udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
6975
találat
lapozás: 1-30 ... 4831-4860 | 4861-4890 | 4891-4920 ... 6961-6975
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2016. július 15.
Vidék Kaland Program Maros megyeben
Nem üdülni, dolgozni jönnek
Nyolc magyarországi értelmiségi fiatal érkezik július 24-én Maros megyebe, akik egy hétig Nyárád-, illetve Maros menti gazdáknál veszik ki a részüket a mindennapi mezőgazdasági teendőkből. A Vidék Kaland elnevezésű program keretében érkező fiatalok nem turistaként jönnek, hanem dolgozni, hajnalban kelnek, segédkeznek a fejésnél, istállót takarítanak stb.
A Vidék Kaland Programot a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége – AGRYA – hatodik alkalommal szervezi meg, harmadik éve, hogy a Nyárádmente térség a Nyárádmente Kistérségi Társuláson keresztül bekapcsolódott ebbe. Célja, hogy személyes példákon keresztül bemutassa a mezőgazdasági munka menetét, a vidéki gazdák mindennapi életét olyan nagyvárosi értelmiségi fiataloknak, akik életük nagy részét irodában, számítógép előtt töltik, és nem sokat tudnak arról, hogyan kerül az egészséges élelmiszer az asztalra, mennyi fáradságos munka áll mögötte. A Vidék Kaland Programot 2012 decemberében a legjobb EU-társfinanszírozású mezőgazdasági témájú kommunikációs programnak választották az Európai Bizottság által meghirdetett kommunikációs versenyen.
Az idén hatodik alkalommal meghirdetett programnak 21 magyarországi résztvevője van. A kiválasztott városi fiatalok között van természetvédelmi referens, tájépítész, marketingvezető, értékesítő. A "kalandok" július 18-án kezdődnek, akkor utazik a Felvidékre három résztvevő. Az azt követő két hétben Székelyföldön, Maros és Hargita megyében töltenek egy-egy hetet fiatal gazdáknál munkával a "kalandozók".
A programban részt vevő fiatalok hagyományosan részt vesznek az ún. traktoros tréningen Magyarországon. Ez egy felkészítő nap a későbbi kalandokra. Az idei évben a szokásos traktorvezetés mellett a falusi gasztronómia kerül az esemény fókuszába. Lesz kenyér-, lángossütés, házitészta- készítés, sajtkészítés, csirkekopasztás és feldolgozás is.
A jelentkezők közül kiválasztott 21 fiatal egy hetet tölt egy csíki, udvarhelyszéki vagy Maros megyei gazdaságban, aktívan részt vállalva a mindennapi munkából, a fogadó gazda irányítása és felügyelete mellett. A résztvevőket pályázaton választották ki a Vidék Kaland Program Székelyföldi partnereinek, a Hargita Megyei Fiatal Gazdák Egyesülete, illetve a Nyárádmente Kistérségi Társulás segítségével.
A program részeként fiatal gazdák fogadják a 35 év alatti, de 18 évesnél idősebb városi fiatalokat egy-egy hétre a gazdaságukban. A résztvevők a gazda munkarendje szerint dolgoznak, amely hosszabb lehet napi 8 óránál. Ez is lehetővé teszi, hogy megismerkedjenek egy-egy családi gazdaság mindennapi működésével, a gazdálkodók valós életével, tevékenységével. A városi fiatalok fogadása a mezőgazdasági betakarítási csúcsidőszakra – július közepétől augusztus elejéig – esik. Így a résztvevőknek az ebben az időszakban természetes, hosszított munkarendben kell közepesen nehéz fizikai munkát végezniük, bért nem kapnak érte.
A Maros mente is bekapcsolódott
Maros megyebe július 24-én nyolc fiatal – ebből 7 lány – érkezik, és hét gazda fogadja majd őket. Eddig nyárádmenti gazdák vettek részt a programban, de idén első alkalommal egy Maros menti gazdálkodó is bekapcsolódott. Iklandon ifj. Birtalan Istvánnál, aki többek között birka- és bikatenyésztéssel foglalkozik, két "kalandozó" dolgozik majd, Nyárádremetén Karácsonyi Csaba juhosgazdánál és Kakucs Kristófnál (szarvasmarha-tartás és vegyes gazdaság) egy-egy, Szentgericén Gál Károly vegyes gazdaságában és Kirizsán György tehenes- gazdánál ugyancsak egy-egy "kalandozó", Székelyberében Marton Szabolcs szarvasmarhatartó gazdánál egy, Székelybósban Antalfi Zoltán lovastanyáján egy vendég fog eltölteni közel egy hetet.
– Ez nem szórakozás, nem kirándulás, dolgozni jönnek olyan fiatalok, akik a mindennapi vidéki valóságtól távol nagyvárosi életet élnek, a virtuális tér az ő világuk. Sikeres, karriert befutott emberek, akiknek, úgy tűnik, ez az élmény hiányzik – fogalmazott Antal Zoltán, a kistérségi társulás irodavezetője, akitől azt is megtudtuk, hogy az elmúlt években a Nyárád-mentére érkezett fiatalok számára egyedi élmény volt a vidéken munkával töltött hét, az, hogy az irodai hétköznapok mellett ezt az életformát is megtapasztalták.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)2016. július 15.
Rendhagyó sajtótájékoztató
Rejtélyes viszonyok Mikházán
Csütörtök délben rendhagyó sajtótájékoztatót tartott Szélyes Ferenc színművész Mikházán, annak kapcsán, hogy július22-én, pénteken 20 órától bemutatják Eric-Emmanuel Schmitt Rejtélyes viszonyok című darabját. A helyszín is különleges volt, hiszen saját mikházi portáján fogadta az újságírókat.
Szélyes Ferenc elmondta: a darabot 14 évvel ezelőtt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház produkciójaként már játszották mostani szereplőtársával, Nagy Istvánnal. A rendező akkor Cristian Ioan, a Nemzeti akkori igazgatója volt. A vezetőcserét követően levették műsorról a kétszemélyes drámát, annak ellenére, hogy jó előadás készült belőle. "Abban egyeztünk meg Nagy István kollégámmal, hogy mivel akkor nem játszottuk ki a darabot, valamikor újra színre visszük. Hosszú előkészület után végül úgy döntöttünk, hogy a Csűrszínházi Egyesület saját produkciójaként az idén újra színpadra állítjuk" – mondta Szélyes Ferenc.
Valójában családi produkciónak is mondható, hiszen a darabot Nagy István fordította, ő alakítja Abel Znorkót, míg a rendező Szélyes Ferenc, aki Erik Larsent játssza. Díszlet- és jelmeztervező Szélyes Andrea. "Szerepet kap" benne Bálint Károly Marosvásárhelyi szobrászművész alkotása is, amely nemcsak a plakáton, hanem a darabban is megjelenik. A turnészervezést az Artecotur Egyesület vállalta fel.
A csűrszínházi bemutatót követően 23-án, szintén 20 órától lesz még egy előadás, utána a nyárádszeredai napokon láthatja újra a közönség, majd ősztől a Jazz & Blues klubban adják elő rendszeresen. Van egy turnéztatható díszletváltozat is, s mivel kétszereplős, remélik, hogy több erdélyi településen is megfordulnak majd. Ha meghívást kap a Csűrszínházi Egyesület, akkor külföldre vagy a nyugati szórványba is ellátogathatnak vele.
Nagy István elfoglaltsága miatt nem vehetett részt a sajtótájékoztatón, ezért utólag osztotta meg velünk gondolatait a darabról. Kifejtette: 14 éve, május 13-án mutatták be a Nemzeti Színház Kistermében a Rejtélyes viszonyokat, Szélyes Ferenc 50. születésnapjára. Akkor már ment ez az előadás a román tagozaton Ritiu Ioan és Dan Radulescu szereplésével, egy nagyon puritán – jégvilágot idéző – díszletben. Az előadás rendezője, Cristian Ioan, akkori vezérigazgató felvetette, hogy megcsinálná a magyar tagozaton is, ugyanazzal a díszlettel és koncepcióval. Elkezdték próbálni a darabot – Makk Károly fordításában –, és a rendező csakhamar rájött, hogy az elképzeléseihez nem idomul, sőt, sok helyütt eltér a román fordítástól. Így leállt egy időre a munka. Nagy István újrafordította a szöveget, felhasználva Paola Bentz-Faucci román átültetését. Az előkészítő munka, az újrakezdett próba folyamata több saját ötletet is felszínre hozott, amelyeket a rendező elfogadott, beépített, majd kedvet kapván, elvetette az előző koncepciót, és a román előadástól teljesen különböző produkció jött létre. "Nagyon kellemes emlékek fűznek hármunkat az akkori közös alkotó munkához" – mondta Nagy István, majd arra a kérdésre, hogy most miért az új köntös, az új díszlet és miért új koncepcióban állítják ismét színpadra a darabot, kifejtette: "talán éppen az eltelt 14 év miatt. Én akkor 43 évesen egy olyan 50-en túli alakot próbáltam megformálni, amelyik már tetemes élettapasztalatot halmozott fel, és akinek emberi és szakmai státusa meghatározó. Mostanra, azt hiszem, a magam kora, élettapasztalata, emberi és talán szakmai státusom is közelebb áll a megoldandó feladathoz. A régi előadásból a tisztázott viszonyrendszert használtuk fel, és néhány akkori saját játékos ötletet. A mostani előadás új térben, új koncepcióval készült. A produkció létrejöttét támogatta többek között Kiss Péter vállalkozó, Orbán László, az Osli stúdió tulajdonosa, a Népújság és súgóként Súgó Erzsébet.
Néhány szó a szerzőről és a darabról. Eric-Emmanuel Schmitt francia-belga dramaturg, író, filmrendező 1960. március 28-án született. Lyonban végezte középiskolai tanulmányait, majd 1980-1985 között Párizsban filozófiában szerzett egyetemi diplomát. Három évig a cherborgi Chambéry egyetem tanára volt. Elzásziként szülei hatására ateista, aztán agnosztikus volt, majd évek múltán tért keresztény hitre. 2002-től Belgiumban él, 2008-tól belga állampolgár. Drámaírással kezdte, majd később novellákat is írt. A Rejtélyes viszonyokat 1996-ban írta. Azonnal siker lett, forgatókönyv és film is készült ennek alapján. A kétszemélyes darabban két eltérő életfilozófiájú és életpályájú férfi története bontakozik ki.
Schmittet a Francia Akadémia a színházművészetért járó aranydíjjal tüntette ki 2001-ben. Darabjait több mint 50 országban játsszák és 40 nyelvre fordították le. A szakértők Samuel Beckett, Jean Anouilh és Paul Claudel mellé sorakoztatják fel a szerzőt, aki novellákat és rövid tudományos- fantasztikus történeteket is írt. 2010-ben Goncourt- díjat kapott az Emlékkoncert egy angyalért című novellájáért. 2016-ben a Goncourt- bizottság egyöntetűen tagjai közé választotta, Edmonde Charles-Roux helyét vette át. 33 éve a belga királyi francia nyelvű irodalmi akadémia tagja, székét korábban Sidonie-Gabrielle Colette és Jean Cocteau foglalták el.
A Rejtélyes viszonyok című darabban Abel Znorko Nobel-díjas író visszavonultan él Norvégiához közel, egy szigeten. Tíz éve nem fogad a takarítónőjén és az alkalmanként a házhoz rendelt prostituáltakon kívül semmiféle látogatót. Aztán egyszer egy idegen érkezik, akiről a későbbiekben furcsa dolgok derülnek ki. Így hívja beszélgetésre hosszú évek hallgatása után egy jellegtelen kisváros jellegtelen lapjának riporterét. A szokványos kérdésekkel és közhelyes okoskodásokkal induló interjú során azonban egyre különösebb titkok derülnek ki egy cseppet sem hétköznapi szerelmi kapcsolatról, egy rejtélyes harmadik személyről, akinek említése miatt mindketten levetkőzik évtizedek óta alakított pózaikat, megismerik egymás életfilozófiáját, belátják, hogy ez csődhelyzetbe juttatta őket, ennek köszönhetően őszintén kitárulkoznak egymás előtt. A Rejtélyes viszonyok francia ősbemutatójának főszere-pét Alain Delon játszotta. 2002-ben a norvég Kjetil Bang-Hansen, majd 2005- ben Volker Schlöndorff készített tévéfilmet a darab nyomán.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)2016. július 15.
Falunap Zsobokon útavatással
Második alkalommal tartanak falunapokat Zsobokon. A rendezvény július 16-i, szombati első napján avatják fel a Zsobok–Sárvásár összekötő út aszfaltozott részét.
A rendezvénysorozat éppen az útavatással, illetve szalagvágással kezdődik a zsoboki állomásnál, reggel 9-kor. Ezt követően 10 órától áhítatot tartanak a Kultúrház udvarán, ahol ünnepi köszöntők, beszédek is elhangzanak. A délelőtti program a zsoboki iskolások, majd a zsoboki ifjak néptánc műsorával folytatódik, 12 órakor pedig a Zsoboki Fotótábor alkotásaiból nyílik kiállítás; a tárlatot megnyitja Essig Klára és Szabó Attila. Fél 1-től Pomogáts Béla tart előadást Kalotaszegről, majd ebédszünet után, délután fél 3-tól a rajz-, fotó- és verspályázat eredményhirdetését tartják meg. 3 órától Belloni bűvésszel lehet elutazni a lehetetlenség világába, 4 órától a szentkirályi néptánccsoport lép fel. Fél 5-től íjászbemutató lesz Hajós János és Horváth Levente íjászok közreműködésével, 6-tól pedig az Operettissimo lép fel. Este 8-tól Miklós György gitárestje várja az érdeklődőket, majd a napot utcabál zárja a Bumeráng együttes közreműködésével.
Szabadság (Kolozsvár)2016. július 15.
Kovászna a színek és formák kovásza
Csoma-kiállítás huszonötödszörre
„Ha az elkövetkező hónapokban a kovásznai galériába belépő, bepillantó látogatók többel mennek ki, mint amennyivel beléptek, akkor mondhatjuk: jó, hogy ez a kiállítás él” – írja a 2016-os kovásznai Csoma-kiállítás katalógusának bevezetőjében Gazda József, az immár huszonötödik alkalommal évente megrendezett nagyszabású képzőművészeti seregszemle ötletadója és kivitelezője.
Az idei tárlat hetvenöt résztvevője a legkülönfélébb technikák felvonultatásával a szárnyalás tematikáját járja körül. A tematikát, amely kemény századok óta mondhatni vezető szerepet játszik a műalkotások születésének motivációi között. S csöppet sem véletlen, hogy ez az idei, negyedszázadosan kerek ünnepi rendezvény éppen e felemelő gondolatok és érzelmek jegyében fogant. Hiszen a „dobbantás”, az első kiállítás is Erdély nagy szülötte, Kőrösi Csoma Sándor halálának százötvenedik évfordulója jegyében, az ő személyének és világhírű munkásságának emlékére, tiszteletére fogant.
Az azóta eltelt esztendők több száz művész fantáziáját mozgatták meg, sarkalták kettős célt is szolgálva alkotásra. S ilyenformán a Csoma-tárlatok idővel olyan Kárpát-medencei művészeti állandóvá nőtték ki magukat, amelyek immár hozzátartoznak mindennapjainkhoz. S amelyek alkalmat teremtenek a találkozásra, a meghitt, ünnepi együttlétre. Legyen szó akár személyes jelenlétről, eszmecseréről, akár a munkák hangtalan párbeszédéről. Hiszen hosszú időre egy fedél alá kerülnek az erdélyi nagy és kisvárosok, települések, sőt az országhatárokon kívüli helységek alkotóinak festményei, grafikái, szobrai, iparművészeti munkái, lehetőséget teremtve ezáltal az értékek számbavételére, összehasonlítására. Itt most elsősorban a kiállítás demokratizmusát emelném ki. S bár átlagos szinten felüli munkákról van szó, a megadott tematika keretein belül, mint általában a csoportos tárlatoknál, itt is nagy a szórás, mind technikai, mind minőségi vonatkozásban.
NÉMETH JÚLIA
Szabadság (Kolozsvár)2016. július 15.
Folytatták tiltakozásukat a rabok a börtönökben
Bár csütörtökre csökkent a börtönökben lázadó rabok száma, még mindig nem csitultak el a zavargások az ország számos fegyintézetében.
A kedden kirobbant fogolyzendülésekkel az őrizetesek elsősorban az embertelen fogvatartási körülmények, a túlzsúfoltság ellen tiltakoznak, több helyen nem riadtak vissza az erőszaktól sem.
Csütörtökön országszerte tartottak még a tiltakozások, a fogvatartottak 20 börtönben is lázadtak, többek közt a iaşi-i, Nagyváradi, giurgiui, besztercei, dévai, Marosvásárhelyi, Nagyenyedi, botoşani-i és bacăui intézetben is éhségsztrájkot folytattak. Több helyszínen felmásztak a börtön épületének tetejére, matracokat, ruhákat próbáltak felgyújtani, azt skandálták, hogy Le az igázságügyi miniszterrel!, Le a kormánnyal!, Úgy kezelnek bennünket, mint a kutyákat!. A besztercei börtön egyik lakója fel akarta akasztani magát cellájában, az őrök mentették meg az életét, a helyszínre érkező mentők kórházba szállították. A botoşani-i fegyintézetben verekedés tört ki, öt rabot kórházba kellett szállítani.
Raluca Prună igazságügy-miniszter a helyzetről szólva csütörtökön azt mondta, elégedetlen az Országos Börtönigazgatóság működésével, viszont mivel krízishelyzet alakult ki, most nem kezdeményezi senkinek a menesztését. Mint szerdán közölte, igyekeznek javítani a börtönkörülményeken. „Megfelelő, elfogadható megoldásokra van szükség, nem pedig olyanokra, amelyek nyomás alatt születnek" – mondta a tárcavezető. Az Országos Börtönigazgatóság azt közölte, tiszteletben tartja a rabok szabad véleménynyilvánítási jogát, amíg a lázadások nem jelentenek veszélyt a fogvatartottak egészségére, testi épségére nézve, ha viszont megszegik a szabályokat, a büntetés-végrehajtási intézetek vezetőinek helyre kell állítaniuk a rendet.
A romániai börtönökben több mint 30 ezer elítéltet tartanak fogva, a helyek száma pedig alig több, mint 11 ezer. Miközben az uniós jogszabályok legkevesebb négy négyzetméteres területet írnak elő egy rab számára, a hazai börtönökben kilenc–tíz embert is bezsúfolnak egy kilenc négyzetméteres zárkába. Romániában már évek óta beadványok özönével bombázzák a törvényhozókat és a médiát a rabok, embertelennek tartva a fogvatartási körülményeket.
Több tucatnyi romániai rab fordul rendszeresen jogorvoslatért az Emberi Jogok Európai Bíróságához, amely 2014-ben például kétszázezer, 2013-ban 220 ezer euró kártérítés kifizetésére kötelezte a román államot a börtönkörülmények miatt. Több civil szervezet az igazságügyi minisztériumnak küldött petícióban kezdeményezte a legtöbb három évre, nem erőszakos cselekményekért elítélt rabok szabadlábra helyezését. Az amnesztiáról Victor Ciorbea ombudsman, korábbi miniszterelnök azt mondta, ezt a megoldást más országok is sikerrel alkalmazták.
Kiss Judit |
Krónika (Kolozsvár)2016. július 15.
Antal Árpád hatósági felügyelet alatt mArad
Újabb hatvan napra felügyelet alá helyezte, és eltiltotta hivatala gyakorlásától Antal Árpádot, Sepsiszentgyörgy polgármesterét a korrupcióellenes ügyészség (DNA) – közölte az Agerpres hírügynökséggel pénteken Livia Săplăcan, a vádhatóság szóvivője.
A szóvivő szerint Antal Árpád kérvényezte, hogy a tisztség gyakorlásától való eltiltást más kényszerintézkedéssel helyettesítsék: erről később dönt az esetben eljáró ügyész. Az újabb hatvan napos eltiltás április 18-án veszi kezdetét – írja az MTI.
A polgármestert azzal gyanúsítják, hogy az eredeti rendeltetéstől eltérő célra használt fel az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól (EBRD) felvett hitelt, amelyet közpénzből kell visszafizetni. Az EBRD ugyanakkor az MTI megkeresésére azt közölte, hogy a rendelkezésére álló információk alapján „nincs oka azt hinni, hogy az EBRD által (Sepsiszentgyörgynek) nyújtott hitelt nem rendeltetésszerűen használták fel”. Erre a DNA azzal reagált, hogy szerintük Antal Árpád, nem a városnak hitelt nyújtó EBRD-t, hanem a hitelt garantáló román államot károsította meg.
Antal Árpád a bíróságon is fellebbezhet eltiltása ellen, amely – ha érvényben mArad – megakadályozná azt, hogy újabb polgármesteri mandátumért induljon a június 5-i önkormányzati választásokon.
„Türelmetlenül várom, hogy a felülbírálási kérésemre jövő hét elején mit válaszolnak (az ügyészek), és annak függvényében lépek” – idézte Antal Árpád reagálását pénteken a Transindex hírportál. A polgármester kifejtette: amennyiben nem történik meg az általa igényelt változtatás, akkor a bírósághoz folyamodik. A bíróság a döntését a jövő hét végén fogja meghozni, tehát gyakorlatilag jövő hét végén derül ki, hogy indul vagy sem a polgármesteri választáson.
Ha a bíróság úgy dönt, hogy visszatérhet a polgármesteri tisztsége gyakorlásához, akkor vállalja a jelöltséget – közölte Antal Árpád. Elmondása szerint nem azért, mert most jogi értelemben ezt nem tehetné meg, hiszen ennek nincs jogi értelembe vett akadálya, viszont erkölcsi szempontból nem teheti azt meg, hogy az emberek megválasztják, de a választások után nem gyakorolhatja a tisztséget, amivel megbízták a választók.
Miután az RMDSZ Háromszéki szervezete március végén a polgármester újbóli jelölése érdekében kezdett aláírásgyűjtést, Antal Árpád jelezte: boldogan folytatja a megkezdett munkát, ha a polgármesteri teendőktől való eltiltását feloldják. Az RMDSZ Háromszéki szervezete hétfőn közölte, hogy tíz nap alatt több mint tízezer (a szükségesnél csaknem hússzor több) Antal Árpád polgármesteri jelöltségét támogató aláírást gyűjtött össze.
Kulcsár Terza József, a Magyar Polgári Párt Kovászna megyei elnöke április 13-ai sajtótájékoztatóján elmondta, pártja Antal Árpádot támogatja a Sepsiszentgyörgyi polgármesteri tisztség megszerzésében, ám ha a hatósági felügyelet meghosszabbítása miatt a jelenlegi elöljáró nem indul a választásokon, akkor Bedő Zoltán újságírót indítják.
Krónika (Kolozsvár)2016. július 15.
Johannis: a hazai iskolák legalább felének nincs működési engedélye
Nem lehet minőségi, a jövőt megalapozó oktatást elvárni olyan körülmények között, amikor a tanulók nincsenek biztonságban az iskolákban – jelentette ki Klaus Johannis államelnök pénteken, az iskolák közbiztonságának javítása érdekében összehívott tárcaközi tanácskozás megnyitóján.
A belügyi, oktatási, és egészségügyi minisztérium, valamint a biztonsági szolgálatok vezetői előtt mondott beszédében Johannis elégedetlenül állapította meg: a középiskolát elvégzők fele nem tud leérettségizni, sokan már meg sem próbálják, de szakmai képesítéssel sem rendelkezik, érvényesülési esélyei korlátozottak. Az államfő szerint az oktatási rendszer átfogó reformjára van szükség, de az általa meghirdetett „Művelt Románia” megteremtéséhez elengedhetetlen, hogy az iskolákban tanuló, illetve oktató négymillió ember legalább biztonságban legyen.
Johannis szerint a hatóságok még csak reális adatokkal sem rendelkeznek az oktatási infrastruktúráról, az épületek állapotáról. Rámutatott: az iskolák alig egyharmada rendelkezik tűzvédelmi engedéllyel, a közegészségügyi jóváhagyásokat pedig ellenőrzés nélkül, – a valóságnak gyakran nem megfelelő – egyszerű nyilatkozat alapján adják ki.
Úgy vélte, az utóbbi napok hírei is azt bizonyítják, hogy nincs megfelelő együttműködés a hatóságok között. Johannis példaképpen az Argeș megyében leleplezett rabszolgatartó-hálózat esetét hozta fel, amelynek áldozatai között kiskorúak is voltak. Kifejezte reményét, hogy a felháborító ügyben hozott intézkedések világossá teszik: az ilyen esetek elfogadhatatlanok és nem mAradnak büntetlenül.
Johannis felhívást intézett a hatóságokhoz, hogy 2018-ban már ne létezzen egyetlen olyan iskola sem, amely ne rendelkezne a tanulók és tanárok biztonságát szavatoló működési engedélyekkel.
maszol.ro2016. július 15.
Megnyílt Csíkszeredában az ország legrangosabb régizene fesztiválja
Vasárnapig 10 ország 132 zenésze 18 hangversennyel várja a hallgatóságot a Csíkszeredai Régizene Fesztiválon. A cél: „harmóniákon merengés, és az öröm” – derült ki a csütörtök esti megnyitón. Beköltöztünk négy napra a Mikó-várba.
Hivatalosan is megnyílt csütörtök este a Csíkszeredai Régizene Fesztivál 2016-os koncertsorozata. Azért állították a német zenét a fesztivál középpontjába, mert Erdélyben sok minőségi német régizene íródott a szászok révén – és voltak olyan központok, ahol hétről hétre új barokk műveket komponáltak.
A Hargita Megyei Kulturális Központ és Hargita Megye Tanácsa által, Csíkszereda Város Polgármesteri Hivatalával partnerségben szervezett rendezvény mottója idén Hans Leo Hassler madrigáljából származó részlet:
„Táncolj és ugrálj, táncolj és ugrálj/
Dalolj és pendülj, dalolj és pendülj!/
Hegedűk, lantok / Ne hallgassatok,/
A zenélésre / És ünneplésre vár/
Egész lényem!”
A fordítást Hanke Katalintól kaptuk, aki maga is – hegedűművészként és egyetemi tanárként – éppen az erdélyi német régizene-történetről tartott nyitott előadást, és tolmácsként is segít a reggeli sajtótalálkozókon. A szervezők ugyanis idén, nóvumként, minden reggelre találkozóra hívják a sajtót, a fő meghívottakkal biztosítva találkozási lehetőséget.
„Lélek van benne”
A Mikó-várban csütörtök este korabeli hangulatú előjátékkal, és az idei Régizenei Nyári Egyetem diákjainak zenei közreműködésével vette kezdetét a nyitány. A tavaly meghonosult szokás szerint, a vasárnap késő este záruló rendezvényen a meghívott együttesek fellépése előtt is szerre bemutatkoznak majd a kilencedik alkalommal megrendezett nyári kurzusokra idén rekordszámmal jelentkező növendékek.
„Lélek van benne, és azt kívánom, ezt önök is megérezzék” –mondta köszöntőjében Ferencz Angéla, a fesztivál menedzsere. A Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója jelezte: annak a csapatnak a nevében szól, akik a megnyitó pillanatáig álmodtak, kérdéseket oldottak meg, és lélekkel szerveztek.
Beszédében Lőrincz Csilla, Hargita Megye Tanácsa képviseletében hangsúlyozta: a megyei testület figyelmet és forrásokat szentel ennek a rendezvénynek. „A zene gyógyít, eltereli a figyelmet a napi gondokról, feltölt és boldogít” – mondta a megyei tanácsos, rámutatva, hogya Csíkszeredai Régizene Fesztivál pedig méltán lehet Székelyföld kulturális nagykövete a világ felé.
Mozgalom és rang
A fesztivál művészeti vezetője, Filip Ignác Csaba emlékeztetett arra, hogy a 33. ízben megszervezett fesztivál – melyet először 36 éve szerveztek meg, de 3 évre be volt tiltva -, két európai szakmai minősítéssel is bír: a REMA (Réseau Européen de MusiqueAncienne), és az EFFE (Europe for Festivals, Festivals for Europe) platformok égisze alatt is működve.
Mint azt a megnyitó közönségének összefoglalta: a régizene újra fölfedezésére az 1940-as években indult el egy mozgalom a világban, és az áramlat Romániában a 60-as években, Bukarestben, Marosvásárhelyen, Kolozsvár központokkal jelentkezett. Csíkszeredában már 1979-ben a Kájoni Együttes, illetve a Barozda, koncertet tartott a Mikó-várban – a két együttest ugyanazok az erdélyi zenészek alkották, nevüket aszerint változtatván, hogy régizenét, illetve népzenét játsztak-e. 1980-ban a Barozda szervezte meg az első Csíkszeredai Régizene Fesztivált a Mikó-várban.
Az elveszett „valami”
„Gondolkodtam azon, miért van reneszánsza a reneszánsz zenének? Nem csak fejlődés van a zenében, hanem valami elveszett – és ez a valami nagyon fontos nekünk. A modern hangszerek pedig a megtalálásra nem alkalmasak, ezért fedezték fel újra a reneszánsz hangszereit”- mondta a művészeti vezető. Mi az a valami, ami elveszett? – tette fel a kérdést, válaszában a diákjaival folytatott egyik beszélgetését példázva. A növendékeknek ugyanis nehéz elképzelniük, hogyan lehetett telefon, Facebook, internet nélkül élni.
„A Fesztivál előzeteseként volt a Harmóniákon merengve címet viselő kávéházi koncert – én azt hiszem, ez az, ami elveszett” – mutatott rá Filip Ignácz Csaba. Mint mondta, ma már nem tudunk harmóniákon merengeni, mert mindig megszólal a telefon, és „a belső hangot, a lant mögötti csöndet” is meghallani, ehhez szükséges a régizene – ahogyan azt a kávéházi lantkoncerten is megtapasztalhatta a közönség.
„Ezt próbáljuk újra felfedezni, és a harmóniákon merengést társítjuk az örömmel is a mottó révén: Tanzen, und springen…” – mondta a művészeti vezető. Mint összegezte: a Fesztivál 2016-os kiadásán 132 zenész fog felvonulni a 4 nap alatt, 18 hangversenyt kap a közönség, Romániát is beleszámítva, 9 országból érkező előadóművészekkel (mely voltaképpen 10 ország, mert bizonyos együttesen tagjai nem egyazon országból érkeztek).
A Régizene Fesztivál programja a honlapjukon követhető. A Fesztivál fenntartóinak és támogatóinak köszönhetően a koncertek ingyenesek. A fesztivál ingyenes osztott, igényesen kivitelezett, háromnyelvű katalógusokkal várja a közönséget. A megnyitó előtt gyakran halottuk, hogy a belépők akár 10 lejt is fizettek volna a katalógusért, amelyben az összes fellépőről és koncertről gazdag tájékoztató is található.
Családbarát és zenepárti megoldás
Ugyancsak népszerű volt már az első napon, a rendhagyó módon bevezetett, vár előtti gyerek-foglalkoztató. A családbarát és zenepárti megoldást a szervezők – a Csíki Anyák Egyesülete és a fesztivál önkéntes fiataljai közreműködésével – arra találták ki, hogy a kihangosítás nélkül zajló koncerteken a gyerekhangok se zavarják, de a felnőtt közönség is részesülhessen a muzsikában.
Az első napon este 6-10 között külön gyerekvilág alakult ki a pázsiton. Lázár Attila egri bábos közreműködésével a kicsik maguk készíthettek marionettet: egyszerű, háztartási kartonhengerekből. Egyedi a megoldás amiatt is, mert a színpadon zajló koncertet kivezették a sátrakhoz, így a zene is tökéletesen élvezhető. A két esti koncert között egy gyerekfocimeccset is lebonyolított úgy az animátorként segítő Váli Csongor, hogy a várudvarba egyetlen kiáltás se hallatszott be. A sátrakban pénteken nem – a város többi helyszínein zajló programok miatt -, de szombat-vasárnap újból várják a kicsiket.
PÉNTEKI AJÁNLÓ: A pénteki programban 17 órától a Csíki Játékszín előtti téren, Egyszer egy királyfi – címmel bábfoglalkozás lesz kicsiknek és nagyoknakvárja a Magyarországról érkező Lóci-színpad, Lázár Attilával. Különböző régiók német zenéje18 órától csendül fel a Szent Ágoston-templomban, a Barokk Fesztiválzenekar és Fesztiválkórus előadásában. A Mikó-vár, délkeleti bástyatermében, a 22 órakor kezdődő koncerten Cipriana Smărăndescu (Olaszország) és Hegyi Gábor (Németország)…nichtnur Bach…, azaz Nem csak Bach címmel koncertezik.
Gellért Edit
maszol.ro2016. július 15.
Antal Árpád: a Székelyföldi prefektusok dolga az, hogy gátolják az önkormányzatok munkáját
Antal Árpád Sepsiszentgyörgyi polgármester szerint Székelyföldön a kormányt képviselő prefektusoknak az a dolga, hogy gátolják az önkormányzatok munkáját.
A politikus a Krónika pénteki számában közölt interjúban úgy vélekedett, hogy a prefektus csupán az arca a mögötte működő erős rendszernek.
"Évek után arra a következtetésre jutottam, hogy a prefektus személye nem számít. Elég sok prefektust elfogyasztottunk, és függetlenül attól, mennyire volt baráti, magyar vagy román, szociáldemokrata vagy liberális, a végeredmény mindig ugyanaz: a mögötte álló rendszer dolgozott, és aláíratta vele, amit akart. Ebben a megyében a prefektusnak az a feladata, hogy gátolja a munkánkat, hogy a nemzetpolitikailag fontos ügyeknek keresztbe feküdjön" - jelentette ki a polgármester. Elmondta, nézete szerint Sepsiszentgyörgyön nem ugyanaz a polgármester feladata, mint a dél-romániai Caracalban, mert itt a városvezetőnek az egyik kezével építkeznie kell, a másikkal meg védekeznie. "Sok időt és energiát emésztett fel, hogy folyamatosan figyelni kellett, ki, mikor, mivel támad, hogy tesz keresztbe" - fogalmazott. Hozzátette: meggyőződése szerint a Székelyföldi városok polgármestereinek nemcsak városgazdáknak kell lenniük, hanem közösségi vezetőknek is, "a városról szóló valamennyi döntést bele kell ágyazni abba, hogy hosszú távon pozitív hozadéka legyen a közösség számára".
Antal Árpád megemlítette: 2018-ban Románia az Erdéllyel való egyesülését ünnepli. "Száz év után a román állam el kell számoljon saját magának, a népének, hogy hova jutott, és merre tart. Nem állhatnak elő egy olyan országtervvel, amiben mi, magyarok nem találjuk meg a helyünket, és el kell számolniuk a száz évvel ezelőtti ígéreteikkel is. Úgy érzem, a következő mandátum meghatározó lesz Románia számára, kérdés, hogy mi ebben mit tudunk elérni" - jelentette ki Antal Árpád.
Reményét fejezte ki, hogy Románia új országtervében "nem akarnak újra valamit lenyomni a torkunkon", hanem elfogadják: "lehet úgy is régiósítani, hogy az a magyaroknak is jó legyen". Hozzátette: meggyőződése, hogy a magyarság számára az autonómia az egyetlen garancia a megmAradásra, a tervezésre, a jövő építésére.
"Hogy milyen irányba visszük a közösséget, milyen szinten vállalunk konfliktusokat akár a román államhatalommal, mindig azon múlik, hogy ott vannak-e az emberek mögöttünk. Ha egy közösségi vezető egyszer csak hátranéz, és azt látja, mögötte nincs senki, akkor rá kell jönnie, hogy valami nincs rendjén. De ha azt érzi, hogy ott vannak mögötte, akkor megy előre, és akár személyi kockázatokat is vállal" - jelentette ki Antal Árpád. (mti)
Transindex.ro2016. július 15.
Nemzetközi Fúvóstalálkozót tartanak Rétyen
Huszonötödik alkalommal tartják meg a nemzetközi fúvóstalálkozót Réty községben, amelynek fellépői idén is adnak koncertet Sepsiszentgyörgyön. Az eseményen összesen tizenegy fúvószenekar vesz részt Romániából és Magyarországról.
Pécsi, szentesi, galaci és csíkszentsimoni fúvószenekarok vonulnak fel szombaton Sepsiszentgyörgy új főterén. A zenészek a Mikó cukrászdától indulnak, majd a Gyárfás Jenő Képtár előtti részen koncerteznek 16 és 19 óra 30 perc között a következő sorrendben: a Pécsi-Szabolcsi Fúvószenekar, a Szentesi városi fúvószenekar és a galaci Fanfara Valurile Dunării, a sort a csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvószenekar zárja.
Három zenekar koncertezik vasárnap 12 órától az Erzsébet-parkban található pavilonnál, elsőként a Pécsi-Szabolcsi Fúvószenekar, majd az Újtusnádi és a Szenttamási Fúvószenekar lép fel. A zágoni, a barátosi, a jászvásári és a csíkszentsimoni fúvószenekarok lépnek fel szombaton 18 órától Rétyen, majd a Szalonspicc könnyűzenei koncertjére hívják az érdeklődőket 20 óra 30 perctől. A koncerteket követően szabadtéri zenés-táncos mulatságot tartanak.
A találkozón résztvevő csapatok vasárnap 15 órától vonulnak fel a község központjából a sport- és kulturális központba, majd 16 órától koncertsorozat kezdődik: fellép a pécsi, a szentesi, a galaci, a jászvásári, az újtusnádi és a szenttamási fúvószenekar, a Kézdivásárhelyi Tanulók klubjának fúvószenekara, az uzoni Atlantis Fúvószenekar, a sort pedig a Rétyi Kovács András Ifjúsági Fúvószenekar zárja. A Brassói Stoneroots tart könnyűzenei koncertet 20 órától, majd 21 órától a Back in time részvételével szabadtéri táncmulatságra várják a közönséget.
Bencze Melinda |
Székelyhon.ro2016. július 16.
Algyógy értékeiről
Érdemes ellátogatni Feredőgyógyra (Algyógyfürdő, románul: Geoagiu-Băi, korábban Feredeu) fürdőhely Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében, Dévától 33 kilométerre északkeletre.
Bár kerítés határolja a Római kori romokat, de eddig mi még mindig nyitva találtuk azt és a medence mellé érve belemeríthettük a kezünket a még januárban is kellemesen meleg vízbe.
Az ókori római fürdők a mostani Algyógy fürdő területén épültek egy kör alakú, 90-92 m átmérőjű promontóriumban. Az ókori mozgalmas fürdői életről Aszklépios és Égeeisz szobrainak feltárása ad hiteles képet. Ugyancsak itt fedeztek fel egy Nimfáknak felajánlott templomot is, azonkívül oltárokat, szobrokat, érméket és nemesfémből készült tárgyakat (hét arannyal bevont szavazó táblácskát).
Nyilvánvaló, hogy az egykori Algyógyalfaluból és Algyógyfelfaluból egybeépült városban és a hozzátartozó fürdőtelepen, Feredőgyógyon bőven van egyéb látnivaló is. Annak ellenére, hogy a berendezkedő román impérium 1920 után mindent elkövetett, hogy a magyar jelleget elfedje, igencsak markáns nyomai vannak az 1100 esztendőnek, amely a honfoglalás óta itt a magyar jelenlét következtében végbement.
1892-ben Kún Kocsárd helyi földbirtokos alapítványt tett, amelyen a Földművelési Minisztérium és az EMKE földműves iskolát hozta létre, székely diákok számára, szarvasmarha-tenyészettel, fa- és gyümölcsfaiskolával. 1900-ban a korábban 40-es diáklétszámot 60-ra emelték föl. 1908-ban a magyar állam a településtől nyugatra, Csigmótól északra megnyitotta vasmunkás tüdőbeteg-szanatóriumát, amely ma is működik. 1921-ben az iskolát a földreform gyakorlatba ültetésével megszüntették, de a román állam később újraindította és jelenleg Alexandru Borza Mezőgazdasági Kollégium néven működik
Itt található Erdély legkorábbi körtemploma (rotonda), amely ma református kápolnaként szolgál. A közelmúltban lezajlott régészeti ásatások egyértelműen bebizonyították, hogy a 11. vagy a 12. században épülhetett. Különleges értéket képvisel a közelében található református templom is, amely a 16. században épült, feltehetően a közelben talált római sírkövek, domborművek felhasználásával. A templomot az iskolaalapító Kún Kocsárd újíttatta (1867), majd az 1930-as évek elején Debreczeni László vezetésével ismét átépítették. A volt református iskolában és a parókiában ifjúsági táborokat és egyéb rendezvényeket szervez a református egyház által működtetett Ifjúsági Keresztény Egyesület (IKE).
A faluban található ortodox templom a 18. században épült.
Maga ez a termálvízéről híres fürdő, mely Erdély déli részén fekszik, az Algyógy patak szeli ketté és a városka alatt egy egyedülálló termál vízesést is találunk. A Feredőgyógyon feltörő vasas-kénes, 29–32 °C-os hévforrásokat először a rómaiak használták, akik Germisara néven fürdőtelepet hoztak létre a helyén. Giovanandrea Gromo feljegyzése szerint a 16. század közepén Izabella királyné újíttatta fel a fürdőt, amit később több erdélyi fejedelem is felkeresett.
Kazinczy Ferenc 1816-os látogatása idején a telep birtokosa báró Bornemisza Lipót volt. 1885-ben kilencszáz fürdővendéget fogadott. 1906-ban kiépítették az Algyógyról a fürdőkhöz vezető műutat. 1907-ben hét fürdőmedence és hetven vendégszoba várta a vendégeket. A szocializmus idején modern szállodákat építettek benne, melyek nagy részét a rendszerváltás után felújították.
A „feredő” vendége volt Izabella királyné, Báthory Zsigmond, Bethlen Gábor, Haller Gábor, II. Rákóczi György, I. Apafi Mihály, Bethlen Miklós, Pápai Páriz Ferenc, Bod Péter és Kazinczy Ferenc.
A közelben érdemes még ellátogatni Csigmó településére és az egykori római úton végigmenni annak a megmAradt közel 400 méteres északi szakaszán. Az úthoz a követ a ma is működő travertin-kőfejtőben termelték ki. Túl mindezeken, egyéb látnivalók is bőven találhatók a közelben: Algyógyi vízesés, Erdélyi-érchegység, Gyulafehérvár, Vörös-szakadék, Kelnek vára, Kudzsiri-havasok, Déva vára, Vajdahunyad vára.
Az utóbbi időszakban – úgy a helyi, mint a külföldi turisták körében – igencsak felértékelődtek a dél-erdélyi helyszínek.
Útikönyvek, katalógusok, honlapok állnak az érdeklődő rendelkezésére. Érdemes ezeket a helyszíneket is felkeresni, hiszen a klasszikus Székelyföldi és közép-erdélyi helyszínek után, itt is roppant érdekes és értékes látnivalókat fedez fel odalátogató, s ami még fontosabb: igen hasznos fürdőhelyeket látogathat meg, s a gyógykúrákat páratlan szépségű tájak meglátogatásával is kiegészítheti.
eloszekelyfold.wordpress.com2016. július 16.
A régizenéé a főszerep Csíkszeredában
Csütörtökön elkezdődött a Csíkszeredai Régizene Fesztivál 33. kiadása. Az ország legnagyobb és legrégebbi régizenei fesztiváljának idei témája a német zene, amelyen tíz ország 132 fellépője vesz részt, általuk pedig 18 hangversenybe hallgathatunk bele július 17-ig. A csütörtöki megnyitó első koncertje Kobzos Kiss Tamásnak állított emléket, aki húsz éven keresztül volt a fesztivál vendége.
„Lélek van benne, és azt kívánom, ezt önök is megérezzék” – mondta köszöntőjében Ferencz Angéla, a fesztivál menedzsere. A Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója jelezte: annak a csapatnak a nevében szól, akik a megnyitó pillanatáig álmodtak, kérdéseket oldottak meg, és lélekkel szerveztek.
Ugyan csütörtök esti volt a megnyitó időpontja, gyakorlatilag már elmúlt vasárnaptól régizenei kurzusok, keddtől pedig kávéházi koncert-előhangolás is volt Csíkszeredában. Mint Ferenc Angéla mondta: kitágult a fesztiválidő egy teljes hétre, a Régizene Nyári Egyetem mesterkurzusainak nyílt előadásaival és koncertjeivel, ugyanakkor kitágul újabb és újabb jelentésekkel és üzenetekkel. „Ebben az esztendőben az egyik legerősebb üzenetünk, hogy szeretnénk méltóképpen megemlékezni Kobzos Kiss Tamásról, aki nagyon meghatározta munkásságával, személyiségével a régizene fesztivál fejlődését. Mi, akik fiatalok vagyunk, érezzük ezt a hatást, ezt a szellemi kisugárzást.”
Beszédében Lőrincz Csilla, Hargita Megye Tanácsa képviseletében hangsúlyozta: a megyei testület figyelmet és forrásokat szentel ennek a rendezvénynek. „A zene gyógyít, eltereli a figyelmet a napi gondokról, feltölt és boldogít” – mondta a megyei tanácsos, rámutatva, hogy a Csíkszeredai Régizene Fesztivál pedig méltán lehet Székelyföld kulturális nagykövete a világ felé.
regizene.ro
Erdély.ma2016. július 16.
Fúvószenétől hangos Nagybacon
A tavaly első ízben Nagybaconban megszervezett fúvóstábor igencsak sikeres volt, nem fért hát kétség, folytatása következik. A héten közel nyolcvan 9–17 év közötti, Gidófalváról, Székelyzsomborról, Erdőfüléből, Barótról érkező, no meg nagybaconi, magyarhermányi és szárazajtai gyermek kottaolvasást, hangszerkezelést és -karbantartást tanul, valamint napi több órát gyakorol. A szervezők abban bíznak, a tábor hatásosan hozzájárul, hogy Erdővidék és környéke fúvósélete megerősödjön, felfrissüljön.
Az oktatás hangszerek szerinti csoportokban folyik. A mezőfényi Czier Zsolt a mélyrezesekkel, a gidófalvi Sándor Sándor és a mikóújfalusi Sorbán Miklós a trombitásokkal, Sorbán Beáta a fuvolásokkal, a nagybaconi Benedek Ildikó a klarinétosokkal és Vágási István a szaxofonosokkal és klarinétosokkal foglalkozik, de alkalom van a közös zenélésre is. Kell is az, hiszen Nagybacon vendégszeretetét – szállást a helyi közbirtokosság biztosít, tantermeit és udvarát rendelkezésükre a Konsza Samu Általános Iskola bocsátotta – modern dalok feldolgozásával és klasszikus szerzők darabjainak főtéri előadásával hálálják meg, a siker érdekében pedig készülni kell. „Nagyon lelkesek a gyermekek, készek a lehető legtöbbet tanulni, s kihozni magukból. Úgy látom, lesz, akivel az ősz folyamán létrehozzuk az egyesített erdővidéki zenekart. Azt tervezzük ugyanis, a szeptember, október folyamán indított karnagyképző tanfolyamunkkal egy időben a három baconi, illetve baróti csoportunkból hatvan-hetven fiatal bevonásával létrehozunk valami újat, s talán valami különlegeset” – nyilatkozta Vágási István.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. július 16.
Együtt – másként (Nemzetiségi tábor Háromszéken)
Nyolc romániai nemzeti kisebbségi közösség képviselőinek részvételével idén is megszervezték a multikulturális tábort Háromszéken. Az Etnikumközi Kapcsolatok Igazgatóságának támogatásával a Sepsiszentgyörgyi Alteris ( jelentése: másként) Egyesület a bikfalvi Téglás Panzióban bonyolította le tevékenységei zömét.
A táborban harminchatan vesznek részt, a gimnazistákat felügyelők is elkísérték. Jöttek törökök Konstancáról, lipovánok Ghindărești-ről, tatárok Valul lui Traian településről (mind Konstanca megyéből), görögök Brăiláról, svábok és bolgárok a Temes megyei Nagyszentmiklósról, zsidók a Brassó megyei Kóborról és székelyek Csíkból – tájékoztatott Victor Sibianu főszervező, az egyesület elnöke, aki kiemelte, első ízben sikerült a zsidó közösség képviselőit beszervezni. Így három világvallás – keresztény, zsidó és muszlim – képviselői kerültek össze – jegyezte meg. A táborban a csoportok tagjait szétszórva, más nemzetiségűekkel szállásolták el, foglakozásokat, interaktív játékokat szerveztek, s szokás szerint minden nap nemzetiségi esttel ér véget. Ezen egy-két csoport résztvevői népviseletbe öltözve hagyományos táncokat, népszokásokat mutattak be. A Brassai László pszichológus által vezetett tábor célja, hogy a kisebbségben élő nemzeti közösségek egymás megismerése által leszámoljanak előítéleteikkel, s közeledjenek egymáshoz. A táborozók múlt vasárnap érkeztek, azóta különböző programokon vettek részt. Magyar irodalom órát tartottak, amelyen a Kertész leszek című József Attila-verset elmondták magyarul és románul, majd egy versszakot minden közösség lefordított saját anyanyelvére, és előadta. Megtanultak egymás nyelvén köszönni. Uzonban a sportpályán mozogtak, kedden nemezelő és agyagozó foglalkozást tartottak, szerdán Csernátonba kirándultak, megnézték a Haszmann Pál Múzeumot, majd elmentek Ika-várához, Sepsiszentgyörgyre is ellátogattak, csütörtökön gyalogtúráztak a falu fölötti Csigavárhoz. A gyerekek nagyon élvezték a kürtőskalácssütést, kivétel nélkül mindenki sütött egyet. Csütörtökön megtartották a gálaestet az összes résztvevő népviseletben való felvonulásával és műsorával, s tegnap el is búcsúztak a tábortól.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. július 16.
Nehéz, de örömteli munka volt (Nyári produkció a Gyulai Várszínházban)
A Gyulai Várszínház, valamint a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház és a Háromszék Táncegyüttes közös produkciójaként július 4-én és 5-én mutatták be Gyulán a Tamási Áron Zöld ág című kisregénye alapján készült, Sardar Tagirovszky által rendezett Zongota című előadást, amellyel Tamási Áron halálának 50. évfordulójára emlékeznek a kezdeményezők. Az előadás itthoni környezethez adaptált változatát a következő évadtól a szentgyörgyi közönség is láthatja, ahogy ez a Tamási Áron Színház korábbi, Gyulán készült produkciói, a Hamlet és a Vízkereszt esetében is történt.
Az előadás alkotóival folytatott beszélgetések nyomán megtudtuk, hogy a Sényi Fanni által dramatizált kisregény végleges színpadi változata a próbafolyamat alatt született, az előadás címe pedig onnan ered, hogy a műben a pAradicsomot keresik a főszereplők, amely Tamásinál a Nárittyen közepén található Zongota-völgy. Az alkotók közül többen is elmondták, hogy bár a Tamási Áron Színház évad végi vendégjátékai, fesztiválrészvételei miatt nagyon rövid idő, alig húsz nap állt rendelkezésükre a produkció színpadra állításához, a társulatok jól érezték magukat ebben a munkában, az előadás pedig – a nézők reakciói és szakmabeliek visszajelzései szerint is – jól sikerült. A fiatal rendező, Sardar Tagirovszky lapunknak elmondta, az erőltetett menetben zajló próbák miatt nem tudtak még a történet mélyére ásni, de bízik benne, hogy a szeptemberi szentgyörgyi bemutató előtt erre is adódik lehetőség. Mindemellett szükségesnek tartja az előadás szempontjából a nyári gyulai állomást, örül a Várszínház bizalmának, és úgy véli, a társulat új tagjai nagyon jó energiákat vittek az eddigi munkába. Mint mondta, általában estétől hajnalig próbáltak, mert nappal a hőség miatt lehetetlen volt a szabadban dolgozni. „Az éjszaka csendje és a Várszínház falainak történelme nagy erővel táplálta munkánkat” – fogalmazott Tagirovszky.
A rendező szerint az eredendő emberi vágy hajszolásáról és ennek az útnak az akadályairól szól az előadás, valamint arról, hogy múltunk – mivel folyamatosan bennünk él, és olyan aktív, akár egy szunnyadó tűzhányó – előbb-utóbb utolér bennünket. Tamási Áron olyan oldalait fedezték fel ebben a munkában, amelyek ősi rétegeket rejtenek, mint mondta, olyan volt, mintha egy izgalmas görög sorstragédia részesei lettek volna, miközben letisztult és modern köntösben tapasztalhatták meg az örök emberi mozgatórugókat, függetlenül attól, hogy erdélyinek, magyarországinak, tatárnak, orosznak vagy bármely más nemzet tagjának születtek. A gyulai bemutatóval kapcsolatosan a rendező elmondta, hogy részben elégedett, mert a lehetetlen időbeli tényezők dacára sikerült létrehozniuk egy kerek előadást, amit a színészek erőteljesen tudtak képviselni, részben pedig elégedetlen, mert sokkal mélyebbre szeretne jutni ebben a munkában.
Erdei Gábor színművész szerint jó hangulatban zajlottak a próbák, bár rövid volt az idő, a rendező magabiztossága a színészekre is átragadt, a főszereplőkkel végzett sok színésztréning nyomán szinte észrevétlenül állt össze az előadás. Szerinte a rendező egyik titka a türelme és kíváncsisága, az, hogy mindenkinek meghallgatja a véleményét, amiből mindig könnyedén kiszűri mindazt, amit az előadás szempontjából fontosnak tart. Bár saját bevallása szerint általában bereked Gyulán, Erdei Gábor nagyon szereti az ottani szabadtéri színházat, és a korábbi munkák során annyira megszokta már a körülményeket, hogy ezúttal szinte fel sem tűnt, hogy idegen környezetben készült az előadás. Úgy véli, a majdani szentgyörgyi bemutatóhoz képest csak mintegy hetven százalékban készült el az előadás, az itthoni próbák alatt még nagyon sokat fog változni a produkció, hisz újabb színészek, táncosok, zenészek is bekapcsolódnak a munkába.
A Gyulán készült nyári munkák a műszaki és technikai személyzetnek nagyobb kihívást jelentenek, mint az itthoni próbák – véli V. Bartha Edit, az előadás ügyelője –, mert anyagi okok miatt általában csökkentett létszámmal vesz részt a színház ezekben a produkciókban. Mint mondta, ilyenkor nemcsak a saját munkájukat végzik az emberek, hanem mindenki mindenre odafigyel, de érdekes módon nem fárasztották ki a nehézségek, inkább feltöltötték. A próbák során az átlagosnál is több megoldandó feladat adódott, hisz úgy utaztak Gyulára, hogy le sem volt rendelkezve végig az előadás, egyes részek esetében még fogalmuk sem volt a rendező szándékairól. „Jó tréning volt a technikai személyzetnek is ez a gyulai munka, megtanított jobban figyelni egymásra” – mondta el lapunknak V. Bartha Edit, aki szerint a Háromszék Táncegyüttessel is jó volt együtt dolgozni. „Érdekes, hogy mennyire össze tud hangolódni egy ilyen munka során az ember azokkal a kollégákkal, akikkel otthon csak köszönőviszonyban van. Bár a táncosoknak más a munkaritmusuk, általában harsányabbak a kulisszák mögött is, nagyon gyorsan alkalmazkodni tudtak az új kihívásokhoz. Elmondhatom, hogy nagyon kellemes embereket ismerhettem meg bennük a próbafolyamat alatt, és minden nehézség ellenére, végül is örömteli volt az idei gyulai munka” – vallotta V. Bartha Edit.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. július 16.
Székelyekről, hunokról, mongolokról
Csütörtökön harmadszor nyitotta meg kapuit Baróton a Magyar Örökség honismereti szabadegyetem és tábor. A szervezők – a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület és Erdővidék Múzeuma – szándéka, hogy a magyar őstörténet-kutatás eredményei minél szélesebb körben ismertté váljanak.
Az előadások nem egyetlen téma köré szerveződnek, de több középpontjában szerepelnek a mongolok, történelmük és értékeik. A megnyitón többek között beszédet mondott Zeneemyadar Batbayar, Mongólia magyarországi nagykövete, majd Dimaadzsav Erdenebator A hun és a székely kultúra hasonlósága, Tsevegmed Bolormaa Mongólia értékei és látnivalói címmel tartott vetített képes előadást, Obrusánszky Borbála a Dzsingisz kán utódai című kiállítást nyitotta meg. Demeter László múzeumigazgató úgy nyilatkozott, megelégedéssel töltötte el, hogy a tábor iránt nemcsak az erdővidékiek, hanem a távolabb, a Brassóban, Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen élők is érdeklődnek. „A programot próbáltuk úgy összeállítani, hogy minél szélesebb kört tudjunk megszólítani. Örvendek, hogy a délelőtti, főleg családoknak szóló kézműves-foglalkozásokra oly szép számban jöttek el, vagy hogy a Székelyudvarhelyi Arany Griff Rendnek köszönhetően ismét harci bemutatókat láthatunk, akár az eddig hat alkalommal megrendezett Erdővidéki Reneszánsz Napokon. Mondatni megyei premier lesz – hiszen tudtommal csak Kovásznán és talán Kézdivásárhelyen mutatták be – A lovasíjász című nagy sikerű film vetítése, s közérdeklődésre tart számot Macalik Ernő gyógynövényszakértő teakóstolással egybekötött előadása is. Szóval, úgy érzem, jó úton járunk, a szép számú érdeklődőnek sikerült emlékezetest kínálnunk” – mondotta a főszervező.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. július 16.
Iohannis: siralmas az oktatás helyzete
Nem lehet minőségi, a jövőt megalapozó oktatást elvárni olyan körülmények között, amikor a tanulók nincsenek biztonságban az iskolákban – jelentette ki Klaus Iohannis államfő tegnap az iskolák közbiztonságának javítása érdekében összehívott tárcaközi tanácskozás megnyitóján.
A belügyi, oktatási, és egészségügyi minisztérium, valamint a biztonsági szolgálatok vezetői előtt mondott beszédében Iohannis elégedetlenül állapította meg: a középiskolát elvégzők fele nem tud leérettségizni, sokan már meg sem próbálják, de szakmai képesítéssel sem rendelkeznek, érvényesülési esélyeik korlátozottak. Az államfő úgy látja: az oktatási rendszer átfogó reformjára van szükség, de az általa meghirdetett „Művelt Románia” megteremtéséhez elengedhetetlen, hogy az iskolákban tanuló, illetve oktató négymillió ember legalább biztonságban legyen. A korábban pedagógusként is dolgozó elnök szerint a hatóságok még csak reális adatokkal sem rendelkeznek az oktatási infrastruktúráról, az épületek állapotáról. Rámutatott: az iskolák alig egyharmada rendelkezik tűzvédelmi engedéllyel, a közegészségügyi jóváhagyásokat pedig ellenőrzés nélkül, egyszerű nyilatkozat alapján adják ki.
Iohannis felhívást intézett a hatóságokhoz, hogy 2018-ig, amikor az ország a „Modern Románia” – Erdély és a Román Királyság egyesülését követelő Gyulafehérvári román nemzetgyűlés – centenáriumát ünnepli, már ne létezzen egyetlen olyan iskola sem, amely ne rendelkezne a tanulók és tanárok biztonságát szavatoló működési engedélyekkel.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. július 16.
Fodorúr (Írói arcképcsarnokom)
Ha egy másik Világegyetem Ura lehetővé tenné, hogy a Földről magammal vihessem tárgyiasított emlékeimet, s abban a mennyországnyi végtelen térben egy varázspálca-suhintással ismét láthatóvá tenné múltamat, valós méretében ott állna virtuális Erdélyem közepén az én Kolozsvárom. Az a város, amelynek utcáira (kérésemre) csak azokat tenné újra élővé az a láthatatlan Felső Hatalom, akiket szerettem, s akkor bizony a pillanattá sűrített huszadik század végének, s az új évezred első éveinek föltámadó képsorában láthatnám, ahogy egy, a férfiéveinek delén járó úr, kezében egy szál fehér virággal, negyvenszer háromszázhatvanöt alkalommal megy valahova.
Negyven év minden napja sűrűsödne, s kezéből a virágok akkor sem tűnnének el, amikor megálljt parancsolna neki a hajdani Erzsébet út tetején a vég.
Fodor Sándor lenne az a férfi, aki negyvenes éveinek erőt sugárzó jelenségéből, e gyorsítás miatt szempillanatok alatt változna időssé, majd pedig valódi aggastyánná, de úgy, hogy tizennégyezer hatszáz nap fehér szegfűjét vinné virtuális Kolozsvárom egyik temetőjének sírjára. Azt hiszem, hogy azok, akik nem ismerték, s csak azt láthatták negyven esztendőn keresztül, ahogy kislánya sírjára viszi a virágot, úgy nevezhették magukban, hogy a „fehér szegfűs úr”. És nem is tévedtek. Egy valódi urat láthattak. Fodor urat.
Vannak emberek, akiket soha sem szólítottam keresztnevükön, pedig az a közel félszáz esztendős barátság, amely Fodor Sándorhoz fűzött, talán följogosíthatott volna erre.
Ő Fodorúr volt.
Egy szóban, megismételhetetlen tulajdonnévként, Fodorúr.
Amikor megismertem, 1964 decemberében, még éppen csak harminchat esztendős volt, de mindenki, még a vele egy szerkesztőségi szobában ülők is Fodor úrnak szólították. Azt hittem, hogy magázzák is, s mert akkor még nem ismertem annak a szertartásnak az eredetét, amely miatt néhány író „urazta” egymást, természetesen én is így szólítottam, és így fogom emlegetni halálomig.
A köztudatban úgy szerepel Fodor úr, mint a nagy sikerű Csipike gyermekkönyvek szerzője, de abban az időben, amikor a romániai magyar irodalomban még mindig a szocreál volt a maghatározó, s ez hatványozottan jelentkezett a prózában, Fodor úr néhányunknak megmutatta egy frissiben elkészült elbeszélését: A feltámadás elmArad címűt.
Revelációként hatott ránk, bölcsészhallgatók voltunk, Farkas Árpád is, Király László is, én is, amikor felolvasta, s egymás között arról beszéltünk napokig, hogy negyedszázadnyi másság után feltámadt újra az Erdélyi Helikon színvonala.
Olyan novella volt, amelynek részleteit felidézni nem is esne nehezemre.
Nem vagyok skatulyázó fajta, az egyetlen rendszer, amelyet használok, s amelynek nincsenek alrendszerei, az az, hogy szeretem vagy nem szeretem az illetőt.
És Fodor urat nem lehetett nem-szeretni. Csöndessége, fanyar humora s az a megértés, amely úgy sugárzott belőle, mint sötétben a fény, arra predesztinálta, hogy ne legyenek haragosai, hogy megjelenésének, amolyan igazi osztrák-magyar úriember jelenségének még az idegen is úgy adózzék, hogy ha nem is tudja, hogy az írók egymás között „úr”-nak szólítják már félszázada, ő is így nevezze majd: Fodorúr... Nevéhez úgy tapadt e megkülönböztetés, hogy azon sem csodálkoztam volna, ha úgy címeznek neki levelet: Fodorúr Sándor, Kolozsvár, Erzsébet út…
Most, amikor a Székely Könyvtár sorozatban újra megjelent ez a felejthetetlen írás, önéletrajzi vallomásait is újraolvasva a Székelyföldben, fölsejlett bennem annak a világnak a képe, amelyben Erdély még hasonlított hajdani önmagához. Még polgárai voltak, nem csak lakosai, s e sokszínű világban, az azóta lebontott, karakterétől megfosztott Csíkszeredában, egy gyermek él, s még nem arra készül, hogy egyszer majd ő legyen a hiteles tanúja e köddé lett világnak. Csak él. Megéli a háború előtti Somlyót.
De lát, meglát, és elraktároz mindent. Olyasmit is, ami másnak lényegtelen lett volna, de Fodor úr gyermek- és fiatalkorának ezek a hangulatok, ízek, pillanatképek adták meg a szépségét. Csíksomlyó meghatározó volt Fodor úr életében, s nem véletlen, hogy az említett novella egy passió különös története.
A Jézus és Barabás között választani kényszerülő tömeg, abban a székely faluban, ahol a passiót századok óta megrendezik, most a fiatal páter biztatására másként választ, mint eddig, de az egyházi főhatóság nem engedheti meg, hogy valahol, valakik megváltoztassák a krisztusi történetet. Pünkösdkor újra kell rendezni a passiót, s a keresztre feszített fiatal páter tényleg meghal a kereszten. Tizennégyezer hatszáz nap fehér szegfűjét említettem, de ezt fel kell szorozni. Azoknak a tízezreknek a virágaival, akiknek gyermekkorukban meghatározó meséskönyvük volt a Csipike.
Mentorom volt. Kamaszéveim végén született novelláim kötetté szervezésénél bábáskodott, s előszót írt első könyvemhez.
Ez a néhány mondat nem utószó Fodorúr életéhez, csupán egyszerű emlékeztető óhajt lenni, annak a hitnek a reményében, hogy gyermekolvasók ezreiben még ma is él.
A lényéből sugárzó szeretettel Fodor úr sem tudta megváltoztatni a történelmet. Csupán annyit tett ebben az elidegenedett világban, hogy példát mutatott szeretetből, meg abból is, hogy milyennek kellene lennünk.
No, nem úrként, hanem emberként.
Vári Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. július 16.
Fodor Sándor: Válogatott novellák (Székely Könyvtár)
Nem egészen kilenc éve, 2007 júliusában jelent meg a Székelyföld folyóiratnak az a száma, amelyben Fodor Sándor így vall a vele készült beszélgetésben: „A tisztázatlan helyzeteket soha nem szerettem, ezeket mindig értelmezni próbáltam.” Ez a mondat lehet a kulcs az író novelláihoz.
Eljönnek a rokonok, hogy hazavigyék egy idős falusi bácsi hulláját a kórházból, már ott a szekéren a koporsó is, amikor kiderül, a bácsi él, így saját koporsójával együtt szekereztetik hazafelé. Egy szerzetes a középkorban megpróbálja Jézus tanításainak igazi lényegét belevinni a passiójátékba, amivel felháborítja a környék urát, aztán amikor a szerzetes annyira átadja magát szerepének, hogy kiszenved a kereszten, mindenki erősen be van gyulladva, mert mi lesz akkor, ha három nap múlva feltámad, s netán ítélkezni fog? A már Kaliforniában született, Szovátara ellátogató idős testvérpár hatalmas csalódással konstatálja, hogy ott semmi sem olyan, mint ahogyan gyermekkorukban édesapjuk mesélte. Egy öreg kertész éjjelente titokban a város kertjeit járva szakszerűen beoltja az elvadult gyümölcsfákat, ámulatos virág- és zöldségpalántákat ültet el, de az emberek bizalmatlansága és haragja nyomán csúfos véget ér, nem tudják megbocsátani neki a birtokháborítást. A kisvárosba hazalátogató olimpiai bokszbajnok kínos pillanatokat él át, amikor a tiszteletére rendezett ökölvívó-bemutatón kiderül: a közönség igazából nem annyira büszke, mint inkább irigy rá, azt szeretnék, ha földre kerülne. A távoli Nyugatról Erdélybe hazalátogató gazdag testvér nem tudja eloszlatni bátyja előítéleteit, amelyek még gyerekkori botlásai miatt rögzültek benne, emiatt tragikus véget ér. Valahol mindenik novella egy-egy félreértés története. A szereplőkből többnyire hiányzik az empátia, nem képesek vagy nem hajlandók beleképzelni magukat a másik helyébe, megérteni más felfogásmódokat, más értékrendeket. A kicsinyes önzés és az előítéletek korlátai kötik gúzsba őket. Pedig – hogy ismét Fodor Sándort idézzem –: „Az emberek iránti önzetlen ragaszkodás és bizalom nélkül elviselhetetlenné válhat az élet.”
Az író – alkatától függően többé vagy kevésbé áttételesen − saját benyomásait, élményeit, emlékeit dolgozza fel írásaiban. De nem minden emlékből születik írás, néha épp a legfontosabból nem. A Székelyföldben megjelent, fennebb említett interjúban Fodor Sándor beszél egy gyermekkori, saját bevallása szerint számára meghatározó élményéről, amikor kilenc-tízéves korában a Nagy- és a Kissomlyó közötti nyeregben egyedül gombászva találkozott egy őzzel, amelyik egészen közel, kéznyújtásnyira jött hozzá, és kíváncsian nézegették egymást. Ez a jelenet sokáig visszatért álmaiban, de ott is csak a várakozás. Az őz álmaiban sem jött el többé. Erről az esetről nem született írása. Talán nem is lehet jól megírni az ilyent. De a bizalmatlanság és előítéletek világában élő ember számára egy ilyen eset az önzetlenség és tisztaság zárványa lehet, amelyet rejtve kell őrizni valahol legbelül: „Maga volt a valósággá vált csoda. Egyéb kedves – vagy kevésbé kellemes – emlékeim immár jobbadán a feledés ködébe merülgetnek, de ez, az őzikés emlékem nem halványul. Talán fontosabb is minden másnál.”
Molnár Vilmos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. július 16.
Székely János: A nyugati hadtest (Székely Könyvtár)
1973-ban Székely János egy hosszú tanulmányban konstatálja a költészet halálát, azt állítva, hogy „Ars poétikám a hallgatás... Versem: a csend.” Valójában saját költészetének elapadásától jut erre a következtetésre, menti magát a „kétségbeeséstől”. Majd eltelik hat év, és megjelenik A nyugati hadtest című kisregénye, amelynek végén ott áll A vesztesek, a huszadik századi magyar költészet egyik legkatartikusabb remekműve. Akár egy mikrocsip, totálisan sűríti magába a magyarság kudarcot kudarcra halmozó, majd mindent veszejtő huszadik századát. E záró verssel a szerző tulajdonképpen megkoszorúzza az öt páros történetből eggyé ötvözött kisregényt, a zsenge kamasz, a hadapród Székely János Odüsszeiáját a második világháború vérzivataros színterein.
Szinte magam előtt látom a 13 éves Székely Jánoskát, amint a Marosvásárhelyi hadapródiskola lovardájában szemben áll a legyesszürke, betörhetetlen katonalóval, Pálinkással, napjainak megkeserítőjével. A ló a kiskatonát százegyedszer is ledobta magáról, s ha az netán mégis a nyeregben mAradt, ellenőrizhetetlen, őrült vágtákba kezdett, amelyek akár végzetesek is lehettek volna. Idők teltén derül ki, hogy Pálinkás, egy korábbi gerincsérülés miatt, teljesen alkalmatlan volt a hátasló szerepére. „...tökéletesen szörnyű volt és szörnyűségesen tökéletes”, maga is áldozat, mindenkit gyűlöl és el akar pusztítani, „Teljes életében arra kényszerítették, amire sosem volt képes.” A nyugati hadtestet akár novellafüzérként is olvashatjuk, páros történetekből – tézis és antitézis – áll össze kerek egésszé. A második párosítás – Amikor nyakon öntöttek és a Kripli – a közösségről szól, amelyből kiválni se le, se felfelé nem ildomos. A főhőst azért öntik nyakon társai, mert matematikaórán (talán mert restellte magát, „az évfolyam kollektív butaságát”, hogy a háború kellős közepén senki sem tud semmit) jelentkezik, és választ ad a feltett kérdésre. Azaz: kitűnt a szürke átlagból, és ez lett a veszte: a közösség kiutálja soraiból. A másik oldalon ott áll Monoki, az antikatona, aki soha semmire sem jó, semminek sem tud eleget tenni, akinek bűnei miatt a közösségnek számtalanszor viselnie kell a kollektív bűnhődést. Ő ezért lesz megbélyegzett, az alázattól a gyalázatig üldözik. „Két tűz között állasz, két út áll előtted, mindössze kettő, s hogy kedvedre választhatsz, a rossz meg a rosszabb között – ez épp a szabadság.” A következő történetpárban a szerző az emberséget és az embertelenséget állítja szembe egymással. Az Emberbarátok és A kutyás német a háború Janus-arcát vetíti elénk. Az első történet arról szól, hogy a tábori csendőrök elfognak egy katonaszökevényt, akit a hadbíróság halálra ítél, s akin az ítéletet saját bajtársainak kell végrehajtani. A kivégzőosztag megtagadja a parancsot, s a szakaszt vezénylő Cseke hadnagy – el akarván kerülni a parancsmegtagadók megtizedelését – saját kezűleg végzi ki az elítéltet, s ezzel háborús bűnössé válik. A háború végén önként jelentkezik a bíróságon, amely el is ítéli, hiszen megszegte a szolgálati szabályzatot, azért öl, hogy a többieket megmentse. Az emberség ütközik össze az embertelenséggel, feloldhatatlan, pAradox módon. „Mondják meg, kérem, mit tettek volna, ha a helyében vannak?” – teszi fel a megválaszolhatatlan kérdést a szerző, amelyre neki sincs válasza. Mint ahogyan A kutyás német hősének precíz, pontos parancsteljesítésre is csak rákérdezni tud. A visszavonuló hadapródiskola a lengyel hómezőkön a munkaszolgálatosok erőltetett menetével szembesül, akik megállás, pihenés nélkül vonszolják magukat, tucatjával dőlnek ki a sorból. Nyomukban motorbiciklijével, kutyájával az „értelmes arcú német”, aki az árkok partjára zuhantaknak megadja a kegyelemlövést. Miért teszi mindezt – kérdezi a felháborodott szerző –, mikor ezeknek a szerencsétleneknek a pusztulása befejezett tény, amikor már senki sem ellenőrzi a parancs végrehajtását, amikor már a parancs kiadói sincsenek sehol? A német rejtélyét Székely János a világot igazgató „fortélyos félelemben” véli megtalálni, az kényszeríti hóhérkodásra az embert, „mert mindenki fél valakitől, mert mindenkitől fél valaki”...
A negyedik novellapár, a Füstök és a Mi a szerencse?, akár háborúvégi tájképként is olvasható. Az általa látott füstök leírásával az író alapjában véve zseniálisan ábrázolja a háború lényegét, mindent pusztító komplexitását. „Füstök a lengyel síkságon, füstök a tenger felett, füstök a Dunántúlon, Bergenben, Poroszországban; ...a téboly füstjei – hányféle füstöt nem láttunk mi egykor a füstbe ment Európában!” A Mi a szerencse? már az Északi-tenger parti hadifogolytáborral szembesít, az unalommal, az éhezéssel, az őrültebbnél őrültebb helyzetekkel és egy borzalmas, orosz ruletthez hasonlatos szerencsejátékkal, amelynek a tétje egy pár új bakancs, s amelyet nem a „mindig-nyertes” nyer el, akinek nevét legelőször húzzák ki, hanem a balszerencsés, a legutolsó. Székely János pedig nem lenne az, aki, ha nem őt érné el ez a „balszerencse”: az övé lesz a bakancs. „Mindig úgy nyerek én, ha veszítek; úgy leszek első, ha utolsó leszek” – zárja ezt a fejezetet, s ezzel el is érkezünk a Sorok a gondviselésről felcímet viselő, filozofikus vétetésű töprengéseihez. Ezekben az elmélkedésekben jut el arra a felismerésre, hogy ő valójában mindent a háborúnak, a katonaságnak, a veszteseknek köszönhet: a rendszeretetet, a fegyelmet, tartást, belső autonómiát, szellemi képességeinek felismerését, Európa bejárását, megismerését... Áldássá változott „minden egyéni és kollektív tragédiám”... Szellemi épülése szempontjából a legfontosabbakat és a legkiválóbbakat kapja meg a hadifogolytáborban. Az, aki sohasem olvasott, első olvasmányként kezébe kapja „a legrosszabb körülmények között a legjobbat”, a világirodalom remekét, a Háború és békét. Megismerkedik Szervátiusz Jenővel, a Kolozsvári szobrásszal, aki megtanítja rajzolni, mintázni, rávezeti a képzőművészet értelmére, formanyelvére. A fogolytábor szomszédságában lévő kis német falu temploma által megismerkedik Európa építészeti stílusaival, ahol a pontot az i-re egy nagynevű, szintén hadifogoly művész, a kölni dóm orgonistája által adott hangverseny teszi fel a Bach-fugákkal. „Mindenből a legjobbat – és mindent épp idejében!” – ezt kapta Székely János a vesztesek hadseregében, s élek a gyanúperrel, hogy ez tette őt íróvá. Amint ő fogalmaz, vesztesből győztessé. A nyugati hadtest a huszadik századi magyar irodalom egyik remekműve. Mint ahogy remekmű Az árnyék és a Soó Péter bánata is. De említhetném az Irgalmas hazugság, a Caligula helytartója, a Protestánsok, a Vak Béla király és a Mórok című drámáját is. Prózai, drámai művei mélyén mindig ott találjuk a költőt, a költészetet, amely minden jóslata ellenére sem halt meg...
És mégis... Jelent(ek) meg olyan magyar irodalomtörténeti nagy monográfia(ák), amely(ek)ben Székely János nevét a futottak még kategóriában sem említik.
„Rendetlen, sűrű tömegben Okádják őket a völgyek. Kínlódva, tülekedve caplatnak a sárban – Hogy lehet az, Hogy a vesztesek útján Örökké sár van? Ázott posztóbűz gőzöl utánuk, Köpenyük fejre veszik. Hogy lehet az, Hogy a vesztes egéből Mindig esik?” (Székely János: A vesztesek)
Ferenczes István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)