udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
20038
találat
lapozás: 1-30 ... 19381-19410 | 19411-19440 | 19441-19470 ... 20011-20038
Helymutató:
Kolozsvár
2006. június 20.
Megrongálták Budapesten Bodó Barna kolozsvári egyetemi tanár román rendszámú személygépkocsiját. „Szerintem ez a rendszám miatt történt, és azt a feszültséget tükrözi, amelyet a magyar hatalom indokolatlanul gerjeszt az erdélyiekkel szemben: úgymond mi szociálisan veszélyeztetjük őket” – kommentálta Budapesten háromnapos konferencián részt vevő Bodó Barna a történteket. A hátsó ablaktörlőt teljesen össze- csavarták, a jobboldali tükröt letörték, a baloldalit kiszedték, és az első ablaktörlőket összecsavarták. A mellette parkoló tucatnyi magyar rendszámú autóknak semmi baja nem esett. /Guther M. Ilona: Megrongálták Pesten Bodó Barna autóját. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 20./2006. június 20.
Az MTI június 16-án A romániai magyarságnak nem Budapesten kell keresnie gondjai orvoslását a romániai magyar sajtó szerint címmel küldött szét a Kárpát-medencében egy anyagot. Az MTI csúsztat, két, meglehetősen szűk körben terjesztett és olvasott lapra, illetve az azokban megjelent két véleménycikkre hivatkozva az MTI azt állítja, hogy azok a romániai magyar sajtó egészének álláspontját tükrözik. Az idézett két szerző, a politikai elkötelezettségéről ismert, mindenkor a többségi hatalom álláspontját képviselő politológus, valamint a névtelen kolozsvári újdondász sem a romániai magyar sajtó, sem a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete nevében nem beszélhet, legkevésbé pedig az egész romániai magyarságéban, írta a Reggeli Újság. A romániai magyar közösségnek a román államon belül, annak kereteit kihasználva kell megtalálnia helyét, és közösségi sérelmeinek orvoslását nem elsősorban Budapesten kell keresnie, írta az MTI, az Új Magyar Szó hasábjain Bíró Béla politológus, egyetemi tanár nézeteit idézve. A kolozsvári Szabadság a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) megszűnésével kapcsolatban megállapította: jó ideje látszik, hogy Magyarország nem tud sem állampolgárságot, sem olyan komolyabb anyagi juttatást nyújtani, ami jelentősen megkönnyítené az anyaországiakhoz képest többségében elszegényedett határon túli magyarok életét. /Csúsztat az MTI. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 20./2006. június 20.
Június 19-én a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) központi épületében Lucian Blaga mellszobrot avatott fel Andrei Marga, az Akadémiai Tanács elnöke és Nicolae Bocsan, a BBTE rektora. Blaga-szobor van Kolozsváron a Béke téren is. /Újabb Blaga-szobor. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./2006. június 21.
Az egyetem ideiglenes működési engedélyének megszerzéséhez az oktatói állások 70 százalékát kinevezett egyetemi oktatókkal kell lefedni. Az oktatók 20 százalékának kell docensi vagy egyetemi tanári munkakörben dolgoznia, és főállású vagy társult státuszban lennie. A külföldi egyetemi oktatók alkalmazását nem tiltja a törvény. Akkreditálás megszerzéséhez az intézmény minden karán, kollégiumán vagy szakán, az oktatói állások legkevesebb 50 százalékát kell főállású, törvényesen kinevezett oktatókkal lefedni, akik 20 százalékát kell magasabb munkakörben foglalkoztatni. Mindezt Cs. Gyimesi Éva (Akkreditáció Romániában. In: Felsőoktatási akkreditáció Közép-Európában. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2006.) című kiadványból idézte. Kolozsváron a BBTE-n a hallgatók (5500-an vannak) ötven szakon tanulhatnak magyarul, de az egységes fejlesztési szempontok érvényesítése nagy nehézségekbe ütközik a szakok, tanszékek helyzetének sokfélesége, sok esetben az oktatók számának igen alacsony volta és a kellő minősítési fokozatok (professzor, docens) hiánya miatt. Hátrányban vannak például a közgazdasági vagy a jogi tanulmányokért felelős oktatók, sok más tanszékrészlegen is kicsi a létszám. Ezekhez az információkhoz magyarul miét csak Budapesten lehet hozzájutni? „Vagy, ha itthon is tudtuk ezt, mi volt eddig az oka az információk visszatartásának?” – kérdezte a cikkíró. /Cs. Gyimesi Éva: Minőségi kritériumok. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 21./2006. június 21.
A Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének (MISZSZ) képviselői a múlt hét végén részt vettek a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) kolozsvári küldöttgyűlésén, ahol felháborodásukat fejezték ki az Illyés Közalapítvány romániai alkuratóriumának idei ifjúsági szaktestületi döntései miatt. Szerintük a részrehajló, a MISZSZ-t és több tagszervezetét hátrányosan érintő elbírálás ismeretében a MIT ernyője alá tömörült országos szervezetek ifjúsági szaktestületi képviselőinek mihamarabbi visszahívását kérték. A MISZSZ rendezvényei között szerepel a június 23–25. között Zeteváralján sorra kerülő projektmenedzsment-képzés (az Udvarhelyi Fiatal Fórummal közösen szervezik), a “tusványosi” táborban július 22-én megrendezendő kábítószer-ellenes és a szexualitás kultúrtörténetét bemutató előadássorozat, valamint az augusztusi erdélyi találkozó a Youth of European Nationalities (YEN) képviselőivel. Az Autonómia Ma! mozgalom keretében tervezett székelyföldi kerékpártúrát, melyet az önrendelkezés fogalmának és ügyének népszerűsítésére szerveznek, szintén támogatja a MISZSZ. /MISZSZ kontra IKA-alkuratórium. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 21./2006. június 21.
Kisvárdán tizenhat társulat részvételével június 22-én kezdődik a Határon Túli Magyar Színházak 18. Fesztiválja. A július 1-ig tartó fesztiválon összesen 32 előadást láthat a közönség. A rendezvényen négy szomszédos országból, Romániából tíz, Szerbiából négy, Szlovákiából és Ukrajnából pedig egy-egy társulat vesz részt. Erdélyből a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a Temesvári Csiky Gergely Színház, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem végzősei, a szatmárnémeti Északi Színház, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió, a csíkszeredai Csíki Játékszín, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, a nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata, valamint a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem színis növendékei lépnek fel. Dél-vidékről az Újvidéki Színház, a szabadkai Népszínház Magyar Társulata, a vajdasági Tanyaszínház és az újvidéki Művészeti Akadémia Társulata érkezik Kisvárdára. A felvidéki színjátszást a kassai Thália Színház, míg a kárpátaljait a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház művészei képviselik. (MTI) /Kezdődik a határon túli magyar színházak fesztiválja. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./2006. június 21.
Jókedvet, mosolyt varázsoltak az utolsó iskolai héten a dévai Téglás Gábor Iskolacsoport aulájába a Sosekacagó király, azaz Hajós János és Juhász István Géza fiatal kolozsvári bábművészek, akik közel nyolc esztendeje “sétálnak”, Erdély-szerte. “Többnyire vidéken tartunk előadásokat. Ha sikerül 70-80 gyermeket összegyűjteni valahol, akkor már elmegyünk. Ez persze még nem éri meg nekünk, de az útiköltséget már fedezni lehet ennyi pénzből, és az élmény, amely a gyermekek arcán tükröződik, az nekünk nagyon sokat ér” – jelentette ki Hajós János. A két fiatal művész maga készíti kedves figuráit, és szívesen vállalnak bábkészítés-tanítást, sőt papírhajtogató-oktatást és számos más kézműves foglalkozást. /Gáspár-Barra Réka: Sétáló bábszínház. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 21./2006. június 21.
Június 19-én megnyílt Burján Gál Enikő, a Képzőművészeti Egyetem festészet szakos végzős diákjának olajfestmény kiállítása Kolozsváron a Bulgakov Irodalmi Kávéházban. /D. I.: Képzőművészeti kiállítás a Bulgakovban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./2006. június 21.
Június 19-én a Kolozsvár Társaság főtéri székhelyén bemutatták Dr. László Ferenc zeneakadémiai tanár újabb, Bartókról szóló, a Polis Kiadónál megjelentetett, Bartók markában című könyvét. Demény Péter, a könyv szerkesztője, majd dr. Almási István népzenekutató méltatta a könyvet. László Ferenc több évtizeden át tanulmányozta Bartókot. /Nagy-Hintós Diana: Bartók markában. Könyvbemutató a Kolozsvár Társaságnál. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./2006. június 22.
Kolozsvár lakosságának etnikumközi viszonyaiban javulás mutatható ki, a kincses város pedig jó esélyekkel pályázik arra, hogy nemzetközileg is a multikulturalitás modelljévé váljon – így összegezhető a Friedrich Ebert Alapítvány megbízásából a kolozsvári székhelyű Kulturális Sokszínűség Központja közvélemény-kutatásának eredménye, amely magyar és román alanyok megkérdezésével készült. Salat Levente, az intézet ügyvezető igazgatója elmondta, a felmérés egy nagyobb projekt keretében készült el, az alapítvány Dél-Kelet Európa több városában vizsgálja az etnikumközi viszonyokat. A magyar lakosok válaszaiban tapasztalható sérelmekről Salat úgy vélekedik, hogy ezekben nem tények tükröződnek, hanem a kisebbségi léttel együtt járó marginalizáltság és az ebből fakadó frusztráltság. A helyi magyarság a város magyar múltjának megjelenítését hiányolja. Salat szerint nagy az esélye annak, hogy Kolozsvár a multikulturalitás szempontjából Dél-Kelet Európa modelljévé váljon. /B. T.: Javuló kolozsvári etnikumközi viszonyok. Erdély fővárosa a multikulturalitás modelljévé válhat. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./2006. június 22.
A X. Marosvásárhelyi Napok rendezvénysorozat keretében június 21-én a Kultúrpalotában adták át a díszpolgári címeket és a Pro urbe-kitüntetéseket. Idén a díszpolgári címet két magyar /Szalman Lóránt, Kiss Elemér/ és két román, illetve post mortem Szabó György Pálnak és egy románnak adományozták, Pro urbe-kitüntetést Sepp Rieder, Eric Hayes és dr. Gyimesi Endre vehetett át. Szalman Lóránt /sz. Kolozsvár, 1929. szept. 11./ Kolozsváron végezte a zenekonzervatóriumot. Marosvásárhelyen kezdetben kórusvezető, majd a Marosvásárhelyi Székely Ének- és Táncegyüttes igazgatója. Karvezetőként folytatta tevékenységét, majd a marosvásárhelyi Állami Filharmónia igazgatója, számos hazai és külföldi turnén vett részt zenekarával. 1989. december 1-től nyugdíjas, megalapította a Musica Humana női kórust. Kiss Elemér Kolozsváron végzett matematika-fizika szakon, 1974-ben doktorált matematikából. 1951-1961 között a Bolyai Farkas Elméleti Líceum matematikatanára, 1961-1978 között a marosvásárhelyi Pedagógiai Intézet tanára, 1978-1990 között a marosvásárhelyi almérnöki intézet előadótanára, 1990-1999 között pedig a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem professzora. 2001-től a marosvásárhelyi Sapientia Erdélyi Tudományegyetemen előadótanár, jelenleg is itt tanít. 2001-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Több könyvet és egyetemi jegyzetet adott ki. Szabó György Pál /Marosvásárhely, 1930. okt. 18. – Marosvásárhely, 2005. jan. 9./ a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem matematika-fizikát végezte el. 1952-1955 között a bukaresti Pedagógiai Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott, majd hazatért, általános iskolákban tanított. Nyugdíjazása után gazdag szociális és kulturális tevékenységet fejtett ki, tíz éven át töltötte be az EMKE elnöki tisztségét, 2001-től az EMKE tiszteletbeli elnöke. A népzene- és néptáncmozgalom kezdeményezője Maros megyében. 1995-ben Kun Kocsárd-kitüntetést kapott. Dr. Gyimesi Endre /Keszthely, 1952. okt. 20./ az ELTE irodalom szakán doktorált, Keszthelyen a könyvtár igazgatója, 1988-tól pedig a megyei levéltár igazgatója. 1994-ben választották a Marosvásárhellyel testvérváros Zalaegerszeg polgármesterévé, majd országgyűlési képviselővé. /Antalfi Imola: X. Marosvásárhelyi Napok. Díszpolgárok és Pro urbe-kitüntetettek. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 22./2006. június 22.
XVI. Benedek pápa nemrég aláírta azt a dekrétumot, amely kihirdeti Salkaházi Sára szociális testvér hősi fokon gyakorolt szeretetáldozatát, azaz a vértanúságot /”az 1899 május 11-én Kassán született és 1944 decemberében Budapesten meghalt Isten Szolgája, Salkaházi Sára szociális testvér vértanúságát.”/. Salkaházi Sára 1943 őszén felajánló imádságot tett, amelyben hangsúlyozta, az egyházüldözés esetére Isten fogadja el az ő halálát, kímélje meg a többi testvért. A szociális testvérek Budapesten, a Bokréta utcai zárdájukban rejtegették az üldözött zsidókat. Ezért a nyilasok 1944. december 27-én Salkaházi Sárát hatodmagával elhurcolták és aznap este valamennyiüket agyonlőtték a Duna-parton. Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása elmondta, hogy a Szabadság-híd hídfőjénél tábla hirdeti az emlékét. „Minden év december 27-én gyertyát gyújtottunk a tábla előtt. Imádkoztunk azért, hogy Egyházunk mielőbb a boldogok sorában tisztelje őt. (...) A múlt igazi megtisztult szemléletéhez vezet, hozzásegít bennünket a kiengesztelődéshez és ahhoz, hogy igazi, hiteles katolikus példaképeink legyenek.” Salkaházi Sára bejárta és szerette Erdélyt, Márton Áron püspök is jól ismerte értékes újságírói, írói, kulturális munkásságát. 1943 márciusában a szatmári Irgalmas Nővérek iskolájában tartott előadást, majd ugyanazon év decemberében Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen és Székelykeresztúron. 1944. májusában Nagyváradon vett részt lelkigyakorlaton. Az 1989-es rendszerváltás után Romániában immár nyilvánosan működik, a többi szerzetesrendi intézménnyel együtt erőszakosan megszüntetett Szociális Testvérek Társasága. A köztudatban „szürke nővérekként” megmaradt testvérek jelenleg Gyulafehérváron, Kolozsváron, Csíkszeredában, Désen, Marosvásárhelyen és a Neamt megyei Romanban fejtik ki tevékenységüket. /Fodor György, piarista confrater: Újabb magyar vértanú boldoggá avatása. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./2006. június 23.
Világos és egyértelmű törvények szükségesek ahhoz, hogy bekövetkezzen a társadalom erkölcsi megtisztulása a kommunista rendszer „maradványaitól” – jelentette ki Marius Oprea történész, a kormányfő biztonsági tanácsadója. A kommunizmust kutató történész a Nemzeti Liberális Párt (NLP) meghívására érkezett Kolozsvárra, és vett részt azon az értekezleten, amelynek témája az elmúlt rendszer elemzése volt. A történész az erkölcsi megtisztulás első lépésének tekinti a Ticu-törvény módosítását, amely arra kényszeríti a titkosszolgálatokat, hogy azok átadják az átvilágító bizottságnak archívumaikat. Tájékoztatása szerint 1989-ben, a „rendszerváltás” évében 136 ezer besúgó tevékenykedett az országban, összességében pedig számuk mintegy 400 ezerre tehető. Oprea hangsúlyozta: az egykori besúgók egy része jelenleg is aktív, a rájuk vonatkozó iratcsomókat pedig nemzetbiztonsági okokra hivatkozva titkosították. Oprea elfogadhatatlannak tartja azt, hogy mindmáig nem történt meg az egykori politikai elítéltek hivatalos rehabilitálása. Köztudott, hogy jelenleg is vannak olyan aktív ügyészek és bírók, akiknek a kezéhez vér tapad. /P. A. M.: Erkölcsi megtisztulást sürget Oprea. Gyilkos rendszer volt a kommunizmus. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./2006. június 23.
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) levelet intézett Sólyom Lászlóhoz, a Magyar Köztársaság elnökéhez és Gyurcsány Ferenc miniszterelnökhöz:A romániai magyar közvélemény aggodalommal értesült a Határon Túli Magyarok Hivatalának megszüntetéséről, az MTV műsorainak drasztikus csonkolásáról, a határon túli magyarok irányába történő támogatások csökkentéséről. Ezért, mint a romániai magyarság információs ellátásának, társadalmi közérzetének felelősei, kérjük Önöket, hogy a végleges és Kárpát-medencei magyarságunk szempontjából végzetes döntések előtt vegyék figyelembe a következő tényeket: 1. A Határon Túli Magyarok Hivatala fennállásának egész ideje alatt, de főként az utóbbi hónapokban, jelentősen hozzájárult a magyar–magyar párbeszéd eredményességéhez, az anyaország és a határon túli magyarság közötti pragmatikus, partneri viszony kialakításához. A HTMH megszüntetését semmilyen takarékossági szempont nem indokolja. Amennyiben a Hivatal mégis megszűnik, reméljük, hogy a kancellária részeként működő igazgatóság súlya megmarad, az anyaország és a határon túli magyarok közti kommunikáció közege, katalizátora marad. 2. Fontosnak és kívánatosnak tartjuk, hogy az elmúlt hónapokban kezdeményezett, a civil és szakmai szervezetek bevonásával megtartott tanácskozások az anyaországi és határon túli magyarok közt folytatódjanak. A Külhoni Magyar Újságírók Konvenciója, amely az anyaországon kívüli magyar újságíró egyesületeket tömöríti, ezt a célt eredményesen szolgálja. Megbeszélései a Magyar Országgyűlés és a HTMH vezetőivel a magyar–magyar párbeszéd elősegítését célozták. 3. A határon túli magyarok számára eddig biztosított támogatások az országos költségvetésnek a 0,02%-át jelentik. Egy ekkora összeg megtakarítása nem biztosíthatja az államháztartás egyensúlyát. Mi, a határon túli magyarok – Széchenyi kifejezésével élve – kiművelt emberfők tízezreit adtuk az anyaországnak, akiknek képzését mi biztosítottuk szülőkként és adófizetőkként. Az Illyés Közalapítvány, az Új Kézfogás Alapítvány, a Szülőföld Alap által visszajuttatott támogatások értéke, illetve a Sapientia Tudományegyetem működtetése csak parányi töredéke az általunk vállalt áldozatnak. Az anyaország támogatása nélkül a határon túli magyar kultúra károkat szenved, sőt a magyar közösségeknek a léte, megmaradása is kétségessé válhat. 4. Egyszerű számítással is kimutatható, hogy nem ablakon kidobott pénz az, amit határon túliakra költ a magyar állam, hiszen még ma is jelentős az anyaország irányába történő beáramlás. Bízunk abban, hogy átgondolva döntésük fontosságát, olyan határozatot hoznak, amely a Kárpát-medence egész magyarságának jövőjét, a magyar–magyar partnerség lehetőségét megalapozza. Remélve, hogy érveink hozzájárulnak közös céljaink megvalósításához, maradunk tisztelettel a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete nevében: Ambrus Attila elnök, Karácsonyi Zsigmond ügyvezető elnök, Csép Sándor alelnök, Szűcs László alelnök. Brassó, Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyvárad, 2006. június 20. /MÚRE-levél Magyarország vezetőihez. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 23., Levelek itthonról haza. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 23., Népújság (Marosvásárhely), jún. 24., Ne a határon túli magyarokon takarékoskodjanak! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./2006. június 23.
Magyarországon Nagykovácsiban megnyílt a 12. alkalommal megrendezett műfordító tábor, a József Attila Kör (JAK) rendezésében. „Kapóra jött a tábor tematikus programján belül a bukaresti Odeon Színházban is bemutatott Thuróczy Katalin-darab sikertörténete” – mondta Dánél Móna, a tábor csíki származású vezetője. Thuróczy Katalin darabjának fordítója, Annamaria Pop is jelen volt. – Ez ösztönzést ad a fordítóknak is: érdemes magyar kortárs drámát fordítani – mutatott rá a Kolozsváron és Budapesten egyszerre doktoráló Dánél Móna táborvezető. A JAK-táborban idén udmurt, német, flamand, török, francia, orosz, szerb, román, lengyel és osztrák fordítók ismerkedhetnek meg a legújabb magyar irodalommal, az idősebb és fiatalabb szerzőkkel, irodalomtörténészekkel, kritikusokkal. /G. E.: A fordító JAK öröme. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./2006. június 24.
A romániai magyarságnak olyan önálló magyar tannyelű oktatási intézményekre van szüksége, amelyekben minden tantárgyat anyanyelven tanulhatnak a diákok, és a román nyelvet sajátos tantervek szerint sajátíthatják el – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke június 23-án Kolozsváron azon a konferencián, amelyen az RMDSZ oktatási szakpolitikusai, egyetemi oktatókkal, tanfelügyelőkkel és román nyelvet tanító pedagógusokkal vitatták meg a romániai magyar gyerekek román nyelvtanulási problémáit. Asztalos Ferenc, a román képviselőház oktatási szakbizottságának a tagja emlékeztetett: a kisebbségi törvénytervezet lehetővé teszi, hogy a romániai magyar gyerekek anyanyelvükön tanulhassák a történelmet és földrajzot. A tanácskozó testület egy olyan, négy-öt személyből álló munkabizottság létrehozását tartja fontosnak, amelyek a közoktatás minden szintjén kidolgozzák a ma még hiányzó, új szempontokat figyelembe vevő tanterveket. /B. T.: Sajátos tankönyvek alapján kell tanítani a román nyelvet. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./2006. június 24.
Kolozsvár országosan a második helyen áll a magánszférában felépült ingatlanok számát illetően – közölte Emil Boc polgármester, aki két éve vette át a városgazdai teendőket. /Kolozsvár az egyik leggyorsabban fejlődő város. Emil Boc beszámolt kétéves polgármesteri tevékenységéről. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./2006. június 24.
Ötvenöt végzős ballagott június 23-án a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem közigazgatási és politikatudományi karának kihelyezett sepsiszentgyörgyi főiskoláján. Harmincan a magyar, huszonöten a román tagozatról, utóbbiak zöme hivatásos rendőr. Cziprián Kovács Loránd tanulmányi igazgató búcsúztatója után Antal Árpád András parlamenti képviselő, a főiskola volt oktatója mondott ünnepi beszédet. /Szekeres Attila: Elballagtak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./2006. június 24.
A kolozsvári etnikumközi viszonyokról készített A multikulturális Kolozsvár címmel közvélemény-kutatást az Etnokulturális Sokszínűség Központja. A felmérés szerint az etnikumközi viszonyok tekintetében javult a helyzet. A kolozsváriak és a kolozsvári magyarok egyaránt 53,5–54 százaléka bízik a más nemzetiségű társában, 25,5 százaléka viszont kevésbé. Az etnikumok közötti viszony tekintetében a kolozsvári lakosok 45 százaléka egy ötlépcsős skálán a második legjobb fokozattal jelölte meg a románok és a magyarok közötti viszonyt. A magyarok nem tartják olyan felhőtlennek a román–magyar kapcsolatokat, mint ahogy azt a romántöbbségű városi minta tükrözi. Más a helyzet a romák és a többi etnikumok esetében. Ezt a viszonyt románok és magyarok egyformán konfliktusosabbnak látják. A kolozsváriak 57,4 százaléka szerint a kisebbségek jogait teljes mértékben tiszteletben tartják a városban, 24 százalékuk szerint pedig ezeknek csak részlegesen szereznek érvényt. A többségiek 63,4 százaléka gondolja úgy, hogy a kisebbségek jogai egyáltalán nem sérülnek. A magyaroknak mindössze 22,3 százalékuk gondolja úgy, hogy nem sérülnek ezek a jogok, és 53,9 százalékuk beszél az ellenkezőjéről. A kolozsváriak 78,9 százaléka állítja azt, hogy nem ismer olyan esetet, amikor nemzeti kisebbséghez tartozó személy jogait megsértették volna. A magyarok 28,8 százalékuk válaszolt igennel erre a kérdésre, és 63,5 százalék választotta a „nem” válaszlehetőséget. A magyarok 78,9 százaléka nem fordult sehova, hogy jogait megvédje, mert többségük nem bízik a helyi hatóságokban. A munkahelyi diszkriminációt illetően a románoknál ez az arány 13,3 százalék, addig a magyarok 27,1 százaléka szenvedett el hátrányos megkülönböztetést a munkavállalásban. A magyarok 22,6 százalékának van tudomása arról, hogy a helyi közigazgatási szervek diszkriminálták a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeket. /Borbély Tamás: Közvélemény-kutatás a kolozsvári etnikumközi viszonyokról. A magyarok nem látják olyan rózsásan a kisebbségek helyzetét, mint a románok. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./2006. június 24.
A budapesti Kós Károly Egyesülés, a sepsiszentgyörgyi Országépítő Kós Károly Egyesület és a nagyszebeni HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete szervezésében nemrég Kós Károly Építészeti Konferenciát tartottak Nagyszebenben. Több mint hatvan magyarországi és romániai építész jött el, Guttmann Szabolcs nagyszebeni főépítész nyitotta meg június 17-én a konferenciát, majd előadást tartott az organikus építészet nagyszebeni gyökereiről. Gerle János építész, a magyarországi Országépítő szakfolyóirat főszerkesztője mutatta be Kós Károly munkásságát, Szabó Bálint professzor, kolozsvári statikus szakértő, a kolozsvári Brétfű utcai Kós-ház felújításának szakaszairól beszélt. A Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda előadói következtek. Takács Gyöngyi különleges vizuális összeállítást készített Kós Károly munkásságáról, majd Serfőző Levente irodavezető, a HÍD egyesület elnöke, az Ars Hungaricáról, vagyis a Nagyszeben Európa Kulturális Fővárosa rendezvényeibe illeszkedő 2007-es magyar vonatkozású programtervezetről beszélt. Ezután a konferencia kapcsán meghirdetett képzőművészeti pályázatra és építészeti tervpályázatra beérkezett pályamunkák elbírálása következett. Augusztus 27-ére, a magyar hét végére tervezik Nagyszebenben emléktábla elhelyezését Kós Károly egykori lakóházának homlokzatán. A pályázati kiírásra 12 terv érkezett be magyarországi és erdélyi építészektől. A pályázat a nagyszebeni Petőfi Park organikus rendezését tűzte ki célul úgy, hogy lehetőség nyíljon itt egy Magyar Pavilon felépítésére. A nagyszebeni park és lépcsősor elnevezését Petőfi Sándorról a Nagyszebeni Magyar Polgári Egyesület kérésére, Guttmann Szabolcs főépítész javaslatára 2001-ben hagyta jóvá a helyi tanács. /S. L.: Nagyszeben. Nemzetközi Kós Károly Konferenciát szerveztek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./2006. június 24.
Soó Zöld Margit festő- és grafikusművészt köszöntötték közelgő születésnapja alkalmából a Napsugár kolozsvári gyermeklap szerkesztőségében. A rövidesen ötvenéves Napsugár első képszerkesztőjét a gyermekek énekszóval, muzsikával fogadták, majd az ugyancsak alapítótagoknak számító Fodor Sándor és Kányádi Sándor, továbbá a lap főszerkesztője, Zsigmond Emese köszöntötte az ünnepeltet. /Németh Júlia: Napsugaras, szivárványos illusztrációk. Soó Zöld Margitot köszöntötték közelgő születésnapja alkalmából a gyermeklap szerkesztőségében. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./2006. június 24.
Kézdivásárhelyen a Céhtörténeti Múzeumban Vetró András szobrász és Weisz Attila, Kolozsváron élő kézdivásárhelyi művészettörténész, egyetemi tanár nyitotta meg az UdvARTér művészeti csoportosulás által rendezett Tanár-diák (tanítvány) kiállítást, mely rendhagyó és példaértékű a maga nemében. Kosztándi Jenő, Kosztándi B. Katalin, Vetró András, Vetró Bodoni Zsuzsa, Bartos Gabriella és Sárosi Csaba művésztanárok mellett az Amerikai Egyesült Államokban, Írországban, Magyarországon és romániai városokban élő és alkotó tanítványaik közül huszonnégyen állítottak ki egykori tanáraikkal együtt. Sepsiszentgyörgyről B. Hajdú Enikő és Vargha Mihály, Kézdivásárhelyről Ráduly Imre, Lázár Levente, Szabó Kriszta, Zöldes Sándor és Vetró Bodoni Barnabás, Brassóból Olsefszkyné Jakabos Imola és Vetró Bodoni Sebestyén András munkái láthatók. /Iochom István: Tanár-tanítvány kiállítás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./2006. június 24.
Júniusban lesz tíz éve, hogy elhunyt Balogh Edgár. Nagyon sokat írt: lapokba, folyóiratokba, különböző kötetekbe. Beszélt egyetemi katedrán, a Kolozsvári Rádió mikrofonja előtt. Írásainak egy részét a Korunk belső munkatársa (ma főszerkesztője), Kántor Lajos állította össze 1974-ben, és az megjelent a Kriterion kiadásában Mesterek és kortársak címmel. Tanulmányokat, jegyzeteket, emlékezéseket tartalmaz. A kötetet összeállító Kántor Lajos szerint: „Balogh Edgár majdani életrajzírója, aki egyúttal egész életművének felmérésére fog vállalkozni, zavarban lesz, legalábbis a tekintetben, hogy az ő felmérő munkája tulajdonképpen kinek és minek a hatáskörébe tartozik. Mást ne mondjunk, vitatkozhat rajta a politikatörténet, a szociológia, a történelemtudomány, az irodalomtörténet, a stilisztika, sőt az etnográfia is, s a komparatistáknak egy-egy tudományágon belül ugyancsak érdekes anyagot kínál ez a szabálytalan, mégis a korra és megszületésének helyére annyira jellemző, oly sokféle »konkordanciába« illeszkedő életmű.” Balogh Edgár Temesváron született, Pozsonyban végezte el középiskoláit, majd a prágai német egyetemre iratokozott be. Publicisztikai munkásságát a Prágai Magyar Hírlapban kezdte, és kommunistának vallotta magát. 1935-ben kiutasították Csehszlovákiából, és visszatért szülőföldjére. Előbb Kolozsváron, majd Brassóban telepedett le, és a Brassói Lapokba, meg a Korunkba írt. Mikó Imre, a kortárs írta: „Kevés embernek adatott meg, hogy neve már életében fogalommá váljék. Ilyen fogalom romániai magyar közéletünk rezervátumában a Balogh Edgár neve.” Munkáját népszolgálatnak nevezte. Neve bebörtönzése után vált fogalommá. Börtönbe került Kurkó Gyárfással, Jordáky Lajossal, Lakatos Istvánnal, Márton Áron püspökkel és másokkal együtt. /Kovács Ferenc: Balogh Edgár ma is velünk van! = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./2006. június 24.
Jancsó Benedek /Gelence, 1854. nov. 19. – Budapest, 1930. június 27./ egyetemi képesítést az 1872-ben felállított kolozsvári, majd a bécsi tudományegyetemen szerzett. Volt főreáliskolai tanár Pancsován, Aradon, nevéhez fűződik az 1882-ben elindított Középiskolai Szemle című tanügy-politikai folyóirat létrehozása és szerkesztése 1893-ig. Közben Budapestre került, 1892-ben pedig fél évig Bukarestben élt, tanulmányozta a román tanügyi és közművelődési viszonyokat is, ezeket a magyar kormány közoktatási miniszterének figyelmébe ajánlotta, A Daco-Romanizmus és a magyar külpolitika címmel. Elsőként hívta fel a magyar politika figyelmét a román politikai törekvésekre, a dák-román elmélet térhódítására, a vele kapcsolatos román propaganda befolyására a nemzetközi köztudatban. Figyelmeztette a korabeli magyar külpolitikát és közvéleményt, hogy mennyire ártalmas lehet a román politikai törekvések lebecsülése. Jelezte ezt 1894-ben kiadott Román politikai történelmi tanulmányok című könyve Szabadságharcok és a dákoromán törekvések, valamint A román nemzetiségi törekvések története című tanulmányaiban. 1896 és 1900 között jelentek meg legfontosabb művei, köztük A román nemzeti törekvések története című összefoglaló munkája. 1900-ban tette közzé a Századokban tanulmányát az erdélyi románság legrégebbi hiteles statisztikájáról, melyet a román szakemberek is méltányoltak és felhasználtak. Pozitív visszhangja volt Bánffy Dezső miniszterelnök nemzetiségi politikáját elemző, 1899-ben kiadott könyvének is. Jancsó halála után a Jancsó Benedek emlékkönyvben (1931) elemezték és egyértelműen pozitívan értékelték munkásságát. A székelyekről írt tanulmánya 1921-ben jelent meg Budapesten, egyidejűleg magyar és francia nyelven (bizonyára a szerző fordításában). A szerző előszavában kiemelte, hogy a munka születését a békediktátum igazságtalanságai által kiváltott elkeseredés, felháborodás határozta meg. Ezt a kötetet új, nem éppen hasonmás kötetben a magyar eredeti és a francia szöveg mellett román nyelven is kiadták. (Jancsó Benedek: A székelyek. Történeti és néprajzi tanulmány. Secuii. Studiu istoric si etnografic de Benedict Jancsó. Les Sicules. Étude historique et ethnographique par Benoit de Jancsó. Felelős szerkesztő Murányi János, előszó és lektorálás dr. Demény Lajos, románra fordította Murányi János, Litera-Veres Kiadó, Székelyudvarhely, 2006) /B.D.: Könyv a székelyekről– három nyelven. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 24./ 2006. június 24.
A kolozsvári Polis Könyvkiadó 2004-ben új sorozatot indított Prospero Könyvei címen, melyekben színészportrékat, életinterjúkat adott közre. Az első szám a rangidős, akkor 90 éves jeles kolozsvári művészt, Senkálszky Endrét tisztelte meg. Ezt követte 2005-ben Orosz Lujza, akit Köllő Katalin szólaltatott meg, és akinek kötetét a budapesti színikritkus, Nánay István ajánlotta az olvasóknak. Az idei évben ugyancsak két kolozsvári színész kapott teret a sorozatban, László Gerő, majd Vitályos Ildikó. László Gerő –nem élhette meg a könyv megjelenését – Hegyi Réka kérdéseire válaszolva idézte fel életét. Botházi Mária Vitályos Ildikó-kötete kerül a legközelebb a sepsiszentgyörgyi nézőkhöz/olvasókhoz, hiszen Vitályos Ildikó annak idején itt volt mikós diáklány, majd évtizedekkel később két darabban is vendégszerepelt a városban. Vitályos Ildikó, aki Nagyvárad, majd Kolozsvár vezető színésznője volt, Móricz-darabban búcsúzott a pályától, de nem Kolozsváron, hanem Székelyudvarhelyen vendégként 1996-ban, az akkor induló Tomcsa Sándor Színház első előadásában. /Kudelász Ildikó: Két új színházi kiadvány. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./2006. június 26.
Június 24-én tizenhetedik alkalommal rendezték meg Tordaszentlászlón a Szent László-napi ünnepségek keretében a rangos kórustalálkozót. A megjelentek koszorút helyeztek el Szent László szobránál, valamint köszöntők és szavalatok hangzottak el. A művelődési házban zajlott a kórustalálkozó, amelyet Bartók Béla születésének 125. évfordulójának szenteltek. Idén 17 énekkar lépett fel. Az ünnepségen jelen volt Ludányi-Horváth Attila, Magyarország kolozsvári konzulja, László Attila, Kolozs megyei RMDSZ-elnök és Máté András parlamenti képviselő. Boldizsár-Zeyk Imre, a helyi RMDSZ elnöke köszönetet mondott a Communitas Alapítványnak az ünnepség támogatásáért. Az énekkarok Gergely István képzőművész által készített emlékplakettel és emléklappal gazdagodtak. /Nagy-Hintós Diana: A Bartók Béla évforduló jegyében szerveztek kórustalálkozót. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./2006. június 26.
Az Unitáriusok és Univerzalisták Nemzetközi Tanácsának évi szimpóziuma július 3–8-a között lesz Kolozsváron. A világ minden részéből érkeznek majd előadók. A tagegyházak száma jelenleg megközelíti a 30-at, a Tanácsba tömörülő egyházak, szervezetek híveinek taglétszáma pedig mintegy 500 ezer. Az Erdélyi Unitárius Egyház az ICUU fennállása óta mindvégig tagja volt a Tanácsnak, amelynek héttagú Végrehajtó Bizottságában is képviselteti magát (jelenleg Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkész). /Unitáriusok és Univerzalisták Nemzetközi Tanácsának évi szimpóziuma. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./2006. június 27.
Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy vagy Csíkszereda valamelyik iskolájában ül össze a nyár végén az a tizenöt szakember, aki az RMDSZ felkérésére román nyelv és irodalom tantervet dolgoz ki a magyar diákok számára. A felkért pedagógusok előbb elkezdik a munkát, hogy a találkozójukon már érdemi kérdésekről születhessen döntés. Erről egyeztetett telefonon Lakatos András és Matekovits Mihály. Az RMDSZ oktatási alelnöke és az oktatási tárca nemzeti kisebbségek főosztályának vezérigazgatója abban állapodtak meg, hogy utóbbi a tantervkészítés szakmai koordinációját vállalja, a munka anyagi hátterét pedig az előbbi próbálja biztosítani. /Cs. P. T.: Román tanterv: munkamegosztás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./2006. június 27.
A Házsongárd Alapítvány, melynek Gergelyné Tőkés Erzsébet az igazgatója, a legrégebbi magyar vonatkozású sírköveket menti meg a híres kolozsvári műemléktemetőben. 2003-ban a Hungaria Nostra Alapítvány támogatta a Házsongárd Alapítványt a határon túli magyar műemlékek megmentésében. Az adományból sikerült 12 síremléket helyreállítani. Gergelyné Tőkés Erzsébet a híres kolozsvári Házsongárdi temető síremlékeinek restaurálásáról tartott előadást május 30-án Budapesten, a Magyar Nemzeti Galéria előadótermében. A földbe süppedt XVII–XVIII. századi tumbák közül öt darabot felszínre hoztak, elvégezték kőrestaurálásukat. Az iktári Bethlen kripta kertjében megkezdték a kőtár kialakítását. A többéves munka, melyet nagylelkű amerikai pártfogóik segítségével ez évben befejeztek, több mint restaurálás. Amikor egyre fogyó magyar közösségünk emlékeit mentjük, a mai nemzedék történelmi tudatát, nemzeti önbecsülését is erősítjük – hangoztatta Gergelyné Tőkés Erzsébet. A Hungaria Nostra Alapítványt dr. Vécsey Eszter művészettörténész alapította 1991-ben a magyar műemlékvédelem céljainak támogatására. Vécsey Eszter, Vécsey Károly aradi vértanú leszármazottja, Los Angeles-i lakását eladva hozta létre nemes célú Alapítványát. A Házsongárd Alapítványt 1999-ben hozták létre. Az alapítvány célkitűzése magánszemélyek adományait, alapítványok támogatását felhasználva, évente néhány síremlék helyreállítása, mások folyamatos gondozása. A kuratórium 11 tagja között található dr. Sipos Gábor elnök, főlevéltáros, dr. Gaal György ügyvezető elnök, várostörténész, Kovács Sándor titkár, unitárius teológiai tanár, valamint igazgatói tisztségben Gergelyné Tőkés Erzsébet. A több mint négyszáz éves Házsongárdi temetőben a magyar történelem és művelődéstörténet híres személyiségei nyugszanak. /Frigyesy Ágnes: Nemzeti kincsünk, a Házsongárdi temető. Gergelyné Tőkés Erzsébet előadása Budapesten. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 27./2006. június 28.
Romániában először Kolozsváron osztják ki a Demján Sándor Alapítvány által a nehéz anyagi helyzetben levő, de rendkívüli tanulmányi eredményeket elérő egyetemi hallgatóknak felajánlott ösztöndíjat – jelentette be Pászkány Árpád Zoltán, a Polus Transilvania elnök-vezérigazgatója. Pászkány elmondta: az ösztöndíjalap 1 millió euró, a pénzből összesen 1250 diák részesül. További követelmény, hogy a pályázók fejezzék is be az egyetemi évet. Az ösztöndíjra ősztől lehet pályázni. /K. O.: Évi 800 eurós ösztöndíj egyetemistáknak. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./