udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
6975
találat
lapozás: 1-30 ... 3331-3360 | 3361-3390 | 3391-3420 ... 6961-6975
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2016. május 17.
Erdélyi magyar politikus: rosszak a román törvények
A Hargita megyei önkormányzat elnöke szerint rosszak a román törvények és nem megfelelő a bürokrácia, az erdélyi magyarságnak pedig ebben az “útvesztőben” kell gyakorolnia az autonómiáját.
Borboly Csaba az M1 aktuális csatorna kedd reggeli műsorában azt mondta: olyan a szabályozás, hogy hiába állnak rendelkezésre források, azokat nem lehet arra fordítani, amire a legnagyobb szüksége van a lakosságnak.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikusa hozzátette: habár a román alkotmány rögzíti a helyi autonómiát, folyamatosan korlátozzák az erdélyi magyarok joggyakorlását, így például leszedetik a kétnyelvű feliratokat és nem engedélyezik a saját zászlók használatát.
Borboly Csaba arról is beszélt: olyan beruházásokra kell költeni, amelyek javítják az életminőséget. “Nincsen rendjén “hogy nagyon sok erdélyi magyar fiatal megbukik az érettségin, majd egyből utána kivándorol nyugatra” – vélekedett.
Az RMDSZ célja a falvak fejlesztése, a városi közösségek erősítése, valamint a fiatalok szülőföldjükön tartása gazdaságfejlesztési, munkahelyteremtési intézkedések bevezetésével – hangzott el a beszélgetésben.
erdon.ro2016. május 17.
Jelentős szerepet szánnak a kutatásnak
A múzeum kiadójának gondozásában nemrég megjelent évkönyveket, köteteteket mutatták be kedden délelőtt maguk a szerzők, a Körösvidéki Múzeum Napjai rendezvénysorozat második napján.
Míg tíz évvel ezelőtt a kutatás még nem számított fontos tevékenységüknek, újabban az egyik prioritásuk, tudatta Dr. Aurel Chiriac múzeumigazgató tegnap, az Aurel Lazărmúzeumban szervezett könyvbemutatón. Mint elhangzott, jelenleg nem létezik a Körösvidéki Múzeum alkalmazásában egyetlen muzeológus, kutató sem, akinek legalább egy kötete ne jelent volna meg. A tegnapi rendezvényen a múzeum munkatársai, szimpatizánsai közreműködésével készült, illetve az általuk írt, a tavalyi év folyamán megjelent köteteket mutatták be.
Crisia, Nymphaea
Dr. Gabriel Moisa történész a Körösvidéki Múzeum által kiadott, Crisia című évkönyv tavalyi számáról szólt. Az évkönyv még a nyolcvanas években is megjelent, amikor a történelmi könyvek kiadása gyakorlatilag szünetelt – igaz, ebben a periódusban a másik két évkönyvvel egybeolvasztva, egyetlen kiadványként. Jelenleg a 45. számnál tartanak. Az évkönyv szerkesztőségi titkára egyebek mellett kiemelte Răzvan Mihai Neagu írását az erdélyi, nagyváradi és csanádi római katolikus bíborosokról, továbbá Tiberiu Alexandru Ciorba, a múzeum fiatal munkatársának írását Becket Szent Tamás kultuszáról.
Dr. Venczel Márton természettudományi szakíró, A Körösvidéki Múzeum munkatársa a Nymphaea évkönyv felelős szerkesztője a tavaly megjelent kiadványt mutatta be, mely a 42. számához ért el. A kiadvány paleontológiai témájú munkáját Posmoşanu Erika, a múzeum munkatársa írta a Felsőlugason talált cápa kövületekről, hangzott el. Az angol nyelven megjelent évkönyv zoológiai, geológiai, botanikai tudományos dolgozatokat is tartalmaz. A szerzők között szerepel Iancu Orăşanu, Vasile Maxim Danciu, Dorina Golban, Domokos Tamás.
Életrajzi kötetek
A későbbiekben Gabriel Moisa a Vaskohon született bankigazgató, Nicolae Coroiuéletét bemutató, általa írt kötetről szólt, Vasile Todincă az Antoniu Popp íróról, költőről, újság szerkesztőről szóló életrajzi kötetét mutatta be, majd Tiberiu Alexandru Ciorba szólt arról a Silviu Sanával közösen írt könyvéről, mely Valeriu Traian Frenţiu görög katolikus püspök életének főbb aspektusait tartalmazza. Végül Aurel Chiriac a múzeum művészeti kiadványait mutatta be.
Amint a rendezvény végén a múzeum igazgatója elmondta, örül annak, hogy a múzeum kiadója dinamikus és aktív, s miután új székhelyükre költöznek, az egyik prioritásuk lesz az, hogy minél több katalógust hozzanak létre. „Vagyonunkat tekintve az ország ötödik múzeuma vagyunk, s ha nem is tudunk mindent kiállítani, legalább a lehető legtöbb, tulajdonunkban lévő tárgyról szeretnénk információt nyújtani a látogatóknak”- mondta.
Neumann Andrea
erdon.ro2016. május 17.
52 éve akarták lebontani a Szent László templomot
Pünkösdhétfőn este a szentmise keretében arra emlékeztek a Szent László-templomban, hogy 52 évvel ezelőtt, 1964-ben megmenekült a lebontástól. Pék Sándor esperes-plébános prédikált.
Bevezetőjében Pék Sándor esperes-plébános arra hívta fel a figyelmet: pünkösdkor ünnepel a keresztény világ, a várad-újvárosi római katolikus egyházközség, illetve a város számára azonban ez a nap még egy különleges tartalommal bír, hiszen ötvenkét évvel ezelőtt, 1964-ben a Szent László-templom megmenekült a lebontástól, vagyis bebizonyosodott, hogy Isten akkor, ma és holnap is csodálatos módon működik általunk, az eszközei tudunk lenni a tervei megvalósításában.
Védték
Az evangéliumi részlet Szent János könyvéből szólt, és az a Mészáros Antal atya olvasta fel, aki jelen volt a több mint fél évszázaddal ezelőtti eseményeken is. Homíliájában Pék Sándor arról beszélt: úgy tűnt, hogy ahogyan sajnos a történelem folyamán oly sokszor, ismét diadalmaskodik a sötétség, hiszen 1964 pünkösdjén az akkori misén kihirdették, hogy a főtér átrendezése miatt a templomot bezárják, majd lebontják. Az emberek azonban nem hagyták ezt: nem mozdultak a templomból, később pedig mások is csatlakoztak hozzájuk több napon keresztül, más felekezetűek, keresztények és másképp gondolkodók, románok, magyarok és egyéb nemzetiségűek egyaránt. Körbeölelték a templomot, imádkoztak és csendesen elmélkedtek. Mindez azt jelentette, hogy védték a közösséget, az egységet és a felelősségtudatot, melynek eredményeképpen a misét követő csütörtökön az illetékesek bejelentették, hogy elállnak a tervüktől.
A tisztelendő ugyanakkor arról is beszélt: szép, ahogy a templom belseje szentélyre és hajóra van osztva, hiszen ezek a szavak sok mindent kifejeznek. A hajóban vannak a hívek, mely Noé bárkájára is utalhat, valamint az apostolok egyik tapasztalata is hajóhoz köthető. (Amikor vihar támadt, a tanítványok féltek, Jézus azonban lecsendesítette a vihart, és szemrehányóan azt tanácsolta nekik: ne féljetek ti kicsinyhitűek). Mindezek alapján tehát elmondható, hogy akik a templomot védték, tulajdonképpen a hitet védték. Megjegyezte azt is az esperes: 1500 évig a katolikus templomokban külön ültek a nők és a férfiak, manapság azonban együtt ülnek a családok, hiszen mindenkinek az útja ugyanúgy Istenhez vezet. Így a templomot védők védték az embert is, a családokat. Gondolataink szálljanak azok irányába, akik ezt a csodát megélték, de ne feledkezzünk meg azokról sem, akik az idők teljességében mindenkor helyt állnak- javasolta.
A mise után a jelenlevők a kívül virág- és fenyőgirlandokkal körbevont templom főbejárata előtt kört formálva, gyertyával a kezükben imádkoztak. A méltóságteljes emlékezéshez a Kribus Mónika kántor-karnagy által vezényelt Halmos László-kórus szolgálata is hozzájárult.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro2016. május 17.
Most lapunkat perelte be
Taierling ismét veszített a bíróságon
Sorozatban sokadik perét veszítette el az EMNP kézdivásárhelyi polgármesterjelöltje. Johann Taierling ezúttal lapunkat perelte be, és arra akarta rávenni a kézdivásárhelyi bíróságot, hogy korlátozza a választópolgárok szabad véleménynyilvánításának jogát.
Taierling (képünkön) egészen pontosan azt kérte, a bíróság a kampány idejére tiltsa meg, hogy a Ne fojtsa magába! rovatban, illetve honlapunk Véleményfalán a személyét negatívan érintő SMS-ek, illetve „névtelen vélemények” láthassanak napvilágot. Mint köztudott, a nevezett rovat (a Vélemény-oldal kevesebb, mint negyede) olvasók által beküldött SMS-eket, honlapunkra írt bejegyzéseket tartalmaz, és amint azt nap mint nap hangsúlyozzuk a felvezetőjében, az üzenetek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni, így azokat ennek tükrében szabad „komolyan venni” – vagy nem venni. A bíróság feltehetően egyik inkriminált SMS-t sem találta személyiségi jogot sértőnek, rágalmazónak (ilyen üzeneteket nem is jelentetünk meg), mert a felperes keresetét elutasította – igaz, öt napon belül fellebbezhet. Lapunkat Dezső Csongor ügyvéd képviseli.
Taierling a harmadik polgármester(jelölt), aki lapunkat beperelte, mindhárman veszítettek. 2000-ben Szigethy István azért citált bíróság elé, mert írni merészeltünk a balesetéről, 2012-ben Rácz Károly meg azért, mert igen kitartóan firtattuk a bukaresti ügyvéd honoráriumát.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2016. május 17.
Otthon a táncban
A virtust díjazták a III. Székelyföldi Legényesversenyen
Több tapsot, több figyelmet is megérdemelt volna az a nyolc legény, aki a Lajtha László Alapítvány és a Háromszék Táncegyüttes által meghirdetett III. Székelyföldi Legényesversenyre jelentkezett. Akadtak köztük olyanok, akik Györgyfalváról tánclépésben írtak verset, mások Százhalombattáról találták érdemesnek idejönni. Az udvarhelyszékiek pedig virtusból, tartásból, hagyománytiszteletből vizsgáztak jelesre a pénteki megmérettetésen. Ezért jogosan kapott mindenki díjat.
Ivácson László, a Háromszék Táncegyüttes művészeti vezetője műsorvezetőként lazán és poénosan vezette le az estet. Tehette, hiszen hazai terepen volt, (Deák Gyula igazgató szerint is jól sikerült a helyszínváltoztatás), és a maroknyi nézőközönség szinte a „családi kört” jelentette. No meg szüksége is volt az izgulós, lámpalázas 14–19 éveseknek egy kis kötetlen beszéltetésre, hogy elfelejtsék, miért is vannak itt: a verseny a györgyfalvi táncos, Jaskó István „Pitti” folyamatának (táncának) pontos bemutatásából állott, valamint a motívumok szabad kombinálásával a saját szájuk íze szerint formált legényesüket is meg kellett mutatniuk az ifjaknak.
Tizenéveseké a verseny
Bár a szervezők nem szabtak korhatárt, valahogy a tizenéveseké lett ez a verseny, mivelhogy az idősebbek vagy elkötelezik magukat egy-egy hivatásos néptáncegyüttesben, vagy egyéb elfoglaltságok miatt nem vállalják már a felkészülést. Így is megmutatkozott azonban a különbség a 14–15 évesek, illetve a színpadot, reflektort már jól tűrő, rutinos százhalombattaiak vagy a húszhoz már közelebb állók fellépésében, térkihasználásában, a tánc felépítésében, no meg persze a figurák minőségében is.
Ez különösen a kötelező tánc előadásában volt határozottan megfigyelhető, a szabadon választott szakasznál az iskolázottság súlya háttérbe szorult, és a két györgyfalvi legény, mint hal a vízben, anyanyelvi szinten adta elő saját legényesét. Ahogy illik. Nekik – saját bevallásuk szerint – kétszeri megnézése a Pitti táncának elegendő felkészülést jelentett.
Mit osztályoztak?
A zsűri, azaz Ivácson László, Melles Endre tánckarvezető, Péter László, a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes táncművésze és Deák Gyula, a Háromszék igazgatója hosszasan mérlegelte minden versenyző egyéni érdemeit és gyengeségeit: látható módon a falusi környezetből jövők közvetlenebb kapcsolatban álltak a földdel, jobb volt a „talajfogásuk”, dobbantásaik keménységről és határozottságról árulkodtak.
A végső eredményt azonban még sok minden befolyásolta: a lábkörök teljessége, az ugrások magassága, a pityegtetés erőssége, nem utolsósorban az alkalomhoz–tánchoz illő viselet, és sokat nyomott a latban a saját egyéniség megmutatása is. Többször is elhangzott, „jó anyagról” beszélünk, felkészült versenyzők mérettették meg magukat. Ugyan ezt többen megtehették volna azok közül is, akik a nézőtéren ültek…
A lámpaláz volt a gyengéjük
Amíg a zsűri tanácskozott, addig a versenyzőket és tanáraikat faggattam várakozásaikról.
– Nem vagyok megelégedve magammal, úgy érzem, pontatlan voltam – mondta a rugonfalvi Forgács.
– Lehet fennebb lépni, látjuk mi is – tették hozzá oktatói, László Zsolt és Anna –, de elsősorban azért jöttünk, hogy visszaigazolást kapjunk a munkánkról. Erről a közönség tapsa tud leginkább meggyőzni.
A százhalombattai fiúk, 10–15 éves táncos múlttal a hátuk mögött, magabiztosabbnak tűntek, de a verseny izgalmainál erősebben hatalmába kerítette őket az afölött érzett meglepetés, hogy milyen vendégszeretetet tapasztaltak, ellentétben a hazai fellépésekkel, ahol szerintük a türelmetlenség és az információk elhallgatása a jellemző.
A nagyobbik györgyfalvi legény már dolgozik, így kevesebb időt töltöttek a felkészüléssel, gyenge pontjuknak azt tartották, hogy „erősen izgulnak”.
Megérdemelt díjeső
Az év kiváló legényes táncosa a magyarországi Papp Richárd lett. A legényes újraalkotója megtisztelő címet megosztva nyerte meg a györgyfalvi Mirza Miklós Barna és a tárnoki Kiss Attila.
Az egyetlen háromszéki versenyző, a csernátoni Oláh-Ghiurca Tamás különdíja egy györgyfalvi tánctáborban való részvétel, amelyet az ottani Georgikon Alapítvány ajánlott fel. Palagyi Szilárd Ráckeresztúrról, Imre Róbert Rugonfalváról és az alsóboldogfalvi Farkas-Forgács Jenő szintén különdíjasok, a közönségdíjat és a zsűri különdíját a legifjabb legény, a györgyfalvi Csíki Ákos vitte haza.
Mindannyian megkapták Fekete Réka Táncbeszéd című gyönyörű könyvét is. Gratulálunk nekik és a szervezőknek is, és tekintve, hogy az eseményt követő táncházban, ahol a Folker zenekar húzta a talpalávalót, rengeteg ifjú leány, de annál kevesebb legény vett részt, a jövőre nézve reméljük, kissé népesebb lesz a mezőny.
Bodor Tünde
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2016. május 17.
Hitek és zarándokok
Azt kell mondanom, gyanútlanok a keresztény ünnepek. Úgy érkeznek a természet szükségszerűségével, akár az áldott tavaszi esők, záporok és égi fölragyogások. Keserű játékból ismerem be, hogy még jó és áldásos ez az elkerülhetetlen természetes állapot mindazok után, amit el kell viselnie a halandónak.
Azt már bizonytalanul mondom keresztény ünnepeinken: még jó, hogy a mi vallásaink nem uszítanak életek, városok, templomok elpusztítására. Bizonytalanul, mert a gyilkolásra nevelt istenhitűek között a keresztény a teljes tehetetlenséget dicsőíti a szeretet nevében. Európának hadat üzentek, templomainkat, szószékeinket bekenik ürülékükkel a másság nevében Ázsia és Afrika népei.
És most se mondhatok mást alapjában véve, mint azt, hogy szeresd felebarátodat… Elhangzott idén is Csíksomlyón parancsolatok sora a jóság, az adakozás, a megsegítés nevében, ám ma sem tudjuk, és holnap sem tudhatjuk még, meddig dübörögnek tereinken, udvarainkon a szerető jóság ellenében más hitek, más fegyverek, talpak és tömegek.
Gyanútlanok a keresztény ünnepek, miközben a zarándokló tömegek, százezrek lehajtott fejében ott motoz a kétség: vajon meddig róhatjuk az utakat, hegyeket, tartományokat a szeretet jegyében? Mert a fohásszal együtt fölszakad újból és újból a mellet és szívet szaggató kétség a magunk templomainak és utódainknak jövője irányában. A tehetetlenség a legnagyobb átok, amely elérheti nemzetek, országok lakóinak napvilágát. Manna hullhat az égből, de arra számítani és azzal etetni gyermekeinket nem tudjuk bizony.
Mindazonáltal se szóval, se tettel nem akarom csorbítani keresztény hitvallásunkat és valóságunkat. Mert akkor már nem is lennék kétezer éves rendnek és rendezetlenségnek megélője itt és ma. Meggyőződésem, hogy az egyetemes keresztény hitben benne van az önmagunkba vetett hit megvallása is. Mert a hit nem vélünk születik. Ugyanígy be kell szereznünk őseink hagyatékából a hitet önmagunkban, hitet erőnkben és abban is, hogy lészen erőnk veszteg maradni a magunk földjén a magunk hitrendszerében.
Másképp élni csak fél élet, s tán haszontalan is, ha őseink meg utódaink felé imázunk tétlen és tehetetlenül. Uram, múljék el tőlünk e keserű pohár!
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2016. május 17.
A Tündérkert légköre fullasztó
Történelmi korok sosem ütköznek, csak emberek, embercsoportok. Bethlen Gábor tizenhat esztendeig volt Erdély fejedelme (1613–1629). Azt a századot meg az előzőt sem nevezhetjük békésnek; elszánt gondja volt erre mind a Török Birodalomnak, mind a Habsburgnak. Reformáció és ellenreformáció ütközött a magyar királyságban. Miközben vergődött a már akkor Tündérkertnek nevezett Erdély mellett Moldva és Havaselve.
Bethlen mindenképpen segítette a hozzá alázatos hitlevelekkel forduló vallah vajdákat. Nem szándékom korrajzot adni rövid írásomhoz, ám mindenképpen jelezni akarom, hogy Erdélyben a 17. század elején, Bethlen korában a kérelem és a kérés nélküli adomány ideje jellemezte a vallahok erdélyi éldegélését. Ezzel igen-igen ellentétes a mai korunk légköre, melyben tiltva a magyar szó Erdélyben…
Lássuk csak a mostani Marosvásárhelyt, ahol 400. évfordulót ünnepeltek – a román vezetők, abból az alkalomból, hogy 1616. április 29-én Bethlen Gábor fejedelem Marosvásárhelynek szabad királyi város címet, kiváltságot és fejedelmi adománylevelet adott. A mostani város Kultúrpalotája és annak Tükörterme Erdély egyik híres műemléke, a magyar szecesszió egyik gyöngye. Ott gyűltek össze az évfordulóra a román vezetők, magyar meghívottak. A belépő, üdvözlő szavakon kívül ott magyar szó el nem hangzott, csak román. Nem került senki magyar, aki azt mondotta volna: eb ura fakó, magyarul szólok én!
Elhangzott a mindenütt mindent elfedőnek szánt „multikulturális együttélés a kölcsönös tisztelet és tolerancia” jegyében stb. Az ünnepi ülés szervezője Chiorean Ioan volt, aki kihúzván magát, emlegette, hogy a város felújított magyar várának szerepe ma a kölcsönös tisztelet és harmónia védelme. Innen ugrott át 200 évet, és máris a román kultúra, a Școala Particulară Ardeleană dicséretében pancsolt. Fölemlegette, hogy bizony átutazott Marosvásárhelyen Bartók Béla, Enescu, itt volt a második szívátültetés Romániában stb. stb.
Arról egy szót sem szólt ő sem, nemzettársai sem, hogy az 1960-as, 70-es években csak a híres Marosvásárhelyi (magyar nyelvű) Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem okleveleit fogadták el Nyugaton, mást nem. Pedig a város jó hírét az is keltette.
Pál-Antal Sándor történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja a város rangját méltatta Erdély aranykorában. Jellemző az ellentétek mai korára, szerintem. Cornel Sigmirean egyetemi tanár Bethlen Gábor koráról beszélt. A polgármester Dorin Florea, a román jövőbe mutatván, beszélt Marosvásárhely fejlődési lehetőségeiről, de ahhoz „el kell hagyni a középszerű cirkuszokat, ellenségeskedést”. Nemes román egyszerűséggel erre a rangra degradálta a magyarság igényeit. És a Vár ma védi a harmóniát.
Gondolom, a „modern város” kategóriába tartozik az is, hogy 1989-ig „zárt város” volt Marosvásárhely is, mint Kolozsvár, Nagyvárad… Beköltöző csak román lehetett. Dorin Florea méltó utóda lett a Kolozsvárt százszor meggyalázó Gheorghe Funarnak. A városnak szobrot ígért a polgármester az ünnepi alkalomból: szoborcsoportot a Școala Ardeleană nagyjainak (Marosvásárhelyre!), illetve Bethlen Gábor fejedelemnek.
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2016. május 17.
Zenéltek és énekeltek
Fogaras vendégei voltak a barótiak
Egy nagy busznyi baróti fiatalokból álló csoport utazott nemrég Fogarasra, az első alkalommal megszervezett Fogarasi Magyar Napra.
Mind a baróti Városi Művelődési Ház Syncron táncegyüttese, mind a Csala Kürtje fúvószenekar és a Kelekótya együttes színvonalas programmal szórakoztatták a helyieket, a baróti Zöld Ifjak Környezetvédelmi Egyesület tagjai pedig gyermekfoglalkozásokkal is meglepték Fogaras legifjabb magyar lakóit.
Bokor Csongor baróti egyetemista, a rendezvény főszervezője szerint a fogarasiak jól érezték magukat a barótiak társaságában, a hangulat végig jó volt, a nap végén már igazi népünnepély részesei lehettek a jelenlevők.
A Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként az elmúlt nyolc hónapban Fogarason tevékenykedő diák kifejtette: jövőre szeretné elmélyíteni a kialakulóban levő kapcsolatokat a két város polgárai között.
– Jó hangulat volt, mely a barótiak segítsége nélkül nem jöhetett volna létre. Jövőre a fogarasiak ismét visszavárják őket – mondta.
A Syncron táncegyüttest, valamint a Csala Kürtje fúvószenekart legközelebb hétvégén, a Barót Napokon láthatja-hallhatja a baróti közönség.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2016. május 17.
Együtt Erdély gazdaságáért
A magyar–erdélyi gazdasági kapcsolatok bővítéséről tárgyalt kedden Varga Mihály: a nemzetgazdasági miniszter hivatalában fogadta Borboly Csabát, a Hargita Megyei Tanács elnökét és Henning László Jánost, a Kovászna megyei közgyűlés alelnökét – közölte a Nemzetgazdasági Minisztérium.
A találkozón egyebek mellett a szakképzési együttműködésről, az uniós források határ menti régiókban történő felhasználásáról, az erdélyi termékek magyarországi elterjedésének támogatásáról és vállalkozásfejlesztésről is szó esett.
A nemzetgazdasági miniszter ismertette a magyar szakképzési rendszer átalakításának eredményeit, és szó volt arról is, milyen módon integrálhatóak az erdélyi fiatalok a hazai szakképzésbe. Borboly hangsúlyozta: kiemelt fontosságúnak tartja a Hargita megyei fiatalok szakmai képzettségének európai színvonalra emelését, ezért figyelemmel kíséri a Magyarországon zajló átalakulásokat a szakképzés területén, és úgy véli, ebbe a folyamatba érdemes lenne bekapcsolni a székelyföldi magyar nyelvű szakképzést.
A munkamegbeszélésen Varga Mihály megerősítette, hogy a magyar kormány támogatja az erdélyi termékek magyarországi terjesztését és népszerűsítését, valamint továbbra is célja – a térség gazdasági megerősítésén keresztül – a helyi magyarság szülőföldön való megmaradásának elősegítése.
Székelyhon.ro2016. május 17.
Le van takarva a Gál Sándor-szobor – nem tudni, meddig
Nem érkezett még meg a bukaresti szakhatóságok vonatkozó engedélye, ezért egyelőre bizonytalan a csíkszentgyörgyi Gál Sándor-szobor felavatásának időpontja – tudtuk meg a községvezetőtől. Egyébként már csak ez lenne hátra, ugyanis a szobrot felállították.
Szobrot állíttatott a település neves szülöttjének, Gál Sándornak a csíkszentgyörgyi önkormányzat, mint korábban György József polgármester fogalmazott, régi adósságukat törlesztve ezzel a helyiek felé.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc honvéd tábornokának bronz mellszobrát saját költségvetésből finanszírozták, amelynek összértéke közel negyvenezer lej. Sárpátki Zoltán csíkszeredai szobrászművész alkotása Csíkszentgyörgy Polgármesteri Hivatala előtti parkolóban kapott helyett, jelenleg letakarva áll.
Sárpátki korábban elmondta, a szobor megmintázásához nem az interneten is elérhető Gál Sándorról készült festményt használta, hanem egy ismerőse által kapott olaszországi fényképet. A mellszobor talapzatát Dóczy András csíkszeredai kőfaragó készítette, a bronz kiöntését pedig Sánta Csaba szobrász végezte.
Kömény Kamilla
Székelyhon.ro2016. május 17.
„A Székelyföld nem rezervátum!”
Hol tart a Kovászna megyei turizmus? Milyen fejlesztésekre van szükség, hogy kibontakozhasson? – ezekre a kérdésekre keresték a választ kedden az árkosi tanulmányi központban szervezett, Háromszéki turizmus 2016 című konferencián.
Mint Gáj Nándor, a szervező sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola igazgatója köszöntőjében megfogalmazta, céljuk az, hogy a háromszéki idegenforgalom szereplői közösen találjanak megoldásokat a térség turisztikai kínálatának fejlesztésére.
„Az önkormányzat azzal tud hozzájárulni a turisztikai vonzerő növeléséhez, hogy infrastruktúrát fejleszt, mert ha felgyorsul a forgalom, növekszik a látogatók száma, ezzel pedig növekszik a helyi vállalkozások forgalma és az új munkahelyek száma” – hangsúlyozta mintegy válaszképpen Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke, aki szerint egyre népszerűbbek a népi feredők, egyre több kikapcsolódni és gyógyulni vágyó keresi fel ezeket.
Ötletből nincs hiány
Édler András, a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke eközben arra irányította rá a résztvevők figyelmét, hogy jelenleg Kovászna megye bruttó hazai termékének (GDP) mindössze 2 százalékát adja a turizmus, ami ugyan magasabb az országos átlagnál, de messze elmarad a magyarországi 10 százaléktól. Édler szerint pedig az ágazatban van potenciál, de még sok fejlesztésre van szükség.
Rámutatott például, hogy a megye fejlesztési stratégiájában alappillérként szerepel a turizmus, ezért a gyakorlatban is tenni kell a fellendítéséért, például azokat az útszakaszokat kell leaszfaltozni, amelyek valamilyen turisztikai célpont felé vezetnek. Édler két javaslatot is megfogalmazott: szerinte a baróti Erdővidék Múzeumából az egyedülálló mamutleletet természeti környezetben kellene kiállítani és más látványosságokat is mellérendelni, hogy több érdeklődőt vonzzon a térségbe, másrészt a hagyományokra építve látogatóközpontot kell létesíteni, ahol huszárokat mutatnának be, ágyúval is lehetne lőni. Édler szerint egyelőre hiányos a programkínálat, és szükség van egy közös, Székelyföldet népszerűsítő internetes platformra.
Sok szálláshely, kevés program
„A székelyföldi turizmusra az jellemző, hogy sok a szálláshely, de nincs programkínálat” – állapította meg Az élményközpontú szemlélet a desztinációfejlesztésben című előadásában Horváth Alpár, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem adjunktusa. Úgy véli, a vendégvárásról a vendégfogadás irányába kell elmozdulni, nem elég, ha van erőforrás a gyógyturizmusra, az üdülésre, a bakancsos turizmusra, befektetésekre van szükség, hogy az ásványvizek, mofetták, fürdők, turistautak, sípályák vonzerővé válhassanak.
Horváth Alpár leszögezte ugyanakkor, hogy nem kell tartani a nagybefektetőktől, hiszen ők más vendégkört vonzanak, nem veszik el a panziók ügyfeleit, hiszen Kovászna, Hargita és Maros megyében a mérhető turisztikai forgalom jelenleg is a nagyobb szállodákhoz kötődik, és nem a panziókhoz. A szakember a természetvédelmi látogatóközpontok, tanösvények kiépítését, a lovas, kerékpáros, síturizmus fejlesztését szorgalmazta.
Rámutatott, a kulturális, a vallási, a nemzeti identitásra épülő és a gasztroturizmus dinamikusan fejlődő ágazat, de ehhez élményt kell kínálni, ezért fontos a programszervezés, a szálláshelyek alkalmazottai ismerjék és kínálják a turisztikai szolgáltatásokat. Horváth Alpár szerint a jelenleg fellelhető népszerűsítő anyagokon rezervátumként jelenítik meg a Székelyföldet, „régi kerítések, régi nénik, nézd meg, hogy hal ki a magyarság a Székelyföldön” hangulatot közvetítenek. Úgy hiszi, ezt nem kell feltétlenül lecserélni, de kalandot, élményt kell kínálni melléje.
„A székelyföldi vendégszeretet esetenként abban merül ki, hogy agyonetetjük a vendéget, megkínáljuk szilvapálinkával, de kommunikációs hiányosságok vannak, az alkalmazottak közömbösek, nem mosolyognak, nem tudják kezelni a különböző típusú vendégeket” – fogalmazta meg hasonlóképpen László Endre turisztikai vállalkozó, az Utazási Irodák Országos Egyesületének (ANAT) regionális alelnöke is.
Ugyanakkor az előrelépésekre is rámutatott, hiszen, mint mondta, idén először a legrangosabb romániai turisztikai versenyben, a Romanian Top Hotel Awardson több kategóriában is szerepelnek Kovászna megyei szálláshelyek, ami pedig jó jel, hiszen azt mutatja, hogy jó irányba halad a háromszéki turizmus fejlesztése.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro2016. május 17.
Magyar művelődési napokat tartanak Maroshévízen
Ötödik kiadásához közeleg a Maroshévízi Magyar Művelődési Napok rendezvénysorozat – a május 18-22. között zajló eseményeket tematikus napok keretében kínálják a szervezők.
Ökumenikus istentisztelettel veszi kezdetét az ötnapos rendezvénysorozat szerdán délután 5 órától, a református templomban tartott szertartást a szászrégeni Sófár zenekar koncertje teszi ünnepélyesebbé. Este a művelődési ház tárja ki kapuit: 19 órától a Bagossy Brothers Company koncertezik a nagyteremben.
Május 19-én színházi előadás révén a kultúra kapja a főszerepet – este 7 órától a művelődési házban Moliére A nők iskolája című komédiáját nézheti meg a közönség a marosvásárhelyi Spektrum Színháztársulat előadásában.
Kemény János Iskolanap nevet kapja a május 20-i programsorozat, a tanintézetben reggel 8 órától ünnepelnek. Kezdésként az elemi osztályok mutatják be a Kemény János versei ihlette illusztrációikat, majd a gimnáziumi osztályok által készített iskolazászló-tervek díjazására kerül sor. Az ünnepélyes köszöntésekre 11 óra 30 perckor a díszterembe várják az érdeklődőket, ahol különböző vetélkedők és a Csillagszem tánccsoport előadása is programon szerepel.
Kemény János szobrának megkoszorúzását déli 12 órakor tartják, ezt követően pedig, egy szünet után, délután 5 órától a Kemény János Elméleti Líceum kulturális műsort mutat be a művelődési házban.
Május 21-ét Dr. Urmánczy Nándor Emléknapként jegyzik a programban. Amint már megszokott, az emléknap kilencedik kiadásának is több mozzanata lesz. 11 órakor a római katolikus templomban tartott ökumenikus igehirdetéssel kezdődik az ünnep, a szertartást követően pedig Urmánczy sírboltjánál helyezik el az emlékezés koszorúit. Déli 12 órától a közösségi ház nagytermében kerül sor az Urmánczy Nándor-díj átadására, ezt követően pedig könyvbemutatókat tartanak: Vastag Andrea Csinszka az álmok hercegnője című kötetét, a Jancsó András által szerkesztett Jancsó Benedek 160 című könyvét, dr. Raffay Ernő Titkos szabadkőműves dokumentumok című kiadványát, illetve dr. Szász István Tas Transzszilván szemmel, összmagyar szívvel című kötetét mutatják be. A nap záróeseménye a 18 órától kezdődő Insect koncert lesz, amelyre a művelődési házba várják az érdeklődőket.
Hagyományőrző nappal zárul a rendezvénysorozat – május 22-én a délelőtti óráktól majális, asztalitenisz-bajnokság, néptáncelőadások, táncház követi egymást a programban. Az Urmánczy strand melletti téren tartott eseményen fellépnek a gyergyóditrói Pergettyű, a borszéki Czifrasarok és a maroshévízi Csillagszem néptánccsoportok.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro2016. május 17.
Tánc- és mozgásszínház öt napon át
Az M Studio Tavaszi áldozat című produkciójával veszi kezdetét szerdán este a dance.movement.theater elnevezésű mozgás- és táncszínházi fesztivál Gyergyószentmiklóson. A rendezvény öt napján összesen kilenc produkciót nézhet meg a közönség hazai és külföldi társulatok előadásában.
Szerdától vasárnapig naponta két előadással jelentkezik a hatodik alkalommal megrendezendő tánc- és mozgásszínházi fesztivál – nagyszínpadi és stúdió-előadásokat nézhet meg a közönség a művelődési házban.
Csütörtökön este 7 órától a kisteremben a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház művésznője, Baczó Tünde mutatja be 7/7 című produkcióját. A táncelőadás előadó-koreográfusa, Baczó Tünde nem először meghívottja a gyergyószentmiklósi fesztiválnak. A már több fesztiváldíjat elnyert előadás koncepciója az a kérdés, hogy miként lehet bejárni az emberi élet hét lépcsőfokát, mit jelent gyereknek, diáknak, szerelmesnek, munkásnak, anyának, bölcsnek és öregnek lenni. Baczó Tünde finom mozgásvilágához Cári Tibor UNITER-díjas zeneszerző írt zenét – olvasható az ajánlóban.
A nagyteremben este 9 órára várja a közönséget a Duda Éva vezette Movein Mission társulat. Duda Éva a magyarországi kortárs táncművészet egyik meghatározó alakja, a 2009–2010-es színházi évadban alapított saját társulatot. A néhány év alatt számos díjat magáénak tudható társulat legújabb előadása, a Breathe! kerül bemutatásra dance.movement.theater fesztiválon. Az együttesvezető új munkájában a szabadság iránti vágy, a korlátok elkerülése és önmagunk felfedése kap teret – ajánlják a produkciót a fesztiválszervezők.
Pénteken 7 órától a nagyteremben a Frenák Pál Társulat mutatja be Birdie című előadását, 9-től a stúdióteremben a Közép-Európa Táncszínház bemutatásában a K-arcok: Lépcső című produkció lesz megtekinthető.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro2016. május 17.
Tőkés: „Kevesen vagyunk, de igazunk van!”
Kedden nagyváradi képviselői irodájában tartott magyar és román nyelvű sajtótájékoztató Tőkés László EP-képviselő. A püspök az EMNT elnökeként tájékoztatta a médiát, Szilágyi Zsoltnak és Csomortányi Istvánnak, az EMNP országos, illetve Bihar megyei elnökének társaságában. Alább az eseményről készült közlemény, illetve a nyilatkozat olvasható.
A tájékoztató vezérmotívumát az idei választások és népszavazások képezték, de ennek mentén számos aktuálpolitikai jelenségről és vonatkozásról esett szó, el egészen a romániai társadalom minden szegmensét átható korrupcióig és a zavaros, labilis törvényi környezetig.
Mint elhangzott, 2016-ban három alkalommal járulhat urnák elé az erdélyi magyarság. A június 5-i helyhatósági és az őszi országos választások mellett az európai kényszerbetelepítési kvótákkal kapcsolatos, magyarországi népszavazásra is rövidesen sor kerül, melyen minden magyar állampolgársággal is rendelkező romániai lakos jogosult részt venni. Ezen túlmenően a nagyváradiakra egy helyi referendum is vár, egy román többségű szomszédos nagyközségnek a város általi bekebelezése ügyében, amely törekvés mögött obskurus politikai, gazdasági és egyéb megfontolások állnak, s ami nem csupán alkotmányellenes, jogszerűtlen és korrupciógyanús, de aminek egyértelműen magyarellenes éle is van, mivel megváltoztatja a jelenlegi etnikai arányokat.
Tőkés László felhívta a figyelmet: az EMNT testesíti meg azt a nemzetpolitikai folytonosságot, ami 1989 után az erdélyi magyar érdekvédelmet és közképviseletet jellemezte, s ami akkor bicsaklott meg, amikor a közösség választott vezetőinek egy csoportja lepaktált a bukaresti hatalommal anélkül, hogy ebből az egész erdélyi magyarságnak történelmi léptékű haszna származott volna. Méltatta ugyanakkor az Erdélyi Magyar Néppárt következetességét és kiállását, jelezve: soha nem az EMNT-n és az EMNP-n múlott, valahányszor Erdélyben nem valósult meg a magyar egység és összefogás. A közelgő önkormányzati választások kampánya is hűen tükrözi az RMDSZ egészében véve elhibázott, az önös pártérdekeket a nemzeti érdekeink elébe helyező politikáját. Bár a szervezet legutóbbi kongresszusán újratervezést és változásokat ígért, a pályakorrekció elmaradt, ráadásul a korrupció át- meg átszövi a szövetség és a társszervezetek különféle szintjeit. A nemzetpolitikai ellenzék részére egyetlen egy lehetőség maradt: a demokratikus választásokon való megméretkezés – jelentette ki az EMNT elnöke, hozzátéve: a választás szabadságát azonban beárnyékolja az esélybeli egyenlőtlenség és a pénz hatalma. A Néppárt ugyan tiszta lappal indul, tiszta kezű embereket jelölt a különféle tisztségekre, de sajnos a többségi hatalom cinkos közreműködésével az RMDSZ országos nomenklatúrájának és helyi kiskirályainak sikerült szinte teljesen kisajátítaniuk a magyar életet Romániában. Ráadásul még az új arcok mögött is a régi emberek állnak a háttérben, köztük több már elítélt vagy éppen bűnvádi eljárás alatt álló figura. Elkeserítő az, ahogyan egyik-másik történelmi egyházunk bizonyos körei erkölcsileg legitimálják a pártegységnek a nemzeti egység fölébe való helyezését – mondotta a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke.
Csomortányi István bihari példákkal illusztrálta az RMDSZ-kampány agresszivitását és tisztességtelenségét, hiszen a párt nemcsak módszerekben és eszközökben nem válogat, hanem még a törvényi előírásokra is fittyet hány. Ehhez sajtófölényt is biztosított magának, bedarálta a civil szervezeteket, az oktatási intézményeket, kihasználja a nőket, a vállalkozókat, a nélkülözőket és a kiszolgáltatottakat, rendezőelvvé léptetve elő a nepotizmust, a kontraszelekciót és a szervilizmust. Szilágyi Zsolt a Néppárt választási esélyeit latolgatva elmondta: a látszatösszefogás és a handabandázásra alapuló sikerpropaganda helyett a kényszerű, de tisztes önállóságot és őszinte beszédet részesítik előnyben, a „kevesen vagyunk, de igazunk van” tudatában próbálva meg megszerezni az erdélyi magyarok támogatását. A június 5-i nagyváradi helyi referendumról szólva ismertette pártja elutasító álláspontját, hiszen az árukapcsolásos, kormányrendelettel kierőszakolt „kikérdezés” rengeteg törvényességi aggályt vet fel, ami egy EU-tag „demokratikus jogállamhoz” méltatlan.
Nagyvárad, 2016. május 17.
Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája
itthon.ma//erdelyorszag2016. május 17.
Kuszálik Péter és a XX. század magyar történelmi nagyjai
A kilencvenes évek végén többmenetes vitát folytattam Kuszálik Péterrel a Romániai Magyar Szó hasábjain az erdélyi magyar jövőképek ütközéséről, az RMDSZ vezetőségének programelsikkasztásáról, az autonómiaprogram kétlépcsős megvalósításáról. (Ez az 1993-ban még konszenzusnak örvendő cselekvési program azt mondta ki, hogy tegyünk meg mi magyarok mindent az autonómia vonatkozásában, ami nem ütközik a román alkotmányjogi szabályozásba – nemzeti kataszter, belső választás, autonómia-statútumok – majd minden nyomásgyakorló erőnket latba vetve kényszerítsük rá a román hatalmat arra, hogy a szuverenitás egy részét átruházza a legitim magyar köztestületekre).
A vitát őszintén szólva még élveztem is, de leginkább annak örvendtem, hogy a Romániai Magyar Szó hasábjain eljuthatnak olyan emberekhez is az autonómiaelvű politikai üzenetek, akik nem a nemzeti sajtót olvassák.
A szinte lovagias, de szellemileg mindenképpen élvezetes vitának az vetett véget, hogy Kuszálik Nagy Benedek nyomába lépve, egy nyilvánvaló rágalmat felkarolva, sunyi módon Tőkés László szekus múltjára kezdett célozgatni. Ez több szempontból is arcpirító, vérlázító és elfogadhatatlan volt.
Elsősorban nemzetpolitikai szempontból: Tőkés László mindmáig a magyarság egyik legismertebb és legelismertebb történelmi személyisége, aki ellen elkövetett bukaresti vétetésű karaktergyilkossági kísérlet a nemzeti érdekek aláaknázása, ha úgy tetszik, nemzetárulás.
Másodsorban erkölcsi szempontból: bemocskolni egy tiszta embert, Tőkés Lászlót, aki bizonyíthatóan a Securitate áldozata volt (amint azt még ma is sok száz ember tanúsíthatja, aki mellette volt az embert próbáló időkben) besúgónak nevezni, az ellenállót együttműködőnek beállítani a legotrombább hamisítás, aljas rágalom.
Végül jogi szempontból. Az erkölcs és a jog nem minden esetben mondja ugyanazt, de ezúttal igen: a rágalmazás, a becsületsértés nemcsak erkölcsi vétség, de büntetőjogi tényállás is. Ezek után is írtam még válaszcikket Kuszáliknak, de azokban kifejezetten a hamis tényállítások helyesbítésére törekedtem, az már nem eszmei bajvívás, polémia volt, hanem az igaz/hamis értékkettős mentén való korrekció.
Bármily furcsa, mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy Csíkszeredában Márton Áron szoborcsoportot lepleztek le. Jó lett volna ezt már negyed százada megtenni, volt is ilyen terv, de jobb későn lépni a jó irányba, mint egyáltalán. Kevés felemelőbb érzés lehet, mint a kereszténység talán legszebb ünnepén, Pünkösdkor az állampolgárságot minden magyarra kiterjesztő magyar haza első emberének jelenlétében részt venni az XX. század egyik legnagyobb magyar hazafija szobrának leleplezésében.
De hogy jön ide Kuszálik? Úgy, hogy ő volt az, aki nem kevés munkával sajtó alá rendezte Márton Áron szellemi hagyatékának nem kis részét.
Nem egyszerű az emberi lélek. Egyik oldalról a Kuszálik a kollaboráns konvergencia egyik ideáltipikus esetét produkálja, amikor előbb kisebb írásaiban a legaljasabb módon próbálja befeketíteni a legnagyobb élő magyarok egyikét (a fogalmat Borbély Imre vezette be 1995-ben Markó Bélának írott nyílt levelében: eszerint a kollaboráns konvergencia „a kollaboráció azon esete, amikor a magyar közérdekkel ellentétes, egyéni vagy csoportérdek ölt testet politikai cselekedet formájában, úgy, hogy az a román etnokrata igyekezetet szolgálja.” ) majd egész könyvet írt Tőkés László bemocskolása céljából. A másik oldalról meg időt, energiát nem kímélve dolgozott a Márton Áron köteteken.
Mindeközben e két történelmi személyiség bátorságban, helytállásban, nemzeti elkötelezettségben, politikai következetességben, eszmei felvértezettségben méltán tehető egymás mellé s bizonyára egymás mellé is kerülnek majd a történelemkönyvekben, mint a nemzetük sorsának alakítását felvállaló, a közélet homályos útvesztőiben világos irányt mutató egyházi vezetők.
Borbély Zsolt Attila
itthon.ma/szerintunk2016. május 18.
Böjte atya Erdélybe „hívta" Szent Erzsébetet
Az elkövetkező napokban Nagyszalontán, Temesváron, Szászvárosban, Petrozsényben, Déván, Gyulafehérváron, Kolozsváron, Székelyudvarhelyen, Csíksomlyón, Gyergyószentmiklóson, Kézdivásárhelyen, Kovásznán, Marosillyén és Székelyhídon tartanak szentmisét az ereklye fogadása alkalmából. Ez ünnepi alkalmakon a nagyszalontai Béke királynője otthon gyermekei előadásával idézik fel Szent Erzsébet alakját.
A nagyváradi székesegyházban az ereklye fogadására tartott szentmise után Ternyák Csaba érsek a közmédiának elmondta: a Sárospatakon született Szent Erzsébetre különleges ajándékként tekintenek az egri főegyházmegyében. Szent Erzsébetet a szeretet szentjének tekintik, aki képes áldozatot hozni a szeretetért. Az érsek elmondta: Böjte Csaba ferences szerzetes, a dévai Szent Ferenc Alapítvány elnöke kereste meg az erdélyi körút javaslatával, és mindketten úgy gondolták: szükség van arra, hogy Szent Erzsébet szeretetét időről-időre megfoghatóvá tegyék.
Böjte Csaba szerzetes – aki körbeviszi az ereklyét Erdélyen – elmondta, Sárospatakon misézett abban a templomban, ahol az ereklyét őrzik, és akkor támadt az ötlete, hogy „elhívja Erdélybe" Szent Erzsébetet. „Érsek atya nemcsak hogy elengedte, hanem maga hozta le, hogy az irgalmasság iskolájának a nagy tanítójától tanuljunk mindannyian" – mondta Böjte Csaba.
Hozzátette, az irgalmasság évében nagy szükség van „az irgalmasság szentjének" bemutatására. Szent Erzsébet „nem ítélt el senkit, hanem ahol tudott, jót tett. Ha ezt meg tudnánk tanulni tőle, élhetőbb világ lenne a Kárpát-medencében, és itt, Erdélyben" – fogalmazott a ferences szerzetes.
Árpád-házi Szent Erzsébet 1207-ben született II. András és merániai Gertrúd harmadik gyermekeként. I. Hermann thüringiai őrgróf fiával, Lajossal kötött 1221-ben házasságot, melyből három gyermeke született. Húsz éves volt, amikor férje meghalt, és mert nem volt hajlandó lemondani fia fejedelmi jogairól, sógorai mindenétől megfosztották. Az egyébként is szegénységre vágyó asszony kenyerét fonással kereste, gyermekeit ékszerei eladásából neveltette. Gyóntatója utasításai szerint igyekezett egy kolostori szabályok szerint élő, de fogadalmat nem tett apácákból álló, jótékonyságot és betegápolást gyakorló szerzetesrendet létrehozni. Ő honosította meg Németországban Assisi Szent Ferenc harmadrendjét. 1231-ben megbetegedett, utolsó napjaiban mindenét szétosztotta. Marburgi sírja fölé nem sokkal halála után templomot emeltek, ez a német gótika első megmaradt emléke. A sírnál történt számos csodálatos esemény miatt már 1235-ben szentté avatták. hirado.hu
Erdély.ma2016. május 18.
Iohannis: a román nemzet stratégiai érdeke a tolerancia hídjainak építése
Nemcsak egyik vagy másik kisebbség célkitűzése, hanem a román nemzet egészének stratégiai érdeke, hogy kiépítse a tolerancia hídjait az etnikumközi párbeszéd révén – jelentette ki Klaus Iohannis román államfő kedden a Tolerancia Hídjai elnevezésű szemináriumon, amelyet évente szervez Bukarestben a B'nai B'rith nevű zsidó szervezet.
A rendezvénynek első ízben adott otthont a román elnöki hivatal. Iohannis – mint mondta – azért vállalta el ennek fővédnökségét, hogy jelezze, milyen fontosnak tartja a kultúrák közti párbeszédet, a másság tiszteletét és kifejezze, mennyire elkötelezett az intolerancia, rasszizmus, antiszemitizmus és idegengyűlölet leküzdésében.
Románia „abban az áldásban" részesült, hogy területén számos etnikai, kulturális és vallási kisebbség él – mutatott rá a román elnök, aki korábban a Romániai Németek Demokratikus Fórumát vezette. „A román többséggel való együttélésük több évszázada olyan emberi és társadalmi kapcsolatrendszert alakított ki, amely ma kulturális örökségünk és közös emlékezetünk részét képezi" – tette hozzá.
Iohannis leszögezte: a kulturális jogok és vallási szabadság védelmezése a demokrácia egyik meghatározó elemének tekinti egy jogállamban. Úgy értékelte: az ország modernizációjának fontos tényezője volt, hogy a többség és kisebbség mindig konszenzusra jutott Románia legfontosabb célkitűzéseit illetően, beleértve az európai és euro-atlanti integrációt.
A román elnök a múlt hibáival való őszinte szembenézést, a zsidó és roma közösség szenvedéseinek megismertetését, a tanulságok levonását és a hibák megismétlésének elkerülését is fontosnak nevezte.
„Az etnikai és kulturális sokszínűség olykor nemcsak hidak, hanem falak formájában nyilvánul meg, és az intolerancia veszélye is újjászülethet az Európa-ellenes retorika mellett" – figyelmeztetett a román államfő.
MTI
Erdély.ma2016. május 18.
Közel kétszáz határsértőt fogtak el tavaly a megyei határátkelőknél
Tizennyolc migránscsempészeti ügyben indítottak a tavalyi év folyamán eljárást az Arad megyei határrendőrök, derül ki abból a mérlegvonásból, melyet legutóbb mutatott be a prefektúrán a határrendőrség területi vezetője, Handra Ioan. 2015-ben a román–magyar határnál (Arad megyében) 30 személyt buktattak le migránscsempészet gyanújával és 194 személy ellen indult bűnügyi eljárás tiltott határsértés miatt.
A határrendőrség vezetője szerint a csempészek tavaly leginkább a Törökország–Bulgária–Románia–Magyarország–schengen-térségi államok útvonalat használták ki, a megyénkben elfogott határsértők Szíria, Irak, Afganisztán és Irán területéről származnak. A területi vezető hangsúlyozta, hogy a 2015-ös év második felében valamelyest csökkent a román határátkelők irányába vonuló migránsok száma, tekintve, hogy új lehetőségek adódtak a Törökország–Görögország–Macedónia–Szerbia–Magyarország–Ausztria–Námetország vonalon.
A határsértőket leggyakrabban nagy tehersúlyú gépkocsikban, speciálisan kialakított rekeszekben, embertelen körülmények között próbálják átcsempészni a határátkelőknél. Csökkent a zöldhatárnál felfedezett személyek száma.
A határrendőrség figyelmének középpontjában főként román, bolgár, illetve török állampolgárságú csempészek állnak. A tavalyi év legnagyobb fogását április 11-én, este 10-kor jelentették, amikor a nagylaki határátkelőnél, az országból kivezető oldalon 74 migránst (ebből 21 nőt) fedeztek fel egy magyar rendszámú, a hivatalos iratok szerint bútort szállító teherautóban.
Sólya Emília
nyugatijelen.com
Erdély.ma2016. május 18.
Miről írnak államvizsgát a Sapientián?
Több kutatást is készítettek államvizsga-dolgozatukhoz a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának Szociológia és Kommunikáció szakos hallgatói, többek között a fiatalok külföldi munkavállalásának okait tárták fel.
A hároméves egyetemi képzést a Sapientián egy államvizsga-dolgozattal zárják le, ennek megvédése egy oktatókból álló bizottság előtt történik. A dolgozat kell tartalmazzon egy elméleti részt, amelyben olvasmányaikra hagyatkoznak a hallgatók, és egy gyakorlati részt, ahol az adott témában valamilyen kutatást végeztek. Idén március végéig adhatták le a dolgozat 80 százalékát, a végleges változatot pedig június 1-jén védik meg.
Téma: külföldi munkavállalás
Szabó Zsuzsanna szociológia szakos végzős hallgató a külföldön dolgozó fiatalokról ír. Témaválasztását azzal indokolja, hogy szülőfalujában, Nagybaconban „sokan mennek ki külföldre munkát keresni”. Érdekelte, hogy miért jutnak erre a döntésre, miért érzik úgy, hogy itthon nincs lehetőségük, és ha már rászánták magukat, akkor hogyan is zajlik egy ilyen folyamat, mi történik velük Nyugaton. Kutatásából az derült ki, hogy a megkérdezettek már 18 évesen, iskolavégzés után kiutaznak, és többségében valamilyen mezőgazdasági munkát vállalnak. Olyan tervekkel indulnak útnak, hogy körülbelül 5-6 év után hazatérnek, és itthon költik el a megkeresett pénzt. Nagyon kevesen képzelik el külföldön a jövőjüket.
Internethasználat az iskolában
Páll Zelinda végzős, kommunikáció szakos hallgató az Általános iskolákban oktató pedagógusok az IKT (információs és kommunikációs technológiák) eszközök iskolai hasznosításáról elnevezésű témát választotta, amelyben azt kutatja, hogy a tanárok mennyire használják fel a tanításban a modern kor eszközeit. Szerinte azért van szükség erre, mert megváltoztak az igények, a gyerekek már nem motiválhatók a régi eszközökkel, mint például a táblára írt vázlat vagy a tananyag lediktálása, sokkal inkább az internetre kellene támaszkodniuk az oktatóknak. A terepmunka során interjúkat készített különböző csíkszeredai általános iskolákban. Kutatása alapján arra a következtetésre jutott, hogy négyféle pedagógus létezik. Az első, aki szerint csökkenteni kellene a tananyagot, ugyanakkor szívesen beépítene az internethasználatot a tananyagba, az órai munkába. Egy másik típus kisebb, de kötelező, internethez kötött feladatot ad, például olyant, amely keretén belül interneten keresgélve kell beszélniük a diákoknak bizonyos személyekről, országokról, esetleg csapatban kell feladatokat megoldaniuk. Egy másik típus az, aki nem szívesen használja az internetet vagy az IKT eszközöket, mivel szerinte nem illik a tantárgyához. A negyedik típus szerint saját erőből kell felkészülni és meg kell tanulni a kompetenciákat. Az internetet felkészülésre, feladatok megszerkesztésére, bemutatók készítésére használja leginkább.
Iszlai Katalin
Székelyhon.ro2016. május 18.
Bunta kétszer „épített” háza
Noha már rég beköltözött új székelyudvarhelyi házába, Bunta Levente mégis „újra felépíttette” az épületet – ez derül ki a rendelkezésünkre álló dokumentumokból. Az okok összetettek, de a lényeg, hogy Bunta el akart titkolni valamit – írja szerdai címlaptörténetében az Udvarhelyi Híradó.
A történet még 2002 körül kezdődött, a Szász Jenő-érában, amikor Bodó Attila és társai ún. „erőszakos” ingatlanbizniszbe kezdtek: nyakra-főre vásároltak, szereztek meg olyan külterületeket, melyekről tudni lehetett, hogy hamarosan belterületekké válnak és megsokszorozzák értéküket.
A lap birtokunkába került hivatalos dokumentumok szerint az akkor még helyrajzi szám nélküli területre Bodó Attila kapott építkezési engedélyt Szász Jenő akkori polgármestertől. 2007-et írunk. 2008. november 10-én a 70/2007.04.24-es számmal iktatott építkezési engedély alapján megszületik az elkészült épület átadás-átvételét igazoló közokirat, azaz a polgármesteri hivatal részéről Farkas Domokos főépítész jegyzőkönyvben állapítja meg, hogy az ingatlan felépült.
Az ingatlan telekkönyvi bejegyzéseihez időről időre szükséges a polgármesteri hivatal igazolása például arról, hogy az épület létezik. Ilyen igazolást az akkor már hivatalban lévő Bunta Levente polgármester kettőt is kiállít. Egyet 2009-ben, egyet meg 2010-ben. Az épület tehát bizonyíthatóan létezik 2008-ban, amikor a főépítész megállapítja, hogy felépült, de nem omlott le 2009-ben és 2010-ben sem, amikor a polgármesteri hivatal igazolásokkal bizonyítja létezését, sőt ezeket Bunta Levente saját kézjegyével is ellátja.
Az, hogy az ingatlan Bunta Levente és neje tulajdonába mikor került, egy 2012-es telekkönyvi kivonatból derül ki. Az alig egy hónapja hivatalba lépett Buntának 2008 nyarán kerül nevére az ingatlan, adás-vétellel, tehát nem mint saját telken felhúzott, saját építésű ház (utóbbinak még lesz jelentősége a későbbiekben). Ekkor még tartalmazza a kivonat, hogy az előző tulajdonos Bodó Attila volt. De jött 2012, egy újabb választási év, ekkor vált ismét a kampány témájává, hogy Bunta ajándékba kapta házát az ingatlanguru Bodótól. Ennek kellett eltűnnie a papírokból.
Bunta „második” háza
Hiába kapott időközben nevet is az addig névtelen utca, a Kamilla nem tudta elnyomni a bűzt, amit ez az ügy árasztott. Ezért valahogyan sikerült elérnie Bunta Leventének, hogy a telekkönyvi hivatalnál leradírozzák a házát a kivonatról. A rendelkezésünkre álló, 2002. február 2-ai telekkönyvi kivonatban még szerepel a telken Bunta háza (és az egykori tulajdonos, Bodó Attila neve), de a szintén birtokunkba került 2012. február 28-ai telekkönyvi kivonaton már eltűnt az épület és Bodó neve is. Csak a Kamilla utca akkori látogatói meg a Google Earth 2012-ben készült felvételei tanúskodnak arról, hogy az a ház igencsak létezik. De a bohózat folytatódik…
Hogy tökéletes legyen a manőver, 2012. október 1-jén saját névre kivált Bunta Levente egy építkezési engedélyt, amelyet természetesen meg is kap a polgármester. Rá két évre, 2014. november 20-án ismét kiállítanak egy átadási-átvételi jegyzőkönyvet, amelyben a polgármesteri hivatal elismeri, hogy az – egyébként már évek óta álló – épület elkészült. S hogy még szebb legyen, 2014. november 10-én születik meg a Bunta által kibocsátott igazolás a ház létezéséről, azzal a céllal, hogy a „felépült” ingatlant telekkönyvezni tudják.
A fenti színjáték pedig annak ellenére lezajlik Székelyudvarhelyen Bunta Levente közbenjárásával, hogy a Bodó Attila által épített és állítólag alig 20 ezer lejért vásárolt házban már 2008 óta benne is lakik a polgármester, mégpedig a Kamilla utca 19. szám alatt.
Mit mond Bunta?
Az uh.ro-hoz eljuttatott levelében Bunta azt állítja, hogy háza csak 70–80 százalékban készült el 2008-as beköltözésekor, illetve hogy a felépítmény nem is Bodó Attila tulajdona, hanem valamiféle cég nevén volt, amelytől – állítólag – Bunta megvásárolta. Állítását igazolandó a polgármester egyelőre semmilyen bizonyítékkal nem tudott szolgálni. Nagyon nem is tudhat, mert a 2008-as átadási-átvételi jegyzőkönyvben Bodó Attila szerepel a ház tulajdonosaként, semmilyen cég nem jelenik meg a hivatalos dokumentumokban (építkezési engedélyek, telekkönyvi kivonatok, átadási-átvételi jegyzőkönyvek stb.).
A dokumentumok tehát azt igazolják, hogy Székelyudvarhelyen ugyanazt az épületet többször is fel lehet építeni és adni-venni. Csak akadjon ismerős a városházán…
Szőke László
Székelyhon.ro