udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
6975
találat
lapozás: 1-30 ... 5851-5880 | 5881-5910 | 5911-5940 ... 6961-6975
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2016. augusztus 29.
Duzzadó magyarellenesség?
Egyre több képviselő keres menedéket Bogdan Diaconu magyarellenes pártjában, magát Victor Pontát is ide várják.
Csak az elmúlt néhány napban három honatya jelentette be, hogy szeptember 1-jétől kezdődően átül az Egyesült Románia Pártjába (PRU), köztük a volt kormányszóvivő, Mirel Palada is, és a sornak vélhetően nincs vége. Úgy tűnik, a szerencsés fordulaton máris felbátorodó Diaconu kezd vérszemet kapni: maga invitálta alakulatába volt főnökét, a szociáldemokraták közt egyre inkább elszigetelődő, a választók körében azonban még mindig meglepően népszerű Victor Pontát is. Az „I.C. Brătianu után Románia legjobb kormányfőjének számító Pontával pártunk egyből 15 százalék fölé ugrana!” – nyilatkozta bizakodóan. Diaconu rendszerint nagy ceremóniával köszönti az átiratkozókat: „Isten hozott! Újabb képviselő csatlakozott pártunkhoz, a PRU mától erősebb, holnaptól pedig még erősebb lesz!”, olvasható Facebook-oldalán – sajnos egyre gyakrabban.
SZÉKELY KRISZTA
Szabadság (Kolozsvár)2016. augusztus 29.
Szilágy megye: Seres Dénes az RMDSZ listavezetője
Zilahon a Megyei Küldöttek Tanácsa pénteken döntött a Szilágy megyei jelöltek személyéről: Seres Dénes parlamenti képviselő és Végh Sándor szenátor listavezetőkként a parlamenti választásokon újabb megmérettetésre kaptak felhatalmazást.
Szabadság (Kolozsvár)2016. augusztus 29.
Lukács Évával a tűzpiros szoknyától Provance-ig
Szerdán délben Dés központja olyan, akár egy réges-régi Kolozsvári vasárnap délután: forró napsütés, a sokévszázados főtéri templom parkjának fái hűs árnyékot adnak, alattuk üldögélnek, sétálgatnak, mintha mindenki ráérne, a gyér forgalomtól és elnéző gépkocsivezetőktől akár jelöletlen helyen is átbattyoghatunk az úttesten, a szenvedő kőfal mellett a stílusosan pazar kisvendéglő megtelik ebédelőkkel, az egykori református iskolaépületből nyíló sarki cukrászdába anyukák érkeznek csivitelő gyerekekkel, a ferences szerzetesek katolikus templomából orgonaszó és énekhang szűrődik ki a stációábrázolásokkal díszített falak között haladó sétányra. Lukács Solymossy Éva festőművész egyéni kiállítását jöttünk megnézni a Művészeti Galériában.
A templomot körülvevő kőfalhoz építészeti elemeiben is illeszkedő szomszédos galériaépületet felújították, az önkormányzat így nehezen mondana le róla, a református egyház által megfogalmazott visszaigénylés ügye már Hágába is eljutott. Lukács Éva úgy tudja, az épületet eredetileg mészárszéknek szánták – hatalmas ablakokkal ellátott tágas termei éppen alkalmassá teszik mai szerepére, bár a kivágott fák árnyékát időnként hiányoljuk. Négy terem falain sorakoznak Éva munkái, akad köztük harmincéves is, többet dési, Kolozsvári tulajdonosoktól kölcsönzött a kiállítás kedvéért – külföldre vitt munkáiból nem kért haza. Színei ezúttal is rabul ejtenek, a sok levendula és kék árnyalattal a pirosak éppen olyanok, mint alkotójuk személyisége: sokoldalú, vidám, szenvedélyes, érzékeny, törődő – amilyennek szerkesztőségünkkel fennálló több mint másfél évtizedes együttműködése során volt szerencsénk megismerni.
KEREKES EDIT
Szabadság (Kolozsvár)2016. augusztus 29.
Megmutatni Márton Áron nagyságát a világnak
Márton Áronra emlékeztek születésének 120. évfordulóján hétvégén Csíkszentdomokoson, a római katolikus püspök szülőfalujában, ahol szombaton tematikus konferenciát, vasárnap pedig ünnepi szentmisét tartottak. Gyergyószárhegyen kiállítással tisztelegtek.
Ünnepi szentmisén emlékeztek vasárnap Márton Áron római katolikus püspökre szülőfalujában, Csíkszentdomokoson a püspök születésének 120. évfordulóján. A szentbeszédet mondó Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke, valamint a szertartás végén beszédet mondó Potápi Árpád János, Magyarország nemzetpolitikáért felelős államtitkára is úgy vélte: Márton Áront talán II. János Pál pápa jellemezte a legtalálóbban.
A szentatya 1980-ban, a püspök nyugdíjba vonulási kérelmét jóváhagyó táviratában „az úr legteljesebb, legkifogástalanabb szolgájának” nevezte Márton Áront. Az érsek prédikációjában azt is megemlítette, Márton Áron a Pannóniában született Szent Mártontól vette latin nyelvű püspöki jelmondatát – Non recuso laborem –, amely azt is jelenti: „nem utasítom el a munkát”, de azt is, hogy „nem utasítom el a szenvedést”. „Márton Áron mindkettőt vállalta” – idézte az MTI Jakubinyi Györgyöt. Az érsek felidézte: Márton Áron nemcsak népének volt jó pásztora, hanem kiállt minden üldözött mellett, ő volt az egyetlen magyar püspök, aki tiltakozott a zsidók deportálása ellen, de kiállt a kommunista Romániában betiltott görögkatolikus egyház román hívei mellett is.
„A püspök ma is képes csodákat tenni”
Potápi Árpád János II. János Pál pápa 1979-es lengyelországi látogatása és a börtönből szabadult Márton Áron 1955–1956-os erdélyi körútja között vont párhuzamot. Megállapította: mindketten azt a krisztusi üzenetet közvetítették népüknek, hogy „ne féljetek”. Az államtitkár úgy fogalmazott: II. János Pál pápa és Márton Áron különböző utat járt be, „mégis elérték azt, amit sokan lehetetlennek tartottak: legyőzték a kommunizmust. Nem erőszakkal, nem fegyverekkel, hanem az őszinte szeretet szelíd szavával”.
Potápi arra is kitért: a 2016-os Márton Áron-emlékévet meghirdető Nemzetpolitikai Államtitkárságon megtapasztalták, hogy a püspök ma is képes csodákat tenni, hiszen a rendezvényekbe szerte a világon bekapcsolódtak, és tegnap délben Kanadától Új Zélandig, Pozsonytól Csíkszentdomokosig nemcsak a nándorfehérvári győzelem tiszteletére, hanem Márton Áron emlékére is szólt a harangszó, érte is imádkoztak a magyar hívők. „Álljunk ki és mutassuk meg, hogy Márton Áron szelleme ma is élő, ma is képes arra, hogy távolságokat legyőzve, lelki gátakat felszakítva egyesítse szeretett nemzetét” – fogalmazott az államtitkár az MTI szerint.
„Ma is az erdélyi magyarok lelki vezetője”
A szombati Csíkszentdomokosi konferencia résztvevői a püspököt az egyháza és népe érdekét fel nem adó, de a kommunista hatalommal mégis tárgyalásra kész emberként mutatták be. A rendezvény előtt Jakubinyi György az MTI-nek arról számolt be: a Márton Áron-emlékév rendezvényei hozzájárulnak ahhoz, hogy minél többen megismerjék Erdély nagy püspökét, ez pedig a szentté avatás folyamatát is segítheti.
Gaal Gergely, a Márton Áron-emlékév programbizottságának elnöke köszöntésében kijelentette: ma nem vérrel védhetjük Európát, mint őseink tették, hanem azzal, hogy megmutatjuk hitvallóinkat a nagyvilágnak, és magunk is megpróbálunk a példájuk szerint élni. A Magyarország Csíkszeredai főkonzulátusa részéről felszólaló Lukács Bence Ákos konzul úgy fogalmazott: a püspök ma is minden erdélyi magyar ember lelki vezetője, szellemi irányítója, ő mutatja azt, hogy mindenkinek hűnek kell mAradnia a saját lelkiismeretéhez, a keresztény hitéhez, az igazsághoz. Karda Róbert, Csíkszentdomokos polgármestere hozzátette: a konferencia elsődleges célja, hogy jobban megismerjük azt az embert, aki irányt tud mutatni nekünk.
Összeállt a boldoggá avatáshoz szükséges dokumentáció
Kovács Gergely, Márton Áron boldoggá avatási eljárásának posztulátora arról számolt be, hogy összeállt a boldoggá avatáshoz szükséges dokumentáció, és hamarosan elkészül ennek olasz fordítása is. Kovács Gergely arra is felhívta a figyelmet, hogy nem használnak a boldoggá avatási eljárásnak a Márton Áronnal kapcsolatos pontatlan információk, az igénytelenül összeállított népszerűsítő anyagok. „Áron püspök atyáról csak hitelesen, tisztán és igényesen” – hangsúlyozta a posztulátor.
Marton József nagyprépost, Kolozsvári egyetemi tanár arra világított rá előadásában, hogy Márton Áron megpróbálta megismerni a liberalizmus, a bolsevizmus, és a nemzeti szocializmus eszméit is, de mindegyiket elutasította. Elismerte, hogy a kommunizmusnak vannak őszinte hívei is, akik az igazságtalanság ellen emelnek szót, de becsapottaknak tekintette őket. Marton József úgy vélte, a püspöknek az állami hatóságokhoz írt levelei példaként szolgálhatnak, hogy miként kell kisebbségi vezetőként a többségi hatalomhoz viszonyulni.
Virt László, Márton Áron-kutató előadásában úgy fogalmazott: a püspök „az evangéliumi keskeny utat” választotta egyháza képviseletére a Romániában berendezkedő bolsevista hatalommal szemben, ez pedig a legeredményesebbnek bizonyult a lehetséges utak közül. A konferencián a Márton Áron, az erdélyiek püspöke című dokumentumfilmet is levetítették.
Lázár Csilla, az immár ötödik alkalommal megrendezett konferenciát társszervező Csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum igazgatója lapcsaládunknak arról számolt be: az előadások összeállításában mindig az aktualitásra figyelnek, hogy milyen új kutatások láttak napvilágot, kinek van olyan mondanivalója, ami „Márton Áron jelentőségét újabb fényben tünteti fel”.
Kiállítás a művészetet is támogató püspök emlékére
Márton Áron római katolikus püspök emlékére nyílt képzőművészeti kiállítás a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központban pénteken. Az eseményen megemlékeztek arról, hogy az erdélyi püspök a hetvenes években művészetszeretetéről is tanúbizonyságot tett, amikor 1974-ben a szárhegyi Barátság Képzőművészeti Alkotótábor alapítóinak – Zöld Lajos, Gaál András és Márton Árpád – kérésére rendelkezésükre bocsátotta a helyi ferences kolostort.
Ferencz Zoltán, a kulturális központ művészeti vezetője felkutatta a támogatásról szóló levelezést a Gyulafehérvári Érseki Levéltárból, illetve azt is sikerült elérnie, hogy az egykori alkotók munkái egy kiállítás idejére visszakerüljenek származási helyükre. Gyergyószárhegyen így megtekinthetők azok az alkotások, amelyeket a hajlékért hálából készítettek a művészek, és Márton Áron püspöki lakosztályát díszítették.
Krónika (Kolozsvár)2016. augusztus 29.
Voltunk, vagyunk, leszünk
A mostani, változott körülmények között mi nem határkérdésről, hanem autonómiáról beszélünk, nem területet, hanem közösségi jogokat kérünk és követelünk – szögezte le az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban Tőkés László. Az alábbiakban közöljük az EMNT elnöke előadásának szerkesztett változatát.
Itt és most van a helye annak, hogy újból felidézzem a néhány évvel ezelőtt, ugyanitt elhangzott azon kérésünket – szó szerint idézem –, hogy: „vállaljanak védhatalmi státuszt a határon túli magyarok, Erdély iránt, mint ahogyan Ausztria tette ezt az olaszországi Dél-Tirol esetében". Röviddel ezelőtt egy újságíró ezzel a kérdéssel fordult a dél-tiroli EURAC Kisebbségi Jogok Intézetének két szakemberéhez:
– „Ausztria még mindig védhatalmi státuszt gyakorol a dél-tiroli németek fölött?
– Természetesen, Ausztria mindig is védhatalom volt, és ez nagyon fontos a dél-tiroliak számára – hangzott a válasz.
Munkatársa pedig így folytatta: – „... zajlik a második (1972-es) autonómiastatútum felülvizsgálata, melynek során ismét meghatározzák majd, mi lesz Ausztria szerepe Dél-Tirol vonatkozásában." Két európai uniós tagországról, Olaszországról és Ausztriáról van szó, amelyek 1946-ban, majd 1972-ben egy akarattal rendezték a Dél-Tirolban élő német/osztrák közösség területi önrendelkezésének, autonóm jogállásának a kérdését.
Miniszterelnök úr, köszönjük a védelmüket és támogatásukat! Európai módra, Románia és Magyarország is ezenképpen juthatna egyezségre a romániai, erdélyi, Székelyföldi magyarság önrendelkezése ügyében; a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács pedig ugyanezt a megoldást javasolja az összes külhoni magyar közösség esetében. Kezdettől fogva az autonómia ügye mellett áll ki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács országos és területi szinten, együtt az Erdélyi Magyar Néppárttal; sőt legutóbb az RMDSZ és társpártja, az MPP is elmozdulni látszik ebbe az irányba. Ezért élt-halt áldott emlékű Fodor Imre, Marosvásárhely legutóbbi magyar polgármestere, a Székely Nemzeti Tanács korábbi elnöke, és emellett tett hitet a bibliai korhatárt immár túllépett Király Károly, élő példaképünk az átkos emlékű Ceaușescu-diktatúra elleni küzdelemben!
Védhatalmi státusz és önrendelkezés
Az 1956-os forradalom és szabadságharc idei jubileuma mementó gyanánt tudatosítja bennünk, hogy szabadságszerető és szabadságharcos nép a magyar. Az erdélyi magyarság, kiváltképpen pedig a székelység számára a szabadság záloga és biztosítéka maga az autonómia. Köszönetet mondok azért, hogy már az alaptörvény is példás módon rendelkezik ebben a nemzetpolitikai prioritást jelentő kérdésben, konkrét módon pedig Szili Katalin személyében miniszterelnöki megbízott hivatott eljárni a külhoni magyarok autonómiatörekvéseinek előmozdítása érdekében. Miért olyan fontos számunkra az autonómia és a védelem? A védhatalmi státusz és az önrendelkezés? A továbbiakban erre a kérdésre keresem a választ: egy évforduló (A) és egy bibliai ige (B) összefüggésében.
A.) Márton Áron kiállása az erdélyi magyarság védelmében
Nem véletlen, hogy a magyar kormány idén emlékévet hirdetett boldog emlékű Márton Áron erdélyi/Gyulafehérvári katolikus püspök tiszteletére. Júniusi emlékkiállítása megnyitóján méltán nevezték őt „erkölcsi mércének", akit példaként lehet az érték- és morális válságban lévő európai társadalom elé állítani, hiszen ő egyaránt védelmére kelt az üldözött zsidóknak, a fogságba hurcolt erdélyi németeknek és a betiltott román görögkatolikus egyház kiszolgáltatott híveinek és papjainak, akikkel együtt utóbb maga is rabsorsra jutott. Nem utolsósorban pedig éppen hetven esztendeje annak, hogy ismételten fellépett saját hívei és magyarságuk védelmében, akik a II. világháború befejeztével a megszálló szovjet hadsereg és a visszatérő román impérium hatalma alá kerültek. Észak-Erdély és általában az erdélyi magyarság sorsa és jövője forgott kockán. A berendezkedő kommunistabarát román hatalommal és magával a Román Kommunista Párttal kiegyező Magyar Népi Szövetség elárulta Erdélyt. 1945 novemberében a Szövetség Százas Intézőbizottsága – Katona Szabó István diákvezető és Nagy Géza református gimnáziumi tanár ellenszavazatai mellett – egyhangúlag egész Erdély Romániához való tartozása mellett foglalt állást. Kiáltványukban – a korabeli pc/politikai korrektség szóhasználatával – jelentették ki, hogy „az erdélyi nemzetiségi kérdés megoldása nem határkérdés"; óvtak „a nemzetközi reakció" háborús mesterkedéseitől, és hitet tettek „Erdély két népének eltéphetetlen egysége" mellett.
Beke György „a magyar önfeladás egyik legsúlyosabb drámájának", „önkéntes magyar Trianonnak" minősítette a Népi Szövetség Petru Groza és Vasile Luca/Luka László jelenlétében és politikai nyomása alatt elfogadott „hűségnyilatkozatát", mely „a népakarat meghazudtolásával járatta le az önrendelkezés nemes eszményét". Edmund Burke brit filozófus szerint: „A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek mAradjanak". Erdélyben viszont a román kormányzat és a kommunisták által félrevezetett vagy velük cinkosságot vállaló magyar „szövetségi" politikusokkal szemben akadtak olyan felelős egyházi és polgári vezetők, akik nem mAradtak „tétlenek", hanem Áron püspök köré tömörülve szembeszegültek a magyarnak nevezett Népi Szövetség kapitulációjával, és memorandumot intéztek a párizsi békekonferenciához, amelyben az önrendelkezés elvének klasszikus megfogalmazásával fejezték ki nemzeti közösségük azon igényét, hogy: „Rólunk nélkülünk ne határozzanak, és ne akarják az erdélyi magyarságot keresztre feszíteni"
Az 1946. június 11-ei csíksomlyói búcsú közel állt ahhoz, hogy spontán népgyűléssé alakuljon át, amely erdélyi magyarságunk hiteles álláspontját juttassa kifejezésre. Az előretörő bolsevik hatalom árnyékában azonban Márton Áron kellő hitbeli bölcsességgel fogta vissza és csillapította le a háborgó kedélyeket és a jelenléti csúcsot döntő sokaságot. Szentbeszédében viszont kivételes nyíltsággal szólt a kiszüremlő párizsi határozat igazságtalanságáról és következményeiről. A nagy püspök a búcsújáró népnek a biztonságát nem kockáztatta, ezzel szemben viszont a helyettes áldozatvállalás szellemében szólt helyettük is: „A püspöknek azonban meg kellett hallania híveinek nagy aggodalmát, és ki kellett mondania azt, amit nekik nincsen szabadságukban kimondaniuk... Ez nem politika. Itt az életünkről van szó. S az emberi élethez az Istentől nyertünk jogot." Márton Áron börtönviseléssel megpecsételt igazsága és a vele szemben álló „gyászmagyarok" elvtelen önfeladása a jelenben is érvényes és időszerű tanulságokkal szolgál számunkra.
Nem területet, hanem jogokat kérünk
Még mielőtt bárki is „magyar irredentizmussal" vádolna, vádaskodna – le kell szögeznünk, hogy a mostani, változott körülmények között mi nem határkérdésről, hanem autonómiáról beszélünk, nem területet, hanem közösségi jogokat kérünk, és követelünk. A nemzetközi szerződéseket és Románia alkotmányát tiszteletben tartva politikai párbeszédet szorgalmazunk, hogy az ország törvényes rendjének megfelelően és a román politikai törvény- és döntéshozókkal egyetértésben olyan tényleges és teljes körű autonómiarendszert hozzunk létre a magyar nemzeti közösség számára, amely – meggyőződésünk szerint – egyedül képes biztosítani megmAradását, gyarapodását és szabad fejlődését. Ezen törekvésünk teljes mértékben összhangban áll a nemzetközi normákkal, és megfelel azoknak a demokratikus autonómiaformáknak, melyek a világ és Európa számos országában közmegelégedésre működnek, és egyben a megbékélés és a stabilitás hordozói. A felidézett történelmi példa másik nagy tanulsága az, hogy nemzeti közösségünk választott vezetőinek, pártjainak és szervezeteinek erkölcsi és politikai kötelességük a demokratikus népakarat képviselete, különös tekintettel a népek és nemzeti közösségek önrendelkezési jogának a tiszteletben tartására. Ebben a tekintetben az erdélyi magyarság képviseletét kisajátító prekommunista Magyar Népi Szövetséggel szemben Márton Áron püspök és áldozatvállaló memorandista elvbarátai voltak az igazi és hiteles demokraták.
Harmadsorban az egyházi népszolgálat világító példája szolgál tanulságul. „Ez nem politika. Itt az életünkről van szó!" – mondotta volt Áron püspök. Annak idején hasonlóképpen fogalmazott másik nagy erdélyi püspökünk, Makkai Sándor, aki azt mondta, hogy Erdély ügye nem politikai, hanem erkölcsi kérdés számára. Csak helyeselni lehet, hogyha nemzeti egyházaink nem bonyolódnak bele a pártpolitikába. Ami viszont hitbeli és történelmi örökségük folytatásaképpen ma is elvárható tőlük: az a híveik és társadalmunk javát szolgáló erkölcs és nemzetpolitika. Az, hogy Isten szava legyenek a nép felé, és hogy a nép szavát is meghallják, és hallassák, amikor és amennyiben ez szükséges. Amit ebben a viszonylatban Márton Áron mond, az az egyházi és világi elöljárókra egyaránt érvényes: „A vezetőknek tudniuk kell, hogy tényleges tekintélyük addig van, a polgárok támogatására és tiszteletére addig van jogcímük, engedelmességre addig számíthatnak, amíg hivatalukat küldetésnek tekintik az Isten által meghatározott rend és célok megvalósítására."
B.) Nehemiás próféta buzdítása a jogos önvédelemre
Erdély nagy püspöke vert helyzetben, a kommunizmus végérvényes berendezkedésének már-már kilátástalan időszakában mutatott példát arra, hogy soha ne adjuk meg magunkat, még a legreménytelenebbnek tűnő helyzetekben se adjuk fel a küzdelmet. A jogos önvédelem vállalására, bátorságra, kitartásra, önfeláldozó kiállásra buzdítja hosszan tartó fogságból szabaduló, ellenség által szorongatott népét Nehemiás próféta, amikor is a nemzeti önfenntartás eme „hadi parancsát" intézi hozzá: „Ne féljetek tőlük! A nagy és rettenetes Úrra emlékezzetek, és harcoljatok testvéritekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és házaitokért!" (Neh 4,14) Isten embereit népünk iránti olthatatlan szeretetük késztette „ama nemes harc" (Pál apostol) felvételére. Istenbe vetett bizodalmukkal együtt „testvéreik, fiaik, leányaik, feleségeik" iránti odaadó szeretetük kölcsönzött a hadviselőknek kellő bátorságot és lelki motivációt ahhoz, hogy ne alkudjanak, és ne fussanak meg, hanem szükség esetén még a hivalkodó Góliátokkal, a legnagyobb túlerővel is halált megvető bátorsággal szálljanak szembe.
Vértelen igazság- és szabadságharcainkban, elkeseredett politikai és mindennapi küzdelmeinkben az ige szava és Isten népének áldozatvállalása szigorú önvizsgálatra késztet bennünket: vajon megvan-e bennünk az a szeretet, mely népünk ügyének és védelmének megalkuvás nélküli szolgálatára késztessen? A „kompromisszumok művészetének" nevezett „politizáláson" kívül képesek vagyunk-e következetesen kiállni „házaink" népe, hazánk, családjaink, gyermekeink, közösségeink és gyülekezetünk, falvaink és városaink védelmében és érdekében, hogy – idei nyári táborunk központi gondolata értelmében – valóban itthon érezhessük magunkat szülőföldünkön? Hogy ne csak itthon voltunk légyen, hanem a jelenben és a jövőben is itthon legyünk Erdélyben, a Székelyföldön, a Partiumban, Tusnádfürdőn és Nagyváradon, Komáromban, Beregszászon, Szabadkán, Drávaszögben, a Mura mentén, az Őrségben és Budapesten, Magyarországon és az összes magyar külhoni területen. Hogy nehogy az egész Európát önazonosságában fenyegető migránsok sorsára jussunk, nehogy a saját szülőhazánkban vagy Európában és a nagyvilágban szétszóródva váljunk idegenekké!
Európa súlyos veszélyben forog
Amikor a kommunizmus összeomlott, majd az egyesült Európához csatlakoztunk, azt hittük, végre megszabadultunk, s kisebbségbe kényszerített népünkre is új korszak virrad. Negyed század után azonban azt kell látnunk, hogy nem csupán mi magunk, hanem immáron az egész, válságba kormányzott Európa súlyos veszélyben forog. Történelmi hagyományainkra emlékeztető módon egyszerre kell harcba szállnunk az önmaga vesztét okozó nyugati világért, valamint saját magunk védelmében. „Ne féljetek! Harcoljatok!" – hangzik Nehemiás kiáltványa. A föltétlen konfliktuskerülés jelenkori politikai divatjában sokaknak sérti a fülét ez a felhívás, Brüsszel urai pedig nem tudják, mihez is kezdhetnének a Bibliával, mint ahogyan Izráel népének és a keresztény Európának az identitása is idegen és zavaró számukra. Mindazáltal erre a „politikailag korrektnek" aligha mondható felszólításra kell hallgatnunk, és amikor és amennyiben szükséges, a konfliktust is vállalnunk kell, hogyha bőrünkről, létünkről, sorsunkról – „testvéreinkről, fiainkról, leányainkról, feleségeinkről, házainkról" – van szó, amikor Európa és magyarságunk jövője a tét! Ámbátor a Gonosszal szemben nem gyakorolhatunk „konfliktuskerülő magatartást", és kompromisszumot sem köthetünk vele – hanem csak egyet mondhatunk neki: „Távozz tőlem, Sátán!"
Az idei tusnádfürdői tábor sátoraiban ennek a nemes harcnak a vállalásával vettük számba az európai, a közép-európai és a Kárpát-medencei helyzetet, illetve a magyarság állapotát, és tekintettük át sorskérdéseinket, valamint azokat a politikai, nemzeti, társadalmi, bel- és külhoni, illetve nemzetközi „hadszíntereket" és kihívásokat, amelyek – a szintén bibliai szellemű – építőmunka mellett jogos küzdelmünk töretlen folytatására késztetnek bennünket. Befejezésképpen Csintalan László kanonoknak, az idei csíksomlyói búcsú szónokának két himnuszunk szavait összekapcsoló áldásmondását idézem: „Isten, áldd meg a magyart, és ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"
Tőkés László
A szerző európai parlamenti képviselő
Krónika (Kolozsvár)2016. augusztus 29.
Belakták a Kossuth-kertet a Partiumi Magyar Napokon
A délutáni és esti koncertek vonzották talán a legnagyobb tömeget hétvégén a vasárnap véget érő, tizenötödik alkalommal megszervezett Szatmárnémeti Partiumi Magyar Napokon.
Az augusztus 19. és 28. között zajló rendezvénysorozat a magyarországi Magna Cum Laude zenekar főtéri fellépésével zárul vasárnap, ezt megelőzően pedig az Intim Torna Illegál és a Dolly Roll lépett színpadra.
A szervezők közleménye szerint hétvégén sikerült teljesen belakni a Kossuth-kertet: sokan a főzőversenyekre készültek, mások a kézműves vásáron kínált portékákat csodálták. A gyermekeket is érdekes elfoglaltságok várták: várat építhettek szalmabálából, régi idők játékait próbálhatták ki, a legkisebbeket pedig bábelőadásokkal szórakoztatták.
A Partiumi Magyar Napok egyik fő helyszínének számító Kossuth-kertben ugyanakkor senki nem mAradt éhesen: délben már kígyózó sorok várták, hogy megkóstolhassák a bogdándi bélest és a nagymajtényi strudlit. Eközben készültek a finomabbnál finomabb bográcsosok is, a résztvevők babos, halas és vadas étkek közül választhattak. Nem volt hiány italban sem, a bor- és pálinkatermelő gazdák ugyanis ismét bebizonyították, hogy a Partium kínálata bármelyik régió felhozatalával felveheti a versenyt.
A legnépszerűbb programpontnak a koncertek bizonyultak: szombaton sokan voltak kíváncsiak a Megasztár tehetségkutató műsor hatodik kiadását megnyerő Radics Gigi fellépésére. A fiatal énekesnő egy titkot is megosztott a közönséggel: elárulta, hogy szerelme – aki az együttes billentyűse – szatmári születésű, így már ő is szinte hazajár a partiumi városba. Lenyűgözte a magyar napozókat Korda György és Balázs Klári is, akiknek rajongótábora immár négy generációt ölel fel. A koncertekkel azonban nem ért véget az ünneplés, a helyi The Phoenix SM együttes ugyanis késő estig ismert, népszerű zeneszámokkal szórakoztatta a Kossuth kertben összegyűlt, táncoló közönséget.
Péntek este Szikora Robi és az R-Go koncertezett a Szatmárnémeti új főterén felállított színpadon, a jelenlévők közül pedig kevesen bírták ki, hogy ne perdüljenek táncra. A szervezők közleménye szerint Szikora Robi ismét bebizonyította, hogy nagy mulattató: folyamatosan jön-megy a színpadon, majd dobverőket ragad, mindig képes valami újat mutatni, sőt a koncerten tűzzsonglőrködéssel is elkápráztatták a közönséget. Csütörtök este Ferenczi György és a Rackajam együttes lépett színpadra – többek között József Attila, Petőfi Sándor és Gérecz Attila megzenésített verseit adták elő.
Krónika (Kolozsvár)2016. augusztus 29.
Lezárták a Háromszéki értéktárpályázatot
Szakmai konferencia keretében zárták le a hétvégén Háromszék tárgyi és szellemi örökségét összegyűjtő Kovászna megyei értéktárpályázatot.
A pénteki rendezvényen elhangzott: a Kovászna megyei önkormányzat és a Kovászna Megyei Művelődési Központ egy Zala testvérmegyével közös pályázat útján, 2016 májusában hozta létre a Kovászna megyei értéktárat és megyei értéktárbizottságot. A bizottság összesíti a települési és tájegységi értéktárak adatait, és arról is dönt, hogy mi kerül be a megyei értéktárba, illetve ajánlásokat küld a Székelyföldi, valamint az erdélyi értéktáraknak, javaslatokat fogalmaz meg a kiemelt megyei értékek népszerűsítésére, támogatására.
Az értéktárbizottság lajstromában eddig a kürtőskalács és a mikóújfalusi rakott ág, a kovásznai Benedek Géza Szívkórház, a kovásznai rehabilitációs módszer, Kézdivásárhely történelmi főtere, a kisbaconi vízimalom, az Illés napi juhászlakodalom, a Székely Nemzeti Múzeum, a Csomád-Bálványos természetvédelmi terület, turizmus és vendéglátás címszó alatt pedig A kenyér útja nevű projekt szerepel. A lista tovább bővíthető, javaslatokat a www.repertorium.ro honlapon várnak.
Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke a konferencián utalt a kürtőskalács és a pálinka kapcsán a magyarországi és az erdélyi termelők között kialakult nézeteltérésekre, és leszögezte, az ilyen programok lényege, hogy lebontják az adminisztratív határokat. Pácsonyi Imre, a Zala megyei közgyűlés alelnöke hangsúlyozta, a hungarikumok nemcsak a nemzeti kulturális identitáserősítő tartalmakat, hanem a gazdasági megerősödést és felemelkedést is szolgálják a turizmuson, vagy a helyi közösségek megerősödésén keresztül
Bíró Blanka |
Krónika (Kolozsvár)2016. augusztus 29.
Az egymásnak ajánlott idő a legértékesebb
Vasárnap a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség együttműködve a Szent László Római Katolikus Líceummal és a Szigligeti Színházzal III. alkalommal szervezett Családi Napot a Püspöki Palota kertjében.
Összefogva a Szent László Római Katolikus Líceummal és a Szigligeti Színházzal, számos szorgos önkéntes segítségével vasárnap délután harmadízben szervezett augusztus végi Szent László Családi napot a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség a Püspöki Palota kertjében, illetve belső udvarában, ezúttal az irgalmasságra összpontosítva, lévén hogy ezekben a hónapokban a Ferenc pápa által meghirdetett Irgalmasság Rendkívüli Szentéve zajlik. Akárcsak tavaly, az idén is kánikulai hőség közepette zajlottak az események, de ez egyáltalán nem szegte kedvét a kilátogatóknak- sőt, mintha a tavalyinál is többen lettek volna-, a szervezők pedig most is gondoskodtak a folyadék utánpótlásról.
A megjelenteket Exc. Böcskei László megyés püspök köszöntötte házigazdai minőségében, különösképpen a gyermekeket. Arra hívta fel a figyelmet: a rendezvény címe arra a családias hangulatra is utalni szeretne, mely jellemzi az együtt eltöltött néhány kellemes órát. Rávezethet bennünket ugyanakkor arra a nagy igazságra, hogy az egymásnak felajánlott, ajándékozott idő az nem egy elvesztett, hanem egy értékes és tartalmas idő. Hangsúlyozta: a fő céljuk, hogy a gyermekeknek, akik még élvezik a szünidőt- „mert ugye nem igaz az, hogy a gyermekek unatkoznak a vakációban”-, meglepetéseket nyújtsanak. Hozzátette: a címben szereplő Szent László egy olyan értékrend felvállalására is kell buzdítson bennünket, melyet magunkénak kell mondjunk, és tovább kell adjunk az utánunk következő generációknak.
Zalder Éva, a Szent László Római Katolikus Líceum igazgatónője arra kérte a jelenlevőket: járják közösen végig az irgalmasság utcáját, ahol nem csupán a gyermekeknek, hanem a felnőtteknek is lehetőségük nyílik arra, hogy jól érezzék magukat, mert számos meglepetésről gondoskodtak.
Fellépések
A nagyszínpadon először a líceum néhány diákja lépett fel, illetve egészen pontosan a legkisebbekkel, vagyis az óvodásokkal kezdődött a program. Őket egy tehetséges testvérpár, Bodea Ingrid és Bodea Anita követte egy látványos ritmikus sportgimnasztika produkcióval, majd két, sok díjat elnyerő ügyes kislány, Kiss Adrienn és Kiss Fanni énekeltek, befejezésképpen pedig egy táncos játékot (Legyetek jók, ha tudtok) tekinthettek meg a jelenlevők, a szereplőket Dulău Dianna tanárnő készítette fel.
Az ezt követő műsorelemeket már Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház főigazgatója konferálta fel, ugyanis a Nagyvárad Táncegyüttes adott elő bonchidai táncokat (koreográfus László Csaba). A továbbiakban a belső udvari kis színpadon a Lilliput Társulat által szervezett I. Nagyváradi Bábtábor résztvevőinek egy csoportja lépett fel Botházy-Daróczi Réka művészeti vezető felvezetésében, majd népszerű magyar slágerek csendültek fel, a Szigligeti Társulat művészeinek közreműködésében: Csíky Ibolya, Ababi Csilla, Gajai Ágnes, Jerovszky Tímea, Kardos M. Róbert, Szabó Eduárd, Szotyori József és Kocsis Gyula szórakoztatták a nagyérdeműt.
A színvonalas produkciók után a családok birtokukba vették az irgalmasság utcáját. A legnépszerűbbnek talán az arcfestés bizonyult, de a kézműves-foglalkozások, a kiállítások, Szent Erzsébet rózsái, a diákok munkáiból összeállított installációk, vagy az ügyességi vetélkedők is sok érdeklődőt vonzottak.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro2016. augusztus 29.
Közösséggé kovácsoló együttlét
Falunap Rétyen, Zágonban, flekkenezés Erdőfülében
Szombaton a zenéé, vasárnap a sport és ügyességi versenyeké volt a főszerep a hétvégi Rétyi Napokon, megszentelték az idei esztendő új kenyerét is. Zágonban szórakoztató és kulturális rendezvények váltogatták egymást, megtartották a nagy népszerűségnek örvendő főzőversenyt, míg Erdőfülében flekkenezni gyűltek össze a helyi sportpályára a falu fiataljai és idősei.
Dombora Lehel, a község frissen megválasztott polgármestere megnyitóbeszédében azt mondta: jó volna, ha a Rétyi Napok ne egyszerű „üljünk le, és együnk-igyunk” lenne.
– Azt szeretném, hogy ez az ünnepség erősítse az emberekben az összetartozás élményét, beleértve a csatolt települések polgárait is – mondta a fiatal vezető.
Igehirdetésében Dezső László Levente egerpataki református lelkipásztor arról beszélt, hálásnak kell lennünk Istennek, amiért minden évben megadja az új termést, majd rétyi és komollói társával együtt megszentelték az új kenyeret. Nagyszámú közönség, köztük sok Sepsiszentgyörgyi vett részt a Kováts András Fúvószenekar „reflektorfényes” koncertjén, majd az estet a Selfish Murphy zárta.
A horgászvetélkedőn és minifoci-bajnokságon túl a vasárnapi program fő pontját a második alkalommal megszervezett traktortalálkozó és felvonulás képezte, amelyet traktoros ügyességi verseny követett több mint húsz résztvevővel. A Rétyi Napokat az Evilági együttes és a Bagossy Brothers Company zárta.
Wellness-hétvégét nyertek Zágonban
Szombat reggel hangos zenével költötte a helyieket a zágoni ifjúsági fúvószenekar, hogy a lakosságot ráhangolja a kétnapos ünnepségre. Ez alkalomra az önkormányzat is megszépítette a központot, díszes tetővel födték le a központi színpadot – tudtuk meg Kis József zágoni polgármestertől, aki megjegyezte, a falunapoknak külföldi vendégei is voltak: az anyaországi Kisköre, Tarpa és Kocsér, valamint a lengyelországi Namyslow települések küldöttsége tette tiszteletét.
A színpadon különböző szórakoztató és kulturális rendezvények váltogatták egymást. Idén is megtartották a nagy népszerűségnek örvendő főzőversenyt, a Mikes-Szentkereszthy-kastély udvarán rotyogtak a finom étkek a bográcsokban. A vetélkedőre nyolc csapat nevezett be. Első helyezést ért el a papolci Bibó András és neje, Erzsébet, ízletes babgulyásukat egy anyaországi wellness- hétvégével jutalmazta az önkormányzat. Második helyen a Sepsiszentgyörgyi Dobra István végzett szarvaspörköltjével, míg harmadik a zágoni Csoma Károly és Deák Miklós szarvasborjú-pörköltje lett.
Falunap-pótló Erdőfülében
Flekkenezni gyűltek össze a helyi sportpályára Erdőfüle fiataljai és idősei, de a község más településeiről is szép számban jelentek meg kikapcsolódni, szórakozni, nótázni a tegnapi verőfényes napon. Erdőfülében ez volt a második flekkenezős hétvége, tavaly is rendeztek ugyanilyent falunap-pótlóképpen, ugyanis, ahogy akkor sem volt, idén sem lesz külön faluünnep. A 13 órától kezdődő ebédosztást követően – amelyet a helyi közbirtokosság ajánlott fel disznótokány formájában – futballmérkőzéseket játszottak, a környező településekről jelentkeztek csapatok. Első helyen a bardociak végeztek, míg Erdőfüle csapata a dobogó második fokára állhatott. A gyerekeknek szabadtéri játékokat biztosítottak, zsákban-futás, kötélhúzás és vizeslufi-dobálás is volt. A jó hangulatról az abásfalvi zenekar gondoskodott, akik elhúzták mindenki kedvenc nótáját.
– A célunk az volt ezzel a rendezvénnyel, hogy felelevenítsük a régi időket, visszakanyarodjunk elődeink hagyományos életformájához, amikor gondtalanul sikerült eltölteni egy hétvégét a családdal, ismerősökkel, barátokkal – mondta Csog Bálint, az összejövetel egyik szervezője. – Itt igazából nincsenek szervezők, mindenki a maga módján hozzátett egy keveset, így valósulhatott meg ez, amit összességében láthatunk. A hangsúly a helyi értékeken, a helyi termékeken van, azon, hogy mi magunk állítottunk elő és teremtettünk meg mindent, amire csak szükség van ahhoz, hogy az ember jól érezhesse magát.
A rendezvényt tábortűz és nótaest zárta. Bardoc községben augusztus 6-7-én tartottak falunapot, Olaszteleken falutalálkozóval egybekötve, hagyományosan szeptember első hétvégéjén tartják, míg Székelyszáldoboson szeptember 10–11-én ünnepelnek.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2016. augusztus 29.
Tanítónő kerestetik
Csaknem kétségbeesett felhívást tett közzé minden lehetséges elektronikus felületen dr. Bencze Mihály, a Bukaresti Ady Endre Líceum igazgatója. A csernátfalusi matematikus, aki harmadik éve vezeti a líceumot, sürgősen tanítónőt keres az egyetlen fővárosi magyar iskolába, azonnali kezdéssel. Érdeklődni az [email protected] e-mail-címen vagy a 0736.613.902-es telefonszámon lehet.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2016. augusztus 29.
Szobordöntögetők
Mottó: „Ki egy fejjel nagyobb,/ Mint polgártársi… azt nem tűrhetik. “ (Madách Imre: Az ember tragédiája, Athéni szín)
Hóman Bálint nem is álmodhat szoborról, Nyirőt ki kell dobni a tantervből Wass Alberttel együtt, mert németbarátok voltak. (Hogy úgy volt-e, miért és milyen körülmények között, az nem számít. Miközben Octavian Goga, akit saját kérésére horogkereszttel a mellén temettek el, jó szobornak is, utcanévnek is, tananyagnak is.) És ami a legszomorúbb, amint Kodály Psalmus Hungaricusában sírja a zsoltáríró: „Ha ellenségtül nyavalyám volna, bizony könnyebben szenvedtem volna… de barátomnak az, kit vélek volt… fő ellenségem, most látom, hogy az volt.”
Újra és újra elővenni régmúlt idők emberi hibáit és azokon lovagolni mire jó? Úgy érzem, értékeink minden áron való lebecsülése van folyamatban. Mindenben, mindenkiben csak a rosszat látni – mit nekünk emlékmű, mit nekünk szobrok, mi csak kuksoljunk, mint bűnös nép. Látjátok, hogy a legjobbjaink sem érnek többet a Deákné vásznánál.
Nemrég kezembe került egy könyv, egy hölgy összeállítása (nem írom le a nevét, mert nem szeretném reklámozni, úgyis eltűnt már a polcról, miközben klasszikusok és kortársak ott szomorkodnak és porosodnak), amely a magyar irodalom nagyjaira húzza rá a vizes lepedőt, jobban mondva fellebbenti róluk az ágylepedőt. Hát kérem – ízlés dolga, választás dolga: ha nem gyönyörködünk remekműveikben, akkor legalább csámcsogunk emberi hibáikon, kuncogunk szexuális mizériáikon.
Legyen világos, nem vonom kétségbe a kutatások létjogosultságát, egy orvosi szaklapban elmegy az ilyesmi, de mintha nagyobb szükség lenne a nagyságuk kiemelésére, hogy aztán ne panaszkodjunk, hogy nem olvasnak a fiatalok. Illetve hogy többnyire bulvár-semmiket olvasnak.
A bibliai Dávid, amikor király lett, dicshimnuszt szerzett elődje, Saul tiszteletére, bár az hitehagyottá vált, és amúgy zárójelben halálra üldözte magát Dávidot. Mégis Dávid nem a gyarló embert, hanem a filiszteusverő hőst látta benne, és így hagyta emlékét az utódokra. És utódai háromezer év után is megmAradtak. Nem lenne jobb ezt a példát követni?
Zubreczky Antal
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2016. augusztus 29.
„A legteljesebb szolgája az Úrnak”
Érdekes, új kutatási eredményeket tartalmazó és a kritikai hangvételt sem nélkülöző előadások is elhangzottak szombaton Csíkszentdomokoson, az V. Márton Áron Konferencián. A kritika természetesen nem a jeles püspökre, hanem a kultusza kapcsán tapasztalt visszaélésekre – amint Kovács Gergely posztulátor fogalmazott: „a boldoggá avatási ügy hajójának fedélzetén integetőkre és szelfizőkre” – vonatkozott.
Ötödszörre szervezett konferenciát a jeles püspök születésnapjára a Csíkszentdomokosi Márton Áron Egyesület és Múzeum. A szervezésbe és támogatásba idén Magyarország Miniszterelnökségének politikai államtitkársága is bekapcsolódott.
A konferenciát megnyitó Jakubinyi György érsek Márton Áron anyakönyvi bejegyzését ismertette és felhívta a figyelmet a keresztelés napjának (Áron püspököt háromnapos korában keresztelték) fontosságára – amelyet tulajdonképpen egyházi születésnapként kellene ünnepelni. Kiemelte, hogy teljes búcsút nyerhet, aki a keresztelésének évfordulóján megújítja keresztelési fogadalmát. Karda Róbert, Csíkszentdomokos polgármestere a konferencia nagy érdemének tartotta, hogy az előadások révén jobban megismerhetik a hallgatók azt az embert, aki máig irányt mutat nekünk. – Ma nem vérrel védhetjük meg Európát, hanem azzal, ha hitvallóinkat megmutatjuk a nagyvilágnak és az ő megismerésükkel az egész magyarság számára fontos küldetést teljesítünk – fogalmazott Gaal Gergely, a Márton Áron Emlékév Programbizottságának elnöke, és arra biztatott mindenkit, hogy próbáljon ki-ki példaképpé válni az élet valamely területén.
– A hatalom megfélemlít, de valójában rossz a lelkiismerete és tulajdonképpen ő az, aki fél, és főként azoktól tart, akik, akárcsak Áron püspök, nem félnek – mondta köszöntőjében Lukács Bence Ákos konzul, hozzátéve, hogy Márton Áron ma is minden erdélyi magyar lelki vezetője lehet. A konferencia csaknem valamennyi hozzászólója köszönte a Márton Áron Múzeumnak és név szerint Lázár Csillának a szervezést, aki a maga során szintén köszönte a támogatóknak és Sándor Edit Csíkszentdomokosi könyvtárosnak a segítséget.
A boldoggá avatási eljárás hajóján
Kultusz/tisztelet/reklám – ahogyan a posztuláció látja Márton Áron püspök emlékének ápolását témával tartott előadást Kovács Gergely, Márton Áron boldoggá avatási eljárásának posztulátora. – Most egy kemény beszédet mondok és egy kicsit keserűbb lesz – kezdte fejtegetését a posztulátor, majd tisztázta, hogy a boldoggá avatási folyamat nem per, hanem eljárás, ami az életszentség hírén és az élő tiszteleten alapszik. Szólt arról, hogy csodajelekre, közbenjárására történt imameghallgatásra van szükség. Elmondta, hogy az életszentség hírének spontánnak, mAradandónak és folyamatosnak kell lennie, nem mesterségesen gerjesztettnek, hitelt érdemlő személyek kell hogy állítsák és széles körben. Fontos a Márton Áron-i hagyaték megismertetése, ugyanakkor hiteles kezdeményezésekre van szükség.
– De ahogy igaz az, hogy az élő tisztelet hiányában nem lehetséges a boldoggá avatási eljárás elindítása, ugyanúgy igaz az is, hogy visszaélések esetén az ügy elakadhat. Kétségtelen, hogy a magyar nyelvterületen az utóbbi évtizedek boldogjai és Isten szolgái között senkinek nincs olyan nagy tisztelete, mint Márton Áronnak, de fontos szembenézni azzal, hogy ebből mennyi a látszólagos tisztelet és visszaélés – hangsúlyozta.
A posztulátor egy óriáshajó útjához hasonlította a boldoggá avatási eljárást, amely a kikötő felé tart, számos utassal a fedélzeten és néhány munkással a hajó gyomrában. A fedélzeten szelfizők és integetők nem biztos, hogy hasznosak a hajó számára, sőt inkább számukra fontos a hajóval büszkélkedni, példálózott az előadó.
Kovács Gergely szerint kérdés, hogy mikor van szó hiteles tiszteletről és mikor szereplésről, üzletről? Számos kiadvány van, de hány segíti elő a tisztelet terjedését? Kinek az ügyét támogatja a bevétel? A legnagyobb bűn, ha valami tiszteletként van beállítva, közben személyes érdeket szolgál. A posztulátor konkrét jó példákat sorolt fel, amelyeket nagyon fontosnak tart, és mint kifejtette, Áron püspökről csak tisztán, hitelesen, igényesen kellene írni, beszélni, és fontos a visszásságokat szóvá tenni, még ha Áron püspök tisztelőinek kis százalékáról is van szó, hiszen a kis repedések is számítanak a hajó alján.
– A jó hír az, hogy szinte a teljes dokumentáció összeállt már – részletezte a boldoggá avatási eljárás kapcsán –, nagyobb részt az olasz fordítás is elkészült, ezt kell véglegesítenem, rendeznem és meggyőző részletes magyarázattal ellátnom. Mivel Áron püspök nem vértanú, a boldoggá avatásához szükséges egy közbenjárásával történő csoda is.
Áron püspök eszmék kereszttüzében
A továbbiakban a konferencia több előadása is foglalkozott Márton Áron helytállásával, népnevelői munkájával. A Gyulafehérvári Marton József Márton Áron az eszmék kereszttüzében címmel a püspök világnézeti kérdéseket fejtegető írásairól, népnevelő munkájáról szólt, egy olyan időszakban, amikor a marxista eszmék terjedésével kellett felvennie a harcot és tanulmányoznia a bolsevizmust, hogy érvelni tudjon ellene.
– Mindig különbséget tett a kommunista ember és a kommunista eszme között, amely az Isten és a vallás ellen dolgozik – emelte ki a nagyprépost.
Virt László Egyház az állami diktatúra szorításában című előadásának bevezetőjeként három lehetséges magatartásformát mutatott be az egyházi vezetőknek a kommunista hatalomhoz való viszonyulásában. Volt, aki teljességgel elzárkózott a tárgyalástól, mint Mindszenthy bíboros; volt, akit szolgálatába állított a hatalom; míg Márton Áron vagy Stefan Wyszynski bíboros, a harmadik, az evangéliumi keskeny utat választotta, és elfogadta a tárgyalást az egyházi autonómia megőrzése érdekében. – A párbeszéd mestere volt – hangsúlyozta Virt László, és kifejtette, hogy semmiképpen nem lehet Mindszenthy bíborossal azonosítani vagy társítani, aki az amerikai nagykövetségre behúzódva kormányt szeretett volna alakítani, és akkor sem hagyta el a követséget, amikor már megtehette volna. A Kolozsvári Ozsváth Judit „...testvérek voltunk” címmel Márton Áron és Domokos Pál Péter népnevelő munkájának kapcsolódási pontjait ismertette. A Budapesti Seres Attila arról beszélt, hogyan látták a lengyel diplomaták Márton Áront az 1930-as évek végén. Izsák Anikó Borbála Márton Áron és az erdélyi római katolikus értelmiségi elit kapcsolatát mutatta be. Végül két filmmel zárult a tanácskozás: Molnár Melinda jóvoltából egy húsz évvel ezelőtt készült filmet láthattak a résztvevők a Kéttornyú őrhelyen – virágszőnyeg előtt című filmet, amely Márton Áron kapcsolatát mutatja be első kápláni szolgálati helyével, Gyergyóditróval; a Hargita Stúdió és Csata Orsolya dokumentumfilmje Márton Áronnak a román anyanyelvű erdélyiek körében élő tiszteletét ismerteti.
„Imádkozzunk hivatásokért”
Tegnap, Márton Áron születésének 120. évfordulóján a Duna Televízió élő adásban közvetítette az ünnepi szentmisét a szülőfaluból. Az egybegyűlteket Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár köszöntötte. Főcelebrált és szentbeszédet mondott Nm. és Ft. dr. Jakubinyi György Miklós érsek. A szónok Márton Áron hivatáskeresésének éveiről beszélt, arról a pillanatról, amikor Brassóban Krausz Lali barátjával együtt munkát kerestek és visszautasították őket.
– Ez volt a döntő óra a Márton Áron életében – idézte fel dr. Jakubinyi György a történteket –, mert a korábbi hívó hang a háború alatt, az ágyúdörgések idején elcsendesült ugyan, de ekkor győzött a kegyelem. Annak ellenére, hogy már két hete elkezdődött a tanév, kérte Majláth püspököt, vegye vissza a szemináriumba. Attól kezdve töretlenül haladt az életszentség útján. Az érsek szólt a Márton család védőszentjéről, Túri Szent Márton püspökről, aki az első olyan szent, akit anélkül avattak boldoggá, hogy vértanú lett volna, és akitől a papi jelmondatát is választotta: Non recurso laborem! Nem utasítom el a munkát.
– Kérjük, imádkozzatok, hogy küldjön a jó isten papi és szerzetesi hivatásokat – kérte hallgatóságát az érsek. – Hivatásokra, aratókra van szükség. Az idén volt az első év az 1700-as évek óta, hogy a plébániákról egyetlen fiatal sem jelentkezett a Gyulafehérvári szemináriumba. Van hét jelentkező, de a kisszemináriumból. Az érsek Szent II. János Pál pápa táviratával zárta szentbeszédét, azzal a távirattal, amelyben Márton Áron hatodik lemondását elfogadta, és amelyben a legtalálóbban jellemezte a legnagyobb székely püspököt, írván, „legteljesebb szolgája az úrnak”.
Daczó Katalin
Hargita Népe (Csíkszereda)2016. augusztus 29.
Bábszínház a világ – legalábbis a 15. PMN-en
Nem véletlenül mondogatjuk évről-évre, hogy kicsik és nagyok is találhatnak minőségi szórakozási lehetőséget a Partiumi Magyar Napok programkínálatában. Idén sem lesz ez másképpen, hiszen a koncertek és színházi előadások mellett a bábszínházi produkciók is komoly hangsúlyt kapnak a 15. PMN repertoárjában.
Lesz itt minden, kérem tisztelettel: mesemondók, bábosok, gólyalábasok, zenészek és bábszínészek szórakoztatják majd a nagyérdemű apraját s nagyját! Először is itthoni előadást láthatnak a legkisebb színházbarátok, ugyanis a Harag György Társulat Brighella Bábtagozata az Egy kupac kufli című bábelőadásban mondja meg a tuttit: Mi is az a kufli, mert ugye az se nem kifli, se nem kukac. Később a debreceni Duotrió Társulat interaktív gyerekelőadása kerül műsorra, Bodri a fölmosolygó öleb címmel. Mindkét előadást szabadtéri színpadon, a Széchenyi utcai Diego-színpad előtt ülve-állva tekinthetik meg az érdeklődők.
Écsi Gyöngyi Szőlőszem Kálmánról és Az élet vízéről fog mesélni zenei kísérettel. Egyik előadásnak a Szakszervezetek Művelődési Házának kisterme, a másiknak a Tűzoltótorony melletti Tarr Beton-színpad biztosít helyszínt. Ugyancsak itt, ezen a szabadtéri helyszínen lép a kíváncsi közönség elé a debreceni Vojtina Bábszínház, amely egy kis afrikai Vitéz Lászlót, Batu-tát hozza el Szatmárra.
A zsámbéki Fabók Mancsi Bábszínház előadására, amely A halhatatlanság országát mutatja be, szintén a Tűzoltótorony mellett kerül sor, majd a pécsi Bóbita Bábszínház előadásában A bagolykisasszony meséjét nézhetik meg a színházkedvelő gyerekek. Szélkötő kalamatát szintén a pécsiek mutatják be a szatmári gyerekeknek a Kossuth-kert népzenei színpadán, a Budapesti Aranyszamár Társulat pedig Az állatok nyelvén beszélő juhászról mesél majd ugyanott.
Hát igen, felsorolni sem könnyű, mi minden lesz az idei PMN bábszínházi programsorozatában. Ugye hihetetlen? Hát, aki nem hiszi, az nyugodtan járjon utána augusztus 19 és 28 között!
Az Szakszervezetek Művelődési Házában megtartott színházi és bábszínházi előadásokra augusztus 8-tól lehet jegyeket vásárolni a Színház jegypénztárában. A belépők 5 lejbe kerülnek.
erdon.ro2016. augusztus 29.
„Moldova nem Románia!” – „kiverte a biztosítékot” az amerikai nagykövet
„Moldova Köztársaság nem Románia. (...) A Romániával való társulás az uniós csatlakozás érdekében nem praktikus választás és nem válik Moldova (Köztársaság – szerk. megj.) javára” – fogalmazott vasárnap a Moldova 1 televíziónak adott interjúban James Pettit, az Egyesült Államok chișinăui nagykövete. Az ország nemzeti ünnepén, a Függetlenség Napján sugárzott interjúban az amerikai diplomata arra ösztönözte a Pruton túliakat, hogy „biztos határok között őrizzék meg országuk szuverenitását és függetlenségét”. Nyilatkozata „kiverte a biztosítékot” Bukarestben és Chișinăuban.
„Moldova Köztársaság nem Románia, Moldova Köztársaságnak megvan a saját történelme és megvannak a saját kihívásai. Ezek egyike, hogy Moldova Köztársaság többnemzetiségű ország, ahol különböző anyanyelvű emberek élnek, és természetesen ott van még a Dnyeszteren túli területek kérdése is. Ez a régió kiesett a központi hatalom ellenőrzése alul, különleges státust kell biztosítani neki, de természetesen Moldova Köztársaság keretein belül” – fogalmazott Pettit.
Hozzátette: az országnak óriási potenciálja van, az itt élő emberek magasan képzettek és szorgosak, a mezőgazdaság mellett jó kilátások nyílnak a textiliparban és az IT-szektorban is.
James Pettit nyilatkozata „kiverte a biztosítékot” a Románia és Moldova Köztársaság közeledését, végső soron egyesülését zászlójára tűző politikai alakulatoknál Bukarestben és Chișinăuban egyaránt.
Băsescu: durván megsértette Románia történelmét
Románia történelmét ért durva sértésnek nevezte Traian Băsescu volt államfő James Pettit chișinăui amerikai nagykövet nyilatkozatát. A Facebookon megosztott bejegyzésében Băsescu arra szólította fel a román hatóságokat, hogy kérjenek magyarázatot Washingtontól.
„James Pettit amerikai nagykövet Moszkva szócsöve lenne? A Chișinăuban állomásozó amerikai nagykövet a sztálini időket idéző elmélettel állt elő és rendkívül jó szolgálatot tett a putyini propagandagépezetnek az olyan kijelentéseivel, hogy „Moldova nem Románia”, „Moldovának megvan a saját történelme”, „A Romániához való társulás nem praktikus választás”, „Moldova többnemzetiségű ország” és „Transznisztriának különleges státust kell biztosítani”. Traian Băsescut az is felháborította, hogy James Pettit szerint a románok és a moldovaiak különböző nyelven beszélnek.
Ghimpu: az orosz birodalmi diplomáciára emlékeztet
Mihai Ghimpu, a Moldovai Liberális Párt elnöke szerint James Pettit amerikai nagykövet nyilatkozata az „orosz birodalmi diplomácia stratégiájára” emlékeztet. „Rendkívül sajnáloatos, hogy a nagykövet úr olyan nyilatkozatot tett, amivel sérti Moldova Köztársaság szuverenitását és állampolgárainak azon jogát, hogy saját maguk döntsenek jövőjükkel kapcsolatban” – fogalmazott Mihai Ghimpu.
A moldovai politikus leszögezte, nagyszüleitől, szüleitől és testvéreitől is azt tanulta, hogy Moldova Románia része, mert ugyanazt a nyelvet beszéljük, ugyanazzal az identitással rendelkezünk” – tette hozzá Mihai Ghimpu.
maszol.ro2016. augusztus 29.
UNESCO-világörökség: a kormányhoz fordult Korodi a csíksomlyói búcsú ügyében
Levélben fordult Dacian Cioloș miniszterelnökhöz, Corina Șuteu kulturális tárcavezetőhöz és Lazăr Comănescu külügyminiszterhez hétfőn Korodi Attila parlamenti képviselő, amiért a kormány híresztelések szerint visszavonná a csíksomlyói búcsú felterjesztését UNESCO) kulturális világörökség listájáról. A politikus a Maszolnak elmondta, a kormány 30 napon belül köteles írásban válaszolni az interpellációjára.
Az RMDSZ-es politikus Csíkszereda, ezen belül Csíksomlyó lakosainak képviselőjeként fogalmazta meg aggályait és észrevételeit. Kiemelte: a csíksomlyói pünkösdi búcsú Közép-Kelet-Európa legnagyobb búcsúja, évente 300 ezer katolikus érkezik imádkozni a csodatevő Szűzanya szobrához, amely tavaly volt 500 éves.
Kitért arra, hogy a régió lakosai számára rendkívüli történelmi, vallási és néprajzi jelentéssel bír a az esemény, illetve részletesen írt arról is, hogy mennyire fontos ez a vallási turizmus, így a térség fejlődésének szempontjából is. Hangsúlyozta: az eseményen évről évre többen vesznek részt, és ha felkerül az UNESCO szellemi kulturális világörökség listájára, akkor gyakorlatilag hídként működhetne Románia és Közép-Kelet-Európa között.
Korodi felhívta a miniszterelnök és a miniszterek figyelmét arra, hogy az öt évvel ezelőtt elindított procedúra a végéhez közeledik, év végén tartják az UNESCO-nál a végső szavazást, és arra kérte a kormány tagjait, az előző kormányokhoz hasonlóan támogassák, hogy a csíksomlyói búcsú felkerüljön a fent említett listára. Hozzátette azt is, ha kifogásolnivalójuk van, azt közöljék egyértelműen.
A levél zárásaként elmondta: Románia Európában mindig multikulturális államként határozza meg magát, a csíksomlyói búcsú felkerülése az UNESCO szellemi kulturális világörökség listájára pedig pontosan egy olyan elem, amellyel tényleg Európa-szerte büszkélkedhetne.
FRISSÍTÉS: Korodi Attila a Maszolnak elmondta, azért interpellált parlamenti képviselőként a kormány tagjaihoz, mert így a törvény szerint a címzettek legkésőbb 30 napon belül kötelesek írásban válaszolni. "Politikai berkekből olyan információk jutottak el hozzám, amelyek szerint a kormány visszavonná a búcsú felterjesztését a világörökségi listára. Így most hivatalosan is meg kell ezt indokolniuk" – magyarázta a politikus.
maszol.ro2016. augusztus 29.
Gyenge eredmények a pótérettségin
A pótérettségire feliratkozott közel nyolcszáz Hargita megyei vizsgázó közül alig harminc százaléknyian értek el átmenő osztályzatot a vizsgasorozaton. Ez elmArad a tavalyi eredményektől. Hétfőn kifüggesztették az idei pótérettségi-eredményeket.
Hargita megyében idén 799 diák jelentkezett a pótérettségire, közülük 678-an vettek részt a vizsgákon. Az első, román nyelv és irodalom írásbelin egy Csíkszeredai vizsgázót puskázás miatt kizártak – tudtuk meg Bartolf Hedvig tanfelügyelőtől. Az óvások előtti eredmények azt mutatják, hogy a vizsgázók 29,20 százalékának sikerült átmenő osztályzatot szereznie. Ez némileg kevesebb, mint tavaly, ugyanis a múlt évben 30,09 százalék volt az átmenési arány az augusztusi szesszióban. A tételsorokkal kapcsolatban Bartolf elmondta, hogy azok a szaktanfelügyelők véleménye szerint közepes nehézségűek voltak.
A csíkszéki iskolákat tekintve a legjobb eredményeket az idei pótérettségin a Csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium tanulói érték el, a legrosszabbakat pedig a csíkszentmártoni Tivai Nagy Imre Szakközépiskola végzősei.
Udvarhelyszéken 280-an jelentkeztek a pótérettségire, a vizsgaközpont a Kós Károly Szakközépiskolában volt. Az átmenési arányokat tekintve a legjobban az udvarhelyi Benedek Elek Pedagógiai Líceum pótérettségizői teljesítettek, a leggyengébben pedig a zetelaki középiskola, illetve a keresztúri Zeyk Domokos Műszaki Líceum diákjai.
Maros megyeben még rosszabb az átlag
Maros megyeben 23,03 százalékos volt az átmenési arány a pótérettségin, azaz a jelentkezők nagy része most sem szerzett érettségi oklevelet. Összesen 1151 diák iratkozott be az érettségi valamelyik vizsgájára, és 964 tanuló jelent meg a próbákon. Ebből mindössze 143 jelentkezőnek sikerült az érettségije – tudtuk meg Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettestől. A magyar anyanyelvű diákok körében pedig 26,61 százalékos volt az átmenési arány Maros megyeben – derült ki a tanfelügyelőség adataiból.
Három jelentkezőt ugyanakkor kizártak másolás miatt a pótérettségi román írásbeli vizsgájáról Maros megyeben, ők az okostelefonjuk használatával próbáltak csalni, de a felügyelő tanárok lefülelték őket. Más írásbeli vizsgán nem történt hasonló incidens – vagy legalábbis senkit nem kaptak rajta csaláson.
Az óvásokat hétfőn este nyolc óráig lehet letenni, aztán augusztus 30–31-én kerül sor a dolgozatok újrajavítására, a végleges eredményeket szeptember elsején függesztik ki.
Az országos átmenési arány is alacsony
Országos szinten a pótérettségiző diákoknak alig 24 százaléka szerzett átmenő átlagjegyet az augusztusi szesszión. Az Oktatási Minisztérium az Agerpres hírügynökségnek küldött közleményében rámutatott: az augusztus 16. és 26. között zajló pótérettségin közel 35 ezren jelentek meg a vizsgákon, közülük pedig 8300 tanulónak sikerült oklevelet szereznie.
Dósa Ildikó, Hajnal Csilla, Molnár Rajmond
Székelyhon.ro2016. augusztus 29.
Gyergyói értelmiségiek találkoztak
Kutatók, oktatók, művészek, Gyergyóhoz kötődő értelmiségiek számára teremtett találkozási lehetőséget a Gyergyói Szemle Egyesület. A szombati gyergyóremetei találkozón, az előadóteremmé átalakított csűrben az értékek és lehetőségek kerültek felszínre. Kiderült, a különböző területeken tevékenykedő, a térségért tenni akarók alig tudnak valamit egymás létéről.
A Gyergyói szemle nyári találkozója nevet viselte a rendezvény, ahová kutatók, művészek, itthon élők, alkotók, illetve elszármazottak kaptak meghívást. Nagy József házigazdaként közölte, nem titkolt cél egy hálózat kiépítése, hogy az értelmiségiek tudjanak egymásról, és hogy különböző témakörökben tudjuk, kihez kell fordulni. Gyergyó nagy értelmiségi potenciállal bír, csak jó része nincs itthon. A cél, hogy párbeszéd alakuljon ki a távol élők és itthoniak között, hogy számítani lehessen mindenkire, akinek fontos e térség – hangzott el.
„Mi jó szívvel adtunk helyet és állunk mögéje a kezdeményezésnek” – fogalmazott Laczkó-Albert Elemér, Remete polgármestere, célozva a Gyergyói Szemle Egyesület minden tevékenységére, beleértve a folyóirat megjelentetését, szakmai fórumokat, hálózatépítést, az ösztöndíjalapot és tudományos kutatások népszerűsítését. Meglátása szerint a szombati eseményre összegyűlt harminc ember kitűnő kovász, a rendezvény pedig érdemes a folytatásra.
Gazdaság, kultúra, szociológia, segítő szakmák, oktatás, természettudományok és művészetek képviselői mutatkoztak be munkájukról beszélve, és egymás számára is meglepetés volt, hogy egyik-másik földink milyen témakörben kutat, milyen eredményeket oszt meg szívesen.
Nagy József elmondta, amikor a különböző területeken kutatókat kezdték számba venni, fény derült arra is, melyik település iskoláinak milyen erősségeik vannak. Így a gazdasági profilúak többsége gyergyószentmiklósi, tizennégy közgazdászt jegyeztek fel, Remetéről történészek, művészettörténészek, színészek kerülnek ki leginkább, Alfaluból képzőművészek, Tekerőpatakról, Szárhegyről a természettudományok iránt érdeklődők.
Szeretnék, ha minél többet közülük haza lehetne hívni találkozásra, felkérni együttműködésre. A jelenlévők körében a bemutatkozást követően azt firtatták, volt-e vagy terveznek-e olyan kutatást, amely a Gyergyói-medencéhez kötődik.
A sorban elsőként két közgazdász, a csomafalvi születésű Balla (Szőcs) Emese és a gyergyószentmiklósi Lázár Ede mutatkozott be. Balla Emese e térségben is vizsgálta a klímaváltozás hatását a mezőgazdaságra, s bár meglepő volt, hogy a hőmérséklet-változással leáldozóban van a minőségi burgonyatermesztés, mégsem ez volt a legmeglepőbb. Egy másik kutatását idézve elmondta, az emberek kedve elment a pályázástól. Arra kereste a választ, hogy mi ennek az oka és a kiút lehetősége. A gazdák, vállalkozók nem annyira a pályázat megírásától félnek, mint a projektben leírtak kivitelezésétől, hogy megfelelő szakértelem híján nem tudják végigvinni a vállaltakat, emiatt pedig pénzvisszafizetésre kötelezik őket. Így akár anyagi áldozatot is hoznának szakemberek segítségéért cserében, akik a lebonyolításban partnerek lennének.
Lázár Edének a marketingkutatás a fő szakterülete, összeállította, felajánlotta ingyenes használatra a kutatás módszertanát, mely interneten hozzáférhető. Elemezte a helyi termékek értékességét is, hogy pluszértéket jelent-e az a helybéli vásárlóknak, hajlandóak-e akár felárat is fizetni érte, illetve a termelő hogyan száll szembe a konkurenciával.
Elmondta, a munkanélküliség gazdasági és társadalmi probléma komoly migrációs hatással. Kérdés, hogy a helyi termék előállítása, a turizmus és a fafeldolgozás képes-e fenntartani a Székelyföldet. A közgazdász szerint mindezek mellé a stabilitáshoz iparra is szükség van. Illetve arra a lehetőségre, amit a világháló biztosít: itthonról külföldnek dolgozni.
A felvetett témák kapcsán szóba jött, hogy nem kellene kiadjuk kezünkből olcsón a nyersanyagot, például bagóért a szénát a moldvaiaknak, akiktől aztán a kész tejterméket vásároljuk meg borsos áron. De szó volt a tájvédelemről, a fafeldolgozásról és a jó minőségű faházról, illetve arról is, hogy érdemes lenne visszahozni a növényi és állati alapanyagból előállítható ruhaneműk készítését.
Mi az, amit elvárnak az önkormányzattól? – tette fel a kérdést a község polgármestere, a két közgazdász pedig sorolta: biztosítsa az alap-infrastruktúrát, hogy ha egy beruházó idejön, legyen esélye mAradni, legyen nyitottság az újdonságokra, és teremtse meg annak esélyét, hogy a fiatalság itthon mAradhasson. Hogy hogyan, annak kitalálása legyen az önkormányzat feladata.
Múltkutatók népes társasága
A történészek, történelemtanárok, régészek, levéltárosok köre volt a legnagyobb a délelőtti előadások alatt. Laczkó-Szentmiklósi Endre remetei történelemtanárként, iskolaigazgatóként mutatkozott be, Szárhegyről Portik Zsolt érkezett régészként, Borszékről Farkas Aladár helytörténészként, Ősz Sándor Előd Kolozsvárról érkezett haza református lelkipásztorként, egyházi levéltárosként, Bernád Rita pedig a Gyulafehérvári érseki levéltár gyergyószentmiklósi gyűjtőlevéltára vezetőjeként. Népes volt a Tarisznyás Márton Múzeum képviselete: Csergő Tibor történész és intézményvezetőként érkezett, Demjén Andrea régészként, Ferencz-Mátéfi Kriszta művészettörténészként, jelenleg a városi könyvtár menedzsere is, illetve a délutáni előadók sorában volt néprajzosként Szőcs Levente, szintén múzeum-alkalmazott.
Egymás kutatásairól, az intézményekben fellelhető kincsekről alig tudnak valamit – derült ki ismételten, és több javaslat is elhangzott egy-egy, az értékeket sorjázó katalógus szükségességéről, a kutatók számára a lehetőségek ismertetéséről.
A jelenlegi iskolásokra is figyelmet kell fordítani – hangsúlyozták többen, így hazavonzó lehet számukra minden olyan helyszín, tárgyi emlék, amelyek diákkorukban lelkükbe vésődött. A hely szelleméről beszélt ennek kapcsán Laczkó-Szentmiklósi Endre, javasolva, minél több esemény helyszínét ismertessük meg a gyerekekkel.
A történelmi emlékhelyek hazahívók lehetnek az idegenbe szakadtak számára is, ám az is feltétel, hogy a hazatérő lássa, az itthoniak ápolják az emléket, rendben tartják ezeket a helyszíneket, emlékműveket. E téren is van feladata Gyergyó térségének.
A rendezvény délután még számos előadással folytatódott, este pedig kiértékeléssel, összegzéssel ért véget.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro2016. augusztus 29.
Rákóczi Szövetség: 5900 magyar iskolakezdő kap ösztöndíjat- A Kárpát-medence 5900 magyar iskolakezdőjét részesíti ösztöndíjban a Rákóczi Szövetség az ősz folyamán beiratkozási programja keretében. Az ösztöndíjak átadása hétfőn Hanván, a szlovákiai magyar iskolák országos tanévnyitó ünnepségén kezdődik.
A szövetség MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az ösztöndíjakat szeptember és december között több mint 200 Kárpát-medencei helyszínen adják át. A program érinti a teljes Felvidéket, ahol 3550 diák részesül az ösztöndíjban, a teljes partiumi Bihar megyét, Temesvárt, Dést és a dél-erdélyi szórvány több települését ahol 1900 iskolakezdőhöz jut el a támogatás, része a programnak a kárpátaljai Felső-Tisza vidék 100 iskolakezdője, továbbá 40 délvidéki szórványtelepülés 350 elsőosztályosa, Horvátországot és a Muravidéket is beleértve.
Emlékeztettek: a Rákóczi Szövetség beiratkozási programja 2004 óta zajlik annak érdekében, hogy minél több külhoni magyar család merje vállalni gyermeke magyar tannyelvű iskolába íratását, támogatva ezzel a magyar közösségek megmAradását is. A program a Felvidéken indult és az ott elért pozitív eredmények alapján - a szlovákiai magyar iskolakezdők száma az utóbbi években stabilizálódott, az elmúlt két évben növekedett - terjesztette ki a szövetség olyan erdélyi, kárpátaljai és délvidéki területekre, ahol az asszimilációs folyamatok felgyorsultak.
Az ösztöndíj értéke 10 ezer forint, amit támogatási szerződés keretében vehetnek át az iskolakezdők szülei.
Kitértek arra is, hogy a beiratkozási program mögött nagyszabású társadalmi összefogás jött létre. A támogatók között több száz magyarországi önkormányzat, civilek, közéleti személyiségek és alapítványok sorakoztak fel.
A Rákóczi Szövetség arra törekszik, hogy az egyes ösztöndíj átadási ünnepségeken a program támogatói is jelen legyenek és ebben a formában is kifejezzék szolidaritásukat és bátorításukat a gyermeküket magyar iskolába írató családokkal - olvasható a közleményben
MTI
Budapest2016. augusztus 29.
AMIKOR 15 MILLIÓAN VOLTUNK, AKKOR SEM VOLTUNK ANNYIAN
„Lélekben, érzésben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni” – mondta Antall József 1990. június 2-án, az MDF harmadik országos gyűlésén. Sajnos a szám már akkor sem stimmelt, az eltelt negyedszázad pedig tovább apasztotta a Kárpát-medenceében élő magyarságot – nem csupán a határokon belül, de azokon kívül is.
A trianoni döntést megelőző utolsó, 1910-es népszámlálás szerint az Erdélyben, Felvidéken, a Vajdaságban és Kárpátalján élő magyar anyanyelvűek az adott terület teljes népességének harmadát tették ki. Ezt az arányt tekintve induló értéknek, két évtizeddel később már számottevő volt a magyar lakosság arányának zsugorodása. Az 1930-as népszámláláskor ez az arány az 1910-es értéknek csupán a 81 százalékát érte el Erdélyben, a Vajdaságban a 88 százalékát, a Felvidéken 66 százalékát, míg Kárpátalján 63 százalékát. Ekkor román területen 1,35 millió, Csehszlovákiában 600 ezer, a Vajdaságban 380 ezer, míg Kárpátalján 116 ezer magyar anyanyelvű élt.
A második világháborút követően a legjelentősebb demográfiai veszteség a felvidéki magyarokat érte, akik közül 73 ezren kerültek Magyarországra a csehszlovák–magyar lakosságcsere következtében. Így az 1930-as 17,8 százalékról 1950-re 10 százalékra esett a magyarok népességen belüli aránya, míg számuk 592 ezerről 354 ezerre csappant. Az itt élő magyarok számának 1950 és 1961 közötti növekedése annak tudható be, hogy – maguk mögött hagyva a jogfosztottság periódusát – egyre többen vallották magukat (ismét) magyarnak. Ebben az időszakban ismét félmilliónál is többen vállalták magyar identitásukat.
Az 1946-os szovjet összeírás szerint Kárpátalján mindössze 66 ezer magyar élt. Ez a háborús veszteségekkel és a magyar férfiak 1944-es tömeges elhurcolásával, valamint a tömeges meneküléssel magyarázható. Emellett a helyben mAradtak jelentős része nem vállalta nemzeti hovatartozását. Ugyanakkor az 1959-es, első hivatalos szovjet népszámláláskor már 146 ezer magyart jegyeztek fel.
A Vajdaságban – a háború ellenére – a magyarok aránya nem esett vissza. Ez azonban részben annak volt köszönhető, hogy a magyaroknál jóval nagyobb fokú jogfosztással és népharaggal szembesülő németek egy része magyarnak vallotta magát. Részben ezzel magyarázható, hogy még a '70-es években is 420 ezernél is többen tartoztak a magyar kisebbséghez. Ekkor kezdődött a magyarság nagymértékű fogyása. Az utolsó (2002-es) népszámlálás szerint pedig számuk a kezdőérték 69 százaléka, csupán 290 ezer volt.
Erdélyben a magyar népesség csökkenése az 1980-as években kezdődött, majd a rendszerváltást követően fokozódott, 2002-ben pedig számuk a kezdőérték 91 százaléka, 1,4 millió fő volt. Szlovákiában és Kárpátalján a kilencvenes évekig növekedett a magyarok száma. Annak ellenére, hogy a rendszerváltást követően ezeken a területeken is megkezdődött a magyar népesség csökkenése – a Felvidéken 520 ezren, míg Ukrajnában 151 ezren vallották magukat magyarnak.
A kutatók szerint az utóbbi két évtizedben a Magyarország határain kívüli magyar közösségek demográfiai folyamataira jelentős hatással volt a migráció, mindenekelőtt a kisebbségi magyarok tömeges elvándorlása, menekülése. Ez egyrészt a közvetlen népességveszteségen, másrészt a korszerkezetre gyakorolt hatásán keresztül csökkenti a határon túli magyarság lélekszámát.
Az erdélyi magyarok számottevő migrációja a nyolcvanas évek közepén kezdődött el, amikor a Ceauşescu-rezsim krízishangulata teljes mértékben eluralkodott a társadalmon, valamint a rezsim nyílt magyarellenessége is fokozta a migrációs nyomást. A magyarokra a Románia területi integritását fenyegető, kiemelt ősellenség szerepe jutott. A gátlástalan és huzamosan tartó nyilvános megbélyegzés jelentős mértékben fokozta a magyar közösség bizonytalanságérzetét. Ebben a helyzetben általában minden román állampolgár, a sérelmek okán pedig a magyarok kiemelten is, egyre nagyobb mértékben keresték a kilépés lehetőségét, ami a nyolcvanas évek végére kiugróan magas migrációs számot eredményezett. Néhány év alatt – 1987 és 1991 között – mintegy 85 ezer magyar hagyta el Erdélyt. Ezt követően Magyarország irányába indult egy tanulmányi célú migráció, amely sok esetben inkább áttelepedéssel, mint hazatéréssel végződött. Összességében az utóbbi negyven évben az erdélyi magyarok migrációs vesztesége 1964 és 1992 között 133 ezer fő, 1992 és 2002 között 106 ezer fő volt.
A szlovákiai magyarság mozgása az erdélyihez képest kevésbé dokumentált. A nyolcvanas években a hivatalos vándorlási adatok tanúsága szerint a migráció elsőrendű célpontja Csehország volt. A hivatalos adatok szerint 1980–1990 között a magyarok migrációja elenyésző volt. A kimutatások szerint a szlovákiai magyarságnak a két utolsó cenzus közti migrációs népességvesztesége 2 ezer főre becsülhető.
A Jugoszlávia szétesését követő háború, majd a gazdasági krízis és a növekvő kisebbségi létbizonytalanság miatt a Vajdaságból is egyre többen kerekedtek fel. Az ottani magyarságnak a kilencvenes évek során bekövetkezett migrációs vesztesége legalább 50 ezer főre tehető.
A kárpátaljai magyarok migrációja a kilencvenes évek elején kezdődött. A Szovjetunió felbomlását követően, Ukrajna igen komoly gazdasági válsága közepette a kárpátaljai magyarok számára a kishatárforgalom, az ehhez kötődő kereskedelem, illetve a határ menti magyar területeken történő időszakos munkavállalás kiemelt jelentőséggel bírt. A véglegesen Magyarországra telepedő kárpátaljaiak száma a vajdaságiak és erdélyiek mellett nem volt számottevő, arányait tekintve viszont a kilencvenes évek második felétől Kárpátalja jelenik meg leghangsúlyosabban a magyarországi bevándorlási statisztikákban. E régióban Magyarország a mai napig stabilan kiemelt migrációs célország mAradt.
Megjegyzés: a cikk szerzője nem veszi számításba nyugati országokban élő magyarság lélekszámát.
vs.hu2016. augusztus 30.
Levélben gratulált Orbán Viktor a Szatmárnémeti aranyérmes Simona Pop vívónak
Levélben gratulált Orbán Viktor miniszterelnök Simona Pop Szatmárnémeti vívónak, aki a román női párbajtőrcsapat tagjaként szerzett olimpiai aranyérmet Rióban. A levelet Békefi Annamária Kolozsvári konzul adta át kedden a Szatmárnémeti Csipler Sándor vívócsarnokban.
A rövid, angol nyelvű levében a miniszterelnök gratulált Simona Pop riói sikeréhez, jó egészséget és sok sikert kívánt jövőbeni céljaihoz.
A Szatmárnémeti vívó a magyarság körében is rendkívüli népszerűségre tett szert azzal, hogy a riói éremszerzése után az egyik közösségi portálon magyar és román nyelven köszönte meg szülővárosának az aranyérmet.
Simona Pop a levél átvétele után az MTI-nek magyarul elmondta: rendkívüli megtiszteltetésnek tekinti Orbán Viktor gratuláló levelét.
A magyar nyelvtudására vonatkozó kérdésre elmondta: édesapja magyar volt, és a családban magyarul beszéltek, de iskolai és egyetemi tanulmányait románul végezte.
Az MTI kérdésére azt is elmondta, hogy mivel évekkel ezelőtt a román hadsereg sportegyesületéhez, a Bukaresti Steauához igazolt, eddig nem kérhette a magyar állampolgárságot. „Valószínű, hogy miután visszavonulok és már nem leszek a román hadsereg kötelékében, kérni fogom” – jelentette ki Simona Pop. Hozzátette: a kétnyelvű riói üzenetet egy szatmári magyar újságíró kérésére írta, és mivel magyar újságnak szánta, természetes volt, hogy a magyar szöveg került előre.
MTI
Erdély.ma