udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 6943 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 6931-6943 I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2014. január 1.

Áder János: hazaszeretet nélkül nem lenne hazánk
Az „életörömmel megélt hazaszeretet” fontosságát hangsúlyozta Áder János köztársasági elnök újévi beszédében, és egyúttal arra is emlékeztetett, hogy 2014-ben már a hetedik szabad választáson íródhat tovább Magyarország szabadságának legújabb kori története.
Az államfő újévi köszöntőjében azt mondta, az új év a magyarok életének egy újabb hófehér, még tiszta lapjaként áll, amelyet „idén is teleírunk saját szavainkkal, saját történeteinkkel”. Huszonöt évvel ezelőtt a szabadság volt az első szó, amely erre a lapra került, annak ellenére, hogy még idegen katonák állomásoztak az országban és nem voltak szabad választások – emlékeztetett.
„Mi, magyarok mégis úgy döntöttünk, szabadon akarunk élni, szabadon akarunk lélegezni, szabadon akarunk dönteni arról, miként rendezzük közös dolgainkat” – hangsúlyozta.
A köztársasági elnök szerint huszonöt évvel ezelőtt „ki tettel, ki gondolattal, ki félelem nélkül kimondott szavakkal, ki pedig a szívében táplált reménnyel vált részévé a sok évtizedes diktatúrát lebontó változásnak”.
„Történelmünk 2014-es esztendejének lapjára egy szót most én is szeretnék felírni, egyetlen szót: a hazaszeretet szavát” – mondta az államfő, hozzátéve, a „nagy szavak pátosza helyett az életörömmel megélt hazaszeretetre” gondol.
Kiemelte, ez egyszerű kimondása annak, hogy szülőföldünk éppúgy a sajátunk, mint „szüleink vére az ereinkben”. A hazaszeretet egyszerre jelenti egymás tiszteletét és önmagunk elfogadását, továbbá mindannak megbecsülését, amit „eleink ránk hagytak, amit közösen őriztünk meg, és amit az utánunk jövőknek szeretnénk továbbadni” – fejtette ki, aláhúzva: a hazaszeretet azt is jelenti számára, hogy a mai magyaroknak van mire büszkének lenniük. „Van mire vigyáznunk, van mit gyermekeinknek továbbadnunk, van hazánk, van múltunk és van jövendőnk, van miért őrizni szívünkben a reményt” – sorolta.
Az államfő hangsúlyozta, „hazaszeretet nélkül nem volna hazánk”. Ahogy a Himnusz, a magyarok közös története, szabadsága és függetlensége se lenne – tette hozzá. Hazaszeretet nélkül „kultúránk, tudományunk, megannyi világraszóló teljesítményünk” sem létezne, „nem volna nyelv, amelyen magyarul vallhatnánk szerelmet, és amelyen magyarul szólíthatnánk édesanyánkat” – mondta.
Áder János beszédében külön köszöntötte az édesanyákat és a 2013-ban születetteket, valamint a 2014-ben születőket. „Örömtelien sokan vannak velünk, akik egy új gyermek, egy új testvér, egy új unoka, egy új családtag érkezésének örömével vagy reményével vágnak neki az előttünk álló esztendőnek” – fogalmazott.
Az államfő kiemelte, hogy ahogy egyik év a másikba fordul, „úgy adjuk át az élet fonalát nemzedékről nemzedékre”. Saját és közös életünkét, melyet mindennél erősebb szálakból, szerelemből, szeretetből, gondoskodásból és felelősségből fonunk össze – mondta. Ebből áll közös történelmünk, „millió és millió élet szőtteséből”. Ez a szőttes ezer és ezer szállal köt össze bennünket egymással, az időben előttünk járókkal és az utánunk születőkkel – hangsúlyozta a köztársasági elnök.
Az újévi köszöntőt – már második alkalommal – a siket és nagyothalló nézőknek az államfő mellett álló Weisz Fanni fordította jelnyelvre.
MTI
Székelyhon.ro

2014. január 1.

Az átlagosnál többen ünnepeltek a központban
Hatalmas sikert aratott a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal évbúcsúztatója, a 2013-as évet záró tűzijáték.
A nézők tömege a Márton Áron tértől a ferences templomig helyezkedett el, becslések szerint mintegy hat-nyolcezer ember nézhette a központból a szilveszteri látványosságot – többen, mint az előző években.
Mint Bálint Attila, a polgármesteri hivatal sajtószóvivője elmondta, a tűzijáték pontban éjfélkor kezdődött, és bár tizenkét percesre tervezték, negyedórásra sikerült. Személyi sérülés vagy incidens nem történt.
Székelyhon.ro,

2014. január 1.

A romániaiak nagy többsége elégedetlen 2013 eredményeivel
Egy friss közvélemény-kutatás szerint keserű szájízzel gondolnak a romániaiak a 2013-as politikai eseményeire.
Az IRES közvélemény-kutató intézet a karácsony előtti időszakban mérte fel a 2013-as év romániai megítélését. A Digi 24 hírtelevízió honlapján közzétett felmérés szerint a megkérdezettek 76 százaléka vélte úgy, hogy rossz irányba haladnak a dolgok az országukban, 72 százalékuk semmilyen pozitívumot nem látott az év politikai történéseiben, 49 százalékuk pedig a korábbi ötéves periódusnál rosszabbnak tartotta a 2013-as évet.
A válaszadók a politikusok konfliktusos viszonyait, a vezetés rossz hatásfokát, az alacsony életszínvonalat látták a legsúlyosabb negatív jelenségeknek. Arra a nyitott kérdésre, hogy mit találtak a legkiábrándítóbbnak a politikusok viselkedésében, az ígéreteik be nem tartását említették a legtöbben (28 százalék), de a marakodásaikat (19 százalék) és a nép iránti közömbösségüket (10 százalék) is sokan rótták fel.
A megkérdezettek 22 százaléka Victor Ponta miniszterelnököt, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökét, a Szociálliberális Szövetség (USL) társelnökét választaná az év politikusának. Traian Băsescu államfőt 14 százalékuk, Crin Antonescu szenátusi elnököt a Nemzeti Liberális Párt elnökét, az USL társelnökét csak hat százalékuk tartotta az év politikusának. Negyedrészük egyik politikust sem javasolná az év emberének. Arra a kérdésre, hogy felbomlik-e 2014-ben a kormányzó Szociálliberális Unió, 51 százalékuk válaszolt igennel.
A Ponta-kormány legjobb intézkedésének azt látták a megkérdezettek, hogy helyreállította a közszférában a fizetéseket, amelyeket a gazdasági válság idején a Boc-kormány 25 százalékkal csökkentett. A kormány legvitatottabb intézkedésének az adók és illetékek emelését tartották.
maszol.ro/MTI,

2014. január 2.

Petőfi Sándorra emlékeztek Csíkszeredában és Marosvásárhelyen
December 31-én, kedden Csíkszeredában, szerdán pedig Marosvásárhelyen emlékeztek Petőfi Sándor január elsejei születésnapjára.
Csíkszeredában a rendezvényre a református egyházközösség és a Petőfi Sándor Általános Iskola szervezésében került sort, tudtuk meg Iochom Zsolt beszámolójából a szekelyhon.ro-ról.
Az egybegyűltek először Vár téren álló Petőfi-szobornál emlékeztek a fiatalon elhunyt forradalmár költőnkre, 191-ik születésnapján, a Himnusz eléneklésével. „Petőfi Sándor példája minket arra tanít, hogy ha egy szebb és jobb jövendőre vágyunk, akkor annak érdekében valamit tenni is kell. Küzdelem és harc nélkül semmi sem adatik meg az életben" – mondta beszédében Szatmári Szilárd református lelkész.
Az ünneplők megkoszorúzták a nagy költő szobrát, miközben Petőfi-dalokat énekeltek.
A Vár téri helyszínről a részvevők a közeli Petőfi Sándor Iskolához sétáltak át, ahol a diákok tartottak egy rövid megemlékezést, majd Kiss Ernő iskolaigazgató egy kis szeretetvendégségre hívta meg a jelenlévőket.
Az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület Maros megyei szervezetének szervezésében megemlékezésre került sor szerdán Petőfi Sándor születésnapjára Marosvásárhelyen, számol be Antal Erika a maszol.ro portálon.
A forradalmár költő szobra előtt Kilyén Ilka színművész, az EMKE nevében köszöntötte a résztvevőket. Spielmann-Sebestyén Mihály történész arról beszélt, hogy minden nemzedéknek meg kell keresnie a maga Petőfijét. Petőfi Sándor versei felforgatják a magyar szíveket, széttörik a nyugalmat, a szellemi tunyaságot – mondta a történész. Költészete mindig új arcot mutat, meglepő, felkavaró, mindig más, kifogyhatatlanul bőkezű, minden kérdésünkre újabb kérdéssel felel, szenvedélyesen keresni kell a versekbe kódolt választ.
A megemlékezésen Szőllősi Kata, a Cinige zenekar énekesének fellépése következett, majd Hajlák Attila római katolikus lelkipásztor osztotta meg gondolatait. Az esemény zárómomentuma a Psalmus Vegyeskar által felvezetett közös éneklés volt.
Erdély.ma,

2014. január 2.

Traian Basescu román földnek tartja Moldovát
Traian Basescu román földnek tartja Moldovát, a moldávokat pedig románoknak.
Az újévi beszédében Traian Basescu elmondta, hogy az országnak nyíltan kell erről beszélnie.
Az elnök szerint e gondolatnak az összes románt át kell hatnia, mivel közös nyelv, történelem és kultúra egyesíti őket. A nemzet újraegyesítésének pedig a románok harmadik nagy projektjévé kell válnia. Az első kettő a NATO és az EU-tagság volt.
Traian Basescu megígérte, hogy személyesen fog e kérdéssel foglalkozni, amint lejár az elnöksége.
Deres: Érdekes, hogy Székelyfölddel kapcsolatban nincs kedvük nyíltan beszélni a hovatartozás kérdéséről. Ugyanakkor -legyen bármi is a véleményünk Basescuról, vagy a moldáv kérdésről- példamutató is a dolog, hiszen szeretnénk ha egyszer végre egy magyar vezető is hasonló gondolatokat fogalmazna meg az elszakított országrészekkel kapcsolatban.
www.deres.tv / Oroszország HangjaT.
Erdély.ma,

2014. január 2.

Külföldi tollából származik az erdélyi arisztokrácia XX. századi története
Comrade baron (Báró elvtárs) nevet viseli Jaap Scholten díjnyertes könyve, amely az erdélyi arisztokrácia bukásának koráról, és ezt követő életéről számol be. A holland író tollából származó oral history-n alapuló írások mutatják be az 1949. március 3-án éjszaka politikai döntéssel letartóztatott, vagyonától megfosztott, deportált arisztokrácia következő napjait, éveit a Gheorghe Gheorghiu Dej vezette Munkáspárt, majd a Román Kommunista Párt alatt, akik az arisztokráciát és a nagybirtokosságot első osztályú ellenségként kezelték. Azt, hogy pontosan mit is jelentett ez a kor, és az utána következő időszak, majd a rendszerváltás a három részre osztott könyv mutat be: első részben az arisztokrácia 1949 előtt, melyet az arisztokrácia 1949-1990 között követ, mely az arisztokrácia 1990 után című résszel fejeződik be.
A Budapesten élő író az erdélyi táj és kultúra szerelmese. A rendszerváltást követő határok megnyitása óta járja Erdélyt és Magyarországot keresve az arisztokrácia múltjára mutató jeleket és a múltról mesélő embereket. Felkutatta az utca emberének szájról-szájra terjedő történetén túl az érintetteket, azaz a még élő egykori arisztokrácia tagjait, leszármazottait. Munkatáborok helyszínén és pincék mélyén túli romos épületek árnyékában kutatott az elmúlt két évtized során.
A személyes találkozások élményén túl a könyv egyik fő kérdése, hogy hogyan lehet megmenteni a múltat, ugyanis a köztudottan omladozó, jó esetben lelakott épületek többnyire már visszakerültek a jogos örökösök tulajdonába. Milyen terveik vannak a tulajdonosoknak, ha már visszakapták, vagy éppen milyen út vezetett az épületek visszaszerzéséig, ha egyáltalán sikerült visszaszerezniük? De az is a fontos kérdések közé tartozik, hogy hogy élt ez a társadalmi réteg a kommunizmus évei alatt.
Történetek sokaságát a személyes találkozások, megannyi beszélgetés élményéből fakadó személyes megjegyzések teszik igazán érdekessé e könyv dokumentációként is szolgáló jellegét, mely értéket közvetít ez által. Egy külföldi szemszögéből szemlélhetjük a valóságot. A részletes írások, színes háttér-információk az erdélyi emberek számára is releváns, múltat tisztázó információforrásként szolgálhatnak.
A szerző 2013. novemberi erdélyi útját egy holland baráti társaság kísérte, mely azért jött, hogy meglátogasson néhány, a könyv által leírt helyet, s mely marosszéki látogatásakor gróf Haller Béla kíséretében ismerkedett meg e vidék arisztokrációjának múltjával. A gróf kíséretében meglátogatták a volt rendőrség udvarát, ahol az úgynevezett „domniciliu obligatoriu” azaz a kötelező lakcím-rendelet az arisztokrácia életére kiváltott hatásáról számolt be. A Teleki Tékán túl a Teleki kastéllyal, mint ahogy Teleki Samu Afrikakutató és Teleki Sámuel kancellár munkásságával, családi történeteivel is megismerkedtek Kálmán Attila történész kalauzolásában. Gernyeszegen Jaap Scholten és baráti köre gróf Teleki Kálmánnal találkozott, ahol a kastély parkjában tett látogatása során megismerkedett a család és a kastély történetével.
Erdély szerte hasonló felfedezőutak gyümölcseként született meg a könyv 2011-ben Amsterdamban, holland nyelven, melyet 2013-ban fordítottak angol nyelvre. A könyv 2011-ben a Libris Történelem díjával tüntettek ki, és jelölték a Bob den Uyl 2011-es legjobb utazási könyv díjára. A tavalyi év őszén Erdélyben is bemutatták az angol nyelvű kiadást, mely érdekes olvasmányként szolgálhat Erdély szerelmesein túl a történelem kedvelőinek is.
Harasztovics Arnold
Erdély.ma,

2014. január 2.

Neves sepsiszentgyörgyiek nagy könyve
Megjelent a Sepsiszentgyörgy személyiségeit bemutató sorozat első kötete. A Demeter Lajos helytörténész által szerkesztett kötet év végén jött ki a nyomdából.
Eredetileg két évvel ezelőtt – amikor Sepsiszentgyörgy mezővárosként való említésének 550. évfordulóját ünnepelték – vetődött fel, hogy hasznos lenne, ha a háromszéki megyeszékhely jeles személyiségeiről kiadvány látna napvilágot. Akkor a megjelenés objektív okok miatt nem valósult meg, most viszont elkészült a neves sepsiszentgyörgyieket bemutató sorozat első kötete. A második kötet várhatóan 2014 végén jelenik meg. A Sepsiszentgyörgy személyiségek – életrajzok, életutak című könyv a közismert személyiségek életrajzát tartalmazza, olyanok is bekerültek, akiknek emlékét már csak a családjuk őrzi, és olyanok is, akikre egyáltalán nem emlékszünk. A szépirodalom, a zene, a színház vagy a tudomány területén sikereket elért polgárok mellett helyett kaptak többek között a 16–17. század külföldi egyetemeit látogató diákok, a magyar szabadságharc tisztjei, a város egykori országgyűlési képviselői, díszpolgárai, helyi közéleti személyiségek, kiemelkedő teljesítményt elérő sportolók, és olyanok is, akiknek neve nem nemes cselekedeteik révén került be a köztudatba.
Gy. Turoczki Emese
Sepsiszentgyörgy személyiségei – Életrajzok, életutak I. kötet A-J /Sepsiszentgyörgy Kiadó, Sepsiszentgyörgy/ Írta és szerkesztette Demeter Lajos
Székelyhon.ro,

2014. január 2.

Németh Zsolt: a honosítás jövője nagyon nagy mértékben függ a választások sikerétől- A honosítás jövője nagyon nagy mértékben függ a választások sikerétől - fogalmazott az év első kormányzati sajtótájékoztatóján Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára csütörtökön.
A politikus ismertette: potenciálisan 900 ezer külföldön élő választópolgárról beszélhetünk. Közülük 350 ezernek van magyarországi állandó lakóhelye. Utóbbiak többsége - országonként 100-150 ezer ember - Németországban és az Egyesült Királyságban él.
Mindkét ország hozzájárulását megkapták, hogy a külképviseleteken kívül - ha szükséges, akár sportcsarnokban vagy iskolában - szervezzék meg a választásokat - jelentette be.
A politikus emlékeztetett: a kedvezményes honosításról szóló törvény három évvel ezelőtt lépett hatályba. A kettős állampolgárságot a kormányzati ciklus egyik emblematikus jogszabályának nevezte, és úgy fogalmazott: a 2014-es országgyűlési választások sikere alapvetően befolyásolhatja a kettős állampolgárság népszerűségét és a kedvezményes honosítás jövőjét.
Az államtitkár a magyar nemzetpolitika kulcsfontosságú elemének nevezte a szabályozást. Kitért arra, hogy a kormányzati ciklust megelőző nyolc évben a nemzetpolitika volt értékelése szerint "a leginkább katasztrófa sújtotta terület". Ezért a jelenlegi ciklus célja más nem is lehetett, mint az, hogy stabil és világos jogi alapokon nyugvó intézményrendszert hozzanak létre a nemzeti integráció keretei között, valamint az autonómia célkitűzése érdekében - mondta.
Az államtitkár felhívta a figyelmet arra is, hogy 2014 a térség több országában is választási év lesz: Szlovákiában és Romániában elnököt választanak, Ukrajnában sem zárható ki, hogy választások lesznek, továbbá nagyon valószínű, hogy Szerbiában is előrehozott választásokat tartanak.
További adatokat ismertetve elmondta: 550 ezerre tehető azoknak a száma, akiket új honosítottnak tekinthetünk. Egy részüknek külföldi állandó lakhelye van, vagyis ők levélben szavaznak. Az 550 ezer magyar közül 315 ezren voltak, akik külképviseleti ügyintézés keretében nyerték-nyerik el a magyar állampolgárságot.
Németh Zsolt hangsúlyozta: a regisztráció elengedhetetlen feltétele a választási részvételnek, és a Nemzeti Választási Iroda adatai szerint eddig 95 ezren regisztráltak. Az államtitkár ezt jónak nevezte, mondván, nagy az érdeklődés és az érintettek közül minden harmadik ember regisztrált. Kérdésre válaszolva azonban elmondta: a diaszpórában egyelőre ő is alacsonynak találja a regisztrációt.
Németh Zsolt úgy fogalmazott, hogy a regisztráció végső stádiumába érkeztünk, mivel a választásokat megelőző 15 napig lehetséges regisztrálni, "tehát már nincs három hónap a regisztrációra". Akik pedig még nem indították el a honosítást, azok az utolsó napokban vannak, mivel 3 hónap a folyamat átfutási ideje.
A magyar diplomácia feladatát a honosítás, a regisztráció és a választások lebonyolításában meghatározónak nevezve ismertette: 110 külképviselet kap kiemelt szerepet. Célként nevezte meg, hogy a külhoni magyarok minél nagyobb arányban vegyenek részt a választáson, ezt zökkenőmentesen bonyolítsák le, továbbá sikerüljön az elfogadottságát, a legitimitását megőrizni.
Szólt arról is, hogy az eddig felmerült diplomáciai bonyodalmak megalapozatlannak bizonyultak mind a honosítással, mind pedig a választásokkal kapcsolatban, de folyamatos odafigyelést igényel mindkettő, és jegyzékben tájékoztatták a nemzetközi partnereket a választások közeledtéről.
A múlt évről szólva azt mondta: 2013 az autonómia éveként vonul be a nemzetpolitika történetébe. Hangsúlyozta: Magyarország 2014-ben sem hagyja magára a külhoni magyarokat. Úgy fogalmazott: fellépnek a védelmükben, támogatják legitim törekvéseiket.
Wetzel Tamás, az egyszerűsített honosítási eljárás bevezetésével kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztos arról beszélt, hogy a kettős állampolgárság óriási kihívás volt a közigazgatás számára. A külképviseletekre 559 720 kérelem futott be, emellett 250 ezer név-visszamagyarosítási kérelemmel kell foglalkozni. Összehasonlításképp elmondta: 2010-ben éves szinten 5 ezer kérelemmel tudott megbirkózni a közigazgatás, ma ez a szám évente 200 ezer.
A honosításról elmondta: 2013-ban 12 százalékkal többen nyújtottak be állampolgársági kérelmet, mint 2012-ben, ami azt jelzi, hogy továbbra is nagy az érdeklődés a kettős állampolgárság iránt. Előrevetítette: az egyszerűsített honosítás fennmarad, az ezzel kapcsolatos félelmek megalapozatlanok.
Eredménynek nevezte azt is, hogy megalapozatlannak bizonyultak a kettős állampolgársággal kapcsolatos félelmek, riogatások, komolyabb migráció nem jelent meg, és a szociális ellátórendszerben sem jelentett problémát az egyszerűsített honosítás.
A külképviseletekről szólva elmondta: hatalmas és új feladatot jelentett, hogy a honosítási kérelmek 75 százalékát a külképviseleteken nyújtják be, ugyanakkor a választások lebonyolítása mellett várhatóan a magyar állampolgárok házasságkötésének és gyerekeiknek az anyakönyvezése lesz a következő feladat.
Budapest (MTI)
Krónika (Kolozsvár),

2014. január 2.

Potápi: egységesebb lett a nemzetpolitika
- Az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságának elnöke szerint a Fidesz-KDNP-kormány elérte, hogy egységesebb lett a hazai nemzetpolitika, és jelentős szemléletváltással ma már szövetségesként tekint a diaszpórában élő magyarságra.
Potápi Árpád János (Fidesz) az MTI-nek adott interjúban a testület elmúlt három évét értékelve emlékeztetett arra, hogy a bizottság feladata elsősorban a Kárpát-medencében és a világszerte szétszórva élő magyarság segítése, parlamenti képviselete, valamint az őket érintő jogszabályok véleményezése.
A testületnek ezen túl feladata a határon túli magyarságot tömörítő pártokkal, történelmi egyházakkal, civil szervezetekkel való kapcsolattartás is; a bizottság üléseinek rendszeres vendégei voltak magyar szervezetek képviselői Ausztráliától Csíkszeredáig - tette hozzá. A grémium egy kivétellel minden határon túli, magyarok lakta régióban tartott kihelyezett ülést, amelyet utolsóként Horvátországban a tervek szerint 2014. februárban rendeznek meg - mondta.
A bizottsági elnök fontos változásnak nevezte, hogy a jelenlegi kormány elsőként tekint szövetségesként a nyugati magyarságra, amelyet a szocializmus évtizedeiben ellenségnek tartottak, az azt követő húsz évben pedig az anyaország próbált kapcsolatot kiépíteni velük.
"Büszkéknek kell lennünk rájuk, mert szorgalmukkal, akaraterejükkel bizonyították, hogy a világ bármely részén megállják a helyüket" - fogalmazott.
Kitért arra, hogy a szomszédos országokban eltérő a magyar kisebbség helyzete; mint utalt rá, Szlovákiában nem megoldott a kettős állampolgárság kérdése, amit jelez az is, hogy kevesen kérték az egyszerűsített honosítást. Hozzátette: a probléma megoldására szűk lehetőség van, miután Szlovákia mereven ragaszkodik álláspontjához, amely nem ismeri el a kettős állampolgárságot. Bár Ukrajna hasonlóan alkotmányellenesnek tartja a kettős állampolgárság intézményét, az ukrán állam nem él szankciókkal a magyar állampolgárságot felvett magyarokkal szemben. "Olyan esetről hallottunk, hogy a belbiztonsági szervek megfigyelték a magyar állampolgárságot kérőket, de retorziótól nincs tudomásunk" - jegyezte meg.
Potápi Árpád János egyértelmű sikernek nevezte, hogy 2010-től 500 ezren vették fel a magyar állampolgárságot az egyszerűsített eljárás keretében, és közülük december 20-ig több mint 87 ezren regisztráltak a 2014-es országgyűlési választásra. Úgy vélte, a regisztrálók száma el fogja érni a 200 ezer főt.
Ez a szavazatszám legfeljebb 2-3 mandátum sorsáról fog dönteni, ami most nem befolyásolja a választás eredményét - mondta.
Azzal kapcsolatban, hogy a határon túli kettős állampolgárok levélben történő szavazása miatt érheti-e hátrány a magyar kisebbségeket, leszögezte: álláspontja szerint nem jelent veszélyt a postai úton történő szavazás.
"Úgy látjuk, hogy nincs olyan helyzet egyik szomszédos országban sem, amelyben hátrány érheti a kettős állampolgárokat. Ha a románok emiatt hátrányosan megkülönböztetnék a magyarságot, gondolniuk kell arra, hogy a moldovai kettős állampolgárságú románokat is hátrányok érhetik ugyanilyen helyzetben" - mondta. "Eddig úgy látjuk, hogy a többségi nemzetek tagjai nem foglalkoznak a magyar választással - jegyezte meg.
A grémium elnöke úgy vélte, 2010 óta egységesebb lett a hazai nemzetpolitika; "akarva-akaratlanul a baloldalnak is megváltozott az álláspontja, ők is támogatták az állampolgársági törvényt, és mennek a határon túli szavazatokért". Akármilyen kormány alakul 2014-ben vagy 2018-ban, a határon túli magyarok érdekeit figyelembe kell vennie - húzta alá.
A hazai kisebbségi jogokról szólva kifejtette: az intézményrendszer és a törvényi háttér 1990 után kialakult, a 2014-es választással a nemzetiségek parlamenti képviselete is megoldott lesz.
"A hazai nemzetiségek legnagyobb gondja, hogy nem egy tömbben élnek, és szinte mindenhol kisebbségben vannak a magyarsággal szemben. Ezért a helyi önkormányzatoknak pozitív diszkriminációval kell feléjük fordulniuk, és a kötelező jogoknál többet kell biztosítani számukra" – mondta.
(MTI)

2014. január 2.

Kelemen és Markó az idei és a tavalyi politikai évről
Az év kérdésének nevezte az Erdély Fm rádiónak nyilatkozó Markó Béla volt -elnök, hogy az ország folytatja-e a kisebbségpolitikai reformokat, amelyeket az elmúlt 20 évben megkezdett, vagy megáll ezekkel. A politikus szerint tavaly romlott a magyar-román viszony, a szövetség pedig ellenzékben volt, ezért nem tudta ellensúlyozni a magyarellenes retorikát, intézkedéseket.
Kelemen Hunor szövetségi elnök – szintén a rádiónak nyilatkozva – a tavalyi évet a kilencvenes évekhez hasonlította, amikor szintén ellenzékben volt az RMDSZ, és amikor ugyancsak jellemző volt a magyarellenesség. „A magyarellenesség, és általában a nacionalizmus felkeltése, életben tartása azoknak az érdeke, akik gazdasági téren nem képesek eredményeket felmutatni. A gazdasági válság amúgy is egy olyan helyzetet teremtett, amikor folyamatosan a felelősség áthárítását ellenségkép megkreálásával próbálják rendezni a kormányon lévők" - mondta.
Kelemen szerint tavaly egyetlen fontos intézkedést fogadott el az USL-többségű parlament: a decentralizációt. Ezt is csak félsikernek jellemezte, mivel az alkotmánybíróság még nem döntött arról, hogy alkotmányellenes-e vagy sem.
maszol.ro

2014. január 2.

Erkel Ferenc emlékezete a PKE-n
Kétnapos ünnepi rendezvénnyel emlékeznek meg a Magyar Kultúra Napjáról a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen Erkel Ferenc emlékezete címmel.
Január 22-én, szerdán a Magyar Kultúra Napján egész napos ünnepi program keretében Erkel Ferenc magyar zeneszerzőről, karmesterről és zongoraművészről emlékeztek meg a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE). A PKE Zeneművészeti Tanszéke, a Partiumi Magyar Művelődési Céh és a Pro Universitate Partium Alapítvány közös szervezésében létrejövő kétnapos rendezvény első napján 10 órától előadásokat hallgathattak meg az érdeklődők, 14 órától az egyetem belső udvarán sor került az Erkel Ferenc emléktábla avatásra, majd 18 órától ünnepi koncerttel zárul a program. Csütörtökön tíz órától folytatódik az ünnepi esemény, dr. Boros-Konrád Erzsébet énekesnő, a PKE oktatója Erkel Ferenc operáiból mutat be szemelvényeket. A rendezvény a Bethlen Gábor Alap támogatásával jött létre.
Továbbadni az örökséget
A szerdai előadások előtt dr. Hausmann Alice egyetemi adjunktus köszöntötte a megjelenteket és az előadókat. Mint elmondta, az ünnepnapok kiemelkednek a hétköznapokból, és felhívják a figyelmet egy kisebb vagy nagyobb közösség által fontosnak tartott értékre. „A magyar kultúra egy olyan tárgyi és szellemi örökség összessége, melyet őseink hagyományoztak ránk. Az egyetemnek kiemelt feladata, hogy ezt az örökséget ápolja és továbbadja. Dolgoznunk kell azért, hogy kései utódainknak is legyen mit és miért ünnepelniük” – tette hozzá végezetül Hausmann Alice.
Himnusz és Szózat
Az előadások rendjén elsőként Sziklavári Károly, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar, Művészeti Intézet, Ének-zene Tanszékének kutatója értekezett A Himnusz, a Szózat és a reformkor címmel. Az előadás során Sziklavári Károly kortörténeti ismereteket vázolt fel, majd olyan alkotásokat sorolt fel, amelyek a Szózat és a Himnusz előzményeinek tekinthetők, majd e két mű zenei világát is ismertette. Az előadás során elhangzott, hogy Vörösmarty Mihály Szózatának megzenésítésére 1843-ban, Kölcsey Ferenc Himnuszának zenei megformálására pedig 1844-ben írtak ki pályázatot, előbbi nyertese Egressy Béni, míg utóbbié Erkel Ferenc lett, noha mindketten megzenésítették mindkét költeményt. Az érdeklődőknek egyebek mellett lehetőségük nyílt meghallgatni a Szózat Erkel által megzenésített változatát, valamint Egressy-féle Himnusz megzenésítést is. A délelőtt folyamán Erkel-hagyaték Erdélyben. A Kolozsvári Magyar Opera szerepvállalása címmel Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója tartott előadást, majd dr. Kovács Sándor, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Zenetudományi és Zeneelméleti Tanszék vezetőjének előadását hallgathatták meg az érdeklődők A 19. század vége, a századforduló és az ifjú Bartók pályakezdése címmel.
Nagy Noémi
erdon.ro,

2014. január 3.

Illegális megemlékezések? – Megosztó rendezvények Petőfi születésnapján
Január elsején, Petőfi Sándor születésének 191. évfordulóján a hagyományokhoz híven az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület délben szervezett megemlékezést a költő marosvásárhelyi szobránál. Délután pedig a Lakó Péterfi Tünde köré csoportosuló, önmagukat Vásárhelyért Társaságnak titulálók tartottak rendezvényt, mint kiderült, mindkettőt engedély nélkül.
Az EMKE délelőtti rendezvényére közel 100-an gyűltek össze. Bevezetőként Kilyén Ilka színművész az EMKE nevében üdvözölte a megjelenteket, majd elmondta, a város 2000-ben állíttatta a szobrot, az EMKE 2001-től január elsején a költő születésnapjára emlékezik.
Az idén Sebestyén Spielmann Mihály történész olvasta fel rövid, a költőről szóló jegyzetét, amelyben többek között kifejtette: „Az új év ajándéka szlovák anyától és délszláv, szerb apától minden magyarnak, a világ-(irodalom)nak szánt ajándék. Az a kérdés, miként becsüljük, miként bánunk ezzel a különleges ajándékkal.
Élő-eleven-e, vagy a tankönyvekbe és megcsontosodott hagyományba ágyazott, múzeumok számára preparált irodalom Petőfi költészete? Úgy látom, mintha manapság maga a költészet lenne félárnyékban. Petőfi egy név, amely azonosságunk jele. Inkább jelszó, mint vers”.
Ezt követően Szöllösi Kata népdalénekes, diák Petőfi-vers alapú dalt énekelt, majd Hajlák Attila plébános mondott rövid beszédet és imát, amelynek végén a maga és minden vallásfelekezetű paptársa nevében kívánt boldog új esztendőt a jelenlevőknek és nem csak. A végén a Vártemplom Psalmus kórusa énekelt több közismert „Petőfi-dalt”. A zárást követően a megemlékezők spontánul elénekelték a magyar illetve a székely himnuszt.
Ahogy befejeződött a rendezvény, az addig gépkocsiban szemlélődő rendőrök a szervezőkhöz léptek, és az engedélyt kérték, illetve afelől érdeklődtek, hogy melyik szervezet készül még megemlékezésre. A beszélgetés nyomán kiderült, hogy bár már több mint egy évtizede az EMKE is kivonul a szobor elé, az idén nem jelentették be a rendezvényt, „hiszen eddig sohasem volt gond”. Kilyén Ilka elmondta, a főszervező Ábrám házaspár nincs a városban, ő vette át a szervezést, s biztos volt abban, hogy a szervezet Maros megyei vezetője „intézkedett”.
A délutáni összejövetellel kapcsolatban pedig kifejtette, az említett társaság tagjai valóban megkeresték őt, mivel nincsenek hivatalosan bejegyezve, hogy szervezzék együtt a rendezvényt. Tekintettel arra, hogy az EMKE hagyományosan a déli órákban rendezi a „születésnapot”, nem akarták megváltoztatni az időpontot, s mivel a társaság, azzal az indoklással, hogy sötétségre van szükségük, hiszen valójában egy színpadi előadásról van szó, ragaszkodott az estéhez. Miután az EMKE képviselője felajánlotta, hogy emlékezzenek meg közösen délelőtt, majd az irodalmi jellegű műsort tartsák meg teremben, a társaság egyik főszervezője azt válaszolta, nem bújhatnak el, mert „vissza akarják foglalni a teret”. Lapunknak azt mondták, hogy „beadták ugyan a kérvényt az engedélyre, de még nem jött válasz”...
Az esti műsorra mintegy 70 személy jött el, a sorokban láthattuk többek között Lakó Péterfi Tündét, de a Hatvannégy Vármegye, illetve a Jobbik (sz. m.: nem hivatalos) és az MPP megyei képviselőit is. Kozsik József mintegy 30 perces egyéni produkcióját követően, amelyben dalok és versek szerepeltek, gépzenei aláfestéssel hangzottak el a himnuszok, s bár a rendezvény ideje alatt a helyszínen cirkáltak a rendőrség és a helyi rendőrség járőrautói, ezúttal nem szálltak ki a járműből a hatóságok képviselői. Az esti előadás végén Kozsik József sajnálattal jegyezte meg, hogy „egyesek megosztják a magyarságot, mert nem engedték, hogy közös rendezvény legyen”. A replika azonnal jött a sorokból, mivel az EMKE délelőtti rendezvényét szervező Kilyén Ilka este is kijött, s azonnal válaszolt: nem ők a megosztók.
A két rendezvény nyomán a következtetést Fodor Imre volt polgármester vonta le, aki délelőtt is jelen volt, majd délután csak körülnézett: „Petőfi szobrát nem azért állíttattuk Marosvásárhelyen, hogy egy nap kétszer egy-egy maroknyi magyar emlékezzen!”
Vajda György
e-nepujsag.ro
Erdély.ma,

2014. január 3.

Az erdélyi magyar politikai vezetők évértékelője 1.
A Kossuth Rádió Határok nélkül című műsora arról szólt, miként értékelik az elmúlt esztendőt a romániai magyar politikusok.
Oláh Gál Elvira előbb Kelemen Hunorral, az elnökével beszélgetett, aki elégedett azzal, hogy ellenzéki pozíciójuk ellenére is sikerült bevinni az alkotmánytervezet első cikkelyébe azt, hogy a nemzetiségi közösségek államalkotó tényezők, ha nem is éppen abban a formában, ahogy azt ők szerették volna. Kelemen nem mondja, hogy a közösségi jogok terén áttörés történt, de szerinte valamiféle mentalitásváltásra mindenképpen sor került.
Kelemen Hunor azt is sikerként emlegeti, hogy a 70 százalékos kormányzati többséggel szemben demokratikus eszközeikkel sikerült megakadályozzák a régió-átalakítást, ami szerinte katasztrofális következményekkel járt volna úgy Székelyföld, mint a Partium számára. Az elnök arra is büszke, hogy a decentralizációs törvény tárgyalásánál az ők módosító javaslataiknak több mint felét elfogadták. Az RMDSZ elnöke a Székelyek Nagy Menetélésében vállalt szerepükről is szólt, kihangsúlyozva, hogy a közösségi akarat, és az RMDSZ politikája között nincs szakadék.
A brüsszeli kezdeményezésükről Kelemen azt mondta, hogy sikerült egy olyan kisebbségi szolidaritást elérni, amely példátlan a FUEN keretein belül, amit nem szakmai, hanem csupán politikai érvekkel tudtak elutasítani.
Mindezek értelmében Kelemen Hunor sikeresnek tartja a 2013-as esztendőt, hiszen állítja: betudták bizonyítani, hogy ellenzékből is elérhetők ilyen szintű eredmények, viszont amihez nem férnek ők hozzá, azok a költségvetési pénzek.
Végül Kelemen Hunor elmondta, hogy a nemzeti minimum mindig létezett, az autonómiáról sosem voltak vitáik, esetleg csak az eszközök használatáról vitáztak, na meg arról, hogy ki képviselje az erdélyi magyarságot, azaz kié legyen a hatalom.
2014-ben nekünk a legnagyobb kihívás az EP választás, a Magyarországi parlamenti választásokon az erdélyi magyaroknak élni kell szavazati jogukkal – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
László Edit Zsuzsannával beszélgetve Biró Zsolt, az MPP elnöke az elmúlt év eseményeiből kiemelte, az RMDSZ ígéretét, miszerint tárgyalni fognak az EP választásokkal kapcsolatosan és örömmel nyugtázta, hogy az autonómiáért vívott harcban sikerült áttörést elérni, és most már ez ügy mellé minden erdélyi magyar politikai erő felsorakozott.
Biró bízik abban, hogy az EP választásokra sikerül egy olyan listát összeállítani, amit majd mindenki magáénak fog érezni, hiszen az MPP rendelkezik egy olyan szakember-garnitúrával, amelyet bejutós helyre tud ajánlani a „válogatottba.” Mi szövetségben gondolkozunk – jelentette ki az EP-listáról az MPP elnöke.
Mi elsősorban az RMDSZ fele próbálunk elmozdulni, de mindenkivel tárgyalunk, nem zárkózunk el a Néppárttól sem, viszont vegyék figyelembe az erőviszonyokat: Hargita megyében 7 polgármesterünk van, de van polgármesterünk Kovászna megyében és a Partiumban is.
Lehőcz Lászlónak Toró T. Tibor, az EMNP elnöke elmondta, hogy pártja is koalíciót szeretne az EP választásokra úgy, hogy Tőkés László a közös listán induljon. Mi egy pártkoalícióban gondolkozunk, mert ha összefogunk, akkor elérjük azt az eredményt, amit 2009-ben elértünk, magyarázta az elnök. Mivel Lech Walenza és Vaclav Hável mellett Tőkés László neve is a rendszerváltók között van, az nem szabad kérdés legyen, hogy folytassa-e ő azt a munkát, amit Brüsszelben elkezdett, Tőkés László a kárpát-medencei magyar egység egyik szimbolikus figurája – fogalmazott az Toró. Hozzátette: Tőkés Lászlóra az RMDSZ-nek is szüksége van, még akkor is, ha politikailag sok kérdésben nem egyeznek vele.
Toró elégedett azzal, hogy 2013-ban sikerült a közösséget megmozgatni, példának említve itt március tizedikét, a Székely Szabadság napját, amikor Marosvásárhelyen mintegy 30 ezer ember gyűlt össze, vagy októberben a Székelyek Nagy Menetelését, amelyre százezres nagyságrendben sikerült mozgósítani a székelyeket, és nem csak őket. Hozzátette: a menetelés kialakított egy olyan hangulatot, amellyel szemben egyelten politikus sem merne menni.
A Néppárt elnöke megemlítette a feszültségeket is, amelyek az RMDSZ-nek tulajdoníthatóan a közéletet „szabdalták” és jelentős zavart is okoztak a fejekben.
A magyarországi választások az erdélyiek számára olyan mint az olimpia: a részvétel a fontos, mert a mi szavazataink ugyan nem befolyásolják érdemben az eredményt, viszont ha magas lesz a részvétel, ez akkor azt jelenti majd, hogy az Orbán-kormány döntéssorozatai fontosak voltak a külhoni magyarok számára – fejtette ki Toró.
Kossuth Rádió
Erdély.ma

2014. január 3.

Etnikai indíttatású bántalmazás miatt tett feljelentést egy sepsiszentgyörgyi román férfi
Etnikai indíttatású bántalmazás miatt tett feljelentést a Kovászna megyei rendőrkapitányságon egy román nemzetiségű férfi, akit állítása szerint azért vertek meg szilveszter éjszaka Sepsiszentgyörgy központjában, mert nem tudott magyarul.
A Mediafax hírügynökség jelentése szerint Gheorghe Predut – aki 1994 és 2001 között a Demokrata Párt megyei elnöki tisztségét töltötte be – szilveszter éjszaka riasztotta a rendőrséget. Arról számolt be a kiérkező rendőröknek, hogy húsz év körüli fiatalból álló öt-hat tagú csoporttal találkozott az utcán, és a fiatalok ütlegelni kezdték, miután magyarul szólították meg, ő pedig közölte: nem beszél magyarul. A férfit mentővel szállították a megyei kórházba, ahol megállapították, bordatörést szenvedett. A rendőrség szóvivője megerősítette a szilveszter éjszakai riasztást, és azt is közölte, hogy a bántalmazott férfi csütörtökön feljelentést tett a rendőrségen. Hozzátette, a rendőrség keresi a bántalmazókat. „Ha korábban azt mondta volna nekem valaki, hogy ilyesmi megtörténhet Sepsiszentgyörgyön, nem hittem volna el” – mondta Gheorghe Predut a Mediafax hírügynökségnek.
MTI
Erdély.ma,

2014. január 3.

Az SZNT szerint Románia folytatja a Székelyföld elrománosítási politikáját
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) szerint a román ortodox egyháznak adományozott székelyföldi szálloda esete ismételten bizonyítja, hogy „Románia semmibe veszi vállalt nemzetközi kötelezettségeit, és tovább folytatja Székelyföld elrománosításának a politikáját”. Az SZNT keddi közleménye szerint a román kormány megannyi romániai jogszabályt és nemzetközi szintű vállalását sértett meg azzal, hogy karácsony előtt sürgősségi kormányrendelettel Hargita és Kovászna Ortodox püspökségének juttatott egy 89 szobás kovásznai szállodát. Az SZNT ezt annak a fényében sérelmezi, hogy Románia még huszonöt évvel a diktatúra bukása után is adós a magyar egyházaktól elkobzott egyházi javak jelentős részének a visszaszolgáltatásával, noha a restitúció feltétele volt az Európa Tanácsba való felvételének.
Népújság (Marosvásárhely),

2014. január 3.

A „szerv” bocsánatkérése?
A hír jelentéktelen, de a román nyelvű média azonnal rávetette magát, és szétkürtölte országnak, világnak: egy székelyföldi lelkipásztorhoz kiszállt a rendőrség, s lakásán fegyvert foglalt le. Mégpedig nem is akármit, hanem egy ágyút!
A hír igaz, csak a jereváni rádió közkedvelt híréhez hasonlóan nem… osztogatnak, hanem fosztogatnak. Mert az egészből a valóság: egy 60 cm-es ágyú-makettről van szó, amelyet a pap ajándékba kapott valamilyen hagyományőrző csoporttól, s maga jelentette be annak létezését a rendőrségen. (Nem merte csak úgy megtartani, mert ha személyesen nem is, de hallomásból biztosan értesült az egyházakat ért módszeres hatósági zaklatásokról.) A „szerv” azonnal kiszállt a helyszínre és lefoglalta a „bűnjelet”.
Eddig nem is lenne baj, a rendőrség, ügyészség azért van, hogy minden gyanús esetet kivizsgáljon. De miért kellett azt azonnal nagydobra verni? Maga a rendőrségi szóvivő nyilatkozta, hogy csak ezután vizsgálják meg, hogy milyen tárgyról is van szó: színházi kellékről, avagy veszélyes fegyverről. Mondja, miközben az országos médiában már meghurcolták egy személy, jelen esetben lelkiatya nevét, a gyanút immár bűntényként tűntették fel. Mint tette az egykori milícia vagy szekuritáté.
És történik mindez nem először. Az általunk, a kisebbségiek adógarasaiból is (jól) fizetett román rendőrség, ügyészség minden esetben azonnal közli a médiával a gyanúsított (idegen hangzásúnak tűnő) nevét, lakhelyét. (Áldásos munkáját a többség felé igazolandó?) Amikor viszont a nyomozás lezárul, s a gyanú nem igazolódik, minden esetben „elfelejtik” közzétenni korrigálását, s az ilyenkor illendő bocsánatkérést. Mint (például) a kézdivásárhelyi meghurcolt polgármester esetében is, akinek az alaptalan ügyészségi gyanúsításra ráment politikai karrierje, házassága, életéből elfecséreltek néhány évet. Evvel ki számol el?
Ezen úzus ellen kellene nagyon hangosan és erélyesen tiltakozni a parlamentben, a belügyminisztériumban, a diszkriminációs tanácsnál, államelnöknél. Ha kell az EU-nál, avagy Strasbourgban is.
Ígérem: az a hazai politikai erő, érdekvédelmi szervezet, amely kicsikarja a hivatalos szerv részéről az első nyilvános bocsánatkérést, a nemzetiségiek közül nem csak az én szavazatomra számíthat a következő választáson.
Ujj János
Nyugati Jelen (Arad),

2014. január 3.

Román és bolgár állampolgárok szabad munkavállalása
Az európai integráció és az egységes piac egyik sarokkövének nevezi 2014. január 1-jén, szerdán hajnalban kiadott nyilatkozatában a személyek szabad mozgáshoz fűződő alapjogát Andor László foglalkoztatáspolitikáért felelős európai uniós biztos, üdvözölve, hogy éjféltől a román és a bolgár munkavállalók is minden korlátozás nélkül vállalhatnak munkát az Európai Unió összes tagállamában.
A két ország 2007. január 1-jén lépett be az EU-ba, a korábban csatlakozott országok legfeljebb hét évig korlátozhatták a román és bolgár állampolgárok szabad munkavállalását. Erre a továbbiakban csak szélsőséges esetben lesz lehetőség. Andor közleményében ugyanakkor rámutat, hogy a románok és bolgárok eddig is szabadon utazhattak és telepedhettek le más országokban, így már mintegy 3 millióan élnek más tagállamokban, s nem tartja valószínűnek, hogy a korlátozások feloldása után jelentősen növekedne a kivándorlás. Andor emlékeztet: 19 ország már korábban feloldotta a korlátozásokat.
„A szabad mozgáshoz való jog az, amit az emberek leginkább azonosítanak az uniós állampolgársággal” – írja közleményében a magyar biztos.
Andor rámutat, hogy ez alkalommal a korlátozások olyan időszakban érnek véget, amikor sok országban kiigazítások zajlanak, és magas a munkanélküliség.
„A nehéz időkben az EU polgárai gyakran könnyű célpontot jelentenek. Néha úgy állítják be őket, mintha elvennék a munkát a helyiektől, máskor éppen ellenkezőleg, olyan képet festenek róluk, mintha nem dolgoznának, és visszaélnének a szociális juttatásokkal” – húzza alá a foglalkoztatáspolitikai biztos.
Ezzel szemben a biztos szerint az uniós munkavállalók hasznot hoznak azoknak az országoknak, ahol dolgoznak, jellemzően olyan állásokat töltenek be, ahol munkaerőhiány van, vagyis nem a helyiek elől veszik el a megélhetést, valamint általában fiatalabbak a fogadó ország lakosságánál, nagyobb az esélyük az elhelyezkedésre, és általában nettó befizetők az adott országban, vagyis többet fizetnek be az államkasszába, mint amennyit kivesznek belőle.
Mindazonáltal a bizottság elismeri, hogy helyi szinten, egy-egy térségben vagy városban adódhatnak problémák, ha hirtelen sok ember áramlik oda – húzza alá közleményében a biztos, mindazonáltal arra az álláspontra helyezkedik, hogy ennek megoldása nem lehet az, hogy a bevándorló munkavállalók útjába akadályokat gördítenek. A biztos rámutat, hogy erre a célra az európai Szociális Alap forrásai is felhasználhatók. Arra is kitér, hogy az uniós szabályok előmozdítják a személyek szabad mozgását, egyúttal megakadályozzák, hogy kizsákmányolják őket, vagy, hogy visszaéljenek választott hazájuk szociális ellátó rendszereivel.
Andor László szerint kulcsfontosságú, hogy a tagállamok betartassák saját törvényeiket, szavatolják, hogy senkit sem foglalkoztatnak a minimálbérnél kevesebbért, és az uniós munkavállalókat legálisan alkalmazzák.
„Szilárd meggyőződésem, hogy az európai munkaerő szabad mozgásának korlátozása nem ad választ a magas munkanélküliségre, és nem jelent megoldást a válságra” – szögezi le ugyanakkor a foglalkoztatáspolitikáért felelős politikus.
(MTI)
Nyugati Jelen (Arad),

2014. január 3.

Beszélgetés Sebestyén-Spielmann Mihály művelődéstörténésszel
A pozitivista történetírástól az oral history-ig
Kedvezőtlen gazdasági helyzete ellenére 2013-ban is számos új kötetet jelentetett meg a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó.
A karácsony küszöbén Déván megtartott író-olvasó találkozó alkalmával egy idén indított sorozattal, illetve Sebestyén Mihály író-történész Midway szigetek című novelláskötetével ismerkedhettek az érdeklődők. Utóbbi szerkesztésében látott napvilágot az Erdélyi ritkaságok sorozatban Szilágyi Sándor: Erdély hanyatlása című műve is, mely szintén bemutatásra került Déván. E két kiadvány tartalmát boncolgatva indult beszélgetésünk a Mentor dévai rendezvényén, Sebestyén-Spielmann Mihály művelődéstörténésszel.
– Ami a történeti munkát illeti, ez egy jelentős 19. századi magyar történésznek, Szilágyi Sándornak a gyűjteményes kötete. Szilágyi Sándor ebben az erdélyi történelem néhány kulcsfiguráját: Bethlen Gábort, Rákóczyt, Haller Gábort, a Báthoriakat, Apafi korát idézte meg, Cserei Mihályról és Mikes Kelemenről írt. A 19. század hatvanas éveiben megjelent írások a felfedezés erejével hatottak, gyakorlatilag a magyar közönség ekkor ismerkedett meg a fejedelemségkori Erdély utolsó ötven-hatvan évével. Azzal az időszakkal, mely a művelődéstörténetben olyan gazdag, de amely a politikai eseményekben oly tragikus. Szilágyi korának történetírója volt, aki már a pozitivista történetírással kísérletezett, tehát azzal az okmányokra alapozott történettel, melyben a történetíró szerepe alárendelt a dokumentumoknak. Nem szuverén ura a történelem felmondásának, de annál inkább szuverén ura a dokumentumok megválogatásának.
– A Szilágyi-kötet az Ön szerkesztésében jelent meg, akárcsak sok más korábbi történelmi jellegű kiadvány. Ezúttal azonban Sebestyén Mihályt szépíróként is megismerhettük.
– A Midway-szigetek című kötetbe az utóbbi három évbe íródott novelláimat gyűjtöttem össze. Tematikusan is elrendeztem ezeket. Egyrészt ott vannak a novellákban azok a humoros, szatirikus elbeszélések, melyek a jelenkorral foglalkoznak. Napjaink furcsa görbe tükre arról, hogy mivé vált az egysíkú erdélyi társadalom a vállalkozások korában. Ezek olyan igazi kudarcos történetek, de a kudarc sohasem tragikus, inkább megmosolyogtató emberi törekvésekről szól. A novellák másik nagy vonulata azt az időszakot alkotja újra, melyet úgy hívnak, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó ötven éve, tehát gyakorlatilag a 19. század második fele és 1918-ig, 14-ig, a békeidőkig terjedő időszak, amelyben a nemzet annyira megtalálta önmagát és olyan sokféle ember élt a monarchiában, hogy ezeknek a történetét el nem mesélni akár fikció alapján is, egyszerűen lehetetlen. Ezt a világot el kell mondani annak ellenére, hogy e világnak volt az írója Mikszáth és Krúdy is, mégis azt kell mondanom, hogy az akkori társadalom számos olyan alakot termelt ki, mely a mi képzeletünkben él, vagy amelyeket a családjaink produkáltak. Itt Erdélyben is furcsa, érdekes, rendkívüli családok éltek. Na, ezeket a családi történeteket mesélem el a fikció és a valóság keveredéséből, ahogy ezt nekem a szüleim mesélték, ahogy nekik az ők szüleik mesélték. Gyakorlatilag én már a ötödik nemzedék vagyok, aki erről beszélhet a megtörtént események óta.
– Valahogy ehhez az „elmondási-kényszerhez” kapcsolódhat a Mentor Kiadónak az újonnan útjára indított sorozata is, melyből ezúttal két kötettel ismerkedhetett a dévai közönség.
– Rájöttünk arra, hogy számos emlékirat születik és ezeknek az emlékiratoknak alig van esélyük a megjelenésre. A kiadó felismerte ezeknek a kiadási lehetőségét és azt is, miként lehetséges ezeket úgy kiadni, hogy a közönség is élvezze. Ebben különféle műfajú emberek beszélnek. Az első kötet, például, melyet Gagyi József adott közre, egy falusi mindenes mindennapjainak az elmesélése. Ez a falusi mindenes a háború végétől kezdve, amíg mozgásképtelenné nem vált, életének negyven évében volt pünkösdi király és párttitkár, szakszervezeti főbizalmi és a kollektivizálás ellen beszélő ember. Tehát mindenféle funkciója volt a faluban. És egy Nyárád menti falu mindennapjaiban kibontakozik, hogy miként alakul át a parányi település a maga patriarkális mivoltából a politikai csatározások és művelődési hatások színterévé. Egy másik kötet az ötvenes évek visszaéléseiről mesél. Ezt Méliusz Anna írta meg, a kézirat Kanadából került haza. Ebben egy ember halálba üldözését, illetve meggyilkolását, egy másik embernek pedig az őrületbe kergetését meséli el meglehetősen szubjektív szempontból, indulatoktól sem mentesen. Közben olyan emberekről tudunk meg mindennap újabb és újabb dolgokat, akikről csak az újságban olvastunk, tehát akár belügyminiszterekről, akár kultúrminiszterekről, akár írókról, akikről egészen érdekes dolgok derülnek ki. E sorozatban például egy kötet, ami a maga egyediségében is figyelemre méltó, egy olyan magyar ember életét meséli el első személyben, aki román katonatiszt lett és a román hadseregben eltöltött éveiről mond ma, 27 évvel nyugdíjba vonulása után véleményt és ítéletet. A kiadó itt megküzdött a szerzőnek a történelemről szerzett tudásával és azzal, amit a történelemben megélt az illető. És a történelemben általa megélt élményeket részesítette előnyben a történelemről szóló bölcselkedésekkel szemben. E sorozat folytatódni fog. Nekem is vannak olyan ismerőseim, akik emlékiratokat szerkesztettek, s ezekből, amelyek megütik a közölhetőség mértékét, azokat sorra-rendre kiadjuk. Ezzel a kiadó gyakorlatilag csatlakozik az oral history mozgalomhoz, tehát ahhoz az újfajta történetmondáshoz, ahol az illetők a saját élményeiket mondják el, és ezek a magánélmények szervesülnek aztán a nagy történelem részévé.
– A könyvbemutató alkalmával, a történetírás kapcsán fogalmazta meg a sokakat foglalkoztató kérdést Széll Zoltán nyugalmazott tanár, hogy Ön szerint mikor hullik már le a fátyol a 20. század második feléről, mikor kezdenek már napvilágot látni ez időszakot reálisan ábrázoló történelmi munkák?
– Szerencsére megindult ez a folyamat. Akadtak végre fiatal történészek, akik belevágták fejszéjüket ebbe a nagy fába. Ezek a fiatal történészek külföldön képezték magukat, tehát újfajta szemlélettel indultak neki a világnak. És mindent elkövetnek ezért, hogy a titkosított dokumentumokat is megszerezzék vagy megkerüljék. Külföldi levéltárakban is megfordulnak, ahol már rengeteg érdekes adat került elő. Az utolsó ötven évről a diplomáciai jelentéseket is feldolgozták már. Itt egy nagy nemzetközi összefogás eredményeképpen indul meg a kutatás, tehát Amerikában, Magyarországon, Olaszországban és Romániában az ötvenes-hatvanas évekről egyre komplexebb képünk alakul ki annak ellenére, hogy a levéltári törvény érvényben van, tehát ötven évre titkosítanak egy dokumentumot. Ezek a dokumentumok elsősorban a demográfiai jellegű dokumentumok, illetve mindazok a dokumentumok, melyek az egykori termelési eredményeket vagy eredménytelenségeket illusztrálnák. Nagy óvatossággal kell kezelni ezeket az iratokat, ugyanis nagyon sok bennük már a korabeli túlzás is, és hogyha a szerző nem érzi meg, hogy ebben hamis állítások sorozata húzódik, amelyet tudatosan követtek el a kortársak, akkor maga is hamis történelmet fog írni. Bízni csak abban lehet, hogy megszületik az az objektív történeti kép, amelyben ez az időszak éppúgy elnyeri az érzelemmentességét, mint ahogy mondjuk a tatárjárás, ami ezelőtt 700 évvel volt, s ami ma már érzelmileg senkit sem befolyásol. Ez a fajta kép hosszú idő alatt alakul ki. Ezért sokat tehetnek a ma történészei is, hogy élvezetesen, érthetően mondják el, hogy az emberek odafigyeljenek rá, ugyanis a jól elmondott történelemnek messze nagyobb haszna van, mint a hazugságoknak.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad),

2014. január 3.

Ott vertük át tavaly az IMF-et, ahol csak tudtuk
Románia 2013-ban igyekezett „szorgalmas tanulónak” mutatkozni a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) megkötött megállapodásban foglaltak teljesítése kapcsán, ám a nemzetközi pénzintézettől éppen csak „átmenő osztályzatot” kapott. Az IMF idén kemény intézkedéseket vár el a kormánytól.
Reformok helyett – időhúzás
A Nemzetközi Valutaalap romániai küldöttségét tavaly júliustól a németországi Andrea Schaecter vezeti, aki a holland Erik de Vrijer helyét vette át. Az új küldöttségvezető első véleménye megegyezik a korábbi vezetők nézőpontjaival, miszerint Bukarest igyekszik úgy tenni, mintha minden erővel a megállapodás tiszteletben tartására törekedne, valójában azonban csupán időhúzásra játszik.
A Nemzetközi Valutaalap korábban – 2011-ben és 2012-ben – viszonylag elégedett volt, ha nem is Románia teljesítményével, de azokkal a vállalásokkal, amelyekben a román kormány még a korábbi szerződésben egyetértett a pénzintézménnyel, és amelyeket a hitelszerződésben rögzítettek. Az idei évben azonban a valutaalap már kevésbé volt elégedett azzal a körülménnyel, hogy az esztendő nyomban halasztással indult: Bukarest ugyanis a vállalásokat csak igen kismértékben teljesítette, így a Nemzetközi Valutaalap tavaszig kitolta a határidőt. Románia néhány apróbb kötelezettségét teljesítette ugyan, a legfontosabb vállalásoknak azonban nem tett eleget. Az energetikai és szállítási reformok nem valósultak meg, a gazdaság még mindig gyengén fejlett, a bankrendszer pedig igen törékeny a külső behatásokkal szemben.
Számos reform pusztán ígéret maradt. Így Bukarest, meglehetősen átlátszó ürüggyel elmulasztotta a román államvasutak teherszállítási részlegének privatizálását, nem helyezett magán vezetőséget az állami vállalatok társaságok élére. A Nemzetközi Valutaalap ilyen körülmények között néhány hónapos „akcióidőt” adott a kormánynak, amely azonban ekkor sem tett eleget vállalásainak. A Nemzetközi Valutaalap akkor éppen csak átmenő osztályzatot adott Romániának, nagy jóindulattal elfogadta a kezdeti, bátortalan lépéseket is.
A kormány ez alkalommal azonban ismét ígéretet tett a feladatok teljesítésére. Így júliusban – a Nemzetközi Valutaalap küldöttségének romániai látogatását követően – megfogadta, hogy legkésőbb szeptember végéig mélyreható reformot hajt végre az egészségügyben. Victor Pontáék szerint eddig az időpontig elfogadják majd az „egészségügyi reformcsomagot”, amely meglehetősen kemény intézkedéseket tartalmaz. Így például előirányozza a kórházi ágyak számának jelentős csökkentését, az állam által finanszírozott egészségügyi szolgáltatások leszorítását, korlátozza a beutalásokat, a kórházak hatásköreit, 130 betegség esetében kiszámítja a kezelési költségeket, véglegesíti az államilag támogatott gyógyszerek listáját. Az ígéretek között szerepelt több gazdasági reformintézkedés is, amelyet a kormánynak év végéig kellett volna végrehajtania.
2014: kemény intézkedések
Idén nyáron Románia újabb – ezúttal csak megelőző jellegű – szerződést kötött a Nemzetközi Valutaalappal. Ennek megfelelően a nemzetközi pénzintézményt két milliárd eurót bocsát az ország rendelkezésére. Az újabb hitelszerződés ugyancsak kemény intézkedéseket ír elő.
Így például a következő esztendőben a kormánynak növelnie kell az adókat és illetékeket. A jövedéki adót a következőkben már nem a lej és az euró árfolyamának megfelelően állapítják meg, hanem az inflációs rátát veszik alapul. Bevezetik az energetikai vállalatok esetében az „oszlopadót”, a kiadott lakásokból származó összegek után is egészségbiztosítási járulékot kell majd fizetni. Mindezek az intézkedések természetesen az állami költségvetési bevételek növelését célozzák. Az egészségbiztosítási járulék csökkentését egyébként éppen a költségvetési mutatók alakulásától teszik függővé.
A lakosság korábban örömmel fogadta Victor Ponta miniszterelnök bejelentését, miszerint a második félévtől kezdődően csökkentik majd a szociális biztosítások terheit – az ígéret beváltására viszont csakis akkor kerülhet sor, ha más forrásokból kiegészül a költségvetés, amelynek tehát az intézkedés nyomán változatlannak kell maradnia.
Minden a költségvetéstől függ
Kevésbé örvendetes viszont a kormánynak az a döntése, miszerint a polgármesterek a jövőben megnövelhetik a természetes személyek házaira és gépkocsijaira kirótt adók, illetékek összegét. A polgármesterek egyelőre igen óvatosak, és csak kevesen éltek mindeddig ezzel a lehetőséggel. Az adóterhek növelésének mértékét a helyi hatóságok dönthetik el, annak arányában, hogy elkerüljék a tartozások felhalmozását.
A szociálliberális kormány megszünteti az egyéni csődjelentés mechanizmusát, arra hivatkozva, hogy ezzel elkerülhető lenne az, hogy természetes személyek kivonják magukat hitelrészleteik törlesztése alól.
Tovább csökken majd a közalkalmazottak száma, a kormány ugyanis ígéretet tett arra is, visszafogja a közalkalmazotti apparátust. Ezzel egyidőben viszont növekednek a fizetésekre fordított alapok, amelyek a következő évtől kezdve egymilliárd lejjel lesznek nagyobbak a jelenleginél. Igaz, ennek az összegnek a felét csupán a jövő esztendő második felétől folyósítják, méghozzá a költségvetési mutatók várakozásnak megfelelő alakulása estén.
A kormány nem menekül meg a román államvasutak szállítási részlegének, oly sokáig halogatott privatizálásától sem. A Nemzetközi Valutaalap most már „agresszív privatizációt” kért a Ponta-kabinettől, ami egyebek között személyzeti létszámcsökkentést, az elavult vasúti kocsik ócskavasként való eladását, valamint a vasúti szállítások eladósodott ügyfelek számára történő tételezi fel.
Méltányolt tények. Románia az „átmenő jegyet” néhány olyan teljesítményéért kapta, amelyek megnyugtatták a Nemzetközi Valutaalapot a román gazdaság helyzetét illetően. Így például a valutaalap méltányolta a tényt, miszerint a kormánynak a román gazdaságot makroszinten sikerült egyensúlyba hoznia, a költségvetési hiány elfogadható és fenntartható szintet ért el, az infláció úgyszintén csökkenő tendenciát mutatott. Jelentősen nyomott a latban az is, hogy az Európai Unió megszüntette a Románia ellen a túlzott deficit miatt indított eljárást. A Romgaz vállalat felkerült a bukaresti és a londoni értéktőzsdére, a Transgaz részvényeinek 15 százaléka vevőre talált a börzén, végül az is sokat nyomott a latban, hogy Románia december 23-án kifizette a 2009-ben felvett kölcsön utolsó részletét, 122,3 millió eurót.
Bogdán Tibor
maszol.ro,

2014. január 3.

Láng Zsolt
Közös Erdélyünk
György Péter: Állatkert Kolozsváron – Képzelt Erdély című könyvéről kerekasztal-beszélgetést szervezett a Mérei Ferenc Szakkollégium a budapesti Bálint Házban – tudósít Parászka Boróka az Erdélyi Riportban. A vitaesten Bárdi Nándor fontos munkának nevezte a könyvet, majd hozzátette: „A magamfajta szakértőnek csapdahelyzete van. Felállhatnék és elmondhatnám egy 26 oldalas hibajegyzékben, hogy mi a baj ezzel a könyvvel.” A beszélgetés résztvevői nagyjából hasonlóan vélekedtek, „megérintette” őket a könyv, miközben saját szakterületük vagy élettapasztalataik felől hiányosságait is jól látják.
Élet és Irodalom (Budapest),



lapozás: 1-30 | 31-60 ... 6931-6943




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék