udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 7649 találat lapozás: 1-30 ... 3511-3540 | 3541-3570 | 3571-3600 ... 7621-7649 I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2017. június 21.

Román Akadémia: az egyesülés centenáriumának megcsúfolása lenne március 15. ünneppé nyilvánítása
Magyarellenes hangvételű, Gheorghe Funar és C. V. Tudor szélsőségesen nacionalista kirohanásait idéző állásfoglalásban tiltakozik a Román Akadémia a javaslat ellen, hogy március 15. legyen hivatalos ünnep Romániában.
A bukaresti tudományos köztestület annak apropóján tett közzé nyilatkozatot honlapján, hogy a román szenátus közigazgatási szakbizottsága hétfőn elfogadta az RMDSZ ama törvénytervezetét, amely március 15-ét a romániai magyarság hivatalos ünnepévé nyilvánítaná. A tervezet lehetővé tenné a magyarlakta települések, valamint a megyék önkormányzatai és intézményei számára, hogy ünnepségeket szervezzenek ezen a napon és ezek költségét az általuk kezelt költségvetésből fedezzék. Az RMDSZ és a román balliberális koalíció között kútba fulladt tárgyalások miatt azonban a tervezet lekerült napirendről, így erősen kétséges, hogy a kezdeményezést elfogadja a felsőház plénuma is.
Állásfoglalásában a Román Akadémia elnöksége felszólította a román politikai osztály képviselőit, ne sértsék meg „több tízmillió román lelkét, ne csúfolják meg azt az évet, amikor a független, modern és nagy Románia száz éves létének megünneplésére készülnek a románok szerte a nagyvilágban”. Az akadémikusok emlékeztetnek, hogy az 1848. március 15-én a Petőfi Sándor vezette „magyar ifjak” által elfogadott, a pesti forradalom követeléseit tartalmazó 12 pont Magyarország és Erdély egyesülését is kezdeményezte.
„A romániai magyarok ünnepévé nyilvánítani március 15-ét felér a románok történelmi emlékezetének bűnös mellőzésével, akik számára a nyelvi és nemzeti egység történelmi iránytűnek számított. A romániai magyarok ünnepévé nyilvánítani március 15-ét felelőtlen gesztusnak minősül az ország társadalmi békéjének szempontjából is, amely Romániában köztudottan példaértékű, hiszen a nemzeti kisebbségek jogai nálunk meghaladják az európai szabványokat” – szerepel az akadémia állásfoglalásában.
A román akadémikusok szerint március 15. ünneppé nyilvánítása lenullázná a román egyesülés centenáriumának megünneplését, továbbá bátorítást adna a „magyar szélsőséges körök követeléseinek”. A Román Akadémia szerint különböző magyar csoportosulások belföldi és nemzetközi kampányba fogtak a trianoni békediktátum aláírása századik évfordulójának közeledtével. „A Román Akadémia nem engedheti, hogy ilyesmi megtörténjék. Valamennyiünk fölött a tetteink alapján fognak ítélkezni, főleg ha ezeknek a tetteknek a kockázata nemzeti, és nem egyéni jellegű. Senkinek sem áll jogában mellőzni egy nép történelmét” – hívja fel a figyelmet az akadémia. A köztestület felhívással fordul „valamennyi román politikushoz” – nemzeti hovatartozásától függetlenül –, hogy felelősséggel, tisztelettel és jóérzéssel viszonyuljon ehhez a kérdéshez.
Rostás Szabolcs Krónika (Kolozsvár)

2017. június 21.

Válság a javából
Lehet, hogy a bizalmatlansági indítvány okán kirobbant magyarellenes hisztéria időben még tovább tolja a kisebbségi jogok bővítését célzó RMDSZ-kezdeményezések elfogadását. Lehet, hogy Dragneáék az RMDSZ-szel való „paktálás szégyenét” kompenzálandó most aztán jól bedurvulnak, hadd lássa ország-világ, hogy ki az igazi hazafi e tájon. Lehet … lehet bármi, de ha arra gondolok, hogy hétfőn a szenátus szakbizottságai – nem sejtve a folytatást – mégis csak megszavazták, hogy március 15. ünnep legyen Romániában, akkor azt mondom, megérte. Plénumba egyelőre biztos nem kerül a tervezet, s ha igen, Isten őrizzen meg attól, de jaj, végignéztem volna a hétfői bizottságban azt a sok reszkető nagyrománt a kormányoldalról, akiknek a nevüket kellett adniuk mindehhez. Mert nem őszinte meggyőződésből, vagy a kölcsönös tisztelet jegyében szavazták meg, az szinte biztos.
Kutyaszorítóba került az RMDSZ, a román politikában kirobbant hatalmi harc forgatagából sem kiszállni, sem győztesként kikerülni nem lehet. A szövetségnek aligha lehetett más választása, mint megkérni borsosan az árát annak a támogatásnak, amelyre a felek igényt formáltak. A minimum március 15-e ünneppé nyilvánítása, a helyi közigazgatási törvény módosítása, sőt a több mint egy évtizede jegelt kisebbségi törvény megszavaztatása, közepén a kulturális autonómia fejezettel – ennél kevesebbért csak nem várhatta el Dragnea a támogatást. Nem is várta.  A szociáldemokraták - a sokévi tapasztalat erről szól – jól értik a kufárkodás műfaját. Mindennek megvan az ára, ellenértéke, és igenis, a történelmüket, hazájukat is eladják kilóra, ha érdekük úgy kívánja. (Pláné, ha nem is az övék ...) 
Ennél aljasabb társaság már csak a Băsescu-félék, az a veszélyes populista bandérium, amelyik viszont nem számol semminek az árával.
Székely Kriszta Szabadság (Kolozsvár)

2017. június 21.

A VI. Majláthfalvi Gazdatalálkozón tájékozódtunk
Erdélyben is alkalmazni a vajdasági tapasztalatokat
A közelmúltban a szerbiai Vajdaságban járt Faragó Péter parlamenti képviselő, RMDSZ-Arad megyei elnök társaságában Kocsik József, az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének az elnöke. Zentán találkoztak Nagy Miklóssal, a Vajdasági Agráregyesületek Szövetségének (VASZ) az elnökével, illetve Sóti Ferenc zentai elnökkel, akiktől a határon túli magyar gazdálkodók megsegítésére irányuló magyar kormánytámogatásokank a náluk már beindult gyakorlata felől érdeklődtek. Kihasználva a szombaton megtartott VI. Majláthfalvi Gazdatalálkozót, ahol Nagy Miklós is részt vett Kocsik József AMMGE-elnök társaságában, a vajdasági tapasztalatok felől érdeklődtünk.
Amint elmondta, leginkább a támogatási pénzeknek a leosztási módját, vagyis a Vajdasági Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Programra, a magyar kormány által jóváhagyott 50 milliárd forintnak a leosztását taglalták. Ezzel kapcsolatban elmondta: létrehoztak egy alapítványt, amelynek az igazgatótanácsa, a kuratóriuma írja ki a pályázatokat, amelyek vissza nem térítendő támogatásokkal, illetve kedvezményes kölcsönökkel kecsegtetik a kiírásnak megfelelőket.
A vissza nem térítendő támogatásokkal megcélozták a mezőgazdasági családi vállalkozásokat, a mezőgazdasági terményeket feldolgozó kisvállalkozásokat, ezután következtek a nagyobb vállalkozások, amelyek bármilyen jellegű beruházásokra pályázhattak. Természetesen, csak akkor, ha a tevékenységüket bővíteni, fejleszteni kívánták. Ugyancsak támogatásnak számít, hogy a vállalkozások kamatmentes támogatásokat kaptak. Ide a turisztikai részt is bekapcsolták, ugyanis kényelmi fejlesztésre és ingatlanfejlesztésre is támogatást kaptak. A támogatások utolsó szegmensét képezte a fiatal gazdálkodóknak, vagyis a fiatal családok falun maradásának a támogatása. Ez azt jelenti, hogy azok a fiatal családok, akik falun akarnak élni, támogatást kaptak házvásárlásra. Ennek az volt az alapfeltétele, hogy rendelkezniük kellett a vételár 20%-val, amihez a magyar állam 6500 euró támogatást biztosított. E támogatásnak feltételei is voltak: a megvásárolandó ház nem lehetett drágább 10 ezer eurónál; illetve kettős állampolgársággal is rendelkezniük kellett. Tavaly júniusban egy hónapig élt a kiírás, miszerint a családi vállalkozásokat földvásárlásban támogatták. A megvásárolandó föld értékének az 50%-át tudták támogatásból megvásárolni, de nem kaptak többet hektáronként 4 ezer eurónál. Családonként 4 hektár támogatott földet tudtak vásárolni. Jelenleg elbírálás alatt áll a mezőgazdasági gépvásárlásra kiírt támogatás, miszerint 3400 mezőgazdasági vállalkozó számára nyílik lehetőség eszközvásárlásra. A 25 millió euró értékű támogatási program olyan nagy volumenűnek bizonyult, hogy maguk a forgalmazók nem tudták időre, vagyis 30 nap alatt teljesíteni az eszközöknek a leszállítását, ezért határidő-módosításokat kellett beiktatni.
Lehetőség a szülőföldön való boldoguláshoz 
Kérdésünkre, hogy a magyar kormány a hathatós támogatásával komolyan hozzájárul-e a külhoni magyarságnak a szülőföldjén történő boldogulásához,
Nagy Miklós hozzáfűzte: ehhez lehetőséget biztosít. Aki viszont el akar menni, azt semmi áron nem lehet visszatartani. Akik azonban azért akartak elmenni, mert nem volt nekik a megélhetéshez szükséges gazdasági alapjuk, azoknak e támogatás nagyon sokat jelent. Mert a fóliasátrak telepítésétől kezdve többéves ültetvények létrehozásáig, már szinte minden tevékenységhez kaptak támogatást. Tehát ezek a támogatások a gazdálkodás minden vetületére kitértek: a kis területen gazdálkodó személyek fóliasátrakban, primőr árukat termesztve, vagy konyhakertészetből nagyobb jövedelmet tudnak megvalósítani; akik gyümölcsössel rendelkeznek arra, a szántóföldi gazdálkodók a maguk szeletére kaptak hathatós támogatást. A legutóbbi kiírások alapján már nagyobb léptékű beruházások jönnek számításba, ugyanis nagyvállalkozások részére akár néhány millió euró értékű beruházásokra is lehetőség nyílik. Abból már a mezőgazdasági feldolgozó ipart kívánják talpra állítani: amelek olajnövények termesztésében érdekeltek, étolaj sajtoló üzemeket, mások, akik a konyhakertészetben érdekeltek, azok a saját, illetve a környékbeli zöldségfélék nagybani feldolgozásához szükséges kisüzemek létrehozásához kapnak lehetőséget. Mindez azonban egy folyamat, aminek a beéréséhez időre van szükség. Éppen ezért abban bíznak, hogy 2-3 év múlva már pontosan nyomon követhető lesz, hogy milyen ágazatokban növekedik a termelékenység, illetve a feldolgozott árunak a volumene. Természetesen, a sikerhez szükség van a dolgozni akaró emberekre is, akik a szülőföldjükön akarnak maradni, boldogulni.
Biztos élettérben felvirágzik a falu
Nagy Miklós szerint, ami a Vajdaságban gyökeret vert, annak Erdélyben is működnie kell, a helyi jellegzetességeknek a figyelembe vételével. Abban a pillanatban, amikor meghatároznak egy gazdasági struktúrát és irányvonalat, arra a termelők azonnal rákapcsolódnak. Mert a mezőgazdasági termelők mindig azt állítanak elő, amire éppen piacuk van. Természetesen, akinek nagy földterülete van, ahol kevesebb munkával és haszonnal is biztosítani tudja a jövőjét, az nagykultúrák termesztésével foglalkozik, aki viszont kevés földdel rendelkezik, de vállalja a többlethaszonért a nagyobb volumenű munkát is, az konyhakerti termesztésben látja a jövőjét.
Ahol élettér van, ott az emberek biztonságban élve, a gyermekáldást is mind inkább vállalják – tette hozzá Nagy Miklós –, aki az elmúlt héten egy Szerbia déli részén lévő faluban járt, ahol járművel csak óvatosan lehet közlekedni, nehogy elgázoljanak egy-egy gyermeket. Ott ugyanis amióta a 2-3 hektár földdel rendelkező gazdák körében felfutott a fűszerpaprika-termesztés, minden szempontból felvirágzott a falu. A környékbeli dombról nézve a települést, az a sok fóliasátor miatt úgy néz ki, mintha nyáron is hó lepné.
Éppen ezért azt szorgalmazzák, hogy a magyar gazdaságfejlesztési programba is kerüljön bele a fóliasátrak építésére nyújtott támogatás. Egy nagybecskeri cég éppen ezt kívánja bevállalni azzal, hogy a saját üvegházaiban felneveli a palántáikat, amelyeket kiosztanak a velük együttműködő gazdálkodók között, akiknek ha szükséges, segítenek a saját sátraiknak a felépítésében. Azért teszik, mert tőlük kívánják felvásárolni azt az árumennyiséget, amit szerződés alapján egy 150 üzletet ellátó üzletlánc kíván nagyban felvásárolni. Már Szerbiában is rájöttek, hogy nem kell mindent külföldre szállítani, hanem elég, ha a hazai üzletláncokat ellátják friss áruval. 
Információkkal ellátni a gazdálkodókat
Újabb kérdésünkre, hogy mit várnak a szerbiai gazdálkodók az országuknak az EU csatlakozásától, Nagy Miklós kifejtette: „Nem könnyű kérdés, hiszen a termelők főként azt várják, hogy végre ők is megkapják az EU polgárainak nyújtott támogatásokat. Jelenleg ugyanis az EU-támogatásoknak az ¼-1/5-ét kapják.” Köztudott, hogy az uniós gazdák jövedelmüknek a 70-80%-át a támogatásokból kapják. Tehát ha azt nem kapnák, nem tudnák elképzelni a gazdálkodásukat. Erre meg azt szokta mondani: gyertek el hozzánk, nézzétek meg, hogyan boldogulnak a mi gazdálkodóink a magyarországi támogatásoknak a töredékéből, noha azok is jóval elmaradnak a nyugatiaktól. Tehát az uniós támogatásokon kívül is létezik élet olyan viszonyok között, hogy a kiskereskedelmi árak nagyjából azonosak a nyugatiakkal.
Náluk a kommunizmus idején létrehozott, akkori viszonylatban magas színvonalú feldolgozóipar leépült, most azonban lábadozó állapotban van azzal, együtt, hogy a malmaik és a gabonatárolóik megvannak. A keményítőgyártás, illetve más korszerű technológiák azonban nem léteznek. A privatizáció ugyanis Szerbiában is ugyanolyan rosszul zajlott le, mint bármely kelet-európai országban. Példának okáért, Zentán 12 évvel ezelőtt egy olasz befektető megvásárolta a cukorgyárat, amit a tulajdonos most továbbadott. Az új tulajdonos viszont azonnal bezárta. Manapság a profit diktál mindent, annak érdekében bármilyen gyárat képesek bezárni.
Zárszóként Nagy Miklós hozzáfűzte: szerinte az információkat le kell vinni a termelőkhöz. Ők ezt az irányt követik évek óta, hogy ne helyettük gondolkozzanak, hanem lássák el őket információkkal, mert a legjobb gazdálkodó is csak akkor tud helyes döntést hozni, ha minél több szükséges információval rendelkezik. Éppen ezért szorgalmazták a falugazdász hálózatnak a kiépítését. Idén, a magyar kormány támogatásával, a Bethlen Gábor Alap közvetítésével sikerült a vajdasági falugazdász hálózatot az addigi 3 emberről 13 emberre kibővíteni. Ezzel lefedték Vajdaság magyarlakta vidékének a nagyobbik részét. Valódi sikernek azonban az fog számítani, ha elérik, hogy legkevesebb 25 falugazdász szolgálja szakmai és pályázati információkkal, szaktanácsokkal az ottani magyar gazdálkodókat.
Balta János Nyugati Jelen (Arad)

2017. június 21.

Szent László értékrendje összekötő kapoccsá vált
Nagy érdeklődés övezte azt a gálaműsort, melyet hétfő este tartottak meg a nagyváradi Szigligeti Színházban. A Szállnak a pávák című népzenei és néptánc-összeállítással nyitották meg az immár ötödik alkalommal megszervezett nagyváradi Szent László Napokat. A gálaműsoron (idén első alkalommal) megjelent nagyvárad polgármestere Ilie Bolojan, illetve a megyeszékhely önkormányzatának több képviselője. Magyarországról érkezett az ünnepségre Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, Papp László, Debrecen polgármestere, Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke. A váradi politikusok közül említést érdemel Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti tanács elnöke, Szilágyi Zsolt az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, valamint az EMNP több helyi vezetője
A megjelenteket, elsősorban a váradi polgárokat, közéleti személyeket, politikusokat elsőként Zatykó Gyula, a Szent László Napok főszervezője köszöntötte, aki rámutatott arra az útra, amelyen át a négy esztendeje indított Szent László Napok a térség legnépszerűbb megarendezvényévé nőtte ki magát. „Évről évre többen ismerték el a kulturális fesztivál létjogosultságát, és csatlakoztak partnerként vagy támogatóként a szervezők mellé. A Szent László Napok ma már a hivatalos városimázs része, a városháza is támogatja, sőt népszerűsíti az eseményt.” – mutatott rá Zatykó.
A magyar kormány képviseltében Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár szólalt fel. Emlékeztetett, szent királyunk trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából, a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága Szent László évének nyilvánította a 2017-es esztendőt. „Nagyváradot mindig is jellemezte a kiállás, az értékek megőrzése és az újrakezdeni tudás, így lett újra magyar felsőoktatás a Partiumi Keresztény Egyetemen, így védték meg a várost lakó reformátusok és katolikusok, magyarok és románok a kommunizmus által lerombolni kívánt Szent László-templomot, így lett a régi helyett új Szent László-hermája a 19. században a városnak, és így újul és szépül meg folyamatosan Várad terebélyes vára.
Felszólalt Papp László, Debrecen polgármestere is, aki többek között arról beszélt, hogy a megnyitógála előtt megállapodott Ilie Bolojan nagyváradi polgármesterrel, hogy a Körös-parti város támogatja, hogy magyarországi testvérvárosa 2023-ban Európa kulturális fővárosa lehessen, s megígérte, ha Várad pályázik, ők is mellé állnak.
A maga során a Nagyvárad és Debrecen közötti megállapodásról Ilie Bolojan is beszélt. Szólt arról is, hogy a Szent László Napok egyszerre a nagyváradi magyarság és egész Nagyvárad ünnepe . Kiemelte, a váradi magyarok iránti tiszteletből érkezett a megnyitóra: egyrészt azért tiszteli a magyar közösséget, mivel több száz éven keresztül megteremtették Várad mai képét, a mai belváros nagyrészt nekik köszönhetően néz ki úgy, ahogy ma kinéz, másrészt azért, mert a ma itt élő, a város lakosságának mintegy 25 százalékát kitevő magyarság számottevően hozzájárul a város gazdasági és kulturális életéhez.
Németh Zsolt felszólalásában rámutatott arra, hogy Szent László személyisége összeköti a magyarságot, a határ két oldalán élőket, illetve a magyarokat és románokat, hiszen a lovagkirály nem csak térben, hanem időben is összeköt mindazokkal, akik hozzá hasonló értékalap mentén alakították a nemzet sorsát.
Tőkés László, (mint váradi politikus) házigazdaként szólt az egybegyűltekhez, megköszönve a szervezők munkáját. „Hinnünk kell, hogy Szent László királyunk mostani, megromlott állapotunkban, eme újkori próbás időkben is a segítségünkre lehet, és segítségünkre siet” – jelentette ki.
A köszöntések között Kiss Adrienn Lívia, akit a Fölszállott a Páva televíziós népzenei és néptáncos tehetségkutató versenynek köszönhetően ismert meg a váradi közönség is, népdalokat adott elő. A felszólalások után került sor a látványos, magával ragadó produkciókra. A Magyar Állami Népi Együttes és a Fölszállott a páva televíziós népzenei és néptáncos tehetségkutató verseny döntősei előadásukkal bűvölték el a váradi közönséget.
Szőke Mária Reggeli Újság (Nagyvárad)

2017. június 21.

Szent László és Nagyvárad régi képeslapokon
Balázs D. Attila Nagyváradról szóló kötetével legelőször a Szent László Napokon találkozhat a közönség június 22-én, csütörtökön 18 órakor, a vár I épületének emeleti konferenciatermében, ahol a szerző mellett Nagy József Barna, a Magyar Polgári Egyesület elnöke, a kötet kiadója mutatja be a munkát.
A Szent László és Nagyvárad régi képeslapokon egy több szempontból is összetett stílusú könyv. Egyrészt valóban album, hiszen 150 kuriózumszámba menő váradi képes levelezőlap szerepel benne a legelső kiadásoktól kezdve, amelyek a szerző magángyűjteményéből, valamint a szerencsi Zempléni Múzeum (ZM) és a budapesti Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) kollekciójából származnak. A könyvet lapozva továbbá feltűnnek azok a helyi bélyegkiadások, amelyek a régi képeslapoknál is ritkább váradi mementóknak számítanak.
Ezek az „ereklyék” pedig mind kapcsolódnak a kötetben Szent Lászlóhoz, mert megjelenik rajtuk a lovagkirályhoz ezer szállal kötődő vár, a városalapítóról elnevezett főtér, valamint az uralkodó innen elmenekített délceg bronzszobra, illetve a Szent László menedékház az udvarán álló meseszép kápolnával és még sok nagyváradi épület, amely Szent Lászlóhoz kötődik. És itt már a helytörténethez és a történelemhez is elérkeztünk, ami jóval túlmutat egy megszokott képes album jellegén.
A képeslapok leírásain és az összekötő szövegeken túl ugyanis a könyv a kényes kérdésekre is nagy hangsúlyt fektet. Ilyen többek között Szent László gyalogszobrának 1923-as eltüntetése a királyról elnevezett főtérről, majd az itt megjelent román szobrok kérdése, vagy éppen az egykor a Szent László téren álló országzászló története.
A bemutatóra, ahol a kötet kedvezményesen megvásárolható, minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők. Reggeli Újság (Nagyvárad)

2017. június 21.

Nem vesz részt az RMDSZ a bizalmatlansági indítvány vitáján
Az RMDSZ nem szavazza meg a bizalmatlansági indítványt, amelyet a politikai támogatás nélkül maradt, de lemondani nem hajlandó Sorin Grindeanu miniszterelnök ellen terjesztett a parlament elé a szociálliberális koalíció - jelentette be kedden Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. Erről az RMDSZ képviselőházi és szenátusi frakciójának együttes ülésén született döntés, miután eredménytelenül zárultak a PSD-ALDE koalícióval hétfőn kezdődött tárgyalások.
Kelemen Hunor a „szolgálatos nackósokat” okolta a kialakult helyzetért, akik a tegnapi RMDSZ-PSD tárgyalásokat követően beindították lejárató kampányukat megsértve a Romániában élő magyarságot.
A szövetségi elnök elmondta: tegnap tárgyaltak – és nem alkudoztak! - mindkét táborral, de az RMDSZ egyik fél pártjára sem kíván helyezkedni, a szövetség ugyanis nem akarja magát egy párt belügyeibe ártani.
Ami a protokollumot illeti, erről nem esett szó a frakcióülésen. Kelemen Hunor elmondta: ez jelenleg is érvényben van, az RMDSZ a parlamenti ülésszak végén értékeli, mennyit sikerült megvalósítani a kormánykoalíció és az RMDSZ között létrejött együttműködési szerződésből.  
Újságírói kérdésre Kelemen Hunor minősíthetetlen nevezte Traian Băsescu hozzájárulását a magyarellenes hisztéria felfokozásához. Az ilyen megnyilvánulások nem méltók egy volt államfőhöz, aki maga is nem egyszer kunyerált magyar szavazatokért, amikor megválasztásáról volt szó – fogalmazott a szövetségi elnök.
„A trikolór helyett a székelyzászlót lobogtatja a PSD-ALDE koalíció. Dragnea és Tăriceanu képesek történelmet is kiárusítani, csakhogy megszerezzék az RMDSZ támogatását a bizalmatlansági indítványhoz. A szenátusi bizottságokban megszavazták, hogy Március 15. ünnep legyen Romániában. A gazemberek úgy tesznek, mintha elfelejtenék, hogy Március 15-én Budapesten többek közt Magyarország és Erdély egyesüléséről szavaztak. Iancu mócai, románok és szászok kellett közbelépjenek, hogy Erdély ne legyen Nagymagyarország része. Több tízezer románt gyilkoltak le a magyar grófok hadai, falvak tucatját törölték el a föld felszínéről, százezrek kényszerültek menekülésre” – írta Băsescu mai Facebook-bejegyzésében.
Elhalaszthatják a bizalmatlansági indítvány vitáját
Miután az RMDSZ-szel kötendő megállapodás esett, a szociáldemokraták meglehetősen kényes helyzetben vannak, ami a bizalmatlansági indítvány sorsát illeti. Egyes hírforrások szerint Liviu Dragnea pártelnök időt akar nyerni, hogy – jobb híján - a liberálisok és a Băsescu-párt tagjai köréből szerezzen támogatást a Grindeanu-kormány leváltásához, ezért a bizalmatlansági indítvány vitájának jövő hétre halasztását tervezi.
Călin Popescu Tăriceanu, a kisebbik kormánypárt, az ALDE elnöke is beismerte: több liberális parlamenti képviselőt is megkerestek támogatásukat kérve a bizalmatlansági indítvány megszavazásához.
Feljelenti az RMDSZ Băsescut
„Az elmúlt 24 órában nacionalista és közösségünket diszkrimináló kijelentések hangzottak el számos román médiában, illetve a volt államelnök is nyilvánosan kitámadta a magyarok ünnepét, március 15-ét. Ezért ma délután panaszt nyújtottunk be az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz Traian Băsescu kijelentései, az Országos Audiovizuális Tanácshoz pedig a Realitatea TV, Nașul TV, B1TV și Digi24 csatornákon elhangzottak miatt”– mutatott rá Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke azt követően, hogy a Szövetség iktatta feljelentéseit.
Az ügyvezető elnök hangsúlyozta, hogy a romániai magyar közösség elvárásainak törvényi szintre emelése semmivel sem csorbítják a románok jogait, mi több, az RMDSZ nem emberfeletti tettek valóra váltását kérte a kormánykoalíciótól. „A manipuláció és a nacionalista propaganda magasiskoláját követhettük szemmel az elmúlt napban, amely a magyar közösséget mélyen sérti, ezért jogorvoslatot kérünk. Megengedhetetlen, hogy egy volt államelnök arra kéri a Romániában élő magyarokat, hogy március 15-ét külföldön ünnepeljük, amikor itthon szülőföldünkön jogunk van hozzá. A volt államelnök valószínű tudathasadásos, hiszen elnöki mandátuma alatt számos támogató üzenetet fogalmazott meg a magyarok felé ezen az ünnepen, illetve a tatár és a roma nemzeti közösségek ünnepnapját ő maga ellenjegyezte államfőként 2006-ban” – hangsúlyozta Porcsalmi Bálint, majd hozzátette: „nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy Traian Băsescu kétszer is kérte a magyarok bizalmát, szavazatait, most pedig ilyen minősíthetetlenül megbántotta a közösségünket. Ebből okulnunk kell!” – nyomatékosította az ügyvezető elnök. Szabadság (Kolozsvár)

2017. június 21.

Csütörtökre halasztották a kormányülést
Csütörtökre halasztották az eredetileg kedd délre összehívott kormányülést – jelentette be a Sorin Grindeanu vezette kabinet sajtószóvivője, Alina Petrescu. „Az ülést csütörtökre halasztjuk, a kormányfőnek meggyőződése, hogy akkor minden miniszter jelen lesz” – mondta a szóvivő.
AGERPRES Népújság (Marosvásárhely)

2017. június 21.

Elcsendesültek az iskolák
A hét végén lezárult a tanév, elcsitult a diákzsivaj az iskolák udvarán. A tanintézmények egy részéből pénteken, máshol már egy héttel azelőtt elballagtak a végzős nyolcadik osztályosok.
„Az idő, amit talán máig jóformán nem éreztetek, ma titeket szólít. Amiről mostanáig azt hittétek, hogy csak másokkal történhet meg, az elkerülhetetlen bizonyosság lett” – figyelmeztette az elballagó diákokat Csíkfalván Balogh Tünde igazgató, Kerekes József lelkész pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy ha egy ajtó becsukódik, egy másik nyílik meg. „Ahol az ember egyszer gyökeret ereszt, ahonnan legmélyebb önmaga származik, ott mindig biztonságra, otthonra talál. Ez az iskola volt második otthonotok éveken keresztül, jelentsen hát gyökeret egy életen át! Szárnyaitok megerősödtek az elmúlt évek alatt. Próbáljátok most ki őket! Röpítsenek magasra titeket! A középiskola új helyet és új lehetőségeket rejt magában, ahol felfedezitek magatokban a tehetséget, tudást. Ez az első lépcsőfok az Élet, a felnőtté válás felé” – üzente a végzős diákoknak Balogh István polgármester.
A megye számos iskolájában már egy héttel korábban elballagtak a nyolcadikosok, máshol múlt csütörtökön és pénteken. Néhány vidéki iskolában utánanéztünk annak, hány diákkal működtek a nyolcadik osztályok. Nyárádszeredában 78, a szovátai Domokos Kázmér iskolában 52, az S. Illyés Lajos Általános Iskolában 47, Erdőszentgyörgyön 30, Gyulakután 27, Ákosfalva községben 25, Kerelőn és Kerelőszentpálon 22, Búzásbesenyőben, Makfalván és Lukafalván 19-19, Jedden és Székelyszentistvánon 17-17, Nyárádköszvényesen és Balavásáron 15-15, Nyárádremetén, Csíkfalván, Karácsonyfalván és Szénaverősön 14-14, Székelysárdon és Somosdon 13-13, Jobbágytelkén, Koronkán, Kenden és Sóváradon 12-12, Nyárádmagyaróson és Nagyteremiben 9-9, Kelementelkén és Márkodban 8-8, Nyárádgálfalván 6, Szentháromságon és Bözödön 4-4 nyolcadik osztályos járt iskolába, míg Kebeleszentiványon egyetlen tanuló.
Nem szabad nem meglátni az érem másik oldalát sem, hisz az örömbe üröm is vegyül minden évben. Kérdésünkre kiderült: nem mindenki kezdte el hétfőn az országos felmérő vizsgákat, hiszen vannak olyan tanulók, akiknek a nyár még tanulnivalót és a pótvizsga izgalmát is tartogatja, de akad osztályismétlő és egy lezáratlan helyzetű diák is a megkérdezett tanintézetekben. Nagyteremiben, Nyárádmagyaróson, Márkodban, Makfalván, Székelyszentistvánon és Búzásbesenyőben minden diák megméretkezhet a héten zajló vizsgákon, míg Nyárádgálfalván a végzősök több mint fele, Ákosfalva községben 48, Csíkfalván és a szovátai Domokos Kázmér iskolában 43, Jedden 35, Gyulakután 30 százalék nem jelentkezhetett rá.
GLIGOR RÓBERT LÁSZLÓ Népújság (Marosvásárhely)

2017. június 21.

Ótelekiek a XI. Magyarcsernyei Kalácsfesztiválon
A román–szerb határ közelében található Magyarcsernyén az elmúlt hét végén szervezték meg XI. Kalácsfesztivált. A Magyarcsernyei Hagyományápoló Egyesület korán reggel melegített kemencével várta a vajdasági, romániai, magyarországi versenyzőket, akik már otthon meggyúrták a tésztáikat. A verseny helyszínére érkezve a vendégek már csak a belevalót kellett bevonják, túróval, dióval, lekvárral, ki-ki a saját hagyományai szerint, majd ezeket tepsibe helyezve átadták a helyi pékmesternek, aki sorban kisütötte a finomságokat.
Hazánkat a határ innenső oldaláról az Ótelek Magyarul Magyarokért Egyesület csapata képviselte a fesztiválon, helyben sütött hájaskiflivel, de a díszasztalra már otthon sütött Rigójancsi, dióstorta, körteízű krémes torta és szezongyümölcsökből készült meggyespiskóta került bemutatásra a nézőközönség és a zsűri elé. Magyarországot a szlovák kisebbség által lakott vidékről, a Szarvasi Gazdák Nemzetiségi Hagyományőrző Egyesületének tagjai képviselték, szlovák „tóth”-jellegű süteményekkel: kapusznyika (káposztás lepény), tvrarozsnyika (túrós lepény), ezek nélkül nem volt disznótor, lakodalom vagy más ünnep. A kalácsfesztiválon 13 csapat vett részt, amelyek torták, kalácsok, sütemények változatos kínálatát mutattak be a háromtagú és kizárólag nőkből álló zsűrinek. A több mint százféle sütemény közül végül a tésztából sült fonott kosár nyerte el a zsűri és a látogatók tetszését, így a vajdaságiak otthon tartották a nagydíjat.
Molnár Géza Nyugati Jelen (Arad)

2017. június 21.

Nacionalista roham, nem szavaz az RMDSZ (Bizalmatlansági indítvány)
Az RMDSZ nem szavazza meg a bizalmatlansági indítványt, amelyet a politikai támogatás nélkül maradt, de lemondani nem hajlandó Sorin Grindeanu miniszterelnök ellen terjesztett a parlament elé a szociálliberális koalíció. A szövetség törvényhozói egyáltalán nem vesznek részt a mai szavazáson, miután a kormánykoalícióval folytatott tárgyalások eredménytelenül zárultak – jelentette be az RMDSZ parlamenti frakcióinak együttes ülése után, tegnap délután Kelemen Hunor szövetségi elnök.
Az egyeztetésekkel kapcsolatos első sajtóértesülések egyébként vad nacionalista kitöréseket eredményeztek mind a média, mind a véleményformálók és a román politikum ellenzéki részéről még hétfő este, a rendkívül vehemens roham pedig tegnap délelőtt is folytatódott. Az RMDSZ döntése eredményeképp a Szociáldemokrata Párt (SZDP) és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (LDSZ) alkotta kormánykoalíció,  valamint a nemzeti kisebbségek frakciója az, amelynek honatyái elvileg támogatják az indítványt. A koalíció vezetői ennek ellenére derűlátóak, bejelentéseik szerint rendelkeznek a több, mint kényelmes többséggel az indítvány elfogadásához.
Az RMDSZ visszalépéséről a képviselőházi és szenátusi frakció együttes ülésén született döntés. Ennek előzménye, hogy hétfő délután, valamint tegnap délelőtt napirendre került a parlamentben az RMDSZ több törvénytervezete – egyebek mellett a március 15-ét hivatalos ünnepé nyilvánító, az anyanyelv- és szimbólumhasználatot kibővítő, a közigazgatási törvényt módosító –, de miután a román ellenzéki pártok vezetői, valamint a román média vehemens magyarellenes hangot megütve tiltakozott a törvénytervezetek elfogadása ellen, levették azokat a napirendről. Kelemen Hunor szerint a frakció egyhangúlag hozott döntése két elvet vett figyelembe: a parlamenti többségnek joga és eszköze kell hogy legyen a miniszterek vagy akár a kormányfő leváltásához, de az RMDSZ nem része a koalíciónak. Másfelől az alakulat nem akar beavatkozni egy másik párt belügyeibe. Kelemen Hunor szerint az SZDP–LDSZ koalíciónak külső segítség nélkül is többsége van a parlamentben, nem szorul az RMDSZ segítségére. Kelemen Hunor elmondta: az RMDSZ nem „veszett össze” a koalíciós pártokkal, a tavaly decemberben kötött parlamenti együttműködési megállapodásuk érvényben marad, annak eredményeit a tavaszi ülésszak végén értékelik ki. A szövetség „tárgyalt, nem pedig alkudozott” a koalícióval, illetve a pártjával szembekerült Sorin Grindeanu miniszterelnökkel, de „nem áll egyetlen tábor mellé sem”. Nem mondanak le egyetlen olyan törvénytervezetükről sem, amelyet most levettek a napirendről, sosem voltak „szemtelen” követeléseik, nem kértek olyasmit, amire Európában nem léteznének példák.
A „magyar kártya”
Újságírói kérdésre válaszolva Kelemen Hunor leszögezte: a magyar közösség érdekeit nem a bizalmatlansági indítvány, hanem „a nacionalisták ostobasága” sérti. A politikus nem lát értelmes magyarázatot arra, hogyan lehet ma is két-három óra alatt nacionalista „őrületet” kelteni az országban, pillanatok alatt aktivizálódnak „a szolgálatos nacionalisták és szélsőségesek”. A szövetségi elnök ezzel arra a román hírtelevíziókban a március 15-ére vonatkozó törvénytervezet szakbizottsági jóváhagyását követően lavinaként elindult magyarellenes rohamra utalt, mely során egyesek egyebek mellett Erdély eladásáról beszéltek a tervezetek kapcsán. A kirohanások tegnap is folytatódtak, az ellenzéki politikusokhoz később a kormánypártiak közül is csatlakoztak. A legvehemensebb alighanem Traian Băsescu exállamfő – jelenleg a Nemzeti Mozgalom Párt szenátora – volt, aki szerint az RMDSZ-szel történt megállapodásaik azt bizonyítják, hogy a Szociáldemokrata Párt és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége alkalmatlan a kormányzásra, illetve, hogy március 15-e ünneppé nyilvánítása (néhány szavazatért) „olyan, mintha saját történelmedet a budiba dobnád”. A volt államfő az 1848–49-es forradalom és szabadságharc során „magyarok által elkövetett románellenes bűnökről” beszélt, és azt mondta, hogy ő személyesen „soha nem osztogatott kedvezményeket a magyaroknak”. Üzenete zárásaként kijelentette: „Románia nem vállal fel egy olyan ünnepet, amely – egyebek mellett – Erdély Magyarországhoz csatolását jelenti.” „Ha ünnepelni akartok a nemzeti ünnepen, menjetek Budapestre, ingyen osztják a sört, miccset meg mindent” – fogalmazott. Kelemen Hunor szerint Traian Băsescu kirohanása elfogadhatatlan egy volt államfő részéről, aki tíz évig rombolta az országot, és aki legalább kétszer „koldult” szavazatokat az erdélyi magyaroktól. Az RMDSZ elnöke szerint a nyilatkozatok azt bizonyítják: felelőtlen a volt államelnök. A nacionalista megnyilvánulásokhoz a Nemzeti Liberális Párt (NLP) frissen megválasztott elnöke, Ludovic Orban is csatlakozott. A liberális politikus a Realitatea hírtelevízió – amelynek műsorvezetője, Rareş Bogdan volt az első, aki Erdély eladásával riogatott – műsorában alkotmányellenesnek és az európai normáknak ellenmondónak minősítette az RMDSZ javaslatát, amely módosítja az anyanyelv- és szimbólumhasználati jogot a közigazgatásban, ráadásul beláthatatlan következményekkel járna a közigazgatás működését illetően, és alkalmat adna egyeseknek, hogy áldozatként állítsák be magukat. Orban szerint a Szociáldemokrata Párt mindent megadna mindenkinek, csak hogy hatalmon maradjon. Hasonló álláspontot fejtett ki Iuliana Laura Scântei, a szenátus liberális alelnöke, aki szerint nem szavazhatnak olyan kérdésben, amely ellentmond az alaptörvény 1. cikkelyének. A liberális szenátor szerint a romániai válsághelyzetet az is mélyíti, hogy az RMDSZ támogatásáért cserébe jogokat ajánlottak fel a magyar kisebbségnek. A Nemzeti Liberális Párt törvényhozóinak hozzáállását jól tükrözi, hogy egyik képviselőjük „hazafias zenével”, míg a Népi Mozgalom Pártjának honatyái román nemzeti színű karszalagokkal tiltakoztak az ellen, hogy a szociálliberális kormánykoalíció úgymond „a román nemzeti érdekeket” bocsátja áruba annak érdekében, hogy „megvásárolja” az RMDSZ támogatását. A tegnapi nap folyamán egyébként az országot (mint egységes és oszthatatlan nemzetállamot) és a román népet veszélyeztetőnek nyilvánította az RMDSZ közigazgatási törvényt módosító tervezetét több kormánypárti politikus is, akik jelezték, semmilyen körülmények között nem szavazzák meg azt.
Panaszt emelt az RMDSZ
A diszkriminációellenes és audiovizuális tanácsnál tett feljelentést az RMDSZ Traian Băsescu volt államfő és négy román hírtelevízió ellen magyarellenes megnyilvánulásaik miatt – jelentette be Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke. A politikus azt követően nyilatkozott, hogy a szövetség iktatta a feljelentéseket az illetékes hatóságoknál. Por­csalmi emlékeztetett, hogy az elmúlt 24 órában „a romániai magyar közösséget diszkrimináló nacionalista kijelentések hangzottak el a román médiában”, illetve Băsescu támadta a magyarság ünnepét, március 15-ét. A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat közleményben ítélte el „az utóbbi napokban szélsőséges formát öltött magyarellenességet az országos román, valamint a közösségi médiában”. Benkő Erika képviselő, a szervezet vezetője közölte: a szolgálat kiemelt figyelemmel kíséri a közösségi médiában és a központi médiában előforduló magyarellenes kijelentéseket, és névre szóló feljelentést tesz minden egyes esetben az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál. „Egy normális országban a politikusok és véleményvezérek nem uszíthatnak egy kisebbség tagjai ellen csak azért, mert az uszítás a pillanatnyi politikai érdekei­ket szolgálja” – nyilatkozta Benkő Erika.
Mindenki optimista
A Grindeanu-kabinet ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány el fog bukni, és reméli, hogy a csütörtöki kormányülésen minden miniszter részt vesz – nyilatkozta tegnap Victor Ponta kormányfőtitkár. A politikus hozzátette: 246 honatyával beszélt a Szociáldemokrata Párt és a Liberálisok és Demokraták Szövetségének soraiból, és legalább 13 személy nem szavazza meg az indítványt. Elismételte, nem hiszi, hogy a koalíciónak – főképp az RMDSZ visszalépése nyomán – meglenne a kellő számú szavazata a kormány megbuktatásához. Ponta hozzáette, hogy a bizalmatlansági indítvány után az SZDP jövője „tragikus” lesz.  A koalíciós pártok vezetői, Liviu Dragnea és Călin Popescu-Tăriceanu tegnap azt nyilatkozták, az RMDSZ-szavazatok nélkül is rendelkeznek kellő támogatással – továbbra is a 245 támogatót emlegettek – a ma megvitatásra kerülő indítvány elfogadásához. Ami a szövetséggel való tárgyalások kimenetelét illeti, mindketten azzal indokolták: nem szerették volna azt az érzést kelteni senkiben, hogy alkukra lennének hajlandóak a támogatás fejében.
Iohannis is beszólt
Különös nyilatkozattal állt elő tegnap Klaus Iohannis államfő, aki arra intette az SZDP-t: az RMDSZ-szel a bizalmatlansági indítvány kapcsán folytatott tárgyalásokon tartózkodjon attól, hogy „bármilyen etnikai alapú önrendelkezéshez” beleegyezését adja. „Egy senki által nem kívánt helyzet nyomása alatt nem szabad olyasmibe beleegyezni, ami Romániában nem kívánt állapotokat idéz elő” – fogalmazott. A Berlinben hivatalos látogatáson tartózkodó Iohannis ugyanakkor hozzátette: természetesnek tartja a pártközi egyeztetéseket egy ilyen kaliberű kérdésben, de egyben azt is elismerte, minden mozzanatról nem kap azonnali tájékoztatást. A román jobboldali média tegnap este máris felkapta Iohannis kijelentésének azon részét, mely szerint „etnikai alapú önrendelkezésről” tárgyaltak, és kész tényként tálalta azt. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. június 21.

Vaszi Jánoska szobrot érdemel
„Azzal a céllal készítettük, vetítjük az Emlékmű helyett – Vaszi Jánoska emlékére című filmünket, hogy beszéljünk az 1984 júniusában történtekről, az igazságot mindannyian szeretnénk tudni” – mondta hétfőn Vörös T. Balázs a sepsiszentgyörgyi filmbemutató utáni beszélgetésen a Művész moziban.
Az Emlékmű helyett – Vaszi Jánoska emlékére című dokumentumfilm ősbemutatóját tartották hétfő este Sepsiszentgyörgyön, a produkciót az alkotók szerint a továbbiakban a Duna World többször vetíti majd, illetve szeretnék, ha a történelemoktatásban segédanyaggá válhatna, hiszen annak a kamasznemzedéknek készítették, amelynek nincs tudomása a diktatúráról. Vörös T. Balázs rendező és Filep Farkas operatőr filmjében sepsiszentgyörgyiek beszélnek az 1984. június 5-én fél egykor történt szoborrobantásról (a Mihai Viteazul-szoborcsoportnál egy máig ismeretlen eredetű szerkezet kioltotta az akkor tizenkét éves Vaszi Jánoska életét), provokáció volt, állítják azóta is az emlékezők, de a Securitate is ekként tálalta annak idején a történteket, noha hivatalos és egyértelmű állásfoglalás soha nem született az ügyben. Vaszi Jánoska szüleinek kérésére 1998-tól kezdődően Puskás Attila a Volt Politikai Foglyok Szövetségét képviselve és néhai Simó Erzsébet, a Háromszék újságírója megpróbálta kideríteni, mi történt, ám a brassói táblabíróság főügyészénél elakadtak, ott ugyanis addig halogatták az iratcsomó ismertetését, amíg az ügy elévült, és 1999-ben lezárták anélkül, hogy kiderült volna, ki a tettes, mert 15 év után nem vizsgálnak tovább egy gyilkosságot. Pedig a sepsiszentgyörgyiek – miként mind a filmben, mind a bemutatót követő beszélgetésen elhangzott – szeretnék tudni az igazságot, de egyelőre be kell érniük vélekedésekkel, sejtésekkel, bizonyíthatatlan állításokkal. Vargha Mihály a filmben úgy fogalmazott, az áldozat megérdemelne egy emlékművet a városban, de néhai Nagy-Kopeczky Kálmán – Vaszi Jánoska osztálytársaként – is megjegyezte, a Mihai Viteazul tér (korábban Gábor Áron) felújításakor legalább egy emléktáblát kellett volna állítani, hiszen a kommunizmus áldozatává vált egy ártatlan gyermek. Akárki lehetett volna – tette hozzá.
A bemutatót követő beszélgetésen Vörös T. Balázs kifejtette: korábban úgy gondolta, akkor kezdenek foglalkozni ezzel a filmmel, „amikor eléggé felnőttek leszünk hozzá”, a forgatásokat a harmincadik évfordulón kezdték el, három évvel ezelőtt gyertyás megemlékezést szerveztek a szobornál, ám azon nagyon kevesen vettek részt. Filmjük nem tényfeltárás, hanem egyszerű dokumentumfilm emlékképekből, vallomásokból, egyfajta korrajzot nyújtanak a nyolcvanas évek végéről. Ennél többet nem lehetett kideríteni, susognak mindenféléket, de bizonyíték nélkül nem lehet kijelentéseket tenni – tette hozzá. Ha annyi év után újra elővették a bányászjárást és az 1989-es fordulat eseményeit, lehetne olyan besorolást találni Vaszi Jánoska ügyének is, amely alapján nem tekinthető elévültnek, jogászoknak kellene foglalkozniuk vele – jegyezte meg Puskás Attila. Filep Farkas hozzátette, amikor a Mihai Viteazul-szoborcsoportnál forgattak, mindig megjelent „egy-egy fotózó turista”, Bedő Zoltán pedig azt emelte ki hozzászólásában, hogy az 1984-es sepsiszentgyörgyi szoborrobbantás előzményként és hivatkozási alapként szerepel a Beke-ügy vádiratában, arra célozva,  hogy mi egy terrorista nemzet volnánk – ami elfogadhatatlan. Végül Puskás Attila úgy fogalmazott, megerősíti Vargha Mihály véleményét, egy rendszer mártírjaként Vaszi Jánoska megérdemli, hogy szobrot kapjon Sepsiszentgyörgyön.
Mózes László Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. június 21.

Sötét erők diadala
Veszélyben Románia, elárulták a román nemzeti érdekeket, az alkotmányos rendet, eladták Erdélyt – ezektől a jajkiáltásoktól hangos másfél napja az ország, a parlament, ezt harsogják a tévék, lapok politikai szájtartástól függetlenül. Nem győzik egymást túllicitálni a nagy román szószólók, a magyar veszély oly méretűvé dagadt, hogy már a kormányválság is alig téma. S mindez miért?
Mert az RMDSZ támogatása feltételéül szabta néhány olyan jogszabály elfogadását, melyek programjában, választási ígéreteiben is szerepeltek. Nem, nem területi autonómiát kért Székelyföldnek, csupán a nyelvi jogok bővítését kívánta elérni, hogy ne legyen bűn kitűzni a székely zászlót, hivatalos ünnep legyen a magyarok számára március 15. Olyan dolgokat, melyek igazodnak Románia nemzetközi vállalásaihoz, s melyek tulajdonképpen minden normális államban természetesek. 
Oly változatos formában, akkora elementáris dühvel tört elő a gyűlölködés, hogy a nacionálkommunista Ceaușescu is megirigyelte volna. Román nemzeti színű szalagok jelentek meg a parlamentben, hazafias nóták harsogtak a gyűlésteremben, s akinek nem jutott képernyő, mikrofon, az a közösségi oldalakon tett tanúbizonyságot hatalmas hazaszeretetéről, hogy ország-világ lássa, ő nem tartozik az árulók közé. Hemzsegtek a hazugságok az 1848-as forradalom idején megölt több százezer románról, arról, hogy Bukarestben is kötelező lesz a magyar nyelv ismerete, ha átmegy az RMDSZ javaslata, a fenyegetőzés, hogy estére sok tízezren gyűlnek össze a fővárosban tiltakozni. Egyetlen józan hang sem akadt, amely elmagyarázta volna, miről is szólnak ama inkriminált jogszabályok. Senki nem merte kockáztatni a magyarbérenc bélyeget. 
Az RMDSZ megpróbálta, amire vállalkozott: parlamenti eszközökkel bővíteni valamelyest az erdélyi magyarság ugyancsak megnyirbált jogait. Kihasználva remek alkupozícióját – úgy tűnik, Dragneáéknak nagyobb szükségük volt támogatásukra, mint bevallották –, igyekezett mindent átnyomni, amiről úgy gondolta, hogy átmehet. A már két említett jogszabályon kívül előkerült a kisebbségi törvény, egyebek mellett feltételül szabták a marosvásárhelyi iskola és orvosi ügyének rendezését is. Mind-mind olyan rendelkezések, melyek nem vesznek el senkitől, de élhetőbbé tehették volna a magyarok számára is ezt az országot. A románságnak azonban már ez is elfogadhatatlan.
Itt állunk hát 2017 Romániájában, ahol oly példaértékűen rendezték a nemzeti kisebbségek helyzetét. Néhány óra alatt olyan fokú magyarellenesség generálható, mely a sötét középkort idézi, és amely nyerő helyzetből az abszolút vesztesébe taszítja az RMDSZ-t, egyes számú közellenséggé teszi közösségünket. Az már egyértelmű, a most napirendre került tervezetek elfogadtatására esély sem nyílhat a közeljövőben, a kis lépések, alkudozások politikája zsákutcába futott. S hol vannak még az igazán fontos, megmaradásunkhoz elengedhetetlen célkitűzések? Ideje lenne hát mérlegelni, érdemes-e ezen az úton folytatni, vagy ki kellene végre próbálni a radikálisabb, tüntetésekre, polgári engedetlenségre alapozott politizálást. Vesztenivalónk lassan már úgysem lesz. 
Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. június 22.

Bolyai-igazgató: azért nem vesszük át a katolikus líceum osztályait, mert az egy működő iskola
Közös sajtótájékoztatót tartott szerdán Hajdú Zoltán, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum aligazgatója és Székely Szilárd, a Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója, amelyen tisztázni akartak néhány olyan, a sajtóban megjelent információt, amelyet tévesnek mondtak. A romkat.ro beszámolója szerint Hajdú főként azt a hírt akarta cáfolni, amely szerint a Bolyai Farkas Elméleti Líceum nem akarja átvenni a Római Katolikus Teológiai Líceum osztályait. Ez azért nem valós, mert a katolikus iskola működik. „Szóba sem jöhet, hogy egy működő iskolából átvegyük az osztályokat” – idézte a portál az aligazgatót. Székely Szilárd hangsúlyozta, hogy a beiskolázási tervben szereplő osztályokat a tanfelügyelőség nem „adhatja oda” más intézménynek: „bármilyen osztályt jóváhagynak másnak, azok nem a Római Katolikus Teológiai Líceum osztályai” - írja a portál. A Bolyait és más iskolákat februárban tájékoztatta szóban arról a tanfelügyelőség, hogy át kell venniük a Római Katolikus Teológiai Líceum osztályait. A Bolyai vezetőségi tanácsa ezek után úgy döntött, hogy ameddig írott formában hivatalos megkeresést nem kapnak, addig nem tesznek semmit ez ügyben, és nem áll szándékukban integrálni a katolikus iskolát a Bolyai struktúrájába. Írásos megkeresés mindeddig nem érkezett. „Abban támogat minket a Bolyai, hogy meg tudjunk maradni önálló iskolaként” – mondta a sajtótájékoztatón Székely Szilárd. (hírszerk.) Transindex.ro

2017. június 22.

Szent László-szobor helyett makett
Régi vágya a nagyváradi magyarságnak, hogy a városalapító Szent László egy méltó lovasszobrot kapjon lehetőleg a város főterén. Ennek érdekében civil kezdeményezésre nem is olyan régen több mint 8000 aláírást gyűjtöttek össze, az ügy mégis elhalt politikai támogatás híján. Most úgy tűnik, szobor helyett legalább egy makettet kapnak a váradi magyarok.
A civil kezdeményezést a maga idején még félszívvel sem támogató RMDSZ a színfalak mögött felkérte Deák Árpád képzőművészt arra, hogy mintázzon meg egy lovasszobor-tervezetet a városalapító királyról.
„Nagyon komoly dokumentálást végeztem el, kifejezetten törekedtem arra, hogy a hagyományos ikonográfiai megjelenítéseket használjam, például a királyi palást a zágrábi katolikus egyház múzeumában megmaradt eredeti, Szent László által viselt királyi ruhadarab mintáit jeleníti meg. Ugyanakkor Szent László király mellé a korban használt ikonográfiailag kettős kereszt található, kezében pedig a vitézséget és szilárdságot jelképező csatabárd van” – mondta Deák Árpád képzőművész.
A megrendelők és a szobrász tervei szerint az alkotás másfélszeres életnagyságú impozáns alkotás lesz, de nyilván a költségvetés és a tér meghatározza a végső méreteket. Az elmúlt napokban az alkotás makettjét megtekintette Böcskei László nagyváradi római katolikus megyés püspök is, mint a Szent László kultusz ápolására leginkább hivatott egyházi intézmény vezetője, és a szobrászművész elmondása szerint tetszésének adott hangot és áldását adta a folyamat következő lépésének elindítására. Ennek megfelelően szerdán már az Arad megyei öntődébe került – oda, ahol a Holnaposok szoborcsoportja készült –, hogy elkészüljenek azok a bronz makettek, amelyek immár a Varadinum Alapítvány, a püspökség és az RMDSZ forrásgyűjtéséhez szükségesek.
A mostani makettek kiöntési költségeit már az első sikeres gyűjtésből tudta fedezni a szövetség, mondta el Szabó Ödön, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke. „Egy folyamatról beszélünk. Volt először a gondolat, ehhez meg kellett találni a megfelelő alkotót, és én azt gondolom, hogy Deák Árpád már bizonyított, nem véletlenül esett rá újból a választás, és ugyanakkor meg kellett teremteni a konszenzust. Úgy érzem, hogy a katolikus egyház, valamint a Varadinum alapítvány, a történelmi magyar egyházak, a civil társadalom és szövetségünk egységben van ezen ügy mellett. Ezért tarthatunk ma már ott, hogy megvan a terv, és már öntődébe kerültek az első makett” – mondta Szabó Ödön.
A kezdeményezés egyetlen szépséghibája, hogy a nagyváradi RMDSZ nincs túl jó viszonyban a várost vezető liberális Ilie Bolojannal, aki a maga során már többször is kifejtette, hogy elképzelhetetlennek tartja egy Szent László szobor felállítását a város főterén. A polgármester mint a szobor felállításának  esetleges alternatív helyszínét a nagyváradi várat nevezte meg, de a mostani fagyos viszony a kezdeményezők és a város vezetése között kétségessé teszi, hogy ez megvalósulhat-e. A Szabó Ödön által említett egység pedig finoman szólva sem teljes tekintettel arra, hogy a szobor felállításának eredeti kezdeményezőjét, Sztuflák Gyula Ede fogorvost, és a hozzá csatlakozó civileket senki sem kereste meg mostanában ebben a kérdésben.
[A maszol.ro nyomán] https://itthon.ma/kult

2017. június 22.

Sógor: elfogadhatatlan, hogy az EU-csatlakozás után az őshonos nemzeti kisebbségek hátrányosabb helyzetbe kerüljenek
Sógor Csaba a jogállamisági mechanizmus szükségessége mellett foglalt állást az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE) parlamentközi ülésén. Az európai parlamenti képviselő az elmúlt napok romániai eseményeire is utalva leszögezte: a kisebbségellenes megnyilvánulások egyre sürgetőbbé teszik egy olyan európai szintű ellenőrzési rendszer kidolgozását, amely felügyeli és felelősségre vonja a tagállamokat, amennyiben azok nem tartják tiszteletben a jogállamiságot, a demokráciát és az alapvető emberi jogokat. Június 22-én az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek képviselői közösen tárgyaltak a 2016. október 25-én, az EP által elfogadott, a demokráciára, a jogállamiságra és az alapvető jogokra vonatkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló jelentés gyakorlati alkalmazásáról. Az RMDSZ részéről Sógor Csaba mellett a vitában részt vett Ambrus Izabella, romániai parlamenti képviselő is. „A román államfőtől a külügyminiszterig mindenki azt mondja, hogy a hagyományos nemzeti kisebbségek példaértékűen gyakorolhatják jogaikat Romániában. Ennek ellenére az elmúlt napokban újra láthattuk, hogy a romániai magyarság jogos kérései - többek között a 2005 óta fiókban heverő, a csatlakozáskor megígért, de soha el nem fogadott kisebbségi törvény, a MOGYE magyar tanszékének és a marosvásárhelyi római katolikus iskola helyzetének rendezése, az anyanyelv- és szimbólumhasználat kérdése - az országra leselkedő veszélyként vannak számon tartva, és erőteljes uszítási eszközként alkalmazzák őket a társadalom irányában”– hívta fel a figyelmet Sógor Csaba, aki szerint elfogadhatatlan, hogy az őshonos kisebbségi közösségek csatlakozás után hátrányosabb helyzetbe kerüljenek saját országukban. A képviselő arra is rámutatott, hogy több olyan uniós tagállam van, amely Romániához hasonlóan semmibe veszi az Európai Unió alapszerződésébe foglalt értékeit. „Azt szeretnénk, ha a jogállamisági mechanizmus révén az Európai Unió a nemzeti kisebbségek jogainak betartását is számon kérné, hiszen, bár az elmélet működni látszik, a gyakorlatban ezen a területen súlyos visszarendeződés és visszaélés tapasztalható a csatlakozás után. Az Európa Tanács monitoring-jelentései, vagy az Emberi Jogok Európai Bíróságának elmarasztaló ítéletei pedig semmilyen rendszerszintű következménnyel nem járnak a tagállamokra nézve” – emelte ki a képviselő, aki szerint egy ilyen jogállamisági mechanizmussal új korszak kezdődhet, amelyben az EU teljes területén ugyanazok az alapjogok illethetik meg az uniós polgárokat, így az őshonos nemzeti kisebbségeket is. A demokráciára, a jogállamiságra és az alapvető jogokra vonatkozó uniós mechanizmus célja, hogy valamennyi EU-tagállam tiszteletben tartsa az EU-szerződésekben rögzített értékeket, ehhez pedig világos, tényeken alapuló feltételeket határozzon meg. Az EP által elfogadott jelentés (2016. október 25.) kulcsfontosságú elemként tekint a parlamentközi vitára, mint az ellenőrzés egyik demokratikus alappillérére. (közlemény) Transindex.ro

2017. június 22.

Magyarellenes hisztéria: bűnvádi feljelentéseket tett az ügyészségen az RMDSZ
Több bűnvádi feljelentést is tett az elmúlt napokban a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat az elmúlt napokban elkövetett magyarellenes kirohanásaik miatt, számolt be csütörtökön Benkő Erika.
A háromszéki RMDSZ-képviselő, a jogvédelmi szolgálat vezetője elmondta, közösség elleni uszítás miatt tettek bűnvádi feljelentést Traian Băsescu, a Népi Mozgalom Párt (PMP) elnöke, volt államfő, Marius Pașcan, a PMP Maros megyei képviselője és Rareş Bogdan, a Realitatea televízió műsorvezetője ellen. Emellett mindhármukat bepanaszolták az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD), illetve panaszt tettek Cristian Tudor Popescu újságíró és egy magyarellenes portál ellen is.
Benkő Erika szerint kiemelt figyelemmel kísérik, hogy mi zajlik a közösségi és a központi médiában, és ha további magyarellenes kirohanásokat tapasztalnak, mindenki ellen névre szóló feljelentést tesznek. A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat emellett jelentést állít össze a jogtiprásokról, amit a nemzetközi fórumok elé terjesztenek. A háromszéki RMDSZ-es politikus szerint a napokban kitört magyarellenes hisztéria is bizonyíték arra, hogy Romániában nagy gondok vannak a kisebbségi jogok szavatolásával. 
„Egy normális országban a politikusok és véleményvezérek nem uszíthatnak egy kisebbség tagjai ellen, csak azért, mert az uszítás a pillanatnyi politikai érdekeiket szolgálja. Az RMDSZ nem kért semmi rendkívülit a magyar közösség számára egy teljesen legitim politikai tárgyalás során, csak azt, amit egyébként több mint egy évtizede folyamatosan kérünk a mindenkori román hatalomtól: a kisebbségi jogok betartását, valamint ennek a keretnek bővítését. Elfogadhatatlan, hogy ennek kapcsán a hírtévék, valamint egyes politikusok magyarellenes kirohanásokat tegyenek” – fogalmazott Benkő Erika.
Antal Árpád: Johannis árt a legtöbbet
Hasonló véleményt fogalmazott meg csütörtöki sajtótájékoztatóján Antal Árpád, sepsiszentgyörgyi polgármester is, aki szerint az erdélyi magyaroknak Klaus Johannis államfő árt a legtöbbet. Ő ugyanis külföldön mindig azt hangoztatja, hogy Románia példásan megoldotta a kisebbségek helyzetét.
Az elöljáró szerint Traian Băsescu lett az új Vadim Tudor, habár tíz évig  a székelység és az erdélyi magyarok szavazatának segítségével lehetett államelnök. Antal Árpád szerint az RMDSZ-nek érdeke, hogy politikai kormány alakuljon, háta mögött parlamenti többséggel, ellenkező esetben az erőszakszervezetek alakítanak kormányt.
Kulcsárt megkérdezték, milyen nyelven beszél otthon
Ugyancsak az elmúlt napok magyarellenes hisztériája kapcsán tartott sajtótájékoztatót Kulcsár Terza József. A háromszéki képviselő, az MPP Kovászna megyei elnöke elmesélte, hogy a parlamenti bizottságok összevont ülésén azt kérdezte tőle egy román politikus, hogy milyen nyelven beszél otthonában és kioktatta, hogy Romániában él, ezért románul kellene beszélnie.
Kulcsár Terza József szerint ki kell mondani, hogy az erdélyi magyarok számára 2018 a gyász éve lesz, mivel azokat az ígéreteket sem tartották be, amelyeket a modern Románia alapjául szolgáló dokumentumban, az 1918-as gyulafehérvári kiáltványban vállaltak. 
Kovács Zsolt maszol.ro

2017. június 22.

Visszavonják lemondásukat a miniszterek, ideiglenesen tisztségben maradnak
A Grindeanu-kabinet volt miniszterei vélhetően visszavonják lemondásukat, és az új kormány beiktatásáig ideiglenesen ellátják tisztségüket - nyilatkozta szerda este Lia Olguţa Vasilescu. Vasilescu azt mondta, bizonyos minisztériumok tevékenysége teljesen megbénult a miniszterek lemondása óta, mivel egyeseknek közülük nem állt módjukban átruházni hatáskörüket. „A fejlesztési minisztériumot például teljesen szétbomlasztották ezekben a napokban. Sevil Shhaideh lemondása után testületileg menesztették az államtitkárokat, eddig példátlan helyzetet idézve elő. Senkinek nincs aláírási joga. Ki írjon alá európai alapokért? A portás? Mi, miniszterek mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy az új kormány hivatalba iktatásáig el kell látnunk tisztségünket” - fogalmazott Lia Olguţa Vasilescu a Románia TV műsorában. Hozzátette, úgy érzi, munkaügyi miniszterként teljesítette a kormányprogramban előírtakat, ezért arra számít, hogy az elkövetkezőkben is ő vezetheti a tárcát. Lia Olguţa Vasilescu szerint a miniszterek egy része azért nem teljesített az elvárásoknak megfelelőn, mert Sorin Grindeanu kormányfő akadályozta őket. (agerpres) Transindex.ro

2017. június 22.

Szamosújvári Téka: több mint oktatás és tánc
Szamosújváron kellemes meglepetés fogad: kis irodahelyiség helyett tágas épület bentlakással, protokollteremmel, kézműves-foglalkozásra felszerelt szobával. Balázs Bécsi Attila, a Téka elnöke mindent megmutat: mi mindent értek el és tettek hosszú évek kemény munkája árán a mezőségi magyarságért. 
Balázs Bécsi Attila nemcsak felismerte, de tett is a mezőségi szórványmagyarságra leselkedő asszimilációs veszélyek ellen. Székelyföldről, tömbmagyar környezetből érkezett Szamosújvárra. Gyergyóremetén nevelkedett, csíkszeredai érettségije után 1982-ben felvételizett a Babeş-Bolyai Tudományegyetem történelem-filozófia szakára, majd a Ceauşescu-rendszer célzott kihelyezései miatt Moldvába került tanárként két és fél évre. Közben megismerkedett szamosújvári feleségével, így már nem volt kérdés: a rendszerváltozás után hazatér Erdélybe. Huszonhét évvel ezelőtt a helyiek kérésére Szamosújváron elvállalta a társadalomtudományok oktatását. A későbbi Téka-elnök érkezésével a magyarságtörténelem-oktatás is elindult. Az új tanár azonban nem elégedett meg a pedagógia nemes feladatával. Bevallása szerint szülei, tanárai, a gyergyóremetei közösség abban a hitben nevelte, hogy egy ember élete – főként értelmiségiként – csak úgy lehet teljes, ha saját nemzeti közösségéért is cselekszik. Amikor tanítani kezdett, nemcsak a leckét adta le, hanem igyekezett nevelni is.
A nyolcvanas évek elején bekerültem a kolozsvári táncház-mozgalomba, amelyet a kommunizmus földalattivá kényszerített egy időre. Akkor jöttem rá, hatalmas közösségformáló ereje van a néptáncnak, így Szamosújvárra kerülve táncházat szerveztem a helyi és a környékbeli fiataloknak. Szerencsére nyitott fülekre találtam” – meséli az alapítvány kezdeti időszakáról a szervezet elnöke. Az indulás nem volt zökkenőmentes: egy idő után a szülők türelmetlenül érdeklődtek, hogy gyermekeik hétvégenként hová tűnnek el órákra, így elsősorban az ők megnyugtatására hozták létre a Kenderkóc Néptáncegyüttest, amelyből később kialakult a ma is aktív Kaláka Néptáncegyüttes. Táncegyüttesből több funkcionális szervezet „Bűn lett volna nem kihasználni a tánc eredményétől felpezsdült fiatalok tenni akarását, így 1993-ban létrehoztuk a Téka Alapítványt. Egyrészt, hogy igényes kulturális keretet adjunk a munkánknak, másrészt, hogy civil szervezetként anyagi támogatásért pályázhassunk. Miután a Kaláka az országot képviselve kijutott egy franciaországi nemzetközi táncfesztiválra, a román városvezetőség felháborodva kitessékelt mindenhonnan, így próbahely is kellett” – tette hozzá Balázs Bécsi Attila. A tanári mesterség mellé ekkor új csapódott: ki kellett ismerni a pályázatírás csínját-bínját. Úgy tűnik, a szervezet elnökének ez nem okozott különösebb fejtörést: hamar megvásárolták a Téka mostani székhelyéül szolgáló épületet, amelyet Magyar Művelődési Központként újítottak fel és fejlesztettek az évek során.
A helyi magyar közösség fiataljainak már nem volt elég a táncház megszervezése. A Művelődési Központ keretében ma már állandó, szeptembertől júniusig évadszerűen működő programokat szerveznek: néptáncoktatást, kézműves-foglalkozásokat, kórust, színjátszókört, az alapítvány saját keramikus műhelyében rendszeres, szakmailag akkreditált képzéseket felnőtteknek is. Hetente több mint 600 érdeklődő látogat el az állandó tevékenységekre, és más alkalmi programok is születnek: nemzetközi néptánc-fesztivál, amelyre egyfajta helyi magyar napokként tekintenek, de az idősödő helyi néptáncosok, népdalénekesek Mezőségi Fesztiválját is 21 éve megrendezik. A környező falvak népi hagyományaira és annak őrzőire kíváncsi látogatók rendszerint év elején lefoglalják a szálláshelyeket a Téka bentlakásában és a helyi panziókban. A további kínálatban Betlehemes találkozók, nyaranta hét – kézművességgel, honismerettel, művészettel-irodalommal, zenével, néptánccal, keramikus-tűzzománccal foglalkozó – tábor, valamint évadnyitó és -záró fesztiválok is szerepelnek. „Gyönyörű és felemelő érzés kórusunkban negyven éneklő kisdiákot látni. Az újabb generációk folyamatosan váltogatják egymást. Nincs elveszett vagy közügyek iránt érdektelen nemzedék. Csak nem figyelünk eléggé rájuk, így kicsúszhatnak kezeink közül. A Téka célja ennek megakadályozása” – vallja az alapítvány elnöke. Hozzáfűzi: sokszor már ő maga sem tudja követni a tempót, de elmondása szerint dinamikus, jól összerázódott csapat áll a háta mögött, akiknek szinte már rutin a programözön megszervezése. A Téka elnökeként az ő szerepe ma a szervezet tevékenységének áttekintése és a működéshez szükséges anyagi alapok előteremtése.
A szervezetben jelenleg több intézmény is működik: a kulturális programokat biztosító Művelődési Központ, a mezőségi diákokat összegyűjtő szórványkollégium és a Tóvidéki Térségfejlesztési Program, amely a turisztikai célra kialakított feketelaki tájházat és táborközpontot, valamint a szépkenyerűszentmártoni közösségi házat működteti. A Tóvidéki programmal igyekeznek a környező vidék lehetőségeit is kihasználni, felvirágoztatni, megmutatni a nagyvilágnak az ottani magyar közösségeket is. Egyik legnagyobb projektjüket idén fejezték be: átadták ugyanis a szórványiskolát a helyi önkormányzatnak, a sportcsarnokkal és bentlakással kiegészített épület mellé azonban játszóparkot is terveznek. A Szamosújvári Magyar Tannyelvű Elméleti Líceum a tervek szerint jövőre felvenné Kemény Zsigmond erdélyi magyar romantikus író, publicista, politikus nevét, aki a Fehér megyei Alvinc faluban született és a Kolozs megyei Pusztakamaráson halt meg. A Téka 2000-ben csatlakozott a Válaszúton elindított szórványoktatási programhoz, amelynek keretében a gyerekeket olyan településekről gyűjtötték össze, ahol nincs oktatás vagy a magyar nyelvű tanítás hiányzik. E program korábban Szamosújváron is elindult, de a bentlakásos helyek hamar beteltek.
Hosszú küzdelem, példátlan színvonalú épület
„Előbb a Művelődési Központunk tetőtéri részét építettük ki, ahova akkor még nagyjából 20 gyereket tudtunk befogadni. Miután a helyi református egyházközség kilépett a programból, nyilvánvalóvá vált, hogy étkezdével is ellátott multifunkcionális, korszerű épületre lesz szükség, így konyhával, tanulóhelyekkel, bentlakási résszel ellátott szárnnyal toldottuk meg a Tékát, amelyben már 110 tanulót is el tudunk szállásolni” – fejtette ki Balázs Bécsi Attila. Az iskolai tanítás után sem maradnak magukra a gyerekek: délutánonként pedagógusok foglalkoznak mindenkire figyelve, hogy szükség esetén segítsenek és pótolják a hiányosságokat – ez pedig komoly vonzóerőt jelent, egyre több szülő íratja be a Tékához a legkisebb családtagot. Az igényesebb, gazdagabb tudású gyermekeket látva az alapítvány működtetői eldöntötték, mindezt iskolai szinten is biztosítani fogják. A szervezet elnöke elmondta, a szórványiskola felépítése előtt négy, román–magyar vegyes intézmény öt épületében tanultak a gyerekek, a románokhoz képest másodrangúként számon tartva, hiszen a magyar kultúra semmilyen formában nem jelenhetett meg az iskolák programjaiban. Az iskolák vezetői nem tagadták, hogy púp a hátukon a magyar osztály, így még örültek is a külön magyar tanintézmény tervének. Négy évbe telt, amíg végiglobbiztuk Erdélyt és Magyarországot támogatásokért. 2008-ban az elinduláshoz szükséges anyagiakat a magyar állami Szórvány Tanácstól kaptuk, két évre rá az új kormány pedig teljes mellszélességgel felvállalta a projekt megvalósítását. Miután pedig felmutattuk az addig elért eredményeket Orbán Viktor miniszterelnöknek válaszúti látogatásakor, megkaptuk a gyors befejezéshez szükséges támogatást is” – foglalta össze a szervezeti vezető az iskola születésének hátterét. Az RMDSZ időközben román állami támogatást igyekezett szerezni, sikertelenül: a támogatásra vonatkozó kormányhatározat megszületése előtt vagy leváltották a végrehajtói hatalom képviselőit, vagy eszükbe jutott, hogy egy civilszervezet csak közhasznú intézményként kaphat állami támogatást, mire pedig ezt bebizonyítva összeállt a határozat, újabb kormányváltás következett, és a téma lekerült a napirendről. Mindezt a helyi tanács és a tanfelügyelőség bürokratikus huzavonája sem könnyítette meg: végül sikerült a román iskolákból az újba átemelni a magyar osztályokat. Az iskola, bár államilag akkreditált tanintézmény, azóta is a Téka Alapítvány és a magyar állam támogatásával működik. A tornatermet is magyar állami pénzből és az RMDSZ támogatásával építették fel.
Okostáblák, tanító lépcsők
Balázs Bécsi Attila körbevezet az épületegyüttesben: a kisebb sportcsarnoknak is megfelelő tornateremben a hideg eső elől menekülve éppen a nyolcadikos diákok ballagnak élő gitárszóval, hangulatos szerepléssel. Hála Istennek sokan vannak. Az udvaron az iskola jelképe, a nagybetűs életbe átvezető híd és kapu, modern, műfüves focipálya, kinti előadásokért felépített színpad, odabent pedig ragyogóan tiszta, otthonos, meleg hangulatú, okostáblákkal, személyes könyvszekrényekkel felszerelt osztálytermek várják a jól döntő szülők gyermekeit. A lépcsőkön haladva a legkisebbek észrevétlenül sajátíthatják el a fokokra kiírt hét napjait, az évszakokat, az ábécét. Szabadidejükben a diákok sószobában olvashatnak, az iskola saját rádióműsorát szerkeszthetik, válogathatnak a gazdag könyvtár kínálatából, és márkás laptopokon tehetik le a számítógépes képességvizsgát. A szamosújvári szórványiskolában, a Mezőség egyetlen magyar tannyelvű oktatási intézményében jelenleg a környező vidék 26 településéről – Válaszúttól Ördöngösfüzesen át a Tóvidékig – több mint 470 magyar diák tanul. Az elnök szerint azonban az oktatás minősége hagy még némi kívánnivalót maga után.
„Sok mai fiatal pedagógusból hiányzik az elhivatottsági érzés, az önképzés, de ez az egész romániai közoktatásra jellemző. Az iskolánkban azonban egyre ambíciósabb tanári kar kezd kialakulni, de gyenge fizetéssel nehéz őket motiválni” – magyarázza az egykori oktató, majd hozzáteszi, évente 40 tanárnak kiosztott ösztöndíjjal egészítik ki a havi bért. Ugyanakkor kiderült, az egyetemre felvételiző diákokat is tudják ösztöndíjjal támogatni az Ignitas Egyesülettel való kapcsolatuk révén. A tanulmányok után hazaérkező vállalkozó szellemű fiataloknak pedig segítenek pályázatokat is írni.
„Húsz évnyi szórványbeli munka után úgy látom, a legfontosabb nem a sikeresen érettségizők számának növelése, hanem azoké, akik a tanulás után visszajönnek szüleik településére, hogy itt alapítsanak családot” – mondja Balázs Bécsi Attila hozzáfűzve, hogy magyarországi szervezetekkel együttműködve a Téka igyekszik gazdaságilag a Mezőséget vonzóvá tenni a fiatalok számára. Az alapítvány munkájának sikerét mi sem bizonyítja jobban, minthogy az összes mezőségi település közül egyedül Szamosújváron nem csökkent a magyar lakosság aránya az utóbbi néhány évben.  
Kádár Hanga Erdélyi Napló (Kolozsvár)

2017. június 22.

A román államfőt és a magyarellenes hangulatot bírálták a háromszéki politikusok
Az erdélyi magyaroknak Klaus Johannis államfő árt a legtöbbet, azzal, hogy elmegy az Amerikai Egyesült Államokba, Németországba, az Európa Tanácshoz, és elmondja, hogy Románia példásan megoldotta a kisebbségek helyzetét – vélik a háromszéki politikusok.
Antal Árpád az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke leszögezte, ebben a pillanatban ez komoly problémát okoz az erdélyi magyarságnak. Másrészt szerinte a korábbi államfő, Traian Băsescu lett az ország új Vadim Tudor-ja, aki tíz évig úgy állt az ország élén, hogy megkapta a székelység szavazatait.
Antal Árpád kifejtette, az erdélyi magyarok szemében a szociáldemokrata párt elfogadhatatlan, de a magyarság érdeke, hogy politikai kormány alakuljon, átlátható parlamenti többséggel a háta mögött, mert ha nem, az erőszak/szervezetek, a titkosszolgálatok alakítanak kormányt.
Kulcsár Terza József parlamenti képviselő csütörtöki sajtótájékoztatóján szintén a kormányválság kapcsán kialakult magyarellenes hisztériára reflektált, elmondta, a parlamenti bizottságok összevont ülésén megkérdezte tőle egy román politikus, hogy otthon milyen nyelven beszél, majd kioktatta, hogy beszéljen csak románul, mert Romániában él. Ki kell mondanunk, hogy 2018 számunkra a gyász éve lesz. Gyászoljuk a demokráciát, és azt hogy azokat az ígéreteket sem tartják be, melyeket a modern Románia alapjául szolgáló dokumentumban vállaltak – szögezte le az MPP-s politikus.
Benkő Erika RMDSZ képviselő pedig úgy fogalmazott, a szövetségnek még magasabbra kell tennie e mércét, folytatni ugyanakkor a nemzetközi háttérmunkát, hiszen a napokban kirobbant magyarellenes hisztéria is bizonyíték arra, hogy a hivatalos nyilatkozatokkal ellentétben nagy gondok vannak Romániában a kisebbségi jogok szavatolása terén.
Bíró Blanka Székelyhon.ro

2017. június 22.

bölömbikával szántanak, ugye?
Fél évszázadon keresztül tanított szülőfalujában, Ördöngösfüzesen, ahol több múzeumot is alapított. A természetvédelemre való neveléssel országos hírnévre tett szert. Lapohos András nyugalmazott biológiatanárral oktatásról, nevelésről és a mezőségi magyar szórvány helyzetéről beszélgettünk.
– A rohamos gyereklétszám-apadás korában az ember nosztalgiázva gondol vissza a háború utáni évtizedekre, amikor a Mezőségen is népes magyar osztályok indultak. Ön ezt hogyan élte át pedagógusként? – Az osztályösszevonások nem a rendszerváltás után kezdődtek el. A Mezőségen jóval korábbról nyomon követhető létszámbeli apadásunk. Amikor fiatal biológiatanárként hazatértem szülőfalumba, és 1954-ben kineveztek iskolaigazgatónak Ördöngösfüzesen – hozzám tartozott Füzesmikola, Boncnyíres, Lunkabonc és Kisszék román iskolája is –, láttam, hogy csak idő kérdése a gyereklétszám-csökkenés. A mindenkori hatalomnak az volt az érdeke, hogy az első adódó alkalommal osztályokat vágjon le és szüntessen meg. Akkoriban a szamosújvári központtal működő rajonhoz tartoztunk. Egy decemberi napon beállított hozzánk a magyar tanfelügyelő tanügyi paranccsal, hogy egy magyar osztályt szüntessek meg, mert ősszel eggyel kevesebb gyerekkel indítottuk el, ami nem törvényes.
– Ellent lehetett mondani az akkori hatalomnak?  
- Abban a korban is elsősorban az iskolaigazgatón múlt, hogy keres-e megoldást, vagy szolgaian teljesíti a felülről jövő parancsokat. Én nem teljesítettem. Az ügyet a szülői bizottság elé vittem, és közös döntés született, hogy egy szomszédos község iskolájából hozunk egy gyereket, ezzel megmentjük az osztályt. Az új gyerek átiratkozási papírjaival bementem Kolozsvárra a főtanfelügyelőhöz, aki azonban hallani sem akart erről. Így jutottam el a megyei néptanácshoz, az oktatással is foglalkozó román alelnökasszonyhoz, akit sikerült meggyőznöm igazamról. Karácsony szombatján megkaptuk a tanfelügyelőségről a beleegyező papírt, hogy az osztály tovább működhet.
– A gyereklétszám-csökkenés nem állt le. Hogyan sikerült fél évszázadon át megőriznie az 1–8. osztályos magyar oktatást Ördöngösfüzesen?
– Mai szóhasználattal élve mi voltunk a környék első szórványiskolája, miután kiderült, hogy csak így lehet megmenteni a magyar oktatást. A környező magyar falvakban már 5–8. osztály nem indult, így volt utánpótlás. Senki nem biztatott arra, hogy bentlakást létesítsek, a tanfelügyelőség nem támogatott. Volt rá épület, és mi a nulláról indítottuk. A bentlakó gyerekek szüleitől kértünk alapélelmiszereket, és egy falubeli asszony megfőzte az ételt. Így indultunk. A tanárokkal felváltva pluszjuttatás nélkül biztosítottuk a gyerekek állandó felügyeletét. Én minden este addig voltam benn, amíg a gyerekek elaludtak. Szentmártonból, Feketelakról, Pujonból és Vasasszentenyedről érkeztek folyamatosan diákok. Mindenki elégedett volt a körülményekkel, és azzal, hogy magyarul tanulhatnak. Mire önerőből összehoztuk a jól működő bentlakást, mellénk állt a tanfelügyelőség is: kaptunk ösztöndíjakat, így a fenntartása könnyebbé vált.
– Miután önt nyugdíjazták, nemcsak a bentlakás, hanem pár éven belül a magyar nyelvű 5-8. osztály is megszűnt. Ennyire elapadt az utánpótlás?
– Minden csak úgy működik, ha mellé állnak, ha szívügyüknek tekintik. Nekem fél évszázadon át ez volt a szívügyem, utódaimnak már kevésbé. A rendszerváltás után a tanárok zöme évi rendszerességgel váltogatta egymást, helyettesítőként dolgozott, és aki tehette, városon maradt. Nem véletlen tehát a teljes leépülés. A községközpontban ma összevont elemi osztályok működnek a magyar gyerekek számára, az 5–8. osztály rég megszűnt. Meg lehetett volna menteni a bentlakásos oktatást, de ehhez nem volt kezdeményező.
– Van, aki azért neheztel önre, mert párttag volt és végig megmaradt iskolaigazgatónak. Mennyi kompromisszumot kellett kötnie a hatalommal?
– Az a fél évszázad, amit szülőfalumban tanítottam, iskolát vezettem és múzeumot alapítottam, nyitott könyv: nincs mit szégyellnem. Ha kompromisszumról beszélünk, az abban nyilvánult meg, hogy időről időre az ellenem megfogalmazott tanfelügyelőségi bírálatok és támadások leperegtem rólam. Ha személyemről volt szó, nem vágtam vissza, nem feleseltem, nem vitatkoztam velük. Azért hoztam létre 1957-ben az állattani múzeumot, hogy valamit felmutassak, hogy hagyjanak békén. Amikor híre ment, hogy Ördöngösfüzesen a környék állatvilágát bemutató múzeum működik, a tanfelügyelőség összehívott a faluba ötven iskolaigazgató részvételével egy tanügyi nagygyűlést. A találkozó olyan jóra sikeredett, hogy a főtanfelügyelő egyszeri alkalommal jóváhagyott számomra egy ezerlejes prémiumot és egy televíziót. A pénzt megkaptam, a televíziót soha. De ne gondolja, hogy ezt a munkát mindenki elismerte. Egy időben olyan tanfelügyelő is akadt, aki szokásos évi jelentésében azt írta rólam, hogy az ördöngösfüzesi általános iskola az egyedüli a megyében, ahol egyetlen növény sincs. Talán arra gondoltak, hogy erre a szemenszedett hazugságra cirkuszt rendezek, és leválthatnak. Nem szóltam semmit. Tudtam, hogy aki ismer, ezt nem hiszi el.
– Ön városi iskolában vagy éppen egyetemen is taníthatott volna. Soha nem akart innen elmenni?
– Amikor diákjaimmal sorra nyertük az országos versenyeket, és egyre több diákcsoport jött látogatóba a múzeumba, egyszer behívtak a tanfelügyelőségre, és felajánlották, vállaljam el a szaktanfelügyelői állást. A főtanfelügyelő értetlenkedve nézett rám, amikor elutasítottam. Nem akartam én a szülőfalumból elmenni soha. Tanártársaim vagy feletteseim a rajoni és megyei gyűléseken sokszor megkérdezték: miért hajtok annyira? Féltem az állásom, bizonyítási kényszerben szenvedek? Mit válaszolhattam volna erre? Számomra ez az életforma volt a természetes.
– Diákjait miként tudta elkötelezni a természetszeretet mellett?
– Nagyon sokat kirándultunk. Előbb a falut és annak határát cserkésztük be, aztán messzebb merészkedtünk. A gyerekeket tudatosan arra neveltem, hogy figyeljék meg a környezetüket, és jegyezzék le azt, amit látnak. Egy-egy kirándulás után mindig kaptak lapot, hogy írják le az élményeiket: mit láttak, milyen növényt és állatot ismertek meg? Ebből született mintegy nyolckötetnyi napló, amit beköttettem, és ami megtekinthető a múzeumban. A falu határában környezetvédelmi területet létesítettünk: a védett növényeket figyeltük meg és gondoztuk. Az évek során a környék növény- és állatvilágát mintegy háromezer diapozitívon örökítettem meg.
– Gondolom, ennek a fajta természetrajz-oktatásnak híre terjedt...
– Akkor figyeltek fel ránk, amikor az ördöngösfüzesi diákcsapat megnyerte a frissen elindított országos Pro Natura természetvédelmi versenyt Bukarestben. Sokan értetlenkedve kérdezték, honnan jöttünk, kik vagyunk. A második évben ennek erdélyi magyar változatát Sepsiszentgyörgyön szervezték meg, onnan is a nagydíjat hoztuk haza. Ma is emlékszem, volt egy beugrató kérdés: a bölömbikával szántanak? Az ördöngösfüzesi gyerekek tudták, hogy a bölömbika egy madár... A gyerekeknek nagy élmény volt egy-egy ilyen verseny: országot láttak, sokat utaztunk. Nyaranta lementünk táborozni a tengerpartra, idehaza pedig minden évben megszerveztük védett növényünkről, a zergeboglárról elnevezett napot. Ilyenkor kicsi, nagy kiment a mezőre: mai hasonlattal élve egyféle falunap volt ez.
– Mi lett a zergeboglárral?
– Az ma is védett növény, csak éppen az általam létesített természetvédelmi terület tűnt el. A termelőszövetkezet felbomlása után a termőföldek visszakerültek magántulajdonba, de az emberek már nem gondozzák, és mi sem kaphattuk meg. A polgármesteri hivatal többszöri kérésemre sem talált megoldást, nem mérték fel egy ilyen kezdeményezés fontosságát. Itt a múzeumban maradt meg a több évtizedes környezetvédelmi foglalkozás emléke.
– Mivel kárpótolta magát nyugdíjas éveire?
– A kommunizmus idején aktív tanárként jártam a Mezőségre elkallódó magyar gyerekeket hozni az ördöngösfüzesi bentlakásba, a rendszerváltás után azonban más szemmel barangoltam be a falvakat. Az elapadó gyülekezeteket kerestem fel, és próbáltam leltározni a veszteségeket. Ebből a kilencvenes években született meg az úgynevezett falikönyvem. Sokan nem értették, mi ez. Egy jómódú egykori diákom is rákérdezett, mire azt válaszoltam: azért falikönyv, hogy kiállítva bárki belelapozhasson, mert a kiadására nincs pénzem. Rögtön felajánlotta támogatását. Így született meg a Zúgó harangok című kötet 46 mezőségi és szamosdombháti gyülekezet történetével. A rendszerváltás után összesen hét könyvem jelent meg, amelyekben feldolgoztam a környék növény- és állatvilágát is.
– A református templom szomszédságában, a néprajzi múzeumban beszélgetünk. Mennyire volt nehéz ezt tető alá hozni?
– Nehezebb volt, mint 1957-ben az állattani múzeumot elindítani. Nem a saját telkemre épített magánintézményt akartam, hanem egyházi fennhatóság alá tartozó múzeumot. Hosszú ideig ment a kötélhúzás: a presbitérium megszavazta, de a lelkész elutasította, mert attól félt, hogy az egyháznak kell eltartania. Ő csak ennyit látott a kezdeményezésből. Hiába fogadkoztam, hogy az egyháznak egy banijába sem fog kerülni. Az hozta meg az áttörést, hogy volt diákjaimmal elkészítettem a gyülekezet egykori haranglábjának makettjét – 1928-ban építették meg a templom mai tornyát, így a haranglábra nem volt már szükség. Az embereknek tetszett az ötlet, így elkezdtem levelezni ismerősökkel a világ minden részéből, és összegyűlt az építkezéshez szükséges pénzösszeg. 2001 óta áll a múzeum, amely a Mezőség magyar örökségét hivatott őrizni és bemutatni.
Lapohos András
A mezőségi Ördöngösfüzesen született 1928-ban, Szamos­újváron érettségizett 1948-ban, majd 1953-ban szerzett biológia-földrajz szakos tanári diplomát a kolozsvári Bolyai Egyetemen. 1954 és 1990 között a kéttagozatos ördöngösfüzesi általános iskola igazgatója. 1957-ben a környező megyékben először ő létesített iskolai állattani múzeumot, majd környezetvédelmi területet hozott létre ritka növények ápolására a falu határában. Diákjaival országos versenyeket nyert, országos hírnévre tett szert. Nyugdíjazását követően az 1989-es rendszerváltás után a Mezőség szakavatott krónikása. Mintegy ötven mezőségi magyar gyülekezet történetét dolgozta fel, és néprajzi múzeumot hozott létre 2001-ben. Több ezer színes diából és egyéb dokumentumokból a környék természeti kincsei iránt érdeklődök számára történeti tárat, dokumentációs központot alapított. Idén márciusban munkája elismeréséül Kolozsváron magyar állami kitüntetést vehetett át.
Makkay József Erdélyi Napló (Kolozsvár)

lapozás: 1-30 ... 3511-3540 | 3541-3570 | 3571-3600 ... 7621-7649




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2026
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék