udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
6975
találat
lapozás: 1-30 ... 5521-5550 | 5551-5580 | 5581-5610 ... 6961-6975
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2016. augusztus 16.
Nagykorúvá vált a találkozó
Több ezer unitárius az egy Isten ege alatt
Az időjárás is az unitáriusokkal tartott szombaton, amikor a Székelyudvarhely melletti Szejkefürdőn több mint háromezren gyűltek össze éves találkozójuk alkalmával.
A programot a homoródalmási fúvósok nyitották, majd lovas felvonulás következett. A beszédek sorát Kedei Mózes, a házigazda Székelyudvarhely belvárosi egyházközség lelkésze nyitotta meg, aki a 18 éves találkozó kezdeteiről mesélt a jelenlevőknek. Főtisztelendő Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke elmondta: kútforrás, testi és lelki erőt adó hely ez, ahol a föld és ég közelebb kerül egymáshoz. Vallja, a találkozó különleges tartalommal bír.
Orbán Árpád, Székelyudvarhely alpolgármesterének köszöntője után Szabó Előd ürmösi lelkész tartott ünnepi istentiszteletet Máté evangéliumának 5. része 13. és 14. verse alapján: „Ti vagytok a föld sója, Ti vagytok a világ világossága”. Arra biztatta a jelenlevőket, hogy a jelenben, a mostban és ittben gondolkozzanak, és ne ragaszkodjanak túlságosan a múlthoz, bár azt illik ismerni.
– Jézus tanítását olvasva az örök jelent, az ittet fedezzük fel; mindig arról beszélt, ami a megadott helyen volt, mindig ahhoz beszélt, akivel szemben állt – mondta.
Bardocz Andrea
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2016. augusztus 16.
Közösségi ügyről van szó
Megfélemlítésre játszik a román állam
A zárult 12. EMI-tábor során kiemelt témaként kezelték Beke István és Szőcs Zoltán ügyét. Augusztus 13-án a HVIM képviselőivel Tőke Ervin, valamint az EMI elnöke, Sorbán Attila Örs beszélgetett.
Tóth Bálint, a HVIM erdélyi szóvivője kifejtette, amikor kezdődött a terrorhullám a HVIM-esek ellen, még nem látták az egész képet, viszont mostanra összeállt: élő példa arra, hogyan működik karöltve a román titkosszolgálat ( SRI) és a média. Hosszú távon az lehet az ügy jelentősége, hogy amikor az autonómia kérdése magasabb szintekre jut, akkor azt minél hamarabb tudják lesöpörni az asztalról, azzal érvelve, a terrorista Székelyek igényeiről nem tárgyalnak.
Szőcs Csongor csupán testvére, Zoltán helyzetéről beszélt, ugyanis Beke István tárgyalásán tanúskodik. Kiemelte, elsőfokú tanúja Bekének, ám eleinte ki sem hallgatták őt, csak azokat, akiktől a vádakat alátámasztó információkat reméltek. „Az ilyen komoly terroristákat hogy lehet, hogy hazaengedték házi őrizetbe?” – tette fel a kérdést Szőcs, aki tájékoztatott: a romániai jogtörténetben nem történt soha olyan, hogy ebben a fázisban hazaengedték volna a gyanúsítottat. „Három tárgyalásra engedtek be minket, az ott levő emberek, az ügyészen és a bírón kívül, mind kacagtak a vádon.”
Beke István terrorizmus vádjával, míg Szőcs Zoltán terrorizmusra való felbujtással van vádolva; két különálló állítólagos bűncselekményről van szó, ezeket mégis egyként kezelik a bíróságon. Ügyvéd keresése sem volt egyszerű, mesélte: a jogászok mind visszakoztak, többen családi programra hivatkozva, de volt, aki szemükbe mondta, hogy nem vállalja az ügyet, mert fél. Végül Rozsnyai Sándor ügyvéd vállalta el a munkát.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2016. augusztus 16.
Építkezni csak hittel lehet
Hálaadás, emlékezés és könyvbemutató
Létrejöttének 35., temploma felszentelésének 20. évfordulóján, vasárnap ünnepi istentiszteleten rótta le kegyeletét, és könyvbemutatóval tisztelgett az elődök emléke előtt a Sepsiszentgyörgyi belvárosi református gyülekezet.
Ugyanakkor lelkipásztoruk, nt. Püski Lajos vezetésével a velük testvérkapcsolatokat ápoló Nagyerdei Református Gyülekezet küldöttsége is tiszteletét tette e rendkívüli eseményen, és dallal köszöntötte a jelenlévőket. Az evangélium üzenetét a templomépítő nt. Pap Sándor 2004-ben történt nyugdíjba vonulása óta itt szolgálatot teljesítő fia, Pap Attila tiszteletes olvasta fel, és Istenhez is ő fohászkodott. Utána a debreceni testvérgyülekezet lelkipásztora, nt. Püski Lajos emelkedett szóra.
Igehirdetésében kiemelte, nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedekben birodalmak összeomlásának, valamint országok eltűnésének és születésének lehettünk, és lehetünk majd a tanúi az elkövetkezőkben is. Az Úr ugyanis megelégelvén a gyarló ember önmagát isteníteni akaró törekvéseit, ismét kimondta, amit már az özönvízkor is: elég, eddig, nem tovább! Ilyenkor azonban olyan gyökereket szaggató változásoknak is ki vagyunk téve, mint az elvándorlás, mely a szülőföld, család, haza és netalán még az ősi hit, valamint a nemzet elhagyásával is járhat. És ha mindez bekövetkezik, mi értelme lesz majd az életünknek? Hogyan fogunk megmAradni? Éppen ezért, hogy az önfeladást elkerülhessük, kell egy hely, ahol összegyűlhetünk, ahol együtt és közösen ápolhatjuk gyökereinket, gyakorolhatjuk hitünket, ahol töltekezhetünk. Ez a hely pedig a templom, így illesse örök tisztelet és hála annak építőit – fogalmazott.
Az istentisztelet részeként mutatta be és méltatta Sánta Imre bikfalvi református lelkipásztor dr. Kinda Eleonóra A Sepsiszentgyörgyi Belvárosi Református Egyházközség története című könyvét is.
Ez alkalomból megfogalmazott véleménye szerint a múlt rögzítésén és az emlékállításon túl a még nyomdafesték-illatú kötet legnagyobb erénye, hogy a benne szereplő száraz adatokat sikerült olvasmányosan és érdekfeszítően felsorolni, összekötni. Elolvasása közben többek között megtudhatjuk, hogy 1850-ben a város 2032 fős lakosságából 89,8% magyar, 0,5% román, 1,4% német, 5,2% zsidó, 2,6% roma, 0,3% más nemzetiségű volt. Felekezeti feloszlás szerint pedig 1403 református, 453 görög katolikus, 347 római katolikus, 56 izraelita, 29 unitárius és 14 evangélikus.
A belvárosi (Olt utcai) református gyülekezet 1980. október 1-jén kezdte meg önálló működését Fábián Levente kilyéni lelkipásztor irányításával. Az 1981. március 22-én tartott gyűlésen viszont már Pap Sándor harasztkeréki tiszteletest választották meg lelkipásztornak, és augusztus 16-án be is iktatták tisztségébe. Ő volt az, aki töretlen hitének köszönhetően az új gyülekezetet még a kommunizmusban is közösséggé tudta kovácsolni, majd annak bukása után templomot építtetett. Nem véletlen tehát, hogy amint a szerző az utószóban meg is fogalmazta, e könyvvel neki szeretne emléket állítani, mint ahogy az sem, hogy az istentisztelet végeztével megkoszorúzták a templom bejárata mellett a tiszteletére állított kopjafát.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2016. augusztus 17.
Ünnepre készül a szatmári magyarság
Szatmárnémetiben minden olyan rendezvénynek helye van, amely értékteremtő és közösségépítő, mert általuk a megyeszékhely kulturális élete is fejlődni tud, jelentette ki a pénteken kezdődő 15. Partiumi Magyar Napok beharangozó sajtótájékoztatóján Kereskényi Gábor polgármester – számol be a kronika.ro.
Mint mondta, a 2005-ben felújított Tűzoltótorony a rendezvénysorozat egyik kiemelt helyszíne lesz, hiszen számos színházi és bábszínházi előadásnak, valamint könnyűzenei koncertnek ad helyet. Az Identitas Alapítvány vezetője, Szőcs Péter úgy fogalmazott, az augusztus 19–28. között zajló Partiumi Magyar Napok újabb fejezetéhez érkezett, a 15. jubileumi rendezvény tíz napja során több mint 150 programmal várják a szórakozni vágyókat.
Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke, a Partiumi Magyar Napok egyik megálmodója szerint az önmagáért beszél, ha egy rendezvény eléri a 15. kiadást és önfenntartóvá válik, mivel a szponzorok is tudják, hogy a felajánlott támogatásaik jó helyre kerülnek. Pataki gratulált a szervezőknek, akik idén is bebizonyították, hogy a közpénzekkel is kiválóan tudnak gazdálkodni, hiszen tíz napot színvonalas programmal tudnak megtölteni. Pataki szerint a Partiumi Magyar Napok népszerűsége hozzájárul a városturizmust fellendítéséhez is.
Stier Péter főszervező arról beszélt, hogy a Partiumi Magyar Napok összköltségvetésének mindössze a 25 százaléka származik közpénzekből. A főszervezők mellett 25 civil társszervező egyesület, valamint 90 magáncég támogatja a rendezvény létrejöttét. A főszervező örvendetesnek nevezte, hogy évről évre több helyi vállalkozó támogatja a népszerű rendezvényt.
A rendezvény pénteken 18 órakor kiállítás-megnyitóval indul a Szakszervezetek Művelődési Házában, melynek keretében a magyar napok elmúlt tizenöt évét elevenítik fel. Ezt követően opera- és operettgála zajlik a nagyteremben. Pénteken a Széchenyi utcában is megnyílik a vásár, ahol többek közt a The Elvis Band és a The Bits – Beatles emlékzenekar koncertezik. Szombaton a partiumi mesterségeket mutatják be a vásárban, ugyanott biciklis ügyességi és gyorsasági verseny és gyerekprogram is várja az érdeklődőket.
Az új főtéri nagyszínpadon az István, a király rockopera koncertváltozatát tekinthetik meg az érdeklődők 20 órától, ezt követően pedig 22.30-tól a Kiscsillag koncertezik a Széchenyi utcai színpadon. Vasárnap népi játszókert nyílik a vásárban, ahol többek közt a Loga Dance és a Royal Dance tánccsoport is bemutatkozik. A vásári színpadon 20 órától a Ladánybene 27, majd a Moby Dick csap a húrok közé – írja a kronika.ro.
Erdély.ma2016. augusztus 17.
Brassó is nálunk keresgél (Munkaerőhiány)
Egyre gyakrabban keresik meg Brassói munkáltatók a Háromszéki foglalkoztatási ügynökséget: kereskedelemben, termelésben, idegenforgalomban és szakképzetleneknek ajánlanak nem is kevés álláslehetőséget. Mindeközben a Kovászna megyei vállalkozások is „vadásszák” a dolgozni hajlandókat. Az érem másik oldala, hogy sok munkaképes, hosszú ideje állástalan személy inkább kifogásokat keres, mint hogy munkába álljon.
Kelemen Tibor, a munkaerő-hivatal vezetője szerint szeptember elején szűkített állásbörzét szerveznek, amelyre mások mellett egy kereskedelemben érdekelt Brassói vállalat kérte fel őket. Az intézményvezető szerint az elmúlt időszakban egyre szaporodnak a szomszédos megyékből érkező felkérések, hogy segítsenek munkaerőt találni, elsősorban a termelésbe, a kereskedelembe, illetve a vendéglátásba. Információik szerint mind Brassó, mind Szeben megye krónikus munkaerőhiánnyal küzd, de lassanként Háromszék sem áll sokkal jobban. Kelemen Tibor szerint itt is jellemző kezd lenni, hogy a szakembereket – a gyógyturizmus beindulása nyomán például masszőröket –, de akár a szakképzetleneket is egymástól vonzzák el a munkáltatók, mivel a szabadpiacon egyre kevesebb az alkalmazható. Sokan akár 50 lej többletbérért is képesek váltani.
Az egyre növekvő igény hatására az ügynökség új módszert is bevetett, amely révén a szociális segélyre jogosultak számára igyekeztek munkahelyet találni. A hivatal ajánlólevelével küldtek több személyt is munkáltatókhoz – szakképzetlen munkákra –, viszont az illetők különböző indokokkal kikerülték az alkalmazást. Egy előpataki csoport arra hivatkozott a Brassói munkáltatónál, hogy nem ismerik a román nyelvet, lévén, hogy ők magyarok. Egy másik, hetei illetőségű csoport tagjai azt állították: őket nem lehet alkalmazni, mivel bűncselekményeket követtek el – loptak –, és priusszal nem veszik fel őket. A Sepsiszentgyörgyi textilgyár esetében egy másik akadály merült fel: több munkavállaló nem felelt meg a csomagolási, árumozgatási feladatokra, mivel nem tudnak írni, olvasni. Kelemen Tibor szerint mind a kifogásokat, mind az analfabetizmusra vonatkozó adatokat továbbították a minisztériumnak. A szaktárca jelenlegi vezetője ugyanis a közelmúltban Háromszékre látogatott – Hetére is eljutottak –, és felszólította az ügynökséget, hogy fokozottan figyeljenek oda a társadalom peremére szorult csoportok – így az előpataki, árapataki, hidvégi romák – tagjaira. „Az esetek ismertetésén túl azt is javasoltuk a minisztériumnak, hogy értékeljék át a felnőttképzést, hiszen alapvető problémák nincsenek megoldva, például az írástudatlanság. Ezeknek az embereknek más, jóval egyszerűsítettebb munkahelyszerzési lehetőségeket kell biztosítani, és az alapoktatásukat is folytatni kell” – vélekedett Kelemen. Ami a kifogásokat illeti, az igazgató reményét fejezte ki, hogy Bukarestben is világossá válik: az érintettek inkább választják a segélyt, mint a munkát. A hivatal egyik javaslata, hogy a segélyezés szabályain kellene változtatni. „Megvonni nem lehet, viszont csökkenthető lenne az időtartam, amelyre biztosítják a járandóságot” – példálózott Kelemen. Az intézményvezető szerint a hivatal által szervezett felnőttképzések sem jelentenek megoldást ezen csoportok számára, hiszen sok esetben a kötelező tíz osztály elvégzésétől függ a részvétel ezeken, a jelentkezők egy része pedig – noha rendelkezik bizonylattal a hat-hét osztály elvégzéséről – nem tud írni és olvasni. A minisztérium egyelőre csak annyit válaszolt: több jogszabályt is módosítani kell ahhoz, hogy a javaslatok közül legalább párat gyakorlatba lehessen ültetni.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. augusztus 17.
Haraly kicsi,de nem a világ vége
Vége a sárnak: aszfaltos út köti össze a falut a községközpont Gelencével. A város, Kézdivásárhely sincs mérföldekre, tanítási időben, ha lehet, gyermekeiket is oda viszik iskolába a tehetősebb haralyiak. Földrajzilag sem a világ vége: a hegyen túl is emberek laknak. Szőke Barna tanácstagtól megtudtuk, hogy a mintegy kétszáz lélekszámú faluból félszáznyian külföldön dolgoznak. A szórakozásra téli időben adódik alkalom, fiatalokból álló csapat szervez rendezvényeket, ilyen volt az idei farsangos mulatság is.
Hívogató a hely földrajza
A falu a Harosalján fekszik, innen jön a neve – ízlelgeti a helységnév etimológiáját a helyi hagyomány. Az teljesen egyedi jelenség Haralyban, hogy a haranglábat fenn, a falu közepén építették fel, hogy jobban hallja a nép a harangok szép szavát. Valóban van egy neves Brassói harangműves által készített harangja Haralynak. Felirata: O Rex Gloriae Christe Veni cum Pace P. N. 1617. (Ó, Dicsőség Királya, Krisztus, Jöjj Békével). A P. N. a mi feloldásunkban: Paulus Neidel Brassói szász harangmíves mester iniciáléi. 1617 óta azonban sok víz lecsörgedezett a Haralyi patakon, s egy szép napon az öreg harang megrepedt, mint mondani szokták, „hangjában meghibázott”. Egy felső-Háromszéki mester meghegesztette – mondták –, s ha nem is szebb most a hangja, de legalább olyan, amilyen azelőtt volt.
A Haralyi patak oldalát megülő kis település bejáratánál van a falu műemlék értékű római katolikus temploma. Ott igazán kap látnivalót a turista. Keleti része korábbi, de időközben alakított és gótikus, a nyugati későbbi, XVIII. századi. Az egyhajós keletelt templom gótikabeli mAradványa két leszelt ívű, faragott késő csúcsíves ajtókeret: egyik a sekrestye bejárata, a másik egy befalazott keret az épület külső déli oldalán. Északi és déli falán freskótöredékeket találtak, feltárásukra és értékelésükre még nem került sor. A templom lapos mennyezete stukkódíszes. Déli portikuszának timpanonjában védőszentjének, Nepomuki Szent Jánosnak, a gyónási titok szentjének a szobra látható, miként egy csokor rózsát tart a kezében. Az ő megdicsőülését ábrázolja a templom szép késő barokk oltárképe is. Nyugati homlokzatán érdekes felirat szól a mindenkori látogatóhoz:
Mikor s ki épített, egy élő sem tudja, Kis kápolna voltam hajdan és őrbástya. Templom ezer után 744-ben lettem s meg Újultam 92-ben. Végre most 1865-ben Feldíszített Haraly eképp költségén Mikor Ns. Fejér Mihály vala a főgondnok Mit neked utókor emlékül átadok. – Szép a történelem, őseink felépítették a templomot, de nekünk meg kellene őrizni az utánunk következők számára – figyelmeztetett Fábián Imre gondnok. – Sajnos, a templomot megviselte az idő. A gelencei plébános úr – Haralynak ugyanis soha nem volt önálló papja – a templom oldalát erősítené, én pedig a tetőszerkezet teljes felújítását tartom halaszthatatlannak, mert a mennyezet kissé már megdőlt.Sajnos, kevés a hívek száma, a tetőjavítás nagy összeget követel. Mi gyűjtögetjük a perselypénzt, az adományokat is, de az édeskevés, pályázni kellene, támogatóra van szükség. Fejér László Ödön képviselő haralyi kötődésű, reméljük, hogy kieszközöl e célra valamilyen támogatást. A templomot körülvevő temetőben nyugszik a falucska egyik jeles szülötte, Gazda Ferenc (1920–1996) egyetemi tanár, nyelvész, tankönyvíró, a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények munkatársa, az 1956 utáni megtorlás börtönviseltje. A Dobai-perben hazaárulás címén tíz év szigorított börtönbüntetésre, valamint vagyonának teljes elkobzására ítélték. Nyolc évet töltött a szamosújvári tömlöcben. Börtönéveiről írt vallomása az Elrabolt esztendők, 1956–1964 című visszaemlékezés-kötetben jelent meg (Kolozsvár, 2006). A templom homlokán levő felirat tanúskodik a helybeli egyházközség mindenkori jeles támogató családjáról, a Fejér família jótéteményeiről. Az ágas-bogas család számos tagja nyugszik a haralyi temetőben, akik közül Fejér Mihály (1823–1893) földbirtokost, 1848–49-béli honvédszázadost említjük, aki a Kézdivásárhelyi katonai nevelőintézet végzettje volt, a szabadságharc résztvevője, 1858 és 1873 között Orbaiszék szolgabírója. Ott nyugszik a jeles néptanító, Fejér Árpád (1925–1999) is. A család ősi kúriája ma is áll Haralyban, s nevében még él ez a família. A mai templomtól keleti irányban emelkedő hegyet Vörösvárhegy vagy Barátok hegye néven emlegetik. Ide helyezik az írások és a szájhagyomány is „a veres barátok templomát”. Ma már csak helye látható egy épületnek, egy mélyedés – az ún. Kincses-gödör –, amelyről mondogatják a helyiek, hogy alagút kötötte össze a mai templommal. „Nem messze innen – folytatják – be is szakadt a hegyoldal Aratás pusztáján, s ott három tó keletkezett. A három víztükörnek három színe van: barna, szürke és kék.”
Az élet másról is szól
Az összetartás-összefogás nem ismeretlen fogalom ebben a faluban. A Fejér testvérek hárman harcolnak a helyben való megélhetés gondjaival. Fejér Sándorral, Haraly új községi néppártos tanácstagjával is szóba elegyedtünk. Vállalkozó, és két testvérével földjeiket művelik, sajátjukat és bérelteket is, udvarukon mezőgazdasági erőgépek sorakoznak. Haralyban látogatásunk idején az aratás vége felé jártak. Szemmel tartották itt a mezőgazdászok a kalászosok érését. A búzatermés közepes volt, hektárhozama 2300–3000 kg körül ingadozott – tudtuk meg Fejér Sándortól –, csak alacsony az ára, nincsen jó piaca. Az árpát és a zabot látogatásunk idején még nem kezdték aratni. A kánikula egy keveset érintette a kapásokat. Pityóka kevesebb, kukorica több van a határban. Utóbbi jól indult, de még csapadékra lenne szüksége. A lakosság a felhagyott földeken szénát termeszt inkább eladásra. Nincsen kiterjedt legelője a falunak, csökkent a szarvasmarhák száma, hihetetlen, hogy a fejőstehenek száma alig féltucatnyi, legtöbben a városi vastehenekből szállítják haza a tejet. Tejgyári kocsi rég nem jár ki ebbe a faluba, beigazolódik lassan, hogy csak a nagybani állattartásnak van jövője. Tanácstagként jelezte, hogy Haralynak is szüksége van egy ravatalozóházra, erre hely is lenne egyházi területen. Már megígérte tanácsülésen, hogy közösen fognak dolgozni az RMDSZ-es tanácstaggal ennek érdekében.
Kánikulában sem kihalt a falu. Fejér Barna karbantartó kaszálta az iskola udvaráról a füvet. „Fungálunk még – mondta –, vannak még ide járó gyermekek. Lesz ősztől is egy összevont iskolás csoport és az óvodások csoportja.”
Haraly hagyományos mestersége volt a kádárság. Mint megtudtuk a faluban, a két világháború között több mint harminc kádár működött. Számuk elapadt. Mi a Szőke családhoz kopogtattunk be, ahol apa és fia – Szőke Tibor és Szőke Barna – folytatja azt a mesterséget, amelyet felmenőitől örökölt. Nem könnyű felsorolni azokat a hasznos-használatos tárgyakat, amelyek a család műhelyében készülnek. A legkisebbek a környezetbarát mosó-mosogató tálak, vödrök, vajköpülők, víztartók, kis méretű, faragott-díszes pálinkás- és nagyobb boroshordók nem akármilyen fából. Ha eperfa hordót rendel az igénylő, eperfából lesz annak dongája. A legnagyobb tárgyak a káposztás kádak, hordók, csebrek, a lakásba is beszerelhető ülőfürdőkádak vagy kör alakú társas fürdőkádak gyerekek és felnőttek számára is.
– Nehéz-e a nyersanyag beszerzése? – kérdeztük.
– Az, de az a mi gondunk.
– Soroljanak fel néhány külföldi vásárt, ahova érdemes ellátogatni.
– Megfordult már a világ – felelte a mester. – Többnyelvű honlapunkon (www.budonka.eu) minden munkánkat, minden ajánlatunkat látni lehet, egyre több kliens elektronikus úton rendeli készítményeinket, s ha elkészültünk, érte jönnek s elviszik. Ez már a jelenkor szüleménye. Vigyázunk a minőségre, csak kifogástalan árut állítunk elő. Honlapunkon pozitív visszajelzéseket olvashat az érdeklődő.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. augusztus 17.
Keresztény lovas tábor Szentegyházán
A Marosvásárhelyi Előre Sportegyesület, a radnótfájai egyházközség, valamint a Marossárpataki Újjászületés Egyesület közösen szervezte meg Szentegyházán augusztus első hetében a IV. keresztény lovas tábort. A hét napon át zajló, mozgássérülteknek szóló eseményen közel 100 személy vett részt Maros, Hargita és Szatmár megyéből. A nagyszabású eseménynek a mozgatórugói, éltetői ezúttal is a közismert és közkedvelt Marosvásárhelyi Jancsó István és Kovács Szabolcs voltak, akiknek szívügyük a fogyatékkal élő személyek sorsának könnyebbé tétele, így mindezért kitartóan munkálkodnak. A tábor jelszava és tematikája ezúttal az összetartozás volt, amelyet a tapasztaltak és a látottak alapján a szervezők nagyon is találó módon választottak. Az összetartozást a tábor hét napján, a hétfő reggeli elindulástól a vasárnap délutáni hazaérkezés pillanatáig mindvégig érezni lehetett. Mi, enyhébb vagy súlyosabb mozgáskorlátozott személyek összetartozunk és összetartunk! S nem csupán mi, hanem a bennünket sokszor önfeláldozóan, lelkesen, határtalan türelemmel, szeretettel gondozó hozzátartozóink és szívélyes önkénteseink is! A szervezők nap mint nap igyekeztek érdekes és változatos programokat, tevékenységeket nyújtani a résztvevőknek. Mindez sikerült is… A táborban nagy hangsúlyt fektettek az élménylovaglásra, a gyógymasszázsra, valamint a különféle úgynevezett kiscsoportos beszélgetésekre és foglalkoztatásokra. A szentegyházi lovas táborban a napi kétszeri élménylovaglás hatalmas népszerűségnek örvendett a mozgáskorlátozottak körében. A lovaglás óriási és feledhetetlen élményt nyújtott mindenki számára! Erről Simon András marossárpataki lótulajdonos, Dohi Zoltán Szatmárnémeti misszionárius, Kovács Szabolcs, valamint hozzáértő és segítőkész lovászai gondoskodtak. Ugyanakkor hathatós és elengedhetetlen segítséget nyújtott az élménylovaglás zökkenőmentes lebonyolítása érdekében Fekete Attila, Gáspár András, valamint lelkes munkatársa, Renáta. Mindhárman a Marosvásárhelyi hegyimentő-szolgálat alkalmazottai, akik immár második éve, hogy a táborozók élménylovaglását elősegítik. A sérült személyek nagyra értékelték a gyógymasszást is. Duda Mária-Magdolna kiváló masszőz vezetésével Márkos László, Szekeres Kinga, valamint Nagy Mónika remekül egészítették ki a gyógymasszázst végző csapatot. A táborozók lelki feltöltéséről Székely György radnótfájai református lelkipásztor, Rád András önkéntes, valamint Kádár Zoltán- János református teológus gondoskodott.
Továbbá nagyon örvendetes tény, hogy a radnótfájai egyházközség ifjai önkéntesekként – noha kezdetben kissé félénken, ám a napok múlásával egyre bátrabban és lelkesen – bizonyították segítőkészségüket, hathatós támaszt nyújtva a rászoruló mozgássérülteknek. Szinte tökéletes volt az összhang és a harmónia. A kiscsoportos beszélgetések nyíltak és őszinték voltak. Kiemelendő tény, hogy mindez az ifjaikra is érvényes. Olyan kiváló és lelkes csoportvezetők álltak melletünk, mint Székely György, Dohi Zoltán, Rád András, Kádár Zoltán-János és Fehér Árpád. Mindenki felszabadultan érezte magát. Ami talán a legfontosabb, az a gátlások megszűnése volt. Mindez hatalmas feloldódást és megkönnyebbülést jelent számunkra… Örömmel és óriási megelégedéssel tapasztaltam, hogy a tábor ideje alatt rengeteg ismeretség és igaz barátság szövődött. Ez alkalommal számtalan szívmelengető és követendő példát láthattunk, ami az önzetlen segítőkészséget bizonyítja: egy mindössze tizenöt esztendős ifjú lelkesen, ám ugyanakkor példamutató módon gondozott egy har-minchárom éves tolókocsiba kényszerült sérültet. Egy alig tizenkét esztendős fiúcska készséggel teljesítette súlyosan mozgássérült nagybátyja minden kérését.
Hálás köszönet Jancsó Istvánnak, továbbá Kovács Szabinak, az elkötelezett táborrendezőnek, aki szívvel-lélekkel munkálkodott a rendezvény sikerének érdekében, Budai Evódiának, a Barnabás Alapítvány elnök asszonyának a hathatós támogatásért, Joó Erikának és Joó Zoltánnak a kiváló körülmények biztosításáért.
Támogatóink: a Maros megyei Tanács, a Communitás Alapítvány, tizennyolc kiváló csernátoni család, kereskedelmi cégek, valamint a Maros-Mezőségi Református Egyházmegyétől 13 egyházközség, a Marosi Református Egyházmegyétől 14 egyházközség, a Küküllői Református Egyházmegyétől 23 egyházközség, valamint a Görgényi Református Egyházmegyétől 10 egyházközség.
Szabó Antal-Loránd
Népújság (Marosvásárhely)2016. augusztus 17.
Marosvásárhelyiek Világtalálkozója Magyarországon
A kilencedik alkalommal szervezi meg az Erdélyi Magyarok Kulturális Szabadidő Baráti Egyesülete a Marosvásárhelyiek Világtalálkozóját Magyarországon, az Egertől 4 km-re levő Felsőtárkányban az Imókő üdülőben. A rendezvényre nemcsak a Magyarországon, hanem Erdélyben élő Marosvásárhelyieket is várnak augusztus 18–21. között. Augusztus 19-én 18 órától három Marosvásárhelyi együttes, a Büsz, a Bikabornyú és a Vírus lép fel. Augusztus 20- án Szent István-ünnepség lesz, 18 órától pedig ismét koncertek lesznek, fellépnek a Piranda Transfer, BackToFloyd és a Nemcsak Berry.
Népújság (Marosvásárhely)2016. augusztus 17.
Gitártáborok Algyógyon
Amikor végre jól szólnak az akkordok
Kilencedik éve tanulhatnak gitározni a fiatalok a Hunyad megyei Ifjúsági Keresztyén Egyesület és az IKE jóvoltából.
Az Algyógyi Ifjúsági Központ két héten keresztül volt hangos a fiatalok énekétől, gitárjátékától, jókedvétől: július 11–16. között a gimnazisták, július 25–31. között pedig a középiskolások tölthettek egy hetet a kedvenc hangszerük tanulmányozásával. A két táborban több mint 50 fiatal és 21 önkéntes vett részt.
Az előző évek szokásához híven idén is több csoportban zajlott a gitároktatás: volt, aki az első napokban még csak ismerkedett a hangszerrel, mások már a nehezebben lefogható akkordokat tanulták, sőt, olyan csoport is volt, amelyik az első naptól fogva egy-egy szöveg megzenésítésével foglalkozott.
Az oktatáson kívül fontos szerepe volt a reggeli áhítatoknak és az esti bibliaóráknak, a közös énekléseknek, a csapatjátékoknak és a sportnak is.
A középiskolások áhítatainak a különlegessége ebben az évben az volt, hogy külön kiscsoportokban zajlottak: voltak olyanok, akik reggelente fákat öntöztek és öleltek, mások a reggeli kávézás és kakaózás mellett csendesedtek el egy zsoltáron elmélkedve, egy másik csoport énekek szövegét vagy különböző önismereti játékokat játszva csendesedett el, s voltak olyanok is, akik bibliai történeteket dolgoztak fel bibliodráma formájában.
A résztvevők a két oktatás között sem unatkoztak, hiszen délutáni programként többek között betekintést nyerhettek az íjászat rejtelmeibe, volt foci és kosarazás, működött a Pendülő, ahol mindenféle hideg finomságok várták a nagy hőségben odatévedőket, és a szokásos strandolás sem mAradhatott el.
Az esti programok is nagy izgalmakat tartogattak: egyik este fogalmazást kellett írniuk Kun Kocsárdról, természetes alapanyagokból hangszert készíteni, s különböző helyszíneken megadott témákban képeket készíteni – mindezt úgy, hogy a játék kezdetén kapott tojásnak mindenik képen szerepelnie kellett; egy másik este, mindenféle vicces feladatot kellett végrehajtaniuk a csapatoknak a tojástöréstől kezdve egészen a vizet kanállal evésig.
Idén sem mAradhatott el a tehetségkutató: az Algyógy’s Got Talent-en mindenki megcsillogtathatta tehetségét. A slam-től elkezdve a népdaléneklésen keresztül a festmények bemutatásáig és az éneklésig mindenfélét hallhattunk.
A program nem jöhetett volna létre az RMDSZ és a Communitas Alapítvány támogatása nélkül, akinek ez úton is köszönjük.
Kilencedik éve tanulhatnak gitározni a fiatalok a Hunyad megyei Ifjúsági Keresztyén Egyesület és az IKE jóvoltából.
Az Algyógyi Ifjúsági Központ két héten keresztül volt hangos a fiatalok énekétől, gitárjátékától, jókedvétől: július 11–16. között a gimnazisták, július 25–31. között pedig a középiskolások tölthettek egy hetet a kedvenc hangszerük tanulmányozásával. A két táborban több mint 50 fiatal és 21 önkéntes vett részt.
Az előző évek szokásához híven idén is több csoportban zajlott a gitároktatás: volt, aki az első napokban még csak ismerkedett a hangszerrel, mások már a nehezebben lefogható akkordokat tanulták, sőt, olyan csoport is volt, amelyik az első naptól fogva egy-egy szöveg megzenésítésével foglalkozott.
Az oktatáson kívül fontos szerepe volt a reggeli áhítatoknak és az esti bibliaóráknak, a közös énekléseknek, a csapatjátékoknak és a sportnak is.
A középiskolások áhítatainak a különlegessége ebben az évben az volt, hogy külön kiscsoportokban zajlottak: voltak olyanok, akik reggelente fákat öntöztek és öleltek, mások a reggeli kávézás és kakaózás mellett csendesedtek el egy zsoltáron elmélkedve, egy másik csoport énekek szövegét vagy különböző önismereti játékokat játszva csendesedett el, s voltak olyanok is, akik bibliai történeteket dolgoztak fel bibliodráma formájában.
A résztvevők a két oktatás között sem unatkoztak, hiszen délutáni programként többek között betekintést nyerhettek az íjászat rejtelmeibe, volt foci és kosarazás, működött a Pendülő, ahol mindenféle hideg finomságok várták a nagy hőségben odatévedőket, és a szokásos strandolás sem mAradhatott el.
Az esti programok is nagy izgalmakat tartogattak: egyik este fogalmazást kellett írniuk Kun Kocsárdról, természetes alapanyagokból hangszert készíteni, s különböző helyszíneken megadott témákban képeket készíteni – mindezt úgy, hogy a játék kezdetén kapott tojásnak mindenik képen szerepelnie kellett; egy másik este, mindenféle vicces feladatot kellett végrehajtaniuk a csapatoknak a tojástöréstől kezdve egészen a vizet kanállal evésig.
Idén sem mAradhatott el a tehetségkutató: az Algyógy’s Got Talent-en mindenki megcsillogtathatta tehetségét. A slam-től elkezdve a népdaléneklésen keresztül a festmények bemutatásáig és az éneklésig mindenfélét hallhattunk.
A program nem jöhetett volna létre az RMDSZ és a Communitas Alapítvány támogatása nélkül, akinek ez úton is köszönjük.
Takács Kató Kata
Nyugati Jelen (Arad)2016. augusztus 17.
Művészeti labirintus a Bánffy-palota pincéjében
Kreativitás, kísérletező kedv, megannyi forma és kivitelezési mód találkozik a Mimesis Kortárs Vizuális Művészeti Fesztiválon, amely a Művészeti Múzeum (Bánffy-palota) pincéjében tekinthető meg a Kolozsvári Magyar Napok teljes ideje alatt, naponta 10 és 17 óra között.
Megnevettet, gyönyörködtet, megborzongat, nosztalgiázásra ösztönöz, elgondolkodtat – ilyen és hasonló reakciókat válthat ki a nézőből az Origo Kulturális Egyesület szervezésében létrejött tárlatsorozat, amelynek különböző részei az izgalmasra sikeredett labirintusban várják, hogy felfedezzék. A 28 kiállító között magyarok és románok, fiatalabbak és idősebbek egyaránt vannak, egyesek híven ragaszkodnak jól bejáratott stílusukhoz, mások új oldalukat mutatják meg. Ettől is izgalmas a Conti-mentális terek jegyében tető alá hozott esemény, az eddigi helyszín, az egykori New York (ma Continental) szálló hangulatából is átörökítve bizonyos tényezőket – amilyen a művészeknek felkínált alkotói szabadság, valamint a közönség számára biztosított felfedezés lehetősége.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)2016. augusztus 17.
Tárlat 19. századi Kolozsvári színjátszásról
A vándortársulatok nagy évtizede Kolozsváron (1937–1947).
Ezzel a címmel nyílt kiállítás kedden az Akadémiai Könyvtár anyagából az intézmény előcsarnokában, ahol péntekig, 9–15 óra között korabeli plakátok, folyóiratok, hírlapok, szakkiadványok és magyarázószövegek szemléltetik az akkori színjátszás mozgalmasságát. A megnyitón Egyed Emese egyetemi tanár felidézte a vándortársulatokat, amelyek egyikének – bár ilyen minőségében nem járt Kolozsváron – Petőfi Sándor is tagja volt, kiemelve, hogy a kincses városban széleskörű igény volt a szórakoztatásra. Az itteni színjátszás nem elszigetelt világ volt, hanem a más európai tájakéval állt szoros kapcsolatban.
Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)2016. augusztus 17.
Város a felleg alatt
A Kuncz Aladár Összegyűjtött Munkái sorozat harmadik kötetével ismerkedhettek meg az érdeklődők hétfőn délután, a 7. Kolozsvári Magyar Napok keretében.
A Felleg a város felett című regény feltárásáról és magáról a sorozat megszületéséről beszélt Filep Tamás Gusztáv, eszmetörténész és sorozatszerkesztő, Boka László, irodalomtörténész, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos igazgatója, H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója és a csapat női tagja, Juhász Andrea, irodalomtörténész
VICSI JUDITH
Szabadság (Kolozsvár)2016. augusztus 17.
„Az erdélyi népművészetet meg is kell osztani”
A családtól kapott népzenei indíttatásnak, a több éves televíziós szerkesztői tevékenységnek köszönhető a Fölszállott a páva televíziós népzenei és néptánc-tehetségkutató, amelynek ötletgazdája Balogh Júlia, az MTVA vezető szerkesztője.
Az erdélyi, pontosabban Kolozsvári gyökerekkel rendelkező televíziós szakemberrel a szintén erdélyi származású Kelemen László, a Budapesti Hagyományok Háza főigazgatója beszélgetett a 7. Kolozsvári Magyar Napok (KMN) nyitógálája előtt. A helyszínül szolgáló intézmény, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója, Szép Gyula köszöntötte a szép számú jelenlévőt az opera emeleti előcsarnokában.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)2016. augusztus 17.
Az 1916-os román betörés és Kolozsvár
Az első világháború 1916 nyarán mintha kifulladt volna.
Kisebb-nagyobb villongásoktól eltekintve az ellenséges felek tartották az arcvonalakat. A hátország pedig élte a hétköznapjait. Ha nem lett volna szinte minden családnak egy-két tagja valamelyik fronton, talán el is feledkezhettek volna róla, hogy háború van. Az újságok első oldalát azonban rendszerint a kevés újdonságot hozó hadijelentések foglalták el. Augusztus táján az antant-hatalmak megpróbálták siettetni a háború számukra kedvező kimenetelét, s erre az egyik jó eszköz volt a még semlegességet tanúsító államok bevonása a háborúba. Ilyen állam volt Románia. Még 1883-ban a központi hatalmak mellett kötelezte el magát, ami – tekintve a király német származását – természetesnek is tűnt. 1914-ben, a világháború kitörésekor, a király noszogatása ellenére az ország nem lépett be a háborúba, semlegességet nyilvánított. 1916 nyarán mindkét fél Románia kegyeiért esedezett, azt remélték, hogy belépése a háborúba döntő ütőkártya lehet. Románia azonban sokáig kivárt.
Augusztus folyamán a Kolozsvárt megjelenő három nagy napilap, az Ellenzék, az Újság, a Kolozsvári Hírlap jóformán minden száma foglalkozott Románia helyzetével. Egyes vélemények szerint nincs esélye a román támadásnak, mert hadserege gyengén felszerelt, nem lenne ütőképes. Mások úgy látták, hogy csak napok kérdése a román hadüzenet. Egyelőre Csend a tengertől a Kárpátokig – hirdette az egyik vezércikk. Amíg a románok jelentős hadsereget vontak össze a Kárpátok mentén, a Monarchia alig tartott katonaságot Erdélyben. Augusztus 10-én a magyar kormány meg akarta erősíteni a keleti végek közigazgatását, s ezért Betegh Miklós Torda-Aranyos megyei főispánt kormánybiztossá nevezte ki a nagyszebeni császári és királyi parancsnokság mellé, vagyis Erdély területére.
Augusztus 17-én az Ellenzék címében hirdeti: Románia döntés előtt, 23-án azt kérdezi: Mikor dönt Románia? Még napokig folyik a találgatás, pedig Románia 17-én döntött. Titkos szerződést kötött az antanttal, amelyben ígéretet kapott, hogy ha tíz napon belül belép az antant oldalán a háborúba, akkor megkapja a rég óhajtott magyar területeket egészen a Tiszáig. Így augusztus 27-én este háromnegyed 8-kor Edgar Mavrocordat bécsi román nagykövet megjelent a közös birodalmi külügyminisztériumban, s egy szolgálatos főtisztviselőnek átadta a román jegyzéket a hadüzenetről, mely szerint aznap este 9-től Románia a Monarchiával hadiállapotban lévőnek tekinti magát. Bármennyire is várható volt Románia lépése, az osztrák–magyar hadigépezetet felkészületlenül érte. Napok teltek el, amíg megtehette az ellenlépéseket. A válasz a szövetséges hatalmak részéről nem mAradt el: augusztus 28-án Németország, 29-én Törökország, szeptember 1-jén Bulgária üzent hadat Romániának, s a bulgárok szeptember 2-án már támadásba is lendültek Dobrudzsában, ami viszont a románokat érte váratlanul.
GAAL GYÖRGY
Szabadság (Kolozsvár)2016. augusztus 17.
Megrajzolt értékeink a Minerva székházában
Művészettörténészi végzettségét ötvözte rajzkészségével – avagy saját megfogalmazása szerint a rajzolási hóborttal – Kelemen Albert Kálmán, ennek a folyamatnak az eredményeit tárja az érdeklődők elé tegnap óta a Kolozsvári Minerva Művelődési Egyesület székhelyén.
Az épületgrafikákat, városi látványképeket és más grafikákat felvonultató Megrajzolt erdélyi értékeink című kiállítást, akárcsak az alkotó 1999-es Kolozsvári bemutatkozó tárlatát, Tibori Szabó Zoltán, a Minerva elnöke nyitotta meg. Hangsúlyozta: az utóbbi években kialakított művészi világ középpontjában a műemlék jellegű épületek megörökítése áll. Olyan jelentős erdélyi művészek nyomdokaiba lépett ezáltal Kelemen Albert Kálmán, mint Kós Károly, Debreczeni László, Varga Nándor Lajos, Köpeczi Sebestyén József, Vámszer Géza, ifjabb Cseh Gusztáv és mások. A tárlat augusztus végéig, munkapokon 10 és 15 óra között tekinthető meg a Minerva-házban, a Jókai/Napoca utca 16. szám alatt.
Szabadság (Kolozsvár)2016. augusztus 17.
Mentor – Gyerekkori szöcskéktől, gyíkoktól a szociális rovarok viselkedésökológiájáig
Hangyákról és emberekről Markó Bálint biológussal
Gyíkokat, békákat tartott az erkélyen gyermekkorában, ma pedig a hangyák elismert kutatója Markó Bálint biológus, ökológus, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorhelyettese. Nem szereti, ha családi háttere felől közelítik meg, a maga jogán kíván valakivé válni. Pörgős az élete, a beszélgetésünk előtt éppen egy televíziónak nyilatkozott az egyetemi felvételikkel kapcsolatban. Oktat, kutat és adminisztrál. Tanulságos beszélgetésünket követően vettük csak észre, hogy a felsője alatt BBTE logós póló lapul. Szakmája iránti elhivatottságot és rajongást láttam a szemében.
– Édesapád jól ismert közéleti szereplő. Áldás vagy kihívás Markó Béla fiának lenni az erdélyi értelmiségiek között?
– Az a tény, hogy édesapám közéleti szereplő, politikus, költő, író, természetesen rányomja a bélyegét arra, ami én vagyok. Ebben azt hiszem, semmi hiba nincs. Az ízlésemre is rányomta a bélyegét az ingergazdag világgal, ami körülöttem volt: annak az aktív része volt, amivel ő foglalkozik. Ezt nagyon jónak gondolom. Természetesen kihívás is valamilyen értelemben, hiszen nekem a magam jogán, alanyi jogon kell valamivé lennem, és úgy gondolom, hogy ennek megfelelek. Sosem szerettem és nem is fogok arra hivatkozni, hogy milyen családi hátterem van, és nem is tekintem jó szemmel, ha valaki így közelít meg.
Mindig biológusnak készültem
– Miért ezt a pályát választottad?
– Ilyenkor azt szokás mondani, amikor valakinek felteszik a kérdést, hogy miért lett kémikus, fizikus, író, biológus, űrkutató, festő, zenész, bármi, hogy egyszer volt egy megvilágosodás. Ez a szép sztori. Valójában nem emlékszem, hogy lett volna ilyen jellegű megvilágosodásom, miszerint biológus kell legyek. Mióta az eszemet tudom, ennek készültem. Kicsi koromtól szöcskéket, sáskákat fogdosgattam, gyíkokat tartottam, békákat az erkélyen, a klasszikus gyerekkori foglalkozások között ott volt az aranyhörcsögtartás és a többiek. Nekem egyértelmű volt, hogy biológus leszek. Emellett természetesen foglalkoztam nagyon sok minden mással: szerveztem, benne voltam mindenféle diákszervezetben, diákújságírással foglalkoztam, de ez egy pillanatig sem terelte el a vágyaimat más irányba. Mindig biológusnak készültem.
– A terepkutatás vagy az elméleti munka érdekel jobban?
– Mindegyik. Terepkutatás, laborkutatás, elméleti munka. Végül is erről szól a kutatás. Az ember megfogalmaz egy kérdést, ehhez hozzá illeszt egy módszertant és egy megfelelő módszerelméletet, utána elvégzi a kísérletet, legyen az terepi vagy laborkísérlet, majd a szükséges egyéb utómunkákat hozzáilleszti, és végül az adatok elemzése, értelmezése mArad, ami számítógépes, irodai munka. Ilyen értelemben biológusként abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a tereptől az irodáig mindenféle munkában részt vehetek és részt is veszek.
– Mi a kedvenc tereped? Van-e olyan izgalmas történet, amit megosztanál?
– Mindig voltak kedvenc terepeim, amikre szeretettel gondolok vissza. A régi kedvencek közül az egyik egy finnországi homokdűnés, ahova elég sokat jártam terepi vizsgálatokra. Kisebb anekdoták is kapcsolódnak a helyhez. Ott történt meg, hogy a 40-50 fokban a homokon ácsorogtam, figyeltem a kísérlet lefolyását, miközben mellettem ezen a forró homokon egy hangya a szó szoros értelmében szinte szívszélhűdést kapott, ami 12 óra magasságában eléggé megütő, lehervasztó volt.
Biológusok, különösen a terepbiológusok körében megvan a vonzereje az egzotikumnak, ami számtalan lehetőséget rejt, hiszen sok új dolgot lehet felfedezni Francia Guyanától Kambodzsáig, Új Guineától Dél-Afrikáig. De a hazai terepek is tartogatnak izgalmas dolgokat, nagyon szeretem a hazai tájakat. Itthon két kedvenc terepem van. Az egyik a gyergyói medencében Szenéte és környéke, a vaslábi láp, ami egy csodálatos, mozaikos, lápréti táj. A másik a Szamos menti dombság: Válaszút, Bánffytanya, ez a környék. Amikor az emberek átutaznak ezeken a falvakon, általában az üti meg őket, hogy nem túl fejlettek a falvak, viszont a táj gyönyörű. Csak ahhoz, hogy ezt észrevegyék, be kell menni ebbe a tájba, szépen végig kell menni a legelőkön, kaszálókon. Csodálatos dolgok vannak itt.
A hangyák is lehetnek betegek
– A szociális rovarok viselkedésökológiájával is foglalkozol. Mondanál néhány érdekes viselkedést?
– Szociális rovarokkal foglalkozom, ezen belül hangyákkal. Két nagy témacsoportot, témakört kutatok: a hangyák közösségökológiáját vizsgálom – bár az utóbbi időben kevesebbet foglalkoztam ezzel –, illetve mostanában inkább viselkedésökológiával foglalkozom. Ráálltunk annak vizsgálatára, hogy a különböző típusú fertőzések, elsősorban gombás fertőzések milyen viselkedésmódosulást idéznek elő az egyed, illetve a kolónia szintjén. Érdekes és izgalmas ebben a történetben, hogy az egyed szintjén történő változások megjelenhetnek kolónia szinten, társas szinten is, de ezek minőségileg és mennyiségileg is mások lehetnek, mint az egyedi szinten bekövetkezett változások. Meg lehet figyelni egyedi szintű reakciókat arra, hogy mit jelent egy betegség megjelenése – akárcsak az embernél –, és meg lehet figyelni társas szinten megjelenő védekezési reakciókat, adaptációkat.
Vajon hogyan alakítja át az egyed életét egy fertőzés és ehhez kapcsoltan a kolónia, a társas struktúra szerkezetét, viselkedését? Vannak-e megfelelő válaszreakciók? Vannak-e megelőzési lehetőségek? Tudjuk, hogy a hangyáknál – akárcsak nagyon sok társas lénynél egyébként – vannak bizonyos profilaktikus, betegségmegelőző mechanizmusok. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy ezek hogyan jelennek meg, milyen hatékonyságúak a különböző erősségű fertőzésekkel szemben. Van olyan betegség, ami leteperi és nagyon gyorsan el is pusztítja a hangyát. Látványosan manipulálja és gyakorlatilag a saját céljaira öngyilkossá programozza a hangyát. A másik betegség, amivel foglalkozunk, szintén egy gombás fertőzés, viszont nagyon enyhe hatású és ezzel azt is eléri, hogy hosszú távon fenn tudjon mAradni a gazdával együtt. Ezek a nagyon izgalmas, minőségileg, mennyiségileg különböző kapcsolatok lehetővé teszik, hogy a társas életnek picit más színtereit vizsgáljuk meg, mint amivel eddig foglalkoztak.
A hangyáknál általában az emberek azt szokták kérdezni, hogy „ezek hogyan kommunikálnak, hogyan beszélgetnek egymással?”. Természetesen ez releváns kérdés, de van a társas életnek sok más izgalmas oldala, nem csak a kommunikáció. Az is kétségtelenül izgalmas, viszont minket elsődlegesen most más foglalkoztat: fertőzések megelőzése, betegségterjedés, evolúciós adaptációk gazda és parazita között.
Hangyaalgoritmus és robotika
– Nemrég tartottál egy előadást Hamis harmónia: csalás és manipulálás a hangyatársadalomban címmel. Elhagyható a hangya szó a címből? Vannak-e áthallások? Van-e, amit tanulhatunk ezektől a szociális közösségektől?
– Természetesen van. Soha nem szerettem, hogyha nagyon egyértelmű kapcsolatokat keresünk a különböző állatok viselkedése és az ember viselkedése között. Nagyon könnyű extrapolálni, nagyon könnyű valamiféle kapcsoltságot találni, de ugyanakkor ezek a megfeleltetések kicsit hamisak is lehetnek. Minden társas élőlény, nemcsak az ember, egy picit más.
De ettől függetlenül természetesen, ha lecsupaszítjuk a dolgokat, akkor meg lehet keresni a kapcsolódási pontokat. A hangyatársadalmon belül is nagyon sok minden az érdekérvényesítésről szól: nem abban az értelemben, hogy ki akar gazdagabb lenni, hanem abban az értelemben, hogy ki tud jobban hozzájárulni a következő generációhoz. Kinek a génállománya fog fennmAradni? Végül is az evolúciónak ez az alapja, hogy melyik az a génállomány, amelyik el fog terjedni és dominánssá válik, milyen tulajdonságcsoport fog fennmAradni és elterjedni. Ez igaz az emberi társadalomra is.
Ami a csalást, a konfliktusokat illeti: minden társas élőlénynél megjelenik a konfliktus, attól a pillanattól kezdve, hogy egy társas csoportban eltérő érdekek érvényesülnek és az egyedek eltérő módon szeretnének hozzájárulni a következő nemzedékben az utódokhoz. Ha X mást akar, mint Y, akkor X és Y konfliktusban van. Ez nem azt jelenti feltétlenül, hogy pofozkodni fognak, vagy hogy egymásnak esnek, de van egy konfliktus. Ami az embernél azonban egy picit bezavar a biológiai kutatások lehetőségterébe, az az, hogy nagyon sok – ha élhetek kicsit erős kifejezéssel – kulturális „szennyezés” van az emberi viselkedésben. Ezt nagyon nehéz elkülöníteni attól a típusú viselkedéstől, ami evolúciósan jól értelmezhető. Ilyen értelemben nyilván a hangyákkal egyszerűbb a dolog. Fontosnak tartom azonban elmondani, hogy én nem az emberrel akartam foglalkozni, és így jutottam el a hangyákhoz, hanem eredetileg is rovarokkal, és ezen belül rovar etológiával, rovarviselkedéssel.
Ha alkalmazási területekről van szó, akkor van gyakorlati alkalmazási lehetőség is: számos olyan, úgynevezett hangyaalgoritmussal lehet találkozni, például a munkaszervezésben, ami a hangyák táplálékkeresése, a hangyáknál zajló munkamegosztási mintázatok alapján született és ma már például a robotikának és sok minden másnak a részét képezi.
Innováció és a bölcsességfog
– Azért én még kérdeznék az emberrel kapcsolatban. A Bevezetés a biológiába című tantárgyad első leckéi között az interneten elérhető slide-ok alapján az élet kialakulásáról és az ember evolúciójáról van szó. A fejlődés ritmusa úgy tűnik, hogy exponenciálisan gyorsul: 5-10 millió évvel ezelőtt jelent meg a két lábon való járás, 700 000 éve használtunk először tüzet, 10 000 éve mezőgazdasági forradalom volt, 150 éve volt az ipari forradalom, és mindössze 15 éve a technikai forradalom. Egyre gyorsabb a fejlődés. Merre vezet ez? Mi várható?
– Hogy mi várható, azt nem tudnám megmondani. Engem nyilván foglalkoztat az ember evolúciója, mint minden biológust, s aggodalommal tölt el az, ami körülöttünk történik. Sokszor nem is akarok belegondolni abba, hogy mit jelent a klímaváltozás: természetesen tudatában vagyok, leginkább a veszélyeinek. Eléggé depresszióközeli állapotot tud okozni, ha az ember ezt végiggondolja. Nem véletlen, hogy a klímakutatással foglalkozók körében igencsak magas a depresszió előfordulása.
Minden plusz ember azonban nem csak egy plusz éhes szájat, hanem egy plusz dolgos kezet is jelenthet. Ezt lefordítva: egy plusz innovációs lehetőséget, plusz lehetőséget a technológiai fejlődésnek. Ahogy kiteljesedik egy technológiai innováció, úgy újabb és újabb innovációk jelennek meg. Hogy az idő telése az ember evolúciójában hogyan fog megmutatkozni? Az elsődleges kérdés, hogy 50-100 év múlva még leszünk-e. Ha leszünk – én optimista vagyok valamilyen mértékben –, akkor úgy gondolom, hogy az ember, akárcsak az elmúlt évmilliók során, át fog alakulni. Néhány százezer, néhány évmillió múlva, ismétlem, ha fennmAradunk, egy teljesen más emberfaj fog – ha lehet ezt így mondani – az idő tükrén keresztül farkasszemet nézni velünk, mert hát ez a természetes folyamata a dolgoknak. Ugyanúgy, ahogy eddig is fejlődtünk és átalakultunk az őseinkhez képest. Elég csak arra gondolni, hogy mostanában már a bölcsességfogunk nem jelenik meg, vagy csak nagyon későn, pedig annak funkciója volt valamikor. Sok más ilyen jellegünk kezd eltűnni vagy átalakulni. Természetesen néhány százezer év múlva még több ilyen átalakuló vagy eltűnő jelleggel számolhatunk az ember szintjén.
Valósággá lett a sci-fi, kicsit lemArad az oktatás
– A biológiaoktatásnak milyen kihívásai vannak ma? Mit lehetne tenni?
– A természettudományok területén van egy nagyon komoly kihívás, az, hogy az eszköztár hihetetlen gyorsasággal újul meg és fejlődik. Hogy egy egyszerű példával éljek: a neandervölgyi ember, a modern ember, az ecetmuslica és néhány emblematikus faj teljes genomjának, teljes DNS-állományának a megszekvenálására, felderítésére és feltérképezésére 10-20 évvel ezelőtt került sor. Ezek rendszerint hurráeffektust idéztek elő, és mindig hatalmas hírértéke volt egy-egy ilyen eredménynek. Ugyanakkor ez egy időigényes, munkaigényes és gépigényes feladat volt. Több labor is dolgozott ezen a folyamaton, és hosszú éveket is felölelhetett a vizsgálat. Ma meg ott tartunk már, hogy vannak olyan cégek – amelyeknek a munkatársai között többek között nálunk végzett biológus is van –, amelyek gyakorlatilag egy pendrive méretű pici genetikai elemző eszközön dolgoznak, amit már tesztelnek is. Az, ami még 10 évvel ezelőtt egy sci-fi témáját képezhette, az ma a valóság maga. Egy hüvelykujjnyi pici kütyüvel, ha minden jól megy, néhány éven belül már egy adott jószágnak a genetikai állományát le lehet majd futtatni. Persze nem százszázalékos pontossággal, de akkor is eljutottunk egy olyan szintre, amikor az, ami ezelőtt 10 évvel szinte elérhetetlen volt, az most karnyújtásnyira kerül hozzánk.
Mivel ilyen szintű a technológiai fejlődés, ezért természetszerűleg a biológiaoktatás egy picikét mindig lemArad ezekről a technológiai fejlesztésekről. Nyilván nagyon jó lenne, ha mi magunk is ezeket az eszközöket, eljárásokat folyamatosan be tudnánk építeni az oktatásba, de ez nem teljesen lehetséges. Emiatt van egy kicsi lemAradás az oktatásban.
A másik probléma abból fakad, hogy ehhez kapcsoltan a tudásunk is egyre bővül. Ez önmagában természetesen nem gond, inkább kihívás. Oktatással foglalkozó szakemberként folyamatosan ott van az igény, hogy olvassak, hogy kövessem a híreket, az újításokat és hogy én magam is folyamatosan újítsak. Megint csak egy releváns példa, ha már az emberről volt szó: ezelőtt néhány héttel jelent meg a hír, miszerint potenciálisan egy új, ötödik emberfajnak a nyomaira bukkantak egy ázsiai népcsoport genetikai állományában. A tavaly, 2015-ben felfedeztek egy új emberfajt Dél-Afrikában. Kihalt emberfajokról beszélünk, de emberfajok. Az elmúlt 10-15 évben további három emberfajt fedeztek fel. Ha biológus oktatóként a 15 évvel ezelőtti anyagot oktatom, akkor olyan információhalmazt adok át, aminek köze nincs a realitáshoz: a következtetések mások, a tudományos tudás alapvetően más. Állandóan meg kell újítanom az információkat, amiket átadok. Ez egy kihívás.
A harmadik kérdés, hogy a diákság mennyire van felkészülve erre a típusú oktatásra. Oktatásmódszertani kérdés, hogy hogyan alakítsuk át az oktatást. Ezelőtt 15 évvel – én legalábbis úgy érzem – az oktatás sokkal inkább papíralapú, meghallgatás alapú volt. Én a katedráról oktattam, a diák lejegyezte, a figyelme nem lankadt, vagy legalábbis más volt a figyelemnek a felém irányulása. Ez most átalakult. Ez persze nem arról szól, hogy ők voltak jobbak vagy a maiak rosszabbak, esetleg fordítva, hanem arról szól, hogy más lett az elvárás. Most sokkal interaktívabbá kell tenni a tanulást és a tanítást, a diákok igénylik, hogy praktikus szempontokat villantsunk fel. Ezeket meg kell találni.
Úgy gondolom, hogyha ezt a hármat egymás mellé tesszük: új technológiák, megújuló információk (új tudományos eredmények) és új módszertan, akkor megvannak a kihívások, amelyekkel szembesülök mint biológus, mint természettudományt oktató szakember.
Markó Bálint
• 1975-ben Nagyváradon született, Marosvásárhelyen nevelkedett
• a Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Biológia és Geológia Kar, Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének docense
• a Magyar Tagozat rektorhelyettese, a kihelyezett tagozatok, a minőségbiztosítás, magyar egyetemekkel való kapcsolattartás a fő feladatköre
• biológia szakon tanult a BBTE-n
• 2005-ben szerezte meg PhD-fokozatát a Szegedi Tudományegyetem Ökológia Tanszék, Természetvédelmi Ökológia Doktori Program keretében
• kutatási terület: hangyaökológia és -faunisztika, szociális rovarok viselkedésökológiája, szárazföldi rovarökológia
• 2014-ben elnyerte az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíját
• több mint 50 tudományos dolgozata jelent meg
Szabadság (Kolozsvár)2016. augusztus 17.
Testvéri panasz Bukarestnek a marosfői nyári egyetemen
Éles kritikával illették a Bukaresti hatóságok nemzetpolitikáját a szomszédos országokban élő román közösségek képviselői Marosfőn. A Timok-völgyi vlachok szerint a román diplomaták többet ártanak nekik, mint segítenek.
„Megkérem a Bukaresti külügyminisztériumot, hívja haza a Szerbiában szolgálatot teljesítő diplomatáit, akik rengeteg kárt okoznak nekünk!" – hangzott Predrag Balașevic, a szerbiai románok és vlachok kulturális egyesülete alelnökének felhívása a határon túli románok 14. marosfői nyári egyetemének nyitónapján.
Az Agerpres hírügynökség helyszíni tudósítása szerint a hétfő este tartott nyitóelőadások résztvevői hevesen bírálták a Bukaresti hatóságokat amiatt, hogy úgymond magukra hagyták a külhoni románokat, és nem támogatják ezeknek a közösségeknek a fennmAradását. Predrag Balașevic arról számolt be, hogy miközben a 350 ezer lelkes Timok-völgyi vlachok nem részesülnek román nyelvű oktatásban, nincsenek iskoláik, templomaik, sajtóorgánumaik, a román állam képviselői kifejezetten akadályozzák a közösség vezetőinek identitásmegőrző tevékenységét.
„Oda jutottunk, hogy a Timok-völgyi románok minden abbéli reményüket elvesztették, hogy a sorsuk valaha jobbra fordulhat. Már semmilyen elvárásunk nincs Romániával szemben" – idézte az Agerpres Balașevicet. A szerbiai románok képviselője amiatt is elmarasztalta a Bukaresti hatóságokat, hogy nem szabták a szomszédos állam uniós csatlakozása feltételéül az ott kisebbségben élő románok jogainak tiszteletben tartását.
„Szerbiai románokként támogatjuk az ország EU-integrációját, ám azt szeretnénk, hogy ennek a folyamatnak a részeként mi is részesülnénk a kisebbségeket megillető minimális jogokból: legyenek román iskoláink, sajtónk és anyanyelven misézhessünk" – foglalta össze követeléseiket Balașevic. A marosfői szabadegyetem tavalyi kiadásán egyébként Bojan Alexandrovici Timok-völgyi ortodox pap azzal a meglepő kéréssel fordult a Bukaresti hatóságokhoz, hogy sürgősen dolgozzanak ki egy összefüggő, átfogó stratégiát a határon túli román közösségek nemzeti identitásának megőrzése és fejlesztése érdekében, vagy egyszerűen „fénymásolják le" Magyarországnak a külhoni magyarok nemzeti identitása megőrzéséről és fejlesztéséről szóló stratégiáját.
Daniel Tecu, az Európai Románok Szervezeteinek Szövetsége (FADERE) elnöke többek között arra panaszkodott, hogy a külföldön élők levélszavazását biztosító törvény elfogadása ellenére továbbra is nehezen élhetnek szavazati jogukkal a külhoni románok. Felrótta azt is, hogy számukra továbbra sem állítanak ki vagy újítanak meg személyi igazolványt a külképviseleteken, e célból haza kell utazniuk, ahol napokig kell sorban állniuk az okmányokért.
Larisa Axinia, az Olaszországi Románok Egyesületének alelnöke elmondta: oda jutottak, hogy nagyobb megértésben és támogatásban részesülnek az itáliai, mint a Bukaresti hatóságok részéről. Mások azt rótták fel, hogy a határon túli románok főosztályának tevékenysége „a nullával egyenlő", továbbá hogy az anyaország nem finanszírozza a közösségek identitásmegőrzését célzó programokat.
A mandátumát egy hónapja betöltő Maria Ligor külhoni románokért felelős tárca nélküli miniszter a marosfői szabadegyetemen elismerte a felsorolt problémák terén tapasztalható hiányosságokat. Megígérte a külhoni románok képviselőinek, hogy a következő időszakban „szakértői átváltozáson" megy majd keresztül a határon túli románok főosztálya, ugyanakkor módosítják a közösségek finanszírozásának módját is. A Hargita megyei Marosfőn egész héten zajló nyári egyetemet a határon túli román közösségek vezetői számára szervezik évről-évre a térségben működő román civil szervezetek a Bukaresti külügyminisztérium támogatásával.
Elfelejtett ígéretek
Bogdan Aurescu volt külügyminiszter a marosfői szabadegyetem részvevőihez intézett tavalyi üzenetében arról biztosította a határon túli román közösségek vezetőit, hogy a Bukaresti tárca „felelősséget visel a román értékek megőrzéséért, az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitás ápolásáért, és a más államok területén élő román közösségek jólétéért". A tárcavezető fontosnak tartotta a román állam minél hathatósabb segítségnyújtását, hogy a határon túli román közösségek fontos szerepet kapjanak a román állam és országaik kapcsolatainak a fejlesztésében. Cristian Diaconescu volt külügyminiszter szintén tavaly felvetette: Bukarestnek Magyarország példájára első lépésként román igazolványt kellene adnia a határon túli románoknak, mégpedig az állampolgárság egyfajta „előszobájaként". Különben Victor Ponta volt az első román miniszterelnök, aki – szerb kollégája, Alekszandar Vucsics társaságában – két évvel ezelőtt ellátogatott a Timok-völgyi románokhoz. Bár Vucsics akkor azt ígérte, hogy 2015-től bevezetik a román nyelvoktatást az ország észak-keleti régiójának elemi és középiskoláiban, ez azóta sem történt meg. Így Ponta abbeli meggyőződése is üres szólamnak bizonyult, miszerint a Timok völgyében „száz év múlva is beszélni fogják a román nyelvet".
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)2016. augusztus 17.
KMN – Megidézték Kuncz Aladár alakját
A méltatlanul elfeledett erdélyi író, Kuncz Aladár unokahúga, Máthé-Szabó Magda kötetben megjelentetett emlékiratait mutatták be kedden délután a 7. Kolozsvári Magyar Napok keretében.
„A könyv Kuncz Aladár életének megismerése szempontjából alapvető mű, de egy polgári család mindennapjait is megismerhetjük általa" – összegzett H. Szabó Gyula, a Emlékirat – Életképek Kolozsvárról, Kunczékról és más családokról című kötetet gondozó Kriterion Könyvkiadó igazgatója.
A Kriterion és a Kincses Kolozsvár Egyesület közös rendezvényének a Bánffy-palota udvara adott otthont, H. Szabó a szerző fiával, Jancsó Miklóssal, és annak feleségével, Rekita Rozáliával, valamint a kötet gondozójával, Székely Melindával beszélgetett. Kezdésként H. Szabó Gyula elmondta: az emlékirat nem a nyilvánosságnak készült, Máthé-Szabó Magda egyetlen olvasóhoz, fiához írta. „Címe sincs a műnek, a címet és alcímet Székely Melindával közösen adtuk" – magyarázta.
Szerinte olyannyira magánhasználatra készült a kézirat, hogy akár terápiajellege is lehetett a szerző számára. „Szép, kulturált írás, egy értelmiségi feljegyzései, nincsenek benne stiláris bravúrok, és a Kuncz családról van benne szó" – tette hozzá H. Szabó. Kuncz Aladár népes családban nőtt fel, a család legfontosabb tagja Vilma, Máthé-Szabó Magda édesanyja volt, ő fogta össze a családot, a Majális (Republicii) utca 5 szám alatt laktak Kolozsváron, amelyet ma Györkös Mányi-emlékházként ismerünk.
Újabb részletek az íróról
Jancsó Miklós elmondta, édesanyjának szívügye volt a Kuncz-hagyaték. Életét három ember határozta meg: Kuncz Aladár, Cs. Szabó László író és természetesen az ő édesapja. Hozzáfűzte: a Kuncz hagyaték egy része a Petőfi múzeumban található, a többi pedig nála. „A Kuncz-hagyaték kicsi, mert Kuncz Aladár nem szerette a tárgyakat, alig mAradt utána néhány holmi" – magyarázta. H. Szabó Gyula szerint viszont meglehetősen gazdag a hagyaték.
Székely Melinda elmondta: Máthé-Szabó Magda rengeteg olyan levelet idéz az emlékiratban, amelyeket Kuncz franciául írt neki, ezeket ő maga fordította magyarra. A könyvből Rekita Rozália olvasott fel részleteket, amelyekből H. Szabó Gyula szerint olyan adalékok is kiderülnek, amelyek korábban nem voltak ismertek. Az emlékiratból kiderül például, hogy Kuncz végzetesnek bizonyuló betegsége napra pontosan 1931. március 15-én este kezdődött. Aznap hétfő volt, Kuncz Aladár pedig két nap múlva, szerdán fejezte be a Fekete kolostort. Még megérhette az első pozitív kritikákat, de a közönségsikert már nem.
Merni, kísérletezni, akarni!
Az Erdélyi Magyar Filmszövetség füzetsorozatának Rendezői Beszélgetések című indítódarabját mutatták be kedden délután a Kolozsvári Magyar Napok keretében. A Bocskai-házban tartott könyvbemutatón a Művelődés Műhelyében megjelent kötet felelős kiadója, Szabó Zsolt beszélgetett a szerzővel, Lakatos Róbert Árpáddal
A Rendezői Beszélgetések címmel megjelent interjúkötetben négy országból összegyűjtött filmrendezők keresik a választ arra, hogyan lehet történeteket elmondani dokumentarista környezetben. Lakatos olyan rendezőkkel beszélgetett, akik 2000 után kezdték el munkásságukat, vagyis a kortársaival, hiszen, mint fogalmazott, így hitelesebb, mélyebb beszélgetés alakulhatott ki. Lakatos magyar, szlovák, román és cseh rendezőkkel (sorrendben: Bollók Csaba, Fliegauf Benedek, Pálfi György, Nemes Gyula, Kerekes Péter, Prikler Mátyás, Zuzana Liová, Iveta Grófová, Cristi Puiu, Jan Gogola, Almási Tamás, Mundruczó Kornél) beszélgetett, az utolsó két interjúalanyt pedig „kakukktojásnak" nevezte, mivel nem dokumentumfilmekkel váltak elismertté.
A kötet elsősorban a feltörekvő, amatőr filmrendezőknek vagy egyéb filmes szakmabelieknek szól, hangzott el a könyvbemutatón, hisz olyan dolgokat mutat be, amit nem lehet tanítani, de mindenképp érdemes számba venni. A szerző kiemelte, a könyv üzenete: „Merni kell, kísérletezni, és akarni kell!" Hozzátette, a füzetsorozat következő kötetét még idén szeretnék megjelentetni, ebben újabb rendezőkkel készült beszélgetéseket olvashatnak majd az érdeklődők az „életről, filmről, etikai tartásról".
Karácsonyi Tímea, Kiss Előd Gergely
Krónika (Kolozsvár)2016. augusztus 17.
Tíz éve vezetjük Keskeny útra az EMI-táborozókat
A gyergyószentmiklósi EMI-tábor augusztus 10-én nyílt meg. Első nap Bardócz Csaba ikafalvi református lelkipásztor Szerelem, szerelem, szerelem, szerelem, enyém vagy? – címmel a házasság fontosságáról, a házasság előtti vagy azon kívüli élet csapdáiról, a párkeresés és találás módjáról, a kapcsolat tudatos építéséről tartott nagy lelkigondozói tapasztalatra valló előadást. Utána élményszínház nyitotta meg kapuit, ahonnan kilépve valamelyik lelki gondozást végző missziós taggal beszélhetett érzéseiről az érdeklődő. Mindezzel párhuzamosan a programokon résztvevő szülők gyermekeire külön foglalkozás várt: festegetés, rajzolás, játszás és mesélés.
Csütörtökön a programok áhítattal kezdődtek, jómagam a naini ifjú megrázó, figyelmeztető, de boldog kimenetelű történetével vezettem fel a napi témát. Barta Éva szakpszichológus két szabadult személlyel érkezett a Református Mentőmissziótól, akik megrázó nyíltsággal és mélységgel mondták el alkohol-, szer- és játékfüggőségük élményét, és írták le a szabadulás útját és lehetőségét, egyéni megélésük alapján.
Harmadik nap igei felvezetőt tartottam Zákeus történetének kibontásával, majd Helyem a nagyvilágban címmel adtam elő. A délutáni élményszínház a kútba esés dramatizált történetével gondolkoztatta el a részvevőket.
A szombati napon az elmélkedés Szent Lukács evangéliumának versei alapján az Isten, a felebarát és a szeretet hármas kötődését bontotta ki. Kászoni Szilárd nagysolymosi lelkipásztor a migránskérdés aktuális témáját járta körül a népéért, keresztyénségéért féltőn aggódó hitben járó ember szemszögéből, a délutáni élményszínház az imádság ösvényére vezette el a részvevőt. Áldással távozott mindenki.
Szász Tibor András felsősófalvi lelkész
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2016. augusztus 17.
Könyvbemutató gitárjátékkal
Egy törékeny lélek vallomásai
Múlt csütörtökön a Sepsiszentgyörgyi Bistro kertben László Károly, nyugalmazott színművész mutatta be Kis András Attila (Andriskó) A kígyó vére című könyvét. Az oldott és kellemes hangulat megteremtéséhez Salamon Olivér és Kisgyörgy Apor gitárjátéka, valamint Fehérvári Péter szavalata is hangsúlyosan hozzájárult.
„Most indul el egy költő az olvasó felé, és amikor egymásra csodálkoznak, akkor észrevétlenül, mint szivárványban az esőcsepp, úgy ragyog majd ránk Isten szeretete. És ezt a szeretetet kívánom én útravalónak, mindenkinek.” Ezzel kezdte a könyv és szerzőjének ismertetését a Sepsiszentgyörgyiek Puki bácsija, aki azt is bevallotta, hogy kezdetben kissé ódzkodott a kötet bemutatásától, azonban elolvasása közben egyre nagyobb kedvet kapott hozzá. Rádöbbent ugyanis, hogy a benne található versek és írások mögött egy Istent kereső, töprengő és vitatkozó ember rejtőzik. Olyan személy, aki kritikus szemmel ugyan, sőt olykor haraggal, ugyanakkor féltő szeretettel szemléli embertársait, és képes a látottak játékos megírására. Egy törékeny lélek vall kegyetlen őszinteséggel a világ dolgairól, és teszi ezt egy olyan korban, amikor a nagy gondolkodók véleménye szerint már csak három dolog menthet meg minket: a hit, a nők és művészetek.
Maga a szerző (képünkön) nem sokat árult el magáról, inkább írásai átéléssel történő felolvasása által próbált ennek az igénynek eleget tenni. Annyit azonban mégis megtudtunk tőle, hogy Angliában dolgozik beteggondozóként.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)