udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
7649
találat
lapozás: 1-30 ... 2821-2850 | 2851-2880 | 2881-2910 ... 7621-7649
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2017. május 17.
Fejlődik a gazdaság
Az Európai Unió tagállamai közül Románia jegyezte a legnagyobb gazdasági növekedést 2017 első negyedévében: 5,6 százalékkal nőtt a bruttó hazai termék (GDP).
Az EU statisztikai hivatala (Eurostat) tegnap közzétett adatai szerint az euróövezetben 1,7 százalékos volt a gazdasági növekedés a tavalyi év ugyanezen időszakához képest, míg az Európai Unió egészében átlagban 2 százalékos bővülést regisztráltak. A román országos statisztikai intézet jelentése szerint az első negyedéves GDP-növekedés a második legnagyobb az elmúlt két évben, csak a tavalyi második negyedéves 6 százalékos GDP-bővülés haladta meg. A statisztikai intézet által közölt eredményt üdvözölte tegnap Sorin Grindeanu miniszterelnök és Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök, aki szerint a most közölt adat megerősíti, hogy teljesíthető a kormány programja, amely béremeléseket és adócsökkentéseket irányoz elő. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. május 17.
Kárpát-medencei magyar családorvosokat díjaztak
A családorvosok nemcsak a gyógyításban, hanem az egészségre nevelésben is kulcsszereplők – mondta az emberi erőforrások minisztere tegnap Budapesten, az Év családorvosa a Kárpát-medencében díjak átadásán.
A hetedik alkalommal kiírt pályázat díjátadóján Balog Zoltán úgy fogalmazott, hogy a családorvos a legjobb emberi erőforrás a közösségek életében. A háziorvosok szolgálják a gyógyítandókat, kultúrát közvetítenek, szerepet vállalnak a szociális jelzőrendszerben, segítik a népességmegtartást, és akár jó oktatók is lehetnek. A díjazottak egységes Kárpát-medencei térben gondolkodnak, ami a magyarság jövőjének szempontjából kiemelten fontos – emelte ki Balog Zoltán, hozzátéve, hogy ezért is döntött úgy a kormány, hogy 2018. január elsejétől minden gyerek után, akit magyarnak anyakönyveztetnek a világ bármely részén, jár az anyasági támogatás. A Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete (MÁOTE) által alapított Év családorvosa a Kárpát-medencében díjjal elismerik a példaértékű, a páciensek érdekében kifejtett mindennapi megelőző és gyógyító családorvosi tevékenységet, a kötelességtudattal és alázattal végzett mindennapi munkát. Kitüntetést vehetett át Klausz Irén, Kismányok és Nagymányok háziorvosa, Bajza József a szlovákiai Tiszacsernyőről, Mijó Erika az ukrajnai Zápszonyról, Tolnai Angéla a Bihar megyei Nagyszalontáról és Bús Mária a szerbiai Magyarkanizsáról, valamint Kozma János hódmezővásárhelyi házi gyermekorvos. Különdíjban részesült Sztojka Tamás a Hargita megyei Kászonaltízről. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. május 17.
Hírközlési kismúzeum – az élő csoda (Puskás Tivadar emléke Sepsiszentgyörgyön)
Hírközlési kismúzeum működik Sepsiszentgyörgyön a Puskás Tivadar Szakközépiskolában. A létesítményt 2016. szeptember 17-én avatták. Atyja Csáky Ernő villamosmérnök (fotó), nyugalmazott hírközlési katonatiszt, az iskola volt oktatója, a szó jó értelmében vett megszállott gyűjtő. A Puskás Tivadar Hírközlési Kismúzeum a névadó mérnök-feltalálónak állít emléket, bemutatja a híradás és a háromszéki rádióamatőr mozgalom történetét, Sepsiszentgyörgy posta- és távközléstörténetét, a sepsibodoki katonai egység hírközlő részlegének berendezéseit. Közel öt évtizedes gyűjtőmunka eredménye, számos szakemberrel konzultálva Csáky Ernő öt évet dolgozott azon, hogy felszerelje.
Színfolt a városban
Demeter Dávid iskolaigazgató lelkesen magyarázza: minden egyes intézmény keresi helyét a jelenlegi társadalomban, ők is. Az iskola profilja elektronika, elektrotechnika, számítástechnika, hírközlés, és szerencsés alakom adódott, amikor tanáruk óriási magángyűjteményét felajánlotta az iskolát támogató Puskás Tivadar Művelődési, Műszaki-Tudományos Alapítványnak múzeum létesítésére. Igyekezett úgy összeállítani, hogy múzeum mellett oktatásra is lehessen használni a berendezéseket, amelyek nagyrészt üzemképesek, ki lehet azokat próbálni. Tehát interaktív múzeum. Világunk felgyorsult az informatikával, internettel, mindenhez hozzá lehet férni, ha a diákot valami érdekli, utánanézhet, mondja az igazgató, hozzátéve, a tanárnak inkább irányítania kell őket, hogy dolgozzanak, keressék meg az információt. Ezt szolgálja a távközlési múzeum is, amely színfolt a város életében. Kinőheti magát, az iskola jelképe, mai szóval az iskola brandje lehet. A következőkben a múzeumra szeretnének építeni, felhasználni pályázatoknál, versenyek szervezésénél. Az igazgató minden érdeklődőt hív, nézzék meg, próbálják ki, főleg a tanárok tartsanak ott fizika- vagy műszakinevelés-órát.
A névadóról
A kismúzeum első részében Puskás Tivadar (1844–1893) életútját, munkásságát, emlékezetét bemutató tárlat látható. Ennek gazdája Puskás Attila sepsiszentgyörgyi biológus, szakíró. Érdeklődésünkre pontosított: nem közvetlen rokonok, csupán mindkettejük családja ugyanahhoz a ditrói Puskás nemzetséghez tartozik. Puskás Attila ismerteti a két folyosón elhelyezett tárlat anyagát: Puskás Tivadar eredetét, családfáját, életútját, emlékének ápolását, megvalósításait láthatjuk pannókon. Az érdeklődők filmet is megtekinthetnek a feltaláló munkásságáról.
Élő gyűjtemény
A továbbiakban Csáky Ernő mutatja be a múzeumot. Órákon át vezet, mesél, magyaráz. Minden tárgynak saját története van, s a gyűjtő az érdekesebbeket megosztja a látogatóval. Aztán a kézbe vett daraboknál mutatja, hogyan működnek, és tessékel, próbáljuk ki. A „gazda” sokat beüzemel közülük. Igazi élő múzeum ez.
A nagyterembe lépve elsőként a távközlés fejlődéstörténetét láthatjuk. A számítógépek története, az informatika szerepe követhető az emberi távközlés fejlődésében. Legelöl a műszaki informatikai eszközök láthatóak, amelyeket az idők folyamán használtak az emberek. Ennek kettős célja van, mondja vezetőnk: a gyerekek, akik nem tudják, hogyan nézett ki a lemezjátszó, megtekinthetik, vagy azt, hogy a kicsi számítógép milyen hatalmas műszaki eszköztárt helyettesít. Telefon, fax, mobiltelefon, fényképezőgép, vetítőgép, sokszorosító, televízió, videólejátszó, magnó, kazettásmagnó-készülékek sorakoznak tovább. A fiatalok nem ismerik a bakelitlemezt, de a felnőttek közül is kevesen láttak eredeti szénlemezt, amely szintén adathordozó. Megnézhető, megtapogatható.
A nagyteremben több mint félezer távközlési berendezést, rádiókészülékeket, mérő- és ellenőrző berendezéseket, hangrögzítő és -visszaadó készülékeket, első és második világháborús hírközlő berendezéseket, theatrophont, telefonhírmondót, rádiós kabint, őstelefonközpontot láthatunk. Ezek 90 százaléka működőképes. Csáky Ernő jó párat bemutat, kipróbál vagy kipróbáltat. Lehet jelt adni és venni, mérni és egy-egy eszköz hatását, teljesítményét megtapasztalni. Tehát interaktív kiállítás, élő technikatörténeti gyűjtemény ez. A fizikai, elektronikai kísérleteken kívül mindezeket rövidfilmeken is meg lehet nézni. A tárlat végigköveti a híradás történetét a kezdetektől napjainkig, bemutatja az informatika és számítástechnika szerepét a távközlésben és az emberi kommunikáció fejlődésében. Megismerhető a számoló- és számítógépek története, az ókor és a középkor hírközlése, majd a villamosság szerepe a hírközlésben. Távírógépek, különböző telefonok fejlettségi korszaknak megfelelően, megtudhatjuk, mi a rádióhullámok szerepe a hírközlésben. Megismerkedhetünk dr. Károly Iréneusz József (1854–1929) premontrei szerzetessel, fizikussal, aki a rádiótechnika úttörője volt. Már hónapokkal Popov és Marconi előtt használta a rádióhullámokat a hírközlésben. Láthatjuk laboratóriumát és készülékeit.
A Titanic tragédiája
Aztán egy érdekesség: az elsüllyedhetetlennek tartott Titanic luxushajó 1912. évi katasztrófáját idézhetjük fel a mintegy óceánjáró rádiósszobájában, tulajdonképpen a Marconi-féle adó-vevő működőképes másolatát kipróbálva. Visszahallgathatjuk a leadott S. O. S. jeleket, amelyekkel a süllyedő hajóról segítséget hívtak, s ez hozzájárult hatszáz ember megmeneküléséhez. Egy kisfilmen a tragédiát is bemutatják, egy korabeli túlélő csecsemő idős korában mesél az átéltekről. Egy részleg a katonai távközlés titkaival ismertet meg. A Varsói Szerződés keretében használt kis teljesítményű és kis kapacitású távközlő eszközöket láthatunk. Aki még teljesített katonai szolgálatot, ráismerhet néhány készülékre, legfőképpen a tábori telefonra. A háromszéki rádióamatőr-mozgalmat eleveníti fel egy másik részleg. Megismerkedhetünk a morzeábécével, és kipróbálhatók különböző készülékek.
Csáky Ernő bemutatja a theatrophont. A telefonhírmondó elődje volt, amelyet az 1880-as években készítettek Amerikában és Európában. A mikrofon korszerűsítése után a színházi műsorok távolsági közvetítésére használták. Ki lehet próbálni egy 1880-as párizsi theatrophont. Következik a telefonhírmondó, amely az előbbi korszerűsített változata, az első beszélő újság, Puskás Tivadar hírközlő találmánya, 1893. február 15-én szólalt meg először, a következő szavakkal: „Üdvözöljük Budapest lakosságát. Üdvözöljük olyan szokatlan módon, amely páratlan az egész világon. Üdvözöljük az első várost, amelyből a telefonhírmondó az egész világon győzedelmes útjára indul.” Önálló vezetékhálózata akkor még nem volt, így adásait csak a telefonállomásokon át hallgathatták. Egy hónappal később a telefonhírmondó már a március 16-án elhunyt Puskás Tivadar halálhírét közvetítette. Az érdeklődő fülhallgatóval hallgathatja a bejátszott híreket. Aztán ott van a szintén Puskás ötlete alapján megvalósított őstelefonközpont. Arrébb különböző reprezentatív rádiókészülékeket, televíziókat láthatunk, megismerkedhetünk történetükkel, de vannak telefonok és telefonközpontok, a Puskás-féle telefonközponttól egészen a mobiltelefonokig. A kismúzeum műszaki könyvgyűjteménye is helyet kapott a tárlaton. A bemutatott készülékek és felszerelések gyártására, ellenőrzésére és javítására használt szerszámkészletek és mérőműszerek találhatóak egy berendezett műhelysarokban. Postatörténet A kiállítás bemutatja Sepsiszentgyörgy posta- és távközléstörténetét. A városban 1835-ben nyílt meg a postahivatal, az 1870-es években beindult a Morse-féle távíró. 1881-ben törvény engedélyezte a magánhasználatú telefonvonalak létesítését. Az első jelentkezők között a volt a főispáni hivatal, a Kupferstich és Tsa. Szeszgyár, a Klinger Székely Szövőgyár, a Neumann–Schwarz-malom, a Jelzálog Hitelbank, Balázsovits Sándor és Ötves Pál gyógyszerész, dr. Mélik Endre, dr. Bene István és dr. Künnle Tivadar ügyvéd, Gyárfás Árpád, Fogolyán Endre és Fandrich Mayer kereskedő, Miklós Mátyás szállodabérlő, valamint a tűzoltóegység. A szomszédos kisteremben a sepsibodoki (Zalán melletti) katonai egység hírközlőrészlegének, Csáky Ernő egykori munkahelyének bemutatása következik.
Nyitott múzeum
A technikatörténeti kismúzeum lehetőséget biztosít különböző pedagógiai tevékenységekre. A múzeumlátogatáson kívül tarthatnak itt rádióamatőr-képzést, oktathatják a morzeábécét, bemutathatják elektromos és távközlési eszközök készítését, javítását, de alkalmas szakmai kirándulásokra, túlélési technikák tanulására, katasztrófavédelemben való részvételre, szakmai megbeszélésekre. Csáky Ernő gyűjteménygazda és Demeter Dávid iskolaigazgató is mondta, szívesen látnak osztályokat műszaki órákra.
Puskás Tivadar Rádióklub
Több mint két éve működik a rádióklub. Elnöke, Szabó Árpád meséli, hogy ők, akik annak idején rádiókommunikációt tanítottak, igyekeznek átadni tudásukat az új generációnak. Harmincéves kiesés volt, a mostani aktívak közül ő a legfiatalabb, és ő is már közel 60 éves. Nagyon nehezen tudnak olyan gyermekeket toborozni a csapatba, akiket igazán érdekel. Az első évben 10–20 gyerek jött, inkább az elektronika érdekelte őket, a rádiózás kevésbé, nagy részük lemorzsolódott, de néhánnyal versenyeken is voltak: három nagy nemzetközi bajnokságon vettek részt. Van egy országos első és európai 18., illetve 19. helyezésük. A nyugat-európai állomásokhoz képest technikai lehetőségeik szerényebbek, de a Puskás Tivadar Alapítvány által biztosított alap mellé az oktatók bevonták saját készülékeiket is. Tagtársuk, György Zsolt vállalkozó lehetőséget biztosít a Benedek-mezőn rádiós tábort is szervezni. A Puskás Tivadar Rádióklub együttműködési megállapodást kötött a megyei katasztrófavédelmi felügyelőséggel. Már bebizonyosodott, a rádiókommunikáció akkor is működik, amikor a mobiltelefon-hálózat összeomlott. Példaként említette, hogy 1989 decemberében, amikor Romániában zajlott a forradalom, a rádióamatőrök két óra alatt hálózatot alakítottak ki. Például a katonaság is az ő közvetítésükkel kommunikált Bukaresttel. Amikor 1990 januárjában indultak a segélyszállítmányok – akkor még nem volt GPS-rendszer –, a rádiósok közvetítésével irányították őket a célpontba.
A rádióklub igyekszik gyarapítani műszaki lehetőségeit, ehhez támogatókat keresnek. Céljuk, hogy minél több gyereket vonjanak be és fertőzzenek meg a rádiózás örömével, mondja az elnök.
Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. május 18.
Revizionista játszóteret fedezett fel Dan Tanasă
A magyarok iránti gyűlöletéről elhíresült blogger - aki egyes források szerint a román titkosszolgálatok provokátora - ezúttal egy nagyszalontai játszótéren vélte felfedezni a magyar revizionizmus jeleit.
A dél-bihari Nagyszalonta testvérvárosa Csepel, egy Romániában egyedülálló „meseparkot” adományozott a hajdúvárosnak. A kreatív, látványos és ötletes játszótéri alkalmatosság szállítását és összeszerelését, valamint a környezete rendbetételét szintén a magyar főváros XXI-ik kerületének önkormányzata vállalta magára. A Szalontai Napok keretében ma délben át is adják a különleges játszóteret, amelynek segítségével Arany János Toldijának történetével ismerkedhetnek meg a kicsik.
Egyes nagyszalontai román „hazafiak” az élő fába is belekötve (ebben az esetben szó szerint) sérelmezik, hogy a játszótéren levő fehér kérgű nyírfák mellé pirosra és zöldre festett támoszlopokat helyeztek ki, melyek így - legalábbis a mindenütt magyar veszélyt szimatoló hazafiak agyában – a magyar lobogó színeit adják ki.
Több sem kellett a magyarok feljelentéséből sportot űző Dan Tanasă nevű önjelölt honmentőnek, azonnal meg isírta nagy olvasottságnak örvendő blogjában, hogy „a játszóteret adományozó Csepel önkormányzata nem mulasztotta el a lehetőséget, hogy Magyarország zászlaját szimbolikusan megjelenítse és ezáltal egy banális helyszínt, egy játszóteret a magyar sovén propaganda helyévé változtassa”.
A reakció persze nem maradt el, a blogbejegyzés alatti kommentárokban egyesek minden magyar migránst hazaküldenének a zászlójukkal együtt, mások pedig személyesen festenék át a román lobogó színeire a szóban forgó oszlopokat. Az az apróság, hogy a piros-fehér-zöld színkombináció lehetne Mexikó, Olaszország, vagy éppen Írország zászlaja is, vagy talán csak egyszerű véletlen, fel sem merül a világot csak piros-sárga-kék színekben látó koponyákban.
Frissítés: Információink szerint az ominózus oszlopok közül a zöldeket pirosra festette át az önkormányzat. Hiába, a megfelelési kényszer nagy úr.
Barta Béla / itthon.ma/erdelyorszag2017. május 18.
Maroshévízi Magyar Művelődési Napok: a magyar oktatás a középpontban
Újra a magyar kultúráé lesz a főszerep Maroshévízen, ugyanis hatodszor szervezik meg a hétvégén a Maroshévízi Magyar Művelődési Napokat. Az eseménnyel alternatívát nyújtanak a román többségű Hargita megyei városban élő magyarságnak, ahol az év nagy részében román kulturális események zajlanak.
A hévízi magyar közösség kulturális igényeit a történelmi magyar egyházak, civil szervezetek, az RMDSZ helyi szervezete, valamint az egyetlen magyar nyelvű oktatást biztosító Kemény János Gimnázium munkaközössége próbálja kielégíteni – tudtuk meg Barticel-Kiss Krisztián szervezőtől, a Maroshévízi Református Egyházközség lelkészétől.
Az idei rendezvény különlegessége, hogy a magyar diákok szemszögéből, az ő igényeiket figyelembe véve szervezik meg a művelődési napokat. Ebben jelent fontos mérföldkövet annak az együttműködésnek a kialakítása, amelyet a hévízi Kemény János Gimnázium a szamosújvári Mezőségi Kemény Zsigmond Szórványoktatási Központtal, illetve az azt fenntartó Téka Alapítvánnyal alakított ki.
„Fontos számunkra az együttműködés, a két szórványközösség oktatási intézménye közötti kapcsolat révén tapasztalatcserén veszünk részt. Sokaknak furcsán hangzik, hogy Hargita megyében szórványközösségként nevezzük meg magunkat, pedig így van. Egyetlen magyar tannyelvű iskolánk van, de a hévízi magyar diákok egyharmada román iskolába jár, ugyanakkor a helyi tanácsban is csak három képviselőnk van. A szamosújváriak hasonló helyzetben vannak, de sok sikeres programot bonyolítottak le az oktatási központ révén, és látjuk a pozitív irányú fejlődésüket” – fejtette ki a Maszolnak a művelődési napok idei jelentőségét a református lelkész.
Az oktatás témájában kerekasztal-beszélgetést is tartanak péntek délután, amelyen a lelkész szerint, ha nem is találnak megoldást, de remélik, hogy fontos kérdéseket vetnek fel, amelyek lehetőséget adnak a továbbgondolkodásra.
A hetedik Maroshévízi Magyar Művelődési Napok hivatalos megnyitója csütörtök délután lesz, amelyet kabaréműsor követ. Pénteken Kemény János Iskolanapot tartanak, amelyen koszorúznak, megtartják a fent említett kerekasztal-beszélgetést, illetve a diákok saját műsort adnak elő.
Szombaton az Urmánczy Nándor Egyesület Napját tartják, amelynek részeként átadják az Urmánczy Nándor-díjat, kiállítást nyitnak meg, illetve koncertet és színházi előadást is tartanak. A vasárnap a hagyományokról szól majd, amelyen a meghívott néptánccsoportok lépnek fel, este pedig, a rendezvénysorozat zárásaként, Kilyén Ilka színművész lép színpadra és tart előadást. Az események a helyi művelődési házban, az iskolában, valamint a katolikus templomban zajlanak.
Kovács Boglárka / maszol.ro2017. május 18.
Elkezdődött a FUEN-kongresszus Kolozsváron. Románok nem jöttek
A román diplomácia mindent bevetett, hogy minimalizálja a kongresszus jelentőségét, állítólag Junckerig jutottak el: az EB-elnök behívta Navracsics magyar biztost.
Elkezdődött csütörtökön, Kolozsváron az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának 62. kongresszusa. A Napoca hotelben megszervezett tanácskozást Vincze Loránt, a FUEN elnöke nyitotta meg, Kolozsváron, Cluj-Napocán, és Klausenburgban üdvözölve a vendégeket. A FUEN meghívót küldött az eseményre a román államfőnek, miniszterelnöknek, külügyminiszternek, és az európai ügyekért felelős miniszternek, azonban egyik hivatalosság sem tisztelte meg jelenlétével a Kongresszust. A román politikusok hiánya egyébként visszatérő beszédtéma volt a FUEN kongresszust megnyitó köszöntő beszédekben, és a szerdán este megszervezett fogadás informális beszélgetésein is. A román külügy ugyanis diplomáciai eszközökkel próbált nyomást gyakorolni a résztvevőkre, arról faggatva a külképviseletek illetékeseit, hogy ki, miért jön a FUEN kongresszusra, miről fog beszélni és mit fog támogatni. Információink szerint a rendezvényen előadóként részt vevő Navracsics Tibor oktatási, ifjúsági és sportügyekért felelő európai biztost Jean-Claude Juncker EB-elnök behívatta a FUEN kongresszuson való részvétele kapcsán.
Vincze Loránt FUEN-elnök köszöntő beszédében elmondta, két fő oka van annak, hogy a FUEN úgy döntött, itt tartja éves kongresszusát: egyrészt szeretné az ernyőszervezet háláját kifejezni mindazokért a kezdeményezésekért, amelyeket az RMDSZ indított el az elmúlt hét évben, hiszen az európai polgári kezdeményezések eszméje mindig is a legjelentősebb eszmének számított a szervezetben. Ugyanakkor azt is szerették volna jelezni, hogy a FUEN nagyobb figyelmet fordít Közép- és Kelet-Európára.
Kertész Melinda / Transindex.ro2017. május 18.
Felújították a sepsikilyéni unitárius templom Szent László-freskóját
Teljes pompájában látható ismét a sepsikilyéni középkori unitárius templom Szent-László legendát ábrázoló freskója, miután a Rómer Flóris Terv keretében, a Teleki László Alapítvány irányításával befejeződtek a restaurálási munkálatok - mondta az MTI-nek Diószegi László, az alapítvány igazgatója. A megújult freskót szerdán avatták fel ünnepélyes keretek között a közigazgatásilag Sepsiszentgyörgyhöz tartozó településen. Diószegi László elmondta: a templom falképeit már a XIX. század végén feltárták, de visszameszelték, majd az 1980-as évek végén kezdődött egy kutatás, amikor a templom súlyosan károsodott egy földrengés következtében.
Az igazgató rámutatott: 30 évig tartott a falképek restaurálása, amelyek a templomhajó teljes felületét befedik mind a déli, mind a nyugati, mind az északi falon. Az északi falat borító freskón látható a Szent László-legenda, amely kivételesen jó állapotban maradt meg - tette hozzá. Gyülekezete már nincs a templomnak, de a városnak és az unitárius egyháznak az a szándéka, hogy rendszeresen hangversenyeket, esküvőket és keresztelőket tartanak ott, ami azért fontos, mert irányt mutathat, miként szolgálhatják a közösséget a gyülekezet nélkül maradt értékes templomok - mondta az igazgató.
Hangsúlyozta: a külhoni magyar műemlékek felújítását segítő Rómer Flóris Terv keretében 2016-ban 80 műemléken kezdődtek el munkálatok, ezek között vannak kisebb méretű kutatások, de szép számban találhatók teljeskörű felújítási munkálatok is. Az idén 250 millió forintból gazdálkodó Rómer Flóris Terv legfontosabb feladata nemcsak a veszélyben lévő műemlékek megóvása, az állagvédelem, hanem az értékek dokumentálása, feltárása is. Erdélyben körülbelül 30 műemléken dolgoznak, főleg templomokon, ugyanis Erdélyben sok Árpád-kori templom van - mondta Diószegi László. Kiss Lóránd marosvásárhelyi falkép-restaurátor az MTI-nek elmondta: feltételezhetően a XIV. század végén és XV. század elején készült a sepsikilyéni falkép. A kutatások azt mutatják, hogy Székelyföldön igencsak közkedvelt szent volt Szent László, akinek a legendája is rendkívül ismert volt. A falkép viszonylag épen megmaradt, így az értelmezhetősége sokat javult a viszonylag kevés restaurátori kiegészítéseknek köszönhetően. Transindex.ro2017. május 18.
Monográfia jelent meg Kolozsvár elfelejtett múzeumáról
A kolozsvári Műszaki Egyetem Malom utca (G. Barițiu) végén található két épülete előtt járva nem is sejtjük, hogy a huszadik század elején itt többek között japán kézműves termékeket és francia szecessziós kerámiákat csodálhattak a polgárok, ugyanis a 25. szám alatti épületben működött a város legfontosabb múzeuma, az I. Ferenc József Iparmúzeum. Az intézmény történetét feldolgozó könyvet a 7. Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten mutatták be.
Székely Miklós művészettörténész három év kutatómunkájának eredményét foglalta össze a Nemzet, Ipar, Művészet. A kolozsvári I. Ferenc József Iparmúzeum. 1887-1918 című kötetben, amely csak azért lett múzeum-monográfiához képest vékony, mert az intézmény mindössze két évtizedig állt fenn, és az iratanyaga nem került elő, a gyűjteményének pedig csak töredéke maradt fenn az Erdélyi Történeti Múzeumban.
Amint a kötetből kiderül, a kolozsvári ipariskola és a hozzá kapcsolódó iparmúzeum a Kolozsvár 19. század végi modernizációját levezénylő főépítész, Pákei Lajos szívügye és életre szóló projektje volt, neki köszönhetően Kolozsváron is gyűjtötték a korban divatos távol-keleti, illetve később a szecessziós tárgyakat.
Iparmúzeum, a dualizmus kori Kolozsvár „innovációs központja”
A dualizmus kori Magyarország ipari és gazdasági modernizációjának részeként több településen hoztak létre ipariskolát. Ezeknek az oktatási intézményeknek a szertárából, mintaanyagából néhány városban múzeum jött létre, jellemzően ott, ahol állami iparfejlesztésre, gazdaságfejlesztésre volt szükség. „Nem véletlen, hogy Erdélyben két ilyen múzeum is volt, hiszen ide nem csak vasutat kellett építeni, hanem központilag ipart is hozni. Az ország többi részén, a felvidéki bányavárosokban, Budapesten volt egy olyan ipari potenciál, amelyik ki tudta termelni a saját modernizálását” – mondta a kolozsvári bemutatón Székely Miklós.
Az Osztrák-Magyar Monarchia három iparmúzeum épült fel: a budapesti Technológiai Iparmúzeumot (1887-1889) Hauszmann Alajos, a marosvásárhelyi Székelyföldi Iparmúzeumot (1890-1893) Kiss István, a Kolozsvári két épületet (1896-1898 és 1903-1904) Pákei Lajos tervezte.
Az iparmúzeum intézménye „eltért a történeti múzeumtól, és helyesebb nem múzeumként tekinteni rá, hiszem működését tekintve inkább egy innovációs központ, egy kísérleti laboratórium és egy kereskedelmi bemutatóterem ötvözete volt” – foglalta össze az intézménytípus lényegét a kötetet ismertető Orbán János, a Maros Megyei Múzeum művészettörténésze.
Amint a kötet bevezetőjéből kiderül, „a kolozsvári iparmúzeumban ipari gépek, berendezések és szerszámok mellett történeti jelentőségű enteriőrök részletei, modern iparművészeti tárgyak keveredtek a korszak orientalista gyűjtőszenvedélyének sajátos emlékeivel, illetve az erdélyi és magyarországi háziipar eszközeivel.”
A kolozsvári ipariskolát 1884-ben alapították, de csak 1898-ban költözhetett saját épületbe. Hamar kiderült azonban, hogy az oktatási célokra használt épület nem lesz elég az iparmúzeumi tárgyak elhelyezésére is, így Pákei új épület tervezéséhez látott. A közvélemény is fontosnak tartotta, hogy Erdély fővárosában, Kolozsváron reprezentatív múzeumépület épüljön. Az új, 1904-ben átadott épület egyik előképe a bécsi 1866-1871 között épült Museum für Kunst und Industrie neoreneszánsz épülete, „nagytestvére” pedig a prágai Iparművészeti Múzeum 1897 és 1900 között Joseph Schulz tervei alapján készült palotája.
Pákei Lajos 1921-es halála után a múzeum hanyatlani kezdett, majd 1926-ban megszűnt, épületét a Női Kereskedelmi Állami Iskola vette át, gyűjteményét az épület padlására szállították fel.
Pákei haladt a korral
Bár Pákei Lajos historizáló épülettervei alapján azt gondolhatnánk, hogy a főépítész nem volt túl innovatív alkat, Székely Miklós kutatásaiból az derül ki, hogy felismerte a szecesszió jelentőségét és az Iparmúzeum intézményét is korszerűvé tudta tenni. „Pákei nagyon ellentmondásos figura volt, mert építészetileg mindvégig historizáló maradt, de itt a legújabb, legkortársabb iparművészeti dolgokat vásárolta össze, olyan folyóiratokat járattak Kolozsvárra, amelyeket ezen kívül csak Budapesten lehetett olvasni az Iparművészeti Múzeumban, megvolt ehhez az érzéke” – fogalmazott Székely Miklós.
A Pákei vezette intézmény abban különbözött monarchiabeli társaitól, hogy itt az iparművészet is megjelent a gyűjteményben. A budapesti iparmúzeumban technológiai gyűjtemény volt, a marosvásárhelyiben a technológiai gyűjtemény néprajzi anyaggal vegyült, Kolozsváron viszont Pákei 1900 környékén úgy döntött, hogy iparművészeti tárgyakat is gyűjteni kezd, különböző ausztriai minták alapján. Székely Miklós szerint „Pákeinek ezzel az lehetett a célja, hogy a kolozsvári, és az erdélyi otthonokat modernizálja.”
A budapesti Iparművészeti Múzeumhoz hasonlóan Pákei fontosnak tartja a kortárs angliai és francia iparművészet termékeinek gyűjtését, tehát felismerte a szecesszió jelentőségét, hívta fel a figyelmet Orbán János. Az Erdélyi Történeti Múzeum gyűjteményében fennmaradt például egy Auguste Delaherche-féle váza, vagy a Nancyban működő Daum gyárban készült virágos art nouveu-tál.
A kötetből az is kiderül, hogy Pákei az 1900-as párizsi világkiállítás koncepciójához hasonló módon, hangulati elemekre építve, saját tervezésű tárlókban mutatta be a gyűjteményt, tehát ebben is haladó szelleműnek bizonyult.
Kolozsvárnak is megvolt a maga keletkutatója
A kolozsvári iparmúzeumba japán és kínai tárgyak is kerültek, ezeket Vadona János gyógyszerész, amatőr földrajztudós gyűjtötte.
Az orientalista szemlélet szerint a távolkeleti iparművészet ár-minőség arányban kedvező termékei jelentették a kulcsot a hazai ipar megreformálásához. Mivel tiszta forrásból szerettek volna ilyen tárgyakhoz jutni, több utazó indult beszerző körútra Japánba és Kínába.
Vadona János nagyjából Xantus János földrajztudós, utazó útvonalát követve, az 1880-as évek második felében végigjárta Japánt és két kínai városba is eljutott, ahol kifejezetten a kolozsvári iparmúzeum megbízásából vásárolt, derül ki a kötetből. Az Erdélyi Történeti Múzeum 1942-es leltárában két értékes, az egykori Iparmúzeum gyűjteményéből származó tétel szerepel: egy „japáni áttört faragású díszes henger” és „elefántcsontból faragott tehénszekér (japáni) kazettában”.
A japán iparművészet előnyben részesítése az Vadona elődjének, Xantus Jánosnak a véleményében is tükröződik, aki a kínai iparról a következőket írta: „Türelmök, kitartásuk volna, de ízlésük messze elmarad a japánok finom érzékű leleményessége, alkotó szelleme mögött.”
Zs. E. / maszol.ro2017. május 18.
Támogatja a katolikus gimnázium szülői bizottsága az iskola alapításáról szóló határozattervezetet
Egyhangúan támogatja a Római Katolikus Teológiai Líceum szülői bizottsága a felekezeti gimnázium helyzetére megoldást nyújtóhatározattervezetet, amelyet szerdán iktatott az RMDSZ a marosvásárhelyi városi tanácsban.
Erről szerda késő esti rendkívüli gyűlésükön döntöttek a szülők, akik három kiegészítő javaslatról is szavaztak. A döntésről csütörtök délelőtt tájékoztatták a marosvásárhelyi, Maros megyei RMDSZ-t is. Az RMDSZ szakértői jelezték, hogy a szülők kiegészítő javaslatait egyértelműen beépítik a határozathoz mellékelt indoklás szövegébe.
Ennek a tervezetnek lényege az, hogy pótolja az iskola megalapításáról szóló, határozatok hiányosságait, illetve kimondja azt, hogy a 2014-től, tanfelügyelőségi döntés folytán „római katolikus líceum” címen beindított, azóta is elismerten működő iskolai közösség jelenlegi tanulói és oktatói állománya képezze a határozatban kimondott iskola részét.
Az alapító tanácsi határozat hiányos volt
Az RMDSZ csütörtöki közleménye szerint az alapvető tények az iskolával kapcsolatban a következőek: Romániában iskolát helyi tanácsi határozattal lehet megalapítani. Ez a marosvásárhelyi római-katolikus iskola esetében hiányos volt. Több tanácsi határozat is volt, ami említette az iskolát, de egyik sem mondta ki egyértelműen a megalapítását.
Az RMDSZ szerint magyarellenes indíttatásból, rosszhiszeműen a városháza, de olykor a tanfelügyelőség is számos olyan elemet vitt be a különböző dokumentumokba, azok megfogalmazásába, mely kifejezetten támadhatóvá tették ezeket. Két tanácsi határozatot szoktak idézni, ami megalapította volna ezt az intézetet: a 2014. július 29-i határozatot, illetve a 2014. szeptember 16-it. Az előbbi nem az iskolaalapításról szól, hanem az épület feljavításához megítélt összegről, és csak említi az iskolát, javasolja megalapítását. Holott a helyi tanácsnak nem javasolnia kellett volna, hanem megalapítania.
A másik, a szeptember 16-i határozatot megtámadta a prefektus, és azóta széles körben elterjedt, hogy ezért maradt el az iskola megalapítása. Csakhogy a szeptemberi határozat sem szólt iskolaalapításáról, hanem az iskola felvételéről a város iskolahálózatába. Az iskolaalapítás és a felvétele az iskolahálózatba a törvény szerint két külön lépés, a másodikra nem kerülhet sor az első megtétele nélkül.
A tanfelügyelőség nem várta meg az alapítást
Mégis hogy indult be az oktatás és folyik, amúgy annak rendje és módja szerint 2014 óta? Úgy, hogy a megyei tanfelügyelőség nem várva meg az alapítást, működtetni kezdte az iskolát, bevezette az országos oktatási rendszerbe is. Ennek érdekében a tanfelügyelőség két határozatot hozott: az egyiket 2014-es tanévkezdés előtt, amit két hónap múlva maga vont vissza, a másikat 2015 augusztusában.
Közben a városi tanács anélkül, hogy határozott volna a törvény szerint az iskola megalapításáról, a polgármesteri hivatal ködösítései, zavarkeltési módjaira jellemzően, határozatot hozott 2015. január végén (33-as számú) az iskola felvételéről a hálózatba – idézi fel a történteket az RMDSZ közleménye.
A minisztériumban észlelték a szabálytalanságot
Ezt határozatot a tanfelügyelőség elfogadta. Így a tanfelügyelőség döntései nyomán voltaképpen egy működő, de a megalapítást illetően megkérdőjelezhető iskola lett. Tavaly nyár végén a minisztériumnak egy vizsgálóbizottsága (amely az épületben levő két iskola közötti tanteremvita nyomán szállt ki a helyszínre) jött rá, hogy az iskolát a tanügyi rendszer ugyan jóhiszeműen, de nem egészen szabályosan működtette.
Ettől a ponttól – 2016. augusztus – kezdve az iskola működését ugyan nem állíthatták le, és ezt nem is szándékozták, de további beiskolázást nem hagytak jóvá. Mindennek azonban semmi köze a korrupcióhoz, azt kell vizsgálni, hogy az iskola alapításakor történt-e adminisztratív hiba.
Ezek voltak a lehetséges opciók
Az RMDSZ szerint ebben a tényállásban két opció körvonalazódott: pótolni az iskolaalapításról szóló határozatot, illetve megvárni, hogy az időközben peres ügyben is támadott, 2015. augusztusi, 1385 számú tanfelügyelőségi határozatról (amely saját körében működtette az iskolát, amíg a jogszerűtlenség 2016 nyarán ki nem derült) bírósági döntés nem születik.
A peres ügy az épületben kialakult tanteremvitához kapcsolódik. A bírósági ügy elhúzódhat, ráadásul kétséges a kimenetele, mert immár továbbra sem kerülhet elő olyan 2014-2015 között hozott tanácsi határozat, ami az iskolaalapításról szól. Ezért kell olyan megoldást találni, a minisztériummal közösen, hogy a ténylegesen működő iskola folyamatosságát fenntartva, de az alapító lépést is megtéve konszolidálódjék a helyzet. maszol.ro2017. május 18.
Szent László emlékezete Székelyföldön
Csillag jelent meg
Szent László királyról, nevéhez fűződő legendákról, az őt megörökítő falfestményekről, azok elemzéséről hallhattak előadást kedd este a baróti Tortoma Önképzőkör vendégei Balla Ede Zsolt székelyudvarhelyi író-kutatótól.
Szent László a lovagkirály elnevezést termetes alakjáról, a csatákban való helytállásáról, erős határozottságáról kapta, mely ugyanúgy jellemezte a törvényhozásaiban is. Csodás tetteit több száz fennmaradt freskó örökíti meg, amelyek leginkább a történelmi Nagy-Magyarország peremvidékén találhatóak meg a mai napig is – részletezte az előadó.
Felvidék után a legtöbb freskó Székelyföldön idézi meg nagy királyunk szellemét, Gidófalván most is folyik egy falfestmény feltárása. Szent László emlékét legjobban Csíkország, Csíkszépvíz és környéke őrzi, ottani régi kápolnák helyeit, romjait mutatta be fotók segítségével Balla Ede Zsolt, illetve a hozzájuk tartozó történeteket is ismertette.
Az idei esztendő Szent László égisze alatt zajlik, mivel két évfordulót is jegyezhetünk: királlyá koronázása 940, szentté avatása 825 évvel ezelőtt történt. Ez utóbbi III. Béla király idején, amikor a pápai küldöttséget egy, a sírja felett nappal megjelenő csillag győzte meg arról, hogy valóban méltó a Szent megnevezésre
Lázár Szilárd / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. május 18.
FUEN-kongresszus Kolozsváron: elutasítani látszik a párbeszédet a román állam
Élesen bírálták az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) 62-ik, kolozsvári kongresszusának csütörtöki megnyitóján az házigazdák – Vincze Loránt FUEN-elnök és Kelemen Hunor szövetségi elnök – a bukaresti kormány kisebbségpolitikáját. A párbeszéd elutasításaként értelmezték, hogy a román állam csak államtitkári szinten képviseli magát a rendezvényen, és Emil Boc polgármester is lemondta a részvételét. A kongresszus központi témái az anyanyelvhasználat, a kisebbségi kulturális hagyaték védelme és az európai autonómia-megoldások, illetve a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés lesz, amelynek aláírásgyűjtése pénteken indul el hivatalosan. maszol.ro2017. május 18.
Navracsics Tibor a román külügy kifogásairól: a főbiztos támogatta a kolozsvári látogatásomat
A román külügy levélben sérelmezte az Európai Bizottság elnökénél, Jean-Claude Junckernél, hogy Navracsics Tibor elfogadta a meghívást a Kolozsváron zajló FUEN-kongresszusra, és nem látogatott el Bukarestbe. Ezt a kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi biztos maga erősítette meg csütörtökön a Maszolnak adott exkluzív nyilatkozatában. Bukarest panasza hatástalan volt, mert a főbiztos támogatta a magyar uniós tisztségviselő kolozsvári látogatását.
„Az Európai Bizottság elnöki irodája tájékoztatott engem arról, hogy kaptak egy levelet, amelyben a román külügy kifogásolta, hogy én Kolozsvárra jövök. Jean-Claude Juncker elnök úr egyúttal biztosított is arról, hogy támogatja az utazásomat, tehát ez semmilyen problémát nem jelent. A levél teljes tartalmát nem ismerem” – válaszolta kérdésünkre a FUEN-kongresszus szünetében Navracsics Tibor.
A magyar biztos elmondta, egyszerű magyarázata van annak, hogy miért nem ment el Bukarestbe. „Azért nem mentem, mert nem hívtak meg a román fővárosba” – magyarázta. Tájékoztatása szerint mandátuma eddigi két és fél éve alatt másodszor van Kolozsváron: 2014 novemberében az Európai Ifjúsági Fórum kongresszusán vett részt a kincses városban, csütörtökön pedig az európai kulturális örökségről beszél a FUEN kongresszusán.
Arra a felvetésünkre, miszerint biztosi minőségében való jelenléte a FUEN-kongresszuson értelmezhető-e úgy, hogy az Európai Bizottság nyitottá vált a Minority SafePack javaslatcsomag iránt, Navracsics Tibor azt válaszolta: a kongresszus nem a kisebbségi polgári kezdeményezésről szól.
„A FUEN kongresszusa számomra alkalmat ad arról beszélni, hogy miként tudnak a nemzeti kisebbségek Európa kulturális örökségéhez, sokszínűségéhez hozzájárulni” – fogalmazott. A biztos emlékeztetett, hogy 2018 az európai kulturális örökség éve lesz. „Ez egy helyi aktivitásra épülő év lesz, ezért természetesen a kisebbségekre támaszkodva tervezzük az év eseményeinek megszervezését” – tette hozzá.
Kelemen Hunor Zilahon már szóvátette
Arról, hogy a román külügy akadályozni próbálja az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója kolozsvári rendezvényét, Kelemen Hunor beszélt először Zilahon, az RMDSZ múlt heti kongresszusán. A szövetségi elnök akkor a politikai beszámolójában kijelentette: a bukaresti diplomácia azt a nem titkolt célt követi, hogy a magyar közösség törekvéseit elakassza, és rossz színben tüntesse fel a magyarokat szerte a világban.
"Ha külpolitikai vezető lennék, nem hazudnám tele a fél világot és nem állítanék valótlanságot arról, hogy mi a helyzet a magyar kisebbséggel. Nem próbálnám elakasztani azokat a törekvéseket, amelyek európai bevett és elismert gyakorlatot ajánlanak Románia számára" - jelentette ki Zilahon az RMDSZ elnöke.
Úgy tudjuk, hogy Kelemen Hunor a beszédében a román külügynek a Jean-Claude Junckerhez küldött levelére utalt. Utalt a román külügy ellenséges magatartására a sajtónak tartott csütörtök reggeli eligazítón a FUEN elnöke is. „A román diplomácia azon dolgozott, hogy ne legyenek itt a román állam képviselői, mert ezzel legitimálták volna, hogy mi itt elmondjuk a gondokat” – mondta Vincze Loránt.
Megkérdeztük a külügyet és Brüsszelt is
Portálunk csütörtökön több kérdést is feltett Külügyminisztérium sajtóirodájának a Jean-Claude Junckernek küldött levéllel kapcsolatban, és az Európai Bizottság elnökének kabinetjét is megkerestük az ügyben. Ha választ kapunk, cikkünket frissítjük.
Cseke Péter Tamás / maszol.ro2017. május 18.
Ökumenikus istentiszteleten búcsúztatták a végzős diákokat
Megtartani szépet és jót
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) hívó szavára immár huszadik alkalommal gyűltek össze Isten házában Sepsiszentgyörgy magyar középiskoláinak ballagó diákjai, hogy alázatos lélekkel az Úr áldását kérjék magukra, iskolájukra, városukra, szülőföldjükre és nemzetükre. Az ökumenikus istentiszteletnek ezúttal a belvárosi református templom adott otthont.
Az ünnepség a Gaudeamus eléneklésével és a megyeszékhelyi középiskolák zászlóinak méltóságteljes felsorakoztatásával kezdődött, majd házigazdaként Papp Attila református lelkész köszöntötte a több mint ötszáz végzőst, valamint az őket kísérő tanárokat, illetve iskolaigazgatókat.
A szervezők nevében felszólaló dr. Péter Sándor, az RMPSZ háromszéki elnöke drágakőnek nevezte a diákokat, melyet nincs joga elveszíteni egyetlen iskolának vagy pedagógusnak sem. Ugyanakkor arra is figyelmeztette az iskola padjaiból most távozókat, hogy az álmaikkal és vágyaikkal együtt kötelességük magukkal vinni és érvényesíteni mindazt, amivel a 12 esztendő alatt felvértezték őket.
Szabó Réka Fruzsina, a Mikes Kelemen Líceum diákjának tiszta hangzású és messze csengő népdalelőadása után Péterfi Ágnes unitárius lelkész ünnepi igehirdetése következett, aki Pál apostolnak a következő szavaira építette mondanivalóját: „mindent megpróbáljatok, ami jó, azt megtartsátok!”
A Boldogasszony anyánk eléneklése és Kovács István unitárius lelkész fohásza után Sztakics Éva alpolgármester asszony tolmácsolta Antal Árpád András polgármester gondolatait, aki azt üzente a ballagó diákoknak, hogy csak alázattal, hittel, kitartással és becsületes munkával lehet célba érni. Mint a szép híves patakra címet viselő egyházi ének elhangzása, valamint Simion Orsolya mikós diák szavalata után Kiss Imre megyei főtanfelügyelő az idő múlásával emlékekké szelídülő diákkori élmények és kapcsolatok megőrzésének a fontosságát emelte ki ünnepi beszédében. Végezetül Szabó Margit alsóháromszéki RMPSZ-elnök arra kérte a végzősöket, hogy ne a jelentéktelen dolgokra összpontosítsanak, és ne fecséreljék az idejüket, hanem az őket körülvevő és bennük rejlő csodákra. Így ugyanis az előttük álló utak közül is képesek lesznek kiválasztani a sajátjukat, a számukra megfelelőt, hiszen mindenkiben megvan a teremteni vágyó isteni szikra, a jóra figyelmeztető belső hang és a helyes irányt jelző iránytű.
Az ünnepség Zelenák József evangélikus lelkész áldásával és himnuszaink eléneklésével zárult. Bensőséges és emelkedett hangulatának a megteremtéséhez a Református Kollégium tanulóinak, valamint a Plugor Sándor Művészeti Líceum és a Mikes Kelemen Főgimnázium Sipos Zoltán, illetve Szőts Dániel által vezetett kórusainak fellépése is nagyban hozzájárult.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. május 18.
Isten és a nemzet szolgálatában
Erdélyi tanúságtevők
Szombaton a Bod Péter Megyei Könyvtárban mutatták be Frigyesy Ágnes budapesti újságírónő Az Úr csodásan működik címet viselő, Ferenc Béla Ervin és Bíró János Antal ferences szerzetesek, valamint Tőkés István református teológus életútját ismertető riportkönyvét. A szerzővel lapunk munkatársa, Bedő Zoltán beszélgetett.
Társalgásukból a jelenlévők megtudhatták, hogy Frigyesy Ágnes értelmiségi családban született 1963-ban Kecskeméten. Felmenői között pedagógusok, jegyzők, jogászok, földbirtokosok, iskolaalapítók és művészek találhatók, így családja nem tartozott a kommunista rendszer kedveltjei közé. Első diplomáját a kaposvári Tanítóképző Főiskolán, a másodikat a szegedi Tanárképző Főiskola magyar szakán szerezte. Újságírói pályára hét év tanítás után, a rendszerváltás után lépett. Munkatársa volt többek között a Kecskeméti Lapoknak, az Új Magyarországnak, a Film, Színház, Muzsikának, a Honismeretnek, a Magyarok Világszövetsége lapjainak: a Világszövetségnek, a Magyarok Világlapjának és a Világlapnak. Nemzeti elkötelezettségű, keresztény újságírónak tartja magát, ezért cikkei központjában sorskérdéseink állnak, és az evangéliumi örömhír közvetítője szeretne lenni. Jelmondatának Kodály Zoltán eme kijelentését választotta: „Akiben van tehetség, köteles azt kiművelni a legfelsőbb fokig, hogy embertársainak mennél nagyobb hasznára lehessen. Mert minden ember annyit ér, amennyit embertársainak használni, hazájának szolgálni tud.”
Saját bevallása szerint a könyv megírásával e három erdélyi tanúságtevőnek szeretett volna emléket állítani, és helytállásukat példaként az elkövetkező nemzedékeknek felmutatni. Közülük kettővel bensőséges kapcsolatban állt, ezért a velük készített interjúk tulajdonképpen egy-egy őszinte beszélgetés írásban rögzített formái.
A kommunista börtönökben sokat szenvedett Ervin atyát néhai Bartis Ferenc, szárhegyi születésű költő jóvoltából ismerte meg Budapesten. Kölcsönösen ráéreztek a lelki rokonságra, így az évek során hosszú beszélgetésekkel fűszerezett ismeretségük érzelmi kötődéssé mélyült. Tőkés Istvánban némiképp az elvesztett nagyapját vélte felfedezni, és talán e jól érzékelhető rokonszenv hatására alakult ki barátság közöttük. Olyannyira, hogy szekusdossziéjának feldolgozását is rábízta.
Bíró Antal atyával Csaba testvér gyergyószentmiklósi, Szent Annáról elnevezett gyermekotthonának a felszentelésekor találkozott, aki már akkor a bizalmába fogadta. Ennek ellenére vele nem volt könnyű interjút készíteni, mert beszéd helyett inkább írásban szerette megfogalmazni mondanivalóját.
Tölgyesi Erik gitárjátéka, Karola húga csengő hangja, valamint az idézetek Damokos Kinga, Józsa Zsuzsa és Tölgyesi Erik általi tolmácsolása hangsúlyosan hozzájárult az est emelkedett hangulatához.
(berecki) Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. május 18.
RMDSZ, a liberális trendiség
A kommunista rendszerben a pártkongresszusoknak nem volt tétjük. Azokat kötelező gyakorlatként megrendezték, funkciójuk a demokratikus látszat fenntartása és az erőfitogtatás volt. A rendszerváltás után üdítő változásnak számított, hogy a pártkongresszusoknak tétjük lett: tényleges kérdések dőltek el a küldöttek szavazatai nyomán. Mindez az RMDSZ vonatkozásában 2003-ig tartott, ez volt az utolsó kongresszus, amikor a helyszínen érdemi döntések születtek, annak dacára, hogy Markó Bélának nem volt kihívója. Ezen a gyűlésen írták át pártelvűre az alapszabályzatot, váltották ki a belső választást részleges tisztújítással, tették ad acta a nemzeti kataszter intézményét és szüntették meg Tőkés László tiszteletbeli elnöki funkcióját. Azóta az RMDSZ lényegében tét nélküli kongresszusokat tart, ami nem róható fel a szervezetnek. Legfeljebb annyiban, hogy ha valóban az lenne, mint amit hirdet magáról – vagyis az erdélyi magyarság pluralizmusát lefedő sokszínű szervezet –, akkor lennének reális nézetkülönbségek és reális viták.
Az igazság az, hogy a tét nélküli, előre megírt forgatókönyv szerint zajló, PR-célokat szolgáló kongresszusszervezés nem RMDSZ-specifikus, hanem sokkal inkább része a modern demokráciáknak.
Hatalom az oligarchia kezében
A pártelvű versenydemokrácia pártoligarchiák versenyét jelenti. Egy párton belül pedig az oligarchia jellemzően kézben tartja a hatalmat. Különbség legfeljebb abban van, hogy a párttagság zöme azonosul vagy nem a pártvezetés irányvonalával. Az RMDSZ esetében vélelmezhető az azonosulás, hiszen akik helytelenítették a jelenlegi politikát, azok távoztak a szövetségből: vagy visszavonultak a közélettől, vagy egy másik pártban folytatták munkájukat. A minap lezajlott RMDSZ-kongresszus a párthoz közel álló internetes portál állításával szemben nem hozott semmi izgalmat. Bejött a papírforma, a küldöttek megszavazták, amit kellett, kiálltak a Minority SafePack mellett, módosították az alapszabályzatot. Beiktatták az egyharmados női kvótát és intézményesítették a székelyföldi szavazóbázisra alapozódó szórványképviseletet. Elfogadtak egy közhelyeket tartalmazó stratégiai csomagot, amelyben természetesen a területi autonómia nem szerepel. A rendezvényre meghívtak minden magyarországi parlamenti pártot, leszámítva a Jobbikot. Úgy látszik, az RMDSZ nem halad a korral, nem jutott még el a vezetéshez annak a híre, hogy a Jobbik már a ballib oldal szerint sem szélsőséges párt, hanem a jogállam bajnoka (a magát balra sorolók mellett e párt is támogatta a lex CEU alkotmánybírósági vizsgálatát, s tette ezt a jogállamra hivatkozva), a demokrácia nagy reménysége a liberális megmondóemberek jelentős része számára. A kongresszuson nem meglepő módon jelen volt és beszédet mondott Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke, aki megszólalásában a testvérharc megszüntetésének fontosságát emelte ki. Végső soron nézőpont kérdése ez is. A „polgári” párt teljes behódolása és önmagából való kifordulása a metamorfózist levezénylő elnök szemszögéből akár így is kinézhet.
Az RMDSZ kisebbségei
Ami némi színt vitt a kongresszusba, az korunk egyik ideológiai rákfenéjének, a genderideológiának a beszüremkedése volt. Amikor több mint negyed évszázada a Független Magyar Kezdeményezés küldöttje a Bálványosi Szabadegyetemen azt találta mondani, hogy a nemzeti kisebbségek problémája és a homoszexuálisok ügye végtére is hasonló módon kezelendő, hiszen mind a kettő egy társadalmi kisebbség, akkor azt hittem, rosszul hallok. Majd levontam a következtetést: rossz helyen vagyok. Szerencsére eltelt pár év, és a Fidesz vezetőinek szeméről lehullt a liberális hályog. 27 év után azt kell megélnem, hogy az RMDSZ ügyvezető elnöke, Porcsalmi Bálint igen hasonló gondolatmenetet terjesztett elő a szervezet kongresszusán. Hallgassuk csak! „Milyen alapon várhatom el a többség türelmét velem kapcsolatban, ha másfajta helyzetekben, amikor én magam is a többséghez tartozom egy adott kérdés megítélésében, nem vagyok türelmes a másik kisebbséggel?”. Vagyis az erdélyi magyarság legnagyobb támogatottsággal bíró pártjának második embere egy kalap alá veszi az őshonos nemzeti kisebbségek ügyét egy biológiai devianciával. El lehet merengeni emberbaráti módon – a tolerancia, az empátia elvi alapján – azon, hogy nem kellene hátrányban részesíteni a saját nem iránti vonzódással megvert embereket. Jómagam sem helyeselném a homoszexualitás kriminalizálását. Viszont a homoszexuálisok házassága nyilvánvalóan utat nyit az egynemű párok előtt arra, hogy gyermekeket fogadhassanak örökbe, amit gyermekvédelmi okokból értelmes, egészséges ember aligha helyeselhet. Az RMDSZ törvényhozói elismerést érdemelnek, mert többségük megszavazta azt az alkotmánymódosítási javaslatot, amely arról szól, hogy a család egy férfi és egy nő házasságán alapul. E módosításnak erénye éppen az, amit felró annak Porcsalmi, vagyis hogy megakadályozza majd a legfőbb jogi normába való beépülése esetén a homoszexuálisok házasságkötésének későbbi törvénybe iktatását. Nem sok jót ígér Hegedüs Csilla hasonló szellemű felszólalása sem. „Azért, mert még ma is félünk a másságtól, félünk attól, hogy a gondosan berendezett konzervatív házunk tája kibillen az egyensúlyból. Miközben minden fórumon azt mondjuk, hogy bennünket, kisebbségieket – a »másokat« – nem becsül a többség, nem tartja tiszteletben a jogainkat, mi magunk is ugyanazt tesszük.” A rövid ideig kultuszminiszterként és miniszterelnök-helyettesként dolgozó politikus, aki jelenleg az RMDSZ nőszervezetének alelnöke és a kultúráért felelős ügyvezető alelnöke, a párt honlapja szerint olyan programok kidolgozásáért és működtetéséért felelős, amelyek az erdélyi magyarság identitástudatának növelését, kultúrájának fejlődését célozzák. És ő az, aki a konzervatív értékeket ostorozza, és arra bíztat, hogy nyissuk ki az ablakot, engedjük be a friss levegőt. Az ilyen ablaknyitás a mai viharos időben könnyen oda vezet, hogy kiviszi a porral együtt évszázados értékeinket is. Hegedüs ráadásul a vasárnapi kívánságkosarat állítja szembe a színházi világgal, mint kortárs üdítő pozitívummal. A színházi világot, amelyben Csíkszeredától Kolozsváron át Temesvárig egyre inkább elharapózik a kozmopolitizmus, rosszabb esetben a nemzetgyalázás.
A női kvóta erőltetett
Nem feltétlenül illeszkedik ebbe a logikai sorba, de távol sem áll tőle a női kvóta intézményesítése, amelynél abszurdabb ötlet kevés képzelhető el. Onnan kezdve, hogy alkotmányos szinten garantálják a női jogegyenlőséget és a társadalom sem néz görbe szemmel a női politikusokra (sőt), szabad az út a nők előtt a politikai pálya irányába is. A női kvóta nem demokratikus, hanem erőltetett és versenyellenes. Keleten tehát a helyzet változatlan. Az RMDSZ maradt, ami volt: egy alibiszervezet, amely nemzetstratégiai perspektívát nem mutat, erőt kifelé nem képvisel (csak befelé, az erdélyi társadalom irányába), érdeket védeni, ha akar, sem nagyon tud, elvhűség tekintetében pedig már számtalanszor megbukott. Mindez most színesedett egy kis gyökértelen liberális „trendiséggel”.
Borbély Zsolt Attila / Erdélyi Napló (Kolozsvár)2017. május 18.
Hegedüs Sándor, a százkezű politikus
Társasházi pince, öt utazóláda, véletlenül megtalált gazdag hagyaték, emlékbizottság, konferencia és emlékév. Egy csoda, amely az elmúlt néhány évben bejárja a Kárpát-medencét. Hegedüs Sándornak, a 19. századi Magyarország egyik legbefolyásosabb politikusának elfeledett életét és munkásságát ismerhetjük meg.
Történészként végzett, diplomataként dolgozott, nyugdíjasként a magyarországi Kis- és Közép-Agrárvállalkozók Sajtkészítő Egyesületének elnöke. A magyarországi Kovács László mégis teljesen más minőségben járt nemrég Kolozsváron: a Hegedüs Sándor-konferencia egyik szervezőjeként. Hogy ki is volt Hegedüs Sándor, akinek idén születésének 170. évfordulóját ünnepeljük? Nevét és munkásságát az utókor elfeledte, még a történészek számára is fehér folt volt. Mindaddig, amíg néhány éve valami hihetetlen véletlen – vagy nevezzük csodának? – folytán hagyatéka felszínre került.
Csoda a pincéből
„Egy budai társasházban lakom. Néhány éve ennek pincéjében találtam öt hatalmas utazóládát. Amikor kinyitottam, meglepve tapasztaltam, hogy Hegedüs Sándor hagyatékára bukkantam. Hogy miért éppen ott hevertek a ládák? Hegedüs Sándor dédunokája, Tőry Magdolna ugyanabban a házban lakik, mint én, csakhogy ő nem foglalkozott a ládák tartalmával, így azok a pincében hevertek hosszú évtizedeken keresztül” – meséli Kovács László.
Amikor a ládákban talált anyagot feldolgozták, elhatározták, hogy a kolozsvári származású politikusról könyvet írnak történészek bevonásával. A néhány éve elkészült mintegy 650 oldalas kiadványt az elmúlt időszakban igyekeztek minél több helyen bemutatni, tartalmát ismertetni. A hagyaték gondozói nemcsak Magyarországot járták be, hanem eljutottak Felvidékre és Erdélybe is. Idén pedig Hegedüs Sándor születésének 170. évfordulója alkalmából emlékév keretében emlékeznek meg az egykor elfeledett politikusról és újságíróról.
Ki volt Hegedüs Sándor?
Kolozsváron született, a helyi református kollégiumban érettségizett, majd jogi tanulmányokat folytatott, amelyeket Budapesten fejezett be. Fővárosi barátai beajánlották őt Jókai Mórnak, aki a Hon című országos napilap szerkesztője volt, s a nagy író éppen a gazdasági rovathoz keresett szakembert. 1868-tól kezdett dolgozni újságíróként a lapnál.
A fiatalember azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy idejével jól tudott gazdálkodni: lapot írt, később szerkesztett és ontotta magából a vezércikkeket. Ezzel párhuzamosan egyre jobban elmélyedt a közgazdasági irodalom tanulmányozásában, úgyhogy néhány éven belül már szakműveket ismertetett (több nyelven beszélt), és értekezéseket tett közzé. Rengeteg írt és dolgozott. Tagja volt az Atheneaum című társadalmi-politikai-irodalmi-művészeti hetilap szerkesztőségének is. Közben politikai pályára lépett. Egymás után ötször jutott be kolozsvári képviselőként – a Szabadelvű Párt tagjaként – a magyar Országgyűlésbe. A párt mintegy harminc évig kormányozta Magyarországot. Hegedüs mintegy húsz évig a parlament pénzügyi bizottságának volt az előadója, számos bank tanácsadójaként és igazgatótanácsi tagjaként dolgozott.
A Széll Kálmán-kormányban 1899-től kereskedelmi miniszterré nevezték ki, hozzá tartozott a közlekedés és a szállítás. Minisztersége idején épült az Erzsébet híd, két Tisza-híd és a barcsi Dráva-híd. Bővítette a fiumei tengeri hajózást, a magyar tengerészeti akadémiát, gondoskodott a nemzetközi lámpás hajójelzések bevezetéséről, fejlesztette a folyami hajózást. Az ő idejére esik a Vaskapu szabályozásának befejezése, bevezette a révkalauz-rendszert. Összesen 945 km új vasútvonalat adott át, kidolgoztatta a székelyföldi vasúthálózat tervét, minisztersége idején 197 új posta-, 112 távírda-hivatal és 177 távbeszélő központ létesült, 16 város új telefonhálózatot kapott. Hegedüs nemzetközi távíróvezetékeket hozott létre, módosította a munkaszüneti napokról és betegsegélyezésről szóló törvényt, számos adótörvényt megreformált, fejlesztette az ipari szakiskolákat. Tárcafőnöksége idején 70 gyár nyílt meg az országban. Megszervezte az 1900-as népszámlálást, mert nemcsak a posta, hanem a statisztika is az ő hatáskörébe tartozott. Az 1900-as párizsi világkiállításon való sikeres magyar szereplés is az ő nevéhez fűződik, mint ahogy a kolozsvári Fadrusz János által készített Mátyás szobor is, hiszen Hegedüs volt a szobor egyik megálmodója, a szoborbizottság létrehozója, elnöke, majd a szoboregyüttes egyik leleplezője is. Mindeközben folyamatosan cikkeket és gazdasági szaktanulmányokat közölt. A Nemzetgazdasági Szemle, a Fővárosi Lapok, a Vasárnapi Újság, a kolozsvári Magyar Polgár munkatársaként több ezer újságcikket szignált.
Akadémikus, kegyelmes úr és támogató
Megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia tagjának, életében számos elismerést kapott, többször kitüntették, a királyi udvar 1899. szeptember 18-án tevékenységét a valóságos belső titkos tanácsosi címmel ismerte el. Politikai karrierje során meggazdagodott, pénzét azonban többször is jótékony célokra fordította, számos karitatív intézmény lelkes patrónusa volt. Ezen kívül rendszeresen támogatta a református egyházat, szülővárosát és iskoláját: a kolozsvári református kollégium részben neki köszönhette a tornacsarnokot és az új épületet (amelyben ma a Şincai iskola működik). 1888-ban megalakult a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság, Hegedüst először alapító tagként tartották nyilván, de nemsokára megválasztották alelnöknek, majd világi elnöknek is. A társaság titkára, Szőts Farkas ezt jegyezte fel róla: „Kilenc vándorgyűlésünkön kilenc alkalommal szólt, lelkesített az igazság olyan erejével, a lelkesedés olyan pátoszával, az ékesszólás olyan varázsával, hogy azt soha sem feledte el, aki egyszer hallotta”. 1902-ben bizonyos fokig visszavonult a közélettől, és egyháza szolgálatába szegődött: a Dunántúli Egyházkerület főgondnokává választották.
Elvhűség és jellemesség
Elvhűség és jellemesség
„Hegedüs Sándor Emlékbizottságot alakítottunk, amely idén két konferenciát szervez. Az egyikre Kolozsváron zajlott április 27-én, a másikat Budapesten tartjuk majd valamikor ősszel a tudományos akadémián. Ugyancsak idén tavasszal a VI. kerületben a Hunyadi tér 12. szám alatti ház falán emléktáblát helyezünk el. A százkezű politikus itt élt haláláig, és később még sokáig családja is” – mondja Kovács László. Az emlékbizottság a Rubicon című folyóirat szerkesztőivel is tárgyal, hogy a kiadvány külön számot szenteljen a Hegedüs családnak (a politikus egyik fia, Hegedüs Lóránt gazdaságpolitikus, pénzügyminiszter volt, a Magyar Nemzeti Bank egyik alapítója, a másik fia pedig, Sándor, mérnök, író és utazó). Az emlékbizottság különben arra keresi a választ, hogyan történhetett meg, hogy az utókor ennyire elfeledte Hegedüs Sándort, hiszen 1945-ig Kolozsváron és Budapesten is utcanév őrizte emlékét. „Szeretnénk visszahozni az emlékezetbe, és megismertetni a mai nemzedékkel is azt a személyt, akinek a 19. századi Magyarország nagyon sokat köszönhetett” – vázolja az elképzeléseket Kovács László. Az emlékbizottság a hagyatékot igyekszik feltárni, digitalizálni, Magyarzsákodon pedig – Hegedüs Sándor családjának ősi fészkében – idén július első napjaiban, falunapok keretében kopjafát avatnak, tiszteletére pedig emlékszobát rendeznek be.
Címek és tisztségek
A Vasárnapi Újság a következő tisztségeit sorolja fel: az Osztrák–Magyar Vasúttársaság alelnöke, a Magyar Jég- és Viszontbiztosító Társaság és a Magyar Általános Takarékpénztár elnöke, a Magyar Jelzálog-hitelbank, a Pénzváltó és Leszámítoló Bank, a trieszti Assicurazione Generali, valamint a bécsi Balesetek Elleni Biztosító Társaság igazgatótanácsosa, ugyanakkor a budapesti Józsefvárosi Jótékony Egylet és a Nemzeti Torna-egyesület elnöke, a Magyar Hírlapírók Nyugdíjintézetének megalapítója és alelnöke, az Országos Képzőművészeti Társulat választmányi tagja, az Osztrák–Magyar Monarchia Írásban és Képekben igazgatósági tagja, fővárosi törvényhatósági bizottsági tag.
Hegedüs Sándor-emlékkonferencia Kolozsváron
A Kolozsvári Református Kollégium dísztermében egész napos előadássorozattal tisztelegtek Hegedüs Sándor előtt. A konferenciát árilis 27-én Kató Béla püspök és Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja fővédnökségével rendezték meg. A programot Dinnyés József zenés előadása nyitotta, majd számos előadó közreműködésével alkottak részletes képet Hegedüs Sándor fáradhatatlan tevékenységéről, amelynek köszönhetően megkapta a százkezű politikus elnevezést. Mile Lajos főkonzul elmondta: az utókor gyakran mostoha, és kiesnek az emlékezetéből olyan személyiségek, akik méltók lennének a figyelemre. Az emlékbizottság azonban ezen igyekszik javítani. Mile Lajos a konferencia névadóját az egyetemes magyar politikatörténet kiemelkedő alakjának nevezte, tehetséges államférfiként jellemezte, akinek tevékenységét a hit is áthatotta. „Az utókornak kötelessége, hogy egy ilyen ember emléke előtt méltóképp tisztelegjen” – fogalmazott a főkonzul. Szász Zoltán, az MTA Történeti Kutatóintézetének főmunkatársa az 1867-es kiegyezésről, annak következményeiről, és Hegedüs Sándor társadalmi, politikai, gazdasági folyamatokban kifejtett tevékenységéről, az ország vezetésében betöltött szerepéről beszélt. Tóth Szilárd, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem adjunktusa Erdély gazdasági fejlődési lehetőségeiről számolt be, a 19. század második felében történtek alapján. Előadásában ismertette a mezőgazdaság helyzetét Magyarország leginkább fejlődő korszakában, a vasúthálózat-építés folyamatát és Erdélyre kifejtett hatásait, valamint a különböző iparágak fejlődésének következményeit, rámutatva Hegedüs Sándor mindezekben betöltött szerepére. Kárbin Ákos történész, a VERITAS Történetkutató Intézet levéltárosa Hegedüs Sándor, mint Széll Kálmán kormányának kereskedelmi minisztere, Erdély fejlesztője címmel mutatta be az említett politikai pályájának kiemelkedő pillanatait. A konferencián Somogyi Botond, az Üzenet főszerkesztője Hegedüs újságírói munkásságáról emlékezett meg, és arról beszélt, hogy társadalomszervezői tevékenysége, kezdeményezései páratlanok voltak, lelkesedése, elvhűsége és kitartó munkája pedig sosem merült ki. Hegedüs életútját Németh Tibor néprajzkutató és Millisits Máté művészettörténész egészítették ki, akik a politikusnak Kolozsvár országgyűlési képviselőjeként betöltött szerepéről, a Mátyás-szobor állításához való hozzájárulásáról, valamint a Mátyás király szoborbizottság elnökeként végzett tevékenységéről beszéltek.
Somogyi Botond / Erdélyi Napló (Kolozsvár)2017. május 18.
A „kicsi magyar világ” adott lelkierőt Erdélyben
Babucs Zoltán hadtörténész Csíkszereda és Kézdivásárhely 1940-es hazatéréséről szóló kötetét mutatták be a napokban Budapesten. A „kicsi magyar világ” szakavatott kutatójaként a budapesti történész számos cikkben és tanulmányban foglalkozik a második bécsi döntés nyomán visszaszerzett észak-erdélyi és székelyföldi területek történetével. A könyv júniusban székelyföldi író-olvasó találkozók keretében is megvásárolható lesz. A szerzővel az 1940-es történelmi eseményekről beszélgettünk.
- Legújabb kötete két székelyföldi város, Csíkszereda és Kézdivásárhely 1940-es hazatéréséről szól. Hadtörténeti szempontból a magyar hadsereg számára mennyire volt nehéz feladat a második bécsi döntés alapján visszacsatolnia a Magyarország számára megítélt erdélyi területeket?
– Az észak-erdélyi területek birtokbevételére mindössze tizennégy nap állt rendelkezésre. A keleti határra felzárkózott mintegy félmillió honvéd a románok ellen 1940. augusztus 28-ra tervezett és aztán lefújt támadó hadművelet szerinti hadrendi csoportosításban, alárendeltségi viszonyaiban és meghatározott menetvonalait használva, teljes fegyverzettel és felszereléssel vett részt a megszálló műveletben.
Ekkora hadsereg számára a virágesős, „csókos háború” korántsem volt egyszerű feladat, mint gondolnánk, ugyanis a románok lepusztult infrastruktúrát hagytak maguk után, így a honvédek meghatározott menetvonalakon haladhattak. Előfordult, hogy egyes útszakaszokon a csapatok feltorlódtak, s akkor még nem szóltunk a domborzati és időjárási viszonyokról, amelyek próbára tettek embert, lovat, gépjárművet egyaránt.
– Milyen hadiutakon történt Észak-Erdély visszavétele?
– Az 1. hadsereg Nyíracsád–Kisvárda között felzárkózott részei a Nagyvárad–Szatmárnémeti vonal átlépése után Dés–Marosvásárhely irányába meneteltek. A 2. hadsereg seregtestei – az V. hadtest kivételével, amely a Szeged és a Fekete-Körös közötti magyar–román határ biztosítására maradt vissza – Nagyvárad elhagyását követően az Érmihályfalva–Szilágysomlyó–Dés menetvonalon haladtak Szamosújvár felé. A 3. hadsereg Técsőnél lépte át a határt, s Besztercén és Szászrégenen át vonult a Székelyföldre. A Nagyváradon több ízben is tanácskozó magyar–román vegyes katonai bizottság megszabta a terület átadását és átvételét, illetve a bevonulás menetrendjét, és arról is határozott, hogy Kolozsvárt csak szeptember 11-én délben érhetik el a honvédek, azonban a második bécsi döntés által a Magyar Királyságnak visszaadott területeket szeptember 13-án 18 óráig kellett birtokba venni. Mivel erre az erőltetett menetekben kimerült gyalogos seregtesteket nem lehetett igénybe venni, a Kolozsvár–Dés–Naszód vonal elérését követően a Székelyföld birtokbavételére a gyorshadtest részeit küldték előre. Szeptember 12-én a gyorshadtest csapatai elérték a Barót–Nagybacon–Csíkszentgyörgy–Torja vonalat, szeptember 13-án Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy és Zágon elérésével vették birtokba a Székelyföldet, míg a gyalogsági menetlépcsők beérkezése egészen szeptember 21-ig tartott.
– Milyen területeken dokumentálódik a hadtörténész egy ilyen szakmunka elkészítésekor? Mennyire hozzáférhetőek a magyarországi és a romániai levéltári adatok?
– Elsődleges forrásbázisként a budapesti Hadtörténelmi Levéltár iratai szolgálnak, emellett érdemes kutatásokat végezni a Magyar Honvédség Központi Irattárában, ahol az 1900 után született tisztek és honvédek személyi anyagait, ill. a második világháborús magyar veszteségi dokumentumokat őrzik. Nem elhanyagolandó terület a szakirodalom alapos ismerete, ráadásul a könyvtárat a korabeli sajtóanyag tanulmányozása végett is érdemes keresni. A bukaresti katonai levéltárban nem végeztem kutatásokat, de székelyföldi kollégáktól tudom, hogy ott igen körülményesen lehet kutatómunkát folytatni.
– Az észak-erdélyi és a székelyföldi települések visszacsatolása másként él az erdélyi magyar és román emberek emlékezetében. Mennyire igazak azok a román vádak, hogy a magyar hadsereg súlyos visszaéléseket követett el a helyi románsággal szemben?
A visszakapott területek katonai megszállásának előkészületei során a Nagyváradon összeült román–magyar katonai vegyes bizottság a honvédség békés bevonulása érdekében több kérdésben is megállapodott. Rögzítették, hogy a bevonuló honvéd alakulatoknak fegyveresen ellenálló polgári személyek a nemzetközi megegyezések szerinti elbánásban részesülnek, akiket a magyar katonai hatóságok partizánoknak tekintenek. A román tárgyaló fél vállalta, hogy a kiürítést végző hatóságok mindent elkövetnek a polgári lakosságnál kint lévő fegyverek begyűjtése érdekében, s a helyi lakosságot fenyegető magatartás, továbbá merényletek személyek és anyagi javak ellen, valamint a gyújtogatások és rombolások is megakadályozandók. Ennek szellemében adta ki a budapesti 2. gyalogdandár vezetője karhatalmi parancsát, amely szerint „román részről a csapatok és egyes katonai egyének ellen intézett mindennemű fegyveres vagy egyébként veszélyes támadás és ezek kísérletei esetén elrettentő példamutatás céljából azonnali, erélyes és kíméletlen megtorlásokat alkalmazzanak.”
– Hogyan élte meg a visszacsatolt területek magyarsága az anyaországgal történő újraegyesítést?
– Az észak-erdélyi városok és falvak magyar ajkú lakossága, különösen a Székelyföld színmagyar tömbje könnyekig megható fogadtatással, diadalkapuval és virágesővel, nemzetiszínű zászlókkal és feldíszített épületekkel, szívüket-lelküket magyar ünneplőbe öltöztetve várták a bevonuló honvédeket, akik úgy érezhették magukat, mint egykoron Csaba királyfi hazatérő, győzedelmes katonái. Ezen fogadtatást a rendszerváltoztatás előtti kommunista kánon giccsesnek és a „Horthy-rezsim” szemfényvesztésének tüntette fel, ám mindazok, akik részesei voltak – így a román impérium alól felszabadult magyar lakosság és a bevonuló honvédek –, katartikus örömünnepként élték meg.
– Honnan érkeztek az új magyar adminisztráció tagjai, illetve ezeket az intézményeket mennyire sikerült az erdélyi közhivatalnokok előtt is megnyitni?
– A visszatért erdélyi országrészben 1940 késő őszéig katonai közigazgatás működött, amelyet aztán a polgári váltott fel. A román uralom korábban igyekezett kizárni a közigazgatásból az erdélyi magyarságot, így értelemszerű, hogy az anyaországból kellett érkezniük a közigazgatási szakembereknek, akiket igyekeztek olyan módon összeválogatni, hogy származásuk okán erdélyi kötődésűek legyenek. Ez nem volt nehéz, hiszen 1918 és 1920 között számos erdélyi magyar tisztviselő menekült el szülőföldjéről. Időnek kellett eltelnie, amíg megismerkedtek a megváltozott otthoni viszonyokkal, miközben a helybéliek bizalmát is el kellett nyerniük, akik kezdetben érthető módon a közéjük pottyant hivatalnokokat az anyaországból érkezett „ejtőernyősöknek” vélték. A „kicsi magyar világ” idejében mindvégig meghatározó maradt az anyaországi közigazgatási tisztségviselői réteg vezető szerepe, amely törekedett az erdélyi magyar közigazgatási utánpótlás kinevelésére és valamelyest a román értelmiség beemelésére. Az Erdélyt kettéválasztó határt nem tekintették véglegesnek, ezért oly módon próbáltak a polgári élet szinte minden területén döntéseket hozni, amelyekkel nem riasztották el a román lakosságot.
– Hadtörténészként sokat publikál. Melyek azok a területek, amelyekkel behatóbban foglalkozik?
– Mivel tősgyökeres jászberényi családból származom, természetes, hogy a jászkun ősök hadi múltja érdekel leginkább, feleségem révén pedig a székelyek hadi múltját kutatom. Elsődleges szakterületem a Magyar Királyi Honvédség második világháborús története. Nem titkolt célom, hogy az e témában megjelent publikációimmal nagyapám generációjának szolgáltassak igazságot, bizonyítván, hogy a második világháborús honvédség nem „fasiszta brigantik” gyülekezete volt, hanem esküjüket mindhalálig teljesítő, derék magyar emberekből állott, akik becsülettel álltak helyt a világégés poklában. Természetes, hogy az 1848–1849-es magyar szabadságharc hadtörténeti eseményei is foglalkoztatnak, főleg egyenruházati és alakulattörténeti szinten. A fenti területek mellett igyekszem múltunk azon eseményeiről hírt adni, amelyekkel az elszakított nemzetrészek magyarságtudatát erősíthetem.
– Hogyan látja a mai magyar történelemírás nyitottságát? Mennyire kezeli helyén hadtörténeti múltunkat? Vannak-e olyan tabutémák, amelyekkel ma sem illik foglalkozni?
– Létezik a hivatalos akadémiai történetírás, amely sok tekintetben megosztja a közvéleményt. Elegendő, ha például az őstörténet-kutatásra utalok. Közeleg a trianoni békediktátum századik évfordulója, ami újabb számvetésre késztet bennünket. Ám félő, hogy az azzal foglalkozó történész-munkacsoport inkább az utódállamok öntömjénezését fogja szolgálni, semmint a mi igazságérzetünket és hitünket erősíteni. Megemlíthetjük az országgyarapítások időszakát is, hiszen az anyaországi hivatalos történetírás egyes képviselői inkább a „kicsi magyar világ” negatívumait igyekeznek hangsúlyozni, bizonyítandó, hogy nem sok értelme volt az akkori magyar uralomnak. Pedig biztosan állítható, hogy az a négy esztendő olyan lelki és szellemi erőt adott az erdélyi székelyeknek és magyaroknak, amely az elmúlt évtizedek megpróbáltatásain átsegítette őket, s jelenünkben is erőt és hitet ad számukra. A második világháborús magyar történetírásban egyre inkább két új kutatási irány dominál a leginkább: méghozzá a holokauszt és a magyar háborús bűntettek kidomborítása, amelyek veszélyes tendenciákat hordoznak magukban, hiszen azt a látszatot igyekeznek kelteni, miszerint az akkori magyar társadalom minden egyes tagja – köztük apáink, anyáink, nagyapáink, nagyanyáink – kollektív háborús bűnösséggel vagy hallgatólagos cinkossággal vádolhatók.
– Van-e valamilyen intézményes kapcsolattartás az utódállamokban élő és a magyar hadtörténészek között? Mennyire különböznek az álláspontok, illetve kialakulnak-e ezekről érdemi szakmai viták?
– A Hadtörténeti Intézet és Múzeum törekszik a szomszédos államok hasonló intézményeivel jó szakmai kapcsolatot ápolni. Be kell azonban látnunk: vannak olyan kérdések, amelyekben a román, szerb és szlovák hadtörténészek homlokegyenest más álláspontot képviselnek. Legkiválóbb példa a szlovák és román történetírás mai napig zajló azon tudatos tevékenysége, amellyel a magyarság történeti múltjának meghamisításával akarják írni a saját történelmüket – természetesen a mi rovásunkra. Más lapra tartoznak az elszakított nemzetrészek hadtörténészei, akikkel az anyaországi kollégák többsége igyekszik jó szakmai kapcsolatot ápolni és segíteni őket kutatási munkáikban.
Makkay József / Erdélyi Napló (Kolozsvár)2017. május 18.
Készül Nagyvárad krónikája
Szerda délután a a XXVI. Festum Varadinum keretében Szűcs László főszerkesztő arról beszélgetett a szerző Kormányos László történelemtanárral, hol tart Nagyvárad krónikájának elkészülte.
A programfelelős a Várad folyóirat és a Holnap Kulturális Egyesület volt. Szűcs László felidézte, hogy 2005-ben merült fel először egy beszélgetésen, hogy krónikát kellene írni Nagyváradról. Több kiadó azonban visszalépett amikor szembesült a feladat súlyával. Múlt év őszén egy egyeztetés nyomán a Várad és a HKE elvállalta, bár már akkor látszott: vállalhatatlan az a határidő miszerint ezekben a napokban, a Festum Varadinum idején meg kell jelenjen a körülbelül 600-800 oldalas kötet. Megjegyezte: sok tekintetben az elmúlt évtizedek legnagyobb váradi könyves vállalkozásáról van szó ami a terjedelmet, a költségvetést, a nagy mennyiségű képanyagot illeti. Igyekeznek minden esetben az eredeti jogtulajdont megszerezni Romániában és Magyarországon, képügynökségektől, intézményektől, magánszemélyektől. Az írás 2010 körül indult el. Most ott tartanak, hogy a szöveganyag adott, bő féléve zajlik a szerkesztés, a korrektúrázás, a képek beszerzése. Két hónapja elkezdődött a tördelés, mely igényes és aprólékos, de szerencsére Váradon vannak jó szakemberek. Remélik, hogy a tördeléssel szeptemberig végeznek, amikor még egyszer alaposan átnézik az oldalakat, hogy lehetőleg minél kevesebb legyen a hiba. Ha minden jól halad, a karácsonyfa alá már odatehető lesz a Bihar Megyei Tanács által finanszírozott kiadvány.
Kuriózumok
Kormányos László azt mondta: 10-12 évvel ezelőtt Szabó Ödön állt elő az ötlettel, de nem volt elképzelés arról, hogy a kivitelezés hogyan valósuljon meg. Először csapatmunkában gondolkodtak, abban, hogy adott szakember feldolgozzon egy-egy korszakot, de végül Kormányos László úgy határozott, megpróbálkozik egyedül a teljes anyaggal. Úgy fogalmazott: nem szakmailag okozott neki nehézséget, hanem az irdatlan nagy mennyiségű anyag miatt. Közös nevezőre kellett hozni a tudományosságot, az olvashatóságot és azt, hogy a krónika népszerű is legyen. Nem sürgette senki, a saját munkaritmusa szerint tudott haladni, illetve határidő sem volt az elején. Öt éve volt az első megbeszélése az akkori kiadóval, amikor érezte, hogy feszesebb tempót kell diktálnia, és az utolsó 3 év volt intenzívebb. Kihívást jelentett, hogy a könyv ne legyen egy koppintása, visszaadása valaminek, ami már megjelent a témában. Volt olyan, ami őt is meglepte, például az olyan helytörténeti kuriózumok, szenzációk, melyek azt bizonyítják, hogy Várad a tudományos megoldásokban is élen járt, nemcsak egyházi vagy építészeti téren. Megítélésében minden korszaknak volt valami újszerűsége, de igazán radikális változást a török uralom hozott.
Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro2017. május 18.
Kongresszusok és megvezetett közösségek
Egy dél-erdélyi település református templomában vettem részt a hétvégén keresztelőn. A lelkipásztor számára a baba látványa akkora újdonságnak számított, hogy sokáig lapozott ágendás könyvében, amíg a megfelelő liturgiai részhez ért. A szinte heti rendszerességgel a végső búcsút mondó paptól nem meglepő ez a pillanatnyi zavar, hiszen gyülekezetében 10–15 temetésre jut egy keresztelő. Az idős emberekkel megtöltött padsorok között a külföldi munkavállalásból és a más vidékről érkezett rokonság soraiban akadtak csak fiatalok, no meg a gyerekét keresztelő ifjú pár, ők szintén ez alkalomból tértek haza szülővárosukba.
A dél-erdélyi helyszínt tetszés szerint kicserélhetném a legtöbb, magyarok lakta erdélyi településre, vidékenként legfennebb az elhalálozások és a keresztelők száma közötti arány változna, mert léteznek falvak és városok, ahol még nem fogyunk ennyire drasztikusan. Nem tudom, az RMDSZ-kongresszuson beszélt-e valaki erről a mérhetetlen fogyásról és kilátástalanságról, ami ma az erdélyi magyarságot tartja fogságában. Annak alapján, amit híradásokból láttam és olvastam, nem. Jómagam már annyira unom az erdélyi magyar politikusok zömének mellébeszélését és öntömjénezését, hogy amennyiben lehetőségem van rá, elkerülöm ezen alkalmakat.
Romániában ugyanis a politikus és a közember párhuzamos világokban él. A „modern demokráciák” világában máshol is ez a tendencia, nálunk azonban ez annyira kóros elváltozás, hogy ilyen téren a román és a magyar politikai elit között alig van különbség. Ha nem így volna, akkor a százszámra kiüresedő falvak és kisvárosok letargikus hangulatából minden politikus okulhatna, és belátná, hogy az ország és benne az erdélyi magyar közösség rossz irányba halad. Ha ismerné a közösség valós problémáit, akkor az RMDSZ-es magyar politikusnak sem az volna a legnagyobb baja, hogy házasodhat-e valamelyik szexuális kisebbség. Vagy nem azon évődne, hogy a kormánypárt elnöke mellett szabad-e magyar himnuszt énekelni – miközben fél szemmel a közös kormányzás felé kacsintgat. A nemrég megtartott Székely Kongresszuson hangzott el Csíkszeredában, hogy a több mint egy évszázada összehívott első ilyen nagygyűlés óta helyzetünk nem változott, megoldásra váró gondjaink nagyjából ma is ugyanazok, mint a Trianon utáni impériumváltást követően: autonómiánk nincs, az elvándorlás és az erdélyi magyarság fogyása megállíthatatlan. Aki a közösség politikusaként nem ebből a három legsúlyosabb kihívásból indul ki, az maszatol, mellébeszél, ködösít, megvezeti szavazótáborát. Az csak pillanatnyi személyes érdekeit nézi, és nem törődik népének jövőjével. Ahogyan ma sok erdélyi magyar politikus teszi.
Makkay József / Erdélyi Napló (Kolozsvár)2017. május 18.
Konferencia Várad történelméről
Immár negyedik alkalommal zajlott a Szacsvay Akadémia és a Tanoda Egyesület szervezésében konferencia Biharország történetéről a Varadinum keretében. Hat előadás hangzott el.
Szabó Ödön parlamenti képviselő nyitotta meg a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal dísztermében zajló csütörtök délelőtti rendezvényt – mint mondta, az elkövetkezendőkben is minden évben meg fogják szervezni a konferenciát. Mint elhangzott, az idén a tanulmányokat tartalmazó „Őrizzük Váradot…” – Nagyvárad és Bihar vármegye története a kora újkorban című kötet szerkesztője és a rendezvény szervezője Oborni Teréz magyarországi történész.
Stratégiai szerep
A későbbiekben Oborni Teréz, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének főmunkatársa szólat fel. Bevezető beszéde során elhangzott, hogy Bethlen Gábor fejedelem 1616-ban, Rhédey Ferencnek írott levelében Várad jelentőségéről szólva így fogalmazott: „Ha Várad nem lészen, Szentjobb és a többi sem lészen, uram, őrizzük Váradot, mert úgy maradhat kegyelmed is szép javaiban, s mi is Erdélyben.” A fejedelem e szavai, amelyek Papp Klára jelen kötetében közreadott tanulmányában is szerepelnek, méltóképpen jelzik Nagyvárad fejedelemség-kori stratégiai fontosságát. A nagy fejedelem ezzel a kijelentéssel nem új keletű felismerést vetett papírra, hiszen Várad kulcspozíciója és rangos helye a fejedelemség nyugati határvidékén már évek óta közismert volt.
A kötet tanulmányai között néhány írás épp Várad stratégiai helyzetéből fakadó történéseket vizsgálja, más tanulmányok az egyházi viszonyokat, vagy a történeti Bihar vármegye két központi városa, Debrecen és Nagyvárad közötti kapcsolatot vizsgálja. A későbbiekben szó esett Bethlen Gábor és II. Mátyás király tárgyalásairól Nagyvárad sorsát illetően.
Felélénkítette
Amint a magyarországi történésznek a konferencia előadásait tartalmazó kötetben szereplő bevezető gondolataiban olvasható, a Bihar megyei RMDSZ és Szabó Ödön parlamenti képviselő célja az volt, hogy a város és Bihar vármegye középkori és kora újkori történetét újra a kutatás homlokterébe helyezze és e régi idők történetét mélyebben megismertesse az érdeklődő nagyközönséggel. „Az egészen bizonyos, hogy a Festum Varadinum keretében rendezett konferenciák és tanulmányok megjelentetésének lehetősége lassan, de biztosan felélénkítette a korszak kutatóinak érdeklődését a térség történetének egyes kérdései iránt.”
A továbbiakban öt magyarországi és egy nagyváradi építész előadásai hangzottak el: Papp Klára – Debrecen és Várad kapcsolata a kora újkorban, Bagi Zoltán Péter – Várad 1598 évi ostroma – más nézőpontokból, Szabadi István – A református egyház a hódolt Biharban, Mészáros Kálmán – A Váradi járás katonaállítása a Rákócszi-Szabadságharcban, Török Péter – Hajdúk fehérben. A szabolcsi Hajdúvárosok, Emődi Tamás – A Nagyváradi Várban végzett ásatások.
Neumann Andrea / erdon.ro