérdések. A polgármester az RMDSZ-t, illetve Kereskényi Gábort, az RMDSZ polgármesterjelötjét támadja, viszont a tények magukért beszélnek ebben az ügyben is: ezúton meghívjuk a jelenleg még tisztségben lévő polgármestert és a bevásárlóközpont beruházóinak képviselőit egy közös sajtótalálkozóra, amiben az ügy tényeit, illetve a megvalósításhoz szükséges lépéseket mutatjuk be újra.
Ugyanakkor emlékeztetnénk a város jelenleg még tisztségben lévő polgármesterét, hogy 2015-ben végül támogattuk a titokzatos beruházó által kezdeményezett gyorsétterem létrehozását, hitelt adtunk Dorel Coica ígéreteinek, viszont a sajtóviszhangon kívül azóta sem jelentek meg az eurómilliókat befektetni akaró beruházók. Azt tanácsoljuk a jelenleg még tisztségben lévő polgármesternek, hogy a sajtón keresztüli üzengetés és vádaskodás és a rossz döntések helyett végezze a dolgát és azzal foglalkozzon, hogy ne veszélyeztesse ennek a szatmáriak számára fontos beruházásnak a létét"- közli a sajtóanyagban az RMDSZ. szatmar.ro2016. január 18.
Kötélverés, zsinórkészítés a Fonó-Házban
Szatmárnémetiben, az Aranykapu Fonó-Házban immár hatodik éve hagyományos kézműves mesterségek oktatása zajlik gyerekek és felnőttek számára szakképzett oktatók vezetésével.
A résztvevők életkoruknak, felkészültségüknek megfelelően vehetnek részt heti rendszerességgel a különböző csoportok foglalkozásain, amelyek keretén belül megismerkedhetnek a térség kézműves hagyományaival, népszokásaival, helyi néprajzi gyűjtések eredményeivel. Ezen a héten a Fonó-Házba látogató gyerekek a kötélverés, zsinórkészítés mesterfogásaival ismerkedhetnek meg.
Január, azaz Fergeteg havának 20 napján, szerdán délután 16-17 óráig az Aprók műhelye működik (4-5 évesek), ugyancsak szerdán, 18 órától a kezdő kisiskolás csoport tevékenykedik majd (7-9 évesek), pénteken, 22-én pedig 16 órától a haladó kisiskolásoké (7-9 évesek), majd 18 órától a nagyobbaké (10-14 éveseket) az alkotás lehetősége. A gyerekek többek között tovább ismerkedhetnek az egykor használt természetes fonal-alapanyagokkal: a pamuttal, a kenderrel, lennel és a gyapjúval, kipróbálhatják a kézi kártolást, illetve közelebbi ismeretséget köthetnek nagymamáink telente mindennap használt eszközével, az orsóval és a guzsallyal.
Érdeklődni, jelentkezni lehet a 0744-687-813-as telefonszámon Nezezon Enikőnél, a 0741-182-063-as telefonszámon Takács Andreánál, illetve e-mailben, az [email protected] címen. Az Aranykapu Fonó-Ház Szatmárnémetiben, a Holló (Marasesti) utca 12. szám alatt található. szatmar.ro2016. január 18.
És az utasok nyelvi jogaival mi lesz?
Nem csak az utasszállításban, hanem a székelyföldi utasok panaszainak megoldásában is csigalassú a román vasúttársaság.
Csíkszereda és Gyergyószentmiklós két székelyföldi település azok közül, ahol – a többszöri lakossági panasz, és az erre reagáló ígéretek ellenére – nincs magyar nyelvű tájékoztatás a vasútállomásokon. A Román Vasúttársaság (CFR) területi igazgatóságai Bukarest felé mutogatnak, mivel a hangosbemondó szoftvert állítólag csak ott tudják módosítani. A román fővárosban pedig úgy tűnik, nem számít túl sokat, hogy az „úgynevezett Székelyföldön” diszkriminálva érzik magukat a magyar utasok, a bukaresti illetékesek ugyanis nem reagálnak a panaszokra, még a sajtó érdeklődésére sem.
Az utasokat egyébként 2015 tavaszáig, a szoftver megjelenéséig magyar nyelven is tájékoztatták az említett települések állomásain.
A Krónika érdeklődésére a csíkszeredai vasútállomás infrastruktúráért felelős igazgatója azt mondta, már szóltak a brassói területi igazgatóságnak, többet ők sem tehetnek. Gyergyószentmiklóson szintén fél éve ígérik az illetékesek, hogy megoldják a problémát. Itt a hangosbemondó szoftver angolul és franciául is beszél, pedig igencsak valószínű, hogy a többségében magyarok által lakott településen inkább magyarul beszélnek a lakosok. A gyergyószentmiklósi panaszokat is a brassói igazgatósághoz továbbították. Azt a választ kapták, hogy már folyamatban van az ügyintézés, hamarosan magyar nyelvű tájékoztatás is lesz.
A CFR sürgetésébe bekapcsolódott a városháza is, melynek szóvivője elmondta: a napokban több gyergyószentmiklósi önkormányzati képviselőhöz is érkezett lakossági megkeresés a témában, ezért újra szólnak a területi igazgatóságnak.
A Krónika megkereste Brassót is, ahova a panaszok beérkeztek. Azt a választ kapták a módosítás a CFR központi vezetőségének hatásköre. És ezzel a kör bezárult. foter.ro2016. január 19.
Johannis: sok minden jó irányba változott az országban
Klaus Iohannis államfő a Cotroceni-palotában fogadta az Egyesült Államok Európáért és Eurázsiáért felelős államtitkárának asszisztensével, Victoria Nulanddal. A legutóbbi találkozóra egy éve került sor, ezalatt sok minden változott jó irányba, más dolgok azonban „kevésbé” – hangzott el a megbeszélésen. A Klaus Iohannis államfővel folytatott találkozóra Victoria Nuland Hans Klemm amerikai nagykövet társaságában érkezett. A tárgyalás kezdetén az államfő azt mondta, „öröm” újra látni Victoria Nulandot, akit visszavár a Cotroceni-palotába.
„Épp egy év telt el, mióta utoljára találkoztunk. Sok minden változott azóta, bizonyos dolgok jó irányba, másik kevésbé, ma ezek közül néhányról lehetőségünk van beszélgetni” – mondta Klaus Iohannis.
Victoria Nuland azt mondta, öröm a számára visszajönni Romániába évente megejtett januári látogatásai során, hiszen ilyenkor lehetőség adódik „szövetségesként” beszélgetni a közös prioritásokról. Az amerikai hivatalosság azt is elmondta, már több román hatósággal is találkozott, ezek a tárgyalások nagyon jól sikerültek.
Vasárnap este Nuland Dacian Cioloş miniszterelnökkel, tegnap Mihnea Motoc védelmi miniszterrel egyeztetett. nyugatijelen.com / Mediafax. Erdély.ma2016. január 19.
Caritas: ellehetetlenítik a segíteni vágyók munkáját
Ellehetetleníti a szociális szolgáltatásokat nyújtó civil és egyházi szervezetek működését a Szociális és Munkaügyi Minisztérium azáltal, hogy évről évre csökkenti a központi költségvetési támogatást – írja közleményében a Gyulafehérvári Caritas.
A forráskiesés egyre súlyosabban érinti a szervezet programjait. Teljes mértékben elestek a központi támogatástól a Marosvásárhely, Csíkszereda, Székelykeresztúr környéki, valamint a Kovászna és Fehér megyei otthoni beteggondozó központok. Nem kapott támogatást a búzásbesenyői Gondviselés Háza idősotthon, a diódi gyermekotthon, a hátrányos helyzetű gyermekeket, fiatalokat felkaroló sepsiszentgyörgyi és erdőszentgyörgyi programok és a fogyatékkal élő fiatalokat foglalkoztató csíkszeredai Szent Ágoston Nappali Foglalkoztatóközpont sem.
Összesen csaknem kétmillió lejes forráskieséssel kell számolnia idén a Caritasnak, ami több mint 2.800 gondozott ellátását teszi kétségessé. Ilyen körülmények között még nagyobb szükség lesz a helyi közösségek és önkormányzatok támogatására – hangsúlyozza közleményében dr. Márton András igazgató.
marosvasarhelyiradio.ro. Erdély.ma2016. január 19.
Nincs pénz tehetséggondozásra
Minden nap veszteséget jelent, amikor nem foglalkozhatunk a tehetséges, illetve különleges érdeklődésű és képességű gyermekek fejlesztésével – állítja Pető Mária, a háromszéki tehetséggondozás eredményes pedagógusa, a tavalyi engedélyeztetés után azonnal költségvetés nélkül hagyott megyei tehetséggondozó központ meghatalmazott irányítója.
Az oktatási minisztérium mindaddig nem szavazza meg a tehetségsegítő program finanszírozását, amíg a helyiek nem teljesítik a szaktárca által előírt leépítési mutatókat, amit eddig a legszigorúbban betartott előírások szerint sem tudott a tanfelügyelőség megvalósítani. A megye adós maradt harminc állás megszüntetésével, emiatt a tehetséggondozó központ a tanév második felében sem kezdheti meg működését. Hogy mitől fosztották meg a különös képességű háromszéki diákokat, azt Pető Mária vázolta lapunk érdeklődésére.
– Első körben szerettük volna, ha jelentkeznek azok a diákok, akik vállalnák ezt az iskolán kívüli munkát, akik késztetést és képességet éreznek magukban arra, hogy a tananyagon kívüli ismeretekkel is gazdagodjanak, valamilyen képességet szeretnének fejleszteni önmagukban, de még nem elkötelezettek egy adott terület iránt – mondta Pető Mária. Felmérésekkel beazonosítanák ezt az érdeklődést, rejtőző tehetséget, szunnyadó képességet, megvizsgálnák, hogy az érintett diákok milyen menedzseri adottságokkal rendelkeznek saját időbeosztásuk, tanulási szokásaik tekintetében, és azután osztanák el csoportokba a diákokat. Egy másik vonal a már ismert tehetségek megsegítése, hogy a választott szakterületen továbbfejlesszék magukat, felkészüljenek tudásuk kommunikáció általi felmutatására, tudományos konferenciákon, vitákon való részvételre, ismereteik, kutatásaik idegen nyelven való közlésére. Pető Mária nagyon fontosnak tartja, hogy a tehetséggondozás több irányból hasson a programba bekerülő diákokra, ezért a foglalkozások legkevesebb két óra időtartamúak lennének bevezetővel, játékkal, a tevékenység tartalmi részével és levezetéssel. Komplex fejlesztésre gondol, de nem versenyfelkészítőre – mondotta.
A különös adottságú diákok felkarolásáról ismert pedagógus a hivatalosan is rábízott tehetséggondozó központ költségvetése hiányában sem ül tétlenül, pályázatok segítségével keresi a megoldást, mert szerinte minden nap óriási veszteség, amit nem arra fordítanak, hogy a tudást, a tehetséget ápolják.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. január 19.
Verni vagy nem verni
A törökök elrabolták a keresztény gyerekeket, hogy janicsárrá neveljék őket. A norvégok egyszerűen elkobozzák, hogy jó norvégokat faragjanak belőlük. A jelenség akkor került a figyelem középpontjába, amikor Norvégiában a Butnariu család öt gyerekét vették el azzal az indokkal, hogy a családban verik őket. Az utóbbi öt évben tizenhárom, Norvégiában élő román családtól 26 gyereket vettek el ugyanezen vád alapján.
Több román városban, sőt, világszerte is tiltakozó megmozdulásokat tartottak az államilag szervezett gyermekelrablások miatt. A temesvári tüntetést szervező pünkösdista lelkipásztor, Samuel Ţuţac kerek perec megmondta: „Ha az állam gyereket akar, csináljon magának!” Nálunk egyelőre más az elv. A gyerekét jóra nevelni akaró szülő, mikor éktelen haragra gerjed porontya miatt, azt mondja: Én csináltalak, én öllek meg! Nem tudom, az ortodox egyház ezt a román mondást miért nem tiltja be. Hiszen a gyerekölés főbenjáró bűn. Azonkívül a keresztény vallások még az öngyilkosságot vagy a halálbüntetést is elfogadhatatlannak tartják és mélyen elítélik, mondván, az életet az Isten adja, és csak neki van joga elvenni.
A gyermektelenített Butnariu család feje elismerte, hogy nevelő szándékkal alkalmazott némi enyhe testi fenyítést, de korántsem olyan mértékűt, amiért elvegyék gyerekeiket. Egy másik – szintén gyerek nélkül maradt – családapa azt állította, hogy a legszigorúbb büntetés, amit gyermekeire kirótt, a sarokba állítás volt.
Egy kutatás szerint a romániai családok 63 százaléka alkalmazza a nevelésben a testi fenyítést. Az nem tisztázott, hogy egy makarenkói pofon vagy egy popsipacsi testi fenyítésnek számít-e? A verés, akár a hagyomány, apáról fiúra száll. Akit vernek gyerekkorában, az megfogadja ugyan, hogy ha neki gyerekei lesznek, nem bántja őket, de aztán, mikor felnő, és gyerekei nagyon rosszalkodnak, jól elagyabugyálja őket. És így tovább.
Egyáltalán nem lelkesedtem, amikor az iskolában egy-egy tenyerest kiosztottak nekünk. Hallottam, hogy még a hatvanas évek elején is volt olyan tanár a Mikóban, aki azt kérdezte a készületlen nebulótól, négyes kell-e vagy pofon? Már akkor dívott a választás szabadsága. Mostanra változott a világ. A pedagógusokat szóbeli agresszióért is pellengérre állítják, mutogatják a tévében, kirúgják, de az is előfordult, hogy diák vert tanárt.
Nem könnyű dolog a nevelés. Mi a teendő (megtörtént esetek), ha a hároméves gyerek egy óvatlan pillanatban lerámol mindent a polcokról, amit csak felér, kihúz, kiborogat minden fiókot, a falakat és bútorzatot az általa elérhető magasságig összefirkálja? Az ötéves kislány megmossa hároméves hugicája haját a WC-csészében? Vagy a nagyobbik gyerek elveri a kisebbiket? Nehéz kérdések. A verés – természetesen – nem megoldás! Láttam ad hoc közvélemény-kutatást a tévében, amint többektől megkérdezték, kell-e verni a gyermeket? Sajnos, többnyire azt válaszolták, hogy az ütlegelés a legjobb módszer, mert másképp elnevelődnek. A skandináv országokban nem szabad még ferde szemmel se rájuk nézni. Sepsiszentgyörgyről Svédországba elszármazott hazánkfia megszidta még kiskorú nagylányát, mert rossz fát tett a tűzre. Ezzel annyira felidegesítette a kis hölgyet, hogy az már nem bírta a szóbeli agressziót, és jól állon vágta apukáját. De ez nem volt elég, hanem felhívta a rendőrséget is, és bepanaszolta. Azok ki is szálltak annak rendje-módja szerint a tényállást rögzíteni. Apukának az volt a szerencséje, hogy kissé vérzett a berepedt szája, mire a rendőr azt mondta, hogy megérti, mert neki is van egy hasonló korú lánya, aki őt neveli.
Nálunk a gyerekverők még egyelőre elmerenghetnek a hamleti kérdésen: verni vagy nem verni – mi dőre kérdés!, két bús tenyér, mely gyáván mérlegel.
Azt mérlegelik tudniillik, hogy jobb vagy bal kézzel üssék-e csemetéjüket.
Kuti János. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)