udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
7649
találat
lapozás: 1-30 ... 4081-4110 | 4111-4140 | 4141-4170 ... 7621-7649
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2017. július 21.
Nem hozta szatyorban a megoldásokat
Kinyílt egy kapu
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke mérföldkőnek tartja Klaus Johannis államfő székelyföldi látogatását. Többek között azért is, mert az elmúlt 27 évben ez volt az első olyan alkalom, amikor az államelnöki hivatal együtt kezelte a székelyföldi megyéket.
„Másodsorban azért is tartom érdekesnek és rendhagyónak, mert elfogadta a székely zászlót, hiszen amikor a román zászlót elővette, akkor azt mondta: válaszként hoztam én is egy zászlót. Ilyen eddig még nem fordult elő, és ha úgy tetszik, most talán egy kicsit erős kifejezés, de »hivatalosította«” nemzeti szimbólumunkat – emelte ki érdeklődésünkre Tamás Sándor. Ugyanakkor az államfő a decentralizáció, régiósítás, valamint a helyi és regionális autonómia kifejezéseket használta – magyarázta a tanácselnök. Utólag az újságírók előtt pontosította, hogy a regionális autonómiára most nincsen törvényes keret, mert az alkotmány erre nem ad lehetőséget, de a lényeg az, ahogyan felvezette ezt a lehetőséget.
Tamás fontosnak tartja azt, hogy a székelyföldi elöljárók leszögezték a tanácskozásokon: nem etnikai, hanem területi autonómiát akar a magyarság. „Egyértelműen elmondtuk, nem azt akarjuk, amivel riogatják az embereket, hanem amilyen Dél-Tirol autonómiája. Antal Árpád polgármester pedig teljesen világosan fogalmazott, amikor azt mondta: nem az életünket kell a létező törvényekhez alakítani, hanem a törvényeket kell az emberek igényeihez, érdekeihez mérten alakítani”, hangsúlyozta a tanácselnök.
Az is látszott, hogy az államfő keresi azokat a pontokat, amelyek mentén tovább lehet tárgyalni, és ez kiderült a szűk körű tanácskozáson is, fűzte hozzá Tamás, aki szerint egyetlen kérdésről beszélgettek hosszabban, éspedig arról, hogy a székelyföldiek számára a biztonságos, békében való jobblétet a regionális autonómia jelenti. „A végkicsengése ennek a magánbeszélgetésnek az volt, amikor azt mondta az elnök úr, hogy Romániának is szüksége van önökre, és önöknek is szükségük van Romániára. Ezt pedig fontosnak tartom, mert tudatában vagyunk annak, hogy a mi céljainkat csak úgy érhetjük el, ha megfogalmazzuk, mit akarunk, ennek megvalósításához pedig kell a román többség, valamint a nemzetközi segítség”, nyomatékosította Tamás.
A következő fontos momentumot pedig az képezte, amikor a székely himnusz eléneklése kapcsán Johannis azt nyilatkozta az újságíróknak, hogy azt is meg kell hallgatni, ami az emberek lelkéből jön, nem csak a protokollszöveget. „Összességében pozitívnak értékelem a látogatását. Nyilvánvaló, hétfőtől nem fog megváltozni a világ, vagyis ha valaki azt várta, hogy az államelnök most szatyorban hozza a megoldásokat, nagyon téved. Nem így működik sem a politika, sem a romániai realitás, viszont távozásakor is az utolsó mondata az volt: – Ezt folytatjuk” – jegyezte meg Tamás. Hangsúlyozta: ez jó kezdet, sikerült kinyitni egy olyan kaput, amely eddig zárva volt, és ez fontos Romániának is, mert a stratégiai partnerség, amely Románia és az Amerikai Egyesült Államok között van, azt is feltételezi, hogy ebben az országban rend és nyugalom legyen, és „látszik messziről is”, hogy az ország közepén van egy olyan közösség, amely valamilyen okból elégedetlen.
Kiss Edit / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. július 21.
Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a tájékoztatásra
Mit várhatunk a 2018-as választásokról – tömegkommunikáció a gyakorlatban címmel zajlott panelbeszélgetés a 28. Bálványosi nyári szabadegyetemen. Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint Erdélyben a tájékoztatásra és a regisztrációra kell a hangsúlyt fektetni.
A beszélgetésen részt vett Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke, kampánystratéga, Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója, Faragó Csaba, miskolci kampánymenedzser, Baczkó Norbert, a Fidelitas kommunikációs igazgatója.
A panelbeszélgetés első felében a 21. századi kampánykommunikációs módszerekről esett szó. A résztvevők részletesen kitértek a választási kampányok kommunikációs eszközeinek alakulására, fejlődésére. Szó esett ezek fontossági sorrendjéről is. Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke a tartalom mindent felülíró fontosságára és kommunikációs csatornák felgyorsulására hívta fel a figyelmet.
„Ma már kér tinédzser egy-egy okostelefonnal és szélessávú internet hozzáféréssel meg tud szorongatni egy polgármestert. Ez a beleszólás szabadsága. A minőségi tartalom értéke felbecsülhetetlen, a felület csupán a tartalom eszköze” – mondta. Ugyanakkor felhívta a figyelmet az egyszerű, érthető és a lebutított üzenet közötti különbségre. Kifejtette: „az egyszerű kommunikáció nem egyenlő a buta kommunikációval. Ha egyszerűen kommunikálunk, az egyszerű ember megérti, az értelmes ember értékeli.”
Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója szerint a sebesség változásához kell alkalmazkodni politikai kommunikációban, ha nincs azonnali reakció, elveszti a hír az aktualitását.
Kihívások
A beszélgetés második felében a 2018-as magyarországi országgyűlési választási kampány kihívásairól is szó esett. Mint ismeretes, a választáson minden magyar állampolgár részt vehet, aki előzőleg regisztrált, azaz kérte felvételét a választási névjegyzékbe.
Porcsalmi Bálint kifejtette: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség partner a választásokról való tájékoztatásban, elsősorban nem politikai, hanem tájékoztató jellegű kampányt fognak folytatni. Mint mondta, az erdélyi magyarok számára idegen a magyar választási rendszer, de szintén ismeretlen a Magyarországon használatos hivatali nyelvezet.
„Mi, erdélyi magyarok a szavazás napján kezünkbe vesszük a személyi igazolványunkat és elmegyünk szavazni. Nem tudjuk, mi az ügyfélkapu, a regisztráció, ismeretlen a levélben való szavazás. Ha Magyarország Kormánya azt szeretné, hogy minél több erdélyi magyar érvényesen szavazzon, akkor egyszerűbbé – de mindenek előtt érthetőbbé kell tennie a választás mikéntjét, nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a tájékoztatásra. Ebben leszünk mi partnerek. A mi célunk az, hogy annak, aki szeretne élni szavazati jogával, elmagyarázzuk, hogy ezt hogyan tegye. Erről szól a regisztrációs kampány” – mondta az RMDSZ ügyvezető elnöke.
Hidvéghi Balázs az együttműködés fontosságára hívta fel a figyelmet. „2018-as választás kapcsán együtt kell gondolkodnunk. Köszönjük az RMDSZ eddig támogatását és számítunk rá a továbbiakban is. Fontos, hogy közösen tudunk dönteni a magyarság érdekében” – mondta.
RMDSZ Tájékoztató; erdon.ro2017. július 21.
Tusványos – Először folytatott nyilvános vitát egymással az RMDSZ és az EMNP ügyvezető elnöke
Először folytatott nyilvános vitát pénteken a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) keretében Porcsalmi Bálint, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ügyvezető elnöke és Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ügyvezető elnöke. Mindketten úgy vélték, hogy helye van a két alakulat közötti párbeszéd folytatásának.
Porcsalmi Bálint kijelentette: a párbeszéd szükséges, de meg kell keresni annak a módját is, hogy a két politikai alakulat “akcióegységet” hozzon létre, és közös munkát végezzen. Példaként a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés támogató aláírásainak az összegyűjtésében kívánatos összefogást említette. Az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint a partneri együttműködéshez arra is szükség lenne, hogy az EMNP politikusai tegyék félre a sérelmeiket, és kerüljék az RMDSZ politikusait megbélyegző kijelentéseket. Porcsalmi Bálint kijelentette: “újfajta politikai realitás alakult ki” azáltal, az RMDSZ rendezte viszonyát a Fidesszel, és álláspontja immár megkerülhetetlen. Ennek tulajdonította azt is, hogy idén az RMDSZ vezető politikusai is nagy számban vettek részt a szabadegyetemen, amelyről korábban általában politikai okokból maradtak távol. Toró T. Tibor arra emlékeztetett, hogy mindig is meghívták a Tusványosra az RMDSZ elnökét és politikusait, és nem rajtuk múlt, ha ők nem jöttek el. Biztosította vitapartnerét, hogy az európai polgári kezdeményezés aláírásgyűjtésében meglesz az akcióegység. Hozzátette: a tusványosi folyamat részének tekinti, hogy ezzel az eszközzel próbálják rávenni az EU-t a kisebbségvédelemnek az európai jogrendbe való beiktatására. Megjegyezte azonban, hogy nélkülözhetetlennek tartja az erdélyi magyar politikai szervezetek közötti intézményes párbeszédet. Ezáltal lehetne biztosítani, hogy az olyan sarkalatos kérdésekben, amilyen például Székelyföld területi autonómiája, “ne húzzon kétfelé” az erdélyi magyar politika. Toró T. Tibor szerint a két alakulat úgy oszthatná el a feladatokat, hogy az RMDSZ viszi a bukaresti politikát, de bizonyos ügyeket a hatékonyság érdekében átenged a versenytársainak. Példaként hozta fel, hogy nem lehetnek hitelesek azok az árnyékjelentések, amelyeket a szövetség készít az Európa Tanácsnak a kisebbségvédelmi keretegyezmény és a nyelvi charta romániai helyzetéről, amikor sok esetben épp az RMDSZ polgármesterei nem teljesítik a két dokumentum előírásait. Nem értett egyet a két politikus abban, hogy milyen román partnerekkel lehet erdélyi regionális politikát folytatni. Toró úgy vélte, a nagy román pártok erdélyi képviselői a bukaresti nézeteket képviselik, ezért az erdélyi román regionalista kezdeményezéseket kell bátorítani, hogy megszülethessen az az erdélyi párt, amelyik aztán partnere lehet a magyar politikai erőknek. Ezt a nézetet Porcsalmi utópiának tartotta. Kijelentette: akkor lesz az erdélyi regionalizmust hirdető erős román párt, amikor Erdélyben regionális választásokat rendeznek. Mind az RMDSZ, mind az EMNP ügyvezető elnöke úgy látta, hogy Erdély és Románia egyesülése kinyilvánításának a jövő évi centenáriuma erős kihívások elé állítja majd az erdélyi magyar közösséget. Porcsalmi Bálint szerint ebben az időszakban a magyar politikusoknak közérzetjavító üzeneteket kell küldeniük a saját közösségük felé, és alternatív csatornákat kell keresniük arra, hogy a román közösség felé is eljussanak a magyar üzenetek. Toró T. Tibor úgy látta, az évforduló nemcsak veszélyforrás, hanem esély is. A várható külső nyomás ugyanis az összefogást is elősegíti. Porcsalmi Bálint vetette fel, hogy jó lenne, ha a nyár végétől már csak mint lehetőségről beszélnének a román egyesülés jövő évi centenáriumáról.
MTI; erdon.ro2017. július 21.
Tusványos – Semjén: nem a mi készülékünkben van a hiba, ha a román-magyar viszony nem megfelelő
Semjén Zsolt szerint “nem a mi készülékünkben van a hiba”, ha a román-magyar viszony még mindig nem megfelelően alakul. A miniszterelnök-helyettes erről péntek reggel beszélt Tusnádfürdőn, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) mini-Máértnek is nevezett nemzetpolitikai pódiumbeszélgetésén, melyen valamennyi nemzetrész és a magyar kormány képviselői vettek részt.
Nemzetpolitikai áttekintésében Semjén Zsolt úgy vélte: valamennyi magyar nemzetrész pozitív példaként használhatja fel jogkövetelésében, hogy Szerbiában a megvalósulás fázisában van a magyar közösség kulturális autonómiája. Szerinte Magyarország és a magyarság a történelmi sebeken túllépve őszintén kiegyezett és kibékült Szerbiával, és bizalmi, baráti, szoros a két ország együttműködése nemzetközi téren is. “Ha velük meg tudtuk csinálni, nem hiszem, hogy a mi készülékünkben van a hiba, ha a románokkal nem tudjuk” – fogalmazott a politikus. Pozitív példaként hozta fel azt is, hogy a visegrádi együttműködés keretében szlovák katonák is védték a magyar határt, és Szlovákia magyarul beszélő katonákat küldött Magyarországra. “Nem gondolom, hogy a mi hibánk az, hogy a románokkal hasonló nem alakult ki” – tette hozzá. A felhozott példák kapcsán megállapította: a nemzetrészek nemcsak önmagukért felelősek, hanem a teljes magyarságért is, mert ami egyik vagy másik nemzetrészben történik, az kihat a többire is. Áttekintésében Semjén Zsolt kijelentette: a magyar állam értelme és célja, hogy a magyar nemzet fennmaradjon, és a magyar emberek életminősége javuljon. A magyar nemzet pedig csak akkor tud fennmaradni, ha minden nemzetrésze fennmarad. Ezért a legtermészetesebbnek tartotta, hogy az anyaország támogatja a határon túli nemzetrészeket és a világban szétszóródott magyarságot. Amint összefoglalta, a támogatás első hagyományos pillére az oktatás, kultúra, identitásmegőrzés támogatása. Az erre fordított összeget 2010 óta megtízszerezte a kormány, és ez most eléri a 90 milliárd forintot. Magyarországnak azonban mára már megvan a gazdasági ereje ahhoz, hogy ne csak az identitás megőrzését támogassa, hanem hasonló összeget szánjon arra is, hogy a határon túli magyarok meg tudjanak élni a szülőföldjükön. A nemzet közjogi egyesítését, az állampolgárság kiterjesztését tartotta a nemzetpolitika harmadik tényezőjének. Úgy vélte, ez olyan “acélabroncs, amely a kulturális identitáson túl egybefogja a magyar nemzetet”. “A szavazati jog azt jelenti, hogy a határon túliak politikai akarata is megtestesül a magyar Országgyűlésben” – fogalmazott. Azért tartotta ezt fontosnak, mert – mint fogalmazott – a külhoni magyarság száz év múlva is rá tudja kényszeríteni a szavazatával a mindenkori magyar kormányt arra, hogy vegye komolyan a külhoni nemzetrészeket. Semjén Zsolt a külhoni magyar szervezetek támogatását is fontosnak tartotta. Mint fogalmazott, nem mindegy, hogy a magyar szervezetek mekkora erővel vannak jelen a Magyarországgal szomszédos államok parlamentjeiben, részei-e a kormánykoalícióknak. “Ahhoz, hogy a magyarság érdekérvényesítése megtörténjen, fontos, hogy a helyi politikai pozíciókban minél magasabb szinten minél több magyar legyen” – jelentette ki. A miniszterelnök-helyettes katalizátor jellegűnek minősítette a magyar állam által nyújtott támogatást. Szerinte az igazi megtartó erőt azok a személyes szálak, barátságok és szerelmek alakítják ki, amelyek Tusványoson és a hasonló rendezvényeken kialakulnak. Semjén Zsolt Lendvai Ildikó szocialista politikusnak egy, a szavazati jog kiterjesztését bíráló kijelentésére is reagált. Felidézte, hogy annak idején nem fogadták el azt a szocialista javaslatot, hogy szavazati jog nélküli adjanak állampolgárságot a határon túliaknak, és ezzel “B kategóriás állampolgárokká” tegyék őket. Hozzátette: “Lendvai Ildikó úgy kóvályog magyar belpolitikában, mint vasorrú bába a mágneses viharban”.
MTI; erdon.ro2017. július 21.
Tusványos – Balog Zoltán: a vallás, a hit nem lelki homokozó
A 21. században sem lehet a vallást, a hitet valamiféle „lelki homokozónak” tekinteni, amelyben „eljátszadoznak azok, akiknek ez fontos” – jelentette ki Balog Zoltán Tusnádfürdőn, a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban az ötszáz éve indult reformációról és Európa szellemi jövőjéről rendezett csütörtöki pódiumbeszélgetésen.
Az emberi erőforrások minisztere úgy vélte: a hitnek a Kálvin által megfogalmazott totális igénye nem azt jelenti, hogy intézményesen az egyháznak kell mindent irányítania, hanem azt, hogy mindenben a szentírás tanításai jelentik a mércét. Szerinte a keresztény hit és annak református formája azt mondja, hogy a főnök feljebb van, feljebb a püspöknél, feljebb a miniszterelnöknél, (...) a keresztény hit feljebb van a pártfegyelemnél”.
A miniszter úgy vélte, törvényhozási következményei vannak annak, hogy a magyar alkotmány az Istenre való hivatkozással kezdődik, és ebben a tekintetben sok még a tennivaló Magyarországon.
A miniszter szerint a reformáció 500 éves évfordulója alkalom arra is, hogy a vallásszabadságot a világon elsőként meghirdető tordai országgyűlés jövő évi 450. évfordulójára készüljünk. Bejelentette, hogy a magyar kormány támogatásával teljesen megújul a tordai római katolikus templom, amelyben a lelkiismereti szabadságot kihirdették.
Balog Zoltán megjegyezte: 2018-ban, amikor Erdély és Románia egyesülése egyoldalú kinyilvánításának a centenáriumát is ünneplik Romániában, azt várják el, hogy a Kárpát-medence országai tartsák tiszteletben a tordai vallásszabadság szellemét és az egyesülést kinyilvánító gyulafehérvári nyilatkozat betűjét. „Ha ötven százaléka megvalósult volna annak, ami ott le van írva, a magyar közösségnek sokkal komolyabb esélyei lennének a túlélésre, a gyarapodásra” – tette hozzá.
A miniszter „afféle üzemi balesetnek” tartotta, hogy ötszáz évvel ezelőtt a reformáció a katolikus egyház szakadásához vezetett, hiszen – mint megjegyezte – a katolikus egyházban is erős megújulási hullámot indított el. Úgy vélte: a kereszténységben az a csodálatos, hogy egyszerre konzervál és reformál, egyszerre megőriz és megújít.
MTI; Krónika (Kolozsvár)2017. július 21.
Tusványos – Korodi: megtorpant Romániában a kisebbségi jogalkotás
A kisebbségi jogok érvényesítésért folytatott több évtizedes küzdelmük tapasztalatairól számoltak be az erdélyi, vajdasági, felvidéki és kárpátaljai magyar pártok vezető politikusai a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor csütörtök délutáni pódiumbeszélgetésén.
Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője azt mondta: Románia uniós csatlakozása óta az országban megtorpant a kisebbségi jogalkotás. Miközben Bukarest azt hangoztatja, hogy Románia kisebbségvédelmi szempontból mintaállam, szerinte tudatosan hallgat azokról a kisebbségi egyezményekről, európai ajánlásokról és chartákról, amelyeket maga is ratifikált, de nem tart be.
Románia nem fogadja el a kisebbségek kollektív jogait, ezért porosodik a parlamentben 12 éve a – kulturális autonómiát is előirányzó – kisebbségi törvény tervezete, magyarázta a frakcióvezető. Az RMDSZ a területi autonómia tekintetében a dél-tiroli példát próbálja Romániában elfogadtatni, jogküzdelmében pedig az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatra hivatkozik, amelyben autonómiát ígértek a kisebbségeknek az Erdély és a Román Királyság egyesülését kimondó románok.
A tavaly decemberi választásokon megerősödött RMDSZ-frakció a szociálliberális kormánykoalícióval folytatott parlamenti együttműködéstől remél előrelépést a kisebbségi jogalkotásban, de ezt néhány óra leforgása alatt képes megakasztani egy magyarellenes hisztériakeltés, amint történt a legutóbbi kormányválság alkalmával – mondta az RMDSZ frakcióvezetője.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke úgy értékelte, most nem kockázati tényezőként, hanem a társadalom elfogadott és megbecsült részeként tekintenek Szerbiában a magyarságra. Szerinte ez főleg a VMSZ közéleti szerepvállalásának és a két ország közti kapcsolat javulásának a következménye. Kifejezte meggyőződését, hogy „ott kell ülni az asztalnál”, ahol a döntések születnek, és ezt az elvet követve a VMSZ mind országos, mind helyi szinten mindenütt a politikai többség és a végrehajtó hatalom része. Pásztor István fontos szerepet tulajdonított a vajdasági magyar közösség szülőföldön való megmaradásának szempontjából a budapesti kormány hathatós anyagi támogatásának, a belgrádi vezetéssel kialakított jó viszonyának.
Menyhárt József, a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának (MKP) elnöke a felvidéki magyarság anyanyelvhasználati gondjait ecsetelve úgy vélekedett: az utódállamok kormányai mindenütt az „akié az ország, azé a nyelv” elvet érvényesítve tudatosan korlátozzák a kisebbségek nyelvi jogait. A parlamenti képviselettel rendelkező Most-Híd vegyespárt által elfogadtatott kisebbségi kulturális alapról úgy vélekedett: részeredményeket elfogadni maximumként és "tapsolni hozzájuk" nem szabad.
Az MKP elnöke fontos előrelépést remél az európai kisebbségvédelem terén az RMDSZ által kidolgozott és az európai kisebbségi ernyőszervezettel, a FUEN-nel közösen beterjesztett Minority SafePack nevű európai polgári kezdeményezéstől, amelynek aláírásgyűjtési kampányából ígérete szerint az MKP is kiveszi majd részét.
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke felidézte, hogy az 1989-es fordulatot követően a kárpátaljai magyarság „indult” a legjobb helyzetből, mára viszont a kisebbségi jogok többségének nem tud már érvényt szerezni és azokat a – főleg az elsősorban oroszellenes – ukrán nacionalizmus felszámolással fenyegeti.
A mintegy 150 ezres kárpátaljai magyarság tavasszal 65 ezer tiltakozó aláírást gyűjtött össze a kisebbségek nyelvhasználati és oktatási jogait korlátozni kívánó törvénytervezetek ellen. Az oktatáson kívül a médiát „ukránosító” tervezetek is a törvényhozás előtt vannak, és az országban burkolt alkotmánymódosítással próbálják a kisebbségi jogokat szűkíteni – részletezte a KMKSZ elnöke.
A kárpátaljai magyarság az Európai Uniótól is megpróbált segítséget kérni, de Brüsszel Brenzovics László szerint nem mutatkozott „túl fogékonynak” a kisebbségi jogsérelmek tekintetében. Krónika (Kolozsvár)2017. július 21.
Túladna a katolikus egyháztól elperelt pénzügyi palotán a Bihar megyei önkormányzat
Nincs pénze a felújításra, ezért értékesítené a nagyváradi pénzügyi palota impozáns, ám leromlott épületét a Bihar megyei önkormányzat. Pásztor Sándor tanácselnök a helyi önkormányzatnak ajánlaná fel a katolikus egyháznak visszaszolgáltatott, majd elperelt ingatlant.
Pásztor Sándor tanácselnök csütörtöki sajtótájékoztatóján elmondta: hosszas latolgatás után jutottak arra a következtetésre, hogy túladnak a mizeri rend által épített Fő utcai ingatlanon, számolt be az Erdon.ro. Az ingatlant bírósági úton szerezte meg az önkormányzat, miután megtámadta a restitúciós ítéletet, mellyel visszaszolgáltatták az irgalmasok nevében eljáró Nagyváradi Római Katolikus Püspökségnek.
Pásztor Sándor kifejtette első körben a nagyváradi önkormányzatnak kínálják megvételre az ingatlant, és amennyiben az nem vevő rá, nemzetközi árverésre viszik.
Kifejtette, számos kulturális intézmény fenntartójaként a megyei tanács bért fizet a városnak ezek székhelyéért, így a pénzügyi palotát cserébe ajánlanák fel ezekért, és a helyi önkormányzatnak csak a különbözetet kellene fizetnie. A tanácselnök kifejtette: a helyhiánnyal küzdő megyei tanács hosszas latolgatás után rájött, hogy kevesebb pénzből tudna új épületet felhúzni – ehhez a terület is megvan -, mint amennyibe a szakemberek szerint statikai gondokkal is küzdő impozáns épület felújítása kerülne.
A katolikus egyház számos kedvező bírósági ítélet után veszítette el a város egyik legimpozánsabb épületének számító, a többéves pereskedés során azonban lepusztult egykori pénzügyi palotát.
A legfelsőbb ítélő- és semmítőszék 2016. december 15-én kelt 3645-ös számú jogerős határozatával semmisnek nyilvánította a piteşti-i táblabíróság áprilisban hozott döntését, mely az egyháznak ítélte a belvárosi ingatlant.
Böcskei László megyéspüspök egy hónappal ezelőtt a Krónikának úgy nyilatkozott, hogy a püspökség nem mond le jogos tulajdonáról, és a továbbiakban két fronton harcol az irgalmas rendi ingatlanért. Egyrészt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán fellebbezi meg a jogerős bírósági döntést, ugyanakkor itthon új pert indít az ügyben.
Az irgalmas rend – mely kamatozó tőkéből, bérbe adott ingatlanokból szerezte a szerteágazó tevékenységéhez szükséges pénzt – ugyanis saját telkén, bankkölcsönből építette a palotát. Majd bérbe adta az Osztrák–Magyar Monarchia pénzügyminisztériumának, mely székhelyet keresett a pénzügyi igazgatóság számára.
Az ingatlant 2012-ben végül visszakapta az egyház, de a Bihar Megyei Tanács az említett bérleti szerződésre hivatkozva megtámadta a restitúciós bizottság határozatát, ugyanis szerintük ez azt bizonyítja, hogy a palota valójában a magyar állam tulajdona volt, és a trianoni döntéssel a román állam csak átvette. Bár az egyház álláspontját a bíróság alapfokon és másodfokon is megerősítette, a tanácsnak Bukarestben sikerült kiharcolnia a számára sikert hozó perújrafelvételt.
Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)2017. július 21.
Orosz Endre, a „papa”: apahidai tanító, régész, etnográfus
Nyelveket tanult, népeket kutatott, kelta sírmezőt talált
Orosz Endre – tanító, régész, helytörténész a 19. század végén, a 20. század első felében élt és szenvedéllyel munkálkodott. Az iskolai vakációkat régészeti és néprajzi kutatásokkal töltötte, autodidakta módon nyelveket tanult, antropológiai-etnográfiai megfigyeléseket is végzett például a sátoros cigányok körében. Több tucatnyi ládára rúgó felbecsülhetetlen értékű gyűjteményéből több szekérnyi jutott a Mátyás király szülőházában alapított EKE-féle néprajzi múzeumnak, később a kolozsvári Néprajzi Múzeumnak, másik része – az első világháborúban még a földbe is elrejtett apahidai kelta leletek – hányatott sorsot élt meg, amikor a kolozsvári városi tanács 13 év után letett annak feldolgozásáról, és az 1970-es években hiányosan visszaadta a családnak. Orosz Endre unokáinak – dr. Flora Orosz Katalin és Maier Orosz Judit – sikerült megőrizniük a több ládányi gyűjteményt, majd 2015-ben a Maros Megyei Múzeumnak adományozták.
Marosvásárhelyen néhány hete állandó kiállítás nyílt Orosz Endre hagyatékából, amelyet dr. Berecki Sándor régész rendszerezett, katalógusban dokumentált (Horti Emese, Kacsó Károly és Nyulas Dorottya segítségével). Orosz Endre apja korai halála után öt gyermeket nevelő özvegy édesanyja támasza lett. Későbbi élete során soha nem vetette fel a pénz, de annál több kötelezettsége volt, mégis csodálatraméltó szenvedélyességgel vetette bele magát a föld rejtett titkainak kutatásába, amihez feleségében bámulatos segítőtársra lelt. Orosz Endrére az alábbiakban unokája, Orosz Judit emlékezik.
Nagyapánk 1871. július 4-én született Kolozsváron, hat testvér közül elsőként. 1875-ig a Széchenyi tér 20. szám alatti Berde-házban laktak, ezután Szamosújvárra költöztek, ahol dédnagyapánk állást kapott. Nagyapánk, Orosz Endre itt végezte alap- és középfokú tanulmányait a Szamosújvári Örmény-Katolikus Fiúiskolában, majd 1888-tól a kolozsvári Magyar Királyi Állami Tanítóképzőben, ahova gyalog ment Szamosújvárról (!) személyesen egyeztetni az intézet igazgatójával, hogy felvegyék.
Mentorok: a tanár és a bujdosó őrnagy
Kutató szenvedélyének felkeltésében két személy játszott döntő szerepet: dr. Mártonfi Lajos, szamosújvári természetrajztanára és Orstein József nyugalmazott őrnagy. Mártonfi Lajos 1888 júniusában a teljes létszámú osztályt elvitte egy tanulmányi kirándulásra Torockó, Torda és Tordatúr környékére, ahol nagyapánk első ízben találkozott a szorosok őskorban is lakott barlangjaival, ahol később számos kutatást végzett. Orstein József nevéhez kötődik a szamosújvári római segédcsapattábor (Castellum) korát meghazudtoló pontosságú kutatása. Nagyapánknak tulajdonképpen mintaképe volt Orstein, akinek élete regénybe illő. 1829-ben született a felső-sziléziai Raciborzban (ma lengyel terület), Simon Pappenheim néven. Amikor 1849-ben az orosz hadsereg átvonult városán a magyar szabadságharcot leverni, ő Pestre ment a lelkes lengyel fiatalokkal, és beállt a magyar hadseregbe, majd honvédtüzérként Erdélybe került. A szabadságharc leverése után, hogy elrejtse valódi származását és elkerülje a haditörvényszéket, nevét Orstein Józsefre változtatta és budapesti lakhelyet vallott. Ezáltal észrevétlenül a császári hadseregben maradhatott, ahol egészen az őrnagyi rangig jutott el. 1881-ben nyugdíjazták és Szamosújvárra költözött, családja amúgy sem lévén, már kimondottan csak régészeti jellegű kutatásainak élt (főképp a város római múltja érdekelte).
Közte és nagyapánk között olyan mester-tanítványféle kapcsolat alakult ki, melyet mi sem mutat jobban, minthogy 1912 januárjában halálos ágyán egyedül Orosz Endrének vallotta be igazi identitását és kérte, hogy értesítse családját, akik évtizedekig nem tudtak róla. Nem sokkal később nagyapánk felvette a kapcsolatot a Berlinben élő Pappenheim hozzátartozókkal és értesítette őket rokonuk haláláról. Örökös híján szerény vagyonát nagyapánkra hagyta, aki őt mindvégig példaképének tartotta és azt vallotta, hogy az őrnagy meghatározó jelenség volt életében. Nekrológot írt róla az Erdély folyóiratban és a Szamosújvári Hírlapban.
A tanítóképző elvégzése után 1892-ben a Torontál vármegyei Nagykőcsére kerül nevelőnek, Alsó-Lukaveczi Mixich Ottó földbirtokos három fia mellé. Itt is folytat terepkutatásokat és felfedezi Kőcsétől délkeletre a Kurjácska Gréda őstelepet, amelynek eredményeiről 1896-ban az Erdélyi Múzeum kiadványának különnyomatában megjelent tanulmányában számolt be.
1891-től az EME Orvosi és Természettudományi szakosztályának tagja, ahova dr. Koch Antal geológus ajánlására vették fel. Még Kőcsén él, amikor tagja lesz a Magyar Földtani Intézetnek (csodálatos épület, érdemes meglátogatni) és ebben az időben tartja első előadását a Dél-magyarországi Történelmi és Régészeti Társulat választmányi ülésén, Temesváron. Munkásságában Kuun Géza és dr. Hermann Antal támogatták.
1898-tól az Országos Régészeti és Embertani Társulat rendes tagjává választja. 1895–1920 között az apahidai állami iskola igazgatója. Rendkívül nehéz időszak ez az életében, mert apja korán bekövetkezett halála után özvegy édesanyját és öt ifjabb testvérét részben neki kellett eltartania.
1899 nyarán részt vesz egy régészeti tanfolyamon Budapesten, s ezután önszorgalomból ősrégésznek képezi ki magát. Ugyanebben az évben részt vesz dr. Primics György, az EME ásvány- és földtani őrsegédje vezetésével a Magyar Földtani Intézet indítványozására kezdeményezett tudományos kiránduláson a Vlegyásza hegyvonulat geológiai felmérésére. Erről az útról különösen érdekes útinaplót vezet. 29 évesen tagja lesz a Magyar Földtani Intézetnek, amelynek gyönyörű diplomáját a Sapientia tudományegyetemnek adományoztuk.
1889-ben a közoktatási miniszter a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyeletének ajánlására 300 forint állami segélyt juttat neki a Szolnok-Doboka, Torda-Aranyos és Kolozs vármegyék őstelepeinek kutatására. Ebből az összegből még ugyanazon év nyarán és őszén felásatta a Tordai-hasadék barlangját, a Dóm ásatásánál előkerült ősemberi koponyákat és egyéb csontokat a budapesti Embertani Múzeumban helyezték el.
Élet Apahidán iskola és kutatás között
1901. július 4-én házasságot köt Hübner Ilona 7 diplomás tanárnővel, és e frigyből négy gyermek születik. Együtt tanítanak Apahidán, ahol nagyanyánknak sokszor kell őt helyettesítenie, amikor tudományos munkássága máshova szólítja el. Rajztanári diplomával is rendelkező felesége sokszor dokumentálta a begyűjtött régészeti vagy etnográfiai tárgyakat rendkívül szép rajzokkal és művészi írással.
Apahida a régi Apáthídja helyén, a Szamos és a Garla patak mentén húzódik, vegyes, négy nemzetiségű község, román, magyar, zsidó és cigány lakossággal. Mindenki tudta, hogy az igazgató igazságszeretete nem tűrt meg semmiféle nemzetiségi, vallási vagy társadalmi megkülönböztetést. Apahidán a tanév fénypontja az év végi vizsga, és az ezt követő záróünnepély volt, rajz- és kézimunka kiállítással, valamint nagy tornabemutatóval egybekötve. A szünidőnek egyaránt örültek a diákok és a szülők is, de legjobban a tanító, aki kezében csákánnyal, hátán hátizsákkal bekóborolhatta a szabad természetet, a Fogarasi-, Radnai-havasokat, a Ciblest, a Gyalui-havasokat. Itt heteket, sőt hónapokat töltött el a pásztorokkal az esztenában, akárcsak jó barátja, Hermann Antal, aki képes volt hónapokig a sátoros cigányokkal kóborolni. Mindketten elsajátították a cigány nyelvet, hogy jobban elnyerjék a népség bizalmát és behatóbban tanulmányozhassák nomád életmódjukat az ősember életének megvilágítása céljából. Nagyapánk ezenkívül autodidakta módon megtanult latinul, görögül és németül is.
Itt idéznék nagyanyánk emlékiratából, akinek a sok gyermek ellátása, nevelése, a nagy háztartás vezetése, a tanári teendők ellátása mellett csodálatos módon jutott arra is ideje, hogy mindvégig segítőtársa legyen nagyapánknak kutatótevékenységében.
„Csodálatos volt az égő, önzetlen lelkesedés, mellyel a tudomány szolgálatába szegődött s minden anyagi segítség nélkül, mindent megvonva magától küzdött és áldozott a nemes cél érdekében. Mivel szótlan, magába zárkózott volt, a köznapi un. társasági életet folytató emberek közül kevesen értették meg s excentrikus bolondnak tartották, aki amint csak tehette menekült közülük ki a mezőre, hegyekbe, erdőkbe.”
Legjobb önfegyelmezés a napirend pontos betartása, írja Apahidán 1900-ban, s az alábbi napirendet állapítja meg magának: Felkelés 6-kor; Öltözködés 6:30; Apródolgok, reggelizés 7-ig; Nyelvtanulás 7–8-ig; Iskolai tanítás 8–11-ig; Olvasás 11–12-ig; Ebéd, apródolgok 12–1-ig; Olvasás: 1–2-ig; Tanítás 2–4-ig; Séta 4–6-ig; Vacsora stb. 6–7-ig; Irodalom 7–10-ig; Lefekvés: 10-kor. Amint napirendet és tízparancsolatot állapított meg magának, úgy volt bevételi és kiadási rendszere és minden hóra költségvetése. Kiszámította, hogyha csak a legcsekélyebb összeget költené is el cigarettára vagy más fölösleges kiadásra, az éveken keresztül mily összeget tenne ki. Így volt csak lehetséges, hogy az így megtakarított pénzből értékes, nagy tudományos könyvtárat szerzett magának, s könyveinek megbecsülését jellemzi, hogy mindent gyönyörűen beköttetett. Könyvtárában annyira otthon volt, hogy a vaksötétben is megtalálta ott, amit keresett. Könyvtárán olvasható jelmondata: „Ein gutes Buch der beste Freund” (Egy jó könyv a legjobb barát). Dicséretére legyen mondva, hogy az önmagának előírt szabályokat egész életén keresztül szigorúan betartotta.
Múzeumteremtés Mátyás szülőházában
Gyakori terepi sétái alkalmával a régészeti és geológiai leletek mellett különös figyelmet fordított az adott tájegység néprajzi jellegzetességeire, tekintélyes gyűjteményt halmozott fel. Később az I. Mihály Király Kulturális Alapítvány (Fundaţia Culturală Regele Mihai I) átvesz 5500 tárgyat etnográfiai magángyűjteményéből, amely tulajdonképpen az alapját képezhette az 1923-tól működő, Romániában elsőként megalakuló Erdélyi Néprajzi Múzeumnak. Ezt megelőzően számos kiállítás alkalmával is bemutatta néprajzi gyűjteményét. 1900 áprilisában a város Mátyás király szülőházát az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) rendelkezésére bocsátotta egy néprajzi kiállítás és múzeum megrendezése végett. Nagyapánk a héttagú csapat résztvevője, amelyet a múzeum anyagának összegyűjtésével bíztak meg, és amelynek az akkor 20 éves Roska Márton is tagja volt, később a Szegedről visszaköltöztetett kolozsvári magyar egyetem tanára, az Érmészeti Intézet, illetve az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának igazgatója, aki többek között Orosz Endrének dedikálta az 1942-ben megjelent Erdély régészeti repertóriumát.
1902-ben sikerül megnyitni az EKE Múzeumot, nagyapánk jól megrakott ökrösszekérrel szállította Apahidáról a Mátyás király szülőházába az 1300 darab magyar, román és cigány etnográf tárgyat tartalmazó gyűjteményét.
Itt állandó jelleggel EKE székhely és kiállítás volt, amíg 1935-ben a városi tanács döntése folytán az EKE kiköltözni kényszerül, mely alkalommal egy szekrény alatt talált régi fegyverek kapcsán nagyapánkat, mint EKE-főtitkárt és Szathmáry Ferenc szolgát titkos fegyverrejtegetéssel törvény elé idéznek, de végül sikerül tisztáznia helyzetét.
Kereles Edit
FOLYTATJUK Szabadság (Kolozsvár)2017. július 21.
Egyelőre leállítják az alkalmazásokat a központi közigazgatásban
Létszámstopot rendelt el az év végéig a központi közigazgatásban a kormány. A bukaresti kabinet döntését Mihai Tudose miniszterelnök jelentette be, aki közölte: az utóbbi időben túl sok személyt alkalmaznak a központi közigazgatásban a különböző intézmények, aminek véget kell vetni.
Tudose leszögezte: senkit nem fognak elbocsátani, hanem felmérik az intézmények valós humánerőforrás igényét, és megpróbálják hatékonyabbá tenni működésüket, hogy a rendelkezésükre álló emberállománnyal is tudják ellátni feladataikat. A felmérő bizottságnak a munkáját személyesen a miniszterelnök irányítja. Az állások befagyasztása nem érvényes az oktatásban és az egészségügyben. Szabadság (Kolozsvár)2017. július 21.
Erős vár a mi Istenünk…
Magyarországi származású, ám évek óta külföldön tevékenykedő, aktív orgonaművészt, Mátyás Istvánt (fotó) hallgathattuk meg a Farkas utcai református templom nyári hangversenysorozata keretében, július 19-én. A műsorfüzetet tanulmányozva meggyőződhettünk, hogy fiatal, jól képzett, sikeres, aktív előadót hozott el a sors – jobban mondva a szervezők – Kolozsvárra.
Nagy merészségnek tartom, ha az előadó Liszt Ferenc B-A-C-H prelúdium és fúgájával kezdi koncertjét. Mátyás István hangversenyének első műsorszáma ez a zenemű volt, amelyet tökéletes technikával, a romantikus mű által támasztott hangzás- és dinamikai előírások precíz betartásával játszott el, így már az első néhány percben meg tudta győzni a közönséget hangszeres kvalitásairól. A Liszt-mű nagyon szép és népszerű, az orgonaművészek alaprepertoárját képezi, Mátyás István pedig muzikalitása folytán kiválóan tolmácsolta.
A meglepetést mégis inkább a második mű szerezte, amely az Erős vár a mi Istenünk című reformációs ének tízféle feldolgozását tartalmazta. Az Erős vár a mi Istenünkről tudni kell, hogy az egyik legismertebb protestáns egyházi ének, amelyről azt tartják, hogy mozgósító hatása miatt a reformáció „harci dala” volt. Közismert, hogy a barokktól, a romantikán át egészen a 20. századi szerzőkig sokan sokféleképpen dolgozták fel ezt a zsoltárt, ám tíz feldolgozást „egy csokorban” még nem volt alkalmam meghallgatni. Zenetörténeti sétának is beillett ez a tíz miniatűr alkotás. A visszatérő, diadalmas fő téma mellett bámulatos volt a feldolgozások sokszínűsége, egyedisége.
Utólag elgondolkodtam, vajon mi késztette Mátyás Istvánt arra, hogy egyazon zsoltár tízféle változatával örvendeztesse meg a hallgatóságot? Három lehetséges magyarázatot találtam: egyrészt az előadó úgy ítélhette meg, hogy a patinás, gyönyörűen felújított Farkas utcai református templomhoz illik előadni ezt az ismert zsoltárt; másrészt az is felmerült, hogy mivel az „Erős vár a mi Istenünk!” formulával köszöntik egymást az evangélikusok Magyarországon, akkor ezzel a művel az előadó evangélikus hitét akarta alátámasztani. A harmadik, és talán a legegyszerűbb magyarázat az, hogy az istenhívő művész a közönségre is ki akarta terjeszteni a keresztény hit és az Istenbe vetett bizodalom fontosságát.
Zárószámként is ismert mű hangzott el: Max Reger Wachet auf, ruft uns die Stimme op. 52 no. 2 korálfantázia, amelyet szívesen hallgattunk meg Mátyás István muzikális, igényes előadásában.
Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)2017. július 21.
Fejlődhet a magyar vidék – nemcsak jár, de jut is!
A Vidékfejlesztési Minisztérium július 19-én közzétette azoknak az önkormányzati pályázatoknak a listáját, amelyek támogatást nyertek a Nemzeti Vidékfejlesztési Program második, idén tavaszi kiírásán.
A magyar vezetésű önkormányzatok is sikeresen pályáztak, az alábbi fejlesztési tervekkel: Kisiratos 5 831 558 lejt kap utcáinak az aszfaltozására,
Vinga a szennyvízhálózatot és a szennyvíztisztító állomásának kapacitását bővítheti 11 314 334 lej értékben, akárcsak Kisjenő 9 096 644 értékben,
Nagyiratoson ugyancsak utcákat aszfaltoznak 5 180 939 lejből, Simonyifalva, Vadász, Bélzerénd és Tőzmicske hasonló célra kért támogatást és kapott is 6 398 199 lejt,
Pécskán 4 299 779 lejből teljes egészében – a pincétől a padlásig – felújul a 2. Számú Általános Iskola főépülete, tornaterme és a Kör épülete, az udvaron pedig sportpályák lesznek és garázs az iskolabusznak, Peregen a helyiek számára ugyancsak az utcák aszfaltozása volt elsődleges, erre kapnak 6 598 821 lejt,
Nagyzerénden és Feketegyarmaton az ivóvíz- és szennyvízhálózatot bővíthetik 12 534 679 lejből, Sofronyán és Szentpálon utcákat aszfaltoznak, erre 5 515 882 lej áll majd az önkormányzat rendelkezésére, Nagyszintye község pedig három pályázatára is kapott támogatást: 6 836 156 lejt Nagyszintyén, Ágyán és Szapáryligeten szennyvízvezeték és víztisztító állomás építésére, valamint a vízvezeték-hálózat bővítésére, 879 136 lejt a szapáryligeti óvoda felújítására és 395 576 lejt a község közvilágításának modernizálására.
Mindent összevetve, a megye magyar közösségének igencsak fontos beruházások 82 437 295 lejnyi támogatáshoz jutnak. Ez az Arad megyének jutott 645 millió lej össztámogatásnak kb. 13 százaléka, ami jóval meghaladja a magyar lakosság arányát. Ez a siker közös, mert önkormányzatainknak és az RMDSZ politikai képviseletének összehangolt munkája a forrása. Az ilyen eredmények a bizonyságai annak, hogy az RMDSZ – és ezen belül az RMDSZ Arad Megyei Szervezete – képes megszolgálni azt a bizalmat, amit a 2016-os helyhatósági és parlamenti választások alkalmával kapott Arad megye magyarságától. Az RMDSZ Arad Megyei Szervezete; Nyugati Jelen (Arad)2017. július 21.
„Európa feladata már nem a nyugati kultúra terjesztése, hanem védelme”
Az Európa felé irányuló, immár három éve zajló tömeges bevándorlás várható következményeiről, a migráció európai uniós megítéléséről, a magyar bevándorlás- és biztonságpolitika meghatározó elemeiről, azok létjogosultságáról esett szó a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor keretében szervezett csütörtöki kerekasztal-beszélgetésen, amelyen többek között Bakondi György, magyar miniszterelnöki megbízott és Georg Spöttle közismert biztonságpolitikai szakértő is részt vett.
A tusványosi panelbeszélgetést moderáló Fodor Csaba, a Nézőpont Intézet ügyvezetője vitaindítóként beszámolt arról, hogy az intézmény megrendelésére tíz országra kiterjedő – még nem publikált – közvélemény-kutatás készült, amelynek egyik lényeges eredménye az volt, hogy míg Németországban és Ausztriában tíz emberből hatan nem ellenzik a migrációt, a kelet-, közép- és dél-európai államokban nagyjából ugyanilyen arányban elutasítják azt.
Migrációs útvonalak három irányba
A tömeges migrációs áradat, amely 2015-ben több mint 400 ezer embert mozgatott meg, jelenleg három fő irányban halad, és továbbra is mindegyiknek a célpontja Európa – hangsúlyozta Bakondi György. Mint mondta, a legaktívabb a tengeren keresztül vezető, Líbia–Olaszország útvonal, ahol a tavalyi adatokhoz képest hatvan százalékos növekedés tapasztalható. Ebből az irányból legnagyobbrészt fekete-afrikaiak jönnek, akik immár másfél milliónál többen vannak Líbiában – tette hozzá. – Az Európai Unió azt fontolgatja, hogy megtiltja a gumicsónakok eladását Líbiának, de ennél azért hathatósabb megoldásokra lenne szükség – jegyezte meg enyhe iróniával Bakondi György. Mint mondta, miközben valamennyi európai nemzetállam védekezni kezdett, akár a kiutasítások gyorsítása, akár a titkosszolgálatok erősítése, vagy egyéb módozatok által, az EU kötelezettségszegési eljárások indítását tartotta célszerűnek azon tagállamok irányába, akik fékezni próbálták a törvénytelen bevándorlást.
A migráció másik, Marokkóból Spanyolországba vezető iránya nemrég alakult ki, ezen jelenleg tízezres nagyságrendekben érkeznek a bevándorlók, a harmadik pedig a Balkánról Magyarország felé vezető útvonal – részletezte a szakértő. A magyar kormány továbbra sem fogadja el a javaslatot, hogy az Európába érkezett bevándorlókat kvótarendszer alapján ossza szét egy központi, uniós bevándorlási hivatal, illetve migrációs politikája sem változott az elmúlt három évben. Bár a különféle diplomáciai csatornákon és egyéb utakon Magyarország törekszik a migráció problémáját illető uniós álláspont megváltoztatására, a hangsúlyt továbbra is a határvédelem hatékonyágának biztosítására helyezi – mondta Bakondi György.
Európai jogszabályokban jártasak a bevándorlók
„Intelligens” kerítésrendszerünk van, amelyen úgynevezett tranzitzónák, azaz kapuk vannak, ahol a magukat regisztrálni kívánó bevándorlók bejöhetnek, és elkezdődhet az uniós elvárásoknak megfelelő eljárások lebonyolítása – magyarázta a panelbeszélgetésen részt vevő Juhász Tünde, a magyar kormány Csongrád megyei megbízottja. Kiemelte, a magyar hatóságok határozottan visszautasítják a kritikákat, miszerint a határkerítésnél nem bánnak megfelelően a bevándorlókkal. A megfelelő orvosi ellátás mellett szociális munkások, pedagógusok sora dolgozik azon, hogy a tranzitövezetben a túlbürokratizált uniós eljárások lebonyolítására várakozó embereknek megfelelő körülményeket és elfoglaltságot biztosítsanak – hangsúlyozta Juhász Tünde. Elmondta, a bevándorlók többsége csodálatraméltó jártassággal rendelkezik az európai jogszabályokat illetően, és különféle leleményes metódusokkal próbálják ezt a jogrendet a maguk javára fordítani.
Politikailag is szerveződhet a muszlim közösség
A bevándorlás kapcsán rengeteg nyitott kérdés van – hangsúlyozta Georg Spöttle biztonságpolitikai szakértő: ilyen például az is, hogy honnan szereznek a nyomorúsággal, szegénységgel küzdő szubszaharai államokból érkező migránsok nyolc-tízezer eurót az embercsempészek kifizetésére.
– Afrika egy hatalmas válsággóc, ahol hatalmas tömegek várnak arra, hogy útra induljanak, ugyanakkor a líbiai politikai rendszer összeomlásával megnyílt a kapu az afrikai áradat előtt. Sok helyen nincs elegendő mennyiségű ivóvíz, nincs élelem és rablóbandák jelentek meg, akik a keveset is elveszik az emberektől – emelte ki Herencsár Lajos biztonságpolitikai szakértő, aki egy évet dolgozott az ENSZ keretében Szudánban, továbbá Afganisztánban, és hosszabb ideig élt Líbiában is. Úgy vélte, 2015-ben a bevándorlók hulláma az Európai Uniót meglepetésként érte. Magyarország ekkor egyértelműen jelezte, hogy az áradat hatalmas veszélyt jelent, és a Schengen-szerződésben foglaltaknak megfelelően vállalkozott rá, hogy határainál megállítsa. Az uniós döntéshozó rendszerekben hosszadalmas folyamatok indultak meg, de mára bebizonyosodott, hogy ezek a mechanizmusok alkalmatlanok a problémák megoldására – tette hozzá. Herencsár Lajos szerint le kell szűrnünk a tanulságot, hogy Európa feladata immár nem a nyugati kultúra terjesztése, hanem annak védelme. – Ha az EU nem lesz képes döntéshozó szervezetként a megújulásra, nagyon borús jövő várható, hiszen a már kialakult törésvonalak erősödni fognak. Mindemellett, ha létszámban gyarapodik Európában a muszlim közösség, várhatóan politikai alapon is szerveződni fognak, tehát az sem kizárt, hogy a jövőben az európai törvényhozásokban is jelentős szerephez jutnak.
Európa kívánatos hely
Németh Szilárd, a magyar Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának alelnöke szerint tudomásul kell venni, hogy Európa a – különböző okokból érkező – bevándorlók számára kívánatos hely, és számbeli növekedésükkel egyre inkább csökken az általános közbiztonság, valamint a szubjektív biztonságérzet is. Hangsúlyozta, a klímaváltozás által kiváltott, és a gazdasági migráció eredményes megfékezése érdekében a kiváltó okokat, így a lakosságot gyötrő rablóbandákat, vagy az éhínséget az adott helyszínen kell felszámolni.
A panelbeszélgetésen jelen volt Szabó István, a Budapest Airport biztonsági igazgatója is, aki elmondta, a repülőtéren a Nyugat-Európában megszokott eljárással ellentétben nem külső biztonsági szervezetek emberei tevékenykednek, hanem a reptér maga választja ki és alkalmazza a biztonságiakat, ezáltal a rendszer könnyebben és gyorsabban áttekinthető, ellenőrizhető, és bízik abban, hogy a légikikötő a hatóságok támogatásával továbbra is „biztos pont” marad.
Zay Éva / Szabadság (Kolozsvár)2017. július 21.
Hadrafoghatóság
Talán a cikk megírásának idején még csak közelgő, napjainkban részben már lezajlott, részben Romániában még folyamatban lévő nagyszabású NATO-hadgyakorlat, meg a Patriot légelhárító rakéták vásárlásának szándéka ihlette a Ziarul Financiar szerkesztőségét arra, hogy – a Global Firepower nemzetközi szervezet adatait felhasználva – cikket közöljenek a romániai haderő jelenlegi állapotáról, létszámáról, felszereltségéről, hadrafoghatóságáról.
Az ilyen adatok jórészt legalábbis, bizalmasaknak, sőt titkosaknak számítanak, az egyes országok – hacsak nem elrettentési szándékkal – nemigen beszélnek hasonlókról, s ha igen, nyilván (a lehetőségek szerint) ködösítenek. Azt senki nem hangoztatja szívesen, hogy egy ellenséges támadás esetén netalán kiszolgáltatott lenne.
Lássuk a számokat, amelyek hitelességéért természetesen nem vállalhatunk felelősséget.
Románia ezek szerint a 44. helyen áll a világ katonai hatalmainak sorában a maga 75 ezres aktív (a tartalékosokkal együtt 155 ezres) katonai személyzetével. (Lengyelországnak 120 ezer, Magyarországnak 20 ezer azonnal hadra fogható katonája van. Háború esetén, óvjon bennünket jó sorsunk tőle, nyilván hatalmasan megnő a mozgósíthatók száma.) Az Egyesült Államok 2,5 milliós haderejével az élen áll, bár nehezen elképzelhető, hogy az óriási lakosságú Kína (amelynek „hivatalosan” valamivel kisebb létszámú a hadserege) számbelileg mögötte állna.
Az említett Global Firepower egyébként többek között az ENSZ és a CIA publikus adataira támaszkodott – de garantálja-e bármi is a közzétett adatok hitelességét? Magánvéleményem szerint semmi.
Romániának az említett szervezet szerint összesen 134 repülőgépe van, közülük 31 harci gép, 78 szállító, 26 támadó, a flottához még 68 helikopter és 26 gyakorló gép tartozik. Nincs viszont támadásra alkalmas harci helikopterünk (Lengyelország 26 ilyen készülékkel rendelkezik). A szárazföldi erők tekintetében 827 tankot és 1456 páncélozott járművet, 413 ágyút és 188 rakétavetőt használhatnánk. A tengeri erők tekintetében, a Global Firepower szerint gyengén állunk: a 48 hajónk Törökország hasonló erőinek csupán negyede. Nemzeti flottánkban csupán három fregatt, 7 korvett, 20 cirkálóhajó és 5 aknaelhárító szerepel. Tengeralattjárónk, repülőgép-hordozó anyahajónk, mint ahogy bombázó repülőgépünk sincs.
Az említett eszközök harci erejéről, hatékonyságáról nem esik szó, pedig az éles helyzetben döntő súllyal eshet a latba.
Azt viszont tudjuk: van szövetségesünk, a NATO, s benne az USA, amelynek, a szerződés értelmében, kötelessége fellépni és védelmet nyújtani egy esetleges katonai konfliktusban.
Ne érjünk meg egy olyan helyzetet, amelyben annyi-amennyi haderőnket harcra fogni, szövetségeseinket pedig beavatkozásra kellene kényszeríteni. Nyugati Jelen (Arad)2017. július 21.
Székelyzászló-fóbia
A minap az államelnök a két székely megyébe látogatott, ahol bukaresti „elemzők” szerint rettenetesen megalázták: állva kellett végighallgatnia a székely himnuszt, és ha még ez sem lett volna elég, székely zászlóval ajándékozta meg Csíkszereda polgármestere. Az esemény előrejelezhető vihart kavart a Dâmboviţa-parti hazafik keblében. De valóságos traumát okozott az egyik vásárhelyi parlamenti képviselőnek is, aki nemes felháborodásának egy közösségi oldalon posztolt „elemzésben” adott hangot.
Az elemzők a tévékben és blogbejegyzésekben hisztérikusan reagáltak az eseményekre és a székelyföldi helyhatóságok „szemtelenségére”, akik szerintük kizárólag csak magyar problémákat vetettek fel, a románokról – akiknek nagy részét „elűzték” vagy asszimilálták – egyetlen szót sem ejtettek.
A háborgók azt is felhánytorgatták, hogy a látogatás szervezésébe nem vonták be a két székely megye prefektusait, az egészet „az RMDSZ ellenőrzése alatt álló” helyi hatóságokra és az elnöki hivatalra bízták.
A fent említett képviselő ennél is tovább ment, és azt állította, hogy az elnök akarva-akaratlanul „aláásta” a prefektusok tekintélyét, kizárólag „az RMDSZ helyi grófjaival” tárgyalt, és egy asztalhoz ült le korrupciógyanús politikusokkal. Így aztán a tanácskozás „az RMDSZ által, az elnöki hivatal cinkos beleegyezésével kidolgozott, olcsó színjáték” volt. A magyar elöljárók, mintegy 300-an, „képzelt sérelmekkel” fárasztották az államfőt, háttérbe szorítva a székelyföldi románokat, amivel „újra bebizonyították, hogy nem igazi politikusok, hanem olcsó ripacsok” – állította „elemzésében” a magyar grófok rögeszmés gyűlölője.
Számára az egyetlen öröm az ürömben, ha egyáltalán örömnek lehet nevezni, az volt, hogy az államfő a székely zászlóért cserébe állami lobogót adott az említett polgármesternek, és hogy a gyűlésteremben nem volt kitűzve „a székely szeparatizmus jelképe”. Illetve, az elnök „nem süllyedt le” az RMDSZ-es „grófok” szintjére. Ja, és nem értett egyet „az etnikai alapú területi autonómiával”.
Ehhez hasonló kommentárok folytak ki a televíziókból és képviselőnkhöz hasonló érzelmű hazafik tollából. Amivel természetesen nőtt a nézettségük, a magányos írnokok pedig legalább „kiírták magukból” nemzetféltő fájdalmukat, és villanásnyi figyelmet kaptak azoktól, akik éppen akkor „fészbukoztak”.
Érdekes, hogy a háborgók egyike sem beszélt arról, hogy az esetleges székelyföldi fejlesztések nemcsak a székelyeknek lennének jók, hanem az ott élő románoknak is, akikért – legalábbis a nyilatkozatok szintjén – szakad meg a szívük. Aggodalmukból ennyire már nem futotta. Leragadtak a székelyzászló-fóbiánál.
MÓZES EDITH / Népújság (Marosvásárhely)2017. július 21.
Tájházak, magán- és csűrmúzeumok ideje
Magyar sajtótermékeink olvasgatása közben örömmel nyugtázom, hogy az utóbbi években megszaporodtak a magánszorgalmú „kincsgyűjtögetők”. Akik nemcsak régi és külföldi pénzekre hajtanak, hanem főként népi tárgyakra, értékekre.
A földművelés, állattenyésztés, a ház- és az udvartartás, a téli estéken művelt szövés és fonás, egyéb kézimunka kellékei azokról az időkről mesélnek, amikor a rokonság, szomszédság még együtt töltötte estéit. Idősebb vagy fiatalabb leszármazottjaik, örököseik pedig nem hagyják elkallódni őseik szabadságharcban, forradalomban, világháborúban próbált, padlásokon, pincékben, ládákban rejtegetett, rozsdásodásnak induló fegyvereit, öltözeteit, a déd- vagy üknagyapák fogságból küldött szomorú leveleit sem, hanem leporolják, megbecsülik ezeket az időmarta relikviákat.
Még a hetvenes évek legelején szereztem tudomást a bélafalvi csűrmúzeumról és Orbán Lázár bácsiról, aki saját gyűjteményét állította ki saját csűrében. Értékes, egyedi szerszámokat, régi agyagedényeket hagyott maga után, tulipános ládával, teljes esztenai felszereléssel. Vajon, mi lett a sorsa Lazi bácsi hagyatékának, sikerült megmenteni a falunak, vagy Brassóban élő fia a szülői házzal együtt eladta?
Ugyancsak régebb olvastam, hogy magánmúzeum születik Gelencén: Kelemen Botond édesapja, vitéz Kelemen Dénes szomszédságában, 39 évesen fogott gyűjtéshez; ízlésesen berendezett szobáját fényképen láttam. A népművészet iránti tiszteletet a szülői házban szívta magába, hiszen apa és fia székely kapuk és kopjafák faragásával is foglalkozott. Felső-Háromszéken amúgy örvendetesen alakul a kiveszőfélben levő, régi, de hasznos tárgyak utóélete: Kézdivásárhelyen Beke Ernő gyűjteménye egyre nagyobb hírnévre tesz szert, Sárfalván Balázs Barna volt kocsmáros mentette meg az enyészettől – ügyfelei segítségével – szülőfalujának több ezer tárgyát az elmúlt húsz évben. A Szabó Ottó által faragott díszkapu az ő kezdeményezésére került a sárfalvi római katolikus kápolna elé, mert a hagyományőrzést is szívén viseli...
A sort lehetne folytatni, tágabb környezetünkben is vannak még szívderítő példák. A Hargita megyei Székelyszentléleken Balázsi Dénes nyugalmazott tanár 81 évesen is működteti 1977-ben felavatott tájházát. A kallódó értékekre a kincskereső pionírmozgalom hívta fel a figyelmét, és több évtizedes munkája eredményeként közel hétszáz tárgyat gyűjtött be a Felső-Nyikó mente sajátos világából.
Háromszéken talán a zalánpataki Préda Barna tájháza a legújabb magánmúzeum, amelyet bő éve nyitottak meg. Gondolom, azóta újabb értékes „kincsekkel” gyarapodott, és remélem, hogy látogatói is vannak ezeknek az egyedi gyűjteményeknek!
Ferenczy L. Tibor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. július 21.
Tusványosi kerekasztal-beszélgetések Kevés a gyerek, nő az elvándorlás
A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) első napján a honosítási sikertörténet mellett az erdélyi magyarság elvándorlásáról, az óvodafejlesztésekről és a medveveszély elhárításáról is tartottak panelbeszélgetést. Csütörtökön délelőtt az anyanyelvi oktatás és a megélhetési politizálás került terítékre. Burus-Siklódi Botond, a 25 éves Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke hiányérzetének adott hangot amiatt, hogy jelen pillanatig nincs meg az a háttérintézmény-rendszer, amely segíthetné a szakmai munkát. A legtöbb félreértés, párhuzamosság a koordináció hiányából ered – mondta, hozzátéve, hogy szükségesnek tartja egy közoktatási tanács létrehozását, amelyben az oktatáspolitika, az oktatásirányítás és a civil szervezetek egyaránt képviseltetnék magukat. Szintén hiányolta a szülőkkel való együttműködés országos szervezeti kereteit. Megjegyezte: 160 ezer magyar gyermekkel foglalkozik jelenleg mintegy 10-12 ezer pedagógus. A problémák között említette még az alacsony gyermekszámot, valamint az asszimilációt és a migrációt.
Erdei Ildikó, a temesvári Bartók Béla Líceum igazgatója egy oktatáskutató intézet hiányát tette szóvá, s azt, hogy nincsenek együttműködési keretek, fórumok. Fő kérdés, hogy kié a döntés, kié a felelősség – mutatott rá. Hozzátette: az elmúlt években született egy szakmai anyag, amely számos konkrét javaslatot tartalmaz, de nem történt előrelépés. Kell a létszám és a stratégia is – hangsúlyozta. Erdei Ildikó jónak nevezte a Rákóczi Szövetség oktatási kezdeményezéseit, amelyek szerinte átvehetők a tömbmagyarság esetében is. Feltételként jelölte meg, hogy legyenek jó pedagógusok, szerinte az ő anyagi-erkölcsi státusukat is meg kellene erősíteni. Kitért arra is: a marosvásárhelyi katolikus iskola ügye megmutatta, hogy mennyire kiszolgáltatott helyzetben vannak. Jogi tanácsadó iroda működtetése megoldást jelenthetne – jegyezte meg. (A panelbeszélgetésen elhelyezték a marosvásárhelyi katolikus líceum kétnyelvű molinóját Ne játsszanak a gyermekeink sorsával! felirattal, jelezve: az érintettek tovább harcolnak az iskoláért.) Egymillió állampolgársági kérelem A napokban adták be az egymilliomodik állampolgársági kérelmet – jelentette be Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes szerdán. Elmondta: ezzel sarokkövéhez érkezett a magyar nemzet 2010-ben elkezdődött közjogi egyesítése. Az első nap panelbeszélgetései között szó volt arról is, hogy változó intenzitással és célországokkal, de folyamatos az erdélyi magyarság kivándorlása, s az utóbbi időben fokozottan érinti a szórványterületeket. Péti Márton, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezető tanácsadója elmondta: a Népesedéstudományi Kutatóintézet és intézetük közös felmérésben vizsgálta a Magyarországra történő áttelepülést. A Kárpát-medencében az elmúlt száz évben kimutathatóak a migrációs folyamatok, és ez független a politikai viszonyoktól. Hozzátette: ha ez a folyamat nem indult volna el, akkor a magyarországi népesség 10 évvel korábban csökkent volna 10 millió alá. Klaus Iohannis román államfő kedden tett székelyföldi látogatása kapcsán Semjén Zsolt kijelentette, hogy korrektnek és pozitívnak tartja azt. A miniszterelnök-helyettes úgy vélekedett, hogy elindult egyfajta párbeszéd az autonómia elfogadtatása tekintetében. A Iohannis által is támogathatónak nevezett regionális autonómia nagyon közel áll ahhoz a területi autonómiához, amelyet Székelyföld számára kérnek a székelyek – mutatott rá Semjén Zsolt. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ügyvezető elnöke, a Tusványos egyik alapítója a megnyitón úgy vélekedett: bár a román államfő nyilatkozatai túl sok optimizmusra nem adnak okot, megteremtődhet annak reménye, hogy Klaus Iohannis moderátora lesz a román–magyar párbeszédnek. A többnyelvűség gúzsba kötve Anyanyelvhasználat terén tulajdonképpen ex lex állapot van, hiszen ami megvalósítható Kovászna és Hargita megyében, az már Maros megyében sem működik maradéktalanul, a többi megyékben nem is sikerül ezeket a jogokat kikényszeríteni – Székely István, az RMDSZ ügyvezető alelnöke a Gúzsba kötött többnyelvűség című, szerdai beszélgetés moderátoraként már indításkor rávilágított a romániai közigazgatási törvény kétértelműségére. A megoldás a regionális hivatalos nyelv bevezetése lenne, hangsúlyozta Székely István, aki előbb a törvényes lehetőségekre kérdezett rá, majd arra is, hogy a lakosság hogyan viszonyul az anyanyelvhasználat kérdéséhez. „Amíg a lakosság úgy érzi, hogy szívességet vár el a hivataltól és megpróbál megfelelni a hivatalnok komfortérzetének, nem pedig jogait érvényesítené, addig kérdés, hogy előre lehet-e lépni a nyelvi jogok terén” – fogalmazta meg a kétnyelvűség mindennapos dilemmáit Székely István. Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke a 215-ös közigazgatási törvény kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó előírásainak hiányosságaira hívta fel a figyelmet. „A gyakorlat az, hogy azokon a településeken, ahol a magyar közösség többségben él, vagy magyar polgármester, alpolgármester van, ott vannak kétnyelvű utcanévtáblák, ott az önkormányzatok magyar nyelven tartják a tanácsülést, és az intézmény külső és belső kommunikációjában is használják a magyar nyelvet, ahol viszont 50 százalék alatti a magyarság aránya, ott már személyzethiányra és egyéb problémákra hivatkozva részlegesen vagy egyáltalán nem alkalmazzák a kisebbségi nyelvhasználatot. Egyértelművé kell tenni a törvényi előírásokat, hogy ne a jó szándékon múljon, hogy egy-egy intézményben, településen lehetővé teszik-e a kisebbségi nyelvhasználatot” – fogalmazott Péter Ferenc. „A helyi közigazgatási törvényben benne van az anyanyelvhasználat lehetősége, de a központi közigazgatásra már nem vonatkozik, tehát a helyi tanácshoz lehet magyarul fordulni, de a közegészségügyi igazgatósághoz már nem. Rosszhiszemű alkalmazói is vannak a törvénynek, ilyen a prefektúra, a számvevőszék. Látjuk azt is, hogy millió feljelentés van ebben a témában is” – mutatott rá Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke. Az államból élés karrierje A román politika az idők folyamán többnyire az államból élés karrierjét jelentette, aminek nem sok köze van a pártok nevében szereplő ideológiákhoz – állapították meg szerdán A román politika – a szervezett káosz iskolapéldája című tusványosi pódiumbeszélgetésre meghívott politológusok. Bakk Miklós politológus, a Sapientia EMTE oktatója másfél évszázados történelmi visszatekintésében megállapította: a román politika átvette ugyan az európai politikai modelleket, de ezeket egyfajta formaként használta, hiányzott mögüle a társadalmi tartalom. Székely István politológus, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ügyvezető alelnöke kifejtette: 2006 óta Romániában többnyire politikai társbérlet van a parlamenti többség és a vele szemben álló államfő között. Az egyébként parlamenti köztársaságként működő Romániában a közvetlenül választott államfőnek a titkosszolgálatok területén vannak igazából komoly jogosítványai. Székely azt valószínűsítette, hogy Romániában az egyre nagyobb költségvetéssel és személyi állománnyal rendelkező titkosszolgálatok aktivizálása az elnöki hatalom megteremtését és stabilizálását segíti, ebbe pedig szerinte a korrupcióellenes ügyészséget (DNA) is becsatornázták, amely a szolgálatoktól kapott információk alapján indít eljárásokat. Szerinte a kérdés csak az, hogy Klaus Iohannis államfő csak megörökölte a „rendszert”, vagy ő maga ennek a rendszernek terméke. Székely István Gergő politológus, a Kolozsváron működő Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa a román pártrendszer bemutatásakor megállapította: Romániában a pártok többnyire klientúra (és nem programatikus) alapon működnek. Ezért van az, hogy Romániában mindenki mindenkivel koalícióképes, a parlamentben gyakori jelenség a pártváltás, a koalíciókötés logikája pedig többnyire azt a szempontot követi, hogy az aktuális legerősebb párt ellen szövetkezik a második-harmadik. Az előadó szerint 1996 óta az RMDSZ is a forráselosztásban való részvételre alapozta legitimációs stratégiáját, de a magyar polgármesterek ügyészségi meghurcolása nyomán egyre kevésbé vonzó az érdekképviselet számára ez a modell, és az is látható, hogy az RMDSZ ma már ódzkodik a kormányzati szerepvállalástól. (Hírösszefoglaló) Népújság (Marosvásárhely)2017. július 21.
A szentírás a legfőbb mérce (Reformáció 500)
A 21. században sem lehet a vallást, a hitet valamiféle „lelki homokozónak” tekinteni, amelyben „eljátszadoznak azok, akiknek ez fontos” – jelentette ki Balog Zoltán Tusnádfürdőn a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban az ötszáz éve indult reformációról és Európa szellemi jövőjéről rendezett tegnapi pódiumbeszélgetésen.
Az emberi erőforrások minisztere úgy vélte: a hitnek a Kálvin által megfogalmazott totális igénye nem azt jelenti, hogy intézményesen az egyháznak kell mindent irányítania, hanem azt, hogy mindenben a szentírás tanításai jelentik a mércét. Szerinte a keresztény hit és annak református formája azt mondja, hogy „a főnök feljebb van, feljebb a püspöknél, feljebb a miniszterelnöknél (…), a keresztény hit feljebb van a pártfegyelemnél”. A miniszter szerint törvényhozási következményei vannak annak, hogy a magyar alkotmány az Istenre való hivatkozással kezdődik, és ebben a tekintetben sok még a tennivaló Magyarországon. Mint mondta, a reformáció 500 éves évfordulója alkalom arra is, hogy a vallásszabadságot a világon elsőként meghirdető tordai országgyűlés jövő évi 450. évfordulójára készüljünk. Bejelentette, hogy a magyar kormány támogatásával teljesen megújul a tordai római katolikus templom, amelyben a lelkiismereti szabadságot kihirdették.
Balog Zoltán megjegyezte: 2018-ban, amikor Erdély és Románia egyesülése egyoldalú kinyilvánításának a centenáriumát is ünneplik Romániában, azt várják el, hogy a Kárpát-medence országai tartsák tiszteletben a tordai vallásszabadság szellemét és az egyesülést kinyilvánító gyulafehérvári nyilatkozat betűjét. „Ha ötven százaléka megvalósult volna annak, ami ott le van írva, a magyar közösségnek sokkal komolyabb esélyei lennének a túlélésre, a gyarapodásra” – tette hozzá. A miniszter afféle üzemi balesetnek tartotta, hogy ötszáz évvel ezelőtt a reformáció a katolikus egyház szakadásához vezetett, hiszen – mint megjegyezte – a katolikus egyházban is erős megújulási hullámot indított el. Úgy vélte: a kereszténységben az a csodálatos, hogy egyszerre konzervál és reformál, egyszerre megőriz és megújít. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke úgy vélekedett: ma talán Európa sem lenne, ha fél évezrede nem következik be az egyházi reformáció. Az egyházi mozgalom megváltoztatta az emberek gondolkodását, munkához való viszonyulását, és az anyanyelvhasználat egyházi bevezetésével felértékelte az identitás kérdéseit. A püspök szerint a jelen feladata, hogy visszatérjünk a szentírásban rögzített forráshoz, ebből merítve kell újraszervezni az életet. Megemlítette: a reformáció is azért tudott annak idején olyan hatásos lenni, mert az élet minden területén jelentkező kérdésekre választ tudott adni. Úgy vélte, az egyháznak ma is az a feladata, hogy zsinórmértéket adjon. „Ha nem tudunk választ adni az emberek mindennapi kérdéseire, kérdéses a fennmaradásunk” – jelentette ki. A pódiumbeszélgetésen David Campanale brit újságíró szenvedélyes szónoklatban fejtette ki: a hithez, Istenhez ragaszkodó Magyarország és Lengyelország példája Európa egésze számára reménységet ad a jövőre nézve. MTI; Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. július 21.
Segédkezek Erdővidéken
A Gondviselés Segélyszervezet háromszéki fiókszervezete és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) által Felsőrákoson szervezett, múlt hét végén zárult önkéntes munkatábor célja a rászorulók közvetlen segítése, a közösségi szolidaritás évszázados hagyományának, a kalákáknak a népszerűsítése volt.
Az idősek és a közösség érdekében dolgozni kívánó fiatalok fele Kovászna és Hargita megyéből, a többi Barót testvérvárosából, az anyaországi Dabasból, illetve annak testvértelepüléséről, a vajdasági Zentából érkezett.
A csapat tagjai a Diakónia Keresztyén Alapítványtól és a lelkészektől kaptak útbaigazítást, kiknek lenne fontos a segítség. A tábor négy napja alatt több tucat felsőrákosinak, nagyajtainak, köpecinek, miklósvárinak és vargyasinak tettek szolgálatot: ha kellett, fát vágtak, kaszáltak, szénát takartak, ablakot pucoltak, felmostak és gyomláltak.
A munka mellett természetesen egyébre is jutott idő: belekóstoltak a Barót Napok programjába, tábortűz és Buzogány-Csoma István szentivánlaborfalvi lelkész gitárjátéka mellett töltötték az estet, végezetül Farkas Orsolya vargyasi teológiai hallgató által tartott istentiszteleten is részt vettek. „Párját ritkította, ahogy a Kárpát-medence különböző sarkaiból érkező fiatalok dolgoztak. Segítettek a télen tűzkárt szenvedő idős és fiatalabb felsőrákosi családnak, ragyogóra takarították a felsőrákosi unitárius templomot, s önzetlenül tettek mindazok érdekében, akik behívták kapujukon. Azt szeretnénk, hogy évről évre megszervezzük a tábort, s reméljük, nemcsak segítünk, de hátha jó példánk által újra népszerűbb lesz a kalákázás is” – mondotta a Gondviselés Segélyszervezet erdővidéki munkatársa, Pájer György.
Hecser László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. július 21.
Emlékkopját állítottak Szőts Dánielnek
Újabb emlékkopjával gazdagodott a kisborosnyói Történelmi Emlékpark. Ezúttal néhai dr. vitéz Szőts Dánielnek, a Vitézi Rend erdélyi törzse oszlopos tagjának állítottak emléket. A tegnap délutáni ünnepségen az elhunyt vitéz társai, rokonok, barátok, a Vitézi Rend eszméivel szimpatizáló polgárok vettek részt. A kopjafát Bartha Árpád faragta.
Székely Róbert lelkipásztor üdvözölte elsőként a jelenlevőket, „vitézeket, nemzetes hölgyeket és urakat, Nagyborosnyó alpolgármesterét, Kanyó Antalt, a vendégeket”. Elmondta, a kopjafa állításának ötlete Damó Gyulától – az emlékpark megálmodójától – származik. A nyugdíjas tanítóval folytatott beszélgetésekből vált számára tisztává a kopjafa állításának háttere: Dani bácsi sokat járt az emlékparkban, emlékfát is ültetett, de a Damó Gyulával tartott baráti viszonya, az egymás iránti tisztelet vezérelte leginkább az ötletgazdát, akinek kezdeményezését a Vitézi Rend erdélyi törzse is felvállalta.
Rövid áhítattal folytatódott a rendezvény, nem mindennapi módon az elhangzott egyházi énekek dallamát Márk Norbert vadászkürtből szólaltatta meg. Damó Gyula beszédében „Dani bátya” jelmondatát idézte: „cselekvésben kell élni és szolgálni nemzetünket”. Ennek szellemében élte életét tiszti főorvosként, a Vitézi Rend tagjaként is. A kopjafa jelzi, hogy földi élete véget ért ugyan, de az emlékezetben továbbra is élni fog – hangoztatta. Székely Zsolt, a Vitézi rend erdélyi törzsének főkapitánya így értékelte dr. Szőts Dániel életútját: a pályát megfutotta, a harcot megharcolta, a hitét megtartotta. 15 millió magyarnak volt testvére, s fájlalta a nemzet fogyását – méltatta az Úz völgyének veteránját. A Vitézi Rend a kopjafa állításával rója le tiszteletét – emelte ki.
Nyáguly Vilmos felelevenítette, tíz évvel ezelőtt járt először a kisborosnyói emlékparkban dr. Szőts Dániel társaságában. Melegedett a szíve, amikor látta, mire képes egy idős ember egy pár száz lelkes faluban. Jeleket állít arra érdemes, a nemzet asztalára valamit letevő embereknek, a magyar történelem sorsdöntő eseményeinek. Dani bácsi és Damó tanító bácsi ezért vált eszményképévé – jelentette ki. Nyilvánosan tett fogadalmat: ezentúl minden Dániel-napon ott lesz az emlékparkban. Mindezek után Búcsú Dániel barátomtól című versét olvasta fel. Az ünnepi beszédeket követően a kopjafa leleplezésére, majd koszorúzására került sor. A Vitézi Rend mellett a Szőts család, Kanyó Antal alpolgármester, az elhunyt ismerősei, barátai helyezték el az emlékezés koszorúit, virágait.
Az ünnepség végén Ferenc Botond és Tánczos András szavalt. Az áldás után a himnusz hangzott el, először vadászkürtből, majd a résztvevők torkából is.
Bokor Gábor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. július 21.
Az óvoda nemzetmegtartó erő
A gazdaságfejlesztési programoknak akkor van értelme, ha nem ürül ki a Kárpát-medence, ehhez pedig minden gyermeknek meg kell adni a lehetőséget, hogy már az óvodától kezdve anyanyelvén tanulhasson – hangsúlyozta Grezsa István kormányzati biztos szerdán a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem Óvodafejlesztés a Kárpát-medencében témájú -beszélgetésén.
A magyar állam 17,1 milliárd forintot költ a külhoni magyar óvodafejlesztési programra az első szakaszban, ami a Kárpát-medencében hatvan-hetven új óvoda építését és 265 meglévő létesítmény felújítását jelenti – ismertette Grezsa István. Az óvodákra figyelést a nemzetpolitikai államtitkárság indította a 2012-ben meghirdetett külhoni magyar óvodák évével, ezt kutatás követte, amelyhez minden elcsatolt nemzetrészen a program stratégiai partnerei biztosítottak forrásanyagot, így készült el a fejlesztési térkép, a megvalósításban egyházi és világi együttműködők segítenek.
A program révén a vegyes házasságú családok gyermekeit is be szeretnék vonzani a magyar óvodákba, mert úgy tartják, ez az első lépés ahhoz, hogy a gyermeket magyar iskolába írassák. Az óvodafejlesztés második szakaszát is tervezik, ebben több mint ezerötszáz helyen kívánnak kialakítani óvodai játszótereket, óvodasarkokat, és lehetőség nyílik, hogy a szórvány után a tömbmagyarságban is támogassák az óvodai hálózatot.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége az infrastrukturális fejlesztés mellett a módszertani, szakmai munkában is partnere a programnak, az egyeztetésekbe bevonták a megyei és helyi RMPSZ-szervezeteket, a cél érdekében együttműködnek az önkormányzatokkal és a politikummal – ismertette Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ országos elnöke. Az eddigi tervben 14–15 fejlesztés szerepel, de a szövetséghez érkeztek még igénylések, amelyeknek remélhetőleg a program 2.0 szakaszában sikerül eleget tenni – közölte. Aki kétségbe vonja a porgram hasznát, az nem tekint a jövőbe – hangsúlyozta Ballai Zoltán, az Erdélyi Református Egyházkerület tanácsosa. Kiemelte, nem minden önkormányzat partner a programban, van, ahol kilencven nap után sem kaptak kézhez egy ingatlanra vonatkozó engedélyt, de például Erdőszentgyörgyön az önkormányzat telket ajánlott fel óvodaépítésre. Nem felekezeti óvodákat, hanem magyar intézményeket építünk – szögezte le. A bürokrácia útvesztőiről beszélt Farkas Zsolt, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület közigazgatási tanácsosa is, aki szerint, ha a szülők látnák, hogy anyanyelvű oktatás szempontjából van jövő gyermekeik számára, talán nem vándorolnának el. Erdei Ildikó, a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum igazgatója a bánsági pozitív példákról beszélt. Hangsúlyozta, tudatosan építik a magyar iskolahálózatot, vigyáznak arra, hogy egyetlen fejlesztés se oltson ki egy másikat. Ha a szülőben sikerül az óvodában bizalmat kiépíteni a magyar oktatás iránt, ha a vegyes házasságból származó gyermekek is jó nyelvi kompetenciákat szereznek, akkor nagyobb az esélye annak, hogy magyar tannyelvű elemi iskolába viszik gyermekeiket – mondotta.
A vajdasági helyzetet Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke vázolta: óvodákat, szórvány óvodaközpontokat építenek, óvodasarkokat hoznak létre, kisbuszokat vásárolnak, Szabadkán gyakorlóóvodát létesítenek, és amióta a program elindult, a helyi közösségekben is megszületett az igény a magyar óvodára, máris vannak kérések, amelyek teljesítését a második szakaszban remélik. Azt mondta, világiak és egyháziak együtt használják ki a lehetőséget, mert mindannyian tudják, hogy az óvoda nemzetmegtartó erő. Papp Z. Attila, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója az óvodaválasztási szokásokkal kapcsolatos további kutatások fontosságát hangsúlyozta, valamint azt, hogy minél többet fektetünk be az oktatás alsó szintjén, később annál több térül meg. Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója moderátorként azt emelte ki: az óvoda nemcsak épületet, hanem pedagógust, pedagógusi munkát is jelent, és a jövőben ezen a területen is fejleszteni kell.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)