udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
7649
találat
lapozás: 1-30 ... 3211-3240 | 3241-3270 | 3271-3300 ... 7621-7649
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2017. június 6.
Újra „csillagfényben” pompázott Nagyvárad
Május harmadik hétvégéjén tartották a 6. Csillagszerző Matematikaverseny országos döntőjét Nagyváradon. A verseny megálmodója és szervezője a micskei Miskolczy Károly Általános Iskola igazgatónője, Hodgyai Edit.
A vidéki iskola rangos eseményét több nagyváradi intézménnyel partnerségben Nagyváradon szervezi, így a megnyitót a Mihai Eminescu Főgimnáziumban tartották, a versenyre a Szacsvay Imre Általános Iskola biztosított termeket, míg az ország matekesei az Ady Endre Elméleti Líceumban voltak elszállásolva.
A megmérettetés megnyitója pénteken délután volt, a műsort hagyományos módon az országos mezőny tagjai biztosították, bárki megcsillogtathatta másfajta tehetségét is a 76 érkező matematikában tehetséges tanuló közül. A megnyitón zongorajátékával Sógor Bence, a kolozsvári Sigizmund Toduţa Zenei Főgimnázium VIII. osztályos tanulója egy Bach prelúdium és fúga előadásával kápráztatta el a közönséget; Orbán Pál, a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum V. osztályos tanulója pedig saját, A Nyár című versét adta elő. Bagosi Ákos, a micskei Miskolczy Károly Általános Iskola tanulója a Görböc Néptáncegyüttes további tehetséges diákjaival és az országos illetve a nemzetközi versenyeken eredményesen szereplő tanulóival együtt lépett színpadra.
Hochhauser Enikő, a Mihai Eminescu Főgimnázium aligazgatója házigazdaként üdvözölte a megnyitó résztvevőit, akik 15 megyéből érkeztek, és bemutatta nekik az iskola történelmi múltját. Dr. Debrenti Edit, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa, a versenybizottság elnöke beszédét Brenyó Mihály matematikatanár gondolataival indította, aki több matematikaversenyen megfordulva a következőket mondotta: „Nagyon jól nevelt, intelligens gyerekekkel találkoztam. Egyszer sem kellett fegyelmezni őket. A tudásuk sokkal nagyobb, mint a korosztályukbelieké”. Debrenti, akiszerint a matematika nem csak a gondolkodást, de az egyéniséget is fejleszti, örömét fejezte ki, hogy a Brenyó Mihály Pontszerző Verseny folytatásaként létrehozott és már a hatodik alkalommal megszervezett Csillagszerző Matematikaverseny lehetőséget nyújt az igényes gondolkodás, a tehetséges matematikus észjárás fejlesztésére és gondozására.
A megnyitóünnepségen Kéry Hajnal, Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes, a versenybizottság ügyvezető elnöke is köszöntötte az országos mezőny tanulóit és oktatóit. Mint mondta, évről évre számos tanuló, nagyon lelkiismeretes munkával igyekszik szakmai tudását gyarapítani a gondolkozás és a matematika tudománya terén.
Szabó Ödön parlamenti képviselő, a tanügyi bizottság tagja köszöntőbeszédében értékelte, hogy vidéken is működhet szellemi központ, hisz van rá példa, hogy falvakból érkeznek olyan tehetségek, akik majd közösségi, társadalmi célokat, stratégiákat képviselnek és fejlesztenek magasabb minőségi szintre.
Hodgyai Edit versenykoordinátor rövid kiértékelőt tartott az országos döntőt megelőző levelező illetve megyei fordulókról. Köszönetet mondott és oklevelet nyújtott át azoknak a tanulóknak, akik a levelező feladatsorokat kiegészítették egy-egy saját szerkesztésű feladattal. Ők a Csillagszerző Matematikaverseny országos döntőjének eddigi díjazottjai: Garfield Adrienne Kolozsvárról, Kozman Botond Csíkszeredából, Portik Ábel Szovátáról és Erdei Csongor Micskéről, akik jelenleg X. osztályos tanulók, illetve Miklós Csenge IX. osztályos tanulónak Sepsiszentgyörgyről. Díjakat adott át azoknak a tanulóknak is, akik negyedik alkalommal jutottak be az országos döntő mezőnyébe.
A szombaton zajló versenyt követően az országos mezőny diákjai kreatív és csapatépítő foglalkozásokon vehettek részt, amelyeket a micskei Miskolczy Károly Általános Iskola tanárai, Halas Ilona, Oláh Mária és Szabó Amália vezettek.
Ebéd után a szabadidős foglalkozások keretén belül, többen választották a nagyváradi vár meglátogatását, ahol különböző kulturális programokon vettek részt, kiállításokat tekintettek meg. Az esti órákban zártkörű minitáncházban szórakozhattak együtt, melyet Sipos-Hodgyai Edit, a micskei Miskolczy Károly Általános Iskola tanára vezetett, a talpalávalót a Görböc Zenekar szolgáltatta.
A ű szombat esti táncház után sor került az eredményhirdetés első szakaszára, melyen azokat a tanulókat díjazták, akik Csillagszerző különdíjban részesültek, így senki sem távozhatott a döntőről üres kézzel és dicséret nélkül.
A legizgalmasabb természetesen, a vasárnapi eredményhirdetés volt. A Bihar megyei tanulók az idén is sikeresen szerepeltek:
Kun Édua Boróka VII. osztályos diák, a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium tanulója és Bede Ákos VIII. osztályos diák, a berettyószéplaki 1-es Számú Szakképző Líceum tanulója Minisztériumi III. és Csillagszerző II. díjban részesült, felkészítőjük Kovács Klára és Orbán Ilona Kármen tanárok. A VI. osztályosok köréből Erős Joó Kincső Enikő, a Miskolczy Károly Általános Iskola tanulója Minisztériumi dicséretet és Csillagszerző II. díjat, míg Bodnár Mónika Brigitta a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium tanulója Minisztériumi dicséretet és Csillagszerző III. díjat nyert, Árva Norbert ÁkosVIII. osztályos tanuló az Ady Endre Elméleti Líceumból szintén Minisztériumi dicséretet és Csillagszerző III. díjban részesült. Felkészítőik Hodgyai Edit, Kovács Klára és Báthori Éva tanárok.
Az országos verseny támogatója a Tanügy Minisztérium, Communitas Alapítvány, Europrint Nyomda illetve a Miskolczy Károly Általános Iskola oktatói közössége volt. Reggeli Újság (Nagyvárad)2017. június 6.
A visszajáró történelem útjain
Emlékmű Nagyzerindnek
Miközben végiglapoztam Fazekas József nagyzerindi ny. történelemtanár A visszajáró történelem útjain c. kötetét, meg a pünkösd szombatján a nagyzerindi kultúrotthonban a méltatók beszédeit hallgatva minduntalan Horatiusnak az ércnél maradandóbb emlékműre (saját alkotására) vonatkozó sora járt az eszemben. Egy értékes könyv amolyan emlékmű, s talán még inkább, ha azt a szerző egy szűkebb-tágabb közösségnek, tájegységnek, helységnek állítja: a szó elszáll, az írás megmarad, s azt akár évszázadok múltán is elő lehet venni.
Fazekas József ilyen emlékművet állított szűkebb hazájának, a Körösköznek, Nagyzerindnek és környékének. Ha a táj lakója kezébe veszi, sok mindent megtudhat szülő- vagy lakóhelyéről, olyan dolgokat, amelyekről, legfeljebb, őseitől tud, hallomásból, valamit. A szerző, mondta egyik méltatója, tanártársa, Csanádi János Eleinkről szól a fámac., tavaly tavasszal bemutatott művét mintegy folytatja, egészíti ki egy virtuális falumonográfia érdekében. Mindkettő nagyon tiszteletre méltó, értékes munka – vajon akad-e valaki az ifjabb nemzedékből, aki majdan folytatná?
Hallottam egykori tanítványától, hogy a „tanár bácsi” attól tartott, kevesen jönnek el a könyvbemutatóra. Ehhez képest a zerindi kultúrotthonban álltak is jó néhányan ülőhely híján, s amikor a műsorvezető (az egykori tanítvány, a későbbi magyartanár, a kultúrotthon vezetője, Kiss Csilla, aki egyébként remekül látta el tisztjét) üdvözölte a megjelenteket, legalább tucatnyi helységet sorolt fel – a környékbeli Feketegyarmaton, Anton, Simonyifalván, Vadászon kívül többek között Nagyszalontát, Aradot, Debrecent említette. Ez utóbbi városból Tabajdi György Pál, a könyvben külön fejezetet kapott nagyzerindi születésű Tabajdi Károly egykori Arad megyei alispán, jeles politikus, a zerindi iskola névadójának leszármazottja és fia jött el.
Mindez külön kommentár nélkül is igazolja, hogy a szerzőt mennyien tisztelik, s voltak kíváncsiak könyvére.
A szombat délelőtti esemény jócskán túlnőtt egy „közönséges” könyvbemutató keretein: a méltatókon (Kiss Csilla, Pelokné Csordás Gabriella – egykori osztálytárs –, Nagy István szerkesztő, tördelő, pécskai fizikatanár) kívül a kötethez szorosan kapcsolódó versek (Semsei Ildikó, Brittich Erzsébet), hangzottak el, egy részlet az 1879. évi nagy zerindi árvízről szóló verses beszámolóból („amikor a zerindi szőlőcsősz is költő volt” – kommentálta a szerző), továbbá felolvasás a zerindi falusi képtár egyik kezdeményezőjével és lelkes harcosával, Fazekas Józseffel készült egykori tévéinterjúból, végül egy szép, az egykori osztálytárs által felolvasott vers, Arany János (1848-ban keletkezett Öröksége: „Ha minket elfú az idők zivatarja: / Nem lesz az istennek soha több magyarja.”
A jól megkomponált könyvbemutató-előadás végén fellépett néhány szép dallal a Rozmaring népdalcsoport, amelyet annak idején a szerző neje, Fazekas Irén tanárnő hozott létre és vezetett. Aztán elvonultak az egykori kislányok, a legtöbben már rég nem ténylegesen zerindiek, az iskolába, találkozóra.
A községen belüli Zerind falu lakossága (a könyvből idézek) 1930-ban meghaladta a 2300-at, manapság alig a nyolcszázat. Elfúj bennünket az idők zivatarja?
Az összejövetel végén a jelenlévő Szabó István (nagyvarjasi – Arad megye – gyökerű, ma a magyarországi Sarkadon élő) történész, szépíró tartott magvas bemutatót Trianonról, a június 4-i nemzeti összetartozás napjáról. Mi lett volna, ha...?, adhatnánk a címet rövid előadásának. Történelmietlen kérdés, ma az van, ami.
Fazekas József mintegy 190 oldalas könyve hat fejezetre (Helytörténet. Körösköz, Képtár, Környezetvédelem, Nyelvemlékeink nyomában, Az iskoláról, Polgármesterek zerindi helyzetképe) tagolódik, és tucatnyinál több reprodukciót tartalmaz a zerindi képtár anyagából. Írásokat, beszédeket, interjúkat, jó részük az egykori Vörös Lobogóban, a mai Nyugati Jelenben látott először napvilágot. És ami meglepetés volt a szerző számára: a könyv elején egy színes portré, Siska-Szabó Hajnalka alkotása, amelyet a szerkesztő titokban csempészett be, mert a szerző aligha egyezett volna bele.
Az egykori nagyszalontai osztálytársak (tizenketten jöttek el!), egy szép, Szalontáról szóló könyvvel és diplomával lepték meg a hetvenéves szerzőt, kérvén, hogy olvassa fel az oklevél szövegét. Az első mondatok után azonban szünet következett: a meghatottságtól elcsuklott a hangja...2017. június 6.
Oktatási gondok a szórványban Állami, bentlakásos kollégiumi rendszer kellene
Összesen ötvennyolc magyar diák érettségizett Szászrégen két líceumában (a Petru Maiorban 17-en, míg a Lucian Blagában 24-en humán és 17- en turizmus osztályban). Az idén a négy általános iskolában 66 diák végezte el a VIII. osztályt (a Ceuşianu általános iskolában 22-en, az Augustin Maiorban 15-en, a Petru Maior technológiai szakiskolában 16-an, míg a Florea Bogdan általános iskolában 13-an). A kilátásokról Demeter Mária tanárnővel, az RMDSZ oktatási alelnökével beszélgettünk. A látszat ellenére a helyzet nem annyira rózsás – mondta az aligaz- gatónő, aki kifejtette, hogy sajnos két iskolában már három éve nem indult magyar felkészítő osztály. Az idén két általános iskolában egy-egy osztály lesz összesen, mintegy 45 gyerekkel. Ez sajnos a magyar tagozat leépülését jelzi. Az lenne jó – mondja az oktatási szakértő – , ha kisebb létszámmal ugyan, hiszen ez az oktatás minőségének a javítását is jelentené, de továbbra is sikerülne mind a négy általános iskolában megőrizni a magyar tannyelvű osztályokat. Volt egy olyan elképzelés, hogy Szászrégenben a volt magyar tanítóképző felé irányítsák a gyerekeket, és itt akkor létrejöhetne egy „szászrégeni magyar iskola”, azonban ez azzal is járhat, hogy a másik két iskolában a magyar tanároknak, tanítóknak megszűnne a katedrájuk. Tavaly a Lucian Blaga középiskolában alakították úgy a struktúrát, hogy el akartak szakosztályokat venni. Mindig a csökkentett lét- számú magyar osztályokat érinti az ilyen átalakítás, ezért erre is oda kellene figyelni – mondta Demeter Mária, aki azt is hozzátette, nem titok, hogy súlyos demográfiai leépülés van, a szászrégeni egyháziak elmondták, évente mintegy 60 magyar idős embert temetnek, míg alig 20 keresztelő van. Ezért országos szinten – és ez főleg az RMDSZ-nek kellene az érdeke legyen – szorgalmazni kellene a kollégiumi rendszer kiépítését. A pedagógus- szövetség gyűlésén szó esett arról is, hogy a Szászrégen környéki szórványvidékekről (Felső-Maros mente, Görgény völgye, Mezőség stb.) be kellene vinni a diákokat a városba, azonban ennek a felelősségét és a költségét valaki fel kellene vállalja. Kivitelezhetőbb lenne egy olyan kollégiumi rendszer, amelynek alapján állami támogatással szórványbentlakásokat építhetne a közösség, és fenntartási költségre is lehetne pályázni. Azok az oktatók, akik a létszámcsökkentés miatt állás nélkül maradnának, pályázhatnának bentlakásos, kollégiumi oktatói állásokra, ahol iskola utáni foglalkoztatásban, programok levezetésében vennének részt. Segíthetnék a diákokat abban, hogy a képességeiknek megfelelő szakmát válasszanak, ugyanakkor személyiségfejlesztő tréningeket is tartanának. Ehhez azonban ki kell dolgozni a bentlakásos, kollégiumi rendszer jogi és finanszírozási keretét, hogy hosszú távon is működtethető legyen. És ez azt jelenti, hogy állami fenntartást kell biztosítani. Sajnos Szászrégen és környéke is hamarosan ebbe a helyzetbe jut. A kollégiumi rendszer némiképpen megfékezhetné az elvándorlást, beolvadást, a közösség leépülését. Ha politikusaink nem lépnek, akkor nem egészen egy évtized alatt a Felső-Maros mentén sem lesz már magyar – mondta Demeter Mária. Népújság (Marosvásárhely)2017. június 6.
2017. jún. 6.
A Nemzet Színháza
Kulturális kapcsolaterősítés
A budapesti Nemzeti Színház elkötelezte magát, hogy nem csak az anyaországi, de a határon túliak nemzeti színháza is lesz a szó szoros értelmében. Ezért több olyan programot is indítványozott, amelyek célja a kulturális kapcsolat felvétele és ápolása. Így határon túli színészek, rendezők, színházi szakemberek is bekapcsolódhatnak az alkotómunkába, ugyanakkor a távolság ellenére kiszállásokra, vendégszereplésekre is elmennek a budapestiek a lecsatolt országrészekbe. De ennek az égisze alatt vállalják azt is, hogy csoportokat hívnak meg saját előadásaikra, és megismertetik velük az intézményt.
Tavaly a budapesti Nemzeti Színház a Csűrszínházi Egyesület meghívására elhozta Mikházára a Tamási Áron: Vitéz lélek című előadást, amellyel az idén márciusban újra Erdélyben turnézik több helyszínen, többek között Marosvásárhelyen is. Ennek a látogatásnak is köszönhetően kapott meghívást a marosvásárhelyi Artecotur Egyesület által működtetett diákszínjátszó csoport egy budapesti látogatásra. Hosszas egyeztetés után végül május 22-én és 23-án a csoport tagjai közül néhányan, kiegészülve a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház önkénteseivel és diákszínjátszóival, valamint a Művészeti Líceum színész szakos diákjaival, közel 40 fős csapat utazott a magyar fővárosba. Az 1898 és 1962 között élt belga Michel de Ghelderode Az Úr komédiásai – Képek Assisi Szent Ferenc életéből című előadást tekintették meg. A darabot a szerző az 1920-ban létrejött Flamand Népszínháznak írta. Az előadást megelőzően a Nemzeti Színház által bevezetett igen hasznos ráhangoló is volt, amelyen a rendező Bozsik Yvette koreográfus és a darabot fordító Rideg Zsófia is részt vett. Érdekes volt hallgatni, milyen koncepció szerint vitte színre a rendező a filozófiai és vallási eszmefuttatásokat, szimbólumokat és parabolaképeket jócskán tartalmazó szöveget. Az előadás totális színház volt, ahol közel három órában kiváló kortárs koreográfiával, kimagasló színészi játékkal – a bábjátéktól a mozgóképen és a homokanimáción keresztül a cirkuszi akrobatikáig – minden megjelent. Az előadás lenyűgöző, varázslatos volt. Ezután közönségtalálkozó következett, ahol a látottakat, tapasztaltakat meg lehetett beszélni a rendezővel, a főbb szerepeket játszó színészekkel, s aki netán ezt lekéste, a hatodik emeleti büfében is volt alkalma találkozni a fellépőkkel.
Másnap Kováts Karolina Krisztina nézőtéri felügyelő fogadta a csoportot, majd a több mint egyórás idegenvezetés során a budapesti Nemzeti Színház épületének történetéről mesélt, elárulva néhány (kulissza-) titkot a műszaki felszerelésről, a hangtechnikáról. A Nemzeti azzal büszkélkedhet, hogy Európa egyik legkorszerűbb technikával felszerelt színpadja van, amelyet 52 emelőkar „mozgat”, illetve süllyeszti le a járófelületet. A méretek is elkápráztatóak, tízemeletes tömbháznyi magas és majdnem ugyanolyan mély, amelyen gépkocsik, motorok száguldoztak, de lovat is bevittek, sőt az egyik előadásban még mangalicadisznó is szerepelt. Aztán azt is megtudhattuk, hogy az épület és környéke a 2015-ben Matt Damon főszereplésével készült Mentőakció (The Martian) című filmben is feltűnik. Emlékezetes Jeremy Irons látogatása is, akit – bár a főpáholyban kapott helyet azon a rendezvényen, amelyre meghívták – sztárallűrök nélküli, kedves emberként ismertek meg budapesti kollégái.
A Nemzeti igazi színházi nagyüzem, ahol négy teremben is lehet előadást tartani, egyszerre több mint egy tucat előadás van műsoron, állandó a próbafolyamat, így egy idényben a műsoron tartott előadások mellett hat-tíz előadást is bemutatnak a színházi paletta igen széles kínálatában, a musicaltől az egyéni előadásokon keresztül a közismert hazai és világirodalmi drámákig.
A marosvásárhelyi csoport látogatását Szabó Magda stratégiai igazgató kezdeményezte, vendéglátó Pintér Szilvia drámapedagógus, az ifjúsági programok felelőse volt, aki megígérte, hogy hosszú távon is együttműködik az egyesülettel különböző oktatási és ifjúsági programokban. S a Nemzeti Színház vezetősége, Vidnyánszky Attila vezérigazgató is munkatársai által arról biztosított, hogy továbbra is szívügyüknek tekintik a határon túli „kulturális missziót”.
VAJDA GYÖRGY Népújság (Marosvásárhely)2017. június 6.
Ígéretek a pápai nagykövetnek
Folytatódik a képmutatás a katolikus iskola ügyében?
A gyermekek játszhatnak, de a felnőtteknek nincs joga a gyermekek sorsával játszani – idézte a pápát Miguel Maury Buendía érsek, a Vatikán romániai apostoli nagykövete azon a megbeszélésen, amelyet a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum ügyének megoldása érdekében tartottak május 31-én. A Keresztelő Szent János-plébánián zajló ülésen, amelyet az iskola szülői bizottságának kérésére az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány szervezett, a prefektúra, a megyei és a helyi tanács, a tanfelügyelőség és a politikai pártok képviselői vettek részt.
Eközben a pápai nuncius úgy érezte, hogy mindenik félben megvan a jóindulat a helyzet rendezésére, ezért derűlátóan hagyta el a tanácskozást, azt ígérvén a szülőknek, hogy értesítsék, ha nem írathatják be gyerme-küket a katolikus iskolába.
A tárgyalást megelőzően a Szentszék nagykövete a katolikus iskola diákjainak sorfala között betért egy imára a Keresztelő Szent János-plébániatemplomba. A szentségimádás alkalmával a Római Katolikus Teológiai Líceum diákjai töltötték meg a templomot.
– Nagyon kedvező eredménnyel zárult a megbeszélés, mivel sikerült visszaállítani a párbeszédet az ügyben érdekelt valamennyi fél között. A konkrét kérdésekre a prefektus adhat választ, aki sokat segített abban, hogy feloldja a helyzetet – nyilatkozta Miguel Maury Buendía látható jókedvvel a Deus Providebit Ház előcsarnokát megtöltő újságíróknak. A vatikáni nagykövet nem tudhatta, hogy ez idő alatt állítólag a prefektus írásos utasítására a polgármesteri hivatal alkalmazottai a kétnyelvű utcanévtáblák leszerelésével voltak elfoglalva.
– Az iskolaügyben érintett felek egyetértettek azzal a javaslattal, hogy a diákok ugyanabban az épületben folytassák a tevékenységet. A további megbeszélések során arra kell választ találni, hogy ez milyen formában valósuljon meg, önálló szerkezetként vagy az iskolát egy másik jogi személyiséggel rendelkező tanintézményhez csatolva – nyilatkozta Lucian Goga prefektus.
A megbeszéléseket folytatnunk kell, ugyanis az excellenciás úrnak türelme volt két órán át hallgatni a véleményeket, majd higgadtságra, bölcsességre intett minden érdekelt felet, és elfogadta a prefektúra javaslatát, mint az egyetlen járható és törvényes utat. A javaslat szerint a helyi tanácsnak határozatot kell hoznia a tanintézmény újbóli megalapítására, hogy a restitúció teljes mértékben megvalósulhasson – tette hozzá.
– Csakhogy prefektusként éppen ön nem értett egyet a helyi tanács erre vonatkozó határozatával – jegyeztük meg Lucian Gogának.
– Az én véleményem az volt, hogy vissza kell térni a határozatra, hogy az teljes mértékben tiszteletben tartsa a vonatkozó törvényeket, amivel az excellenciás úr is egyetértett. Ennek érdekében felajánlottam, hogy a prefektúra jogi segítséget nyújt a helyhatóságnak egy új határozat megfogalmazásában, hogy az eleget tegyen valamennyi törvényes előírásnak.
Kérdésre válaszolva hozzátette, a cél az, hogy egyszer s mindenkorra törvényesen megalapítsák a Római Katolikus Teológiai Líceumot, a vita ugyanis a törvényesség körül forog. Hozzátette, hogy tárgyalásokat folytatnak annak érdekében, hogy az iskola törvényes megalapításáig melyik tanintézménybe lehet beíratni a tanulókat.
– Mit üzen a szülőknek és a diákoknak? – kérdeztem a nunciust.
– Nagyon örülök a jóindulat láttán, és legyenek nyugodtak, mert a jó szándék nem hiányzik a helyzet rendezésére – válaszolta.
Míg az elégedettség és az öröm szólt a Szentszék romániai nunciusának szavaiból, Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes az elkeseredés. től szinte sírva válaszolt a nekiszegzett kérdésekre:
– Egy éve folyik a huzavona, voltunk a helyi tanácsnál, az oktatásügyi minisztériumban, most itt vagyunk. Mindenki elmondja a pompás, szép beszédét, de a valóságban senki nem akarja megoldani ezt a helyzetet. Akarat kellene, hogy egy olyan helyi tanácsi határozatot hozzanak már végre, amit láttamoz a prefektus. Mindenik határozatban találnak valami hibát, ami további akadályt jelent. Nemcsak a katolikus iskoláról van szó, hanem az egész vásárhelyi iskolahálózatról, ami függőben van. A szülők naponta érdeklődnek, hogy mikor jelenik meg az induló kilencedik osztályokról szóló füzet. Mit mondhatok nekik? – tette fel a kérdést Illés Ildikó.
Ioan Macarie főtanfelügyelőt a kijárattól térítették vissza.
– Nincs mit mondjak, eleget beszélgettünk a tanácskozás során. Én azt várom, hogy adják a kezembe az iskola törvényes alapító okiratát, hogy feloldjam a helyzetet, ami az egész megye gyermekeit érinti. Hét hónapja tárgyalunk egy sürgősségi esetről, amelynek kapcsán az a véleményem, hogy meg kell találjuk az iskola működésének a törvényes formáját. A tanfelügyelőségnek van egy súlyosabb problémája is, 4860 nyolcadik osztályt végzett diák nem tudja, hogy melyik iskolába iratkozhat be. Az iskolahálózat tervezetét április 6-án nem szavazták meg a helyi tanácsosok, és azóta sem kaptam semmilyen hivatalos átiratot, amelynek alapján közzétehetném az induló kilencedik osztályok jegyzékét.
A felvetésre, miszerint a tanfelügyelőség tiltotta meg, hogy a katolikus iskola cikluskezdő osztályaiba beírassák a diákokat, Ioan Macarie megerősítette, hogy az intézmény vezetőtanácsa még januárban elfogadta a tiltásra vonatkozó 70-es számú határozatot, arra hivatkozva, hogy nincs az iskolának alapító okirata, ezért egy törvénytelenséget nem lehet egy másik törvénytelenséggel helybenhagyni. A tanfelügyelőség vezetősége 2015 augusztusában nagy hibát követett el, amikor hivatalos okiratot adott ki az iskola megalapításáról egy olyan tanácsi határozatra hivatkozva, amely az iskolahálózat átszervezéséről és nem a katolikus iskola megalapításáról szólt, ami a jelenleg folyó bűnügyi kivizsgálás tárgyát képezi.
Hamis információ, hogy a diákok el kell hagyják az iskolaépületet. A 427 diák ugyanabban az épületben fog továbbra is tanulni, ahol minden körülmény adott számukra – tette hozzá Ioan Macarie.
– Ha a helyi tanács úgy gondolja, hogy az iskola törvényesen működik, ami az ő hatáskörükbe tartozik, akkor miért hozott határozatot a megalapításáról? Várom a minisztérium utasítását, hogy ismerjék el a diákok tanulmányainak az érvényességét, és az iskolát csatolják egy olyan oktatási intézményhez, amely törvényesen működik – hangsúlyozta a főtanfelügyelő.
Dr. Holló László, az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány igazgatótanácsának elnöke szerint, ha a különböző dokumentumokat jóindulattal összeolvassák, akkor a katolikus iskolával kapcsolatban nem támasztható semmilyen kifogás.
– Az ülésen több illetékes részéről is elhangzott, hogy a katolikus iskola jelenleg a megfelelő jogi keretek között működik. Ennek alapján nem is értem, hogy miről beszélünk. Nekem az volt a javaslatom, hogy az iskola jövőjét illetően az volna a legegyszerűbb és a legvilágosabb megoldás, ha a tanfelügyelőség feloldaná a beiskolázást akadályozó tiltást.
A nuncius hangsúlyozta, hogy az egyházjogban van egy olyan fogalom, hogy sanatio in radice, ami azt jelenti, hogy gyökérben való orvoslás. Tehát, ha valamilyen adminisztratív hiba történt, azt visszamenőleg orvosolni lehet. Meg kellene találni ennek a módját, és a törvényeket lehetőleg nem betű szerint, hanem értelmük szerint kellene olvasni a megoldás érdekében – tette hozzá.
Kérdésre válaszolva dr. Holló László elmondta, hogy a nuncius látogatása azért jelentős, mert egy állam nagykövete, még ha törpeállamról is van szó, vállalta, hogy segít a párbeszédben. A nuncius erkölcsi tekintélyét jelzi, ami egyben a helyzet megoldására is reményt ad, hogy szinte minden meghívott jelen volt.
– A főtanfelügyelő nyilatkozata nyomán nem látszik az előrelépés. Ioan Macarie határozottan kijelentette, hogy nem hagyja jóvá a cikluskezdő osztályokat, és a meglévők szétosztásában gondolkodik, ahogy a prefektus is, amit állítólag az e célra kiszemelt tanintézmények igazgatói nem fogadtak el. Mi erről a véleménye?
– Egyszerűen nem tudom, hogy ugyanazon a munkamegbeszélésen voltunk-e, amelyen úgy tűnt, hogy mindenki a legjobb megoldást próbálja szolgálni.
– Mi lesz a szerződéssel, a főépület bérbeadásának ugyanis a katolikus iskola megalapítása volt a feltétele.
– Februárban már küldtünk egy átiratot a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnak, amelyben utaltunk arra, hogy abban a pillanatban, ahogy a katolikus iskola megszűnne vagy bizonyítást nyerne, hogy nem jött létre, a szerződés további intézkedés nélkül felbomlik. Ezt felhoztam a megbeszélésen is, utalva arra, hogy senkinek nem szolgálja a javát az iskola létének a veszélyeztetése. A nuncius mindenkit lelkesített, és én azt remélem, hogy a továbbiakban az érintett felek a helyzet megoldására fognak törekedni, már csak azért is, hogy szembe tudjanak nézni a saját tükörképükkel.
Péter Ferenc, a megyei tanács és az RMDSZ megyei szervezetének elnöke jelentős lépésnek nevezte, hogy a katolikus egyház ilyen magas szinten támogatja a katolikus iskola körül kialakult helyzet megoldását, és a nuncius ígérete szerint a továbbiakban is figyelemmel követi azt.
A kérdésre, hogy viszi-e előre az ügyet a szerdai megbeszélés, Hermann Mark Christian, a Szabad Emberek Pártjának képviselője, aki a megoldásként elhangzott szinte valamennyi lehetőséget kipróbálta, a következőképpen válaszolt.
– Ha a pápai nuncius álláspontjára gondolok, akkor valószínűsítem, hogy igen, ha más intézmények hozzáállását tesszük figyelmesebben górcső alá, akkor azt mondhatjuk, hogy ugyanott tartunk, mint hét hónappal ezelőtt. Ma sem történt más, mint hogy az érintett intézmények képviselői – tanfelügyelőség, városvezetés, prefektúra – egymásnak dobálták át a felelősséget. Építő hozzáállása a nunciusnak volt, aki feltette az i-re a pontot, amikor kijelentette, hogy az ügy megoldása érdekében elsősorban jó szándékra és jóhiszeműségre van szükség minden érintett fél részéről. A jogi vetületet illetően egyszerűen egy olyan döntés elfogadása szükséges, ami egy tollvonással korrigálja az eddig elkövetett hibákat. Mi erre vonatkozóan benyújtottunk két határozattervezetet a május 2-i oktatásügyi minisztériumi tárgyalás szellemében, a tárcavezetőtől május 8-ig, majd május 15-ig kapott határidőn belül. Ehhez képest mintha mi sem hangzott volna el Bukarestben, a határozattervezeteinkre küldött átiratában a prefektúra a határidőket mint jogfosztó tényezőket hozta fel az elutasítás megindoklásaként. Lassan már úgy érzem, hogy bármit is próbálunk az iskola megmentése érdekében kezdeményezni, egyesek eldöntötték, hogy mindenáron szétszedik, és más tanintézményekhez csatolják, hogy megszűnjön mint önálló jogi személyiség. Értem a szülők aggodalmát, mivel több ízben számos helyről számos ígérettel hitegették őket, hogy minden rendben lesz. Ezzel szemben az ígéreteket folyamatosan megszegték, és érthető az aggodalmunk, hogy miután ideiglenesen megszüntetik mint önálló jogi személyiséget, és egy másik iskolához csatolják, valaha még létrejöhet-e önálló katolikus líceumként, ahol gyermekeik abban a szellemben folytathatják tanulmányaikat, ahogy ők azt elképzelték.
BODOLAI GYÖNGYI Népújság (Marosvásárhely)2017. június 6.
Egy botrány apropóján
A botrányról botrányra bukdácsoló egyik legfiatalabb politikai alakulat, a Mentsétek meg Romániát (USR), amely ellen februárban indult bűnvádi kivizsgálás pénzmosás, sikkasztás, érdekellentét, választási kampány törvénytelen finanszírozása vádjával, és amely arról híres, hogy a tavaly decemberi, heteken át tartó, úgymond korrupcióellenes utcai tüntetések egyik társszervezője, fő mozgatója és politikai haszonélvezője, újabb botránnyal gyarapította „politikai patrimóniumát”, amely a szervezet vezetőjének lemondásához, sőt a pártból való kilépéséhez vezetett.
Nem áll szándékunkban az USR elemzése, nem érdemes időt, energiát pazarolni rá, papírt, ceruzát koptatni miatta. Arról azonban lehet és kell is szólni, hogy milyenek az ország különböző hatalmi ágainak a képviselői, milyen parlamentünk, kormányunk, elnökünk van, és a politikai pártok, vezető politikusok hogyan vezetik félre azokat, akiknek a szavazatai juttatták őket funkcióhoz és – tette hozzá egyik ismerősöm – minden földi jóhoz.
Mert nyílt titok, nem volt és ma sem egyedi eset az USR körüli korrupciós botrány. Az évek során számos politikát és politikust érintő korrupciós ügy robbant ki, amelyek legtöbbje nem fejeződött be, de amelyek, ha másra nem, arra jók voltak, hogy megrendítsék a választók bizalmát, és az egyszerű emberek korrupcióval azonosítsák a politika „nagyjait”, azokat, akik milliók sorsáról döntenek. Nem csoda, hiszen évtizedeken át azt tapasztaltuk, hogy mihelyt valaki közel jutott a hatalomhoz, saját tulajdonának tekintette, és nyakló nélkül zsebelte be a közpénzeket. Sokan és sokszor feltették a kérdést: miért lopnak a politikusok? A kérdésre egy jó nevű román értelmiségi, aki valamikor maga is volt miniszter, sőt elnöki tanácsadó – tehát tudja, mit beszél – nemes egyszerűséggel azt mondta, hogy azért, mert van rá lehetőségük. És mert nagyon csábító számukra, hogy annyi pénz fölött rendelkeznek, amelyet igaz ugyan, hogy az állampolgárok javára kellene fordítaniuk, de mit tehetnek, a csábítás nagy, és a kezük ragad, tapad. Ráadásul mentelmi joggal is rendelkeznek, tehát legyőzhetetlenek. Illetve annak képzelik magukat. Természetesen van kivétel is, tisztelet nekik.
És nem csak egyénekre jellemző, amint a fenti példa is mutatja: érvényes a szervezetekre, pártokra is, egészen a legmagasabb szintű állami méltóságokig. Akik a kampányban ígérnek mindenféle országprojektet, kormányprogramot, ilyen-olyan, a Kánaánt előrevetítő stratégiákat, amelyekről a választások másnapján teljesen megfeledkeznek.
Politikai botrány persze mindig lesz, állandóan lesznek ravasz politikusok is, és lesznek olyan választók is, akik újra és újra elhiszik majd a hamis ígéreteket.
MÓZES EDITH Népújság (Marosvásárhely)2017. június 6.
Jóvátételt a világtörténelem legnagyobb igazságtalanságáért (Trianoni megemlékezés)
Itt az ideje, hogy a szomszédjaink, Európa vezetői kimondják, elismerjék és politikájuk igazodási pontjává tegyék, hogy a magyarság, a magyar nemzet Trianonnak áldozata, nem pedig előidézője, és nem az elkövetője – mondta Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter szombaton Szarvason a nemzeti összetartozás napja alkalmából tartott megemlékezésen.
„Az nem járja, hogy Európa és a szomszédos államok vezetői csak annyit tudnak mondani erre a történelmi igazságtalanságra, hogy a magyaroknak ideje volna végre túllépniük a régi sérelmeken, hagyjuk ezeket a régi dolgokat” – fogalmazott a politikus a történelmi Magyarország közepét jelző szélmalom mellett elmondott beszédében. „A magyar sebek akkor fognak behegedni, ha nem nyitják fel újra meg újra. Ha a szomszédos államok vezetői és persze a közös Európa dolgában illetékes politikusok végre megértéssel és tisztelettel fordulnak a magyarok nemzeti érzékenysége felé. Ha végre megadják a tiszteletet minden magyar embernek” – mondta Lázár János. A miniszter utalt arra, hogy közeleg a trianoni békediktátum 100. évfordulója. „Ez pedig nem a felejtésre ok, mert mi nem felejtünk. Az évforduló arra ok, hogy végre rendezzük közös dolgainkat, hogy Magyarország és a magyarság jóvátételt, ha nem anyagi, hát legalább erkölcsi jóvátételt kapjon a világtörténelem legnagyobb igazságtalanságáért, aminek ez a nép a legnagyobb kárvallottja volt, és bizonyos értelemben a mai napig az is maradt” – hangoztatta. „Nem akarunk határrevíziót, és pláne nem etnikai feszültséget, újabb háborúkat Európában vagy bárhol a világban” – fogalmazott a miniszter, hozzátéve: „Ez nem jelenti azt, hogy újabb száz évig eltűrjük a provokációkat, nemzeti érzékenységünk újabb és újabb megsértését, meggyalázását. Igenis, ma is mondhatjuk: igazságot Magyarországnak!” Babák Mihály, Szarvas polgármestere köszöntőjében attól óvott, hogy második Trianon következzen. A migrációs válságról beszélve arra hívta fel a figyelmet, hogy napjainkban ismét meg kell védenünk hazánkat, szülőföldünket. Zalai Mihály, a Békés megyei önkormányzat elnöke arról szólt, hogy 1919-ben a megszálló román csapatok valósággal kifosztották Békés megyét, és majdnem sikerült elérniük, hogy a román határ a Tiszáig terjedjen. Mint a Partiummal szomszédos megye vezetője azt hangsúlyozta: „Amíg itt élünk, addig felelősek vagyunk minden magyarért a Kárpát-medencében.” Szabó Ödön Bihar megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő azt emelte ki, hogy a határon túlra szakadt magyarság másképpen éli meg a mindennapokban a trianoni tragédiát és annak hatását, de óriási támasz számukra, hogy érzékelik: az anyaország velük van. Az Egyesült Államokban élő magyar közösségek is megemlékeztek a nemzeti összetartozás napjáról. Chicagóban a Szent István király katolikus templomban a hagyományos Hősök napja-ünnepségen szentmisével, majd Trianonról szóló műsorral emlékeztek a helyi magyarok. Az ohiói Clevelandben a Lelkek érintése című koncert és előadás várta az érdeklődőket. New Brunswicban néptáncfesztivált tartottak, New York városában pedig előadást rendeztek a Magyar Házban. A New York-i Széchenyi István Társaság és a magyarországi Sárospatakról érkezett Magyar Ifjak a Nemzeti Közösségvállalásért Egyesület közös szervezésében tartott, Mert ez maradt című előadáson a magyar emigráció életérzéséről szóltak, s egyúttal 1956 hőseinek emlékét is megidézték. A magyar nemzetgyűlés 1920. november 15-én ratifikálta és 1921. július 26-án a XXXIII. törvénycikkel hirdette ki a trianoni szerződést, amely kimondta, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlott, ennek következményeként Magyarország (Horvátország nélküli) területe 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakossága 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent. A magyarság harmada – mintegy 3,2 millió ember – az új határokon túlra került. Az Országgyűlés 2010. május 31-én nyilvánította június 4-ét, a trianoni szerződés aláírásának napját a nemzeti összetartozás napjává. Az erről szóló törvény kimondta: „A több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, amelynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.” Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. június 6.
Trianon-megemlékezés a bizakodás jegyében
Fél hat után két perccel, a 97 esztendővel ezelőtti trianoni döntés aláírásának időpontjában Sepsiszentgyörgyön is megszólaltak a magyar történelmi egyház templomainak harangjai, megemlékezésre toboroztak az Erzsébet parkba, az egykori országzászló helyére. Több százan gyűltek össze felidézni a magyarság számára tragikus történelmi eseményt, következményeit, ám ezúttal a szónokok többsége keserűség, siránkozás helyett a remény magvait igyekezett elszórni: a történtek dacára is itt vagyunk, van erőnk és hitünk, tenni akarunk megmaradásunkért – hangzott el.
A több mint egy évtizede meghonosított, immár Sepsiszentgyörgyön is hagyománnyá vált trianoni megemlékezést idén a Sepsiszéki Székely Tanács szervezte, és felvezetőként Bedő Zoltán olvasta fel a magyar püspöki kar imáját a trianoni döntésről, majd Gazda Zoltán idézte fel a 97 éve történteket. „Nem feledhetjük Trianont, mert az embertelen hadjárat a magyarság, Magyarország ellen ma is folyik, nemzetünket azóta is megalázzák, hadviselésben szövetkeznek ellenünk ugyanazok. Félnek tőlünk, mert a magyar mindig erős tudott lenni” – fogalmazott. „Nem tántoríthatnak meg korlátaikkal, mert élünk, hiszünk nemzetünk jövőjében, és ezért következetesen küzdünk. Magyar gyermekeket nemzünk, élhető életteret teremtünk számukra, ők meg maguknak, utódaiknak, így tudunk csak megmaradni” – hangsúlyozta Gazda Zoltán. Hasonlóan fogalmazott Nagy Gábor Levente, a Magyar Erdélyért Egyesület elnöke, kiemelve: „Nem függetlenséget akarunk, hanem azt, hogy jogainkat tiszteletben tartsák, megbecsüljenek bennünket, mert nélkülünk Erdély nem lenne olyan, amilyen” – mondott. Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a félig üres vagy tele pohár hasonlatára alapozva sorolta nehézségeinket, sérelmeinket, de mint mondotta: „mégis itt vagyunk, a román hatalom múltbeli és jelenlegi sorozatos és módszeres beolvasztási törekvései ellenére is”. Arra hívta fel a figyelmet, nem mindegy, miként gondolkodik a felnőtt nemzedék, mit ad át azoknak a fiataloknak, akik az elmúlt 20–25 évben úgy nőttek fel itt, Erdélyben, hogy szüleik, nagyszüleik által soha nem tapasztalt tárgyi bőség vette őket körül, nem értik, amikor tragédiáról beszélnek nekik a felnőttek. „Nem panaszkodni kell, nem siránkozni a múlt veszteségein, hanem a pohár félig tele van bizodalmával kell hitet és erőt sugározni, hogy igenis van értelme építkezni, jövőt tervezni itt is, Erdélyben is, Székelyföldön is” – mondotta. Pethő István, a Magyar Polgári Párt megyei alelnöke arról szólt, hogy a trianoni diktátum nem békét teremtett, hanem tulajdonképpen bekódolta a második világháborút, és ezért senkit nem vontak felelősségre. Mindezt a megjutalmazott trianoni utódállamok asszimiláló politikája követte, a magyarság 97 éve hét utódállamban küzd megmaradásárért, közösségi jogaiért, autonómiájáért – hangsúlyozta Pethő István. Benkő Erika RMDSZ-es képviselő arról szólt, hogy Trianonba majdnem belepusztultunk, de érvényes a magyar nemzetre is a mondás: ami nem öl meg, az megerősít. „Sokat tehetünk azért, hogy enyhítsük Trianon traumáját, legfőképp úgy, hogy nem várunk senkitől semmit, ha bízva saját erőnkben, az alkotó akaratban, sorsunkat a kezünkbe vesszük” – hangsúlyozta. „A múlton nem tudunk változtatni, veszteségeinket pedig ezerszer elsirattuk már, most eljött az ideje, hogy abbahagyjuk a jajgatást, előrenézzünk, bízzunk magunkban, és a kezünkbe vegyük a sorsunkat. Az a feladatunk, hogy olyan jobb és igazságosabb világot építsünk itt, a szülőföldünkön, amelyet örökül tudunk hagyni gyermekeinknek, hogy ne kelljen kallódniuk, sodródniuk a nagyvilágban. Muszáj, hogy a székelységnek legyen egy otthona, amely óv, véd és táplál mindannyiunkat. És ezt az otthont nekünk senki sem fogja felépíteni, ez a feladat ránk vár” – fejtette ki Benkő Erika. Az ünnepség meghívott szónoka, Bayer Zsolt magyarországi publicista együtt gondolkodásra hívta az egybegyűlteket a magyar lélekről, arról, hogyan kellene gyökeresen megváltoztatnunk az önmagunkról való gondolkodást. Rendhagyó irodalomórával kezdte felszólalását: az elmúlt években a legszebb magyar verssort kereső magyarországi közönségszavazáson folyamatosan ugyanaz a két idézet kerül ki győztesen: Petőfitől az „Elhull a virág, eliramlik az élet”, illetve Vörösmartytól a „Most tél van és csend, és hó, és halál”. A magyar lelket tükrözi, hogy mindkét legszebbnek talált verssor az elmúlásról szól. „Igen, ilyen a magyar lélek” – illusztrálta újabb irodalmi példákkal, majd hozzáfűzte: mi lenne, ha ezt tudomásul véve végre azt mondanánk: de micsoda hihetetlen teljesítmény az, amit mi, magyarok 1100 éven keresztül képesek voltunk véghezvinni, mi lenne, ha egyszer az életben fordítva gondolnánk magunkra. Felidézte, hogy a történelem során mily erők mozdultak meg a magyarság elpusztításáért, „és mi mégis itt vagyunk”. Számba vette, hogy a trianoni döntés olyan volt a magyarság számára, mint amikor egy embernek kezét, lábát levágják, majd beteszik egy üres szobába, hogy maradjon életben, ahogy tud. S a világ egyik legnagyobb csodája megtörtént, ez a nemzet életben maradt. Mi ez, ha nem sikertörténet? Miért nem tudunk így gondolni magunkra? – tette fel a kérdéseket. Hogyan másképp tudnánk Trianont megtagadni, zárójelbe tenni, mint hogy éppen Trianon napján azt mondjuk, ez a mi nemzeti összetartozásunk napja. Véleménye szerint a trianoni döntés századik évfordulóján nekünk, magyaroknak kellene elhívnunk a helyszínre az utódállamok képviselőit szembesíteni azzal, hogy nem tudtak és soha nem tudnak elpusztítani, számonkérni a szerződésben szereplő vállalásokat, köztük Erdélyben a nemzeti önrendelkezés jogát. A rendezvény végén előbb Czegő Zoltán szavalta el az alkalomra írt versét, majd Kovács István unitárius lelkész mondott imát nemzetünk megmaradásáért, felemelkedéséért, a trianoni sebek gyógyulásáért. A megemlékezésen közreműködött Kanalas Éva magyarországi énekművész.
Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. június 6.
Barabási Albert László Sepsiszentgyörgyön (Élet és művészet a hálózatokban)
Két rangos eseménnyel indult a Magma Kortárs Művészeti Kiállítótér netWorks című rendezvénysorozata pünkösd vasárnapján: dr. Barabási Albert László fizikaprofesszor, hálózatkutató Hálózatok: a világhálótól a művészeti hálózatokig című előadását a Tamási Áron Színház nagytermében hallhatták az érdeklődők, utána pedig romániai, magyarországi és szlovéniai művészek hálózatokra épülő alkotásaiból álló csoportos kiállítás megnyitójára került sor. A kiállítás augusztus 20-áig látogatható a Magmában.
Az előadás előtt elhangzott rövid felvezetőből megtudhattuk, hogy a hálózatkutatás úttörőjeként ismert Barabási Albert László Csíkkarcfalván született, életének további fontos állomása Csíkszereda, Bukarest és Budapest volt, 1994-ben pedig Bostonban szerezte meg doktori címét. Ezután 2007-ig az Indiana állambeli Notre-Dame Egyetem professzora volt, jelenleg a bostoni Northeastern Egyetem Komplex Hálózati Kutatóközpontjának vezetője és a Harvard Egyetem orvosi karának oktatója. 2012-től a Közép-európai Egyetem hálózatkutató központjának tanára, aki több fontos könyvet írt a hálózatokról, munkáját pedig számos díjjal, elismeréssel jutalmazták. A szakember sokféle hálózatról beszélt előadásában: az internethálózatról, amely a számítógépeket összekapcsoló fizikai hálózat, a szociális-társadalmi hálókról, amelyek egyik legjobb példája a Facebook-háló, a sejtben található finom hálókról, amelyeken keresztül a fehérjék kapcsolódnak egymáshoz, a galaxisok közötti kapcsolatok hálójáról... Mint mondta, az egyik legismertebb eredménye a hálózatelméletnek a kisvilág-gondolat, amelynek értelmében a világban élő bármely két ember csupán pár ismerősnyire van egymástól. Erről először Karinthy Frigyes írt, aki 1929-ben fogadást ajánlott arra, hogy a világon bárkivel kapcsolatot tud teremteni legfeljebb öt emberen keresztül. Barabási Albert László a hálózatok létrejöttének véletlenszerűségéről és tudatosságáról is beszélt, arról, hogy ezek kialakulása nem folytonosan történik, bizonyos mértékben mégis kiszámítható a működésük. Érdekes volt a Kevin Bacon- és az Erdős-szám néven ismert játékokról, valamint a hálózati csomópontok méretéről és robusztusságáról szóló eszmefuttatása, elgondolkodtató a művészeti hálózatokról szóló elmélete, amelynek értelmében a művészek pályáját nagymértékben az határozza meg, hogy milyen hálózati klaszterbe sikerül bekerülniük. Biológiai létezésünket, képességünket a kommunikációra, a javak és értékek cseréjére számtalan láthatatlan hálózat teszi lehetővé, a sejtjeinkben lévő proteintől és genetikai hálózatoktól a világhálóig, az internetig, valamint a pénzügyi és kereskedelmi hálózatokig – foglalta össze előadását Barabási Albert László, aki szerint ezek a hálózatok általános törvények által szabályozott önszerveződő folyamatok eredményeként jönnek létre, ezért szerkezeti jellemzőik meglepő mértékű hasonlóságokat mutatnak. A világban fellelhető hálózatok kutatása számos eredményt hozhat ezek szabályozását illetően is, lehetővé téve a fertőző betegségek és genetikai rendellenességek gyógyítását, valamint életünk jobb megértését és irányítását a világ minden területén. Az előadás végén hallgatói kérdésekre válaszolt a szakember, majd könyveket dedikált a színház előcsarnokában, utána pedig következett a netWorks kiállításmegnyitó, amelyet a Magma előtti téren tartottak. Az eseményen Kispál Ágnes Evelin, a kiállítás egyik kurátora és Barabási Albert László szólt az érdeklődőkhöz. Kispál Ágnes Evelin elmondta, hogy a kiállítás egy tágabb értelmezési keretben kívánja bemutatni azokat a műveket, projekteket, amelyeknek alapja valamilyen típusú hálózat, kapcsolati rendszer, és ezt kifejtve röviden méltatta is a kiállított alkotásokat. Barabási Albert László a kiállítás hosszú előkészítő munkálatairól és a hálózatban való gondolkodás alapötletéről beszélt, rámutatva: nem meglepő, hogy a művészek egyre inkább hálózatokban gondolkodnak, ugyanis a művészet nem más, mint a tudományos nyelvhez hasonlóan egy nyelvezet, amelyben társadalmunkat, természetünket, környezetünket próbáljuk leírni. Mivel a világ manapság nem létezik kapcsolatok nélkül, az elmúlt években a hálózat nyelve explicitté vált a művészetben is. Elmesélte, hogy egyes kiállított alkotásokhoz személyes köze is van, és nagy élmény volt megtapasztalnia a teljes folyamatot, amelynek során általában megszületik egy képzőművészeti alkotás. Elismeréssel szólt arról is, hogy életében először éppen Székelyföldön lehet tanúja egy hálózati gondolkodáson alapuló kiállításnak, amelyért gratulált a szervezőknek és kiállító művészeknek egyaránt.
Nagy B. Sándor Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. június 6.
Megbocsátani és összefogni (Csíksomlyói búcsú)
A szélrózsa minden irányából érkeztek zarándokok egyénileg és közösségileg szombaton a 450. csíksomlyói búcsúra, hogy benépesítsék a Kis- és Nagysomlyó-hegy közti nyerget, megerősödjenek hitükben és az összetartozás örömében. Az idei pünkösdi ünnepi szentmise jelmondata – „Tarts meg minket őseink szent hitében” – a székelyek által régebb megfogalmazott fohász, amely a Salvator-kápolna előtti kereszten olvasható.
A főcelebráns Miquel Maury Buendía, Vatikán állam bukaresti nagykövete, Románia apostoli nunciusa volt, a szentbeszédet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Veres András győri megyés püspök mondta, koncelebrált Székely János esztergom-budapesti segédpüspök és Michael Anthony Perry, a Kisebb Testvérek Rendjének legfőbb elöljárója is. Köszöntötték a részt vevő Áder János köztársasági elnököt és feleségét, Herczeg Anitát, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest és Kelemen Hunor szövetségi elnököt. A rendezvényen több százezer zarándok imádkozott együtt, kérve égi édesanyánk, a csíksomlyói Szűzanya közbenjárását. A búcsú szónoka megbocsátásra és összefogásra, békére buzdította a jelenlévőket. A Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány elöljárója, Orbán Szabolcs üdvözölte a székelyföldieket, csángókat, a határon túlról és a világ legtávolabbi sarkaiból érkezetteket, kívánva, hogy a fohász szellemében mozgásba hozva szívünket, megerősödjenek azok az erények, amelyek őseinket is megtartották. Jakubinyi György érsek köszöntötte a Szentatya képviselőjét, az egyházi és polgári hatóságokat, kifejezve, hogy mindannyian a Szűzanya gyermekei vagyunk. Miquel Maury Buendía nuncius magyarul köszöntötte a zarándokokat, majd fordították beszédét. Kifejezte örömét, hogy részt vehet a zarándoklaton, ahol az ősi hagyományokat őrzik. Tolmácsolta Ferenc pápa üzenetét, aki útmutatóként hagyta a múltra való emlékezést, de fontos a szolidaritás, az emberközpontúság, a béke és a fejlődés követése, a jövőre való hivatottság. Veres András győri megyés püspök szentbeszédében elmondta, hogy közös nyelvünk, kultúránk és történelmünk mellett, ami leginkább összetart bennünket, az a krisztusi hitünk és a Szűzanya iránti tiszteletünk. Miként a földi édesanya is összetartja a családot, szükség van az égi édesanya segítségére, hogy a krisztusi család, az egyház az evangéliumi úton megmaradjon. Ő a közbenjárónk Istennél, segítőnk a földi életünk folyamán. Korunk emberének minden baja abból ered, fejtette ki, hogy sokakból hiányzik a hit, vagy mert elvesztették, vagy nem is volt emberük, aki odavezette volna. Az ateista diktatúra idején igyekeztek minden módon elfojtani. Abban az időben kialakult egy olyan intellektuális gőg, amely ma is érezteti hatását össztársadalmi szinten. Ennek szemléltetésére Toronyi István költő versét idézte. Hangsúlyozta, hogy a hit személyes szeretetszolgálat Isten és az ő teremtménye, az ember között. „Az ember felfedezi Istennek iránta megmutatkozó szeretetének sokféle megnyilvánulását, ez viszont szeretetet ébreszt az emberben Isten felé. Ez a viszontszeretet konkrét tettekben nyilvánul meg. Minél gyakrabban teszem és minél nagyobb szeretettel, áldozatkészséggel, annál inkább válik erényemmé ez a cselekedet” – mondotta. Befejezésül arra kérte minden magyar testvérét a megyés püspök, hogy „kapaszkodjunk össze az imában, tudjunk őszintén megbocsátani egymásnak, akarjunk összefogni nemzetünk és hazánk sorsának jobbra fordítása érdekében, így teremtsünk békét önmagukban, családunkban, országainkban, s legyünk egymás társai a köztünk szeretetben megvalósuló Isten országa építésében! Szüntessünk meg minden viszályt, haragot és széthúzást! Segítsük egymást, hogy minden jó cél, minden nemes szándék közös életünk fejlődését szolgálja!”
A pünkösdi ünnepi szentmise liturgiáját a kegytemplom kórusa színesítette, a rendezvény a himnuszok eléneklésével ért véget gyönyörű napsütésben.
Józsa Zsuzsa Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. június 7.
Szent László váradi szobrai 1692-től napjainkig
Kedd este a Kanonok soron havi összejövetelüket tartották a Nobilitas Egyesület tagjai. Csorba Sándor levéltáros és Péter I. Zoltán helytörténész tartottak előadásokat. Ezt volt a társaság 2016/17-es évadjának utolsó találkozója a nyári szünet előtt.
A megjelenteket Szabó István, a Nobilitas Egyesület ügyvezető elnöke köszöntötte. A továbbiakban Csorba Sándor, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség levéltárosa tartott expozét, Szent László király nagyváradi szobrai a török alóli felszabadítástól napjainkig címmel. Arra hívta fel a figyelmet: a káptalant és a püspökséget 1693-ban helyezték vissza a javaikba, de Bunyitay Vince még 1693-ban, illetve 1695-ben Debrecenig hatoló tatár betöréseket említ, valamint a Rákóczi-szabadságharc idején, 1703-ban Váradot is érték csapások. A város egyetlen temploma az 1693-ban épített Szent Brigitta-kápolna volt, munkaerő hiányában pedig a püspöki és káptalani birtokok még évekig nem termeltek jövedelmet, ezért az 1692-öt követő közvetlen időszakban nem az jelentette a fő problémát, hogy miként emeljenek szobrot Szent Lászlónak.
A napjainkban a Székesegyház keleti oldalbejárata mellett látható barokk kőszobor felállításának tervét 1738. július 24-én döntötte el a káptalan, és a források szerint még abban az évben már el is készült. Csáky Miklós püspök levelezéseiben egy monumentális márványszobor terve továbbra is szerepel, melynek modellje 1743-ban készült el, de nem lett kivitelezve. Az 1738-ban a Kispiacon (most Szent László tér) felállított szobrot 1893-ban helyezték át a papnevelde kertjébe (Pray György/Berzei utca). 1948-ban a szobrot elásták, majd 2000-ben restaurálták, és a Székesegyház keleti mellékbejárata közelében újból felállították.
Szent Lászlónak azt a szobrát, mely ma a Székesegyház főbejárata előtt látható, a király kanonizációjának 700. évfordulója alkalmából rendelte meg Schlauch Lőrinc bíboros, de a költségekhez a káptalan is hozzájárult, illetve közadakozásból is kiegészítették. Az alkotás 1892-re elkészült ugyan, de a Szent László térre való kihelyezésére csak 1893. szeptember 10-én került sor. A szobrot a szombathelyi Tóth István akadémiai szobrász készítette el, aki több alkotást is csinált az egyházmegye számára (például a Barátok temploma előtti Piéta). A viaszveszejtéses technikával öntött bronzszobrot az 1924. május 8-i rongálást követően helyezték át a Székesegyház elé.
Egyéb tervek
Az idők folyamán meg nem valósított szobortervek is voltak. Egy lovasszobor felállításának tervét már Schlauch bíboros is dédelgette, aki 1894-ben vette tervbe a szobor elkészíttetését a milléniumi ünnepségekre. Hozzá hasonlóan Tóth Istvánt kívánta megbízni a szobor elkészítésével utódja, Szmrecsányi Pál is. Konkrét lépeseket Széchenyi Miklós püspök tehetett, aki 1913. október 21-én levélben bízta meg a művészt egy meghívásos pályázatos szoborterv elkészítésére 90 ezer korona alapból. 1914-ben Tóth két 1/3-os gipszmodellt is készített, amit szerződéskötés követett 1916. május 1-jei kivitelezési határidővel, ami azonban az első világháború miatt meghiúsult.
1942-ben az emlékünnepségre szerettek volna egy lovasszobrot készíteni. Várad főispánja, Hlatky Endre 1941-ben kezdett tárgyalásokba a Vallás- és Közoktatási Minisztérium tanácsosával, Say Gézával, aki a budapesti Erdey Dezsőt bízta meg a szoborterv elkészítésével, anyagi támogatást is ígérve a városnak a megvalósításhoz. A gipszminta 1941 novemberére készült el, a tervet azonban Nagyvárad vezetősége, köztük a polgármester is elutasította, amúgy pedig bronz hiányában eleve halálraítélt kezdeményezés volt.
Korunkban is vannak kezdeményezések: az RMDSZ-hez köthető Varadinum Kulturális Alapítvány megbízásából 2017 áprilisára készült el Deák Árpád váradi szobrászművész Szent Lászlót ábrázoló agyagmodellje.
A felsoroltak következtetéseként elmondható: kezdetben a római katolikus egyház volt a kizárólagos kezdeményező, az 1940-es években viszont már a világi autoritások is felkarolják a szoborállítás gondolatát, valószínűleg inkább nemzetiségi, politikai megfontolások, mintsem lelkiségi szempontok alapján. Egy esetben sem ihletődtek a középkori mintákból, mindegyik mű önálló művészi elképzelésen nyugszik, és a szobrok kivitelezésében a kor hangulata minden esetben visszatükröződik.
Nagyvárad építészete
Péter I. Zoltán helytörténész Nagyvárad építészetéről tartott előadást, részletesen kifejtve, hogy miként alakul ez a román, a gótikus, a reneszánsz és a barokk korban, milyen és hány templom, illetve ház volt a tárgyidőszakban. Természetesen beszélt a várbeli első székesegyházról is, az anekdotákkal fűszerezett érdekes időutazás pedig vetítéssel zárult a Bazilikáról, valamint a Fő utcai épületekről a vasútállomástól az Ady líceumig.
Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro2017. június 7.
Nem kell félteni a Mikóban a népdalt
Énekszóval vetélkedtek
Az Iskola másképp hét keretében kicsik és nagyok, gimnazisták és középiskolások léptek fel a Székely Mikó Kollégium konferenciatermének színpadára, hogy a tőlük telhető legjobb produkciót mutassák be – népdalvetélkedőn jártunk tegnap.
Bár e laza tanulmányi héten sokan hiányoznak, táboroznak vagy éppen más tevékenységet művelnek, az itthon levő osztályközösségek a kellő izgalommal várták sorukat, hogy aztán a szinte minden tájegységet képviselő népdalcsokorból elénekelhessenek két-két népdalt, szomorúbbat vagy vidámabbat. Végül az V-VIII. osztályok közül a VI. A nyerte meg a szép csokis tortát, az első díjat, de a második helyezett V. A és a harmadik helyezett VI. C-re is boldog majszolás várt, ők finom csokikat kaptak. Hasonló díjakon osztoztak a licisek: az első a IX. C, a második a IX. B, a harmadik lett a IX. A.
A szünetben tehetségkutatásra is sor került, de Zöldi Lara, a csapatával az RTL Klub Kicsi óriások című műsorában győztes hatodikos mikós fellépését is ovációval fogadták a gyermekek, extra produkcióként pedig a DSB Acustic diákzenekar zenélt.
Bodor Tünde Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. június 7.
És ami ma a Bod Péter Tanulmányi Központ helyén működik
Nem véletlen az, hogy Gecse Dániel egykori marosvásárhelyi orvos nevét kapta az az orvosi és egészségügyi szakkollégium, amelyet az Erdélyi Református Egyházkerület alapított 2015-ben, és amely intézmény az egykori Bod Péter Református Tanulmányi és Diakóniai Központ teljesen felújított épületében kapott helyet. Nem véletlen, hiszen Gecse Dániel példakép lehet a ma orvosai, egészségügyi munkásai számára. Mindenekelőtt odaadásban, elkötelezettségben, emberszeretetben. A szakkollégium olyan légkört kíván megteremteni (a kényelmes és modern lakhatási feltételek mellett), ahol a diákok lélekben és tudományban egyaránt fejlődhetnek. Ezt a célt szolgálják a heti rendszerességgel megtartott bibliaórák (tulajdonképpen beszélgetések hitről, fontos kérdésekről – keresztyén szemmel), a lassan szintén rendszeressé váló, hiánypótló szakmai előadások, képzések. A kollégium szakmai életét egy hét egyetemi oktatóból álló munkacsapat koordinálja, ők hivatottak arra is, hogy monitorozzák a diákok szakmai munkásságát, előmenetelét. Hasznos közösségépítő alkalmak azok a félévente legalább egyszer megszervezett, egész hétvégés kirándulások, csendes hétvégék, melyek alatt a diákok egymással is jobban megismerkedhetnek. Idén összesen két ilyen kiránduláson vehettek részt a diákok, Parajdon és Szegeden. A beszélgetések, előadások, közösen eltöltött hétvégék, alkalmak mind-mind azt a célt szolgálják, hogy rádöbbentsenek: egyénként megmaradni, boldogulni, szakmában kiteljesedni csakis úgy lehet, ha mindez egy közösségben történik, ha önmagunkat a másik emberrel való viszonyban határozzuk meg, és ha tudunk olyan közösségi feladatokat is felvállalni, amelyek lehet, hogy pluszmunkával járnak, de amelyek által mind a személyes, mind a közösségi fejlődés lehetséges. Számunkra elsősorban ezt jelenti Gecse Dániel öröksége. Népújság (Marosvásárhely)2017. június 7.
Gyermekkori álmok, kamaszkori kérdések Kis színjátszók tanultak Vármezőben
Múlt csütörtöktől hétfőig tucatnyi színjátszó tizenéves tanult, dolgozott Vármező- ben: legtöbbjük most ismerkedik a „színészkedéssel”, de nemsokára megmutathatják, mit tudnak, mennyit tanultak. Van, aki már távlatilag is gondolkodik.
Néhány éve kezdte el tevékenységét Marosvásárhelyen a Kamaszok ifjúsági színtársulat, és nagyon jó eredményeket értek el – mesélt a kezdetekről Kozsik József színművész, a csapat irányítója. A vásárhelyi vár egyik bástyájában dolgozó csapattal azonban kapcsolata abbamaradt, egyrészt személyes problémái miatt is, másrészt a tatarozás érdekében ki kellett költözniük a várból, így munkaterep nélkül is maradtak. A csapatot Vajda György vette át, és működteti ma is az Artecotur egyesület keretében. Kozsikék tavaly hirdettek újra diákszínjátszó kört, erre nagyon sok gyerek jelentkezett, így válogatták ki azokat, akikről úgy érzik, van tehetségük, képességük ehhez a munkához. A tavaly októberben elkezdődött folyamat során a gyerekek szinte mindazt megtanulhatják már ebben a korban, amit a színi egyetemen a hallgatók, a beszédtechnikától kezdve, improvizációs és drámai gyakorlatokon át a színpadi mozgásig, énekig. Kozsik mellett a munkát Kinda Szilárd fiatal színész és Szakács Zoltán zenetanár is vezeti, Devilla Beatrix sminkes is besegít, a napokban be is mutatta a gyerekeknek, milyen fizikai és lelkiállapotokat, életkort lehet ábrázolni a smink segítségével. A kamaszkorú gyerekek világában A csapatban tizennégy 10-13 év közötti gyerek van, jelenleg a Kultúrpalota kistermét használják. Hetente egyszer találkoznak két órára, de ez nagyon kevés, sőt a palota programjához is kell igazodniuk, van amikor elmaradnak a próbák, így az két hét kiesést jelent számukra – magyarázta el Kozsik, hogy miért is vitte ki a csapatot Vármezőbe, ahol a természetben, csendben, valamint a szülőknek és Bach Lorándnak köszönhetően minden szükséges fizikai feltétel mellett dolgozhatnak közel öt napon át. A különböző iskolákban tanuló gyerekeknek ez jó alkalom az alaposabb ismerkedésre, hiszen együtt étkeznek, alszanak, dolgoznak, alkalmazkodniuk kell egymáshoz. Az elmúlt napokban különböző jeleneteket alkottak és tanultak, be is mutathatták, hogy mit sajátítottak el az improvizáció és beszédtechnika terén; a kiválasztott öt jelenetből műsort állítanak össze, amelyet június 19-én vagy 26-án mutatnak be a Kultúrpalotában a szülőknek, rokonoknak, barátoknak. A jelenetek témáit a kamaszkorú gyerekek világából merítették, az egymással és a társadalommal való kapcsolatukat, a tömbháznegyedekben uralkodó bandák problémáit, a lelkileg sérült gyerekek belső világát, az élet és halál már felvetődő kérdéseit mind-mind érintik, feszegetik, és a gyerekeknek ezekben a jelenetekben állapotokat, hangulatokat, kapcsolatokat kell bemutatniuk sokszor minden megfogható fizikai tárgy nélkül is. A gyerekek jól dolgoznak, tehetségesek, de nagyon figyelni kell rájuk, mert különben a felgyorsuló világ, az őket elárasztó információtömeg miatt hamar felednek a tanultakból. Azonban már az is eredmény, hogy a csapatnak van olyan tagja, aki már most azon gondolkodik, hogy drámaosztályba jelentkezik majd középiskolába. Hangulatok, jellemek, álmok Kovács Tas Attila előzőleg is járt színjátszó körre, de ide jelentkezett át, mivel úgy érzi, itt többet kap, Szász Norbert egy másik csoportba is jár, és itt is dolgozik. Úgy érzik, jó csapatot alkotnak, mindenkiben van tehetség, bár van, aki még nem tudott kellőképp megnyílni, nem tudja kiadni magából ötleteit, érzéseit, de van olyan társ is, aki túljátssza magát, ám ezek az állapotok rendeződnek majd, ahogy jobban megismerhetik egymást. Mindketten közel szeretnének maradni ehhez a „szakmához”, Norbert műsorvezető, bemondó szeretne lenni felnőttként, Tas rá- diós műsorvezető. Luca Dalma is régóta szereti a „színészetet”, szeret énekelni, novellákat ír, s bár többen is arra intik, hogy a tanulásra többet kellene figyelnie, ő szereti ezt a területet, és folytatni szeretné ezt a munkát a továbbiakban is, hiszen szülei is támogatják ebben. Nyágoi Éva óvodás kora óta színésznő szeretne lenni, és mivel esélyt látott a tanulásra, nem habozott jelentkezni ebbe a csoportba, munkájában pedig szülei támogatását élvezi, akik örülnek annak, hogy óvodáskori álmától nem tántorította el semmi. Minden gyerek szereti a csoporthangulatot, a hülyéskedéseket és a komoly munkát, és jó néven veszik Kozsik József keményebb, fegyelmező és hasznos kritikai megnyilvá- nulásait, valamint Kinda Szilárd lazább megjelenését, érdekesebb feladatait – fejtegették lapunknak. Kozsik is egyetért abban, hogy az ő és a Kinda különböző kora és stílusa egyaránt szükséges és hasznos a kamasz gyerekek jellemének és tudásának alakításában.
Gligor Róbert László Népújság (Marosvásárhely)2017. június 7.
Máris lefaragtak a tervezett béremelésekből
Minden közalkalmazott bére 25 százalékkal nő 2018. január elsejétől – erről állapodott meg kedden Lia Olguţa Vasilescu munkaügyi miniszter Viorel Ștefannal, a pénzügyi tárca vezetőjével. Ez azonban azt jelenti, hogy az oktatásban és az egészségügyben dolgozók fizetése is csak 25 százalékkal nő a korábban bejelentett 50 százalék helyett.
Vasilescu tájékoztatása szerint március elsejétől a tanügyi alkalmazottak majd újabb 20 százalékos béremelésben részesülnek, és ugyanettől a dátumtól „az orvosok és asszisztensek megkapják a 2022-ig előirányzott teljes béremelést”.
A munkaügyi miniszter hozzátette, a bérkeret az egységes bérezési törvény tervezetéhez benyújtott és elfogadott módosításokkal együtt sem haladja meg 2018-ban a pénzügyminisztérium által megszabott 75 milliárd lejt.
Sorin Grindeanu kormányfő később újságírói kérdésre megerősítette, hogy módosul a bérezési törvény, részletekbe azonban nem kívánt bocsátkozni. Mindössze annyit jegyzett meg, hogy a Vasilescu által bejelentett forgatókönyv élvezi a kormány támogatását.
Amint az várható volt, a tanügyi szakszervezetek rögtön tiltakozó akciókkal kezdtek fenyegetőzni. A Mediafax hírügynökség megkeresésére mind Marius Nistor, a Spiru Haret szakszervezeti szövetség elnöke, mind pedig Simion Hăncescu, a Szabad Tanügyi Szakszervezetek (FSLI) elnöke azt mondta, máris „referendumot” kezdeményeztek a szakszervezeti tagok körében.
Nistor azt mondta, a tagokon múlik majd, hogy a tiltakozás mely formáját választják, Hăncescu elmondása szerint viszont náluk már azért folyik aláírásgyűjtés, hogy június 12-étől meghatározatlan időre általános sztrájkot robbantsanak ki. A szakszervezetek szerint ugyanis a késleltetéssel a Grindeanu-kabinet megszegi a kormányprogramban foglaltakat, amit a koalíció felvállalt. „Jelen pillanatban a kormányprogram megszegéséről beszélünk, és ez nagyon súlyos, mivel Románia parlamentje elfogadta azt a programot. Ha szigorúan azt a programot vesszük alapul, akkor nekünk 2017. július elsejétől 20 százalékos béremelés járna, 2018 januárjától pedig további 30 százalék. A bérezési törvényben a két szakaszból egyet csináltak, s így január elsejétől 50 százalékos béremelést kellene kapnunk. Tehát már egyszer ellentmondtak a kormányprogramnak, most pedig még súlyosabban megszegték, miután felfedezték, hogy nincs elég pénz, mivel elfogadtak olyan módosító indítványokat, amelyek növelik az egységes bérezés költségvetésre gyakorolt hatását” – fejtette ki kedden Marius Nistor. Hozzátette: reméli, hogy hétfőig sikerül is összesíteniük a tiltakozási formák megválasztása kapcsán kiírt referendum eredményét.
„Nálunk már zajlik a június 12-étől kezdődő általános sztrájk megszervezése kapcsán kiírt referendum, és péntekig tart. Elégedetlenek vagyunk a tanügy bértáblájával, mint ahogy a béremelések késleltetésével is” – mondta eközben Simion Hăncescu.
Az egészségügyi szakszervezetek is azt mondják, a munkaügyi minisztérium képviselői nem egyeztettek velük a béremelések elhalasztásáról. Ők azonban kedd délutánig nem közöltek konkrétumot. Leonard Bărăscu, a Sanitas elnöke annyit mondott, hogy készenléti állapotban vannak. „Lássuk, mi lesz” – jegyezte meg.
Háztartási adó lesz, adótanácsadó nem
A kormány nem mond le a háztartási/családi adózásról – jelentette be kedden Sorin Grindeanu miniszterelnök. Azt mondja, két vagy három szakaszban ültetik gyakorlatba 2018 januárjától kezdődően. Viorel Ștefan pénzügyminiszter pedig arról számolt be, hogy az új adózási rendszert mintegy két-három éven belül tudják gyakorlatba ültetni, minden attól függ, milyen ütemben tudják fejleszteni az Országos Adóhatóság (ANAF) informatikai rendszerét.
Ugyanis a háztartási adózás bejelentése óta lezajlott egyeztetések során a kormány képviselői rájöttek, hogy nem kell számtalan adótanácsadót alkalmazniuk, akik elvégzik a feladatot, arra a számítógépes programok is alkalmasak. A pénzügyminiszter különben azt mondja, jelenleg készül a tanulmány arról, hogy a háztartási adózás mekkora hatást gyakorol majd az állami költségvetésre, ezt várhatón június közepéig be is mutatják. És ezen múlik majd az, hogy a gyakorlatba ültetés különböző szakaszait mikor valósítják meg.
Grindeanu elmondása szerint már 2018 januárjától elkezdődik a folyamat, ami azt jelenti, hogy 2018 májusától globálisan kezelik a bevételeket, de a fizetések utáni adót továbbra is visszatartja majd a munkáltató.
Bálint Eszter Népújság (Marosvásárhely) 2017. június 7.
Sokan nem is próbálkoznak az érettségivel Háromszéken
Több mint kétszáz tizenkettedikes diák döntött úgy Kovászna megyében, hogy nem iratkozik be a kedden elkezdődött érettségi vizsgára.
Egy részük az őszi szesszióban próbálkozik, abban bízva, hogy a nyár folyamán sikerül jobban felkészülnie, sokan viszont meg sem kísérlik megszerezni az oklevelet, ugyanis technikumban vagy posztlíceumban folytatják tanulmányaikat, illetve azonnal munkába állnak. Kiss Imre megyei főtanfelügyelő a Krónikának elmondta: Háromszéken 1237 fiatal iratkozott be a vizsgára, közülük 1081-en idén végeztek, 156-an már az előző években befejezték a tizenkettedik osztályt.
Ebben a tanévben ugyanakkor 1301 háromszéki diák végez a középiskolákban, tehát 220-an nem iratkoztak be az érettségi első szessziójára. A sepsiszentgyörgyi Berde Áron Szakközépiskolában például két osztály végez, de csak egycsoportnyi tanuló döntött úgy, hogy már június–július folyamán megméretkezik. Kiss Imre úgy véli: azoknak a diákoknak, akik elvégzik a középiskolát, mindenképpen meg kellene szerezniük az érettségi oklevelet, a technikumban és a posztlíceumban azonban nem kérik a diplomát a jelentkezésnél. Hozzátette: sokan a tizenkettedik után munkát vállalnak, ezért beérik a középiskola elvégzését igazoló tanúsítvánnyal. A főtanfelügyelő abban bízik, a fiatalok egy része utólag ráébred, hogy mégiscsak szükség van az érettségi oklevélre, és néhány év múlva megpróbálkoznak a vizsgával. Egyébként, akik tizenkettedik osztályban megbuknak, és nyáron pótvizsgázniuk kell, nem jelentkezhetnek az érettségi első szessziójára. Kiss Imre ugyanakkor azt is elmondta: tévhit, hogy sok iskolában azért buktatják meg a gyengén teljesítő diákokat a végzős osztályokban, hogy ne tudjanak érettségizni, így nem rontják a statisztikát, ha esetleg elvágnák őket.
„Az a gyerek, aki nem tudja megszerezni az átmenő jegyet, valószínű nem áll készen a sikeres érettségire sem. De ha nyáron tanul, behozhatja a lemaradást” – szögezte le a háromszéki főtanfelügyelő. Egy neve elhallgatását kérő végzős diák lapunknak arról számolt be: románból alig kapta meg év végén az átmenő jegyet, szerinte biztos kudarc lenne az érettségi, ezért őszre halasztotta a megmérettetést.
Bíró Blanka Népújság (Marosvásárhely)2017. június 7.
Negyven magyar érettségiző Temes megyében
Az ország legnyugatibb megyéjében 4188 diák iratkozott be a nyári érettségi vizsgákra, közülük 3486 az idén végezte el a XII. osztályt, 702 az előző években. A két magyar középiskolából összesen 40 végzős iratkozott be az érettségi vizsgákra.
Június 6-án, kedden a román szóbeli vizsgákkal lezdődött el az érettségi vizsgaszesszió, amelyen valamennyi idei végzős részt vesz. A Bartók Béla Elméleti Líceumban 33 idei végzős iratkozott be az érettségi vizsgákra. Az egyik írásbeli vizsgán egy korábbi évjárathoz tartozó végzős is részt vesz.
A Gerhardinum Római Katolikus Líceum magyar tagozatán 12 tanuló végzett idén, közülük 7-en iratkoztak be az érettségi vizsgákra. A román tagozatos végzősökkel együtt összesen 25 „gerhardinumos” diák érettségizik.
Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad)2017. június 7.
Utcanévtáblák az iskolafolyosón
Nem kellett senkivel egyeztetni, különleges bizottság jóváhagyását kérni, csupán kezdeményező tanárokra és cselekvő diákokra volt szükség ahhoz, hogy az iskola első igazgatójáról, neves személyiségekről, irodalmi alkotásokban szereplő helyekről nevezzenek el folyosókat, tágasabb belső tereket. A sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceumban a tegnap kezdődött Iskola másként hét részeként szerelték fel az utcatáblákat.
Mire az első táborozók, kirándulók már úton voltak célpontjuk felé, a budapesti testvériskola csapata pedig berendezkedett a fogadó Mikes-iskolában, a gimnazisták egy része különös kísérleteket oldott meg a matematika, fizika, biológia játszóházban, néhány sakkozó a matematikatanárral mérkőzött meg, mások az elsősegélynyújtás alapjairól, a dohányzás ártalmairól hallgattak ismertetőt. A nyolcadikosok masszőrtől, színésztől, közgazdásztól, jogásztól, pszichológustól, informatikustól, kozmetikustól, állatorvostól kérdezhettek őket érdeklő szakmai titkokat, ma az internet és a közösségi oldalak biztonságos használatáról tájékoztatják néhány osztály diákjait, a tizenegyedikesek pedig a táplálkozásról és a testképről hallgathatnak meg eligazítót. Csütörtökön folytatódnak a tudományos játszóházak, osztálydíszítéssel készülnek a nyolcadikosok délutáni évzárójára, az alkotókedvűek kézműves-foglalkozáson vehetnek részt.
A pénteki sportprogramokat a diáktanács szervezi, a tanulásmentes hét a Mikes Feszttel zárul, az ellenben meglepetés, hogy ez pontosan mit jelent, a szervezők még az iskola vezetőségének sem árulták el, hogy mire számítsanak. Ez arra utal, hogy megbíznak a diákokban, és ez az elismerés többet ér a tízesnél is.
Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. június 7.
Díjazták Gálfalvi Györgyöt
A 2016-ban megjelent Kacagásaink című kötetéért díjazta Gálfalvi Györgyöt a Romániai Írók Szövetsége. Az írószövetség nemzetiségi díját Bukarestben a Nemzeti Színház Média termében vett át a díjazott Nicolae Manolescutól. A díjazottat Markó Béla, az írószövetség maros megyei szervezetének elnöke méltatta.
A tavaly megjelent kötetek közül egy titkos zsűri döntötte el, hogy melyek azoknak a műveknek a szerzői, akiket díjban részesítenek. Így például debüt-díjat kapott Dragoş Silviu Păduraru egy irodalomkritikai kötetéért, továbbá Teodor Tihan az irodalomtörténeti munkájáért, Daniel Cristea-Enache publicisztika kötetéért, Vasile Dan, az Arca folyóirat főszerkesztője, valamint a nemzeti kisebbségek nyelvén írt munkájáért Gálfalvi György mellett Myhailo Hafia Traista, ukrán nemzetiségű író. Gálfalvi György Kacagásaink című kötete 2016-ban a nagyaváradi Holnap és a budapesti Noran – Libro Kiadó gondozásában jelent meg. Az 1974. januárjától 1989. december 15-ig tartó megfigyeléseket, lehallgatásokat rögzítő szekuritátés jegyzőkönyvekből, beszámolókból válogatott Gálfalvi György, az egykori Igaz Szó, majd a Látó szépirodalmi folyóirat volt szerkesztője, főszerkesztője, aki nem csupán azokat az iratokat tette közzé, amelyek életének mindennapjait rögzítették, hanem megjegyzésekkel és kiegészítésekkel is ellátta azokat. Az írót, irodalmi szerkesztőt, az erdélyi magyar művelődési élet kiemelkedő alakját 15 évig folyamatosan figyelte a román titkosszolgálat, telefonbeszélgetéseit lehallgatta, utazásait, kirándulásait nyomon követte, baráti beszélgetéseit nyilván tartotta. Ezen felül lakásáról pontos alaprajzot készített, megjelölve abban a berendezést, a telefon, vagy a televízió, a rádió, az íróasztal helyét is.
Gálfalvi György 2008-ban jutott hozzá a „szekus dossziéihoz”, amelyek nem kevesebb, mint hatezer oldalt, tizenöt kötetet tesznek ki. A május végén átvett díjról Gálfalvi György a Vásárhelyi Hírlapnak elmondta, örömmel fogadta, megtiszteltetésnek vette a díjat, hiszen a nemzetiségi kategóriában nem ítélnek díjat minden évben.
De azért is örvendett, mert legutoljára 1975-ben kapott díjat a Romániai Írók Szövetségétől Gálfalvi György, akit akkor az 1974-ben, a Forrás-sorozatban megjelent kötetéért díjaztak. Ahogy a Vásárhelyi Hírlapnak elmondta, Domokos Géza javaslatára az eredeti tervtől eltérően nem debüt-, hanem KISZ-díjat kapott, ami a későbbiekben megvédte őt a kötettel szembeni szekuritátés támadásoktól.
Antal Erika Székelyhon.ro2017. június 7.
Megéri hazaköltözni Székelyföldre
Sepsiszentgyörgy önkormányzata partnerként vesz részt az INTERREG Duna Transznacionális Program által finanszírozott YOUMIG kutatási programban, amelynek célja Délkelet-Európa számos országában a fiatalok ki- és visszavándorlási szokásainak vizsgálata, a családalapítási, munkavállalási trendek, illetve ezek okainak feltárása, és a döntéshozók számára egy, a trendeket pozitív irányba befolyásolni képes eszköztár létrehozása. A YOUMIG kutatási programot múlt héten a városházán ismertették az illetékesek: Buja Gergely helyi projektmenedzser, Kiss Tamás szociológus, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója, valamint Antal Árpád polgármester.
Buja Gergely, a projekt sepsiszentgyörgyi koordinátora elmondta, a YOUMIG nemzetközi, transznacionális program idén január elsejétől harminc hónapon keresztül tart, és a 15–34 éves korosztály nemzetközi migrációs szokásait és ezek hatását kutatja nyolc országban, amelyek között vannak kimondottan kibocsátó és célországok, de olyanok is, amelyekre a be- és kivándorlás egyaránt jellemző, mint amilyen például Magyarország. A projekt összköltségvetése mintegy 2,7 milliárd euró, ebből 89 ezer a Sepsiszentgyörgyre vonatkozó keretösszeg, amelynek csupán két százalékát teszik ki saját források. Mint megtudhattuk, egyelőre csak kísérleti jellegű tevékenység zajlik, a projekt elméleti hátterének kidolgozása van folyamatban, elsődleges szempont a helyben maradást, visszatérítést célzó stratégiák kialakítása. Hat munkacsoport végzi a különböző programokat, a menedzsment, kommunikáció mellett a minőségi és mennyiségi módszerekkel operáló kutatás is elkezdődött már, interjúk készülnek különböző migránsokkal és intézményvezetőkkel, helyzetelemzések a munkaerőhiányról és annak hatásairól. Mint elhangzott, a romák foglalkoztatását célzó RARE projekttel is lesznek kapcsolódási pontjai a programnak, amelynek következő nagyobb munkagyűlésére június 7–8-án Belgrádban kerül sor. Kiss Tamás szociológus, aki szintén YOUMIG-projektvezető egy korábbi stratégiai, fejlesztési projekt vizsgálatai alapján a migráció demográfiai következményeiről beszélt, ismertetett bizonyos előrevetíthető tendenciákat. Mint kifejtette, a migrációs folyamatok szoros összefüggésben állnak a makrogazdasági folyamatokkal, amelyek értelmében Románia és a nyugat-európai centrumországok között viszonylag állandó a gazdasági különbség. A szakember szerint a migrációs folyamatokat ebben az összefüggésben kell értelmezni, és itt jól látható, hogy miként függ össze az ország migrációs vesztesége annak gazdasági helyzetével. 2007 után az Európai Unióhoz való csatlakozással sem csökkentek a centrum és periféria közötti különbségek gazdasági szempontból, a szabad mozgás következtében azonban egyre erősebbé vált a migráció. Az országos, regionális és megyékre lebontott demográfiai mutatókat vizsgálva azonban kiderült, hogy a magyar lakosságra vonatkozó hosszú távú perspektívák nem rosszak: országos szinten nem lesz kisebb a magyarság aránya, és a magyarság Székelyföldön belüli perspektívái jobbak, mint az átlag romániai perspektívák.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, aki maga is szociológus, arról beszélt, hogyan lehetne ösztönözni a visszatérő migrációt. Mint mondta, szakképzett és szakképzetlen munkaerőnek is hiányában vagyunk, az elmúlt 27 év tapasztalata pedig azt mutatja, hogy ennek legnagyobb felelőse a központi kormányzat, amely ahelyett, hogy a munkát támogatta volna, csupán a gyerekvállalást ösztönözte különféle segélyekkel, ami hosszú távon fenntarthatatlan állapotot eredményezett. A polgármester szerint, ha Afrika irányából elindul egy komolyabb migrációs áradat, földrajzi helyzete és életfeltételei miatt Románia is célország lesz, amivel számolnunk kell. Egy közelmúltban végzett felmérés szerint az 1995–2000–2005-ben végzett székelyföldi fiatalok közül nagyon sokan külföldön élnek, ezért helyi cégekkel partnerségben, magasabb fizetésű állások meghirdetésével a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal is megpróbál széles körű kampányt folytatni a fiatalok hazacsalogatása érdekében. A városvezető kifejtette: ez nem tűnik lehetetlen feladatnak, hisz egyre nagyobb a GDP-növekedés a székelyföldi megyékben, és az asszimiláció sem jellemző erre a vidékre, tehát megéri hazaköltözni Székelyföldre.
Nagy B. Sándor Háromszék (Sepsiszentgyörgy)