udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 129 találat lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-129

Helymutató: Erdőszentgyörgy

2006. május 2.

Idén is változatos programmal várta az érdeklődőket Erdőszentgyörgy a város névadójának, Szent György ünnepségére, melyre a város testvértelepüléseinek a küldöttségei is ellátogattak. Erdőszentgyörgy magyarországi testvértelepüléseinek a köre bővült a Heves megyei Bélapátfalvával. /Mészely Réka: Erdőszentgyörgyi Napok. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 2./

2006. május 11.

Megjelent Sebestyén Péter erdőszentgyörgyi plébános Örömhír. Beszélgetések a Hegyi Beszédről /Verbum, Kolozsvár, 2006/ című könyve. A könyv eredeti anyaga beszélgetések formájában hangzott el a Marosvásárhelyi Rádióban, a Hitvilág című ökumenikus műsorban. /B.D.: Örömhír. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 11./

2006. június 1.

Erdőszentgyörgyön közigazgatás profilú magyar líceumi osztály indul a következő tanévtől, s az idén, teremhiány miatt, az új iskola építésének is el kellene kezdődnie, közölte Magyarosi Erzsébet iskolaigazgató. Fontos a közigazgatási ismeretek bevezetése – Maros megyében elsőként -, mert az uniós csatlakozás közeledtével a vidéken szükség lesz olyan közigazgatási, adminisztrációs szakemberekre, akik anyanyelven sajátítják el ezt a szakmát. A líceum helygondokkal szembesül, a Rhédey-kastély udvarán lévő jelenlegi bentlakást visszaigényelte, és megkapta. Szükség van iskola-campusra. Négy év alatt öt ilyen campus fog épülni a megyében, ezek egyike az erdőszentgyörgyi. /Székely Ferenc: Erdőszentgyörgy: új szak, új iskola. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 1./

2006. július 7.

Terjedelmes kötetet jelentettek meg Parajd múltjának elkötelezett kutatói, Csiki Zoltán magyartanár irányításával mindent begyűjtöttek, ami e sóvidéki nagyközség történetével kapcsolatosan fellelhető. A Rapsóné öröksége /Corvin Kiadó, Déva, 2006/– így, egy n-nel él a hétköznapi nyelvhasználatban e név – című kötet tudományos igényességgel dolgozza fel a település földrajzát, történelmét, művelődési hagyományait. A legtöbb írás szerzője a kötetet gondozó Csiki Zoltán, kívüle Horváth István, Ozsvát Pál, Vécsei András vállalkozott egy-egy szakterület feldolgozására. Esetenként nem volt könnyű hozzájutni a forrásanyagokhoz. Ezzel kapcsolatban megjegyezte Csiki Zoltán: „Jó lenne, ha a Csíkszeredai Állami Levéltárban csökkenne a bürokrácia, és elkelne egy-két magyar nemzetiségű alkalmazott is. A csak bizonyos napokban működő, napi 3-4 órai konzultálási lehetőség évekre nyújtja a kutatást, amit másképpen néhány hét alatt is el lehetne végezni.” /Borbély László: Tanulmányok Parajd múltjából. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 7./ Egy fejezet a könyvből:Adalékok a tanügyben uralkodó légkör megismeréséhez az 1989 előtti évtizedekben Új élet, új nevelő című füzetecske (1946), majd a Hogyan tanítsunk? lesz az új rendszer nevelési vezérkönyve. Kezdetben még a lelkészek oktatják a vallást az iskolában, megünnepelhetik március 15-ét, október 6-át, a reformáció napját, mindenszentek, halottak, Gyümölcsoltó Boldogasszony, húsvét, áldozócsütörtök, pünkösd, gyertyaszentelő, karácsony, madarak és fák napját. Az olvasmányok, versek között még ott van A rab gólya, Árpád sírja, Mátyás anyja, E rab föld mind az én hazám, és a Hideg szelek fújdogálnak című dalt is énekelhetik. Földrajzból még Erdély, a vármegyék, Küküllő vidéke, Udvarhely vármegye a kiindulópont. Történelemből a fontosabb magyar királyok, Szent István, A magyarok Levédiában típusú leckék szerepelnek. Új: Sf. Dumitru, január 24-e mint nemzeti ünnep, Mihály román király, november 7. és augusztus 23. az átállás napjának megünneplése. A falon még a román király arcképe van. Megtiltották a Bocskai-sapkák hordását (1946), Magyarország térképének el kell tűnnie az iskolákból, és rendelkezés szerint „a tanszemélyzet engedély nélkül állomáshelyét nem hagyhatja el”. Felettesekkel csak a fokozatokat betartva léphettek kapcsolatba. A tanítóktól életrajzokat kérnek, összeszedik és máglyán égetik el a tiltott könyveket, a múlt emlékeit, a nyugdíjasoknak megtiltják a tanítást (1947), külön rendelkezés foglalkozik a megszólításokkal és köszönéssel (1949), az orosz nyelv kötelezővé válik a IV. osztálytól, újjászervezik a tanfelügyelőségeket (1948. XI. 15.), megszüntetik az iskolatanácsokat (1949), kötelező a Szovjetunió népszerűsítését szolgáló ARLUS helyi szervezeteinek megalakítása (1948), Lenin halálának, a szovjet hadsereg megalakulásának megünneplése. A tanítók fejadag szerint kapják a cukrot, a kenyér- és ruhapótlékot, 1947-ben három hónapig nincs fizetés, vezényszóra alakulnak a szövetkezetek, amelyeknek létrehozásában a kádereknek elöl kell járniuk: iskolaszövetkezetek, „Összetartás” fogyasztási szövetkezet, Székelység elnevezésű szövetkezet, Economat (1946–1947). 1948-ban a román király képét kötelezően Groza Petru képe váltja fel az osztályfalakon, a címerek is megfelelően változnak. Annyi gyűjtést kell végezni, hogy még a puszta felsorolásuk is nehéz, s ma már kevesen tudnák megmondani ezek hasznát: vadgesztenyegyűjtés, fahamu-, cserebogár-, üveg-, csont-, szurok-, kalász-, bükkmag-, gyümölcs-, gyümölcsmag-, később kökényvirág- és csalánlevélgyűjtés, kötelező selyemhernyó-tenyésztés ott, ahol az egész faluban két kézen meg lehet számolni az eperfákat. De gyűjtöttek a napközi otthon, a moldovai magyar tanítók és iskolák megsegítésére, míg kimondatott, hogy a csángóság nem „igényli” az ördög nyelvének tanítását. Kötelező gyermek- és ifjúsági kórusok megfelelő repertoárral, állandó kórusünnepségekkel, színjátszó versenyek, szervezett rádióhallgatások felnőttek és tanulók számára, havi jelentések a népművelésről, faliújságversenyek, a kádereknek részt kellett venniük a vetési mozgósításokban (ún. vetési csata), állandó ideológiai előadások, a vizuális agitáció frissen tartása stb. Aki saját fejével mer gondolkozni, annak az eltávolítás, nehéz börtönévek, emberi lényének megsemmisítése következnek. Nem egyedülálló Parajd tanügyi helyzetében Fülpösi Jenő magyar szakos esete. (Kilenc évre ítélték el nyelvtanórán diktált példamondatai miatt.) A tanító mozgósító plakátokat ír, gyűlésekre hívó megjelenésre kilincsel, házal a szükségletek szerint. A falvakat a „fekete autók” járják, s ha valaki ellene mer agitálni, azonnal elviszik, kanálisokban hálatják, a fogait az első találkozáskor beverik, sortüzeket adnak le a falvakra, éppen templomból távozó lakosságára, hogy aztán a kultúrotthonokba térített közösségekkel aláírassák a belépési nyilatkozatot. Az erdőcsináldi, nyárádszeredai vagy a vadasdi tanítót és másokat főbelőttek, ezrek élnek a Kárpátokon túli csupasz területekre száműzve (soknak az új nevét és megválasztott nemzetiségét is a hatalom adja a kezébe), mások a Duna-deltában vívják élethalálharcukat a létért! Például Fülöp Ferenc innen való későbbi erdőszentgyörgyi református esperes, sok más környékbeli különböző rangú emberrel együtt. Parajdon sokan átmenetileg nem mutatkoznak, s ha nappal is zárt kapuk előtt népesebb agitáló csoport jelenik meg, a gazda begyakorolt mozdulatokkal távozik a telek hátsó részén valamelyik erdőrengeteg felé. Az évtizedekig uralkodó politikai szellemet jól bizonyítják a kor tankönyvei. Az V. osztály számára írt Énekeskönyv, Állami Tanügyi és Pedagógiai Könyvkiadó, Bukarest, 1960, a hangszerek bemutatása mellett a nagy tömegeket mozgató kórusok képe, Románia állami himnusza és a kötelező Internacionálé mellett, román és magyar nyelven hirdeti a határtalan derűlátást. Ennek az alapja a közösbe terelt gazdálkodás, a hadsereg, a bányászat, a traktorokról, szovjet hatalomról, pártról szóló dicshimnuszok, indulók.

2006. július 11.

Annak ellenére, hogy 2004-ben szalagvágással, pezsgőbontással – az akkori igazságügy-miniszter, a Maros Megyei Törvényszék elnöke és politikusok jelenlétében – ünnepélyesen átadták Erdőszentgyörgyön a bíróságot, azóta sem történt semmi. /Az illetékesek a fülük botját sem mozdítják. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 11./

2006. augusztus 17.

Második alkalommal szervez amatőr színjátszó tábort az erdőszentgyörgyi Bod Péter Egyesület augusztus 16-22-e között. A környékbeli színjátszó csoportokon kívül az idén Bihar megyéből is érkezik egy csoport – mondta el Kovrig Ildikó, az egyesület vezetője. /Antal Erika: Műkedvelő színjátszók tábora Bözödön. = Krónika (Kolozsvár), aug. 17./

2006. szeptember 18.

Második alkalommal rendezték meg a Jobbágyfalvi Napokat. Dr. Kelemen Atilla képviselő, az RMDSZ Maros megyei elnöke kifejtette, ez a falu a közösségépítés példaképe lehet, hiszen a falunapokon mindenki megmozdult. Az ünnepet búza-, illetve újkenyér-szentelőnek is szánták, ezért a rendezvényt ökumenikus istentisztelet előzte. Néptáncosok, népdalénekesek, modern táncosok, színészek vették birtokba a színpadot. Felléptek a csíkfalvi általános iskola diákjai, a nyárádmagyarósi, vajdaszentiványi, backamadarasi hagyományőrző csoportok, valamint a Napsugár néptáncegyüttes, később pedig a nyárádszeredai általános iskola lányai modern táncot mutattak be, a Tamacisza társulata a gyerekeket szórakoztatta, az erdőszentgyörgyi általános iskola amatőr színjátszó csoportja is szerepelt. Kocsis Róbert, a megyei tanács európai integrációs irodájának munkatársa, az EU és a fiatalok kapcsolatáról tartott előadást, elsősorban az önszerveződést, a civil kezdeményezést ösztönözve. A csíkfalvi kultúrotthonban Sándor János hármasfalusi faragó, Tóth Ferenc és felesége Nyárádgálfalváról faragott tárgyakat. /Vajda György: Újkenyér-szentelőtől a szüreti bálig. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 18./

2006. november 23.

November 16-án tartották a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Kis-Küküllő és Nyárád menti körzetének tisztújító gyűlését. Tőkés András megyei RMPSZ-elnök elmondta, hogy a szakmai feladatát eddig jól ellátó RMPSZ most új helyzet előtt áll. A pedagógustársadalom szétesőben van, akárcsak maga a romániai magyar társadalom. Ha az RMPSZ mozgósítani akarja a közösségben rejlő tartalékokat, akkor váltani kell. Geréb Éva, a Teleki Oktatási Központ programszervezője az intézmény elmúlt négy évének tevékenységéről számolt be, kiemelve, hogy az itt zajló képzések államilag engedélyezettek, de nem akkreditáltak, annak ellenére, hogy az oktatás színvonala az európai normáknak megfelelő. Magyarosi Erzsébet, az erdőszentgyörgyi iskolák igazgatónője arra hívta fel a figyelmet, hogy nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a testvértelepülésekkel való kapcsolat ápolására. Fülöp Juditot, a Szovátai 1-es Sz. Óvoda igazgatónőjét választották meg a Kis-Küküllő és Nyárád menti körzet RMPSZ-elnökévé. /v.gy.: RMPSZ-tisztújítás a Nyárád és Kis-Küküllő mentén. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 23./

2006. november 27.

Megrendezték a Kis-Küküllő menti műkedvelő színjátszók XIV. találkozóját Erdőszentgyörgyön. Kovrig Magdolna, az erdőszentgyörgyi Bodor Péter Színkör vezetője elmondta, 16 színjátszójuk van, ebből 10-en szerepeltek a fesztiválon. A fesztivál első napján, november 24-én erdőszentgyörgyi, makfalvi, szovátai, gyergyószentmiklósi III., V., VI. osztályos tanulók, középiskolások léptek fel, délután profi szintű előadással rukkoltak ki a celldömölki Soltis Lajos Színház diákszínjátszói. Egyes csoportok szinte sohasem hiányoznak az Erdőszentgyörgyön megrendezett műkedvelő színjátszók találkozóiról, így Szászrégen, Marosszentgyörgy és Gyergyó- szentmiklós színjátszói. A nagysármási színjásztók Tomcsa Sándor: Örvendetes járvány című darabját adták elő. A találkozó második napján felléptek a kendi, a marosszentgyörgyi Kolping család, a székelyhídi, valamint a szászrégeni népszínház műkedvelő színjátszói. Több mint száz ember lépett színpadra ezen a találkozón. /Berekméri Ildikó: Friss szemmel néztek rá a darabokra. Kis-Küküllő menti műkedvelő színjátszók XIV. találkozója. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 27./


lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-129




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék