udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
159
találat
lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-159
Helymutató:
Érmihályfalva
2004. augusztus 16.
A Gyöngykoszorú-találkozókat Holtmaroson annak idején az EMKE kezdeményezte. 1996 óta a helybéliek szervezik, Papp György kultúrigazgató irányításával. A rendezvényre 15 néptáncegyüttes, néptánccsoport jött el a megye különböző helységeiből. Voltak vendégek Szászmedgyesről, Érmihályfalváról, s bemutatta műsorát a szászrégeni Német Demokrata Fórum tánccsoportja is. Felvonultak a tánccsoportok a település főutcáján. /(kilyén): IX. Gyöngykoszorú-találkozó Holtmaroson. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 16./2004. október 23.
Újabb hat évre választották meg a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökévé Tőkés Lászlót, aki a 95 tagú egyházkerületi közgyűlés 62 szavazatát mondhatta magáénak, ellenfele, Csernát Béla 32 szavazatával szemben. Kovács Zoltán főgondnokot, Érmihályfalva polgármesterét 74 szavazattal választották újra. Az eredmény kihirdetésekor Tőkés László kifejtette: ’89 után helyes úton indult el az egyház, amikor a nemzeti és keresztény értékek védelmét vállalta, ez bizonyítják a most leadott szavazatok is. A nem reá szavazókat nem tekinti ellenségnek, arra szólította fel őket, hogy zárkózzanak fel az egyház ügyeinek képviseletében. A szavazások második fordulójában a lelkészi- és világi főjegyzőt, az elnököket és generálisdirektort, valamint a tanácsosokat választották meg. /(Balla Tünde): Tőkés László marad a Királyhágómellék püspöke. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./2005. március 5.
Szülővárosában, Nagyszalontán tizedik esztendeje szavalóversennyel emlékeznek Arany Jánosra. Az egykori Arany-portán álló szülői ház leégett még a költő pendelyes gyerekkorában. A portán levő mai lakocska évtizedekig állami bérlakás volt, amelyet az országban az elsők között kapott vissza a költő emlékét ápoló Arany János Egyesület. Az épületen emléktábla hirdeti a jeles születésnapot. Az Arany János Nemzetközi Szavalóversenyt idén március 5-én tartják Nagyszalontán. A vetélkedésre 90-en jelentkeztek, Ditrótól Budapestig, Hajdúböszörménytől Székelykeresztúrig, Érmihályfalvától Túrkevéig, tájékoztatott Nagy György József, az Arany János Egyesület elnöke, a szavalóverseny fő szervezője. Az Arany János Művelődési Egyesület képekkel illusztrált emlékfüzetet adott ki az elmúlt tíz esztendő versenyeiről, győzteseiről. /Lakatos Balla Tünde: Arany János-szavalóverseny Nagyszalontán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./2005. március 31.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület szorosabb kapcsolatot szeretne ápolni a Bihar megyei és a partiumi önkormányzatokkal, ezért első lépésként március 29-re tanácskozásra hívta 35 magyarlakta bihari település polgármesterét, alpolgármesterét. Az önkormányzati vezetők megjelentek Tőkés László püspök és Kovács Zoltán főgondnok, érmihályfalvi polgármester invitációjára. Tőkés László elmondta: az egyház fokozott közéleti szerepvállalása indította az első találkozó megszervezésére. Határozattervezetet dolgoztak ki a további együttmunkálkodásra, várhatóan májusban Érmihályfalván partiumi egyházi önkormányzati találkozó lesz, amelyre Partium valamennyi önkormányzati vezetőjét meghívják. /(Lakatos Balla Tünde): Önkormányzati tanácskozás a református püspökségen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./2005. április 12.
Április 21-én tíz éve lesz annak, hogy újból felállították Mátészalka és Kocsord között, az egykori harcok helyszínén, a Székely Hadosztály emlékművét. Erre az eseményre emlékeznek a térségben április 22-én. Kőröstárkányban az 1919. április 19-én legyilkolt tárkányi magyarokról emlékezve a Székely Hadosztály sorsát is felidézték. 1919. áprilisában vonultak be a román megszállók a Bihar megyei nagyvárosokba. Április 19-én Szatmárnémetibe, április 20-án Nagyváradra és Érmihályfalvára nyomulnak be, de négy nap múlva már Debrecenben és április végére a Tisza vonalánál sorakoznak fel a román megszálló alakulatok. A megszállókkal szemben a Székely Hadosztály és néhány más alakulat vette fel a harcot. A főleg Partiumban és Észak-Erdélyben működő Székely Hadosztályt, Székely Különítmény néven, Kratochwill Károly ezredes szervezte meg székely és erdélyi magyar menekült katonákból, de ide tartozott a korábbi kolozsvári 38. honvéd gyaloghadosztály maradványa és egy kárpátaljai rutén zászlóalj is. Az alakulat legnagyobb létszáma 649 tiszt, 12 438 fő legénység, 68 löveg és egy repülőosztály volt. A Székely Hadosztály nevet 1919. január 20-án vették fel, amikor már harcban álltak a 26 ezer fővel támadó román megszálló sereggel. A hadosztály felszerelése gyenge volt, lőszerutánpótlást nem kapott. A Székely Hadosztály példás hősiességgel harcolt a túlerővel szemben, és szép sikereket is elért. Hadadnál, Kocsordnál, Mátészalkánál is megfutamították az ellenséget. A Tanácsköztársaság vezetői vörös alakulatokat küldtek ellenük. Egyik oldalról a kommunista alakulatok, másik oldalról a román túlerő támadta őket. Emiatt a Székely Hadosztály április 26-án Demecsernél letette a fegyvert a román megszállók előtt. Kb. 400 tisztet és 4000 fő legénységet a románok Brassóba internáltak. Kratochwill Károly ezredest a románok haditörvényszék elé állították és bebörtönözték. 1920 októberében szabadult, később tábornok lett, majd altábornagy. A revíziós mozgalom egyik legismertebb képviselője lett, 1946-ban hunyt el Budapesten. A Székely Hadosztály harcainak tiszteletére az utolsó harcok színhelyén emlékművet emeltek, ezt az 1950-es években a kommunista hatóságok leromboltatták. Újbóli felavatása 1995. április 21-én történt. Koréh Endre tábori lelkész Erdélyért – A székely hadosztály és dandár története 1918–1919 című könyvében leírta, hogy a Székely Hadosztály harcában Kőröstárkány népe példátlan hősiességgel vett részt. A román túlerő miatt a harcoló magyar alakulatok kénytelenek voltak meghátrálni. A románok közérdekű hirdetés meghallgatására gyűjtötték össze a falu népét a községháza elé. Mikor már a lakosság együtt volt, megszólaltak a gépfegyverek. Halomra lőtték a fegyvertelen lakosságot. A református templom előtti téren 91 (más források szerint 93) áldozata lett a tömegmészárlásnak. A szomszédos Kisnyégerfalván szintén kivégeztek 17 magyart. A kőröstárkányi öldöklés alatt a szomszéd román falvak lakosai is megjelentek, és garázdálkodni, rabolni kezdtek a jómódú magyar faluban. A három napig tartó szabad rablásban teljesen kifosztották a falut. A gyilkosok nem elégedtek meg a lövésekkel, volt, akinek kezét, lábát, nyakát is átvágták. 16 évestől 80 évesig, férfiak, nők, leányok voltak az áldozatok között. Beke György Itt egymásra találnak az emberek című, 1984-ben megjelent könyvében Kőröstárkányt is bemutatta. A faluban való gyűjtésekor kikötötték, mindenről írhat, csak 1919. április 19-ről nem. A könyvben nem is jelenhetett meg az a beszélgetés, amit az író az egyik még élő szemtanúval folytatott. A gyalázatos gyilkosságokra évtizedekig nem volt szabad emlékezni, olyannyira nem, hogy a temetőben lévő sírkövekről a román kommunista hatalom lekapartatta az 1919. április 19-ét, nehogy feltűnjön valakinek a sok sírkereszt ugyanazzal a dátummal. Féltek az emberek. Ezt a félelmet csak 1999-re tudták levetkőzni. 1999 augusztusában felállították az emlékművet a román öldöklés során, valamint az első és második világháborúban elhunyt tárkányiak emlékére. /Nagy József Barna: Kőröstárkány és a Székely Hadosztály tragédiája. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 12./2005. április 13.
Megyei Egyeztető Tanács (MET) létrehozásáról döntött az RMDSZ bihari szervezete – jelentette be Nagyváradon Földes Béla, a szövetség megyei ügyvezető elnöke. A kezdeményezés célja, hogy a szövetség nyitottá váljék a civil szféra irányában. A tanácsnak 49 tagja lesz, tizenöt olyan személy vesz részt benne, akik kulturális, szociális vagy közéleti szinten fontosnak számítanak, valamint huszonnégy, a megyében működő civil szervezet, illetve oktatási intézmény képviselője. „A megkeresett személyek között a történelmi egyházak vezetői, így Tempfli József római katolikus megyés püspök és Tőkés László királyhágómelléki református püspök is szerepelnek. Az új testületnek beleszólása lesz a szervezet költségvetésének elfogadásába, az ügyvezető elnök személyének kiválasztásába, valamint a közpénzek elosztására hivatott pályázatelbíráló testületek összetételébe is. /Balogh Levente: Megyei egyeztető tanács alakul. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 13./ A tanácsba meginvitálták Szilágyi Aladár közírót, Szombati Gille Ottó nyugalmazott rendezőt, Jakab Noémi képzőművészt, Tavaszi Hajnal könyvtárost, Péter I. Zoltán helytörténész- újságírót, Kiss Törék Ildikó színésznőt, Koncsek Zita megyei szociális igazgatót, Szűcs László költő-újságírót. A meghívottak listáján szerepel: az EME, az EMT, az RMPSZ, az RMGE, az Anna Nőszövetség, valamint a Tibor Ernő Galéria, a Pro Familia, a Sapientia, a Studium Academicum Alapítvány, a Partiumi Népfőiskola, a Caritas Catolica, az Agnuli Dei Alapítvány, az Alma Mater Alapítvány, a Partiumi Keresztény Egyetem, a Nagyváradi Magyar Diákszövetség, a Szent László Gimnázium, a MIDESZ és a Romániai Magyar Doktoranduszok Szövetsége. Vidéki művelődési egyesületek közül a nagyszalontai Arany János Társaságot, a margittai Horváth János Társaságot, és az érmihályfalvi Nyíló Akác Egyesületet is meginvitálták az egyeztető testületbe. Az újságírók Földes Bélának szögezték a kérdést, nem volna-e rendjén, hogy az MPSZ-t is bevonják e nyitási folyamatba. Az ügyvezető szerint ez még a jövő kérdése. /Lakatos Balla Tünde: Nyitás a civil társadalom felé. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 14./2005. május 25.
Ezreket mozgósítottak az érmihályfalvi Nyíló Akác Napok. A Pro Érmellék Egyesület megalakításáról hozott határozatot több érmelléki település tanácsa, így majd könnyebben hozzáférhetnek az európai uniós Phare-alapokhoz. Sikeres volt a négynapos rendezvénysorozat, a naponta összegyűlt nyolc-tízezer ember azt jelzi, hogy nemcsak a helyieket, hanem a környék lakosságát is mozgósították. Meghívták Pataki Attilát, az EDDA frontemberét, illetve a Princess zenekart. /Balogh Levente: Pro Érmellék Egyesületet hoznak létre. = Krónika (Kolozsvár), máj. 25./2005. június 20.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület, illetve a zilahi gyülekezetek által szervezett, a Polgári Magyarországért Alapítvány támogatásával Zilahon kétnapos /június 18-19./ konferenciát tartottak, ezzel a nagy múltú partiumi terület felemelkedéséhez kívántak hozzájárulni. Meghívták Mádl Ferenc köztársasági elnököt. A Szilágyság – arccal Európa felé címet viselő egyházi, közéleti és tudományos konferencia célja: elindítani egy átfogó területfejlesztési stratégia kidolgozását. A rendezvény három szekcióülésen részletezte az egyházi élet és oktatás, a kultúra és történelem, illetve a gazdasági és vidékfejlesztési gondokat. Neves magyarországi előadók mellett szilágysági szakembereket is felkértek a helyzet értékelésére. Szabó István, Szilágy megye helyettes főtanfelügyelőjének adatai szerint tíz év alatt 19 százalékkal csökkent a magyar óvodába járók száma. Az elemi iskolások esetében a csökkenés még nagyobb, 28 százalékos. Nincs messze az az időszak, amikor a gyermekek létszámának csökkenése a líceumokban is érezteti majd hatását. Ugyanakkor tíz évvel ezelőtt 158 magyar gyermek járt román nyelvű óvodába, mára azonban létszámuk 324-re duzzadt. A tanácskozás második napján részt vett Mádl Ferenc is, aki a debreceni és a szatmérnémeti hasonló tárgykörű konferencia után érkezett Zilahra. Mádl elnök a vidék történelmi és kulturális jelentőségét hangsúlyozta. Ez a „hepehupás Szilágyság” határozta meg Ady Endre egész életművét, és ennek a tájnak köszönhetjük a Wesselényi család több nemzedékének tevékenységét. Látogatása a magyar közösség erőfeszítéseinek elismerése, amelyet anyanyelvének, nemzeti önazonosságtudatának, hagyományainak és kultúrájának megőrzéséért folytatott – mondotta. A szilágysági születésű Matolcsy György közgazdász vázolta a lehetséges erőforrásokat. Mádl Ferenc megkoszorúzta a város főterén álló Wesselényi-szobrot, majd meglátogatta a Wesselényi Kollégium egykori épületét, amelyben jelenleg a Silvania Gimnázium lakik, az intézményben két-két magyar tannyelvű párhuzamos osztály is működik. Mádl Zilahról hazafelé menet megállt Szilágysomlyón, és Érmihályfalván is, ahol a helyi vezetőség tagjaival találkozott. /Józsa László: Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök Zilahon. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./2005. június 20.
Partiumi látogatásának utolsó állomásán, a Bihar megyei Érmihályfalván, a régió lakóinak százai fogadták június 18-án estefelé Mádl Ferenc köztársasági elnököt. Mádl Ferencet Kovács Zoltán, érmihályfalvi polgármester köszöntötte. „Az anyaország felelősséget kell, hogy érezzen a határon túli magyarság sorsáért” – ezt megvallani érkezett a magyar köztársasági elnök delegációja a Partiumba, hangsúlyozta Mádl Ferenc. „Ezt a régiót, ennek történeti erejét, kulturális értékeit segítsük feltámasztani, ezt szolgálta a konferenciasorozat is” – sommázta a konferencia lényegét. /(Lakatos Balla Tünde): Az Érmelléktől is elbúcsúzott Mádl Ferenc. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 20./2005. július 31.
Az 1956-os forradalom leverése után az egész Kárpát-medencei magyarságot sújtotta a megtorlás. Lipcsey Ildikó az erdélyi magyarságot ért megtorlást foglalta össze, felsorolva a nagyobb pereket. Kolozsváron 1956 októberében új diákszövetséget alakítottak, erről tudomása volt a pártszervezetnek. Október 24-én azonban a diákszövetségi gyűlés természetszerűen átváltott a magyar forradalommal való szolidaritás gyűlésévé. Október 25-én letartóztatták a gyűlés három résztvevőjét, Balázs Imrét, Tirniván Arisztídet és Walter Frigyest. Az előző kettőre 7-7 évi fegyházra ítélték. November 17-én Várhegyi Istvánnal az élen letartóztatták a diákszövetség vezetőit, Kelemen Kálmánt, Koczka Györgyöt és Nagy Benedeket. Temesvárom 2500 diákot tartóztattak le, végül 30, többségében román diákot ítéltek 3 hónaptól 8 évig terjedő fegyházra. Bukarestben is megmozdultak a diákok. 1957 májusában Paul Goma írót a bukaresti diákok tervezett sztrájkja miatt elítélték. 1956-tal volt kapcsolatos a szász írók 1959-es brassói pere, Schönfeld aradi főrabbi pere, Piesch Miklós, Blumenthál Pál pere, Teodor Margineanu román katonatiszt pere, aki a magyarországihoz hasonló felkelést akart kirobbantani Romániában. A perek történetét csak részben tárták fel Romániában. Megközelítő adatok szerint a perek 35 ezer embert érintettek. 30 személyt kivégeztek. Kb. 40-50 ember a bántalmazásokban vesztette életét. 1957 a nagy letartóztatások időszaka volt, emiatt Szamosújváron, a 3000 férőhelyes börtönben 10 ezren raboskodtak. A politikai elítéltek 80 %-a magyar volt. Itt és Jilaván működtették a „megsemmisítő részleget”. A Bolyai Tudományegyetemen 20-30 ítélet született. Az egyházakat is támadták. Erdővidék és Homoród mente unitárius papságának fele került börtönbe, családtagjaikkal együtt „szervezkedés” és „ellenséges elemek támogatása” címen. A kolozsvári Protestáns Teológia unitárius karán 3 tanárt és 15 diákok ítéltek el. A Nyárád mentén szintén egyház emberek kerültek a vádlottak padjára. A Csíkszeredai Főgimnázium tanárát, Puskás Attilát és társait – tanárokat, diákokat, 11 főt – ítéltek el. Nagyváradon diákok megalakították a Szabadságra Vágó Ifjak Szövetségét /SZISZ/. Ebből nagy pert csináltak, 1981-ben folytak a letartóztatások. A 151 letartóztatottból 57 főt elítéltek. Sepsiszentgyörgyön diákok Székely Ifjak Társaság /SZIT/ néven alakítottak csoportot, őket 1958-ban tartóztatták le, 1959-ben az 50-60 elítéltet a hírhedt brailai nagyszigetre vitték. A kizárólag munkás fiatalok által alapított Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége /EMISZ/ perben 1500 személy volt érintve, 76 ítélet született. A temesvári diákok perében 32-en szerepeltek. Szilágysomlyón 5 főt börtönöztek be, Szászrégenből 24 ember ellen indult eljárás. Kolozsváron az Illegális Kommunista Ellenes Szövetség /IKES/ 35 fiatalkorú rendszerellenes szervezkedés volt. A Kis-Küküllő menti szervezkedésnek 6 vádlottja volt. 1958-ban Bencze György református lelkész be nem jelentett vadászpuskája miatt terrorcselekményre való késztetés vádjával 20 év nehézbörtönt kapott. 1958 júliusában letartóztatták Fülöp G. Dénes református lelkészt, 11 évre ítélték, 1958 augusztusában Cseterki János lelkészt tartóztatták le, ugyanebben a hónapban Harai Pál brassói káplánt az EMISZ perben fel nem jelentés címén 10 évre ítélték. Ebben az évben további egyházi személyeket ítéltek el. Három nagy pert emelt ki Lipcsey Ildikó: a Szoboszlay és társai ügyét 1958. április-május hónapban tárgyalták. A vádirat szerint 1950-ben Keresztény Munkapárt néven szervezetet hoztak létre, hogy fegyveres lázadást készítsenek elő. A Szoboszlay-féle szervezkedés a többpártrendszer és a szocialista rendszer eltörlésének igényét hordozta magában. Magyarországgal szoros szövetségi rendszert akartak kialakítani. Az erdélyi kérdés megoldását a két ország államszövetségében látták. A szervezkedésnek román tagjai is voltak. A Szoboszlay-perben 200 személyt tartóztattak le, köztük lelkészeket, szerzeteseket, 57 főt ítéltel el, köztük tíz főt halálra, a kiszabott börtönévek száma:1300 év. A másik nagy per az érmihályfalvi csoport ügye. Vezetőjüket, Sass Kálmán református lelkészt 1958. február 19-én tartóztatták le. Az érmihályfalvi csoport ügyében 31 főt ítéltek el, ebből kettő halálos ítélet volt, amit Sass Kálmán református lelkészen kívül dr. Hollós István egykori hadbíró századoson végrehajtottak. A harmadik nagy ügy a „kilencek”, vagyis az ENSZ-memorandum megfogalmazóinak és terjesztőinek ügye, akik 1956-ban az erdélyi kérdés megoldását vetették fel. Három álláspont volt: 1. Márton Áron római katolikus püspök és Dobri János református teológiai tanár Erdély Magyarországhoz csatolását tartotta helyesnek. 2. Jordáky Lajos és Pásztay Géza a független Erdély gondolatát támogatták. 3. Dobai István, a református egyház világi gondnoka Erdély kettéosztásában és lakosságcserében gondolkodott. Mindannyian úgy látták, méltányos megoldást. A Dobai István által elkészített memorandumot az akkori erdélyi magyar társadalom szinte valamennyi képviselője ismerte és véleményezte, de ismerte Németh László, Tamási Áron, Kodolányi János, Ravasz László, Illyés Gyula, Veres Péter és Sinka István is. A per során 16 személy ellen indult eljárás. 1957 márciusi letartóztatásuk után valamennyien fenntartották véleményüket. A per vádlottjaiból ketten a kínzásokba belehaltak, Dobait és Varga László tiszteletest életfogytiglanra, a többieket 25 és 5 év közötti börtönre ítélték. Dobait és hat társát a hazaárulóknak fenntartott börtönbe vitték, ahol a 400 elítéltből csak 40 maradt életben az elszenvedett kínzások, az éhezés és orvoshiány miatt. A Magyarország elleni szovjet katonai intervencióban Románia és Csehszlovákia készségesen részt vett volna, de Hruscsov erre nem tartott igényt. Azonban szovjet katonai egyenruhába öltöztetett román katonaság részt vett a szovjet intervencióban. A román titkosszolgálat – román szakemberek szerint – bekapcsolódott a magyar eseményekbe. Cristina Troncota történész, a hadtudományok doktora a román titkosszolgálatok történetével foglalkozó monográfiájában külön fejezetet szentelt ennek a kérdésnek. Ő is és mások is ketté választják a kérdést: a román titkosszolgálat beavatkozása a forradalom előtt és a beavatkozás a forradalom után. 1956 nyarától kezdődően a Securitate hamis osztrák, nyugat-német, francia és olasz útlevéllel ügynököket küldött Magyarországra, magyarul jól beszélő személyeket, akik a gyűjtött információkat Bukarestbe továbbították, onnan pedig a szovjet titkosrendőrség rendelkezésére bocsátották. 1956 november végi látogatása alkalmával Bodnaras felajánlotta segítségét az ÁVH újraszervezésére. Többszáz magyarul tudó szekuritate-alkalmazott érkezett Magyarországra, irányítójuk Einhorn Wilhem /Vilmos/ volt, aki fedéssel tartózkodott Budapesten, mint a román nagykövetség tanácsosa. Troncota irányt mutatott a román és magyar történészeknek, érdemes lenne ebben az irányban kutatni. /Lipcsey Ildikó: A forradalom hatása és következményei Erdélyben. = Erdélyi Magyarság (Budapest). 2005. július-szeptember/2005. augusztus 25.
Az augusztus 23-i árvizek hat megyében okoztak számottevő károkat. Az elmúlt két napban 10 személy meghalt, 8 eltűnt, az anyagi károk jelentősek. Elsősorban Bihar, Beszterce-Naszód, Hargita, Hunyad, Maros és Prahova megyében észleltek jelentős árvízkárokat: 15 ház teljesen tönkrement, 1478 kisebb károkat szenvedett, 594 gazdasági épület megrongálódott, ezenkívül 30 hektár termőföldben, 25 hídban tettek kárt a medrükből kilépett folyók, patakok. Villany nélkül maradt 53 helység. Kolozs megyében elsősorban Magyargorbón észleltek árvízkárokat. Szinden, Koppándon, Tordán, Tordatúron, Pusztaszentmártoton, Bácsban és Szucságban is jeleztek károkat. Hargita megyében több mint tízen vesztették életüket az elmúlt 24 óra alatt, további négy személyt kórházban ápolnak. Udvarhelyen, Galambfalván, Farkaslakán, Siménfalván, Korondon, Felsőboldogfalván és Bögözben jeleztek árvízkárokat, 14 személyt kiköltöztettek. Farkaslakán 9 házat, 2 hidat pallót rongált meg az ár. Bétában, Székelydobón és Vágásban nincs villany. Udvarhely és Segesvár között szünetel a vasúti közlekedés. Székelyudvarhelyen megkezdték a Szombatfalva nevű városrész kiürítését. Szemtanúk szerint a víz másfél-két méteres volt, másutt nyakig ért. Bihar megyében Popfalván, Berettyószéplakon, Érmihályfalván jeleztek árvízkárokat. Beszterce-Naszód megye központjában 30 házat és gazdaságot érintett az ár. Hunyad megyében Guraszáda és Burzsuk községekben jegyeztek árvízkárokat. Prahova megyében az esőzések 8 helységet érintettek. Maros megyében három településen, Maroskeresztúron, Sáromberkén és Szászszentivánon észleltek nagyobb mértékű árvízkárokat. Sok családot kitelepítettek. A legnagyobb károkat Fogaras környékén észlelték. Az esőzések több országutat és megyei utat érintettek. /H. D.: Továbbra is nagy károkat okoz az árvíz. Riasztó a helyzet az ország több megyéjében. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./ Tizenhárom halottat és legalább három eltűntet jelentettek a Székelyudvarhelyt és környékét sújtó árvíz áldozataiként. Székelyudvarhelyen és környékén több mint ezer házat öntött el a víz, Farkaslakán, Székelyszentléleken és Malomfalván száz házat öntött el a víz. Székelyudvarhely felől nem lehet eljutni Székelykeresztúrra az oda vezető főútvonalon. Pusztított az ár a Maros megyei Sáromberkén, Maroskeresztúron, valamint Szászszentivánon is. A Katolikus Karitász ötmillió forintos gyorssegélyben részesíti a székelyudvarhelyi és környékbeli árvízkárosultakat. Kilencven katonai lakósátorral segíti a romániai árvíz károsultjait több magyarországi székhelyű bank; a belügyminiszter kezdeményezésére indított akció 18,5 millió forintba kerül. /Katasztrófa Udvarhelyszéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 25./2005. november 30.
Szilágyi Ferenc érmihályfalvi tanár Bihar megye felekezeti földrajza című könyve Magyarországon jelent meg. A könyvet Nagyváradon fogják bemutatni. /Könyv megyénk felekezeti földrajzról. = Reggeli Újság (Nagyvárad), nov. 30./2006. január 10.
Nyilvánosságot kapott az RMDSZ-közeli körök egy újabb botrányos hamisítása. Wass Albert egyik novellájából a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó, melynek Markó Béla is részvényese, egyszerűen kihagyta Tőkés László nevét. Az eset napvilágra kerülése után a kiadó magyarázkodott: a cenzúra oka állítólag „a műfaji tisztaságra való törekvés”. Ez az eset beilleszthető egy évtizedes folyamatba: az RMDSZ és holdudvara ismételten megkísérli a történelem átírását, állapította meg Borbély Zsolt Attila, aki korábbi múltátírási kísérletekről írt. Az 1995-ös atlantai tárgyalások idején megpróbálták visszamenőleg legitimálni az RMDSZ történetének mindmáig legnagyobb botrányát, a Neptun-gate-et. 1996-ban, az RMDSZ addig nagyjából egyenes pályáján törést hozó esztendőben, a választások előtt több olyan nyilatkozat is elhangzott az RMDSZ vezetői részéről, mely valószínűsítette, hogy a szervezet akár az Iliescu-féle posztkommunista erőkkel is közösen fog kormányozni, ha erre lehetőséget kap. Markó Béla a Népújság 1999. május 14-i számában megjelent interjúban ezt letagadta. (Majd 2000-ben kormányzati együttműködést kötött Nastaséékkal.) 1999 végén, amikor Tőkés László a legmagasabb magyar állami kitüntetést kapta meg, akkor még az RMDSZ tiszteletbeli elnökeként, az RMDSZ Tájékoztatója hallgatott az eseményről. Ugyancsak 1999-ben jelent meg az RMDSZ gondozásában egy CD-ROM, melynek kronológiája tendenciózusan hiányos, az RMDSZ vezetőire nézve kellemetlen ügyek nem vagy alig szerepelnek benne. A Neptun-ügyből kimaradt maga a tárgyalás, Tőkés László nyilvánossághoz fordulása, valamint az SZKT elítélő nyilatkozata. Nagy Benedek Tőkés László elleni 1994. december 20-i puccskísérletéről teljes a hallgatás, mint ahogy nem esik szó a háromállomásos (Alsócsernáton – Érmihályfalva – Nyárádszereda) Fórum-mozgalomról sem. Káli Király István, a Mentor Kiadó igazgatója most kijelentette: Markónak „semmi köze az egészhez, különben Markó Béla életében két sort sem olvasott Wass Alberttől, nem tartja jó írónak.” Valaki nem tart jó írónak valakit, miközben nem olvasott tőle két sort? Akkor minek alapján mond véleményt? – kérdezte Borbély Zsolt Attila. /Borbély Zsolt Attila: Mit hozhat még a múlt? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 10./2006. január 17.
Gellért Gyula református lelkész, az érmelléki egyházmegye esperese nem volt otthon Diószegen, éppen Székelyhídon tartott vizitációt. Tudatosítani kellene a hívekben, hogy az egyház felvirágoztatása önmagunk létezésének a feltétele is egyben, hangsúlyozta. Nagyon fontos a diakóniai munka, az öregek, nagycsaládosok segítése. Az elmúlt évben éppen a diószegi gyülekezet volt a legaktívabb. A templomsisakot átfestették, befejezték a diakóniai otthon felújítását. A temetőt kitisztították, ebben Gellért Gyula is részt vett. Kágyán megmagasították a református templom falait, új tetőszerkezetet raktak, az év folyamán várható a munkálatok befejezése. Albison le kellett verni a vakolatot, hogy a további nedvesedést megakadályozzák. Asszonyvásárán ravatalozó építésébe fogtak, csakúgy mint Hegyközszentmiklóson és Mihályfalván. Csokalyon felépítették a missziós központot, ugyanakkor a templombelső is megújult. Érábrányon zsidelytető került a templomra, Érkeserűn felújították a gyülekezeti házat, Jankafalván paplakot építettek. Újsemlyénben eddig nem volt templom, a hívek most építik, falai már állnak. Nagy esemény volt tavaly a Bocskai-szobor állítása Szentjobbon. Minden évben megrendezik az ifjúsági és a felnőtt kórusok találkozóját, de nem marad el a vers- és prózamondó verseny sem. /D. Mészáros Elek: Sikeres évet zárt az érmelléki egyházmegye. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jan. 17./2006. február 16.
Költőtársak, barátok, ismerősök, mindazok, akik szerették Máté Imrét /1936. febr. 14. – 1989. dec. 9./ és költészetét, Érmihályfalván a szülőháza falán lévő emléktábla köré gyülekeztek február 14-én. A hetven éve született költő egész életét csakúgy, mint költészetét az egyszerűség, a szülőföldhöz való ragaszkodás határozta meg. Konoksága az úgynevezett irodalmi elitből való kitaszítást jelentette számára, mégis vállalta az egyenes gerincűek sorsát. Érmihályfalván élte le életét. Néhány gyermekverskötete jelent meg, 73-ban a Forrás-kötete (Forgó táncban). Versei az érmihályfalvi G. G. Irodalmi Stúdió összeállításában hangzottak el. Szilágyi Aladár emlékezett barátságukra. Szűcs László és Gittai István elevenítette fel emlékeit Máté Imréről. Számára Sinka István volt a Biblia, Gellért Sándor a mérce. /D. Mészáros Elek: Gyertyalángban megbújva. Máté Imrére emlékeztek szülővárosában. = Reggeli Újság (Nagyvárad), febr. 16./2006. május 2.
Az Érmelléki kalauz című kiadványt előbb Érmihályfalván, majd a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ Múzeumtermében mutatták be. A Debreceni Egyetem Hatvani István Szakkollégiuma 2004. október 26-27-én konferenciát rendezett a Debrecenhez hajdan ezer szállal kötődő Érmellék múltjáról és jelenéről, a jövő modernizációs lehetőségeiről. A konferenciának, amely az Egy kistérség rekonstrukciója címet viselte, a Debreceni Akadémiai Bizottság székháza adott helyet. A rendezvény előadói között a ma is az Érmelléken élő szakemberek mellett a Debreceni Egyetem oktatói és diákjai szerepeltek. A konferencia anyaga Érmelléki kalauz címen kötet formájában megjelent. Tőkés László királyhágómelléki református püspök hangsúlyozta: lényeges a földrajzi-történelmi térségek helyreállítása, és nagyon fontos az összefogás azért, hogy az Érmellék ne legyen pusztuló vidék. /Tóth Hajnal: Könyv jelent meg az Érmellékről. = Reggeli Újság (Nagyvárad), máj. 2./2006. május 19.
Haszon- és díszállatok seregszemléjével kezdődtek május 18-án Érmihályfalván, az Érmellék központjában a XIV. Nyíló Akác Napok. Az érdeklődők Érmihályfalva vásártartási joga az 1800-es években címmel hallgathattak előadást. Volt még borbemutató, borverseny, majd kórus- és prímástalálkozó következett. /Pap Melinda: Újra nyílik az akác Érmihályfalván. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 19./2006. május 22.
A rendezvény nevéhez híven virágba borult akácfák alatt ünnepeltek a hétvégén Érmihályfalván, a XIV. Nyíló Akác Napokon. Az ünnepen idén is több ezren vettek részt. Az általános iskola felvette a város szülötte, Zelk Zoltán költő nevét, akinek tiszteletére szavalóversenyt is rendeztek. Emellett volt Zelk Zoltán-emlékműsor, tárlatnyitó, könyvbemutató, majd a néptáncé lett a főszerep. A kistérség fejlesztéséről értekeztek, a Vissza az Érmellékhez – az Érmellék rehabilitációja című szimpóziumon. Nem hiányoztak a szórakoztató rendezvények, vetélkedők sem. /Pap Melinda: Négynapos ünnep az Érmelléken. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./2006. május 24.
A Sass Kálmán Gyülekezeti Terem adott otthont Érmihályfalván május 21-én a könyvbemutatónak: Szilágyi Ferenc helybéli képzőművésznek, a Tibor Ernő Stúdió tagjának Sztálin-csokoládé című munkáját ismertették. Az önerőből megjelentetett könyvben a szerző édesapjának katonaéveit, valamint a második világháborúban és az orosz hadifogságban töltött éveit örökíti meg a bevonulástól a hazatérésig. Szilágyi Ferenc kiváló emlékezőtehetségének köszönhetően 178 nevet és 166 helységnevet tartalmaz a könyv. Boros József magyartanár felelevenítette, hogy a Máté Imre Irodalmi Kör Homokrögök című antológiájában már jelentek meg Szilágyinak versei és plakettjei. Szilágyi Ferenc nem élhette meg a kézirat nyomdába kerülését, másfél évvel ezelőtt, 84 éves korában elhunyt. /Ernei Júlia: Idén is volt könyvbemutató a Nyíló Akácon. = Reggeli Újság (Nagyvárad), máj. 24./2006. május 31.
Dr. Andrássy Ernő, az Érmellék utolsó polihisztora címmel három éve jelentetett meg kötetet a Partiumi Füzetek sorozatban Nánási Zoltán történészkutató, nyugalmazott tanár. Andrássy, a tudományos érdeklődésű orvos a kommunista börtön poklát is megjárta, ahonnan meggyötörten, fizikailag megtörve szabadult. Nánási Zoltán dédelgetett álma, hogy szobrot állítsanak Mihályfalván Andrássynak. A közelmúltban egy küldöttség élén a városban járt a székelyhídi származású Mihály Gábor, Magyarország egyik legelismertebb szobrásza, aki felvállalta a büszt elkészítését. /D. Mészáros Elek: Mihályfalván lesz Andrássy-szobor, a helyszín még vitatott. = Reggeli Újság (Nagyvárad), máj. 31./2006. június 26.
Az államhatalomban való részvétel jelképes, a községi hatalomban való részvétel valóságos, ott van a legfontosabb döntések színtere – többi között erről beszélt Sólyom László június 24-én, szombaton, a Magyar Polgármesterek VI. Világtalálkozójának gödöllői megnyitóján. A világtalálkozóról szólva kedvezőnek ítélte meg, hogy a szervező Magyar Polgármesterek Egyesülete nem zárkózott be az országhatárok közé, támogatja a határon túli magyarokkal az együttműködést, ezt jelzi, hogy a rendezvényen részt vevők fele most is, akárcsak korábban, a határon túlról érkezett. Követendő gyakorlatként említette a köztársasági elnök a hazai és a határon túli önkormányzatok között kibontakozó együttműködéseket, közös fejlesztéseket. Ugyanakkor a fejlődés útját a régiós együttműködésben határozta meg. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke azt hangsúlyozta, hogy ennek az évszázadnak van egy új képlete: tudás plusz információ egyenlő a hatalommal. A képletből azonban hiányzik az erkölcs, amely az emberek egymás közti, valamint az ember és a környezet viszonyát határozza meg. A találkozón kiosztották a Magyar Önkormányzatok Szövetsége és a Magyar Polgármesterek Egyesülete által alapított Polgármesteri Ezüstlánc Díjat. Ebben az elismerésben a magyar önkormányzatiság fejlesztésében kimagasló tevékenységet végző személyiségek részesülnek. E díjat idén Bencsik János, Tatabánya, és Zachariás István, a szlovákiai Szepsi polgármestere vehette át. A polgármesteri Arany Pecsétgyűrű kitüntetésben Kovács Zoltán, Érmihályfalva, Kerekes Péter Tivadar, Homoródszentmárton, Kovács Sándor, Vácszentlászló, Tilfof István, Mátyásdomb, valamint Nagy Imre, Eger polgármestere részesült. /Magyar polgármesteri világtalálkozó. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./ Az először 1996–ban megrendezett esemény rangját jelzi, hogy fővédnöke dr. Sólyom László köztársasági elnök volt. A találkozó résztvevőivel együtt avatták fel Gödöllőn, a Táncsics Mihály úton kialakított, a Nemzeti Együvé Tartozás Parkját. Itt alakítják ki azt a nemzeti egységet szimbolizáló emlékművet, melynek dombjához valamennyi határon túli településről egy–egy cserép földet vittek a polgármesterek. A meghívottak meglátogatták a gödöllői királyi kastélyt, este pedig részt vehettek A magyar szabadság napja című ünnepi műsoron. /Pincz Csaba: Magyar polgármesterek VI. világtalálkozója. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jún. 26./2006. július 5.
A Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány közvetítésével részt vett a szatmárnémeti CREST Forrásközpont által kiírt meghívásos pályázaton. A nyertes pályázattal a MISZSZ több szórványvidéken (is) tevékenykedő ifjúsági szervezetének biztosított irodai számítógépeket. A nagyszalontai MIDESZ, az érmihályfalvi MIDESZ, a nagykárolyi MADISZ, az avasújvárosi MADISZ, a szászrégeni MADISZ, az aradi AMISZ, valamint a felsőbányai MADISZ és a temesvári TEMISZ nem csupán a helyi ifjúsági közösségek terén folytatnak alapvető értékmegőrző tevékenységet, hanem régióik szintjén ismert és elismert hagyományteremtő rendezvényeket is szolgáltatnak – áll a MISZSZ sajtószolgálatának közleményében. /Számítógépek ifjúsági szervezeteknek. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 5./2006. augusztus 15.
Idén decemberben lesz 17 esztendeje a temesvári népfelkelésnek és az érdekérvényesítési lehetőségek megnyílásának az erdélyi magyarság előtt. Közel két évtized: történelmi távlat. Borbély Zsolt Attila felvillant az elmúlt 17 esztendőből pillanatképeket. Ezzel akarja bebizonyítani, hogy a bolsevik, az bolsevik, aki párttitkár-lelkületű, az is marad, a neptunista, az neptunista. A Neptun-ügy 13 esztendős. A Markóék által dominált sajtótól nem várható, hogy megírja a Neptun-ügyet. Szólni kell a román nemzeti liberálisokkal a marosvásárhelyi pogrom után aláírt paktumról, melyben az RMDSZ elhatárolódott az autonómiaköveteléstől, szólni kell Agyagfalváról, Szőcs Géza 1991-es törvénytervezetéről, a Hargita megyei választási listahamisításról, az 1992-es Kolozsvári Nyilatkozatról, a bal-liberálisok sajtóoffenzívájáról, Borbély Ernő SZKT-elnökségének megtorpedózásáról, Tőkés László 1993-as hátbatámadásáról, a Nagy Benedek-ügyről, a Szőcs Géza elleni ismételt támadásokról, az 1996-os puccsszerű kormányalakításról, a Bolyai Egyetem elleni 1997-es libertinus támadásról, a Petőfi–Schiller egyetem torz ötletéről és politikai hátteréről, Alsócsernátonról, Érmihályfalváról és Nyárádszeredáról, a Kincses–Markó párharcról s annak passzív fideszes szemléléséről is. A tanügyi törvényről, a protokollumpolitikáról, a Magyar Ifjúsági Tanács /MIT/ lecseréléséről, az SZKT fokozatos elsatnyulásáról, egy magyar nemzeti önkormányzat román versenypárttá válásáról. /Borbély Zsolt Attila: A múlt tükörcserepei 2. Pillanatképek az erdélyi magyarság rendszerváltás utáni történetéből. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 15./ Előző rész: A múlt tükörcserepei 1. Az első lib-lab paktum. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), 2006. aug. 8./2006. szeptember 5.
Románok bántalmazták a korábbi többszörös magyar bajnok kerékpárost és társát. Nagy II. Zoltán és társa egy mátrai versenyre készülve szeptember 2-án indultak Debrecenből, hogy a határ túloldalán lévő Érmihályfalvát érintve tegyenek meg egy általuk kijelölt útvonalat. Visszafelé tartottak, amikor a nyírábrányi határállomástól egy kilométerre, a román oldalon egy nagy sebességgel haladó gépkocsi leszorította őket az útról. Néhány száz méter után egy dűlőúton látták meg az autót a debreceni sportolók, akik az ott állók felé intve kérdezték, hogy ezt miért csinálták. Választ nem kaptak. Továbbhajtottak, rövid időn belül újabb gépkocsi vágott eléjük. Az autó utasai kiszálltak és a két kerékpárosnak estek. Előbb lökdösték őket, majd több ütéssel a földre tiporták és megrugdosták őket. A tagbaszakadt verőlegények magyarokat gyalázó fenyegetéssel távoztak a helyszínről. Nagy II. Zoltán elmondta, hogy a román határőrök hosszú vállvonogatás után, magyar kollégáik közbenjárására kezdtek el intézkedni. A megvert két magyar kerékpáros a debreceni rendőrkapitányságon is feljelentést tett. /Határmenti magyarverés. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./ A két debreceni fiatalember arcán és testén még tisztán látszanak a bántalmazás nyomai. A férfiak magyarokat gyalázó fenyegetéssel hagyták ott őket. A sértettek a közeli határátkelő román tisztviselőitől kértek segítséget. „Körülbelül 2-2,5 órán keresztül semmi nem történt, akkor a barátom átment a magyar határőrökhöz elmondani, hogy mi történt. Akkor volt az, hogy a románokat odahívták a két határ közé, és akkor kezdtek el valamit lépni az ügyben” – mondta Pásztor Viktor. A határállomáson megjelent az egyik bántalmazó is, de később ő nyugodtan távozhatott. Az érsemjéni rendőrőrsön tettek feljelentést. Szerettek volna még Romániában látleletet felvetetni a sérüléseikről, de arra hivatkozva, hogy nem baleset történt, ezt nem engedték meg nekik. Idehaza tettek feljelentést a debreceni kapitányságon. Ott kapták a hírt, hogy a román hatóságok csak a kinti rendőrség orvosszakértői véleményét fogadják el, ezért viszont Nagyváradra kellene utazniuk. Duna TV. /Erdely.ma, szept. 4./2006. szeptember 6.
Liviu Popa, Bihar megye rendőrfőkapitánya azt állította, hogy a magyarverők maguk is magyarok voltak. Érmihályfalva közelében két debreceni kerékpározót bántalmaztak helyi lakosok. /Both Abigél: Magyarok voltak a magyarverők. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./2006. szeptember 7.
Kovács Zoltán érmihályfalvi polgármester elmondta, hogy a magyarországi kerékpározókra támadó három fiatal közül egyikük magyar. A két román támadó közül az egyik ortodox teológiára jár. Liviu Popa Bihar Bihar megyei rendőrfőkapitány ugyanakkor korábban azt állította, az ügynek már csak azért sem lehet etnikai színezetet tulajdonítani, mert mindhárom elkövető magyar nemzetiségű. Liviu Popa Bihar közölte, egyszerű közúti incidensnek tekintették az ügyet, csupán a fokozott médiaérdeklődés miatt fordultak a nyilvánossághoz. A tettesek ellen egyelőre rongálás miatt indult eljárás. /Balogh Levente: Érsemlyéni verekedés: etnikai incidens vagy garázdaság? = Krónika (Kolozsvár), szept. 7./2006. szeptember 8.
Két magyarországi kerékpárost megvertek. A Bihar megyei rendőrfőkapitány azt állította, hogy az elkövetők, a három érmihályfalvi fiatalember is magyar. Ezt követően több tévécsatorna és újság is magyar nevű románokról beszélt. A három elkövető egyike valóban magyar, Pomlényi János, a másik román, a majdnem tökéletes magyarsággal beszélő Ioan Florin ortodox teológus. Szerintük a biciklisek káromkodtak, kifogásolták az út minőségét, haragjukat az autósra zúdították, oláhoztak, anyáztak. A két támadó azt állította, nem ütötték meg, csak meglökték őket, mire átestek a biciklijükön, egyikük az árokba. Pomlényi szerint a két magyar előre megfontolt szándékkal szidta a románokat, hogy kiprovokáljanak egy, a Szlovákiában történtekhez hasonló esetet. Erre utal, hogy a kerékpárosok még haza sem értek Debrecenbe, amikor a Duna Televízió már közvetítette az incidenst, természetesen úgy, hogy románok vertek magyarokat csak azért, mert magyarok. /Both Abigél: Megszólaltak a „magyarverő magyarok”. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./2006. szeptember 12.
Nótáros Lajos ironikusan írt a magyarverésről. „Jön két magyarországi bringás, és elkezdi szidni a romániai utakat magyarul. Kérdés, hogy akkor meg miért jöttek ide kerékpározni, másrészt, hogy miért nem veszik már észre a román gazdasági csodát, s főleg azt, hogy történetesen egy mihályfalvi magyarnak szidják az oláh anyját.” /Nótáros Lajos: Egy szál haragvirág. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 12./2006. szeptember 15.
Az utóbbi időben halmozódtak azok az esetek, amelyek vélhetően az Országos Diszkriminációellenes Tanács hatáskörébe tartoznak: magyarverés Érmihályfalván, magyar sorompóőr bántalmazása Csíkszentsimonban, romák elleni pogromgyanús hatósági túlkapás Szászrégenben. Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke a vele készített interjúban közölte, az érmihályfalvi esetben szerinte a Diszkriminációellenes Tanács nem illetékes. Büntetőjogi esetben ugyanis csak a rendőrség illetékes. Ugyanaz a helyzet a szászrégeni romák elleni feltételezett hatósági túlkapással is. Korábban Asztalos hangsúlyozta: nem kell olyan képet kialakítani, hogy Romániában a magyarverés napi rendszerességű. A besztercei polgármesteri hivatal azzal utasította el az Új Magyar Szó hirdetési ajánlatát, hogy magyar lapban nem hirdetnek. Asztalos erre úgy reagált, hogy a törvény szerint az általa vezetett tanács nem foglalkozik a kereskedelmi társaságok, cégek hátrányos megkülönböztetésével. A Moldvai Csángó-Magyarok Szövetsége június 14-én a tanácsot hivatalosan értesítette arról, hogy a magyar oktatást akadályozzák a hatóságok. Asztalos elmondta, hogy volt kint a vizsgálóbizottságuk a Tanügyminisztériumnál, és készül a válasz. /Salamon Márton László: Diszkrimináció: nem minden az ő asztala? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./2006. szeptember 29.
A reformáció és az 1956-os forradalom emlékhónapjává nyilvánította októbert a Királyhágómelléki Református Egyházkerület – jelentette be Nagyváradon Tőkés László püspök. A hónap során az egyházkerület egész területén, többek között Nagyváradon, Szatmárnémetiben, Koltón, Érmihályfalván szerveznek különféle rendezvényeket, amelyek célja a nemzeti önazonosság megőrzésének elősegítése. Így az ünnepségsorozat keretében ötvenhatos emlékművet avatnak Nagyváradon és Érmihályfalván, református értelmiségi találkozót szerveznek, és több szimpóziumot is tartanak a forradalom kapcsán. /Röviden. Reformációi és forradalmi emlékhónap. = Krónika (Kolozsvár), szept. 29./